Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-07 08:40:27
Üzenet elküldve: 2017-01-07 08:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
*A dicséret jól esik Taitosnak alkalmi mesterétől is. Így szellemalakja jól láthatóan boldogabb lesz egy fokkal. Mosolyogva köszöni meg az elismerést, aztán mintha csak azért mászott volna fel ilyen magasra, hogy nagyobbat eshessen.*
-Na nem, azt nem.
*Röhögi el magát az ajánlaton.*
-Van humora az öregnek.
*Néz a csontokra.*
-Tisztelem én a halált, de nem szolgálom.
*Azonosítja be a romlást hozó Sa'Terethet az elmúlással.*
-Segítenél rákarcolni egyre a válaszom?
*Kér még egy kis segítséget, és ha bólintás a válasza diktál.*
-Azt kéne, hogy "Oh, Pusztulás Nagyura, tisztelettel tartozom, mert hatalmaddal elpusztítod azt, ki nem való az életre, de tisztelettel nem féllek, és tetteimmel csak akkor szolgállak, ha magam is pusztítok. Járnom kell utamat."
*Őszinte és tapintatos szavak ezek, melyek egy ilyen istenségnek akár a kedvére is lehetnek. Ha elég körmönfont ugyanis ki tudja használni a helyzetet Taitosnál ugyanúgy, mint bárkinél, ki nem egy lemondott szerzetes, és ezt a fiú is tudja. Sőt, nem is bánja. Az istenséget a természet megmásíthatatlan erejének tekinti, csak úgy, mint társát, vagy társait, azonban neki semmi dolga az ő terveinek végrehajtásával. Tudatosan biztos nem.*
-Köszönöm a tanításodat mester!
*Fordul végül a nő felé.*
-Gyakorolni fogok, már ma éjjel is, az Árnyak Urának erejétől pedig nem félek. Én hold anyánk erejét kérem kölcsön, nem pedig a halotti árnyak esszenciáját.
*Végül esetlen felajánlást tesz.*
-Ha bármiben lehetek szolgálatodra, csak szólj!
*Igyekszik viszonozni ősi elődje kedvességét, azonban több kérdése, melyet illendő lenne feltennie nem marad. Persze a hold erejének minden témája foglalkoztatja, de ezeket talán nem volna illő felhoznia, főleg, hogy idejük és Taitos ereje is fogytán.*
*A dicséret jól esik Taitosnak alkalmi mesterétől is. Így szellemalakja jól láthatóan boldogabb lesz egy fokkal. Mosolyogva köszöni meg az elismerést, aztán mintha csak azért mászott volna fel ilyen magasra, hogy nagyobbat eshessen.*
-Na nem, azt nem.
*Röhögi el magát az ajánlaton.*
-Van humora az öregnek.
*Néz a csontokra.*
-Tisztelem én a halált, de nem szolgálom.
*Azonosítja be a romlást hozó Sa'Terethet az elmúlással.*
-Segítenél rákarcolni egyre a válaszom?
*Kér még egy kis segítséget, és ha bólintás a válasza diktál.*
-Azt kéne, hogy "Oh, Pusztulás Nagyura, tisztelettel tartozom, mert hatalmaddal elpusztítod azt, ki nem való az életre, de tisztelettel nem féllek, és tetteimmel csak akkor szolgállak, ha magam is pusztítok. Járnom kell utamat."
*Őszinte és tapintatos szavak ezek, melyek egy ilyen istenségnek akár a kedvére is lehetnek. Ha elég körmönfont ugyanis ki tudja használni a helyzetet Taitosnál ugyanúgy, mint bárkinél, ki nem egy lemondott szerzetes, és ezt a fiú is tudja. Sőt, nem is bánja. Az istenséget a természet megmásíthatatlan erejének tekinti, csak úgy, mint társát, vagy társait, azonban neki semmi dolga az ő terveinek végrehajtásával. Tudatosan biztos nem.*
-Köszönöm a tanításodat mester!
*Fordul végül a nő felé.*
-Gyakorolni fogok, már ma éjjel is, az Árnyak Urának erejétől pedig nem félek. Én hold anyánk erejét kérem kölcsön, nem pedig a halotti árnyak esszenciáját.
*Végül esetlen felajánlást tesz.*
-Ha bármiben lehetek szolgálatodra, csak szólj!
*Igyekszik viszonozni ősi elődje kedvességét, azonban több kérdése, melyet illendő lenne feltennie nem marad. Persze a hold erejének minden témája foglalkoztatja, de ezeket talán nem volna illő felhoznia, főleg, hogy idejük és Taitos ereje is fogytán.*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-07 08:25:46
Üzenet elküldve: 2017-01-07 08:25:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Míg testvére érkezik rekedtre ordítja magát. Hangjából félelem és fájdalom hallatszik, melyet a meleget adó érintések sem tudnak teljesen lecsillapítani. Rosszul van. Egész teste fázik, éhséget érez, és és életében először levegőt és fényt. Egészen megőrül ma. Talán évek kellene majd, mire újra fog tudni gondolkodni összefüggő gondolatokban, és addig megmarad az ázottpatkány kinézetű ösztönlénységél.*
-Oárgh!
*Kiált megint vagy százszor ismételve a kijelentést, miszerint rosszul van. Nem sokkal szavai után azonban valami meleg, és emlékeiben felderengően lüktető helyre viszik. Ugyanaz a dobogás, és habár nem tudja hol hallotta már ezt, mert emlékei teljesen elvesztek, tudja, hogy ez nyugodt hely. Aztán kezeit kapálva megfog valami hozzá hasonlóan aprót és puhát. A megfog erős kifejezés, inkább ügyetlenül megcsap, de erről is tudja, hogy valami olyan, ami mindig volt mellette, szóval nem rossz, mint az előbbi érdes, és hasonló érintések. Aztán jön az ösztön. Halványan, a csecsemő természetes vakságának színes foltjain innen megpillant egy kört, benne egy "pöttyel". Az ösztön egy nyilat lő a közepébe, és Zakt'ar, a dobogás óta egyre halkuló sírást, most abbahagyja. Érdeklődve mozdít egyet fején, nyit egyet száján, és az ösztönös táplálkozó mozdulatokkal igyekszik egy kis tejet nyerni. Odabent a pokol tüzére ez megoldásnak tűnik. Egy pillanatra boldog, vagy inkább nem meggyötört, és ebben az állapotban jóízűen vizel anyján.*
*Míg testvére érkezik rekedtre ordítja magát. Hangjából félelem és fájdalom hallatszik, melyet a meleget adó érintések sem tudnak teljesen lecsillapítani. Rosszul van. Egész teste fázik, éhséget érez, és és életében először levegőt és fényt. Egészen megőrül ma. Talán évek kellene majd, mire újra fog tudni gondolkodni összefüggő gondolatokban, és addig megmarad az ázottpatkány kinézetű ösztönlénységél.*
-Oárgh!
*Kiált megint vagy százszor ismételve a kijelentést, miszerint rosszul van. Nem sokkal szavai után azonban valami meleg, és emlékeiben felderengően lüktető helyre viszik. Ugyanaz a dobogás, és habár nem tudja hol hallotta már ezt, mert emlékei teljesen elvesztek, tudja, hogy ez nyugodt hely. Aztán kezeit kapálva megfog valami hozzá hasonlóan aprót és puhát. A megfog erős kifejezés, inkább ügyetlenül megcsap, de erről is tudja, hogy valami olyan, ami mindig volt mellette, szóval nem rossz, mint az előbbi érdes, és hasonló érintések. Aztán jön az ösztön. Halványan, a csecsemő természetes vakságának színes foltjain innen megpillant egy kört, benne egy "pöttyel". Az ösztön egy nyilat lő a közepébe, és Zakt'ar, a dobogás óta egyre halkuló sírást, most abbahagyja. Érdeklődve mozdít egyet fején, nyit egyet száján, és az ösztönös táplálkozó mozdulatokkal igyekszik egy kis tejet nyerni. Odabent a pokol tüzére ez megoldásnak tűnik. Egy pillanatra boldog, vagy inkább nem meggyötört, és ebben az állapotban jóízűen vizel anyján.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 22:48:58
Üzenet elküldve: 2017-01-06 22:48:58
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Leandana, kicsit Azil//
-Isurii előtt nekem sokáig nem volt senki, még csak alkalmi sem.
*Teljesen nyíltan és őszintén beszélgetnek egymással, mint az igazi lelki társak. A hóhajúnak nincsenek ilyen szaftos és izgalmas történetei a közösülésekről, mivel elég romantikus típus, így az ágyban is igyekszik ilyenre venni a figurát, ahogyan Myna esetében is tette.*
-Nincs ezzel semmi baj. *nevetgél.* -A szerelemnek nem lehet parancsolni, vagy korhatár közé húzni. Nézz csak rám. Hamarosan ötven leszek, és szerelmet vallottam Isuriinak, aki a lányom lehetne. Ha én sem voltam ehhez tól öreg, akkor te meg pláne.
*Az első szerelem őt magát is serdülőkorban érte, viszont az tragédiával végződött. Sosem gondolta volna, hogy valaha megtalálja még a szerelmet, ám mégis sikerült.
Worenth kénye kedve szerint alakította így a vezetőségi szárnyat, mindent ő rendezett és szerzett be, csupán a bepakolásban kellett segítséget kérnie.*
-Érthető, ha féltek Kagan haragjától. Mint már említettem, ez nem korfüggő, de nyilván nagyon furcsa ezzel szembesülni. Kérsz egy kis bort? *kérdezi, közben az egyik sarokba mutat, ahol egy üveges szekrényben néhány üveg különlegesebb borosüveg lapul.* -Említetted neki valaha? *ugrik vissza rögtön az eredeti témához.* -Tudatában volt ő annak, hogy te többről reménykedsz? El tudtad volna képzelni, hogy nőül menj hozzá?
*A válasz talán nem is olyan magától értetődő, hiszen egy nyilvánvalóan szeretői kapcsolat, ami mindkét félnek tök jó, amikor éppen rájuk jön a közösülési vágy sokkalta kötetlenebb, mint egy házasság, ami már magával hordozza a megannyi kötelezettséget. Leandana alapjában véve nem az a feleség típus, vagyis Worenth nem tudná így elképzelni.*
-Ezért ez fontos, mert így rögtön elvethetjük azt, hogy a hatalmad kell neki. Mesélj Laorról. Milyen ember ő?
*Kíváncsi a hóhajú, hogy ki volt képes teljesen levenni az újdonsült úrnőt a lábáról. Bizonyára nem egy hétköznapi személyiség, hanem valami különlegesebb forma fickó.*
-Szerintem ez csak a félelmeid miatt van. Félsz, hogy mi lesz ha mégsem lesz jó minden. Félsz, hogy gyerekesnek fogod tartani az állapotot és szemrehányásokat fogsz tenni magadnak miatta. Ne állj ellent ennek az erőnek. Ne kutasd, hogy vajon mi a buktató benne, és milyen csapdák várnak, ha közvetlen közel kerülsz. Legyél boldog és ne hagyd, hogy a rossz érzések kételyeket szüljenek elmédben.
*Akármi is lesz Lea válasza a borra, Worenth tölt magának, amihez az kell, hogy a szekrényhez lépjen. Történetesen az ablak is itt található, amin éppen akkor pillant ki, mikor Azil megjelenik.*
-Jé, egy Azil! *mondja meglepetten, félhangosan.* -És vele van Ena is. Hű, mekkorát nőtt!
*Lassan utoléri az óriást. Kinyitja az ablakot és lekiabál a kis toronyba csúcsosodó épület tetejéről.*
-Azil! Itt fenn! *lóbálja meg karját a levegőben.* -Gyertek csak be bátran, ne várakozzatok odakint. Leandana is itt van, nemsokára lemegyünk, addig is érezzétek magatokat otthon.
*A kiabálás végeztével becsukja az ajtót, és ismét Leandana köti le a figyelmét.*
-Isurii előtt nekem sokáig nem volt senki, még csak alkalmi sem.
*Teljesen nyíltan és őszintén beszélgetnek egymással, mint az igazi lelki társak. A hóhajúnak nincsenek ilyen szaftos és izgalmas történetei a közösülésekről, mivel elég romantikus típus, így az ágyban is igyekszik ilyenre venni a figurát, ahogyan Myna esetében is tette.*
-Nincs ezzel semmi baj. *nevetgél.* -A szerelemnek nem lehet parancsolni, vagy korhatár közé húzni. Nézz csak rám. Hamarosan ötven leszek, és szerelmet vallottam Isuriinak, aki a lányom lehetne. Ha én sem voltam ehhez tól öreg, akkor te meg pláne.
*Az első szerelem őt magát is serdülőkorban érte, viszont az tragédiával végződött. Sosem gondolta volna, hogy valaha megtalálja még a szerelmet, ám mégis sikerült.
Worenth kénye kedve szerint alakította így a vezetőségi szárnyat, mindent ő rendezett és szerzett be, csupán a bepakolásban kellett segítséget kérnie.*
-Érthető, ha féltek Kagan haragjától. Mint már említettem, ez nem korfüggő, de nyilván nagyon furcsa ezzel szembesülni. Kérsz egy kis bort? *kérdezi, közben az egyik sarokba mutat, ahol egy üveges szekrényben néhány üveg különlegesebb borosüveg lapul.* -Említetted neki valaha? *ugrik vissza rögtön az eredeti témához.* -Tudatában volt ő annak, hogy te többről reménykedsz? El tudtad volna képzelni, hogy nőül menj hozzá?
*A válasz talán nem is olyan magától értetődő, hiszen egy nyilvánvalóan szeretői kapcsolat, ami mindkét félnek tök jó, amikor éppen rájuk jön a közösülési vágy sokkalta kötetlenebb, mint egy házasság, ami már magával hordozza a megannyi kötelezettséget. Leandana alapjában véve nem az a feleség típus, vagyis Worenth nem tudná így elképzelni.*
-Ezért ez fontos, mert így rögtön elvethetjük azt, hogy a hatalmad kell neki. Mesélj Laorról. Milyen ember ő?
*Kíváncsi a hóhajú, hogy ki volt képes teljesen levenni az újdonsült úrnőt a lábáról. Bizonyára nem egy hétköznapi személyiség, hanem valami különlegesebb forma fickó.*
-Szerintem ez csak a félelmeid miatt van. Félsz, hogy mi lesz ha mégsem lesz jó minden. Félsz, hogy gyerekesnek fogod tartani az állapotot és szemrehányásokat fogsz tenni magadnak miatta. Ne állj ellent ennek az erőnek. Ne kutasd, hogy vajon mi a buktató benne, és milyen csapdák várnak, ha közvetlen közel kerülsz. Legyél boldog és ne hagyd, hogy a rossz érzések kételyeket szüljenek elmédben.
*Akármi is lesz Lea válasza a borra, Worenth tölt magának, amihez az kell, hogy a szekrényhez lépjen. Történetesen az ablak is itt található, amin éppen akkor pillant ki, mikor Azil megjelenik.*
-Jé, egy Azil! *mondja meglepetten, félhangosan.* -És vele van Ena is. Hű, mekkorát nőtt!
*Lassan utoléri az óriást. Kinyitja az ablakot és lekiabál a kis toronyba csúcsosodó épület tetejéről.*
-Azil! Itt fenn! *lóbálja meg karját a levegőben.* -Gyertek csak be bátran, ne várakozzatok odakint. Leandana is itt van, nemsokára lemegyünk, addig is érezzétek magatokat otthon.
*A kiabálás végeztével becsukja az ajtót, és ismét Leandana köti le a figyelmét.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 21:33:54
Üzenet elküldve: 2017-01-06 21:33:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
// Szülőszoba //
*Nellara újonc lévén megbújik valahol, ahol két szép csillogó szemével tanúja lehet a történteknek, még sincs láb alatt - szó szerint. Nem ért ő a szüléshez, sosem csinálta vagy látta, egyben volt része, az is a sajátja, amire már teljesen ésszerű, hogy nem emlékszik.
Természetesen a szappant viszi és oda teszi, ahova azt kell, vagy kérik.
Üdvözli Zarast, amikor kap tőle a fejbiccentést, de mást nem tesz, nem akar belebonyolódni a dolgokba. Főleg, miután kiderül, hogy ő az apa. Na a másik meg az, hogy még valamit eltör, vagy rosszul csinál... Mégis milyen bemutatkozás lenne az?
De maradni szeretne, már csak a kíváncsiság miatt is, maximum ha már nem bírja tovább, akkor megy vagy... elájul. Na! Elájulni azért csak nem fog. Ha Loka nem, akkor ő sem. Persze ez nem igaz, ha az elf elájul nem feltétlenül kell a tündérnek is. Még csak az hiányozna!
A penge hallatára kicsit összerezzen, de megpróbálja nem kimutatni, semmi sikerrel. De egy kis azért még nem riasztja vissza.
Loka fájdalmaitól szegény tündér lába a földbe gyökerezik, a könnyeitől a fintoroktól, az elfojtott káromkodásoktól, amiket leolvas az arcáról.*
~Még mindig biztos vagy abban Nellara, hogy keresni akarod a szerelmet. Annak mindig ez a vége. Márpedig ha ez az erős nő így reagál, akkor te mit tennél szülés közben?~
*Persze a magyarázat segíti itta tartani. Ha fejlesztheti a tudását, az mindig egy új löketet ad Nellarának... mindenben. De miért is magával foglalkozni. Jelenleg a tündér az a személy, aki a legkevesebb részt vesz ki az eseményből, így hát inkább neki kellene tennie valamit. De mit tehetne?
Közben kicsosszan a gyermek, a tündér pedig égig, azaz plafonig meredő szárnyakkal bámulja a jelenetet, még a végén el is szégyenli magát.*
~Hát milyen dolog ez? Szegény... Ilyen intim pillanat, és mindenki nézi. Hoznom kell neki majd ajándékot!~
*Még egy baba érkezik, amin már Nellara meg sem lepődik, viszont a gyomra eléggé kavarogni kezd. Végig tudja ezt ő nézi még egyszer?*
~Nem azt már nem!~
*Pici, csendes léptekkel szó szerint sarkon fordul és kiiszkol a helyiségből, mielőtt még a második csöppség előbújik, mert még a végén komoly bajok történnek. Például az, hogy nem akarja viszontlátni a reggelijét.*
//Odakint - Azil//
*Picit messzebb megy, hogy ne halljon semmiféle hangot, majd kókadt szárnyakkal a földre veti magát, még a gyomorkavargás le nem múlik. Ezek után mélységesen tiszteli Lokát, hogy végig tudja ezt csinálni. Na meg minden szülésen átesett nőt. Nellara valószínűleg képtelen lenne ilyesmire.
Nem is olyan később nagy, dörömbölő léptekre lesz figyelmes, és ahogy felnéz egy hatalmas óriásra lesz figyelmes. Az ereiben szinte megáll a vér, ahogy meglátja azt a hatalmas alakot, majd olyan gyorsan felpattan, ahogyan csak tud és hatalmas sikítással rohan az épületbe. Nem tudja, hogy hova, csak befut a legközelebbi ajtón, amit meglát, és ahol biztonságban lehet az óriásoktól.*
//Valahol a házban//
*Az ajtón kifelé leskelődik az óriás után, hogy merre megy, és ha véletlenül a tündér után eredne elbújhasson valahol... szekrényben, szék alatt, bármi is legyen ott, ahova sikerült betévednie.*
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.06 21:37:49
*Nellara újonc lévén megbújik valahol, ahol két szép csillogó szemével tanúja lehet a történteknek, még sincs láb alatt - szó szerint. Nem ért ő a szüléshez, sosem csinálta vagy látta, egyben volt része, az is a sajátja, amire már teljesen ésszerű, hogy nem emlékszik.
Természetesen a szappant viszi és oda teszi, ahova azt kell, vagy kérik.
Üdvözli Zarast, amikor kap tőle a fejbiccentést, de mást nem tesz, nem akar belebonyolódni a dolgokba. Főleg, miután kiderül, hogy ő az apa. Na a másik meg az, hogy még valamit eltör, vagy rosszul csinál... Mégis milyen bemutatkozás lenne az?
De maradni szeretne, már csak a kíváncsiság miatt is, maximum ha már nem bírja tovább, akkor megy vagy... elájul. Na! Elájulni azért csak nem fog. Ha Loka nem, akkor ő sem. Persze ez nem igaz, ha az elf elájul nem feltétlenül kell a tündérnek is. Még csak az hiányozna!
A penge hallatára kicsit összerezzen, de megpróbálja nem kimutatni, semmi sikerrel. De egy kis azért még nem riasztja vissza.
Loka fájdalmaitól szegény tündér lába a földbe gyökerezik, a könnyeitől a fintoroktól, az elfojtott káromkodásoktól, amiket leolvas az arcáról.*
~Még mindig biztos vagy abban Nellara, hogy keresni akarod a szerelmet. Annak mindig ez a vége. Márpedig ha ez az erős nő így reagál, akkor te mit tennél szülés közben?~
*Persze a magyarázat segíti itta tartani. Ha fejlesztheti a tudását, az mindig egy új löketet ad Nellarának... mindenben. De miért is magával foglalkozni. Jelenleg a tündér az a személy, aki a legkevesebb részt vesz ki az eseményből, így hát inkább neki kellene tennie valamit. De mit tehetne?
Közben kicsosszan a gyermek, a tündér pedig égig, azaz plafonig meredő szárnyakkal bámulja a jelenetet, még a végén el is szégyenli magát.*
~Hát milyen dolog ez? Szegény... Ilyen intim pillanat, és mindenki nézi. Hoznom kell neki majd ajándékot!~
*Még egy baba érkezik, amin már Nellara meg sem lepődik, viszont a gyomra eléggé kavarogni kezd. Végig tudja ezt ő nézi még egyszer?*
~Nem azt már nem!~
*Pici, csendes léptekkel szó szerint sarkon fordul és kiiszkol a helyiségből, mielőtt még a második csöppség előbújik, mert még a végén komoly bajok történnek. Például az, hogy nem akarja viszontlátni a reggelijét.*
//Odakint - Azil//
*Picit messzebb megy, hogy ne halljon semmiféle hangot, majd kókadt szárnyakkal a földre veti magát, még a gyomorkavargás le nem múlik. Ezek után mélységesen tiszteli Lokát, hogy végig tudja ezt csinálni. Na meg minden szülésen átesett nőt. Nellara valószínűleg képtelen lenne ilyesmire.
Nem is olyan később nagy, dörömbölő léptekre lesz figyelmes, és ahogy felnéz egy hatalmas óriásra lesz figyelmes. Az ereiben szinte megáll a vér, ahogy meglátja azt a hatalmas alakot, majd olyan gyorsan felpattan, ahogyan csak tud és hatalmas sikítással rohan az épületbe. Nem tudja, hogy hova, csak befut a legközelebbi ajtón, amit meglát, és ahol biztonságban lehet az óriásoktól.*
//Valahol a házban//
*Az ajtón kifelé leskelődik az óriás után, hogy merre megy, és ha véletlenül a tündér után eredne elbújhasson valahol... szekrényben, szék alatt, bármi is legyen ott, ahova sikerült betévednie.*
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.06 21:37:49
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 20:53:08
Üzenet elküldve: 2017-01-06 20:53:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szülőszoba//
*Csupa fájdalom, kényelmetlenség… minden teljesen idegen. Érzi ő, hogy megint valami mozgás van körülötte – Leandana keze –, de olyan hosszú már a panaszlistája, hogy ez a furcsaság már fel sem férne rá, csak a margóra! Azt persze honnan is tudhatná, hogy ez az érintés az ő útját segíti kifelé, és jócskán meg is rövidíti szenvedéseit?
Ő már csak azt veszi észre, hogy megszűnik körülötte az a szorítás, helyette újabb idegen érzések jönnek. Fázik. És bántja a szemét a fény. És mindene fáj. Tagjai furcsán nehéznek érződnek, hiányzik a szokványos, vizes közeg. Mindez annyira meglepi, hogy egy-két pillanatig még csak nem is mozog, és mindenkit megvárat az életét jelző felsírással. Aztán persze bekapcsolnak az ösztönök, és miközben először szívja be a levegőt vadonatúj tüdejébe, a várakoztatás után most annál hangosabban adja a világ tudtára, hogy mennyire elégedetlen jelenlegi körülményeivel.
Hangosan visít és kapálózik, egészen addig, míg anyja mellére nem kerül, bátyja mellé. Ott először csak elcsendesedik, majd teljesen elhalkul, és a kétségbeesés helyét átveszi az elmélyült figyelem.
~ Ti vagytok azok? ~ szól a kérdés az ismerős dobogásnak, és a másik, hozzá hasonló lénynek, akinek megérzi a közelségét. Ez a cseppnyi ismerős közeg most megnyugtatja. Aztán, ha a szájába kerül anyja emlője, s rájuk a takaró, kényelem- és biztonságérzete tovább fokozódik.
A sok rémes új élmény után most jut egy kevés a jóból is. Például az illat… anya illata… Azonnal összekapcsolja szívének ismerős dobogásával, és nagyon megszereti ezt az élményt.
Miközben ösztönösen csillapítja éhségét és szomját, éri egyéb kellemes benyomás is. Anya kezének cirógatása… majd mikor apa is megsimogatja őt a hátán, pontosan azon a csiklandós helyen, ahol még testvére érintette meg, mikor még odabent voltak. Picit összerándul az érintésre. Ez is ismerős, ezért tetszik neki.*
*Csupa fájdalom, kényelmetlenség… minden teljesen idegen. Érzi ő, hogy megint valami mozgás van körülötte – Leandana keze –, de olyan hosszú már a panaszlistája, hogy ez a furcsaság már fel sem férne rá, csak a margóra! Azt persze honnan is tudhatná, hogy ez az érintés az ő útját segíti kifelé, és jócskán meg is rövidíti szenvedéseit?
Ő már csak azt veszi észre, hogy megszűnik körülötte az a szorítás, helyette újabb idegen érzések jönnek. Fázik. És bántja a szemét a fény. És mindene fáj. Tagjai furcsán nehéznek érződnek, hiányzik a szokványos, vizes közeg. Mindez annyira meglepi, hogy egy-két pillanatig még csak nem is mozog, és mindenkit megvárat az életét jelző felsírással. Aztán persze bekapcsolnak az ösztönök, és miközben először szívja be a levegőt vadonatúj tüdejébe, a várakoztatás után most annál hangosabban adja a világ tudtára, hogy mennyire elégedetlen jelenlegi körülményeivel.
Hangosan visít és kapálózik, egészen addig, míg anyja mellére nem kerül, bátyja mellé. Ott először csak elcsendesedik, majd teljesen elhalkul, és a kétségbeesés helyét átveszi az elmélyült figyelem.
~ Ti vagytok azok? ~ szól a kérdés az ismerős dobogásnak, és a másik, hozzá hasonló lénynek, akinek megérzi a közelségét. Ez a cseppnyi ismerős közeg most megnyugtatja. Aztán, ha a szájába kerül anyja emlője, s rájuk a takaró, kényelem- és biztonságérzete tovább fokozódik.
A sok rémes új élmény után most jut egy kevés a jóból is. Például az illat… anya illata… Azonnal összekapcsolja szívének ismerős dobogásával, és nagyon megszereti ezt az élményt.
Miközben ösztönösen csillapítja éhségét és szomját, éri egyéb kellemes benyomás is. Anya kezének cirógatása… majd mikor apa is megsimogatja őt a hátán, pontosan azon a csiklandós helyen, ahol még testvére érintette meg, mikor még odabent voltak. Picit összerándul az érintésre. Ez is ismerős, ezért tetszik neki.*
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 19:51:16
Üzenet elküldve: 2017-01-06 19:51:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
// Még a gyűlés estéjén //
*Beletörődött szájhúzással hallgatja a néne ötletelését. Ő nem tud megelégedni ennyivel, de mivel nemigen akad más lehetősége, hát kénytelen elfogadni, hogy alighanem tényleg így van, és az emlékei már nem fognak visszatérni.
A kérdésére adott hirtelen válasz - amitől még a vállán ülő holló is meglepődik, olyan lendülettel érkezik - megmosolyogtatja. Persze, ismét nem kapott semmi részletet, de nem is követeli. Kezd álmosodni, és valami szokatlan, szédelgős fáradtság is erőt vesz rajta, ám ezt egyelőre betudja a kései órának.*
- Valami olyan kikötést tettünk, hogy amíg szükséges… De én azt hiszem, hogy ezt már teljesítette is. Már nem vagyok egyedül. Itt lakhatok, ennem is van mit, és… itt biztonságban vagyok. Legalábbis nagyobban, mint bárhol lennék, egyedül. És ezt mind neki köszönhetem. Meg persze magamnak, de ha ő, akkor, ott hagyott volna azon az ösvényen, akkor nem így alakulnak a dolgok. Most már nem kell vigyáznia rám. *Álmosan megdörgöli a szemét, de mivel vendége még nem vetette fel, hogy térjenek nyugovóra, igyekszik tartani magát.*
*Beletörődött szájhúzással hallgatja a néne ötletelését. Ő nem tud megelégedni ennyivel, de mivel nemigen akad más lehetősége, hát kénytelen elfogadni, hogy alighanem tényleg így van, és az emlékei már nem fognak visszatérni.
A kérdésére adott hirtelen válasz - amitől még a vállán ülő holló is meglepődik, olyan lendülettel érkezik - megmosolyogtatja. Persze, ismét nem kapott semmi részletet, de nem is követeli. Kezd álmosodni, és valami szokatlan, szédelgős fáradtság is erőt vesz rajta, ám ezt egyelőre betudja a kései órának.*
- Valami olyan kikötést tettünk, hogy amíg szükséges… De én azt hiszem, hogy ezt már teljesítette is. Már nem vagyok egyedül. Itt lakhatok, ennem is van mit, és… itt biztonságban vagyok. Legalábbis nagyobban, mint bárhol lennék, egyedül. És ezt mind neki köszönhetem. Meg persze magamnak, de ha ő, akkor, ott hagyott volna azon az ösvényen, akkor nem így alakulnak a dolgok. Most már nem kell vigyáznia rám. *Álmosan megdörgöli a szemét, de mivel vendége még nem vetette fel, hogy térjenek nyugovóra, igyekszik tartani magát.*
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 19:39:41
Üzenet elküldve: 2017-01-06 19:39:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
~Na akkor haladsz az úton, érzed a hold erejét.~ *Nem ügyetlen a mágus, hisz ezt a kapcsolatot is sikerült újra létrehoznia.*
~Ügyes vagy, így jobb!~ *Végre rendesen hallani a nő hangját, aki mintha megcsapolná kicsit Taitos erejét egy képzeletbeli teret hoz létre a semmibe, ahol ketten állnak a vésett csontokkal a kezükben.*
-Ez egy isten hívása, hogy csatlakozz seregéhez. *Hangjából jól érezhető a megvetés és a gúny, Shevalin nem hódolt be egy ilyen istennek sem, neki a Második Hold jelenti a hitet és abból merít erőt is.*
-Sa'Tereth akar magának meggyőzni, mert érzi a tehetséged a mágiában. A mi mágiánk közel áll az övéhez, de nem vagyunk vadállatok! *Oldalra köp egyet és a csontokat is visszaadja a tulajdonosának, hogy ő döntsön a sorsáról.*
-Ebben van emberi csont is, meg kecske és csirke, na meg a malac. Azoknak mindenki állat, aki nem hisz az erejükben, vigyázz magadra, mert máskor is felkereshet még, nem adják fel könnyen azok a mocskok. *Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Ez a te döntésed vándor, nem akarlak befolyásolni, én mutattam egy utat, ha gyakorolsz menni fog amit szeretnél. *Nem tudja mennyi idejük lehet még, ezért részéről lezárja a beszélgetést, de amíg van idő meg kérdés, azokat még megválaszolja.*
~Na akkor haladsz az úton, érzed a hold erejét.~ *Nem ügyetlen a mágus, hisz ezt a kapcsolatot is sikerült újra létrehoznia.*
~Ügyes vagy, így jobb!~ *Végre rendesen hallani a nő hangját, aki mintha megcsapolná kicsit Taitos erejét egy képzeletbeli teret hoz létre a semmibe, ahol ketten állnak a vésett csontokkal a kezükben.*
-Ez egy isten hívása, hogy csatlakozz seregéhez. *Hangjából jól érezhető a megvetés és a gúny, Shevalin nem hódolt be egy ilyen istennek sem, neki a Második Hold jelenti a hitet és abból merít erőt is.*
-Sa'Tereth akar magának meggyőzni, mert érzi a tehetséged a mágiában. A mi mágiánk közel áll az övéhez, de nem vagyunk vadállatok! *Oldalra köp egyet és a csontokat is visszaadja a tulajdonosának, hogy ő döntsön a sorsáról.*
-Ebben van emberi csont is, meg kecske és csirke, na meg a malac. Azoknak mindenki állat, aki nem hisz az erejükben, vigyázz magadra, mert máskor is felkereshet még, nem adják fel könnyen azok a mocskok. *Tart egy kis szünetet, majd folytatja.*
-Ez a te döntésed vándor, nem akarlak befolyásolni, én mutattam egy utat, ha gyakorolsz menni fog amit szeretnél. *Nem tudja mennyi idejük lehet még, ezért részéről lezárja a beszélgetést, de amíg van idő meg kérdés, azokat még megválaszolja.*
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 15:43:44
Üzenet elküldve: 2017-01-06 15:43:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Azil földje //
* Magányosan, de dolgosan telnek a napok. Igaz, hogy Chiari elment, de az élet nem áll meg, s Azilnak a kislányról is kell gondoskodnia. Ezért, miközben a telken ügyködik, a cseperedő Enával foglalkozik. Főz rá, játszik vele, beszélni tanítja. A telek is alakul, ásott kívülre egy latrinát, egy kis ólt, hogy majd csirkéket tartsanak, ha a gyógyító visszajön, s a veteményest is igazgatja. A faanyagot természetesen maga vágja ki, s dolgozza fel, így lassan kialakul az a kis ösvény, ami Symirához vezet, hisz nincsenek tőle messze. Ekkor jutott eszébe, hogy esetleg a mágusok tudnak valamit a kedveséről, így egy nap felöltözött, nyakába emelte a kislányt, s elindultak megkeresni Worenthet, aki Azil tudtával a mágusok egyik vezetője. *
- Gyere kicsim, megnézzük, hátha valaki tud anyáról valamit.
* Mondja a kislánynak, aki a bűvös szót hallva egyből ránéz. *
- Ana?
* Kérdezi elkerekedett szemekkel, s belecsimpaszkodik a férfi hajába, szakállába. *
- Igen, anya. Nemsokára hazajön biztos.
* Nyugtatgatja a csöppséget, majd el is indulnak. Kényelmes tempóban haladnak, majd a mágusok lakhelyére érve, kissé tanácstalanul áll meg. *
// Worenthet keresve //
* Nem igazán tudja, hogy merre menjen, így csupán abban bízik, hogy valakinek szemet szúr a maga három és fél méteres magasságával, s eligazítja. *
* Magányosan, de dolgosan telnek a napok. Igaz, hogy Chiari elment, de az élet nem áll meg, s Azilnak a kislányról is kell gondoskodnia. Ezért, miközben a telken ügyködik, a cseperedő Enával foglalkozik. Főz rá, játszik vele, beszélni tanítja. A telek is alakul, ásott kívülre egy latrinát, egy kis ólt, hogy majd csirkéket tartsanak, ha a gyógyító visszajön, s a veteményest is igazgatja. A faanyagot természetesen maga vágja ki, s dolgozza fel, így lassan kialakul az a kis ösvény, ami Symirához vezet, hisz nincsenek tőle messze. Ekkor jutott eszébe, hogy esetleg a mágusok tudnak valamit a kedveséről, így egy nap felöltözött, nyakába emelte a kislányt, s elindultak megkeresni Worenthet, aki Azil tudtával a mágusok egyik vezetője. *
- Gyere kicsim, megnézzük, hátha valaki tud anyáról valamit.
* Mondja a kislánynak, aki a bűvös szót hallva egyből ránéz. *
- Ana?
* Kérdezi elkerekedett szemekkel, s belecsimpaszkodik a férfi hajába, szakállába. *
- Igen, anya. Nemsokára hazajön biztos.
* Nyugtatgatja a csöppséget, majd el is indulnak. Kényelmes tempóban haladnak, majd a mágusok lakhelyére érve, kissé tanácstalanul áll meg. *
// Worenthet keresve //
* Nem igazán tudja, hogy merre menjen, így csupán abban bízik, hogy valakinek szemet szúr a maga három és fél méteres magasságával, s eligazítja. *
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 14:57:26
Üzenet elküldve: 2017-01-06 14:57:26
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Worenth nem könnyíti meg igazán egy jó tanáccsal a dolgot. De legalább Lea elmondhat neki olyan dolgokat, amiket amúgy nem nagyon szokott megosztani másokkal. Maximum Rilivel, de Rilit elnyelte a város és nagyon régóta nincsen róla semmi híre. Megy Worenthel, hogy az megmutathassa a saját termeit*
- Őőő. Mi már jóval előbb is együtt háltunk.
*furcsa hangsúllyal ejti ki a "háltunk" szót, mert eszébe jut az első alkalom, ott a Taverna konyhájában, azon az asztalon ahol normális esetben a vendégek ételeit készítik, és egy olyan rongyba törölte a combján csordogáló testnedveket, amivel a vendégek tányérjait, poharait és evőeszközeit törlik szárazra mosogatás után. Komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne vigyorodjon el erre a gondolatra.*
- Arról biztosíthatlak, hogy tökéletesen el tudjuk engedni a komoly dolgokat. Komolyan úgy érzem magam, mint egy süldőlány, aki az első szerelmet éli. Nagyjából úgy is viselkedünk. Kicsit zavarban vagyok ettől, mert azt hiszem, hogy ilyesmihez már öreg vagyok.
*Nem mintha a maga harmincegynehány évével annyira idősnek, természetesen nem is erre gondol, hanem arra, hogy mások az ilyen dolgokat kamaszkorukban megtapasztalják. Zavartságát leplezendő nézelődik a szobában, és közben arra gondol, hogy mennyire más itt a légkör, mint otthon. Ezt már akkor is megállapította, mikor először Synmirára lépett. Talán meg kéne kérje Worenthet arra, hogy rendezze be az ő, Kagantól örökölt szobáit. Vagy azt a valakit, aki Worenth segítségére volt ebben.*
- Régebben sosem hittem, hogy megtörténhet velem ilyesmi. Úgy éltem az életem, ahogyan azt elvárták tőlem, és bár tetszettek férfiak az évek során, mégsem nyúlt hozzám egy sem, persze nem is próbálkoztak. Talán félelemből nem. A fene sem tudja. Kagan persze szeretett, szeret engem, a maga módján persze, de hazudnék ha az mondanám, hogy ez nekem valaha is elég lett volna. Nem mintha ez lenne a dolgom, vagy ez lett volna valaha, de azért az ember mindig reménykedik, nem?
*Áltathatta volna magát azzal, hogy Kagan azért nem nősült meg soha, mert nem akart más nőt maga mellett látni az alkalmi szeretőin kívül, csak Leát, azonban erről szó sincsen, csupán arról, hogy Kagan magas elvárásainak senki nem felelt meg, nem csak feleséget akart, de a feleséggel együtt rangot is, ilyen nő meg viszonylag kevés van a közelben. Nem egy klasszikus szerelmi történet az övék, annyi bizonyos.*
- Szeretem őt, és azt hiszem, hogy ő is szeret engem, már azelőtt is szeretett, hogy én váltam volna a környék teljhatalmú úrnőjévé.
*elmosolyodik, ahogy kimondja ezt, furcsa dolog, nehezen szokja meg, és hát fázik is tőle.*
- Nem is tudom, hogy hogy fogalmazzam ezt meg, de valahogy megszólít, mintha egy láthatatlan erő húzna felé, Kaganon kívül más iránt nem éreztem így, és pont ez az, ami az, ami miatt rosszul érzem magam.
*az más kérdés, hogy pont emiatt érzi magát jól is, noha ez a vonzódás tényleg egészen más természetű, mint a Kagan iránti. Furcsa erről beszélni, de mindenképpen megkönnyebbül.*
*Worenth nem könnyíti meg igazán egy jó tanáccsal a dolgot. De legalább Lea elmondhat neki olyan dolgokat, amiket amúgy nem nagyon szokott megosztani másokkal. Maximum Rilivel, de Rilit elnyelte a város és nagyon régóta nincsen róla semmi híre. Megy Worenthel, hogy az megmutathassa a saját termeit*
- Őőő. Mi már jóval előbb is együtt háltunk.
*furcsa hangsúllyal ejti ki a "háltunk" szót, mert eszébe jut az első alkalom, ott a Taverna konyhájában, azon az asztalon ahol normális esetben a vendégek ételeit készítik, és egy olyan rongyba törölte a combján csordogáló testnedveket, amivel a vendégek tányérjait, poharait és evőeszközeit törlik szárazra mosogatás után. Komoly erőfeszítésébe kerül, hogy ne vigyorodjon el erre a gondolatra.*
- Arról biztosíthatlak, hogy tökéletesen el tudjuk engedni a komoly dolgokat. Komolyan úgy érzem magam, mint egy süldőlány, aki az első szerelmet éli. Nagyjából úgy is viselkedünk. Kicsit zavarban vagyok ettől, mert azt hiszem, hogy ilyesmihez már öreg vagyok.
*Nem mintha a maga harmincegynehány évével annyira idősnek, természetesen nem is erre gondol, hanem arra, hogy mások az ilyen dolgokat kamaszkorukban megtapasztalják. Zavartságát leplezendő nézelődik a szobában, és közben arra gondol, hogy mennyire más itt a légkör, mint otthon. Ezt már akkor is megállapította, mikor először Synmirára lépett. Talán meg kéne kérje Worenthet arra, hogy rendezze be az ő, Kagantól örökölt szobáit. Vagy azt a valakit, aki Worenth segítségére volt ebben.*
- Régebben sosem hittem, hogy megtörténhet velem ilyesmi. Úgy éltem az életem, ahogyan azt elvárták tőlem, és bár tetszettek férfiak az évek során, mégsem nyúlt hozzám egy sem, persze nem is próbálkoztak. Talán félelemből nem. A fene sem tudja. Kagan persze szeretett, szeret engem, a maga módján persze, de hazudnék ha az mondanám, hogy ez nekem valaha is elég lett volna. Nem mintha ez lenne a dolgom, vagy ez lett volna valaha, de azért az ember mindig reménykedik, nem?
*Áltathatta volna magát azzal, hogy Kagan azért nem nősült meg soha, mert nem akart más nőt maga mellett látni az alkalmi szeretőin kívül, csak Leát, azonban erről szó sincsen, csupán arról, hogy Kagan magas elvárásainak senki nem felelt meg, nem csak feleséget akart, de a feleséggel együtt rangot is, ilyen nő meg viszonylag kevés van a közelben. Nem egy klasszikus szerelmi történet az övék, annyi bizonyos.*
- Szeretem őt, és azt hiszem, hogy ő is szeret engem, már azelőtt is szeretett, hogy én váltam volna a környék teljhatalmú úrnőjévé.
*elmosolyodik, ahogy kimondja ezt, furcsa dolog, nehezen szokja meg, és hát fázik is tőle.*
- Nem is tudom, hogy hogy fogalmazzam ezt meg, de valahogy megszólít, mintha egy láthatatlan erő húzna felé, Kaganon kívül más iránt nem éreztem így, és pont ez az, ami az, ami miatt rosszul érzem magam.
*az más kérdés, hogy pont emiatt érzi magát jól is, noha ez a vonzódás tényleg egészen más természetű, mint a Kagan iránti. Furcsa erről beszélni, de mindenképpen megkönnyebbül.*
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 12:59:26
Üzenet elküldve: 2017-01-06 12:59:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Leandana//
*A kaján vigyorra ő kicsit erőtlenül válaszol. Mindenkinek új lesz ez a helyzet, ugyanakkor legalább van utánpótlás, és hátha némi mágusvér is fut az ikrek ereiben.*
-Az már biztos, hogy furcsa és szokatlan lesz. Ettől eltekintve én nem bánom, sőt, talán még kicsit el is babázok majd velük, mint Chiari kislányával.
*Néha kell ez is, elő tudja azért csalogatni a férfiak női oldalát egy aranyos kisded.*
-Vörösboros csócsa nincs? Azt jobban elviselném. *nevetgél útközben, közben szépen mutatja az utat a konyha felé. A pálinka említésétől is feláll a szőr a hátán. Valami oknál fogva a rövid, tüdőszaggató és torokégető italokért sosem rajongott, jobban kedveli az édesebb, hosszabb italokat, amiket sokáig el lehet kortyolni... elegánsabb.
Nem lesz nehéz újra felvenni a beszélgetés fonalát, a lelkizés pedig nincs ellenére a mágusnak.*
-Háltam egy másik nővel, mikor Isuriival elváltak útjaink. *mondja némi bánattal.* -Engem is gyötört a lelkiismeret furdalás, noha tudtam, hogy Isurii sosem lesz már az enyém. Tudtam, de te is tudtad, hogy mi van köztem és Isurii között. *halvány mosoly jelenik meg arcán.* -Burkoltan, de utaltál rá. Tökéletesen ismerjük egymást és tudjuk, hogy milyen cipőben jár a másik.
*Szavai olyan hatást válthatnak ki, mintha megveregetné Leandana vállát.*
-Biztos lesznek, akik ezt fogják gondolni. Talán ellenkező esetben benned is ilyen érzések keringenének. Ez elkerülhetetlen egy közösségben, ezt te is tudod. Mondhatnám, hogy találd meg az aranyközéputat, de nyilván valami kézzelfoghatóbb tanácsot szeretnél hallani tőlem. Ráadásul nem is biztos, hogy van ilyen. Nehéz ügy, de én azt mondom, hogy ne félj ezektől. Vállaljátok fel nyíltan, mert a titkolózás sokkal rosszabb és bomlasztóbb, mint az őszinteség, még ha utóbbi szálka egyesek szemében, akkor is. A magánéletetekben próbáljátok meg hanyagolni a munkát, és foglalkozzatok egymással, vonatkoztassatok el. Nekem ez sosem ment, mikor Isuriival voltunk, és már belátom, hogy nagy hiba volt. Ne kövesd a példámat Leandana. Mennyire komolyak a szándékaitok? Egyelőre csak szeretők vagytok, vagy ez már egy mélyebb kapcsolat alapja? Gyere, megmutatom a vezetőségi szárnyat. Ott nyugodtabban beszélgethetünk.
*Megvárja, míg Leandana végez az étellel, bár felőle akár fel is hozhatja.
Ha felérnek, akkor Worenth benyitja az ajtót, és kedvesen előre engedi a Szellemjárót, akit a hófehér falak, a megannyi csendélet festmény, még ennél is több gyertyatartó, egy-két különleges tárgy és a bíborvörös, magas háttámlájú, tekintélyes "trón" fogad. Utóbbi fölé még társul a falon lógó díszes kard, ami a mágusmester fegyvere.*
-Foglalj helyet. *mutat a két párnázott faszék egyikére, ami egy szépen megfaragott asztal egy-egy végén található. Mellesleg, ez az egyetlen asztal ebben a helységben.*
*A kaján vigyorra ő kicsit erőtlenül válaszol. Mindenkinek új lesz ez a helyzet, ugyanakkor legalább van utánpótlás, és hátha némi mágusvér is fut az ikrek ereiben.*
-Az már biztos, hogy furcsa és szokatlan lesz. Ettől eltekintve én nem bánom, sőt, talán még kicsit el is babázok majd velük, mint Chiari kislányával.
*Néha kell ez is, elő tudja azért csalogatni a férfiak női oldalát egy aranyos kisded.*
-Vörösboros csócsa nincs? Azt jobban elviselném. *nevetgél útközben, közben szépen mutatja az utat a konyha felé. A pálinka említésétől is feláll a szőr a hátán. Valami oknál fogva a rövid, tüdőszaggató és torokégető italokért sosem rajongott, jobban kedveli az édesebb, hosszabb italokat, amiket sokáig el lehet kortyolni... elegánsabb.
Nem lesz nehéz újra felvenni a beszélgetés fonalát, a lelkizés pedig nincs ellenére a mágusnak.*
-Háltam egy másik nővel, mikor Isuriival elváltak útjaink. *mondja némi bánattal.* -Engem is gyötört a lelkiismeret furdalás, noha tudtam, hogy Isurii sosem lesz már az enyém. Tudtam, de te is tudtad, hogy mi van köztem és Isurii között. *halvány mosoly jelenik meg arcán.* -Burkoltan, de utaltál rá. Tökéletesen ismerjük egymást és tudjuk, hogy milyen cipőben jár a másik.
*Szavai olyan hatást válthatnak ki, mintha megveregetné Leandana vállát.*
-Biztos lesznek, akik ezt fogják gondolni. Talán ellenkező esetben benned is ilyen érzések keringenének. Ez elkerülhetetlen egy közösségben, ezt te is tudod. Mondhatnám, hogy találd meg az aranyközéputat, de nyilván valami kézzelfoghatóbb tanácsot szeretnél hallani tőlem. Ráadásul nem is biztos, hogy van ilyen. Nehéz ügy, de én azt mondom, hogy ne félj ezektől. Vállaljátok fel nyíltan, mert a titkolózás sokkal rosszabb és bomlasztóbb, mint az őszinteség, még ha utóbbi szálka egyesek szemében, akkor is. A magánéletetekben próbáljátok meg hanyagolni a munkát, és foglalkozzatok egymással, vonatkoztassatok el. Nekem ez sosem ment, mikor Isuriival voltunk, és már belátom, hogy nagy hiba volt. Ne kövesd a példámat Leandana. Mennyire komolyak a szándékaitok? Egyelőre csak szeretők vagytok, vagy ez már egy mélyebb kapcsolat alapja? Gyere, megmutatom a vezetőségi szárnyat. Ott nyugodtabban beszélgethetünk.
*Megvárja, míg Leandana végez az étellel, bár felőle akár fel is hozhatja.
Ha felérnek, akkor Worenth benyitja az ajtót, és kedvesen előre engedi a Szellemjárót, akit a hófehér falak, a megannyi csendélet festmény, még ennél is több gyertyatartó, egy-két különleges tárgy és a bíborvörös, magas háttámlájú, tekintélyes "trón" fogad. Utóbbi fölé még társul a falon lógó díszes kard, ami a mágusmester fegyvere.*
-Foglalj helyet. *mutat a két párnázott faszék egyikére, ami egy szépen megfaragott asztal egy-egy végén található. Mellesleg, ez az egyetlen asztal ebben a helységben.*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 10:52:53
Üzenet elküldve: 2017-01-06 10:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Szülőszoba, majd újra Worenth//
- Köszönöm lányok.
*búcsúzik az elftől és a tündértől, mikor már magukra hagyták az újdonsült családot.*
- Könnyen ment.
*summázza Worenthnek a történéseket. Már legalábbis Leának könnyen ment, icipici komplikáció, de semmi megoldhatatlan. Loka persze megszenvedett a dologgal, Lea persze most mondhatná, hogy megoldást ajánlott erre az elfnek még hónapokkal ezelőtt, de nem mondja.*
- Nem tudom, hogy milyen vastagok a falaitok, de lehet, hogy most jó darabig senki sem alszik.
*Vigyorog rá a mágusmesterre kajánul, mert Leának könnyű, ő hazamegy a csendes erődjébe, ami mentes minden gyereksírástól meg büfikétől, pukikától, Synmira népe azonban lehet, hogy megszenvedi ezt a gyermekáldást. Bár lehet, hogy van valami jó bűbájuk, ha másra nem, hát a saját alvásukra.*
- A pálinkás csócsát tudnám javasolni.
*Ekkor már vihorászik is, szemlátomást élvezi, hogy egy kicsit froclizhatja ezzel a jelenlévőket. Felőle akár mehetnek is vissza az ételükhöz, amit otthagytak, nem zavarja az sem, hogy ingének a mellrésze csupa magzatmaszat. Viszont most újra fel szeretné venni a fonalat, amit elhagytak azért, mert közbejött a vajúdó Loka. Worenth az egyetlen olyan, akivel ezt meg tudja beszélni, mert vele járnak csak hasonló cipőben.*
- Csak, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Szóval Laor, mert így hívják. Egyrészt erős lelkiismeret furdalás munkál bennem Kagan miatt. Tudod, hogy nem voltunk egymás számára közömbösek. Ezt magamban kell természetesen lerendezzem. Viszont ami az igazi probléma, persze lehet, hogy nem az, csak én gondolom annak.
*Szinte hangosan elmélkedik menet közben. Worenth remélhetőleg mutatja az utat, mert idejövet nem igazán arra figyelt, hogy mi is az útirány, hanem a lába és Loka lába elé nézett, mikor támogatta az elfet. Akkor nem beszéltek, most meg a szívügyeiről csacsog.*
- Szóval, hogy vajon a többiek nem gondolják-e azt, hogy bármi megbízást, rangot, akármit nem a saját érdemei miatt kap-e meg, hanem azért mert az én szeretőm? Nem akarom ilyen helyzetbe hozni sem őt, sem pedig magamat, ugyanakkor az sem lenne fair, ha hanyagolnám.
*Jól esik ezt hangosan is kimondani, nem csak magában elmélkedni arról, hogy vajon mi is lenne a megfelelő döntés. Worenth talán tud mondani neki valami okosat, valami olyat, amire ő eddig nem is gondolt.*
- Köszönöm lányok.
*búcsúzik az elftől és a tündértől, mikor már magukra hagyták az újdonsült családot.*
- Könnyen ment.
*summázza Worenthnek a történéseket. Már legalábbis Leának könnyen ment, icipici komplikáció, de semmi megoldhatatlan. Loka persze megszenvedett a dologgal, Lea persze most mondhatná, hogy megoldást ajánlott erre az elfnek még hónapokkal ezelőtt, de nem mondja.*
- Nem tudom, hogy milyen vastagok a falaitok, de lehet, hogy most jó darabig senki sem alszik.
*Vigyorog rá a mágusmesterre kajánul, mert Leának könnyű, ő hazamegy a csendes erődjébe, ami mentes minden gyereksírástól meg büfikétől, pukikától, Synmira népe azonban lehet, hogy megszenvedi ezt a gyermekáldást. Bár lehet, hogy van valami jó bűbájuk, ha másra nem, hát a saját alvásukra.*
- A pálinkás csócsát tudnám javasolni.
*Ekkor már vihorászik is, szemlátomást élvezi, hogy egy kicsit froclizhatja ezzel a jelenlévőket. Felőle akár mehetnek is vissza az ételükhöz, amit otthagytak, nem zavarja az sem, hogy ingének a mellrésze csupa magzatmaszat. Viszont most újra fel szeretné venni a fonalat, amit elhagytak azért, mert közbejött a vajúdó Loka. Worenth az egyetlen olyan, akivel ezt meg tudja beszélni, mert vele járnak csak hasonló cipőben.*
- Csak, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Szóval Laor, mert így hívják. Egyrészt erős lelkiismeret furdalás munkál bennem Kagan miatt. Tudod, hogy nem voltunk egymás számára közömbösek. Ezt magamban kell természetesen lerendezzem. Viszont ami az igazi probléma, persze lehet, hogy nem az, csak én gondolom annak.
*Szinte hangosan elmélkedik menet közben. Worenth remélhetőleg mutatja az utat, mert idejövet nem igazán arra figyelt, hogy mi is az útirány, hanem a lába és Loka lába elé nézett, mikor támogatta az elfet. Akkor nem beszéltek, most meg a szívügyeiről csacsog.*
- Szóval, hogy vajon a többiek nem gondolják-e azt, hogy bármi megbízást, rangot, akármit nem a saját érdemei miatt kap-e meg, hanem azért mert az én szeretőm? Nem akarom ilyen helyzetbe hozni sem őt, sem pedig magamat, ugyanakkor az sem lenne fair, ha hanyagolnám.
*Jól esik ezt hangosan is kimondani, nem csak magában elmélkedni arról, hogy vajon mi is lenne a megfelelő döntés. Worenth talán tud mondani neki valami okosat, valami olyat, amire ő eddig nem is gondolt.*
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 08:35:43
Üzenet elküldve: 2017-01-06 08:35:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Mágikus kutatás//
*A kapcsolat létrejön, sikeres volt Taitos ötlete, viszont, ami furcsább, most nem veszi át teljes elméje felett az uralmat.*
~Tiszteletem Shevalin! Igyekszem. Szóval... Láttam... Láttam szellemeket, abban már sikerült előrejutnom. Viszont az egyik adott nekem csontokat.~
*Kezd bele előbb ő is szakadozva, majd magabiztosan, és végezetül eszébe is jut valami.*
~Várj.~
*Mivel szinte csak álomként dereng fel a kőből a látomás Taitos megkísérli a követ feltölteni, úgy, ahogy azt megszokhatta már, varázsol, és mivel nem tervezte magát átmozgatni egy tárgyon sem, így még ha maga a varázs meg is születik, akaratán kívüli okokat leszámítva nem süllyed a talajba.*
~Most jobb?~
*Kérdez vissza, majd ezzel végezvén emlékezésbe kezd. Felidézi az előbb elméjében rögzített csontok képeit, úgy, mintha a Mentális fonál szellemi kötelékén át mutogatna képeket. Felidézi mindet egyenként, és tartja a koncentrációt, hogy az ősi leány felmérhesse azt, mivel állnak szemben. Többet megmutat másik szögből is, hátha arra van szükség.*
~Nem egyetlen állat csontjai, ebben szinte biztos vagyok.~
*Teszi még hozzá csupán azt, amit talán egy hülye is tud, nemhogy egy kifejlett mágus. Viszont Taitos nem jártas ebben a nyelvben, s ezekben a praktikákban. Szellemet, melyet nem kellett megölnie is aznap látott először.*
~Reménykedem, hogy te tudod ez mit jelent, vagy kit kell keresnem.~
*Teszi még hozzá, és várja a véleményt.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
*A kapcsolat létrejön, sikeres volt Taitos ötlete, viszont, ami furcsább, most nem veszi át teljes elméje felett az uralmat.*
~Tiszteletem Shevalin! Igyekszem. Szóval... Láttam... Láttam szellemeket, abban már sikerült előrejutnom. Viszont az egyik adott nekem csontokat.~
*Kezd bele előbb ő is szakadozva, majd magabiztosan, és végezetül eszébe is jut valami.*
~Várj.~
*Mivel szinte csak álomként dereng fel a kőből a látomás Taitos megkísérli a követ feltölteni, úgy, ahogy azt megszokhatta már, varázsol, és mivel nem tervezte magát átmozgatni egy tárgyon sem, így még ha maga a varázs meg is születik, akaratán kívüli okokat leszámítva nem süllyed a talajba.*
~Most jobb?~
*Kérdez vissza, majd ezzel végezvén emlékezésbe kezd. Felidézi az előbb elméjében rögzített csontok képeit, úgy, mintha a Mentális fonál szellemi kötelékén át mutogatna képeket. Felidézi mindet egyenként, és tartja a koncentrációt, hogy az ősi leány felmérhesse azt, mivel állnak szemben. Többet megmutat másik szögből is, hátha arra van szükség.*
~Nem egyetlen állat csontjai, ebben szinte biztos vagyok.~
*Teszi még hozzá csupán azt, amit talán egy hülye is tud, nemhogy egy kifejlett mágus. Viszont Taitos nem jártas ebben a nyelvben, s ezekben a praktikákban. Szellemet, melyet nem kellett megölnie is aznap látott először.*
~Reménykedem, hogy te tudod ez mit jelent, vagy kit kell keresnem.~
*Teszi még hozzá, és várja a véleményt.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytestté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása két körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető, tehát a tárgyak nem haladnak át rajta (pl. kard, felé dobott dolgok stb.), csak ő haladhat át tárgyakon.
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-06 00:42:42
Üzenet elküldve: 2017-01-06 00:42:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Szülőszoba//
* Nos igen. Ha nem találkozik soha az elffel, nyilván másképp alakultak volna a dolgok. De ezen már késő sírni, és amúgy is, kizárólag saját magát hibáztathatja a lány! Zarasnak mindössze annyi hibája van, hogy túlságosan is szexi, aminek hosszútávon nem tudnak ellenállni a nők.
Való igaz, úgy néznek ki mint a csupasz kis patkánykölykök, s abba bele sem mer gondolni, hogy ő is ugyanilyen volt.
Jobbját az újszülöttek felé nyújtja. A hozzá közelebbit, Meltonkát tervezi megérinteni, most, először. Ha Loka nem harapja le az ujjait, úgy három leghosszabb ujjával simít végig a babán.
Ha Gorthwenék lánya szemfüles, és képes most a pihenésen kívül mással is foglalkozni, megpillanthatja a szürke szempárt csillogni. Talán egy új fejezetet nyit az elf? Vajon mekkora és milyen hatással lesz rá az apaság? Akárhogy is, magában tesz egy ígéretet: *
~ Nem fogok veszíteni. ~
* Nos igen. Ha nem találkozik soha az elffel, nyilván másképp alakultak volna a dolgok. De ezen már késő sírni, és amúgy is, kizárólag saját magát hibáztathatja a lány! Zarasnak mindössze annyi hibája van, hogy túlságosan is szexi, aminek hosszútávon nem tudnak ellenállni a nők.
Való igaz, úgy néznek ki mint a csupasz kis patkánykölykök, s abba bele sem mer gondolni, hogy ő is ugyanilyen volt.
Jobbját az újszülöttek felé nyújtja. A hozzá közelebbit, Meltonkát tervezi megérinteni, most, először. Ha Loka nem harapja le az ujjait, úgy három leghosszabb ujjával simít végig a babán.
Ha Gorthwenék lánya szemfüles, és képes most a pihenésen kívül mással is foglalkozni, megpillanthatja a szürke szempárt csillogni. Talán egy új fejezetet nyit az elf? Vajon mekkora és milyen hatással lesz rá az apaság? Akárhogy is, magában tesz egy ígéretet: *
~ Nem fogok veszíteni. ~
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-05 22:39:40
Üzenet elküldve: 2017-01-05 22:39:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Szülőszoba //
*Kábaságának zavaros fátylán át hallja maga mögül Lea hangját, mi szerint a gyermek egészséges. ~Bár ne volna az! A jobb helyeken a selejtet legalább a halál karmai közé vetik.~ Ám ilyen génekkel, mint a Gorthwen lányé esélytelen, hogy a csecsemő ne legyen tökéletes.
A gyerek viszont. Nos. A legkevésbé sem az a látvány, melyet bárki eszményinek nevezne. Fura, ráncos, kapálózik, ráadásul ordít is. Loka fintorogva veszi kézbe az óriáskukacot, mely arckifejezés egy külső szemlélő számára fáradt grimasznak is tűnhet. Leandana egyértelműsíti, hogy neki itt és most elő kéne kapnia az utóbbi időben jelentős méretváltozáson átesett domborulatait. Mivel a szobában nem sok olyan személy van ki ne látta volna már, vagy ne láthatná ezután a Gorthwen ikreket (nem összekeverendő a Zygendar ikrekkel), a kicsi Zakt'ar hamar anya csecsén lógva nyugodhat.*
- Folytatjuk? *Nyög fel a nő.* Mennyi van még? *Kérdi reszketegen.
Az első babát egy arra ajánlkozó kezébe nyomja (~Mindegy, csak vidd innen.~) és újabb kínkeservek árán véghez viszi mit az anyatermészet a női nem legfőbb feladatának szánt.
Kimerültebb nem is lehetne az elf; erejét, mintha lelkét szívták volna, úgy vette ki a feladat.
Miután mindent elrendeztek és megbeszéltek, erőtlenül fekszik saját ágyán karjaiban a két kicsivel. ~Egy is túl sok.~ Nézegeti a kis maszatos burgonyára hasonlító férgeket ahogyan azok az élettől megrémülve bújnak, szopnak. Résnyire nyílt szemeiken át zöldes csillogás szüremlik; anyjuk hozadéka. Ezt látva Loka arcán is mosoly fut át, mintha valóban boldog anya lenne. Ezzel a mosollyal néz föl Daewere és engedi útjára egy bólintással, valószínűleg a nő legnagyobb meglepetésére.
Ha minden elcsendesül, maga is csak nyugton cirógatja a piciket anélkül, hogy egy szót is szólna Zarashoz, vagy hozzájuk.
Hogy lehetne-e ennél csodálatosabb a helyzet? Hogyne lehetne. Ha az egészre nem került volna sor. Ha nem is találkozik soha a Zygendar fiúval.*
*Kábaságának zavaros fátylán át hallja maga mögül Lea hangját, mi szerint a gyermek egészséges. ~Bár ne volna az! A jobb helyeken a selejtet legalább a halál karmai közé vetik.~ Ám ilyen génekkel, mint a Gorthwen lányé esélytelen, hogy a csecsemő ne legyen tökéletes.
A gyerek viszont. Nos. A legkevésbé sem az a látvány, melyet bárki eszményinek nevezne. Fura, ráncos, kapálózik, ráadásul ordít is. Loka fintorogva veszi kézbe az óriáskukacot, mely arckifejezés egy külső szemlélő számára fáradt grimasznak is tűnhet. Leandana egyértelműsíti, hogy neki itt és most elő kéne kapnia az utóbbi időben jelentős méretváltozáson átesett domborulatait. Mivel a szobában nem sok olyan személy van ki ne látta volna már, vagy ne láthatná ezután a Gorthwen ikreket (nem összekeverendő a Zygendar ikrekkel), a kicsi Zakt'ar hamar anya csecsén lógva nyugodhat.*
- Folytatjuk? *Nyög fel a nő.* Mennyi van még? *Kérdi reszketegen.
Az első babát egy arra ajánlkozó kezébe nyomja (~Mindegy, csak vidd innen.~) és újabb kínkeservek árán véghez viszi mit az anyatermészet a női nem legfőbb feladatának szánt.
Kimerültebb nem is lehetne az elf; erejét, mintha lelkét szívták volna, úgy vette ki a feladat.
Miután mindent elrendeztek és megbeszéltek, erőtlenül fekszik saját ágyán karjaiban a két kicsivel. ~Egy is túl sok.~ Nézegeti a kis maszatos burgonyára hasonlító férgeket ahogyan azok az élettől megrémülve bújnak, szopnak. Résnyire nyílt szemeiken át zöldes csillogás szüremlik; anyjuk hozadéka. Ezt látva Loka arcán is mosoly fut át, mintha valóban boldog anya lenne. Ezzel a mosollyal néz föl Daewere és engedi útjára egy bólintással, valószínűleg a nő legnagyobb meglepetésére.
Ha minden elcsendesül, maga is csak nyugton cirógatja a piciket anélkül, hogy egy szót is szólna Zarashoz, vagy hozzájuk.
Hogy lehetne-e ennél csodálatosabb a helyzet? Hogyne lehetne. Ha az egészre nem került volna sor. Ha nem is találkozik soha a Zygendar fiúval.*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-05 21:10:17
Üzenet elküldve: 2017-01-05 21:10:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//szülőszoba//
* Úgy tűnik, aggodalma megalapozatlan volt, nem combjának húsát, hanem alkarvédőjét kóstolgatja az újdonsült anyuka, s ő nem ellenkezik, hadd rágja csak, ha ez megkönnyíti őt. Nem mondja ezzel azt, hogy nem érzi, amit a lány csinál, de fájni se fáj. S lám, kettejük erőlködése meghozza a második gyümölcsöt is. Két fiú. Két kis csupasz törpe hegyes fülekkel, és szürke pihével fejük tetején. Tagadhatatlanul Zygendarok. Megkönnyebbülve mosolyodik el, mikor Lea a művelet végére ér. Loka feje búbjára egy puszit nyom, mielőtt felsegítésére sietne. A gratulációt egy örömteli biccentéssel nyugtázza, de mielőtt a Szellemjáró magukra hagyná őket, még utána szól: *
- Leandana! Köszönöm.
* Biccent újfent, s innentől csak a picikkel és az anyjukkal foglalkozik. Meggyőződik róla, hogy jól be vannak e takarva, s ő maga is az ágyra fekszik, kezével fejét megtámasztva, szótlanul nézi a hármast.
~ Fiaim születtek. ~
Még most is nehéz elhinnie, pedig itt vannak a szemei előtt. Hát lehetne ennél csodálatosabb? Jó, hülye kérdés, persze, hogy lehetne... Ha mondjuk nem kellett volna végignéznie a vajúdást, még akkor is, ha nem látott semmi visszataszítót. *
* Úgy tűnik, aggodalma megalapozatlan volt, nem combjának húsát, hanem alkarvédőjét kóstolgatja az újdonsült anyuka, s ő nem ellenkezik, hadd rágja csak, ha ez megkönnyíti őt. Nem mondja ezzel azt, hogy nem érzi, amit a lány csinál, de fájni se fáj. S lám, kettejük erőlködése meghozza a második gyümölcsöt is. Két fiú. Két kis csupasz törpe hegyes fülekkel, és szürke pihével fejük tetején. Tagadhatatlanul Zygendarok. Megkönnyebbülve mosolyodik el, mikor Lea a művelet végére ér. Loka feje búbjára egy puszit nyom, mielőtt felsegítésére sietne. A gratulációt egy örömteli biccentéssel nyugtázza, de mielőtt a Szellemjáró magukra hagyná őket, még utána szól: *
- Leandana! Köszönöm.
* Biccent újfent, s innentől csak a picikkel és az anyjukkal foglalkozik. Meggyőződik róla, hogy jól be vannak e takarva, s ő maga is az ágyra fekszik, kezével fejét megtámasztva, szótlanul nézi a hármast.
~ Fiaim születtek. ~
Még most is nehéz elhinnie, pedig itt vannak a szemei előtt. Hát lehetne ennél csodálatosabb? Jó, hülye kérdés, persze, hogy lehetne... Ha mondjuk nem kellett volna végignéznie a vajúdást, még akkor is, ha nem látott semmi visszataszítót. *
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-05 19:28:57
Üzenet elküldve: 2017-01-05 19:28:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Mágikus kutatás//
*Taitos ismét Synmirában van azoknál a bizonyos kőnél, ahol legutóbb találkozott Shevalinnal, aki megpróbálta erősebbé tenni a mágust.
A kő érintésére és a koncentrálásnak köszönhetően sikerül a mágusnak egy gyenge kapcsolatot létrehoznia.*
-Nincs sok erőm a kapcsolatot viszo...zni, térj a tárgy, miben lehetek a segí..edre? *Hangzik az ismerős női hang az ember fejében, mintha annak álmában jelenne meg, csak az alakja vibrál és eltűnik, hol visszaerősödik a jel.*
-Siker...t már negatív érzel...el erősítened maga? *Most jól jönne egy kis plusz erő és talán tovább is maradhatna a másik elméjében, ezzel is tovább létezve kicsit ezen a világon.*
*Taitos ismét Synmirában van azoknál a bizonyos kőnél, ahol legutóbb találkozott Shevalinnal, aki megpróbálta erősebbé tenni a mágust.
A kő érintésére és a koncentrálásnak köszönhetően sikerül a mágusnak egy gyenge kapcsolatot létrehoznia.*
-Nincs sok erőm a kapcsolatot viszo...zni, térj a tárgy, miben lehetek a segí..edre? *Hangzik az ismerős női hang az ember fejében, mintha annak álmában jelenne meg, csak az alakja vibrál és eltűnik, hol visszaerősödik a jel.*
-Siker...t már negatív érzel...el erősítened maga? *Most jól jönne egy kis plusz erő és talán tovább is maradhatna a másik elméjében, ezzel is tovább létezve kicsit ezen a világon.*
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-04 08:08:14
Üzenet elküldve: 2017-01-04 08:08:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Szülőszoba//
*Szépen a háttérből figyeli az eseményeket, mivel segítő kéz akad bőven, nem szeretne láb alatt lenni. Leandana mesterien vezeti le a szülést, bár kérdéses, hogy egy nő esetében ez nagy mutatványnak számít e, vagy teljesen természetes dolognak. Az tény, hogy bármikor elmehet bábáskodni, ha kikapcsolódásra vágyik.
Loka ikreknek ad életet, akik teljesen egészségesnek tűnnek. Csodás pillanatok ezek a szülők számára, és mostantól sokak számára világossá válik, hogy Zaras az apuka. Nincs is ezzel semmi gond, elvégre is mindketten elfek, így elmondhatják, hogy nem keveredtek.*
-Gratulálok! *szól még oda a hóhajú is mosolyogva, majd Leandana után ő maga is kifordul.*
-Jobbkor nem is érkezhettél volna Leandana. Most már világos, hogy ez nem a véletlen műve.
*Ha úgy van, akkor folytathatják a kis eszmecserét, illetve ha a nőnek van még étvágya, akkor az étkezés is mehet tovább.*
*Szépen a háttérből figyeli az eseményeket, mivel segítő kéz akad bőven, nem szeretne láb alatt lenni. Leandana mesterien vezeti le a szülést, bár kérdéses, hogy egy nő esetében ez nagy mutatványnak számít e, vagy teljesen természetes dolognak. Az tény, hogy bármikor elmehet bábáskodni, ha kikapcsolódásra vágyik.
Loka ikreknek ad életet, akik teljesen egészségesnek tűnnek. Csodás pillanatok ezek a szülők számára, és mostantól sokak számára világossá válik, hogy Zaras az apuka. Nincs is ezzel semmi gond, elvégre is mindketten elfek, így elmondhatják, hogy nem keveredtek.*
-Gratulálok! *szól még oda a hóhajú is mosolyogva, majd Leandana után ő maga is kifordul.*
-Jobbkor nem is érkezhettél volna Leandana. Most már világos, hogy ez nem a véletlen műve.
*Ha úgy van, akkor folytathatják a kis eszmecserét, illetve ha a nőnek van még étvágya, akkor az étkezés is mehet tovább.*
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-03 20:13:12
Üzenet elküldve: 2017-01-03 20:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szülőszoba//
*Igazán nem hibáztathatja Zaras, amiért a büszke apuka sokkos állapotban vajmi keveset tud hozzátenni a nagy eseményhez. Legfeljebb csak néhány halk motyogásra és pár kétségbeesett pillantásra futja az erejéből. Daewe is kicsit meg van zavarodva, hiszen még nem segédkezett szülésnél, de ami tőle telik, azt igyekszik megtenni. Így követi Leandana utasításait és amikor a kisfiú előbukkan, tágra nyílt szemekkel, őszinte lelkesedéssel az arcán nézi a sivalkodó újszülöttet. Aki le sem tagadhatná, hogy Zaras az apja. Nagy a hangja és szürke a haja. Az mindenesetre nem baj, ha nem Lokára hasonlít, remélhetőleg belső tulajdonságaiban sem.
Adja a kést, Lendana elvágja a köldökzsinórt és Daewe azt hiszi, hogy a lényeges dolgok már lezajlottak. Minden rendben ment, egy láthatóan egészséges, csodaszép baba született. De amikor a bábaasszony csak kis pihenést engedélyez az anyukának, mert folytatni kell, csodálkozásra vált a lelkesedés.
~Ikrek?~
Az öcsike nem akar sokkal lemaradni fürgébb fivérétől, nem múlik sok idő, és ő is kibújik az anyuka hasából. Egyáltalán nem meglepő módon a másodszülött nagyon hasonlít testvérére, ugyanaz a szürke, selymesnek látszó pihe borítja a buksiját. Csak amikor felsír és résnyire nyitja a szemét, akkor fedez fel Daewe ott ugyanolyan hideg, zöldes csillogást, amit viszont kétségtelenül az anyjától örökölt. De ez most nem fogja elrontani a jókedvét, és talán még Loka sem, feltéve, hogy a komplikációtól mentes szülést nem azzal ünnepli meg, hogy elvágja a torkát. Továbbra is igyekszik Leandana keze alá dolgozni, tisztogat, rendet rak, aztán amikor eljön a távozás ideje, őszintén mosolyog a négytagú családra.*
- Gratulálok, gyönyörű két kisfú. Ha tudok segíteni valamiben, csak szóljatok.
*Aztán, ha nem tartóztatják, megy a göndör hajú nő után, hátha még szükség van valami segítségre.*
*Igazán nem hibáztathatja Zaras, amiért a büszke apuka sokkos állapotban vajmi keveset tud hozzátenni a nagy eseményhez. Legfeljebb csak néhány halk motyogásra és pár kétségbeesett pillantásra futja az erejéből. Daewe is kicsit meg van zavarodva, hiszen még nem segédkezett szülésnél, de ami tőle telik, azt igyekszik megtenni. Így követi Leandana utasításait és amikor a kisfiú előbukkan, tágra nyílt szemekkel, őszinte lelkesedéssel az arcán nézi a sivalkodó újszülöttet. Aki le sem tagadhatná, hogy Zaras az apja. Nagy a hangja és szürke a haja. Az mindenesetre nem baj, ha nem Lokára hasonlít, remélhetőleg belső tulajdonságaiban sem.
Adja a kést, Lendana elvágja a köldökzsinórt és Daewe azt hiszi, hogy a lényeges dolgok már lezajlottak. Minden rendben ment, egy láthatóan egészséges, csodaszép baba született. De amikor a bábaasszony csak kis pihenést engedélyez az anyukának, mert folytatni kell, csodálkozásra vált a lelkesedés.
~Ikrek?~
Az öcsike nem akar sokkal lemaradni fürgébb fivérétől, nem múlik sok idő, és ő is kibújik az anyuka hasából. Egyáltalán nem meglepő módon a másodszülött nagyon hasonlít testvérére, ugyanaz a szürke, selymesnek látszó pihe borítja a buksiját. Csak amikor felsír és résnyire nyitja a szemét, akkor fedez fel Daewe ott ugyanolyan hideg, zöldes csillogást, amit viszont kétségtelenül az anyjától örökölt. De ez most nem fogja elrontani a jókedvét, és talán még Loka sem, feltéve, hogy a komplikációtól mentes szülést nem azzal ünnepli meg, hogy elvágja a torkát. Továbbra is igyekszik Leandana keze alá dolgozni, tisztogat, rendet rak, aztán amikor eljön a távozás ideje, őszintén mosolyog a négytagú családra.*
- Gratulálok, gyönyörű két kisfú. Ha tudok segíteni valamiben, csak szóljatok.
*Aztán, ha nem tartóztatják, megy a göndör hajú nő után, hátha még szükség van valami segítségre.*
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-03 18:32:14
Üzenet elküldve: 2017-01-03 18:32:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Szülőszoba//
*Loka erőfeszítései hamarosan meghozzák az első gyümölcsöt, egy halk pukkanás és némi elfolyó magzatvíz után, mert egy kisfiú csusszan Lea kezeibe, aki Loka mögött ül. Nem, nem ejti el, biztos kézzel öleli magához a kis maszatos testet, kitakarítja a nyákot orrából, szájából. Persze az ő inge is csupa magzatmáz lesz, de ez kevéssé számít.*
- Kisfiú. Tíz ujja a kezén, lábán.
*Gyengéden megsimítja Loka hátát, és ha az nincsen az elfnek ellenére, akkor Lea leülteti, dőlhet most Leának, aki odaadja a még mindig a köldökzsinóron lógó, üvöltő, kicsit elcsúcsosodott fejű csecsemőt. Bőre lila, és ráncos. Az ilyen friss újszülöttek ösztönösen keresik anyjuk mellét, valószínűleg a csöppség is így lehet ezzel, az persze más kérdés, hogy erről Loka nem feltétlenül tud, de akkor most megtudja, mert Lea hathatós segítségével a fiúcska hamarosan megkaphatja ami neki jár. Mármint ha Lokának ez nincsen ellenére, de eddig igen együttműködő volt, és hát az ordítás legjobb ellenszerét tartja az inge alatt.*
- Ügyes voltál, pihenj picit és folytatjuk.
*sokat pihenni persze nem fog tudni, mert nyilván a másik sem akar odabenn egyedül maradni, úgyhogy hamar elindul kifelé. Ekkor valóban szükség lesz Dae segítségére, hogy megfogja a nagyobbat, míg Loka újra felveszi az iménti pózt. Mert rohamtempóban érkezik a második Zaras-fi, akinek az a szerencséje, hogy a fivére már "utat tört", és az is a szerencséje, hogy Lea szó szerint kézben tartja az eseményeket, mert így ki tudja szabadítani az elakadó vállat, és a nyakán lévő köldökzsinórt úgy igazítani, hogy az ne okozzon problémát. Hamarosan pedig a kisebbiket is a kezében tartja. Nem több az egész egy fertályóránál, Lokának persze nyilván sokkal többnek tűnik. Szerencse, hogy Lea jobbkezes, mert a balján ott a minap összeöltött seb, ami mutatóujjától egészen a csuklójáig húzódik keresztbe a tenyerén, jobb karja persze majd könyékig maszatos, de az alkarján a borostyánosan derengő rúnákat még ez sem halványítja.*
- Még egy kisfiú. Mindene a helyén.
*Suttogja, miközben kitisztítja az ő orrát és száját is. Ekkor már csak alig pár dolog van hátra, még egy utolsó nyomás Lokának, két metszés Leának a két köldökzsinóron, amit persze a has felőli oldalon előbb elkötöttek alkoholba áztatott cérnával, vagy bármi madzaggal, ami kéznél volt. Loka pedig lám megúszta bármi sérülés nélkül, szerencsés fajta, egy ember fajú nőt valószínűleg most stoppolhatna Lea. Ettől függetlenül Lea utolsó kutakodása valószínűleg nem kellemes, de annál fontosabb. Letörölgeti Lokát kicsit, persze majd meg kell mosakodjon rendesen is, de most inkább pihenjen.
Loka most már nyugodtan lefeküdhet az ágyra, és pihenhet. A keblein az újszülöttjeivel, meg a gyerekek apjával, mármint ez utóbbinak nyilván nem jut kebel. Előbbi hármat betakarják együtt, hogy melegítsék egymást. Lea még elmondja, hogy mire is számíthat Loka az elkövetkezendő pár hétben, már ami a saját testét illeti, mert a gyereksírásra nyilván felkészítették már magukat lelkileg. Ő kézmosás után tulajdonképpen végzett is. Még elsorolja gyorsan, hogy milyen esetekben is szóljon neki Loka azonnal, aztán részéről akár mehetnek is.*
- Gratulálok nektek. Gyertek, hagyjuk magukra a kis családot.
*Megragadja a vizes vödröt, amit még Zaras hozott, a hóna alá csapja az egyik összemaszatolt törülközőt és aztán gyorsan a távozás mezejére lép. Nem szereti ugyanis túlzottan a gyerekeket, akik most még kimerültek, mert megszületni ugye fárasztó dolog, de hamarosan ők is kiheverik az "út" fáradalmait és akkor jön a visítás, meg az önmaguk és szüleik szemen pisilése, a kakis pelenka és a bukásos ingváll.*
*Loka erőfeszítései hamarosan meghozzák az első gyümölcsöt, egy halk pukkanás és némi elfolyó magzatvíz után, mert egy kisfiú csusszan Lea kezeibe, aki Loka mögött ül. Nem, nem ejti el, biztos kézzel öleli magához a kis maszatos testet, kitakarítja a nyákot orrából, szájából. Persze az ő inge is csupa magzatmáz lesz, de ez kevéssé számít.*
- Kisfiú. Tíz ujja a kezén, lábán.
*Gyengéden megsimítja Loka hátát, és ha az nincsen az elfnek ellenére, akkor Lea leülteti, dőlhet most Leának, aki odaadja a még mindig a köldökzsinóron lógó, üvöltő, kicsit elcsúcsosodott fejű csecsemőt. Bőre lila, és ráncos. Az ilyen friss újszülöttek ösztönösen keresik anyjuk mellét, valószínűleg a csöppség is így lehet ezzel, az persze más kérdés, hogy erről Loka nem feltétlenül tud, de akkor most megtudja, mert Lea hathatós segítségével a fiúcska hamarosan megkaphatja ami neki jár. Mármint ha Lokának ez nincsen ellenére, de eddig igen együttműködő volt, és hát az ordítás legjobb ellenszerét tartja az inge alatt.*
- Ügyes voltál, pihenj picit és folytatjuk.
*sokat pihenni persze nem fog tudni, mert nyilván a másik sem akar odabenn egyedül maradni, úgyhogy hamar elindul kifelé. Ekkor valóban szükség lesz Dae segítségére, hogy megfogja a nagyobbat, míg Loka újra felveszi az iménti pózt. Mert rohamtempóban érkezik a második Zaras-fi, akinek az a szerencséje, hogy a fivére már "utat tört", és az is a szerencséje, hogy Lea szó szerint kézben tartja az eseményeket, mert így ki tudja szabadítani az elakadó vállat, és a nyakán lévő köldökzsinórt úgy igazítani, hogy az ne okozzon problémát. Hamarosan pedig a kisebbiket is a kezében tartja. Nem több az egész egy fertályóránál, Lokának persze nyilván sokkal többnek tűnik. Szerencse, hogy Lea jobbkezes, mert a balján ott a minap összeöltött seb, ami mutatóujjától egészen a csuklójáig húzódik keresztbe a tenyerén, jobb karja persze majd könyékig maszatos, de az alkarján a borostyánosan derengő rúnákat még ez sem halványítja.*
- Még egy kisfiú. Mindene a helyén.
*Suttogja, miközben kitisztítja az ő orrát és száját is. Ekkor már csak alig pár dolog van hátra, még egy utolsó nyomás Lokának, két metszés Leának a két köldökzsinóron, amit persze a has felőli oldalon előbb elkötöttek alkoholba áztatott cérnával, vagy bármi madzaggal, ami kéznél volt. Loka pedig lám megúszta bármi sérülés nélkül, szerencsés fajta, egy ember fajú nőt valószínűleg most stoppolhatna Lea. Ettől függetlenül Lea utolsó kutakodása valószínűleg nem kellemes, de annál fontosabb. Letörölgeti Lokát kicsit, persze majd meg kell mosakodjon rendesen is, de most inkább pihenjen.
Loka most már nyugodtan lefeküdhet az ágyra, és pihenhet. A keblein az újszülöttjeivel, meg a gyerekek apjával, mármint ez utóbbinak nyilván nem jut kebel. Előbbi hármat betakarják együtt, hogy melegítsék egymást. Lea még elmondja, hogy mire is számíthat Loka az elkövetkezendő pár hétben, már ami a saját testét illeti, mert a gyereksírásra nyilván felkészítették már magukat lelkileg. Ő kézmosás után tulajdonképpen végzett is. Még elsorolja gyorsan, hogy milyen esetekben is szóljon neki Loka azonnal, aztán részéről akár mehetnek is.*
- Gratulálok nektek. Gyertek, hagyjuk magukra a kis családot.
*Megragadja a vizes vödröt, amit még Zaras hozott, a hóna alá csapja az egyik összemaszatolt törülközőt és aztán gyorsan a távozás mezejére lép. Nem szereti ugyanis túlzottan a gyerekeket, akik most még kimerültek, mert megszületni ugye fárasztó dolog, de hamarosan ők is kiheverik az "út" fáradalmait és akkor jön a visítás, meg az önmaguk és szüleik szemen pisilése, a kakis pelenka és a bukásos ingváll.*
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-01-03 17:50:56
Üzenet elküldve: 2017-01-03 17:50:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Szülőszoba //
*~ De mi van, ha nem tudsz? ~ beszél és tiltakozik egyre „halkabban”, mert bizony ő is érzi már, hogy valójában nincs visszaút, sőt, hamarosan neki is követnie kell testvérét az ismeretlenbe. De ő nem akarja. Nagyon nem.
Csakhogy a(z anya)természet egy kicsit sem törődik az ő akaratával, erőszakkal nyomja őt kifelé ebből az eddig meleg, békés világból.
~ Á! Miért történik ez? Mi lesz velünk? ~ éli át egyszerre testvére- és a saját félelmét és fájdalmát is. A világ idebent egyre szűkösebb, és leendő bátyjának tartozékai elég kellemetlenül nyomják, ha a falak prése nem volna elég.
Aztán egyszerre csak eltűnik mellőle az a másik hasonló lény, s már ez elég kétségbeejtő lenne, ám ő még meg is „hallja” azt a figyelmeztetést.
~ Nem tudok visszamenni. Minden elromlott. ~ üzeni vissza, s már érzi is azt a szörnyűséget a fejénél, ami történetesen a kinti levegő és a benti viszonyokhoz mérten rettentő hidegnek tűnik így elsőre.
Testvére úttörésének hála neki már korántsem kell akkora fájdalmat megélnie, míg átszuszakolja magát a külvilágba, de azért így sem ígérkezik piskótának. És már indul is, darabjaira hullott világuk ugyanis kegyetlenül tolja kifelé, ráadásul a föld is vonzza magához jelenleg iszonyú méretesnek érződő kobakját. A legjobb lenne egyszerűen kipottyanni.*
*~ De mi van, ha nem tudsz? ~ beszél és tiltakozik egyre „halkabban”, mert bizony ő is érzi már, hogy valójában nincs visszaút, sőt, hamarosan neki is követnie kell testvérét az ismeretlenbe. De ő nem akarja. Nagyon nem.
Csakhogy a(z anya)természet egy kicsit sem törődik az ő akaratával, erőszakkal nyomja őt kifelé ebből az eddig meleg, békés világból.
~ Á! Miért történik ez? Mi lesz velünk? ~ éli át egyszerre testvére- és a saját félelmét és fájdalmát is. A világ idebent egyre szűkösebb, és leendő bátyjának tartozékai elég kellemetlenül nyomják, ha a falak prése nem volna elég.
Aztán egyszerre csak eltűnik mellőle az a másik hasonló lény, s már ez elég kétségbeejtő lenne, ám ő még meg is „hallja” azt a figyelmeztetést.
~ Nem tudok visszamenni. Minden elromlott. ~ üzeni vissza, s már érzi is azt a szörnyűséget a fejénél, ami történetesen a kinti levegő és a benti viszonyokhoz mérten rettentő hidegnek tűnik így elsőre.
Testvére úttörésének hála neki már korántsem kell akkora fájdalmat megélnie, míg átszuszakolja magát a külvilágba, de azért így sem ígérkezik piskótának. És már indul is, darabjaira hullott világuk ugyanis kegyetlenül tolja kifelé, ráadásul a föld is vonzza magához jelenleg iszonyú méretesnek érződő kobakját. A legjobb lenne egyszerűen kipottyanni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519