//Nel, esetleg Taitos//
*Ha a tündér kedves akar lenni, akkor jó úton jár, hiszen az ajándékoknak majdnem mindenki örül. Vannak ugyan, akik kényelmetlenül érzik tőle magukat, mert úgy érzik, hogy ettől adóssá váltak, de Daewe nem tartozik ezek közé.*
- Akkor köszönöm szépen! Bár nem hiszem, hogy ezen fogok meggazdagodni.
*Halkan kuncogva teszi a többi közé a fehér folyadékot tartalmazó üvegcsét, aztán úgy érzi, hogy egy kis magyarázattal tartozik Nehogy a tündér úgy érezze, hogy nem tartja sokra az ajándékát.*
- Tudod, nem hiszem, hogy Synmirán pénzt kérnék a tudományomért. Már csak azért sem, mert erre a készletre Worenth mestertől kaptam aranyakat. És talán még egy kérges lelkű, minden hájjal megkent kufár is kellemetlennek érezné, hogy ha ezek után pénzt kérne. Meg aztán kevés holmival és nem sokkal több tudással érkeztem, itt pedig otthonra leltem, befogadtak és jól érzem magam.
*Az utolsó szavaknál azért az ajtó felé pislog, nem hall-e újabb kiabálást? Mert ha valóban boldog is, hogy itt lehet, minden jóban van valami rossz, ahogy az már lenni szokott. De most épp csend honol az épületben, talán Loka és Zaras kibékültek. Bár erre nem venne mérget. Az ajtón pedig nem lép be senki, úgy látszik Taitos nyugodtabb helyet keresett a varászláshoz.*
- Úgyhogy az is fizetség lehet, ha azt csinálhatom, amit szeretek, gyakorolhatok és... és mestere lehetek az alkímiának. Majd egyszer.
*Ekkor veszi észre, hogy Nel érdeklődve néz körül a szobában, melynek jó részét Daewe mesterségének kellékei uralják.*
- Kíváncsi vagy valamire?
*Kedves mosollyal kérdez, és a kis tündér valószínűleg nem tudja, hogy óvatlanul igenlő választ ad, úgy komolyabb tirádát kaphat. Egyszerűen imád beszélni a munkájáról.*