//Folyópart//
*Essfyh egyáltalán nem érzi a beszélgetést vontatottnak. Eleinte túlzottan el volt foglalva Eireni sanyarú életével, majd pedig a pozitív útra térítésével. Később pedig újra előjött lányos zavara, kényes emlékei, ezért nem is tudott odafigyelni igazán a külvilágra, azon kívül, hogy Eirenivel térdel szemben. Kezeit is betölti a kendő, máris pirulva látja maga előtt, hogy bizonyára azzal a kis anyagdarabbal fog elszenderedni.
A halvány mosolya az ajkain marad, nagyjából felveszi az érkezési testtartását. tenyereivel karját és vállát kezdi dörzsölni, kicsit hűvös van már neki, noha az arca olyan piros, mintha meg akarna sülni. Mikor a fiú megszólal meglepetten néz fel, kicsit el szontyolodik, mert ő igazán jól érezte magát vele, még ha sírtak is egy csomót. Fogalma sincs mikor lesz megint idejük együtt lenni egy kicsit, de nagyon reméli, hogy hamarosan újra lesz rá lehetőség. Már alig várja. Attól eltekintve, hogy az egekbe szökell a pulzusa és remeg mindene, fantasztikusan érzi magát Eireni társaságában. Akkor is, ha nem szólal meg egyikük sem.*
- Persze... Aludj jól!
*Mosolyogva köszön el tőle, s még nézi a távolodó alakját a sötétben. Majd lassacskán rájön, hogy egyedül maradt a fák tömkelegében a sötétben. Gyorsan kapkodja lábait, hogy hamar beérjen a házba.*
//Avalija - váratlan jövevény//
*Ahogy megy a ház felé, szinte már fut és úgy ront be a hátsó ajtón, mintha valaki elől menekülne. Gyorsan kifújja magát, és sokkal kellemesebben is érzi magát. Látja és hallja is, hogy a konyhában még mindig vannak néhányan, gyertyák szorítják ki a sötétséget a házikóból. Essfyh tanácstalanul álldogál egy darabig, hogy mi tévő is legyen, kicsit fél ugyanis egyedül ebben a nagy épületben, aminek milliónyi fekete szeglete van. Végül a mágia gyakorlás mellett döntene, de az egyik ablakon kitekintve egy sötét alakot lát meg a kis ösvényen. A szíve egyből a torkába ugrik és ki is akarja verni a hisztit, de a fél-elf akarattal igyekszik megnyugtatni magát. Vesz néhány mély levegőt, s a kilincsre kényszeríti a kezét, hogy kinyithassa a nyílászárót az éjszakába, egyenesen az ismeretlenre. pedig nem kerülne túl sok erőfeszítésbe szólni valakinek, nincs olyan messze a konyha. De nem árt neki egy kis bátorság.*
- Hahó!
*Kiált ki félénken, habár hangja inkább egy túlerőltetett suttogásra emlékeztet. A háta mögül halvány, de meleg fény szűrődik ki, pár pillanat után meg is látja az odakint botorkáló lányt. Enyhén ledöbben a látványtól, mert ő inkább valami éjjeli rémre számított, nem egy ártatlan lényre. A meglepettsége enyhén megnyúlt arcán is látszik.*
- Szép estét! Izé... Mi járatban? Keresel valakit?
*Kérdezi jobb ötlet híján, zavarában egyelőre el is felejti beinvitálni a lánykát. De bízik a használható válaszban, hiszen kevesen vetődnek erre puszta véletlenből.*
~A thargoktól jönne?~
*Kérdezi magában, mivel Kagan népén kívül nem nagyon vannak a közelben mások. Arthenior is vagy 1-2 napi járóföldre van. Ha mégis a városból jönne, akkor bizonyára keres valamit vagy valakit.
Essfyh kicsit beljebb húzódik az ajtóból, félre, hogyha a lány be akarna jönni, akkor érzékelhesse, hogy szívesen látják. *
A hozzászólás írója (Essfyh Riorenia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.06 22:13:14