Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-08 17:51:41
Üzenet elküldve: 2015-10-08 17:51:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*A éfrfi üdvözletét egy bólintással fogadja, bár az előbb már köszntötte. Belép mestere hálószobájába, s vonakodva ugyan kicsit, elfogadja a kínált helyet és a teát is. Azonban addig nem ül le, amíg Worenth sem teszi.*
-Köszönöm, megvagyok. Igazából, kedvelem ezt a helyet. Sajnálom, hogy nem segédkeztem a megépítésében. Biztosra veszem, otthonosabban érezném magam, ha nem halasztottam volna el a lehetőséget.
*Az első kérdést meg is válaszolta. Jelezve, hogy válasza ennyiben merül ki, belekortyol a teába. Ha Worenth kesernyésre csinálta, akkor Eireni jól jár, ugyanis az elf nem szereti adalékanyagokkal még csak ízesíteni sem az italt. Persze nincs vele nagy baja, megissza, hisz nem arról van szó, hogy utálná, de ha magának készíti el, akkor semmiképpen sem kerül bele ilyesféle dolog. Cukrot sem használ. Márpedig természet ízei utánozhatatlanok, felülmúlhatatlanok.
Az utóbbi kérdésre láthatóan elmereng. Nem tudja, mit mondhatna és mit nem. De majd a hivatalos dolgok jelentése közben kitalálja, vajon mesél-e mesterének erről-arról.*
-Ami a könyvet illeti, melynek megírását rám bíztad, hamarosan elkészül. *Kicsit megakad a tegező formánál. Nehéz megszoknia, hogy közvetlenül szólítson meg egy nála ugyan gyakorlatban fiatalabb, de szellemileg tapasztaltabb személyt.* Továbbá a térkép másolatát már be is fejeztem. Bevallom, elfelejtettem odaadni, de mihamarabb pótolom.
*Szögezi le egyelőre. Csak remélni meri, hogy nem okozott ezzel gondot. De ezen gondolatai hamar szertefoszlanak, mert eszébe jut, mi is történt pár nappal ezelőtt. Megváltak egy tagtól. Ami persze önmagában nem lenne olyn nagy dolog, viszont Eireni is közrejátszott benne. Mulasztása láncreakciót indított és nagy szerepet foglalt Aryna elvesztésében.*
-Mester. Sajnálom, ami Aryna kisasszonnyal történt. *Szemeivel az ölében tartott csészét bámulja.* Az az igazság, hogy java részét tekintve nekem köszönhető ez a szerencsétlen esemény. *Hogy az embernek is érthető legyen, kis hatásszünet után folytatja is:* Azt kell mondjam, Arynának igaza volt az elején, a veszekedést megelőzően. Tévedtél a dolgokal kapcsolatban, de ezért nem lehet okolni, csak engem. Nem voltál tudatában néhány dolognak, amit jelentenem kellett volna. Nem kérem elnézésedet, joggal vagyok okolható.
*Már kicsit unja, hogy mostanában balul sül el minden, amihez neki köze van. Késik, nem tud felzárkózni, de ami rosszabb: másokat is belekever. Legutolsó szavait pedig az ő rideg komolyságával mondja, ahogy az várható. Nem várja el, hogy Worenth ezt az esetet is elnapolja.*
*A éfrfi üdvözletét egy bólintással fogadja, bár az előbb már köszntötte. Belép mestere hálószobájába, s vonakodva ugyan kicsit, elfogadja a kínált helyet és a teát is. Azonban addig nem ül le, amíg Worenth sem teszi.*
-Köszönöm, megvagyok. Igazából, kedvelem ezt a helyet. Sajnálom, hogy nem segédkeztem a megépítésében. Biztosra veszem, otthonosabban érezném magam, ha nem halasztottam volna el a lehetőséget.
*Az első kérdést meg is válaszolta. Jelezve, hogy válasza ennyiben merül ki, belekortyol a teába. Ha Worenth kesernyésre csinálta, akkor Eireni jól jár, ugyanis az elf nem szereti adalékanyagokkal még csak ízesíteni sem az italt. Persze nincs vele nagy baja, megissza, hisz nem arról van szó, hogy utálná, de ha magának készíti el, akkor semmiképpen sem kerül bele ilyesféle dolog. Cukrot sem használ. Márpedig természet ízei utánozhatatlanok, felülmúlhatatlanok.
Az utóbbi kérdésre láthatóan elmereng. Nem tudja, mit mondhatna és mit nem. De majd a hivatalos dolgok jelentése közben kitalálja, vajon mesél-e mesterének erről-arról.*
-Ami a könyvet illeti, melynek megírását rám bíztad, hamarosan elkészül. *Kicsit megakad a tegező formánál. Nehéz megszoknia, hogy közvetlenül szólítson meg egy nála ugyan gyakorlatban fiatalabb, de szellemileg tapasztaltabb személyt.* Továbbá a térkép másolatát már be is fejeztem. Bevallom, elfelejtettem odaadni, de mihamarabb pótolom.
*Szögezi le egyelőre. Csak remélni meri, hogy nem okozott ezzel gondot. De ezen gondolatai hamar szertefoszlanak, mert eszébe jut, mi is történt pár nappal ezelőtt. Megváltak egy tagtól. Ami persze önmagában nem lenne olyn nagy dolog, viszont Eireni is közrejátszott benne. Mulasztása láncreakciót indított és nagy szerepet foglalt Aryna elvesztésében.*
-Mester. Sajnálom, ami Aryna kisasszonnyal történt. *Szemeivel az ölében tartott csészét bámulja.* Az az igazság, hogy java részét tekintve nekem köszönhető ez a szerencsétlen esemény. *Hogy az embernek is érthető legyen, kis hatásszünet után folytatja is:* Azt kell mondjam, Arynának igaza volt az elején, a veszekedést megelőzően. Tévedtél a dolgokal kapcsolatban, de ezért nem lehet okolni, csak engem. Nem voltál tudatában néhány dolognak, amit jelentenem kellett volna. Nem kérem elnézésedet, joggal vagyok okolható.
*Már kicsit unja, hogy mostanában balul sül el minden, amihez neki köze van. Késik, nem tud felzárkózni, de ami rosszabb: másokat is belekever. Legutolsó szavait pedig az ő rideg komolyságával mondja, ahogy az várható. Nem várja el, hogy Worenth ezt az esetet is elnapolja.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-08 07:22:22
Üzenet elküldve: 2015-10-08 07:22:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségszervezés - Eghalim, Zaras//
*Örül neki, hogy Eghalim tetszését fejezi ki a beosztással kapcsolatban, így már csak Zaras az, akinek rá kell bólintania.*
-Így van jól értelmezed. Nagyszerű. Akkor ha minden jól megy reggeltől reggelig leszünk. Holnap reggel kezdesz te, holnapután reggel én váltalak, azután meg majd Zaras. Ha úgy van megkérhetjük Taitos-t, vagy Eireni-t, hogy írja fel nekünk a beosztást, de szerintem meg tudjuk beszélni. Akkor mára te akár el is vonulhatsz, Zaras-t meg majd értesítem a dolgokról. A ma esti őrséget én elviszem, ha menni kell valahová majd értesítem Zaras-t. *mondja, gondolván itt ha kísérni kell valakit valahová, vagy ha menni kell valahová valakivel, vagy bármi egyéb eshetőség.*
*Örül neki, hogy Eghalim tetszését fejezi ki a beosztással kapcsolatban, így már csak Zaras az, akinek rá kell bólintania.*
-Így van jól értelmezed. Nagyszerű. Akkor ha minden jól megy reggeltől reggelig leszünk. Holnap reggel kezdesz te, holnapután reggel én váltalak, azután meg majd Zaras. Ha úgy van megkérhetjük Taitos-t, vagy Eireni-t, hogy írja fel nekünk a beosztást, de szerintem meg tudjuk beszélni. Akkor mára te akár el is vonulhatsz, Zaras-t meg majd értesítem a dolgokról. A ma esti őrséget én elviszem, ha menni kell valahová majd értesítem Zaras-t. *mondja, gondolván itt ha kísérni kell valakit valahová, vagy ha menni kell valahová valakivel, vagy bármi egyéb eshetőség.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-08 07:02:43
Üzenet elküldve: 2015-10-08 07:02:43
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth rezidencia - Eireni//
*Emlékek. Régi emlékek. Oly sebességgel, oly határtalan mozgással veti bele magát, és törnek fel benne a gyermekkori emlékek tűéles, kristálytiszta képeit, hogy már-már szinte bódult állapotban, megrészegülve éli át őket újra és újra, sokszor összerezzenve vagy felkiáltva, mintha csak eme pillanatokban zajlana le az esemény, hogy sokszor ez hozza vissza a valóságba. Most sincs másképp. Egy nagy rándulás, a feje majd leszakad a hátravetődéstől, még szerencse, hogy ül. Szemeit kinyitja, lihegni kezd, majd két csepp verejték gördül végig homlokától egészen a nyaka tájékáig. Mindig ugyan az a kép, még mindig a múlt kísértete, a néhai tanítómestere halála, az a máig megfejthetetlen sötét mágia, ami akkor kihunyatta a fényeket a mestere szemeiből. A különbség annyi, hogy most a mágus külső szemlélő, és több képet tud megnézni, jobban körbe tud nézni a helységben, sokkalta jobban tudja elemezni a képeket, de az a varázslat, az a pokoli erejű támadó varázslat azóta is rejtély. Egy fekete csóva, méregzöld aurával. Még csak könyvben sem talált hasonlót, és még sötét mágusoktól sem látott ilyet. Vajon tényleg így történhetett, vagy egy nagy erejű mágiával elültették ezt Worenth agyában, hogy kínozza, hogy örök kételyek elé állítsa, hogy örökké lelkiismeret furdalása legyen... egyszer kiderül, igen, egyszer majd kiderül. Elmélkedéséből egy kopogás zökkenti ki, elméjéből azonnal elűzi az emlékképeket, majd meghallja Eireni inasa hangját.*
-Áh Eireni! Kerülj csak be bátran, gyere-gyere. *biztatja a hóhajú mágus inasát, majd ha belép a másik fotel felé mutat.*
-Foglalj helyet kérlek. *ezt is megvárja, remélhetőleg Eireni nem akar egész végig álldogálni.* -Hoztam fel teát. Megkínálhatlak? *kérdezi, majd csészéket vesz elő, ha Eireni nem kér akkor csak magának.* -Bocsásd meg kérlek hirtelen eltávozásomat, tanulni voltam, csak nemrég érkeztem vissza. *ezzel magyarázván, hogy miért is nem értesítette személyesen, mert gyorsan mennie kellett.* -Hogy érzed magad itt Synnmira-n? Jól mennek a dolgok? *érdeklődik a hóhajú mágus kedves tanítványától.*
*Emlékek. Régi emlékek. Oly sebességgel, oly határtalan mozgással veti bele magát, és törnek fel benne a gyermekkori emlékek tűéles, kristálytiszta képeit, hogy már-már szinte bódult állapotban, megrészegülve éli át őket újra és újra, sokszor összerezzenve vagy felkiáltva, mintha csak eme pillanatokban zajlana le az esemény, hogy sokszor ez hozza vissza a valóságba. Most sincs másképp. Egy nagy rándulás, a feje majd leszakad a hátravetődéstől, még szerencse, hogy ül. Szemeit kinyitja, lihegni kezd, majd két csepp verejték gördül végig homlokától egészen a nyaka tájékáig. Mindig ugyan az a kép, még mindig a múlt kísértete, a néhai tanítómestere halála, az a máig megfejthetetlen sötét mágia, ami akkor kihunyatta a fényeket a mestere szemeiből. A különbség annyi, hogy most a mágus külső szemlélő, és több képet tud megnézni, jobban körbe tud nézni a helységben, sokkalta jobban tudja elemezni a képeket, de az a varázslat, az a pokoli erejű támadó varázslat azóta is rejtély. Egy fekete csóva, méregzöld aurával. Még csak könyvben sem talált hasonlót, és még sötét mágusoktól sem látott ilyet. Vajon tényleg így történhetett, vagy egy nagy erejű mágiával elültették ezt Worenth agyában, hogy kínozza, hogy örök kételyek elé állítsa, hogy örökké lelkiismeret furdalása legyen... egyszer kiderül, igen, egyszer majd kiderül. Elmélkedéséből egy kopogás zökkenti ki, elméjéből azonnal elűzi az emlékképeket, majd meghallja Eireni inasa hangját.*
-Áh Eireni! Kerülj csak be bátran, gyere-gyere. *biztatja a hóhajú mágus inasát, majd ha belép a másik fotel felé mutat.*
-Foglalj helyet kérlek. *ezt is megvárja, remélhetőleg Eireni nem akar egész végig álldogálni.* -Hoztam fel teát. Megkínálhatlak? *kérdezi, majd csészéket vesz elő, ha Eireni nem kér akkor csak magának.* -Bocsásd meg kérlek hirtelen eltávozásomat, tanulni voltam, csak nemrég érkeztem vissza. *ezzel magyarázván, hogy miért is nem értesítette személyesen, mert gyorsan mennie kellett.* -Hogy érzed magad itt Synnmira-n? Jól mennek a dolgok? *érdeklődik a hóhajú mágus kedves tanítványától.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 20:37:11
Üzenet elküldve: 2015-10-07 20:37:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Iroda, majd Worenth szobája//
*Másnap, amikor felkel, azonnal az irodát veszi célba. Délután van... Egész idáig aludt volna?! "Hogyan lehet az? - kérdi magától. A kulcsot még szobájában zsebre vágja, de megérkezésekor észreveszi, hogy a dolgozószoba egyáltalán nincs bezárva. Benyit az ajtón, remélve, hogy Taitos intézőtársa is odabent tartózkodik. De mégsem így van.*
~Nyitva hagyta volna?~
*Tudja, mennyire laza tud lenni az ifjonc Zöldfülű. Bár a lazasággal nem jár együtt a nemtörődömség, a flegmaság, mégis kulcsolás nélkül hagyni egy ilyen rendeltetésű irodát kicsit figyelmetlen dolog. Nem tragédia, persze és Eirenit sem érdekli annyira. Az ajtó másik oldalára kerülve magára csukja az ajtót, ablakot nyit magának és helyet foglal saját asztalánál. Most veszi csak észre, mennyire kényelmes széket adtak alá. Az asztal méretéről nem is beszélve. Gyermekkorában volt sajátja, de azóta ez az első, hogy magának mondhat egy egész területet, na meg az intézői tisztséget, amit Taitossal oszt meg.*
~Nem kell sokat dolgoznom már rajta. A könyv pár oldal kitöltése után készen is van. Na meg itt van a térkép... Amit már régen oda kellett volna adnom Isurii Thargodarnak vagy Worenth mesternek.~
*Felsóhajt saját kötelességének elmulasztását gyászolva. Olyan felelőtlennek érzi magát néha, hogy önsanyargatásból két napi szüntelen munkára ítélné magát. Mint legutóbb, de annak sem lett jó vége.
Egyelőre félreteszi a két tekercset, melyek a térképet ábrázolják - egyik az ő keze másolata, másik az eredeti, melyet talán maga Isurii rajzolt.
Két óra körmölés után lepihen. Azért akkor, mert épp befejezett egy nagy részt. És ha már valamit elkezdett, azt nem szakítja félbe. Amolyan hóbort ez, de bántódása még nem esett belőle. Feláll székéből, hogy kinyújtózzon. Kezeibe kapja a könyvet, amit eddig írt és kikönyököl az ablakon, úgy olvassa az elejétől hibák után kutatva. Pár perc csak, amit így tölt. Pihenőideje másik felében járkál a zárt helyiségben, úgy lapozgatja saját kézírását. Összecsukja - de minek? -, s egy sóhaj után visszatelepszik íróasztala mögé.
Újabb órák elteltével megelégedve egyenesedik ki ültében.*
~Rendben, már nem kell neki sok. Maximum hatvan oldalnak ítélem a maradékot, de valószínűleg sokat mondtam. Ki kéne mennem levegőzni. Hiába a nyitott ablak, ez a tárt szoba nem szellőzik valami jól.~
*Mikor kilép az irodából, becsukja annak ajtaját. Hangok ütik meg a fülét a konyha felől. Közeledik és csakhamar a saját nevét is hallja. Úgy tűnik, mestere keresi.*
~Nem is gond, egyébként is régen beszéltem már vele. Túl régen, ami azt illeti...~
*Az idősödő ember után megy, de nem akar keresztül kiabálni az egész házon. Főleg azért nem, hogy ezzel ne zavarjon senkit, meg amúgy sem szokása hangosan beszélni. Kicsit szaporázza lépteit, de nem fut. Bekopog a mágus ajtaján, közben ezeket a szavakat mondja hallhatóan:*
-Worenth mester! Eireni Daterea vagyok. Úgy tudom, beszélni akarsz velem.
*Nem nyit be, csak ha utasítást kap rá. Egyéb esetben persze történik, ahogy történik.*
*Másnap, amikor felkel, azonnal az irodát veszi célba. Délután van... Egész idáig aludt volna?! "Hogyan lehet az? - kérdi magától. A kulcsot még szobájában zsebre vágja, de megérkezésekor észreveszi, hogy a dolgozószoba egyáltalán nincs bezárva. Benyit az ajtón, remélve, hogy Taitos intézőtársa is odabent tartózkodik. De mégsem így van.*
~Nyitva hagyta volna?~
*Tudja, mennyire laza tud lenni az ifjonc Zöldfülű. Bár a lazasággal nem jár együtt a nemtörődömség, a flegmaság, mégis kulcsolás nélkül hagyni egy ilyen rendeltetésű irodát kicsit figyelmetlen dolog. Nem tragédia, persze és Eirenit sem érdekli annyira. Az ajtó másik oldalára kerülve magára csukja az ajtót, ablakot nyit magának és helyet foglal saját asztalánál. Most veszi csak észre, mennyire kényelmes széket adtak alá. Az asztal méretéről nem is beszélve. Gyermekkorában volt sajátja, de azóta ez az első, hogy magának mondhat egy egész területet, na meg az intézői tisztséget, amit Taitossal oszt meg.*
~Nem kell sokat dolgoznom már rajta. A könyv pár oldal kitöltése után készen is van. Na meg itt van a térkép... Amit már régen oda kellett volna adnom Isurii Thargodarnak vagy Worenth mesternek.~
*Felsóhajt saját kötelességének elmulasztását gyászolva. Olyan felelőtlennek érzi magát néha, hogy önsanyargatásból két napi szüntelen munkára ítélné magát. Mint legutóbb, de annak sem lett jó vége.
Egyelőre félreteszi a két tekercset, melyek a térképet ábrázolják - egyik az ő keze másolata, másik az eredeti, melyet talán maga Isurii rajzolt.
Két óra körmölés után lepihen. Azért akkor, mert épp befejezett egy nagy részt. És ha már valamit elkezdett, azt nem szakítja félbe. Amolyan hóbort ez, de bántódása még nem esett belőle. Feláll székéből, hogy kinyújtózzon. Kezeibe kapja a könyvet, amit eddig írt és kikönyököl az ablakon, úgy olvassa az elejétől hibák után kutatva. Pár perc csak, amit így tölt. Pihenőideje másik felében járkál a zárt helyiségben, úgy lapozgatja saját kézírását. Összecsukja - de minek? -, s egy sóhaj után visszatelepszik íróasztala mögé.
Újabb órák elteltével megelégedve egyenesedik ki ültében.*
~Rendben, már nem kell neki sok. Maximum hatvan oldalnak ítélem a maradékot, de valószínűleg sokat mondtam. Ki kéne mennem levegőzni. Hiába a nyitott ablak, ez a tárt szoba nem szellőzik valami jól.~
*Mikor kilép az irodából, becsukja annak ajtaját. Hangok ütik meg a fülét a konyha felől. Közeledik és csakhamar a saját nevét is hallja. Úgy tűnik, mestere keresi.*
~Nem is gond, egyébként is régen beszéltem már vele. Túl régen, ami azt illeti...~
*Az idősödő ember után megy, de nem akar keresztül kiabálni az egész házon. Főleg azért nem, hogy ezzel ne zavarjon senkit, meg amúgy sem szokása hangosan beszélni. Kicsit szaporázza lépteit, de nem fut. Bekopog a mágus ajtaján, közben ezeket a szavakat mondja hallhatóan:*
-Worenth mester! Eireni Daterea vagyok. Úgy tudom, beszélni akarsz velem.
*Nem nyit be, csak ha utasítást kap rá. Egyéb esetben persze történik, ahogy történik.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 19:16:58
Üzenet elküldve: 2015-10-07 19:16:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Éppen menni készülne, hisz úgy látszik nem lesz több dolga mára itt, mikor Ess belép egy újabb jövevénnyel.*
~Hmm, ügyes nők ezek.~
*Gondolja, mikor a Szilánk hirdetésének nyomait hallja, és most az elkövető nem Taitos, hanem Chiari volt.
Megvárja a jelenetet, míg a formális üdvözölgetést befejezik, aztán az ajtófélfától ellökve magát szürke árnyként hátulról "támad" és a lányok közé lépve vállaikra teszi kezeit.*
-Jó estét! Elmondod még hogy szólíthatunk?
*Kérdi elsőre, aztán a megszólítottra néz.*
Isurii mester, meghívhatom a lányokat az intézői irodába?
*Kérdezi, hisz szemlátomást a Hóhajú mesterasszony nem a legvendégfogadóbb állapotában van.*
-Ess, hozzatok enni, és gyertek fel!
*Mondja, ha Isurii bólint felvetésére, és már ott sincs.*
*Éppen menni készülne, hisz úgy látszik nem lesz több dolga mára itt, mikor Ess belép egy újabb jövevénnyel.*
~Hmm, ügyes nők ezek.~
*Gondolja, mikor a Szilánk hirdetésének nyomait hallja, és most az elkövető nem Taitos, hanem Chiari volt.
Megvárja a jelenetet, míg a formális üdvözölgetést befejezik, aztán az ajtófélfától ellökve magát szürke árnyként hátulról "támad" és a lányok közé lépve vállaikra teszi kezeit.*
-Jó estét! Elmondod még hogy szólíthatunk?
*Kérdi elsőre, aztán a megszólítottra néz.*
Isurii mester, meghívhatom a lányokat az intézői irodába?
*Kérdezi, hisz szemlátomást a Hóhajú mesterasszony nem a legvendégfogadóbb állapotában van.*
-Ess, hozzatok enni, és gyertek fel!
*Mondja, ha Isurii bólint felvetésére, és már ott sincs.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 19:08:29
Üzenet elküldve: 2015-10-07 19:08:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan jövevény//
*Ha nem rettegne épp ezer képtelen lehetőségtől feltehetően jót derülne, amint állnak egymással szemben, ők ketten, zavartan méregetve egymást, teljesen megszeppenve a helyzettől.
A hangos dudaszóra persze összerezzen, nagyot nyel, pislog oldalra párat, de folytatja.
A név ismerősnek tűnik, de teljes bizonyossággal nem merné állítani, hogy ez hangzott el napokkal ezelőtt a toronyban, így csak félszegen ránt vállat.*
-Talán. Én. Hm. Nem voltam jól. Nem emlékszem.
*Vallja be már majdnem sírás közeli állapotban. Diena biztos tudná, de hát ő tovább utazott abba a ronda városba. A másik arcán átsuhanó érzelem - talán haragszik rá? - még inkább elbizonytalanítja, így csak toporog tovább szavakat keresve, majd a bemutatkozást hallva felel csak, leginkább automatikusan.*
-Igazán örvendek Essfyh.
*Enged meg magának végre egy bátortalan mosolyt.*
-Én. Nos. Nem emlékszem a nevemre.
*Harapdálja zavartan ajkát, pontosan tudva mennyire ostobának tűnhet a rengeteg "nem emlékszem" kifogással.*
-De szólíthatsz Békának. A legutóbbi útitársam így hívott.
*Szégyenkezve hajtja le fejét, és küszködik a feltörni készülő könnyekkel. Nem fog sírni. Azért se! Így is elég szerencsétlen az egész szituáció. Készségesen lép beljebb, majd követi vendéglátóját, szófogadó kiskutyaként.*
//Konyha//
*Hatalmas, és mint olyan félelmetes a nyüzsgés. Fejét lehajtva igyekszik rejteni arcát, és nem mozdul Essfyh sarkából.*
-Üdvözlöm Asszonyom.
*Halk, bátortalan, szolgai a hang, épp csak addig emeli pillantását a nőre, még a köszöntés megkívánja, majd süti le tekintetét. Aprócska, esetlen pukedli követi szavait. Aztán csak áll ott, némán, nem szól, még nem kérdezik, s szíve szerint süllyedne a föld alá, futna, rohanna ki a világból is.*
*Ha nem rettegne épp ezer képtelen lehetőségtől feltehetően jót derülne, amint állnak egymással szemben, ők ketten, zavartan méregetve egymást, teljesen megszeppenve a helyzettől.
A hangos dudaszóra persze összerezzen, nagyot nyel, pislog oldalra párat, de folytatja.
A név ismerősnek tűnik, de teljes bizonyossággal nem merné állítani, hogy ez hangzott el napokkal ezelőtt a toronyban, így csak félszegen ránt vállat.*
-Talán. Én. Hm. Nem voltam jól. Nem emlékszem.
*Vallja be már majdnem sírás közeli állapotban. Diena biztos tudná, de hát ő tovább utazott abba a ronda városba. A másik arcán átsuhanó érzelem - talán haragszik rá? - még inkább elbizonytalanítja, így csak toporog tovább szavakat keresve, majd a bemutatkozást hallva felel csak, leginkább automatikusan.*
-Igazán örvendek Essfyh.
*Enged meg magának végre egy bátortalan mosolyt.*
-Én. Nos. Nem emlékszem a nevemre.
*Harapdálja zavartan ajkát, pontosan tudva mennyire ostobának tűnhet a rengeteg "nem emlékszem" kifogással.*
-De szólíthatsz Békának. A legutóbbi útitársam így hívott.
*Szégyenkezve hajtja le fejét, és küszködik a feltörni készülő könnyekkel. Nem fog sírni. Azért se! Így is elég szerencsétlen az egész szituáció. Készségesen lép beljebb, majd követi vendéglátóját, szófogadó kiskutyaként.*
//Konyha//
*Hatalmas, és mint olyan félelmetes a nyüzsgés. Fejét lehajtva igyekszik rejteni arcát, és nem mozdul Essfyh sarkából.*
-Üdvözlöm Asszonyom.
*Halk, bátortalan, szolgai a hang, épp csak addig emeli pillantását a nőre, még a köszöntés megkívánja, majd süti le tekintetét. Aprócska, esetlen pukedli követi szavait. Aztán csak áll ott, némán, nem szól, még nem kérdezik, s szíve szerint süllyedne a föld alá, futna, rohanna ki a világból is.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:54:43
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:54:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Szobájában motoszkál, de úgy tűnik sem Isurii, sem Eireni nem érkezik, bár ez később még változhat, de ha végképp nem az sem egy eget rengető probléma, akkor el lesz itt egy darabig, legfeljebb még később lenéz a konyhába, ha nagyon unatkozik.*
~Na akkor lássuk.~
*Berendezi magának a könyvespolcát, más érdemleges dolog úgysem lesz a szobájában. Ami iratai vannak, azokat kissé külön helyezi el, de a kemény borítós könyvek azok, amik előtérbe kerülnek. Nem sok, nagyjából húsz könyv kerül fel a polcra, ami egytől egyig mágiás könyv, az alapoktól kezdve a haladó szintig tartalmaz írásokat, tanácsokat, észrevételeket meg mi egyéb. Worenth maga részéről leginkább a saját feljegyzéseit kedveli, amiben a varázslatok kivitelezése is némelynél módosítva van, így elősegítve a tökéletes kivitelezést. Begyűjtött mostanság újabb földmágiás könyveket is a levegő ágasak mellé, így ezen két ág könyveiből több is található nála, ami persze nem véletlen. Nem szívesen adja ki kezéből ezeket az értékeket, de meggyőződése, hogy itt nem kell aggódnia afelől, hogy lopna tőle bárki is, így biztonságban tudhatja őket a polcokon. Miután elrendezgette a holmijait leül a foteljében, és nézegeti őket, innen egészen jól néz ki a kis gyűjtemény. Semmi egyebet nem csinál, csak üldögél, és néha behunyja a szemeit, mikor gondolataiba merül, aztán tényleg ha nagyon magányosnak érzi magát vissza lemegy, de most nagyon jó érzi magát a kis birodalmában.*
~Na akkor lássuk.~
*Berendezi magának a könyvespolcát, más érdemleges dolog úgysem lesz a szobájában. Ami iratai vannak, azokat kissé külön helyezi el, de a kemény borítós könyvek azok, amik előtérbe kerülnek. Nem sok, nagyjából húsz könyv kerül fel a polcra, ami egytől egyig mágiás könyv, az alapoktól kezdve a haladó szintig tartalmaz írásokat, tanácsokat, észrevételeket meg mi egyéb. Worenth maga részéről leginkább a saját feljegyzéseit kedveli, amiben a varázslatok kivitelezése is némelynél módosítva van, így elősegítve a tökéletes kivitelezést. Begyűjtött mostanság újabb földmágiás könyveket is a levegő ágasak mellé, így ezen két ág könyveiből több is található nála, ami persze nem véletlen. Nem szívesen adja ki kezéből ezeket az értékeket, de meggyőződése, hogy itt nem kell aggódnia afelől, hogy lopna tőle bárki is, így biztonságban tudhatja őket a polcokon. Miután elrendezgette a holmijait leül a foteljében, és nézegeti őket, innen egészen jól néz ki a kis gyűjtemény. Semmi egyebet nem csinál, csak üldögél, és néha behunyja a szemeit, mikor gondolataiba merül, aztán tényleg ha nagyon magányosnak érzi magát vissza lemegy, de most nagyon jó érzi magát a kis birodalmában.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:26:12
Üzenet elküldve: 2015-10-07 18:26:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Száját elhúzza és megcsóválja a fejét. Egy sima csengő is megtette volna, de mindegy is. Ha dudák, hát dudák. Csak ne trombitáljanak egész éjjel. Taitos és Worenth is visszavonulót fúj így természetesen a változatosság kedvéért megint csak Isurii tartja a frontot mikor Ess az új jövevénnyel befut.
Ha Chiari hívta, akkor remélhetőleg kiderül mindjárt miért és a többi. Miféle szerzet pontosan ez a leányzó.*
-Üdv nálunk.
*Köszönti kimérten az idegent és egyelőre passzív figyelője próbál maradni az eseményeknek, hátha kiderül már megint miről maradt le.*
*Száját elhúzza és megcsóválja a fejét. Egy sima csengő is megtette volna, de mindegy is. Ha dudák, hát dudák. Csak ne trombitáljanak egész éjjel. Taitos és Worenth is visszavonulót fúj így természetesen a változatosság kedvéért megint csak Isurii tartja a frontot mikor Ess az új jövevénnyel befut.
Ha Chiari hívta, akkor remélhetőleg kiderül mindjárt miért és a többi. Miféle szerzet pontosan ez a leányzó.*
-Üdv nálunk.
*Köszönti kimérten az idegent és egyelőre passzív figyelője próbál maradni az eseményeknek, hátha kiderül már megint miről maradt le.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 17:30:37
Üzenet elküldve: 2015-10-07 17:30:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan jövevény//
*Essfyh félénken toporog az ajtóban, nagyon nehezen vette rá magát, hogy kinyissa azt és megszólítsa az ismeretlent. Alig hogy elkezd beszélni még egy dudaszó is félbeszakítja, ami a konyhából jön. De erőt vesz magán, szorosan összeszorítja ajkait, majd újra folytatja. Közben végigméri a lányt, próbálja ugyan vizslató tekintetét kendőzni, de nem mestere az emberekkel való bánásnak. Nem csoda, ha lebukik, így pár pillanat múlva már a földet pásztázza.
Eleinte a külső leírás nem mond neki semmit, de a gyógyítónál már felkapja a fejét.*
- Chiari?
*Kérdezi hirtelen, annak ellenére, hogy az ismeretlen az imént mondta el, hogy nem emlékszik a nevére. Közben persze Ess arca el is torzul kicsit, amikor rájön, hogy Chiari mikor is találkozhatott ezzel a lánnyal. Arra is emlékszik, hogy ő mit csinált közben. Arca elkomorul, még a jóságos kék szemeire is érzelmek teljes vegyülete száll. Rá se lehet ismerni abban a pár másodpercben.*
- Én Essfyh vagyok.
*Mutatkozik be néhány csöndes pillanat múlva. Arca már változik vissza ugyanolyan élénkre, mint mikor ajtót nyitott, a feketeség kicsit még a homlokán marad, habár látszik, hogy megerőlteti magát annak érdekében, hogy újra iménti önmaga lehessen.
Ha a lány is bemutatkozik, halvány mosollyal áll odébb az ajtóban, hogy amaz bejöhessen, reméli nem kell külön szólnia miatta. Ezután elindul a konyha felé, remélve, hogy a lány követi.*
//Konyha//
*A konyhában elég nagy az élet, Essfyh örül is, hogy szinte mindenkit egy kupacban lát. A néhány jelenlévő férfivel átellenben próbál elhelyezkedni. De először még odamegy Isuriihoz.*
- Ez a lány ide jött, azt mondja Chiari hívta.
*Félhangosan beszél, ha a többiek figyelnek, meghallhatják szavait. De egyelőre csak szeretné Isurii tudomására adni az ismeretlen érkezését. Aztán majd ő eldönti mi lesz vele.*
*Essfyh félénken toporog az ajtóban, nagyon nehezen vette rá magát, hogy kinyissa azt és megszólítsa az ismeretlent. Alig hogy elkezd beszélni még egy dudaszó is félbeszakítja, ami a konyhából jön. De erőt vesz magán, szorosan összeszorítja ajkait, majd újra folytatja. Közben végigméri a lányt, próbálja ugyan vizslató tekintetét kendőzni, de nem mestere az emberekkel való bánásnak. Nem csoda, ha lebukik, így pár pillanat múlva már a földet pásztázza.
Eleinte a külső leírás nem mond neki semmit, de a gyógyítónál már felkapja a fejét.*
- Chiari?
*Kérdezi hirtelen, annak ellenére, hogy az ismeretlen az imént mondta el, hogy nem emlékszik a nevére. Közben persze Ess arca el is torzul kicsit, amikor rájön, hogy Chiari mikor is találkozhatott ezzel a lánnyal. Arra is emlékszik, hogy ő mit csinált közben. Arca elkomorul, még a jóságos kék szemeire is érzelmek teljes vegyülete száll. Rá se lehet ismerni abban a pár másodpercben.*
- Én Essfyh vagyok.
*Mutatkozik be néhány csöndes pillanat múlva. Arca már változik vissza ugyanolyan élénkre, mint mikor ajtót nyitott, a feketeség kicsit még a homlokán marad, habár látszik, hogy megerőlteti magát annak érdekében, hogy újra iménti önmaga lehessen.
Ha a lány is bemutatkozik, halvány mosollyal áll odébb az ajtóban, hogy amaz bejöhessen, reméli nem kell külön szólnia miatta. Ezután elindul a konyha felé, remélve, hogy a lány követi.*
//Konyha//
*A konyhában elég nagy az élet, Essfyh örül is, hogy szinte mindenkit egy kupacban lát. A néhány jelenlévő férfivel átellenben próbál elhelyezkedni. De először még odamegy Isuriihoz.*
- Ez a lány ide jött, azt mondja Chiari hívta.
*Félhangosan beszél, ha a többiek figyelnek, meghallhatják szavait. De egyelőre csak szeretné Isurii tudomására adni az ismeretlen érkezését. Aztán majd ő eldönti mi lesz vele.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 16:13:36
Üzenet elküldve: 2015-10-07 16:13:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Konyha//
*Chiari étke most is fenséges, akárcsak eddig mindig, amikor Worenth evett belőle. Nem mintha olyan nagy választék lenne, amit főznek azt eszik, de ettől függetlenül is meg van elégedve Chiari főztjével.*
-Köszönöm nagyon finom. Hogy van a gyermeked? *érdeklődik, majd gyorsan beharapja mohón az ételt, majd megtörli száját, és ismét megköszöni a remek ebédet, ami teljesen fel is tölti a napok óta kenyéren vízen és száraz húson élő mágust.*
-Jó hallani. Akkor jó. *mondja mosolyogva, jó tudni, hogy Isurii jól van, legszívesebben megsimogatná puha arcát, de talán majd később.*
-Szívesen. *mondja Taitos-nak Worenth, bár örül, hogy nem kell már cipelnie a rakományt, azért van súlyok, főleg a háromnak, látszólag megvan bennük az anyag, nem holmi bóvli ócska anyagból készültek. Biztos nagy hasznát fogja venni az őrség a dudáknak, legalább tudnak jelezni majd egymásnak, vagy amit akarnak. Isurii mellett ő is szívesen töltene már egy kis időt, de úgy tűnik soha nincsenek magukban, mindig akad valami dolog, elintéznivaló, amikor meg találkoznak a napvégén, mindketten túl fáradtak már ahhoz, hogy még leüljenek beszélgetni... vagy más egyéb elfoglaltságokra is fáradtak.*
-Úrnőm. *lép oda Isurii-hoz.* -Engedelmeddel én is elvonulok a szobámba, elrendezem kicsit a könyveimet. Később ha gondolod nézz be nyugodtan. *bólint azzal ha nincs más egyéb sarkon fordul, de abban a pillanatban vissza is fordul.* -Nem láttad Eireni-t valahol? Ha megjönne megmondanád neki, hogy szívesen venném a látogatását? *mondja, majd mivel szinte biztos benne, hogy Isurii elfogja igazítani inasát, így meghajtja fejét, majd eltűnik a konyhából, lépteit egyenesen a szobája felé irányítja.*
*Chiari étke most is fenséges, akárcsak eddig mindig, amikor Worenth evett belőle. Nem mintha olyan nagy választék lenne, amit főznek azt eszik, de ettől függetlenül is meg van elégedve Chiari főztjével.*
-Köszönöm nagyon finom. Hogy van a gyermeked? *érdeklődik, majd gyorsan beharapja mohón az ételt, majd megtörli száját, és ismét megköszöni a remek ebédet, ami teljesen fel is tölti a napok óta kenyéren vízen és száraz húson élő mágust.*
-Jó hallani. Akkor jó. *mondja mosolyogva, jó tudni, hogy Isurii jól van, legszívesebben megsimogatná puha arcát, de talán majd később.*
-Szívesen. *mondja Taitos-nak Worenth, bár örül, hogy nem kell már cipelnie a rakományt, azért van súlyok, főleg a háromnak, látszólag megvan bennük az anyag, nem holmi bóvli ócska anyagból készültek. Biztos nagy hasznát fogja venni az őrség a dudáknak, legalább tudnak jelezni majd egymásnak, vagy amit akarnak. Isurii mellett ő is szívesen töltene már egy kis időt, de úgy tűnik soha nincsenek magukban, mindig akad valami dolog, elintéznivaló, amikor meg találkoznak a napvégén, mindketten túl fáradtak már ahhoz, hogy még leüljenek beszélgetni... vagy más egyéb elfoglaltságokra is fáradtak.*
-Úrnőm. *lép oda Isurii-hoz.* -Engedelmeddel én is elvonulok a szobámba, elrendezem kicsit a könyveimet. Később ha gondolod nézz be nyugodtan. *bólint azzal ha nincs más egyéb sarkon fordul, de abban a pillanatban vissza is fordul.* -Nem láttad Eireni-t valahol? Ha megjönne megmondanád neki, hogy szívesen venném a látogatását? *mondja, majd mivel szinte biztos benne, hogy Isurii elfogja igazítani inasát, így meghajtja fejét, majd eltűnik a konyhából, lépteit egyenesen a szobája felé irányítja.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 15:44:18
Üzenet elküldve: 2015-10-07 15:44:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
-Hát rendben, nekem tetszik. Egy hetünk van, addig elkezdem összeszedni a dolgokat.
*Bólint maga is. Ha már rendben van a dolog, akkor majd maga is meg tudja oldani.*
-Üdv Worenth mester!
*Biccent, és átveszi a rakományt.*
-Köszönöm nagyon!
*Vidul fel, mikor meglátja a dudákat.*
-Mester, emberek!
Bemutatom az őrség legújabb tagjait.
*Emeli fel két kezében a dudákat.*
-Látod Kriyon, mondtam, hogy lesznek itt dudák.
*Mosolyog az északi fenegyerekre.
Ezzel megpróbál életet lehelni az egyikre, már amennyiben tud, és visszaül a helyére.*
-A lényeget majd később, csak meg akartam néznim hogy megy-e.
*Mondja halkan, mikor végzett ilyen, vagy olyan eredménnyel, aztán feláll az asztaltól. Elvégre a vacsora megvolt.*
-Ha nincs semmi fontos, az irodában megtaláltok. A falra ki van függesztve pár fontosabb dolog, és az újakat várom holnap reggel, gyakorolunk egy picit, már ha szabad.
*Mondja, és új dudái társaságában kisétál, ha nincs semmi más, amit neki címeznek.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására ezüst fényű entitást költöztet egy élettelen tárgyba. Onnantól élőként viselkedik, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
-Hát rendben, nekem tetszik. Egy hetünk van, addig elkezdem összeszedni a dolgokat.
*Bólint maga is. Ha már rendben van a dolog, akkor majd maga is meg tudja oldani.*
-Üdv Worenth mester!
*Biccent, és átveszi a rakományt.*
-Köszönöm nagyon!
*Vidul fel, mikor meglátja a dudákat.*
-Mester, emberek!
Bemutatom az őrség legújabb tagjait.
*Emeli fel két kezében a dudákat.*
-Látod Kriyon, mondtam, hogy lesznek itt dudák.
*Mosolyog az északi fenegyerekre.
Ezzel megpróbál életet lehelni az egyikre, már amennyiben tud, és visszaül a helyére.*
-A lényeget majd később, csak meg akartam néznim hogy megy-e.
*Mondja halkan, mikor végzett ilyen, vagy olyan eredménnyel, aztán feláll az asztaltól. Elvégre a vacsora megvolt.*
-Ha nincs semmi fontos, az irodában megtaláltok. A falra ki van függesztve pár fontosabb dolog, és az újakat várom holnap reggel, gyakorolunk egy picit, már ha szabad.
*Mondja, és új dudái társaságában kisétál, ha nincs semmi más, amit neki címeznek.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására ezüst fényű entitást költöztet egy élettelen tárgyba. Onnantól élőként viselkedik, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 14:10:54
Üzenet elküldve: 2015-10-07 14:10:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan jövevény//
*Szép, langyos este, bár már elkel az a nagykendő. Elgondolkodva szemléli az épületek sorát, valóban csendes, békés itt minden. Tanácstalanul toporog merre induljon, és már lép is az egyik fénylő ablak felé, mikor ajtó nyílik, megfestve előtte a teret világossággal, és egy alak árnyképével. Ijedten hőköl hátra, és bármennyire valószerűtlen, mégis úgy érzi szíve a torkában dobog. Csak egy szempillantás az egész, a hangot hallva gyorsan kezd megnyugodni.*
-Üdvözöllek.
*Köszön vissza bátortalanul, és tesz egy tétova lépést a lány irányába.*
-Én.
*Szakítja félbe megkezdett szavát zavartan.*
-Igen.
*Kap élénkebben a lehetőségen, és lép még közelebb.*
-Egy magas, hosszú barna hajú, elf hölgy hívott ide.
*Gondolkodik el egy pillanatra.*
-Nem emlékszem a nevére. A nagy toronyban találkoztunk. Azt mondta gyógyító.
*Szavai közben bátorságot gyűjtve halad közelebb, az ajtóban állva meg, de be nem lépve, félelméről, zavaráról csak a kendő ezerszer gyűrt sarka árulkodik.*
-Ő magyarázta el merre kell jönnöm, és azt ígérte itt biztonságos otthont, és munkát kaphatok.
*Mondani valója végére szemernyi határozottság sem marad hangjában, el-el csuklik hangja, és reményvesztetten pislog fel a fél-elfre.*
*Szép, langyos este, bár már elkel az a nagykendő. Elgondolkodva szemléli az épületek sorát, valóban csendes, békés itt minden. Tanácstalanul toporog merre induljon, és már lép is az egyik fénylő ablak felé, mikor ajtó nyílik, megfestve előtte a teret világossággal, és egy alak árnyképével. Ijedten hőköl hátra, és bármennyire valószerűtlen, mégis úgy érzi szíve a torkában dobog. Csak egy szempillantás az egész, a hangot hallva gyorsan kezd megnyugodni.*
-Üdvözöllek.
*Köszön vissza bátortalanul, és tesz egy tétova lépést a lány irányába.*
-Én.
*Szakítja félbe megkezdett szavát zavartan.*
-Igen.
*Kap élénkebben a lehetőségen, és lép még közelebb.*
-Egy magas, hosszú barna hajú, elf hölgy hívott ide.
*Gondolkodik el egy pillanatra.*
-Nem emlékszem a nevére. A nagy toronyban találkoztunk. Azt mondta gyógyító.
*Szavai közben bátorságot gyűjtve halad közelebb, az ajtóban állva meg, de be nem lépve, félelméről, zavaráról csak a kendő ezerszer gyűrt sarka árulkodik.*
-Ő magyarázta el merre kell jönnöm, és azt ígérte itt biztonságos otthont, és munkát kaphatok.
*Mondani valója végére szemernyi határozottság sem marad hangjában, el-el csuklik hangja, és reményvesztetten pislog fel a fél-elfre.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-07 12:54:37
Üzenet elküldve: 2015-10-07 12:54:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
*Betérve szobájába nem gyújt semmiféle fényt. A sötétben leül ágya szélére, s gondolkodóra fogja. Többnyire az elmúlt egy-két órán járnak agykerekei. A beszélgetésen, magán a jeleneten és Essfyhn. A fél-elf lányon, akit nem tud kiverni a fejéből. A fiú valamiért az elmúlt időszakban olyan volt, mintha megbabonázták volna. Esze olyan dolgok körül forgott, amikről addig nem is mert elmélkedni. Ehhez képest most itt van ez a lány és hirtelen megváltozni látszik néhány dolog. Őszintén szólva: jelentős dolgok.*
~Mindvégig rosszul vallottam volna? Szolgaként tekintek magamra, mégis, látszólag egyenlőséget akarok. Nem hiszem el, hogy eddig nem tűnt fel ez az egyébként szemet szúró ellentét.~
*Sóhajt párat, majd nem vesztegeti tovább az idejét, inkább aludni tér. Leveszi magáról csizmáját, mellényét... És megtapintja a nedvességet melli tájékon. A lány könnyei rajta száradnak. Nem akar nagy jelentőséget tulajdonítani neki, de szüntelenül függ előtte a tény, hogy sikeresen megríkatott egy jóhiszemű, ártatlan teremtést csupán azzal, ami. Talán meg kellene változnia? Nem, ma túl sok kérdést tett fel egyszerre, megoldani viszont nem fogja tudni mindet egyszerre.*
~Annyira elfáradtam. A mai fizikai munka után egy ilyen társalgás hihetetlen kétségekbe sodort. Jobb, ha most nem gondolok rájuk, különben elfelejtek aludni is.~
*Azzal megszabadulva a kellemetlen, kemény kötésű ruhadarabtól, a mellénytől, beledől az ágyba, s álmot erőltet szemeire.*
~Mindvégig rosszul vallottam volna? Szolgaként tekintek magamra, mégis, látszólag egyenlőséget akarok. Nem hiszem el, hogy eddig nem tűnt fel ez az egyébként szemet szúró ellentét.~
*Sóhajt párat, majd nem vesztegeti tovább az idejét, inkább aludni tér. Leveszi magáról csizmáját, mellényét... És megtapintja a nedvességet melli tájékon. A lány könnyei rajta száradnak. Nem akar nagy jelentőséget tulajdonítani neki, de szüntelenül függ előtte a tény, hogy sikeresen megríkatott egy jóhiszemű, ártatlan teremtést csupán azzal, ami. Talán meg kellene változnia? Nem, ma túl sok kérdést tett fel egyszerre, megoldani viszont nem fogja tudni mindet egyszerre.*
~Annyira elfáradtam. A mai fizikai munka után egy ilyen társalgás hihetetlen kétségekbe sodort. Jobb, ha most nem gondolok rájuk, különben elfelejtek aludni is.~
*Azzal megszabadulva a kellemetlen, kemény kötésű ruhadarabtól, a mellénytől, beledől az ágyba, s álmot erőltet szemeire.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-06 22:44:01
Üzenet elküldve: 2015-10-06 22:44:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Neki eddig sem volt életbevágóan sürgős a vadászat, szóval részéről rendben van ha halasztják a dolgot. Csak enyhén felvonja szemöldökét arra, miszerint érdekes hagyománya van északon az ünnepnek és tömi tovább a fejét. Mások is vannak az asztalnál, talán van akinek ez új információ.*
-Meg mér páran mások is. *Szúrja közben mellékesen két falat közt. Miután végighallgatta a fiút csak hümmög sokáig.*
-Hasonló hagyományai vannak a Holdünnepnek a népem kultúrájában is. Apróbb eltérések vannak persze, de nem látom összeegyeztethetetlennek a dolgot. Megteremtjük saját hagyományaink az első közös ünnepléssel.
*Biccent a fiúnak, de most nem akar belemenni konkrét megbeszélésbe. Fejében fogja tartani a dolgot és alkalmasabb időben szót váltanak még róla, de most más ügyei is vannak amiket picit egyszerűbb rendezni egyrészről, másfelől pedig sürgősebbek.
Végszóra érkezik Worenth is akit szívélyes mosollyal arcán üdvözöl.*
-Igen, reményeim szerint az lesz. A tűzkeresztségen átesett.
*Jó látni már a férfit, rájuk férne egy kis beszélgetés, kikapcsolódás.*
-Eredményes úgy hiszem. Persze, minden rendben.
*Ha Daranel őt kérdezi, akkor neki bólint Zarasra vonatkozóan. Már felment a kardforgató.*
-Nem vízhordó lány. Ugyan olyan tanítványunk, mint te, csak ő segít is.
*Neki eddig sem volt életbevágóan sürgős a vadászat, szóval részéről rendben van ha halasztják a dolgot. Csak enyhén felvonja szemöldökét arra, miszerint érdekes hagyománya van északon az ünnepnek és tömi tovább a fejét. Mások is vannak az asztalnál, talán van akinek ez új információ.*
-Meg mér páran mások is. *Szúrja közben mellékesen két falat közt. Miután végighallgatta a fiút csak hümmög sokáig.*
-Hasonló hagyományai vannak a Holdünnepnek a népem kultúrájában is. Apróbb eltérések vannak persze, de nem látom összeegyeztethetetlennek a dolgot. Megteremtjük saját hagyományaink az első közös ünnepléssel.
*Biccent a fiúnak, de most nem akar belemenni konkrét megbeszélésbe. Fejében fogja tartani a dolgot és alkalmasabb időben szót váltanak még róla, de most más ügyei is vannak amiket picit egyszerűbb rendezni egyrészről, másfelől pedig sürgősebbek.
Végszóra érkezik Worenth is akit szívélyes mosollyal arcán üdvözöl.*
-Igen, reményeim szerint az lesz. A tűzkeresztségen átesett.
*Jó látni már a férfit, rájuk férne egy kis beszélgetés, kikapcsolódás.*
-Eredményes úgy hiszem. Persze, minden rendben.
*Ha Daranel őt kérdezi, akkor neki bólint Zarasra vonatkozóan. Már felment a kardforgató.*
-Nem vízhordó lány. Ugyan olyan tanítványunk, mint te, csak ő segít is.
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-06 22:19:08
Üzenet elküldve: 2015-10-06 22:19:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Konyha//
*Először italt kap, valami ismeretlen bukszától, de úgy ki van dőlve, hogy beszólás helyett is csak bólogatni tud, meg hálás, bár kissé csipás kiskutyaszemeket mereszteni. Csak később döbben rá, hogy vizet kapott, de most még az is jó. Ráér később megbosszulni.*
- 'genis főnök. *hörög valamit Isurii felvetésére, ami a sorainak zárásáról szól, és valóban, ruházatán megpróbál valamit alakítani. Szétgyalázott tüdejének azonban több idő kell.*
- Mi? *pislog a vizet szolgáltató lányra gyanakodva, mikor kiderül róla egy s más.*
- Akkor ő itt nem a vízhordólány? *érdeklődik enyhe csalódottsággal, mert hát a szolgálólányok zaklatása wegtoreni népsport.*
~ Fenébe. ~ *ez egy ilyen nap.*
*Esélye sincs kihasználni az alkalmat, amit Isurii dob fel neki, mert a Vén Kaporszakáll máris smúzolásba kezd Ythalával.*
~ Csoda, hogy a Főnök nem fagyasztja meg a tökeit. ~ *akkor legalább valami kemény lenne.*
- És mér pont a tűzmágia, ha? *érdeklődik magához képest kulturáltan, mert se a csöcs, se a nyalás szó nincs a mondatai között. Határozott fejlődés.*
- Te is szeretsz gyújtogatni, meh? *vigyorog kajánul.*
- Sokak szerint az üdvözítő.
*Először italt kap, valami ismeretlen bukszától, de úgy ki van dőlve, hogy beszólás helyett is csak bólogatni tud, meg hálás, bár kissé csipás kiskutyaszemeket mereszteni. Csak később döbben rá, hogy vizet kapott, de most még az is jó. Ráér később megbosszulni.*
- 'genis főnök. *hörög valamit Isurii felvetésére, ami a sorainak zárásáról szól, és valóban, ruházatán megpróbál valamit alakítani. Szétgyalázott tüdejének azonban több idő kell.*
- Mi? *pislog a vizet szolgáltató lányra gyanakodva, mikor kiderül róla egy s más.*
- Akkor ő itt nem a vízhordólány? *érdeklődik enyhe csalódottsággal, mert hát a szolgálólányok zaklatása wegtoreni népsport.*
~ Fenébe. ~ *ez egy ilyen nap.*
*Esélye sincs kihasználni az alkalmat, amit Isurii dob fel neki, mert a Vén Kaporszakáll máris smúzolásba kezd Ythalával.*
~ Csoda, hogy a Főnök nem fagyasztja meg a tökeit. ~ *akkor legalább valami kemény lenne.*
- És mér pont a tűzmágia, ha? *érdeklődik magához képest kulturáltan, mert se a csöcs, se a nyalás szó nincs a mondatai között. Határozott fejlődés.*
- Te is szeretsz gyújtogatni, meh? *vigyorog kajánul.*
- Sokak szerint az üdvözítő.
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-06 22:13:03
Üzenet elküldve: 2015-10-06 22:13:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Essfyh egyáltalán nem érzi a beszélgetést vontatottnak. Eleinte túlzottan el volt foglalva Eireni sanyarú életével, majd pedig a pozitív útra térítésével. Később pedig újra előjött lányos zavara, kényes emlékei, ezért nem is tudott odafigyelni igazán a külvilágra, azon kívül, hogy Eirenivel térdel szemben. Kezeit is betölti a kendő, máris pirulva látja maga előtt, hogy bizonyára azzal a kis anyagdarabbal fog elszenderedni.
A halvány mosolya az ajkain marad, nagyjából felveszi az érkezési testtartását. tenyereivel karját és vállát kezdi dörzsölni, kicsit hűvös van már neki, noha az arca olyan piros, mintha meg akarna sülni. Mikor a fiú megszólal meglepetten néz fel, kicsit el szontyolodik, mert ő igazán jól érezte magát vele, még ha sírtak is egy csomót. Fogalma sincs mikor lesz megint idejük együtt lenni egy kicsit, de nagyon reméli, hogy hamarosan újra lesz rá lehetőség. Már alig várja. Attól eltekintve, hogy az egekbe szökell a pulzusa és remeg mindene, fantasztikusan érzi magát Eireni társaságában. Akkor is, ha nem szólal meg egyikük sem.*
- Persze... Aludj jól!
*Mosolyogva köszön el tőle, s még nézi a távolodó alakját a sötétben. Majd lassacskán rájön, hogy egyedül maradt a fák tömkelegében a sötétben. Gyorsan kapkodja lábait, hogy hamar beérjen a házba.*
//Avalija - váratlan jövevény//
*Ahogy megy a ház felé, szinte már fut és úgy ront be a hátsó ajtón, mintha valaki elől menekülne. Gyorsan kifújja magát, és sokkal kellemesebben is érzi magát. Látja és hallja is, hogy a konyhában még mindig vannak néhányan, gyertyák szorítják ki a sötétséget a házikóból. Essfyh tanácstalanul álldogál egy darabig, hogy mi tévő is legyen, kicsit fél ugyanis egyedül ebben a nagy épületben, aminek milliónyi fekete szeglete van. Végül a mágia gyakorlás mellett döntene, de az egyik ablakon kitekintve egy sötét alakot lát meg a kis ösvényen. A szíve egyből a torkába ugrik és ki is akarja verni a hisztit, de a fél-elf akarattal igyekszik megnyugtatni magát. Vesz néhány mély levegőt, s a kilincsre kényszeríti a kezét, hogy kinyithassa a nyílászárót az éjszakába, egyenesen az ismeretlenre. pedig nem kerülne túl sok erőfeszítésbe szólni valakinek, nincs olyan messze a konyha. De nem árt neki egy kis bátorság.*
- Hahó!
*Kiált ki félénken, habár hangja inkább egy túlerőltetett suttogásra emlékeztet. A háta mögül halvány, de meleg fény szűrődik ki, pár pillanat után meg is látja az odakint botorkáló lányt. Enyhén ledöbben a látványtól, mert ő inkább valami éjjeli rémre számított, nem egy ártatlan lényre. A meglepettsége enyhén megnyúlt arcán is látszik.*
- Szép estét! Izé... Mi járatban? Keresel valakit?
*Kérdezi jobb ötlet híján, zavarában egyelőre el is felejti beinvitálni a lánykát. De bízik a használható válaszban, hiszen kevesen vetődnek erre puszta véletlenből.*
~A thargoktól jönne?~
*Kérdezi magában, mivel Kagan népén kívül nem nagyon vannak a közelben mások. Arthenior is vagy 1-2 napi járóföldre van. Ha mégis a városból jönne, akkor bizonyára keres valamit vagy valakit.
Essfyh kicsit beljebb húzódik az ajtóból, félre, hogyha a lány be akarna jönni, akkor érzékelhesse, hogy szívesen látják. *
A hozzászólás írója (Essfyh Riorenia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.06 22:13:14
*Essfyh egyáltalán nem érzi a beszélgetést vontatottnak. Eleinte túlzottan el volt foglalva Eireni sanyarú életével, majd pedig a pozitív útra térítésével. Később pedig újra előjött lányos zavara, kényes emlékei, ezért nem is tudott odafigyelni igazán a külvilágra, azon kívül, hogy Eirenivel térdel szemben. Kezeit is betölti a kendő, máris pirulva látja maga előtt, hogy bizonyára azzal a kis anyagdarabbal fog elszenderedni.
A halvány mosolya az ajkain marad, nagyjából felveszi az érkezési testtartását. tenyereivel karját és vállát kezdi dörzsölni, kicsit hűvös van már neki, noha az arca olyan piros, mintha meg akarna sülni. Mikor a fiú megszólal meglepetten néz fel, kicsit el szontyolodik, mert ő igazán jól érezte magát vele, még ha sírtak is egy csomót. Fogalma sincs mikor lesz megint idejük együtt lenni egy kicsit, de nagyon reméli, hogy hamarosan újra lesz rá lehetőség. Már alig várja. Attól eltekintve, hogy az egekbe szökell a pulzusa és remeg mindene, fantasztikusan érzi magát Eireni társaságában. Akkor is, ha nem szólal meg egyikük sem.*
- Persze... Aludj jól!
*Mosolyogva köszön el tőle, s még nézi a távolodó alakját a sötétben. Majd lassacskán rájön, hogy egyedül maradt a fák tömkelegében a sötétben. Gyorsan kapkodja lábait, hogy hamar beérjen a házba.*
//Avalija - váratlan jövevény//
*Ahogy megy a ház felé, szinte már fut és úgy ront be a hátsó ajtón, mintha valaki elől menekülne. Gyorsan kifújja magát, és sokkal kellemesebben is érzi magát. Látja és hallja is, hogy a konyhában még mindig vannak néhányan, gyertyák szorítják ki a sötétséget a házikóból. Essfyh tanácstalanul álldogál egy darabig, hogy mi tévő is legyen, kicsit fél ugyanis egyedül ebben a nagy épületben, aminek milliónyi fekete szeglete van. Végül a mágia gyakorlás mellett döntene, de az egyik ablakon kitekintve egy sötét alakot lát meg a kis ösvényen. A szíve egyből a torkába ugrik és ki is akarja verni a hisztit, de a fél-elf akarattal igyekszik megnyugtatni magát. Vesz néhány mély levegőt, s a kilincsre kényszeríti a kezét, hogy kinyithassa a nyílászárót az éjszakába, egyenesen az ismeretlenre. pedig nem kerülne túl sok erőfeszítésbe szólni valakinek, nincs olyan messze a konyha. De nem árt neki egy kis bátorság.*
- Hahó!
*Kiált ki félénken, habár hangja inkább egy túlerőltetett suttogásra emlékeztet. A háta mögül halvány, de meleg fény szűrődik ki, pár pillanat után meg is látja az odakint botorkáló lányt. Enyhén ledöbben a látványtól, mert ő inkább valami éjjeli rémre számított, nem egy ártatlan lényre. A meglepettsége enyhén megnyúlt arcán is látszik.*
- Szép estét! Izé... Mi járatban? Keresel valakit?
*Kérdezi jobb ötlet híján, zavarában egyelőre el is felejti beinvitálni a lánykát. De bízik a használható válaszban, hiszen kevesen vetődnek erre puszta véletlenből.*
~A thargoktól jönne?~
*Kérdezi magában, mivel Kagan népén kívül nem nagyon vannak a közelben mások. Arthenior is vagy 1-2 napi járóföldre van. Ha mégis a városból jönne, akkor bizonyára keres valamit vagy valakit.
Essfyh kicsit beljebb húzódik az ajtóból, félre, hogyha a lány be akarna jönni, akkor érzékelhesse, hogy szívesen látják. *
A hozzászólás írója (Essfyh Riorenia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.06 22:13:14
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-06 20:56:33
Üzenet elküldve: 2015-10-06 20:56:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
*A köztük folyó "beszélgetés" már egy ideje vontatott, kicsit kínos. Főleg azért, mert már az elején sikerült olyanná tenni. Végül is erről java részben Eireni tehet. Ő volt az, aki elszólta magát, s talán gorombán, nem mellesleg találgatva rákérdezett a lányra. Pedig lehet, hogy nem is ezért jött ki, esetleg csak beszélgetni akart volna. De már soha nem derül ki, vajon hogyan alakult volna a jelenet.
Essfyh hadart, látszólag kétségbeesett mentegetőzése, bizonygatása még jobban alátámasztja az elfben, hogy nagyon meggondolatlan és irreális tud lenni néha. Ha mással nem okozott feszült hangulattal, akkor már csak a feltételezéssel, hogy baj lenne.
Némán bámulja a vizet perceken keresztül. Nincs baja Essfyhvel, tényleg, de ez a négy szem közti eszmecsere már több, mint kínosra fordult. Jól érezné magát alap esetben. Sajnos azonban az idő is elszaladt velük, s eszébe jut, hogy dolga van holnap. Aludnia kell, különben mestere megint ráförmedhet, ha ismét kialvatlannak, túlterheltnek látja. Azt a jelenetet pediglen nem fogja megvárni. Épp elég csalódást okozott már sokaknak itt, hibáiból viszont tanult. Azaz tanulni akar, nehogy beleessen többször ugyanabba a gödörbe, mert egyszer kibicsaklik a bokája.*
~Azt hiszem, nekem tényleg nyugovóra kellene térnem már. Holnap egész nap az irodában fogok görnyedni, ha minden igaz. Túl sok időt vesztegettem már el, amit a munkára is fordíthattam volna.~
*Lassan feláll, hogy lábujjhegyről sarokra gördülve megmozgassa tagjait odalent.*
-Sajnálom, Essfyh kisasszony, de azt hiszem, nekem mennem kell. *Tarkóját vakargatja és egy sóhaj után el is búcsúzik tőle.* Köszönöm, hogy... beszélhettem veled. Jó éjszakát!
*A köztük folyó "beszélgetés" már egy ideje vontatott, kicsit kínos. Főleg azért, mert már az elején sikerült olyanná tenni. Végül is erről java részben Eireni tehet. Ő volt az, aki elszólta magát, s talán gorombán, nem mellesleg találgatva rákérdezett a lányra. Pedig lehet, hogy nem is ezért jött ki, esetleg csak beszélgetni akart volna. De már soha nem derül ki, vajon hogyan alakult volna a jelenet.
Essfyh hadart, látszólag kétségbeesett mentegetőzése, bizonygatása még jobban alátámasztja az elfben, hogy nagyon meggondolatlan és irreális tud lenni néha. Ha mással nem okozott feszült hangulattal, akkor már csak a feltételezéssel, hogy baj lenne.
Némán bámulja a vizet perceken keresztül. Nincs baja Essfyhvel, tényleg, de ez a négy szem közti eszmecsere már több, mint kínosra fordult. Jól érezné magát alap esetben. Sajnos azonban az idő is elszaladt velük, s eszébe jut, hogy dolga van holnap. Aludnia kell, különben mestere megint ráförmedhet, ha ismét kialvatlannak, túlterheltnek látja. Azt a jelenetet pediglen nem fogja megvárni. Épp elég csalódást okozott már sokaknak itt, hibáiból viszont tanult. Azaz tanulni akar, nehogy beleessen többször ugyanabba a gödörbe, mert egyszer kibicsaklik a bokája.*
~Azt hiszem, nekem tényleg nyugovóra kellene térnem már. Holnap egész nap az irodában fogok görnyedni, ha minden igaz. Túl sok időt vesztegettem már el, amit a munkára is fordíthattam volna.~
*Lassan feláll, hogy lábujjhegyről sarokra gördülve megmozgassa tagjait odalent.*
-Sajnálom, Essfyh kisasszony, de azt hiszem, nekem mennem kell. *Tarkóját vakargatja és egy sóhaj után el is búcsúzik tőle.* Köszönöm, hogy... beszélhettem veled. Jó éjszakát!
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-06 20:37:06
Üzenet elküldve: 2015-10-06 20:37:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Bárki//
*Félszeg, apró léptekkel közelíti meg a fehér ösvényen a tisztást. Telve reményekkel, és félelemmel az ismeretlentől. Mégis bizakodva erősen az elf hölgy szavaiban: otthon, biztonság, és varázslat. Álmodhat-e ennél többet bárki is? Kétséges.
Egyszerű leány, egyszerű öltözékben; lábán viseltes bőrsaru, bokáig érő zöld szoknya, fehér vászon ing, karján szürke szőttesből vastag kendő, fején, haját zabolázva egy másik, könnyebb anyagból, a szoknya színét idézve, vállán átvetve tarisznya, lapossága árulkodik a szöszke nincstelen voltáról. Sérüléseinek nyoma mind elmúlt, a sántikálást is elhagyta napokkal ezelőtt. Ami megmaradt a teljes homály saját, vagyis testének kilétét illetően. És a folyamatosan, némán ismételgetett alibi: "megtámadtak, kiraboltak, semmire se emlékszem."
Mindezen csekélységek birtokában toporog a hatalmas épületet ijedten méregetve, és vállkendőjének csücskét zavartan gyűrögetve.*
*Félszeg, apró léptekkel közelíti meg a fehér ösvényen a tisztást. Telve reményekkel, és félelemmel az ismeretlentől. Mégis bizakodva erősen az elf hölgy szavaiban: otthon, biztonság, és varázslat. Álmodhat-e ennél többet bárki is? Kétséges.
Egyszerű leány, egyszerű öltözékben; lábán viseltes bőrsaru, bokáig érő zöld szoknya, fehér vászon ing, karján szürke szőttesből vastag kendő, fején, haját zabolázva egy másik, könnyebb anyagból, a szoknya színét idézve, vállán átvetve tarisznya, lapossága árulkodik a szöszke nincstelen voltáról. Sérüléseinek nyoma mind elmúlt, a sántikálást is elhagyta napokkal ezelőtt. Ami megmaradt a teljes homály saját, vagyis testének kilétét illetően. És a folyamatosan, némán ismételgetett alibi: "megtámadtak, kiraboltak, semmire se emlékszem."
Mindezen csekélységek birtokában toporog a hatalmas épületet ijedten méregetve, és vállkendőjének csücskét zavartan gyűrögetve.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-06 19:58:57
Üzenet elküldve: 2015-10-06 19:58:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Folyópart//
*Essfyh nem bántásból vagy gúnyból nevet Eirenin, képtelen lenne ilyen otromba dologra. Ez az egyszerű zavartság egy kicsit jobb kedvre derítette csak. Na meg az is meghozta hozzá a hangulatot, hogy megkapta a kendőt ajándékba, amit egy ideig maga elé emelve nézeget. Szemügyre veszi új szerzeménye minden részletét, habár kihajtogatni nem meri. A szemeit is alig volt képes megtörölni benne. S bizonyára ameddig csak lehet ilyen eredeti pompájában fogja őrizni. Ahogy kicsit jobban az arcához emeli, még érzi is rajta a fiú illatát.
Eireni kérdésre Ess csak valami habogó, tanácstalan választ tud adni, hiszen ő sincs tisztában teljesen a boldogság fogalmával.*
- Ne haragudj, csak azt tudtam mondani, ami szerintem a boldogság. Nem tudom másoknak milyen érzés, vagy mi is az tulajdonképpen.
*Elkeseredetten préseli össze ajkait, míg beszél szemei jobbra-balra ugrándoznak, majd újra lenéz az ölében tartogatott kendőre. Végül teljesen sikerül elszomorodnia, ahogy agyát jártatja és eszébe jutnak a dolgok. kicsit rémülten kapja fel a fejét Eireni szavaira.*
- Dehogyis! Nem mondtál semmi rosszat! Miért tetted volna?
*Idegességében hadarni kezd, kezei remegnek, az egyik hüvelykujjával megtörli a szeme alatti kis részt, mintha a könnyeit akarná eltakarítani onnan, pedig a szemei már szárazok pár perce. Hiába jogosította fel őt a fiú segítségkérésre, Essfyh mégis képtelen rá. Sőt tudatosan, szánt szándékkal nem is akar elmondani neki semmit. Nem azért, mert nem bízik benne. Egyszerűen csak a társadalom legaljának tartja magát és attól, hogy már bemocskolták tisztaságát, úgy érzi magát mint egy Pinty "munkás". Eddig sem tartotta magát valami sokra, ez sem segített rajta, nem szeretni Eireni szemében még kevesebbnek tűnni. *
*Essfyh nem bántásból vagy gúnyból nevet Eirenin, képtelen lenne ilyen otromba dologra. Ez az egyszerű zavartság egy kicsit jobb kedvre derítette csak. Na meg az is meghozta hozzá a hangulatot, hogy megkapta a kendőt ajándékba, amit egy ideig maga elé emelve nézeget. Szemügyre veszi új szerzeménye minden részletét, habár kihajtogatni nem meri. A szemeit is alig volt képes megtörölni benne. S bizonyára ameddig csak lehet ilyen eredeti pompájában fogja őrizni. Ahogy kicsit jobban az arcához emeli, még érzi is rajta a fiú illatát.
Eireni kérdésre Ess csak valami habogó, tanácstalan választ tud adni, hiszen ő sincs tisztában teljesen a boldogság fogalmával.*
- Ne haragudj, csak azt tudtam mondani, ami szerintem a boldogság. Nem tudom másoknak milyen érzés, vagy mi is az tulajdonképpen.
*Elkeseredetten préseli össze ajkait, míg beszél szemei jobbra-balra ugrándoznak, majd újra lenéz az ölében tartogatott kendőre. Végül teljesen sikerül elszomorodnia, ahogy agyát jártatja és eszébe jutnak a dolgok. kicsit rémülten kapja fel a fejét Eireni szavaira.*
- Dehogyis! Nem mondtál semmi rosszat! Miért tetted volna?
*Idegességében hadarni kezd, kezei remegnek, az egyik hüvelykujjával megtörli a szeme alatti kis részt, mintha a könnyeit akarná eltakarítani onnan, pedig a szemei már szárazok pár perce. Hiába jogosította fel őt a fiú segítségkérésre, Essfyh mégis képtelen rá. Sőt tudatosan, szánt szándékkal nem is akar elmondani neki semmit. Nem azért, mert nem bízik benne. Egyszerűen csak a társadalom legaljának tartja magát és attól, hogy már bemocskolták tisztaságát, úgy érzi magát mint egy Pinty "munkás". Eddig sem tartotta magát valami sokra, ez sem segített rajta, nem szeretni Eireni szemében még kevesebbnek tűnni. *
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-06 19:34:53
Üzenet elküldve: 2015-10-06 19:34:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Folyópart//
*Saját kuszaságát eleve szégyelli, de amikor Essfyh egy jót kacag is rajta, kicsit elfordítja fejét, hogy az ne lássa arcát. Kínos számára, hogy kinevetik félénksége miatt, de valahol mélyen örül is, mert nevetni hallhatja a lányt. Oly édesen cseng a térben, hogy elbűvöli egészen. Ilyenkor ad hálát a természetnek, hogy szép nagy, jól halló füleket adott neki.*
-Igen, persze. *Válaszolja már visszafordulva. Ha neki megfelel, megtarthatja.
Ezután érdeklődve hallgatja a kérdésére adott választ. Látszik a fél-elfen, hogy némileg zavarban van, nem igazán tudja, mit kéne mondania.*
~Igen, tudom, mennyire bugyuta kérdéseket tudok feltenni. Az emberek csak bámulnak rajtam, hogy lehetek ennyire tudatlan. A boldogság és a szerelem kérdése azonban tényleg foglalkoztat, nem ismerem őket. Egyeseknek evidens, hogy mit jelentenek, mert átélték már vagy kialakítottak róla egy képet. De én azt sem tudom, éreztem-e valaha őket.~
*El is szontyolodik kicsit, mert a válasz, amit kap, nem éppen kielégítő. Megtudott róla ezt-azt, de magáról az érzésről összesen két szó esett: kielégítő, nyugalmat adó. Legalábbis Essfyhnek ilyen. Őszintén: valami általánosítást várt, valami sztereotípiát, hogy mit éreznek mások, amikor boldogok.
Persze nem fogja a lány tudtára adni, hogy kérdése még mindig félig megválaszolatlan. Így is megtudott ezt-azt, szóval egyelőre elég ennyi. Kérdezne még valamit, de azt már nem meri feltenni. Talán a lány is gyanút fogna és azonnal támadni kezdené saját kis zavarba ejtő kérdéseivel. Tulajdonképpen arra lenne még kíváncsi, a szerelem érzése milyen.*
-Értem. *Mondja nyugtázva a lány apró beszámolóját.*
~Nem tűnik úgy, mintha könnyen érintené ez a téma.~
-Talán valami baj van? Rosszat mondtam?
*Próbálja elérni az elfordult Essfyh tekintetét, de hiába próbál előre dőlve kísérletezni, úgy sem megy. Tényleg aggódik, hogy esetleg valamiről elszólta magát vagy olyat mondott, ami rosszul érintheti a lányt, mint Essfyht, vagy mint nőt.*
*Saját kuszaságát eleve szégyelli, de amikor Essfyh egy jót kacag is rajta, kicsit elfordítja fejét, hogy az ne lássa arcát. Kínos számára, hogy kinevetik félénksége miatt, de valahol mélyen örül is, mert nevetni hallhatja a lányt. Oly édesen cseng a térben, hogy elbűvöli egészen. Ilyenkor ad hálát a természetnek, hogy szép nagy, jól halló füleket adott neki.*
-Igen, persze. *Válaszolja már visszafordulva. Ha neki megfelel, megtarthatja.
Ezután érdeklődve hallgatja a kérdésére adott választ. Látszik a fél-elfen, hogy némileg zavarban van, nem igazán tudja, mit kéne mondania.*
~Igen, tudom, mennyire bugyuta kérdéseket tudok feltenni. Az emberek csak bámulnak rajtam, hogy lehetek ennyire tudatlan. A boldogság és a szerelem kérdése azonban tényleg foglalkoztat, nem ismerem őket. Egyeseknek evidens, hogy mit jelentenek, mert átélték már vagy kialakítottak róla egy képet. De én azt sem tudom, éreztem-e valaha őket.~
*El is szontyolodik kicsit, mert a válasz, amit kap, nem éppen kielégítő. Megtudott róla ezt-azt, de magáról az érzésről összesen két szó esett: kielégítő, nyugalmat adó. Legalábbis Essfyhnek ilyen. Őszintén: valami általánosítást várt, valami sztereotípiát, hogy mit éreznek mások, amikor boldogok.
Persze nem fogja a lány tudtára adni, hogy kérdése még mindig félig megválaszolatlan. Így is megtudott ezt-azt, szóval egyelőre elég ennyi. Kérdezne még valamit, de azt már nem meri feltenni. Talán a lány is gyanút fogna és azonnal támadni kezdené saját kis zavarba ejtő kérdéseivel. Tulajdonképpen arra lenne még kíváncsi, a szerelem érzése milyen.*
-Értem. *Mondja nyugtázva a lány apró beszámolóját.*
~Nem tűnik úgy, mintha könnyen érintené ez a téma.~
-Talán valami baj van? Rosszat mondtam?
*Próbálja elérni az elfordult Essfyh tekintetét, de hiába próbál előre dőlve kísérletezni, úgy sem megy. Tényleg aggódik, hogy esetleg valamiről elszólta magát vagy olyat mondott, ami rosszul érintheti a lányt, mint Essfyht, vagy mint nőt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519