//Két mágustanonc érkezése//
* Drameiloten továbbra is kedves mosollyal az arcán hallgatja a férfit, volt-testvére pedig úgy tűnik, hogy nem akar hozzászólni a dologhoz. Ha még mindig húgának tekintené, akkor megfedné, hogy illendő lenne neki is megszólalnia, köszönnie és hasonlók, de mivel már nem tartozik érte ilyen felelősséggel, sőt, egész más a kapcsolatuk, ezért elengedi ezt a dolgot. Majd kettesben fogja szóvá tenni, az elől még így sem menekülhet a lány. *
- Csak én érkeztem a Sayqueves családból. * Pontosítja a férfi a kijelentést, amit a másik tett. A meghajlás nem lepi meg, sok helyen tesznek így, ha meghallják a családjának nevét. * A szép hölgy viszont reményeim szerint hamarosan szintén ezt a nevet viselheti.
* Teszi még hozzá, és kinyúl, hogy megfogja a lány kezét. Az invitálást az indokoltnál szélesebb mosollyal fogadja. *
- Wymni, menj csak be, én addig keresek egy helyet, ahová kiköthetem a lovakat. * Int szerelmének, és valóban, már fordul is, hogy elvegye tőle a kantárszíjat, és egy arra alkalmas helyet találjon, ahol nem lesznek útban az állatok, de mégis biztosíthatja, hogy nem lépnek meg. Amint talál egy ilyet, a többiek után siet, bár ha szerencséje van, akkor megvárták a dologgal, hiszen nem tudhatja, hogy merre találja a konyhát. Ha itt hagyták, akkor hangos kérdéssel próbálja megtalálni őket, ha megvárták, akkor természetesen követi a gnómot a konyhába. Bárhogy is alakul, remélhetőleg felteheti a kérdését odabent, és nem csak az üres falaknak címezi egyedül keresve a tanoncot, és jövendőbelijét. *
- Ard, nagyon kedves tőled. * Köszöni meg a teát ha hallotta a felajánlást, egy hálás biccentéssel egészítve ki a szavait. * Remélem, hogy nem tartod túl illetlennek az érkezésünket, és a mestered sem fogja. Szívesen előre küldettem volna, de úgy láttam célszerűnek, hogy mi magunk jelenjünk meg, és kérjünk lehetőséget a tanulásra, személyesen. * Beszél a férfihoz, remélhetőleg Wymni oldalán ülve, és a kezét fogva. *