Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-22 22:04:49
Üzenet elküldve: 2015-12-22 22:04:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Négyen//
*Mély csöndbe süpped. De, csak mert Worenth rászólt. Tart az orktól, így tőle messzebb helyezkedik, és nem szeretne a szavaikra figyelni, de kénytelen rá. Muszáj, mert szemmel kell tartania azt a hatalmas rusnya lényt. A szavai sértik. Mit mer ez itt beszélni valamiféle tiszteletről. Azt sem tudja mi fán terem. Ajkát nyitja, hogy ismét kiossza az orkot, de lenyeli a szavait, ezzel is bizonyítva képes némi egyezkedésre. Nagy levegőt vesz, és mivel Worenth maga köré hívja a két másikat. Így némileg kissé a férfi mögé sorol be. Onnan kukucskál, kifelé figyeli az orkot, és a gnómot. Miatta ugyan nem lesz teljes az a kör, álljanak csak hárman ott, ő ellesz itt hátul. Még csak bemutatkoznia sem kell, mert megteszik helyette.*
~Jó nagyon is jól van így!~
*Füstölög magában. Aztán a gnóm szavaira kiles megint csak. Eltátva a száját nézi, hogyan élhetnek hárman abban a kis lényben. Hiszen Worenth jól rámutatott, majdnem akkora, mint ő. Egy méter magas, és három személy lakja. Na, ezzel teljesen leveszik a lábáról. Szó szerint. Négykézláb ereszkedve figyeli a gnómot, kihajolva Worenth lábai mögül. Most biztos nem nézik ép eszűnek, de hát még ilyen se látott, pedig azért tanult tündér lenne.
Aztán feláll, és odaröppen a gnóm elé. Megbökdösi a fejét apró kis mutató ujjával.*
- Na és mondd csak, hogyan fértek el ott hárman? Nem szűk a hely? *Érdeklődik, kékes szemei kíváncsian fürkészik Darnt, és nem tud betelni a ténnyel. Még arról is elfeledkezik, hogy ork van a közelben. Van, ami még ennél is izgalmasabb… Persze a nagy behemót szándékában áll támadni, hát biztosan észhez tér, és menekülőre fogja. És abban az esetben valószínű az erdőig meg sem áll majd.*
*Mély csöndbe süpped. De, csak mert Worenth rászólt. Tart az orktól, így tőle messzebb helyezkedik, és nem szeretne a szavaikra figyelni, de kénytelen rá. Muszáj, mert szemmel kell tartania azt a hatalmas rusnya lényt. A szavai sértik. Mit mer ez itt beszélni valamiféle tiszteletről. Azt sem tudja mi fán terem. Ajkát nyitja, hogy ismét kiossza az orkot, de lenyeli a szavait, ezzel is bizonyítva képes némi egyezkedésre. Nagy levegőt vesz, és mivel Worenth maga köré hívja a két másikat. Így némileg kissé a férfi mögé sorol be. Onnan kukucskál, kifelé figyeli az orkot, és a gnómot. Miatta ugyan nem lesz teljes az a kör, álljanak csak hárman ott, ő ellesz itt hátul. Még csak bemutatkoznia sem kell, mert megteszik helyette.*
~Jó nagyon is jól van így!~
*Füstölög magában. Aztán a gnóm szavaira kiles megint csak. Eltátva a száját nézi, hogyan élhetnek hárman abban a kis lényben. Hiszen Worenth jól rámutatott, majdnem akkora, mint ő. Egy méter magas, és három személy lakja. Na, ezzel teljesen leveszik a lábáról. Szó szerint. Négykézláb ereszkedve figyeli a gnómot, kihajolva Worenth lábai mögül. Most biztos nem nézik ép eszűnek, de hát még ilyen se látott, pedig azért tanult tündér lenne.
Aztán feláll, és odaröppen a gnóm elé. Megbökdösi a fejét apró kis mutató ujjával.*
- Na és mondd csak, hogyan fértek el ott hárman? Nem szűk a hely? *Érdeklődik, kékes szemei kíváncsian fürkészik Darnt, és nem tud betelni a ténnyel. Még arról is elfeledkezik, hogy ork van a közelben. Van, ami még ennél is izgalmasabb… Persze a nagy behemót szándékában áll támadni, hát biztosan észhez tér, és menekülőre fogja. És abban az esetben valószínű az erdőig meg sem áll majd.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-22 06:39:36
Üzenet elküldve: 2015-12-22 06:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Négyen//
*Egyszerre több dolog, és új arcok válnak ki a felismerhetetlenségből. Az apró kis tündér amennyire felkeltette az ork figyelmét, úgy szerte is foszlik a kíváncsiság. A dühkitörés okán már nem nagyon foglalkozik Aerwennel. Hallott már elég ehhez hasonló beszédet, és ott szokta hagyni az effélét. Darn betoppanására már megmarkolja a botot. Hiába nem látott még gnóm szerzetet, és a színpadias betoppanása is felettébb feltűnő. Aztán a tündérkére pillant.*
-Pici repkedő kislány! Fecseg akár Ugmut asszonyság. Csak a hangja vékony. Orkok azért támadni, mert nem kapják meg ami nekik jár. Tiszteletet.
*Ezzel letudva a tündérkét, és a háborús mentalitást, majd szépen sorban. Worenth felé pillant felé is fordul.*
-Békés békés. Én nem akarok bajt. Sámán? Ja igen, vagyis nem tudom. Én sose nem leszek Tharug'tar, azt mondták túl magamnak való vagyok. De az állatok értik amit mondok nekik. Bár néha kicsit ellenszenvesek. Nézd! Ez Berreskah a medve első köszönése volt.
*Húzza arrébb ruházatát a nyakáról, hogy jól láthatók legyenek a hegek amit a medve okozott. Majd elszomorodik hallatán hogy nem cserél a mágus.*
-Miért ezüst szilánk? Valaki darabokra tört titeket? A szilánkok nem jók. Akkor jó hagy a szilánkokból egy nagy erő lesz. Vagy. Épp ezért szilánk! Minden szemfényvesztő egy szilánk. És az ő egységük alkotja az erőt.
*Vezette le egész hamar a lényeget saját magának ahogy elemezte a szövetség nevét. A tömörülésre azért közelebb megy. Viszont úgy érzi neki tovább kell mennie.*
-Én nem vagyok szemfényvesztő. De azt mondta ide jöjjek!
*Értetlenkedik, majd bemutatkozik azért. Kihúzza magát, így jelentős magasságot elérve a többiekhez képest. Majd egy apró meghajlás.*
-DerWurrgf apám, a Vészhold törzsből. Én magam pedig Borugg Oggufur.
*Nyújtaná munkától, és faragásoktól kérgessé vált kezét. Úgy látta itt így köszönnek. Kézfogással. Nem ám mint otthon. Ott harc az első. Semmi köszönés, vagy összegyűlés. Darnt nem tudja hova tenni de azért biccent neki.*
Neked is a fejedben él három harcos?
*Hitetlenkedik, és egyben bosszús is hogy neki csak egy jutott. Hiába mindig csak többet akar.*
A hozzászólás írója (Borugg Oggufur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.22 06:41:13
*Egyszerre több dolog, és új arcok válnak ki a felismerhetetlenségből. Az apró kis tündér amennyire felkeltette az ork figyelmét, úgy szerte is foszlik a kíváncsiság. A dühkitörés okán már nem nagyon foglalkozik Aerwennel. Hallott már elég ehhez hasonló beszédet, és ott szokta hagyni az effélét. Darn betoppanására már megmarkolja a botot. Hiába nem látott még gnóm szerzetet, és a színpadias betoppanása is felettébb feltűnő. Aztán a tündérkére pillant.*
-Pici repkedő kislány! Fecseg akár Ugmut asszonyság. Csak a hangja vékony. Orkok azért támadni, mert nem kapják meg ami nekik jár. Tiszteletet.
*Ezzel letudva a tündérkét, és a háborús mentalitást, majd szépen sorban. Worenth felé pillant felé is fordul.*
-Békés békés. Én nem akarok bajt. Sámán? Ja igen, vagyis nem tudom. Én sose nem leszek Tharug'tar, azt mondták túl magamnak való vagyok. De az állatok értik amit mondok nekik. Bár néha kicsit ellenszenvesek. Nézd! Ez Berreskah a medve első köszönése volt.
*Húzza arrébb ruházatát a nyakáról, hogy jól láthatók legyenek a hegek amit a medve okozott. Majd elszomorodik hallatán hogy nem cserél a mágus.*
-Miért ezüst szilánk? Valaki darabokra tört titeket? A szilánkok nem jók. Akkor jó hagy a szilánkokból egy nagy erő lesz. Vagy. Épp ezért szilánk! Minden szemfényvesztő egy szilánk. És az ő egységük alkotja az erőt.
*Vezette le egész hamar a lényeget saját magának ahogy elemezte a szövetség nevét. A tömörülésre azért közelebb megy. Viszont úgy érzi neki tovább kell mennie.*
-Én nem vagyok szemfényvesztő. De azt mondta ide jöjjek!
*Értetlenkedik, majd bemutatkozik azért. Kihúzza magát, így jelentős magasságot elérve a többiekhez képest. Majd egy apró meghajlás.*
-DerWurrgf apám, a Vészhold törzsből. Én magam pedig Borugg Oggufur.
*Nyújtaná munkától, és faragásoktól kérgessé vált kezét. Úgy látta itt így köszönnek. Kézfogással. Nem ám mint otthon. Ott harc az első. Semmi köszönés, vagy összegyűlés. Darnt nem tudja hova tenni de azért biccent neki.*
Neked is a fejedben él három harcos?
*Hitetlenkedik, és egyben bosszús is hogy neki csak egy jutott. Hiába mindig csak többet akar.*
A hozzászólás írója (Borugg Oggufur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.22 06:41:13
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-21 22:08:11
Üzenet elküldve: 2015-12-21 22:08:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Négyen//
-Üdvözlet! *Szólal meg még az ork előtt a gnóm.*
-Darn Akrosz vagyok. Fél éve elvesztettem az emlékezetem és egy új életbe vágtam bele. Druidának készülök és képzésért jöttem ide. *Eközben teljesíti a mágus kérését.*
-Nagyon szépen összejöttünk itt. *mosolyodik el, kicsit eltérve a témától.*
-Valamint személyiségzavarom van. Három alakban létezem: Bölcs Farashan, aki a mentorom és a fejemben él, Ifjabbik Kornd Edfword, aki agresszív szóváltás közepette kezd el uralkodni fölöttem, Benes Felon, aki egy harcos és, ha meglöknek Ő támad vissza.
~Orkok. Ronda népség.~ szólal meg Farashan ekkor Darn fejében. ~Nem druidákhoz méltók.~
~Ne légy ilyen!~ háborodik fel Darn.*
-Igen. Volna egy kérdésem: mi mostantól egy csapat vagyunk?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.22 12:30:30, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás; világba nem illő szavak, kifejezések javítása.
-Üdvözlet! *Szólal meg még az ork előtt a gnóm.*
-Darn Akrosz vagyok. Fél éve elvesztettem az emlékezetem és egy új életbe vágtam bele. Druidának készülök és képzésért jöttem ide. *Eközben teljesíti a mágus kérését.*
-Nagyon szépen összejöttünk itt. *mosolyodik el, kicsit eltérve a témától.*
-Valamint személyiségzavarom van. Három alakban létezem: Bölcs Farashan, aki a mentorom és a fejemben él, Ifjabbik Kornd Edfword, aki agresszív szóváltás közepette kezd el uralkodni fölöttem, Benes Felon, aki egy harcos és, ha meglöknek Ő támad vissza.
~Orkok. Ronda népség.~ szólal meg Farashan ekkor Darn fejében. ~Nem druidákhoz méltók.~
~Ne légy ilyen!~ háborodik fel Darn.*
-Igen. Volna egy kérdésem: mi mostantól egy csapat vagyunk?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.22 12:30:30, a következő indokkal:
Jelpótlás, jeljavítás; világba nem illő szavak, kifejezések javítása.
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-21 20:45:29
Üzenet elküldve: 2015-12-21 20:45:29
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Négyen//
*Enyhén felemeli kezét az ork szavaira.*
-Nyugalom. Ha békések a szándékaid nem kell aggódnod.
*Nem jelent jót a mágusvilágban sem, ha valaki hangokat hall a fejében. Mikor az ork kupán vágja magát Worenth kicsit értetlenül pillant hátra Aerwen felé, majd tekintete ismét az orkra vándorol.*
-Ha hangokat hallasz később majd mesélhetsz róluk. Ez egy szövetség otthona, akik mágusok képzésével foglalkoznak. Ő. *néz maga mögé.* -Igen ő is ide tartozik. *ejt meg egy mosolyt Aerwen felé.* -Nemrégiben csatlakozott hozzám. Hát... kétlem, hogy ő beszélne a fejedben. Gyere közelebb Aerwen. *int a tündérnek, majd ha mellé lép egy pillanatra a vállára helyezi a kezét, igyekezvén azt mutatni neki, hogy biztonságban van, és az ork bizonyára nem gyilkolni jött.* -Igen lehet, hogy kicsit fél, mint bizonyára tudod a tündérek és az orkok között nem felhőtlen a viszony. De itt nem lesz semmiféle háborús helyzet ebben biztosak lehettek. A medve? *néz kicsit értetlenül és megrázza a fejét, majd észreveszi a sast, de neki ez nem bír nagy jelentőséggel.* -Ha te mondod.
*Ezután a botjára néz, való igaz az ork hamar kiszúrta a páratlan gyönyörű mágusbotot.*
-Nem szándékozom elcserélni semmire.
*Aerwen kicsit kikel magából, mire Worenth megálljt parancsol neki egy kézmozdulattal, reméli nem folytatja tovább.*
-Mondd csak... jól látom, hogy te egy afféle ork sámán vagy? *kérdezi a koponyástól.* -Azt hiszem nálatok így hívják a boszorkányokat, de javíts ki ha tévedek.
*Ekkor megjelenik a gnóm fickó, mire Worenth mély lélegzetet vesz.*
~Mi a fene van itt ma?~
*Kapkodja hol ide, hol oda a fejét, teljesen körül van véve az új alakokkal, és bizony kordában kell tartani a kis csapatot, mert Aerwen is elég heves vérmérsékletűnek tűnik, és hát nem kellene felbosszantani itt egymást. Egy ember, egy tündér, egy ork, és egy gnóm... gyönyörű kis csapat.*
-Üdv önnek is. Nem mi nem tartunk oda, sőt mi több már maga sem, ugyanis ez a hely ahol éppen állunk Synmira, az Ezüstszilánk Szövetség otthona, aminek történetesen én vagyok az egyik vezetője.
*A gnóm máris sast szeretne szelídíteni, Worenth azonban nem szeretné elveszíteni a kezdeményezés lehetőségét.*
-Na uraim és hölgyem. Kicsit sokan lettünk itt, és nem is ismerjük egymást. Gyűljetek körém szaporán, alkossunk egy kört. Gyerünk-gyerünk! *int mindenkinek, reméli mindenki pillanatokon belül ott terem körülötte. Amikor megtörténik ismét beszélni kezd.*
-Úgy vélem itt az ideje bemutatkoznunk egymásnak. A kis hölgy itt Aerwen, az Ezüstszilánk Szövetség legújabb tagja. Én Worenth Yosden vagyok, a Szövetség alvezére és mágusmestere. Ez a hely pedig Synmira, a Szövetség otthona a házzal, és a hátsó résszel együtt. Most hagy halljalak benneteket. *néz az orkra majd a gnómra, várva a neveket és a bemutatkozást.*
-Itt mágusok képzésével és tanításával foglalkozunk, csak hogy tudjátok. *mondja bár ez leginkább ugye a gnómnak és az orknak szól.*
-Mielőtt bármi más beszélgetésbe belemegyünk... üdvözöljétek egymást, és nem szeretnék semmiféle faji ellentétről vitát vagy beszólogatást hallani... itt mindenki egyenlő. Világos mindenkinek? *néz szépen egyenként mindenkire.*
-Valakinek kérdés?
*Nagyon meglepődne ha nem lenne, és elég sokfelé kell figyelnie, ezért is szeretné a civakodást elkerülni, így is bőven elég lesz mindenkinek odafigyelni a másikra.*
*Enyhén felemeli kezét az ork szavaira.*
-Nyugalom. Ha békések a szándékaid nem kell aggódnod.
*Nem jelent jót a mágusvilágban sem, ha valaki hangokat hall a fejében. Mikor az ork kupán vágja magát Worenth kicsit értetlenül pillant hátra Aerwen felé, majd tekintete ismét az orkra vándorol.*
-Ha hangokat hallasz később majd mesélhetsz róluk. Ez egy szövetség otthona, akik mágusok képzésével foglalkoznak. Ő. *néz maga mögé.* -Igen ő is ide tartozik. *ejt meg egy mosolyt Aerwen felé.* -Nemrégiben csatlakozott hozzám. Hát... kétlem, hogy ő beszélne a fejedben. Gyere közelebb Aerwen. *int a tündérnek, majd ha mellé lép egy pillanatra a vállára helyezi a kezét, igyekezvén azt mutatni neki, hogy biztonságban van, és az ork bizonyára nem gyilkolni jött.* -Igen lehet, hogy kicsit fél, mint bizonyára tudod a tündérek és az orkok között nem felhőtlen a viszony. De itt nem lesz semmiféle háborús helyzet ebben biztosak lehettek. A medve? *néz kicsit értetlenül és megrázza a fejét, majd észreveszi a sast, de neki ez nem bír nagy jelentőséggel.* -Ha te mondod.
*Ezután a botjára néz, való igaz az ork hamar kiszúrta a páratlan gyönyörű mágusbotot.*
-Nem szándékozom elcserélni semmire.
*Aerwen kicsit kikel magából, mire Worenth megálljt parancsol neki egy kézmozdulattal, reméli nem folytatja tovább.*
-Mondd csak... jól látom, hogy te egy afféle ork sámán vagy? *kérdezi a koponyástól.* -Azt hiszem nálatok így hívják a boszorkányokat, de javíts ki ha tévedek.
*Ekkor megjelenik a gnóm fickó, mire Worenth mély lélegzetet vesz.*
~Mi a fene van itt ma?~
*Kapkodja hol ide, hol oda a fejét, teljesen körül van véve az új alakokkal, és bizony kordában kell tartani a kis csapatot, mert Aerwen is elég heves vérmérsékletűnek tűnik, és hát nem kellene felbosszantani itt egymást. Egy ember, egy tündér, egy ork, és egy gnóm... gyönyörű kis csapat.*
-Üdv önnek is. Nem mi nem tartunk oda, sőt mi több már maga sem, ugyanis ez a hely ahol éppen állunk Synmira, az Ezüstszilánk Szövetség otthona, aminek történetesen én vagyok az egyik vezetője.
*A gnóm máris sast szeretne szelídíteni, Worenth azonban nem szeretné elveszíteni a kezdeményezés lehetőségét.*
-Na uraim és hölgyem. Kicsit sokan lettünk itt, és nem is ismerjük egymást. Gyűljetek körém szaporán, alkossunk egy kört. Gyerünk-gyerünk! *int mindenkinek, reméli mindenki pillanatokon belül ott terem körülötte. Amikor megtörténik ismét beszélni kezd.*
-Úgy vélem itt az ideje bemutatkoznunk egymásnak. A kis hölgy itt Aerwen, az Ezüstszilánk Szövetség legújabb tagja. Én Worenth Yosden vagyok, a Szövetség alvezére és mágusmestere. Ez a hely pedig Synmira, a Szövetség otthona a házzal, és a hátsó résszel együtt. Most hagy halljalak benneteket. *néz az orkra majd a gnómra, várva a neveket és a bemutatkozást.*
-Itt mágusok képzésével és tanításával foglalkozunk, csak hogy tudjátok. *mondja bár ez leginkább ugye a gnómnak és az orknak szól.*
-Mielőtt bármi más beszélgetésbe belemegyünk... üdvözöljétek egymást, és nem szeretnék semmiféle faji ellentétről vitát vagy beszólogatást hallani... itt mindenki egyenlő. Világos mindenkinek? *néz szépen egyenként mindenkire.*
-Valakinek kérdés?
*Nagyon meglepődne ha nem lenne, és elég sokfelé kell figyelnie, ezért is szeretné a civakodást elkerülni, így is bőven elég lesz mindenkinek odafigyelni a másikra.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-21 19:37:22
Üzenet elküldve: 2015-12-21 19:37:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira-Lehet, hogy négyen?-Aerwen, Borugg, Worenth és Darn//
*Kiürítik a falut. Hát az más, elég jó indok, hogy ne kószáljon arra. De amúgy nem köti a többiek orrára, de szívesebben sétál az erdőben, mint valami emberlakta falvakban. Az emberek rendszerint embergyereknek nézik, és azt nem igen szereti.*
- Jaj nem kell, nem fogok arra menni. Nem vagyok olyan nagy kalandor, mint amilyennek hiszel. Ha az erdőben sétálhatok vagy gyűjtögethetem a virágokat. Télen persze a magvakat meg a különös tobozokat a fenyőkről. Akkor teljesen nincsen szükségem nekem falvakba mászkálni.
*Magyarázza meg kicsit hosszan és talán Worenth számára értelmetlenül. Az most valahogy másodjára különösen tetszik neki, hogy a férfi sugdos neki. Nem tudja mi a tetsző benne, de valahogy olyan mókásnak találja.*
- Jó, óvatos vagyok, látod…? *Súg vissza. Na persze ahogy kikörvonalazódik rendesen, hogy ki is várakozik ott. Már mindjárt nem igazán kíváncsi rá. Most lassú, tényleg lassú, fáradtan ijedten minden értelemben. Igencsak elmarad Worenth mögött, és igyekszik lehetőleg úgy mögötte maradni, hogy az orkot ne kelljen látnia. Worenth pedig szemében egy hőssé nő, hogy képes szóba állni egy ilyen nagy ijesztő lénnyel.*
~Hát szó seróla. Hőős nagyon nagy hőős.~
*Elméjében gondolja mindezt, most még megszólalni sem mer. De aztán amikor az ork meggyanúsítja, hogy azért bujkál, mert támadni akar. Némi düh szalad fel a fejébe, elvörösödik az arca, és kiugrik Worenth mögül.*
- Miih hogy én támadok?! Te és a fajtád támad, harcol folyton. Miattad és a hozzád hasonlóktól kellett menekülnöm! Engem ne keverj össze magaddal, és a háborús mentalitásoddal! *Hangja vékony, és ingerültségtől vibrál, amit csak megszínez a reszketés mely testét rázza. Hiszen igen fél az orktól. Ezért is hátrál, nem akar közelében maradni egy kicsit sem. Ezután lenyugtatja magát, és csendben hallgatja őket, az egyezkedést, hogy kinek a botja jobb, és a cserét. Közelebb nem megy, lecövekel úgy három négy méterre tőlük, és ott álldogálva figyeli őket, ahogy beszélnek. Azonban a koponya, amire mutat. A hideg rázza ki a kistündért, és még hátrálásra kényszerül.
Ekkor toppan be a képbe az előbb megfutamodott gnóm. Ő zökkenti ki a dühéből, és meglepetten pislog rá.*
~Hogy nézhet férfinek?~
*Ha valamit most ő talál egy nagy viccnek az ez a helyzet. Nem érti az egészet sehogyan sem. Mindenesetre most az egyetlen akihez közelebb férkőzik az Worenth.*
*Kiürítik a falut. Hát az más, elég jó indok, hogy ne kószáljon arra. De amúgy nem köti a többiek orrára, de szívesebben sétál az erdőben, mint valami emberlakta falvakban. Az emberek rendszerint embergyereknek nézik, és azt nem igen szereti.*
- Jaj nem kell, nem fogok arra menni. Nem vagyok olyan nagy kalandor, mint amilyennek hiszel. Ha az erdőben sétálhatok vagy gyűjtögethetem a virágokat. Télen persze a magvakat meg a különös tobozokat a fenyőkről. Akkor teljesen nincsen szükségem nekem falvakba mászkálni.
*Magyarázza meg kicsit hosszan és talán Worenth számára értelmetlenül. Az most valahogy másodjára különösen tetszik neki, hogy a férfi sugdos neki. Nem tudja mi a tetsző benne, de valahogy olyan mókásnak találja.*
- Jó, óvatos vagyok, látod…? *Súg vissza. Na persze ahogy kikörvonalazódik rendesen, hogy ki is várakozik ott. Már mindjárt nem igazán kíváncsi rá. Most lassú, tényleg lassú, fáradtan ijedten minden értelemben. Igencsak elmarad Worenth mögött, és igyekszik lehetőleg úgy mögötte maradni, hogy az orkot ne kelljen látnia. Worenth pedig szemében egy hőssé nő, hogy képes szóba állni egy ilyen nagy ijesztő lénnyel.*
~Hát szó seróla. Hőős nagyon nagy hőős.~
*Elméjében gondolja mindezt, most még megszólalni sem mer. De aztán amikor az ork meggyanúsítja, hogy azért bujkál, mert támadni akar. Némi düh szalad fel a fejébe, elvörösödik az arca, és kiugrik Worenth mögül.*
- Miih hogy én támadok?! Te és a fajtád támad, harcol folyton. Miattad és a hozzád hasonlóktól kellett menekülnöm! Engem ne keverj össze magaddal, és a háborús mentalitásoddal! *Hangja vékony, és ingerültségtől vibrál, amit csak megszínez a reszketés mely testét rázza. Hiszen igen fél az orktól. Ezért is hátrál, nem akar közelében maradni egy kicsit sem. Ezután lenyugtatja magát, és csendben hallgatja őket, az egyezkedést, hogy kinek a botja jobb, és a cserét. Közelebb nem megy, lecövekel úgy három négy méterre tőlük, és ott álldogálva figyeli őket, ahogy beszélnek. Azonban a koponya, amire mutat. A hideg rázza ki a kistündért, és még hátrálásra kényszerül.
Ekkor toppan be a képbe az előbb megfutamodott gnóm. Ő zökkenti ki a dühéből, és meglepetten pislog rá.*
~Hogy nézhet férfinek?~
*Ha valamit most ő talál egy nagy viccnek az ez a helyzet. Nem érti az egészet sehogyan sem. Mindenesetre most az egyetlen akihez közelebb férkőzik az Worenth.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-21 19:10:29
Üzenet elküldve: 2015-12-21 19:10:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Synmira-Lehet, hogy négyen?-Aerwen, Borugg, Worenth és Darn//
*Darn, mentora tanácsára, a bokorból figyeli az orkot és az újdonsült jöttmenteket. És mikor látja, hogy szóváltásba elegyednek megindul, de előtte még szól Farashannak.*
~Ha beszédbe elegyedek te csöndben maradsz! Világos?~
~Igen.~ *Elég durcás hangon hallatszik ez Darn fejében. Eközben Akrosz belép az ork és a mágus közti 4 méteres helyközbe.*
-Üdvözlet uraim! *Mélyen meghajol.* Önök is az Ezüstszilánk Szövetségbe készülnek? *Meglátja a sast amire az ork mutat.*
-Kié az a sas? Tied? Megszelídíthetem? *mosolyog az orkra.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.22 11:13:18, a következő indokkal:
Jeljavítás.
*Darn, mentora tanácsára, a bokorból figyeli az orkot és az újdonsült jöttmenteket. És mikor látja, hogy szóváltásba elegyednek megindul, de előtte még szól Farashannak.*
~Ha beszédbe elegyedek te csöndben maradsz! Világos?~
~Igen.~ *Elég durcás hangon hallatszik ez Darn fejében. Eközben Akrosz belép az ork és a mágus közti 4 méteres helyközbe.*
-Üdvözlet uraim! *Mélyen meghajol.* Önök is az Ezüstszilánk Szövetségbe készülnek? *Meglátja a sast amire az ork mutat.*
-Kié az a sas? Tied? Megszelídíthetem? *mosolyog az orkra.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.22 11:13:18, a következő indokkal:
Jeljavítás.
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-21 14:00:29
Üzenet elküldve: 2015-12-21 14:00:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Synmira - Hárman - Aerwen, Borugg, és Worenth//
*Mikor már közelebb érne a bejárathoz, sejtése beigazolódik. Követték, nem is egyedül. Egy szemfényvesztő. És mi van mögötte? Mit bújtat? Elsőként nem is Worenth-el foglakozik hanem akit bújtat. Nem tehet róla a férfi, aki kíváncsi az az is marad míg meg nem tudja azt amit szeretne. Persze közelebb nem megy. Látszik rajta, hogy távolságtartó. Nem akar lerohanni senkit, és még rendes fegyvert se találni nála. Inkább csak nem idevaló egy népség az ork. Szép kertek, művelt föld, és a hatalmas épület. Ilyen luxust kevesen érhetnek el a fajtájából. *
-Segíteni? Nem. Már segítenek! Itt!
*Mutat kobakjára, mintha tényleg nem lenne meg mind a négy kereke. Persze ezt mind véresen komolyan mondja. Próbál mosolyogni, de ez lesz inkább vicsor mint vigyor. Egyet hátrébb lép az épület felé, mikor a mágus azt mondja hogy ez az ő barátainak otthona. Szemei megrebbennek. Érezhetően elkapta a félelem.*
-Én nem! Én nem bántottam senkit! Én csak jöttem, mert ide hívott. Ő.
*Hebeg-habog a mágusnak, és megint lép egyet hátra. Közben a koponyák, és csontok vészjóslóan csörrennek ahogy mozog viselője.*
-Nekem ide kellett jönnöm. A fejem zúg a fejem, ha nem csinálom azt amit mond! Tudja a nevem tudja!
*Vaskos kezével jól kupán vágja magát, hátha elmúlik az a fránya fejfájás. Viszont utána ismét észhez tér. Kíváncsi lett.*
-Mi ez a hely? Kik a te barátaid? Talán ő is a barátod? Ő aki a fejembe beszél? Ezért akarta hogy idejöjjek? Ki bújik el előlem? Hátba akar támadni? Vagy netán fél tőlem? De miért?
- A medve azt mondta ez a hely jó, és biztonságos, nem kell félnem a rablóktól. Ő is mondta, hogy tegyem azt amit a barátod mond!
*Mutat fel egy sasra, aki az éget szeli pont felettük. Borugg nem ránt fegyvert, sőt a kezdeti pánikot, és félelmet felcserélte egyfajta kíváncsiskodás. Láthatóan okosabb néhány fajtársához képest, elvégre nyitott az újra.*
-Miért villog a botod? Az enyém miért nem?
*Pillant saját kis egyszerű vándorbotjára, majd vissza Worenth felé.*
Elcseréljük? Adok érte egy ilyet!
*Mutat épp az egyik koponyára. Valószínűleg róka koponya lehet. Szép kidolgozású faragott motívumok vannak a koponyára vésve. Látszik hogy sok időt tölt effélével az ork. Bármennyire is otromba kezei vannak, ő mindig is hajthatatlan. Addig csinálja míg rá nem érez. Hogyan is működik és mitől lesz szebb. Worenth valószínűleg kellemesen csalódik az orkba, bár nem árt azért vigyázni. Mégis csak egy orkkal van dolga.*
*Mikor már közelebb érne a bejárathoz, sejtése beigazolódik. Követték, nem is egyedül. Egy szemfényvesztő. És mi van mögötte? Mit bújtat? Elsőként nem is Worenth-el foglakozik hanem akit bújtat. Nem tehet róla a férfi, aki kíváncsi az az is marad míg meg nem tudja azt amit szeretne. Persze közelebb nem megy. Látszik rajta, hogy távolságtartó. Nem akar lerohanni senkit, és még rendes fegyvert se találni nála. Inkább csak nem idevaló egy népség az ork. Szép kertek, művelt föld, és a hatalmas épület. Ilyen luxust kevesen érhetnek el a fajtájából. *
-Segíteni? Nem. Már segítenek! Itt!
*Mutat kobakjára, mintha tényleg nem lenne meg mind a négy kereke. Persze ezt mind véresen komolyan mondja. Próbál mosolyogni, de ez lesz inkább vicsor mint vigyor. Egyet hátrébb lép az épület felé, mikor a mágus azt mondja hogy ez az ő barátainak otthona. Szemei megrebbennek. Érezhetően elkapta a félelem.*
-Én nem! Én nem bántottam senkit! Én csak jöttem, mert ide hívott. Ő.
*Hebeg-habog a mágusnak, és megint lép egyet hátra. Közben a koponyák, és csontok vészjóslóan csörrennek ahogy mozog viselője.*
-Nekem ide kellett jönnöm. A fejem zúg a fejem, ha nem csinálom azt amit mond! Tudja a nevem tudja!
*Vaskos kezével jól kupán vágja magát, hátha elmúlik az a fránya fejfájás. Viszont utána ismét észhez tér. Kíváncsi lett.*
-Mi ez a hely? Kik a te barátaid? Talán ő is a barátod? Ő aki a fejembe beszél? Ezért akarta hogy idejöjjek? Ki bújik el előlem? Hátba akar támadni? Vagy netán fél tőlem? De miért?
- A medve azt mondta ez a hely jó, és biztonságos, nem kell félnem a rablóktól. Ő is mondta, hogy tegyem azt amit a barátod mond!
*Mutat fel egy sasra, aki az éget szeli pont felettük. Borugg nem ránt fegyvert, sőt a kezdeti pánikot, és félelmet felcserélte egyfajta kíváncsiskodás. Láthatóan okosabb néhány fajtársához képest, elvégre nyitott az újra.*
-Miért villog a botod? Az enyém miért nem?
*Pillant saját kis egyszerű vándorbotjára, majd vissza Worenth felé.*
Elcseréljük? Adok érte egy ilyet!
*Mutat épp az egyik koponyára. Valószínűleg róka koponya lehet. Szép kidolgozású faragott motívumok vannak a koponyára vésve. Látszik hogy sok időt tölt effélével az ork. Bármennyire is otromba kezei vannak, ő mindig is hajthatatlan. Addig csinálja míg rá nem érez. Hogyan is működik és mitől lesz szebb. Worenth valószínűleg kellemesen csalódik az orkba, bár nem árt azért vigyázni. Mégis csak egy orkkal van dolga.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-21 11:13:02
Üzenet elküldve: 2015-12-21 11:13:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Gázló és ösvény - Aerwen//
-Hírek szerint kiürítik a falut, bizonyára a történések miatt, így nem biztonságos. De ha mégis arra tévedsz csak óvatosan.
*A kis fickó mintha nem is hallana egyszer csak elszalad, szó szerint elszalad. Worenth nagyokat pislog, majd Aerwen felé fordul.*
-Talán megijesztettem? Na mindegy. Menjünk vissza.
//Synmira - Hárman - Aerwen, Borugg//
-Azért tényleg szólj ha ki szeretnél ruccanni, sőt akár az őrzőt is elküldhetjük veled, hogy vigyázzon rád, bár ha zavar a testőrség akkor felejtős.
*Szépen haladnak is visszafelé, majd mikor közeledik a ház bejáratánál egy alak tűnik fel. Kinyújtja a karját mint egy sorompó mikor lezár, és ha minden igaz Aerwen fel is fog akadni benne, megállásra kényszerítve ezzel. Ekkor Worenth odasúg neki.*
-Valaki van ott. *mutat előre.* -Csak óvatosan. *mondja bár ez inkább a tündérkének szól, saját maga miatt nem aggódik, viszont van egy sejtése, hogy mi is áll a bejárat előtt. Ahogy közelednek, a sejtése beigazolódik, ugyanis az a valaki nem más mint egy ork, aki még a mágustól is magasabb, jól megtermett alak, koponyák is díszítik öltözetét. Első pillantásra így hátulról persze úgy fest, mint egy ork sámán, akikről általában az a hír járja, hogy roppant jó boszorkányok, viszont valamivel szelídebbek a többi kegyetlen fajtársuktól. Azt is tudja, hogy az alap nézőpont és az átlag szerint az orkok és a tündérek gyűlölik egymást, ezt bizonyára Aerwen is érzi, így igyekszik megnyugtatni.*
-Maradj kicsit mögöttem. Nem minden ork akar megölni, de velük sosem mehetünk biztosra.
*Végül Worenth tisztes távolságra megáll tőle, lekoppintja mágusbotját a földre, és megköszörüli torkát úgy, hogy kizárt dolog legyen nem meg hallani. Reméli az ork szembefordul velük, így nem kell egy hátnak beszélnie.*
-Jó napot! Segíthetek?
*Hihetetlen, hogy egy kicsit mozdul ki és máris itt terem valaki a semmiből, akivel még út közben sem találkozott. Határozottan lép fel, ugyanis jelenleg az ő védelme alatt áll egész Synmira.*
-Mondja tudja, hogy hová érkezett? Ez a terület én és a társaim otthona. Megmondaná kérem, hogy mit keres itt, és mi célból jött ide?
*Szándékosan veszi fel a tisztes távolságot, ha kell innen egy varázslattal könnyedén leterítheti az orkot, persze nem akar ellenségesen fellépni, de reméli mikor a nagydarab ork megpillantja a tündért nem akar nekiugrani rögtön, hogy széttépje. A hóhajú mágus nem igazán tapasztalt az orkokkal, egyedül Wram az akivel még anno a Grombar kastélynál összefutott, az is rögtön el akarta vágni a torkát, így hát neki is új ez a helyzet, hogy miként lehetne velük fegyverrántás nélkül szót érteni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.21 14:04:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; nem irányíthatod más karakterét.
-Hírek szerint kiürítik a falut, bizonyára a történések miatt, így nem biztonságos. De ha mégis arra tévedsz csak óvatosan.
*A kis fickó mintha nem is hallana egyszer csak elszalad, szó szerint elszalad. Worenth nagyokat pislog, majd Aerwen felé fordul.*
-Talán megijesztettem? Na mindegy. Menjünk vissza.
//Synmira - Hárman - Aerwen, Borugg//
-Azért tényleg szólj ha ki szeretnél ruccanni, sőt akár az őrzőt is elküldhetjük veled, hogy vigyázzon rád, bár ha zavar a testőrség akkor felejtős.
*Szépen haladnak is visszafelé, majd mikor közeledik a ház bejáratánál egy alak tűnik fel. Kinyújtja a karját mint egy sorompó mikor lezár, és ha minden igaz Aerwen fel is fog akadni benne, megállásra kényszerítve ezzel. Ekkor Worenth odasúg neki.*
-Valaki van ott. *mutat előre.* -Csak óvatosan. *mondja bár ez inkább a tündérkének szól, saját maga miatt nem aggódik, viszont van egy sejtése, hogy mi is áll a bejárat előtt. Ahogy közelednek, a sejtése beigazolódik, ugyanis az a valaki nem más mint egy ork, aki még a mágustól is magasabb, jól megtermett alak, koponyák is díszítik öltözetét. Első pillantásra így hátulról persze úgy fest, mint egy ork sámán, akikről általában az a hír járja, hogy roppant jó boszorkányok, viszont valamivel szelídebbek a többi kegyetlen fajtársuktól. Azt is tudja, hogy az alap nézőpont és az átlag szerint az orkok és a tündérek gyűlölik egymást, ezt bizonyára Aerwen is érzi, így igyekszik megnyugtatni.*
-Maradj kicsit mögöttem. Nem minden ork akar megölni, de velük sosem mehetünk biztosra.
*Végül Worenth tisztes távolságra megáll tőle, lekoppintja mágusbotját a földre, és megköszörüli torkát úgy, hogy kizárt dolog legyen nem meg hallani. Reméli az ork szembefordul velük, így nem kell egy hátnak beszélnie.*
-Jó napot! Segíthetek?
*Hihetetlen, hogy egy kicsit mozdul ki és máris itt terem valaki a semmiből, akivel még út közben sem találkozott. Határozottan lép fel, ugyanis jelenleg az ő védelme alatt áll egész Synmira.*
-Mondja tudja, hogy hová érkezett? Ez a terület én és a társaim otthona. Megmondaná kérem, hogy mit keres itt, és mi célból jött ide?
*Szándékosan veszi fel a tisztes távolságot, ha kell innen egy varázslattal könnyedén leterítheti az orkot, persze nem akar ellenségesen fellépni, de reméli mikor a nagydarab ork megpillantja a tündért nem akar nekiugrani rögtön, hogy széttépje. A hóhajú mágus nem igazán tapasztalt az orkokkal, egyedül Wram az akivel még anno a Grombar kastélynál összefutott, az is rögtön el akarta vágni a torkát, így hát neki is új ez a helyzet, hogy miként lehetne velük fegyverrántás nélkül szót érteni.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.21 14:04:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; nem irányíthatod más karakterét.
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-20 18:53:16
Üzenet elküldve: 2015-12-20 18:53:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten //
//Gázlóra fel//
*Egyetértően bólint Worenth szavaira, hogy mindenki maradjon annál, amit szeret. Sőt ez tetszik is neki. Így marad neki is enni, meg Worenthnek is. Aztán ahogy elmeséli, milyen varázslat van, ami szerinte illene hozzá. Hát elámul. Szája tátva marad, még szerencse, hogy nem eszik.*
- Húúú, meg szeretném tanulni, ez tényleg annyira aranyos. *Egészen elámulva beszél, és látszik, hogy pusztán ez az egy nagy hatással volt rá. Igazán, ha csak ezt az egyet tanítják meg neki, már nagyon boldog lenne.*
- Bizony tudok türelmeskedni is. *bólogat rá Worenth szavaira nagy hevesen. Az alázatos szót már annyira nem tudja hova tenni, de hát majd megtanulja.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy megélek a jég hátán is. *Mosolyodik el olyan kis huncut félén. Aztán csak válaszol rendesen is.*
- Na de a meleg az jól esik, majd biztos bejövök aludni, néha pihenni. De tényleg rossz az ilyen szürke kövek között, néha úgy érzem, összenyomnak, és meghalok, ha tovább bent kell maradnom. Ezért tetszett Karavánpihenő, ott több sátor volt, és az nem okozott ilyen nyomasztó érzést nekem.
*Aztán Worenth következő szavaival rájön, mennyire félreérti a férfi. Nagyot sóhajt, de végig hallgatja türelmesen, s nem kotyog közbe. Azonban a végére egészen megkedveli a férfit, így nem oktatja ki a tündérek létéről, és életmódjáról.*
- Jó, jójó rendben szólni fogok, ígérem, és nem megyek arra amerre mondtad, hogy ne menjek. *Bólogat olyan sűrű fejbiccentésekkel, hogy talán a követésébe az ember feje is belefájdulna.*
- Júúj de jó ötlet, igen-igen szívesen. Menjünk! *Kiált fel, és fel is reppen, a székről, hogy Worenth mellett állapodjon meg. Bizony időnként nagy örömében a szárnyai önálló életre kelnek és felemelik a magasba apró testét. Türelmetlenül topog a férfi mellett, hogy induljanak már el. Mintha az eddig fáradt tündér valami illúzió lett volna.*
//Gázlóra fel//
*Egyetértően bólint Worenth szavaira, hogy mindenki maradjon annál, amit szeret. Sőt ez tetszik is neki. Így marad neki is enni, meg Worenthnek is. Aztán ahogy elmeséli, milyen varázslat van, ami szerinte illene hozzá. Hát elámul. Szája tátva marad, még szerencse, hogy nem eszik.*
- Húúú, meg szeretném tanulni, ez tényleg annyira aranyos. *Egészen elámulva beszél, és látszik, hogy pusztán ez az egy nagy hatással volt rá. Igazán, ha csak ezt az egyet tanítják meg neki, már nagyon boldog lenne.*
- Bizony tudok türelmeskedni is. *bólogat rá Worenth szavaira nagy hevesen. Az alázatos szót már annyira nem tudja hova tenni, de hát majd megtanulja.*
- Fogalmazzunk úgy, hogy megélek a jég hátán is. *Mosolyodik el olyan kis huncut félén. Aztán csak válaszol rendesen is.*
- Na de a meleg az jól esik, majd biztos bejövök aludni, néha pihenni. De tényleg rossz az ilyen szürke kövek között, néha úgy érzem, összenyomnak, és meghalok, ha tovább bent kell maradnom. Ezért tetszett Karavánpihenő, ott több sátor volt, és az nem okozott ilyen nyomasztó érzést nekem.
*Aztán Worenth következő szavaival rájön, mennyire félreérti a férfi. Nagyot sóhajt, de végig hallgatja türelmesen, s nem kotyog közbe. Azonban a végére egészen megkedveli a férfit, így nem oktatja ki a tündérek létéről, és életmódjáról.*
- Jó, jójó rendben szólni fogok, ígérem, és nem megyek arra amerre mondtad, hogy ne menjek. *Bólogat olyan sűrű fejbiccentésekkel, hogy talán a követésébe az ember feje is belefájdulna.*
- Júúj de jó ötlet, igen-igen szívesen. Menjünk! *Kiált fel, és fel is reppen, a székről, hogy Worenth mellett állapodjon meg. Bizony időnként nagy örömében a szárnyai önálló életre kelnek és felemelik a magasba apró testét. Türelmetlenül topog a férfi mellett, hogy induljanak már el. Mintha az eddig fáradt tündér valami illúzió lett volna.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-20 14:58:35
Üzenet elküldve: 2015-12-20 14:58:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
* Nem tudja épp merre jár, a vidék ismeretlen számára. De egy biztos. Minden jel arra utal, hogy jó helyen jár. Igazából nem is érti mi ez a természeten túli érzés. Viszont mióta útra kelt, folyamatosan ezt érzi és nem tud nyugodni. A feje zúg, és egy hang épp csak suttogva mutatja az utat. Borugg avagy ahogy szólítani szokták Borg a bolond, önfejűen otthagyta otthonát egy különös késztetésért. A többi ork sokszor bolondnak gondolta, mivel több időt töltött egyedül mint fajtársaival. Mindig is érdekelte őt a világ, és nyitott volt az újra. Viszont népe hagyományait tiszteletben tartja. Fajtársai azonban úgy gondolják minek az új, minek a furcsa? Amikor az ősök tanítása bevált, minek azt megváltoztatni. Sosem becsülték nézeteit, és gondolkodásmódját. De Borg bölcs. Sosem állt le velük vitatkozni. Csupán hallgatott, és megtartotta véleményét. Sosem volt az a tipikus önfejű csataork. Borg fura egy szerzet. Az állatok társaságát keresi. Úgy érzi ők mindig megértik. Volt is baj ezzel. Mikor veszélyesebbnél veszélyesebb bestiák társaságát kereste. A sérülések, és hegek mind ilyenekből származik. A kikövezett úton halad. Később megpillantja a hatalmas épületet. Ösztönei menekülésre késztetik, lábai földbe gyökereznek. Majd megerőltetve magát, legyőzve önnön félelmét indul meg újra. Egyenest az épület bejárata felé. Közben úgy érzi ezrek figyelik, és arra várnak mikor csaphatnak le az orkra.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.21 14:05:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.21 14:05:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-20 14:29:20
Üzenet elküldve: 2015-12-20 14:29:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten//
-Rendben én maradok a húsnál. *mondja és eszik is egy darabot.* -Gyümölcs is akad ha azt szereted, de látod milyen jó is a varázslás? Van egy élelemgyűjtés nevű varázslat, amit ha megidézel a fák gyümölcsöt adnak neked, a kisállatok pedig magvakat gyűjtenek neked. Na az igazán illene hozzád. *mondja és ez jó kis alap lehet a tündérnél, akihez amúgy tényleg nagyon passzolna ez a varázslat, és könnyen meg is tanulható, amivel kellően ráhangolódhatna a továbbiakra.*
-Ez remek. A türelem nagy erény, anélkül nem is lehet alázatosan tanulni. Ha egy helyben kell maradnod nem azért van, mert valaki láncokat szeretne rád aggatni, ez a ti érdeketekben, a tanoncok érdekében van... na meg az sem hátrány ha valamit nem kell többször elmondani, és mindenki megérti elsőre, legfeljebb másodjára.
-Továbbra is fenntartom azt, hogy ha megélsz a hidegben a hátsó részen tőlem ottmaradhatsz, csak tudd, hogy a házban mindig lesz helyed, és ha kapsz szobád az mindig a tiéd lesz ha más nem arra, hogy megmelegítsd kicsit magad.
*A következőket figyelmesen hallgatja mielőtt válaszolna.*
-Furcsa, hogy egy tündér ennyire izgőmozgó, ezt nem gondoltam volna hiába a szárnyacska. Szerintem az lenne a legjobb megoldás, hogy ha éppen szabadságra vágysz és elmennél valahová a környékre, egész egyszerűen szólnál nekem vagy valamelyik vezetőnek, aztán tudomásul vesszük. Csak olyan ne legyen, hogy szó nélkül eltűnsz mi meg keresgessünk össze-vissza rendben? A többi esetben belefér az energialevezetés, de mondom mindig vannak, kaptok feladatokat, és általában párban kell végrehajtani, szóval nem fogsz unatkozni sokat. Synmira és a közvetlen környezet pedig kiváló lehetőség arra, hogy kifutkározzad magad vagy bármi. De ha a Vashegy felé vennéd az irányt ott azért jelentkezz be az őrségnek, nehogy lelőjenek! *mondja kicsit elnevetve a végét. Igyekszik tényleg elhitetni vele, hogy nincsenek itt a tanulók láncra verve, sőt korábban előfordult, hogy túlságosan is szabadon érezték magukat és mindenki kolbászolt világ... tudjukmiére.*
-Értem, ezért is mondom, hogy ilyen téren nyugodt lehetsz. De van is egy ötletem! *pattan fel ülő helyzetéből.* -Járjunk egyet Synmira környékén mit szólsz? Csak tényleg itt a közvetlen környékén, annyira messzire én sem kószálhatok el. Csak hogy lásd, van innen kimozdulási lehetőség. *kacsint egyet, és felőle indulhatnak is az erdei ösvény, vagy a gázló és ösvény felé.*
-Nem baj ha nem láttál. *mondja vélhetően már útközben, Synmiraból kifelé.* -A varázslatokat vagy kézmozdulattal, vagy a varázsige elmormolásával idézzük meg. Majd mutatok egyet csak hogy lásd.
*Ez is afféle kedvcsináló lehet.*
-Ennek örülök, akkor maradj. Synmira szívesen fogad téged, és mihelyt visszajönnek a többiek bemutatlak majd nekik, hogy megismerkedhess velük is. Az úrnővel kicsit később találkozhatsz majd, van még rajtad kívül akit be kell mutatnom majd neki, szóval az ő szemében nem te leszel az egyetlen új, így nem kell izgulni. *kacsint egyet.* -Arra van az erdei ösvény amerről jöttél ugye. *mutat előre.* -Menjünk a gázló és ösvényhez, ott megmutatom mi merre visz, hogy tudjad és ne tévedjél el.
-Rendben én maradok a húsnál. *mondja és eszik is egy darabot.* -Gyümölcs is akad ha azt szereted, de látod milyen jó is a varázslás? Van egy élelemgyűjtés nevű varázslat, amit ha megidézel a fák gyümölcsöt adnak neked, a kisállatok pedig magvakat gyűjtenek neked. Na az igazán illene hozzád. *mondja és ez jó kis alap lehet a tündérnél, akihez amúgy tényleg nagyon passzolna ez a varázslat, és könnyen meg is tanulható, amivel kellően ráhangolódhatna a továbbiakra.*
-Ez remek. A türelem nagy erény, anélkül nem is lehet alázatosan tanulni. Ha egy helyben kell maradnod nem azért van, mert valaki láncokat szeretne rád aggatni, ez a ti érdeketekben, a tanoncok érdekében van... na meg az sem hátrány ha valamit nem kell többször elmondani, és mindenki megérti elsőre, legfeljebb másodjára.
-Továbbra is fenntartom azt, hogy ha megélsz a hidegben a hátsó részen tőlem ottmaradhatsz, csak tudd, hogy a házban mindig lesz helyed, és ha kapsz szobád az mindig a tiéd lesz ha más nem arra, hogy megmelegítsd kicsit magad.
*A következőket figyelmesen hallgatja mielőtt válaszolna.*
-Furcsa, hogy egy tündér ennyire izgőmozgó, ezt nem gondoltam volna hiába a szárnyacska. Szerintem az lenne a legjobb megoldás, hogy ha éppen szabadságra vágysz és elmennél valahová a környékre, egész egyszerűen szólnál nekem vagy valamelyik vezetőnek, aztán tudomásul vesszük. Csak olyan ne legyen, hogy szó nélkül eltűnsz mi meg keresgessünk össze-vissza rendben? A többi esetben belefér az energialevezetés, de mondom mindig vannak, kaptok feladatokat, és általában párban kell végrehajtani, szóval nem fogsz unatkozni sokat. Synmira és a közvetlen környezet pedig kiváló lehetőség arra, hogy kifutkározzad magad vagy bármi. De ha a Vashegy felé vennéd az irányt ott azért jelentkezz be az őrségnek, nehogy lelőjenek! *mondja kicsit elnevetve a végét. Igyekszik tényleg elhitetni vele, hogy nincsenek itt a tanulók láncra verve, sőt korábban előfordult, hogy túlságosan is szabadon érezték magukat és mindenki kolbászolt világ... tudjukmiére.*
-Értem, ezért is mondom, hogy ilyen téren nyugodt lehetsz. De van is egy ötletem! *pattan fel ülő helyzetéből.* -Járjunk egyet Synmira környékén mit szólsz? Csak tényleg itt a közvetlen környékén, annyira messzire én sem kószálhatok el. Csak hogy lásd, van innen kimozdulási lehetőség. *kacsint egyet, és felőle indulhatnak is az erdei ösvény, vagy a gázló és ösvény felé.*
-Nem baj ha nem láttál. *mondja vélhetően már útközben, Synmiraból kifelé.* -A varázslatokat vagy kézmozdulattal, vagy a varázsige elmormolásával idézzük meg. Majd mutatok egyet csak hogy lásd.
*Ez is afféle kedvcsináló lehet.*
-Ennek örülök, akkor maradj. Synmira szívesen fogad téged, és mihelyt visszajönnek a többiek bemutatlak majd nekik, hogy megismerkedhess velük is. Az úrnővel kicsit később találkozhatsz majd, van még rajtad kívül akit be kell mutatnom majd neki, szóval az ő szemében nem te leszel az egyetlen új, így nem kell izgulni. *kacsint egyet.* -Arra van az erdei ösvény amerről jöttél ugye. *mutat előre.* -Menjünk a gázló és ösvényhez, ott megmutatom mi merre visz, hogy tudjad és ne tévedjél el.
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-20 09:25:48
Üzenet elküldve: 2015-12-20 09:25:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten//
*Meg sem lepődik, hogy ezek nem ilyen könnyedén mennek. Az emberek hajlamosak mindent túl bonyolítani. Ezt pedig a kis tündér sajnos hajlamos elfelejteni. Kell is mindig emlékeztetnie magát, hogy emberek mások, mint a tündérek.*
- Áhá, értem ám. *csiviteli. Aztán Worenth megerősíti, hogy Mágus, és ez igazán tetszik neki. Talán nem bánná, ha rögön taggá avanzsálnák. Ha nem is lehet jó mágus, de legalább mágusok között van, talán ragad valami rá, ami varázslatos. A következő kérdések és felmerülő események határozottan nem a kedvence.*
~Élőholtak...?~
*A szóra még a hideg is kirázza, ha eddig nem fázott, hát most reszketni kezd. Nyugalom akkor szállja meg, amikor Worenth arról biztosítja, nem juthatnak el ide. Akkor fellélegzik.*
- Akkor jó, akkor megnyugszom. *fújja ki magát, és máris újabb dolgok kötik le a figyelmét. Az étel. A lepény, a gyümölcs, mind érdekesebb, mint a csúnya holtak serege. Nem is fűz egyebet a Karavánpihenőn történekhez. Mert a lényeg, hogy idáig nem érnek el. Most naivan elhiszi amit Worenth mond, mert ez legalább biztonságos akkor. Az hogy a férfi visszautasítja a lepényt, azon elmosolyodik.*
- Nem baj, te egyél húst én eszem a lepényt. Amúgy nem baj, ha ti húst esztek, ha találok gyümölcsöt, megcsinálom magamnak, ha úgy alakul, hogy maradok. *Most nem érti miért így fogalmaz, mert hát szívesen maradna. Aztán a mágia tanulásos szavakra figyel. Végül is nem baj, hogy még odatette azt a ha-t. Azt nem érti, miért gondolja a mágus, hogy ha oktatnák varázslásra, miért fordítana hátat. A tündérek nem feltétlenül neveletlenek, bár igaz ismert ő is ilyent.*
- Nem szokásom hátat fordítani, ha valaki beszél hozzám, ha tanítani próbálnak meg pláne nem. *Ez lehet kicsit értetlenül hangzott, amit könnyen érthet a férfi sértődősnek. Pedig híján van-e jellemnek, azt sem tudja, hogyan kell. Talán a bájos mosolya, a kéken csillanó szemei, és az izegő mozgó lábai elterelik a sértettségről a férfi figyelmét, hiszen ezekkel nem éppen azt támasztja alá.*
- Nézd, én megpróbálhatok itt bent lakni, de nem fogom jól viselni. *Számára ez a kint élés, nem kedv, hanem szükség. A sok mágiafajta elbeszélése, azonban kicsit sok neki. Nem is tudja, melyiket válassza, végül is mind tetszik valahol. *
- Képes vagyok arra a hosszú szóra, amit mondtál. Egyezkedni. Csak tudod, ha nem hagyják, hogy levezessem, a felesleges energiáimat akkor nem tudok figyelni, meg folyton mocorgok, zavarom az órát. Ez inkább létszükséglet, ha nem futkározhatok, akkor túlteng bennem a feszültség, és úgy vezetem le, ahogy éppen esik az eső. Hirtelen. Ahol eddig próbáltak tanítani, nem hagyták ezt, és folyton csak a baj volt velem. Azt mondták rossz vagyok. Pedig nem is igaz, ők is rosszak lennének, ha megvonnánk tőlük az ételt. Kirabolnák a konyhát éhségükben, az is rossz, de csak kényszerből teszi, mert éhes. *Két pillanatra elhallgat, hogy a férfi felfogja, a szavainak értelmét azt megvárja.*
- Érted mi a bajom? *Kérdezi aztán, és ezután kitér a mágiaágakra.*
- A víz, a hold és a levegő is érdekel. De nem tudom melyikhez lesz fogékonyságom. Talán az alapozó varázslatok alatt kiderül. *Találgat, aztán az érdeklődő kérdéssel együtt a férfi elé tolja a csészéjét.*
- Hát azt hiszem mindenki képes valamiféle varázslatra odahaza. És nem nem láttam soha varázslást és nem is tanultam ilyesmit. *Nem látott ilyesmit, vagy inkább nem akar emlékezni rá. Szóval ennél többet nem mond a múltjáról, sosem beszél erről. Meg aztán ennyinek is elégnek kell lennie, a kérdéshez. Közben teletöltődik a csészéje. Rögtön bele is kortyol, majd leteszi és ismét a lábaival kezd kalimpálni. Ilyenkor mindig nagyon örül neki, hogy sosem tudják megállapítani hány éves, van előnye az ilyen tündérségnek is, e téren. Igaz ő mindegyiket élvezi, különösen a gyorsaságot.*
- Amúgy azt hiszem maradhatok, szívesen tanulok. *Mosolyodik el, és erre a mondatra még a kalimpálást is abbahagyja.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.20 09:30:53
*Meg sem lepődik, hogy ezek nem ilyen könnyedén mennek. Az emberek hajlamosak mindent túl bonyolítani. Ezt pedig a kis tündér sajnos hajlamos elfelejteni. Kell is mindig emlékeztetnie magát, hogy emberek mások, mint a tündérek.*
- Áhá, értem ám. *csiviteli. Aztán Worenth megerősíti, hogy Mágus, és ez igazán tetszik neki. Talán nem bánná, ha rögön taggá avanzsálnák. Ha nem is lehet jó mágus, de legalább mágusok között van, talán ragad valami rá, ami varázslatos. A következő kérdések és felmerülő események határozottan nem a kedvence.*
~Élőholtak...?~
*A szóra még a hideg is kirázza, ha eddig nem fázott, hát most reszketni kezd. Nyugalom akkor szállja meg, amikor Worenth arról biztosítja, nem juthatnak el ide. Akkor fellélegzik.*
- Akkor jó, akkor megnyugszom. *fújja ki magát, és máris újabb dolgok kötik le a figyelmét. Az étel. A lepény, a gyümölcs, mind érdekesebb, mint a csúnya holtak serege. Nem is fűz egyebet a Karavánpihenőn történekhez. Mert a lényeg, hogy idáig nem érnek el. Most naivan elhiszi amit Worenth mond, mert ez legalább biztonságos akkor. Az hogy a férfi visszautasítja a lepényt, azon elmosolyodik.*
- Nem baj, te egyél húst én eszem a lepényt. Amúgy nem baj, ha ti húst esztek, ha találok gyümölcsöt, megcsinálom magamnak, ha úgy alakul, hogy maradok. *Most nem érti miért így fogalmaz, mert hát szívesen maradna. Aztán a mágia tanulásos szavakra figyel. Végül is nem baj, hogy még odatette azt a ha-t. Azt nem érti, miért gondolja a mágus, hogy ha oktatnák varázslásra, miért fordítana hátat. A tündérek nem feltétlenül neveletlenek, bár igaz ismert ő is ilyent.*
- Nem szokásom hátat fordítani, ha valaki beszél hozzám, ha tanítani próbálnak meg pláne nem. *Ez lehet kicsit értetlenül hangzott, amit könnyen érthet a férfi sértődősnek. Pedig híján van-e jellemnek, azt sem tudja, hogyan kell. Talán a bájos mosolya, a kéken csillanó szemei, és az izegő mozgó lábai elterelik a sértettségről a férfi figyelmét, hiszen ezekkel nem éppen azt támasztja alá.*
- Nézd, én megpróbálhatok itt bent lakni, de nem fogom jól viselni. *Számára ez a kint élés, nem kedv, hanem szükség. A sok mágiafajta elbeszélése, azonban kicsit sok neki. Nem is tudja, melyiket válassza, végül is mind tetszik valahol. *
- Képes vagyok arra a hosszú szóra, amit mondtál. Egyezkedni. Csak tudod, ha nem hagyják, hogy levezessem, a felesleges energiáimat akkor nem tudok figyelni, meg folyton mocorgok, zavarom az órát. Ez inkább létszükséglet, ha nem futkározhatok, akkor túlteng bennem a feszültség, és úgy vezetem le, ahogy éppen esik az eső. Hirtelen. Ahol eddig próbáltak tanítani, nem hagyták ezt, és folyton csak a baj volt velem. Azt mondták rossz vagyok. Pedig nem is igaz, ők is rosszak lennének, ha megvonnánk tőlük az ételt. Kirabolnák a konyhát éhségükben, az is rossz, de csak kényszerből teszi, mert éhes. *Két pillanatra elhallgat, hogy a férfi felfogja, a szavainak értelmét azt megvárja.*
- Érted mi a bajom? *Kérdezi aztán, és ezután kitér a mágiaágakra.*
- A víz, a hold és a levegő is érdekel. De nem tudom melyikhez lesz fogékonyságom. Talán az alapozó varázslatok alatt kiderül. *Találgat, aztán az érdeklődő kérdéssel együtt a férfi elé tolja a csészéjét.*
- Hát azt hiszem mindenki képes valamiféle varázslatra odahaza. És nem nem láttam soha varázslást és nem is tanultam ilyesmit. *Nem látott ilyesmit, vagy inkább nem akar emlékezni rá. Szóval ennél többet nem mond a múltjáról, sosem beszél erről. Meg aztán ennyinek is elégnek kell lennie, a kérdéshez. Közben teletöltődik a csészéje. Rögtön bele is kortyol, majd leteszi és ismét a lábaival kezd kalimpálni. Ilyenkor mindig nagyon örül neki, hogy sosem tudják megállapítani hány éves, van előnye az ilyen tündérségnek is, e téren. Igaz ő mindegyiket élvezi, különösen a gyorsaságot.*
- Amúgy azt hiszem maradhatok, szívesen tanulok. *Mosolyodik el, és erre a mondatra még a kalimpálást is abbahagyja.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.20 09:30:53
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-18 15:31:10
Üzenet elküldve: 2015-12-18 15:31:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten//
*Worenth lassan megcsóválja a fejét.*
-Nem Aerwen. *marad ennél a megszólításnál.* -Még nem vagy tag, de könnyen az lehetsz, amennyiben szeretnél én vagyok az illetékes, ha rábólintok máris tag vagy. Isurii Thargodar a legfőbb vezető, neki is még rá kell ezután bólintania, ez afféle megerősítés. *vázolja fel a dolgot, láthatja a tündér, hogy nem olyan bonyolult ez.*
-Igen, egyike az ittenieknek. *bólint egyet, mert bátran állíthatja, hogy igen is az. Ezután hallgatja és elnézi a csésze felborítását, tényleg szerencse, hogy már üres. A köszönésére bólint egyet, ő örül neki ha finom volt, mert bár elég régóta készít teát nem mindig sikerül neki valami finomra.*
-Áh... értem.
*Tehát a csonttemetőnél is baj van már, mondjuk az elég messze van de tényleg terjed a veszedelem.*
-Hírek szerint azok a valamik élőhalottak. Sem élők, sem holtak, bizonyára valami sötét mágiával parancsolnak nekik és keltették életre őket. egyre inkább úgy tűnik abból a célból, hogy elsöpörjék a várost. De vajon miért? Vajon miért pont Arthenior a cél? Bosszú vagy csak véletlen célpont? *kérdezi szinte magától ezeket.* -Hamarosan kiderül. Elhiszem hogy nem tetszett, épp eszű teremtésnek nem tetszik. Bízzunk benne, hogy a város jól reagál a veszélyre, és kiállja a próbát.
*Persze ebben a hóhajú mágus egyáltalán nem biztos, de ezt nem akarja kifejteni főleg egy újnak, nem akarja rögtön innen is tovább kergetni.*
-Synmira nincs veszélyben, így itt jó helyen vagyunk.
~Még!~
-Értem. Mi itt sok húst fogyasztunk, a vadászunk mindig lő valami friss vadat. Lepény? Hú ne haragudj de én azt nem szeretem nem kérek, de kedves vagy. Leves is van de az is ragu jó sok hússal. Gyümölcsöt ha szeretsz azt tudok adni almát, körtét vagy még van szilva is valamennyi.
*Érdeklődést mutat a tündérke így Worenth igyekszik majd minél megfelelőbb válaszokat adni, mivel az első benyomás határozza meg a következőket.*
-Az nem okvetlen gond, mindig vannak feladatok amiket teljesíteni kell. Amíg a varázslatokat tanítjuk, vagy jó tanáccsal, véleménnyel látunk el azt azért hallgasd meg és ne fordíts hátat. Hát nézd a szobák itt vannak a házban, és télen komfortosabb is mint a liget szerintem. Alapjában véve semmi sem gátol meg abban, hogy a napnak a nagy részét ott töltsd ha ott érzed jól magad.
~Ez biztos valami tündéres dolog.~
-Amikor tanítás van akkor viszont ott kell lenned és kész... szeretjük az engedelmes tanítványokat, de senki keze sincs megkötve. Vannak feladatok, küldetések ami Synmiran kívül történik, mondjuk gyakran megyünk a templomba, mágustoronyhoz vagy a szentélyhez, ezek mágiatanulós helyszínek. Isurii úrnőnek majd megemlítjük, és ha a tél ellenére ott szeretnél lakni hát én nem bánom. *tárja szét a karjait, bár tényleg nem érti a tündér miként lenne ott a hidegben és majd a hóban de ő tudja.*
-Minden attól függ milyen irányban haladsz. Az alapozó varázslatok mindenkinél egyformák, a legalapvetőbb független ág varázslatokkal kezd mindenki. Legfőképpen ezeket az órákat Taitos tartja.
*Konkrétan eddig egy ilyen óra volt, de a további ilyen órák is Taitos főszereplésével lesznek majd lebonyolítva ezért is mondja így.*
-A mágia türelmet igényel, így muszáj leszel a kompromisszumra ha fejlődni akarsz. Ha megvan az alapozás, utána eldől majd milyen ágat szeretnél tanulni. Ha levegőt vagy földet akkor biztosan hozzám kerülsz, ha víz vagy holdmágiát akkor Isurii mester vagy Taitos mester fog tanítani.
*Először szólítja mesternek a Zöldfülűt, még kicsit szokatlanul cseng a füleiben ez a megnevezése a fiúnak, de Taitos készen áll erre a címre.*
-Ha ezen négyen kívül másik érdekel, akkor mindig a mindenkori abban az ágban legmagasabb jártassággal rendelkező tanítja a többieket, mondhatni akkor ő a mester.
*Különös, mert egyes szintű napmágiával már bőven mester lenne itt bárki a szövetségben, de gyanús, hogy a tűzmágiával is ugyan ez a helyzet.*
-Mit gondolsz, képes vagy kompromisszumra? Ha igen, és komolyak a szándékaid, akkor köztünk a helyed. Ha mágiát akarsz tanulni ennél jobb helyet nem találsz.
~Na meg ennél olcsóbbat sem.~
-Persze add a csészédet. *kéri el és teletölti ismét az itallal, majd átadja a tündérnek.*
-Amúgy van bármiféle jártasságod a mágiában? Esetleg volt olyan családtagod aki varázsló volt, és akitől legalább elméletben hallottál valamit? Egyáltalán láttál már varázslást? *kérdezi, ő nem tölt magának újabb adag italt, hanem kényelmesen elhelyezkedve hallgatja Aerwen válaszait.*
*Worenth lassan megcsóválja a fejét.*
-Nem Aerwen. *marad ennél a megszólításnál.* -Még nem vagy tag, de könnyen az lehetsz, amennyiben szeretnél én vagyok az illetékes, ha rábólintok máris tag vagy. Isurii Thargodar a legfőbb vezető, neki is még rá kell ezután bólintania, ez afféle megerősítés. *vázolja fel a dolgot, láthatja a tündér, hogy nem olyan bonyolult ez.*
-Igen, egyike az ittenieknek. *bólint egyet, mert bátran állíthatja, hogy igen is az. Ezután hallgatja és elnézi a csésze felborítását, tényleg szerencse, hogy már üres. A köszönésére bólint egyet, ő örül neki ha finom volt, mert bár elég régóta készít teát nem mindig sikerül neki valami finomra.*
-Áh... értem.
*Tehát a csonttemetőnél is baj van már, mondjuk az elég messze van de tényleg terjed a veszedelem.*
-Hírek szerint azok a valamik élőhalottak. Sem élők, sem holtak, bizonyára valami sötét mágiával parancsolnak nekik és keltették életre őket. egyre inkább úgy tűnik abból a célból, hogy elsöpörjék a várost. De vajon miért? Vajon miért pont Arthenior a cél? Bosszú vagy csak véletlen célpont? *kérdezi szinte magától ezeket.* -Hamarosan kiderül. Elhiszem hogy nem tetszett, épp eszű teremtésnek nem tetszik. Bízzunk benne, hogy a város jól reagál a veszélyre, és kiállja a próbát.
*Persze ebben a hóhajú mágus egyáltalán nem biztos, de ezt nem akarja kifejteni főleg egy újnak, nem akarja rögtön innen is tovább kergetni.*
-Synmira nincs veszélyben, így itt jó helyen vagyunk.
~Még!~
-Értem. Mi itt sok húst fogyasztunk, a vadászunk mindig lő valami friss vadat. Lepény? Hú ne haragudj de én azt nem szeretem nem kérek, de kedves vagy. Leves is van de az is ragu jó sok hússal. Gyümölcsöt ha szeretsz azt tudok adni almát, körtét vagy még van szilva is valamennyi.
*Érdeklődést mutat a tündérke így Worenth igyekszik majd minél megfelelőbb válaszokat adni, mivel az első benyomás határozza meg a következőket.*
-Az nem okvetlen gond, mindig vannak feladatok amiket teljesíteni kell. Amíg a varázslatokat tanítjuk, vagy jó tanáccsal, véleménnyel látunk el azt azért hallgasd meg és ne fordíts hátat. Hát nézd a szobák itt vannak a házban, és télen komfortosabb is mint a liget szerintem. Alapjában véve semmi sem gátol meg abban, hogy a napnak a nagy részét ott töltsd ha ott érzed jól magad.
~Ez biztos valami tündéres dolog.~
-Amikor tanítás van akkor viszont ott kell lenned és kész... szeretjük az engedelmes tanítványokat, de senki keze sincs megkötve. Vannak feladatok, küldetések ami Synmiran kívül történik, mondjuk gyakran megyünk a templomba, mágustoronyhoz vagy a szentélyhez, ezek mágiatanulós helyszínek. Isurii úrnőnek majd megemlítjük, és ha a tél ellenére ott szeretnél lakni hát én nem bánom. *tárja szét a karjait, bár tényleg nem érti a tündér miként lenne ott a hidegben és majd a hóban de ő tudja.*
-Minden attól függ milyen irányban haladsz. Az alapozó varázslatok mindenkinél egyformák, a legalapvetőbb független ág varázslatokkal kezd mindenki. Legfőképpen ezeket az órákat Taitos tartja.
*Konkrétan eddig egy ilyen óra volt, de a további ilyen órák is Taitos főszereplésével lesznek majd lebonyolítva ezért is mondja így.*
-A mágia türelmet igényel, így muszáj leszel a kompromisszumra ha fejlődni akarsz. Ha megvan az alapozás, utána eldől majd milyen ágat szeretnél tanulni. Ha levegőt vagy földet akkor biztosan hozzám kerülsz, ha víz vagy holdmágiát akkor Isurii mester vagy Taitos mester fog tanítani.
*Először szólítja mesternek a Zöldfülűt, még kicsit szokatlanul cseng a füleiben ez a megnevezése a fiúnak, de Taitos készen áll erre a címre.*
-Ha ezen négyen kívül másik érdekel, akkor mindig a mindenkori abban az ágban legmagasabb jártassággal rendelkező tanítja a többieket, mondhatni akkor ő a mester.
*Különös, mert egyes szintű napmágiával már bőven mester lenne itt bárki a szövetségben, de gyanús, hogy a tűzmágiával is ugyan ez a helyzet.*
-Mit gondolsz, képes vagy kompromisszumra? Ha igen, és komolyak a szándékaid, akkor köztünk a helyed. Ha mágiát akarsz tanulni ennél jobb helyet nem találsz.
~Na meg ennél olcsóbbat sem.~
-Persze add a csészédet. *kéri el és teletölti ismét az itallal, majd átadja a tündérnek.*
-Amúgy van bármiféle jártasságod a mágiában? Esetleg volt olyan családtagod aki varázsló volt, és akitől legalább elméletben hallottál valamit? Egyáltalán láttál már varázslást? *kérdezi, ő nem tölt magának újabb adag italt, hanem kényelmesen elhelyezkedve hallgatja Aerwen válaszait.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-18 11:33:44
Üzenet elküldve: 2015-12-18 11:33:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten//
*Érdeklődve hallgatja a mesét, arról hogyan keletkezett a szövetség, és hogy miket foglalnak magukba.*
~Mágusok!~
*Megállja, hogy közbe fecsegjen a férfi mondandója közé. Végig hallgatja illedelmesen, mert tanult ilyesmit. Mert a mágia mindig is érdekelte, csak valahogy sosem volt hozzá türelme. Mindig egy helyen lenni, és figyelni valakire, aki magyaráz. Tett pár kísérletet Atheniorban, és Karavánpihenőn is, hogy tanuljon, de az emberek hozzá képest lassúak. Ezzel nem volna baj, ha hagyták volna közben erre arra kilengeni, röppenni vagy futni. Akkor kibírta volna az egy helyben ülést.*
- A hold hát persze, az nagyon szép ezüst. *Csap a saját fejére, hogy ezt kitalálhatta volna magától is. A Vashegyen lakó nagy szövetségről semmit sem tud. Nem járt még Athenioron túl, szóval ez hogy most itt van nagyon nagy csoda neki. Aranyszilánk, Aranyhaj? Elgondolkodik, rövid pillanatok telnek el, és felel minderre.*
- Miért, azzal hogy már itt vagyok, a szövetségetek tagja lettem? *Érdeklődik, van esze nagyon is. Ráadásul pillanatok alatt összerakosgatja az apró mozaikokat is.*
- Hogy nem lehetek Aranyszilánk? Bár mondjuk az Aranyhaj sem rossz. Na, mindegy majd meglátjuk, mi leszek. *Persze esélyes, hogy marad Aerwen. Eddig ugyanis sokféleképpen becézték, leginkább Fürgének. Mert még fajtársai között is idegesítőnek mondható, hogy folyamatosan képes beszélni, akkor is, ha a csendet kívánnának a körülmények.*
- Óh, mágusmester vagy? *Szakad ki önkéntelen belőle a kérdés. Aztán rögtön utána örvendezik is.*
- Igen-igen én is örülök, hogy találkoztunk. *Csillannak fel kék szemei. Mindenkinek örül, akivel lehet beszélgetni, és aki képes kibírni a folyamatos csivitelését.*
- Nem-nem, csak hangosan gondolkoztam, azt hiszem jobb, ha megmaradok Aerwennek, vagy Fürgécskének, még úgy szoktak hívni. Bár mostanában sehogysem szoktak. *Vonja meg apró vállait, hogy túllendül azon, hogy nem igen akadt társasága manapság. Csak a fák az erdő, az állatok. Meg minden ilyen természetes kedvesség a szívének. A házba való betéréssel azonban kissé felenged, és mégis lassabb lesz. A sok berendezés számára mind egy kisebb csoda. Nem érti, apró elméjében nem fér, meg hogy lehet ilyen helyen élni, és mégis csodálja azokat, akik képesek erre. A hosszú kesztyűjét lehúzza, és a táskájába gyűri, amit a széke mellé tesz, majd leül a széken, ám lábaival folyamatosan kalimpál. Ezt csak akkor hagyja abba, amikor kortyol a teájából.*
- Óvatos leszek, és köszönöm. Mézet elfogadom. *Aztán bele is kanalaz a mézbe, teájába cseppenti, és ismét iszik belőle.*
- Néha azt hiszem, elragadnak a természet apró csodái, és elfeledkezem magamról. Meg arról, hogy hol vagyok. *Kacag fel halkan. Ezzel a teáját már ki is üríti.*
- Nagyon jól esett és finom volt, és köszönöm. *Hadarja el egyszerre egy levegővel mindezt. A kérdésre azonban egészen belendül, még a csészéjét is feldönti, szerencse hogy már üres.*
- Óóóh dehogynem! Valami felébredt a Csonttemetőben. Valami sok lény, és nem furcsaság volt, hanem ijesztő. Nagyon rossz és komor. *A lendülete eddig tartott, itt elkomorodik és hangja is jóval halkabb. Némi riadalmat érezni ki belőle, ahogy a szemében is ilyesmi csillan meg. *
- Nagyon rossz, ezért is jöttem el onnan. Nem tetszett. *Itt már egészen halk, és nem is talál a hangjára a következő vidámabb témáig. Az hogy itt mágusokat képeznek ki, az nagyon megtetszik neki.*
- Tényleg? *Kérdezi, és ezzel szinte issza minden szavát Worenthnek. Az ételre azonban furán néz.*
- Na, várjál sorjában, * Kezdi, de ez az evés kizökkenti.* - Mii mi az, hogy mit eszik egy tündér? Hát húst nem, legalábbis én biztos nem. A lepényeket szeretem a gyümölcsöset, a töltöttet, a töltetlent. Kettő szelet még van a táskámban. Gyümölcsös. Megosztom veled szívesen. Kérsz? *néz Worenthre csillogó szemekkel. Aztán amíg férfi ezen gondolkozik, addig sorra veszi az eddigi felmerülő kérdéseket, szavakat, amiket a férfi neki címzett. Közben előhalássza a táskájából a süteményeket, és az asztalra teszi.*
- Ha mágusokat képeztek, akkor lehet, tényleg érdekel. De figyelmeztetlek, én rettenetesen rossz tanítvány vagyok. Nem szeretek egy helyben lenni sokáig. Most is csak azért van ez, mert fáradt vagyok, és ezért vagyok sokkal lassabb, mint szoktam lenni. Aztán ha úgy döntök, hogy maradok, muszáj itt bent laknom? Az a kis ligetecske a ház mellett, az sokkal otthonosabb. Szóval akkor lakhatok ott? Megengeded? Ugye lehet?*Érdeklődik csillogó kék szemmel. Mert bizony a lelkét törné össze, ha egy ilyen komor szürke hideg házban kéne élnie.*
- És amúgy te tanítanál? Vagy más? Vagy, hogy zajlik ez nálatok, ugye nem kell sokat ülni egy széken? Az olyan időtrabolós játék. *Mondja lebiggyedő ajakkal. Majd a csészét felállítja, és Worenth felé tolja.*
- Kaphatok még teát?
*Érdeklődve hallgatja a mesét, arról hogyan keletkezett a szövetség, és hogy miket foglalnak magukba.*
~Mágusok!~
*Megállja, hogy közbe fecsegjen a férfi mondandója közé. Végig hallgatja illedelmesen, mert tanult ilyesmit. Mert a mágia mindig is érdekelte, csak valahogy sosem volt hozzá türelme. Mindig egy helyen lenni, és figyelni valakire, aki magyaráz. Tett pár kísérletet Atheniorban, és Karavánpihenőn is, hogy tanuljon, de az emberek hozzá képest lassúak. Ezzel nem volna baj, ha hagyták volna közben erre arra kilengeni, röppenni vagy futni. Akkor kibírta volna az egy helyben ülést.*
- A hold hát persze, az nagyon szép ezüst. *Csap a saját fejére, hogy ezt kitalálhatta volna magától is. A Vashegyen lakó nagy szövetségről semmit sem tud. Nem járt még Athenioron túl, szóval ez hogy most itt van nagyon nagy csoda neki. Aranyszilánk, Aranyhaj? Elgondolkodik, rövid pillanatok telnek el, és felel minderre.*
- Miért, azzal hogy már itt vagyok, a szövetségetek tagja lettem? *Érdeklődik, van esze nagyon is. Ráadásul pillanatok alatt összerakosgatja az apró mozaikokat is.*
- Hogy nem lehetek Aranyszilánk? Bár mondjuk az Aranyhaj sem rossz. Na, mindegy majd meglátjuk, mi leszek. *Persze esélyes, hogy marad Aerwen. Eddig ugyanis sokféleképpen becézték, leginkább Fürgének. Mert még fajtársai között is idegesítőnek mondható, hogy folyamatosan képes beszélni, akkor is, ha a csendet kívánnának a körülmények.*
- Óh, mágusmester vagy? *Szakad ki önkéntelen belőle a kérdés. Aztán rögtön utána örvendezik is.*
- Igen-igen én is örülök, hogy találkoztunk. *Csillannak fel kék szemei. Mindenkinek örül, akivel lehet beszélgetni, és aki képes kibírni a folyamatos csivitelését.*
- Nem-nem, csak hangosan gondolkoztam, azt hiszem jobb, ha megmaradok Aerwennek, vagy Fürgécskének, még úgy szoktak hívni. Bár mostanában sehogysem szoktak. *Vonja meg apró vállait, hogy túllendül azon, hogy nem igen akadt társasága manapság. Csak a fák az erdő, az állatok. Meg minden ilyen természetes kedvesség a szívének. A házba való betéréssel azonban kissé felenged, és mégis lassabb lesz. A sok berendezés számára mind egy kisebb csoda. Nem érti, apró elméjében nem fér, meg hogy lehet ilyen helyen élni, és mégis csodálja azokat, akik képesek erre. A hosszú kesztyűjét lehúzza, és a táskájába gyűri, amit a széke mellé tesz, majd leül a széken, ám lábaival folyamatosan kalimpál. Ezt csak akkor hagyja abba, amikor kortyol a teájából.*
- Óvatos leszek, és köszönöm. Mézet elfogadom. *Aztán bele is kanalaz a mézbe, teájába cseppenti, és ismét iszik belőle.*
- Néha azt hiszem, elragadnak a természet apró csodái, és elfeledkezem magamról. Meg arról, hogy hol vagyok. *Kacag fel halkan. Ezzel a teáját már ki is üríti.*
- Nagyon jól esett és finom volt, és köszönöm. *Hadarja el egyszerre egy levegővel mindezt. A kérdésre azonban egészen belendül, még a csészéjét is feldönti, szerencse hogy már üres.*
- Óóóh dehogynem! Valami felébredt a Csonttemetőben. Valami sok lény, és nem furcsaság volt, hanem ijesztő. Nagyon rossz és komor. *A lendülete eddig tartott, itt elkomorodik és hangja is jóval halkabb. Némi riadalmat érezni ki belőle, ahogy a szemében is ilyesmi csillan meg. *
- Nagyon rossz, ezért is jöttem el onnan. Nem tetszett. *Itt már egészen halk, és nem is talál a hangjára a következő vidámabb témáig. Az hogy itt mágusokat képeznek ki, az nagyon megtetszik neki.*
- Tényleg? *Kérdezi, és ezzel szinte issza minden szavát Worenthnek. Az ételre azonban furán néz.*
- Na, várjál sorjában, * Kezdi, de ez az evés kizökkenti.* - Mii mi az, hogy mit eszik egy tündér? Hát húst nem, legalábbis én biztos nem. A lepényeket szeretem a gyümölcsöset, a töltöttet, a töltetlent. Kettő szelet még van a táskámban. Gyümölcsös. Megosztom veled szívesen. Kérsz? *néz Worenthre csillogó szemekkel. Aztán amíg férfi ezen gondolkozik, addig sorra veszi az eddigi felmerülő kérdéseket, szavakat, amiket a férfi neki címzett. Közben előhalássza a táskájából a süteményeket, és az asztalra teszi.*
- Ha mágusokat képeztek, akkor lehet, tényleg érdekel. De figyelmeztetlek, én rettenetesen rossz tanítvány vagyok. Nem szeretek egy helyben lenni sokáig. Most is csak azért van ez, mert fáradt vagyok, és ezért vagyok sokkal lassabb, mint szoktam lenni. Aztán ha úgy döntök, hogy maradok, muszáj itt bent laknom? Az a kis ligetecske a ház mellett, az sokkal otthonosabb. Szóval akkor lakhatok ott? Megengeded? Ugye lehet?*Érdeklődik csillogó kék szemmel. Mert bizony a lelkét törné össze, ha egy ilyen komor szürke hideg házban kéne élnie.*
- És amúgy te tanítanál? Vagy más? Vagy, hogy zajlik ez nálatok, ugye nem kell sokat ülni egy széken? Az olyan időtrabolós játék. *Mondja lebiggyedő ajakkal. Majd a csészét felállítja, és Worenth felé tolja.*
- Kaphatok még teát?
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-17 21:03:59
Üzenet elküldve: 2015-12-17 21:03:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten//
-A Vashegyen tanyázó szövetségből váltunk mi ki mágusok és mágustanoncok, a szilánk innen jött. Az ezüst az meg csak jött... fogjuk rá a holdra. *mosolyodik el, ha jól emlékszik az ezüst név innen jött.*
-Aranyszilánk? Nem gondolod hogy az ezüstszilánk szövetségben egy aranyszilánk nevű egyén az kissé hogy is mondjam... nagyzoló megnevezés? Mondjuk lehetnél Aranyhaj az sokkal jobb nem? *kérdezi de végül is a név a legkevesebb, tőle akár lehetne aranyszilánk is csak kissé fura. Mindenesetre az érdekes és különös, hogy rögtön arról van szó hogyan is lehetne őt itt nevezni... talán hamarosan újabb taggal bővül majd a kis közösség.*
-Örvendek a szerencsének Lihanechi Aerwen. *hajtja meg kissé a fejét jó szokásához híven.* -Worenth Yosden vagyok az Ezüstszilánk Szövetség alvezére és mágusmestere. *mutatkozik be ő is értelemszerűen, hogy a tündérke is tudja kivel áll szemben.*
-Látom nagyon megtetszett ez az Aranyszilánk... majd még visszatérünk rá, de ha nagyon nagyon szeretnéd akkor talán lehet ez a neved ha. *emeli meg mutató ujját.* -Kiérdemli. Mit szólsz hozzá?
*Ezután csak beérnek a házba, és mivel a tündére kér teát így neki tölti ki elsőnek a gőzölgő italt. Utána magának is, és átnyújtja a csészét.*
-Óvatosan még nagyon meleg. Tessék itt a cukor és a méz is ha kér csak bátran. *teszi le mellé, aztán Worenth is beízesíti magának ahogyan mindig is szokta, azaz cukor és méz is megy bele.*
-Értem. Pedig azt nem nehéz eltéveszteni. Láttál a karavánpihenőben valami szokatlant? *kérdezi összevonva szemöldökét.* -Nem történt semmi furcsaság? *gondol persze az eseményekre, ha a tündér most jött onnan akkor talán látott is valami említésre méltót, és legalább a mágus is megtudhatná mi folyik arrafelé.*
-Nem dehogy! *mosolyodik el az ezüstszövésre.* -De nem rossz ötlet! Mi itt mágusokat képzünk ki. Tartunk elméleti és gyakorlati oktatást is, varázslatokat és mágiaágakat tanítunk ingyen. *nyomja meg kissé az utolsó szót, ami hát azért egy igen fontos tényező.* -Ez lenne a mi kis szövetségünk itt... mágusok és mágustanoncok, meg egy-két őrző akik vigyáznak ránk. Felépítettük ide a kis birodalmunkat, ami kiváló a meditációra, és kellemes a léleknek, így jobban ráhangolódnak a növendékek a tanulásra. Hozzak akkor ételt? Biztosan akad még valami... mit eszik egy tündér? Ugyan azt amit mi emberek? *kérdezi aztán majd keres valami ehetőt, ha minden igaz van még raguleves meg egy kis hús is körettel.*
-Érdekesnek találod a hallottak alapján a szövetséget? Kíváncsivá tett?
-A Vashegyen tanyázó szövetségből váltunk mi ki mágusok és mágustanoncok, a szilánk innen jött. Az ezüst az meg csak jött... fogjuk rá a holdra. *mosolyodik el, ha jól emlékszik az ezüst név innen jött.*
-Aranyszilánk? Nem gondolod hogy az ezüstszilánk szövetségben egy aranyszilánk nevű egyén az kissé hogy is mondjam... nagyzoló megnevezés? Mondjuk lehetnél Aranyhaj az sokkal jobb nem? *kérdezi de végül is a név a legkevesebb, tőle akár lehetne aranyszilánk is csak kissé fura. Mindenesetre az érdekes és különös, hogy rögtön arról van szó hogyan is lehetne őt itt nevezni... talán hamarosan újabb taggal bővül majd a kis közösség.*
-Örvendek a szerencsének Lihanechi Aerwen. *hajtja meg kissé a fejét jó szokásához híven.* -Worenth Yosden vagyok az Ezüstszilánk Szövetség alvezére és mágusmestere. *mutatkozik be ő is értelemszerűen, hogy a tündérke is tudja kivel áll szemben.*
-Látom nagyon megtetszett ez az Aranyszilánk... majd még visszatérünk rá, de ha nagyon nagyon szeretnéd akkor talán lehet ez a neved ha. *emeli meg mutató ujját.* -Kiérdemli. Mit szólsz hozzá?
*Ezután csak beérnek a házba, és mivel a tündére kér teát így neki tölti ki elsőnek a gőzölgő italt. Utána magának is, és átnyújtja a csészét.*
-Óvatosan még nagyon meleg. Tessék itt a cukor és a méz is ha kér csak bátran. *teszi le mellé, aztán Worenth is beízesíti magának ahogyan mindig is szokta, azaz cukor és méz is megy bele.*
-Értem. Pedig azt nem nehéz eltéveszteni. Láttál a karavánpihenőben valami szokatlant? *kérdezi összevonva szemöldökét.* -Nem történt semmi furcsaság? *gondol persze az eseményekre, ha a tündér most jött onnan akkor talán látott is valami említésre méltót, és legalább a mágus is megtudhatná mi folyik arrafelé.*
-Nem dehogy! *mosolyodik el az ezüstszövésre.* -De nem rossz ötlet! Mi itt mágusokat képzünk ki. Tartunk elméleti és gyakorlati oktatást is, varázslatokat és mágiaágakat tanítunk ingyen. *nyomja meg kissé az utolsó szót, ami hát azért egy igen fontos tényező.* -Ez lenne a mi kis szövetségünk itt... mágusok és mágustanoncok, meg egy-két őrző akik vigyáznak ránk. Felépítettük ide a kis birodalmunkat, ami kiváló a meditációra, és kellemes a léleknek, így jobban ráhangolódnak a növendékek a tanulásra. Hozzak akkor ételt? Biztosan akad még valami... mit eszik egy tündér? Ugyan azt amit mi emberek? *kérdezi aztán majd keres valami ehetőt, ha minden igaz van még raguleves meg egy kis hús is körettel.*
-Érdekesnek találod a hallottak alapján a szövetséget? Kíváncsivá tett?
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-16 22:38:15
Üzenet elküldve: 2015-12-16 22:38:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten//
*Még csak fel sem fogja, miféle megdöbbenést okoz a férfinek. Na, igen sosem szokta észrevenni, hol kit és mikor taszít ámulatba a jól csengő kis szavaival. Amikor a férfi kezdi ecsetelni, hogy ez nem pusztán egy tisztás. Körbe néz. Hát igen akad rajta egy ház, de az olyan messze van, hogy nem sorolta a tisztáshoz. Vállat von. Neki aztán ez a része mindegy. Most hogy van egy ház vagy nincsen, hát attól ő még elfér itt és ehet, pihenhet és aludhat.*
- Óóhh. *Csillannak fel a kék szemei, ahogy kimondja a férfi, hogy hol is jár.*
- Ez nagyon szép, hogy találtátok ki, hogy Ezüstszilánk legyen a neve? *Kérdezi, és csilingelve körbe ugrálja izgatottságában a férfit, közben szárnyai is aprót rezzennek. Csoda, hogy még képes mozogni. Teljesen lefagyhattak azok a kis hártyás szárnyacskái.*
- És én szerinted lehetnék Aranyszilánk? Mert ilyen aranyszőke hajam van? *Csippenti két ujjai közé egy hajtincsét, mely tényleg aranylószínekben fénylik, ahogy a fény megtörik rajta.*
- Nagyon jó, hogy ha tudsz segíteni. *Mondja kedvesen, majd megáll, és szembe fordul a férfivel.*
- Lihanechi Aerwen vagyok a Wairaness sokadrangú házból. *Itt elgondolkodik, aztán vállat vonva szólal meg.*
- Azt hiszem a hetedikből. De szólíts csak Aerwennek, ezek ilyen rokoni dolgok, még én sem értem egészen. *Mosolyodik el, aztán hirtelen ötlettől vezérelve szólal meg kicsit felkiáltva. Nagyon beleélve magát abba, amit mondani készül. Ehhez még kezeivel is hevesen hadonászni kezd. Addig sem marad nyugton legalább.*
- Vagyis nem, szólíts Aranyszilánknak, mostantól ez leszek.* Találja ki az újdonsül nevét.
Aztán elégedetten konstatálja, hogy a sál bizony jó helyre kerül. És a férfinek még jobban is áll, mint neki. Azt viszont nem érti, hogyan lehet, hogy a férfit nem szúrja?*
*Betérnek ezután a házba, óvatosan most mintha még jóval lassabban lépkedne. Néha meg is áll, és körbe néz. Időnként izgatottan rezzenek meg a szárnyai, ahogy valami érdekes tárul a szeme elé. A felszólításra azonban visszasétál a férfihez, és leül. *
- Igen köszönöm. *Figyeli, ahogy kitöltődik a tea, de azon jár a kis esze, hogy mit mesélhetne magáról.*
- Most nem Lihanechből jövök, hanem Karavánpihenőből. Igazán azt hiszem kicsit elkavarodtam, mert az Atheniori erdő, erdei tisztására igyekeztem. Azt hiszem elfáradtam és elsétáltam az erdőben.* Magyarázza meg a tévedésének az egyszerű okát.*
- Amúgy ti itt mit szövetkeztek? Ezüstöt szőtök talán? *Érdeklődik, és a kis tündér arcára nézve a férfi arra jöhet rá, hogy ezt most komolyan kérdezi.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.16 22:43:56
*Még csak fel sem fogja, miféle megdöbbenést okoz a férfinek. Na, igen sosem szokta észrevenni, hol kit és mikor taszít ámulatba a jól csengő kis szavaival. Amikor a férfi kezdi ecsetelni, hogy ez nem pusztán egy tisztás. Körbe néz. Hát igen akad rajta egy ház, de az olyan messze van, hogy nem sorolta a tisztáshoz. Vállat von. Neki aztán ez a része mindegy. Most hogy van egy ház vagy nincsen, hát attól ő még elfér itt és ehet, pihenhet és aludhat.*
- Óóhh. *Csillannak fel a kék szemei, ahogy kimondja a férfi, hogy hol is jár.*
- Ez nagyon szép, hogy találtátok ki, hogy Ezüstszilánk legyen a neve? *Kérdezi, és csilingelve körbe ugrálja izgatottságában a férfit, közben szárnyai is aprót rezzennek. Csoda, hogy még képes mozogni. Teljesen lefagyhattak azok a kis hártyás szárnyacskái.*
- És én szerinted lehetnék Aranyszilánk? Mert ilyen aranyszőke hajam van? *Csippenti két ujjai közé egy hajtincsét, mely tényleg aranylószínekben fénylik, ahogy a fény megtörik rajta.*
- Nagyon jó, hogy ha tudsz segíteni. *Mondja kedvesen, majd megáll, és szembe fordul a férfivel.*
- Lihanechi Aerwen vagyok a Wairaness sokadrangú házból. *Itt elgondolkodik, aztán vállat vonva szólal meg.*
- Azt hiszem a hetedikből. De szólíts csak Aerwennek, ezek ilyen rokoni dolgok, még én sem értem egészen. *Mosolyodik el, aztán hirtelen ötlettől vezérelve szólal meg kicsit felkiáltva. Nagyon beleélve magát abba, amit mondani készül. Ehhez még kezeivel is hevesen hadonászni kezd. Addig sem marad nyugton legalább.*
- Vagyis nem, szólíts Aranyszilánknak, mostantól ez leszek.* Találja ki az újdonsül nevét.
Aztán elégedetten konstatálja, hogy a sál bizony jó helyre kerül. És a férfinek még jobban is áll, mint neki. Azt viszont nem érti, hogyan lehet, hogy a férfit nem szúrja?*
*Betérnek ezután a házba, óvatosan most mintha még jóval lassabban lépkedne. Néha meg is áll, és körbe néz. Időnként izgatottan rezzenek meg a szárnyai, ahogy valami érdekes tárul a szeme elé. A felszólításra azonban visszasétál a férfihez, és leül. *
- Igen köszönöm. *Figyeli, ahogy kitöltődik a tea, de azon jár a kis esze, hogy mit mesélhetne magáról.*
- Most nem Lihanechből jövök, hanem Karavánpihenőből. Igazán azt hiszem kicsit elkavarodtam, mert az Atheniori erdő, erdei tisztására igyekeztem. Azt hiszem elfáradtam és elsétáltam az erdőben.* Magyarázza meg a tévedésének az egyszerű okát.*
- Amúgy ti itt mit szövetkeztek? Ezüstöt szőtök talán? *Érdeklődik, és a kis tündér arcára nézve a férfi arra jöhet rá, hogy ezt most komolyan kérdezi.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.16 22:43:56
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-16 06:54:23
Üzenet elküldve: 2015-12-16 06:54:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten//
*Talán még sosem lepődött meg ennyire mint ebben az ominózus pillanatban. Tágra nyílt szemekkel bambul a tündérre mikor az köszönti őt.*
~Úrfi?~
*Semmi emléke nincs arról hogy valaha is így szólította volna valaki a lassacskán az ötvenesek felé tartó mágust. Hihetetlen, teljesen elképed, kell neki pár másodperc mire feldolgozza.*
~Na ezt elmondom a többieknek.~ *biztosan jó kis mulatozás lesz belőle.*
-Azért nem pusztán egy tisztás. *mondja mikor már szóhoz bír jutni a döbbenettől.*
~Elképesztő.~
-Synmira az Ezüstszilánk Szövetség otthona a ház környékével és a hátsó részekkel egyaránt. Igen a helyén van.
*A tündér kérése nem nagy, étel ital szállás éppen akad.*
-Tudok segíteni... de elárulnád kérlek, hogy kihez is van szerencsém? *néz kérdően a tündérre, akinek illene bemutatkozni ha már erre tévedt. A következőt teljesen félreértik, mivel Worenth végignéz a tündéren, ergo arra céloz nyilván hogy a tündérnek nem úgy tűnik mintha nagyon meleg felszerelése lenne.*
-Én? Én ugyan nem... nem úgy értettem... áh. *sóhajt egyet a végén majd nyúl a feléje nyújtott sálért és elveszi tőle mintegy belenyugodva a félreértést. Nem mintha neki nagyon kellene a sál, de mégse dobja már el legfeljebb majd jó lesz valakinek.*
-Hát köszönöm. *mondja és nyakába teszi a sálat, őt nem zavarja ha szúrós anyagú. Mindenesetre különösen indul ez az egész találkozás, de annál érdekesebb lehet a végkimenetel.*
-Menjünk be a házba. *mondja majd mutatja az utat és vélhetően a tündér társaságában megy vissza a zárt térbe, ahol sokkal jobb idő van mint kint, így a sálat le is veszi nyakából és ráhajtja az egyik szék karfájára.*
-Foglalj helyet és mesélj magadról valamit. Teát tölthetek? *kérdezi és két csészét vesz elő, közben kíváncsian várja a tündérke történetét.*
*Talán még sosem lepődött meg ennyire mint ebben az ominózus pillanatban. Tágra nyílt szemekkel bambul a tündérre mikor az köszönti őt.*
~Úrfi?~
*Semmi emléke nincs arról hogy valaha is így szólította volna valaki a lassacskán az ötvenesek felé tartó mágust. Hihetetlen, teljesen elképed, kell neki pár másodperc mire feldolgozza.*
~Na ezt elmondom a többieknek.~ *biztosan jó kis mulatozás lesz belőle.*
-Azért nem pusztán egy tisztás. *mondja mikor már szóhoz bír jutni a döbbenettől.*
~Elképesztő.~
-Synmira az Ezüstszilánk Szövetség otthona a ház környékével és a hátsó részekkel egyaránt. Igen a helyén van.
*A tündér kérése nem nagy, étel ital szállás éppen akad.*
-Tudok segíteni... de elárulnád kérlek, hogy kihez is van szerencsém? *néz kérdően a tündérre, akinek illene bemutatkozni ha már erre tévedt. A következőt teljesen félreértik, mivel Worenth végignéz a tündéren, ergo arra céloz nyilván hogy a tündérnek nem úgy tűnik mintha nagyon meleg felszerelése lenne.*
-Én? Én ugyan nem... nem úgy értettem... áh. *sóhajt egyet a végén majd nyúl a feléje nyújtott sálért és elveszi tőle mintegy belenyugodva a félreértést. Nem mintha neki nagyon kellene a sál, de mégse dobja már el legfeljebb majd jó lesz valakinek.*
-Hát köszönöm. *mondja és nyakába teszi a sálat, őt nem zavarja ha szúrós anyagú. Mindenesetre különösen indul ez az egész találkozás, de annál érdekesebb lehet a végkimenetel.*
-Menjünk be a házba. *mondja majd mutatja az utat és vélhetően a tündér társaságában megy vissza a zárt térbe, ahol sokkal jobb idő van mint kint, így a sálat le is veszi nyakából és ráhajtja az egyik szék karfájára.*
-Foglalj helyet és mesélj magadról valamit. Teát tölthetek? *kérdezi és két csészét vesz elő, közben kíváncsian várja a tündérke történetét.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-15 22:58:09
Üzenet elküldve: 2015-12-15 22:58:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ketten//
*Nem szokott fázni, mintha belül a zsigerei is olyan gyorsan mozognának, mint amilyen gyorsan karjai lábai szoktak. Kivéve most, de ez egy eléggé fáradt tündérnek tűnik. Talán most pont olyan lassú, mint az emberek szoktak lenni átlagosan. A kedves, számára túlságosan kedves megszólítás azonban megdermeszti. Nincsen egyedül, és valaki hölgynek szólítja. Meg az eltévedése felől érdeklődik. Körbe néz, röpke gyors fordulás ide oda. Egész teste tengelye körül fordul, vagy hármat, négyet, mire csak pár pillantás telik el. Megáll, aztán látszólag nem mozdul, legalábbis a teste nem. A keze a lába feje továbbra sem nyughat egy percre sem. *
- Üdv neked is kedves úrfika. *Köszönti csilingelő vékony hangján. Megnézi jobban a férfit, nagy magas fehér köpenyes. Olyan tipikus ember férfinek tűnik.*
- Nem tévedtem el. Egy erdőn keresztül jöttem egy tisztás felé. Az ott egy erdő ez meg egy tisztás. Szóval minden jó, a helyén van még minden. *Bizonygatja ezt is kicsit bő lére eresztve. Ajkára mosoly ül ki, mert az ilyenkor, ha kell, hanem ott trónol. Szemében pedig kíváncsisága újult erővel éled fel. Az persze könnyen lehet, hogy a kicsi tündér az atheniori erdőben megbúvó Erdő széli tisztásra igyekezett. Csak talán kicsit túljött azon, egy kicsit nagyon is.*
- Hát csak pihenni szeretnék. Aludni, enni és inni. *Felel a kérdésre.*
- Nem pont ebben a sorrendben, de ha tudsz segíteni benne, megköszönöm. *Jelenti ki ismét csak kedvesen, vékony hangja, mintha valami lágy kis dallamként csendülne. Az utolsó kérdést, azt nem érti. Fejét oldalra fordítva néz a férfire, és próbálja kitalálni, mi lehet a baja?*
- Fázol? *Kiált fel hangosabban. Ezt rakja össze ugyanis a kérdésből. Letekeri a sálat a nyakából, és egyből a férfi felé nyújtja. Könnyen észrevehető, hogy ez egy emberméretű holmi.*
- Tessék, odaadom. Ez valami gyupacs vagy mi, nagyon szúr, csak nem fér be a táskámba, eldobni meg nem volt szívem. *Magyarázza meg miért viselte mégis a kellemetlen sálat. Egészen felderült ezen, hogy megszabadulhat tőle.*
- Még a köpenyedhez is megy. Látod ez is fehér gyupacsos kendő. Jól fog állni. *Tudja le az élet problémásabb részét. Már csak pihennie, enni és innia kellene valami nyugodt helyen. Aztán minden a helyére zökken, ismét gyorsan rohangászhat, kíváncsiskodhat és fedezheti fel a világ rejtélyes apró csodáit.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.15 23:01:57
*Nem szokott fázni, mintha belül a zsigerei is olyan gyorsan mozognának, mint amilyen gyorsan karjai lábai szoktak. Kivéve most, de ez egy eléggé fáradt tündérnek tűnik. Talán most pont olyan lassú, mint az emberek szoktak lenni átlagosan. A kedves, számára túlságosan kedves megszólítás azonban megdermeszti. Nincsen egyedül, és valaki hölgynek szólítja. Meg az eltévedése felől érdeklődik. Körbe néz, röpke gyors fordulás ide oda. Egész teste tengelye körül fordul, vagy hármat, négyet, mire csak pár pillantás telik el. Megáll, aztán látszólag nem mozdul, legalábbis a teste nem. A keze a lába feje továbbra sem nyughat egy percre sem. *
- Üdv neked is kedves úrfika. *Köszönti csilingelő vékony hangján. Megnézi jobban a férfit, nagy magas fehér köpenyes. Olyan tipikus ember férfinek tűnik.*
- Nem tévedtem el. Egy erdőn keresztül jöttem egy tisztás felé. Az ott egy erdő ez meg egy tisztás. Szóval minden jó, a helyén van még minden. *Bizonygatja ezt is kicsit bő lére eresztve. Ajkára mosoly ül ki, mert az ilyenkor, ha kell, hanem ott trónol. Szemében pedig kíváncsisága újult erővel éled fel. Az persze könnyen lehet, hogy a kicsi tündér az atheniori erdőben megbúvó Erdő széli tisztásra igyekezett. Csak talán kicsit túljött azon, egy kicsit nagyon is.*
- Hát csak pihenni szeretnék. Aludni, enni és inni. *Felel a kérdésre.*
- Nem pont ebben a sorrendben, de ha tudsz segíteni benne, megköszönöm. *Jelenti ki ismét csak kedvesen, vékony hangja, mintha valami lágy kis dallamként csendülne. Az utolsó kérdést, azt nem érti. Fejét oldalra fordítva néz a férfire, és próbálja kitalálni, mi lehet a baja?*
- Fázol? *Kiált fel hangosabban. Ezt rakja össze ugyanis a kérdésből. Letekeri a sálat a nyakából, és egyből a férfi felé nyújtja. Könnyen észrevehető, hogy ez egy emberméretű holmi.*
- Tessék, odaadom. Ez valami gyupacs vagy mi, nagyon szúr, csak nem fér be a táskámba, eldobni meg nem volt szívem. *Magyarázza meg miért viselte mégis a kellemetlen sálat. Egészen felderült ezen, hogy megszabadulhat tőle.*
- Még a köpenyedhez is megy. Látod ez is fehér gyupacsos kendő. Jól fog állni. *Tudja le az élet problémásabb részét. Már csak pihennie, enni és innia kellene valami nyugodt helyen. Aztán minden a helyére zökken, ismét gyorsan rohangászhat, kíváncsiskodhat és fedezheti fel a világ rejtélyes apró csodáit.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.15 23:01:57
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:42:37
Üzenet elküldve: 2015-12-15 20:42:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Ketten//
*Visszasétál a ház köré, éppen elmélyülten elmélkedik a jövőről, mi lesz Synmira és az egész város sorsa ha ez a probléma globálisra növi ki magát, és nem csak bizonyos területeket érint. Harcolni és küzdeni fognak az biztos, de vajon lesznek e elegen? Képes lesz e megvédeni azokat akiket szeret? Képes lesz e a szövetség élén megvívnia sikeresen a csatát? Merthogy élre kell állnia ez nem vitás. Egy aprócska alakot szűr ki már tisztes távolságból, látszólag még sincsen egyedül. Ahogy közeledik hozzá egyre inkább bontakozik ki az alak, majd közelebbről már egészen jól ki lehet venni ki is érkezett Synmiraba.*
~Jé egy tündér!~
*Annyira kis tüneményes a lény hogy rögtön jobb kedvre, mosolyra deríti a férfit, annyira aranyos a kis termetével meg a picike ruháival. Egészen pontosan nem hallja mit beszél maga elé, ugyanakkor igyekszik észrevetetni magát mielőbb, majd mikor elkapja a tündér tekintetét megszólítja miközben lassan sétál felé.*
-Üdvözöllek kis hölgy! Netán eltévedtél? *jön a kérdés mert szinte mindent látott itt mióta ide költöztek na de tündért azt még nem, legfeljebb még nagyon az elején egyet.*
-Segíthetek valamiben? Nem egy téli szerelés. *néz végig kissé mosolyogva a picike tündéren, aki lehet melegebben öltözött mint szokott, de a hóhajú mágust kirázza a hideg ha ránéz. Worenth nagy fehér mágusköpenye alatt mellényt visel, meg vastag nadrágot magas szárú csizmával, így ő nem fázik, de a tündér még így is elég lengének tűnik. De végre akad társasága ez a fő!*
*Visszasétál a ház köré, éppen elmélyülten elmélkedik a jövőről, mi lesz Synmira és az egész város sorsa ha ez a probléma globálisra növi ki magát, és nem csak bizonyos területeket érint. Harcolni és küzdeni fognak az biztos, de vajon lesznek e elegen? Képes lesz e megvédeni azokat akiket szeret? Képes lesz e a szövetség élén megvívnia sikeresen a csatát? Merthogy élre kell állnia ez nem vitás. Egy aprócska alakot szűr ki már tisztes távolságból, látszólag még sincsen egyedül. Ahogy közeledik hozzá egyre inkább bontakozik ki az alak, majd közelebbről már egészen jól ki lehet venni ki is érkezett Synmiraba.*
~Jé egy tündér!~
*Annyira kis tüneményes a lény hogy rögtön jobb kedvre, mosolyra deríti a férfit, annyira aranyos a kis termetével meg a picike ruháival. Egészen pontosan nem hallja mit beszél maga elé, ugyanakkor igyekszik észrevetetni magát mielőbb, majd mikor elkapja a tündér tekintetét megszólítja miközben lassan sétál felé.*
-Üdvözöllek kis hölgy! Netán eltévedtél? *jön a kérdés mert szinte mindent látott itt mióta ide költöztek na de tündért azt még nem, legfeljebb még nagyon az elején egyet.*
-Segíthetek valamiben? Nem egy téli szerelés. *néz végig kissé mosolyogva a picike tündéren, aki lehet melegebben öltözött mint szokott, de a hóhajú mágust kirázza a hideg ha ránéz. Worenth nagy fehér mágusköpenye alatt mellényt visel, meg vastag nadrágot magas szárú csizmával, így ő nem fázik, de a tündér még így is elég lengének tűnik. De végre akad társasága ez a fő!*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-12-15 18:35:21
Üzenet elküldve: 2015-12-15 18:35:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egyedül - már nem//
*Úgy egy méter magas, igen vékony alkatú lány érkezik egyre fáradtabban. Szereti az erdőt, de most úgy érzi ennek sosem lesz vége. Derékig érő arany szőke haja enyhén hullámosan keretezi egész alakját. Különös aranyszín aurát kölcsönözve neki. Szeme vidám tompa kékes szikrával csillan fel. Bájos gyermeki arcocskáján jelenleg pár koszfolt, és kedves huncut mosoly árnya játszik.
Testét csak egy fehér kis ujjatlan felső fedi, mely egész hátát szabadon hagyva a nyakában rögzül. Egy színben megegyező térdig érő kis nadrágszoknya. A téli időjárásra tekintettel melegebb ruhákat is előkerültek a táskájából. Fehér, már inkább piszkos szürke gyapjú harisnyát húzott lábaira, és szürke kis bőr csizma van lábain. Nyaka köré fehér kendőt tekert, kezeire pedig hosszú meleg kesztyűt húzott, mely egészen hónaljáig felér. A ruházata egész hátát szabadon hagyja, hogy aprócska áttetsző szárnyainak ne legyen semmi gátja. Azok most kissé megfagyottan, alig-alig rezzennek meg. vagy talán a fáradság teszi, hogy ennyire elfásult a kicsi tündérke.
Nagy sóhajt ereszt el mikor elér egy fehér kavicsos utat talál, mely egy tisztásra vezeti. Megkönnyebbülten lélegzik fel. Talán mégis lesz hol pihennie. A tisztásokat szereti, ott jókat lehet pihenni, aludni, enni és minden ilyen hasonló fáradságot elűző cselekvést megejteni. Aludni szeretne, bár előbb talán enne még és inna is.*
- Eszem, majd alszom. És iszom. Nem ez nem jó sorrend. *rázza meg fejét, melyre csak úgy repkednek aranyló fürtjei.*
- Hogy is legyen? Iszom, alszom és eszem? *kérdezi magától. Még mindig józan épeszűnek kéne elkönyvelnie magát, mert senki nem felel. Fáradtan felsóhajt.*
- Mindegy majd valahogy sorrendbe veszem, ahogy esik úgy puffan majd. *Dönt hamar, és innentől már nem izgatja hogyan legyen. Majd a sors meg a szellemek, megoldják helyette is az biztos.*
*Úgy egy méter magas, igen vékony alkatú lány érkezik egyre fáradtabban. Szereti az erdőt, de most úgy érzi ennek sosem lesz vége. Derékig érő arany szőke haja enyhén hullámosan keretezi egész alakját. Különös aranyszín aurát kölcsönözve neki. Szeme vidám tompa kékes szikrával csillan fel. Bájos gyermeki arcocskáján jelenleg pár koszfolt, és kedves huncut mosoly árnya játszik.
Testét csak egy fehér kis ujjatlan felső fedi, mely egész hátát szabadon hagyva a nyakában rögzül. Egy színben megegyező térdig érő kis nadrágszoknya. A téli időjárásra tekintettel melegebb ruhákat is előkerültek a táskájából. Fehér, már inkább piszkos szürke gyapjú harisnyát húzott lábaira, és szürke kis bőr csizma van lábain. Nyaka köré fehér kendőt tekert, kezeire pedig hosszú meleg kesztyűt húzott, mely egészen hónaljáig felér. A ruházata egész hátát szabadon hagyja, hogy aprócska áttetsző szárnyainak ne legyen semmi gátja. Azok most kissé megfagyottan, alig-alig rezzennek meg. vagy talán a fáradság teszi, hogy ennyire elfásult a kicsi tündérke.
Nagy sóhajt ereszt el mikor elér egy fehér kavicsos utat talál, mely egy tisztásra vezeti. Megkönnyebbülten lélegzik fel. Talán mégis lesz hol pihennie. A tisztásokat szereti, ott jókat lehet pihenni, aludni, enni és minden ilyen hasonló fáradságot elűző cselekvést megejteni. Aludni szeretne, bár előbb talán enne még és inna is.*
- Eszem, majd alszom. És iszom. Nem ez nem jó sorrend. *rázza meg fejét, melyre csak úgy repkednek aranyló fürtjei.*
- Hogy is legyen? Iszom, alszom és eszem? *kérdezi magától. Még mindig józan épeszűnek kéne elkönyvelnie magát, mert senki nem felel. Fáradtan felsóhajt.*
- Mindegy majd valahogy sorrendbe veszem, ahogy esik úgy puffan majd. *Dönt hamar, és innentől már nem izgatja hogyan legyen. Majd a sors meg a szellemek, megoldják helyette is az biztos.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519