//Második szál//
//Grem//
-Ahogy mondod. Sokan belenyúlnak a mágiába, de kevesen vannak, akik igazán nagy eredményeket tudnak felmutatni.
*Egy tanítómester távozása bizony bőven okoz fejtörést, így mihamarabb szükség van utánpótlásra.*
-Bár mondhatnám, hogy igen. *sóhajt.* -De, sajnos a tűz és a napmágiában vannak hiányosságok. Ezt mihamarabb orvosolni fogjuk, hiszen egy jó iskolához hozzátartozik, hogy szinte bármit képesek legyenek megtanítani. Mentségünkre legyen szólva, hogy a mágiatanulás jelenleg teljesen el van vágva. Igen, Isurii a víz, hold, sőt a levegőágban is ügyes volt, igazi nagymesternek mondható. Nos, erre azt tudom mondani, hogy egy másik mágus teljes tudástárának feltérképezése szinte lehetetlen. Azt nagyjából lehet tudni, hogy ki milyen ágban jártas, mi az, amit előszeretettel alkalmaz, ami a névjegye lesz. Viszont, hogy milyen szinten jártas benne, azt amíg nem tapasztaljuk meg, nem fogjuk tudni. A mágusok egyébként is előszeretettel rejtik el tudásukat és nem mutatnak meg mindent.
*Amivel egyébiránt nincs is semmi gond. Sok idő egy ág kitanulása, de igazi tanító akkor lesz valaki, ha legalább két ágban tud érdemit felmutatni.*
-Szóval egyetlen diákot tanítanak ki és csak annak adják át a tudásukat. Aztán, az megint majd csak egyet fog tanítani, így mindig kettő lesz. Szíve joguk ezt tenni, ha ők ebben hisznek és ezt tartják helyesnek, hát csinálják csak.
*Worenth inkább az egységben az erő híve, mintsem az egyetlen egyén markába sűrített hatalomé. Utóbbinak is biztosan akadnak hívei szép számban.*
-Azt hiszem értem, amit mondasz. Minden tudós őrült egy kicsit, aki pedig nem, az az igazán nagy célok elérése érdekében kénytelen azzá válni.
*Őszintén szólva Grem is az kicsit, de semmiképp sem agyalágyult, vagy gyengeelméjű, hanem inkább tisztán őrült. Fura, de igaz.*
-Biztos nehéz a nevelésben is megtalálni az aranyközéputat, főleg akkor, ha a két szülő teljesen más irányvonalat erőltet. Aki így marja el saját magától a gyermekét, annak lesz min elgondolkodni a jövőben.
*Na persze, könnyen beszélnek ők, akik nem szülők, hogy így meg úgy kellene. Worenth viszont úgy érzi, hogy ha valaha még születne gyermeke, képes lenne a józan ész határain belül terelgetnie őt.*
-Én is sokat bolyongtam ám a világban. *jegyzi meg, hogy azért ő sem mindig ült a kényelmes, magas háttámlájú, tekintélyes bársonyszékben.* -Ez viszont valami oknál fogva jellemző a mágusokra. Gyakran érkeznek messziről, megfáradt vándorként, vagy rejtélyes utazóként, egy bottal a kezükben.
*Együtt nevet a gnómmal, amit nem is kell elősegítenie a bornak.*
-Árulónak tekinteni valakit, csak mert külön utakon akar járni és hátat fordít a hagyományoknak... elég maradi felfogás.
*Nem csoda, ha a Doktor haragot táplál ezen gnómok iránt, ugyanakkor nem szabad, hogy a harag elködösítse elméjét.*
-Reméltem, hogy ha nem is több, de legalább egy barátod és útitársad volt, aki útra kelt veled. Szomorú történet... sajnálom, hogy nem volt kire támaszkodnod.
*Worenthnek szerencsére sosem akadt gondja az alvilággal, de nem is tervezi.*
-Mi volt az első olyan eszköz, amit megterveztél és elkészítettél? Milyen érzés volt megalkotni valamit önerőből? *kérdezi mosolyogva, hogy igyekezzen valami kellemesebb emléket felszínre csalni a Doktornál. Közben az üveg aljában maradt kevéske bort is kiönti, fele-fele arányban.*