//Eireni//
*Úgy tűnik Essfyh "átváltozása" után néhány pillanatnyi csend áll be. Maga a lány is zavarban van, hol a padlót nézi, hol Eirenit, de az égvilágon semmi értelmes nem jut eszébe, amit mondhatna. A csönd is kínosan csikarja a dobhártyáját. Főleg mert így hagyja, hogy a lány gondolatokhoz jusson. Észrevételezhesse a kiengedett hajat, a szabályos és finom vonásokat, azokat a szép szemeket... Így feledkezik bele Ess a bámulásba, de amint tovább nézné a csodás elemeket, fejébe villant Kagan teste és tettei, amitől iszonyodva hőköl hátra, mintha csak valami undorító bukkant volna fel Eireni mögött. Az undorodó arc, riadtba csap át, majd zavartba. Essfyh szeme alatt sötét karikák jelennek meg, s szégyenlősen kezdi egyik karját dörzsölni. Magában csak reméli, hogy az utóbbi jelenetet a fiú nem vette észre.*
- Elnézést. Engem nem szoktak magázni.
*Feleli riadtan. Mindig kis félvér csitri volt, aki maximum annyira volt jó, hogy odavakkantsanak neki néhány szót. Apja sem méltatta nagyon többre. Így ha valaki tegezi, rögtön képes tőle zavarba jönni. Amúgy is eléggé zavaró, hogy nem tudja, kit hogyan kellene szólítania. S ha másoktól már hallotta is, mégsem biztos benne. *
- A tegeződés közvetlenebb...
*Mondja piros arccal, közben ujjait babrálja, hogy addig se kelljen Eirenire néznie. Ha a fiú a magázódást helyesebbnek tartja, ám legyen úgy, de Ess egyáltalán nincs hozzászokva ehhez a modorhoz.
Az új téma, ami a könyvekről szól, sokkal jobban felvidítja, az arcán is látszik, hogy mennyire felderül, még a szemei is csillognak.*
- Ó, igen! Nagyon szeretem a regényeket, tanulni is imádok. Csak a könyvekből nem olyan egyszerű... Viszont regényt olvasni teljesen más dolog! Olyan élményekben lehet részem, amilyenekben a valóságban soha. Tudja, a képzeletnek soha semmi sem szabhat határt és akárhová eljuthatunk vele!
*Essfyh még jobban fellelkesedik, mint Eireni. Mondandója közben vadul hadonászik, habár ezt észre sem veszi, de így sokkal kifejezőbb, mintha csak simán beszélne. Szemei mohón csillognak, ahogy eszébe jut az a rengeteg kaland, amiben életében része volt, persze könyvek révén. A heves megnyilvánulást egy ábrándos sóhajjal zárja le, vállai kicsit megesnek a végére.*
- Gyönyörű történetet, gyönyörűt... És nem mellesleg izgalmas! Az egész világot bele lehet vele járni és megannyi lényt és személyiséget meg lehet benne ismerni. És még nem is beszéltem a főhősről... Egy igazi lovag, nemes erkölcsökkel és célokkal! De tudod... mindig jobban kedveltem az egyik társát, ő az egész könyvben olyan szorgalmas és okos! Egy mágus, rettenetes erővel, de mégis kedves és egyáltalán nem fellengzős. Annyira kár, hogy nem róla szól az egész regény...
*Essfyh vitathatatlanul feloldódott és talán le sem lehetne csapni, még az említett könyvvel sem. Öntudatlanul tegezni kezdi Eirenit, s ahogy még jobban belelendül a mesélésbe, szinte komplett táncmozdulatokat tesz, nem csak a kezeit járatja.*