Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-22 22:42:15
Üzenet elküldve: 2016-07-22 22:42:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Daewe, Atehaner//
*Essfyh képtelen nem viszonozni Atehaner mosolyát, hiszen hasonlóan érez ő is. Minden rossz ellenére, amik vele és másokkal történtek, még mindig reménykedik és szorgosan igyekszik is, hogy apró lépésenként, de szebb hellyé tegye a világot.*
- Igen!
*Helyesel a fiú mondatára, még a könyökeit is behúzza lelkesedésében. A következő párbeszéd viszont eléggé egy érzelmivasút neki. Daewe története nagyon tetszik neki. Eleinte. Aztán a végén rettentően elszomorodik és mély gondolkodóba esik, miszerint hogyan képesek ilyenre az emberek. Hiszen a történet szerint a szolga nyíltan elmondta, hogy neki ez így jó.
Azután Ess kettejük között kapkodja a fejét. Kétségbe van esve azon, hogy ezek itt milyen ellentétet hegyeznek egymás között, pedig össze kéne tartani. Idegességében az egyik hajtincsét kezdi csavargatni és tépkedni.*
- Öh... beszéljünk valami másról?
*Kérdezi idegesen.*
- Szerintem a nyughatatlan hullák nem csak szimpla pletykák.
*Folytatja idegesen. Éppen eleget hallott róluk és a csatáról, hogy ne egy kósza kacsának higgye őket. Nem hinné, hogy az életre kelt halottak híre egy buta tréfa lenne. S éppen a dolog valósága az, amiért Essyt kiveri a hideg veríték. Hisz önmagában, hogy meg tudja védeni magát, akár még többeket is, de ez nem azt jelenti, hogy szívesen beszélne meg a zombikkal egy teadélutánt.*
*Essfyh képtelen nem viszonozni Atehaner mosolyát, hiszen hasonlóan érez ő is. Minden rossz ellenére, amik vele és másokkal történtek, még mindig reménykedik és szorgosan igyekszik is, hogy apró lépésenként, de szebb hellyé tegye a világot.*
- Igen!
*Helyesel a fiú mondatára, még a könyökeit is behúzza lelkesedésében. A következő párbeszéd viszont eléggé egy érzelmivasút neki. Daewe története nagyon tetszik neki. Eleinte. Aztán a végén rettentően elszomorodik és mély gondolkodóba esik, miszerint hogyan képesek ilyenre az emberek. Hiszen a történet szerint a szolga nyíltan elmondta, hogy neki ez így jó.
Azután Ess kettejük között kapkodja a fejét. Kétségbe van esve azon, hogy ezek itt milyen ellentétet hegyeznek egymás között, pedig össze kéne tartani. Idegességében az egyik hajtincsét kezdi csavargatni és tépkedni.*
- Öh... beszéljünk valami másról?
*Kérdezi idegesen.*
- Szerintem a nyughatatlan hullák nem csak szimpla pletykák.
*Folytatja idegesen. Éppen eleget hallott róluk és a csatáról, hogy ne egy kósza kacsának higgye őket. Nem hinné, hogy az életre kelt halottak híre egy buta tréfa lenne. S éppen a dolog valósága az, amiért Essyt kiveri a hideg veríték. Hisz önmagában, hogy meg tudja védeni magát, akár még többeket is, de ez nem azt jelenti, hogy szívesen beszélne meg a zombikkal egy teadélutánt.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-22 22:22:12
Üzenet elküldve: 2016-07-22 22:22:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Nellara//
*Loka bizony nincs itt hiába kiabál neki nem leli sehol. Nincs más választása, mint megvárni amíg felbukkan, vagy keresni olyat aki tud hollétéről. Utóbbi verziónál hibádzik, hogy senki sincs aki tájékoztatná, így fújtatva jön ki a házból. Ha már kénytelen várakozó álláspontot felvenni akkor hasznossá teszi magát, és tesz pár rutinkört. Hát sokáig nem kell mennie, hiszen szinte azonnal belebotlik valakibe... majdnem szó szerint. Kicsit meg is lepődik, egyik keze reflexszerűen kapja le válláról elf íját, de mikor nyílvesszőért nyúl rájön, hogy egy aprócska tündérrel van dolga. Akár feltételezhetné is, hogy valami élőholt dög, de őszintén szólva még ha így lenne akkor sem riasztaná meg nagyon a pici lény.*
-Segíthetek? *üti le fejét, hogy a szemkontaktust felvegye a tündérrel.* -Mi járatban itt?
*Loka bizony nincs itt hiába kiabál neki nem leli sehol. Nincs más választása, mint megvárni amíg felbukkan, vagy keresni olyat aki tud hollétéről. Utóbbi verziónál hibádzik, hogy senki sincs aki tájékoztatná, így fújtatva jön ki a házból. Ha már kénytelen várakozó álláspontot felvenni akkor hasznossá teszi magát, és tesz pár rutinkört. Hát sokáig nem kell mennie, hiszen szinte azonnal belebotlik valakibe... majdnem szó szerint. Kicsit meg is lepődik, egyik keze reflexszerűen kapja le válláról elf íját, de mikor nyílvesszőért nyúl rájön, hogy egy aprócska tündérrel van dolga. Akár feltételezhetné is, hogy valami élőholt dög, de őszintén szólva még ha így lenne akkor sem riasztaná meg nagyon a pici lény.*
-Segíthetek? *üti le fejét, hogy a szemkontaktust felvegye a tündérrel.* -Mi járatban itt?
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-22 21:16:40
Üzenet elküldve: 2016-07-22 21:16:40
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Essfhy, Daewe//
- Hé, de itt talán sikerül legyűrnünk az ilyen gonoszságot!
*A félszürke közelebb lép Essfhyhez, reményteli mosollyal és mosolygó szemekkel néz rá, mintha csak azt mondaná, hogy "Minden rendben!".
Mikor Atehaner meghallja Daewe magyarázkodását rögtön eltűnik a jókedve, sőt az arcára egyértelmű düh rajzolódik ki.*
- Hát, tudod nem minden szolgával bánnak jól. Voltak olyanok a kastélyban, akik egy szobában ehettek a gazdákkal, őket kedvelték, engem nem.
*Megrántja a vállát. Miért is kedvelték volna, ha mindkét dolog benne van, amit egy elf utálhat: sötételf és félvér. Ennyi elég a gonoszsághoz.*
- Ugyan, ki bánna jól egy olyasvalakivel, akit még a szülei is eldobtak maguktól.
*Rázza a fejét, most már tényleg úrrá lesz rajta az elkeseredettség.*
- Addig nem hiszek a pletykáknak, még ne látok én is egyet a saját szememmel. Vagy egy megbízható forrás beszél róluk.
*Teszi ezt hozzá az élőholtas témához, de látszik, hogy nem igazán tud figyelni rá, elárasztják nem is olyan távoli múlt sebei, lerombolva a falakat, amiket maga köré tett.*
- Hé, de itt talán sikerül legyűrnünk az ilyen gonoszságot!
*A félszürke közelebb lép Essfhyhez, reményteli mosollyal és mosolygó szemekkel néz rá, mintha csak azt mondaná, hogy "Minden rendben!".
Mikor Atehaner meghallja Daewe magyarázkodását rögtön eltűnik a jókedve, sőt az arcára egyértelmű düh rajzolódik ki.*
- Hát, tudod nem minden szolgával bánnak jól. Voltak olyanok a kastélyban, akik egy szobában ehettek a gazdákkal, őket kedvelték, engem nem.
*Megrántja a vállát. Miért is kedvelték volna, ha mindkét dolog benne van, amit egy elf utálhat: sötételf és félvér. Ennyi elég a gonoszsághoz.*
- Ugyan, ki bánna jól egy olyasvalakivel, akit még a szülei is eldobtak maguktól.
*Rázza a fejét, most már tényleg úrrá lesz rajta az elkeseredettség.*
- Addig nem hiszek a pletykáknak, még ne látok én is egyet a saját szememmel. Vagy egy megbízható forrás beszél róluk.
*Teszi ezt hozzá az élőholtas témához, de látszik, hogy nem igazán tud figyelni rá, elárasztják nem is olyan távoli múlt sebei, lerombolva a falakat, amiket maga köré tett.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:37:51
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:37:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Amilyen elszánt volt a kis tündér, mikor elindult a városból az erdőn keresztül, annyira félénken közelíti meg Synmirát. Azt mondták neki, hogy itt erős mágusok laknak és a tanoncaik, talán őt is bevennék. Vagy nem. Főleg úgy nem, ha ismeretlenül csak úgy beállít ide. Sőt, azt sem mondták el neki, hogy kit keressen, csak azt, hogy jöjjön ide. Ha meglát valakit mit mondjon? Mindenesetre mégiscsak odasétál az épület mellé, egy lelket sem lát, benyitni viszont nem akar. Így hát inkább körbejárja a területet, hátha észreveszi valaki.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-21 12:35:42
Üzenet elküldve: 2016-07-21 12:35:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Loka keresése//
*Csöndes út vezet végig Synmira fehér kaviccsal felszórt útjáig, semmi említésre méltó nem történik, és ide bizony nem tolonganak úgy mint Amon Ruadhra, mondjuk ha jobban belegondol az ember ez nem meglepő. Synmira leginkább a mágusmesterek és máguspalánták otthonául szolgál, míg a Vashegy igazi olvasztótégely, ott aztán akad mindenféle népség amit csak el lehet képzelni.
Az udvaron nem lel senkit, és nagyjából minden érintetlen. A két fa között ott van a kifeszített ágy amit lágyan ringat a szellő, a fás fészernél is minden úgy van ahogyan Boruggal hagyták.*
-Hahó!
*Nem tudja elképzelni, hogy senki nincs itthon, mivel nagy felelőtlenség lenne Synmirat védtelenül hagyni, és talán egy-egy járőrkör sem ártana néha... ha már itt van fog menni pár kört a rend kedvéért, most azonban a házba nyit be.*
-Hahó! Van itt valaki? Daranel vagyok. *ha esetleg valaki nem ismerné fel az íjász hangját.*
-Loka! Merre vagy Loka?!
*Valaki csak felfigyel előbb vagy utóbb a kiabálására.*
*Csöndes út vezet végig Synmira fehér kaviccsal felszórt útjáig, semmi említésre méltó nem történik, és ide bizony nem tolonganak úgy mint Amon Ruadhra, mondjuk ha jobban belegondol az ember ez nem meglepő. Synmira leginkább a mágusmesterek és máguspalánták otthonául szolgál, míg a Vashegy igazi olvasztótégely, ott aztán akad mindenféle népség amit csak el lehet képzelni.
Az udvaron nem lel senkit, és nagyjából minden érintetlen. A két fa között ott van a kifeszített ágy amit lágyan ringat a szellő, a fás fészernél is minden úgy van ahogyan Boruggal hagyták.*
-Hahó!
*Nem tudja elképzelni, hogy senki nincs itthon, mivel nagy felelőtlenség lenne Synmirat védtelenül hagyni, és talán egy-egy járőrkör sem ártana néha... ha már itt van fog menni pár kört a rend kedvéért, most azonban a házba nyit be.*
-Hahó! Van itt valaki? Daranel vagyok. *ha esetleg valaki nem ismerné fel az íjász hangját.*
-Loka! Merre vagy Loka?!
*Valaki csak felfigyel előbb vagy utóbb a kiabálására.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-20 15:35:05
Üzenet elküldve: 2016-07-20 15:35:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Essfyh, Atehaner//
*Enyhe csodálkozással figyeli a félvér lány látványos elszörnyedését. Igaz, maga is hallott olyan barbár vidékekről, ahol a rabszolgatartást szörnyű bűnnek tekintik, de ilyesmi csak elszigetelt, civilizálatlan környékeken fordulhat elő. Legjobb tudomása szerint Amon Ruadh és a környezetébe tartozó vidékek nem tartoznak ide, de persze tévedhet.*
- Nézőpont kérdése. *vonja meg a vállát egy látszólag nemtörődöm mozdulattal* - A rabszolgának bizonyára borzalmas, a gazdának kevésbé. Bár ez sem mindig igaz. Hallottam olyan esetről, amikor a gazda fel akarta szabadítani a rabszolgáját, de az könyörgött neki, hogy ne tegye. Jó sora volt, szinte családtagként bántak vele. Úgy érezte, nem tudna mit kezdeni a szabadságával, ha cserébe elveszítene mindent, ami eddig fontos volt neki. A családot, ahol megbecsülve érezte magát úgy is, hogy nem volt szabad. A gyerekeket, akiket tanított és akik rajongtak érte. Az érzést, hogy nem kell aggódnia a holnap miatt, hiszen tudhatja előre, mit hoz és ebben nincs nélkülözés és szenvedés. Aztán még fél napot élt, miután megkapta szabadságlevelét. Felakasztotta magát. Pedig a gazdája hitte, jót tesz vele. Mondom, minden nézőpont kérdése.
*Atehanerre pillant, sejti, hogy az elmondottakat bántónak is érezheti a mélységi, elvégre abból, amit elmondott világos, hogy neki nem ilyen sora lehetett.*
- Ne érts félre, nem azért említettem ezt a példát, hogy háládatlanságod bizonyítsam. Nincs okom kételkedni benne, hogy te nem voltál ilyen szerencsés. *fanyar mosoly jelenik meg az arcán* - Már amennyire szerencsésnek lehet nevezni azt, aki eldobja magától az életet.
*Nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy milyen gyűlölettel beszél Atehaner a hosszúáletűekről, de különösebben nem foglalkozik vele. Bizonyára az ennek az oka, hogy gazdái rosszul bántak vele. Ehhez viszont semmi köze. Persze ha Daewe-nek vannak kellemetlen élményei a sötételfekkel kapcsolatban, azok biztosan nem származhatnak Atehanertől. Egyszer ezen is illene elgondolkodni. Hja, ha az előítéleteket ilyen könnyű lenne levetni... Leemel a polcról egy díszesebb kiállítású, aranyozott gerincű kötetet, belelapoz. Valami magasröptű mágiaelméleti írás lehet, ami a különböző ágak viszonyait taglalja. Egy kukkot sem ért belőle.*
- Azt beszélik, hogy készül valami. Egyre több baljós jelet látni és egyesek szerint az élőhalottak szinte már a kertek alatt nyüzsögnek. Nem tudom, mi igaz mindebből. Remélem nem sok.
*Visszateszi a könyvet a helyére, kicsit megakadt Essfyh kétségbeesett zavarán. Mint egy gyermek, aki elcsavargott szüleitől a sűrű erdőben és most, ahogy a szürkület kezd beszivárogni a fák közé, és már nem tartja olyan jó mókának a csínytevést. Az ilyen látvány pedig általában szánakozást vált ki az emberből (és az elfből).*
- Ha a Vashegy ura és népe valóban olyan erős, mint hírlik, nem hiszem, hogy aggódnunk kéne. Hamar visszakényszerítik ezeket a nyavalyásokat a föld alá. *elmosolyodik* - És itt mágusok is akadnak. Hátha a bűvös igék hatásosabbak ellenük, mint az acél, nem igaz?
*Az érzés mellett, ami az anyai ösztönöket kiváltotta, van egy másik is. Nehezen tudná megfogalmazni, nem is igazán vesz róla tudomást, de mégis gyanakvásról van szó. Akkor is így viselkedik valaki, ennyire zavartan, félénken, ha valamit nagyon el akar titkolni. De mi oka lenne a félelf lánynak ilyesmire? Badarság!*
*Enyhe csodálkozással figyeli a félvér lány látványos elszörnyedését. Igaz, maga is hallott olyan barbár vidékekről, ahol a rabszolgatartást szörnyű bűnnek tekintik, de ilyesmi csak elszigetelt, civilizálatlan környékeken fordulhat elő. Legjobb tudomása szerint Amon Ruadh és a környezetébe tartozó vidékek nem tartoznak ide, de persze tévedhet.*
- Nézőpont kérdése. *vonja meg a vállát egy látszólag nemtörődöm mozdulattal* - A rabszolgának bizonyára borzalmas, a gazdának kevésbé. Bár ez sem mindig igaz. Hallottam olyan esetről, amikor a gazda fel akarta szabadítani a rabszolgáját, de az könyörgött neki, hogy ne tegye. Jó sora volt, szinte családtagként bántak vele. Úgy érezte, nem tudna mit kezdeni a szabadságával, ha cserébe elveszítene mindent, ami eddig fontos volt neki. A családot, ahol megbecsülve érezte magát úgy is, hogy nem volt szabad. A gyerekeket, akiket tanított és akik rajongtak érte. Az érzést, hogy nem kell aggódnia a holnap miatt, hiszen tudhatja előre, mit hoz és ebben nincs nélkülözés és szenvedés. Aztán még fél napot élt, miután megkapta szabadságlevelét. Felakasztotta magát. Pedig a gazdája hitte, jót tesz vele. Mondom, minden nézőpont kérdése.
*Atehanerre pillant, sejti, hogy az elmondottakat bántónak is érezheti a mélységi, elvégre abból, amit elmondott világos, hogy neki nem ilyen sora lehetett.*
- Ne érts félre, nem azért említettem ezt a példát, hogy háládatlanságod bizonyítsam. Nincs okom kételkedni benne, hogy te nem voltál ilyen szerencsés. *fanyar mosoly jelenik meg az arcán* - Már amennyire szerencsésnek lehet nevezni azt, aki eldobja magától az életet.
*Nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy milyen gyűlölettel beszél Atehaner a hosszúáletűekről, de különösebben nem foglalkozik vele. Bizonyára az ennek az oka, hogy gazdái rosszul bántak vele. Ehhez viszont semmi köze. Persze ha Daewe-nek vannak kellemetlen élményei a sötételfekkel kapcsolatban, azok biztosan nem származhatnak Atehanertől. Egyszer ezen is illene elgondolkodni. Hja, ha az előítéleteket ilyen könnyű lenne levetni... Leemel a polcról egy díszesebb kiállítású, aranyozott gerincű kötetet, belelapoz. Valami magasröptű mágiaelméleti írás lehet, ami a különböző ágak viszonyait taglalja. Egy kukkot sem ért belőle.*
- Azt beszélik, hogy készül valami. Egyre több baljós jelet látni és egyesek szerint az élőhalottak szinte már a kertek alatt nyüzsögnek. Nem tudom, mi igaz mindebből. Remélem nem sok.
*Visszateszi a könyvet a helyére, kicsit megakadt Essfyh kétségbeesett zavarán. Mint egy gyermek, aki elcsavargott szüleitől a sűrű erdőben és most, ahogy a szürkület kezd beszivárogni a fák közé, és már nem tartja olyan jó mókának a csínytevést. Az ilyen látvány pedig általában szánakozást vált ki az emberből (és az elfből).*
- Ha a Vashegy ura és népe valóban olyan erős, mint hírlik, nem hiszem, hogy aggódnunk kéne. Hamar visszakényszerítik ezeket a nyavalyásokat a föld alá. *elmosolyodik* - És itt mágusok is akadnak. Hátha a bűvös igék hatásosabbak ellenük, mint az acél, nem igaz?
*Az érzés mellett, ami az anyai ösztönöket kiváltotta, van egy másik is. Nehezen tudná megfogalmazni, nem is igazán vesz róla tudomást, de mégis gyanakvásról van szó. Akkor is így viselkedik valaki, ennyire zavartan, félénken, ha valamit nagyon el akar titkolni. De mi oka lenne a félelf lánynak ilyesmire? Badarság!*
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-19 22:37:37
Üzenet elküldve: 2016-07-19 22:37:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Daewe, Atehaner//
*Essfyh továbbra sem érzi Daewe és Atehaner között szikrázó ellentétet, főleg az ellenséges szavakat nem érti. Habár szerencsére most már talán kicsit megértőbbek egymással, ami nem hátrány, ha egy csapatba akarnak tartozni. Na meg Ess azért sem érti az ellentétet, mert ha ő sötételfet lát, inkább félve eliszkol, mintsem megvetően méregesse és gonoszul szóljon hozzá. Azt sem igazán tudja elképzelni, mások hogyan viselkedhetnek így, az elfekről meg főleg. Hogy valakit rabszolga módra tartsanak? Abnormális.*
- Ez borzalmas!
*Kiált fel kétségbeesetten a hallottakra. Még a kezeit is az arcához illeszti, ahogy szörnyülködik. De inkább örülni kéne, hiszen Atehanernek itt már jobb dolga lesz. A szilánkok közül senki sem olyan gonosz, a legtöbben jóindulatúak és segítőkészek. Ess már csak tudja, hiszen ő is itt van, nem szaladt el. Illetve igen, de visszatért.*
- Igen, hallottam róluk.
*Válaszolja Essy a kérdésre. Az egyik kezét kezdi tördelni és zavartan pislog jobbra-balra. Túl sokat ő sem tud, de Tai régebben éppen leget mesélt. Essfyh éppen annak örül, hogyha találkozik egy hullával, meg tudja magát védeni. Legalábbis egy darabig.*
*Essfyh továbbra sem érzi Daewe és Atehaner között szikrázó ellentétet, főleg az ellenséges szavakat nem érti. Habár szerencsére most már talán kicsit megértőbbek egymással, ami nem hátrány, ha egy csapatba akarnak tartozni. Na meg Ess azért sem érti az ellentétet, mert ha ő sötételfet lát, inkább félve eliszkol, mintsem megvetően méregesse és gonoszul szóljon hozzá. Azt sem igazán tudja elképzelni, mások hogyan viselkedhetnek így, az elfekről meg főleg. Hogy valakit rabszolga módra tartsanak? Abnormális.*
- Ez borzalmas!
*Kiált fel kétségbeesetten a hallottakra. Még a kezeit is az arcához illeszti, ahogy szörnyülködik. De inkább örülni kéne, hiszen Atehanernek itt már jobb dolga lesz. A szilánkok közül senki sem olyan gonosz, a legtöbben jóindulatúak és segítőkészek. Ess már csak tudja, hiszen ő is itt van, nem szaladt el. Illetve igen, de visszatért.*
- Igen, hallottam róluk.
*Válaszolja Essy a kérdésre. Az egyik kezét kezdi tördelni és zavartan pislog jobbra-balra. Túl sokat ő sem tud, de Tai régebben éppen leget mesélt. Essfyh éppen annak örül, hogyha találkozik egy hullával, meg tudja magát védeni. Legalábbis egy darabig.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-19 21:34:14
Üzenet elküldve: 2016-07-19 21:34:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Essfhy, Daewe//
- Hát, az elfek.
*Rántja meg a vállát Essfyh kérdésére, majd óvatosan a jelen lévő elfre sandít, hogy mit reagál.*
- Eddig még nem nagyon találkoztam olyannal, aki kedves lett volna.
*Ezzel magyarázza azt is, hogy Daewe olyan furcsán néz rá, azt a tipikus elfes gyűlöletet látja a szemében, ez pedig a félszürkéből szintén gyűlöletet vált ki.*
- Azért vagyok itt, mert megszöktem. Pár hónapja, eddig még nem kerestek.
*Néz az elfre, hiszen Atehaner szerint elég butát kérdezett. Ha nem sikerült volna megszöknie hogyan lehetne itt?*
- Nem, én nem halottam semmiféle élőhltakról.
- Hát, az elfek.
*Rántja meg a vállát Essfyh kérdésére, majd óvatosan a jelen lévő elfre sandít, hogy mit reagál.*
- Eddig még nem nagyon találkoztam olyannal, aki kedves lett volna.
*Ezzel magyarázza azt is, hogy Daewe olyan furcsán néz rá, azt a tipikus elfes gyűlöletet látja a szemében, ez pedig a félszürkéből szintén gyűlöletet vált ki.*
- Azért vagyok itt, mert megszöktem. Pár hónapja, eddig még nem kerestek.
*Néz az elfre, hiszen Atehaner szerint elég butát kérdezett. Ha nem sikerült volna megszöknie hogyan lehetne itt?*
- Nem, én nem halottam semmiféle élőhltakról.
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-18 21:25:15
Üzenet elküldve: 2016-07-18 21:25:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Kutyafutta, de tényleg//
*Mikor visszatér a klánhelyszínre, első céljaként a dolgozószoba megpillantását tűzi ki. Leellenőrzi, minden rendben van-e, történt-e bármiféle változás, amíg ő távol maradt ettől a helyiségtől. Szerencsére igen, változott egy és más. Ami azt jelenti, hogy folyt a munka, nem rekedt be csak miatta. Hatalmas nyugodalom ez az ő szívének, legalább nem kell behoznia túl sok dolgot.
Eltölt pár percet a szobában pihenésképpen, mielőtt felvonulna saját hálótermébe nyugalomra térni. Gyorsan átfésüli a papírokat az asztalokon - így Taitos munkájába is beletekintget némileg. De hatalmas szerencséjére tényleg nem maradt le sokról. Hacsak el nem siklott valami fölött a gyors áttekintésben.*
~Nem nekem való ez a kapkodás. És mint kiderült, fölösleges is volt. De még mindig jobban érzem magam így. Jobb, mintha még több órát, esetleg napot töltök el ezek nélkül.~
*Végre átválthat sajátos, kis komótos sétatempójába, amivel belép privát szférájába; ahol nem is sokkal később már az igazak álmát alussza.*
//Másnap reggel - tovább//
*A nap felkeltével ébred Eireni is. Sokkal ráérősebben viselkedik már tegnap este óta, ám valami nyugtalanítja: az épületben alig van élet. Új hangokat hall más helyiségekből és egy ismerőset... De nem tudja kivenni, ki vagy kik azok. Biztos, hogy nem ismeri őket, nem mellesleg éppen valaki mást keres: mesterét. Hamar rémlik is neki azonban, hogy Worenth Yosden mester említette, hogy tesz majd egy látogatást a mágustoronyba. Fogalma sincs, hogy most kikkel van ott vagy hogy egyáltalán társasággal ment-e. De annyi egészen nyilvánvaló, hogy a klán alighanem négy ötödét nem véli megtalálni az épületben. Valószínűleg megbízatáson vannak vagy Taitos leckéit hallgatják.
Neki is ideje lenne tennie egy látogatást a toronyba vagy akárhova. Rég nem foglalkozott már saját tanulmányaival sem, hacsak képességei gyakorlati alkalmazását nem vesszük számításba.
Megmosd, majd egy ruhaváltás után célba veszi újabb célpontját: a mágustornyot.
Nem is tudja: tett már meg ő életében ekkora távokat ilyen tempóban?*
*Mikor visszatér a klánhelyszínre, első céljaként a dolgozószoba megpillantását tűzi ki. Leellenőrzi, minden rendben van-e, történt-e bármiféle változás, amíg ő távol maradt ettől a helyiségtől. Szerencsére igen, változott egy és más. Ami azt jelenti, hogy folyt a munka, nem rekedt be csak miatta. Hatalmas nyugodalom ez az ő szívének, legalább nem kell behoznia túl sok dolgot.
Eltölt pár percet a szobában pihenésképpen, mielőtt felvonulna saját hálótermébe nyugalomra térni. Gyorsan átfésüli a papírokat az asztalokon - így Taitos munkájába is beletekintget némileg. De hatalmas szerencséjére tényleg nem maradt le sokról. Hacsak el nem siklott valami fölött a gyors áttekintésben.*
~Nem nekem való ez a kapkodás. És mint kiderült, fölösleges is volt. De még mindig jobban érzem magam így. Jobb, mintha még több órát, esetleg napot töltök el ezek nélkül.~
*Végre átválthat sajátos, kis komótos sétatempójába, amivel belép privát szférájába; ahol nem is sokkal később már az igazak álmát alussza.*
//Másnap reggel - tovább//
*A nap felkeltével ébred Eireni is. Sokkal ráérősebben viselkedik már tegnap este óta, ám valami nyugtalanítja: az épületben alig van élet. Új hangokat hall más helyiségekből és egy ismerőset... De nem tudja kivenni, ki vagy kik azok. Biztos, hogy nem ismeri őket, nem mellesleg éppen valaki mást keres: mesterét. Hamar rémlik is neki azonban, hogy Worenth Yosden mester említette, hogy tesz majd egy látogatást a mágustoronyba. Fogalma sincs, hogy most kikkel van ott vagy hogy egyáltalán társasággal ment-e. De annyi egészen nyilvánvaló, hogy a klán alighanem négy ötödét nem véli megtalálni az épületben. Valószínűleg megbízatáson vannak vagy Taitos leckéit hallgatják.
Neki is ideje lenne tennie egy látogatást a toronyba vagy akárhova. Rég nem foglalkozott már saját tanulmányaival sem, hacsak képességei gyakorlati alkalmazását nem vesszük számításba.
Megmosd, majd egy ruhaváltás után célba veszi újabb célpontját: a mágustornyot.
Nem is tudja: tett már meg ő életében ekkora távokat ilyen tempóban?*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-18 12:24:06
Üzenet elküldve: 2016-07-18 12:24:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Essfyh, Atehaner//
*Atehanernek legalább van oka rá, hogy ne rajongjon túlságosan az elfekért, Daewe esetében az indok legfeljebb néhány otthonról hozott történet, mendemonda lehet, és ezek kivétel nélkül a mélységiek feneketlen gonoszságáról szólnak. Igaz, ez a hím nem tűnik annak. Hajlik rá, hogy saját szemének és tapasztalásának higgyen, de még mindig ott sustorog benne a hang, hogy ne engedje megtéveszteni magát, a gonoszság nem egyenlő a nyakló nélküli vérengzéssel és a szünet nélkül intrikálással.*
- Ne haragudj, nem tudtam. *bólint egyet Atehaner néhány szóban előadott történetére, igyekszik megőrizni büszkesége maradékát. Eszébe jut, hogy fordított esetben valószínűleg nem érné be néhány keresetlen szóval és kikaparná a másik szemeit, hogy valahogy elégtételt vegyen. Ha innen nézi, elismerésre méltó Atehaner visszafogottsága.*
- Sikerült megszöknöd? *hirtelen megszaporodnak a kérdések, Essfyh is érdeklődik elborzadva. De még idejében visszatér egy Daewe számára sokkal kedvesebb témára, amit egy mosollyal díjaz.*
- Az egyszerűbbekhez nem is kell különösebb tudomány, csak egy kis ügyesség. No meg szerencse. Biztos találunk itt könyveket, amikből tanulhatsz, de én is szívesen segítek, ha szeretnéd.
*A mester nevének említésére eszbe jut valami, főleg, hogy Worenth kicsit sietősen távozott nemrég az udvarról, két másik varászlóval.*
- Ti is hallottatok ezekről az élőholtakról? *pislog ide-oda beszélgetőtársai között* - Azt beszélik, hogy nem nyugszanak már a föld alatt, hanem egyre-másra bújnak elő és valami komoly dolog készül.
*Várakozóan hallgat el, igazából fogalma sincs, hogy mennyi az igaz a szóbeszédből. Ugyan egyre többen és egyre rémesebbeket pletykálnak a halottakról, de ő maga még nem látott semmi ilyesmit. Hátha Essfyh és Atehaner többet tudnak.*
*Atehanernek legalább van oka rá, hogy ne rajongjon túlságosan az elfekért, Daewe esetében az indok legfeljebb néhány otthonról hozott történet, mendemonda lehet, és ezek kivétel nélkül a mélységiek feneketlen gonoszságáról szólnak. Igaz, ez a hím nem tűnik annak. Hajlik rá, hogy saját szemének és tapasztalásának higgyen, de még mindig ott sustorog benne a hang, hogy ne engedje megtéveszteni magát, a gonoszság nem egyenlő a nyakló nélküli vérengzéssel és a szünet nélkül intrikálással.*
- Ne haragudj, nem tudtam. *bólint egyet Atehaner néhány szóban előadott történetére, igyekszik megőrizni büszkesége maradékát. Eszébe jut, hogy fordított esetben valószínűleg nem érné be néhány keresetlen szóval és kikaparná a másik szemeit, hogy valahogy elégtételt vegyen. Ha innen nézi, elismerésre méltó Atehaner visszafogottsága.*
- Sikerült megszöknöd? *hirtelen megszaporodnak a kérdések, Essfyh is érdeklődik elborzadva. De még idejében visszatér egy Daewe számára sokkal kedvesebb témára, amit egy mosollyal díjaz.*
- Az egyszerűbbekhez nem is kell különösebb tudomány, csak egy kis ügyesség. No meg szerencse. Biztos találunk itt könyveket, amikből tanulhatsz, de én is szívesen segítek, ha szeretnéd.
*A mester nevének említésére eszbe jut valami, főleg, hogy Worenth kicsit sietősen távozott nemrég az udvarról, két másik varászlóval.*
- Ti is hallottatok ezekről az élőholtakról? *pislog ide-oda beszélgetőtársai között* - Azt beszélik, hogy nem nyugszanak már a föld alatt, hanem egyre-másra bújnak elő és valami komoly dolog készül.
*Várakozóan hallgat el, igazából fogalma sincs, hogy mennyi az igaz a szóbeszédből. Ugyan egyre többen és egyre rémesebbeket pletykálnak a halottakról, de ő maga még nem látott semmi ilyesmit. Hátha Essfyh és Atehaner többet tudnak.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-18 11:48:22
Üzenet elküldve: 2016-07-18 11:48:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Daewe, Atehaner//
*Essfyh kíváncsian hallgatja, amit Daewe mond, majd bőszen bólogatni kezd.*
- Biztos te is nagyon ügyes vagy! Nem szeretnék mesteri fokon kotyvasztani bájitalokat, csak néhány alap dolog érdekelne, főleg a támogató jellegű italok, leginkább, amik gyógyítani tudnak... vagy valami olyasmi.
*Ess egészen fellelkesedett.*
- Ne haragudj, hogy ebben nem tudtam segíteni, de Worenth mester vagy Taitos biztos tud majd mondani egy helyet, ahol gyakorolhatsz. Esetleg gyakorolhatunk néha, ha nincs ellenedre.
*Kedvesen rámosolyog a lányra és reméli, hogy nem bántotta meg vagy nem lett kevésbé szimpatikus számára, mint eddig.
Ess nem veszi észre a másik két félvér között szikrázó ellentétet, még a szavaikból sem. Ennek az is lehet az oka, hogy míg a lányka előre siet, addig ők ketten lemaradva követik, hiszen Essy próbálja meg körbevezetni őket.
A virágok elrendezése után következő úti céljuk a könyvtár. Ott megáll egy pillanatra, hogy beszívja a kötetek illatát és kiélvezi a helység hangulatát. Egy pillanatra azonban elbizonytalanodik Daewe kérdése miatt. Nem tudja, hogy a lány tanuláshoz használatos könyvre gondol vagy egy sima regényre. Pár pillanatig ezért tördeli a kezét és gondolkozik.*
- Hát... nem is biztos, hogy tudnék választani.
*Mondja végül, ezzel megoldva a helyzetet, miszerint bizonytalan volt a kérdés jellegében. Ettől egészen büszke lesz magára.
Atehaner történetét elképedve, szörnyülködve hallgatja.*
- Ki képes ilyenre?
*Teszi fel a költői kérdést, hiszen a fiú már rég elmondta rá a választ. De ettől még nem fér a fejébe a dolog, hiszen a saját apjának is inkább terhére volt, mintsem hasznára, mégsem adta el senkinek.*
*Essfyh kíváncsian hallgatja, amit Daewe mond, majd bőszen bólogatni kezd.*
- Biztos te is nagyon ügyes vagy! Nem szeretnék mesteri fokon kotyvasztani bájitalokat, csak néhány alap dolog érdekelne, főleg a támogató jellegű italok, leginkább, amik gyógyítani tudnak... vagy valami olyasmi.
*Ess egészen fellelkesedett.*
- Ne haragudj, hogy ebben nem tudtam segíteni, de Worenth mester vagy Taitos biztos tud majd mondani egy helyet, ahol gyakorolhatsz. Esetleg gyakorolhatunk néha, ha nincs ellenedre.
*Kedvesen rámosolyog a lányra és reméli, hogy nem bántotta meg vagy nem lett kevésbé szimpatikus számára, mint eddig.
Ess nem veszi észre a másik két félvér között szikrázó ellentétet, még a szavaikból sem. Ennek az is lehet az oka, hogy míg a lányka előre siet, addig ők ketten lemaradva követik, hiszen Essy próbálja meg körbevezetni őket.
A virágok elrendezése után következő úti céljuk a könyvtár. Ott megáll egy pillanatra, hogy beszívja a kötetek illatát és kiélvezi a helység hangulatát. Egy pillanatra azonban elbizonytalanodik Daewe kérdése miatt. Nem tudja, hogy a lány tanuláshoz használatos könyvre gondol vagy egy sima regényre. Pár pillanatig ezért tördeli a kezét és gondolkozik.*
- Hát... nem is biztos, hogy tudnék választani.
*Mondja végül, ezzel megoldva a helyzetet, miszerint bizonytalan volt a kérdés jellegében. Ettől egészen büszke lesz magára.
Atehaner történetét elképedve, szörnyülködve hallgatja.*
- Ki képes ilyenre?
*Teszi fel a költői kérdést, hiszen a fiú már rég elmondta rá a választ. De ettől még nem fér a fejébe a dolog, hiszen a saját apjának is inkább terhére volt, mintsem hasznára, mégsem adta el senkinek.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-15 10:11:28
Üzenet elküldve: 2016-07-15 10:11:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Essfhy, Daewe//
*Atehaner csendben hallgatja a két lány beszerzését, közben pedig titkon a másik félvért lesi, amit talán Az ás gonosz elf észre is vehet, de Essfhy nem nagyon, hiszen a szürke úgy áll, hogy a fél-elf nem igen láthatja meg a leskelôdést.
Követi őket a könyvtárba, kicsit furcsa neki ott sétálni, hiszen a kastélyban sosem engedték be oda, nem is volt lehetősége olvasni. Lenyűgözvr bámulja ás könyveket, szinte a polcok soraiba feletkezve, amiből Daewe hangja riasztja fel. Úgy illik, hogy elmesélje mi történt.*
- A szüleim kiskoromban eladtak rabszolgának néhány elf nemesnek. Azok lehet, hogy megtanítottak írni és olvasni, de a könyvtárba nem engedtek be. Szóval még egyet sem olvastam. A leveleiket kellett elolvasom és leírni a válaszukat, mikor jó kedvükben voltak. Elég jó feladat volt a többihez képest.
*Atehaner csendben hallgatja a két lány beszerzését, közben pedig titkon a másik félvért lesi, amit talán Az ás gonosz elf észre is vehet, de Essfhy nem nagyon, hiszen a szürke úgy áll, hogy a fél-elf nem igen láthatja meg a leskelôdést.
Követi őket a könyvtárba, kicsit furcsa neki ott sétálni, hiszen a kastélyban sosem engedték be oda, nem is volt lehetősége olvasni. Lenyűgözvr bámulja ás könyveket, szinte a polcok soraiba feletkezve, amiből Daewe hangja riasztja fel. Úgy illik, hogy elmesélje mi történt.*
- A szüleim kiskoromban eladtak rabszolgának néhány elf nemesnek. Azok lehet, hogy megtanítottak írni és olvasni, de a könyvtárba nem engedtek be. Szóval még egyet sem olvastam. A leveleiket kellett elolvasom és leírni a válaszukat, mikor jó kedvükben voltak. Elég jó feladat volt a többihez képest.
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-14 21:01:47
Üzenet elküldve: 2016-07-14 21:01:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Essfyh, Atehaner//
- Nagyon szívesen! *bólint Essfyh kérésére* - Bár azt el kell mondanom, hogy messze nem én vagyok a legnagyobb tudású alkimista Lanawinon, de egyszerűbb dolgokkal már jól elboldogulok. Ezért is szeretnék egy kis helyet, ahol tudok kísérletezni, gyakorolni. De majd úgyis kiderül, hogy lesz-e ilyen? És ne aggódj, annyit már tudok, hogy ne röpítsem levegőbe az egész épületet.
*Egy mosollyal zárja le a kérdést, és ugyancsak egy mosollyal reagál Essfyh lassan már megszokottá váló, kicsit zavaros magyarázatára Synmira felépültéről. Atehaner kurta válaszától pedig szinte megsértődik, így viszonozza a másik neheztelő pillantását. Rendben van, eddig nem volt barátságos a mélységivel. És igen, nem kedveli sötét bőrű rokonait. Az pedig, hogy Atehaner fél-sötételf lenne, meg sem fordult a fejében. Ilyesmiről még csak nem is hallott. Így egyelőre a hím neki csak egy sötételf, aki valamiért nem olyan ébenfekete, mint a többiek.
Szóval eddig nem szövődött köztük bensőséges, őszinte barátság és ennek jórészt Daewe az oka. De épp azon volt, egyelőre inkább kényszerűségből, hogy barátságosabb hangot üssön meg. Amire viszont mintha Atehaner reagálna bizalmatlanul. Úgy látszik, ezen félreértések számlájára is írható, hogy jelenleg még nem tudnak zöld ágra vergődni. Ugyanis Daewe ahhoz túl büszke, hogy ezek után továbbra is cseverészni akarjon Atehanerrel, pedig lehet, hogy csak ennyi kellene.
Alkalmi idegenvezetőjük már a könyvtárba viszi őket. Itt aztán felcsillan a szeme. Egyrészt a könyvekbe zárt tudást mindig lenyűgözőnek tartotta, másrészt hátha talál olyan kötetet, ami az erdők, mezők növényeivel foglalkozik. Nagy segítség lenne számára egy ilyen mű.*
- Köszönöm! *mosolyog az ezüsthajú lányra, hangját önkéntelenül is halkabbra fogva és végighordozza tekintetét a polcokon sorakozó vaskos gerincű könyveken.* - Melyik a kedvenced?
*Most úgy illene, hogy a "Hát neked?" kérdést feltegye Atehanernek is, hiszen ha mágus akar lenni, akkor bizonyára olvasott is már róla eleget, de nem viszi rá a lélek. Mesterkéltnek érezné a dolgot, kínosnak a szituációt, mint amikor csak azért tesz meg valamit, mert elvárják tőle, de egyébként semmi kedve hozzá.*
- Hát neked?
*Talán nem is tűnt annyira kényszeredettnek a kérdés.*
- Nagyon szívesen! *bólint Essfyh kérésére* - Bár azt el kell mondanom, hogy messze nem én vagyok a legnagyobb tudású alkimista Lanawinon, de egyszerűbb dolgokkal már jól elboldogulok. Ezért is szeretnék egy kis helyet, ahol tudok kísérletezni, gyakorolni. De majd úgyis kiderül, hogy lesz-e ilyen? És ne aggódj, annyit már tudok, hogy ne röpítsem levegőbe az egész épületet.
*Egy mosollyal zárja le a kérdést, és ugyancsak egy mosollyal reagál Essfyh lassan már megszokottá váló, kicsit zavaros magyarázatára Synmira felépültéről. Atehaner kurta válaszától pedig szinte megsértődik, így viszonozza a másik neheztelő pillantását. Rendben van, eddig nem volt barátságos a mélységivel. És igen, nem kedveli sötét bőrű rokonait. Az pedig, hogy Atehaner fél-sötételf lenne, meg sem fordult a fejében. Ilyesmiről még csak nem is hallott. Így egyelőre a hím neki csak egy sötételf, aki valamiért nem olyan ébenfekete, mint a többiek.
Szóval eddig nem szövődött köztük bensőséges, őszinte barátság és ennek jórészt Daewe az oka. De épp azon volt, egyelőre inkább kényszerűségből, hogy barátságosabb hangot üssön meg. Amire viszont mintha Atehaner reagálna bizalmatlanul. Úgy látszik, ezen félreértések számlájára is írható, hogy jelenleg még nem tudnak zöld ágra vergődni. Ugyanis Daewe ahhoz túl büszke, hogy ezek után továbbra is cseverészni akarjon Atehanerrel, pedig lehet, hogy csak ennyi kellene.
Alkalmi idegenvezetőjük már a könyvtárba viszi őket. Itt aztán felcsillan a szeme. Egyrészt a könyvekbe zárt tudást mindig lenyűgözőnek tartotta, másrészt hátha talál olyan kötetet, ami az erdők, mezők növényeivel foglalkozik. Nagy segítség lenne számára egy ilyen mű.*
- Köszönöm! *mosolyog az ezüsthajú lányra, hangját önkéntelenül is halkabbra fogva és végighordozza tekintetét a polcokon sorakozó vaskos gerincű könyveken.* - Melyik a kedvenced?
*Most úgy illene, hogy a "Hát neked?" kérdést feltegye Atehanernek is, hiszen ha mágus akar lenni, akkor bizonyára olvasott is már róla eleget, de nem viszi rá a lélek. Mesterkéltnek érezné a dolgot, kínosnak a szituációt, mint amikor csak azért tesz meg valamit, mert elvárják tőle, de egyébként semmi kedve hozzá.*
- Hát neked?
*Talán nem is tűnt annyira kényszeredettnek a kérdés.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-14 12:29:26
Üzenet elküldve: 2016-07-14 12:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Daewe, Atehaner//
*Essfyh haloványan elmosolyodik Daewe reakciójára. Igazából csak viccelődni próbált, hiszen ő leveseket kotyvaszt ott, miközben Daewe mást szeretne összekutyulni.*
- Ne haragudj, de nem tudom, hogy lenne e kifejezetten szoba alkimistáknak.
*Mondja kicsit szomorúan. Szeretne segíteni, de úgy tűnik, mégsem tud annyira, amennyire szeretne.*
- Egyszer megmutathatnál nekem néhány keveréket. Kíváncsi vagyok.
*Mondja a lánynak még. Reméli, hogy amaz nem fogja elutasítani. Néhány olyan bájitalreceptet szívesen megtanulna, amikkel mások segítségére lehet esetleg gyógyíthat.
Daewe piszkálódó megjegyzésére nem figyel fel, hiszen a virágok éppen eléggé lekötik a figyelmét. De ha hallotta volna, bizonyára nagyon elszomorodott volna. Itt mindenki egy család, meg kell tanulniuk elfogadni és szeretni a másikat, hiszen egy csapatban játszanak mindannyian. Nehéz úgy csatát nyerni, hogyha nem csak az ellenség ellen harcolunk, hanem egymás között is.
Odabent gyorsan kerít korsókat a virágcsokroknak, majd kedvesen elveszi Daewe növényeit is, hogy vízbe tehesse őket. Kicsit még szemléli a végső alkotást, egészen feldobják a csokrok Synmira belső terét.*
- Nagyon sok segítségünk volt, szóval... Közös erőből felépítettük együtt, nem is tudom, hogy van-e benne mágia.
*Feleli, próbálja elhessegetni Daewe elismerését. Visszagondol az építkezésre és nem is tudja hirtelen, hogy a sár taposásán kívül csinált-e mást a többi lánytársával együtt. Aztán el kellett mennie másokkal a toronyba aztán... Igen, aztán lelépett.*
- Öhm... Akkor a könyvtár.
*Motyogja. Mutatóujjával először elmutat egy irányba, majd megindul arra, remélve, hogy a többiek követik. Elvezeti őket abba a szobába, ahol a legtöbb kódex van. Sajnos még nem túl nagy a gyűjtemény, de több mint a semmi. Mikor beköltöztek Essfyh igyekezett bővíteni a gyűjteményen és feltette az egyik polcra a romantikus regényeit. Nem éppen hasznosak annak, aki tanulni akar, de kikapcsolódáshoz feltétlenül jók.
Hagyja Atehanert és Daewet körbenézni, közben ő is elbóklászik a polcok között, tekintetével keresve a saját köteteit, hogy megvannak-e még.*
*Essfyh haloványan elmosolyodik Daewe reakciójára. Igazából csak viccelődni próbált, hiszen ő leveseket kotyvaszt ott, miközben Daewe mást szeretne összekutyulni.*
- Ne haragudj, de nem tudom, hogy lenne e kifejezetten szoba alkimistáknak.
*Mondja kicsit szomorúan. Szeretne segíteni, de úgy tűnik, mégsem tud annyira, amennyire szeretne.*
- Egyszer megmutathatnál nekem néhány keveréket. Kíváncsi vagyok.
*Mondja a lánynak még. Reméli, hogy amaz nem fogja elutasítani. Néhány olyan bájitalreceptet szívesen megtanulna, amikkel mások segítségére lehet esetleg gyógyíthat.
Daewe piszkálódó megjegyzésére nem figyel fel, hiszen a virágok éppen eléggé lekötik a figyelmét. De ha hallotta volna, bizonyára nagyon elszomorodott volna. Itt mindenki egy család, meg kell tanulniuk elfogadni és szeretni a másikat, hiszen egy csapatban játszanak mindannyian. Nehéz úgy csatát nyerni, hogyha nem csak az ellenség ellen harcolunk, hanem egymás között is.
Odabent gyorsan kerít korsókat a virágcsokroknak, majd kedvesen elveszi Daewe növényeit is, hogy vízbe tehesse őket. Kicsit még szemléli a végső alkotást, egészen feldobják a csokrok Synmira belső terét.*
- Nagyon sok segítségünk volt, szóval... Közös erőből felépítettük együtt, nem is tudom, hogy van-e benne mágia.
*Feleli, próbálja elhessegetni Daewe elismerését. Visszagondol az építkezésre és nem is tudja hirtelen, hogy a sár taposásán kívül csinált-e mást a többi lánytársával együtt. Aztán el kellett mennie másokkal a toronyba aztán... Igen, aztán lelépett.*
- Öhm... Akkor a könyvtár.
*Motyogja. Mutatóujjával először elmutat egy irányba, majd megindul arra, remélve, hogy a többiek követik. Elvezeti őket abba a szobába, ahol a legtöbb kódex van. Sajnos még nem túl nagy a gyűjtemény, de több mint a semmi. Mikor beköltöztek Essfyh igyekezett bővíteni a gyűjteményen és feltette az egyik polcra a romantikus regényeit. Nem éppen hasznosak annak, aki tanulni akar, de kikapcsolódáshoz feltétlenül jók.
Hagyja Atehanert és Daewet körbenézni, közben ő is elbóklászik a polcok között, tekintetével keresve a saját köteteit, hogy megvannak-e még.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-14 12:12:43
Üzenet elküldve: 2016-07-14 12:12:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe, Essfyh//
*A fél-sötételf belemerül abba a gondoltba, hogy kedves helyett bájitalt szed magának véletlenül, és erősebb lesz, mint egy óriás. Egy ilyen bájital elég lenne ahhoz, hogy meg tudja védeni magát? Hogy ne kelljen menekülnie a gonosz elfektől, akik mindig a vérét akarják. Valószínűleg igen, de nem hat örökké, túl sok kellene belőle és nincs annyi pénzem sem.*
- Nagyon szívesen.
*Mosolyog őszintén a félszerzetre, hiszen a lány boldogsága Atehanert is boldoggá teszi, egészen kivirul tőle. Követi a lányt a konyhába, jó ötlet a virágokat vízbe tenni, ha már csak azért megölte őket, hogy udvarolhasson egy lánynak. Hiába gonoszak az elfek, úgy látszik, hogy a trükkjeik bejönnek, ezt is tőlük leste el még a kastélyban.
Daewe megjegyzésére csak egy rosszalló pillantást tesz, még tűri, de ha így folytatja a lány még a végén mérges lesz, és olyat mond, amit nem akar. Nem érti, hogy mégis mi a baj vele. Atehaner el nem tudja képzelni, hogy őt sötételfnek néznék, hiszen szerinte látszik rajta, hogy nem az.. legalábbis teljesen. Ezután a nő megköszöni a virágot és látszólag kedvesen el szeretne csevegni vele, szóval a félszürke teljesen összezavarodik és nem érti, hogy most a lány mit szeretne: az ellensége vagy a barátja lenni. Bár az első nem valószínű, így inkább annyiban marad, hogy a lánynak biztos nem tetszik apja hovatartozása.*
- Igen, megtaláltam. Rosszabbra számítottam, szép hely.
*Bólint, bár nem tudja, hogy mit mondhatna, így ez esetben inkább csendben marad.*
*A fél-sötételf belemerül abba a gondoltba, hogy kedves helyett bájitalt szed magának véletlenül, és erősebb lesz, mint egy óriás. Egy ilyen bájital elég lenne ahhoz, hogy meg tudja védeni magát? Hogy ne kelljen menekülnie a gonosz elfektől, akik mindig a vérét akarják. Valószínűleg igen, de nem hat örökké, túl sok kellene belőle és nincs annyi pénzem sem.*
- Nagyon szívesen.
*Mosolyog őszintén a félszerzetre, hiszen a lány boldogsága Atehanert is boldoggá teszi, egészen kivirul tőle. Követi a lányt a konyhába, jó ötlet a virágokat vízbe tenni, ha már csak azért megölte őket, hogy udvarolhasson egy lánynak. Hiába gonoszak az elfek, úgy látszik, hogy a trükkjeik bejönnek, ezt is tőlük leste el még a kastélyban.
Daewe megjegyzésére csak egy rosszalló pillantást tesz, még tűri, de ha így folytatja a lány még a végén mérges lesz, és olyat mond, amit nem akar. Nem érti, hogy mégis mi a baj vele. Atehaner el nem tudja képzelni, hogy őt sötételfnek néznék, hiszen szerinte látszik rajta, hogy nem az.. legalábbis teljesen. Ezután a nő megköszöni a virágot és látszólag kedvesen el szeretne csevegni vele, szóval a félszürke teljesen összezavarodik és nem érti, hogy most a lány mit szeretne: az ellensége vagy a barátja lenni. Bár az első nem valószínű, így inkább annyiban marad, hogy a lánynak biztos nem tetszik apja hovatartozása.*
- Igen, megtaláltam. Rosszabbra számítottam, szép hely.
*Bólint, bár nem tudja, hogy mit mondhatna, így ez esetben inkább csendben marad.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-13 23:50:26
Üzenet elküldve: 2016-07-13 23:50:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Essfyh, Atehaner//
*Most már valamivel világosabb, hogy Essfyh mit akar mondani. A kissé összeszedettebb mondatokat betudja annak, hogy a másik kezdi elhinni, hogy nem fogja leharapni a fejét egy óvatlan pillanatban. Annyira, hogy a kalauzolás ötletét őszintének látszó örömmel fogadja, amire Daewe mosolyogva bólint egyet, majd az ötletre felnevet.*
- Nem biztos, hogy jó ötlet lenne a konyha. Egyik kondérban egy ízletes ragu, másikban valami gyanús főzet. Valaki betér vacsorázni, összekeveri őket és azon fog csodálkozni, hogy ugyan még mindig éhes, viszont akkora erőt érez magában, hogy fel tudná dönteni a házat.
*Éppen indulnának, amikor feltűnik a fakó bőrű mélységi. Eddig sem csinált titkot az ellenszenvéből, most is bizalmatlanul méregeti, ahogy odaér hozzájuk. Főleg, hogy kezei teste takarásában vannak. Mire bármit is reagálhatna erre, kiderül ennek oka.*
- Gyorsan tanulsz, látom egy bűvésztrükköt máris elsajátítottál. *jegyzi meg kissé epésen, de elharapja a mondat végét. A lihanech-i Daewe valószínűleg kiütötte volna a hím kezéből a feléje nyújtott csokrot, mondván: mit képzel, egy marék gazzal nem fogja belopni magát a szívébe. Vagy jobb esetben elnézett volna fölötte. Most viszont Synmirában van, ha úgy tetszik új családra tett szert, aminek - ha tetszik, ha nem - része Atehaner is. Jobb lesz megbékélni a gondolattal. Úgyhogy egy mosollyal veszi át.*
- Nagyon szépek, bár biztos jobban mutattak ott, ahol nőttek. De tényleg szép, köszönöm a kedvességed!
*Essfyh felé sandít, aki majd' kiugrik bőréből a csokor láttán. Elvigyorodik, úgy látszik Atehaner számítása az ezüstszín hajú lány esetében bejött. És ha úgy vesszük, Daewe esetében is, hiszen értékelte a gesztust. Ahogy elindulnak, Atehaner mellé keveredik.*
- Megtaláltad a szobád? Kellemes helynek látszik, nem igaz?
*Miután beértek az épületbe, s míg Essfyh alkalmas váza után kutat, ami végül egy nagyobb kupa lesz, szemügyre veszi az egyébként kellemesnek látszó konyhát. Azt továbbra is nehezen tudja elképzelni, hogy itt fog pepecselni a főzeteivel, de majd a mester eligazítja ez ügyben is. Végignéz a masszív falakon, a mennyezetet tartó gerendákon, elismerően bólogat. Hiszen Essfyh említette, hogy ők maguk építették.*
- Kemény munka lehetett az erdő mélyén egy ekkora épületet felhúzni. Talán még mágikus segítséggel is. Fogadd elismerésem! *saját csokrát is odanyújtja* Ezt is tedd vízbe, kérlek! Kár lenne, ha elhervadna idő előtt.
*Most már valamivel világosabb, hogy Essfyh mit akar mondani. A kissé összeszedettebb mondatokat betudja annak, hogy a másik kezdi elhinni, hogy nem fogja leharapni a fejét egy óvatlan pillanatban. Annyira, hogy a kalauzolás ötletét őszintének látszó örömmel fogadja, amire Daewe mosolyogva bólint egyet, majd az ötletre felnevet.*
- Nem biztos, hogy jó ötlet lenne a konyha. Egyik kondérban egy ízletes ragu, másikban valami gyanús főzet. Valaki betér vacsorázni, összekeveri őket és azon fog csodálkozni, hogy ugyan még mindig éhes, viszont akkora erőt érez magában, hogy fel tudná dönteni a házat.
*Éppen indulnának, amikor feltűnik a fakó bőrű mélységi. Eddig sem csinált titkot az ellenszenvéből, most is bizalmatlanul méregeti, ahogy odaér hozzájuk. Főleg, hogy kezei teste takarásában vannak. Mire bármit is reagálhatna erre, kiderül ennek oka.*
- Gyorsan tanulsz, látom egy bűvésztrükköt máris elsajátítottál. *jegyzi meg kissé epésen, de elharapja a mondat végét. A lihanech-i Daewe valószínűleg kiütötte volna a hím kezéből a feléje nyújtott csokrot, mondván: mit képzel, egy marék gazzal nem fogja belopni magát a szívébe. Vagy jobb esetben elnézett volna fölötte. Most viszont Synmirában van, ha úgy tetszik új családra tett szert, aminek - ha tetszik, ha nem - része Atehaner is. Jobb lesz megbékélni a gondolattal. Úgyhogy egy mosollyal veszi át.*
- Nagyon szépek, bár biztos jobban mutattak ott, ahol nőttek. De tényleg szép, köszönöm a kedvességed!
*Essfyh felé sandít, aki majd' kiugrik bőréből a csokor láttán. Elvigyorodik, úgy látszik Atehaner számítása az ezüstszín hajú lány esetében bejött. És ha úgy vesszük, Daewe esetében is, hiszen értékelte a gesztust. Ahogy elindulnak, Atehaner mellé keveredik.*
- Megtaláltad a szobád? Kellemes helynek látszik, nem igaz?
*Miután beértek az épületbe, s míg Essfyh alkalmas váza után kutat, ami végül egy nagyobb kupa lesz, szemügyre veszi az egyébként kellemesnek látszó konyhát. Azt továbbra is nehezen tudja elképzelni, hogy itt fog pepecselni a főzeteivel, de majd a mester eligazítja ez ügyben is. Végignéz a masszív falakon, a mennyezetet tartó gerendákon, elismerően bólogat. Hiszen Essfyh említette, hogy ők maguk építették.*
- Kemény munka lehetett az erdő mélyén egy ekkora épületet felhúzni. Talán még mágikus segítséggel is. Fogadd elismerésem! *saját csokrát is odanyújtja* Ezt is tedd vízbe, kérlek! Kár lenne, ha elhervadna idő előtt.
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-13 20:55:35
Üzenet elküldve: 2016-07-13 20:55:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Daewe, Atehaner//
*Essfyh lesüti a szemeit és a kezét kezdi tördelni. zavarban van, ráadásul haragszik magára, amiért ennyire egy kis nebáncsvirág. Csak szidni tudja magát, hiszen lehetne legalább egy kicsit bátrabb és közvetlenebb. Megpróbálja megmakacsolni magát, hiszen, ha Daewe agyalágyultnak nézi a hozzáállása miatt, akkor sajnos nem lesznek jó barátok.*
- Szóval, izé... Talán egy éve volt, hogy csatlakoztam a szilánkokhoz, itt voltam Synmira építésénél... Aztán el kellett mennem egy kis időre, de visszatértem.
*Megpróbálja értelmesen kifejteni, amit az imént eldadogott, Daewe pedig elismételte. Reméli, hogy most már világosabbak a tények. Azt viszont nem akarja kifejteni, hogy miért tűnt el innen olyan hirtelen. Sehogy sem jó emlék.
A következő téma már sokkal jobban fellelkesíti Esst. Ökölbe szorított kezeit felemeli a mellkasa elé.*
- Persze! Szívesen!
*Feleli csillogó szemekkel, s már a könyvtár gondolata is felvillanyozza.*
- Izé... kotyvasztásra csak a konyhát tudom ajánlani.
*Folytatja a beszédet. Beleharap az alsó ajkába, kicsit kétségbeesettnek tűnhet így.
A mélyen gondolkozó hangulatából, hogy mivel lenne érdemes kezdeni, egy új érkező zökkenti ki. Essfyh halványan elmosolyodik, amikor észreveszi Atehanert. Egyáltalán nem ismeri régóta a fiút, mégis örül az ismerős arcnak. A virágok láttán még jobban felragyognak a szemei.*
- Jaj de szépek!
*kiált fel magához képest hangosan. Egyből megragadja a csokrot, hirtelen el sem tudja dönteni, hogy mit kezdjen vele. Szívesen hódolna az egyik hobbijának és fonna belőlük koszorút, de ahhoz most le kéne ülnie. Pedig megígérte az idegenvezetést. Az épület belsejét pedig bizonyára feldobná néhány vázányi virágcsokor.*
- Ezek szépen fel fogják dobni Synmirát!
*Mondja továbbra is vidáman, fel sem emelve a fejét a növénycsokorból. Kissé félreérti Atehaner szándékát, így a méretbeli különbségek sem tűnnek fel neki.*
- Akkor kezdjük a konyhával. Ha váza nincs is, de valami pohár vagy bögre biztosan lesz ezeknek!
*Lelkesedése határtalan, kis híja van, hogy nem ragadja karon a két társát és indul meg velük a ház felé. Inkább csak egyedül szaporázza meg a lépteit, meghagyva Daewenek és Atehanernek a szabad választás jogát.
Nincs olyan sok ajtó meg szoba Synmirában, hogy könnyen el lehessen tévedni. Ess egyenesen a konyhába vezeti a két újoncot. Sorra nyitogatja a szekrényeket, hogy hol talál valamit, ami megfelel a virágoknak. Mikor megtalálja az alkalmas kupát, vizet tölt bele, szépen elhelyezi benne a saját virágait, majd se szó, se beszéd kirohan a nappaliba és az ottani egyik asztalra teszi le a rögtönzött vázát. Kicsit hátrébb áll és megszemléli a ház új díszét.*
- Nagyon szép.
*Ismétli meg. Elégedettnek tűnik.*
*Essfyh lesüti a szemeit és a kezét kezdi tördelni. zavarban van, ráadásul haragszik magára, amiért ennyire egy kis nebáncsvirág. Csak szidni tudja magát, hiszen lehetne legalább egy kicsit bátrabb és közvetlenebb. Megpróbálja megmakacsolni magát, hiszen, ha Daewe agyalágyultnak nézi a hozzáállása miatt, akkor sajnos nem lesznek jó barátok.*
- Szóval, izé... Talán egy éve volt, hogy csatlakoztam a szilánkokhoz, itt voltam Synmira építésénél... Aztán el kellett mennem egy kis időre, de visszatértem.
*Megpróbálja értelmesen kifejteni, amit az imént eldadogott, Daewe pedig elismételte. Reméli, hogy most már világosabbak a tények. Azt viszont nem akarja kifejteni, hogy miért tűnt el innen olyan hirtelen. Sehogy sem jó emlék.
A következő téma már sokkal jobban fellelkesíti Esst. Ökölbe szorított kezeit felemeli a mellkasa elé.*
- Persze! Szívesen!
*Feleli csillogó szemekkel, s már a könyvtár gondolata is felvillanyozza.*
- Izé... kotyvasztásra csak a konyhát tudom ajánlani.
*Folytatja a beszédet. Beleharap az alsó ajkába, kicsit kétségbeesettnek tűnhet így.
A mélyen gondolkozó hangulatából, hogy mivel lenne érdemes kezdeni, egy új érkező zökkenti ki. Essfyh halványan elmosolyodik, amikor észreveszi Atehanert. Egyáltalán nem ismeri régóta a fiút, mégis örül az ismerős arcnak. A virágok láttán még jobban felragyognak a szemei.*
- Jaj de szépek!
*kiált fel magához képest hangosan. Egyből megragadja a csokrot, hirtelen el sem tudja dönteni, hogy mit kezdjen vele. Szívesen hódolna az egyik hobbijának és fonna belőlük koszorút, de ahhoz most le kéne ülnie. Pedig megígérte az idegenvezetést. Az épület belsejét pedig bizonyára feldobná néhány vázányi virágcsokor.*
- Ezek szépen fel fogják dobni Synmirát!
*Mondja továbbra is vidáman, fel sem emelve a fejét a növénycsokorból. Kissé félreérti Atehaner szándékát, így a méretbeli különbségek sem tűnnek fel neki.*
- Akkor kezdjük a konyhával. Ha váza nincs is, de valami pohár vagy bögre biztosan lesz ezeknek!
*Lelkesedése határtalan, kis híja van, hogy nem ragadja karon a két társát és indul meg velük a ház felé. Inkább csak egyedül szaporázza meg a lépteit, meghagyva Daewenek és Atehanernek a szabad választás jogát.
Nincs olyan sok ajtó meg szoba Synmirában, hogy könnyen el lehessen tévedni. Ess egyenesen a konyhába vezeti a két újoncot. Sorra nyitogatja a szekrényeket, hogy hol talál valamit, ami megfelel a virágoknak. Mikor megtalálja az alkalmas kupát, vizet tölt bele, szépen elhelyezi benne a saját virágait, majd se szó, se beszéd kirohan a nappaliba és az ottani egyik asztalra teszi le a rögtönzött vázát. Kicsit hátrébb áll és megszemléli a ház új díszét.*
- Nagyon szép.
*Ismétli meg. Elégedettnek tűnik.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-13 15:07:34
Üzenet elküldve: 2016-07-13 15:07:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Daewe, Essfyh//
*Elfoglalja azt a szobát, amit neki adnak - reméli, hogy tényleg azt kapta, és nem vezették félre-, majd egy kis gondolkodás után rájön, hogy ez egy jó hely, rosszabbra számított. De nem, ez a szoba pont megfelelő egy ilyen félszerzetnek, mint Atehaner.
Az igazság az, hogy semmiféle holmit nem hozott, nem is lett volna mit hoznia, de majd beszerez mindent, ami kell. Legalábbis a szíve mélyén reménykedik benne, hogy lesz rá lehetősége. Boldogan elidőz egy kicsit, még rá nem jön, hogy jobb lenne barátokat szerezni, mint a négy fal között pislogni egyedül. Nem akar úgy járni, mint a kastélyban, egyedül kitaszítva, így hát ugyan azzal a lendülettel megy ki a szobából, mint ahogy bement. Nemigazán lát bárkit is a folyosón, de azért elindul, hátha mégis összefut egy lélekkel. Lehetőleg olyannal, akit már látott. Bár ennek kicsi a valószínűsége, csak most jött, alig ismer valakit.
Szerencséjére az épületben nincs senki, vagy ha van, akkor nagyon elkerülte a figyelmét, így kimegy az udvarra, majd elindul valamerre, még maga sem tudja, hogy merre. Hátha van itt kint valaki. Bóklászik egy kis, céltalanul, Végül megpillantja azt a fél-elf lányt, aki annyira megtetszett neki. Nem igazán volt lehetősége beszélni vele, hiszen olyan hirtelen elrohant a fák közé. Most talán beszélgethet vele egy kicsit. DE hogyan csinálja? Ott van az elf is, akivel a szobát keresték, úgy látszik, hogy nem időzött bent olyan sokat, a mint a fél-sötételf. Közelebb sétál hozzájuk, de nem igazán tudja, hogy mit mondhatna, még nem eszébe jut valami. Visszafordul, é virágokat kezd keresni a fűben. Állítólag ezt szeretik a lányok. Persze olyan helyen látogat, ahol Daewe és Essefhy sem láthatja. Próbál szebbeket választani, bár nem igazán jön neki össze a csokor úgy, ahogyan szeretné. Sőt, azt sem tudja, hogy milyen virágok ezek, de csak nem baj, hogy leszedte őket, hiszen a főben találta. Meg az erdő szélén.
Most már aztán muszáj bátorságot vennie magát, nem történhet meg itt is ugyan az, mint a kastélyban! Visszasétál a két lányhoz, akik nagy eséllyel még egymással csevegnek, háta mögött pedig elrejti a kis csokrot. Ekkor jön csak rá, hogy az elfnek is kellett volna szednie úgy illik, így a háta mögött gyorsan két kisebb csokrot csinál, remélhetőleg közben nem szór el egy virágot sem és nem túl feltűnő a mozdulat. Mikor kihall egy apró részletet a beszélgetésükből már tudja, hogy mit fog mondani.*
- Én is csatlakozhatnék az idegenvezetéshez?
*Mosolyog kedvesen, legalábbis megpróbál majd a két lány felé nyújtja a csokrokat. Essfhyé észrevehetően nagyobb, mint amit Daewenek akar adni, de hát ez van, ha valakit elfek kínozták évekig. Na meg ha az egyik lány tetszik neki, még a másik felé inkább semlegesek az érzelmei.*
*Elfoglalja azt a szobát, amit neki adnak - reméli, hogy tényleg azt kapta, és nem vezették félre-, majd egy kis gondolkodás után rájön, hogy ez egy jó hely, rosszabbra számított. De nem, ez a szoba pont megfelelő egy ilyen félszerzetnek, mint Atehaner.
Az igazság az, hogy semmiféle holmit nem hozott, nem is lett volna mit hoznia, de majd beszerez mindent, ami kell. Legalábbis a szíve mélyén reménykedik benne, hogy lesz rá lehetősége. Boldogan elidőz egy kicsit, még rá nem jön, hogy jobb lenne barátokat szerezni, mint a négy fal között pislogni egyedül. Nem akar úgy járni, mint a kastélyban, egyedül kitaszítva, így hát ugyan azzal a lendülettel megy ki a szobából, mint ahogy bement. Nemigazán lát bárkit is a folyosón, de azért elindul, hátha mégis összefut egy lélekkel. Lehetőleg olyannal, akit már látott. Bár ennek kicsi a valószínűsége, csak most jött, alig ismer valakit.
Szerencséjére az épületben nincs senki, vagy ha van, akkor nagyon elkerülte a figyelmét, így kimegy az udvarra, majd elindul valamerre, még maga sem tudja, hogy merre. Hátha van itt kint valaki. Bóklászik egy kis, céltalanul, Végül megpillantja azt a fél-elf lányt, aki annyira megtetszett neki. Nem igazán volt lehetősége beszélni vele, hiszen olyan hirtelen elrohant a fák közé. Most talán beszélgethet vele egy kicsit. DE hogyan csinálja? Ott van az elf is, akivel a szobát keresték, úgy látszik, hogy nem időzött bent olyan sokat, a mint a fél-sötételf. Közelebb sétál hozzájuk, de nem igazán tudja, hogy mit mondhatna, még nem eszébe jut valami. Visszafordul, é virágokat kezd keresni a fűben. Állítólag ezt szeretik a lányok. Persze olyan helyen látogat, ahol Daewe és Essefhy sem láthatja. Próbál szebbeket választani, bár nem igazán jön neki össze a csokor úgy, ahogyan szeretné. Sőt, azt sem tudja, hogy milyen virágok ezek, de csak nem baj, hogy leszedte őket, hiszen a főben találta. Meg az erdő szélén.
Most már aztán muszáj bátorságot vennie magát, nem történhet meg itt is ugyan az, mint a kastélyban! Visszasétál a két lányhoz, akik nagy eséllyel még egymással csevegnek, háta mögött pedig elrejti a kis csokrot. Ekkor jön csak rá, hogy az elfnek is kellett volna szednie úgy illik, így a háta mögött gyorsan két kisebb csokrot csinál, remélhetőleg közben nem szór el egy virágot sem és nem túl feltűnő a mozdulat. Mikor kihall egy apró részletet a beszélgetésükből már tudja, hogy mit fog mondani.*
- Én is csatlakozhatnék az idegenvezetéshez?
*Mosolyog kedvesen, legalábbis megpróbál majd a két lány felé nyújtja a csokrokat. Essfhyé észrevehetően nagyobb, mint amit Daewenek akar adni, de hát ez van, ha valakit elfek kínozták évekig. Na meg ha az egyik lány tetszik neki, még a másik felé inkább semlegesek az érzelmei.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-12 19:57:14
Üzenet elküldve: 2016-07-12 19:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Essfyh//
*Lassan eljön az a pillanat, amikor Daewe elkezd azon gondolkodni, hogy vajon ki is lehet az ezüsthajú lány? Mivel Synmirát csak máguslakként emlegetik sokan, azt szinte biztosan kizárhatja, hogy félkegyelmű lenne, még ha viselkedése bizonyos mértékig ezt az érzetet erősítheti. Amolyan udvari bolond sem lehet, elvégre nem egy fejedelem udvarában vannak és azok csak tettetik a gügyeséget. Itt azért megakad egy picit, ebben lehet valami. Hátha csak egy felvett póz az egész, amolyan álarc, amivel védeni akarja magát, vagy elleplezni szándékait. Ha így van, akkor varázslás mellett színjátszással is próbálkozhatna, jól csinálja. És persze az is lehet, hogy egyszerűen csak ilyen. Mivel nincs oka gyanakodni, egyelőre ez utóbbi variációt fogadja el.*
- Itt voltál egy darabig, aztán nem... aha... *bólogat kissé tétován, mivel azt nem lehetne mondani, hogy ezt a magyarázatot megértette. Fogalma sincs, hogy mivel oldhatná ezt a ritkán látható zavart. Azt sejti, hogy egy barátságos hátba veregetés vagy bármilyen túl közvetlennek látszó gesztus csak rontana a helyzeten, hiszen Essfyh elég riadtan kapta vissza a kezét a bemutatkozásnál. Elmosolyodik. Ez barátságosnak, bizalomgerjesztőnek is hathat, pedig csak az jutott eszébe, hogy egy összevont szemöldökkel odavakkantott „Mi a neved, te lány?” kérdésre a félelf valószínűleg az erdőből is kiszaladna.*
- Értem. *zárja le végül a kérdést még egy bólintással, pedig nem igazán ért semmit. Az mindenesetre világos, hogy hiba lenne túlzottan erőltetni a barátkozást.* - Te vagy itthon, megkérhetlek, hogy vezess körbe, mutasd be egy kicsit Synmirát? Eddig nem láttam túl sokat belőle, csak a szobákat mutatták meg. De biztos vagyok benne, hogy sokkal érdekesebb látnivalók is akadnak erre. Például a mágusok nagy barátai a kódexeknek, tekercseknek. Akkor pedig biztos van itt egy könyvtár. Azt nagyon szívesen megnézném, ha lehet! Aztán ha volt már alkimistátok, biztos volt neki műhelye. Azt is megmutathatod, ha van kedved, sokat segítenél vele. Hiszen nem kotyvaszthatok mindenfélét a lakrészeknél, nem igaz? Vannak olyan keverékek, amiknek a szaga eléggé... szóval rettenetesen büdösek lehetnek. És ha pont egy érzékenyebb orrú és gyomrú mágus a szomszédom, még a végén képes lenne drahunná változtatni.
*Reméli, hogy Essfyh nem érti félre a viccet és a változatosság kedvéért nem rémül halálra tőle. Vállára csapja a törölközőt és játékosan félrebiccenti a fejét.*
- Szóval? Ha nincs ellenedre, ebben kérem a segítséged. És ha van kedved, elmesélhetnéd, hogy miért lettél mágus. Érdekel.
*Lassan eljön az a pillanat, amikor Daewe elkezd azon gondolkodni, hogy vajon ki is lehet az ezüsthajú lány? Mivel Synmirát csak máguslakként emlegetik sokan, azt szinte biztosan kizárhatja, hogy félkegyelmű lenne, még ha viselkedése bizonyos mértékig ezt az érzetet erősítheti. Amolyan udvari bolond sem lehet, elvégre nem egy fejedelem udvarában vannak és azok csak tettetik a gügyeséget. Itt azért megakad egy picit, ebben lehet valami. Hátha csak egy felvett póz az egész, amolyan álarc, amivel védeni akarja magát, vagy elleplezni szándékait. Ha így van, akkor varázslás mellett színjátszással is próbálkozhatna, jól csinálja. És persze az is lehet, hogy egyszerűen csak ilyen. Mivel nincs oka gyanakodni, egyelőre ez utóbbi variációt fogadja el.*
- Itt voltál egy darabig, aztán nem... aha... *bólogat kissé tétován, mivel azt nem lehetne mondani, hogy ezt a magyarázatot megértette. Fogalma sincs, hogy mivel oldhatná ezt a ritkán látható zavart. Azt sejti, hogy egy barátságos hátba veregetés vagy bármilyen túl közvetlennek látszó gesztus csak rontana a helyzeten, hiszen Essfyh elég riadtan kapta vissza a kezét a bemutatkozásnál. Elmosolyodik. Ez barátságosnak, bizalomgerjesztőnek is hathat, pedig csak az jutott eszébe, hogy egy összevont szemöldökkel odavakkantott „Mi a neved, te lány?” kérdésre a félelf valószínűleg az erdőből is kiszaladna.*
- Értem. *zárja le végül a kérdést még egy bólintással, pedig nem igazán ért semmit. Az mindenesetre világos, hogy hiba lenne túlzottan erőltetni a barátkozást.* - Te vagy itthon, megkérhetlek, hogy vezess körbe, mutasd be egy kicsit Synmirát? Eddig nem láttam túl sokat belőle, csak a szobákat mutatták meg. De biztos vagyok benne, hogy sokkal érdekesebb látnivalók is akadnak erre. Például a mágusok nagy barátai a kódexeknek, tekercseknek. Akkor pedig biztos van itt egy könyvtár. Azt nagyon szívesen megnézném, ha lehet! Aztán ha volt már alkimistátok, biztos volt neki műhelye. Azt is megmutathatod, ha van kedved, sokat segítenél vele. Hiszen nem kotyvaszthatok mindenfélét a lakrészeknél, nem igaz? Vannak olyan keverékek, amiknek a szaga eléggé... szóval rettenetesen büdösek lehetnek. És ha pont egy érzékenyebb orrú és gyomrú mágus a szomszédom, még a végén képes lenne drahunná változtatni.
*Reméli, hogy Essfyh nem érti félre a viccet és a változatosság kedvéért nem rémül halálra tőle. Vállára csapja a törölközőt és játékosan félrebiccenti a fejét.*
- Szóval? Ha nincs ellenedre, ebben kérem a segítséged. És ha van kedved, elmesélhetnéd, hogy miért lettél mágus. Érdekel.
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-07-12 15:07:31
Üzenet elküldve: 2016-07-12 15:07:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Daewe//
*Essfyh továbbra sem nyugszik meg igazán, ha az egyszerűsíti a dolgát, hogy az új arc nem hímnemű. Sokkal több időbe telne, amíg sikerülne neki elfogadni. De így, hogy egy lány jött Synmirába, a ki ráadásul úgy tűnik, hogy szintén fél-elf, kicsit könnyít Ess szorongásán. Nem teljesen, inkább éppen hogy nincsen katasztrofális stresszben. Daewe pedig hiába nő, Ess akkor is elfordul. Újra, még a szemeit is eltakarja a tenyerével.*
~Mélységi?~
*Kérdezi magától Ess, ahogy gondolkozni kezd, kire is gondolhatott a lány. Arra a megállapításra jut, hogyha a dolgok nem változtak, amik egy kis sétát tett az erdőben, akkor Atehaner lehet az a mélységi. *
- Én szívesen segítek, ha valami baj van.
*Mondja gyorsan. Persze itt inkább olyan dolgokra gondol, hogy merre van a konyha vagy a könyvtár. Sajnos annyira nem biztos magában, hogy úgy érezze, komolyabb dolgokban is hasznos lehet.
Mikor Daewe szól neki, megfordítja a fejét. Megbizonyosodik arról, hogy minden ruhája rajta van, s utána fordul felé egész testével. Zavartan kezdi babrálni az egyik szőke tincsét, kis híja van, hogy nem veszi a szájába.*
- Igen.
*Válaszol készségesen. Fel sem tűnik neki a furcsa hangsúly, ezért nem érti az utána következő magyarázatot.*
- Hát... lehet, hogy egyszer a jövőben nekem is szigorú tekintetem lesz. Ki tudja...
*Válaszolja bizonytalanul. Habár Essy jelenlegi állapotában is tud szigorúan nézni, ha Ragront kell fegyelmezni, vagy éppenséggel Taitost... De az egy teljesen más kategória.
A lányka annyira zavarban van, hogy tényleg elfelejt bemutatkozni, ráadásul fel sem tűnik neki a mulasztás.*
- Hát... nem is tudom. Itt voltam egy darabig, aztán nem és most megint...
*Mondata zavaros, nem is hibáztatná a lányt, ha nem értené meg a lényeget.*
*Essfyh továbbra sem nyugszik meg igazán, ha az egyszerűsíti a dolgát, hogy az új arc nem hímnemű. Sokkal több időbe telne, amíg sikerülne neki elfogadni. De így, hogy egy lány jött Synmirába, a ki ráadásul úgy tűnik, hogy szintén fél-elf, kicsit könnyít Ess szorongásán. Nem teljesen, inkább éppen hogy nincsen katasztrofális stresszben. Daewe pedig hiába nő, Ess akkor is elfordul. Újra, még a szemeit is eltakarja a tenyerével.*
~Mélységi?~
*Kérdezi magától Ess, ahogy gondolkozni kezd, kire is gondolhatott a lány. Arra a megállapításra jut, hogyha a dolgok nem változtak, amik egy kis sétát tett az erdőben, akkor Atehaner lehet az a mélységi. *
- Én szívesen segítek, ha valami baj van.
*Mondja gyorsan. Persze itt inkább olyan dolgokra gondol, hogy merre van a konyha vagy a könyvtár. Sajnos annyira nem biztos magában, hogy úgy érezze, komolyabb dolgokban is hasznos lehet.
Mikor Daewe szól neki, megfordítja a fejét. Megbizonyosodik arról, hogy minden ruhája rajta van, s utána fordul felé egész testével. Zavartan kezdi babrálni az egyik szőke tincsét, kis híja van, hogy nem veszi a szájába.*
- Igen.
*Válaszol készségesen. Fel sem tűnik neki a furcsa hangsúly, ezért nem érti az utána következő magyarázatot.*
- Hát... lehet, hogy egyszer a jövőben nekem is szigorú tekintetem lesz. Ki tudja...
*Válaszolja bizonytalanul. Habár Essy jelenlegi állapotában is tud szigorúan nézni, ha Ragront kell fegyelmezni, vagy éppenséggel Taitost... De az egy teljesen más kategória.
A lányka annyira zavarban van, hogy tényleg elfelejt bemutatkozni, ráadásul fel sem tűnik neki a mulasztás.*
- Hát... nem is tudom. Itt voltam egy darabig, aztán nem és most megint...
*Mondata zavaros, nem is hibáztatná a lányt, ha nem értené meg a lényeget.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519