Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-13 15:25:04
Üzenet elküldve: 2017-12-13 15:25:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Nagyon kell igyekeznie, hogy Kriyon dadogása után kikívánkozó nevetést benntartsa. Ha nem erről kiállhatatlan fráterről lenne szó, akár azt is hihetné az elmúlt rövid idő történései és Kriyon viselkedése alapján, hogy a félvér vonzódik hozzá. Ugyanis korábban igazán mindent megtett, hogy megutáltassa magát gorombaságával.*
- Jaj, maradj már!
*Sóhajt fel amikor Kriyon Laput rohanja le kérdéseivel.*
- Nem látod, hogy milyen állapotban van?
*Odalép a heverőhöz és leül rá Lapu mellé. Bátorítóan meg is fogja a rémült lány kezét.*
- Nyugodj meg, most már nem lesz semmi baj.
*Mivel úgy látszi, hogy Lapu épp Kriyonra pislog ijedten, visszafordul a mágushoz egy fintorral az arcán.*
- Ne ijesztgesd már! Ráérnek ezek akkor is, ha már kicsit kipihente magát.
*Suttogja, aztán a hozzá intézett kérdésre kicsit gondolkodni a kell, mielőtt válaszol.*
- Hát, amikor legutóbb néztem, olyan ezerötszáz arany volt a ládában. Nagyjából. De mivel mostanában nem tudok komolyabb kiadásokról, egyelőre ezzel nem lesz problémánk.
*Azon már nem is lepődik meg, hogy a félelf milyen titulust aggat rá, lassan megszokja, hogy Kriyon semmit sem tud vagy hajlandó pontosan a nevén nevezni.
Közben kis ribillió támad a távozni készülő elegáns férfi és a számára ismeretlen vörös hajú nő között.*
- Halkabban, kérlek!
*Néz elkínzott arccal Gniwmiy-re.*
//Mindenki//
*Nagyon kell igyekeznie, hogy Kriyon dadogása után kikívánkozó nevetést benntartsa. Ha nem erről kiállhatatlan fráterről lenne szó, akár azt is hihetné az elmúlt rövid idő történései és Kriyon viselkedése alapján, hogy a félvér vonzódik hozzá. Ugyanis korábban igazán mindent megtett, hogy megutáltassa magát gorombaságával.*
- Jaj, maradj már!
*Sóhajt fel amikor Kriyon Laput rohanja le kérdéseivel.*
- Nem látod, hogy milyen állapotban van?
*Odalép a heverőhöz és leül rá Lapu mellé. Bátorítóan meg is fogja a rémült lány kezét.*
- Nyugodj meg, most már nem lesz semmi baj.
*Mivel úgy látszi, hogy Lapu épp Kriyonra pislog ijedten, visszafordul a mágushoz egy fintorral az arcán.*
- Ne ijesztgesd már! Ráérnek ezek akkor is, ha már kicsit kipihente magát.
*Suttogja, aztán a hozzá intézett kérdésre kicsit gondolkodni a kell, mielőtt válaszol.*
- Hát, amikor legutóbb néztem, olyan ezerötszáz arany volt a ládában. Nagyjából. De mivel mostanában nem tudok komolyabb kiadásokról, egyelőre ezzel nem lesz problémánk.
*Azon már nem is lepődik meg, hogy a félelf milyen titulust aggat rá, lassan megszokja, hogy Kriyon semmit sem tud vagy hajlandó pontosan a nevén nevezni.
Közben kis ribillió támad a távozni készülő elegáns férfi és a számára ismeretlen vörös hajú nő között.*
- Halkabban, kérlek!
*Néz elkínzott arccal Gniwmiy-re.*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-12 22:04:25
Üzenet elküldve: 2017-12-12 22:04:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Hirtelen a figyelem középpontjába kerül, legalábbis ő így éli meg. Holott ezt sosem szerette. Vagy mégis? Talán igen, de az más helyzet volt, egy más élet, nem is az övé.*
-Én nem, igen, illetve, nem.
*Hebeg Kres kérdésére, majd nagy levegőt vesz, és inkább megpróbálja kifejteni.*
-A városban találkoztunk, pár napja, akkor adtam neki oda a pénzt. A szövetségét. És azt mondta, nem haragszik, és hogy visszajöhetek. Ide. Aztán elsietett, mert egy nagy házban, egy gazdag emberrel volt találkozója.
*Vonogatja vállát, ennyit tud a mesterről.*
-Azóta nem láttam. Igen kérek.
*Szipogja a vízre, majd újra már csak akkor szól, mikor Kryion kérdezi. Félénken bújva a takaróba, mint ki büntetéstől tart, húzza össze magát.*
-Megtámadtak az úton, és kiraboltak. Nagyon sajnálom.
*Szabadkozik máris, mintha saját hibája lenne.*
-A kétezer arany.
*Nyel nagyot, és úgy folytatja, a tűzmágus arca semmi jót nem ígér, lehet fel is gyújtja őt itt még.*
-Amivel tartoztam. Összegyűjtöttem, egyedül, keményen megdolgoztam érte, és vissza akartam adni, mert a Mesterek azt mondták, drága a taníttatás, és nem szép dolog kihasználni a szövetséget. Megtanulni varázsolni a pénzünkön, aztán hálátlanul eltűnni.
*Ezt még kezdetben mondta, Taitos mester, mikor Lapu csatlakozott.*
-És nem akartam, hogy mind haragudjanak rám, és nem tudom mennyibe került engem tanítani, de csak ennyit tudtam összegyűjteni. Azt adtam oda Worenth mesternek mikor találkoztunk.
*Ha már a félvér is így néz rá, kitől remélhetne vigaszt, vagy védelmet? Olyan feszült mindenki, és már annyira mások, mint egy éve voltak, mint csapdába esett mókus húzza meg magát, és piheg ijedten.*
//Mindenki//
*Hirtelen a figyelem középpontjába kerül, legalábbis ő így éli meg. Holott ezt sosem szerette. Vagy mégis? Talán igen, de az más helyzet volt, egy más élet, nem is az övé.*
-Én nem, igen, illetve, nem.
*Hebeg Kres kérdésére, majd nagy levegőt vesz, és inkább megpróbálja kifejteni.*
-A városban találkoztunk, pár napja, akkor adtam neki oda a pénzt. A szövetségét. És azt mondta, nem haragszik, és hogy visszajöhetek. Ide. Aztán elsietett, mert egy nagy házban, egy gazdag emberrel volt találkozója.
*Vonogatja vállát, ennyit tud a mesterről.*
-Azóta nem láttam. Igen kérek.
*Szipogja a vízre, majd újra már csak akkor szól, mikor Kryion kérdezi. Félénken bújva a takaróba, mint ki büntetéstől tart, húzza össze magát.*
-Megtámadtak az úton, és kiraboltak. Nagyon sajnálom.
*Szabadkozik máris, mintha saját hibája lenne.*
-A kétezer arany.
*Nyel nagyot, és úgy folytatja, a tűzmágus arca semmi jót nem ígér, lehet fel is gyújtja őt itt még.*
-Amivel tartoztam. Összegyűjtöttem, egyedül, keményen megdolgoztam érte, és vissza akartam adni, mert a Mesterek azt mondták, drága a taníttatás, és nem szép dolog kihasználni a szövetséget. Megtanulni varázsolni a pénzünkön, aztán hálátlanul eltűnni.
*Ezt még kezdetben mondta, Taitos mester, mikor Lapu csatlakozott.*
-És nem akartam, hogy mind haragudjanak rám, és nem tudom mennyibe került engem tanítani, de csak ennyit tudtam összegyűjteni. Azt adtam oda Worenth mesternek mikor találkoztunk.
*Ha már a félvér is így néz rá, kitől remélhetne vigaszt, vagy védelmet? Olyan feszült mindenki, és már annyira mások, mint egy éve voltak, mint csapdába esett mókus húzza meg magát, és piheg ijedten.*
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-12 20:33:17
Üzenet elküldve: 2017-12-12 20:33:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Hát ő pedig tudni akarta, hogy Worenth mester mit ír. Neki Isurii az igazi Mester, de már Worenthet is megszokta. Most meg megint valami kavarás, és így Taitos lesz a Mester, őt meg Kriyon utálja az elaltatós sztori óta.*
~ És a tőrömet sem adta vissza. Csíra. ~ *de ezen nem túd eleget smárolni, mert Daewe, mielőtt eljátszaná a primadonnát, még azért visszamasszírozza a manduláját.*
- Höööh. *szabadul ki a szivola karmaiból.*
- Meh. *lép ő is hátra, majd kétségbeesésében, hogy szabaduljon a visszatámadásból, Lapuhoz fordul.*
- Veled meg mi a tosz van?! Kresi, mondj már valamit?! *kezd pánikba esni, mint egy rendes idegbajos manguszta.*
- Öhm... ja. *erősíti meg Daewe szavait Kresi kérdésére, aztán valami szöget üt a fejébe.*
- Erm. Milyen pénz, Lapu? *pislog nagy békaszemeivel. Valami gyanú kezd motoszkálni a fejében, bár magából indul ki.*
- Daewe, te vagy a pénzes csaj, nem? Mennyi van a pénzesládánkban?
//Mindenki//
*Hát ő pedig tudni akarta, hogy Worenth mester mit ír. Neki Isurii az igazi Mester, de már Worenthet is megszokta. Most meg megint valami kavarás, és így Taitos lesz a Mester, őt meg Kriyon utálja az elaltatós sztori óta.*
~ És a tőrömet sem adta vissza. Csíra. ~ *de ezen nem túd eleget smárolni, mert Daewe, mielőtt eljátszaná a primadonnát, még azért visszamasszírozza a manduláját.*
- Höööh. *szabadul ki a szivola karmaiból.*
- Meh. *lép ő is hátra, majd kétségbeesésében, hogy szabaduljon a visszatámadásból, Lapuhoz fordul.*
- Veled meg mi a tosz van?! Kresi, mondj már valamit?! *kezd pánikba esni, mint egy rendes idegbajos manguszta.*
- Öhm... ja. *erősíti meg Daewe szavait Kresi kérdésére, aztán valami szöget üt a fejébe.*
- Erm. Milyen pénz, Lapu? *pislog nagy békaszemeivel. Valami gyanú kezd motoszkálni a fejében, bár magából indul ki.*
- Daewe, te vagy a pénzes csaj, nem? Mennyi van a pénzesládánkban?
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-11 22:05:15
Üzenet elküldve: 2017-12-11 22:05:15
ÚJ
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Persze, hogy a Kancellár nem bírja ki, hogy békén hagyja Gniwmiyt. Miért is bírná ki? A Kancellárián sem ment neki. A lány elhitte, hogy a férfi kedves, de helyette mit csinál? Orvul kihasználja a környezetét, hogy ezáltal előnyös helyzetbe kerüljön.*
- Már elnézést, de úgy volt, hogy Bris feladata, én pedig segédkezek abban, amiben csak tudok.
*Gniwmiy lehet, hogy csendes természetű, de nem félénk. Ha Habrertus azt hiszi, hogy a lány nem fog kiállni magáért, akkor nagyon téved. Egyelőre átlagos hangerővel beszél, de ha a férfi tovább húzza a lány agyát, megeshet, hogy kiválni kezd.*
- Bris eltűnt, magasról tett a munkára, azt várja, hogy egyedül csináltam volna meg? Hogyan, ha nem értek hozzá? Azt sem tudtam, mit kell csinálni, semmit nem értettem abból, ami egymás között beszéltek. Szerzetes vagyok, voltam, könyvtárat őriztem és harcolni tanultam, nem értek az építészethez.
*Kezd egyre magasodni a hangereje.*
- Ha azt várja maga, és a Hadúr, hogy egyedül csináljam meg a munkát, akkor nagyon el vannak a tévedve. Egy halat nem lehet arra kérni, hogy fára másszon. Én nagyon szívesen segítettem magának a papírmunkában, és mindabban, amiben tudtam, de nem tudok olyasmit megcsinálni amihez nem értek. Kár volt könyörögnie a Hadúrnak, mert amint látszik, nagyon rosszul válogatja meg a munkásait. Azzal a híres Hadúrral is csak egyszer találkoztam, mikor kilovagolt a kapun. Még az sem érdekli, hogy milyen idegeneknek oszt ki munkát. Ez lenne a híres Kagan? Hát megmondhatja neki, hogy nem fogok visszamenni. Magával főleg nem. Miért? Mert azt hiszi, hogy ettől majd szétteszem a lábamat? Múltkor is azt hitte, hogy pár kedves szó miatt odaadom magamat igaz? Csak kicsit tévedett. Menjen egyedül, engem nem érdekel a Vashegy.
*Úgy tűnik, Habrertus egyedül is távozik, úgyhogy Gniwmiy ott marad Aletival és a mágusokkal.*
- Már elnézést, de úgy volt, hogy Bris feladata, én pedig segédkezek abban, amiben csak tudok.
*Gniwmiy lehet, hogy csendes természetű, de nem félénk. Ha Habrertus azt hiszi, hogy a lány nem fog kiállni magáért, akkor nagyon téved. Egyelőre átlagos hangerővel beszél, de ha a férfi tovább húzza a lány agyát, megeshet, hogy kiválni kezd.*
- Bris eltűnt, magasról tett a munkára, azt várja, hogy egyedül csináltam volna meg? Hogyan, ha nem értek hozzá? Azt sem tudtam, mit kell csinálni, semmit nem értettem abból, ami egymás között beszéltek. Szerzetes vagyok, voltam, könyvtárat őriztem és harcolni tanultam, nem értek az építészethez.
*Kezd egyre magasodni a hangereje.*
- Ha azt várja maga, és a Hadúr, hogy egyedül csináljam meg a munkát, akkor nagyon el vannak a tévedve. Egy halat nem lehet arra kérni, hogy fára másszon. Én nagyon szívesen segítettem magának a papírmunkában, és mindabban, amiben tudtam, de nem tudok olyasmit megcsinálni amihez nem értek. Kár volt könyörögnie a Hadúrnak, mert amint látszik, nagyon rosszul válogatja meg a munkásait. Azzal a híres Hadúrral is csak egyszer találkoztam, mikor kilovagolt a kapun. Még az sem érdekli, hogy milyen idegeneknek oszt ki munkát. Ez lenne a híres Kagan? Hát megmondhatja neki, hogy nem fogok visszamenni. Magával főleg nem. Miért? Mert azt hiszi, hogy ettől majd szétteszem a lábamat? Múltkor is azt hitte, hogy pár kedves szó miatt odaadom magamat igaz? Csak kicsit tévedett. Menjen egyedül, engem nem érdekel a Vashegy.
*Úgy tűnik, Habrertus egyedül is távozik, úgyhogy Gniwmiy ott marad Aletival és a mágusokkal.*
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-11 19:32:44
Üzenet elküldve: 2017-12-11 19:32:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*A legrosszabb amit Kriyon most tehet, hogy felolvassa Worenth mester levelét. Daewe így még rosszabbnak találja, mint amikor ő olvasta el. Biztos ennek is szerepe van abban, hogy végül a félelf nyakába borulva zokogni kezd. Nagy elkeseredésében észre sem veszi, hogy az a vigasztaló ölelés lecsúszott és Kriyon most már a fenekét paskolgatja nagy elánnal. Csak akkor eszmél, amikor az a szemtelen dög meg is csókolja.*
~Miii?!~
*Eddig szorosan összezárt szemhéjai felpattannak és úgy mered közvetlen közelről a mágus képébe.
De mégsem löki el azonnal és nem vágja képen. Csak kicsit később tolja el magától, de akkor sem túl durván.
Neki is egyre több részlet lesz világos az elmúlt éjszakáról és arra gondol, hogy szerinte Kriyon ugyan kicsit ügyetlenke volt, de nem volt olyan rossz, mint elsőre hihette volna. Még az is bevillant neki, hogy Kriyonhoz bújva aludt el, és ez milyen kellemes volt.
Erre a gondolatra bontakozik ki az ölelésből.*
- Megmondtam, hogy soha többé, igaz?
*Ezt akkor is komolyan gondolta és most is, de hangja mégsem cseng olyan határozottan, mint szeretné. Ráadásul a pimasz mágus biztos észrevette, hogy bizony egy kicsit vissza is csókolta.
Krestvir lép oda hozzájuk, Daewe pedig megtörli a szemét és igyekszik összeszedni magát.*
- Worenth mester itt hagyott minket.
*Kicsit még remeg a hangja, de tényleg igyekszik nyugalmat erőltetni magára. Azért is, mert mintha Krestvir is csodálkozva méregetné kiborulása miatt.*
- Tessék, olvasd csak el!
*Könyökkel oldalba böki Kriyont, hogy a félvér adja oda a kezében tartott levelet társának.*
//Mindenki//
*A legrosszabb amit Kriyon most tehet, hogy felolvassa Worenth mester levelét. Daewe így még rosszabbnak találja, mint amikor ő olvasta el. Biztos ennek is szerepe van abban, hogy végül a félelf nyakába borulva zokogni kezd. Nagy elkeseredésében észre sem veszi, hogy az a vigasztaló ölelés lecsúszott és Kriyon most már a fenekét paskolgatja nagy elánnal. Csak akkor eszmél, amikor az a szemtelen dög meg is csókolja.*
~Miii?!~
*Eddig szorosan összezárt szemhéjai felpattannak és úgy mered közvetlen közelről a mágus képébe.
De mégsem löki el azonnal és nem vágja képen. Csak kicsit később tolja el magától, de akkor sem túl durván.
Neki is egyre több részlet lesz világos az elmúlt éjszakáról és arra gondol, hogy szerinte Kriyon ugyan kicsit ügyetlenke volt, de nem volt olyan rossz, mint elsőre hihette volna. Még az is bevillant neki, hogy Kriyonhoz bújva aludt el, és ez milyen kellemes volt.
Erre a gondolatra bontakozik ki az ölelésből.*
- Megmondtam, hogy soha többé, igaz?
*Ezt akkor is komolyan gondolta és most is, de hangja mégsem cseng olyan határozottan, mint szeretné. Ráadásul a pimasz mágus biztos észrevette, hogy bizony egy kicsit vissza is csókolta.
Krestvir lép oda hozzájuk, Daewe pedig megtörli a szemét és igyekszik összeszedni magát.*
- Worenth mester itt hagyott minket.
*Kicsit még remeg a hangja, de tényleg igyekszik nyugalmat erőltetni magára. Azért is, mert mintha Krestvir is csodálkozva méregetné kiborulása miatt.*
- Tessék, olvasd csak el!
*Könyökkel oldalba böki Kriyont, hogy a félvér adja oda a kezében tartott levelet társának.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-11 00:21:58
Üzenet elküldve: 2017-12-11 00:21:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Feltételezése már akkor megerősítést nyer, mikor Laor a Hadurat említi. Emlékei szerint csak egyvalakit neveznek így errefelé… Azért figyelemmel követi a bemutatkozást és biccent, mikor a férfi alátámasztja, hogy a thargok közül valók.
Majd Avalija vonja magára mindannyiuk figyelmét. A zavaros személyleírás nem hiszi, hogy nagy segítség lenne. A két harcos sem tűnik valami magabiztosnak az ügyben, de alighanem ők is úgy láthatják, mint ő: hogy ennél többet most nem várhatnak a zaklatott lánytól. Nem faggatóznak ugyanis tovább, inkább a távozás mellett döntenek.*
- Köszönjük! - *köszöni meg még egyszer ezt az egészet, illetve pontosabban véve magát a nyulat is, amit részéről elfogad Khadtól, ha már a férfi így felkínálta. Rettenetesen éhes és a hús jól esne.
Elköszönnek, a két fickó szedelőzködik, közben viszont mások érkeznek, egyesek még kiabálnak is – ebből elkap néhány foszlányt –, majd beszélgetés hangjai szűrődnek be, aztán egyszer csak betoppan Kriyon, utána Daewe és néhány ismeretlen alak is feltűnik.
Kriyonnak megörül, mert ő legalább kizökkenti valamelyest Laput a zokogásból. Ő ugyanis minden jó szándéka ellenére csak a takaróval tudott hozzájárulni a lány kényelméhez. Azt tapasztalta, hogy Lapu nem veszi szívesen az érintést így még az általánosan működőképes fogásnak tartott ölelést sem tudta bevetni, hogy megnyugtassa őt, egyéb lehetőségek pedig hiányoznak az eszköztárából.
Azonban mindennek a tetejébe még Daewe is elkezd sírni, ezzel növelve a körülöttük lévő káoszt. Vagy csak az ő fejében van zűrzavar? Azt már érti, Lapu miért törékeny, de mi történt Daewe-el? Talán valami rossz hírt hoztak?
Értetlenül figyeli a Kriyon tapogatózó karjaiban vigasztalódó nőt, majd Lapu szavaira visszafordul, tekintetében kíváncsisággal. Ezek ugyanis neki is kapaszkodót jelentenek.*
- Te találkoztál Worenth mesterrel? Nem tudod, merre ment tovább? -
*Ha a választ megkapta, feláll a heverőről és úgy néz le Lapura komolyan. Minden fáradtságát és személyes nyűgét és zárkózottságát leküzdve úgy dönt, most megpróbál ő rendet teremteni. Úgysem tud pihenni, amíg nem derítette ki, mi folyik itt.*
- Most már köztünk vagy, biztonságban. Nincs mitől félned, csak próbálj meg pihenni. Hozok neked inni valamit, aztán megnézem, ott mi történt… - *jelenti, a végén Daewe-ék felé pillantva.
Ha Lapu nem tartóztatja, el is biceg a konyhába, menet közben biccentve az idegeneknek is, ha még itt vannak és ellenáll a kísértésnek, hogy fejére húzza a csuklyát. Egyelőre csak egy pohár vízért megy, hogy addig is tudjon inni valamit a lány, de a tűz fölé is tesz egy fazékba vizet, későbbre, teának. A nyulat vágódeszkára rakja, mellé kést és villát tesz, ám azt is ott hagyja még az asztalon, csak a vízzel tér vissza Lapuhoz.*
- Tessék! - *nyújtja oda a lánynak, de nem is időzik tovább, mint hogy Lapu el tudja venni a poharat.
Utána az ölelkező pároshoz sétál, úgy háromlépésnyire megállva, mert nem akar tolakodó lenni.*
- Bocsánat… Történt valami? - *kérdezi, ugyanazzal a kiállhatatlan ábrázattal, ami mögött nehéz észrevenni a zavart. Pillantása közben a Kriyon kezében lógó levélre siklik, mert összefüggést feltételez Daewe rosszkedve és annak tartalma között.*
//Mindenki//
*Feltételezése már akkor megerősítést nyer, mikor Laor a Hadurat említi. Emlékei szerint csak egyvalakit neveznek így errefelé… Azért figyelemmel követi a bemutatkozást és biccent, mikor a férfi alátámasztja, hogy a thargok közül valók.
Majd Avalija vonja magára mindannyiuk figyelmét. A zavaros személyleírás nem hiszi, hogy nagy segítség lenne. A két harcos sem tűnik valami magabiztosnak az ügyben, de alighanem ők is úgy láthatják, mint ő: hogy ennél többet most nem várhatnak a zaklatott lánytól. Nem faggatóznak ugyanis tovább, inkább a távozás mellett döntenek.*
- Köszönjük! - *köszöni meg még egyszer ezt az egészet, illetve pontosabban véve magát a nyulat is, amit részéről elfogad Khadtól, ha már a férfi így felkínálta. Rettenetesen éhes és a hús jól esne.
Elköszönnek, a két fickó szedelőzködik, közben viszont mások érkeznek, egyesek még kiabálnak is – ebből elkap néhány foszlányt –, majd beszélgetés hangjai szűrődnek be, aztán egyszer csak betoppan Kriyon, utána Daewe és néhány ismeretlen alak is feltűnik.
Kriyonnak megörül, mert ő legalább kizökkenti valamelyest Laput a zokogásból. Ő ugyanis minden jó szándéka ellenére csak a takaróval tudott hozzájárulni a lány kényelméhez. Azt tapasztalta, hogy Lapu nem veszi szívesen az érintést így még az általánosan működőképes fogásnak tartott ölelést sem tudta bevetni, hogy megnyugtassa őt, egyéb lehetőségek pedig hiányoznak az eszköztárából.
Azonban mindennek a tetejébe még Daewe is elkezd sírni, ezzel növelve a körülöttük lévő káoszt. Vagy csak az ő fejében van zűrzavar? Azt már érti, Lapu miért törékeny, de mi történt Daewe-el? Talán valami rossz hírt hoztak?
Értetlenül figyeli a Kriyon tapogatózó karjaiban vigasztalódó nőt, majd Lapu szavaira visszafordul, tekintetében kíváncsisággal. Ezek ugyanis neki is kapaszkodót jelentenek.*
- Te találkoztál Worenth mesterrel? Nem tudod, merre ment tovább? -
*Ha a választ megkapta, feláll a heverőről és úgy néz le Lapura komolyan. Minden fáradtságát és személyes nyűgét és zárkózottságát leküzdve úgy dönt, most megpróbál ő rendet teremteni. Úgysem tud pihenni, amíg nem derítette ki, mi folyik itt.*
- Most már köztünk vagy, biztonságban. Nincs mitől félned, csak próbálj meg pihenni. Hozok neked inni valamit, aztán megnézem, ott mi történt… - *jelenti, a végén Daewe-ék felé pillantva.
Ha Lapu nem tartóztatja, el is biceg a konyhába, menet közben biccentve az idegeneknek is, ha még itt vannak és ellenáll a kísértésnek, hogy fejére húzza a csuklyát. Egyelőre csak egy pohár vízért megy, hogy addig is tudjon inni valamit a lány, de a tűz fölé is tesz egy fazékba vizet, későbbre, teának. A nyulat vágódeszkára rakja, mellé kést és villát tesz, ám azt is ott hagyja még az asztalon, csak a vízzel tér vissza Lapuhoz.*
- Tessék! - *nyújtja oda a lánynak, de nem is időzik tovább, mint hogy Lapu el tudja venni a poharat.
Utána az ölelkező pároshoz sétál, úgy háromlépésnyire megállva, mert nem akar tolakodó lenni.*
- Bocsánat… Történt valami? - *kérdezi, ugyanazzal a kiállhatatlan ábrázattal, ami mögött nehéz észrevenni a zavart. Pillantása közben a Kriyon kezében lógó levélre siklik, mert összefüggést feltételez Daewe rosszkedve és annak tartalma között.*
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-10 21:56:19
Üzenet elküldve: 2017-12-10 21:56:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
-Nem csak izmos.
*Suttogja reszketve a takaróba.*
-Hatalmas, rettenetes. Nagyobb, mint ti.
*Pislog fel félve a két tharg harcosra, bizonyos benne, hogy támadóját együtt sem tudnák legyőzni. Hogy mit értett világító szemeken, arra nyilván maguktól is rájönnek, ha a sötét, komor arcon megpillantják a világos, jéghideg kék, vagy talán zöld szemeket. Révedezik még mindig támadóját idézve maga elé, hátha eszébe ötlik egyéb is, de nem.
Egy ismerős hang mi kiszakítja ebből, és persze a másik harcos nyugtató szavai. De elsősorban az ismerős.*
-Kriyon?
*Pislog fel könnyáztatta arccal, jelen pillanatban csak beazonosítani képes másokat, holmi érzések emléke haloványan megmaradt, de még közel sem biztos benne, kihez, miként álljon.
A félelfet közben félrevonja egy szintén ismerős leány, a harcosok távoznak, Avalija pedig nagy sóhajokkal igyekszik visszanyerni önuralmát, erővel keresni valami jót saját sanyarú helyzetében.*
-Legalább az a sok pénz nem volt nálam. Azt is elragadták volna.
*Szipog Kresnek halkan.*
-Jó, hogy Worenth mesterrel küldtem ide.
*Akad némi kérdő él hangjában, mintha megerősítésre várna, vagy elismerésre, hogy legalább ezt nem rontotta el.
Az események azonban pörögnek tovább, immár újra a félvérre és Daewere figyel. Valami nagy baj lehet. Igen nagy, hiszen a lány nem az a sírós fajta. Pillant kérdőn Kresre, semmit sem értve.*
//Mindenki//
-Nem csak izmos.
*Suttogja reszketve a takaróba.*
-Hatalmas, rettenetes. Nagyobb, mint ti.
*Pislog fel félve a két tharg harcosra, bizonyos benne, hogy támadóját együtt sem tudnák legyőzni. Hogy mit értett világító szemeken, arra nyilván maguktól is rájönnek, ha a sötét, komor arcon megpillantják a világos, jéghideg kék, vagy talán zöld szemeket. Révedezik még mindig támadóját idézve maga elé, hátha eszébe ötlik egyéb is, de nem.
Egy ismerős hang mi kiszakítja ebből, és persze a másik harcos nyugtató szavai. De elsősorban az ismerős.*
-Kriyon?
*Pislog fel könnyáztatta arccal, jelen pillanatban csak beazonosítani képes másokat, holmi érzések emléke haloványan megmaradt, de még közel sem biztos benne, kihez, miként álljon.
A félelfet közben félrevonja egy szintén ismerős leány, a harcosok távoznak, Avalija pedig nagy sóhajokkal igyekszik visszanyerni önuralmát, erővel keresni valami jót saját sanyarú helyzetében.*
-Legalább az a sok pénz nem volt nálam. Azt is elragadták volna.
*Szipog Kresnek halkan.*
-Jó, hogy Worenth mesterrel küldtem ide.
*Akad némi kérdő él hangjában, mintha megerősítésre várna, vagy elismerésre, hogy legalább ezt nem rontotta el.
Az események azonban pörögnek tovább, immár újra a félvérre és Daewere figyel. Valami nagy baj lehet. Igen nagy, hiszen a lány nem az a sírós fajta. Pillant kérdőn Kresre, semmit sem értve.*
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-10 20:44:51
Üzenet elküldve: 2017-12-10 20:44:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Ha lenne lehetősége, most gyorsan tekerne egy rudit Daewenek, mert láthatóan a lánynak nagy szüksége van egy lélekránctalanító löketre.*
- Hóhóhó... nyugi, kislány. *védekezik rémültem, ahogy az elf lány lerohanja. Hagyja magát elrángatni, de pár méterre megmakacsolja magát, mint egy öszvér.*
- Muti. *kapja ki a lány kezéből a papirost, és a vén salabakter ákombákomjait maga elé dörmögve kezdi olvasni.*
- "Gyerekek!
Mivel nem vagytok jelen, kénytelen vagyok ily módon búcsút venni tőletek. Igen, búcsúzom. Ha leírnám az összes okot, ami miatt meghoztam ezt a döntést, azt hiszem reggelig le sem tenném a tollat! Legyen elég annyi, hogy egy ideje már nem érzem otthon magam Synmiran és nem vagyok itt boldog.
A továbbiakban Taitos mesterre hagyom az irányítást, akit úgy vélem, méltó utódom lesz.
Engem a városban fogtok megtalálni, egy időre oda költözöm, aztán majd... meglátom. Az ajtóm továbbra is nyitva áll előttetek, ebben semmi sem változott! Ha szükségetek van néhány jó tanácsra, tanításra, vagy egy kellemes beszélgetésre, megtaláltok! A szövetség pénzügyei stabilak, ezeket elrendeztem, így emiatt nem fog fájni a fejetek. Kasszaügyekben továbbra is Daewe lesz a felelős, helyette nem jelölök ki mást, mert elégedett voltam a munkájával, és szerintem ezzel a jövőben sem lesz baj. A holmijaimat elviszem magammal és viszek egy lovat is az istállóból.
Vigyázzatok magatokra!
Worenth."
*Dörmög egy kicsit, aztán Daewere pillant, aki közben magában rinyálgat.*
- Jajj, ku... *közölné az elf sipákolóval, amikor az a nyakába borul.*
- Höh. *amitől pedig Kriyonnak egyből feláll, aminek fel kell állnia.*
- Öhm. Izé. Nyugika. *lapogatja meg a nő hátát, meg a fenekét is, mert Kriyon az Kriyon.*
- Minden oké lesz. *közben a barbárok elhúznak, ami egyrészt jó, mert kevésbé van büdös és tömeg, másrészt rossz, mert úgy tűnik, rendes mágus és védelem nélkül maradtak. Se Worenth, se Taitos, se Zaras, ami elég nagy baj, ha a csapat önvédelmi képességeit nézzük.*
~ Talán Kresi... ~ *meg persze ő, de ő pontosan tudja magáról, hogy milyen gyenge még.*
- Nyugi... *dörmögi, majd ha már itt a helyzet, megpróbálja lekapni az elf lányt. Az öleléstől elég sok minden bevillan neki, és ha már gusztustalankodott egyet az éjjel, lejjebb már úgysem adhatja.*
//Mindenki//
*Ha lenne lehetősége, most gyorsan tekerne egy rudit Daewenek, mert láthatóan a lánynak nagy szüksége van egy lélekránctalanító löketre.*
- Hóhóhó... nyugi, kislány. *védekezik rémültem, ahogy az elf lány lerohanja. Hagyja magát elrángatni, de pár méterre megmakacsolja magát, mint egy öszvér.*
- Muti. *kapja ki a lány kezéből a papirost, és a vén salabakter ákombákomjait maga elé dörmögve kezdi olvasni.*
- "Gyerekek!
Mivel nem vagytok jelen, kénytelen vagyok ily módon búcsút venni tőletek. Igen, búcsúzom. Ha leírnám az összes okot, ami miatt meghoztam ezt a döntést, azt hiszem reggelig le sem tenném a tollat! Legyen elég annyi, hogy egy ideje már nem érzem otthon magam Synmiran és nem vagyok itt boldog.
A továbbiakban Taitos mesterre hagyom az irányítást, akit úgy vélem, méltó utódom lesz.
Engem a városban fogtok megtalálni, egy időre oda költözöm, aztán majd... meglátom. Az ajtóm továbbra is nyitva áll előttetek, ebben semmi sem változott! Ha szükségetek van néhány jó tanácsra, tanításra, vagy egy kellemes beszélgetésre, megtaláltok! A szövetség pénzügyei stabilak, ezeket elrendeztem, így emiatt nem fog fájni a fejetek. Kasszaügyekben továbbra is Daewe lesz a felelős, helyette nem jelölök ki mást, mert elégedett voltam a munkájával, és szerintem ezzel a jövőben sem lesz baj. A holmijaimat elviszem magammal és viszek egy lovat is az istállóból.
Vigyázzatok magatokra!
Worenth."
*Dörmög egy kicsit, aztán Daewere pillant, aki közben magában rinyálgat.*
- Jajj, ku... *közölné az elf sipákolóval, amikor az a nyakába borul.*
- Höh. *amitől pedig Kriyonnak egyből feláll, aminek fel kell állnia.*
- Öhm. Izé. Nyugika. *lapogatja meg a nő hátát, meg a fenekét is, mert Kriyon az Kriyon.*
- Minden oké lesz. *közben a barbárok elhúznak, ami egyrészt jó, mert kevésbé van büdös és tömeg, másrészt rossz, mert úgy tűnik, rendes mágus és védelem nélkül maradtak. Se Worenth, se Taitos, se Zaras, ami elég nagy baj, ha a csapat önvédelmi képességeit nézzük.*
~ Talán Kresi... ~ *meg persze ő, de ő pontosan tudja magáról, hogy milyen gyenge még.*
- Nyugi... *dörmögi, majd ha már itt a helyzet, megpróbálja lekapni az elf lányt. Az öleléstől elég sok minden bevillan neki, és ha már gusztustalankodott egyet az éjjel, lejjebb már úgysem adhatja.*
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-10 19:38:33
Üzenet elküldve: 2017-12-10 19:38:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
~Hol a francban voltak ezek akkor, amikor megérkeztünk, és segítségre volt szükségünk?~ *gondolja magában Khad a hirtelen tömeget szemlélve. Bár akik itt vannak, szinte észre sem veszik őket, mintha mindennapos lenne, hogy két tharg járőr behoz egy sebesültet az otthonukba éjjel.
Laor közben igyekszik elérni, hogy a lány ne kerüljön még szélsőségesebb idegállapotba, mint amilyenben már van. De szerencsére aztán bejelenti, hogy távoznak.
Miközben Laor tanúbizonyságot tesz arról, hogy a sok beszédhez nagy szókincs is jár, Khad odasétál az ajtófélfához, és ott várja, hogy végre társa is könnyes búcsút vegyen az itteni emberektől. Ő maga csak fanyar mosollyal nézi ezt a sok embert. Amint Laor odalép hozzá, elindul a lovak felé, eloldozza a sajátja kötelét, és felül rá. Szó nélkül lovagol, és csak biccent, ahogy Laor bejelenti az úti célt.*
//Mindenki//
~Hol a francban voltak ezek akkor, amikor megérkeztünk, és segítségre volt szükségünk?~ *gondolja magában Khad a hirtelen tömeget szemlélve. Bár akik itt vannak, szinte észre sem veszik őket, mintha mindennapos lenne, hogy két tharg járőr behoz egy sebesültet az otthonukba éjjel.
Laor közben igyekszik elérni, hogy a lány ne kerüljön még szélsőségesebb idegállapotba, mint amilyenben már van. De szerencsére aztán bejelenti, hogy távoznak.
Miközben Laor tanúbizonyságot tesz arról, hogy a sok beszédhez nagy szókincs is jár, Khad odasétál az ajtófélfához, és ott várja, hogy végre társa is könnyes búcsút vegyen az itteni emberektől. Ő maga csak fanyar mosollyal nézi ezt a sok embert. Amint Laor odalép hozzá, elindul a lovak felé, eloldozza a sajátja kötelét, és felül rá. Szó nélkül lovagol, és csak biccent, ahogy Laor bejelenti az úti célt.*
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-10 19:21:46
Üzenet elküldve: 2017-12-10 19:21:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Valóságos röpgyűlés kerekedik a kanapé környékén és ez nincs ínyére. A részvétlátogatások egyelőre mellőzhetők, hiszen a lány végül életben marad, viszont ha elveszik előle a levegőt, az aligha szolgálja gyors felépülését. Legszívesebben el is hessegetné a sokadalmat, de úgy érzi, hogy a helyiek nehezményeznék kéretlen segítségét. Közben Avalija hevenyészett személyleírást ad támadójáról, melyet Laor - többé-kevésbé - szó szerint vesz. Azt ugyan a sokk számlájára írható túlzásnak véli, hogy az illető szeme világított volna, de miért ne lehetne óriás? Ugyan csak az egy Morwont ismeri e fajból a környéken és róla nem feltételezne ilyet, de mióta a Kikötőben a káosz az úr annyi fura szerzet kódorog erre, hogy ezt sem lehet kizárni.*
- Jól van, most pihenj! *próbálja csitítgatni a felsíró Laput* Már nem érhet semmi baj. A társammal visszatérünk a Vashegyre és ha közben összeakadunk valami gyanús alakkal, kérdőre fogjuk vonni.
*Egy fejbiccentéssel jelzi Khadnak, hogy ideje indulniuk és miután néhány keresetlen szóval elbúcsúzott a többiektől, az ajtó felé indul.*
- Egy óriást nem lesz nehéz eltéveszteni. *mormogja félig magának, félig az íjásznak* Már ha valóban az volt és nem egy különösen erőszakos törpe.
*Az ajtónál még odabiccent az ott tömörülő ismerősöknek és sietősre fogja a dolgot. Az elkapott beszédfoszlány szerint a kancellár is hazafelé tart, márpedig nincsenek olyan istenek, hogy vele tartson. Ennek az alaknak a litániái fárasztóbbak, mint egy kiadós kocsmai verekedés. És legalább annyira fájdalmasak is.*
- Menjünk haza és jelentsük, hogy mi történt.
*Ezt már odakint mondja Khadnak, amikor a lovaikhoz lépnek.*
- És ha mégis összetalálkozunk valakivel útközben, aki útonállóra hasonlít, hát az összes istenek legyenek irgalmasak hozzá.
//Mindenki//
*Valóságos röpgyűlés kerekedik a kanapé környékén és ez nincs ínyére. A részvétlátogatások egyelőre mellőzhetők, hiszen a lány végül életben marad, viszont ha elveszik előle a levegőt, az aligha szolgálja gyors felépülését. Legszívesebben el is hessegetné a sokadalmat, de úgy érzi, hogy a helyiek nehezményeznék kéretlen segítségét. Közben Avalija hevenyészett személyleírást ad támadójáról, melyet Laor - többé-kevésbé - szó szerint vesz. Azt ugyan a sokk számlájára írható túlzásnak véli, hogy az illető szeme világított volna, de miért ne lehetne óriás? Ugyan csak az egy Morwont ismeri e fajból a környéken és róla nem feltételezne ilyet, de mióta a Kikötőben a káosz az úr annyi fura szerzet kódorog erre, hogy ezt sem lehet kizárni.*
- Jól van, most pihenj! *próbálja csitítgatni a felsíró Laput* Már nem érhet semmi baj. A társammal visszatérünk a Vashegyre és ha közben összeakadunk valami gyanús alakkal, kérdőre fogjuk vonni.
*Egy fejbiccentéssel jelzi Khadnak, hogy ideje indulniuk és miután néhány keresetlen szóval elbúcsúzott a többiektől, az ajtó felé indul.*
- Egy óriást nem lesz nehéz eltéveszteni. *mormogja félig magának, félig az íjásznak* Már ha valóban az volt és nem egy különösen erőszakos törpe.
*Az ajtónál még odabiccent az ott tömörülő ismerősöknek és sietősre fogja a dolgot. Az elkapott beszédfoszlány szerint a kancellár is hazafelé tart, márpedig nincsenek olyan istenek, hogy vele tartson. Ennek az alaknak a litániái fárasztóbbak, mint egy kiadós kocsmai verekedés. És legalább annyira fájdalmasak is.*
- Menjünk haza és jelentsük, hogy mi történt.
*Ezt már odakint mondja Khadnak, amikor a lovaikhoz lépnek.*
- És ha mégis összetalálkozunk valakivel útközben, aki útonállóra hasonlít, hát az összes istenek legyenek irgalmasak hozzá.
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-10 16:27:30
Üzenet elküldve: 2017-12-10 16:27:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
- Na de kérem! *háborodik fel a jó kancellár a méltatlan bánásmód miatt.
Elvégre már az is felháborító, hogy nem kísérték azonnal a Szilánkok vezetői elé és hagyták egy lépcső aljában várakozni, de az, hogy amikor az elf némber visszatér hozzá továbbra se tanúsítson kiemelt figyelmet jelenlétének, sőt brutálisan arrébb is taszajtsa, mégiscsak arcpirító. Rövid ideig még puffog magában a lépcsőnél, de mivel rá sem hederítenek valami jelentéktelennek látszó kis ügy apropóján, önállósítja magát és felballag az emeletre. Onnan kicsit tovább, rövid kutakodás után meg is leli a vezetőség lakrészét egy kis toronyban, ahol persze senkit nem talál. Fintorog egyet, azután a levelet az asztalra helyezi. Ha visszatér az illetékes, itt okvetlen meg fogja találni. Miután itt feladatát elvégezte, elindul lefelé, hogy mielőbb visszatérhessen a Vashegyre. Odalent még mindig a kanapé körül csoportosulnak a népek és úgy dönt, hogy méltó büntetésben részesít őket személyét ért inzultusért: köszönés nélkül távozik. A sértett méltóság számos tanújelével képén el is indul a kijárat felé, ahol ismerős arcot talál. Úgy látszik, hogy Aletai az őrség fáradalmait kis synmirai kiruccanással kívánja kipihenni. És még valakit, aki láttára legszívesebben a föld alá rejtőzne el. Ezt meg is tudja érteni. Nem elég, hogy Gniwmiy hálátlan módon visszautasította megtisztelő közeledését és felháborító jelzőkkel illette Hubit, egyéb teendőit is elhanyagolta. A jelek szerint azért, hogy a félvér orgyilkossal cicázhasson.*
- Á, Aletai! *vált arckifejezése egy szemvillanás alatt bosszúsból képmutatóan nyájasba* Örvendek, hogy jó egészségben látlak!
*Aztán Gniwmiy-re pillant és olyan arccal és hangon folytatja, mint amikor a szerető atya korholja csibész leszármazottját, természetesen a gyerek érdekében.*
- Gyermekem... Mióta visszatértem Artheniorból Amon Ruadh városába, felkutattam érted a környéket, de hiába. *kicsit a fejét is megcsóválja* Sajnálattal kellett látnom, hogy Bris is és te is rútul háláltátok meg belétek fektetett bizalmam. Hiszen arra kellett visszatérnem, hogy elhanyagoltátok mindazon kötelességeitek, melyeket a Kancellárian betöltött hivatalotok rótt rátok.
*Jó színész, így sajnálkozása is őszintének hat.*
- Én megbocsátó és elnéző ember vagyok, de sajnos a Hadúr is észrevette távollétetek miatt az ügyvitelben beállott zavarokat és mondhatom, szerfelett bosszús volt emiatt. Valósággal könyörögnöm kellett neki, hogy büntetésetektől eltekintsen. *hazudja szemrebbenés nélkül* Magas közbenjárásom megmentett titeket ettől és biztos vagyok benne, hogy ezt meg kívánod hálálni azzal, hogy most visszatérsz velem a Vashegyre, hogy ledolgozhassuk mindazon restanciákat, melyek mulasztásotok okán felhalmozódtak.
*Csak mérsékelten kenetteljes a hangja, annyira, hogy ne tűnjön hiteltelennek sajnálkozása és elnéző magatartása. Holott mindkettő egy magára erőltetett póz csupán. Ezután ismét Aletaira pillant.*
- Végtelenül fájlalom, hogy csinos partnered el kell mellőled rabolnom, de bizonyára magad is belátod, hogy a Vashegy érdekei elsőbbséget élveznek. És abban is biztos vagyok, hogy lesz még időtök bepótolni mindazt, amit elterveztetek.
*Ezután már csak annyi marad, hogy egy előzékeny kézmozdulattal mutassa az utat Gniwmiynek az ajtó felé. Természetesen előfordulhat, hogy a lány nemet mond neki, de ez egyelőre meg sem fordul a fejében.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.10 16:31:30
//Mindenki//
- Na de kérem! *háborodik fel a jó kancellár a méltatlan bánásmód miatt.
Elvégre már az is felháborító, hogy nem kísérték azonnal a Szilánkok vezetői elé és hagyták egy lépcső aljában várakozni, de az, hogy amikor az elf némber visszatér hozzá továbbra se tanúsítson kiemelt figyelmet jelenlétének, sőt brutálisan arrébb is taszajtsa, mégiscsak arcpirító. Rövid ideig még puffog magában a lépcsőnél, de mivel rá sem hederítenek valami jelentéktelennek látszó kis ügy apropóján, önállósítja magát és felballag az emeletre. Onnan kicsit tovább, rövid kutakodás után meg is leli a vezetőség lakrészét egy kis toronyban, ahol persze senkit nem talál. Fintorog egyet, azután a levelet az asztalra helyezi. Ha visszatér az illetékes, itt okvetlen meg fogja találni. Miután itt feladatát elvégezte, elindul lefelé, hogy mielőbb visszatérhessen a Vashegyre. Odalent még mindig a kanapé körül csoportosulnak a népek és úgy dönt, hogy méltó büntetésben részesít őket személyét ért inzultusért: köszönés nélkül távozik. A sértett méltóság számos tanújelével képén el is indul a kijárat felé, ahol ismerős arcot talál. Úgy látszik, hogy Aletai az őrség fáradalmait kis synmirai kiruccanással kívánja kipihenni. És még valakit, aki láttára legszívesebben a föld alá rejtőzne el. Ezt meg is tudja érteni. Nem elég, hogy Gniwmiy hálátlan módon visszautasította megtisztelő közeledését és felháborító jelzőkkel illette Hubit, egyéb teendőit is elhanyagolta. A jelek szerint azért, hogy a félvér orgyilkossal cicázhasson.*
- Á, Aletai! *vált arckifejezése egy szemvillanás alatt bosszúsból képmutatóan nyájasba* Örvendek, hogy jó egészségben látlak!
*Aztán Gniwmiy-re pillant és olyan arccal és hangon folytatja, mint amikor a szerető atya korholja csibész leszármazottját, természetesen a gyerek érdekében.*
- Gyermekem... Mióta visszatértem Artheniorból Amon Ruadh városába, felkutattam érted a környéket, de hiába. *kicsit a fejét is megcsóválja* Sajnálattal kellett látnom, hogy Bris is és te is rútul háláltátok meg belétek fektetett bizalmam. Hiszen arra kellett visszatérnem, hogy elhanyagoltátok mindazon kötelességeitek, melyeket a Kancellárian betöltött hivatalotok rótt rátok.
*Jó színész, így sajnálkozása is őszintének hat.*
- Én megbocsátó és elnéző ember vagyok, de sajnos a Hadúr is észrevette távollétetek miatt az ügyvitelben beállott zavarokat és mondhatom, szerfelett bosszús volt emiatt. Valósággal könyörögnöm kellett neki, hogy büntetésetektől eltekintsen. *hazudja szemrebbenés nélkül* Magas közbenjárásom megmentett titeket ettől és biztos vagyok benne, hogy ezt meg kívánod hálálni azzal, hogy most visszatérsz velem a Vashegyre, hogy ledolgozhassuk mindazon restanciákat, melyek mulasztásotok okán felhalmozódtak.
*Csak mérsékelten kenetteljes a hangja, annyira, hogy ne tűnjön hiteltelennek sajnálkozása és elnéző magatartása. Holott mindkettő egy magára erőltetett póz csupán. Ezután ismét Aletaira pillant.*
- Végtelenül fájlalom, hogy csinos partnered el kell mellőled rabolnom, de bizonyára magad is belátod, hogy a Vashegy érdekei elsőbbséget élveznek. És abban is biztos vagyok, hogy lesz még időtök bepótolni mindazt, amit elterveztetek.
*Ezután már csak annyi marad, hogy egy előzékeny kézmozdulattal mutassa az utat Gniwmiynek az ajtó felé. Természetesen előfordulhat, hogy a lány nemet mond neki, de ez egyelőre meg sem fordul a fejében.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.10 16:31:30
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-10 14:11:42
Üzenet elküldve: 2017-12-10 14:11:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Azt sem tudja, hogy hova kapjon. Worenth mester búcsúlevele teljesen összezavarta és csak most veszi észre, hogy Kriyon hova tolakszik. Követi a félelfet és átkukucskál a válla fölött. A dívány körül gyülekezőket egy kivétellel legalább látásból ismeri, Lapura pedig egy aggódó pillantást vet. Rég látta errefelé és nem örül, hogy ilyen viharvert állapotban kell újra üdvözölnie.
Legszívesebben Daewe is kérdéseket tenne fel, de mindenki ezekkel gyötri azt a szegény lányt, úgyhogy inkább hátrébb húzódik és pár pillanatig csak a kezét tördeli. Aztán gondol egyet és visszaszalad a lépcsőfordulóhoz. Ha Habrertus még mindig ott vár rá és útban van, akkor még félre is löki egy kicsit. Leszakítja a falra tűzött levelet és visszasiet vele Kriyonhoz és megint megpróbálja a karjánál fogva odébb cibálni.*
- Gyere már, gyere! Hagyjunk neki egy kis levegőt! Tessék, itt van. Olvasd csak el!
*Úgy lóbálja meg a mágus előtt Worenth levelét, hogy Kriyonnak nem sok esélye lehet arra, hogy akár csak egy sort is kisilabizálhasson belőle.*
- Most mit csináljunk? Hiszen Taitos mester sincs itt.
*Megint Lapu felé pillant, hiszen ő ugyan előkerült, de messze nem mester és még valami baj is érte. Hirtelen nehezen magyarázható düh önti el és úgy fordul vissza Kriyonhoz, mintha minden rosszról ő tehetne.*
- És még Zaras sincs itt. Ez a te bűnöd!
*Komolyan összezavarták az elmúlt napok történései, melyekre a koronát Worenth mester távozása tette fel és az előző éjszaka a Vaskorsóban. Így Kriyon tökéletes bűnbaknak látszik.
Ezután pedig szinte minden átmenet nélkül öleli át Kriyon nyakát és a vállára borulva kezd keservesen sírni.*
//Mindenki//
*Azt sem tudja, hogy hova kapjon. Worenth mester búcsúlevele teljesen összezavarta és csak most veszi észre, hogy Kriyon hova tolakszik. Követi a félelfet és átkukucskál a válla fölött. A dívány körül gyülekezőket egy kivétellel legalább látásból ismeri, Lapura pedig egy aggódó pillantást vet. Rég látta errefelé és nem örül, hogy ilyen viharvert állapotban kell újra üdvözölnie.
Legszívesebben Daewe is kérdéseket tenne fel, de mindenki ezekkel gyötri azt a szegény lányt, úgyhogy inkább hátrébb húzódik és pár pillanatig csak a kezét tördeli. Aztán gondol egyet és visszaszalad a lépcsőfordulóhoz. Ha Habrertus még mindig ott vár rá és útban van, akkor még félre is löki egy kicsit. Leszakítja a falra tűzött levelet és visszasiet vele Kriyonhoz és megint megpróbálja a karjánál fogva odébb cibálni.*
- Gyere már, gyere! Hagyjunk neki egy kis levegőt! Tessék, itt van. Olvasd csak el!
*Úgy lóbálja meg a mágus előtt Worenth levelét, hogy Kriyonnak nem sok esélye lehet arra, hogy akár csak egy sort is kisilabizálhasson belőle.*
- Most mit csináljunk? Hiszen Taitos mester sincs itt.
*Megint Lapu felé pillant, hiszen ő ugyan előkerült, de messze nem mester és még valami baj is érte. Hirtelen nehezen magyarázható düh önti el és úgy fordul vissza Kriyonhoz, mintha minden rosszról ő tehetne.*
- És még Zaras sincs itt. Ez a te bűnöd!
*Komolyan összezavarták az elmúlt napok történései, melyekre a koronát Worenth mester távozása tette fel és az előző éjszaka a Vaskorsóban. Így Kriyon tökéletes bűnbaknak látszik.
Ezután pedig szinte minden átmenet nélkül öleli át Kriyon nyakát és a vállára borulva kezd keservesen sírni.*
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-09 16:39:42
Üzenet elküldve: 2017-12-09 16:39:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Odakint thargok, de idebent is thargok.*
- Mi a tosz? *nem mintha baja lenne a barbárokkal, csak jobb, ha van köztük némi távolság. Daewe másorára csak egyre kétségbeesettebben ráncolja a homlokát.*
*Amíg a lány a thargokat kísérgeti, ő maga elindul befelé, és valami nagyon furcsát lát. Először el sem hiszi.*
- Lapu? *pislog békaszemekkel. Utoljára akkor látta "kishúgát" és egyetlen hódolóját, amikor az otthagyta őt meg kukettó Zarast, mint eb a széklábat. Már lépne be a szobába, mikor Daewe utóléri.*
- Mimimi? De hát... *nem érti, bár... a Mester igencsak furcsa volt legutóbb. Adott neki piát és megtanította pár tűzmágus trükkre, ami amúgy nem volt szokása.*
- Fenébe. Az meg ott Lapu. Hé... mi folyik itt! *csörtet be girnyó testvével a harcosok közé.*
- Szeva Kresi... szia Lapu. Mi történt itt? És hol a toszban van Worenth mester? Meg Taitos?
//Mindenki//
*Odakint thargok, de idebent is thargok.*
- Mi a tosz? *nem mintha baja lenne a barbárokkal, csak jobb, ha van köztük némi távolság. Daewe másorára csak egyre kétségbeesettebben ráncolja a homlokát.*
*Amíg a lány a thargokat kísérgeti, ő maga elindul befelé, és valami nagyon furcsát lát. Először el sem hiszi.*
- Lapu? *pislog békaszemekkel. Utoljára akkor látta "kishúgát" és egyetlen hódolóját, amikor az otthagyta őt meg kukettó Zarast, mint eb a széklábat. Már lépne be a szobába, mikor Daewe utóléri.*
- Mimimi? De hát... *nem érti, bár... a Mester igencsak furcsa volt legutóbb. Adott neki piát és megtanította pár tűzmágus trükkre, ami amúgy nem volt szokása.*
- Fenébe. Az meg ott Lapu. Hé... mi folyik itt! *csörtet be girnyó testvével a harcosok közé.*
- Szeva Kresi... szia Lapu. Mi történt itt? És hol a toszban van Worenth mester? Meg Taitos?
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-09 08:59:37
Üzenet elküldve: 2017-12-09 08:59:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Synmirán bárki//
*Nevetve fordul vissza Kriyon felháborodására. Az jut eszébe, hogy jó móka lehetne a félelfet megjátszott szerelmével üldözni, mert Kriyont láthatóan a féltékenységre utaló megjegyzés zökkentette ki legjobban flegmájából.*
- Erre még visszatérünk. De nem mások előtt fogjuk megbeszélni.
*Mondja vészjóslóan összehúzott szemöldökkel és próbál szigorú arckifejezést erőltetni magára.
Közben újabb látogató érkezik és Daewe érdeklődve nézi az elegáns embert és hallgatja annak mondandóját.*
- Üdv neked is, kancellár! Ha jól tudom, sem Worenth mester, sem Taitos mester nem tartózkodik Synmirán, de gyere velem! Megmutatom a vezetőségi lakrészt, ha itthon vannak, ott találhatjuk őket.
*Elindul a lépcső felé, hogy Habrertus-t a vezetőségi lakrészhez kalauzolhassa, amikor a lépcső aljában észrevesz egy kifüggesztett írást. Megáll, elolvassa, elsápad.
~Worenth elment? De hova? És miért?~
Komolyan kétségbe esik, hiszen számára az ősz hajú mágus a bölcsességet, nyugalmat sugárzó megjelenésével maga volt az állandóság Synmirán.*
- Várj egy percet, kérlek!
*Nyögi oda elfúló hangon a férfinek, aztán szinte futva megy vissza Kriyonhoz.
Megragadja a félvér karját és megpróbálja kicsit odébb vonszolni őt a többiektől.*
- Hallottad? Olvastad? Worenth mester itt hagyott minket! Most mi lesz?
*Hadarja ijedten és ebben a pillanatban valóban úgy érzi, mintha nagy tragédia történt volna.*
*Nevetve fordul vissza Kriyon felháborodására. Az jut eszébe, hogy jó móka lehetne a félelfet megjátszott szerelmével üldözni, mert Kriyont láthatóan a féltékenységre utaló megjegyzés zökkentette ki legjobban flegmájából.*
- Erre még visszatérünk. De nem mások előtt fogjuk megbeszélni.
*Mondja vészjóslóan összehúzott szemöldökkel és próbál szigorú arckifejezést erőltetni magára.
Közben újabb látogató érkezik és Daewe érdeklődve nézi az elegáns embert és hallgatja annak mondandóját.*
- Üdv neked is, kancellár! Ha jól tudom, sem Worenth mester, sem Taitos mester nem tartózkodik Synmirán, de gyere velem! Megmutatom a vezetőségi lakrészt, ha itthon vannak, ott találhatjuk őket.
*Elindul a lépcső felé, hogy Habrertus-t a vezetőségi lakrészhez kalauzolhassa, amikor a lépcső aljában észrevesz egy kifüggesztett írást. Megáll, elolvassa, elsápad.
~Worenth elment? De hova? És miért?~
Komolyan kétségbe esik, hiszen számára az ősz hajú mágus a bölcsességet, nyugalmat sugárzó megjelenésével maga volt az állandóság Synmirán.*
- Várj egy percet, kérlek!
*Nyögi oda elfúló hangon a férfinek, aztán szinte futva megy vissza Kriyonhoz.
Megragadja a félvér karját és megpróbálja kicsit odébb vonszolni őt a többiektől.*
- Hallottad? Olvastad? Worenth mester itt hagyott minket! Most mi lesz?
*Hadarja ijedten és ebben a pillanatban valóban úgy érzi, mintha nagy tragédia történt volna.*
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-08 22:26:37
Üzenet elküldve: 2017-12-08 22:26:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Synmirai elöljárók, bárki, aki arra jár//
- Legyen ebben igazad.
*Mosolyok Aletaira. Nem piszkálódásként mondja, tényleg azt reméli, hogy a félvérnek igaza lesz. Az sokkal egyszerűbb lenne és egyértelműbb, mint napokig agyalni a dolgon, amit egy idő után úgyis megunna.*
- Nem volt tiltva az ilyesmi.
*Rázza meg a fejét.*
- Legalábbis úgy, ahogy te gondolod. Teysus szemében nem elvetendő az ilyesmi, mi döntöttünk így, nem pedig ő.
*Mikor végre odaérnek egy kis ideig elnémul. Körbenéz, szemével felméri az ismeretlen tájat, mindent - és ha van ott személy, akkor mindenkit is - jó alaposan megnéz.
Mikor Aletai elkezd kiabálni a lány befogja a fülét és furcsán néz rá, de mikor abbahagyja úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Igen, a Thargok furcsák, ez is csak az miatt lehet.
Közben megjelenik egy idegen és beinvitálja őket. Nem szimpatikus neki az alak, de nem szól semmit, csak halványan mosolyog, és visszaköszön.*
- Üdv.
*Bólint is közben.*
- Én nem, köszönöm.
*Majd Aletaira néz, kíváncsi, hogy ő elfogadja-e a meghívást.
A megjelenő elf nőnek is köszön, majd széles mosoly húzódik az arcára a viccelődésükön.
Majd a következő pillanatot elront minden, hogy megjelenik Haberetus is.*
~Teyssus szerelmére.~
*Rögtön elmegy minden jókedve, és inkább elbújik Aletai háta mögé. Persze tudja, hogy meg fogják látni, ez egy ösztönös reakció, és a félvér érteni is fogja, hogy miért.*
- Legyen ebben igazad.
*Mosolyok Aletaira. Nem piszkálódásként mondja, tényleg azt reméli, hogy a félvérnek igaza lesz. Az sokkal egyszerűbb lenne és egyértelműbb, mint napokig agyalni a dolgon, amit egy idő után úgyis megunna.*
- Nem volt tiltva az ilyesmi.
*Rázza meg a fejét.*
- Legalábbis úgy, ahogy te gondolod. Teysus szemében nem elvetendő az ilyesmi, mi döntöttünk így, nem pedig ő.
*Mikor végre odaérnek egy kis ideig elnémul. Körbenéz, szemével felméri az ismeretlen tájat, mindent - és ha van ott személy, akkor mindenkit is - jó alaposan megnéz.
Mikor Aletai elkezd kiabálni a lány befogja a fülét és furcsán néz rá, de mikor abbahagyja úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Igen, a Thargok furcsák, ez is csak az miatt lehet.
Közben megjelenik egy idegen és beinvitálja őket. Nem szimpatikus neki az alak, de nem szól semmit, csak halványan mosolyog, és visszaköszön.*
- Üdv.
*Bólint is közben.*
- Én nem, köszönöm.
*Majd Aletaira néz, kíváncsi, hogy ő elfogadja-e a meghívást.
A megjelenő elf nőnek is köszön, majd széles mosoly húzódik az arcára a viccelődésükön.
Majd a következő pillanatot elront minden, hogy megjelenik Haberetus is.*
~Teyssus szerelmére.~
*Rögtön elmegy minden jókedve, és inkább elbújik Aletai háta mögé. Persze tudja, hogy meg fogják látni, ez egy ösztönös reakció, és a félvér érteni is fogja, hogy miért.*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-08 22:23:57
Üzenet elküldve: 2017-12-08 22:23:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*A bájital, amit Laor a mágustól kap, működik, elég gyorsan. Khad személy szerint nem hiszi, hogy a rabló pont tharg földre menne ezután, de persze azért érdekli, hogy néz ki.
Ahogy a lányra néz, még pont látja, ahogy annak utolsó sebei bezárulnak, szemei pedig kipattannak. Láthatólag betegük jobban lett. Laor már választ is kap kérdésére az idegen nevével kapcsolatban, a lány Kresnek hívja.
A nő közben megköszöni, hogy segítettek Avalijának, bár Khad nem nagyon figyel oda. Láthatóan kicsit el van mélyedve gondolataiban, bár azért hallja, hogy rendesen bemutatkozik a mágus, bár Taitos ,,mester" kilétéről nem sok információja van.
Ezután viszont ismét a sebesülté mindenki figyelme, ugyanis annak társa most rákérdez a támadó kilétére. Nem is kell sokat várniuk, bár Khad egy törékeny porcelánvázához tudná hasonlítani a lány jellemét. Amíg a dobozban van, addig csak vigyázni kell rá, de nagyon nem is létezik, de amint kikerül onnan, azzal fenyeget, hogy szétesik.
Beszámolója is zavaros, így magában, úgy, hogy legfeljebb Laor hallhatja, azért összefoglalja a hihetőbb részeket.*
-Izmos férfi, nem nemes, kegyetlen.
~Gratulálok, most leszűkítetted a kört Lanawin háromnegyedére~
*mondja magának, hiszen ha most minden embert megállítanának az úton, akire illik a lány személyleírása, akkor új települést is alapíthatnának az erdőben. Ahogy tovább hallgatja a lány beszédét, azért érzi, hogy nem feltétlen kell minden mondat minden szavát komolyan venni, de kap egy körülbelüli képet a támadóról.
Ahogy egy perc csönd van, felveszi a nyulat maga mellől, és felkínálja a betegnek, vagy annak, aki kéri, részéről ő már indulna. Kezd ténylegesen türelmetlen lenni, hiszen nem hiszi, hogy lenne túl sok okuk még itt maradni.*
A hozzászólás írója (Khad'un Árnyköpeny) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.08 22:39:14
*A bájital, amit Laor a mágustól kap, működik, elég gyorsan. Khad személy szerint nem hiszi, hogy a rabló pont tharg földre menne ezután, de persze azért érdekli, hogy néz ki.
Ahogy a lányra néz, még pont látja, ahogy annak utolsó sebei bezárulnak, szemei pedig kipattannak. Láthatólag betegük jobban lett. Laor már választ is kap kérdésére az idegen nevével kapcsolatban, a lány Kresnek hívja.
A nő közben megköszöni, hogy segítettek Avalijának, bár Khad nem nagyon figyel oda. Láthatóan kicsit el van mélyedve gondolataiban, bár azért hallja, hogy rendesen bemutatkozik a mágus, bár Taitos ,,mester" kilétéről nem sok információja van.
Ezután viszont ismét a sebesülté mindenki figyelme, ugyanis annak társa most rákérdez a támadó kilétére. Nem is kell sokat várniuk, bár Khad egy törékeny porcelánvázához tudná hasonlítani a lány jellemét. Amíg a dobozban van, addig csak vigyázni kell rá, de nagyon nem is létezik, de amint kikerül onnan, azzal fenyeget, hogy szétesik.
Beszámolója is zavaros, így magában, úgy, hogy legfeljebb Laor hallhatja, azért összefoglalja a hihetőbb részeket.*
-Izmos férfi, nem nemes, kegyetlen.
~Gratulálok, most leszűkítetted a kört Lanawin háromnegyedére~
*mondja magának, hiszen ha most minden embert megállítanának az úton, akire illik a lány személyleírása, akkor új települést is alapíthatnának az erdőben. Ahogy tovább hallgatja a lány beszédét, azért érzi, hogy nem feltétlen kell minden mondat minden szavát komolyan venni, de kap egy körülbelüli képet a támadóról.
Ahogy egy perc csönd van, felveszi a nyulat maga mellől, és felkínálja a betegnek, vagy annak, aki kéri, részéről ő már indulna. Kezd ténylegesen türelmetlen lenni, hiszen nem hiszi, hogy lenne túl sok okuk még itt maradni.*
A hozzászólás írója (Khad'un Árnyköpeny) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.08 22:39:14
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-08 21:57:59
Üzenet elküldve: 2017-12-08 21:57:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Zaklatottan hallgatja régi klántársát, miközben tekintete ide-oda cikázik a jelenlévőkön. Kres mellé ül, Ava pedig húzódna odébb, de nincs hova, az érintéstől összerázkódik, most a legkevésbé sem vágyja, hogy érintsék. A pokróc ellen viszont nem tiltakozik, burkolózik bele, húzza fel orráig, még el is vackolja magát, mintha az a darab textil bármitől megóvhatná.*
-Köszönöm.
*Rebegi halkan, bele a takaróba. A kérdésre nem válaszol azonnal, homlok ráncolva mereng, és bámul a padló egy pontjára, próbálva összeszedni emlékeit, melyek most amúgy is igen zavarosak.*
-Olyan gyorsan történt.
*Szabadkozik szipogva, persze szeretne ő megfelelni, szeretné, hogy elégedettek legyenek vele, hogy ne üldözzék el, hogy minden olyan legyen, mint amilyen régen volt. Még ha érzi már magában ő maga változott meg igazán.*
-Egy férfi volt.
*Szűkíti a kört végül határozottan. Ebben biztos.*
-Nagyon nagy. És erős is. Meg gonosz. Nem volt kedves. Inkább kegyetlen.
*Valahol érzi, hogy ez nem igazi segítség, nyeli vissza könnyeit, hunyja le szemét, és makacsolja meg magát, hogy most már csak azért is egész mondatokban fog válaszolni, pontosan, úgy, ahogy elvárják.*
-Hatalmas nagy darab volt. Egy óriás!
*Érti ezt képletesen, és hát a földön fekve tényleg annak tűnt.*
-Fenyegetőzött, kiabált, a pénzem követelte, megakart ölni. Nem voltak szép ruhái, még csak tiszták se.
*Számára is furcsa, hogy ez pont megragadt benne, persze a tündér oly felszínes, hogy minden pasin előbb az öltözékét nézi, ápoltságát, a vagyon jeleit. Törnek elő belőle a könnyek, és innentől sírva feldúltan folytatja.*
-Barna volt, mint egy medve, csak a szeme világított gonoszul világosan, mint egy szörnyetegnek.
*Ráncolja homlokát, biggyeszti le ajkát, és pislog segélykérően a lányra.*
-Másra nem emlékszem.
*Zokog fel hangosan.*
A hozzászólás írója (Avalija Taldan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.08 22:01:31
*Zaklatottan hallgatja régi klántársát, miközben tekintete ide-oda cikázik a jelenlévőkön. Kres mellé ül, Ava pedig húzódna odébb, de nincs hova, az érintéstől összerázkódik, most a legkevésbé sem vágyja, hogy érintsék. A pokróc ellen viszont nem tiltakozik, burkolózik bele, húzza fel orráig, még el is vackolja magát, mintha az a darab textil bármitől megóvhatná.*
-Köszönöm.
*Rebegi halkan, bele a takaróba. A kérdésre nem válaszol azonnal, homlok ráncolva mereng, és bámul a padló egy pontjára, próbálva összeszedni emlékeit, melyek most amúgy is igen zavarosak.*
-Olyan gyorsan történt.
*Szabadkozik szipogva, persze szeretne ő megfelelni, szeretné, hogy elégedettek legyenek vele, hogy ne üldözzék el, hogy minden olyan legyen, mint amilyen régen volt. Még ha érzi már magában ő maga változott meg igazán.*
-Egy férfi volt.
*Szűkíti a kört végül határozottan. Ebben biztos.*
-Nagyon nagy. És erős is. Meg gonosz. Nem volt kedves. Inkább kegyetlen.
*Valahol érzi, hogy ez nem igazi segítség, nyeli vissza könnyeit, hunyja le szemét, és makacsolja meg magát, hogy most már csak azért is egész mondatokban fog válaszolni, pontosan, úgy, ahogy elvárják.*
-Hatalmas nagy darab volt. Egy óriás!
*Érti ezt képletesen, és hát a földön fekve tényleg annak tűnt.*
-Fenyegetőzött, kiabált, a pénzem követelte, megakart ölni. Nem voltak szép ruhái, még csak tiszták se.
*Számára is furcsa, hogy ez pont megragadt benne, persze a tündér oly felszínes, hogy minden pasin előbb az öltözékét nézi, ápoltságát, a vagyon jeleit. Törnek elő belőle a könnyek, és innentől sírva feldúltan folytatja.*
-Barna volt, mint egy medve, csak a szeme világított gonoszul világosan, mint egy szörnyetegnek.
*Ráncolja homlokát, biggyeszti le ajkát, és pislog segélykérően a lányra.*
-Másra nem emlékszem.
*Zokog fel hangosan.*
A hozzászólás írója (Avalija Taldan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.08 22:01:31
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-08 20:52:53
Üzenet elküldve: 2017-12-08 20:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Olyan képpel bólogat a bicskanyitogatóan pimasz mosolyú lány magyarázatára, mintha bármit is értene a mágiához. Ezt a varázslatot mindazonáltal nem tartja haszontalannak vagy olyannak amivel kellemetlen perceket lehet szerezni egy magafajta harcosnak. Sőt, ezt még szívesen el is sajátítaná, ha lenne bármi affinitása az ilyen tudományok iránt. Bármilyen tudományok iránt.*
- Ó, igazán semmiség. *bólint a hálálkodásra olyan képpel, mint aki pontosan tisztában van vele, hogy milyen felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett* A Hadúr parancsára ellenőriztük az erdei utat és épp összefutottunk. Már amennyire szegény futni tudott.
*Tulajdonképpen nem tudja hova tenni a lányt. Köszönetet mond, de közben olyan arckifejezéssel teszi, mintha Laor egy roppant érdekes, de nem túl megnyerő külsejű csúszómászó lenne. Ahogy pedig felveszi a kesztyűt, már ami a fintorgást és gunyoros vigyorgást illeti, Krestvir is rátesz egy lapáttal. Ez igazán érdekes, vajon ki fog előbb nyelvet nyújtani a másikra?*
- Laor Vylnis, szolgálatodra. Ő pedig *int az íjász felé* Khad.
*Most jön csak rá, hogy nem is tudja a másik családnevét. Mindegy, ha Khad fontosnak tartja, el fogja árulni.*
- És valóban thargok vagyunk.
*Talán azt a nem hivatalos titulusát is elárulná a szemtelen mágusnak amit Leától kapott, de a pórul járt lány magához térni látszik. Úgy tűnik, hogy hatásos volt az ital. Pontosabban ez látványosan meg is mutatkozik, Laor pedig ismételten arra jut, hogy az alkímia is a mágia egyik ága lehet. Elvégre van abban valami bűbájos dolog, ha pár korty képes sebeket begyógyítani. Krestvir nyugtatgatni kezdi a rémült lányt, Laor pedig bátorítóan rámosolyog amikor mint megmentőjét mutatják be. És persze reméli, hogy Avalija tud valami személyleírást adni. Mert az mégsem járja, hogy mindenféle jöttmentek garázdálkodjanak a thargok földjén.*
*Olyan képpel bólogat a bicskanyitogatóan pimasz mosolyú lány magyarázatára, mintha bármit is értene a mágiához. Ezt a varázslatot mindazonáltal nem tartja haszontalannak vagy olyannak amivel kellemetlen perceket lehet szerezni egy magafajta harcosnak. Sőt, ezt még szívesen el is sajátítaná, ha lenne bármi affinitása az ilyen tudományok iránt. Bármilyen tudományok iránt.*
- Ó, igazán semmiség. *bólint a hálálkodásra olyan képpel, mint aki pontosan tisztában van vele, hogy milyen felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett* A Hadúr parancsára ellenőriztük az erdei utat és épp összefutottunk. Már amennyire szegény futni tudott.
*Tulajdonképpen nem tudja hova tenni a lányt. Köszönetet mond, de közben olyan arckifejezéssel teszi, mintha Laor egy roppant érdekes, de nem túl megnyerő külsejű csúszómászó lenne. Ahogy pedig felveszi a kesztyűt, már ami a fintorgást és gunyoros vigyorgást illeti, Krestvir is rátesz egy lapáttal. Ez igazán érdekes, vajon ki fog előbb nyelvet nyújtani a másikra?*
- Laor Vylnis, szolgálatodra. Ő pedig *int az íjász felé* Khad.
*Most jön csak rá, hogy nem is tudja a másik családnevét. Mindegy, ha Khad fontosnak tartja, el fogja árulni.*
- És valóban thargok vagyunk.
*Talán azt a nem hivatalos titulusát is elárulná a szemtelen mágusnak amit Leától kapott, de a pórul járt lány magához térni látszik. Úgy tűnik, hogy hatásos volt az ital. Pontosabban ez látványosan meg is mutatkozik, Laor pedig ismételten arra jut, hogy az alkímia is a mágia egyik ága lehet. Elvégre van abban valami bűbájos dolog, ha pár korty képes sebeket begyógyítani. Krestvir nyugtatgatni kezdi a rémült lányt, Laor pedig bátorítóan rámosolyog amikor mint megmentőjét mutatják be. És persze reméli, hogy Avalija tud valami személyleírást adni. Mert az mégsem járja, hogy mindenféle jöttmentek garázdálkodjanak a thargok földjén.*
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-08 13:03:25
Üzenet elküldve: 2017-12-08 13:03:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A vashegyiek száma kezdi elérni a Kriyon-szintet, és a félvér érzi, hogy hamarosan ki fog pattani belőle a bohóc, mint az orkoknál.*
- Möhö. Kolbász. *vihog rá Daewe-re, aztán kicsit maga elé bámul, hogy miért is találja ezt olyan viccesnek.*
- Kösszencs! *a lovak valószínűleg sosem lesznek a kedvencei, így nincs benne késztetés, hogy ápolgassa meg ellássa őket.*
~ De erre a célra tökéletesen megfelel akár egy nő is. ~ *legalább több hasznuk van.*
- Megcsallak? Mi van? *zavarodik össze, de már Daewe hátának makog.*
- Teidefigyejjé te csaj! *háborodik fel, aztán befut a helyi csinovnyik is.*
- Aha. És jó neked így? *kérdez vissza, mikor meghallgatja Habrertus nevét.*
- Remélem gyógyítható. *röhhinti el magát, majd beljebb inti ezt a thargot is.*
- Odabent lesznek, gondolom. *ő maga nagyon nem vezető mágus.*
- Möhö. Kolbász. *vihog rá Daewe-re, aztán kicsit maga elé bámul, hogy miért is találja ezt olyan viccesnek.*
- Kösszencs! *a lovak valószínűleg sosem lesznek a kedvencei, így nincs benne késztetés, hogy ápolgassa meg ellássa őket.*
~ De erre a célra tökéletesen megfelel akár egy nő is. ~ *legalább több hasznuk van.*
- Megcsallak? Mi van? *zavarodik össze, de már Daewe hátának makog.*
- Teidefigyejjé te csaj! *háborodik fel, aztán befut a helyi csinovnyik is.*
- Aha. És jó neked így? *kérdez vissza, mikor meghallgatja Habrertus nevét.*
- Remélem gyógyítható. *röhhinti el magát, majd beljebb inti ezt a thargot is.*
- Odabent lesznek, gondolom. *ő maga nagyon nem vezető mágus.*
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-07 20:54:24
Üzenet elküldve: 2017-12-07 20:54:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Synmirán bárki//
*Noha még sohasem járt a Szilánkok háza táján, azt pontosan tudja, hogy egy eltéveszthetetlen, fehér kavicsokkal felszórt út vezet oda az erdei ösvénytől. Így aztán nem is okoz neki különösebb gondot odatalálnia és már felsejlik a fák között a mágusok tanyája, amikor kiveregeti a pipából a parazsat. Hátha ezek a varázslók rossz néven vennék, ha füstölögve toppanna be. Miután lekászálódott öszvére hátáról és kipányvázta az állatot az erre szolgáló helyen, megveregeti Átok nyakát.*
- Ne aggódj, pajtás, nem hiszem, hogy sokáig maradunk.
*Udvarias ember lévén előbb zörget az ajtó és csak utána nyit be. Belépve aztán ahhoz intézi kis szózatát, aki elsőnek feléje fordul. Kis szerencsével ez egy illetékes.*
- Üdvözlet a ház népének! Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a Vashegy kancellárja. Kagan Thargodar nagyúr sürgős üzenetét hozom, melyet Synmira egy vezető mágusának tartozom átadni.
*Noha még sohasem járt a Szilánkok háza táján, azt pontosan tudja, hogy egy eltéveszthetetlen, fehér kavicsokkal felszórt út vezet oda az erdei ösvénytől. Így aztán nem is okoz neki különösebb gondot odatalálnia és már felsejlik a fák között a mágusok tanyája, amikor kiveregeti a pipából a parazsat. Hátha ezek a varázslók rossz néven vennék, ha füstölögve toppanna be. Miután lekászálódott öszvére hátáról és kipányvázta az állatot az erre szolgáló helyen, megveregeti Átok nyakát.*
- Ne aggódj, pajtás, nem hiszem, hogy sokáig maradunk.
*Udvarias ember lévén előbb zörget az ajtó és csak utána nyit be. Belépve aztán ahhoz intézi kis szózatát, aki elsőnek feléje fordul. Kis szerencsével ez egy illetékes.*
- Üdvözlet a ház népének! Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr vagyok, a Vashegy kancellárja. Kagan Thargodar nagyúr sürgős üzenetét hozom, melyet Synmira egy vezető mágusának tartozom átadni.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519