//Egy kíváncsi és éhes nőszemély érkezése//
- Ebben igazad van! *mosolyodik el kissé, örülve, hogy a nemtörődöm külső alatt lakozik egy kis megértés is a lányban. ~A bosszú értelmetlen, csak felemészti az embert...~ gondolja magában szomorúan, azon töprengve, vajon mennyivel lenne másabb a világ, ha többen gondolkodnának így. Merengése közben tekintetét a használhatatlanná vált pipa vonja magára, amit Kit forgat az ujjai között, bár igazán talán fel se fogja, amit lát. Rossz szokása, hogy ha elmélyül a gondolataiban, hosszú ideig képes meredten nézni egy pontra, ám a tudatáig nem mindig jut el az információ, hogy mit is lát éppen.*
- Már a várakozás meg fogja őrjíteni! *vetíti előre nevetve a jövőképet, ahogy Kriyon mindenhol csapdát és átverést sejt majd.*
- Arra szükség is lesz! Borzasztó lenne, ha egy kis ideig béke és nyugalom honolna Synmirán! *jegyzi meg nevetve, csipetnyi iróniát csempészve a szavakba, ugyanis bár látszólag hevesen tiltakozik mindenféle fennforgás és összetűzés ellen, amit Kit jelenléte generál, valójában tényleg jót tesz neki, hogy itt a van a lány, így könnyebb elterelnie a figyelmét saját problémáiról. Örül neki, hogy van, akivel fesztelenül társaloghat, mindenféle felesleges udvariaskodás nélkül, hisz az láthatóan úgyse érdekli Kitet, még ha ezért néha váratlan meglepetések érik is. Legalábbis korábbi megjegyzésének tudja be, hogy nemsokára egy jó adag vizet kap az arcába.*
- Hé! *kiált fel önkéntelen, miközben elkerekednek a szemei. Na persze nem az eset szemtelensége készteti megütközésre, pusztán csak a víz hidegsége váltja ki belőle ezt a reakciót.*
- Ez nem volt szép! *folytatja tovább, majd szavaival látszólag ellentétesen ő is a vízbe meríti egyik kezét, és visszaadja Kitnek a kölcsönt, remélve, hogy Kriyonnal ellentétben, neki nem kell majd tartani egy esetleges megtorlástól. Ruhája egyik ujjával óvatosan megtörli az arcát, majd lassan feltápászkodik, és elindul vissza az épület felé. Ha Kit követi, amint beérnek, folytatja az idegenvezetést.*
- Tehát ahogy már láttad, erre van az étkező! *mutatja kezével az irányokat* Ez meg itt amolyan közösségi tér, könyvtár meg ilyesmi. Itt nyugodtan tudsz tanulni, és szinte mindig találhatsz valakit, akitől segítséget kérhetsz! *igyekszik minél jobb fényben lefesteni a helyet, inkább nem beszélve arról, manapság milyen kevesen is vannak itt.*
- Gyere, a szobák az emeleten vannak, megmutatom a tiédet! *folytatja lelkesen, abba a szobába kísérve Kitet, ha a lány követi őt, amit nemrég takarított ki az egyik új tanoncot váratlan eltűnése után.*
- Tudom, nem egy luxuslakosztály... *folytatja, miután szélesre tárja az ajtót* De azért remelem, tetszeni fog! *mosolyog Kitre, ha az még a közelében van, körbevezetés közben bőven hagyva időt a lánynak, ha valahol tovább szeretne nézelődni, elvégre nem sietnek sehová.*