//Daewe, Nel//
*Nem csapják orrba, ami Taitosnak igazán kellemes meglepetésként szolgál, így csak egy hálás mosolyt dob még az itókák hercegnőjének, aztán felel is.*
-Nos, próbáld ki te is!
*Egy pillanatra leakasztja nyakából az amulettet, és átadja Daewe kezébe, aki amint az ezüst bőrét éri azt a talán ismerős érzést érezheti, mint mikor tudata szélesedni, robbanásszerűen tágulni kezd, ahogy elfogyaszt egy italt.*
-Bebörtönöztem!
*Mondja büszkén, mint aki elkapott egy szöcskét a szántón egy apró pohárkával.*
-Remélem nem fog tőle fájni a fejem, de ma teszek vele egy próbát.
*Cseveg picit a dologról, hogy alkimistájuk is tudja tesztelni az élményt, majd tettre készen Nelre pillant.*
-Van egy elvarratlan ügyem egy szép leánnyal, meg pár csonttal lent a kertben. Ha gondoljátok gyertek ki ti is, valami zajongást hallottam, ha az én munkám nem, más biztos érdekes lesz odakint.
*Kínálja fel a lehetőséget, habár megeshet, hogy Taitos nagyon lassan fog haladni külső szemlélők számára, így nem sértődne meg, ha mellette mások tevékenykednek, csak legyen valaki, aki éjfélkor félájultan behozza.*
-Nos?
*Néz kérdően a lányokra, egyben jelzi is, hogy ő menne, és kellene egyrészt két válasz, másrészt az áldott amulettje vissa. Aztán innentől útja egyenesen a bejárathoz visz. Itt felnyalábolja a csontok kupacát, és magára varázsol egy jókora ezüst leplet, ha a hold is úgy akarja.*
//Az épület előtt//
*Orbitális farkasfej bukkan elő Eran szemszögéből a ház jobb oldalán. Körülnéz, meglátja a párost, aki felzavarta álmából. Legszívesebben megenné mindkettőt, de legalább a lovat, ha nem tiltaná neki mágia. Így csak öntelten néz rájuk, azt sugallva, hogy nekik most aztán annyi. Lustán lepisili a ház oldalát, valószínűleg teljes vastagságában átitatva a falat, és csahol egyet a lóra, hadd rezeljen be egy kicsit. Aztán sunyin szaglászva méregeti a párost. Végül visszahúzódik a ház mögé. Egy lélegzetvételnyi nyugodt csend után pedig vonyít egy olyan mélyet, amilyet egy szeles napon bármelyik barlang süvítése megirigyelne.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.