//Összefutó szálak//
//Mindenki//
*Szegény kancellár még nem látja, hogy az illemet éppen egyikük sem ismeri magas fokon. Sem azt, hogy egy magasabb rangúval hogyan is kellene bánni. De mentségükre szóljon, Krestvir például azt sem tudja, hogy az előtte álló úr több, mint egyszerű küldönc. Vagy ez épphogy elítélendőbbé tenné? Mindegy, ha tudná sem ismerné az elfogadott viselkedés szabályait.
Ahogy azt sem veszi észre, hogy a férfi szerint hibázik Lapu, azaz Avalija, mikor nem őt szolgálja ki elsőként, vagy hogy emiatt dühös lesz.
Ami nem kerüli el a figyelmét, az a bögréért nyúló mozdulat.*
- Kér maga is? - *szúrja közbe a kérdést. Ezt puszta emberségességből érdeklődi meg, nem udvariasságból, mert sajnálná, ha a férfi nem kapná meg azt az italt, miközben láthatólag szomjas.
Viszont, hogy a kancellár ezt úgy tekinti, mint udvariatlanságot, mert jelezte, hogy nem kerülte el figyelmét a félresiklott mozdulat? Esetleg úgy véli majd, hogy ő próbálja javítani a vendeglátásukban esett hibát? Vagy valami egészen más gondolatot szül fejében a kérdés? Ezt csak ő maga tudhatja. Krestvir ezeket a lehetőségeket nem pergeti végig magában, részéről ez csak egy egyszerű kérdés, amire egyszerű választ vár. S ha a férfi elfogadná a kávét, akkor, amennyiben Lapu nem érkezik előbb, ő maga tölt Habrertusnak, s már úgy hallgatja végig jövetele okát.
Az elhangzottakat szóról szóra raktározza el a legendás máguselmében, hogy majd továbbítani tudja Taitosnak, egyúttal egy része már kíváncsian néz a kancellárra, akitől sajnos válaszokat nem kaphat.*
- Köszönöm, az üzenetet majd átadom. Válaszolni sajnos nem tudok rá, főként így, hogy a küldetésről nem tudtunk meg semmit. - *Gúnyolódna? Az arckifejezését nézva a férfi joggal hihetné ezt. De még mindig csak a vonásai játéka ez. Persze, már az is sértő lehet, hogy a nagy Hadúr meghívására, szövetségesekként, nem ugranak azonnal, feltételek nélkül...*
- Ahogy a mesteremet ismerem, majd felkeresi a Hadurat a részletekért, mielőtt beleegyezne a részvételünkbe. Addig a türelmét kérem! - *veszi elő a lehető leghivatalosabb hangnemet megintcsak, amire képes.
Majd a Kriyonhoz fűzött megjegyzést hallva érdeklődőn néz a félvérről vissza a kancellárra.*
- Ezek szerint mégiscsak ismeretes a cél? De miért kellene egy barlangot kitakarítani? - *kérdezi teljesen komolyan Habrertust, még csak nem is sejtve, mennyire ostobának mutatkozik.
Később meghallgatja a két tanoncjelöltet is, akik jelenleg még elég eltökéltnek tűnnek abban, hogy mit is szeretnének, de majd idővel elválik, hogy a kitartásuk is ennek megfelelő-e.
Röviden végiggondolja magában, Taitos milyen feltételekhez kötötte az ő felvételét még akkoriban, abból indulva ki, hogy ezek vonatkoznak majd az új jelentkezőkre is. Majd ha már mestere rábízta ezt a feladatot, bátorkodik döntést hozni.*
- Én azt mondom, maradhatnak, de a végső döntés a mesteremé. Segíteniük kell a szálláshelyünk és az udvar körüli munkálatokban és amit még feladatul kapnak... Cserébe lakhatnak itt és tanácsokkal, esetleg kellő bizonyítás után anyagi támogatással segítjük majd a fejlődésüket. A kezdő lépések viszont így is magukon állnak majd. Sok edzés és meditálás vár magukra, míg a varázslást egyáltalán elkezdhetik tanulni... - *Ért ám a lelkesítéshez!*
- Amennyiben a későbbiekben mégis úgy döntenének, elhagyják a szövetséget, a taníttatásuk árát meg kell téríteniük. Tudják ezt vállalni? - *néz most a két jelöltre, mit szólnak mindehhez. Hiszen egyrészt nem ígérnek azonnali fejlődést, másrészt nem is ingyenesen, átjáróház jelleggel. A felvételük természetesen ettől a válaszuktól is függ.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.28 17:00:56