Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-20 18:27:22
Üzenet elküldve: 2016-01-20 18:27:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
// Borugg; Aerwen; Erieni; Isurii//
*Mindig a frászt hozza a tündérekre, pedig soha nem akarja. Úgy fest egyszerűen ilyen ijesztő, s ennek tényével jobban tenné ha lassan végleg megbarátkozna. A falig hátráló apróság felé szeme villan, mutató ujja figyelmeztetőn emelkedik irányába jelezve, hogy egy kis türelmet kérne, addig amaz ne oldjon kereket.
Kénytelen végighallgatni az orkot, de felelni nem felel neki. Főleg mert a nyugtató szavaktól csak még inkább ideges lesz. Eireni nyugodtan közéjük léphet, bár komolyabb jelét a nő továbbra sem mutatja annak, hogy cselekedni szándékozna bármit is. Előbb a választ akarja hallani.*
-Na ne nyugtatgassál engem!
*Morran rá az elfre türelmetlenül. Csak rabolják itt az idejét ilyesmivel ahelyett, hogy a kérdésre válaszolnának. Ha annyira zaklatott lett volna nem kérdezett volna semmit csak belefagyasztotta volna a gatyájába az idegent. Szerencsére tovább nem cicózik Intézője és legalább azt megtudja kinek a keze nyomta rá a "Felvéve!" pecsétet Borugg képzeletbeli jelentkezési lapjára.*
-Vagy úgy.
*Hümmenti Eireni mellett elhajolva, hogy jobban megnézhesse a zöldséget. Bizalmatlan irányába, s ez aligha fog egyhamar változni. Talán egyszer majd valaki elmeséli neki mi ennek az oka, talán tudatlanul ha meg a hím.
Türelemmel hallgatja továbbra is az ifjút, ugyanakkor arcáról még mindig is le lehet olvasni, hogy nagyon nem tetszik neki ez a dolog. Szürke szemöldökei erős ráncokat gyűrnek homlokára, állkapcsa is összefeszült. Kissé talán sokáig is húzza a csendet a maga részéről, de hadd izguljanak csak. Ennyibe még nem halt bele senki.*
-Legyen hát.
*Mondja Intézője tekintetébe fúrva haragos pillantását, bár aligha haragszik ő a fiúra. Napról napra bizonyítja, hogy méltán érdemelt pozíciót tölt be köztük.*
-De erről azért majd még beszélgessünk.
*Teszi hozzá, majd morckomoly ábrázatát elhagyva figyelmét a bent időző társaság ez idáig néma tagja felé fordítja.*
-És te?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.20 18:56:06, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Mindig a frászt hozza a tündérekre, pedig soha nem akarja. Úgy fest egyszerűen ilyen ijesztő, s ennek tényével jobban tenné ha lassan végleg megbarátkozna. A falig hátráló apróság felé szeme villan, mutató ujja figyelmeztetőn emelkedik irányába jelezve, hogy egy kis türelmet kérne, addig amaz ne oldjon kereket.
Kénytelen végighallgatni az orkot, de felelni nem felel neki. Főleg mert a nyugtató szavaktól csak még inkább ideges lesz. Eireni nyugodtan közéjük léphet, bár komolyabb jelét a nő továbbra sem mutatja annak, hogy cselekedni szándékozna bármit is. Előbb a választ akarja hallani.*
-Na ne nyugtatgassál engem!
*Morran rá az elfre türelmetlenül. Csak rabolják itt az idejét ilyesmivel ahelyett, hogy a kérdésre válaszolnának. Ha annyira zaklatott lett volna nem kérdezett volna semmit csak belefagyasztotta volna a gatyájába az idegent. Szerencsére tovább nem cicózik Intézője és legalább azt megtudja kinek a keze nyomta rá a "Felvéve!" pecsétet Borugg képzeletbeli jelentkezési lapjára.*
-Vagy úgy.
*Hümmenti Eireni mellett elhajolva, hogy jobban megnézhesse a zöldséget. Bizalmatlan irányába, s ez aligha fog egyhamar változni. Talán egyszer majd valaki elmeséli neki mi ennek az oka, talán tudatlanul ha meg a hím.
Türelemmel hallgatja továbbra is az ifjút, ugyanakkor arcáról még mindig is le lehet olvasni, hogy nagyon nem tetszik neki ez a dolog. Szürke szemöldökei erős ráncokat gyűrnek homlokára, állkapcsa is összefeszült. Kissé talán sokáig is húzza a csendet a maga részéről, de hadd izguljanak csak. Ennyibe még nem halt bele senki.*
-Legyen hát.
*Mondja Intézője tekintetébe fúrva haragos pillantását, bár aligha haragszik ő a fiúra. Napról napra bizonyítja, hogy méltán érdemelt pozíciót tölt be köztük.*
-De erről azért majd még beszélgessünk.
*Teszi hozzá, majd morckomoly ábrázatát elhagyva figyelmét a bent időző társaság ez idáig néma tagja felé fordítja.*
-És te?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.20 18:56:06, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-20 18:09:26
Üzenet elküldve: 2016-01-20 18:09:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Borugg, Aerwen, Isurii//
//Hát, valami ilyesmi lesz//
-Én is örülök, hölgyem!
*Mondja ki, bár nem teljesen őszintén. Egyelőre csak a formaságok miatt, hisz még nem tudta teljesen túltenni magát az imént történteken. Ha ez a tündérke folyton ezt fogja csinálni, akkor mihamarabb ki kell tanulnia egy manaburkot, vagy valamit. Nem szándékozik kellemetlen meglepetéseknek kitenni az érzékeit.*
-A fajtámat? Csakugyan?
*Bár nem egészen érti, mire céloz ezzel Borugg, nem szívja mellre. Akármilyen furcsa is még a helyzet, már annyi biztos, hogy a megszólítást illetően nincsenek gondjaik a másikkal szemben.*
-Ez... nem hivatalos megszólítás. Hosszú lenne elmagyarázni, hencegni sem akarok. Egyszerűen csak, mindenkivel így beszélek. Persze, ha ez nagyon zavarja, tehetek kivételeket.
*Zavarában megvakarja tarkóját. Nem veszi jó néven, ha megemlítik "furcsa" beszédstílusát. Ő csak tiszteletteljesen közelít mindenki felé. Persze, ezt nem tudhatja senki, főleg elsőre nem. Nem is hibáztat ezért senkit.
Nyílik az ajtó, s Eireni valósággal elfehéredik. Már amennyire egy eleve falfehér elf ezt megengedheti magának.*
~Isurii mester?!~
*Mintha a cica vitte volna el a nyelvét, némán hallgatózik, majd amikor Borugg rá hivatkozik, felébred a szótlanságból. Közelebb lép Isuriihoz, a tisztes távolságot persze még mindig megtartva, próbál az ork és az ősz nő közé lépni.*
-Kérem, asszonyom, nyugodjon le! Worenth mester tud az ittlétéről és ő is bízta rám a... felügyelését. *Bárhogyan is, ezt nem lehet másképp kifejezni.* Bár eddig tapasztalataink alapján nincs is erre igazán szükség.
*Kis hatásszünetet tart, majd ha meggyőződik Isurii lelkének nyugalmi állapotáról, kicsit félrelép és bemutatja egymásnak a két idegent.*
-Isurii mester, ő itt Borugg Oggufur, egy jellemileg kiemelkedő személy az orkok képviseletében. Borugg, hadd mutassam be Isurii Thargodart, a klán vezérét!
*Kicsit hevesebben ver a szíve, mióta Isurii hirtelen berobbant. Sejti, mennyire ki nem állhatja az ork szagot, a látványáról meg nem is beszélve... Ha valamivel le tudná írni a Thargokat, biztosan az első jellemzők között lenne az "orkgyűlölet" ténye.*
~Őszintén merem remélni, hogy semmiféle nagyobb gond nem lesz itt. Ha "túléljük" Isurii mester találkozását, akkor Borugg túl is van a legnehezebb megmérettetésen az ismerkedést illetően.~
-Tanulni jött ide, úgy érzi, itt a helye. Hosszú és furcsa út áll mögötte, amit egyelőre nem részletezek, legalábbis én nem. A mesterrel meg vagyunk győződve róla, hogy semmi rossz szándék nem vezérli ittlétében és úgy véljük, kaphat egy esélyt a klánban. *Kicsit leszegi a fejét.* Persze, erről a vezér dönt.
*Igazán kíváncsi Isurii válaszára, válaszreakcióira. Nem mindennapi eset, s még ritkább, de egyben veszélyesebb, hogy pont egy ork oldalát kell fognia Isurii úrnővel szemben.*
//Hát, valami ilyesmi lesz//
-Én is örülök, hölgyem!
*Mondja ki, bár nem teljesen őszintén. Egyelőre csak a formaságok miatt, hisz még nem tudta teljesen túltenni magát az imént történteken. Ha ez a tündérke folyton ezt fogja csinálni, akkor mihamarabb ki kell tanulnia egy manaburkot, vagy valamit. Nem szándékozik kellemetlen meglepetéseknek kitenni az érzékeit.*
-A fajtámat? Csakugyan?
*Bár nem egészen érti, mire céloz ezzel Borugg, nem szívja mellre. Akármilyen furcsa is még a helyzet, már annyi biztos, hogy a megszólítást illetően nincsenek gondjaik a másikkal szemben.*
-Ez... nem hivatalos megszólítás. Hosszú lenne elmagyarázni, hencegni sem akarok. Egyszerűen csak, mindenkivel így beszélek. Persze, ha ez nagyon zavarja, tehetek kivételeket.
*Zavarában megvakarja tarkóját. Nem veszi jó néven, ha megemlítik "furcsa" beszédstílusát. Ő csak tiszteletteljesen közelít mindenki felé. Persze, ezt nem tudhatja senki, főleg elsőre nem. Nem is hibáztat ezért senkit.
Nyílik az ajtó, s Eireni valósággal elfehéredik. Már amennyire egy eleve falfehér elf ezt megengedheti magának.*
~Isurii mester?!~
*Mintha a cica vitte volna el a nyelvét, némán hallgatózik, majd amikor Borugg rá hivatkozik, felébred a szótlanságból. Közelebb lép Isuriihoz, a tisztes távolságot persze még mindig megtartva, próbál az ork és az ősz nő közé lépni.*
-Kérem, asszonyom, nyugodjon le! Worenth mester tud az ittlétéről és ő is bízta rám a... felügyelését. *Bárhogyan is, ezt nem lehet másképp kifejezni.* Bár eddig tapasztalataink alapján nincs is erre igazán szükség.
*Kis hatásszünetet tart, majd ha meggyőződik Isurii lelkének nyugalmi állapotáról, kicsit félrelép és bemutatja egymásnak a két idegent.*
-Isurii mester, ő itt Borugg Oggufur, egy jellemileg kiemelkedő személy az orkok képviseletében. Borugg, hadd mutassam be Isurii Thargodart, a klán vezérét!
*Kicsit hevesebben ver a szíve, mióta Isurii hirtelen berobbant. Sejti, mennyire ki nem állhatja az ork szagot, a látványáról meg nem is beszélve... Ha valamivel le tudná írni a Thargokat, biztosan az első jellemzők között lenne az "orkgyűlölet" ténye.*
~Őszintén merem remélni, hogy semmiféle nagyobb gond nem lesz itt. Ha "túléljük" Isurii mester találkozását, akkor Borugg túl is van a legnehezebb megmérettetésen az ismerkedést illetően.~
-Tanulni jött ide, úgy érzi, itt a helye. Hosszú és furcsa út áll mögötte, amit egyelőre nem részletezek, legalábbis én nem. A mesterrel meg vagyunk győződve róla, hogy semmi rossz szándék nem vezérli ittlétében és úgy véljük, kaphat egy esélyt a klánban. *Kicsit leszegi a fejét.* Persze, erről a vezér dönt.
*Igazán kíváncsi Isurii válaszára, válaszreakcióira. Nem mindennapi eset, s még ritkább, de egyben veszélyesebb, hogy pont egy ork oldalát kell fognia Isurii úrnővel szemben.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-20 06:12:46
Üzenet elküldve: 2016-01-20 06:12:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Borugg; Aerwen; Erieni; Isurii//
// Na most mi lesz? //
Igen, de nem a tegnapi. A mai ork! Ugyanis nem aludtad át az egész napot! *Mondja Aerwenre pillantva, s akarva akaratlanul megvillannak pompás agyarai. Mintha az orknak fájna a foga egy kis tündér húsira. Majd visszatekint az elfre. Csodák csodájára ő maga ajánlja fel a körbevezetést, és a beilleszkedéshez szükséges alapokat.*
-Ez pompás lenne, legalább közelebbről is megismerhetem a fajtád! *Itt persze nem személyiségre gondol hanem szó szerint értendő Fajtáról.*
-De kérlek, hagyjuk ezt a hivatalos megszólítást. Hívj Boruggnak, vagy ahogy szoktak egyszerűen Borg. És mikor láthatom a szervezet fejét?
*Érdeklődik és ha szaglása jó, és hallása se csalja meg újabb személy érkezik. Isurii Thargodar az, bár az orknak fogalma sincs arról hogy kicsoda is valójában. A meglepődöttségtől Borugg sóhajt egyet. Mintha már most kemény próbák elé lenne állítva.* ~Minden egyes taggal el kell játszanom, hogy mit keresek itt? Csak nehogy valami harcos féleség nekem ugorjon. Vagy leégessék a szép gúnyám a mágusok.~
-Á Üdvözlet neked! Nyugalom, nyugalom. Borugg a nevem! Kit tisztelhetek benned? Nyugodj meg nem akarok senkit se megölni, kibelezni, vagy felakasztani. Békés szándékkal jöttem. De talán ha az elf elmeséli a helyzetet. Ő neki előbb hiszel el dolgokat mint nekem.
~Biztos nem valami harcos, talán valami varázslótanonc. De akkor meg minek pufog mint a vipera. Vagy talán. Ő. A fej?~
*A pánik most kezd lassan úrrá lenni az orkon feje a szép zöldből most sötétedni látszik ahogy a vér felfut a fejébe. Ösztönei menekülésre késztetnék. Mert ha itt egy mágus bepöccen, méghozzá rá. Abból korai hamvasztás lesz. Botját megmarkolva néz jobbra-balra, majd az elfre. Reménykedik hogy kihúzza az orkot ebből a kényelmetlen helyzetből. Utána megint nézelődik. Talán a többiek azt hihetik lopni akar azért nézelődik. De ő az esetleges menekülőutat keresi.*
A hozzászólás írója (Borugg Oggufur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.20 06:14:02
// Na most mi lesz? //
Igen, de nem a tegnapi. A mai ork! Ugyanis nem aludtad át az egész napot! *Mondja Aerwenre pillantva, s akarva akaratlanul megvillannak pompás agyarai. Mintha az orknak fájna a foga egy kis tündér húsira. Majd visszatekint az elfre. Csodák csodájára ő maga ajánlja fel a körbevezetést, és a beilleszkedéshez szükséges alapokat.*
-Ez pompás lenne, legalább közelebbről is megismerhetem a fajtád! *Itt persze nem személyiségre gondol hanem szó szerint értendő Fajtáról.*
-De kérlek, hagyjuk ezt a hivatalos megszólítást. Hívj Boruggnak, vagy ahogy szoktak egyszerűen Borg. És mikor láthatom a szervezet fejét?
*Érdeklődik és ha szaglása jó, és hallása se csalja meg újabb személy érkezik. Isurii Thargodar az, bár az orknak fogalma sincs arról hogy kicsoda is valójában. A meglepődöttségtől Borugg sóhajt egyet. Mintha már most kemény próbák elé lenne állítva.* ~Minden egyes taggal el kell játszanom, hogy mit keresek itt? Csak nehogy valami harcos féleség nekem ugorjon. Vagy leégessék a szép gúnyám a mágusok.~
-Á Üdvözlet neked! Nyugalom, nyugalom. Borugg a nevem! Kit tisztelhetek benned? Nyugodj meg nem akarok senkit se megölni, kibelezni, vagy felakasztani. Békés szándékkal jöttem. De talán ha az elf elmeséli a helyzetet. Ő neki előbb hiszel el dolgokat mint nekem.
~Biztos nem valami harcos, talán valami varázslótanonc. De akkor meg minek pufog mint a vipera. Vagy talán. Ő. A fej?~
*A pánik most kezd lassan úrrá lenni az orkon feje a szép zöldből most sötétedni látszik ahogy a vér felfut a fejébe. Ösztönei menekülésre késztetnék. Mert ha itt egy mágus bepöccen, méghozzá rá. Abból korai hamvasztás lesz. Botját megmarkolva néz jobbra-balra, majd az elfre. Reménykedik hogy kihúzza az orkot ebből a kényelmetlen helyzetből. Utána megint nézelődik. Talán a többiek azt hihetik lopni akar azért nézelődik. De ő az esetleges menekülőutat keresi.*
A hozzászólás írója (Borugg Oggufur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.20 06:14:02
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-19 21:13:41
Üzenet elküldve: 2016-01-19 21:13:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Isurii, Eireni, Borugg//
*Teljesen meg van róla győződve, hogy a helyzet az, ami történt. Amit felvázolt, hogy az ork megette a másik kettőt. Köztük a mágust. Ez szörnyű lenne, mert a mágus engedte meg, hogy maradhasson, ha nem él már, akkor el küldhetik? Pedig kezdte megszeretni a tervét, hogy kicsinosítja azt a szobát, olyan hozzá illőre, és akkor talán képes lesz benne egy éjszakánál többet aludni. Anélkül hogy kimeneküljön a kertbe, a ligetbe, az erdőbe a fák közé. Nagyot sóhajt, és az elf idegeskedő mozdulataira visszafogja magát. Megáll tőle kissé távol, és míg beszél, addig az orkot figyeli. Nem mintha nem nézte meg volna szívesen az elf reakcióját, arra, ahogyan megérintette a füle hegyét. Eddig mind más és más módon reagált. Volt, akitől alig volt ideje arrébb ugrani, hogy ne kapja el a csuklóját. De szerencsére eddig mindig gyorsabb volt, és így még nem lett emiatt megbüntetve. Hálát s adhat az égnek. Akad egy kettő elf, aki nem volt barátságos. Eireni ezzel szemben zavart, ezt csak a szeme sarkából látja, mert Boruggot figyeli. Kezd derengeni neki a tegnap este, ahogy az a kismanó és az ork csatlakozott a mágushoz és hozzá. Nagyot sóhajt.*
- Hjaj, már emlékszem, te a tegnapi ork vagy ugye? Az a sámán. A mágussal olyan jót beszélgetettek arról, hogy mennyire más a te és az ő varázshasználósága? *Ez egy kérdés, mert nem igazán figyelt oda, miről beszéltek. Azon volt, hogy ne aludjon el. És ahhoz sok erőt kellett belefektetnie.*
- Örülök, hogy megismerhetlek téged is Eireni. *Nem teszi szóvá, hogy mire ment a ki a fülhegy fogdosás, és azt sem hogy megsértődött-e volna, mert Borugg figyelmen kívül hagyta sziporkázó kis személyét. Mosolyog most is, ahogy tőle már csak megszokott. Az hogy senki nem evett meg senkit, az csak növeli magabiztosságát, amit viszont a betérő idegesen dadogó nő feltűnése jelentősen csökkent. Egészen a falig hátrál, vagy addig ameddig tud, és ott állva figyel.*
*Ha ránéznek, mosolyog tüneményesen, ha kérdezik embert próbálóan hadarva felel, de addig előbb jussanak el a többiek. Egyelőre a miről maradtam le kérdés úgy érzi, nem neki szól, hanem az elfnek. Szóval kíváncsian kissé távolságot tartva figyeli hol Eirenit, hol Boruggot, és hol az újonnan belépő Isuriit.*
*Teljesen meg van róla győződve, hogy a helyzet az, ami történt. Amit felvázolt, hogy az ork megette a másik kettőt. Köztük a mágust. Ez szörnyű lenne, mert a mágus engedte meg, hogy maradhasson, ha nem él már, akkor el küldhetik? Pedig kezdte megszeretni a tervét, hogy kicsinosítja azt a szobát, olyan hozzá illőre, és akkor talán képes lesz benne egy éjszakánál többet aludni. Anélkül hogy kimeneküljön a kertbe, a ligetbe, az erdőbe a fák közé. Nagyot sóhajt, és az elf idegeskedő mozdulataira visszafogja magát. Megáll tőle kissé távol, és míg beszél, addig az orkot figyeli. Nem mintha nem nézte meg volna szívesen az elf reakcióját, arra, ahogyan megérintette a füle hegyét. Eddig mind más és más módon reagált. Volt, akitől alig volt ideje arrébb ugrani, hogy ne kapja el a csuklóját. De szerencsére eddig mindig gyorsabb volt, és így még nem lett emiatt megbüntetve. Hálát s adhat az égnek. Akad egy kettő elf, aki nem volt barátságos. Eireni ezzel szemben zavart, ezt csak a szeme sarkából látja, mert Boruggot figyeli. Kezd derengeni neki a tegnap este, ahogy az a kismanó és az ork csatlakozott a mágushoz és hozzá. Nagyot sóhajt.*
- Hjaj, már emlékszem, te a tegnapi ork vagy ugye? Az a sámán. A mágussal olyan jót beszélgetettek arról, hogy mennyire más a te és az ő varázshasználósága? *Ez egy kérdés, mert nem igazán figyelt oda, miről beszéltek. Azon volt, hogy ne aludjon el. És ahhoz sok erőt kellett belefektetnie.*
- Örülök, hogy megismerhetlek téged is Eireni. *Nem teszi szóvá, hogy mire ment a ki a fülhegy fogdosás, és azt sem hogy megsértődött-e volna, mert Borugg figyelmen kívül hagyta sziporkázó kis személyét. Mosolyog most is, ahogy tőle már csak megszokott. Az hogy senki nem evett meg senkit, az csak növeli magabiztosságát, amit viszont a betérő idegesen dadogó nő feltűnése jelentősen csökkent. Egészen a falig hátrál, vagy addig ameddig tud, és ott állva figyel.*
*Ha ránéznek, mosolyog tüneményesen, ha kérdezik embert próbálóan hadarva felel, de addig előbb jussanak el a többiek. Egyelőre a miről maradtam le kérdés úgy érzi, nem neki szól, hanem az elfnek. Szóval kíváncsian kissé távolságot tartva figyeli hol Eirenit, hol Boruggot, és hol az újonnan belépő Isuriit.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-19 20:11:01
Üzenet elküldve: 2016-01-19 20:11:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
*Talán a kikötői események voltak rá ilyen hatással, egyébként már jó ideje nem mókázik való igaz. Pedig kifejezetten életvidám fiatal lány volt, Lea minden rosszaságra rá tudta venni, benne volt a huncutságokban. Persze, azóta sok idő eltelt, sokminden történt és a felelősség súlya alatt elnyomás alá került ez az oldala. Nem is akarja végigondolni hogyan, s mikétn szökhetett elő belőle még a végén egészen ijesztő felfedezéseket lenne kénytelen tenni.*
//Hazaérve: Aerwen, Eireni, Borugg//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Szép jó napot!
*Nyit be a házba nagy lendülettel, így az őt odabent fogadó trió látványa annál durvábban vágja mellbe. Levegőt sem kap egy röpke pillanatig úgy meglepődik, főleg az ork látványán. Az ennivaló pöttöm kis tündérkéket kezdi megszokni, Eireni az Eireni, de a harmadik! Hát tőle rendesen ledobja az agya a szíjat.*
-Hát te?!
*Bukik ki belőle egyelőre csak ennyi. Feltételezi, hogy oka van amaz ittlétének, megbízik annyira az ügyeletes Intéző ítélőképességében, hogy ne feltételezzen egyből annyira rosszat, de sosem csinált nagy titkot belőle mennyire ki nem állhatja a fajtáját.*
-Ne, ne induljatok sehova, amíg ezt így most így akkor... *hajlamos picit dadogni ha nagyon ideges, márpedig a szar kezdi elönteni az agyát, bár az indulatosság jeleit még nem mutatja, s ha válasz érkezik remélhetőleg nem is fogja* -Szóval miről maradtam le?
*Talán a kikötői események voltak rá ilyen hatással, egyébként már jó ideje nem mókázik való igaz. Pedig kifejezetten életvidám fiatal lány volt, Lea minden rosszaságra rá tudta venni, benne volt a huncutságokban. Persze, azóta sok idő eltelt, sokminden történt és a felelősség súlya alatt elnyomás alá került ez az oldala. Nem is akarja végigondolni hogyan, s mikétn szökhetett elő belőle még a végén egészen ijesztő felfedezéseket lenne kénytelen tenni.*
//Hazaérve: Aerwen, Eireni, Borugg//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Szép jó napot!
*Nyit be a házba nagy lendülettel, így az őt odabent fogadó trió látványa annál durvábban vágja mellbe. Levegőt sem kap egy röpke pillanatig úgy meglepődik, főleg az ork látványán. Az ennivaló pöttöm kis tündérkéket kezdi megszokni, Eireni az Eireni, de a harmadik! Hát tőle rendesen ledobja az agya a szíjat.*
-Hát te?!
*Bukik ki belőle egyelőre csak ennyi. Feltételezi, hogy oka van amaz ittlétének, megbízik annyira az ügyeletes Intéző ítélőképességében, hogy ne feltételezzen egyből annyira rosszat, de sosem csinált nagy titkot belőle mennyire ki nem állhatja a fajtáját.*
-Ne, ne induljatok sehova, amíg ezt így most így akkor... *hajlamos picit dadogni ha nagyon ideges, márpedig a szar kezdi elönteni az agyát, bár az indulatosság jeleit még nem mutatja, s ha válasz érkezik remélhetőleg nem is fogja* -Szóval miről maradtam le?
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-19 19:22:12
Üzenet elküldve: 2016-01-19 19:22:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Borugg//
*Igen, ezt a mesét már hallotta az ork szájából. De másodszorra is pont ugyanolyan bizarrnak hangzik, mint elsőre. Mindenesetre elhiszi, mást nem igazán tehet. Hinni is akar az orknak, mert eddig minden rendben van vele, semmi nyoma rossz akaratnak. A törekedés pedig, szavaiból kivehetően, ott lakozik benne. Majd kiderül, a gyakorlatban mennyire fog keményen dolgozni. Annyi biztos viszont, hogy gondolkodni tud. Nem mintha Eireni semmibe nézné az orkokat. Csak szimplán nem ismeri őket elég jól.*
-Magabiztosan kijelenthetem, hogy a kényelem és a nyugodt környezet adott, igényeinek legalábbis valószínűleg megfelelnek. A biztonságot az Őrzők biztosítják, akik a klán... őrzői. *Itt kicsit bugyután néz maga elé.* ~Komolyan nem tudtam erre mást mondani?~ Az elhangzottak alapján semmi gond nem fog adódni a közeljövőben Kivéve talán a beilleszkedést. Tudtommal a vezér és néhány tag kifejezetten utálja az ork fajt.
*Azzal a folyton komoly(ságra törekedő) arcával néz Borugg szemeibe. Reméli, nem sérti vérig szegényt. Nehéz lehet, és mi sem valószínűbb, hogy irtó nehéz is lesz olyanok között élni, akik egyéb körülmények között ork fejet inkább karón látnának szívesebben, mint a helyén. Az ismerkedés része eddig könnyen ment neki... ezek után viszont már csak rosszabbra számíthat.
Pár másodperc néma csend után megszólal, még mindig az ork lélektükreibe nézve mélyen.*
-Csak ne pánikoljon! Az a lehető legrosszabb, amit tehet egy ilyen helyen. Merem remélni, hogy semmilyen komolyabb gond nem fogja felütni a fejét a tagsággal való ismerkedést illetően.
*Majd itt felsóhajt és csípőre teszi a kezeit. Gondolkodóra fogja.*
~Ha valaki meglátja őt, biztosan és jogosan az fog az eszükbe jutni, hogy mit kereshet egy orkfajzat itt? Nem tudom még, találkozott-e már bárkivel is rajtam, Worenth mesteren és Aerwenen kívül. De ha Isurii mesternek még csak tudomása sincs az ittlétéről, akkor legelső találkozásuk meglehet, hogy egyben az utolsó is lesz.~
*Aztán eszébe jut a megoldás.*
-Van egy ötletem. Mi lenne, ha az elkövetkezendő napokat velem töltené? Bemutatom a környéket, segítek az ismerkedésben, egyúttal megakadályozom, hogy az egyelőre idegen tagok első reakciója gyilkos hajlam legyen. Mit szól hozzá?
*Igen, ezt a mesét már hallotta az ork szájából. De másodszorra is pont ugyanolyan bizarrnak hangzik, mint elsőre. Mindenesetre elhiszi, mást nem igazán tehet. Hinni is akar az orknak, mert eddig minden rendben van vele, semmi nyoma rossz akaratnak. A törekedés pedig, szavaiból kivehetően, ott lakozik benne. Majd kiderül, a gyakorlatban mennyire fog keményen dolgozni. Annyi biztos viszont, hogy gondolkodni tud. Nem mintha Eireni semmibe nézné az orkokat. Csak szimplán nem ismeri őket elég jól.*
-Magabiztosan kijelenthetem, hogy a kényelem és a nyugodt környezet adott, igényeinek legalábbis valószínűleg megfelelnek. A biztonságot az Őrzők biztosítják, akik a klán... őrzői. *Itt kicsit bugyután néz maga elé.* ~Komolyan nem tudtam erre mást mondani?~ Az elhangzottak alapján semmi gond nem fog adódni a közeljövőben Kivéve talán a beilleszkedést. Tudtommal a vezér és néhány tag kifejezetten utálja az ork fajt.
*Azzal a folyton komoly(ságra törekedő) arcával néz Borugg szemeibe. Reméli, nem sérti vérig szegényt. Nehéz lehet, és mi sem valószínűbb, hogy irtó nehéz is lesz olyanok között élni, akik egyéb körülmények között ork fejet inkább karón látnának szívesebben, mint a helyén. Az ismerkedés része eddig könnyen ment neki... ezek után viszont már csak rosszabbra számíthat.
Pár másodperc néma csend után megszólal, még mindig az ork lélektükreibe nézve mélyen.*
-Csak ne pánikoljon! Az a lehető legrosszabb, amit tehet egy ilyen helyen. Merem remélni, hogy semmilyen komolyabb gond nem fogja felütni a fejét a tagsággal való ismerkedést illetően.
*Majd itt felsóhajt és csípőre teszi a kezeit. Gondolkodóra fogja.*
~Ha valaki meglátja őt, biztosan és jogosan az fog az eszükbe jutni, hogy mit kereshet egy orkfajzat itt? Nem tudom még, találkozott-e már bárkivel is rajtam, Worenth mesteren és Aerwenen kívül. De ha Isurii mesternek még csak tudomása sincs az ittlétéről, akkor legelső találkozásuk meglehet, hogy egyben az utolsó is lesz.~
*Aztán eszébe jut a megoldás.*
-Van egy ötletem. Mi lenne, ha az elkövetkezendő napokat velem töltené? Bemutatom a környéket, segítek az ismerkedésben, egyúttal megakadályozom, hogy az egyelőre idegen tagok első reakciója gyilkos hajlam legyen. Mit szól hozzá?
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-19 16:13:56
Üzenet elküldve: 2016-01-19 16:13:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Isu//
* Kicsit aggodalmasan figyeli a mozdulatokat, elképzelni sem nagyon tudja, mit akarhat a másik. Lehet, hogy valamit az agyában akar turkálni?!
Mozdulatlanul lesi a koncentrálást, s fülel, hátha elhangzik valami, amit talán érthet.
De sem beszéd, sem kántálást, csupán csak egy kis csattanást hallani. A meglepettségtől még a levegőt is visszatartja.
~ Mi? ~
Zavarodottságában, vagy éppen a pofontól, enyhén kipirosodott arccal kapkod az erszény felé, ami végül is nem esik a porba.
Talán nem is csoda, ha meglepett, hiszen még nem látta ilyennek a nőt, mindig csak a komoly mágusmestert mutatta, vagy ha nem is, ő azt látta. Jó megtudni, hogy van ilyen oldala is, legalább nem nyársalja fel, ha majd egy kis hó kerül a hóhajára.
~ Villámkardú? ~
Mire észhez tér, Isurii már a lovon ül. *
- R-rendben?
* Nem mintha kéne akármit is mondania, de olyan rossz, hogy most hallgat, még akkor is, ha nem tehet róla.
Kicsit még áll ott, megvárja, amíg a mágusmesternő látótávon kívülre ér, csak azután süllyeszti az erszényt a nyeregtáskába, s indul el Arthenior felé. Figyelmét nem kerüli el a Kikötő felől érkező, eget szürkére színező füst. *
* Kicsit aggodalmasan figyeli a mozdulatokat, elképzelni sem nagyon tudja, mit akarhat a másik. Lehet, hogy valamit az agyában akar turkálni?!
Mozdulatlanul lesi a koncentrálást, s fülel, hátha elhangzik valami, amit talán érthet.
De sem beszéd, sem kántálást, csupán csak egy kis csattanást hallani. A meglepettségtől még a levegőt is visszatartja.
~ Mi? ~
Zavarodottságában, vagy éppen a pofontól, enyhén kipirosodott arccal kapkod az erszény felé, ami végül is nem esik a porba.
Talán nem is csoda, ha meglepett, hiszen még nem látta ilyennek a nőt, mindig csak a komoly mágusmestert mutatta, vagy ha nem is, ő azt látta. Jó megtudni, hogy van ilyen oldala is, legalább nem nyársalja fel, ha majd egy kis hó kerül a hóhajára.
~ Villámkardú? ~
Mire észhez tér, Isurii már a lovon ül. *
- R-rendben?
* Nem mintha kéne akármit is mondania, de olyan rossz, hogy most hallgat, még akkor is, ha nem tehet róla.
Kicsit még áll ott, megvárja, amíg a mágusmesternő látótávon kívülre ér, csak azután süllyeszti az erszényt a nyeregtáskába, s indul el Arthenior felé. Figyelmét nem kerüli el a Kikötő felől érkező, eget szürkére színező füst. *
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-18 21:02:17
Üzenet elküldve: 2016-01-18 21:02:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
*Lehet, hogy teljesen és totálisan elmeroggyant lett, de kit érdekel?! Még az is előfordulhat, hogy az utolsó alkalma ez egy kis mókára és Zaras annyira komoly. Mit sem sejtve várja Isurii csomagját, amit kézbesítenie kell.*
-Hát ez egy nagyon jó kérdés. Úgy hiszem a városban lehet. Megpróbálom vele felvenni a kapcsolatot és tájékoztatlak. Mindentől függetlenül is jó lenne ha bemennél Artheniorba, hátha hallasz valami hírt a pihenőről.
*Mondja miközben az ifjú harcos elé lép és mintha varázsolni készülne különös kézmozdulatokat tesz Zaras arca előtt, majd kezeit nyitott tenyerével Őrzője kis pofája felé fordítva megállítja tőle arasznyi távolságra és fejét leszegve, szemeit behunyva erős koncentrálást mímel.
És egyszer csak, egy váratlan pillanatban összecsattintja kezeit, köztük a fiú fejével. Csípős kis pofonnak lehet nagy gazdája a minden bizonnyal meglepett nemesivadék, Isurii pedig kettőt azonnal odébb lépve nevetgélve dobja át felé az aranyakkal teli erszényt.*
-Ezt add át neki Villámkardú Zaras! *Lendíti a2000 aranyas zsebpénzt.*
-De ne mondd el neki ki küldte.
*Tengerszín szemei egész világosak most, bennük huncut fény csillog. Reméli Zaras tudja melyik üzenet feladójáról kell hallgatnia.*
-A szállítás költségeit érzésed szerint vond le belőle nyugodtan!
*Vigyorog a talán még mindig meglepett, vagy éppen dühös huszárra és lova kantárát megmarkolva el is indul az épület felé vezető ösvényen miután búcsút intett.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.18 21:02:29
*Lehet, hogy teljesen és totálisan elmeroggyant lett, de kit érdekel?! Még az is előfordulhat, hogy az utolsó alkalma ez egy kis mókára és Zaras annyira komoly. Mit sem sejtve várja Isurii csomagját, amit kézbesítenie kell.*
-Hát ez egy nagyon jó kérdés. Úgy hiszem a városban lehet. Megpróbálom vele felvenni a kapcsolatot és tájékoztatlak. Mindentől függetlenül is jó lenne ha bemennél Artheniorba, hátha hallasz valami hírt a pihenőről.
*Mondja miközben az ifjú harcos elé lép és mintha varázsolni készülne különös kézmozdulatokat tesz Zaras arca előtt, majd kezeit nyitott tenyerével Őrzője kis pofája felé fordítva megállítja tőle arasznyi távolságra és fejét leszegve, szemeit behunyva erős koncentrálást mímel.
És egyszer csak, egy váratlan pillanatban összecsattintja kezeit, köztük a fiú fejével. Csípős kis pofonnak lehet nagy gazdája a minden bizonnyal meglepett nemesivadék, Isurii pedig kettőt azonnal odébb lépve nevetgélve dobja át felé az aranyakkal teli erszényt.*
-Ezt add át neki Villámkardú Zaras! *Lendíti a2000 aranyas zsebpénzt.*
-De ne mondd el neki ki küldte.
*Tengerszín szemei egész világosak most, bennük huncut fény csillog. Reméli Zaras tudja melyik üzenet feladójáról kell hallgatnia.*
-A szállítás költségeit érzésed szerint vond le belőle nyugodtan!
*Vigyorog a talán még mindig meglepett, vagy éppen dühös huszárra és lova kantárát megmarkolva el is indul az épület felé vezető ösvényen miután búcsút intett.*
A hozzászólás írója (Isurii Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.18 21:02:29
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-18 20:45:56
Üzenet elküldve: 2016-01-18 20:45:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Isu//
* Zarasból már nem tud pánikszerű reakciót kiváltani, azon már túl van. Azon már az első csapás óta túl van, bár most, hogy így utólag belegondol, nem valami megnyugtató az érzés, hogy akár meg is halhatott volna. *
- Öhm, persze, de... merre is kéne keressem?
* A "meghálálom" részre egyelőre semmit nem szól, de érdeklődve figyeli a nőt, kíváncsi, vajon mit húz ki a táskából.
Ha annyira nagyon pihenésre szorulna, hát majd útközben megáll valahol, annyira nem vészes a helyzet, hogy ne tudna lóháton utazni, szóval miért is ne? Utána, majd ha letudta azt is, akkor majd pihenhet. (Addigra talán már tényleg fáradt lesz). *
* Zarasból már nem tud pánikszerű reakciót kiváltani, azon már túl van. Azon már az első csapás óta túl van, bár most, hogy így utólag belegondol, nem valami megnyugtató az érzés, hogy akár meg is halhatott volna. *
- Öhm, persze, de... merre is kéne keressem?
* A "meghálálom" részre egyelőre semmit nem szól, de érdeklődve figyeli a nőt, kíváncsi, vajon mit húz ki a táskából.
Ha annyira nagyon pihenésre szorulna, hát majd útközben megáll valahol, annyira nem vészes a helyzet, hogy ne tudna lóháton utazni, szóval miért is ne? Utána, majd ha letudta azt is, akkor majd pihenhet. (Addigra talán már tényleg fáradt lesz). *
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-18 18:21:44
Üzenet elküldve: 2016-01-18 18:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Zaras//
*Úgy tűnik Isuból a fáradtság most ezt hozta elő: diplomatikusan fogalmaz. Nem is akarna pánikot kelteni, az már felkelt nélküle is, minek tetézni a bajt? Csak apró mosoly jelenik meg ajkai szegletében az ifjú kérdéseinek záporát hallva.*
-Tartok tőle hogy ezek azok a kérdések, amiket én nem fogok tudni neked megválaszolni.
*Lassan valóban megérkeznek a biztonság illúziójával kecsegtető területre, melyet jó ideje otthonuknak nevezhetnek.*
-Pihenj meg ha szükségét érzed, ha nem, úgy kelj útra kérlek és keresd meg nekem Taitost. Lenne itt számára valamim, amit át kellene adnod neki. Megteszed?
A fáradtságod persze meghálálom, hacsak nem sértelek meg vele...
*Pillant kérdőn az elfre a bevezető ösvény elején, s míg a választ várja a Villámkardútól, lecsusszan lova nyergéből. Matat valamit a nyeregtáskában, mintha ténylegesen készülne elővenni onnan valamit.*
*Úgy tűnik Isuból a fáradtság most ezt hozta elő: diplomatikusan fogalmaz. Nem is akarna pánikot kelteni, az már felkelt nélküle is, minek tetézni a bajt? Csak apró mosoly jelenik meg ajkai szegletében az ifjú kérdéseinek záporát hallva.*
-Tartok tőle hogy ezek azok a kérdések, amiket én nem fogok tudni neked megválaszolni.
*Lassan valóban megérkeznek a biztonság illúziójával kecsegtető területre, melyet jó ideje otthonuknak nevezhetnek.*
-Pihenj meg ha szükségét érzed, ha nem, úgy kelj útra kérlek és keresd meg nekem Taitost. Lenne itt számára valamim, amit át kellene adnod neki. Megteszed?
A fáradtságod persze meghálálom, hacsak nem sértelek meg vele...
*Pillant kérdőn az elfre a bevezető ösvény elején, s míg a választ várja a Villámkardútól, lecsusszan lova nyergéből. Matat valamit a nyeregtáskában, mintha ténylegesen készülne elővenni onnan valamit.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-18 18:15:19
Üzenet elküldve: 2016-01-18 18:15:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Isu//
* Néha talán jobb lenne kibeszélni a dolgot, mintsem bezárkózva kételyek közé sodorják magukat. Zarast is csak a fáradtság tartja vissza a beszédtől, de minél többet ül a lovon, annál jobban érzi magát. Ez nem az a fajta fáradtság, amitől az ember könnyedén elaludna, sőt ettől egyáltalán nem tud aludni senki, de legalább valamennyire pihenteti az izmait, amíg nem gyalogszerrel mozog. *
- Ehh, hát ez bőven kimeríti az érdekes kategóriát.
* Tapasztalatszerzésnek is fura lenne nevezni egy ilyen eseményt. *
- Ilyet még sosem láttam, és senki ne merje azt mondani, hogy ez szokványos, és egyáltalán ki és miért támadja meg a kikötőt? Mit akarnak és honnan jöttek?!
* Egyetlen szusszal adja ki magából kérdéseit, miközben lassan visszaérnek Synmira területére. *
* Néha talán jobb lenne kibeszélni a dolgot, mintsem bezárkózva kételyek közé sodorják magukat. Zarast is csak a fáradtság tartja vissza a beszédtől, de minél többet ül a lovon, annál jobban érzi magát. Ez nem az a fajta fáradtság, amitől az ember könnyedén elaludna, sőt ettől egyáltalán nem tud aludni senki, de legalább valamennyire pihenteti az izmait, amíg nem gyalogszerrel mozog. *
- Ehh, hát ez bőven kimeríti az érdekes kategóriát.
* Tapasztalatszerzésnek is fura lenne nevezni egy ilyen eseményt. *
- Ilyet még sosem láttam, és senki ne merje azt mondani, hogy ez szokványos, és egyáltalán ki és miért támadja meg a kikötőt? Mit akarnak és honnan jöttek?!
* Egyetlen szusszal adja ki magából kérdéseit, miközben lassan visszaérnek Synmira területére. *
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-18 11:35:23
Üzenet elküldve: 2016-01-18 11:35:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni; Aerwen//
//Worenth távozóban//
-Úgy lesz! *Biccent Worenthnek, és kezd felszabadulni. Senki se tört az életére, csupán kíváncsiskodnak ami nem feltétlen baj. Aerwen érkezését már szóra se méltatja csak egy pillantás jut neki.*
-Nos Eireni! Hogy mit akar a növény, azt nem tudom. Ő csak annyit mondott, hogy nem használom ki a képességeimet. Ahhoz hogy jó kezekbe kerüljek, kövessem az útmutatását. S ha nem így volt migrént küldött az agyamra. Lehet valami kapcsolatot létesített az agyammal. De mégsem érzem hogy uralkodna felettem. Talán valami élősködő lény lehet, ami szimbiózisban akar velem élni. Talán nagyobb mesterek megfejthetik ennek titkát. Tény hogy silány tudásom szeretném magasabb fokra emelni. S ha itt elfogadnak, és lehetőséget biztosítotok hogy nyugodt körülmények között tanulhassak. Akkor alázattal követni fogom mesteretek.
*Biccent az elfnek, és talán már nem is annyira mumus mint első pillantásra. És látszik az ork is feloldódni látszik.*
//Worenth távozóban//
-Úgy lesz! *Biccent Worenthnek, és kezd felszabadulni. Senki se tört az életére, csupán kíváncsiskodnak ami nem feltétlen baj. Aerwen érkezését már szóra se méltatja csak egy pillantás jut neki.*
-Nos Eireni! Hogy mit akar a növény, azt nem tudom. Ő csak annyit mondott, hogy nem használom ki a képességeimet. Ahhoz hogy jó kezekbe kerüljek, kövessem az útmutatását. S ha nem így volt migrént küldött az agyamra. Lehet valami kapcsolatot létesített az agyammal. De mégsem érzem hogy uralkodna felettem. Talán valami élősködő lény lehet, ami szimbiózisban akar velem élni. Talán nagyobb mesterek megfejthetik ennek titkát. Tény hogy silány tudásom szeretném magasabb fokra emelni. S ha itt elfogadnak, és lehetőséget biztosítotok hogy nyugodt körülmények között tanulhassak. Akkor alázattal követni fogom mesteretek.
*Biccent az elfnek, és talán már nem is annyira mumus mint első pillantásra. És látszik az ork is feloldódni látszik.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-17 12:53:42
Üzenet elküldve: 2016-01-17 12:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Borugg, Aerwen//
//Worenth távozása//
*Nem igazán érti, miről beszél mestere. Valamiféle jelentésről van szó, amit Taitos intézőtársa írt Worenthnek. De hogy milyen témában, arról halvány lila gőze sincs. És nem is lesz egyhamar, mert mestere távozóra fogja.*
-Értettem, mester. *Bólint őszintén, jelezve, hogy érti a kacsintás célját is. Már volt része mentálfonalas élményekben, szóval az érzés és a módszer nem idegen már neki. Bár ő is tudná ezt a varázslatot! Sokkal könnyebb lenne informálni klánbéli feletteseit, értesíteni másokat a fontosabb dolgokról.
Még mielőtt azonban Worenth kitenné a lábát a házból, avagy eleve a kis helyiségből, még tájékoztatja az elfet, hogy amíg mindenki távol van ~Tehát Isurii, Taitos és még sokan mások nincsenek Synmira területén?~, addig ő a... főnök? Vagy mi. Megértette, bár felfogni egészen más dolog, mint megérteni. Meglepődött arccal néz vissza mesterére, s hirtelen nem tudja eldönteni, hogy most örülnie kéne ennek, vagy sem. Megtisztelve érzi magát, ez kétségtelen. Azonban még sosem hagytak rá ekkora feladatot.*
~Adják az egek, hogy ne ezalatt az idő alatt történjen itthon baj! Klánbéli életem legnagyobb csalódása lenne.~
*Mestere távozik is, így kettesben hagyva egy orkot egy elffel... Nem tudni, talán ez a történelem egyik első olyan ork-elf találkozása, ahol nincs - még - vérontás? Költői kérdés, hisz a válasz evidens, hogy nem, de a helyzet magától értetődően furcsa, nagy valószínűséggel mindkét fél számára.
De kettesben sem sokáig maradnak, mert egy tündérnek vélt apróság lép a színre.*
~Meglehet, ő az, akiről a mester beszélt. Valami... Erwen?~
*A tündér nem köszön, helyette kérdőre vonja eddigi beszélgetőpartnerét. És mi tagadás, elég furcsa módon.*
~Megenni? Kit?~
*Kérdésére hamar választ is kap, de a két személyleírásból csak az egyikre ismer rá.*
-Nyugodjon meg, kérem! Senki nem evett meg... *Folytatná tovább, de a tündér feltűnően egyre csak közeledik.
Először csak jobban kiegyenesíti hátát, ám amikor a tündér hűs ujjai fülhegyét érintik, fülét akaratlan reakcióként is elrántja, egy lépést zavartan hátratántorodik és a fülét folyamatosan csiklandó érzést enyhe vakarással tünteti el.
Zavartan tekint vissza a lányra, akit úgy tűnik, nem zavarja a dolog. Mintha minden teljesen természetes lenne, bemutatkozásba kezd.*
~Ez meg mi akart lenni?~
*Nehéz Eireninek az ilyet feldolgozni. Nincs hozzászokva, hogy bárki akár másfél méterre megközelíteni őt. A testi kapcsolatokról nem is beszélve.
Kivöröslött arccal hallgatja végig Aerwent, majd segítségkérően Borugg felé tekint.*
-Én... Eireni Daterea vagyok. *Némely betűbe belebotlik a nyelve, de igyekszik végre normális viselkedésre váltani.* Az Ezüstszilánkok intézőtisztje, tanonca és Worenth mester személyes inasa.
*Egy hatalmas sóhajtással megigazítja nyakában az inget és befejezi, amit az előbb elkezdett:*
-Senki nem evett meg senkit. Engedelmével *itt Boruggra tekint* bemutatom Boruggot, a klán új tagját. Semmi oka félni tőle. Nem átlagos ork, ha szabad így fogalmaznom...
*Bár fogalma sincs, ki lehet az az alacsony személy, akiről Aerwen beszélt, biztos benne, hogy Borugg benne sem tett semmiféle kárt. Hisz végig Worenth, majd az ő közelében volt.*
//Worenth távozása//
*Nem igazán érti, miről beszél mestere. Valamiféle jelentésről van szó, amit Taitos intézőtársa írt Worenthnek. De hogy milyen témában, arról halvány lila gőze sincs. És nem is lesz egyhamar, mert mestere távozóra fogja.*
-Értettem, mester. *Bólint őszintén, jelezve, hogy érti a kacsintás célját is. Már volt része mentálfonalas élményekben, szóval az érzés és a módszer nem idegen már neki. Bár ő is tudná ezt a varázslatot! Sokkal könnyebb lenne informálni klánbéli feletteseit, értesíteni másokat a fontosabb dolgokról.
Még mielőtt azonban Worenth kitenné a lábát a házból, avagy eleve a kis helyiségből, még tájékoztatja az elfet, hogy amíg mindenki távol van ~Tehát Isurii, Taitos és még sokan mások nincsenek Synmira területén?~, addig ő a... főnök? Vagy mi. Megértette, bár felfogni egészen más dolog, mint megérteni. Meglepődött arccal néz vissza mesterére, s hirtelen nem tudja eldönteni, hogy most örülnie kéne ennek, vagy sem. Megtisztelve érzi magát, ez kétségtelen. Azonban még sosem hagytak rá ekkora feladatot.*
~Adják az egek, hogy ne ezalatt az idő alatt történjen itthon baj! Klánbéli életem legnagyobb csalódása lenne.~
*Mestere távozik is, így kettesben hagyva egy orkot egy elffel... Nem tudni, talán ez a történelem egyik első olyan ork-elf találkozása, ahol nincs - még - vérontás? Költői kérdés, hisz a válasz evidens, hogy nem, de a helyzet magától értetődően furcsa, nagy valószínűséggel mindkét fél számára.
De kettesben sem sokáig maradnak, mert egy tündérnek vélt apróság lép a színre.*
~Meglehet, ő az, akiről a mester beszélt. Valami... Erwen?~
*A tündér nem köszön, helyette kérdőre vonja eddigi beszélgetőpartnerét. És mi tagadás, elég furcsa módon.*
~Megenni? Kit?~
*Kérdésére hamar választ is kap, de a két személyleírásból csak az egyikre ismer rá.*
-Nyugodjon meg, kérem! Senki nem evett meg... *Folytatná tovább, de a tündér feltűnően egyre csak közeledik.
Először csak jobban kiegyenesíti hátát, ám amikor a tündér hűs ujjai fülhegyét érintik, fülét akaratlan reakcióként is elrántja, egy lépést zavartan hátratántorodik és a fülét folyamatosan csiklandó érzést enyhe vakarással tünteti el.
Zavartan tekint vissza a lányra, akit úgy tűnik, nem zavarja a dolog. Mintha minden teljesen természetes lenne, bemutatkozásba kezd.*
~Ez meg mi akart lenni?~
*Nehéz Eireninek az ilyet feldolgozni. Nincs hozzászokva, hogy bárki akár másfél méterre megközelíteni őt. A testi kapcsolatokról nem is beszélve.
Kivöröslött arccal hallgatja végig Aerwent, majd segítségkérően Borugg felé tekint.*
-Én... Eireni Daterea vagyok. *Némely betűbe belebotlik a nyelve, de igyekszik végre normális viselkedésre váltani.* Az Ezüstszilánkok intézőtisztje, tanonca és Worenth mester személyes inasa.
*Egy hatalmas sóhajtással megigazítja nyakában az inget és befejezi, amit az előbb elkezdett:*
-Senki nem evett meg senkit. Engedelmével *itt Boruggra tekint* bemutatom Boruggot, a klán új tagját. Semmi oka félni tőle. Nem átlagos ork, ha szabad így fogalmaznom...
*Bár fogalma sincs, ki lehet az az alacsony személy, akiről Aerwen beszélt, biztos benne, hogy Borugg benne sem tett semmiféle kárt. Hisz végig Worenth, majd az ő közelében volt.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-17 10:13:09
Üzenet elküldve: 2016-01-17 10:13:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Borugg, Eireni, Worenth távozása//
*Az egyik kényelmes és kisebb szobában ébred. Ágyban aludt. Hú, hát ez aztán egy amolyan ritka dolog nála. Ágyban alvás ez olyan, na, nem luxus inkább az amit, nem szeretne gyakran megejteni. Worenth mondta, hogy egy szobába berendezkedhet, talán barátságosabbá tehetné, ha a szürke falakra fest valami szép zöld és kék színű festményt. Mondjuk egy erdőt, tisztással és tóval. Rá pár madár, és növények, őzikék, mókus és még ehhez hasonló apró szőrös kis állatkák. Ezen úgy fellelkesül, hogy ki is pattan az ágyból. A szobában hagyott táskája felé lép, és átöltözik. Az öltözéke nem sokban tér el az előzőtől. Fehér nyakban rögzülős kis ruha, hátát szabadon hagyja, és egészen a térdéig ér le. Alatta a gyapjú harisnya a hideg miatt. Fentebb egy kisebb sál, pamut anyagból, mely nem szúr, mint amelyiket Worenthnek adta. Az amúgy is emberi nagyságú méretekre lett szabva, jobban is fog állni a mágusnak, mint neki. Az ő kis sálja, éppen csak a vállát takarja, el hátára már a hosszú haja lóg le. Azt alaposan megfésüli, és hagyja szabadon lógni, hogy érje a hátát. Apró kis szárnyai aranyszínű hajszálai közül kandikálni ki többnyire. Még előkeresi a kesztyűjét, mely egészen a hónaljáig fedi karját, ha felhúzza. Ám ezt nem veszi fel, csak a kezében fogja. Belebújik halvány szürke kiscsizmájába, majd villámgyorsan leszalad a konyhába. Vagy oda ahol a többiek hangját hallja. Kialudta magát, és így már semmi nem gátolja, hogy a maximális gyorsassággal fusson le. Apró talpának ütemes kis dobbanásait már hallhatják jó előre, mielőtt megpillantanák a fehér aranyszínű tündért. Egészen leszalad a konyháig, ahonnan elvált a többiektől, és aludni ment. Hosszú útja volt tegnap és nagyon fáradt volt. Már az a kis kitérő a Gázlóra felemésztette minden kis energiáját, hát még beszélgetni. Na, nem inkább aludni tért. Az ütemes kecses dobogásoknak hirtelen szakad félbe. Méghozzá úgy hogy a pár lépést a levegőben tesz meg. Bár csak fékezni próbálja magát karral, lábbal és szárnnyal. Az ork az ork, akárhonnan is nézi, még ha előző este fáradtan látta is. Most megijed, szinte csak álomnak képzelte a tegnapot, ahogy eltűnt minden rémes a világból az most úgy megelevenedik, vagyis csak egy része. Számára tegnap, mert aludt, és minden alvás után egy új nap van.
Az a kis manó eltűnt, és Worenth sincs sehol. Valaki újat azonban felfedez. Sokáig nézi, a férfit hátulról és szemből az orkot. Sokáig tart, míg megtalálja vékony hangját, és megszólal.*
- Még te még itt vagy? És a manó hova lett, és a mágus? *Csupa kérdést tesz fel, ezt így helyből most az ork felé, mert ő van itt a tegnapból.*
- Ugye nem etted meg őket? *Sikkant fel ijedten. Kezeit a szája elé kapja, hogy tompítsa hangjának élét, majd közelebb lépdel az idegenhez. Őt még nem látta. Ekkor veszi, hogy egy elf.*
- Ugye nem ette meg őket. Nagy magas fehér hajú mágus, és egy apró szőrös több elmét számon tartó kisember, vagy mi volt. Olyan manóféle, akkora, mint én. *Eddigre egészen közel ért az ismeretlenhez. Látja a hegyes füleit. Egészen biztos benne, hogy elf, és ez megnyugtatja. Azonban nem bírja megállni, hogy ne érintse meg. apró hideg érzetű hüvelyk és mutató ujjával Eireni fülének hegyéhez ér. Aztán rögtön vissza is húzza, és arrébb ugrik szárnyait is használva. Nevetését most képtelen lenne felszabadultan kiengedni, az ork visszafogja a megszokott mozdulatait igencsak. Ügyel is arra, hogy ne kerüljön közelebb Borugghoz. Jobb távolságot tartani az orkkal, míg ki nem derül, mit akar. Például, hogy nem a szárnyait valami főzetéhez.*
- Én Aerwen vagyok, és a mágus megengedte, hogy maradjak és tanuljak tőletek mágiát.
*Az egyik kényelmes és kisebb szobában ébred. Ágyban aludt. Hú, hát ez aztán egy amolyan ritka dolog nála. Ágyban alvás ez olyan, na, nem luxus inkább az amit, nem szeretne gyakran megejteni. Worenth mondta, hogy egy szobába berendezkedhet, talán barátságosabbá tehetné, ha a szürke falakra fest valami szép zöld és kék színű festményt. Mondjuk egy erdőt, tisztással és tóval. Rá pár madár, és növények, őzikék, mókus és még ehhez hasonló apró szőrös kis állatkák. Ezen úgy fellelkesül, hogy ki is pattan az ágyból. A szobában hagyott táskája felé lép, és átöltözik. Az öltözéke nem sokban tér el az előzőtől. Fehér nyakban rögzülős kis ruha, hátát szabadon hagyja, és egészen a térdéig ér le. Alatta a gyapjú harisnya a hideg miatt. Fentebb egy kisebb sál, pamut anyagból, mely nem szúr, mint amelyiket Worenthnek adta. Az amúgy is emberi nagyságú méretekre lett szabva, jobban is fog állni a mágusnak, mint neki. Az ő kis sálja, éppen csak a vállát takarja, el hátára már a hosszú haja lóg le. Azt alaposan megfésüli, és hagyja szabadon lógni, hogy érje a hátát. Apró kis szárnyai aranyszínű hajszálai közül kandikálni ki többnyire. Még előkeresi a kesztyűjét, mely egészen a hónaljáig fedi karját, ha felhúzza. Ám ezt nem veszi fel, csak a kezében fogja. Belebújik halvány szürke kiscsizmájába, majd villámgyorsan leszalad a konyhába. Vagy oda ahol a többiek hangját hallja. Kialudta magát, és így már semmi nem gátolja, hogy a maximális gyorsassággal fusson le. Apró talpának ütemes kis dobbanásait már hallhatják jó előre, mielőtt megpillantanák a fehér aranyszínű tündért. Egészen leszalad a konyháig, ahonnan elvált a többiektől, és aludni ment. Hosszú útja volt tegnap és nagyon fáradt volt. Már az a kis kitérő a Gázlóra felemésztette minden kis energiáját, hát még beszélgetni. Na, nem inkább aludni tért. Az ütemes kecses dobogásoknak hirtelen szakad félbe. Méghozzá úgy hogy a pár lépést a levegőben tesz meg. Bár csak fékezni próbálja magát karral, lábbal és szárnnyal. Az ork az ork, akárhonnan is nézi, még ha előző este fáradtan látta is. Most megijed, szinte csak álomnak képzelte a tegnapot, ahogy eltűnt minden rémes a világból az most úgy megelevenedik, vagyis csak egy része. Számára tegnap, mert aludt, és minden alvás után egy új nap van.
Az a kis manó eltűnt, és Worenth sincs sehol. Valaki újat azonban felfedez. Sokáig nézi, a férfit hátulról és szemből az orkot. Sokáig tart, míg megtalálja vékony hangját, és megszólal.*
- Még te még itt vagy? És a manó hova lett, és a mágus? *Csupa kérdést tesz fel, ezt így helyből most az ork felé, mert ő van itt a tegnapból.*
- Ugye nem etted meg őket? *Sikkant fel ijedten. Kezeit a szája elé kapja, hogy tompítsa hangjának élét, majd közelebb lépdel az idegenhez. Őt még nem látta. Ekkor veszi, hogy egy elf.*
- Ugye nem ette meg őket. Nagy magas fehér hajú mágus, és egy apró szőrös több elmét számon tartó kisember, vagy mi volt. Olyan manóféle, akkora, mint én. *Eddigre egészen közel ért az ismeretlenhez. Látja a hegyes füleit. Egészen biztos benne, hogy elf, és ez megnyugtatja. Azonban nem bírja megállni, hogy ne érintse meg. apró hideg érzetű hüvelyk és mutató ujjával Eireni fülének hegyéhez ér. Aztán rögtön vissza is húzza, és arrébb ugrik szárnyait is használva. Nevetését most képtelen lenne felszabadultan kiengedni, az ork visszafogja a megszokott mozdulatait igencsak. Ügyel is arra, hogy ne kerüljön közelebb Borugghoz. Jobb távolságot tartani az orkkal, míg ki nem derül, mit akar. Például, hogy nem a szárnyait valami főzetéhez.*
- Én Aerwen vagyok, és a mágus megengedte, hogy maradjak és tanuljak tőletek mágiát.
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-15 20:55:27
Üzenet elküldve: 2016-01-15 20:55:27
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Borugg, Eireni, majd el//
*Köszöni szépen az egészsége még teljesen rendben van, de észreveszi Eireni fürkészését, szinte magán érzi tanítványa pillantását, sőt meg is lepődött volna, ha Eireni nem vesz észre semmit. Bár a jelentés minden egyes részletét átnézte, és elvileg mindenki jól van, Taitos miatt akkor is aggódik... úgyis készül már egy ideje a templomba, meg ha a fiú ott van még, akkor csak kellene személyesen is beszélni a történtekről néhány szót. Elkortyolgatja szépen a borocskáját, majd leteszi a poharat, és mivel nem akar közbevágni egyik asztaltársa szavába sem, így megvárja, amíg szólhat.*
-Eireni. *mondja és ismét felkel, most azonban megragadja a mágusbotját, csuklyáját mélyen a fejébe húzza úgy mondja tovább.* -Taitos jelentését elolvastam, és bár tisztában vagyok a történtekkel, kicsit aggódom.
*Nem szokatlan ez a hóhajútól, hogy aggodalmaskodik, csak azt bánja, hogy már megint itt kell hagynia a többieket... de biztosan megértik.*
-Ezért elmegyek a templomba, hogy beszéljek vele... egy darabig biztosan elleszek. Ne aggódj nincs semmi komoly! *mondja mielőtt inasa elkezdene pánikba esni.* -Sajnálom de részemről ez nem tűr halasztást. Nem lesztek egyedül, sőt ha találkozok az őrzőnkkel, akkor haza is küldöm. Aerwen szerintem már foglalt magának egy szobát és pihen, majd ne lepődj meg ha találkozol vele. Minden jót, majd érkezem! *teszi Eireni vállára a kezét egy pillanatra, majd a fejére mutat.* -Megkereslek majd. *kacsint egyet, ha Eireni számára nem lenne világos, akkor a mágus a mentálfonálra gondol.*
-Borugg érezd magad otthon, egyél, igyál, foglalj magadnak szobát ha szeretnél, meg pihenj. Apropó... a távollétemben a vezetést rád bízom Eireni, amíg Isurii úrnő, Taitos mester, vagy én vissza nem térek felügyeld a dolgokat. Ég veletek, ha visszajöttem Eireni folytatjuk a levegő ágad fejlesztését... jön a következő szint. *mosolyog hátha ezzel oldja az inasában keletkezett feszültséget, már ha lesz benne feszültség... a mágus meg merne esküdni őt ismerve, hogy lesz.* -Borugg aztán csak lazán... érezd ezt a csodás környezetet ami körülvesz, és cselekedj méltóan. *mondja aztán már tényleg megy is, annyi, hogy egy kis harapnivalót meg vizet még vesz magához, és már veszi is az irányt a gázló és ösvény felé, hogy onnan majd folytathassa tovább az útját.*
*Köszöni szépen az egészsége még teljesen rendben van, de észreveszi Eireni fürkészését, szinte magán érzi tanítványa pillantását, sőt meg is lepődött volna, ha Eireni nem vesz észre semmit. Bár a jelentés minden egyes részletét átnézte, és elvileg mindenki jól van, Taitos miatt akkor is aggódik... úgyis készül már egy ideje a templomba, meg ha a fiú ott van még, akkor csak kellene személyesen is beszélni a történtekről néhány szót. Elkortyolgatja szépen a borocskáját, majd leteszi a poharat, és mivel nem akar közbevágni egyik asztaltársa szavába sem, így megvárja, amíg szólhat.*
-Eireni. *mondja és ismét felkel, most azonban megragadja a mágusbotját, csuklyáját mélyen a fejébe húzza úgy mondja tovább.* -Taitos jelentését elolvastam, és bár tisztában vagyok a történtekkel, kicsit aggódom.
*Nem szokatlan ez a hóhajútól, hogy aggodalmaskodik, csak azt bánja, hogy már megint itt kell hagynia a többieket... de biztosan megértik.*
-Ezért elmegyek a templomba, hogy beszéljek vele... egy darabig biztosan elleszek. Ne aggódj nincs semmi komoly! *mondja mielőtt inasa elkezdene pánikba esni.* -Sajnálom de részemről ez nem tűr halasztást. Nem lesztek egyedül, sőt ha találkozok az őrzőnkkel, akkor haza is küldöm. Aerwen szerintem már foglalt magának egy szobát és pihen, majd ne lepődj meg ha találkozol vele. Minden jót, majd érkezem! *teszi Eireni vállára a kezét egy pillanatra, majd a fejére mutat.* -Megkereslek majd. *kacsint egyet, ha Eireni számára nem lenne világos, akkor a mágus a mentálfonálra gondol.*
-Borugg érezd magad otthon, egyél, igyál, foglalj magadnak szobát ha szeretnél, meg pihenj. Apropó... a távollétemben a vezetést rád bízom Eireni, amíg Isurii úrnő, Taitos mester, vagy én vissza nem térek felügyeld a dolgokat. Ég veletek, ha visszajöttem Eireni folytatjuk a levegő ágad fejlesztését... jön a következő szint. *mosolyog hátha ezzel oldja az inasában keletkezett feszültséget, már ha lesz benne feszültség... a mágus meg merne esküdni őt ismerve, hogy lesz.* -Borugg aztán csak lazán... érezd ezt a csodás környezetet ami körülvesz, és cselekedj méltóan. *mondja aztán már tényleg megy is, annyi, hogy egy kis harapnivalót meg vizet még vesz magához, és már veszi is az irányt a gázló és ösvény felé, hogy onnan majd folytathassa tovább az útját.*
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-15 18:39:48
Üzenet elküldve: 2016-01-15 18:39:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Borugg; Worenth//
*Érdeklődve hallgatja a történetet. Egészen odáig, hogy az ork mélyebben belemegy a részletekbe. Itt kicsit lemarad, talán -, sőt, biztos, hogy - ábrázata is értetlenkedő grimaszcsuhát ölt magára pár pillanat erejéig. Gyorsan összerakja fejben azt, amit ő a maga elf agyával képes, amit meg a felfogóereje még emésztőbe süllyeszt későbbre, azzal nem foglalkozik tovább.*
~Kicsit úgy hangzik, mintha egy tündérmese lenne. Sok ilyet olvastam már, ez sem tűnik egyébnek. De meggyőződésem, hogy sokaknak vannak hasonló furcsa történeteik... Köztük talán nekem is. Beszélő virágok, ork nyelvet megértő állatok?~
*Elhiszi, amit Borugg mond. Vagyis elhiszi, hogy ez történt, de még kételkedik a történés módjában. Olyan... furcsa ez neki. Nem gyanú ez, csak egy furcsa történet, ami emésztésre vár.
Miután az ork jelét adja regéje végének, pár másodperc múltán Eireni sóhajtva kiegyenesedik ültében.*
-Értem. Legalábbis eddig.
*Mielőtt feltehetné következő kérdését, Worenth állít be ismét, pár perces eltűnése után. Mivel a mester nem mond semmit, csak egy pillanatra fordítja felé fejét. Azonban megfigyeli felettesét. Sandán rá-rápillant, miközben az elfoglalja eddigi helyét.*
-És mondja csak; miért jött ide? Úgy értem, nem sejti, hogy mire szerette volna ösztökélni az a... növény?
~Tán ez is amolyan sors-végzet kérdés akar lenni, mit megannyi kultúrában és vallásban? Ha olyan törzsből származik, egész valószínűnek tartom, hogy csak babonáról van szó. De ha babona is, furcsa, hogy a véletlen pont ide hozta.~
*Worenthen aligha lehet észrevenni, de valóban, Eireni is sejti, hogy valami nincs rendjén. Valami, ami az előző percekben alakult ki. Ennyi idő alatt az ember mosdóba tud menni, és bár Worenth még közel sem olyan öreg, problémák adódhatnak az egészségét illetően. Egyelőre nem fordít nagy figyelmet ennek az enyhe, mégis baljós érzésnek mestere felől. Elvégre feltett egy kérdést az orknak és kíváncsi is a válaszra.*
~Lesznek még kérdéseim. Bőven. Worenth mester és Borugg felé is. Ám kizárt, hogy ezt mind most teszem majd fel. Illetlen dolog hosszan faggatózni, ennyire kíváncsiskodónak lenni. Hiába akarok tudni mindent a környezetemről, megfelelő alkalmakat kell előbb keresnem és azokat is csak a kényelmi pont határáig használhatom ki.~
*Érdeklődve hallgatja a történetet. Egészen odáig, hogy az ork mélyebben belemegy a részletekbe. Itt kicsit lemarad, talán -, sőt, biztos, hogy - ábrázata is értetlenkedő grimaszcsuhát ölt magára pár pillanat erejéig. Gyorsan összerakja fejben azt, amit ő a maga elf agyával képes, amit meg a felfogóereje még emésztőbe süllyeszt későbbre, azzal nem foglalkozik tovább.*
~Kicsit úgy hangzik, mintha egy tündérmese lenne. Sok ilyet olvastam már, ez sem tűnik egyébnek. De meggyőződésem, hogy sokaknak vannak hasonló furcsa történeteik... Köztük talán nekem is. Beszélő virágok, ork nyelvet megértő állatok?~
*Elhiszi, amit Borugg mond. Vagyis elhiszi, hogy ez történt, de még kételkedik a történés módjában. Olyan... furcsa ez neki. Nem gyanú ez, csak egy furcsa történet, ami emésztésre vár.
Miután az ork jelét adja regéje végének, pár másodperc múltán Eireni sóhajtva kiegyenesedik ültében.*
-Értem. Legalábbis eddig.
*Mielőtt feltehetné következő kérdését, Worenth állít be ismét, pár perces eltűnése után. Mivel a mester nem mond semmit, csak egy pillanatra fordítja felé fejét. Azonban megfigyeli felettesét. Sandán rá-rápillant, miközben az elfoglalja eddigi helyét.*
-És mondja csak; miért jött ide? Úgy értem, nem sejti, hogy mire szerette volna ösztökélni az a... növény?
~Tán ez is amolyan sors-végzet kérdés akar lenni, mit megannyi kultúrában és vallásban? Ha olyan törzsből származik, egész valószínűnek tartom, hogy csak babonáról van szó. De ha babona is, furcsa, hogy a véletlen pont ide hozta.~
*Worenthen aligha lehet észrevenni, de valóban, Eireni is sejti, hogy valami nincs rendjén. Valami, ami az előző percekben alakult ki. Ennyi idő alatt az ember mosdóba tud menni, és bár Worenth még közel sem olyan öreg, problémák adódhatnak az egészségét illetően. Egyelőre nem fordít nagy figyelmet ennek az enyhe, mégis baljós érzésnek mestere felől. Elvégre feltett egy kérdést az orknak és kíváncsi is a válaszra.*
~Lesznek még kérdéseim. Bőven. Worenth mester és Borugg felé is. Ám kizárt, hogy ezt mind most teszem majd fel. Illetlen dolog hosszan faggatózni, ennyire kíváncsiskodónak lenni. Hiába akarok tudni mindent a környezetemről, megfelelő alkalmakat kell előbb keresnem és azokat is csak a kényelmi pont határáig használhatom ki.~
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-14 17:32:56
Üzenet elküldve: 2016-01-14 17:32:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth; Eireni//
*Megköszörüli a torkát, és igyekszik kényelembe helyezni magát. Botját letámasztja, és mindkét könyökét az asztalra teszi. Tény hogy még sosem beszélgetett elffel, ez lesz az első. Sok rémhírt hallott róluk. És számos ork tetemet talált már, míves elf nyílvesszőkkel tűzdelve. De igyekszik ezt most egy kicsit félre tenni, és a jelenre koncentrálni. Örül a víznek, pláne a kancsónak. Majdnem kiissza mind, csak utána áll neki a mesélésnek. Kissé zavarja, hogy Worenth megint itt hagyja őket "kettesben". De biccent a mágusnak és nekiáll mesélni.*
-Nos ez egy nagyon hosszú történet. Nem untatlak vele túlságosan. Még a végén azt hinnéd nem is ork vagyok, hanem valami elfajzott mesélő.
Ittlétem messzi távolba nyúlik ahonnan én érkeztem. Fiatal koromban arra lettem figyelmes hogy az állatok értenek engem. És sokkal inkább volt tetsző az ő társaságuk mint saját fajtámé. Persze sok gyakorlás, és veszedelmeken át sikerült megbarátkoznom annyira az állatokkal hogy ne öljenek meg. Viszont egy különleges növénnyel is találkoztam. Fura élettelen környezetben káprázott. Kékes fény vette körbe, és ha beszéltem hozzá válaszolt. Sőt lassan teljesen a bűvkörébe kerültem. Beszélgettem vele. És ő azt mondta nincs helyem a népem közt. Többre vagyok képes. És el kell mennem. Én ezt kétségekkel teli elmémmel nem fogadtam el és próbáltam élni az életem pont úgy ahogy eddig.
*Kis hatásszünet, hogy tudjon követni az elf. Végig simít a csontjain, majd folytatja.*
-Tehát visszatértem. Viszont balszerencsével átkozott a növény. Semmi sem úgy sikerült ahogy én szerettem volna. A fejem zúgni kezdett, és a növény beszélt hozzám ilyen messziségből is. Így el kellett hagynom a vidéket. És ha nem követtem az útvonalat, erős migrén, hányinger gyötört. Ide kerültem, és Worenth Yosden azt mondta hogy itt a helyem. Nem tudom így van-e, de a fejem már nem fáj. És a hang is eltűnt a fejemből. Igazából így kerültem ide, és most Worenth úr vendégelt meg eme pompás étkekből.
*Tárja szét kezét, maga részéről letudva a kérdést. S talán már a mágus is visszatér a hosszú mese végére.*
*Megköszörüli a torkát, és igyekszik kényelembe helyezni magát. Botját letámasztja, és mindkét könyökét az asztalra teszi. Tény hogy még sosem beszélgetett elffel, ez lesz az első. Sok rémhírt hallott róluk. És számos ork tetemet talált már, míves elf nyílvesszőkkel tűzdelve. De igyekszik ezt most egy kicsit félre tenni, és a jelenre koncentrálni. Örül a víznek, pláne a kancsónak. Majdnem kiissza mind, csak utána áll neki a mesélésnek. Kissé zavarja, hogy Worenth megint itt hagyja őket "kettesben". De biccent a mágusnak és nekiáll mesélni.*
-Nos ez egy nagyon hosszú történet. Nem untatlak vele túlságosan. Még a végén azt hinnéd nem is ork vagyok, hanem valami elfajzott mesélő.
Ittlétem messzi távolba nyúlik ahonnan én érkeztem. Fiatal koromban arra lettem figyelmes hogy az állatok értenek engem. És sokkal inkább volt tetsző az ő társaságuk mint saját fajtámé. Persze sok gyakorlás, és veszedelmeken át sikerült megbarátkoznom annyira az állatokkal hogy ne öljenek meg. Viszont egy különleges növénnyel is találkoztam. Fura élettelen környezetben káprázott. Kékes fény vette körbe, és ha beszéltem hozzá válaszolt. Sőt lassan teljesen a bűvkörébe kerültem. Beszélgettem vele. És ő azt mondta nincs helyem a népem közt. Többre vagyok képes. És el kell mennem. Én ezt kétségekkel teli elmémmel nem fogadtam el és próbáltam élni az életem pont úgy ahogy eddig.
*Kis hatásszünet, hogy tudjon követni az elf. Végig simít a csontjain, majd folytatja.*
-Tehát visszatértem. Viszont balszerencsével átkozott a növény. Semmi sem úgy sikerült ahogy én szerettem volna. A fejem zúgni kezdett, és a növény beszélt hozzám ilyen messziségből is. Így el kellett hagynom a vidéket. És ha nem követtem az útvonalat, erős migrén, hányinger gyötört. Ide kerültem, és Worenth Yosden azt mondta hogy itt a helyem. Nem tudom így van-e, de a fejem már nem fáj. És a hang is eltűnt a fejemből. Igazából így kerültem ide, és most Worenth úr vendégelt meg eme pompás étkekből.
*Tárja szét kezét, maga részéről letudva a kérdést. S talán már a mágus is visszatér a hosszú mese végére.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-14 12:14:54
Üzenet elküldve: 2016-01-14 12:14:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Borugg, Eireni//
-Úgy legyen Borugg. *bólint a végén Worenth.* -Remélem megállod majd a helyed, és számítok rád. Az orkok példát vehetnének a hozzáállásodtól és a világnézetedről. Köszöntelek nálunk. *mondja ünnepélyesen, immáron éreztetvén az orkkal, hogy a szövetség őt is befogadta. Worenth eltűnése nem véletlen, ő is érezte a feszültséget Eireni jövetelekor, az az első próba, ami elé az orkot állítja. Igazából mikor az italokat hozza, nagyon fülel, hogy mi történik, ugyanis ha valami olyan esemény lesz, aminek nem kellene megtörténnie, akkor a hóhajú mágus közbe fog avatkozni. Azonban a kedélyek nyugodtságot mutatnak, így máris tölti ki a vizet az orknak, inasának meg semmit.*
-Tessék. *adja át a poharat az orknak.* -De tudod mit... odaadom a korsót, hátha még szomjas leszel. *mosolyodik el, nem csodálkozna, ha annyi ételre benyomna egy egész korsónyi vizet az ork. Worenth magának a borból fog tölteni. Vörös félédes bort tartanak, ami a mágus egyik kedvence, és miután kicsit megmozgatja körkörösen poharában az italt, iszik is belőle egy kortyot.*
~Cukrosabb mint kellene.~
*Eireni felteszi a maga kis kérdését, ami hát igen, a leglogikusabb kérdés, a mágust is rögtön ez érdekelte. Worenth már végighallgatta a hosszú történetet, épp ezért feláll, és az asztalra helyezi a bort.*
-Borugg amíg mesélsz neki engedelmetekkel a könyvet felviszem a szobámban. *nyújtja a kezét inasa felé a könyvért.* -Hamarosan visszatérek.
~Ez a második próbád Borugg.~
*Tekintete kicsit megakad az orkon mielőtt elindul, mint aki arra számít, hogy Borugg a gondolataiban olvas. Worenth kicsit magukra hagyja őket, és a szobájába megy, ahol megtalálja Taitos levelét. Többször is átolvassa a csatától készült jelentést, és azt is megtudja, hogy Taitos a templomba ment.*
~Bizonyára oda sietett.~
*Örül, hogy végre kap valami tájékoztatást a történtekről, Taitos remek jelentést adott le, teljesen el tudja képzelni maga előtt a történéseket. Reméli mindenki tényleg jól van, de ha valami nagy gáz lenne biztosan értesítették volna már mentálfonálon. Worenth ezután vissza is tér az asztalhoz, ahol Eireni és Borugg már bizonyára nagyban beszélgetnek. Worenth csendesen ül le, és belekortyol a borába, azonban főleg inasának feltűnhet, aki már jól ismeri mesterét, hogy valami történt, vagy valami nincsen rendben.*
-Úgy legyen Borugg. *bólint a végén Worenth.* -Remélem megállod majd a helyed, és számítok rád. Az orkok példát vehetnének a hozzáállásodtól és a világnézetedről. Köszöntelek nálunk. *mondja ünnepélyesen, immáron éreztetvén az orkkal, hogy a szövetség őt is befogadta. Worenth eltűnése nem véletlen, ő is érezte a feszültséget Eireni jövetelekor, az az első próba, ami elé az orkot állítja. Igazából mikor az italokat hozza, nagyon fülel, hogy mi történik, ugyanis ha valami olyan esemény lesz, aminek nem kellene megtörténnie, akkor a hóhajú mágus közbe fog avatkozni. Azonban a kedélyek nyugodtságot mutatnak, így máris tölti ki a vizet az orknak, inasának meg semmit.*
-Tessék. *adja át a poharat az orknak.* -De tudod mit... odaadom a korsót, hátha még szomjas leszel. *mosolyodik el, nem csodálkozna, ha annyi ételre benyomna egy egész korsónyi vizet az ork. Worenth magának a borból fog tölteni. Vörös félédes bort tartanak, ami a mágus egyik kedvence, és miután kicsit megmozgatja körkörösen poharában az italt, iszik is belőle egy kortyot.*
~Cukrosabb mint kellene.~
*Eireni felteszi a maga kis kérdését, ami hát igen, a leglogikusabb kérdés, a mágust is rögtön ez érdekelte. Worenth már végighallgatta a hosszú történetet, épp ezért feláll, és az asztalra helyezi a bort.*
-Borugg amíg mesélsz neki engedelmetekkel a könyvet felviszem a szobámban. *nyújtja a kezét inasa felé a könyvért.* -Hamarosan visszatérek.
~Ez a második próbád Borugg.~
*Tekintete kicsit megakad az orkon mielőtt elindul, mint aki arra számít, hogy Borugg a gondolataiban olvas. Worenth kicsit magukra hagyja őket, és a szobájába megy, ahol megtalálja Taitos levelét. Többször is átolvassa a csatától készült jelentést, és azt is megtudja, hogy Taitos a templomba ment.*
~Bizonyára oda sietett.~
*Örül, hogy végre kap valami tájékoztatást a történtekről, Taitos remek jelentést adott le, teljesen el tudja képzelni maga előtt a történéseket. Reméli mindenki tényleg jól van, de ha valami nagy gáz lenne biztosan értesítették volna már mentálfonálon. Worenth ezután vissza is tér az asztalhoz, ahol Eireni és Borugg már bizonyára nagyban beszélgetnek. Worenth csendesen ül le, és belekortyol a borába, azonban főleg inasának feltűnhet, aki már jól ismeri mesterét, hogy valami történt, vagy valami nincsen rendben.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-13 21:39:54
Üzenet elküldve: 2016-01-13 21:39:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth, Borugg//
*Valóban. Mikor Worenth eltűnik a színről, a feszültséget szinte keresztül lehetne harapni Eireni és Borugg között. Szívszorító emlékek mardossák elméjét egy - élő - ork láttán. Elvégre az elmúlt időben csak egyet látott, azt is holtan... Mikor észreveszi, milyenné is lett hirtelen a környezete, kicsit felemeli a fejét, s úgy néz vissza le az orkra. Érzi a negatív kisugárzást belőle, de nem tudja eldönteni, miféle negatív érzelem lehet az. Mikor az ork megszólal, higgadtan vesz egy mély levegőt.*
~Tán csak megijedt, vagy meglepődött. Elvégre a fajaink nem a barátságos kapcsolatukról híresek.~
*Valósággal szikla esik le a szívéről. Mit is képzelt? Worenth csak nem állna szóba egy kegyetlen orkkal. Hisz utálja őket, ahogy ő tudja. Csak van valami oka, amiért itt van.*
-Üdvözlöm! *Majd a hellyel való kínálkozást elfogadva leül egy székre valahol Boruggal szemben.*
~Tisztességesnek tűnik első szavaiból. Talán tényleg csak az emlékek babonázták meg a fejem...~
-Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel a története.
*Hozza a formáját. Borugg hiába is keresne az arcán érzelmeket, maximum annyit tapasztalna, hogy a vele szemben ülő elf éppen tetőtől talpig felméri őt. Igyekszik némileg észrevétlenül tenni ezt, de oly' ritka szerzet számára az ork, hogy muszáj kihasználnia az alkalmat, ha szemügyre vehet egyet közelről. Valami gyűjtő lehet, mert tele van csontokkal. Vagy tán valami sámán-szerűség.*
-Kérdéseim éppenséggel vannak. A jelen helyzetben főleg.
*Lenne is pár konkrét kérdése, de még azoknak nincsen itt az ideje. Annyira kíváncsi lett hirtelen, hogy szinte szégyelli magát maga előtt. Kérdések száza, amivel természetesen nem bombázhatja le az idegen szerzetet. Még a végén zokon venné.*
-Én... *Akad meg pár pillanatra. Nem tudja hirtelen eldönteni, kérjen-e bármit is.* Nem... kérek most semmit, köszönöm, mester.
~Jelenleg nem vagyok valami szomjas, a bor pedig távol áll tőlem.~
-Ha szabad; kezdhetné azzal, hogy mi szél hozta erre a vidékre?
*Nincs mit cifrázni és csak növelné a feszültséget, ha továbbra is némán ülnének. Nem fél ő, Worenth beszélőkéje elég jó ahhoz, hogy diskurzust kezdeményezzen, de jelen pillanatban ez az a kérdés, ami a legjobban foglalkoztatja Eirenit.*
*Valóban. Mikor Worenth eltűnik a színről, a feszültséget szinte keresztül lehetne harapni Eireni és Borugg között. Szívszorító emlékek mardossák elméjét egy - élő - ork láttán. Elvégre az elmúlt időben csak egyet látott, azt is holtan... Mikor észreveszi, milyenné is lett hirtelen a környezete, kicsit felemeli a fejét, s úgy néz vissza le az orkra. Érzi a negatív kisugárzást belőle, de nem tudja eldönteni, miféle negatív érzelem lehet az. Mikor az ork megszólal, higgadtan vesz egy mély levegőt.*
~Tán csak megijedt, vagy meglepődött. Elvégre a fajaink nem a barátságos kapcsolatukról híresek.~
*Valósággal szikla esik le a szívéről. Mit is képzelt? Worenth csak nem állna szóba egy kegyetlen orkkal. Hisz utálja őket, ahogy ő tudja. Csak van valami oka, amiért itt van.*
-Üdvözlöm! *Majd a hellyel való kínálkozást elfogadva leül egy székre valahol Boruggal szemben.*
~Tisztességesnek tűnik első szavaiból. Talán tényleg csak az emlékek babonázták meg a fejem...~
-Hazudnék, ha azt mondanám, nem érdekel a története.
*Hozza a formáját. Borugg hiába is keresne az arcán érzelmeket, maximum annyit tapasztalna, hogy a vele szemben ülő elf éppen tetőtől talpig felméri őt. Igyekszik némileg észrevétlenül tenni ezt, de oly' ritka szerzet számára az ork, hogy muszáj kihasználnia az alkalmat, ha szemügyre vehet egyet közelről. Valami gyűjtő lehet, mert tele van csontokkal. Vagy tán valami sámán-szerűség.*
-Kérdéseim éppenséggel vannak. A jelen helyzetben főleg.
*Lenne is pár konkrét kérdése, de még azoknak nincsen itt az ideje. Annyira kíváncsi lett hirtelen, hogy szinte szégyelli magát maga előtt. Kérdések száza, amivel természetesen nem bombázhatja le az idegen szerzetet. Még a végén zokon venné.*
-Én... *Akad meg pár pillanatra. Nem tudja hirtelen eldönteni, kérjen-e bármit is.* Nem... kérek most semmit, köszönöm, mester.
~Jelenleg nem vagyok valami szomjas, a bor pedig távol áll tőlem.~
-Ha szabad; kezdhetné azzal, hogy mi szél hozta erre a vidékre?
*Nincs mit cifrázni és csak növelné a feszültséget, ha továbbra is némán ülnének. Nem fél ő, Worenth beszélőkéje elég jó ahhoz, hogy diskurzust kezdeményezzen, de jelen pillanatban ez az a kérdés, ami a legjobban foglalkoztatja Eirenit.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2016-01-13 19:10:55
Üzenet elküldve: 2016-01-13 19:10:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth; Eireni//
-Ha mindenki úgy gondolkodna mint én, unalmas lenne a világ. Amit elmondtam sokak számára lehetőség. De népem szemében gyengeség. És a gyengeségnek nincs helye a klánban. Mint mondtam lehetőség. Viszont azzal vissza lehet élni. Hallottam már az sötételfek ármánykodásairól is. Ha egy ilyen eszme kerülne az épített erődbe, hamar pusztulásra lenne ítélve.
*Ritkán látni, hogy az orknak így csillognak a szemei. Egy olyan emberrel áll szemben, aki érti hogy miről beszél. Megérti mit akar tudni, sőt. Olyanokat mond, amit az ork még nem tud. És ez az ami felpezsdíti a vérét. Sokak hamar lerázták mikor ilyen dolgokról beszélt. Ám ez egy más hely, más lényekkel. Ahogy Worenth beszél az itteni fajok közti egyenlőségről biccentve fogadja el, és vési az agyába.*
-Teljes mértékben értem mit mondasz. És köszönöm. Köszönöm hogy mivoltom ellenére mégsem vagy lenéző. Sokkal inkább segítőkész. A szellemek tudták, hogy kivel kell ma találkoznom ahhoz hogy jó helyre kerüljek. És köszönöm hogy kiállsz értem, ámbár még nem bizonyítottam neked.
-Nos ez érdekes téma. Pusztítás, és építés közti mérleg. Sokan küzdenek mindkét oldalon. Talán ez az egyensúly megmarad bár én inkább a pusztítás súlyát láttam mélyebben. Az én népem a szellemektől kérnek erőt, és van mikor haraggal és gyűlölettel fűszerezik azt. És a hatás sokallta erősebbé válik. Viszont ennek ára van. A testi épsége bánja a vakmerő tombolónak. Tény hogy a speciális ágak számos lehetőséget biztosítanak. Viszont magam kevés vagyok kiismerni erőm, erősségem. Talán ezért is küldtek ide. Valahogy sejtettem, hogy népem képviselője leszek-e helyen. Igyekszem megfelelni a tisztségnek. És a rám szabott feladatokat alázattal, ám nem a porba taposva becsületemet, véghez fogom vinni.
*No ekkor hallja meg a távoli zörejt, mit talán két lábbeli okoz. A levegőbe szimatol. Gyomra görcsbe szorul. Hirtelen eddigi nyugalma, felettébb hanyatlik. Helyére inkább kényszermosoly, és nyugtalanság szál az orkra.*
~ELF!~
*Távolról is kiszagol egy hegyes fülűt, és sok emlék fűzi a fajhoz. És eme emlékek sokkalta inkább gyűlölt, és bosszús képek mik az ork fejébe égtek. Mikor az elf ténylegesen kirajzolódik a teremben, az ork izmai megfeszülnek. Botját megmarkolva görcsösen szorítja azt. Másik kezével egy a ruhájára aggatott bordacsontot dörzsölget. És képtelen megszólalni. Worenth így bemutathatja őt az elfnek, viszont az ork elsőre örül ha biccenteni tud a másiknak. Érezhető a kettejük közti feszültség, talán az ork felől még inkább, mint az elf felől. Kínos pillanatok tetőfoka mikor az eddig megismert Worenth egy pillanatra eltűnik. Talán csak pár másodperc, viszont az orknak ezek kemény óráknak tűnnek. Majd végül megerőlteti magát és megszólal. Elvégre ha jó benyomást akar szerezni az itt élőktől, akkor azért tenni is kell.*
-Üdvözöllek Eireni Daterea! Nagyon örülök, hogy találkozhattunk. A szellemek kísérjenek utadon, bármerre is jársz. Gondolom sok kérdés gyötör, amire a választ keresed. Ülj le, és ha érdekel elmesélem miért érkeztem hozzátok.
*Mikor megszólal Borugg, hirtelen begyorsul az idő, és Worenth már vissza is ér az üdítőkkel.*
-Én a vizet elfogadom!
*Egész szótlanná válik mikor Worenth visszatér, és fürkészi az elfet vajon hogy reagál, a szerinte szívélyes köszöntésre.*
-Ha mindenki úgy gondolkodna mint én, unalmas lenne a világ. Amit elmondtam sokak számára lehetőség. De népem szemében gyengeség. És a gyengeségnek nincs helye a klánban. Mint mondtam lehetőség. Viszont azzal vissza lehet élni. Hallottam már az sötételfek ármánykodásairól is. Ha egy ilyen eszme kerülne az épített erődbe, hamar pusztulásra lenne ítélve.
*Ritkán látni, hogy az orknak így csillognak a szemei. Egy olyan emberrel áll szemben, aki érti hogy miről beszél. Megérti mit akar tudni, sőt. Olyanokat mond, amit az ork még nem tud. És ez az ami felpezsdíti a vérét. Sokak hamar lerázták mikor ilyen dolgokról beszélt. Ám ez egy más hely, más lényekkel. Ahogy Worenth beszél az itteni fajok közti egyenlőségről biccentve fogadja el, és vési az agyába.*
-Teljes mértékben értem mit mondasz. És köszönöm. Köszönöm hogy mivoltom ellenére mégsem vagy lenéző. Sokkal inkább segítőkész. A szellemek tudták, hogy kivel kell ma találkoznom ahhoz hogy jó helyre kerüljek. És köszönöm hogy kiállsz értem, ámbár még nem bizonyítottam neked.
-Nos ez érdekes téma. Pusztítás, és építés közti mérleg. Sokan küzdenek mindkét oldalon. Talán ez az egyensúly megmarad bár én inkább a pusztítás súlyát láttam mélyebben. Az én népem a szellemektől kérnek erőt, és van mikor haraggal és gyűlölettel fűszerezik azt. És a hatás sokallta erősebbé válik. Viszont ennek ára van. A testi épsége bánja a vakmerő tombolónak. Tény hogy a speciális ágak számos lehetőséget biztosítanak. Viszont magam kevés vagyok kiismerni erőm, erősségem. Talán ezért is küldtek ide. Valahogy sejtettem, hogy népem képviselője leszek-e helyen. Igyekszem megfelelni a tisztségnek. És a rám szabott feladatokat alázattal, ám nem a porba taposva becsületemet, véghez fogom vinni.
*No ekkor hallja meg a távoli zörejt, mit talán két lábbeli okoz. A levegőbe szimatol. Gyomra görcsbe szorul. Hirtelen eddigi nyugalma, felettébb hanyatlik. Helyére inkább kényszermosoly, és nyugtalanság szál az orkra.*
~ELF!~
*Távolról is kiszagol egy hegyes fülűt, és sok emlék fűzi a fajhoz. És eme emlékek sokkalta inkább gyűlölt, és bosszús képek mik az ork fejébe égtek. Mikor az elf ténylegesen kirajzolódik a teremben, az ork izmai megfeszülnek. Botját megmarkolva görcsösen szorítja azt. Másik kezével egy a ruhájára aggatott bordacsontot dörzsölget. És képtelen megszólalni. Worenth így bemutathatja őt az elfnek, viszont az ork elsőre örül ha biccenteni tud a másiknak. Érezhető a kettejük közti feszültség, talán az ork felől még inkább, mint az elf felől. Kínos pillanatok tetőfoka mikor az eddig megismert Worenth egy pillanatra eltűnik. Talán csak pár másodperc, viszont az orknak ezek kemény óráknak tűnnek. Majd végül megerőlteti magát és megszólal. Elvégre ha jó benyomást akar szerezni az itt élőktől, akkor azért tenni is kell.*
-Üdvözöllek Eireni Daterea! Nagyon örülök, hogy találkozhattunk. A szellemek kísérjenek utadon, bármerre is jársz. Gondolom sok kérdés gyötör, amire a választ keresed. Ülj le, és ha érdekel elmesélem miért érkeztem hozzátok.
*Mikor megszólal Borugg, hirtelen begyorsul az idő, és Worenth már vissza is ér az üdítőkkel.*
-Én a vizet elfogadom!
*Egész szótlanná válik mikor Worenth visszatér, és fürkészi az elfet vajon hogy reagál, a szerinte szívélyes köszöntésre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519