Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-06 17:54:01
Üzenet elküldve: 2017-12-06 17:54:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
- Kém?
*Őszintén elcsodálkozik a lehetőségen, hiszen nem nagyon tudja elképzelni, hogy ki akarna bármit is kikémlelni a Vaskorsóban. Lehet viszont, hogy Kriyonnak lehet igaza, Daewe keveset tud az ilyesmiről.
Azt viszont észreveszi, hogy a félvér elkámpicsorodott képpel ül a lován mikor induláshoz készülődnek. Miután felült saját hátasára, a másik mellé kormányozza az állatot és kicsit kihajolva a nyeregből tenyérrel csap rá Kriyon combjára, ha az nem indult még neki.*
- Ne vágj ilyen szomorú képet, kolbász!
*Kuncog egy kicsit, aztán indulásra ösztökéli lovát. Nem tudja, hogy honnan jutott eszébe ez a furcsa becenév, de kedvesnek véli. Lehet, hogy még találó is.*
*Mindig örül, amikor meglátja Synmira épületét, most sincs ez másként. Főleg azóta érzi így, mióta Loka elhagyta a Szilánkok fészkét. Az jut eszébe, hogy talán a fekete hajú démonnal is ki tudna jönni, csak a megismerkedés volt rossz. Hiszen azt sem gondolta volna nemrég, hogy ilyen sok időt fog Kriyonnal tölteni. Erről viszont eszébe jut az előző éjszaka és annak homályos részletei, úgyhogy ezen nem is töpreng tovább.
Amikor megérkeznek, a mágus lovának kantárjáért nyúl.*
- Hagyd csak, majd bekötöm a tied is.
*Ha Kriyon ráhagyja ezt, mindkét lovat az istállóba vezeti, ahol leszerszámozza őket és abrakot is tesz eléjük.
Mire beér az épületbe, a mágus ott már üdvözölte a bentieket, akik közül Daewe nem ismer senkit. A férfi mintha ismerős lenne, talán Amon Ruadh kapujánál látta már.*
- Üdv mindenkinek!
*Mosolyog a többiekre és amikor Kriyon előhúzza a varázslatos hangulatot teremtő zacskóját és a vörös hajú lányra kacsint, hangosan felnevet ahogy a félelfre néz.*
- Csak így, előttem? Máris megcsalsz és nem is titkolod?
*Őszintén elcsodálkozik a lehetőségen, hiszen nem nagyon tudja elképzelni, hogy ki akarna bármit is kikémlelni a Vaskorsóban. Lehet viszont, hogy Kriyonnak lehet igaza, Daewe keveset tud az ilyesmiről.
Azt viszont észreveszi, hogy a félvér elkámpicsorodott képpel ül a lován mikor induláshoz készülődnek. Miután felült saját hátasára, a másik mellé kormányozza az állatot és kicsit kihajolva a nyeregből tenyérrel csap rá Kriyon combjára, ha az nem indult még neki.*
- Ne vágj ilyen szomorú képet, kolbász!
*Kuncog egy kicsit, aztán indulásra ösztökéli lovát. Nem tudja, hogy honnan jutott eszébe ez a furcsa becenév, de kedvesnek véli. Lehet, hogy még találó is.*
*Mindig örül, amikor meglátja Synmira épületét, most sincs ez másként. Főleg azóta érzi így, mióta Loka elhagyta a Szilánkok fészkét. Az jut eszébe, hogy talán a fekete hajú démonnal is ki tudna jönni, csak a megismerkedés volt rossz. Hiszen azt sem gondolta volna nemrég, hogy ilyen sok időt fog Kriyonnal tölteni. Erről viszont eszébe jut az előző éjszaka és annak homályos részletei, úgyhogy ezen nem is töpreng tovább.
Amikor megérkeznek, a mágus lovának kantárjáért nyúl.*
- Hagyd csak, majd bekötöm a tied is.
*Ha Kriyon ráhagyja ezt, mindkét lovat az istállóba vezeti, ahol leszerszámozza őket és abrakot is tesz eléjük.
Mire beér az épületbe, a mágus ott már üdvözölte a bentieket, akik közül Daewe nem ismer senkit. A férfi mintha ismerős lenne, talán Amon Ruadh kapujánál látta már.*
- Üdv mindenkinek!
*Mosolyog a többiekre és amikor Kriyon előhúzza a varázslatos hangulatot teremtő zacskóját és a vörös hajú lányra kacsint, hangosan felnevet ahogy a félelfre néz.*
- Csak így, előttem? Máris megcsalsz és nem is titkolod?
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-05 22:14:49
Üzenet elküldve: 2017-12-05 22:14:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Kilépve a fogadóból Mogorván pislog Daewere. Így, nagy betűvel. A reggeli kellemes érzetek elmúltak.*
- És ha ez egy kém? Ha az a dolga, hogy összerajzolja és írja a környékbelieket? A szilánkokat? Ti elfek néha rohadt naívak tudtok lenni. *szívja meg az orrát. Már fancsali képpel a ló nyergében ücsörög.*
- Meguntam. Haza akarok menni.
*Synmirát elérni alig valamivel több, mint a hegyieket, így hamar hazaérnek. Ott először egy idegennek tűnő fickót pillant meg, de hamar rájön, hogy csak a vashegyi őrségből való harcos látogatta meg őket.*
- Szerencsére a kocsma még nyitva! *válaszolja vidoran.*
- Üdv Synmirán. Gyertek be. Majd Worenth mesternek adjad elő a dolgot. *még nem tudja, hogy Worenthnek most a négyzetméterárak és tapéták miatt fő leginkább a feje.*
- Erre-erre. Helló csinike! *kacsint Gniwmiyre.*
- Kértek valamit inni? *jópofáskodik, majd keresgélni kezdi a zacsiját, amivel olyan kellemes estét varázsolt magának.*
- Vagy valami mást? He?
- És ha ez egy kém? Ha az a dolga, hogy összerajzolja és írja a környékbelieket? A szilánkokat? Ti elfek néha rohadt naívak tudtok lenni. *szívja meg az orrát. Már fancsali képpel a ló nyergében ücsörög.*
- Meguntam. Haza akarok menni.
*Synmirát elérni alig valamivel több, mint a hegyieket, így hamar hazaérnek. Ott először egy idegennek tűnő fickót pillant meg, de hamar rájön, hogy csak a vashegyi őrségből való harcos látogatta meg őket.*
- Szerencsére a kocsma még nyitva! *válaszolja vidoran.*
- Üdv Synmirán. Gyertek be. Majd Worenth mesternek adjad elő a dolgot. *még nem tudja, hogy Worenthnek most a négyzetméterárak és tapéták miatt fő leginkább a feje.*
- Erre-erre. Helló csinike! *kacsint Gniwmiyre.*
- Kértek valamit inni? *jópofáskodik, majd keresgélni kezdi a zacsiját, amivel olyan kellemes estét varázsolt magának.*
- Vagy valami mást? He?
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-05 11:48:22
Üzenet elküldve: 2017-12-05 11:48:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Synmirába//
*Még semmilyen negatív érzelmekkel nem rendelkezik a lány? Nem baj, majd fog! Fog, mikor kiderül, hogy Aletai is ugyanaz a barbár, mint a többi vashegyi, s noha egykor civilizált volt, akkor sem élt éppen olyan életet, vagy űzött olyan foglalkozást, amire egy átlagos élőlény büszke lenne. De ez már régi emlék csupán!*
-A látszat néha csal! Úgy értem, hogy itt mindenki normális. Legalábbis szerintem. Még a Kancellár is, noha kétségtelenül furcsa.
*Egy kis szünetet tart, majd folytatja, hogy magyarázatot adjon a felhozott témára.*
-Tudod, a férfiúi mivoltát nem képes megtagadni. Ő sem, s egyik férfi sem. Másmilyenek vagyunk, sokkal egyszerűbbek.
*Konstatálja, majd kíváncsian hallgatja a lányszavait. Lassan eljutnak oda, amikor is a frászt hozza majd a nőre.*
-És ha nem férjben és gyermekekben gondolkoznak? Hanem szeretőben?
*Kérdezi, miközben az egyik szemöldöke incselkedően felkúszik a homloka felé.*
-Az is elvetendő az istened szemében? Az is tilos?
*Kérdezi, miközben beérnek Synmirára*
//Synmirai elöljárók, bárki, aki arra jár//
*Amint belépnek, tekintetével közbepásztázza a tájat. A fehér kaviccsal felszórt út pazar látványt nyújt, amitől nem tér el nagyon a félhold alakú épület sem. Az épületbe lépve egy hatalmas térbe érkeznek, amit nem is lesz rest kihasználni Aletai.*
-Synmira lakói! Mágusok, Thargok Barátai!
*Csattan fel, miután fogalma sincs, hogy merre találja az intéző irodáját. A nyílt tér okozta hangerősítés bizonyára meg fogja találni az illetékes személyeket.*
-Kagan Thargodar hadúr üzenetét hozom! Minden synmirait, kinek megvan a két keze, s a két lába, arra kér, hogy jelenjen meg Amon Ruadhon egy sürgős és rendkívüli tanácskozásra!
*Egy kevés szünetet tart, s hogy növelje a drámai hatást, megoszt, elhőbörög még egy mondatot.*
-Amon Ruadh szabad városát lezárták, ám szövetségesei számára továbbra is szabad az út!
*Fejezi be a mondandóját, mire talán Gniwmiy már eljutott arra a szintre, hogy be kell fognia a fülét, s talán arra is, hogy Aletai sem normális. A félvér ezt követően csendben marad, s kivár néhány másodpercet, hogy megnézze mi is történik, vagy hogy van-e itt bárki, aki hallotta a szavait.*
*Még semmilyen negatív érzelmekkel nem rendelkezik a lány? Nem baj, majd fog! Fog, mikor kiderül, hogy Aletai is ugyanaz a barbár, mint a többi vashegyi, s noha egykor civilizált volt, akkor sem élt éppen olyan életet, vagy űzött olyan foglalkozást, amire egy átlagos élőlény büszke lenne. De ez már régi emlék csupán!*
-A látszat néha csal! Úgy értem, hogy itt mindenki normális. Legalábbis szerintem. Még a Kancellár is, noha kétségtelenül furcsa.
*Egy kis szünetet tart, majd folytatja, hogy magyarázatot adjon a felhozott témára.*
-Tudod, a férfiúi mivoltát nem képes megtagadni. Ő sem, s egyik férfi sem. Másmilyenek vagyunk, sokkal egyszerűbbek.
*Konstatálja, majd kíváncsian hallgatja a lányszavait. Lassan eljutnak oda, amikor is a frászt hozza majd a nőre.*
-És ha nem férjben és gyermekekben gondolkoznak? Hanem szeretőben?
*Kérdezi, miközben az egyik szemöldöke incselkedően felkúszik a homloka felé.*
-Az is elvetendő az istened szemében? Az is tilos?
*Kérdezi, miközben beérnek Synmirára*
//Synmirai elöljárók, bárki, aki arra jár//
*Amint belépnek, tekintetével közbepásztázza a tájat. A fehér kaviccsal felszórt út pazar látványt nyújt, amitől nem tér el nagyon a félhold alakú épület sem. Az épületbe lépve egy hatalmas térbe érkeznek, amit nem is lesz rest kihasználni Aletai.*
-Synmira lakói! Mágusok, Thargok Barátai!
*Csattan fel, miután fogalma sincs, hogy merre találja az intéző irodáját. A nyílt tér okozta hangerősítés bizonyára meg fogja találni az illetékes személyeket.*
-Kagan Thargodar hadúr üzenetét hozom! Minden synmirait, kinek megvan a két keze, s a két lába, arra kér, hogy jelenjen meg Amon Ruadhon egy sürgős és rendkívüli tanácskozásra!
*Egy kevés szünetet tart, s hogy növelje a drámai hatást, megoszt, elhőbörög még egy mondatot.*
-Amon Ruadh szabad városát lezárták, ám szövetségesei számára továbbra is szabad az út!
*Fejezi be a mondandóját, mire talán Gniwmiy már eljutott arra a szintre, hogy be kell fognia a fülét, s talán arra is, hogy Aletai sem normális. A félvér ezt követően csendben marad, s kivár néhány másodpercet, hogy megnézze mi is történik, vagy hogy van-e itt bárki, aki hallotta a szavait.*
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-04 20:39:23
Üzenet elküldve: 2017-12-04 20:39:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Odaengedik a lányhoz, így enyhít valamelyest annak fájdalmán, ha meggyógyítani nem is képes. De remélhetőleg a többit intézi majd a varázsital.
Kíváncsian pillant le Laor arcára a kérést követően, mert nem tudja, mit akar a férfi. Végül azt feltételezi, hogy talán Lapu fejét kell segítenie megtartani, így ő is megtámasztja kicsit a lányt, közelebb férkőzve, a hátának is támlát adva az oldalával.
Közben azon gondolkozik, hogy vajon ki tehette ezt és miért? Vajon mibe keveredett Lapu? Hol járt eddig? És biztos, hogy itt már biztonságban lesz?
A jelek szerint hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg a két férfi fejében is, mert a következő, amit megbeszélnek az, hogy el kellene kapniuk azt, aki bántotta Laput.*
- Ez a varázslat… nagyjából fél óráig hat. Most nem érez fájdalmat. Talán megpróbálhatnánk felébreszteni. - *mondja, feltéve, hogy Avalija eddig nem tért magához.
Hogy miként kellene életet lehelniük a lányba, nem tudja, de lehet nem volna olyan nehéz, tekintve, hogy az imént még nyögdécselt, vagyis félig-meddig azért magánál lehetett.
Laor köszönetmondására becsmérlőn – igazából elgondolkodottan – néz a férfira.*
- Azt hiszem, valójában én tartozom köszönettel. - *beszél úgy, mintha ez egy vitatandó elméleti kérdés lenne.*
- Lapu a Szövetséghez tartozik, ahogy én is. Maguk pedig idehozták és segítettek rajta. - *indokolja meg az elmélete alapját.*
- Köszönöm. - *zárja a következtetést cselekvéssel.*
- Krestvir Drelm vagyok. Taitos mester tanítványa. - *mutatkozik be, furcsállón nézve Laorra a pimasz mosoly miatt, amit nem tud hova tenni, ettől az enyhén megemelt szemöldöktől azonban csak még komiszabb lesz az ő arckifejezése. Már-már mintha szándékosan versenyre kelne a férfival pimaszkodásban.*
- És maguk? Thargarodról valók? - *áll elő a legvalószínűbb lehetőséggel. Bár lehetnének épp átutazóban lévő jószívű kalandorok is, de valahogy nem hiszi, hogy ennyire szívükön viselnék az esetet, hogy még üldözőbe is vennék Lapu támadóját, miközben semmi közük hozzá. Nem, inkább sejti úgy, hogy thargok, s így a történtek részben személyes ügyük is, mivel az ő területükön történt mindez, egy szövetségesükkel szemben.
Később a figyelmét igen hamar eltereli a fölpattanó Lapu. Csodálkozva néz a rémült lányra és most már kicsit sajnálja, hogy elfelejtette figyelemmel követni a varázsital hatását, mert így lemaradt a gyógyulási folyamatról. De hát nem is gondolta volna, hogy ez tényleg ilyen gyorsan zajlik! Most pedig már alig van nyoma bármiféle sérülésnek a lányon.
Az első gondolata ez a csalódottság, hogy elmulasztotta a megfigyelést. A második aztán már normálisabb: örül, hogy Lapu jól van. A teste legalábbis. Ám egyébként nem úgy tűnik, mint aki annyira jól érzi magát.
A lány a nevén szólítja, így aztán még inkább érzi a sürgetést, hogy itt neki kellene valamit cselekednie. Nyilván megnyugtatnia kellene valahogy… Na, jó, de hogy?*
- Igen, én vagyok. - *rögtönöz valamit, majd leül Lapu mellé és esetlenül a vállára teszi a kezét.*
- Biztonságban vagy! Nyugodj meg. Itt vagy, Synmirán. Ez a két férfi hozott ide és segített rajtad. - *magyaráz és közben átnyúl az egyik karosszéken pihenő pokrócért, azzal takargatja be Laput, ha hagyja. Magát túlszárnyalja épp empátiával és arra gondol, hogy hasonló helyzetben őt az nyugtatná meg a legjobban, ha lenne valami, ami mögé elbújhat, mint például egy takaró. Az már csak ráadás, hogy a pokróc melegít is.*
- Ki bántott? Emlékszel rá?
*Odaengedik a lányhoz, így enyhít valamelyest annak fájdalmán, ha meggyógyítani nem is képes. De remélhetőleg a többit intézi majd a varázsital.
Kíváncsian pillant le Laor arcára a kérést követően, mert nem tudja, mit akar a férfi. Végül azt feltételezi, hogy talán Lapu fejét kell segítenie megtartani, így ő is megtámasztja kicsit a lányt, közelebb férkőzve, a hátának is támlát adva az oldalával.
Közben azon gondolkozik, hogy vajon ki tehette ezt és miért? Vajon mibe keveredett Lapu? Hol járt eddig? És biztos, hogy itt már biztonságban lesz?
A jelek szerint hasonló gondolatok fogalmazódhattak meg a két férfi fejében is, mert a következő, amit megbeszélnek az, hogy el kellene kapniuk azt, aki bántotta Laput.*
- Ez a varázslat… nagyjából fél óráig hat. Most nem érez fájdalmat. Talán megpróbálhatnánk felébreszteni. - *mondja, feltéve, hogy Avalija eddig nem tért magához.
Hogy miként kellene életet lehelniük a lányba, nem tudja, de lehet nem volna olyan nehéz, tekintve, hogy az imént még nyögdécselt, vagyis félig-meddig azért magánál lehetett.
Laor köszönetmondására becsmérlőn – igazából elgondolkodottan – néz a férfira.*
- Azt hiszem, valójában én tartozom köszönettel. - *beszél úgy, mintha ez egy vitatandó elméleti kérdés lenne.*
- Lapu a Szövetséghez tartozik, ahogy én is. Maguk pedig idehozták és segítettek rajta. - *indokolja meg az elmélete alapját.*
- Köszönöm. - *zárja a következtetést cselekvéssel.*
- Krestvir Drelm vagyok. Taitos mester tanítványa. - *mutatkozik be, furcsállón nézve Laorra a pimasz mosoly miatt, amit nem tud hova tenni, ettől az enyhén megemelt szemöldöktől azonban csak még komiszabb lesz az ő arckifejezése. Már-már mintha szándékosan versenyre kelne a férfival pimaszkodásban.*
- És maguk? Thargarodról valók? - *áll elő a legvalószínűbb lehetőséggel. Bár lehetnének épp átutazóban lévő jószívű kalandorok is, de valahogy nem hiszi, hogy ennyire szívükön viselnék az esetet, hogy még üldözőbe is vennék Lapu támadóját, miközben semmi közük hozzá. Nem, inkább sejti úgy, hogy thargok, s így a történtek részben személyes ügyük is, mivel az ő területükön történt mindez, egy szövetségesükkel szemben.
Később a figyelmét igen hamar eltereli a fölpattanó Lapu. Csodálkozva néz a rémült lányra és most már kicsit sajnálja, hogy elfelejtette figyelemmel követni a varázsital hatását, mert így lemaradt a gyógyulási folyamatról. De hát nem is gondolta volna, hogy ez tényleg ilyen gyorsan zajlik! Most pedig már alig van nyoma bármiféle sérülésnek a lányon.
Az első gondolata ez a csalódottság, hogy elmulasztotta a megfigyelést. A második aztán már normálisabb: örül, hogy Lapu jól van. A teste legalábbis. Ám egyébként nem úgy tűnik, mint aki annyira jól érzi magát.
A lány a nevén szólítja, így aztán még inkább érzi a sürgetést, hogy itt neki kellene valamit cselekednie. Nyilván megnyugtatnia kellene valahogy… Na, jó, de hogy?*
- Igen, én vagyok. - *rögtönöz valamit, majd leül Lapu mellé és esetlenül a vállára teszi a kezét.*
- Biztonságban vagy! Nyugodj meg. Itt vagy, Synmirán. Ez a két férfi hozott ide és segített rajtad. - *magyaráz és közben átnyúl az egyik karosszéken pihenő pokrócért, azzal takargatja be Laput, ha hagyja. Magát túlszárnyalja épp empátiával és arra gondol, hogy hasonló helyzetben őt az nyugtatná meg a legjobban, ha lenne valami, ami mögé elbújhat, mint például egy takaró. Az már csak ráadás, hogy a pokróc melegít is.*
- Ki bántott? Emlékszel rá?
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-04 19:54:58
Üzenet elküldve: 2017-12-04 19:54:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Halk nyögések, erőtlen vergődés, ennyi futja tőle, miközben tudatán túl ismeretlenek küzdenek azért, hogy jobban legyen.
Az első igazán megfogható, érzékelhető valami, az a hirtelen hűvös, mely csendesíti a kínokat, aztán ez kiteljesedik, bontakozik, átjárja egész testét, olyan, mint égett bőrre a hűs víz, mint a kimerültségre egy puha ágy, mint fuldoklónak egy korty levegő.
Még a többiek beszélgetnek felhasadt, vágott sebei begyógyulnak, szemei nyílnak, és pillant körbe zavartan, majd máris pattan ijedten, és húzza össze magát a kanapé sarkában, lábait maga alá gyűrve, karjaival testét takarva pislog a jelenlévőkre. A leány ismerősnek tűnik, komoly gyötrelmek árán, mintha nevét is idézni tudná.*
-Kres?
*Nem mint régi társ rémlik, épp csak úgy, ahogy a piaci kavarodásban megjegyez egy-egy különösebb arcot, nevet magának az ember. Mintha valaki, már igen részletesen mesélt volna róla.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
*Halk nyögések, erőtlen vergődés, ennyi futja tőle, miközben tudatán túl ismeretlenek küzdenek azért, hogy jobban legyen.
Az első igazán megfogható, érzékelhető valami, az a hirtelen hűvös, mely csendesíti a kínokat, aztán ez kiteljesedik, bontakozik, átjárja egész testét, olyan, mint égett bőrre a hűs víz, mint a kimerültségre egy puha ágy, mint fuldoklónak egy korty levegő.
Még a többiek beszélgetnek felhasadt, vágott sebei begyógyulnak, szemei nyílnak, és pillant körbe zavartan, majd máris pattan ijedten, és húzza össze magát a kanapé sarkában, lábait maga alá gyűrve, karjaival testét takarva pislog a jelenlévőkre. A leány ismerősnek tűnik, komoly gyötrelmek árán, mintha nevét is idézni tudná.*
-Kres?
*Nem mint régi társ rémlik, épp csak úgy, ahogy a piaci kavarodásban megjegyez egy-egy különösebb arcot, nevet magának az ember. Mintha valaki, már igen részletesen mesélt volna róla.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-04 19:23:35
Üzenet elküldve: 2017-12-04 19:23:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
- Pont jó. *bólint a lány kérdésére ahogy az feléje nyújtja a kis üvegcsét. Ő maga sem ért sokat a varázsitalokhoz, de annyit azért igen, hogy a drágakőszerűen ragyogó zöld szinte a halottat is feltámasztja. Ilyesmire most nincs szükség és úgy véli, hogy ettől az italtól is hamarosan jobban lesz a sebesült. Elveszi a fiolát, kihúzza annak dugaszát és már azon töpreng, hogy miként itassa meg a félig alélt lánnyal, amikor Krestvir átnyúl a válla felett és valamiben mesterkedik. Enyhe gyanakvással pislog a rituáléra. Abban persze biztos lehet, hogy a mágus nem akar ártani társának, hiszen az imént fel is ismerte, de a mágiától mondhatni ösztönösen viszolyog. De azt kénytelen elismerni, hogy a hókuszpókusz hatásos, mert Avalija vonásai az érintés nyomán mintha kisimulnának és talán nem is nyögdécsel annyira.*
- Várj még egy kicsit!
*Nem akarja, hogy Krestvir levegye kezét Avalija, vagy ha úgy tetszik, Lapu homlokáról, mert úgy véli, hogy a varászlat kedvező hatása addig tart, míg a mágus kezével érinti a másikat. Egyik kezét a sérült tarkója alá csúsztatja és próbálja kicsit megemelni a fejét, talán félig ülő helyzetbe hozni, hogy a varázsitalt megitathassa vele annak veszélye nélkül, hogy félrenyelje vagy pocsékba menjen. Ha ez sikerül, óvatosan visszafekteti Laput és az arcát is letörölgeti.*
- Elméletileg ennek használnia kell. *áll fel a heverő mellől amikor végzett a hevenyészett sebellátással* Nemsokára jobban kell lennie.
*Khad közben már az ismeretlen elkövető nyakon csípésére gondol, Laor bólint, bár úgy sejti, hogy az illető már kereket oldott.*
- Az nem ártana. Bár éjszaka úgysem eredhetnénk a nyomába, de ha még a környéken ólálkodik és elkapjuk...
*Nem fejezi be, de a hanghordozás nem sok kétséget támaszt az elvetemült jövőjével kapocslatban. Aztán a segítőkész mágusra pillant.*
- Köszönöm! *Képén egy olyasmi mosoly jelenik meg, mint ami a lányén is megfigyelhető, de ez inkább szemtelen.* Ki is vagy te?
*Szinte biztosra vehetik, hogy Krestvir van otthon és ők a vendégek vagy betolakodók, de ennyi pimaszságot igazán nem talál soknak.*
- Pont jó. *bólint a lány kérdésére ahogy az feléje nyújtja a kis üvegcsét. Ő maga sem ért sokat a varázsitalokhoz, de annyit azért igen, hogy a drágakőszerűen ragyogó zöld szinte a halottat is feltámasztja. Ilyesmire most nincs szükség és úgy véli, hogy ettől az italtól is hamarosan jobban lesz a sebesült. Elveszi a fiolát, kihúzza annak dugaszát és már azon töpreng, hogy miként itassa meg a félig alélt lánnyal, amikor Krestvir átnyúl a válla felett és valamiben mesterkedik. Enyhe gyanakvással pislog a rituáléra. Abban persze biztos lehet, hogy a mágus nem akar ártani társának, hiszen az imént fel is ismerte, de a mágiától mondhatni ösztönösen viszolyog. De azt kénytelen elismerni, hogy a hókuszpókusz hatásos, mert Avalija vonásai az érintés nyomán mintha kisimulnának és talán nem is nyögdécsel annyira.*
- Várj még egy kicsit!
*Nem akarja, hogy Krestvir levegye kezét Avalija, vagy ha úgy tetszik, Lapu homlokáról, mert úgy véli, hogy a varászlat kedvező hatása addig tart, míg a mágus kezével érinti a másikat. Egyik kezét a sérült tarkója alá csúsztatja és próbálja kicsit megemelni a fejét, talán félig ülő helyzetbe hozni, hogy a varázsitalt megitathassa vele annak veszélye nélkül, hogy félrenyelje vagy pocsékba menjen. Ha ez sikerül, óvatosan visszafekteti Laput és az arcát is letörölgeti.*
- Elméletileg ennek használnia kell. *áll fel a heverő mellől amikor végzett a hevenyészett sebellátással* Nemsokára jobban kell lennie.
*Khad közben már az ismeretlen elkövető nyakon csípésére gondol, Laor bólint, bár úgy sejti, hogy az illető már kereket oldott.*
- Az nem ártana. Bár éjszaka úgysem eredhetnénk a nyomába, de ha még a környéken ólálkodik és elkapjuk...
*Nem fejezi be, de a hanghordozás nem sok kétséget támaszt az elvetemült jövőjével kapocslatban. Aztán a segítőkész mágusra pillant.*
- Köszönöm! *Képén egy olyasmi mosoly jelenik meg, mint ami a lányén is megfigyelhető, de ez inkább szemtelen.* Ki is vagy te?
*Szinte biztosra vehetik, hogy Krestvir van otthon és ők a vendégek vagy betolakodók, de ennyi pimaszságot igazán nem talál soknak.*
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-04 18:14:45
Üzenet elküldve: 2017-12-04 18:14:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*A lányt lefogva Khad érzi, hogy megfeszülnek annak izmai, mikor Laor elkezdi kitisztítani a sebet, de közel sem olyan erővel, mint amire számított.
Viszont akkor már jobban összerezzen, mikor Laor meglepetésében véletlenül erősebben nyomja neki a forró vizes gyolcsot a sebhez. Utána viszont picit lenyugszik, lehetőséget adva arra, hogy az újonnan érkező idegennek elmagyarázzák a helyzetet.
Idevalósi mágus, és most, hogy picit beszélt is, hallható a hangján, hogy tényleg nem az érzelmeit látták arcán.
Laor közben újabb embertől kér zöld bájitalt, ez alkalommal sikerrel. A nő a sebesült fölé guggol, és az arcát vizsgálja. Khad nagy megkönnyebbülésére fel is ismeri a lányt - innentől kezdve szerencsés esetben visszatérhetnek járőrözni.
Ha az a mágikus köpeny, vagy az, ahogy itt jár ez az idegen, nem lett volna elég bizonyíték mágus voltára, most a lány homlokára téve a kezét varázsolni kezd.
A varázslat sikerességét a sebesült megkönnyebbült sóhaja igazolja. Így, hogy a sebek már ki vannak tisztítva, és egy bájital is rendelkezésükre áll, reményei szerint tényleg nem sebápolással fogják tölteni a következő pár napjukat.
Következő szavait Laorhoz intézi.*
-Jó lenne itt lenni, mikor majd le tudja írni támadóját. Legalább tudni fogjuk, hogy kivel kell váltanunk pár szót, ha találkozunk vele...
*Utal arra, hogy aki így helybenhagy egy tharg szövetségesekhez tartozó lányt, az semmiképp sem a barátjuk, és nem is hiszi, hogy szívesen látott vendégnek számítana Amon Ruadh környékén.*
*A lányt lefogva Khad érzi, hogy megfeszülnek annak izmai, mikor Laor elkezdi kitisztítani a sebet, de közel sem olyan erővel, mint amire számított.
Viszont akkor már jobban összerezzen, mikor Laor meglepetésében véletlenül erősebben nyomja neki a forró vizes gyolcsot a sebhez. Utána viszont picit lenyugszik, lehetőséget adva arra, hogy az újonnan érkező idegennek elmagyarázzák a helyzetet.
Idevalósi mágus, és most, hogy picit beszélt is, hallható a hangján, hogy tényleg nem az érzelmeit látták arcán.
Laor közben újabb embertől kér zöld bájitalt, ez alkalommal sikerrel. A nő a sebesült fölé guggol, és az arcát vizsgálja. Khad nagy megkönnyebbülésére fel is ismeri a lányt - innentől kezdve szerencsés esetben visszatérhetnek járőrözni.
Ha az a mágikus köpeny, vagy az, ahogy itt jár ez az idegen, nem lett volna elég bizonyíték mágus voltára, most a lány homlokára téve a kezét varázsolni kezd.
A varázslat sikerességét a sebesült megkönnyebbült sóhaja igazolja. Így, hogy a sebek már ki vannak tisztítva, és egy bájital is rendelkezésükre áll, reményei szerint tényleg nem sebápolással fogják tölteni a következő pár napjukat.
Következő szavait Laorhoz intézi.*
-Jó lenne itt lenni, mikor majd le tudja írni támadóját. Legalább tudni fogjuk, hogy kivel kell váltanunk pár szót, ha találkozunk vele...
*Utal arra, hogy aki így helybenhagy egy tharg szövetségesekhez tartozó lányt, az semmiképp sem a barátjuk, és nem is hiszi, hogy szívesen látott vendégnek számítana Amon Ruadh környékén.*
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-04 14:18:59
Üzenet elküldve: 2017-12-04 14:18:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Feltűnik neki, hogy az egyik fickót sikerült meglepnie, s ezáltal kicsit megijesztenie is, de jelen helyzetben nem kér bocsánatot. Inkább figyel a másik férfi magyarázatára, majd biccent, hogy idevalósi, ám mielőtt még a következő kérdésre is válaszolhatna, a sebesült fölött matató fickó is megszólítja. Mivel innen nem látja a heverőn fekvő arcát, előbbre valónak tartja, hogy a gyógyitallal kapcsolatban feleljen meg.
Sietősen leveti hátáról a zsákot, majd erősen sántítva, menet közben kotor belé, s mikor odaér a jövevények közelébe, leteszi az asztalra és rövid keresgélés után előhúz egy üvegcsét.*
- Ez jó lesz? - *nyújt Laor felé 1 Sötétzöld varázsitalt, hogy, ha megfelel, a férfi odaadhassa azt Avalija Taldannak.
Ő nem igazán ért ezekhez az italokhoz, használnia még nem kellett, amennyire emlékszik, úgyhogy épp csak tudja, hogy a zöldek a regenerálódást segítik.
Odafordul ezután a sebesülthöz és hunyorogva próbálja kivenni a feldagadt zúzódások mögött rejlő vonásokat.*
- Lapu?... Azt hiszem, ő az. De már nagyon régen nem láttam itt. - *ad választ most már a korábbi kérdésre is, aggódón nézve szegény lányt. Csak az ábrázata továbbra sem akar együttműködni, úgyhogy még mindig mosolyogni látszik, mint aki inkább akarja megmérgezni Laput és nem meggyógyítani azzal az itallal.*
- Csak egy pillanat! - *figyelmezteti a férfiakat előre, majd Laor válla fölött átnyúlva óvatosan Lapu fejére teszi a kezét, és halkan mormolni kezd, hacsak nem akadályozzák meg.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma egy körre elillan, de a sebek nem gyógyulnak be. A hatás megszűnésével a fájdalom visszatér.
*Feltűnik neki, hogy az egyik fickót sikerült meglepnie, s ezáltal kicsit megijesztenie is, de jelen helyzetben nem kér bocsánatot. Inkább figyel a másik férfi magyarázatára, majd biccent, hogy idevalósi, ám mielőtt még a következő kérdésre is válaszolhatna, a sebesült fölött matató fickó is megszólítja. Mivel innen nem látja a heverőn fekvő arcát, előbbre valónak tartja, hogy a gyógyitallal kapcsolatban feleljen meg.
Sietősen leveti hátáról a zsákot, majd erősen sántítva, menet közben kotor belé, s mikor odaér a jövevények közelébe, leteszi az asztalra és rövid keresgélés után előhúz egy üvegcsét.*
- Ez jó lesz? - *nyújt Laor felé 1 Sötétzöld varázsitalt, hogy, ha megfelel, a férfi odaadhassa azt Avalija Taldannak.
Ő nem igazán ért ezekhez az italokhoz, használnia még nem kellett, amennyire emlékszik, úgyhogy épp csak tudja, hogy a zöldek a regenerálódást segítik.Odafordul ezután a sebesülthöz és hunyorogva próbálja kivenni a feldagadt zúzódások mögött rejlő vonásokat.*
- Lapu?... Azt hiszem, ő az. De már nagyon régen nem láttam itt. - *ad választ most már a korábbi kérdésre is, aggódón nézve szegény lányt. Csak az ábrázata továbbra sem akar együttműködni, úgyhogy még mindig mosolyogni látszik, mint aki inkább akarja megmérgezni Laput és nem meggyógyítani azzal az itallal.*
- Csak egy pillanat! - *figyelmezteti a férfiakat előre, majd Laor válla fölött átnyúlva óvatosan Lapu fejére teszi a kezét, és halkan mormolni kezd, hacsak nem akadályozzák meg.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a súlyos sebek fájdalma egy körre elillan, de a sebek nem gyógyulnak be. A hatás megszűnésével a fájdalom visszatér.
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-03 22:26:37
Üzenet elküldve: 2017-12-03 22:26:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
- Kösz!
*Ahogy Khad megmarkolja a lányt, nekilát felmérni a helyzetet. A kinti sötétben erre nem sok lehetőség volt és némi megkönnyebbüléssel látja, hogy a helyzet nem annyira komoly, mint ahogy gondolta. Avalija jobb alkarján van egy csúnyának tűnő seb és a feje sérült még, de egyiket sem gondolja végzetesnek. A karon lévőt látja súlyosabbnak, azzal kezdi.*
- Sajnálom, tündérkém, de lehet, hogy ez most fájni fog. *dörmögi az az orra alatt, bár nem valószínű, hogy a lány hallja ezt. Ahogy elkezdi letisztítani, Avalija fel is nyög, de nem nagyon ficereg. Hogy ez állapota miatt van, vagy Khad vasmarkának köszönhető, mindegy is. Igyekszik jó munkát végezni, teljesen bele is feledkezik a műveletbe. Még nyelvét is kidugja kicsit ajkai közül a nagy koncentrálásban. Ezért is meglepetésként éri az ajtó felől érkező hang, majdnem frászt kap.*
- Mi a?... *zökken térdre a guggolásból és dühös, mert megijesztették, pontosabban azért, mert megijedt.
A bejárat felé néz és végigméri az ott álló leányzót. Nem tűnik nagyon frissnek és Laor már kezdene aggódni, hogy újabb sebesült zuhan avatottnak épp nem nevezhető gyógyító karjaiba. De Krestvir inkább csak fáradtnak látszik.*
- Így. *int Khad felé, mintegy igazolva az elhangzottakat. Sokat amúgy sem tudna hozzátenni, az íjász jól foglalta össze. Idevalósinak sejti Krestvirt, hiszen olyan csoda csak nem történik, hogy idegen esik be Synmirába éjnek évadján. Mármint rajtuk kívül. Csak abban a mosolyfélében vél felfedezni valami gúnyt, ami irritálja kissé. De ilyen aprósággal ráér később is foglalkozni.*
- Nincs nálad véletlenül zöld lötty? *lovagolja meg ismét előbbi vesszőparipáját* Enyhébb is elég lenne, azt hiszem. Az hamar helyrehozná.
*Megmártja a rongyot a tál vízben és csak akkor folytatja a seb tisztogatását, ha nemleges választ kap.*
- Kösz!
*Ahogy Khad megmarkolja a lányt, nekilát felmérni a helyzetet. A kinti sötétben erre nem sok lehetőség volt és némi megkönnyebbüléssel látja, hogy a helyzet nem annyira komoly, mint ahogy gondolta. Avalija jobb alkarján van egy csúnyának tűnő seb és a feje sérült még, de egyiket sem gondolja végzetesnek. A karon lévőt látja súlyosabbnak, azzal kezdi.*
- Sajnálom, tündérkém, de lehet, hogy ez most fájni fog. *dörmögi az az orra alatt, bár nem valószínű, hogy a lány hallja ezt. Ahogy elkezdi letisztítani, Avalija fel is nyög, de nem nagyon ficereg. Hogy ez állapota miatt van, vagy Khad vasmarkának köszönhető, mindegy is. Igyekszik jó munkát végezni, teljesen bele is feledkezik a műveletbe. Még nyelvét is kidugja kicsit ajkai közül a nagy koncentrálásban. Ezért is meglepetésként éri az ajtó felől érkező hang, majdnem frászt kap.*
- Mi a?... *zökken térdre a guggolásból és dühös, mert megijesztették, pontosabban azért, mert megijedt.
A bejárat felé néz és végigméri az ott álló leányzót. Nem tűnik nagyon frissnek és Laor már kezdene aggódni, hogy újabb sebesült zuhan avatottnak épp nem nevezhető gyógyító karjaiba. De Krestvir inkább csak fáradtnak látszik.*
- Így. *int Khad felé, mintegy igazolva az elhangzottakat. Sokat amúgy sem tudna hozzátenni, az íjász jól foglalta össze. Idevalósinak sejti Krestvirt, hiszen olyan csoda csak nem történik, hogy idegen esik be Synmirába éjnek évadján. Mármint rajtuk kívül. Csak abban a mosolyfélében vél felfedezni valami gúnyt, ami irritálja kissé. De ilyen aprósággal ráér később is foglalkozni.*
- Nincs nálad véletlenül zöld lötty? *lovagolja meg ismét előbbi vesszőparipáját* Enyhébb is elég lenne, azt hiszem. Az hamar helyrehozná.
*Megmártja a rongyot a tál vízben és csak akkor folytatja a seb tisztogatását, ha nemleges választ kap.*
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-03 21:53:24
Üzenet elküldve: 2017-12-03 21:53:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Pár perc alatt mindkét férfinak elege lesz a várakozásból. Pont, mikor Khad javasolni akarja, Laor belöki az ajtót, amit valaki nyitva hagyott.
Beljebb is kerülnek, ami lehúzza a hideget a problémáik listájáról. Már csak egy sérült, félig öntudatlan lányt kell ellátniuk egy olyan helyen, ahol úgy tűnik, senki sincs.
Khad örömmel teszi le a lányt, Laor javaslatára, majd csak a fejét rázza válaszként, mikor amaz zöld bájitalt keres. Amíg társa a konyhát keresi, Khad picit felmelegíti a nyulat a fáklya segítségével, arra az esetre, ha a lány visszanyerné eszméletét.
Közben Laor vissza is ér, forró vízzel és valami szövettel.
Khad rögtön kapcsol, így mikor Laor szól, hogy fogja le, ő azonnal megteszi. Társa, aki most a felcser szerepét vette föl, hozzá is lát a lány sebeinek kitisztításához, míg Khad úgy próbálja lefogni az idegent, hogy közben ne tenyereljen bele egy sebbe sem.
De hamar megzavarja őket valaki. Nem bentről érkezik, ahogy gondolhatnák, hanem kintről. Éjszaka közepén, egy lány, olyan arckifejezéssel az arcán, ami gúnyra utalhat, noha a helyzet arra enged következtetni, hogy mások az érzelmei. Köpenye halvány fénnyel dereng, ami megmagyarázza, hogy miért van itt.*
-Magunk sem tudjuk. Valaki nekitámadt, és félholtra verte. Azt sem értem, hogy jutott el egyáltalán az erdőségig lóháton... Ki tudja honnan. De Synmira nevén kívül mást nem mondott. Idevalósi vagy? Ismered?
*A helyzet nem igényel bemutatkozást, na meg nem ő a főnök, nem ő hozza a döntéseket, így ennél többet nem is mond. Majd Laor hozzáteszi, amit akar, ha szeretné.*
*Pár perc alatt mindkét férfinak elege lesz a várakozásból. Pont, mikor Khad javasolni akarja, Laor belöki az ajtót, amit valaki nyitva hagyott.
Beljebb is kerülnek, ami lehúzza a hideget a problémáik listájáról. Már csak egy sérült, félig öntudatlan lányt kell ellátniuk egy olyan helyen, ahol úgy tűnik, senki sincs.
Khad örömmel teszi le a lányt, Laor javaslatára, majd csak a fejét rázza válaszként, mikor amaz zöld bájitalt keres. Amíg társa a konyhát keresi, Khad picit felmelegíti a nyulat a fáklya segítségével, arra az esetre, ha a lány visszanyerné eszméletét.
Közben Laor vissza is ér, forró vízzel és valami szövettel.
Khad rögtön kapcsol, így mikor Laor szól, hogy fogja le, ő azonnal megteszi. Társa, aki most a felcser szerepét vette föl, hozzá is lát a lány sebeinek kitisztításához, míg Khad úgy próbálja lefogni az idegent, hogy közben ne tenyereljen bele egy sebbe sem.
De hamar megzavarja őket valaki. Nem bentről érkezik, ahogy gondolhatnák, hanem kintről. Éjszaka közepén, egy lány, olyan arckifejezéssel az arcán, ami gúnyra utalhat, noha a helyzet arra enged következtetni, hogy mások az érzelmei. Köpenye halvány fénnyel dereng, ami megmagyarázza, hogy miért van itt.*
-Magunk sem tudjuk. Valaki nekitámadt, és félholtra verte. Azt sem értem, hogy jutott el egyáltalán az erdőségig lóháton... Ki tudja honnan. De Synmira nevén kívül mást nem mondott. Idevalósi vagy? Ismered?
*A helyzet nem igényel bemutatkozást, na meg nem ő a főnök, nem ő hozza a döntéseket, így ennél többet nem is mond. Majd Laor hozzáteszi, amit akar, ha szeretné.*
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-03 21:05:18
Üzenet elküldve: 2017-12-03 21:05:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Már alig-alig van magánál, a sötétséggel föltámadó látomásai minden igyekezete ellenére kezdenek eluralkodni az elméjén. Hiába az összpontosítás, hiába a köpenye derengése, az út túl hosszú és a sötétség túl mély. Elaludni pedig nem tud és nem is teheti, hogy az öntudatlanságba meneküljön a látomások elől, mert warg háton utazva szó sem lehet szunyókálásról, de még csak nyugtató pipázgatásról sem.
Erősen kapaszkodik a nyeregbe és el-elakadó légzéssel, lehunyt szemmel próbálja magát a valóságban tartani és figyelmen kívül hagyni az érzést és a tévképzetet, miszerint nincs teste és teljesen egyedül van a sötétségben azokkal az ártó szándékú lényekkel, akik mindenhonnan figyelik őt.
Lovak távoli, ideges prüszkölésére eszmél, s ez segíti némileg a visszatérését a valóságba.
Szerencsétlen hátasok valószínűleg megérezték Ragron jelenlétét és ösztönösen idegessé váltak az óriási ragadozó közelségétől.
Felpillant maguk elé, s a fák mögött már látja a tisztást, a holdfényben derengő fehér köveket és magát az épületet, Synmira félhold alakú falait. Sőt, az ablakból fény árad, s ha valami, ez most már igazán észhez téríti őt.
Ragron is megáll, így némileg elgémberedve lassan lecsúszik a hátáról, megkapaszkodva a nyakában.*
- Köszönöm, Ragron! Most térj vissza Taitoshoz! - *mondja halkan a wargnak, masszírozón beletúrva az állat nyakánál a szőrbe.
Majd hátrahagyja őt, kilép a fák közül és bicegve rátér a kavicsos útra. Észreveszi, hogy még az ajtó is nyitva van, de annyira megkönnyebbült, hogy hazaért és fényt láthat, hogy emiatt most igazán nem aggódik.
Nyugtalan akkor lesz, mikor megáll az ajtóban és benézve azt látja, hogy két idegen fegyveres áll valaki fölött, akinek innen ugyan nem látja az arcát, de feltételezi, hogy sebesült, esetleg eszméletlen lehet, mert mintha sebek ellátásához készülnének odabent, a körülményekből és a felfedezett eszközökből ítélve…
Annyira meglepődik, hogy először szóhoz sem jut, csak áll és bámul, megrekedve az ajtóban.*
- Mi történt? - *hangzik fel végül a rekedtes kérdés, amivel felhívja magára a figyelmet, ha eddig esetleg nem fedezték volna föl.
A teremben tartózkodók egy alacsony, megviselt alakot pillanthatnak meg az ajtóban. Mivel a vágta közben a menetszél nem hagyta meg a fején a csuklyát, ezért az arca is jól látszik, s ezáltal az is, hogy lány. Vállig érő, széltől összeborzolt, sötétbarna haj keretezi ezt az arcot, amin eredetileg zavart lehetne felfedezni, azonban a vonások furcsa összjátéka mégis egy gúnyos, lekicsinylő mosolyt mutat még ebben a helyzetben is a kevésbé jó megfigyelőnek. A lány ezüstös derengésű, mágikus köpenyt visel. Ha másból nem, ebből sejthetik, hogy valószínűleg ide tartozik.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.03 21:08:36
*Már alig-alig van magánál, a sötétséggel föltámadó látomásai minden igyekezete ellenére kezdenek eluralkodni az elméjén. Hiába az összpontosítás, hiába a köpenye derengése, az út túl hosszú és a sötétség túl mély. Elaludni pedig nem tud és nem is teheti, hogy az öntudatlanságba meneküljön a látomások elől, mert warg háton utazva szó sem lehet szunyókálásról, de még csak nyugtató pipázgatásról sem.
Erősen kapaszkodik a nyeregbe és el-elakadó légzéssel, lehunyt szemmel próbálja magát a valóságban tartani és figyelmen kívül hagyni az érzést és a tévképzetet, miszerint nincs teste és teljesen egyedül van a sötétségben azokkal az ártó szándékú lényekkel, akik mindenhonnan figyelik őt.
Lovak távoli, ideges prüszkölésére eszmél, s ez segíti némileg a visszatérését a valóságba.
Szerencsétlen hátasok valószínűleg megérezték Ragron jelenlétét és ösztönösen idegessé váltak az óriási ragadozó közelségétől.
Felpillant maguk elé, s a fák mögött már látja a tisztást, a holdfényben derengő fehér köveket és magát az épületet, Synmira félhold alakú falait. Sőt, az ablakból fény árad, s ha valami, ez most már igazán észhez téríti őt.
Ragron is megáll, így némileg elgémberedve lassan lecsúszik a hátáról, megkapaszkodva a nyakában.*
- Köszönöm, Ragron! Most térj vissza Taitoshoz! - *mondja halkan a wargnak, masszírozón beletúrva az állat nyakánál a szőrbe.
Majd hátrahagyja őt, kilép a fák közül és bicegve rátér a kavicsos útra. Észreveszi, hogy még az ajtó is nyitva van, de annyira megkönnyebbült, hogy hazaért és fényt láthat, hogy emiatt most igazán nem aggódik.
Nyugtalan akkor lesz, mikor megáll az ajtóban és benézve azt látja, hogy két idegen fegyveres áll valaki fölött, akinek innen ugyan nem látja az arcát, de feltételezi, hogy sebesült, esetleg eszméletlen lehet, mert mintha sebek ellátásához készülnének odabent, a körülményekből és a felfedezett eszközökből ítélve…
Annyira meglepődik, hogy először szóhoz sem jut, csak áll és bámul, megrekedve az ajtóban.*
- Mi történt? - *hangzik fel végül a rekedtes kérdés, amivel felhívja magára a figyelmet, ha eddig esetleg nem fedezték volna föl.
A teremben tartózkodók egy alacsony, megviselt alakot pillanthatnak meg az ajtóban. Mivel a vágta közben a menetszél nem hagyta meg a fején a csuklyát, ezért az arca is jól látszik, s ezáltal az is, hogy lány. Vállig érő, széltől összeborzolt, sötétbarna haj keretezi ezt az arcot, amin eredetileg zavart lehetne felfedezni, azonban a vonások furcsa összjátéka mégis egy gúnyos, lekicsinylő mosolyt mutat még ebben a helyzetben is a kevésbé jó megfigyelőnek. A lány ezüstös derengésű, mágikus köpenyt visel. Ha másból nem, ebből sejthetik, hogy valószínűleg ide tartozik.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.03 21:08:36
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-01 21:45:40
Üzenet elküldve: 2017-12-01 21:45:40
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Synmiran mindent összepakol és elrendez. Ez beletelik némi időbe, de különös módon nem szomorú, hanem olyan érzés, mint aki megkönnyebbül. Mint akinek mázsás súlyok esnek le válláról, pedig az utóbbi hatokban éppenséggel nem sok dolga volt vezérként.
Egyszerűen csak becsukja maga mögött a vezetőségi szárny ajtaját, majd kezében egy nagy bőrtáskával elindul lefelé a lépcsőn. A táskában néhány személyes holmi található, legfőképpen a könyvei, ami olyan húsz-harminc lehet.*
~Sosem hittem volna, hogy ilyen könnyen fog menni.~
*Sok szép emlék tódul lelki szemei elé minden egyes lépcsőfok leküzdése után. Mindenre emlékszik, java részére kristály tisztán, mintha csak tegnap lett volna.*
~Ezeket sosem feledem.~
*Viszont egy ideje már nem boldog és maga a szövetség sem működik úgy, ahogyan kellene.*
~Nyilván ebben én is hibás vagyok. Jöjjenek az ifjak, aztán szórakozzanak ők!~
*Mielőtt elmegy már csak az maradt hátra, hogy kifüggessze a levelet a közösségi terembe:*
"Gyerekek!
Mivel nem vagytok jelen, kénytelen vagyok ily módon búcsút venni tőletek. Igen, búcsúzom. Ha leírnám az összes okot, ami miatt meghoztam ezt a döntést, azt hiszem reggelig le sem tenném a tollat! Legyen elég annyi, hogy egy ideje már nem érzem otthon magam Synmiran és nem vagyok itt boldog.
A továbbiakban Taitos mesterre hagyom az irányítást, akit úgy vélem, méltó utódom lesz.
Engem a városban fogtok megtalálni, egy időre oda költözöm, aztán majd... meglátom. Az ajtóm továbbra is nyitva áll előttetek, ebben semmi sem változott! Ha szükségetek van néhány jó tanácsra, tanításra, vagy egy kellemes beszélgetésre, megtaláltok! A szövetség pénzügyei stabilak, ezeket elrendeztem, így emiatt nem fog fájni a fejetek. Kasszaügyekben továbbra is Daewe lesz a felelős, helyette nem jelölök ki mást, mert elégedett voltam a munkájával, és szerintem ezzel a jövőben sem lesz baj. A holmijaimat elviszem magammal és viszek egy lovat is az istállóból.
Vigyázzatok magatokra!
Worenth."
*Odakint felül kedvenc hófehér lova hátára, majd elindul vissza a városba.
Synmira határában még egyszer, utoljára visszafordul és alaposan megnézi a helyet. A helyet, amit anno ő maga fedezett fel egy kirándulása során!*
~Mindenem megvan.~ *pillant a motyójára. Jól fel van pakolva egyébként.*
~Így lesz a legjobb.~
*Hátat fordít és megsarkantyúzza csizmájával a lovat, aki azonnal veszi a lapot. Xauzurnak füttyent, hogy kövesse, legalább a város határáig. Az irbisz másodperceken belül megjelenik és lassú, komótos, nagymacska járásával halad gazdája és annak lova mellett.*
Egyszerűen csak becsukja maga mögött a vezetőségi szárny ajtaját, majd kezében egy nagy bőrtáskával elindul lefelé a lépcsőn. A táskában néhány személyes holmi található, legfőképpen a könyvei, ami olyan húsz-harminc lehet.*
~Sosem hittem volna, hogy ilyen könnyen fog menni.~
*Sok szép emlék tódul lelki szemei elé minden egyes lépcsőfok leküzdése után. Mindenre emlékszik, java részére kristály tisztán, mintha csak tegnap lett volna.*
~Ezeket sosem feledem.~
*Viszont egy ideje már nem boldog és maga a szövetség sem működik úgy, ahogyan kellene.*
~Nyilván ebben én is hibás vagyok. Jöjjenek az ifjak, aztán szórakozzanak ők!~
*Mielőtt elmegy már csak az maradt hátra, hogy kifüggessze a levelet a közösségi terembe:*
"Gyerekek!
Mivel nem vagytok jelen, kénytelen vagyok ily módon búcsút venni tőletek. Igen, búcsúzom. Ha leírnám az összes okot, ami miatt meghoztam ezt a döntést, azt hiszem reggelig le sem tenném a tollat! Legyen elég annyi, hogy egy ideje már nem érzem otthon magam Synmiran és nem vagyok itt boldog.
A továbbiakban Taitos mesterre hagyom az irányítást, akit úgy vélem, méltó utódom lesz.
Engem a városban fogtok megtalálni, egy időre oda költözöm, aztán majd... meglátom. Az ajtóm továbbra is nyitva áll előttetek, ebben semmi sem változott! Ha szükségetek van néhány jó tanácsra, tanításra, vagy egy kellemes beszélgetésre, megtaláltok! A szövetség pénzügyei stabilak, ezeket elrendeztem, így emiatt nem fog fájni a fejetek. Kasszaügyekben továbbra is Daewe lesz a felelős, helyette nem jelölök ki mást, mert elégedett voltam a munkájával, és szerintem ezzel a jövőben sem lesz baj. A holmijaimat elviszem magammal és viszek egy lovat is az istállóból.
Vigyázzatok magatokra!
Worenth."
*Odakint felül kedvenc hófehér lova hátára, majd elindul vissza a városba.
Synmira határában még egyszer, utoljára visszafordul és alaposan megnézi a helyet. A helyet, amit anno ő maga fedezett fel egy kirándulása során!*
~Mindenem megvan.~ *pillant a motyójára. Jól fel van pakolva egyébként.*
~Így lesz a legjobb.~
*Hátat fordít és megsarkantyúzza csizmájával a lovat, aki azonnal veszi a lapot. Xauzurnak füttyent, hogy kövesse, legalább a város határáig. Az irbisz másodperceken belül megjelenik és lassú, komótos, nagymacska járásával halad gazdája és annak lova mellett.*
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-01 19:59:49
Üzenet elküldve: 2017-12-01 19:59:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Nem sokáig tart a türelme és a dörömbölés után vállal is megpróbálja az ajtót, ami kis meglepetésére enged. Vagy túl erősen feszült neki és a jövőben felszámíthatják neki a zár javításának költségeit vagy a mágusok nem tartják fontosnak zárni Synmirát. Hiszen ki lenne olyan botor, hogy rájuk törné az ajtót? Nem igazán töpreng azon, hogy melyik variáció valószínűbb, mert amikor bejutottak még kajabál egy kicsit a helyiek után, aztán egy gyors terepszemle után a földszinti, leginkább társalgóra hajazó helyiség egy kis bőrbevonatú kanapéjára bök.*
- Szerintem... szerintem fektesd oda! *néz Khadra, hiszen esélyes, hogy a másik sem ácsorogna virradatig karjában a félig-meddig öntudatlan lánnyal* Megpróbálok keríteni vizet meg valami gyolcsot, hogy a sebeit lemoshassuk. Nincs véletlenül nálad zöld ital?
*Egy kis varázsitallal, akár halványabb színűvel is könnyebb dolguk lenne, de ő kifogyott a készleteiből. Az utolsót a kikötőben osztogatta el, ha emlékei nem csalnak, pont Khad volt a szerencsés.
Némi kutakodás után rá is bukkan a konyhára, ahonnan egy tál forrón párolgó vízzel tér vissza, és egy jókora vég szövettel, ami talán konyharuha lehet, de tisztának látszik. Ha Khad mostanra végigterítette Avaliját a heverőn, leteszi a bútordarab mellé a tálat, vállára csapja a textilt és a lány mellé guggol.*
- Lehet, hogy majd le kell fogjad. *pillant fel az íjászra* Előfordulhat, hogy fájni fog neki és nem szeretném, ha nekirohanna az éjszakának.
*Elvigyorodik, aztán Avalija ruháit a szükséges mértékben megszaggatva nekilát, hogy tőle telhető gyöngédséggel kitisztítsa annak sebeit. Nem felcser persze, de mint a legtöbb harcos, ért valamit a sebkötözéshez. És ez még mindig jobb, mint ha hagynák vérmocskosan feküdni.*
*Nem sokáig tart a türelme és a dörömbölés után vállal is megpróbálja az ajtót, ami kis meglepetésére enged. Vagy túl erősen feszült neki és a jövőben felszámíthatják neki a zár javításának költségeit vagy a mágusok nem tartják fontosnak zárni Synmirát. Hiszen ki lenne olyan botor, hogy rájuk törné az ajtót? Nem igazán töpreng azon, hogy melyik variáció valószínűbb, mert amikor bejutottak még kajabál egy kicsit a helyiek után, aztán egy gyors terepszemle után a földszinti, leginkább társalgóra hajazó helyiség egy kis bőrbevonatú kanapéjára bök.*
- Szerintem... szerintem fektesd oda! *néz Khadra, hiszen esélyes, hogy a másik sem ácsorogna virradatig karjában a félig-meddig öntudatlan lánnyal* Megpróbálok keríteni vizet meg valami gyolcsot, hogy a sebeit lemoshassuk. Nincs véletlenül nálad zöld ital?
*Egy kis varázsitallal, akár halványabb színűvel is könnyebb dolguk lenne, de ő kifogyott a készleteiből. Az utolsót a kikötőben osztogatta el, ha emlékei nem csalnak, pont Khad volt a szerencsés.
Némi kutakodás után rá is bukkan a konyhára, ahonnan egy tál forrón párolgó vízzel tér vissza, és egy jókora vég szövettel, ami talán konyharuha lehet, de tisztának látszik. Ha Khad mostanra végigterítette Avaliját a heverőn, leteszi a bútordarab mellé a tálat, vállára csapja a textilt és a lány mellé guggol.*
- Lehet, hogy majd le kell fogjad. *pillant fel az íjászra* Előfordulhat, hogy fájni fog neki és nem szeretném, ha nekirohanna az éjszakának.
*Elvigyorodik, aztán Avalija ruháit a szükséges mértékben megszaggatva nekilát, hogy tőle telhető gyöngédséggel kitisztítsa annak sebeit. Nem felcser persze, de mint a legtöbb harcos, ért valamit a sebkötözéshez. És ez még mindig jobb, mint ha hagynák vérmocskosan feküdni.*
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-12-01 16:30:43
Üzenet elküldve: 2017-12-01 16:30:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Bár fogalma sincs a körülményekről, az biztos, nem ilyen visszatérést tervezett. Erőtlenül, eszméletlenül lógni idegenek karjaiban nem a legfrappánsabb módja a váratlan betoppanásnak. Feltehetően ismét csak gondot okoz, és kellemetlenséget mindenkinek, már puszta jelenlétével. Feltehetően ilyesmiken rágódna, ha magánál lenne, így viszont most a jelen történései kevésbé aggasztják, mint az elmúlté. Utólag fog minden bizonnyal százszor bocsánatot kérni, pironkodni, és szégyenében sírdogálni. Most csak ernyedten pihen Khad karjában, mit sem törődve a hideggel, a kései órával, vagy azzal, hogy nem is ismeri a férfit, aki épp fogdossa.*
*Bár fogalma sincs a körülményekről, az biztos, nem ilyen visszatérést tervezett. Erőtlenül, eszméletlenül lógni idegenek karjaiban nem a legfrappánsabb módja a váratlan betoppanásnak. Feltehetően ismét csak gondot okoz, és kellemetlenséget mindenkinek, már puszta jelenlétével. Feltehetően ilyesmiken rágódna, ha magánál lenne, így viszont most a jelen történései kevésbé aggasztják, mint az elmúlté. Utólag fog minden bizonnyal százszor bocsánatot kérni, pironkodni, és szégyenében sírdogálni. Most csak ernyedten pihen Khad karjában, mit sem törődve a hideggel, a kései órával, vagy azzal, hogy nem is ismeri a férfit, aki épp fogdossa.*
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-11-30 23:47:52
Üzenet elküldve: 2017-11-30 23:47:52
ÚJ
![>Gniwmiy Iumnus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10744_1477330495_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Synmirába//
*Kezdi a lány úgy érezni, hogy a fél-elf élvezi, ha zavarba jön. De hogy ez jó vagy sem, pozitív vagy negatív, azt sajnos még nem sikerült kitalálnia. Mind esetre semmilyen negatív érzelem nincs most benne, és a rövid sétát is kellemesnek találja.*
- Normálisnak tűnsz e között a sok barbár között.
*Halkan felkuncog, s közben az jut eszébe, mikor a Kancellár bepróbálkozott nála, és nagyon összevesztek. Azaz összeveszett vele, ugyanis úgy ordította le a fejét, amit Gniwmiytől ritkán lehet hallani.*
- Mi azt mondtuk, hogy ha férjünk lesz és gyerekeink, akkor nem tudunk arra koncentrálni, ami igazán fontos. Úgy tartottuk, hogy aki tényleg Teysust választja, akkor ő legyen mellette, ne pedig a családot.
*Ezzel el is árult mindent. Ugyan voltak náluk olyanok, akik igényt tartottak a családra, de ők akkor elköltöztek a kolostorból. Senki sem utálta őket ezért, sőt, sok örömöt és boldogságot kívántak nekik. Még egy kis útravaló csomagot is kaptak.*
*Kezdi a lány úgy érezni, hogy a fél-elf élvezi, ha zavarba jön. De hogy ez jó vagy sem, pozitív vagy negatív, azt sajnos még nem sikerült kitalálnia. Mind esetre semmilyen negatív érzelem nincs most benne, és a rövid sétát is kellemesnek találja.*
- Normálisnak tűnsz e között a sok barbár között.
*Halkan felkuncog, s közben az jut eszébe, mikor a Kancellár bepróbálkozott nála, és nagyon összevesztek. Azaz összeveszett vele, ugyanis úgy ordította le a fejét, amit Gniwmiytől ritkán lehet hallani.*
- Mi azt mondtuk, hogy ha férjünk lesz és gyerekeink, akkor nem tudunk arra koncentrálni, ami igazán fontos. Úgy tartottuk, hogy aki tényleg Teysust választja, akkor ő legyen mellette, ne pedig a családot.
*Ezzel el is árult mindent. Ugyan voltak náluk olyanok, akik igényt tartottak a családra, de ők akkor elköltöztek a kolostorból. Senki sem utálta őket ezért, sőt, sok örömöt és boldogságot kívántak nekik. Még egy kis útravaló csomagot is kaptak.*
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-11-30 21:35:21
Üzenet elküldve: 2017-11-30 21:35:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Ahogy az erdőben menetelnek, Khad újra meg újra elgondolkozik, hogy miért térnek le mindig az útjukról.
Ha épp nem akadályozzák meg őket abban, hogy egyáltalán elinduljanak, akkor az őrjárat közepén elmennek mágusokért.
Ezek a gondolatok csak a fejében keringenek, kívülről annyi látszik, hogy egyik kezében kantárszárral, másikban fáklyával sétál Laor és a lány mögött. Előbbi egyszer csak megszólal.*
-Nem ismerek sok mindenkit. De arra azért kíváncsi vagyok, hogy ő viszont kiket ismerhet, hogy ilyen állapotban találtunk rá...
*Hallgatásba burkolózva gyalogol tovább.
Tudja, hogy közel járhatnak, mikor az út színe megváltozik. Most már fehér kavicsokon járnak. Pár perccel később már meg is pillantják a tisztást, amin elvileg a mágusok vertek tanyát.
Nem néz körbe, többek között azért, mert Laor átadja neki a lányt. Két keze van csak, így a fáklya és a kantárszár Laor felelőssége. A lány nem eget rengetően nehéz, de azért nem szívesen állna itt reggelig ilyen nehéz súllyal.
Ezért is lehet, hogy őt nem izgatja az, hogy melyik mágus milyen szépet álmodott, amíg Laor dörömbölni nem kezdett. A lánnyal is csak annyit foglalkozik, hogy ne miatta legyen rosszabb a sebesült állapota.*
-Ha nem nyitják ki gyorsan, akkor az ellátást átugorva mehetünk a temetésére
*Jegyzi meg a kapuban állva, utalva arra, hogy ilyen időben egy ennyire lesérült lány túlélési esélyei csak attól függnek, milyen hamar jut melegbe, és ellátáshoz.*
*Ahogy az erdőben menetelnek, Khad újra meg újra elgondolkozik, hogy miért térnek le mindig az útjukról.
Ha épp nem akadályozzák meg őket abban, hogy egyáltalán elinduljanak, akkor az őrjárat közepén elmennek mágusokért.
Ezek a gondolatok csak a fejében keringenek, kívülről annyi látszik, hogy egyik kezében kantárszárral, másikban fáklyával sétál Laor és a lány mögött. Előbbi egyszer csak megszólal.*
-Nem ismerek sok mindenkit. De arra azért kíváncsi vagyok, hogy ő viszont kiket ismerhet, hogy ilyen állapotban találtunk rá...
*Hallgatásba burkolózva gyalogol tovább.
Tudja, hogy közel járhatnak, mikor az út színe megváltozik. Most már fehér kavicsokon járnak. Pár perccel később már meg is pillantják a tisztást, amin elvileg a mágusok vertek tanyát.
Nem néz körbe, többek között azért, mert Laor átadja neki a lányt. Két keze van csak, így a fáklya és a kantárszár Laor felelőssége. A lány nem eget rengetően nehéz, de azért nem szívesen állna itt reggelig ilyen nehéz súllyal.
Ezért is lehet, hogy őt nem izgatja az, hogy melyik mágus milyen szépet álmodott, amíg Laor dörömbölni nem kezdett. A lánnyal is csak annyit foglalkozik, hogy ne miatta legyen rosszabb a sebesült állapota.*
-Ha nem nyitják ki gyorsan, akkor az ellátást átugorva mehetünk a temetésére
*Jegyzi meg a kapuban állva, utalva arra, hogy ilyen időben egy ennyire lesérült lány túlélési esélyei csak attól függnek, milyen hamar jut melegbe, és ellátáshoz.*
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-11-30 21:08:17
Üzenet elküldve: 2017-11-30 21:08:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Gyülekező viharfelhők - Nyugati őrjárat//
*Áldja magában Khad sok eszét a hevenyészett fáklyáért, így legalább nem kell tapogatni az utat. Mivel pedig a leány nem túl kommunikatív és épp lecsúszni készülne a nyeregből, inkább felül mögé, úgy indulnak el Synmira felé.*
- Eredetileg úgyis oda kellett volna mennünk. *sandít Khad felé, nem mintha meg kéne magyarázni a dolgot* Bár most kihagytam volna. Gondolom te sem ismered...
*Az utolsó mondat már az ismeretlen lány kilétének szól. Szerencsére nem kell sokáig szenvedniük az erdőben, Synmira viszonylagos közelségben van. Megkönnyebbülten sóhajt fel ahogy a fehér kavicsos úton járnak már, kicsit gyorsabb lépésre is nógatja alattuk a lovat.*
- Segíts!
*Ha megérkeztek és Khad leszállt már a lováról, Laor óvatosan lecsúsztatja neki az alélt lányt, hogy karjaiban cipelhesse be. Talán az íjász nem ugrik el a megtisztelő feladat elől. Ezután maga is a földre ugrik és az épület bejáratához siet. A mágusok biztos nagyon fognak örülni nekik, elvégre mostanában lehet az éjszaka kellős közepe. Hogy a boldogság teljes legyen, öklével erőteljesen dörömböl az ajtón, alkalmasint bele is rúgva egyszer-kétszer abba, a biztonság kedvéért.*
- Hé, mágusok! *érdeklődik fennhangon, mondhatni ordítva* Van itthon valaki?
*Ha esetleg az ajtó nem lett volna zárva, ezt odabent is megismétli, a rugdosás kivételével.*
*Áldja magában Khad sok eszét a hevenyészett fáklyáért, így legalább nem kell tapogatni az utat. Mivel pedig a leány nem túl kommunikatív és épp lecsúszni készülne a nyeregből, inkább felül mögé, úgy indulnak el Synmira felé.*
- Eredetileg úgyis oda kellett volna mennünk. *sandít Khad felé, nem mintha meg kéne magyarázni a dolgot* Bár most kihagytam volna. Gondolom te sem ismered...
*Az utolsó mondat már az ismeretlen lány kilétének szól. Szerencsére nem kell sokáig szenvedniük az erdőben, Synmira viszonylagos közelségben van. Megkönnyebbülten sóhajt fel ahogy a fehér kavicsos úton járnak már, kicsit gyorsabb lépésre is nógatja alattuk a lovat.*
- Segíts!
*Ha megérkeztek és Khad leszállt már a lováról, Laor óvatosan lecsúsztatja neki az alélt lányt, hogy karjaiban cipelhesse be. Talán az íjász nem ugrik el a megtisztelő feladat elől. Ezután maga is a földre ugrik és az épület bejáratához siet. A mágusok biztos nagyon fognak örülni nekik, elvégre mostanában lehet az éjszaka kellős közepe. Hogy a boldogság teljes legyen, öklével erőteljesen dörömböl az ajtón, alkalmasint bele is rúgva egyszer-kétszer abba, a biztonság kedvéért.*
- Hé, mágusok! *érdeklődik fennhangon, mondhatni ordítva* Van itthon valaki?
*Ha esetleg az ajtó nem lett volna zárva, ezt odabent is megismétli, a rugdosás kivételével.*
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-11-29 19:54:43
Üzenet elküldve: 2017-11-29 19:54:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Úton Synmirába//
*Végre elindulnak, s ezáltal hosszú idő után kettesbe kerül egy nővel, még ha nem is éppen intim pillanatban. Ez az érzés egy kicsit megzavarja.*
-Arra már rájöttem, hogy szimpatikus vagyok neked.
*Mosolyodik el, miközben végigsimít a saját arcán, méghozzá pontosan azon a vonalon, ahol Gniwmiynek pír ült az orcájára.*
-Mondjuk érdekelne, hogy miért. Elmondod?
*Ezzel egészen biztosan zavarba hozza a nőt, de mindez nem számít. Sőt, tulajdonképpen még rá is játszik egy kicsit, mert tetszik neki a lány pirosodó arca.*
-Volt valaha férjed? Úgy értem... Szerzetesként engedélyezve volt az efféle cselekedet?
*Puhatolózik, és reméli, hogy nem tapintatlan. Itt a barbárok között lehet, hogy a tapintat a felszínről a háttérbe húzódott.*
-Én nem voltam házas, de volt egy komoly kapcsolatom egy elffel.
*Arra az esetre, ha a nő tolakodónak találná a férfi kérdéseit, gyorsan megfelel neki, hátha így kevésbé fest majd rossz képet. Aletai hisz a közvetlen kommunikációban, és nem érzi, hogy az életben sok tabu, vagy nagyon privát dolog lenne.*
*Végre elindulnak, s ezáltal hosszú idő után kettesbe kerül egy nővel, még ha nem is éppen intim pillanatban. Ez az érzés egy kicsit megzavarja.*
-Arra már rájöttem, hogy szimpatikus vagyok neked.
*Mosolyodik el, miközben végigsimít a saját arcán, méghozzá pontosan azon a vonalon, ahol Gniwmiynek pír ült az orcájára.*
-Mondjuk érdekelne, hogy miért. Elmondod?
*Ezzel egészen biztosan zavarba hozza a nőt, de mindez nem számít. Sőt, tulajdonképpen még rá is játszik egy kicsit, mert tetszik neki a lány pirosodó arca.*
-Volt valaha férjed? Úgy értem... Szerzetesként engedélyezve volt az efféle cselekedet?
*Puhatolózik, és reméli, hogy nem tapintatlan. Itt a barbárok között lehet, hogy a tapintat a felszínről a háttérbe húzódott.*
-Én nem voltam házas, de volt egy komoly kapcsolatom egy elffel.
*Arra az esetre, ha a nő tolakodónak találná a férfi kérdéseit, gyorsan megfelel neki, hátha így kevésbé fest majd rossz képet. Aletai hisz a közvetlen kommunikációban, és nem érzi, hogy az életben sok tabu, vagy nagyon privát dolog lenne.*
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-11-15 22:11:24
Üzenet elküldve: 2017-11-15 22:11:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ishin és Kriyon//
- Nem tudom, hogy van-e érzékem hozzá. Még sohasem próbálkoztam ilyesmivel.
*Rakosgatja az asztalon a hozzávalókat, hogy könnyebb dolga legyen, ha nekiáll főzni. Igaz, egy rántotta vagy omlett nem a gasztronómia csúcsa, de kellő odafigyeléssel egy kis tojásból is remek eledelt lehet összehozni.*
- Tudod, mindig úgy gondoltam, hogy a mágusok komoly vagy éppenséggel komor figurák. Hiszen ehhez a tudományhoz komoly elhivatottság, nagy lelki béke és elmélyültség kell, nem igaz? Úgy gondoltam, hogy az ilyesmihez túl szertelen vagyok. Erre itt vagy te!
*Mosolyogva néz fel és bocsánatkérőn tárja szét a kezeit.*
- Ne is haragudj, de azt hiszem, senki sem képzel ilyennek egy varázslót. Hiszen te olyan... olyan... bolond vagy.
*Neveti el magát, de van egy kis rossz érzése. Kriyon most épp elviselhetőnek tűnik, általában amikor a normális oldalát mutatja akkor szokott elejteni valami epés megjegyzést, amivel mérhetetlenül fel tudja mérgesíteni. Az jut eszébe, hogy igazából a félvér az egyetlen akitől igazán dühbe tud gurulni. Amikor pedig Kriyon előáll a javaslatával, nem túl komoly nehezteléssel teszi csípőre a kezeit és csóválja meg a fejét.*
- Kriyon uraságnak mindig remek ötletei vannak és mindig későn. Most pakolhatok el.
*Kuncogva rámol vissza, mert a félelftől nemcsak ügyes varázstrükköket tanulhat, de új kifejezéseket is.
~Rühösködik. Honnan szedheti ezeket?~
Amikor végzett, összeüti a tenyereit, mintha leporolná őket.*
- Akkor mehetünk.
*Nincs ellenére, hogy átruccanjanak a Vaskorsóba, rég járt már arra. Abban is van ráció, hogy Zarast ott kezdjék keresni. Arról pedig nem is beszélve, hogy így megspórolt magának egy kis konyhatündérkedést.
Ishin is velük tarthat ha kedve úgy tartja. Akkor hármasban hagyják el Synmirát.*
- Nem tudom, hogy van-e érzékem hozzá. Még sohasem próbálkoztam ilyesmivel.
*Rakosgatja az asztalon a hozzávalókat, hogy könnyebb dolga legyen, ha nekiáll főzni. Igaz, egy rántotta vagy omlett nem a gasztronómia csúcsa, de kellő odafigyeléssel egy kis tojásból is remek eledelt lehet összehozni.*
- Tudod, mindig úgy gondoltam, hogy a mágusok komoly vagy éppenséggel komor figurák. Hiszen ehhez a tudományhoz komoly elhivatottság, nagy lelki béke és elmélyültség kell, nem igaz? Úgy gondoltam, hogy az ilyesmihez túl szertelen vagyok. Erre itt vagy te!
*Mosolyogva néz fel és bocsánatkérőn tárja szét a kezeit.*
- Ne is haragudj, de azt hiszem, senki sem képzel ilyennek egy varázslót. Hiszen te olyan... olyan... bolond vagy.
*Neveti el magát, de van egy kis rossz érzése. Kriyon most épp elviselhetőnek tűnik, általában amikor a normális oldalát mutatja akkor szokott elejteni valami epés megjegyzést, amivel mérhetetlenül fel tudja mérgesíteni. Az jut eszébe, hogy igazából a félvér az egyetlen akitől igazán dühbe tud gurulni. Amikor pedig Kriyon előáll a javaslatával, nem túl komoly nehezteléssel teszi csípőre a kezeit és csóválja meg a fejét.*
- Kriyon uraságnak mindig remek ötletei vannak és mindig későn. Most pakolhatok el.
*Kuncogva rámol vissza, mert a félelftől nemcsak ügyes varázstrükköket tanulhat, de új kifejezéseket is.
~Rühösködik. Honnan szedheti ezeket?~
Amikor végzett, összeüti a tenyereit, mintha leporolná őket.*
- Akkor mehetünk.
*Nincs ellenére, hogy átruccanjanak a Vaskorsóba, rég járt már arra. Abban is van ráció, hogy Zarast ott kezdjék keresni. Arról pedig nem is beszélve, hogy így megspórolt magának egy kis konyhatündérkedést.
Ishin is velük tarthat ha kedve úgy tartja. Akkor hármasban hagyják el Synmirát.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-11-15 20:13:40
Üzenet elküldve: 2017-11-15 20:13:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ishin és Kriyon//
*Hatalmasakat pislog legendásan gúvadt békaszemeivel.*
- Izé. *pislog ujjaira.*
- Hát ja. Most tanultam. Menő, mi? *kacsint végül, ahogy kicsit magához tér.*
- Hát... persze, szívesen megtanítalak, ha... van hozzá érzéked. Be kell hozzá tüzesedni. *ezúttal nem kacsint, észre sem veszi a labdát.*
- Szerintem inkább menjünk át a Vaskorsóba. Akarok inni forralt bort, és azt a majom Zarast is egy kocsmában kezdeném el először keresni. Aztán irány erdő-mező! Nem hiszem, hogy túl messze lenne, hacsak nem Loka után ment. Ha jól emlékszem, az a ringyó északról rühösködött ide, tehát irány észak. De csak ha már ittunk. Mehetünk?
*Hatalmasakat pislog legendásan gúvadt békaszemeivel.*
- Izé. *pislog ujjaira.*
- Hát ja. Most tanultam. Menő, mi? *kacsint végül, ahogy kicsit magához tér.*
- Hát... persze, szívesen megtanítalak, ha... van hozzá érzéked. Be kell hozzá tüzesedni. *ezúttal nem kacsint, észre sem veszi a labdát.*
- Szerintem inkább menjünk át a Vaskorsóba. Akarok inni forralt bort, és azt a majom Zarast is egy kocsmában kezdeném el először keresni. Aztán irány erdő-mező! Nem hiszem, hogy túl messze lenne, hacsak nem Loka után ment. Ha jól emlékszem, az a ringyó északról rühösködött ide, tehát irány észak. De csak ha már ittunk. Mehetünk?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519