//Worenth//
*Isurii már elmondta, hogy a maga részéről nem látja értelmét de Worenth előtt szabad az út. Nyilván a nő sem tévedhetetlen, kifejezetten szokta is szeretni ha pesszimitsta meglátásaira a gyakorlatban rácáfolnak, mert viszonylag ritkán fordul elő. Nagyon ritkán.
Meglepődik picit a szokatlan szóválasztáson, főleg utána sem feltétlen tiszta mit is szeretne kihozni ebből a fickó. Worenth felvetett pár lehetőséget, aminek valóságalapjában, vagy lehetőségében Isurii nem is kételkedett egy percig sem, de mint magát racionálisan gondolkozó vezetőnek hívő nőszemély természetesen alátámasztást is várt. A maga részéről már talán ha harmadjára kezdené elmondani, hogy igen, ő csak meg akarná kérdezni attól a szerencsétlen lánytól, hogy mi a baja. Már kétszer elmondta, hogy tegnap is erre készült, csak egyéb ügyek miatt erre nem került sor.*
-Igen, meg is lehetett volna tőle kérdezni. *Ismétli meg a mondatot és állát picit felvetve, feszes tartást felvéve pillant vissza a férfire, állva tekintetét.*
~Téged mi tartott ettől vissza?~
*Kérdezik a lélektükrök némán, elregélte már mivel, hogyan telt az estéje. Arról azonban nem tud mivel foglalatoskodott Worenth ez idő alatt és ha már így felmerült ez a dolog, talán érdekelhetné is, de viszonylag korán van most ehhez.*
-Menj csak.
*Bocsájtja útjára a férfit, bár kissé arcon csapta a kérés egy ilyen beszélgetés után, hiszen mintha hiába beszélt volna.*
-Hogyne idegeskednék?!
*Csattan fel frusztráltan és legszívesebben széjjel tépné az előtte ácsorgó és őt kitartóan figyelő mágust. Annyira, de annyira ... mindjárt felrobban! Nem is tud már mit mondani, nem is akarna mert csak eldurvul ez az egyre értelmetlenebb eszmecsere és vitává, -ne adják a Szellemek!- veszekedéssé fajul. Hirtelen felindulástól vezetve közelebb lép Worenthez. Hacsak nem retten meg tőle nagyon a másik, akkor jobbját ősz tincsei közé fúrja és mérgében inkább lesmárolja. Ilyen egyszerűen, csak úgy, hátha jobb lesz tőle. Nincs felkészülve különösebb ellenállásra, de persze bármi megtörténhet.*
//Bárkik: Learon, Aryna, Daranel, Eghalim//
*Kilépve szobájából a folyosókon Learont látja meg kolbászolni. Kicsit meg is lepődik, rég látta a pásztort, de kellemes meglepetés ez. Talán már kiheverte a korábbi szerelmi bánatot ami miatt jóformán teljességgel lehetetlen volt bármit is kezdeni vele és talán már a többiekhez is pozitívabban tud hozzáállni.*
-Áh, jó reggelt Learon!
*Köszönti a Sajtmestert.*
-Hogy vagy?
*Érdeklődik teljesen egyszerűen. A választ természetesen megvárja, ám rögtön azt követően magával invitálja a másikat. Talán érdemes lenne szót váltani arról is amiért végső soron hozzájuk került a férfi.
Viszonylag korán lecsattog a csigalépcsőn miután megbeszélték az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket most Worenthel. Szokatlanul nagy az élet, de annyi baj legyen.
Odalent, a központi helységben nevezett térben botolhat belé Aryna. A lány korábbi levelét még nem állt módjában megtalálni, se Zaras üzenetét nem látta, de igencsak furcsának is találná a dolgot, hiszen az elf lány itt áll előtte. *
-Igen?
*Pillant el a lány mellett a bent kolbászoló Daranel irányába gyanakvón, de bizonyára mindjárt választ kap arra a kérdésre is, hogy pontosan ki a fickó. Van egy tippje, de erős túlzás lenne azt állítani, hogy egyből tudja hova kapcsolni.
Odakint is óbégatni kezd valaki Eireni után talán, de nem érti pontosan mi baja, miért üvölt. Majd talán ez is kiderül, de Eghalim egyelőre kívül esik az érzékelhetőség zónáin.*