//Zöldike és Taitos, meg Therrad//
*Még mindig elég kellemetlenül érinti, hogy megríkatta a lányt, de Taitos hozzáállása megnyugtatja. Meg majd alkalomadtán ő is beszél a kishölggyel, hogy bocsánatát kérje. Bár nem biztos benne, hogy az be fog válni és nem megint csak elszomorítja... Eh, sokszor nehéz, főleg az érzékeny, fiatal lányokkal! Nem lehet tudni, mi van a fejükben és mire hogyan fognak reagálni! Akár ez is egy érdekes kutatási terület lehetne. De nem biztos, hogy ebbe belevágná a fejszéjét.*
- Persze, persze! - *Bólogat a próbahétre, miközben boldogan elfogadja és megrázza a felé nyújtott kezet. Izgatottsága érzékelhető, de igazából meg is könnyebbült. Lehet, hogy a tudásvágy hozta ide, de valóban nem fiatal már, nehezen viselte a sodródást, miután korábbi munkahelye és otthona megszűnt. Most újra révbe ért és lesz egy állandóság az életében. Közben pedig kedvére elmerülhet a munkában és a tanulásban...*
- Ugyan, va-va-van még egy pár lépés és erő ezekben az öreg llá-bakban! A-az előbb is hogy fölszaladtak a lépcsőn! - *Utal vissza a "belépőjére", ahogy Ragron elől bemenekült. Most már van kedve egy kicsit viccelődni is az esettel kapcsolatban, jóllehet a fenevaddal még mindig nem szeretne összefutni. És persze eléggé ki is merítette az iram, amit akkor diktált magának, de a fürgeségét el nem vitathatják.*
- De ha ragaszkodik hozzá, én n-n-nem fogok tiltakozni. - *Teszi hozzá, meghagyva a döntést az ifjúnak.
Majd ahogy amaz elkezd tovább beszélni, ő visszaül és most már bátorkodik jegyzetelni, ha már fontos dolgokat emlegetnek. Gyorsan ír, néhol nem is ír ki teljes szavakat, vagy csak firkál valamit, de ő kiigazodik a saját jegyzetein. Míg Taitos beszél, lejegyez néhány korábbi információt is, arról, hogy ki kicsoda, mit tud már az itt élőkről, mi hol van, milyen feladatok és feltételek vannak. Akkor áll meg, mikor az ifjú az átkot említi. Eddig szinte föl sem figyelt a sötét pöttyre a homlokán. Therrad nem éppen a bátrak bátra, úgyhogy már Sa'Tereth említése elég, hogy kellemetlenül érezze magát.
Közbekérdezne, de nincs alkalma, mert Taitos folytatja, úgyhogy ő is firkál tovább, néha lepillantva arra, amit csinál, de szinte oda sem néz. Aztán csak visszakanyarodik a téma a sötét istenséghez, ami nagyon nyomasztóan hat rá, főleg hogy az ifjú azt mondja, gyakori errefelé a ténykedése. Majdhogynem még el is bizonytalanodik, hogy jó helyen jár-e...
A kérdésre kíváncsian pillant föl, hogy mi volna az.*
- Má-má-már itt is vagyok! - *Ütögeti meg maga mellett a földre rakott zsákot, jelezve, hogy itt van minden holmija. Szegényesnek tűnhet, de úgy is van. Bár élénk színű kabátja jómódúnak mutathatja, pénzben mérve alighanem az az egyik legértékesebb tulajdona.
És akkor ha már kérdezték, visszatér a lehetőséghez, hogy kérdezzen.*
- Mi-mi-mit értett az alatt, hogy Sa-sa-satereth ténykedése gyakori itt? Ho-ho-hogy szerezte azt az átkot? És miben nyilvánul meg? És milyen védelmet tudunk fölállítani?