//Második szál//
//Hajrá lilák//
*Megszámolni sem tudja, hogy hányan néztek már rá dacosan, vagy sértődötten, általában nem érdekli az ilyesmi, így most sem. Zaras időközben megértette, hogy a saját jól felfogott érdekében kell alávetnie magát ennek a procedúrának. Aminek a hatásosságában Lea sem teljesen biztos, elvégre csak találgat, de valószínűleg jól okoskodik. Ezt meg egyfajta koponyalékelésnek is fel lehet fogni, végül is ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a férfinép a farkával gondolkodik, akkor ez ténylegesen egy koponyalékelés.*
- Igyekszem.
*Közben átveszi Laor bökőjét, ami nyilván nem túl higiénikus, mert ki tudja, hogy kibe, vagy mibe mártotta bele legutóbb, de ugyebár nincs kéznél más, mivel Lea nem hord magával bicskákat a pásztoróráira. Jobb híján a kulacsából vett vízzel mossa le, és a Zaras által hozott lepedővel törli le. A penge nagy részét becsavarja a lepedőbe, ugyanis túl hosszú a tőr ahhoz, hogy a nyelénél fogva precíziós munkát tudjon vele végezni, a hegyéhez közelebb kell megfogja, a rátekert anyag pedig arra hivatott, hogy Lea kezét megvédje az összekaszabolástól.*
- Hát ügyelj rá, hogy ne álljon fel.
*Ott van persze a reggeli merevedés, ami talán kivédhetetlen, de ha pár napig - hétig? -, nem repül rá egy bibére - vagyis bigére - sem, akkor megússza elvérzés nélkül. Vagy egy sebgyógyító varázsital egyből megoldja a problémát, de az most éppen nincsen Lea zsebében egy sem. Hiszen egy laza gombászással egybekötött légyottra készült, meg némi szerelmes civódásra, szóval nem gondolta, hogy ma még műtenie kell. Arra meg aztán pláne nem készült, hogy a híres-nevezetes Zygendar villámkardhoz lesz szerencséje.*
- Ha nem ugrálsz, akkor nem lesz semmi baj.
*Legalábbis meri remélni, de ezen aggodalmát természetesen nem osztja meg a Zaras férfiasságáért aggódó párocskával. Mindenesetre elhelyezkedik Zaras kitárt lábai között, és közben arra gondol, hogy már csak Daewe lábai között nem járt a symirai elf populáció tagjai közül - már legalábbis ő csak Zarast, Lokát meg Daewet ismeri, vagy mások nem jutnak az eszébe.*
- Ez lehet, hogy fájni fog, sőt.
*Még ki sem mondta ezt, mikor már biztos kézzel rámarkol a lüktető szervre, sajnos muszáj, hogy megtegye, mert meg kell fogni, mikor a bemetszést ejti. Pedig ő Laor ivarszervén kívül másikhoz nem akart nyúlni, erre tessék mégis kénytelen. Laorra sandít, aztán már meg is ejti azt a nem túl méretes bemetszést, amit idáig halogattak. Laor tőre szerencsére eléggé éles, így nem kell nyiszálja, hanem egy határozott vágással megvan az egész. Zaras vére pedig a lüktetés ritmusában folyni kezd. Ha hímtagja elkezdi visszanyerni eredeti színét, akkor örülnek, ha nem akkor készíthetnek egy bé tervet.*