Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-12 22:36:59
Üzenet elküldve: 2015-10-12 22:36:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth, Essfyh//
~Essfyh nagyon félénk tud lenni. De pont nem én vagyok az, aki ezt szemrehányóan kijelenthetné.~
*Látszik rajta, hogy ideges, valami nyomasztja. Mikor megkapja teáját, akkor is úgy kortyol bele, mintha mérgező lenne. De csak pár pillanat az egész, hirtelen robbanásszerűen pattogni kezd ültében és széles mosolyra húzódik a szája. Furcsa jelenség, meg kell hagyni.*
~Annyira kiszámíthatatlan, hogy az félelmetes.~
*A fiú észre is veszi a kilöttyenő cseppeket, s próbálja valahogyan felhívni rá a lány figyelmét is. Óvatosan mutogat, oda nézeget, de nem akarja szóba hozni és félbe sem akarja szakítani mesterét. A fél-elf meg nem úgy néz ki, mint akit érdekelne a dolog.*
~Tényleg, vajon miért akar földmágiát tanulni? Sejtem, hogy a természet közelsége csábítja és ha jól tudom, gyógyítani is lehet vele. Nem is Essfyh lenne, ha nem ezt választotta volna. Esetleg még a víz, ami illene hozzá.~
*Persze nem gondolja egészen komolyan. Mindenki azt tanul, amit szeret, azt csinál, ami a szívéhez közel áll. Biztosan más az oka, hogy föld ágat akar tanulmányozni. Már ha egyáltalán van rá ok.
Észreveszi Essfyh kósza pillantását, mely felé néz. Először elkapja szemeit, de aztán önként visszanéz, vajon még mindig felé tekint-e. De az hamar elkapja arcát felőle és derűs mosollyal ismét Worenth felé fordul.*
~Valami hirtelen nagyon felvidította. A földmágia puszta említése lenne? Nehéz elhinni. Vagy talán álcázni akar valamit?~
*Mint csöndes figyelő. úgy hallgatja a mester és Essfyh beszélgetését. Megfordul a fejében, hogy elbúcsúzik és távozik a szobából, hadd beszélgessenek, nem akar zavarni. De amíg próbál dűlőre jutni, az ember mágus maga áll fel ülő helyzetéből és búcsút vesz két vendégétől.*
-Értettem, mester. *Mondja kicsit meghajtva fejét.* Holnapi jelenlétemre számíthatsz.
*A könyv ügyére egy darabig döntve is hagyja magát. Úgy tűnik, mestere eléggé kiismerte ahhoz, hogy tudja, Eireni hajlamos éjjel is munkálkodni. Nem mondhat nemet, mondhatni megtiltja magának. Egyébként is holnap reggel tartják az órát. Nem akar gödrös szemekkel beállítani közéjük.*
-Aludj jól, mester.
*Kilép az ajtón és megvárja, amíg becsukódik az ajtó. Ekkor egyetlen társasága Essfyh marad a folyosón. De csak egy darabig. Szeretne mondani valamit neki. Hiszen amióta betoppant a szobába, egy szót sem szólt se hozzá, sem a mesterhez. Csak búcsúzóul. Ez sajna most sem lesz másképpen.*
-Szép estét, Essfyh kisasszony!
*Azzal, ha a lány nem állja útját, ő be is lép saját szobájába és ingben, meg nadrágban beledől ágyába, majd egy félórás elmélkedés után alszik is.*
~Essfyh nagyon félénk tud lenni. De pont nem én vagyok az, aki ezt szemrehányóan kijelenthetné.~
*Látszik rajta, hogy ideges, valami nyomasztja. Mikor megkapja teáját, akkor is úgy kortyol bele, mintha mérgező lenne. De csak pár pillanat az egész, hirtelen robbanásszerűen pattogni kezd ültében és széles mosolyra húzódik a szája. Furcsa jelenség, meg kell hagyni.*
~Annyira kiszámíthatatlan, hogy az félelmetes.~
*A fiú észre is veszi a kilöttyenő cseppeket, s próbálja valahogyan felhívni rá a lány figyelmét is. Óvatosan mutogat, oda nézeget, de nem akarja szóba hozni és félbe sem akarja szakítani mesterét. A fél-elf meg nem úgy néz ki, mint akit érdekelne a dolog.*
~Tényleg, vajon miért akar földmágiát tanulni? Sejtem, hogy a természet közelsége csábítja és ha jól tudom, gyógyítani is lehet vele. Nem is Essfyh lenne, ha nem ezt választotta volna. Esetleg még a víz, ami illene hozzá.~
*Persze nem gondolja egészen komolyan. Mindenki azt tanul, amit szeret, azt csinál, ami a szívéhez közel áll. Biztosan más az oka, hogy föld ágat akar tanulmányozni. Már ha egyáltalán van rá ok.
Észreveszi Essfyh kósza pillantását, mely felé néz. Először elkapja szemeit, de aztán önként visszanéz, vajon még mindig felé tekint-e. De az hamar elkapja arcát felőle és derűs mosollyal ismét Worenth felé fordul.*
~Valami hirtelen nagyon felvidította. A földmágia puszta említése lenne? Nehéz elhinni. Vagy talán álcázni akar valamit?~
*Mint csöndes figyelő. úgy hallgatja a mester és Essfyh beszélgetését. Megfordul a fejében, hogy elbúcsúzik és távozik a szobából, hadd beszélgessenek, nem akar zavarni. De amíg próbál dűlőre jutni, az ember mágus maga áll fel ülő helyzetéből és búcsút vesz két vendégétől.*
-Értettem, mester. *Mondja kicsit meghajtva fejét.* Holnapi jelenlétemre számíthatsz.
*A könyv ügyére egy darabig döntve is hagyja magát. Úgy tűnik, mestere eléggé kiismerte ahhoz, hogy tudja, Eireni hajlamos éjjel is munkálkodni. Nem mondhat nemet, mondhatni megtiltja magának. Egyébként is holnap reggel tartják az órát. Nem akar gödrös szemekkel beállítani közéjük.*
-Aludj jól, mester.
*Kilép az ajtón és megvárja, amíg becsukódik az ajtó. Ekkor egyetlen társasága Essfyh marad a folyosón. De csak egy darabig. Szeretne mondani valamit neki. Hiszen amióta betoppant a szobába, egy szót sem szólt se hozzá, sem a mesterhez. Csak búcsúzóul. Ez sajna most sem lesz másképpen.*
-Szép estét, Essfyh kisasszony!
*Azzal, ha a lány nem állja útját, ő be is lép saját szobájába és ingben, meg nadrágban beledől ágyába, majd egy félórás elmélkedés után alszik is.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-12 22:00:52
Üzenet elküldve: 2015-10-12 22:00:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia alapozás I.//
* A férfi felkapja fejét Taitos hangjára, szája tele a nemrég orozott kenyérrel.
~ Fel akarja verni a holtakat vagy mi? Vajon... képes lenne rá? Van ilyen mágia? ~
Hosszasan elmerengve közelít a lépcső felé, s annak tetején megállva megpillantja a "fiút" is. *
- Ja, reggelt! Miről van szó?
* Kérdi összevont szemöldökkel, s legszívesebben korábbi kérdését feltenné most, de egyelőre nem teszi, nem tudja, hogy milyen hatást váltana ki a másikból. A kinevetést nem díjazná, azt pedig mégkevésbé ha elijesztené a Zöldfülűt. *
- Reggelit?
* Nyújtja felé a megmaradt fél vekni kenyeret. *
- Csak ezt találtam a boszorkány-konyhában. Meg kell hagyni, jól pakolnak.
* Ha kér, odaadja neki, majd a falnak támaszkodva várja, hogy vagy a többiek jöjjenek ki, vagy Taitos induljon lefelé, mert akkor követi. *
- Nincs valami "normális reggeli kereső" varázslat a tarsolyodban?
* Kérdi mosolyogva, s szemét hosszú pillanatokig lehunyva pihen. *
* A férfi felkapja fejét Taitos hangjára, szája tele a nemrég orozott kenyérrel.
~ Fel akarja verni a holtakat vagy mi? Vajon... képes lenne rá? Van ilyen mágia? ~
Hosszasan elmerengve közelít a lépcső felé, s annak tetején megállva megpillantja a "fiút" is. *
- Ja, reggelt! Miről van szó?
* Kérdi összevont szemöldökkel, s legszívesebben korábbi kérdését feltenné most, de egyelőre nem teszi, nem tudja, hogy milyen hatást váltana ki a másikból. A kinevetést nem díjazná, azt pedig mégkevésbé ha elijesztené a Zöldfülűt. *
- Reggelit?
* Nyújtja felé a megmaradt fél vekni kenyeret. *
- Csak ezt találtam a boszorkány-konyhában. Meg kell hagyni, jól pakolnak.
* Ha kér, odaadja neki, majd a falnak támaszkodva várja, hogy vagy a többiek jöjjenek ki, vagy Taitos induljon lefelé, mert akkor követi. *
- Nincs valami "normális reggeli kereső" varázslat a tarsolyodban?
* Kérdi mosolyogva, s szemét hosszú pillanatokig lehunyva pihen. *
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-12 21:39:39
Üzenet elküldve: 2015-10-12 21:39:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Intézői iroda//
*Hagyja hát menni a két nőt, ők majd rendezik egymást innen. Taitosnak más dolga van most. Nem akarja már ma befejezni a munkát, amit odalent elkezdett, így a mágikus dudát jól lekötözi, és lenyomja egy kupac papírral.*
~Szóljon a rossebnek itt éjjel.~
*Aztán megveti ágyát, s úgy alussza álmát, melyben furcsa álomképek kergetik egymást, és aztán reggel a nap besütő első sugaraira kel.*
//Mágia alapozás I.//
*A szokásos reggeli huzavonát hamar letudja. Eszik, mosdani most nem tervez, hideg van hozzá, majd este hoz vizet magának valahonnan, elvileg kellene itt lennie valami kisebb vízfolyásnak. Sorra veszi az embereket, akiket ma elhívna. Essfyh, Eireni, a jó öreg Zaras, nomeg még aki horogra akad, netán az új hölgyemény is. Kiáll hát a hálók folyosójára, és reggeli jóindulattal elkiáltja magát, hogy a kevéssé mélyen alvók felkeljenek.*
-Jó reggelt! Aki nincs ellene az újnak legyen az ajtóban húsz perc múlva!
*Adja ki az utasítást, hisz szüret idő is van, meg reggel is, meg lassacskán nagyon hideg is. Ezért az egész kimenetelt a köpenyével kezdi, melyet most is csípőből próbál meg varázsolni, és ha minden igaz sikerül is tán neki. Nála van botja, könyve, és kiürített zsákja, melyben tudnak majd élelmet pakolászni. Összeszedi gondolatait, és várja, hogy mellé gyűljenek az emberek.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Hagyja hát menni a két nőt, ők majd rendezik egymást innen. Taitosnak más dolga van most. Nem akarja már ma befejezni a munkát, amit odalent elkezdett, így a mágikus dudát jól lekötözi, és lenyomja egy kupac papírral.*
~Szóljon a rossebnek itt éjjel.~
*Aztán megveti ágyát, s úgy alussza álmát, melyben furcsa álomképek kergetik egymást, és aztán reggel a nap besütő első sugaraira kel.*
//Mágia alapozás I.//
*A szokásos reggeli huzavonát hamar letudja. Eszik, mosdani most nem tervez, hideg van hozzá, majd este hoz vizet magának valahonnan, elvileg kellene itt lennie valami kisebb vízfolyásnak. Sorra veszi az embereket, akiket ma elhívna. Essfyh, Eireni, a jó öreg Zaras, nomeg még aki horogra akad, netán az új hölgyemény is. Kiáll hát a hálók folyosójára, és reggeli jóindulattal elkiáltja magát, hogy a kevéssé mélyen alvók felkeljenek.*
-Jó reggelt! Aki nincs ellene az újnak legyen az ajtóban húsz perc múlva!
*Adja ki az utasítást, hisz szüret idő is van, meg reggel is, meg lassacskán nagyon hideg is. Ezért az egész kimenetelt a köpenyével kezdi, melyet most is csípőből próbál meg varázsolni, és ha minden igaz sikerül is tán neki. Nála van botja, könyve, és kiürített zsákja, melyben tudnak majd élelmet pakolászni. Összeszedi gondolatait, és várja, hogy mellé gyűljenek az emberek.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-12 21:05:18
Üzenet elküldve: 2015-10-12 21:05:18
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni, Essfyh//
*Kérdően emeli fel szemöldökét mikor meghallja, hogy részben ezért jött a lány ezen késői órákon. Bár nagyon érdekelné, hogy a másik ok mi lehetett, drukkol annak, hogy Eireni legyen, lehet megtudta valakitől, hogy a mesteréhez igyekezett. Ha nem az a másik rész, majd kiderül akkor mi is.*
-Te vagy a második, aki a föld ágért érdeklődik, és azt szeretné.
*Vagy harmadik? Caenna emlékei szerint a földet mondta, sőt mintha Taitos is említette volna valamikor korábban. Úgy tűnik legalább két tanítványa lesz a földnél, egy a levegőnél, az már három, és még nem is tisztázódott mindenki kívánsága. Örül neki, viszont nagyon fel kell frissítse elméjét, így valószínűleg fogja alkalmazni a meditációs transz gyakorlatát, az majd segíteni fog, ha nagyon fáradt lesz.*
-Megkezdjük majd az alapoknál, az elem megismerésénél, aztán ott dől el majd igazán, hogy hogyan fekszik neked.
*Látja Essfyh pillantását Eireni felé, és ekkor a hóhajú mágus leszegi fejét, ne zavartassák magukat, csak ismerkedjenek bátran... ha nem lenne saját rezidenciájában még el is fordulna.*
-Miért pont a földmágia? Van valami alapja a választásodnak, vagy csak hasra ütés jellegű? Esetleg tetszenek a földvarázslatok?
*Ismét elnyom magában egy ásítást, és kipillant az ablakon, ahol már nem szűrődnek be a nap gyengécske sugarai, már csak a holdvilág szűrődik be halványan az ablakon. Későre jár, sokkal jobban eltelt az idő mint gondolta volna. Isurii még nem kereste fel, így ma este valószínűleg különalvás lesz... sajnos. Essfyh válasza után felemelkedik ülő helyzetéből, és a két vendége elé lép.*
-Elnézéseteket kell kérnem, de mára kimerültem, ha nem haragszotok, én eltenném magam holnapra. Apropó holnap... egyezzünk meg abban, hogy reggel találkozunk, és ha Taitos megtartja az első órát, akkor meglátogatjuk, és majd aztán megkezdjük az egyéni foglalkozásokat. Viszont szeretném, ha részt vennétek ezeken a csapatépítő órákon... gondolom ez nem szorul magyarázatra. Eireni, Essfyh. *pillant egyikre majd másikra.* -Örültem, holnap találkozunk. Minden jót, és jóéjt. Eireni a könyv ráér ha befejezed holnap, nem muszáj már ma éjszaka görnyedned fölötte. Későre jár.
*Azzal el is köszön a két látogatójától, becsukja utánuk az ajtót, és hamar álomra hajtja a fejét.*
//Napváltás, majd Isurii//
*Korán ébred, most először azonban kipihenten. Igazán nagyszerű az időzítés, mivel ma órát fog ő is tartani, így hosszú napnak néz elébe. Elkészülődik, kimosakodik felöltözik, majd kisétál a szobájából. Első útja a kertbe vezet, ahol magához vesz egy szál virágot felbuzdulva a tegnapi beszélgetésen, amit inasával folytatott. Ezután visszasétál a vezetői részhez, és bekopogtat Isurii ajtaján, majd ha benyit, és ha nyitva van bedugja fejét.*
-Úrnőm ébren vagy? *szól be halkan.* -Bejöhetek? Nem zavarlak? *kérdezi, ha Isurii jelt ad magáról, ha nem, akkor a második és harmadik kérdése el sem hangzik. Ha beléphet, igyekszik minél előbb megpillantani a mágusnőt, majd szó nélkül közelíteni kezd felé tempósan, majd nemes egyszerűséggel szorosan átöleli őt, és tenyerével végigsimítja a hátát.*
-Kérlek nézd el nekem a hevességem, de hiányoztál... nagyon is. *mosolyodik el, és kicsit elveszik Isurii lélektükreiben.* -Jól aludtál? Én bevallom most aludtam a legjobban mióta itt vagyok. Mi lesz a mai programod? Apropó. *nyújtja ki kezét, amit eddig furamód hátul tartott. A kezében egy szál virágot tart, aminek szirmai szépen kinyíltak, sárgás és zöldes színben pompáznak, és a harmatcseppek is még rajta lustálkodnak.*
-Fogadd el tőlem kérlek, igazán megtisztelnél vele. *hajtja meg mélyen fejét, és ebben a pozícióban nyújtja át a virágot a mágusnőnek.*
*Kérdően emeli fel szemöldökét mikor meghallja, hogy részben ezért jött a lány ezen késői órákon. Bár nagyon érdekelné, hogy a másik ok mi lehetett, drukkol annak, hogy Eireni legyen, lehet megtudta valakitől, hogy a mesteréhez igyekezett. Ha nem az a másik rész, majd kiderül akkor mi is.*
-Te vagy a második, aki a föld ágért érdeklődik, és azt szeretné.
*Vagy harmadik? Caenna emlékei szerint a földet mondta, sőt mintha Taitos is említette volna valamikor korábban. Úgy tűnik legalább két tanítványa lesz a földnél, egy a levegőnél, az már három, és még nem is tisztázódott mindenki kívánsága. Örül neki, viszont nagyon fel kell frissítse elméjét, így valószínűleg fogja alkalmazni a meditációs transz gyakorlatát, az majd segíteni fog, ha nagyon fáradt lesz.*
-Megkezdjük majd az alapoknál, az elem megismerésénél, aztán ott dől el majd igazán, hogy hogyan fekszik neked.
*Látja Essfyh pillantását Eireni felé, és ekkor a hóhajú mágus leszegi fejét, ne zavartassák magukat, csak ismerkedjenek bátran... ha nem lenne saját rezidenciájában még el is fordulna.*
-Miért pont a földmágia? Van valami alapja a választásodnak, vagy csak hasra ütés jellegű? Esetleg tetszenek a földvarázslatok?
*Ismét elnyom magában egy ásítást, és kipillant az ablakon, ahol már nem szűrődnek be a nap gyengécske sugarai, már csak a holdvilág szűrődik be halványan az ablakon. Későre jár, sokkal jobban eltelt az idő mint gondolta volna. Isurii még nem kereste fel, így ma este valószínűleg különalvás lesz... sajnos. Essfyh válasza után felemelkedik ülő helyzetéből, és a két vendége elé lép.*
-Elnézéseteket kell kérnem, de mára kimerültem, ha nem haragszotok, én eltenném magam holnapra. Apropó holnap... egyezzünk meg abban, hogy reggel találkozunk, és ha Taitos megtartja az első órát, akkor meglátogatjuk, és majd aztán megkezdjük az egyéni foglalkozásokat. Viszont szeretném, ha részt vennétek ezeken a csapatépítő órákon... gondolom ez nem szorul magyarázatra. Eireni, Essfyh. *pillant egyikre majd másikra.* -Örültem, holnap találkozunk. Minden jót, és jóéjt. Eireni a könyv ráér ha befejezed holnap, nem muszáj már ma éjszaka görnyedned fölötte. Későre jár.
*Azzal el is köszön a két látogatójától, becsukja utánuk az ajtót, és hamar álomra hajtja a fejét.*
//Napváltás, majd Isurii//
*Korán ébred, most először azonban kipihenten. Igazán nagyszerű az időzítés, mivel ma órát fog ő is tartani, így hosszú napnak néz elébe. Elkészülődik, kimosakodik felöltözik, majd kisétál a szobájából. Első útja a kertbe vezet, ahol magához vesz egy szál virágot felbuzdulva a tegnapi beszélgetésen, amit inasával folytatott. Ezután visszasétál a vezetői részhez, és bekopogtat Isurii ajtaján, majd ha benyit, és ha nyitva van bedugja fejét.*
-Úrnőm ébren vagy? *szól be halkan.* -Bejöhetek? Nem zavarlak? *kérdezi, ha Isurii jelt ad magáról, ha nem, akkor a második és harmadik kérdése el sem hangzik. Ha beléphet, igyekszik minél előbb megpillantani a mágusnőt, majd szó nélkül közelíteni kezd felé tempósan, majd nemes egyszerűséggel szorosan átöleli őt, és tenyerével végigsimítja a hátát.*
-Kérlek nézd el nekem a hevességem, de hiányoztál... nagyon is. *mosolyodik el, és kicsit elveszik Isurii lélektükreiben.* -Jól aludtál? Én bevallom most aludtam a legjobban mióta itt vagyok. Mi lesz a mai programod? Apropó. *nyújtja ki kezét, amit eddig furamód hátul tartott. A kezében egy szál virágot tart, aminek szirmai szépen kinyíltak, sárgás és zöldes színben pompáznak, és a harmatcseppek is még rajta lustálkodnak.*
-Fogadd el tőlem kérlek, igazán megtisztelnél vele. *hajtja meg mélyen fejét, és ebben a pozícióban nyújtja át a virágot a mágusnőnek.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-12 20:09:03
Üzenet elküldve: 2015-10-12 20:09:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth, Eireni//
*Essfyh szorongva ül le a szabadon maradt székbe, továbbra is ruháját húzogatva, hátha jobban elfedi a szőrös küllemét. De hála égnek ahogy érzi, mintha máris kicsit kevésbé lenne benne melege. Reméli, hogy lassan már múlik el és nem csak kezdi megszokni a vastag irhát.*
- Tisztán.
*Mondja gyorsan a teát illetően, nehogy időt pocsékoljanak, majd ahogy lehet el is veszi. Igazából nem szereti amúgy sem ízesíteni a teáját, csak ha beteg. De a méz és a cukor könnyebben olvadnak fel a meleg teában, ez pedig Worenth állítása szerint már kihűt. Ennek ellenére óvatosan emeli szájához a csészét, hiszen nem egyszer járt már pórul forró itallal. Eleinte csak a nyelvét próbálja beledugni, hogy csak a hegye égjen meg. De hamar rájön, hogy a mester nem hazudott neki és tényleg egészen hideg. Így már kicsit butának érzi magát a túlzott elővigyázatosság miatt. De ettől függetlenül kortyol egy aprót, hiszen szereti a teát.*
- Részben ezért is jöttem!
*Kiált fel vidáman, a csészét óvatosan az ölébe teszi. Kicsit szégyenlős még, állandóan lesüti a szemeit, de szélesen mosolyog.*
- Pont a föld ággal szeretnék foglalkozni. De örülök, hogyha Taitos is tart majd órát, alig várom.
*Essfyh pattog kicsit ültében örömében, hogy végre történik valami és haladhatnak tanulmányaikkal. A tea pár cseppje a ruhájára fröccsen, de nem igazán törődik vele. Mert amint lankad a beszélgetés kénytelen Eireni felé terelni a pillantását. Akár találkozik a tekintetük akár nem, széles mosolyával szégyenlősen fordul el. Nagyon boldognak érzi magát, hiába feszeng még Worenth társaságában.*
*Essfyh szorongva ül le a szabadon maradt székbe, továbbra is ruháját húzogatva, hátha jobban elfedi a szőrös küllemét. De hála égnek ahogy érzi, mintha máris kicsit kevésbé lenne benne melege. Reméli, hogy lassan már múlik el és nem csak kezdi megszokni a vastag irhát.*
- Tisztán.
*Mondja gyorsan a teát illetően, nehogy időt pocsékoljanak, majd ahogy lehet el is veszi. Igazából nem szereti amúgy sem ízesíteni a teáját, csak ha beteg. De a méz és a cukor könnyebben olvadnak fel a meleg teában, ez pedig Worenth állítása szerint már kihűt. Ennek ellenére óvatosan emeli szájához a csészét, hiszen nem egyszer járt már pórul forró itallal. Eleinte csak a nyelvét próbálja beledugni, hogy csak a hegye égjen meg. De hamar rájön, hogy a mester nem hazudott neki és tényleg egészen hideg. Így már kicsit butának érzi magát a túlzott elővigyázatosság miatt. De ettől függetlenül kortyol egy aprót, hiszen szereti a teát.*
- Részben ezért is jöttem!
*Kiált fel vidáman, a csészét óvatosan az ölébe teszi. Kicsit szégyenlős még, állandóan lesüti a szemeit, de szélesen mosolyog.*
- Pont a föld ággal szeretnék foglalkozni. De örülök, hogyha Taitos is tart majd órát, alig várom.
*Essfyh pattog kicsit ültében örömében, hogy végre történik valami és haladhatnak tanulmányaikkal. A tea pár cseppje a ruhájára fröccsen, de nem igazán törődik vele. Mert amint lankad a beszélgetés kénytelen Eireni felé terelni a pillantását. Akár találkozik a tekintetük akár nem, széles mosolyával szégyenlősen fordul el. Nagyon boldognak érzi magát, hiába feszeng még Worenth társaságában.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-12 18:44:47
Üzenet elküldve: 2015-10-12 18:44:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Még a konyha, előző nap - Kriyon//
*Ha nem is élete legmagvasabb beszélgetésében vesz részt éppen - különben sem az a filozofikus alkat - de hogy mostanában nem szórakozott még ilyen jól, az is biztos. Ide-oda ingatva a fejét kifejezi, hogy a megvakítás legkézenfekvőbb módszerében nem ért egyet a fiúval, bár igaz, hogy nem sokat gondolkodott erről a témáról eddigi élete során.*
- Most komolyan, ha ott a két ujjad, akkor minek a tűz?
*Diadalmas ábrázattal terpeszkedik el a székén, amely testhelyzet kitart kerek kettő másodpercig, amikor is Kriyon közli, hogy ő bizony a sivatag fővárosából származik. A leeső áll és a kistányér méretűre táguló pupillák csupán a kísérőjelenségei annak a lelkendezésnek, amelyet megereszt.*
- Komolyan Wegtorenből jöttél? Imádom azt a helyet! Az a sok homok, meg meleg, meg minden... a sült gyík különben is finom.
*Meglehet, hogy a legtöbben nem ezt a három, általában bosszantóan kellemetlen dolgot említik meg, ha a tűz városáról van éppen szó, de neki tényleg pontosan ezért tetszik annyira.*
- Ja, azt már én is észrevettem, hogy errefelé nem packáznak, ha szorgalomról van szó, de nem is bánom igazából. Tanulni jöttem.
*Vállat von, majd pedig bosszúsan hunyorít az újdonsült becenevét hallva, de nem fűz hozzá megjegyzést. A világért se vallaná be, hogy ez az első, amit ráaggattak.*
- Hogyne. A főzőtűz, például.
*Ő is közelebb hajol az asztal fölött, és lustán elmosolyodik.*
- Nem vagyok az a tucatember, akit zavarna, ha a tömeg kitaszítja, nyugi.
*A másik varázslatát látva talán, ha egy kicsit megrebben a szeme, de csupán egy nem túl nőies horkantást fűz hozzá a látottakhoz.*
*Ha nem is élete legmagvasabb beszélgetésében vesz részt éppen - különben sem az a filozofikus alkat - de hogy mostanában nem szórakozott még ilyen jól, az is biztos. Ide-oda ingatva a fejét kifejezi, hogy a megvakítás legkézenfekvőbb módszerében nem ért egyet a fiúval, bár igaz, hogy nem sokat gondolkodott erről a témáról eddigi élete során.*
- Most komolyan, ha ott a két ujjad, akkor minek a tűz?
*Diadalmas ábrázattal terpeszkedik el a székén, amely testhelyzet kitart kerek kettő másodpercig, amikor is Kriyon közli, hogy ő bizony a sivatag fővárosából származik. A leeső áll és a kistányér méretűre táguló pupillák csupán a kísérőjelenségei annak a lelkendezésnek, amelyet megereszt.*
- Komolyan Wegtorenből jöttél? Imádom azt a helyet! Az a sok homok, meg meleg, meg minden... a sült gyík különben is finom.
*Meglehet, hogy a legtöbben nem ezt a három, általában bosszantóan kellemetlen dolgot említik meg, ha a tűz városáról van éppen szó, de neki tényleg pontosan ezért tetszik annyira.*
- Ja, azt már én is észrevettem, hogy errefelé nem packáznak, ha szorgalomról van szó, de nem is bánom igazából. Tanulni jöttem.
*Vállat von, majd pedig bosszúsan hunyorít az újdonsült becenevét hallva, de nem fűz hozzá megjegyzést. A világért se vallaná be, hogy ez az első, amit ráaggattak.*
- Hogyne. A főzőtűz, például.
*Ő is közelebb hajol az asztal fölött, és lustán elmosolyodik.*
- Nem vagyok az a tucatember, akit zavarna, ha a tömeg kitaszítja, nyugi.
*A másik varázslatát látva talán, ha egy kicsit megrebben a szeme, de csupán egy nem túl nőies horkantást fűz hozzá a látottakhoz.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-12 18:22:59
Üzenet elküldve: 2015-10-12 18:22:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap, új élet, új remények//
*Az este nem maradt már különösebben energiája arra, hogy az új jövevénnyel foglalkozzon, meg kicsit olyannak tűnt, mint Ess. Csöndes, megszeppent, zárkózott. Ő meg nem kifejezetten érezte magában az erőt ahhoz, hogy kíméletesen lehámozza a hímes tojás héját. Jobb a békesség alapon inkább elhúzódott szobájába. Tai remélhetőleg kicsit pontosabban, mint tette azt Ythalával, tájékoztatta és kapott vacsorát, szállást.
Worenth elkaphatta Eirenit a házban, de mivel Isu viszont nem találta Zarast, kicsit várat még magára az a szál.
Mai napi teendői:
-megkeresni Worenthet mert már rettentően hiányzik neki;
-megkeresni az új lányt, hogy kiderítse milyen mélységű tájékoztatást kapott;
-megkeresni Chiarit, hogy előrébb juthassanak a vízmágiában;
-megkeresni Zarast, hogy a jövőbeli terveiről beszélgessenek.
Ezzel vélhetőleg ki is végzi magát erre a napra is. A váratlan eseményekkel is számol, hiszen eddig nem múlt el nap úgy, hogy ne történt volna valami amivel nem tervezett. Szobájában pakolászik, rendezkedik még rövid ideig. Próbálja magát rávenni arra, hogy nekifogjon teendőihez.*
*Az este nem maradt már különösebben energiája arra, hogy az új jövevénnyel foglalkozzon, meg kicsit olyannak tűnt, mint Ess. Csöndes, megszeppent, zárkózott. Ő meg nem kifejezetten érezte magában az erőt ahhoz, hogy kíméletesen lehámozza a hímes tojás héját. Jobb a békesség alapon inkább elhúzódott szobájába. Tai remélhetőleg kicsit pontosabban, mint tette azt Ythalával, tájékoztatta és kapott vacsorát, szállást.
Worenth elkaphatta Eirenit a házban, de mivel Isu viszont nem találta Zarast, kicsit várat még magára az a szál.
Mai napi teendői:
-megkeresni Worenthet mert már rettentően hiányzik neki;
-megkeresni az új lányt, hogy kiderítse milyen mélységű tájékoztatást kapott;
-megkeresni Chiarit, hogy előrébb juthassanak a vízmágiában;
-megkeresni Zarast, hogy a jövőbeli terveiről beszélgessenek.
Ezzel vélhetőleg ki is végzi magát erre a napra is. A váratlan eseményekkel is számol, hiszen eddig nem múlt el nap úgy, hogy ne történt volna valami amivel nem tervezett. Szobájában pakolászik, rendezkedik még rövid ideig. Próbálja magát rávenni arra, hogy nekifogjon teendőihez.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:40:02
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:40:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni, Essfyh//
-Dehogy is foglalj helyet. *inti újra leülésre a lányt, akinek igazán jól mutat a szőrös küllem, mármint ugye úgy, hogy mókás, főleg, hogy ugyan olyan zavarban van mint Eireni, így igazán öröm kettejükre ránézni.*
~Drága gyermekeim úgy összeilletek mint két tojás.~ *mosolyodik el gondolatban, lelki szemeivel már látja őket kéz a kézben, de hogy melyiküké lesz az irányító szerep, azt el sem tudja képzelni.*
-A gyakorlás jó dolog. Ez egy egyszerű varázslat, ezért is szeretem, ha a tanoncok ezt alkalmazzák. Caenna-nak is ezt mutattam meg először. Ezzel sem másban, sem magatokban nem tudtok kárt tenni... legfeljebb nagyon de nagyon melegetek lesz a bundában. *neveti el magát halkan. Mikor Taitos gyakorlati foglalkozását vezette, akkor is hasonló mágiákat tanított neki. Mondjuk ott a mana lövedék is szerepelt a listán, amit ma már nem alkalmazna kezdőknél. Súlyos sebeket nem lehet szerezni vele, de nem akar rögtön támadó szellemű varázslatokat megidézni a tanoncoknak.*
-Nem zavarsz, sőt mi több örülök, hogy benéztél, így legalább tőled megkérdezhetem én magam. *jut is eszébe gyorsan mit is akart inasával üzenni. A teát már rutinosan tölti a csészébe, majd töltés közben a fiatal elf lányra pillant.*
-Cukrot vagy mézet? Esetleg mindkettőt? Vagy csak tisztán kéred? *érdeklődik, szívesen beízesíti neki a teáját, persze ha kéri megteheti saját maga is, a hóhajú mágus nem fog megsértődni. Veheti úgy Essfyh, hogy ahogyan kívánja a teát úgy landol pillanatokon belül a tenyerében. Kicsit tényleg kihűlt már, nagy jóindulattal lehet nevezni langyosnak. Worenth ezután visszaül a helyére.*
-Szóval épp a mágia ágakról beszéltünk. Eireni levegő mágiát szeretne tanulni. Kértem, hogy szóljon nektek, hogy aki levegő vagy föld ágat szeretne tanulni, az jelezze felém, ugyanis ezen két ágat tőlem fogjátok megtanulni. Holnap szerettem volna tartani egy kis elméleti órát, ha csak nem jön közbe valami, mert úgy tudom Taitos szervez közös mágia órát, és ha így van azon fogunk elsődlegesen részt venni. Téged érdekel a levegő vagy a föld ág?
-Dehogy is foglalj helyet. *inti újra leülésre a lányt, akinek igazán jól mutat a szőrös küllem, mármint ugye úgy, hogy mókás, főleg, hogy ugyan olyan zavarban van mint Eireni, így igazán öröm kettejükre ránézni.*
~Drága gyermekeim úgy összeilletek mint két tojás.~ *mosolyodik el gondolatban, lelki szemeivel már látja őket kéz a kézben, de hogy melyiküké lesz az irányító szerep, azt el sem tudja képzelni.*
-A gyakorlás jó dolog. Ez egy egyszerű varázslat, ezért is szeretem, ha a tanoncok ezt alkalmazzák. Caenna-nak is ezt mutattam meg először. Ezzel sem másban, sem magatokban nem tudtok kárt tenni... legfeljebb nagyon de nagyon melegetek lesz a bundában. *neveti el magát halkan. Mikor Taitos gyakorlati foglalkozását vezette, akkor is hasonló mágiákat tanított neki. Mondjuk ott a mana lövedék is szerepelt a listán, amit ma már nem alkalmazna kezdőknél. Súlyos sebeket nem lehet szerezni vele, de nem akar rögtön támadó szellemű varázslatokat megidézni a tanoncoknak.*
-Nem zavarsz, sőt mi több örülök, hogy benéztél, így legalább tőled megkérdezhetem én magam. *jut is eszébe gyorsan mit is akart inasával üzenni. A teát már rutinosan tölti a csészébe, majd töltés közben a fiatal elf lányra pillant.*
-Cukrot vagy mézet? Esetleg mindkettőt? Vagy csak tisztán kéred? *érdeklődik, szívesen beízesíti neki a teáját, persze ha kéri megteheti saját maga is, a hóhajú mágus nem fog megsértődni. Veheti úgy Essfyh, hogy ahogyan kívánja a teát úgy landol pillanatokon belül a tenyerében. Kicsit tényleg kihűlt már, nagy jóindulattal lehet nevezni langyosnak. Worenth ezután visszaül a helyére.*
-Szóval épp a mágia ágakról beszéltünk. Eireni levegő mágiát szeretne tanulni. Kértem, hogy szóljon nektek, hogy aki levegő vagy föld ágat szeretne tanulni, az jelezze felém, ugyanis ezen két ágat tőlem fogjátok megtanulni. Holnap szerettem volna tartani egy kis elméleti órát, ha csak nem jön közbe valami, mert úgy tudom Taitos szervez közös mágia órát, és ha így van azon fogunk elsődlegesen részt venni. Téged érdekel a levegő vagy a föld ág?
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:22:50
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:22:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth, Eireni//
*Essfyh azért örül, hogy engedélyt kap a belépésre. Be is slisszan az ajtón, annyira, hogy minél kevésbé kelljen azt kinyitni, majd a háta mögött be is zárja. Habár már egyből érzi a fojtogató levegőt, hiszen Eirenivel és egy szinte ismeretlen férfivel került egy helyre.*
- Nem zavarok?
*Kérdezi félénk hangján. A következőkben Worenth eszébe juttatja, hogy eleinte miért is indult más szilánkok keresésére. Kicsit mintha meg is döbbenne újonnan az állapotán, ruháját kezdi gyűrögetni, mintha azzal elfedhetné az irháját. Na meg az sem segít a lányon, ahogy a mester odahajol inasához. Úgy érzi magát mint valami felboncolásra váró szörny. Szíve szerint elrohanna, de amit Worenth mond, kicsit feldobja.*
- Jaj, de jó! Remek! Köszönöm!
*áradozik rögtön, mihelyst az irhájával kapcsolatos információ eljut a tudatáig.*
- Úgy döntöttem gyakorolok egy picit és ez lett belőle...
*Gyors magyarázkodásba kezd, görcsösen nem néz egyikükre sem közben. Lényegében Worenth homlokára szegezi a tekintetét és nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy egyáltalán ne nézzen Eirenire. Elképzelni nem tudja mit gondolhat most róla. Hogy milyen csúnya és buta.*
- Én igazán nem akarok zavarni... De talán.. rendben...
*Bizonyára ha Eireni nem lenne itt, sokkal nyugodtabban merné elfogadni a teát, habár most is úgy bólint rá, mintha valamelyikük egy baltával állna a feje fölött nemleges válasz esetén. Zavarának okaik közt Woreth mester nemi identitása sem mellőzhető. Nincsenek jó emlékei továbbra sem, még senki sem írta felül őket igazán.
Apróra összehúzza magát, úgy foglal helyet, mereven a padlót bámulva.*
*Essfyh azért örül, hogy engedélyt kap a belépésre. Be is slisszan az ajtón, annyira, hogy minél kevésbé kelljen azt kinyitni, majd a háta mögött be is zárja. Habár már egyből érzi a fojtogató levegőt, hiszen Eirenivel és egy szinte ismeretlen férfivel került egy helyre.*
- Nem zavarok?
*Kérdezi félénk hangján. A következőkben Worenth eszébe juttatja, hogy eleinte miért is indult más szilánkok keresésére. Kicsit mintha meg is döbbenne újonnan az állapotán, ruháját kezdi gyűrögetni, mintha azzal elfedhetné az irháját. Na meg az sem segít a lányon, ahogy a mester odahajol inasához. Úgy érzi magát mint valami felboncolásra váró szörny. Szíve szerint elrohanna, de amit Worenth mond, kicsit feldobja.*
- Jaj, de jó! Remek! Köszönöm!
*áradozik rögtön, mihelyst az irhájával kapcsolatos információ eljut a tudatáig.*
- Úgy döntöttem gyakorolok egy picit és ez lett belőle...
*Gyors magyarázkodásba kezd, görcsösen nem néz egyikükre sem közben. Lényegében Worenth homlokára szegezi a tekintetét és nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy egyáltalán ne nézzen Eirenire. Elképzelni nem tudja mit gondolhat most róla. Hogy milyen csúnya és buta.*
- Én igazán nem akarok zavarni... De talán.. rendben...
*Bizonyára ha Eireni nem lenne itt, sokkal nyugodtabban merné elfogadni a teát, habár most is úgy bólint rá, mintha valamelyikük egy baltával állna a feje fölött nemleges válasz esetén. Zavarának okaik közt Woreth mester nemi identitása sem mellőzhető. Nincsenek jó emlékei továbbra sem, még senki sem írta felül őket igazán.
Apróra összehúzza magát, úgy foglal helyet, mereven a padlót bámulva.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:05:59
Üzenet elküldve: 2015-10-11 20:05:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth, Essfyh//
*Nem ítéli el mesterét, amiért nem osztja az ő véleményét. Más a tapasztalatuk, máshogyan ismerték meg a többi fajt. Nem lehet segíteni rajta szavakkal, ha valakibe már beleivódott a vélemény, azt nehéz lesz kiszívni. De Eireninek ez nem áll szándékában. A vélemény egy szabad dolog, amibe nem szólhat bele más. Ráadásul magyarázatot is kap arra, hogy az ember miért is ellenszenves az említett lényekkel szemben. Érthető hát ez a fajta viselkedés.*
~Rossz emlékek. Abból nekem is akadt sok. Itt nem egészen a tapasztalatról, hanem a felfogásról van szó. Nem is akarom jobb belátásra bírni. Ha neki ez a véleménye, akkor nem vonhatom kérdőre. De remélem, nem fogok emiatt konfliktusba keveredni sem vele, sem másokkal.~
-Ami a zavart illeti: nem éppen természetes. Értem, mire célzol, de nálam ez fokozott mértékben van jelen. Pontosan elszigeteltségem miatt alakult ki nálam egy fóbia mások közelségére nézve. Ez a hölgyekkel fokozott mértékben van jelen...
*A szék karfájára támaszkodik, s kézfejére helyezi a fejét, úgy hallgatja tovább mesterét. Néhol elbarangol gondolatban, de többnyire figyel. Sóhajt egy nagyot, aztán fokozott figyelemmel néz vissza ismét mesterére.*
~Szóval bármilyen megteszi. Csak legyen szép, gondozott és lehetőleg finom illatú. Valami hozzá illő lenne a legalkalmasabb. A könyvtárban biztosan lesz valami könyv a növénytannal kapcsolatban. Vagy ha nem, akkor a környék adta lehetőségekből kell választanom.~
*Nem szokott ilyen dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonítani. Legalábbis azt hitte, őt ez ennyire nem fogja érdekelni. De mint kiderült, igenis foglalkoztatja. Essfyh egy fontos pont lett számára az elmúlt napokban. Koncentrálni sem nagyon tud, csak ha megerőlteti magát. Ha nincs előle menekvés, akkor valahogyan meg kell oldania. Ez nem más, mint az előrehaladás a cél felé, hogy megismerje a lányt. Ha minden összejön, lesz valaki, akit belátása szerint barátjának tekinthet. Ha Worenth nem lenne a mestere, talán magában már őt is annak mondaná.
Egy újabb sóhaj, majd kopogásra lesznek figyelmesek Worenthel. Az ajtó nyílik is, s Eireni kíváncsian figyeli, ki dugja vajon be a fejét. Elkerekedett szemmel ugrik meg, amikor felismeri a szóban forgó fél-elf lányt, Essfyht. Észreveszi mestere rá meredő, hatalmas szemeit, amire csak még jobban kétségbeesik.*
-Na de mester... *Súgja vissza nagyon halkan.
Bólint, hogy üdvözölje az érkezőt és normálisan visszaül helyére.*
~Mi ez a furcsa szőrzet?~ *Teszi fel értetlenkedve magának a kérdést. Sejti, hogy valami turpisság van a háttérben, de azt a fajta mágiát, amit használt, Eireni még nem ismeri. Worenth megjegyzi a varázslat nevét, amivel ugyan bebizonyosodik, hogy mágia útján nőtt a több réteg irha, de az elf ezzel még mindig nincs sokkal előrébb.* ~Tán fázik?~
*Az ember megint rá néz, amitől azt sem tudja, hova nézzen. Látszik Worenthen, hogy valami szórakoztatja, de ez is csak annyiból tűnik fel neki, hogy megváltozott az ábrázata a beszélgetés alatti archoz képest. Csöndben ül, hadd panaszolja el Essfyh, amit akar. Már ha szeretne bármit is...*
*Nem ítéli el mesterét, amiért nem osztja az ő véleményét. Más a tapasztalatuk, máshogyan ismerték meg a többi fajt. Nem lehet segíteni rajta szavakkal, ha valakibe már beleivódott a vélemény, azt nehéz lesz kiszívni. De Eireninek ez nem áll szándékában. A vélemény egy szabad dolog, amibe nem szólhat bele más. Ráadásul magyarázatot is kap arra, hogy az ember miért is ellenszenves az említett lényekkel szemben. Érthető hát ez a fajta viselkedés.*
~Rossz emlékek. Abból nekem is akadt sok. Itt nem egészen a tapasztalatról, hanem a felfogásról van szó. Nem is akarom jobb belátásra bírni. Ha neki ez a véleménye, akkor nem vonhatom kérdőre. De remélem, nem fogok emiatt konfliktusba keveredni sem vele, sem másokkal.~
-Ami a zavart illeti: nem éppen természetes. Értem, mire célzol, de nálam ez fokozott mértékben van jelen. Pontosan elszigeteltségem miatt alakult ki nálam egy fóbia mások közelségére nézve. Ez a hölgyekkel fokozott mértékben van jelen...
*A szék karfájára támaszkodik, s kézfejére helyezi a fejét, úgy hallgatja tovább mesterét. Néhol elbarangol gondolatban, de többnyire figyel. Sóhajt egy nagyot, aztán fokozott figyelemmel néz vissza ismét mesterére.*
~Szóval bármilyen megteszi. Csak legyen szép, gondozott és lehetőleg finom illatú. Valami hozzá illő lenne a legalkalmasabb. A könyvtárban biztosan lesz valami könyv a növénytannal kapcsolatban. Vagy ha nem, akkor a környék adta lehetőségekből kell választanom.~
*Nem szokott ilyen dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonítani. Legalábbis azt hitte, őt ez ennyire nem fogja érdekelni. De mint kiderült, igenis foglalkoztatja. Essfyh egy fontos pont lett számára az elmúlt napokban. Koncentrálni sem nagyon tud, csak ha megerőlteti magát. Ha nincs előle menekvés, akkor valahogyan meg kell oldania. Ez nem más, mint az előrehaladás a cél felé, hogy megismerje a lányt. Ha minden összejön, lesz valaki, akit belátása szerint barátjának tekinthet. Ha Worenth nem lenne a mestere, talán magában már őt is annak mondaná.
Egy újabb sóhaj, majd kopogásra lesznek figyelmesek Worenthel. Az ajtó nyílik is, s Eireni kíváncsian figyeli, ki dugja vajon be a fejét. Elkerekedett szemmel ugrik meg, amikor felismeri a szóban forgó fél-elf lányt, Essfyht. Észreveszi mestere rá meredő, hatalmas szemeit, amire csak még jobban kétségbeesik.*
-Na de mester... *Súgja vissza nagyon halkan.
Bólint, hogy üdvözölje az érkezőt és normálisan visszaül helyére.*
~Mi ez a furcsa szőrzet?~ *Teszi fel értetlenkedve magának a kérdést. Sejti, hogy valami turpisság van a háttérben, de azt a fajta mágiát, amit használt, Eireni még nem ismeri. Worenth megjegyzi a varázslat nevét, amivel ugyan bebizonyosodik, hogy mágia útján nőtt a több réteg irha, de az elf ezzel még mindig nincs sokkal előrébb.* ~Tán fázik?~
*Az ember megint rá néz, amitől azt sem tudja, hova nézzen. Látszik Worenthen, hogy valami szórakoztatja, de ez is csak annyiból tűnik fel neki, hogy megváltozott az ábrázata a beszélgetés alatti archoz képest. Csöndben ül, hadd panaszolja el Essfyh, amit akar. Már ha szeretne bármit is...*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 19:06:21
Üzenet elküldve: 2015-10-11 19:06:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni, Essfyh//
*Valamilyen formában biztosan megvan bennük, azt ő is tudja, arra lenne kíváncsi, hogy a kiváltó ok, és a belső érzelmek, valamint a megmagyarázhatatlan leírhatatlan érzés azonos e az emberekével, de majd ha nagyon tanulmányozni szeretné a fajok szerelmi életét, majd akkor foglalkozik ezzel a kérdéssel jobban.*
-Azért vagyok szkeptikus velük szemben, mert sok pusztítást láttam tőlük. Felperzselt földeket, feldúlt tanyákat, levadászott prédákat. Nincs jogom ítélkezni senki felett, de számomra egy ork nem olyan értékrendű, mint egy ember. Felvállalom ezen kijelentésemet, ha valaha megbűnhődöm ezért, emelt fővel teszem.
*Nem tudja egy kalap alá venni a két fajt, bármennyire is szeretné ez van, aztán vagy tetszik inasának amit hall, vagy nem, de biztosan tiszteletben fogja majd tartani.*
-A zavar teljesen természetes, az is a szerelem jele lehet. *mosolyodik el.* -Ha nem tudod az nem okvetlen baj. Tudod a nők nagyon jól képesek elrejteni az érzéseiket, még ha oly fiatalok is mint mondjuk Essfyh. Ha nem venné jó néven azt már tudnád hidd el. *neveti el magát. A virág kérdésére már nem olyan nehéz válaszolni.*
-Hidd el nem az a fő, hogy melyiket szereti, hanem maga a virág, és a romantikus gesztus, ami a meglepetés erejével együtt nagyon meghatározó alapja lehet egy esetleges kapcsolat nyitányának. Így azt mondom, örülni fog bármelyik illatos, szép színes változatának. Ha gondolod... *mondaná tovább, de a kopogás megálljt parancsol szavainak, így nem tudja befejezni. Worenth kérdően pillant az ajtó felé, majd lágyan megszólal.*
-Tessék!
*Az ajtó résnyire nyílik, a hang hallatán rögtön összevonja szemeit, majd tágra nyílt szemekkel pillant rá inasára, majd egy pillanat múlva közel hajol hozzá, és a fülébe súg úgy, hogy Essfyh ne hallja meg.*
-Micsoda időzítés nemde? Nők. *mosolyodik el, majd visszahuppan ülő helyzetébe, és az ajtó felé int.*
-Áh te vagy az Essfyh? Micsoda kellemes meglepetés. *mondja közben ismét Eireni felé néz, és alig bírja elnyomni magában a nevetését a helyzet komikussága miatt. Mikor ha most nem jelenik meg a lány, Worenth szent meggyőződése, hogy a nőknek valamiféle különleges érzékük van ehhez.*
-Fáradj be, van még itt egy üres fotel. *int a harmadik, egyben utolsó ülőalkalmasságra, hogy nyugodtan foglaljon helyet.*
-Nocsak-nocsak. Bársonyos irha. Milyen érzés? Mielőtt megijednél mint Caenna neked is elmondom, hogy maximum pár óra és elmúlik a hatás, szóval nyugalom. Eireni inasommal épp a mágiáról beszélgettünk eme késői órákon. Teát? *kérdezi az érkező lánytól kedvesen.* -Mi már fogyasztottunk, de van itt még egy csészére való, igaz már szerintem kissé kihűlt. Miben lehetek segítségedre? *érdeklődik a lánytól, nem pillant inasára de reméli, hogy nincs nagyon zavarban, mert jobb lenne, ha határozottságot sugallna felé.*
*Valamilyen formában biztosan megvan bennük, azt ő is tudja, arra lenne kíváncsi, hogy a kiváltó ok, és a belső érzelmek, valamint a megmagyarázhatatlan leírhatatlan érzés azonos e az emberekével, de majd ha nagyon tanulmányozni szeretné a fajok szerelmi életét, majd akkor foglalkozik ezzel a kérdéssel jobban.*
-Azért vagyok szkeptikus velük szemben, mert sok pusztítást láttam tőlük. Felperzselt földeket, feldúlt tanyákat, levadászott prédákat. Nincs jogom ítélkezni senki felett, de számomra egy ork nem olyan értékrendű, mint egy ember. Felvállalom ezen kijelentésemet, ha valaha megbűnhődöm ezért, emelt fővel teszem.
*Nem tudja egy kalap alá venni a két fajt, bármennyire is szeretné ez van, aztán vagy tetszik inasának amit hall, vagy nem, de biztosan tiszteletben fogja majd tartani.*
-A zavar teljesen természetes, az is a szerelem jele lehet. *mosolyodik el.* -Ha nem tudod az nem okvetlen baj. Tudod a nők nagyon jól képesek elrejteni az érzéseiket, még ha oly fiatalok is mint mondjuk Essfyh. Ha nem venné jó néven azt már tudnád hidd el. *neveti el magát. A virág kérdésére már nem olyan nehéz válaszolni.*
-Hidd el nem az a fő, hogy melyiket szereti, hanem maga a virág, és a romantikus gesztus, ami a meglepetés erejével együtt nagyon meghatározó alapja lehet egy esetleges kapcsolat nyitányának. Így azt mondom, örülni fog bármelyik illatos, szép színes változatának. Ha gondolod... *mondaná tovább, de a kopogás megálljt parancsol szavainak, így nem tudja befejezni. Worenth kérdően pillant az ajtó felé, majd lágyan megszólal.*
-Tessék!
*Az ajtó résnyire nyílik, a hang hallatán rögtön összevonja szemeit, majd tágra nyílt szemekkel pillant rá inasára, majd egy pillanat múlva közel hajol hozzá, és a fülébe súg úgy, hogy Essfyh ne hallja meg.*
-Micsoda időzítés nemde? Nők. *mosolyodik el, majd visszahuppan ülő helyzetébe, és az ajtó felé int.*
-Áh te vagy az Essfyh? Micsoda kellemes meglepetés. *mondja közben ismét Eireni felé néz, és alig bírja elnyomni magában a nevetését a helyzet komikussága miatt. Mikor ha most nem jelenik meg a lány, Worenth szent meggyőződése, hogy a nőknek valamiféle különleges érzékük van ehhez.*
-Fáradj be, van még itt egy üres fotel. *int a harmadik, egyben utolsó ülőalkalmasságra, hogy nyugodtan foglaljon helyet.*
-Nocsak-nocsak. Bársonyos irha. Milyen érzés? Mielőtt megijednél mint Caenna neked is elmondom, hogy maximum pár óra és elmúlik a hatás, szóval nyugalom. Eireni inasommal épp a mágiáról beszélgettünk eme késői órákon. Teát? *kérdezi az érkező lánytól kedvesen.* -Mi már fogyasztottunk, de van itt még egy csészére való, igaz már szerintem kissé kihűlt. Miben lehetek segítségedre? *érdeklődik a lánytól, nem pillant inasára de reméli, hogy nincs nagyon zavarban, mert jobb lenne, ha határozottságot sugallna felé.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 18:40:13
Üzenet elküldve: 2015-10-11 18:40:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 340
OOC üzenetek: 194
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth szobája//
*Essfyh hamar elalszik, de újra rémálmok gyötrik. Ketten vannak, s csak sírnak, könnyeikkel folyót árasztanak, végül már nincs is más csak a végtelen könny-tenger. Essfyht pedig valami megragadja lentről és addig húzza-húzza, míg a töménytelen vízben már fényt sem lát. A lány erre az érzésre riad fel, levegőt kapkodva fordul le az ágyáról nagyot huppanva, mikor rájön, hogy a fuldokló érzés azért tört rá, mert végig a párnájába temette az arcát. Ülőhelyzetbe tornázza magát az ágya mellett, hátát az ágyának dönti, majd kihalássza arcából a kósza hajszálakat, amik az izzadtságtól arcára tapadtak. Pár percig még ül, arcát tenyerébe temeti és igyekszik megnyugtatni magát.
Hogy tényleg visszaálljon a lelki békéje, hosszasan pepecsel a ruhájával, a hajával, a mosakodással (ami jelenleg csak az arca felfrissítésére vonatkozik). Okulva a múltkori helyzetből, amikor barátnője is itt hagyta a helyet, nem is gondol másra, csak arra, hogy tanuljon. Nehezen tud koncentrálni, éppen ezért azt futja át nagyjából, amit ismer, s nem kezd új anyagba. Ezek pedig az Arynától kapott jegyzetek. Eléggé el van kámpicsorodva, de talán egy varázslat, ami sikerül, eléggé fel fogja tudni a hangulatát. Ezt gyorsan ki is próbálja a gyakorlatban, s magában reménykedik, hogy működni fog. Ha sikerül, akkor az ártatlan kislány ábrázata eltűnik a sok szőr alatt. Ha sikerül egy kicsit kétségbeesik, mert nem biztos abban, hogy mikor is fog eltűnni róla ez a sok irha. Nem is csoda, ha úgy határoz, hogy felkeresi valamelyik társát. A folyosón kommandó módban lopakodik végig, s az egyik szobából, pontosabban Worenthéből hangokat hall. Fél a férfitól, de ha tudna vele beszélni, az csak kapóra jönne. Ha jól emlékszik Worenth mester foglalkozik a mágia föld ágával, Ess pedig pont ezzel szeretne foglalkozni a későbbiekben. Talán beszélhetne vele erről. Lelkesedésében és félelmében meg is feledkezik arról, hogy talán nem egyedül van. Kopog néhányat, gyengén ugyan, de hallhatón. Ha kap választ, benyit, de ha pár pillanatig nem válaszolnak akkor is.*
- Szép napot!
*Köszön be, ahogy csak a fejét dugja be, hogy lássa milyen szituációt zavart meg. *
A hozzászólás írója (Essfyh Riorenia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.11 18:41:25
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a következő három körre bőre és testszőrzete egy vadállathoz válik hasonlatossá, megvédve őt akár a rendkívüli hidegtől is.
*Essfyh hamar elalszik, de újra rémálmok gyötrik. Ketten vannak, s csak sírnak, könnyeikkel folyót árasztanak, végül már nincs is más csak a végtelen könny-tenger. Essfyht pedig valami megragadja lentről és addig húzza-húzza, míg a töménytelen vízben már fényt sem lát. A lány erre az érzésre riad fel, levegőt kapkodva fordul le az ágyáról nagyot huppanva, mikor rájön, hogy a fuldokló érzés azért tört rá, mert végig a párnájába temette az arcát. Ülőhelyzetbe tornázza magát az ágya mellett, hátát az ágyának dönti, majd kihalássza arcából a kósza hajszálakat, amik az izzadtságtól arcára tapadtak. Pár percig még ül, arcát tenyerébe temeti és igyekszik megnyugtatni magát.
Hogy tényleg visszaálljon a lelki békéje, hosszasan pepecsel a ruhájával, a hajával, a mosakodással (ami jelenleg csak az arca felfrissítésére vonatkozik). Okulva a múltkori helyzetből, amikor barátnője is itt hagyta a helyet, nem is gondol másra, csak arra, hogy tanuljon. Nehezen tud koncentrálni, éppen ezért azt futja át nagyjából, amit ismer, s nem kezd új anyagba. Ezek pedig az Arynától kapott jegyzetek. Eléggé el van kámpicsorodva, de talán egy varázslat, ami sikerül, eléggé fel fogja tudni a hangulatát. Ezt gyorsan ki is próbálja a gyakorlatban, s magában reménykedik, hogy működni fog. Ha sikerül, akkor az ártatlan kislány ábrázata eltűnik a sok szőr alatt. Ha sikerül egy kicsit kétségbeesik, mert nem biztos abban, hogy mikor is fog eltűnni róla ez a sok irha. Nem is csoda, ha úgy határoz, hogy felkeresi valamelyik társát. A folyosón kommandó módban lopakodik végig, s az egyik szobából, pontosabban Worenthéből hangokat hall. Fél a férfitól, de ha tudna vele beszélni, az csak kapóra jönne. Ha jól emlékszik Worenth mester foglalkozik a mágia föld ágával, Ess pedig pont ezzel szeretne foglalkozni a későbbiekben. Talán beszélhetne vele erről. Lelkesedésében és félelmében meg is feledkezik arról, hogy talán nem egyedül van. Kopog néhányat, gyengén ugyan, de hallhatón. Ha kap választ, benyit, de ha pár pillanatig nem válaszolnak akkor is.*
- Szép napot!
*Köszön be, ahogy csak a fejét dugja be, hogy lássa milyen szituációt zavart meg. *
A hozzászólás írója (Essfyh Riorenia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.11 18:41:25
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a következő három körre bőre és testszőrzete egy vadállathoz válik hasonlatossá, megvédve őt akár a rendkívüli hidegtől is.
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 17:07:05
Üzenet elküldve: 2015-10-11 17:07:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Kicsit furcsállja, hogy mestere ilyen dolgokon "morfondírozik". Ember, elf, ork, vagy bármi legyen az illető, ott van a szeretet érzelme. Ebben biztos. Nem hiába nevezhetőek értelmes lényeknek, fajoknak. Azok, akik értelemmel, józan ésszel rendelkeznek, azoknak már van érzelmük. Márpedig ha egy faj, nevezetesen az orkok, akiket az emberek például nagyon utálnak - tisztelet övezi a kivételeket -, képesek voltak idáig fennmaradni, kizárt, hogy ne lenne szeretetük. Kegyetlenek ugyan, ahogyan a legtöbben tekintenek rájuk, de legalább a saját faját szeretnie kell, hogy egyáltalán fennmaradhasson. Ez az elmélet bőven elég bizonyíték Eireni számára.*
-Biztos vagyok benne, hogy a szeretet egy olyan dolog, amivel minden értelmes lény rendelkezhet. Nem tudom, hogyan viszonyulsz az orkokhoz, de számomra ők ugyanolyan értékesek, mint a saját fajom. Nem ítélem el őket csak azért, mert a múltban néhány maroknyi képviselőjük barbár módon mészárolt. Vannak köztük békések, erkölcsösek is és képesek a szeretetre, ebben biztos vagyok.
*Erről napokig lehetne beszélni. Ki kinek a pártját fogja, melyik faj a vezető, ki a rossz, ki a jó. Mindezekre Eireni egy egyszerű tagadással válaszolna: "Egyik sem."
Való igaz, az ő életét is sötét bőrűek tették tönkre, de emiatt az egyetlen dolog miatt nem érzi jogosnak a neheztelést a többi sötételfre vagy éppen orkra.
De a téma kicsit eltért az eredetitől. Ezt észre is veszi, amikor Worenth újabb kérdést tesz fel. Méghozzá egy fogós, nehéz kérdést. Nincs sem ideje, sem válasza válaszolni. Mestere tanácsokkal látja el, de ő maga sem tudja éppen, hogy Essfyh vajon hogy viszonyulhat ehhez a dologhoz?*
-Őszintén? Nem tudom. Mindig keresem a mások arckifejezése mögötti érzelmeket, hogy kiderítsem, mit tartalmaz valójában a szavuk. Szégyenemre van, hogy éves praktikák után nem vagyok képes átlátni egy olyan lány viselkedésén, csak mert zavarban vagyok a jelenlétében.
*Pedig tudja magáról, mennyire gondolkodó egy alak. Mondhatni gyanakvó, de ő inkább azt a kifejezést használja erre, hogy "jó emberismerő".
Megtörölgeti homlokát, letörölve ezzel pár csepp verejtéket. A téma komoly számára, ugyanakkor kínos is. Főleg azért, mert olyan érzése van, mintha kibeszélnék Essfyht a háta mögött. Ilyen tiszteletlen dolgot nem szeretne csinálni, pláne egy olyan lánnyal nem, akitől hevesen ver a szíve. Az egyetlen személy évek óta, aki érzelmileg megfogta.*
-Igen, virágok. Sok botanikus könyvben és történetben is írják, hogy a virágok igen közkedveltek a hölgyek körében. De mégis, vajon ő milyet szerethet?
*Ezzel el is árulja szándékait: elhatározta, hogy élni fog ezzel a romantikus gesztussal. De majd akkor, ha a lánnyal sikerül kialakítaniuk valami vidámabb, pozitívabb témát, mint Eireni múltja. Valljuk be, az nem éppen a legjobb téma az udvarlásra...*
*Kicsit furcsállja, hogy mestere ilyen dolgokon "morfondírozik". Ember, elf, ork, vagy bármi legyen az illető, ott van a szeretet érzelme. Ebben biztos. Nem hiába nevezhetőek értelmes lényeknek, fajoknak. Azok, akik értelemmel, józan ésszel rendelkeznek, azoknak már van érzelmük. Márpedig ha egy faj, nevezetesen az orkok, akiket az emberek például nagyon utálnak - tisztelet övezi a kivételeket -, képesek voltak idáig fennmaradni, kizárt, hogy ne lenne szeretetük. Kegyetlenek ugyan, ahogyan a legtöbben tekintenek rájuk, de legalább a saját faját szeretnie kell, hogy egyáltalán fennmaradhasson. Ez az elmélet bőven elég bizonyíték Eireni számára.*
-Biztos vagyok benne, hogy a szeretet egy olyan dolog, amivel minden értelmes lény rendelkezhet. Nem tudom, hogyan viszonyulsz az orkokhoz, de számomra ők ugyanolyan értékesek, mint a saját fajom. Nem ítélem el őket csak azért, mert a múltban néhány maroknyi képviselőjük barbár módon mészárolt. Vannak köztük békések, erkölcsösek is és képesek a szeretetre, ebben biztos vagyok.
*Erről napokig lehetne beszélni. Ki kinek a pártját fogja, melyik faj a vezető, ki a rossz, ki a jó. Mindezekre Eireni egy egyszerű tagadással válaszolna: "Egyik sem."
Való igaz, az ő életét is sötét bőrűek tették tönkre, de emiatt az egyetlen dolog miatt nem érzi jogosnak a neheztelést a többi sötételfre vagy éppen orkra.
De a téma kicsit eltért az eredetitől. Ezt észre is veszi, amikor Worenth újabb kérdést tesz fel. Méghozzá egy fogós, nehéz kérdést. Nincs sem ideje, sem válasza válaszolni. Mestere tanácsokkal látja el, de ő maga sem tudja éppen, hogy Essfyh vajon hogy viszonyulhat ehhez a dologhoz?*
-Őszintén? Nem tudom. Mindig keresem a mások arckifejezése mögötti érzelmeket, hogy kiderítsem, mit tartalmaz valójában a szavuk. Szégyenemre van, hogy éves praktikák után nem vagyok képes átlátni egy olyan lány viselkedésén, csak mert zavarban vagyok a jelenlétében.
*Pedig tudja magáról, mennyire gondolkodó egy alak. Mondhatni gyanakvó, de ő inkább azt a kifejezést használja erre, hogy "jó emberismerő".
Megtörölgeti homlokát, letörölve ezzel pár csepp verejtéket. A téma komoly számára, ugyanakkor kínos is. Főleg azért, mert olyan érzése van, mintha kibeszélnék Essfyht a háta mögött. Ilyen tiszteletlen dolgot nem szeretne csinálni, pláne egy olyan lánnyal nem, akitől hevesen ver a szíve. Az egyetlen személy évek óta, aki érzelmileg megfogta.*
-Igen, virágok. Sok botanikus könyvben és történetben is írják, hogy a virágok igen közkedveltek a hölgyek körében. De mégis, vajon ő milyet szerethet?
*Ezzel el is árulja szándékait: elhatározta, hogy élni fog ezzel a romantikus gesztussal. De majd akkor, ha a lánnyal sikerül kialakítaniuk valami vidámabb, pozitívabb témát, mint Eireni múltja. Valljuk be, az nem éppen a legjobb téma az udvarlásra...*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 15:24:12
Üzenet elküldve: 2015-10-11 15:24:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Intézői iroda//
*Ismeretlen nevek hangzanak el, tanácstalanul tekintget a nőre, bár annak szándéka egészen nyilvánvaló; nem zavarják el, kap szállást, munkát, tanulhat is. Egyre határozottabban, bátrabban, serényebben bólogat Chiari javaslatára.*
-Igen, szívesen segítek, konyhában. Meg bármiben.
*Lelkesedése ellenére elég bizonytalanul mozog azon a területen, de nem lehet olyan nagy dolog. A pár apróság említésére ismét kétségbeesetten kapja pillantását a legényre. Aggasztóan félelmetes, ahogy ezek ketten feje felett döntenek további sorsáról.
Aprócskát biccent a helybeazonosítására, bár semmit nem mond neki a szép elnevezés. Szabályok, árak, elsőre igen félelmetes hallani is. Ám ahogy sorolja őket Taitos úgy nyugszik meg lelke. Már miért akarna ő elmenni egy biztonságos helyről? Miért akarná kockáztatni új testét? Badarság! Egy aprócska mosolyt villantva fogadja hát el épp oly gyorsan, és meggondolatlanul a feltételeket, mint ahogyan tette az mindig is.*
-Ledolgozom. És nincs hova mennem.
*Isurii mester, ijesztő, és szigorú. Neki biztos nem akarna csalódást okozni. A férfi változatával szíve szerint találkozni sem.*
-De ők, nem gonoszak, igaz?
*Merészel egy számára igen lényeges kérdést feltenni. A sejthető, és egyértelmű választ bevárva, maga is letud egyet a gyógyítónak felelve.*
-Sok sebem volt, az arcomon is. És a kedves öregember a toronyban, valami zöld kencét adott rá. Napokig tiszta zöld volt az arcom.
*lehet mókásan hangzik, ő mégis a létező legnagyobb katasztrófaként adja elő.*
-Megfelel.
*Vágja rá rögvest a kérdésre, majd ismét az intézőre figyelve vonogatja vállát. ruhája épp nincs azon kívül, mit magán hord, egyebe sem.*
-Köszönöm. Igenis, jelentkezem. Köszönöm.
*Hálálkodik, hiszen van miért, majd készülődik maga is az induláshoz.*
-Lapu?
*Ereszt meg egy széles mosolyt.*
-Tetszik, és. Köszönöm. Jó éjt.
*Majd ezúttal mint előzőleg Esst, most Chiarit követi szófogadóan, el nem mozdulva sarkából. magában még ízlelgeti új nevét. Pocsék név. Közönséges. Sehogy sem illik egy tündérhez. Viszont épp megfelelő egy senkifia emberlánynak.*
*Ismeretlen nevek hangzanak el, tanácstalanul tekintget a nőre, bár annak szándéka egészen nyilvánvaló; nem zavarják el, kap szállást, munkát, tanulhat is. Egyre határozottabban, bátrabban, serényebben bólogat Chiari javaslatára.*
-Igen, szívesen segítek, konyhában. Meg bármiben.
*Lelkesedése ellenére elég bizonytalanul mozog azon a területen, de nem lehet olyan nagy dolog. A pár apróság említésére ismét kétségbeesetten kapja pillantását a legényre. Aggasztóan félelmetes, ahogy ezek ketten feje felett döntenek további sorsáról.
Aprócskát biccent a helybeazonosítására, bár semmit nem mond neki a szép elnevezés. Szabályok, árak, elsőre igen félelmetes hallani is. Ám ahogy sorolja őket Taitos úgy nyugszik meg lelke. Már miért akarna ő elmenni egy biztonságos helyről? Miért akarná kockáztatni új testét? Badarság! Egy aprócska mosolyt villantva fogadja hát el épp oly gyorsan, és meggondolatlanul a feltételeket, mint ahogyan tette az mindig is.*
-Ledolgozom. És nincs hova mennem.
*Isurii mester, ijesztő, és szigorú. Neki biztos nem akarna csalódást okozni. A férfi változatával szíve szerint találkozni sem.*
-De ők, nem gonoszak, igaz?
*Merészel egy számára igen lényeges kérdést feltenni. A sejthető, és egyértelmű választ bevárva, maga is letud egyet a gyógyítónak felelve.*
-Sok sebem volt, az arcomon is. És a kedves öregember a toronyban, valami zöld kencét adott rá. Napokig tiszta zöld volt az arcom.
*lehet mókásan hangzik, ő mégis a létező legnagyobb katasztrófaként adja elő.*
-Megfelel.
*Vágja rá rögvest a kérdésre, majd ismét az intézőre figyelve vonogatja vállát. ruhája épp nincs azon kívül, mit magán hord, egyebe sem.*
-Köszönöm. Igenis, jelentkezem. Köszönöm.
*Hálálkodik, hiszen van miért, majd készülődik maga is az induláshoz.*
-Lapu?
*Ereszt meg egy széles mosolyt.*
-Tetszik, és. Köszönöm. Jó éjt.
*Majd ezúttal mint előzőleg Esst, most Chiarit követi szófogadóan, el nem mozdulva sarkából. magában még ízlelgeti új nevét. Pocsék név. Közönséges. Sehogy sem illik egy tündérhez. Viszont épp megfelelő egy senkifia emberlánynak.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 13:29:01
Üzenet elküldve: 2015-10-11 13:29:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Érezhető, hogy Eireni nagyon figyel a mester szavaira, aki kíváncsi rá, hogy mi foroghat inasa fejében, bár azért azt lehet sejteni, nagyjából az, ami mindenkinek a fejében megfordul. Egyébiránt kifejtette a szerelem témát, ugyanakkor éppen arra gondol, hogy vajon a többi fajnál is létezik e a szerelem? Létezik e vajon ez az érzés? Sosem tanulmányozta még ezt a dolgot, annyit tud, hogy a félvéreknek nem lehet gyermekük, mert terméketlenek, de arra kíváncsi lenne, hogy maga az érzés jelen van e, és erre Eireni megadhatja a választ, ha hasonlókat érez. Az meg különösen érdekelné, hogy vajon az orkoknál is létezik e ez valamilyen formában, vagy csak párzanak és semmi több.*
-Köszönöm! Rég volt már. Megőriztem magamban a szép emlékeket, és mára már erősebbé vállt a gyászomnál. Viszont néha megfeledkezem róla. Utoljára Isurii úrnő juttatta eszembe.
*A következő szavakat határozott bólintás követi.*
-Tudod nagyon jól, hogy ha bármi bánt bizalmasan fordulhatsz hozzám, szívesen meghallgatom, és adok tanácsot. Ez a minimum a szolgálataidért cserében, ezért is védtelek meg a múltkor... tudod Kagan-nál a Vashegyen.
*Tehát az is beigazolódik, hogy valóban ilyeneket érez, akkor bizony nem ártana neki még pár tanács, hogy ha már így alakul, összejöjjön a dolog.*
-Épp azon morfondíroztam az imént, hogy vajon a szerelem a többi fajnál is ugyanúgy működik e, mondjuk nálatok elfeknél, de úgy tűnik igen. Igen ez mindenképpen a szeretet jele, de hogy a szerelemé e, nos az is hamarosan kiderül. Tudom, hogy furcsa érzés, de ne zárkózz el előle.
*Saját érdekében mondja, sőt még saját tapasztalatból is, mert ő is volt már így, hogy elzárkózott egy esetleges kapcsolat elől, bár ezen gátak átszakadtak Isurii miatt.*
-Hogy érzed Essfyh-n? Mikor vele vagy, érzel nála is hasonló szimpátiát? Ő is jól érzi magát a te társaságodban? Mert ha igen azt javaslom, és ezt kérlek fogadd meg, hogy meríts erőt a bátorságból, és legyél határozott! Essfyh és félénk személyiség, de te vagy a férfi, és ezt éreztetned is kell vele. Meg persze kedveskedj neki valamivel. Sőt! *lelkesedik fel a mágus.* -Ha neked lennék vinnék neki egy szép szál virágot a kertből. Megmondod neki, hogy épp a kertben jártál, és te jutottál eszembe a virágról. *mosolyodik el.* -Na mit szólsz? *kérdezi látszólag nagyon belelkesedett. Ekkor éri villámcsapásszerűen a felismerés.*
~Én miért nem vittem még Isurii-nak virágot?~
*Érezhető, hogy Eireni nagyon figyel a mester szavaira, aki kíváncsi rá, hogy mi foroghat inasa fejében, bár azért azt lehet sejteni, nagyjából az, ami mindenkinek a fejében megfordul. Egyébiránt kifejtette a szerelem témát, ugyanakkor éppen arra gondol, hogy vajon a többi fajnál is létezik e a szerelem? Létezik e vajon ez az érzés? Sosem tanulmányozta még ezt a dolgot, annyit tud, hogy a félvéreknek nem lehet gyermekük, mert terméketlenek, de arra kíváncsi lenne, hogy maga az érzés jelen van e, és erre Eireni megadhatja a választ, ha hasonlókat érez. Az meg különösen érdekelné, hogy vajon az orkoknál is létezik e ez valamilyen formában, vagy csak párzanak és semmi több.*
-Köszönöm! Rég volt már. Megőriztem magamban a szép emlékeket, és mára már erősebbé vállt a gyászomnál. Viszont néha megfeledkezem róla. Utoljára Isurii úrnő juttatta eszembe.
*A következő szavakat határozott bólintás követi.*
-Tudod nagyon jól, hogy ha bármi bánt bizalmasan fordulhatsz hozzám, szívesen meghallgatom, és adok tanácsot. Ez a minimum a szolgálataidért cserében, ezért is védtelek meg a múltkor... tudod Kagan-nál a Vashegyen.
*Tehát az is beigazolódik, hogy valóban ilyeneket érez, akkor bizony nem ártana neki még pár tanács, hogy ha már így alakul, összejöjjön a dolog.*
-Épp azon morfondíroztam az imént, hogy vajon a szerelem a többi fajnál is ugyanúgy működik e, mondjuk nálatok elfeknél, de úgy tűnik igen. Igen ez mindenképpen a szeretet jele, de hogy a szerelemé e, nos az is hamarosan kiderül. Tudom, hogy furcsa érzés, de ne zárkózz el előle.
*Saját érdekében mondja, sőt még saját tapasztalatból is, mert ő is volt már így, hogy elzárkózott egy esetleges kapcsolat elől, bár ezen gátak átszakadtak Isurii miatt.*
-Hogy érzed Essfyh-n? Mikor vele vagy, érzel nála is hasonló szimpátiát? Ő is jól érzi magát a te társaságodban? Mert ha igen azt javaslom, és ezt kérlek fogadd meg, hogy meríts erőt a bátorságból, és legyél határozott! Essfyh és félénk személyiség, de te vagy a férfi, és ezt éreztetned is kell vele. Meg persze kedveskedj neki valamivel. Sőt! *lelkesedik fel a mágus.* -Ha neked lennék vinnék neki egy szép szál virágot a kertből. Megmondod neki, hogy épp a kertben jártál, és te jutottál eszembe a virágról. *mosolyodik el.* -Na mit szólsz? *kérdezi látszólag nagyon belelkesedett. Ekkor éri villámcsapásszerűen a felismerés.*
~Én miért nem vittem még Isurii-nak virágot?~
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 12:50:13
Üzenet elküldve: 2015-10-11 12:50:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*A kérdés valóban fogós, az elf szemszögéből pedig egyenesen kínos. Gondolja, hogy soha senkinek nem adtak utasítást, mit hogyan csináljon ilyen ügyekben. Senkinek nem rágták a szájába, mit mondjon egy lánynak, hogyan legyen szerelmes. Miért tennék ezt másképp Eireni esetében? Bár Worenth úgy tűnik, készségesen válaszol.
A "kedves barátom" megszólítás kicsit hirtelen éri. Így még nem szólította mestere. De ezzel a pajkos megszóltással sikerült még kínosabbá tennie a beszélgetés új témáját. Mintha szövögetnének valamit. De hamarosan komoly hangvételt vesz a dolog, azaz Worenth szavai. Mindet egytől egyig belevés az emlékezetébe. Talán legutóbb akkor figyelt ennyire, amikor a mágusgyűlés volt Amon Ruadhon. A téma őt felettébb komolyan érinti, tekintve, mennyire kétségbeesett tud lenni a szerelem kérdésében.*
~Jól gondoltam hát, a mesterhez nyugodt szívvel fordulhatok. Nem is kívánhatnék jobb tanárt egy ilyen megértő személynél.~
*Az elf nem tartozik a hadakozó szellemű férfiak körébe. Jobb szereti a békét, mind a hadászatban, mind az általános élet kapcsolataiban. Mestere ekkori szavainál felcsillan szemeiben a remény. Szóval mégis, biztosan van valaki odakint a világban, aki pont az olyan szelíd férfiakat szereti, mint Eireni? Bármennyire is mondtak ellen érvei ezzel a ténnyel szemben, örömmel fogadja el most, hogy tévedett.*
-Vallom, hogy a szerelem kedves érzés. Annak ellenére, hogy soha nem éreztem...
*Worenth elmondása alapján viszont más is beigazolódik: valószínű lenne, hogy most szerelmes? Elgondolkodik, vajon benne megvannak-e ezek az érzések, a kétségek és a gondolatok. Mikor a lánnyal van, furcsa dolog járja át a testét. Mintha feszengene, mégis jól érzi magát, kényelmesen, ha a közelében van. Sokat gondol rá, s ami meglepi: ugyanazok, amiket mestere is említ. Lágy kezek érintése, az ölelés, amit hirtelen kapott. És a mosoly, amit nem tud elfelejteni. Az arc, ami beleivódott fejébe és megfertőzte az elméjét. A tudat, hogy most talán tényleg szerelmes, még jobban zavarba hozza. De legmélyen egy meleg érzés is átjárja. Talán öröm. Örül, hogy végre sikerült olyan érzelmi szintre nőnie, amiről addig csak álmodott. De az álom itt még nem ér véget, vélja ezzel nem teljesedett be.*
-Igazán sajnálom, mester. Hadd fejezzem ki együttérzésem! *Mondja halkan, magában békét kívánva az elhunytnak. Nem hiszi, hogy jótt tett volna a lány Worenth eszébe juttatásával. De hálája kifejezésekor egyértelművé válik neki, hogy a rossz történet ellenére szívesen emlékszik vissza rá.*
-Így is sokat tudtam meg. Köszönöm, mester. Hálás vagyok, hogy hozzád mindig fordulhatok.
~Hogy Essfyh több-e, mint barát? Nem is tudom, ki nekem egyáltalán a barátom? Akit annak tartok? De nem ez a lényeg... Mit válaszoljak erre?~
*Egy sóhaj után bevallja a nyilvánvalót.*
-Igen, ezeket érzem. Ez azt jelenti, hogy... *Nyel egyet. Alig bír megülni a helyén, úgy dörzsölgeti combjait. De az utolsó szónál szemeivel felnéz Worenthre.* Szeretem?
*A kérdés valóban fogós, az elf szemszögéből pedig egyenesen kínos. Gondolja, hogy soha senkinek nem adtak utasítást, mit hogyan csináljon ilyen ügyekben. Senkinek nem rágták a szájába, mit mondjon egy lánynak, hogyan legyen szerelmes. Miért tennék ezt másképp Eireni esetében? Bár Worenth úgy tűnik, készségesen válaszol.
A "kedves barátom" megszólítás kicsit hirtelen éri. Így még nem szólította mestere. De ezzel a pajkos megszóltással sikerült még kínosabbá tennie a beszélgetés új témáját. Mintha szövögetnének valamit. De hamarosan komoly hangvételt vesz a dolog, azaz Worenth szavai. Mindet egytől egyig belevés az emlékezetébe. Talán legutóbb akkor figyelt ennyire, amikor a mágusgyűlés volt Amon Ruadhon. A téma őt felettébb komolyan érinti, tekintve, mennyire kétségbeesett tud lenni a szerelem kérdésében.*
~Jól gondoltam hát, a mesterhez nyugodt szívvel fordulhatok. Nem is kívánhatnék jobb tanárt egy ilyen megértő személynél.~
*Az elf nem tartozik a hadakozó szellemű férfiak körébe. Jobb szereti a békét, mind a hadászatban, mind az általános élet kapcsolataiban. Mestere ekkori szavainál felcsillan szemeiben a remény. Szóval mégis, biztosan van valaki odakint a világban, aki pont az olyan szelíd férfiakat szereti, mint Eireni? Bármennyire is mondtak ellen érvei ezzel a ténnyel szemben, örömmel fogadja el most, hogy tévedett.*
-Vallom, hogy a szerelem kedves érzés. Annak ellenére, hogy soha nem éreztem...
*Worenth elmondása alapján viszont más is beigazolódik: valószínű lenne, hogy most szerelmes? Elgondolkodik, vajon benne megvannak-e ezek az érzések, a kétségek és a gondolatok. Mikor a lánnyal van, furcsa dolog járja át a testét. Mintha feszengene, mégis jól érzi magát, kényelmesen, ha a közelében van. Sokat gondol rá, s ami meglepi: ugyanazok, amiket mestere is említ. Lágy kezek érintése, az ölelés, amit hirtelen kapott. És a mosoly, amit nem tud elfelejteni. Az arc, ami beleivódott fejébe és megfertőzte az elméjét. A tudat, hogy most talán tényleg szerelmes, még jobban zavarba hozza. De legmélyen egy meleg érzés is átjárja. Talán öröm. Örül, hogy végre sikerült olyan érzelmi szintre nőnie, amiről addig csak álmodott. De az álom itt még nem ér véget, vélja ezzel nem teljesedett be.*
-Igazán sajnálom, mester. Hadd fejezzem ki együttérzésem! *Mondja halkan, magában békét kívánva az elhunytnak. Nem hiszi, hogy jótt tett volna a lány Worenth eszébe juttatásával. De hálája kifejezésekor egyértelművé válik neki, hogy a rossz történet ellenére szívesen emlékszik vissza rá.*
-Így is sokat tudtam meg. Köszönöm, mester. Hálás vagyok, hogy hozzád mindig fordulhatok.
~Hogy Essfyh több-e, mint barát? Nem is tudom, ki nekem egyáltalán a barátom? Akit annak tartok? De nem ez a lényeg... Mit válaszoljak erre?~
*Egy sóhaj után bevallja a nyilvánvalót.*
-Igen, ezeket érzem. Ez azt jelenti, hogy... *Nyel egyet. Alig bír megülni a helyén, úgy dörzsölgeti combjait. De az utolsó szónál szemeivel felnéz Worenthre.* Szeretem?
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 11:38:37
Üzenet elküldve: 2015-10-11 11:38:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
*Mintha meg sem hallotta volna a kérdését, azonban nem gond, valahogy sejtette, hogy Essfyh gondolata nem hagyja nyugodni a fiút. Látja rajta a kételyt, hogy szívesen beszélne róla, ugyanakkor mégsem, és végül csak kibukik belőle egy kérdés, na de nem is akármilyen. Eireni a szerelemről kérdez, ami talán nem kis túlzás azt állítani, hogy a legnehezebben megfogalmazható dolgok között lehet, olyan, amit érezni kell, szavakba önteni szinte lehetetlen. Persze Worenth tapasztaltabb már nők terén, nyilván megélt már egy-két dolgot, ugyanakkor tapasztalata mégsem olyan széles körívet ír le ebben a témában. Sosem volt nagy szerencsés a szerelmi kérdésekkel, és sosem volt állandó társa az életben akivel együtt élhetett volna... jobban mondva egy volt ugye nagyon régen, de az még Worenth fiatal ifjú titán korszakában volt, azok az idők pedig már tovaszálltak.*
-Kérdésere nagyon nehéz válaszolni kedves barátom, ugyanakkor megpróbálok érdemi dologgal előrukkolni. *mosolyodik el kicsit szélesebben mint szokott, majd belekezd a beszédébe.*
-Nos mind embere válogatja. A nők más és más szemszögeket néznek, mondjuk valaki a vakmerő harcosokat szereti, valaki a szelídebb természetű, kevésbé hadakozó férfiakat. De szerintem mindegyikőjükben közös, hogy biztonságot, menedéket, oltalmat leljenek a férfiban, hogy erős védő kart érezzenek egy öleléskor, hogy szenvedélyt és szeretetet érezzenek minden egyes csók után, és érezzék azt, hogy rajtuk kívül nem létezik számukra más nő. Tudod elég nagy bennük a versengés és a féltékenység. *enged meg a végén egy aprócska nevetést. Úgy véli kellően összefoglalta a dolgot, igazán szép beszédet ad elő, kár, hogy más nem hallja, de most az a lényeg, hogy Eireni megértse a dolgot.*
-A szerelem. Az egyik legkedvesebb érzés azt hiszem. Sokan állítják köztük én magam is, hogy egy életben ez az érzés egyetlen egyszer adódik, persze vannak azért kivételek. Ilyenkor mindenben és mindenhol őt látod, őt keresed, szíved érte dobog hevesen, lelki szemeid előtt folyamatosan őt látod, egy-egy pillanatát, legyen az mosoly, ölelés, érintés. Kellemes érzés, ugyanakkor elővigyázatosnak kell lenni, mert a szerelem fájó is lehet, gyötrelmet és szenvedést okozhat. De soha ne erre gondolj, ezek már csak a szövődményei. Megmondom neked őszintén, fiatalkoromban volt egy lány, aki iránt így éreztem, de elment tőlem... betegség végzett vele. Oly régen volt már, hogy lassan kezdem elfelejteni ezeket a dolgokat, így jó is, hogy megkérdeztél erről. *mosolyodik el ismét.* -Sajnos ennél több tapasztalatom nincs nekem sem. Viszont kérdeznem kell valamit. Ugye Essfyh iránt többet érzel, mint egyszerű barát? Nekem elmondhatod bizalommal, mellesleg rád van írva, látom a szemedben, szóval innentől kezdve nem titok. Ilyesmit érzel mikor a közeledben van amit elmondtam? *pillant kérdően inasára, aki nyugodtan válaszolhat neki, hiszen tudja, hogy a mágus nem pletykás fecsegő, aki szaladna a hírrel a címzettnek.*
*Mintha meg sem hallotta volna a kérdését, azonban nem gond, valahogy sejtette, hogy Essfyh gondolata nem hagyja nyugodni a fiút. Látja rajta a kételyt, hogy szívesen beszélne róla, ugyanakkor mégsem, és végül csak kibukik belőle egy kérdés, na de nem is akármilyen. Eireni a szerelemről kérdez, ami talán nem kis túlzás azt állítani, hogy a legnehezebben megfogalmazható dolgok között lehet, olyan, amit érezni kell, szavakba önteni szinte lehetetlen. Persze Worenth tapasztaltabb már nők terén, nyilván megélt már egy-két dolgot, ugyanakkor tapasztalata mégsem olyan széles körívet ír le ebben a témában. Sosem volt nagy szerencsés a szerelmi kérdésekkel, és sosem volt állandó társa az életben akivel együtt élhetett volna... jobban mondva egy volt ugye nagyon régen, de az még Worenth fiatal ifjú titán korszakában volt, azok az idők pedig már tovaszálltak.*
-Kérdésere nagyon nehéz válaszolni kedves barátom, ugyanakkor megpróbálok érdemi dologgal előrukkolni. *mosolyodik el kicsit szélesebben mint szokott, majd belekezd a beszédébe.*
-Nos mind embere válogatja. A nők más és más szemszögeket néznek, mondjuk valaki a vakmerő harcosokat szereti, valaki a szelídebb természetű, kevésbé hadakozó férfiakat. De szerintem mindegyikőjükben közös, hogy biztonságot, menedéket, oltalmat leljenek a férfiban, hogy erős védő kart érezzenek egy öleléskor, hogy szenvedélyt és szeretetet érezzenek minden egyes csók után, és érezzék azt, hogy rajtuk kívül nem létezik számukra más nő. Tudod elég nagy bennük a versengés és a féltékenység. *enged meg a végén egy aprócska nevetést. Úgy véli kellően összefoglalta a dolgot, igazán szép beszédet ad elő, kár, hogy más nem hallja, de most az a lényeg, hogy Eireni megértse a dolgot.*
-A szerelem. Az egyik legkedvesebb érzés azt hiszem. Sokan állítják köztük én magam is, hogy egy életben ez az érzés egyetlen egyszer adódik, persze vannak azért kivételek. Ilyenkor mindenben és mindenhol őt látod, őt keresed, szíved érte dobog hevesen, lelki szemeid előtt folyamatosan őt látod, egy-egy pillanatát, legyen az mosoly, ölelés, érintés. Kellemes érzés, ugyanakkor elővigyázatosnak kell lenni, mert a szerelem fájó is lehet, gyötrelmet és szenvedést okozhat. De soha ne erre gondolj, ezek már csak a szövődményei. Megmondom neked őszintén, fiatalkoromban volt egy lány, aki iránt így éreztem, de elment tőlem... betegség végzett vele. Oly régen volt már, hogy lassan kezdem elfelejteni ezeket a dolgokat, így jó is, hogy megkérdeztél erről. *mosolyodik el ismét.* -Sajnos ennél több tapasztalatom nincs nekem sem. Viszont kérdeznem kell valamit. Ugye Essfyh iránt többet érzel, mint egyszerű barát? Nekem elmondhatod bizalommal, mellesleg rád van írva, látom a szemedben, szóval innentől kezdve nem titok. Ilyesmit érzel mikor a közeledben van amit elmondtam? *pillant kérdően inasára, aki nyugodtan válaszolhat neki, hiszen tudja, hogy a mágus nem pletykás fecsegő, aki szaladna a hírrel a címzettnek.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 10:46:13
Üzenet elküldve: 2015-10-11 10:46:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Intézői iroda//
*Taitos nyugodtan hallgat. A lány története kissé furcsa, de majd talán egy elmevarázslat megoldja a dolgot, viszont Chiari ötlete annál érdekesebb.*
-Nos, ez így többé kevésbé igaz Chiari, és jó ötlet. Viszont! Van pár apróság, amin igen sok múlik.
*Sóhajt egyet, és végül úgy dönt elmond mindent most.*
-Tehát, az Ezüstszilánk Szövetség központjában vagy most.
*Villantja a szemét a lányra.*
-Vannak szabályaink. Ha tanulni akarsz, annak ára van. Persze nem csak arannyal lehet fizetni. Chiari már felvázolt mindent. Ha akarod, hát itt maradhatsz, míg a szíved dobog, de ha netán megfordulna a fejedben, hogy előbb távozol. Szabadon mehetsz, amint törlesztetted a tandíjadat. Vagy tudással, vagy arannyal.
*Mondja jól érthetően, tagoltan.*
-Ez minden, ami a legfontosabb. Isurii mestert már ismered, az ő férfi változata Worenth mester, én pedig az Intéző vagyok, bármi gondod van hozzám szaladhatsz. Az apróbb részleteket majd menet közben megtanulod. Holnap megyünk gyakorolni a többi tanítvánnyal, majd elmondom az alapokat akkor.
*Összegzi a kis esti elmefuttatását.*
-Aszongya, mi kell neked még...
*Gondolkodik, és kotorászni kezd.*
-Ruháid vannak? Három váltás legyen, és egy melegebb télvíz idejére. Aztán kell még papír.
*Tesz elé egy tíz íves kupacot.*
-Meg irón.
*Helyez a kupac tetejére egy kisebb faragott szénbotot.*
-Nos, ez a tied. Holnap reggel jelentkezz nálam, utána mehetsz Chiarihoz. Napkeltével indulunk is.
*Most az idősebb nő irányába fordul.*
-Megfelel? Mutass neki egy üres szobát.
*Kéri a nőt, és megjegyzi, hogy másnap feltérképezi az alvóhelységek rendjét.*
-Nos akkor, további szép estét Chiari, jó éjt Lapu. Jó név lesz? Jobb, mint a béka.
*Mosolyodik el, és kiengedi a két nőt.*
*Taitos nyugodtan hallgat. A lány története kissé furcsa, de majd talán egy elmevarázslat megoldja a dolgot, viszont Chiari ötlete annál érdekesebb.*
-Nos, ez így többé kevésbé igaz Chiari, és jó ötlet. Viszont! Van pár apróság, amin igen sok múlik.
*Sóhajt egyet, és végül úgy dönt elmond mindent most.*
-Tehát, az Ezüstszilánk Szövetség központjában vagy most.
*Villantja a szemét a lányra.*
-Vannak szabályaink. Ha tanulni akarsz, annak ára van. Persze nem csak arannyal lehet fizetni. Chiari már felvázolt mindent. Ha akarod, hát itt maradhatsz, míg a szíved dobog, de ha netán megfordulna a fejedben, hogy előbb távozol. Szabadon mehetsz, amint törlesztetted a tandíjadat. Vagy tudással, vagy arannyal.
*Mondja jól érthetően, tagoltan.*
-Ez minden, ami a legfontosabb. Isurii mestert már ismered, az ő férfi változata Worenth mester, én pedig az Intéző vagyok, bármi gondod van hozzám szaladhatsz. Az apróbb részleteket majd menet közben megtanulod. Holnap megyünk gyakorolni a többi tanítvánnyal, majd elmondom az alapokat akkor.
*Összegzi a kis esti elmefuttatását.*
-Aszongya, mi kell neked még...
*Gondolkodik, és kotorászni kezd.*
-Ruháid vannak? Három váltás legyen, és egy melegebb télvíz idejére. Aztán kell még papír.
*Tesz elé egy tíz íves kupacot.*
-Meg irón.
*Helyez a kupac tetejére egy kisebb faragott szénbotot.*
-Nos, ez a tied. Holnap reggel jelentkezz nálam, utána mehetsz Chiarihoz. Napkeltével indulunk is.
*Most az idősebb nő irányába fordul.*
-Megfelel? Mutass neki egy üres szobát.
*Kéri a nőt, és megjegyzi, hogy másnap feltérképezi az alvóhelységek rendjét.*
-Nos akkor, további szép estét Chiari, jó éjt Lapu. Jó név lesz? Jobb, mint a béka.
*Mosolyodik el, és kiengedi a két nőt.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 10:11:34
Üzenet elküldve: 2015-10-11 10:11:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Worenth//
*Akárcsak mestere, Eireni is fontosnak tartja a másokkal való - természetesen - jó kapcsolat ápolását. Amilyen szelíd ártatlan személyisége van, nem valószínű, hogy rossz kapcsolatokkal idáig húzta volna. Ötven év nem sok, elrepült a gyerekkorral; legalábbis egy elf szemszögéből. De az ez idő alatt történt események határozzák meg őt, attól lesz Eireni Daterea, amit átélt. Ezzel párhuzamosan pedig pont emiatt nem is tud igazán elszakadni a múlttól.*
-Örülök, hogy sikerült beteljesítenetek az álmotokat.
*Nem csak dobálja a szavakat, az már hazugság valamilyen szinten. Számára mások boldogsága csak öröm, ezért ha van valami jó hír, semmiképpen nem halasztja el. Ha már vele nem történik semmi izgalmas, jó általánosan, akkor legalább mások örömén hadd örülhessen. Ennyire azért nem vészes a dolog...*
~Közös álom? Amióta ismerem a mestert és Isurii Thargodart, megfigyelhettem, mennyi időt is töltenek együtt. Nem evidens, hogy lelki társak lennének, de nem is tudom, mennyire titkolják. Ez egy fura, kétes gondolat számomra, s jobb, ha nem is töröm rajta a fejem. Nem az én ügyem.~
*A fiúnak nagyon szemet szúr azonban Worenth kifejezésmódja. Közös álmaik a már jó ideje együtt élő társaknak vannak. Vagy barátoknak. Már-már készteti valami, hogy rákérdezzen erre-arra, végül megfékezi magát és nem mond semmit. Legalábbis nem ezzel kapcsolatban.*
-Elhiszem, mekkora segítség lehet. *Mondja Essfyh témájában.* Valóban végtelenül kedves és szelíd.
*A következő kijelentés, jobban mondva kívánság kicsit felzavarja az állóvizet Eireni fejében. Talán mestere szeme láttára el is vörösödik egy kicsit. Szóhoz sem jutva, de próbál tiltakozni, valahogy csillapítani Worenthet efelől.*
-Nem, dehogy. Én nem... *Zavarodottságában alig talál szavakat, amikkel tisztázhatná magát. De közben észre is veszi magán ezt az önnön kívüli, feldúlt állapotot. Teljesen egyértelmű, mit gondol legbelül. Akkor minek takargatja? Felsóhajt és a földet bámulva halkan mondja:* Én, nos... Köszönöm, mester.
*De itt nem fejezi be. Egy-két kérdés előtérbe helyeződik hirtelen, amiket fel akart már tenni egy olyan személynek, aki jártas az ügyben, na meg persze bízik is benne. Worenth Yosden megfelel a követelményeknek, legalábbis Eireni szerint.*
-Mester. *Tenyereit egymásnak dörzsölgeti zavarában, s még mindig nem néz beszélgetőpartnere szemeibe. Azt sem tudja, hogy fogalmazza meg kérdését.* Sejtem, hogy van tapasztalatod a lányokkal, azaz a nőkkel. Félre ne érts, nem erről akarok kérdezni, hanem általánosan: mit szeretnek a lányok? *Apró csönd után felsóhajt és tisztázza, miért is tette fel a kérdést.* Nincs tapasztalatom velük. Ötvenkét életévem alatt egyszer sem beszélgettem egyetlen nővel sem. Azt sem tudom, milyen érzés a szerelem. A segítségedet kérem, mester.
*Márpedig ritka eset, amikor az elf segítségért - majdnem - könyörög.*
*Akárcsak mestere, Eireni is fontosnak tartja a másokkal való - természetesen - jó kapcsolat ápolását. Amilyen szelíd ártatlan személyisége van, nem valószínű, hogy rossz kapcsolatokkal idáig húzta volna. Ötven év nem sok, elrepült a gyerekkorral; legalábbis egy elf szemszögéből. De az ez idő alatt történt események határozzák meg őt, attól lesz Eireni Daterea, amit átélt. Ezzel párhuzamosan pedig pont emiatt nem is tud igazán elszakadni a múlttól.*
-Örülök, hogy sikerült beteljesítenetek az álmotokat.
*Nem csak dobálja a szavakat, az már hazugság valamilyen szinten. Számára mások boldogsága csak öröm, ezért ha van valami jó hír, semmiképpen nem halasztja el. Ha már vele nem történik semmi izgalmas, jó általánosan, akkor legalább mások örömén hadd örülhessen. Ennyire azért nem vészes a dolog...*
~Közös álom? Amióta ismerem a mestert és Isurii Thargodart, megfigyelhettem, mennyi időt is töltenek együtt. Nem evidens, hogy lelki társak lennének, de nem is tudom, mennyire titkolják. Ez egy fura, kétes gondolat számomra, s jobb, ha nem is töröm rajta a fejem. Nem az én ügyem.~
*A fiúnak nagyon szemet szúr azonban Worenth kifejezésmódja. Közös álmaik a már jó ideje együtt élő társaknak vannak. Vagy barátoknak. Már-már készteti valami, hogy rákérdezzen erre-arra, végül megfékezi magát és nem mond semmit. Legalábbis nem ezzel kapcsolatban.*
-Elhiszem, mekkora segítség lehet. *Mondja Essfyh témájában.* Valóban végtelenül kedves és szelíd.
*A következő kijelentés, jobban mondva kívánság kicsit felzavarja az állóvizet Eireni fejében. Talán mestere szeme láttára el is vörösödik egy kicsit. Szóhoz sem jutva, de próbál tiltakozni, valahogy csillapítani Worenthet efelől.*
-Nem, dehogy. Én nem... *Zavarodottságában alig talál szavakat, amikkel tisztázhatná magát. De közben észre is veszi magán ezt az önnön kívüli, feldúlt állapotot. Teljesen egyértelmű, mit gondol legbelül. Akkor minek takargatja? Felsóhajt és a földet bámulva halkan mondja:* Én, nos... Köszönöm, mester.
*De itt nem fejezi be. Egy-két kérdés előtérbe helyeződik hirtelen, amiket fel akart már tenni egy olyan személynek, aki jártas az ügyben, na meg persze bízik is benne. Worenth Yosden megfelel a követelményeknek, legalábbis Eireni szerint.*
-Mester. *Tenyereit egymásnak dörzsölgeti zavarában, s még mindig nem néz beszélgetőpartnere szemeibe. Azt sem tudja, hogy fogalmazza meg kérdését.* Sejtem, hogy van tapasztalatod a lányokkal, azaz a nőkkel. Félre ne érts, nem erről akarok kérdezni, hanem általánosan: mit szeretnek a lányok? *Apró csönd után felsóhajt és tisztázza, miért is tette fel a kérdést.* Nincs tapasztalatom velük. Ötvenkét életévem alatt egyszer sem beszélgettem egyetlen nővel sem. Azt sem tudom, milyen érzés a szerelem. A segítségedet kérem, mester.
*Márpedig ritka eset, amikor az elf segítségért - majdnem - könyörög.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2015-10-11 06:56:56
Üzenet elküldve: 2015-10-11 06:56:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Eireni//
-Legyen hát. *bólint neki jelezve, hogy zöld utat ad afelé, hogy megoldja magának a dolgait. Ezután mély érdeklődéssel követi Eireni szavait, és igyekszik lépést tartani vele. Általában szűkszavú Eireni, csak a leglényegesebb dolgokat mondja, most azonban mindenkit belefoglal a mondókájába, ami tetszik a hóhajú mágusnak.*
-Értem. Nos vannak akiket én magam sem ismerek átfogóan közülük, de idővel ez is megváltozik. Nagyon fontos a jó, közvetlen kapcsolat kialakítása és ápolása.
*Fejben gyorsan ő is összerakja, kivel mióta is ismerik egymást.*
-Nos én ugye Isurii úrnőt ismerem a legrégebb óta. Közös álmunk volt az, ahol most vagyunk. *tárja szét karjait mosolyogva.* -Taitos már akkor a tanítványa volt ha jól sejtem. *vonja össze szemöldökét, nem teljesen biztosra állítaná, de úgy gondolja. Kriyon neki sem éppen a legszimpatikusabb, ugyanakkor ez csak a puszta ellentétek miatt van.*
-Kriyon... hát ő érdekes egyéniség. Magam részéről úgy vélem, hogy Isurii úrnő nem véletlenül hozta ide, bizonyára meglátta benne a lehetőséget, tehetséget. A stílusán tényleg van mit javítani, ugyanakkor eddig még nem érkezett rá panasz... addig meg olyan nagy gond nincs. *mosolyodik el, ezzel le is tisztázták Kriyon dolgát is.*
-Az őrzők nekem is idegenek, meg Ythala is, a többiekkel azért sikerült már beszélgetnem néhányszor. Szerintem alapjába véve mindenkit barátságosan fogadnak a Vashegyen, inkább azt nehéz kiharcolni, hogy ez utána is fennálljon.
*Az újabb név hallatán megcsóválja fejét, ilyen nevű személyről még egész biztosan nem hallott.*
-Nem ismerős a neve. De gondolom jól esett, hogy barátként beszélt veled. Én azt mondom, ha nincsenek rendben az érzéseid, beszéld meg vele, biztosan meghallgat. A mágia elsősorban a mágiahasználót szolgálja, de ha segéderőként használod amikor a szükség úgy hozza, akkor persze másokon is segíthetsz vele.
*Essfyh említésére már jobban figyel inasára. A vak is láthatta a sok együtt töltött időt, persze ez nem baj sőt, nagyon is jó, meg az is, hogy Eireni végre talált olyat, akivel sokkalta mélyebb kapcsolatot is kialakíthat, ápolhat.*
-Kedves lány Essfyh, nagyon sokat vigyázott Ragron-ra az építéskor, jelentősen segítve ezzel az én munkámat. Mondanom sem kell, mekkora odafigyelést igényel egy warg.
*Ha nem tudná esetleg inasa, akkor most legalább tudja, hogy nem egyszerű egy ilyen jószággal foglalkozni.*
-Kívánom, hogy társra lelj benne, és ne félj ezek után is megosztani vele az érzéseidet. *bólint mosolyogva, nem kérdezősködik tovább, legyen az a fiatalok dolga, aztán majd alakul valahogy, mindenesetre ez is több mint a semmi.*
-Kíváncsi leszek, kapunk e még új tagokat... Synmira elbírna még pár lakót, pár tagot a szövetségbe, de így is elég szépen haladunk. *tűnődik, majd visszatér a szakmai dolgokhoz.* -Beszéltünk a mágiatanulásról ugye az imént. Miként képzelsz el egy tanítást, szerinted hogyan lehet jól felépített egy rendszer? Mennyire fontos szerinted az, hogy megismerjük az alkotóelemeket, azaz a levegőt, földet, vizet, tüzet, napot, holdat? *néz kérdően. Nem az első eset, hogy Worenth kíváncsi Eireni nézeteire, ezt majd, vagy már meg is szokhatta az inasa, láthatóan erről a szokásáról most sem tér el... ennek oka, hogy korábban is nagyon jó véleményeket és észrevételeket hallott tőle.*
-Legyen hát. *bólint neki jelezve, hogy zöld utat ad afelé, hogy megoldja magának a dolgait. Ezután mély érdeklődéssel követi Eireni szavait, és igyekszik lépést tartani vele. Általában szűkszavú Eireni, csak a leglényegesebb dolgokat mondja, most azonban mindenkit belefoglal a mondókájába, ami tetszik a hóhajú mágusnak.*
-Értem. Nos vannak akiket én magam sem ismerek átfogóan közülük, de idővel ez is megváltozik. Nagyon fontos a jó, közvetlen kapcsolat kialakítása és ápolása.
*Fejben gyorsan ő is összerakja, kivel mióta is ismerik egymást.*
-Nos én ugye Isurii úrnőt ismerem a legrégebb óta. Közös álmunk volt az, ahol most vagyunk. *tárja szét karjait mosolyogva.* -Taitos már akkor a tanítványa volt ha jól sejtem. *vonja össze szemöldökét, nem teljesen biztosra állítaná, de úgy gondolja. Kriyon neki sem éppen a legszimpatikusabb, ugyanakkor ez csak a puszta ellentétek miatt van.*
-Kriyon... hát ő érdekes egyéniség. Magam részéről úgy vélem, hogy Isurii úrnő nem véletlenül hozta ide, bizonyára meglátta benne a lehetőséget, tehetséget. A stílusán tényleg van mit javítani, ugyanakkor eddig még nem érkezett rá panasz... addig meg olyan nagy gond nincs. *mosolyodik el, ezzel le is tisztázták Kriyon dolgát is.*
-Az őrzők nekem is idegenek, meg Ythala is, a többiekkel azért sikerült már beszélgetnem néhányszor. Szerintem alapjába véve mindenkit barátságosan fogadnak a Vashegyen, inkább azt nehéz kiharcolni, hogy ez utána is fennálljon.
*Az újabb név hallatán megcsóválja fejét, ilyen nevű személyről még egész biztosan nem hallott.*
-Nem ismerős a neve. De gondolom jól esett, hogy barátként beszélt veled. Én azt mondom, ha nincsenek rendben az érzéseid, beszéld meg vele, biztosan meghallgat. A mágia elsősorban a mágiahasználót szolgálja, de ha segéderőként használod amikor a szükség úgy hozza, akkor persze másokon is segíthetsz vele.
*Essfyh említésére már jobban figyel inasára. A vak is láthatta a sok együtt töltött időt, persze ez nem baj sőt, nagyon is jó, meg az is, hogy Eireni végre talált olyat, akivel sokkalta mélyebb kapcsolatot is kialakíthat, ápolhat.*
-Kedves lány Essfyh, nagyon sokat vigyázott Ragron-ra az építéskor, jelentősen segítve ezzel az én munkámat. Mondanom sem kell, mekkora odafigyelést igényel egy warg.
*Ha nem tudná esetleg inasa, akkor most legalább tudja, hogy nem egyszerű egy ilyen jószággal foglalkozni.*
-Kívánom, hogy társra lelj benne, és ne félj ezek után is megosztani vele az érzéseidet. *bólint mosolyogva, nem kérdezősködik tovább, legyen az a fiatalok dolga, aztán majd alakul valahogy, mindenesetre ez is több mint a semmi.*
-Kíváncsi leszek, kapunk e még új tagokat... Synmira elbírna még pár lakót, pár tagot a szövetségbe, de így is elég szépen haladunk. *tűnődik, majd visszatér a szakmai dolgokhoz.* -Beszéltünk a mágiatanulásról ugye az imént. Miként képzelsz el egy tanítást, szerinted hogyan lehet jól felépített egy rendszer? Mennyire fontos szerinted az, hogy megismerjük az alkotóelemeket, azaz a levegőt, földet, vizet, tüzet, napot, holdat? *néz kérdően. Nem az első eset, hogy Worenth kíváncsi Eireni nézeteire, ezt majd, vagy már meg is szokhatta az inasa, láthatóan erről a szokásáról most sem tér el... ennek oka, hogy korábban is nagyon jó véleményeket és észrevételeket hallott tőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519