Nincs játékban - Synmira
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Synmira | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-18 20:13:52
Üzenet elküldve: 2017-02-18 20:13:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Érkező//
*Taitos nem igazán volt felkészülve erre. Mire a közelbe ér Morwon már zokog, ráadásul ő sincsen a legjobb állapotban, így félholtan szédelegve. Összeszedi magát. Lorew részvétnyilvánítására legyint egyet, aztán összeszedi magát, és hallgatja a közte és az óriás között kibontakozott beszélgetést, és választ is kap arra, hogy mit keres itt ez a furcsa papféleség.*
~Szóval Morwon félrevezetett egy papot. De miért ide hozta, amikor tudja, hogy a papokat nem látjuk szívesen.~
*Picit elmélkedik ezen, hogy hogyan is döntsön.*
~De hangom sincs, hogy zavarjam el?~
*Elmélkedik egy keveset, végül úgy dönt kinyög még pár szót.*
-Ki, érsk zshrobra!
*Néz egyértelműen az ismeretlen szemébe, aki többet nyerhet így, mint Morwon bármilyen navigációs készségével, és mutogat az ösvényre, ahonnan jöttek, és jobbra. Aztán arca, ha lehet még ellenszenvesebb árnyalatot ölt.*
-Irshthenek mregh má'h elhothák a moshkrosh sheggrük.
*Mutogat picit Thargarod irányába szintén, jelezvén, hogy ott voltak. Hiába a hangszálak irritáltsága, egy jókora ellenszenves megjegyzés azokra a pernahajderekre Taitostól teljesen elvárható. Aztán Morwonra veti immáron néma tekintetét.*
-Vezeshd, okroshanh!
*Adja ki utolsó bátorító utasítását is, az okos szót véletlenül sem kihagyva a dolgokból, majd átveszi az egyik tömlőt bal alkarjára, és így felszabadult jobbjával paskolja meg Morwonét, és int az ismeretlennek is.*
~Csak húzzatok innen, mielőtt ideér valamelyik penészagyú hatalomőrült, meg a felhúzhatós ajnározói.~
*Mérgelődik magában, aztán egy mosoly keretében hátat fordít a társaságnak.*
~Rohadt papok, soha nem tesznek semmi hasznosat, de azért elvárják a kiszolgálást, tiszteletet. Olyanok, mint a majmolt istenkéik, rosszabbak mint egy csürhe kóbor szuka kölykei.~
*Ezzel úgy is dönt, hogy hacsak valami értelmes nem történik nem is néz vissza.*
~Vigyed innen Morwon, mielőtt Ragronnal dobatom ki.~
*Szinte reszket a gondolattól, hogy valaki keresi ezeket a félisteneket.*
~Ennél alantasabb dolog nincs.~
*Fanyar ábrázattal tesz pár lassú, de nem vánszorgó lépést a ház felé. Túlságosan gyorsan jött neki ez a tegnap után, ilyen dolgokban talán majd egy hónap múlva fog tudni értelmesen részt is vállalni.*
*Taitos nem igazán volt felkészülve erre. Mire a közelbe ér Morwon már zokog, ráadásul ő sincsen a legjobb állapotban, így félholtan szédelegve. Összeszedi magát. Lorew részvétnyilvánítására legyint egyet, aztán összeszedi magát, és hallgatja a közte és az óriás között kibontakozott beszélgetést, és választ is kap arra, hogy mit keres itt ez a furcsa papféleség.*
~Szóval Morwon félrevezetett egy papot. De miért ide hozta, amikor tudja, hogy a papokat nem látjuk szívesen.~
*Picit elmélkedik ezen, hogy hogyan is döntsön.*
~De hangom sincs, hogy zavarjam el?~
*Elmélkedik egy keveset, végül úgy dönt kinyög még pár szót.*
-Ki, érsk zshrobra!
*Néz egyértelműen az ismeretlen szemébe, aki többet nyerhet így, mint Morwon bármilyen navigációs készségével, és mutogat az ösvényre, ahonnan jöttek, és jobbra. Aztán arca, ha lehet még ellenszenvesebb árnyalatot ölt.*
-Irshthenek mregh má'h elhothák a moshkrosh sheggrük.
*Mutogat picit Thargarod irányába szintén, jelezvén, hogy ott voltak. Hiába a hangszálak irritáltsága, egy jókora ellenszenves megjegyzés azokra a pernahajderekre Taitostól teljesen elvárható. Aztán Morwonra veti immáron néma tekintetét.*
-Vezeshd, okroshanh!
*Adja ki utolsó bátorító utasítását is, az okos szót véletlenül sem kihagyva a dolgokból, majd átveszi az egyik tömlőt bal alkarjára, és így felszabadult jobbjával paskolja meg Morwonét, és int az ismeretlennek is.*
~Csak húzzatok innen, mielőtt ideér valamelyik penészagyú hatalomőrült, meg a felhúzhatós ajnározói.~
*Mérgelődik magában, aztán egy mosoly keretében hátat fordít a társaságnak.*
~Rohadt papok, soha nem tesznek semmi hasznosat, de azért elvárják a kiszolgálást, tiszteletet. Olyanok, mint a majmolt istenkéik, rosszabbak mint egy csürhe kóbor szuka kölykei.~
*Ezzel úgy is dönt, hogy hacsak valami értelmes nem történik nem is néz vissza.*
~Vigyed innen Morwon, mielőtt Ragronnal dobatom ki.~
*Szinte reszket a gondolattól, hogy valaki keresi ezeket a félisteneket.*
~Ennél alantasabb dolog nincs.~
*Fanyar ábrázattal tesz pár lassú, de nem vánszorgó lépést a ház felé. Túlságosan gyorsan jött neki ez a tegnap után, ilyen dolgokban talán majd egy hónap múlva fog tudni értelmesen részt is vállalni.*
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-18 19:33:03
Üzenet elküldve: 2017-02-18 19:33:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Érkező//
- De hát. * Ellenkezik röviden, de aztán rájön, hogy igazából nem is teljesen hülyeség, amit az Ember mond, pedig ő egy ember és még csak nem is Tharg, azaz bizonyára városi. Szóval furcsa, de okos egy kicsit.
Mivel úgy tűnik, Lorew le akarja zárni ezt a témát, így sóhajt egyet és a további tiltakozás és akadékoskodás helyett beleegyezik, hogy most ő a kevésbé eszes. Na, jó, nem. *
- Rendben. Én végig ezt magyaráztam, csak nem értetted meg, mer' városi vagy. * Ezután azonban hacsak a másik nem kezd el továbbfűzni a szót, ezáltal a végtelenségbe nyúló vitát generálva, akkor Morwon részéről ez a befejezés egészen rendben van, így áttérhetnek a másik téma megvitatására. A témára, ami egyébként egyáltalán nem tetszik az óriásnak. Már nem a kőevős dologra gondol, hiszen azon csak jót mosolyog, hiszen maga is kóstolta már a köveket, csak túl kemények voltak még neki is. Helyette arra, ami annyira nem tetszik neki, hogy a feldühödt szerzetes szavait hallgatva azt sem tudja eldönteni, hogy felpofozza a másikat, vagy sírva fakadjon. Mivel egy rendkívül régről ismert, nagyon hűséges barát szavait hallja, inkább csak tágra nyílt szemekkel bámul, majd végül könnyes szemekkel elfordul, neki a legközelebbi fa törzsének, hogy ott kezdjen el zokogni. Ez nem igazán jellemző persze az óriásra, de most mégis inkább ezt hozza ki belőle és nem a verekedés szándékát. *
- Brühü, Morwon mindig buta, Morwon mindig ügyetlen, Morwon mindig morwon. * Így folytatva a bőgést támaszkodik a fának, így arra is csak egy pillanatig fordul meg, hogy egy harmadik személy érkezett a köreikbe. Nem bandita, csak Taitos, úgyhogy tovább itatja a hódokat, mígnem eszébe nem jut, hogy Taitos - legjobb tudása szerint - Taitos. Mikor erre a felismerésre jut, hirtelen felpattan és bár még mindig könnyesek a szemei, mégis megpróbál valami értelmeset mondani. Eszébe is jut a legmegfelelőbb, ami abból áll, hogy elsétál Taitos mellett, így mellőle-mögüle mutat mutatóujjával Lorewre. *
- Azt mondta, hogy... ~ Mit is? ~ Hogy... Nem vezettem jó helyre! * Szomorú, nagyon szomorú, és kíváncsi lenne arra, hogy ha Taitos elkezdené megmágiáskodni Lorewet, meg Lorew is védekezne, akkor vajon ki nyerne. Vicces lenne és talán még a sírást is befejezné.
Ha Lorew ebben az esetben is elmondja a bocsánatkérő szöveget, az nem igazán hatja meg az óriást. Őt már csak a mágusok közti harccal lehetni kiengesztelni. Vagy egy hordó sörrel. Van néhány óriáslánnyal. Vagy csak egy pohár sörrel. Vagy... Nem, a pohár sör az a minimum. *
- De hát. * Ellenkezik röviden, de aztán rájön, hogy igazából nem is teljesen hülyeség, amit az Ember mond, pedig ő egy ember és még csak nem is Tharg, azaz bizonyára városi. Szóval furcsa, de okos egy kicsit.
Mivel úgy tűnik, Lorew le akarja zárni ezt a témát, így sóhajt egyet és a további tiltakozás és akadékoskodás helyett beleegyezik, hogy most ő a kevésbé eszes. Na, jó, nem. *
- Rendben. Én végig ezt magyaráztam, csak nem értetted meg, mer' városi vagy. * Ezután azonban hacsak a másik nem kezd el továbbfűzni a szót, ezáltal a végtelenségbe nyúló vitát generálva, akkor Morwon részéről ez a befejezés egészen rendben van, így áttérhetnek a másik téma megvitatására. A témára, ami egyébként egyáltalán nem tetszik az óriásnak. Már nem a kőevős dologra gondol, hiszen azon csak jót mosolyog, hiszen maga is kóstolta már a köveket, csak túl kemények voltak még neki is. Helyette arra, ami annyira nem tetszik neki, hogy a feldühödt szerzetes szavait hallgatva azt sem tudja eldönteni, hogy felpofozza a másikat, vagy sírva fakadjon. Mivel egy rendkívül régről ismert, nagyon hűséges barát szavait hallja, inkább csak tágra nyílt szemekkel bámul, majd végül könnyes szemekkel elfordul, neki a legközelebbi fa törzsének, hogy ott kezdjen el zokogni. Ez nem igazán jellemző persze az óriásra, de most mégis inkább ezt hozza ki belőle és nem a verekedés szándékát. *
- Brühü, Morwon mindig buta, Morwon mindig ügyetlen, Morwon mindig morwon. * Így folytatva a bőgést támaszkodik a fának, így arra is csak egy pillanatig fordul meg, hogy egy harmadik személy érkezett a köreikbe. Nem bandita, csak Taitos, úgyhogy tovább itatja a hódokat, mígnem eszébe nem jut, hogy Taitos - legjobb tudása szerint - Taitos. Mikor erre a felismerésre jut, hirtelen felpattan és bár még mindig könnyesek a szemei, mégis megpróbál valami értelmeset mondani. Eszébe is jut a legmegfelelőbb, ami abból áll, hogy elsétál Taitos mellett, így mellőle-mögüle mutat mutatóujjával Lorewre. *
- Azt mondta, hogy... ~ Mit is? ~ Hogy... Nem vezettem jó helyre! * Szomorú, nagyon szomorú, és kíváncsi lenne arra, hogy ha Taitos elkezdené megmágiáskodni Lorewet, meg Lorew is védekezne, akkor vajon ki nyerne. Vicces lenne és talán még a sírást is befejezné.
Ha Lorew ebben az esetben is elmondja a bocsánatkérő szöveget, az nem igazán hatja meg az óriást. Őt már csak a mágusok közti harccal lehetni kiengesztelni. Vagy egy hordó sörrel. Van néhány óriáslánnyal. Vagy csak egy pohár sörrel. Vagy... Nem, a pohár sör az a minimum. *
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 21:51:11
Üzenet elküldve: 2017-02-17 21:51:11
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Érkező//
- Hogy mi? Nem! Vagyis... figyelj... Bemegyünk a kocsmába, és ott úgyis lesznek nők. Rajtuk kiélheted, amit... ki kell *ehhez Lorew legkevésbé sem akar érteni, bár mivel Morwon szerint a beszélgetéstől esnek teherbe a nők, azért valahol mégiscsak tapasztaltabbnak érezheti magát a szerzetes. Ettől függetlenül ez az igénytelen téma kifejezetten taszítja. Ennyivel lezártnak is tekinti a beszélgetés ezen szálát. Bár nem tűnt rossz ötletnek az evés-ivás, de abban sem biztos már, hogy akarja. Eléggé elkedvetleníti a tény, hogy ez csak egy üres hajsza. Hát mennyivel került előrébb? Semmivel. Francba az istenekkel, csak annyi reményt adnak, hogy fájjon, mikor elveszik. Csodálja őket, viszont nem biztos benne, hogy ezzel jót tesz magának. Elfogultsága persze nagyobb józan eszénél, így simán csak rossz lesz néha a kedve, de addig nem jut el, hogy tegyen ellene, mint oly sokan a környéken, akik csak kitalálták, hogy nincsenek is itt az istenek.*
- Nem, te egy fát ettél meg. És egy mókust. Vagy tudom is én, hányat... Én idefelé például megettem egy rakás követ. Nem valami finomak. Kőízük van.
*Nagyjából a leghasznosabb varázslat, amit valaha tanult, legalább az élelemről nem kell gondoskodjon, amíg van kő a közelben.*
- De... hogy mi? *áll meg Lorew, majd fordul oda a Morwon felé* Tehát... Lea sátra a Vashegyen van. Ahol mi voltunk. És lejöttünk ide egészen... *hadonászik egy kicsit a levegőben, mert nem jut eszébe, milyen nevet is mondott az óriás* egészen Szirmiába, ahelyett, hogy ott a Vashegyen odasétáltunk volna a sátorhoz? Ezt egyszerűen nem hiszem el! Még tudtad is, hogy sietek, áhh... *a homlokához kap, és dörzsölni kezdi. Legszívesebben az orrnyergét simogatná, de még nem tud eléggé fogni ahhoz* Nem... érdekel!
*Kifejezetten dühös lesz, nem is igazán a Morwonra, csak rajta csattan, mint általában a jóindulatú embereken. Valahol a lelke mélyén talán Lorew is tisztában van vele, hogy az óriás tényleg próbál segíteni, viszont az utóbbi időben annyira elege van a céltalannak tűnő menetelésből, az esztelen bolyongásból, a félreérthető jelekből, és a világ hallgatásából, hogy ennek ki kellett törnie belőle. Beletúr a hajába, és egy darabig hagyja, hogy a düh és a tehetetlenség érzése kiússzon a testéből. Közben valaki arra biceg, Lorewnek ismerős is valahonnan a fizimiskája, de meg nem mondaná, honnan. Viszont van ideje szemügyre venni, amíg amaz elkezd fuldokolni.*
- Részvétem a halálodért *jegyzi meg* De most már csak jobb lehet. Legalábbis magamnak is mindig ezt mondom.
*Nem biztos benne, hogy az alak élőhalott, akit megfojtottak, vagy éppen nem halott élő, akit éppen nem fojtottak meg, de a nyakán a nyomok elég csúnyák, ráadásul a hörgés és a köhögés is arról árulkodik, hogy megkísérelték átszenderíteni a másvilágra. Ellenben biztos nem mostanság történt, különben kicsit gyorsabban menekülne, meg üldözné is valaki, aki be akarja fejezni a munkát. És ha jön? Akkor Lorew nem akar összeakaszkodni vele.*
- Jól van, a Morwon, kezdjük elölről. Sajnálom az előbbi kirohanást *sóhajtja, miután kicsit lenyugodott (ezalatt persze az óriás válaszolhatott a jövevénynek, ha az embertelen hangokat, amik amaz torkából feltörtek, kérdésként értelmezhetőek a Morwon számára)* Most újra. Itt vagy istenek jártak, vagy istenek fognak járni, te nem tudtad bizonyosan eldönteni. Ezért el kell mennünk a Szellemjáróhoz, aki tud ilyesmiket. Aki a Vashegyen van, a sátrában. És tudod, hogy sietős a dolgom. A Vashegyről indultunk. Miért jöttünk ide ahelyett, hogy felkerestük volna a Szellemjárót a sátrában, és megkérdezhettem volna a félistenről, akit keresek?
- Hogy mi? Nem! Vagyis... figyelj... Bemegyünk a kocsmába, és ott úgyis lesznek nők. Rajtuk kiélheted, amit... ki kell *ehhez Lorew legkevésbé sem akar érteni, bár mivel Morwon szerint a beszélgetéstől esnek teherbe a nők, azért valahol mégiscsak tapasztaltabbnak érezheti magát a szerzetes. Ettől függetlenül ez az igénytelen téma kifejezetten taszítja. Ennyivel lezártnak is tekinti a beszélgetés ezen szálát. Bár nem tűnt rossz ötletnek az evés-ivás, de abban sem biztos már, hogy akarja. Eléggé elkedvetleníti a tény, hogy ez csak egy üres hajsza. Hát mennyivel került előrébb? Semmivel. Francba az istenekkel, csak annyi reményt adnak, hogy fájjon, mikor elveszik. Csodálja őket, viszont nem biztos benne, hogy ezzel jót tesz magának. Elfogultsága persze nagyobb józan eszénél, így simán csak rossz lesz néha a kedve, de addig nem jut el, hogy tegyen ellene, mint oly sokan a környéken, akik csak kitalálták, hogy nincsenek is itt az istenek.*
- Nem, te egy fát ettél meg. És egy mókust. Vagy tudom is én, hányat... Én idefelé például megettem egy rakás követ. Nem valami finomak. Kőízük van.
*Nagyjából a leghasznosabb varázslat, amit valaha tanult, legalább az élelemről nem kell gondoskodjon, amíg van kő a közelben.*
- De... hogy mi? *áll meg Lorew, majd fordul oda a Morwon felé* Tehát... Lea sátra a Vashegyen van. Ahol mi voltunk. És lejöttünk ide egészen... *hadonászik egy kicsit a levegőben, mert nem jut eszébe, milyen nevet is mondott az óriás* egészen Szirmiába, ahelyett, hogy ott a Vashegyen odasétáltunk volna a sátorhoz? Ezt egyszerűen nem hiszem el! Még tudtad is, hogy sietek, áhh... *a homlokához kap, és dörzsölni kezdi. Legszívesebben az orrnyergét simogatná, de még nem tud eléggé fogni ahhoz* Nem... érdekel!
*Kifejezetten dühös lesz, nem is igazán a Morwonra, csak rajta csattan, mint általában a jóindulatú embereken. Valahol a lelke mélyén talán Lorew is tisztában van vele, hogy az óriás tényleg próbál segíteni, viszont az utóbbi időben annyira elege van a céltalannak tűnő menetelésből, az esztelen bolyongásból, a félreérthető jelekből, és a világ hallgatásából, hogy ennek ki kellett törnie belőle. Beletúr a hajába, és egy darabig hagyja, hogy a düh és a tehetetlenség érzése kiússzon a testéből. Közben valaki arra biceg, Lorewnek ismerős is valahonnan a fizimiskája, de meg nem mondaná, honnan. Viszont van ideje szemügyre venni, amíg amaz elkezd fuldokolni.*
- Részvétem a halálodért *jegyzi meg* De most már csak jobb lehet. Legalábbis magamnak is mindig ezt mondom.
*Nem biztos benne, hogy az alak élőhalott, akit megfojtottak, vagy éppen nem halott élő, akit éppen nem fojtottak meg, de a nyakán a nyomok elég csúnyák, ráadásul a hörgés és a köhögés is arról árulkodik, hogy megkísérelték átszenderíteni a másvilágra. Ellenben biztos nem mostanság történt, különben kicsit gyorsabban menekülne, meg üldözné is valaki, aki be akarja fejezni a munkát. És ha jön? Akkor Lorew nem akar összeakaszkodni vele.*
- Jól van, a Morwon, kezdjük elölről. Sajnálom az előbbi kirohanást *sóhajtja, miután kicsit lenyugodott (ezalatt persze az óriás válaszolhatott a jövevénynek, ha az embertelen hangokat, amik amaz torkából feltörtek, kérdésként értelmezhetőek a Morwon számára)* Most újra. Itt vagy istenek jártak, vagy istenek fognak járni, te nem tudtad bizonyosan eldönteni. Ezért el kell mennünk a Szellemjáróhoz, aki tud ilyesmiket. Aki a Vashegyen van, a sátrában. És tudod, hogy sietős a dolgom. A Vashegyről indultunk. Miért jöttünk ide ahelyett, hogy felkerestük volna a Szellemjárót a sátrában, és megkérdezhettem volna a félistenről, akit keresek?
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 19:34:33
Üzenet elküldve: 2017-02-17 19:34:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Érkező//
*Egy kis trió már az ajtónál van, és egyértelmű, hogy Taitos nem ismeri őket, de mindez igazán nem foglalkoztatja. Valószínűleg ismeretlen tagok, habár arcuk nem ezt tükrözi.*
~A többiek bent lesznek, ha nem itt kint. Majd elintézik.~
*Így ugyebár ahogy megállapodott ott visszatérvén a víztől, távolról, úgy hagyja el a terepet az ösvénynek irányítva magát, ahol Morwont látja éppen valakivel besétálni.*
~ Talán egy mágus lesz az. Nem néz ki hódnak, talán egy másik állat lesz.~
*Találgatja azt, hogy Morwon miért hozta el magával ezt az alakot.*
~Na akkor, menjünk oda.~
*Szól magához királyi többesben, és hasonlóan királyian indul meg. Ábrázata ma kissé elnyűtt, de azért már van benne élet. Rajta ruha, és ezüstköpeny, amit talán a nap molylepkéi rágták ki. Az igazság az, hogy nehezen beszél, és egy félreejtett ige eredménye csupán csak az ilyen. Kezében két tömlő tele vízzel, keze pedig még vizes. Nyakán pedig ott van annak a tenyérnek a nyoma, ami némaságra kárhoztatta. Biccent. Kicsit vár, gondolkodik. Morw fázisidejét ez ugyan még nem akasztja ki, Lorewnek viszont feltűnhet a dolog, végül fintorogva ennyit kérdez.*
-Mrerreh?
*Érdeklődik az útirányról reszelősen, és fájdalmas köhögőrohamban tör ki, ami meggyőzi arról, hogy nem igazán kellene most beszélnie. Így inkább csak a válaszokat várja, és annyit tesz hozzá, amennyit tud.*
*Egy kis trió már az ajtónál van, és egyértelmű, hogy Taitos nem ismeri őket, de mindez igazán nem foglalkoztatja. Valószínűleg ismeretlen tagok, habár arcuk nem ezt tükrözi.*
~A többiek bent lesznek, ha nem itt kint. Majd elintézik.~
*Így ugyebár ahogy megállapodott ott visszatérvén a víztől, távolról, úgy hagyja el a terepet az ösvénynek irányítva magát, ahol Morwont látja éppen valakivel besétálni.*
~ Talán egy mágus lesz az. Nem néz ki hódnak, talán egy másik állat lesz.~
*Találgatja azt, hogy Morwon miért hozta el magával ezt az alakot.*
~Na akkor, menjünk oda.~
*Szól magához királyi többesben, és hasonlóan királyian indul meg. Ábrázata ma kissé elnyűtt, de azért már van benne élet. Rajta ruha, és ezüstköpeny, amit talán a nap molylepkéi rágták ki. Az igazság az, hogy nehezen beszél, és egy félreejtett ige eredménye csupán csak az ilyen. Kezében két tömlő tele vízzel, keze pedig még vizes. Nyakán pedig ott van annak a tenyérnek a nyoma, ami némaságra kárhoztatta. Biccent. Kicsit vár, gondolkodik. Morw fázisidejét ez ugyan még nem akasztja ki, Lorewnek viszont feltűnhet a dolog, végül fintorogva ennyit kérdez.*
-Mrerreh?
*Érdeklődik az útirányról reszelősen, és fájdalmas köhögőrohamban tör ki, ami meggyőzi arról, hogy nem igazán kellene most beszélnie. Így inkább csak a válaszokat várja, és annyit tesz hozzá, amennyit tud.*
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 19:10:42
Üzenet elküldve: 2017-02-17 19:10:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Érkező//
- Eh. * Állapítja meg, miközben épp fülét "vakarja" belülről. *
- Na, jó, de akkor nekem is van egy feltételem. * Mert azt tudni kell, hogy Morw titokban rendkívüli alkudozási képességekkel megáldott fickó. *
- Én fizetem a lányokat, de te segítesz megkeresni őket. * Mert bár tény, hogy Lea lány és elő is van nagyjából kerülve (bár az utóbbi percek tapasztalatai nem ezt mutatják), de Morwon nem igazán szokta őt a kocsmában látni. Isu szintén lány és őt még látta is párszor a kocsmában, de ő meg... Nagyon nem szokott mostanában lenni sehol sem; legalábbis Morwon rendkívül régen látta őt. Bry meg óriás is és lány is és az első miatt biztosan szokott kocsmába is járni, azonban őt még régebben látta, mint Isut. Ha pedig már az óriás-lányokról beszélünk, illő megemlíteni Rolkó asszonyát is, aki lány is és óriás is, de Rolkó asszonya. Habár ez nem olyan nagy baj, tekintve, hogy Rolkó ugyanabba a kategóriába tartozik, mint Isu és Bry - szóval el van tűnve -, ám sajnálatos módon ezt nem lehet kihasználni, ugyanis az asszony pajtás sincs épp a Vashegyen az utóbbi hónapokban. Vagy nagyon mélyen alszik az egyik sátorban, mint ahogy Waldran - és véletlenül sem Brennus - szokott.
Valami ilyesmin töri a fejét - leszámítva, hogy a neveket kevésbé tudja és kevésbé jól felépített a gondolatmenete. Inkább csak szállingózó gondoaltok cikáznak az óriás fejében, mindenféle táptalaj hiányában.
Így történhet meg az is, hogy míg egy ideig a Vashegyen járnak csak, addig egy másik időben épp Synmirában vannak. A kettő között meg biztos voltak az erdőben is, de arra nem emlékszik Morwon. *
- Ez furcsa. * Mond újra egy okosat, csupán ennyivel szakítva meg előző gondolatmenetét. Azonban a fák említésére hirtelen beugrik neki egy izgalmas történet, ami természetesen teljesen igaz. *
- Ettem már fát is, meg mókust is. A mókus finomabb volt, de a fát nem kellett megsütni. * Persze a történetnek nem ez a lényege. Ez is fontos, de nem annyira. *
- De amikor a fát ettem, eszembe jutott, hogy ettem már mókust is. * Még mindig nincs vége... *
- Akkor én most megettem egy istent? És akkor melyiket? * Na, ezek után történik az a dolog, hogy olyan történik, hogy valaki, aki Lorew, megkérdez valamit, ami egy kérdés, valakitől, aki egy Morw. *
- Én tudom az utat Leához. Már itt vagyunk Synmirába', innen már nincs messze a Vashegy, ott van a sátra. * Valahol mélyen legbelül ő is érzi, hogy valami nem stimmel, de nem érdekli túlzottan, hiszen ha már Synimirában járnak, akkor nem lehet nagy baj, hiszen itt minden tele van szövetségesekkel. *
- Megállhatnánk itt vacsorázni, utána megyünk csak tovább a Vaskorsóba. Mit gondolsz? Nagyszerű! Akkor Taitos itt van? * Talán elfáradt, talán Morwon, talán véget ért az öt perc (amikor kicsit normálisabb), talán rájött a húsz óra. Mindenesetre nem érzi fontosnak, hogy bármit is megindokoljon. Tessék hozzá igazodni, nehogy már neki kelljen mindent körbemagyarázni, ha ő az erősebb. *
- Eh. * Állapítja meg, miközben épp fülét "vakarja" belülről. *
- Na, jó, de akkor nekem is van egy feltételem. * Mert azt tudni kell, hogy Morw titokban rendkívüli alkudozási képességekkel megáldott fickó. *
- Én fizetem a lányokat, de te segítesz megkeresni őket. * Mert bár tény, hogy Lea lány és elő is van nagyjából kerülve (bár az utóbbi percek tapasztalatai nem ezt mutatják), de Morwon nem igazán szokta őt a kocsmában látni. Isu szintén lány és őt még látta is párszor a kocsmában, de ő meg... Nagyon nem szokott mostanában lenni sehol sem; legalábbis Morwon rendkívül régen látta őt. Bry meg óriás is és lány is és az első miatt biztosan szokott kocsmába is járni, azonban őt még régebben látta, mint Isut. Ha pedig már az óriás-lányokról beszélünk, illő megemlíteni Rolkó asszonyát is, aki lány is és óriás is, de Rolkó asszonya. Habár ez nem olyan nagy baj, tekintve, hogy Rolkó ugyanabba a kategóriába tartozik, mint Isu és Bry - szóval el van tűnve -, ám sajnálatos módon ezt nem lehet kihasználni, ugyanis az asszony pajtás sincs épp a Vashegyen az utóbbi hónapokban. Vagy nagyon mélyen alszik az egyik sátorban, mint ahogy Waldran - és véletlenül sem Brennus - szokott.
Valami ilyesmin töri a fejét - leszámítva, hogy a neveket kevésbé tudja és kevésbé jól felépített a gondolatmenete. Inkább csak szállingózó gondoaltok cikáznak az óriás fejében, mindenféle táptalaj hiányában.
Így történhet meg az is, hogy míg egy ideig a Vashegyen járnak csak, addig egy másik időben épp Synmirában vannak. A kettő között meg biztos voltak az erdőben is, de arra nem emlékszik Morwon. *
- Ez furcsa. * Mond újra egy okosat, csupán ennyivel szakítva meg előző gondolatmenetét. Azonban a fák említésére hirtelen beugrik neki egy izgalmas történet, ami természetesen teljesen igaz. *
- Ettem már fát is, meg mókust is. A mókus finomabb volt, de a fát nem kellett megsütni. * Persze a történetnek nem ez a lényege. Ez is fontos, de nem annyira. *
- De amikor a fát ettem, eszembe jutott, hogy ettem már mókust is. * Még mindig nincs vége... *
- Akkor én most megettem egy istent? És akkor melyiket? * Na, ezek után történik az a dolog, hogy olyan történik, hogy valaki, aki Lorew, megkérdez valamit, ami egy kérdés, valakitől, aki egy Morw. *
- Én tudom az utat Leához. Már itt vagyunk Synmirába', innen már nincs messze a Vashegy, ott van a sátra. * Valahol mélyen legbelül ő is érzi, hogy valami nem stimmel, de nem érdekli túlzottan, hiszen ha már Synimirában járnak, akkor nem lehet nagy baj, hiszen itt minden tele van szövetségesekkel. *
- Megállhatnánk itt vacsorázni, utána megyünk csak tovább a Vaskorsóba. Mit gondolsz? Nagyszerű! Akkor Taitos itt van? * Talán elfáradt, talán Morwon, talán véget ért az öt perc (amikor kicsit normálisabb), talán rájött a húsz óra. Mindenesetre nem érzi fontosnak, hogy bármit is megindokoljon. Tessék hozzá igazodni, nehogy már neki kelljen mindent körbemagyarázni, ha ő az erősebb. *
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 17:08:33
Üzenet elküldve: 2017-02-17 17:08:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az érkező - ezermester//
- Bizony ám, hogy kell az erő!
*Nem egy túl izmos alkat ennek ellenére egyik bicepszét befeszíti, hogy megmutassa. Ez inkább mókás, mint komoly dolog tőle.*
- Ennek már nagyon jó illata van, köszönöm.
*Illatra is és ízre is kellemes ez a második tea, amit elkezd meginni.*
- Dehogy nevetséges. Én is nagyon várom már az utat. Ha jól emlékszem vagy negyven éve nem volt részem ilyen kalandban.
*Egyáltalán nem tartja butaságnak Daewe lelkesedését. Az öreg is várja már. Lelke mélyén fiatalnak érzi magát.*
- Persze menjél csak nyugodtan gyermekem, addig elleszek én itt.
*Nem tartóztatja az elfet, hadd intézkedjen csak. Addig az öreg tündér szép komótosan elszürcsölgeti a teáját.*
~Csak nem ülhetek itt tétlenül. Megnézem, mi történik.~
*Fel is kerekedik a maga tempójában a konyhából.*
//Az utolsó remény//
*A konyhából érkezik és megpillantja Krestvirt, aki szintén várakozik valamire.*
~Vendégek jöttek volna?~
*Az ajtóban egy gyermeket és az anyját látja meg. Mögéjük már nem lát. Csendben várakozik a háttérben, hogy Daewe felderítse a helyzetet.*
- Bizony ám, hogy kell az erő!
*Nem egy túl izmos alkat ennek ellenére egyik bicepszét befeszíti, hogy megmutassa. Ez inkább mókás, mint komoly dolog tőle.*
- Ennek már nagyon jó illata van, köszönöm.
*Illatra is és ízre is kellemes ez a második tea, amit elkezd meginni.*
- Dehogy nevetséges. Én is nagyon várom már az utat. Ha jól emlékszem vagy negyven éve nem volt részem ilyen kalandban.
*Egyáltalán nem tartja butaságnak Daewe lelkesedését. Az öreg is várja már. Lelke mélyén fiatalnak érzi magát.*
- Persze menjél csak nyugodtan gyermekem, addig elleszek én itt.
*Nem tartóztatja az elfet, hadd intézkedjen csak. Addig az öreg tündér szép komótosan elszürcsölgeti a teáját.*
~Csak nem ülhetek itt tétlenül. Megnézem, mi történik.~
*Fel is kerekedik a maga tempójában a konyhából.*
//Az utolsó remény//
*A konyhából érkezik és megpillantja Krestvirt, aki szintén várakozik valamire.*
~Vendégek jöttek volna?~
*Az ajtóban egy gyermeket és az anyját látja meg. Mögéjük már nem lát. Csendben várakozik a háttérben, hogy Daewe felderítse a helyzetet.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 13:36:12
Üzenet elküldve: 2017-02-17 13:36:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az érkező - ezermester//
*Nehezen is tagadhatná, hogy az öreg tündér szavai igen jólesnek neki. Már megérte az egész felhajtás, bár nem várt viszonzást, akár dicséretek formájában sem, de az ilyesmi mindig simogatja az elf lelkét. Arraele jó étvággyal neki is lát a reggelinek, amikor pedig ki is domborítja testességét, Daewe elmosolyodik.*
- Ha valaki a földből él, nem is lehet vézna. Kell oda az erő.
*Közben elkészíti a következő adag teát is, ennek már sokkal kellemesebb íze van. Tulajdonképpen azért csinálta, hogy a rossz szájízt elvegye, amit a gyógytea esetleg hagy maga után. Leteszi a másik bögrét is a tündér elé az asztalra, aztán megrázza a fejét.*
- Nem, én nem vagyok éhes. Talán majd eszem útközben. Meg már várom is, hogy útnak induljunk, ilyenkor pedig nem is tudok mással foglalkozni, mint amire várok. Nevetséges, ugye?
*Kicsit el is szégyelli magát, hogy ilyen vonásai vannak. Pedig tényleg így van, amióta megtudta, hogy egy újabb utazás van kilátásban, annak minden izgalmával és hasznával, másra nem is gondol. Persze azért nem kezdi el sürgetni az ezermestert, hogy végezzen gyorsan a reggelivel, délig még van idő. Annál is inkább, mert a délelőtti órán is vannak történések. Most például kopogtatnak a bejáratnál. Kicsit vár, de mivel nem hallja, hogy ajtót nyitnának, szabadkozva fordul Arraele felé.*
- Bocsáss meg, megnézem ki az? Addig egyél nyugodtan, és ha végeztél a reggelivel, gyere utánam. Ha addig nem jönnék vissza.
//Az utolsó remény//
*Szinte futólépésben érkezik a konyha felől, nem szeretné sokáig váratni az ajtó előtt állókat. Csak egy pillanatra figyel a morcos leányzóra a lépcsőn, úgy veszi, hogy ő is épp most érkezik, hogy ajtót nyisson. Arra nem is gondol, hogy ott ácsorog és nem tesz semmit. Miért is tenne ilyet?
Feltárja az ajtót és el is ámul a küszöbön tolongó sokaságtól. Ez persze kis túlzás, egyelőre egy gyermek és egy felnőtt elfet láthat, valamint kicsit hátrébb egy tündért. De ennyi vendég is szokatlan, hetekig nem érkezik összesen ennyi látogató. Épp kérdezné, hogy mi járatban, amikor a kislányra pillant és megakad benne a szó. Hol is látott mostanában ilyen hajszínt? Persze, a kispapa. Meg az imádnivaló ikrek. Pár pillanatig fürkészőn nézi, aztán a mellette álló nőre pillant és valami nagyon nyugtalanító gondolata támad. Ettől függetlenül őszintének látszik a mosolya.*
- Üdv mindenkinek! Segíthetek?
*Nehezen is tagadhatná, hogy az öreg tündér szavai igen jólesnek neki. Már megérte az egész felhajtás, bár nem várt viszonzást, akár dicséretek formájában sem, de az ilyesmi mindig simogatja az elf lelkét. Arraele jó étvággyal neki is lát a reggelinek, amikor pedig ki is domborítja testességét, Daewe elmosolyodik.*
- Ha valaki a földből él, nem is lehet vézna. Kell oda az erő.
*Közben elkészíti a következő adag teát is, ennek már sokkal kellemesebb íze van. Tulajdonképpen azért csinálta, hogy a rossz szájízt elvegye, amit a gyógytea esetleg hagy maga után. Leteszi a másik bögrét is a tündér elé az asztalra, aztán megrázza a fejét.*
- Nem, én nem vagyok éhes. Talán majd eszem útközben. Meg már várom is, hogy útnak induljunk, ilyenkor pedig nem is tudok mással foglalkozni, mint amire várok. Nevetséges, ugye?
*Kicsit el is szégyelli magát, hogy ilyen vonásai vannak. Pedig tényleg így van, amióta megtudta, hogy egy újabb utazás van kilátásban, annak minden izgalmával és hasznával, másra nem is gondol. Persze azért nem kezdi el sürgetni az ezermestert, hogy végezzen gyorsan a reggelivel, délig még van idő. Annál is inkább, mert a délelőtti órán is vannak történések. Most például kopogtatnak a bejáratnál. Kicsit vár, de mivel nem hallja, hogy ajtót nyitnának, szabadkozva fordul Arraele felé.*
- Bocsáss meg, megnézem ki az? Addig egyél nyugodtan, és ha végeztél a reggelivel, gyere utánam. Ha addig nem jönnék vissza.
//Az utolsó remény//
*Szinte futólépésben érkezik a konyha felől, nem szeretné sokáig váratni az ajtó előtt állókat. Csak egy pillanatra figyel a morcos leányzóra a lépcsőn, úgy veszi, hogy ő is épp most érkezik, hogy ajtót nyisson. Arra nem is gondol, hogy ott ácsorog és nem tesz semmit. Miért is tenne ilyet?
Feltárja az ajtót és el is ámul a küszöbön tolongó sokaságtól. Ez persze kis túlzás, egyelőre egy gyermek és egy felnőtt elfet láthat, valamint kicsit hátrébb egy tündért. De ennyi vendég is szokatlan, hetekig nem érkezik összesen ennyi látogató. Épp kérdezné, hogy mi járatban, amikor a kislányra pillant és megakad benne a szó. Hol is látott mostanában ilyen hajszínt? Persze, a kispapa. Meg az imádnivaló ikrek. Pár pillanatig fürkészőn nézi, aztán a mellette álló nőre pillant és valami nagyon nyugtalanító gondolata támad. Ettől függetlenül őszintének látszik a mosolya.*
- Üdv mindenkinek! Segíthetek?
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 12:51:03
Üzenet elküldve: 2017-02-17 12:51:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó remény//
*Ő anyjával ellentétben semmi bizonytalanságot nem érez, bár azt érzékeli, hogy Mírienn léptei lelassulnak. Nem érti miért, hiszen ha minden igaz, ez a hely csak jót hozhat! Szürkés szemei csodálkozó kíváncsisággal fürkészik az épületet. Próbálja kitalálni, hogy mi lehet benne olyan furcsa... Mindegy is. Szeretné tudni milyenek lehetnek azok a híres mágusok! Ez olyan izgalmas! Nem mintha náluk nem lettek volna mágia vagy varázshasználók, de ez most nem ugyanaz. Az ott volt, ez itt van. Ennyi a magyarázat. És ha ő már nem ott, hanem itt van, akkor őt nyilván ez érdekli. Meg a harcosok! Harcosokat is említett a tündér, akik a mágusokat őrzik. Őszintén szólva még be sem tette a lábát jóformán az épületbe, de már is érdekli hogy mit találhat benne. Számára ez olyan, mint egy kaland, onnantól kezdve, hogy felszálltak a hajóra és nekivágtak a tengernek. Még anyja gyengeségéről is megfeledkezik egy pillanatra, ahogy elveszik gondolatai morajában.
Mikor anyja végül bekopog, kissé hátrébb húzódik, de biztatóan megszorítja anyukája kezét. Türelmetlenül várja, vajon ki lesz az első, akit megpillant.*
*Ő anyjával ellentétben semmi bizonytalanságot nem érez, bár azt érzékeli, hogy Mírienn léptei lelassulnak. Nem érti miért, hiszen ha minden igaz, ez a hely csak jót hozhat! Szürkés szemei csodálkozó kíváncsisággal fürkészik az épületet. Próbálja kitalálni, hogy mi lehet benne olyan furcsa... Mindegy is. Szeretné tudni milyenek lehetnek azok a híres mágusok! Ez olyan izgalmas! Nem mintha náluk nem lettek volna mágia vagy varázshasználók, de ez most nem ugyanaz. Az ott volt, ez itt van. Ennyi a magyarázat. És ha ő már nem ott, hanem itt van, akkor őt nyilván ez érdekli. Meg a harcosok! Harcosokat is említett a tündér, akik a mágusokat őrzik. Őszintén szólva még be sem tette a lábát jóformán az épületbe, de már is érdekli hogy mit találhat benne. Számára ez olyan, mint egy kaland, onnantól kezdve, hogy felszálltak a hajóra és nekivágtak a tengernek. Még anyja gyengeségéről is megfeledkezik egy pillanatra, ahogy elveszik gondolatai morajában.
Mikor anyja végül bekopog, kissé hátrébb húzódik, de biztatóan megszorítja anyukája kezét. Türelmetlenül várja, vajon ki lesz az első, akit megpillant.*
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 08:34:40
Üzenet elküldve: 2017-02-17 08:34:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az érkező - Ezermester//
*Az öreg tündért nem billenti ki a különc lány viselkedése.*
- Lehet rossz gyermekkora volt. Láttam már ilyet.
*A morcosság alapjában nem baj. Az öreget biztos nem zavarja.*
- Ej, ej, tudtam én, hogy derék lány vagy.
*Rámosolyog az elfre ahogy az egyre-másra pakolja elé a finomabbnál finomabb falatokat. A tündérnek fülig ér a szája ahogy végigtekint az elé pakolt halmon.*
- Még egy úr se tudna jobbat enni ennél. Köszönöm lányom!
*Újra meglepi Daewe háziassága és segítőkészsége. Nem szokott nemesi étkekhez. Igazából nem is hiányzik neki.*
- Egész életemben egyszerű ételeken értem. Mégis nézd meg milyen jó húsba vagyok.
*Kicsit fel is fújja magát az öreg de az egyértelműen látszik, hogy jó húsban van. A cipót egyik kezébe veszi majd ehhez egy kis sonkát a másik kezébe. A sonka helyét két falatonként átveszi a sajt a torma és az uborka. Mire a tea felforr és elkészül addigra az öreg tündér eltünteti az elé teremtett finomságokat.*
- Húúöö, ez nagyon jól esett. Te nem eszel?
*Ha most otthon lenne egy jókorát böfögne is. Ez most elmarad Daewére való tekintettel. Noha rákérdez, hogy enne-e az elf de amit elé tett abból már nem maradt.*
~Csak van még valami, amit enni tud.~
*Evés után a macskateát iszogatja. Fanyalgó arcot vág hozzá de parasztemberként nem finnyáskodik, lehúzza mindegy milyen íze van.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.17 08:37:15
*Az öreg tündért nem billenti ki a különc lány viselkedése.*
- Lehet rossz gyermekkora volt. Láttam már ilyet.
*A morcosság alapjában nem baj. Az öreget biztos nem zavarja.*
- Ej, ej, tudtam én, hogy derék lány vagy.
*Rámosolyog az elfre ahogy az egyre-másra pakolja elé a finomabbnál finomabb falatokat. A tündérnek fülig ér a szája ahogy végigtekint az elé pakolt halmon.*
- Még egy úr se tudna jobbat enni ennél. Köszönöm lányom!
*Újra meglepi Daewe háziassága és segítőkészsége. Nem szokott nemesi étkekhez. Igazából nem is hiányzik neki.*
- Egész életemben egyszerű ételeken értem. Mégis nézd meg milyen jó húsba vagyok.
*Kicsit fel is fújja magát az öreg de az egyértelműen látszik, hogy jó húsban van. A cipót egyik kezébe veszi majd ehhez egy kis sonkát a másik kezébe. A sonka helyét két falatonként átveszi a sajt a torma és az uborka. Mire a tea felforr és elkészül addigra az öreg tündér eltünteti az elé teremtett finomságokat.*
- Húúöö, ez nagyon jól esett. Te nem eszel?
*Ha most otthon lenne egy jókorát böfögne is. Ez most elmarad Daewére való tekintettel. Noha rákérdez, hogy enne-e az elf de amit elé tett abból már nem maradt.*
~Csak van még valami, amit enni tud.~
*Evés után a macskateát iszogatja. Fanyalgó arcot vág hozzá de parasztemberként nem finnyáskodik, lehúzza mindegy milyen íze van.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.17 08:37:15
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 06:49:46
Üzenet elküldve: 2017-02-17 06:49:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Loka, Melton//
*Szinte mint egy élettelen fadarab, csak sokkal hangosabb. Ráadásul a külvilágból sem fog fel sokat. Na ilyen Zakt'ar most. Visongása abból, ahogy rajongó szemeit anyjára veti, egyértelműen a hirtelen Lokára tört ösztönös kedvesség eredménye, már ha nem járatos a kis elfpalánta már most a megtévesztés művészetében.
Jólesőn rúgkapál egy keveset, mely leginkább úgy néz ki, mintha idegrángása lenne egy bénító lövedéktől. Mindent összevetve azért biztosan aranyos lenne. Még az is, ahogy a nagy visongástól megindult nyáltermelés többlete most arcán patakzik le. Oldalra néz, ahová Melton érkezik. Sokat nem lát abból, hogy holvan.*
~Visszajött a nagy ködön túlról.~
*Valami ilyesmi lehet a véleménye, ahogy fejét alig negyvenöt fokban megdöntve csak pár végtagocskát lát. Szavakat persze fejben sem tud megfogalmazni. Ahhoz még jócskán fiatal. Egy biztos, ha anyjuk menni akar valamerre, akár velük, akár nélkülük, most talán lesz pár nyugodt perce.*
*Szinte mint egy élettelen fadarab, csak sokkal hangosabb. Ráadásul a külvilágból sem fog fel sokat. Na ilyen Zakt'ar most. Visongása abból, ahogy rajongó szemeit anyjára veti, egyértelműen a hirtelen Lokára tört ösztönös kedvesség eredménye, már ha nem járatos a kis elfpalánta már most a megtévesztés művészetében.
Jólesőn rúgkapál egy keveset, mely leginkább úgy néz ki, mintha idegrángása lenne egy bénító lövedéktől. Mindent összevetve azért biztosan aranyos lenne. Még az is, ahogy a nagy visongástól megindult nyáltermelés többlete most arcán patakzik le. Oldalra néz, ahová Melton érkezik. Sokat nem lát abból, hogy holvan.*
~Visszajött a nagy ködön túlról.~
*Valami ilyesmi lehet a véleménye, ahogy fejét alig negyvenöt fokban megdöntve csak pár végtagocskát lát. Szavakat persze fejben sem tud megfogalmazni. Ahhoz még jócskán fiatal. Egy biztos, ha anyjuk menni akar valamerre, akár velük, akár nélkülük, most talán lesz pár nyugodt perce.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-17 00:23:00
Üzenet elküldve: 2017-02-17 00:23:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Érkező//
*Hát igen, a kurtizánok többek között lányok is. Ez persze nem feltétlen törvénye a világnak, de hála az isteneknek Lorew sosem merült olyan mélyen ilyen témába, hogy pontosan tudja, milyen kurtizánok léteznek.*
- Rendben. De őket már ti etetitek, itatjátok, fizetitek, ahogy tetszik *ezzel minden eshetőséggel szemben bevédte magát. Nem bizonyos benne, hogy a Morwon át akarja-e rázni, vagy simán csak nem tudja, mi az a kurtizán, de alapvetően nem is érdekli. Bár mindenki olyan lenne, mint ez az alak itt, és nem is lenne szükség a világon ilyen erkölcstelen lényekre.
Eleinte magában tartja a "biztos jó irányba megyünk?" kérdést, holott arról volt szó, hogy nem mennek messze, és közben már nem csak hogy a hegyről lejöttek, de a tavernát is elhagyták.*
- Nem feltétlen úgy képzelném el ezt. Kétlem, hogy Eeyr gyermeke lenne. A félisten jelző inkább olyasmit jelent, minthogy Eeyr hatalommal ruházta fel, és így erősebb lett, mint a halandók, de mégsem éri el az istenek szintjét. És milyen érdekes belegondolni, hogy a félistenek olyan hatalmasak, amit mi fel sem foghatunk. Világok választják el az én mágikus erőmet, és az övét, ellenben ugyanilyen világok lehetnek közte, és Eeyr között. És ezek után vajon van még halandó, aki a saját erejét az istenekével egyáltalán össze meri hasonlítani? Végre érezzük, milyen jelentéktelenek vagyunk hozzájuk képest.
*Valljuk be, Lorew valahol mindig arra vágyott, hogy ez a világ megnyíljon a felsőbb erőknek, és most, hogy ez megtörtént... igazán boldog. Nem tudná nevén nevezni az érzést, hiszen ilyen elégedettséggel vegyes öröm még sosem járta át a testét, de... kifejezetten tetszik neki ez az állapot. Mindig hirdette, hogy el fog jönni ez a nap, és most, hogy eljött, nos... egy "én megmondtam"-nál többet már nem mondhat a halandók nagyjának.*
- Jó, majd ő mindent elmond. És ha már itt tartunk, milyen messze is van? Csak mert egy ideje elhagytuk a Vashegyet. Biztos tudod, merre megyünk? Hroti pedig majd előkerül, ha meghallja, hogy ingyen koszt van kilátásban.
*Hát igen, a kurtizánok többek között lányok is. Ez persze nem feltétlen törvénye a világnak, de hála az isteneknek Lorew sosem merült olyan mélyen ilyen témába, hogy pontosan tudja, milyen kurtizánok léteznek.*
- Rendben. De őket már ti etetitek, itatjátok, fizetitek, ahogy tetszik *ezzel minden eshetőséggel szemben bevédte magát. Nem bizonyos benne, hogy a Morwon át akarja-e rázni, vagy simán csak nem tudja, mi az a kurtizán, de alapvetően nem is érdekli. Bár mindenki olyan lenne, mint ez az alak itt, és nem is lenne szükség a világon ilyen erkölcstelen lényekre.
Eleinte magában tartja a "biztos jó irányba megyünk?" kérdést, holott arról volt szó, hogy nem mennek messze, és közben már nem csak hogy a hegyről lejöttek, de a tavernát is elhagyták.*
- Nem feltétlen úgy képzelném el ezt. Kétlem, hogy Eeyr gyermeke lenne. A félisten jelző inkább olyasmit jelent, minthogy Eeyr hatalommal ruházta fel, és így erősebb lett, mint a halandók, de mégsem éri el az istenek szintjét. És milyen érdekes belegondolni, hogy a félistenek olyan hatalmasak, amit mi fel sem foghatunk. Világok választják el az én mágikus erőmet, és az övét, ellenben ugyanilyen világok lehetnek közte, és Eeyr között. És ezek után vajon van még halandó, aki a saját erejét az istenekével egyáltalán össze meri hasonlítani? Végre érezzük, milyen jelentéktelenek vagyunk hozzájuk képest.
*Valljuk be, Lorew valahol mindig arra vágyott, hogy ez a világ megnyíljon a felsőbb erőknek, és most, hogy ez megtörtént... igazán boldog. Nem tudná nevén nevezni az érzést, hiszen ilyen elégedettséggel vegyes öröm még sosem járta át a testét, de... kifejezetten tetszik neki ez az állapot. Mindig hirdette, hogy el fog jönni ez a nap, és most, hogy eljött, nos... egy "én megmondtam"-nál többet már nem mondhat a halandók nagyjának.*
- Jó, majd ő mindent elmond. És ha már itt tartunk, milyen messze is van? Csak mert egy ideje elhagytuk a Vashegyet. Biztos tudod, merre megyünk? Hroti pedig majd előkerül, ha meghallja, hogy ingyen koszt van kilátásban.
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 20:13:24
Üzenet elküldve: 2017-02-16 20:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az érkező - ezermester//
*Kis csodálkozással néz a furcsán távozó lány után, pedig lassan feldolgozhatná, hogy a mágusok fura népség, fura szokásokkal. Bár talán a különc jelző pontosabb. És valahogy úgy rémlik neki, hogy ez a leányzó már első találkozásukkor is ilyen savanyú képet vágott folyamatosan, de lehet, hogy keveri valakivel. Talán benne is van egy kis üldözési mánia Loka miatt, és ezért nem szereti, ha valaki túlságosan komor vagy vészjóslóan csendes.
Ahogy ismét kettesben maradnak a tündérrel, az öregre pillant és egy félmosollyal megvonja a vállát.*
- Azt hiszem, mindig ilyen morcos szokott lenni.
*Aztán észbe kap, eredetileg arról volt szó, hogy rittyent valami reggelit Arraelének. Az pedig egyáltalán nincs ellenére, hogy most épp alkalmi szakácsként működjön közre. A konyhában is szeret sürgölődni és gondoskodni is másokról. Persze nem arról van szó, hogy nekiáll most főzőcskézni, de hamar a tündér elé varázsol egy fél cipót, jókora darab sajtot, egy kis sonkát, ecetes tormát, hasonló lében eltett uborkát.*
- Nem túl úri reggeli, de remélem megfelel. Zöldség ilyenkor nem nagyon van, de ha lesz egy kertészünk, talán még télvíz idején is tudunk majd ilyesmit asztalra tenni. Jó étvágyat!
*Fordul, visszateszi a kannát a tűz főlé, most olyan teát készít, aminek semmi gyógy- vagy mellékhatása nincs, csak finom.*
- Ha nincs ellenedre, reggeli után a szobáknál nézzünk körül, hogy neked is találjunk egy megfelelőt. Nemsokára útnak indulunk, addig még van időnk elrendezni az ilyesmit. Meg talán le is pakolnál.
*Kis csodálkozással néz a furcsán távozó lány után, pedig lassan feldolgozhatná, hogy a mágusok fura népség, fura szokásokkal. Bár talán a különc jelző pontosabb. És valahogy úgy rémlik neki, hogy ez a leányzó már első találkozásukkor is ilyen savanyú képet vágott folyamatosan, de lehet, hogy keveri valakivel. Talán benne is van egy kis üldözési mánia Loka miatt, és ezért nem szereti, ha valaki túlságosan komor vagy vészjóslóan csendes.
Ahogy ismét kettesben maradnak a tündérrel, az öregre pillant és egy félmosollyal megvonja a vállát.*
- Azt hiszem, mindig ilyen morcos szokott lenni.
*Aztán észbe kap, eredetileg arról volt szó, hogy rittyent valami reggelit Arraelének. Az pedig egyáltalán nincs ellenére, hogy most épp alkalmi szakácsként működjön közre. A konyhában is szeret sürgölődni és gondoskodni is másokról. Persze nem arról van szó, hogy nekiáll most főzőcskézni, de hamar a tündér elé varázsol egy fél cipót, jókora darab sajtot, egy kis sonkát, ecetes tormát, hasonló lében eltett uborkát.*
- Nem túl úri reggeli, de remélem megfelel. Zöldség ilyenkor nem nagyon van, de ha lesz egy kertészünk, talán még télvíz idején is tudunk majd ilyesmit asztalra tenni. Jó étvágyat!
*Fordul, visszateszi a kannát a tűz főlé, most olyan teát készít, aminek semmi gyógy- vagy mellékhatása nincs, csak finom.*
- Ha nincs ellenedre, reggeli után a szobáknál nézzünk körül, hogy neked is találjunk egy megfelelőt. Nemsokára útnak indulunk, addig még van időnk elrendezni az ilyesmit. Meg talán le is pakolnál.
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 19:28:06
Üzenet elküldve: 2017-02-16 19:28:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Intézői iroda//
*Taitos végül vidáman távozik. Sok ébredéskor még meglévő gondot letudottnak tekint, és így sokkal felszabadultabban áll az indulásra felkészülésnek.*
˜Talán más gondok is csak így maguktól múlnak majd el vajon?˜
*Gondolkodik magában egy keveset, ahogyan bezárja az iroda ajtaját. Itt elvégez pár olyan mozdulatsort, melyre szüksége van, és a dolgok folyományaképpen Chiari rájuk ruházott pénzét és egy kis üzenetet kerít elő. Az előbbit Worenth dolgaihoz rakja, ahogyan azt illik, az utóbbit pedig neki címzi meg.
"Worenth mester. Az istenek ténykedése egyre aggasztóbb lesz. Thargarodon párosával jelennek meg ők, és küldöttjeik, a Hadúr pedig Sa´Tereth tanaihoz vonzódik, a maga radikalitásában. Figyelmeztettem, hogy mi nem állunk döntése mögött. Noha felnőtt férfi, mindezt gondoltam tudnia kellet. És igen, felkelni látszik. Tudnod kell továbbá, hogy már az istenek küldötteire sem hat a mágia, holott az áruló Amos Thenior maga is harcolt ellenük az égen, ha jól vettem ki, de a mágia, amit használt egyértelműen erre utal. Ez is nagyon aggaszt. Egyikük kis híján megölt, vigyázz ezekkel. Szeszélyesek, és sértik a természet törvényeit. Thargarodra továbbá mágiamentes burok zárult.
Én mindezek fényében úgy döntöttem, hogy amíg ezek a becstelen, magukat istennek tituláló lények erre ólálkodnak, nincs maradásom a környéken. Krestvirt, és a csatlakozni kívánó növendékeket északra viszem vándorolni. Ne haragudj, ha ezzel kellemetlenséget okozok, de sajnos nincs maradásom. Félek, hogy ha ez így megy tovább magam is hamarosan megőrülök. Chiari küldött némi pénzt, tudod, hol találod. Üdvözöl téged. Kagan pedig kérte, hogy amint ráérsz látogasd meg. Ha a tavasz végeztével nem érnék haza, és jelet sem adnék kezdj aggódni!
Taitos"
Mindezt jól összehajtja, és aztán az öreg mágusmester rezidenciájához indul, és ahogyan tudja betuszkolja oda a levélkét. Ezután nem sok dolga marad. Elindul, hogy rendezze Ragron nyeregtáskáját. Előbb már elrakta az írószereket, most azért a koszos ruhát is beteszi, végül két tömlőjét ássa elő, és döcögve az ajtónak veszi az irányt. Torka fájdalma újból visszatér, így csak fancsali pofával veszi ezt tudomásul.
Az ajtóhoz érvén még egy morgást nyom el fájdalmasan nyelve, ugyanis hideg van, neki pedig köpeny kell. Nagyon nehezen, elsőre mellé is nyúlva kihörgi a varázslatot, amitől az ezüst köpönyeg megjelenik rajta. Hibái miatt viszont igen molyrágta lesz, kissé leharcoltnak tűnik, de azért kilépvén tapasztalja, hogy nagyrészt meleg ez. Vagyis, ez történik, ha nem rotja el. Nyilván, ha hirtelen köhögőroham kapja el Taitosunkat, akkor nem lesz itten semmilyen virgonckodás lyukas köpönyegben.*
//Az érkező - Ezermester//
//Az utolsó remény//
*Odakint Taitos Krestvirbe, és egy rakat másik emberbe botlik. Biccent mindnek, de nem nagyon köszön, csak így szól:*
-Krhm... mindj´ jörökh!
*Hörgi betegesen felemelve a két tömlőt, és már megy is, mutatván, hogy most nem ér rá sajnos, töltögetni megy.*
//Közjáték//
*Így indul meg a vízkert felé, és útján Ragront is megtalálja. A warg a fák övének szélén oson. Élvezi, hogy nincs felnyergelve, és így Taitos hagyja is neki, hadd ólálkodjon, és tizedelje a téli vadakat az erdő ezen részén, mely úgyis az övék. Itt nem zavar sok vizet. Vízről beszélvén, talán öt perc, mire lassan megérkezik a vízkert medencéjéhez, ahonnan jeges vizet vehet. Jól megtölti, két napnyi adagot nyerve így, a tömlőket, és azzal pár fordul is sarkon. Tenyereit össze is csapja, hogy Ragron felfigyeljen rá ott pár tucat lépésre a sűrűben. Mármint biztosan észrevette már, de most kéri is a figyelmét ezzel. A warg felnéz egy pillanatra, de leginkább lenéz. Szeméből a szokásos felsőbbrendűség árad, mintha ő lenne Taitos gazdája, és nem fordítva, várna valami falkavezéri utasítást, arra talán méltóztatna moccanni, de így, hogy a Zöldfülűnek nincs hangja, így bizony nem kap ilyet, és ezért csak horkantva egyet, igyekszik tovább túrni az avart, és jelölni területeit.*
//Az érkező - Ezermester//
//Az utolsó remény//
*Taitos pár perccel később érkezik vissza, talán tíz lehet, és az ajtó előtt körbenéz, hogy ott van-e még az eddigi sereglet, ha igen, akkor nem rest kissé nedves, de száradó kézzel, reményei szerint picit szégenyteljesen lukacsosan lengedező ezüstköpenyben hallgatni a történéseket, és fürkészni az arcokat, vagy éppenséggel a semmit, ha csak az fogadja.*
˜Tényleg sokáig nem voltam.˜
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Taitos végül vidáman távozik. Sok ébredéskor még meglévő gondot letudottnak tekint, és így sokkal felszabadultabban áll az indulásra felkészülésnek.*
˜Talán más gondok is csak így maguktól múlnak majd el vajon?˜
*Gondolkodik magában egy keveset, ahogyan bezárja az iroda ajtaját. Itt elvégez pár olyan mozdulatsort, melyre szüksége van, és a dolgok folyományaképpen Chiari rájuk ruházott pénzét és egy kis üzenetet kerít elő. Az előbbit Worenth dolgaihoz rakja, ahogyan azt illik, az utóbbit pedig neki címzi meg.
"Worenth mester. Az istenek ténykedése egyre aggasztóbb lesz. Thargarodon párosával jelennek meg ők, és küldöttjeik, a Hadúr pedig Sa´Tereth tanaihoz vonzódik, a maga radikalitásában. Figyelmeztettem, hogy mi nem állunk döntése mögött. Noha felnőtt férfi, mindezt gondoltam tudnia kellet. És igen, felkelni látszik. Tudnod kell továbbá, hogy már az istenek küldötteire sem hat a mágia, holott az áruló Amos Thenior maga is harcolt ellenük az égen, ha jól vettem ki, de a mágia, amit használt egyértelműen erre utal. Ez is nagyon aggaszt. Egyikük kis híján megölt, vigyázz ezekkel. Szeszélyesek, és sértik a természet törvényeit. Thargarodra továbbá mágiamentes burok zárult.
Én mindezek fényében úgy döntöttem, hogy amíg ezek a becstelen, magukat istennek tituláló lények erre ólálkodnak, nincs maradásom a környéken. Krestvirt, és a csatlakozni kívánó növendékeket északra viszem vándorolni. Ne haragudj, ha ezzel kellemetlenséget okozok, de sajnos nincs maradásom. Félek, hogy ha ez így megy tovább magam is hamarosan megőrülök. Chiari küldött némi pénzt, tudod, hol találod. Üdvözöl téged. Kagan pedig kérte, hogy amint ráérsz látogasd meg. Ha a tavasz végeztével nem érnék haza, és jelet sem adnék kezdj aggódni!
Taitos"
Mindezt jól összehajtja, és aztán az öreg mágusmester rezidenciájához indul, és ahogyan tudja betuszkolja oda a levélkét. Ezután nem sok dolga marad. Elindul, hogy rendezze Ragron nyeregtáskáját. Előbb már elrakta az írószereket, most azért a koszos ruhát is beteszi, végül két tömlőjét ássa elő, és döcögve az ajtónak veszi az irányt. Torka fájdalma újból visszatér, így csak fancsali pofával veszi ezt tudomásul.
Az ajtóhoz érvén még egy morgást nyom el fájdalmasan nyelve, ugyanis hideg van, neki pedig köpeny kell. Nagyon nehezen, elsőre mellé is nyúlva kihörgi a varázslatot, amitől az ezüst köpönyeg megjelenik rajta. Hibái miatt viszont igen molyrágta lesz, kissé leharcoltnak tűnik, de azért kilépvén tapasztalja, hogy nagyrészt meleg ez. Vagyis, ez történik, ha nem rotja el. Nyilván, ha hirtelen köhögőroham kapja el Taitosunkat, akkor nem lesz itten semmilyen virgonckodás lyukas köpönyegben.*
//Az érkező - Ezermester//
//Az utolsó remény//
*Odakint Taitos Krestvirbe, és egy rakat másik emberbe botlik. Biccent mindnek, de nem nagyon köszön, csak így szól:*
-Krhm... mindj´ jörökh!
*Hörgi betegesen felemelve a két tömlőt, és már megy is, mutatván, hogy most nem ér rá sajnos, töltögetni megy.*
//Közjáték//
*Így indul meg a vízkert felé, és útján Ragront is megtalálja. A warg a fák övének szélén oson. Élvezi, hogy nincs felnyergelve, és így Taitos hagyja is neki, hadd ólálkodjon, és tizedelje a téli vadakat az erdő ezen részén, mely úgyis az övék. Itt nem zavar sok vizet. Vízről beszélvén, talán öt perc, mire lassan megérkezik a vízkert medencéjéhez, ahonnan jeges vizet vehet. Jól megtölti, két napnyi adagot nyerve így, a tömlőket, és azzal pár fordul is sarkon. Tenyereit össze is csapja, hogy Ragron felfigyeljen rá ott pár tucat lépésre a sűrűben. Mármint biztosan észrevette már, de most kéri is a figyelmét ezzel. A warg felnéz egy pillanatra, de leginkább lenéz. Szeméből a szokásos felsőbbrendűség árad, mintha ő lenne Taitos gazdája, és nem fordítva, várna valami falkavezéri utasítást, arra talán méltóztatna moccanni, de így, hogy a Zöldfülűnek nincs hangja, így bizony nem kap ilyet, és ezért csak horkantva egyet, igyekszik tovább túrni az avart, és jelölni területeit.*
//Az érkező - Ezermester//
//Az utolsó remény//
*Taitos pár perccel később érkezik vissza, talán tíz lehet, és az ajtó előtt körbenéz, hogy ott van-e még az eddigi sereglet, ha igen, akkor nem rest kissé nedves, de száradó kézzel, reményei szerint picit szégenyteljesen lukacsosan lengedező ezüstköpenyben hallgatni a történéseket, és fürkészni az arcokat, vagy éppenséggel a semmit, ha csak az fogadja.*
˜Tényleg sokáig nem voltam.˜
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 18:28:36
Üzenet elküldve: 2017-02-16 18:28:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudja, hogy mit csináljon, vagy kezdjen magával, mindenki más el van foglalva, csak éppen vele nem foglalkozik senki. Jellemző. Miért is törődne bárki gey apró tündérrel?
Nellara unalmában oda-vissza mászkál a Symirában, de úgy néz ki, hogy senki sem szól rá, hogy nem tegye, így hát folytatja tovább. Végül inkább kint marad a szabadban, leül valahová, körbe-körbenéz sokadjára, majd széttárt szárnyakkal végigfekszik a földön, és nézi az eget. Nem is törődik azzal, hogy hideg, elég vastag ruhatömeg van rajta ahhoz, gy meg sem érezze. Így álmodozik pár pillanatig tündérfiúkról, erős mágiáról és hasonlókról.*
Nellara unalmában oda-vissza mászkál a Symirában, de úgy néz ki, hogy senki sem szól rá, hogy nem tegye, így hát folytatja tovább. Végül inkább kint marad a szabadban, leül valahová, körbe-körbenéz sokadjára, majd széttárt szárnyakkal végigfekszik a földön, és nézi az eget. Nem is törődik azzal, hogy hideg, elég vastag ruhatömeg van rajta ahhoz, gy meg sem érezze. Így álmodozik pár pillanatig tündérfiúkról, erős mágiáról és hasonlókról.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 15:51:30
Üzenet elküldve: 2017-02-16 15:51:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó remény//
*A válaszra is elmosolyodik, s a tőle telhető legérdeklődőbb arccal figyelne tovább, de ekkor a kanyarből kiérve megpillantanak egy kőépületet, az apróság meg kijelenti, hogy megérkeztek.
Megkönnyebbülten veszi tudomásul a tényt, hiszen így a társalgást sem kénytelen fenntartani. Azért az ismerkedésbe is bele kell jönni.
A kaput meglátva viszont ideges lesz. Biztos ez a legjobb megoldás? Még megfordulhat.*
~Ne legyél bolond Mírienn! Gyerünk!~
*Szíve érezhetően gyorsabb ütemben ver, mint szokott. Nem tudhatja mi vár rájuk a falak mögött. Úgy kell kényszerítenie magát arra, hogy ne torpanjon meg.*
~Gyerünk Mírenn! Most nem gondolhatsz magadra! Ez a legjobb megoldás! Különben is, joga van tudni.~
*Így is, csak amíg idáig eljutottak, legalább négyszer-ötször megszédült. Ha Aríwyen nem karolja át, nem tudja olyan jól megtartani az egyensúllyát. Tudja, hogy már nem sokáig halogathatja.
Csak oda kell menni és bekopogni.
Pár lépés és odaér. Reménykedik benne, hogy a tündér majd bekopog helyette, de nem így történik. Ezt is neki kell.
Végül mégis csak legyűri előítéleteit és félelmeit. Odalép az ajtóhoz és bekopog. Ennyi. Eldőlt. Most már nem táncolhat vissza.*
*A válaszra is elmosolyodik, s a tőle telhető legérdeklődőbb arccal figyelne tovább, de ekkor a kanyarből kiérve megpillantanak egy kőépületet, az apróság meg kijelenti, hogy megérkeztek.
Megkönnyebbülten veszi tudomásul a tényt, hiszen így a társalgást sem kénytelen fenntartani. Azért az ismerkedésbe is bele kell jönni.
A kaput meglátva viszont ideges lesz. Biztos ez a legjobb megoldás? Még megfordulhat.*
~Ne legyél bolond Mírienn! Gyerünk!~
*Szíve érezhetően gyorsabb ütemben ver, mint szokott. Nem tudhatja mi vár rájuk a falak mögött. Úgy kell kényszerítenie magát arra, hogy ne torpanjon meg.*
~Gyerünk Mírenn! Most nem gondolhatsz magadra! Ez a legjobb megoldás! Különben is, joga van tudni.~
*Így is, csak amíg idáig eljutottak, legalább négyszer-ötször megszédült. Ha Aríwyen nem karolja át, nem tudja olyan jól megtartani az egyensúllyát. Tudja, hogy már nem sokáig halogathatja.
Csak oda kell menni és bekopogni.
Pár lépés és odaér. Reménykedik benne, hogy a tündér majd bekopog helyette, de nem így történik. Ezt is neki kell.
Végül mégis csak legyűri előítéleteit és félelmeit. Odalép az ajtóhoz és bekopog. Ennyi. Eldőlt. Most már nem táncolhat vissza.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 13:44:02
Üzenet elküldve: 2017-02-16 13:44:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Az érkező - Ezermester//
//Az utolsó remény//
*Jobban szeret a háttérből figyelni és úgy megismerkedni, megszokni előbb az új tagokat, hogy valaki más beszél velük helyette, s magának csak jelen kell lennie. De erre most nincs alkalma, sem ideje, így eléggé feszeng, hogy egyedül kell itt állnia a két idegen előtt és még szóba is kell velük elegyednie.
Pillantását váltogatja a páros között, fogadja a bemutatkozásukat és a válaszukat. Egy kicsit meg is lepi, hogy mindketten csatlakoznának, igaz, a nő csak a városig tartana velük.*
- Szerintem a városon is átmegyünk majd. *biccent Daewe felvetésére. S mivel úgy gondolja, ennyivel végeztek is, úgy dönt, véget vet szenvedéseinek és tovább megy, hogy letudja a többieket is.*
- Én már ettem. *feleli a tündér invitálására.*
- Az útravaló ételt majd az egyik faluban megállunk beszerezni, a klán készletei szűkösek. *mondja, közben utat enged a másik kettőnek.*
- Akkor... ebédidő után találkozunk idelent. Ha valakivel találkoznának, kérem adják tovább, amit mondtam, hátha még más is jönne. *búcsúzik egy főhajtással, majd megy, hogy visszetérjen az emeletre, végigkopogtatni most már a szobákat.
Ahogy halad át a termen, a bejárat felől hall valami beszélgetést, amire első reakciója az, hogy megszaporázza lépteit a lépcsők felé, hogy elkerülje az érkezőket. Aztán eszébe jut, hogy most feladata van, így megáll a második lépcsőfokon, és kedvetlenül visszanéz az ajtóra.Vár.*
//Az utolsó remény//
*Jobban szeret a háttérből figyelni és úgy megismerkedni, megszokni előbb az új tagokat, hogy valaki más beszél velük helyette, s magának csak jelen kell lennie. De erre most nincs alkalma, sem ideje, így eléggé feszeng, hogy egyedül kell itt állnia a két idegen előtt és még szóba is kell velük elegyednie.
Pillantását váltogatja a páros között, fogadja a bemutatkozásukat és a válaszukat. Egy kicsit meg is lepi, hogy mindketten csatlakoznának, igaz, a nő csak a városig tartana velük.*
- Szerintem a városon is átmegyünk majd. *biccent Daewe felvetésére. S mivel úgy gondolja, ennyivel végeztek is, úgy dönt, véget vet szenvedéseinek és tovább megy, hogy letudja a többieket is.*
- Én már ettem. *feleli a tündér invitálására.*
- Az útravaló ételt majd az egyik faluban megállunk beszerezni, a klán készletei szűkösek. *mondja, közben utat enged a másik kettőnek.*
- Akkor... ebédidő után találkozunk idelent. Ha valakivel találkoznának, kérem adják tovább, amit mondtam, hátha még más is jönne. *búcsúzik egy főhajtással, majd megy, hogy visszetérjen az emeletre, végigkopogtatni most már a szobákat.
Ahogy halad át a termen, a bejárat felől hall valami beszélgetést, amire első reakciója az, hogy megszaporázza lépteit a lépcsők felé, hogy elkerülje az érkezőket. Aztán eszébe jut, hogy most feladata van, így megáll a második lépcsőfokon, és kedvetlenül visszanéz az ajtóra.Vár.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 13:05:35
Üzenet elküldve: 2017-02-16 13:05:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az érkező - Ezermester//
*Daewe eloszlatja a kételyeket benne.*
~Legalább nem dobom fel a talpam tőle.~
- A hasam nem szokott fájni de egye fene, a macskák még beleférnek.
*Tréfálkozik egy kicsit viszonzásul.*
- Köszönöm lányom.
*Már gőzölög is előtte a kicsit furcsa illatú tea.*
~Tán csak nem hajt meg.~
*Az elf zavarát észreveszi de ráhagyja.*
- Szóval hozzávágni az üvegcsét…
*Bozontos szakállát simítja miközben gondolkodik a hallottakon.*
- Ez igen leleményes dolog.
*Meglepi, hogy Daewe kedvező jövőt jósol itt neki.*
- Lehet, hogy igazad van.
- Nekem természetes volt mindig a friss zöldség. Remélem igazad lesz!
*Korábban eladta a termést. Ha itt örülnek majd a friss növényeknek az felüdíti majd az öreg tündért is.*
- Lányaim ha jónak látjátok a konyhát látogassuk meg, hogy felkészüljünk a hosszú útra, mert a végén még kidőlünk.
*Ezzel választ ad Daewe kérdésére is az éhségével kapcsolatban.*
~Gyerünk, együnk mert éhen veszek!~
*Daewe eloszlatja a kételyeket benne.*
~Legalább nem dobom fel a talpam tőle.~
- A hasam nem szokott fájni de egye fene, a macskák még beleférnek.
*Tréfálkozik egy kicsit viszonzásul.*
- Köszönöm lányom.
*Már gőzölög is előtte a kicsit furcsa illatú tea.*
~Tán csak nem hajt meg.~
*Az elf zavarát észreveszi de ráhagyja.*
- Szóval hozzávágni az üvegcsét…
*Bozontos szakállát simítja miközben gondolkodik a hallottakon.*
- Ez igen leleményes dolog.
*Meglepi, hogy Daewe kedvező jövőt jósol itt neki.*
- Lehet, hogy igazad van.
- Nekem természetes volt mindig a friss zöldség. Remélem igazad lesz!
*Korábban eladta a termést. Ha itt örülnek majd a friss növényeknek az felüdíti majd az öreg tündért is.*
- Lányaim ha jónak látjátok a konyhát látogassuk meg, hogy felkészüljünk a hosszú útra, mert a végén még kidőlünk.
*Ezzel választ ad Daewe kérdésére is az éhségével kapcsolatban.*
~Gyerünk, együnk mert éhen veszek!~
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 12:25:47
Üzenet elküldve: 2017-02-16 12:25:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó remény//
//Synmira népe!//
* A csendes sétát, melyet csupán lépteik és a természet zajai törnek meg, amikor egy szellő éppen végigcsókolja a fák lombjait, vagy mikor egy vad, egy őz, meghallva a közeledőt, riadót fúj s tovaszökell, mint a folyó, mossa el az idősebbik elf kérdése. Persze nem baj ez, hiszen mégiscsak kellemesebb így az utazás. *
- Én... A szüleimtől kaptam.
* Először a földet bámulja zavarában, amiért megdicsérték, de a válasz végére azért felkapja a fejét, hogy Mírienn szemébe nézzen. És eljött az a pillanat, mikor a tündér megakad, mert nem tudja, miképp tartsa fent a csevegést. Szerencsére nem kell sokáig gondolkoznia rajta, az egyik kanyar után feltűnik egy kőépület. *
- Itt vagyunk!
* Örül meg a gondolatnak. Nem is volt olyan vészes. Viszont nem lép az ajtóhoz, hacsak nem kérik meg, innentől a háttérbe húzódik, amennyire csak lehet. *
//Synmira népe!//
* A csendes sétát, melyet csupán lépteik és a természet zajai törnek meg, amikor egy szellő éppen végigcsókolja a fák lombjait, vagy mikor egy vad, egy őz, meghallva a közeledőt, riadót fúj s tovaszökell, mint a folyó, mossa el az idősebbik elf kérdése. Persze nem baj ez, hiszen mégiscsak kellemesebb így az utazás. *
- Én... A szüleimtől kaptam.
* Először a földet bámulja zavarában, amiért megdicsérték, de a válasz végére azért felkapja a fejét, hogy Mírienn szemébe nézzen. És eljött az a pillanat, mikor a tündér megakad, mert nem tudja, miképp tartsa fent a csevegést. Szerencsére nem kell sokáig gondolkoznia rajta, az egyik kanyar után feltűnik egy kőépület. *
- Itt vagyunk!
* Örül meg a gondolatnak. Nem is volt olyan vészes. Viszont nem lép az ajtóhoz, hacsak nem kérik meg, innentől a háttérbe húzódik, amennyire csak lehet. *
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 11:07:27
Üzenet elküldve: 2017-02-16 11:07:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az érkező - Ezermester//
- Különösebb nincs. Úgy értem, nem fogsz ágynak dőlni, vagy valami cifra kórságba esni, legfeljebb a hasad fájdul meg. És egy darabig macskák hordái fognak mindenfelé kísérgetni.
*Vigyorodik el, ahogy a teával babrál. Hiszen aki már látott macskát ami a macskamenta illatától megbolondult, pontosan sejti, hogy mi vár a tündérre, ha ettől az illattól szaglik majd messzire. Leteszi a bögrét az öreg elé, és rögtön el is vörösödik annak megjegyzésére. Biztos benne, hogy nem akart rosszat, sőt, ezt dicséretnek szokták szánni, de Daewe csak zavarba jön az ilyesmitől. Kezdjük azon, hogy közel s távol senki sincs, akivel el tudná képzelni az életét. Talán egy mégis, de őt sem ismeri igazán, tehát nem tudhatja. Meg annyira idegen.
Tehát gyorsan visszafordul a tűzhely felé, és a kanna leakasztása a tűz fölött lógó láncról jó ürügy arra, hogy zavarát valamelyest elrejthesse Arraele elől.*
- Ártani igazán csak a fekete bájitalokkal lehet, illetve olyanokkal melyek komponensként tartalmaznak feketét. A felhasználásuk is sokfajta lehet. Van, aki valami furmányos módon vagy erővel eléri, hogy az áldozat megigya azt, de az alkimisták gyakran választják azt a megoldást, hogy vékony, könnyen törő falú fiolába töltve egyszerűen hozzávágják a másikhoz. Talán kicsit aljas megoldásnak tűnhet, de hát az alkimistának is meg kell védenie magát, és ritkán van köztünk olyan, aki a fegyverforgatásnak is mestere.
*Akkor fordul vissza amikor már úgy érzi, hogy a pír visszakúszott az arcáról.*
- Abban biztos vagyok, hogy sokan fognak itt örülni a munkádnak. Én is. Sokkal jobb a helyben termett friss zöldség, mint a távoli piacokról beszerzett áru, ami talán kicsit fonnyadt is már, mire idáig elér. Jut eszembe, nem vagy éhes?
*Az istenekre vonatkozó kérdést már nincs ideje megválaszolni, az ajtó felé pillant, ahogy belép rajta valaki. Csak látásból ismeri, talán már az első napon is összefutott vele, amikor a vándorkereskedő szekere elhozta Synmirába, de azt mégsem tudja, hogy ki lehet. De ebben talán nincs is semmi furcsa. A mágusok különös, maguknak való népek általában. Némelyik csak a tekercsei között érzi jól magát és nem keresi mások társaságát, míg van olyan, amelyik folyamatosan a világot járja, sehol sem marad meg. Egyik variáció sem kedvez a barátságok, ismeretségek kialakulásának.*
- Jó reggelt, Daewe Syl'dor.
*Biccent mosolyogva, abból kiindulva, hogy valószínűleg a másik sem tudja, hogy ő kicsoda is lehet.*
- Ha Artheniort is útba ejtitek, szívesen veletek tartanék. Kicsit megcsappantak a készleteim, fel kéne frissíteni őket.
*Felélénkül a lehetőségre. Noha mestersége elméleti részét is kedveli, de mégis a gyakorlat az igazi. És ha nincs alapanyag, nincs gyakorlat. Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen út mindig izgalmas lehet. Az út lehetőségéről eszébe jut a legutóbbi kiruccanás és a szürke hajú pernahajder, és kicsit sajnálja, hogy fogalma sincs, merre lehet most? Furcsa, de nem is lenne baj, ha most is velük tartana.*
- Különösebb nincs. Úgy értem, nem fogsz ágynak dőlni, vagy valami cifra kórságba esni, legfeljebb a hasad fájdul meg. És egy darabig macskák hordái fognak mindenfelé kísérgetni.
*Vigyorodik el, ahogy a teával babrál. Hiszen aki már látott macskát ami a macskamenta illatától megbolondult, pontosan sejti, hogy mi vár a tündérre, ha ettől az illattól szaglik majd messzire. Leteszi a bögrét az öreg elé, és rögtön el is vörösödik annak megjegyzésére. Biztos benne, hogy nem akart rosszat, sőt, ezt dicséretnek szokták szánni, de Daewe csak zavarba jön az ilyesmitől. Kezdjük azon, hogy közel s távol senki sincs, akivel el tudná képzelni az életét. Talán egy mégis, de őt sem ismeri igazán, tehát nem tudhatja. Meg annyira idegen.
Tehát gyorsan visszafordul a tűzhely felé, és a kanna leakasztása a tűz fölött lógó láncról jó ürügy arra, hogy zavarát valamelyest elrejthesse Arraele elől.*
- Ártani igazán csak a fekete bájitalokkal lehet, illetve olyanokkal melyek komponensként tartalmaznak feketét. A felhasználásuk is sokfajta lehet. Van, aki valami furmányos módon vagy erővel eléri, hogy az áldozat megigya azt, de az alkimisták gyakran választják azt a megoldást, hogy vékony, könnyen törő falú fiolába töltve egyszerűen hozzávágják a másikhoz. Talán kicsit aljas megoldásnak tűnhet, de hát az alkimistának is meg kell védenie magát, és ritkán van köztünk olyan, aki a fegyverforgatásnak is mestere.
*Akkor fordul vissza amikor már úgy érzi, hogy a pír visszakúszott az arcáról.*
- Abban biztos vagyok, hogy sokan fognak itt örülni a munkádnak. Én is. Sokkal jobb a helyben termett friss zöldség, mint a távoli piacokról beszerzett áru, ami talán kicsit fonnyadt is már, mire idáig elér. Jut eszembe, nem vagy éhes?
*Az istenekre vonatkozó kérdést már nincs ideje megválaszolni, az ajtó felé pillant, ahogy belép rajta valaki. Csak látásból ismeri, talán már az első napon is összefutott vele, amikor a vándorkereskedő szekere elhozta Synmirába, de azt mégsem tudja, hogy ki lehet. De ebben talán nincs is semmi furcsa. A mágusok különös, maguknak való népek általában. Némelyik csak a tekercsei között érzi jól magát és nem keresi mások társaságát, míg van olyan, amelyik folyamatosan a világot járja, sehol sem marad meg. Egyik variáció sem kedvez a barátságok, ismeretségek kialakulásának.*
- Jó reggelt, Daewe Syl'dor.
*Biccent mosolyogva, abból kiindulva, hogy valószínűleg a másik sem tudja, hogy ő kicsoda is lehet.*
- Ha Artheniort is útba ejtitek, szívesen veletek tartanék. Kicsit megcsappantak a készleteim, fel kéne frissíteni őket.
*Felélénkül a lehetőségre. Noha mestersége elméleti részét is kedveli, de mégis a gyakorlat az igazi. És ha nincs alapanyag, nincs gyakorlat. Arról már nem is beszélve, hogy egy ilyen út mindig izgalmas lehet. Az út lehetőségéről eszébe jut a legutóbbi kiruccanás és a szürke hajú pernahajder, és kicsit sajnálja, hogy fogalma sincs, merre lehet most? Furcsa, de nem is lenne baj, ha most is velük tartana.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Synmira
Üzenet elküldve: 2017-02-16 10:26:05
Üzenet elküldve: 2017-02-16 10:26:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az érkező - Ezermester//
*Beszélgetés közben valaki megszólítja őket.*
- Jó reggelt neked is gyermekem!
*Sötétbarna hajú, emberlányka az, aki megszólítja őket.*
- Jómagam Arraele Lytarane vagyok.
*Az öreg tündér is fejet hajt amikor a nevét mondja. Meghallgatja Drelm mondandóját.*
- Még új tag vagyok de engem kifejezetten érdekelne ez az út.
*Szokatlan, hogy új szót használ mikor benne minden régi és öreg. Daewe reakcióját várja, hogy mit fog szólni ehhez az úthoz.*
~Gyorsan zajlanak itt az események.~
*Már idejét sem tudja mikor volt része igazi kalandban.*
~Talán most újra fiatalnak érezhetem magam.~
*Mindössze az élelemre kell, hogy figyeljen. Arra, hogy eleget odapakoljon egy több hatos útra.*
~Ki lehet az a Taitos mester?~
*Őt nem ismeri az öreg tündér mert eddig csak Worenth mesterrel találozott.*
~Sok itt az aktív fiatal.~
*Jó egy ilyen klán részesének lenn. Erre jut végül az öreg.*
*Beszélgetés közben valaki megszólítja őket.*
- Jó reggelt neked is gyermekem!
*Sötétbarna hajú, emberlányka az, aki megszólítja őket.*
- Jómagam Arraele Lytarane vagyok.
*Az öreg tündér is fejet hajt amikor a nevét mondja. Meghallgatja Drelm mondandóját.*
- Még új tag vagyok de engem kifejezetten érdekelne ez az út.
*Szokatlan, hogy új szót használ mikor benne minden régi és öreg. Daewe reakcióját várja, hogy mit fog szólni ehhez az úthoz.*
~Gyorsan zajlanak itt az események.~
*Már idejét sem tudja mikor volt része igazi kalandban.*
~Talán most újra fiatalnak érezhetem magam.~
*Mindössze az élelemre kell, hogy figyeljen. Arra, hogy eleget odapakoljon egy több hatos útra.*
~Ki lehet az a Taitos mester?~
*Őt nem ismeri az öreg tündér mert eddig csak Worenth mesterrel találozott.*
~Sok itt az aktív fiatal.~
*Jó egy ilyen klán részesének lenn. Erre jut végül az öreg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3500-3519