//A fedélzeten//
//Lélekvesztő az útjára indul//
*Nem hallja,s a kormány mögül nem is érzékeli, hogy az újonnan kinevezett kis bárdocskának milyen negatív közhangulata van. Mivel ő csak egy átlagos ember, azt sem hallja, hogy miket sutyorognak ellene a háttérben. De ha hallaná, ő lenne e legbüszkébb mindre. Ajkait biztos galád mosolyra húzná, hiszen szenvedjen csak meg mindenki azért, hogy tiszteljék. De hát ebből semmit sem érzékel.
Így csak azt látja, senki sem csinálja a dolgát. Bress épp Lopótöknek mutogat valamit, aki ezért nincs a helyén. Gigerle pedig egy vödörrel maga előtt ül az árbocoknál. Vöröske pedig a bárddal enyeleg. Zara meg mér be is csatlakozik hozzájuk. Szemöldökei megremegnek, idegesen, majd öblös hangon kiáltja el magát.*
- Neri, húzz vissza fel! Gigerle, ha be mersz hányi, innentől te fogod sikálni az út folyamán az egész padlót! Új fiú, meg dolgozzál te is! Dynti, te meg… *Szorul ökölbe a keze, de nem folytatja, hiszen lassan elérik a barlang száját.*
- Ha kiértünk, mindenki erősen kapaszkodjon, amibe tud. *Vigyorodik el kajánul, mint aki ezt élvezi.*
- Egy pici örvénybe fogunk kerülni. Ha nem vigyázunk, szegény Lélekvesztő a szikláknak verődik… *Vigyorog továbbra is, a vészjósló mondat után.
Most érzi magát igazán csak elemébe. Izmai megfeszülnek, érzi, ahogy bőre alatt vibrál. Legszívesebben kiugrana bőréből, de az gondtalan öröm érzését visszafojtja magában. Csak arcára ül ki a vigyor, de abból is a rossz előérzetet keltő.
Miután Neri végre felért, s végzi a dolgát, a kormányt csak kicsit tekeri jobbra. S már el is érték a barlang száját. Alsó ajkaiba harap, ahogy felpillant, hogy vajon át fognak-e férni a kis boltíves résen. Bár a hajó nem túl nagy, de az árboc magas. Nem is baj, hiszen messziről fogja majd a két félelf meglátni az elleneket. Már csak pár méter. Nem szívesen fordulna vissza, amiatt, hogy az árboc kettétör, mert nem férnek át. Már csak kettő… Már csak egy...
A barlang érdes mennyezete óvatosan súrolja végig az árboc tetejét, még csak meg sem akasztja őket.
Hatalmas sóhaj szakad ki a lányból, miközben szemét behunyja. Alig egy pillanatig tart, majd már ki is nyitja. Érzi a hajót érő hatalmas hullámok csapkodását. Újra nagy levegőt véve, nyitja ki a szemét, s néz előre, halálos nyugalommal.*
- És, most kapaszkodjon mindenki.
*Kiabálja el magát. A következő pillanatba a hajó jobb oldalára érkezik egy nagyobb hullám. A kormányt abba az irányba tekeri, hisz közel van a fal. A hullámok tajtékoznak a sziklafalnál, s nem könnyíti meg a dolgukat az sem, hogy előttük is van pár kiálló darab szikla, mely csak megkavarja az örvényeket.*
- Gyerünk babám, menni fog ez… *Simít végig a hajó kormányán, ahogy a hullámokkal szembe próbál menni, minél távolabb a falaktól. Csak egy áramlatot kellene elkapni, mely kifelé vezetné őket innen. Tudja, hogy merre kell keresnie.*
- Menni fog ez, ne hagyj most minket cserben. Jók leszünk hozzád, csak innen vigyél ki minket. *Suttogja, szinte csak a hajónak. Az még eszébe sem jut, hogy az érzékeny fülűek ezt meghallják.
A nap már lemenőben van, az utolsó sugarakat rugdossa a horizont. Épp annyi fényük van, hogy láthassa a sziklákat. Ha innen kijutnak az éjszaka már könnyebb dolga lesz.
A hajó folyamatosan rázkódik. Hol jobbról, hol balról kapják a hullámokat, mely az ellenkező irányba billenti a hajót.
Amíg végül sikerrel nem jár.
~Ez az… ~
Már hamarabb érzi, mint a többiek, hogy elkapták az áramlatot. Már csak pár apróbb rázkódás, s kijutnak a nyugodtabb részekhez.
A hullámok dobálása alább marad, alattuk a tajtékzó tenger elcsendesül. Egyenletesen haladnak előre.*
- No kérem, így kell ezt. *Vigyorodik el.*
- Kötelet rögzítsétek. Neri, En! Beszéljétek meg, hogy váltjátok egymást az éjszaka. A többieknek a raktérbe van takarodó. *Úgyis ott van kifüggesztve, vagy tíz függőágy. Mindenkinek saját kabin luxus egy ilyen kis hajónál.* - Ha bármi van, úgyis szólok. Éjszaka kell a legtöbbet haladnunk. Lopakodó üzemmódba kapcsolunk. *Adja ki az újabb utasításokat. Estére valóban nincs szüksége sok emberre, sőt egyre sem. Elég ha csak az egyikük pásztázza a sötétséget, a másikuk meg elkormányoz. Felnéz az égre, melyet félig felhő borít.*
- Persze, nehezítsd meg a helyzetet. *A Kikötő felé pillantva láthatja, hogy északra, továbbra is gyülekeznek a felhők. Holnapig kell megadniuk a választ. Kíváncsi lesz, hogy mennyire fogják letarolni a Kikötőt.*