Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

880. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-15 21:40:46
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

// Agyar Kapitány Kincse //

* A harc tovább folyik, hol emberi kiáltások, hol a lények sikolya. A Saunra támadó bestia nem sokáig állja a férfi útját, mivel meglepő módon már az első csapásra vinnyogva szárnyal fel a levegőbe, majd eltűnik valahol a fák között. Megindulhat hát a ládát cipelő két férfi felé, ha csak nem jön közbe valami. És de, igenis közbejön valami. Épp csak elindulna, meghallja Agyar fájdalomkiáltását, ha odanéz, láthatja is, hogy egy vérző seb van az oldalán. Ellenben két ember is megindul a kapitány felé, akik talán meg tudják védeni őt, így Saun foglalkozhat inkább a ládacipelőkkel. Ők sem járnak nagy szerencsével, alig tíz méterre vannak már csak a csónaktól, mikor hátulról lecsap rájuk az egyik bestia. Az egyikük rögvest belehal a karmok okozta sérülésekbe, a másik csak elájul, bár onnan, ahol Saun van, nem lehet biztosra venni egyiket sem.
Ha megbízik az Agyart segítő két emberben és elindul a ládacipelők felé, akkor gond nélkül elérheti a bestiát és akár rá is támadhat. Időközben a harctéren elhullik két ember, meg vagy három-négy lény is, pár pedig el is repül, így már csak páran küzdenek. Agyart vállra veti két embere és arra tartanak, amerre Saun küzd a lénnyel, avagy a csónak és a láda irányába. A többi ember még arrébb van, kivéve a két fekvő férfi, akik a ládát hozták el eddig.
Amennyiben viszont inkább Agyar segítségére siet, akkor hárman látják el őt, ez esetben egy kicsit talán eredményesebben tudják ellátni a sebét és nem is támad rájuk bizonyára semmi, de a ládacipelők ebben az esetben már biztosan az éhes fenevad gyomrában végzik. *


879. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-15 12:23:10
 ÚJ
>Enrakhala Nieth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Szerencsére nem ver fel senkit sietős osonásával, és a fedélzeten is csak Nadba botlik bele.*
- Olyasmi. *Felel kurtán a kérdésre. Rémálom gyötörte csak, ugyanakkor sokkal rosszabb volt annál. Ha hihet a pletykáknak, a rémek északon is felütötték a fejüket. Lichanech pedig nincs olyan messze a Karavánpihenőtől. Ha a szörnyek elindultak dél felé, ugyanúgy észak felé is menetelhetnek. Nem egykori társait félti, nem miattuk aggódik. Egy halottat és egy hullát hagyott maga mögött, és egyiket sem szeretné viszont látni elevenné vált rémségként.
Az éjszaka további részében a fedélzeten marad, kiszellőzteti a fejét, sétál, igyekszik minél hamarabb megszokni az imbolygó padlózatot maga alatt. Majd amint elérkezik az idő, már indul is az árboc felé, hogy a kosárban váltsa Nerit.

Az csak indulna. Vagyis, az indulásig eljut, ám valami megdobja a hajót rendesen, aminek következtében kapaszkodók híján a fedélzet deszkáira esik. Esze ágában sincs azon végig szánkázva, a korláton átbucskázva a vízbe zuhanni, az ez elleni megoldás pedig rögvest adja magát, villámgyorsan rántja elő tőreit, s vágja a fába, rögtönzött fogódzkodókat készítve magának. És persze némán szentségel magában. A csobbanást nem látja, ahogy azt sem érzékeli, hogy valaki a vízbe zuhan, csupán Taran kiabálására eszmél. Mire sajgó tagokkal felpattan, már mentik Nerit, s intézkednek a továbbiakról, így ő nem rohan feléjük, hogy láb alatt legyen. Helyette hamar az árbocnál terem, s felkapaszkodik a kosárba. Hiába a riadalom, kell valaki, aki a távolt kémleli, hogy ne érje őket több meglepetés. De legalábbis minél kevesebb.
A békét újabb ordibálás követi, amivel még nem is lenne baja, de mindezt egy olyan hangtól, ami rekord sebességgel vívta ki, hogy rögvest irritált állapotba hozza a félvért. Erős ingert érez, hogy ezúttal a dobótőrért nyúljon, és annak a semmirekellő, pöffeszkedő alaknak a koponyájába dobva megszüntetve ezzel az első számú zaj- és irritáció forrásától magát és a legénységet is. Ám tart tőle, hogy utána úszhatna vissza a partra, és nem önszántából.*


878. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-15 06:49:55
 ÚJ
>Bressauavre Eisso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Bress kabinja//

*Midőn elfárad vagy megunja a lantjátékot ásít egyet, majd becsukja az ajtaját, mivel senki figyelmét nem keltette fel annyira, hogy csatlakozzon hozzá.*
~Micsoda botfülű zenegyilkos népség.~
*A néma csend beálltával Bress is elszunnyad.*

//Hajnal, s aznap - Mindenki//

-Fenn vagyok! *mondja a kalózlánynak, persze ez nem igaz, mert éppen akkor támad fel nagy alvásából. A fedélzeten Dyn az első, akit éppen ásításon kap.*
-Reggelt! Be ne kapjál húgi! *nevetgél.* -Tíz csomó? Biztos? *hitetlenkedik a vörösnek.* -Tőlem. *von vállat, ha tíz csomóval kell haladni, akkor tíz csomóval fog haladni. Szépen haladnak is, amikor jön a valami és megdobja a hajót, Bress olyan erővel szorítja a kormányt, hogy majd eltöri.*
-Mi a tosz! *ordítja el magát, és igyekszik nem rángatni a hajót, ugyanis amíg a kalózlány pihen az ő kezében a kormány.*
-Hú anyád! *mozdít kicsit a kormányon.* -Semmi pánik, megoldjuk, ne szarjatok be! *kiabál oda a többieknek, hogy lehetőleg ne essenek pánikba ha nem muszáj, és nyugodjanak meg. Taran akkora égtelen nagy lármát csap, hogy nem tudja megállni szó nélkül.*
-Akkor ne üvöltözz hülye, ugorjál utánafele! *ripakodik rá a tüzes fickóra.* -Kötelet ledobni, és felhúzni, de izibe! *kiabál és magában szitkozódik, miért veri a teremtő ekkora mamlasszal. Na meg Nerilil is beleseik a vízbe... miféle árbocőr az ilyen? Bress keményen kormányozgat, de ilyen körülmények között nem egyszerű, na meg a vízbe esettnek sem igen esne jól, ha megcsiklandoznák a hajó aljával, még a végén ott halna szörnyet. Nad érkezésekor rögtön átadja neki a kormányt.*
-Kapitány! *biccent és ellép onnan.* -Valami valami izé megdobta a hajót... egy pillanat alatt történt, lehetetlen volt rá felkészülni. És bizony én mondom ez nem jó... veszély közeleg. *néz szét, mint aki megérez valamit. A parancsszó ha jól értelmezi a bárd neki szól, így hát újra megragadja a kormányt, és lassan kezdi fordítani vissza a hajót, persze a sebességen csökkenteni kell kicsit.*
-Mindenki a helyére! Na mozgás már lusta népség! *ordítja el magát Nad helyett, nehogy most aludjon el már véletlenül is valaki.* -Nem kell oda egy hadsereg, egy is elég hogy ellássa Aranyomat! *kiabál megint, majd nagyot fújtat.*
~Ezek tök hülyék.~


877. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-14 23:43:06
 ÚJ
>Zaranir Kharasnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

// Lélekvesztő az útjára indul //

*Az este elszállt és ő maga sem gondolta olyan fontosnak, amit meg kellene mondania a nőnek, majd holnap. Az út úgy is hosszú, van idejük rendbe csapni a dolgokat.*

//Mindenki//

*A drámai esést sajnos lekéste, így gyomorsújtó ütés meglepetésével hallja, hogy Nerilil a vízben, Ald pedig utánaugrott, ezzel őt más feladatok ellátására motiválva. Dyntivel egy rugóra jár az agyuk, bár ő kénytelen lemaradásában már csak a kötél biztosságát tudja újra ellenőrizni, a végét a nőnek dobni, ezzel is megspórolva egy kevés időt, majd megfeszített munkával húzni fel őket, amint meghallja az utasítást erre. A fedélzeten tömeget oszlatni nem kell, hogy odaférjen, ami azért jó, másrészt valószínűleg ő az, akit távol kéne tartani. De mivel hivatalos orvosuk nincs, vagy legalábbis nem tud róla, maga is megpróbál mindent, ami tőle telhető. Oldalra fordítja Nerilil fejét és megnézi, hogy a nyelve nem esett-e hátra, ha esetleg mégis, hogy a fulladást megelőzze, egy ujjal változtat az állapoton, majd hagyja Dyntit, egy ideig, egy kötelező pulzust megnéz a karján, inkább csak önmaga megnyugtatására.*
-Ez nem egy bőrkulacs, hogy ki kell belőle nyomni minden erővel a vizet! Pár rövid szabályos időközönként nyomd, utána lélegeztetek, majd megint.
*Ezzel ő, zsebének egy fekete üvegcséjével, amit még nem tud, hogy mikor maradt nála, elkezd két ujjal ritmizálni, remélhetőleg Dynti követi az ütemet, majd amikor megáll hosszabban, akkor a másik kezével nyitja Nerilil száját és levegőt fúj bele. Elég sok vízbe fulladásból kimentést látott és lényegében mindig ugyanaz történt, legfeljebb a kimenetel más. Meg néha észre se veszik a viharban, hogy valaki beleesett, de erről most szó sincs. Utána, egy pár perces ciklizálás után, ha feljavultnak érzi Nerilil állapotát, persze aggódóan néz körbe, hogy valaki erősítse már meg, hogy lehet venni. felkapja és elindul a kabinok felé.*
-Dynti, gyere velem, te fogod vetkőztetni, miután lepihentettem, én elmegyek a raktárba ruhákért és takaróként, addig rád lesz bízva.
*Próbál a legkomolyabb lenni, de így is nehéz eldönteni, hogy nehéz teljesen megállnia, hogy ne úgy nézzen a nőre, mintha könyörögne a segítségért. És elindul a karjaiban Nerilillel a kabinok felé, mert ez lenne most a legfontosabb cél. Azért reméli, hogy a hajóorvos itt sem luxus.*


876. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-14 14:57:42
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Komisz mosoly csillanásával a szürkéibe szemléli az ork ébredezését. A morgó hang, szinte simogatja füleit, ám még a válasz!*
-Nagyszerű. *Vigyorogja a zöld teremtmény arcába. A fenyegető jobbost fel sem veszi. Játszik a tűzzel, akkor is ha nem kéne, de valami mégis csábítja, hogy megtegye. A kérésre, mely nem is kérés, inkább csak várakozási idő, felhördül.*
- Hát legyen. *Sóhajtja végül. Mikor feláll, s elmenne, érzi, hogy karját szorítják, s visszarántják. Lendülete megtörik, s új irányt vesz fel. S ki lenne, ha nem ő, ha saját lábaiba ne botlana meg. Egyik kezével a még fekvő ork vállára támaszkodik, arcán hatalmas vigyorral.*
- Ugyan, ne kísérts kérlek. *Csillan meg egy fény a szemébe, majd ha elengedik feláll, s megy is keltegetni a többieket. Dynti álmos hangját, s annak aházását már ismeri. Majd aljas mosolyra húzza ajkait.*
- Ha elfelejted, amit mondok, karóba húzatlak Wrammal. *Vigyorodik álnokul, majd már szinte vidáman indul meg fel. Még felnéz az árbocra, mielőtt a kabinba térne meg, ám ott minden nyugodtnak tűnik. Úgy tűnik, hogy két félelf is felügyeli a tájat. Mi baj lehetne akkor?
Kalapját leveszi, haját hátrafésüli ujjaival, s halántékát is megmasszírozza. Ekkor hallja meg Vöröske éktelen vihogását, s már tudja miért is kérte az altatót. Fogalma sincs, mikor pihent utoljára, s lám, mégsem tud elaludni, amikor kéne. Megelőzné testőre képzelt altatóját, s maga járt a dolognak.
Wram is megérkezik, kezébe ismerős növénnyel, bár sose használta még.*
- Ahha. Okés, nem ennyi. Nem kell semmi komolynak történnie, békés az út, amin megyünk, csak egy hajóval kell talál…
*Ám végigmondani már nem tudja, hiszen a hajót valami erősen meglöki. Szava belefojtódik, s maga is a dőlés irányába esik. Ám semmi sincs, amibe megkapaszkodhatna, így a hajó oldalának csapódik teljes erővel, oldalasan.*
- A krákenek verjenek tanyát! *Szitkozódik, nem is halkan, ahogy a hajó újra egyenesbe kerül, ő pedig a földre.
Érthetetlenül vonja össze szemöldökét, majd maga is kiviharzik a kabinból az ork után.*

//Mindenki//

*S még hozzá Taran is éktelenül üvölt, könyörög.*
- Szült volna anyád, egy mocsárba, hallgass már ember! *Förmed, rá. Ám a férfi utolsó szavai hallatán felkapja a fejét az árbocra, ahonnan ketten is hiányoznak.*
- Hogy a szyhillák vérre folyjék patakokba!
*S lépteivel indul is a kormány felé, amely közelébe Vérebet találja.*
- Vakarék szedj össze annyi takarót és meleg ruhát, amennyit csak tudsz és vidd a kabinba! S melegíts vizet, Most!
*S a kormányhoz lépve már teker is rajta, hogy visszafordítsa a hajót, mert bizony túlmentek a kiesőkön.*
- Kapaszkodjatok. *Ideges, hisz nem érti mi történik. Ezerszer megjárta már az utat, zátonynak nem szabadna itt lennie. Nem borulhatott volna meg a hajó! Próbálja figyelni, hogy merre is vannak a hideg vízbe lubickolók, hogy arra menjen vissza. De nem csak ő teszi a dolgát, hanem Vöröske is. Meghallja a Démon hangját is, ahogy kötélért kiabál. Csapot papot otthagyva indul meg a felhúzók felé. Mire odaér Vöröske már az ájult Lopótök mellkasát masszírozza, s a Démonhoz fordul.*
- Mégis mi a jó vízi démon történt? *Förmed rá, majd Wramra a fiúkra néz.*
- Vigyétek be a kabinba, te is mars be! Öltözz át, melegbe! Nerit is takarjátok be minél több száraz ruhával. Bár előtte vetkeztessétek le. *Remélve, hogy addigra már Bress is felkelt, s felkecmerget, keresi meg tekintetével.*
- Fordítsd vissza a hajót! *Kezei ökölbe szorulnak, ahogy ideg lesz rajta úrrá.*



875. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-14 14:47:20
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

// Lélekvesztő az útjára indul //
//Rey//

- Komolyan mondom. Olyanok ezek, mint a dögevők. *Erősíti meg a szavait még egyszer, majd továbbra is a korlátnak támaszkodva enyhén kómásan, bágyadtan nézi a szöszi leányzót. Faja ellenére is akaratlanul csak húga képe ugrik be neki róla, ő is legalább ennyire kis gyámoltalannak tűnt a szemében mindig.*
- Leon? Aldrus? *Kapkodja a fejét az ismeretlen nevek után. Talán túl sokáig volt távol, hiszen róluk még nem hallott. Egy Leont ismer, de nem tudja, hogy ugyanaz-e a fickó, akire gondol.
Megráncolja a szemöldökét. Nem akarja közölni a lánnyal, hogy mivel a kikötő vélhetőleg hemzseg az agyatlan zombiktól, így társát már régen megehették, ennyire nem kegyetlen.*
- Ha visszatértünk megtalál. *Kacsint rá kedvesen. Ha valaki, hát ő még emlékszik rá milyen elválni valakitől.*
- Na látod, ezt ne csináld. *Morran fel, látván, hogy a lány magát ölelgeti.* Ahogy ezt se, ha nem akarod, hogy Nad elevenen megnyúzzon. *Lép közelebb és elhessegeti a lányt a kormánytól, mi láthatóan irányba is van állítva. Még ő maga sem merne hozzányúlni. Kicsit talán túl komornak tűnhet a fél-elf számára a vöröske ebben a korai órában, de még kell neki némi idő, mire magához tér. Mellkasán keresztbefonja a karját és úgy hallgatja mihez ért a lány.*
- Mázlid van. Előtted áll ismert világunk legjobb kardforgatója. *Vigyorodik el szélesen, nem mellőzve a határtalan egoizmust, mint mindig.* Ha megígéred, hogy nem fogsz gyengének mutatkozni a többiek előtt, akkor segítek, hogy megtanuld, hogyan használd a pengét. *Valamiért, úgy érzi, nem árt pártfogásába venni a törékeny teremtést, aki eléggé elveszettnek tűnik a sok vadbarom között a hajón.*
- Megharaptad? *Éktelenül hangosan kacagásban tör ki. Hasát fogva hajol előre, feje szinte a hajához hasonló színben pompázik annyira röhög.* Megharaptad Nadot? *Kérdezi két visítás között. Szeméből még a könny is kicsordul. Beletart egy-két percig míg ezt a produkciót folytatja, majd amikor rekeszizma már nem bírja tovább, kiegyenesedik. Ujjával megtörli a szemét.*
- Máris a szívembe loptad magad. *Veregeti meg a lány vállát.* Mellesleg, Aldrus az a testőr? *Bök fejével a Neri mellett az árbóckosárban éktelenkedő fél-elfre.* Mit tudsz róla?

*KI tudja mennyi ideig cseverészik a lánnyal, megpróbálva belőle minden használható információt kiszedni Aldrennel kapcsolatban, valamint igyekezve kicsit gatyába rázni a bánatban úszkáló szöszikét.
A nap csendesen telik, a hajó folytatja úját a megadott irányban, ő pedig tekintetét váltogatja a legénység és a végtelenségig elnyúló tengeren, míg egy időre inkább az utóbbin felejti a szemeit. Régi érzés elevenedik fel benne, utoljára akkor fogadta ez a látvány, amikor előző hajója legénysége összeesküdött ellene, hogy pénzért cserébe visszaszolgáltassák Legadonnak. Az emlékre gyomra összerándul, körmével a fakorlátba kapar. A feszültség gyorsan árad szét egész lényében, s ha egy mód van rá, talán jobb, ha ebben az állapotban nem zaklatja senki.

//Mindenki//

De a sors nem így gondolja, a hajó egyszer csak oldalra vágódik, Dynti pedig bordával préselődik az eddig támaszául szolgáló korlátba. A fájdalom következtében nem kap levegőt, ujjaival kapaszkodó után kutat, nehogy kiessen. Megpróbál a kormányhoz sietni, ha kitérő manőverre lenne szükség, de nem éri el.
Miután a hajó abbahagyja az imbolygást Reyre néz.*
- Jól vagy? *Kérdezi ijedten, jobb kezét szorosan az oldalához nyomva. Apró zúzódás amit szerzett, nem több, de még friss. Kihajolva a korláton egyelőre nem lát semmit, a vitorlák is biztosítva, s nem érti, mitől keletkezett ekkora hullám, s miért nem folytatódott akkor már tovább?
Ideje nincs arra, hogy körbekérdezzen, vagy megpróbáljon a kormányhoz nyúlni, hiszen az események gyorsan zajlanak. Előbb Taran kiabálására figyel, majd éppen elkapja szeme sarkból, ahogy az Aldrusnak nevezett fickó a vízbe veti magát. Rögtön odafut ahonnan a férfi leugrott és kihajol. Nem látja ki van még a hullámok között, de ösztönösen cselekszik. A fedélzeten elszórtan található tartalék vitorlakötelek egyikéhez nyúl.*
- Fogjátok! *Kiált oda Wramnak, Tarannak, Reynek és aki még a közelben van, majd ha ők eleget tettek ennek, akkor a végét nagy lendülettel veti a vízbe, abban bízva, hogy a testőrnek sikerül elkapni, ha pedig úgy látja ez sikerült, akkor hátraszólt.* Húzzuk. *És maga is becsatlakozik.
Feltételezve, hogy sikerül felhúzni őket, majd odasiet. Ekkor látja, hogy Neri volt az, aki fejes ugrott a mélybe és ha csak más valaki nem teszi meg előtte, akkor térdre ereszkedik, hogy mellkasának pumpálásával vizet pumpáljon ki belőle, azt még ő is tudja, hogy vélhetőleg sokat nyelhetett a Rumlopó.*





874. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-14 13:37:28
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Neri majd mindenki//

*Így utólag tényleg nem tűnik olyan borzasztónak a pucolgatás, mégis, akkor az büntetés volt. Azt kellett tenni, bármiféle jobb helyett, így egy gyerek szemével nézve, igenis borzasztó lehetett. A semmiből viszont nem lehet kotyvasztani. Minden ételhez kell valami, még ha kevés is. Csak vízből nem lehet levest főzni, mert nem lenne más az eredmény, mint víz. Ahogyan zöldségből sem lehet húst teremteni, vagy bármi mást, zöldségen kívül.*
- Deszkából még nem próbáltam főzni - *jegyzi meg viccelődve.*
- Ha fosztogatunk, a kifosztott hajó konyháját is ki kell üríteni, és akkor tovább tart a készlet. A főzés viszont nem az én dolgom. Ez kivételes alkalom volt - *teszi még azért hozzá, jelezve, hogy nem kellene mindehhez hozzászokni.
Abban csak reménykedni tud, hogy a Kalóznémber tudja, hogy mit csinál. Azért valamennyire kételkedik, miként a nő is kételkedik saját képességeiben. A félvér nem nagyon érti, hogy miért. Az egyik legjobbtól tanulhatott kapitányuk, ennek pedig magabiztosabbá kellene tennie.*
- Előbb arról szoktasd le, hogy az apja emlékét kergesse!
*Többet nem mond. Ez éppen elég. A szerinte legnagyobb problémát már felfedte, s már világos lehet Nerilil számára is, ha eddig nem lett volna. A némber olyan képet akar utolérni, melyet nem kellene. Az itteni embereknek nem egy olyan kapitányra van szüksége, hanem olyanra, amilyenné csak ő válhat, senki más. Ezt azonban esze ágában sincs elmondani neki. Eleget győzködte már ezzel kapcsolatban.
Vigyorát illetően, képtelen nem vigyorogni tovább. Még akkor is, mikor a kérdést szegezik neki, melyre nem is válaszol. Egyszerűen csak megrántja vállát, végtére is nem nagyon érdekli, hogy mit kapna. Olyan kipihentnek érzi magát, hogy vélhetően aligha betegedhet meg. Tele van energiával. Legalábbis jelenleg, de ez nagyban változhat az elkövetkezendő órákban. Akkor sem szól semmit, mikor aludni küldik. Egyszerűen nem fáradt, ezt viszont nem fogja újra és újra elismételni. Egyébként is nagyfiú már, el tudja dönteni, mikor akar aludni. A feltört diók felét elveszi, hogy majszolhassa őket. A megüresedett héjakat felsorakoztatja a korlát mentén, katonás rendben, egymás után, még azokat is, melyeket nem ő fosztott ki. Még nem tudja, hogy ezek után mit kezdjen vele, de úgy látja, ott jó helyen vannak. Addig legalábbis biztosan, míg nem jön egy nagyobb széllökés, vagy hullám, mely következtében lepotyognak.
A rumot elsőre nem fogadja el, szemét viszont nem veszi le az üvegről. Követi annak útját a másik szájához, majd vissza, s csak akkor nyújtja érte kezét, mikor már épp dugaszolnák befele. Rezzenéstelen arccal iszik bele az italba. Jó nagyot kortyol, majd ha már nem kell társának, visszatömi belé a dugót, hogy úgy tegye vissza helyére. Már sokkal kevesebb gondja van a rummal, mint korábban. Talán a hajó teszi. Vagy egyszerűen csak az, hogy több rum van a ladikon, mint víz. Ez azért mégiscsak nyomós érv, így inkább ebből iszik egy keveset, mi még melegítő gyanánt is megteszi.*
- Az, hogy nem tudod, mi vár rád odakint. Hogy meg kell küzdeni vele, újra és újra. A sötétség és a mélység az, ami a legkevésbé riogat. Egyébként is, még a legnagyobb sötétben is lehet valami, ami fényt ad - *emeli tekintetét az égre.
Tényleg nem tudja, hogy miért hiszi azt mindenki, hogy meg akarja ölni a lent kormányzó Boszorkát. Semmi rosszat nem tett vele, még a szirteknél sem. Az egész csak tanítói célzattal történt, már ami történt, semmi többel, még ha egy pillanatra el is öntötte a gyilkos szándék, hála az ostoba tréfának, melynek áldozata lett.*
- Nem riogathat mindenkit feleslegesen, mert a végén a valós bajban magára marad. És fogalmam sincs, hogy mi egy testőr dolga. Úgy nézek én ki, mint aki éjjel-nappal testőrködött? - *kérdi, bár választ nemigen vár.
Az idő gyorsan telik, s meglepő módon, hamarosan beköszönt a hajnal. A nap első sugarai csillannak meg a víztükrön, már-már teljesen elvarázsolva társát, kit csak mosolyogva figyel. A természet újból egy gyors hangulatváltást idézett elő, hisz nemrég az egész még félelmetesnek hatott a másik számára, most pedig még szája is tátva marad, miközben az újdonságra mered. Innen magasból még szebb az egész, hiszen egészen messzire ellátni.*
- Látom, már nem is olyan félelmetes - *suttogja a nő fülébe, majd átmegy a kosár másik oldalára, hogy arra is szétnézzen. A becézgetésre visszafordul. A pimasz vigyort látva csak szemeit forgatja, ennek ellenére bólint egyet. Talán most már ő is aludhat egy keveset. Egy ásítást el is nyom a reggeli nap fényében. Ezt követően éri a váratlan ütközés, melyet követően már érzi is a saját testének csapódó nőszemélyt. Egyik karjával az árbocrúdba kapaszkodik, másikkal a korlátba, hogy úgy tartsa meg saját magukat. A másik irányba való ily fokú dőlésre azonban képtelen gyorsan reagálni. Hiába kap a másikért, az már a víz felé tart, s még csak a pokróc sarkát sem képes elérni, hála a rosszkor jövő széllökésnek.
Neki sem kell több. Azonnal megindul lefelé, az utolsó két métert már ugorva téve meg, hogy mihamarabb a padlón lehessen és a vízbe vethesse magát. Csak a vízben kezd el kutatni, jobbra-balra leskelődve, hátha megtalálja az elsüllyedt Nerit. Az idő mintha teljesen lelassulna. Mintha a végtelenségig kutatná éjszakai beszélgetőpartnerének hollétét, mire sikeresen ráakad, hogy egyik karjára fektetve felvigye őt a víz felszínére.*
- Kötelet! - *kiáltja máris el magát, ha pedig kapnak, úgy a vállára teszi át az eszméletlen testet, hogy immár két kézzel tudjon kapaszkodni a kötélbe, s felhúzhassa magukat.
Felérve egyszerűen csak lefekteti. Nem szól semmit, csak odébb áll, hogy facsarjon magából egy kevés vizet, miközben a hajó oldalához lépve nézelődik, figyelve, hogy odébb állt-e az a dög, mi vélhetően ezt az egészet okozta. Fel sem tűnik neki az áldozaton lévő változás. Jobban aggasztja a víz, na meg saját vizessége. Az álom újra erőt vesz rajta a riadalom múltával. Amint megnyugszik kicsit, csendesen vonul odébb, hogy Nadae kabinjába rontva lefeküdhessen az egyik sarokba, egy kicsit még vacogva. A nő takaróját el is lopja. Nem nagyon érdekli, hogy vizes lesz a pokróc, egyszerűen csak nem akar fázni. A hideg vízben való megmártózás nem volt tervei között, főleg nem álmosan.*


873. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-14 11:16:29
 ÚJ
>Nerilil Anywor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Ald//

* Zavarja, nagyon is zavarja s bántaná, ha a másikat ágynak döntené a láz. De azt nem teszi meg, mely a másiknak is csak egy mozdulatába kerülne. Hogy ezt azért nem teszi, mert nem fázik, azt pedig nem tudhatja. Meggyőző érv az ételkóstolás, így nincs miért tovább méregetni a ropogósra átsült halat sem a hozzá tartozó köretet. A képzeletbeli homokóra szemei percek óta csak peregnek, ahogy némán kémlelik a belátható tengert, de ki tudja mi vár rájuk azon túl, egy fél nappal később. Mit hoz a horizonton felbukkanó tüzes kerék. Halványan elmosolyodik Ald emlékére, melyet láthatóan a félvér nem fogad olyan örömmel, mint Neri. *
- Na azért nem lehetett az olyan borzasztó. Egy kis zöldség pucolás nem ölt meg még senkit.
* Böki meg a férfi combját, hogy egy kicsit visszarántsa a jelenbe. *
- S gondolom, nem szokatlan, hogy jó pár hónapos hajóúton, elfogy az élelem, nem árt ha semmiből is tudsz kotyvasztani valamit.
* Meg sem fordul a fejében, hogy Ald talán valami másról beszél. Nem ismeri, talán nem is fogja. A pillanatnyi kitárulkozást be tudja a nosztalgiának. Állja a tekintetet, s egy futó mosolyt is küld a férfinak, nem tudja miért érdemelte ki Ald, de úgy érzi, ez jár neki. Követi tekintetét, az őszinte vélemény nem éri váratlanul, tisztában vele, hogy igaza van a félvérnek. Képzeletben megvonja vállát. *
- Mégis jobb, mint a semmi. Nad, tudja, mit csinál.
* Jelenti ki teljes hiszemben, nem köti azt örökséghez vagy bármi máshoz. Állapodik meg tekintete a kalaposon. Nem tudja miért, de bízik a nőben, abban, hogy odavaló ahol most áll, az ösztöne ezt súgja neki. *
- Jó, talán még kicsit bizonytalan, de azért vagyunk, hogy támogassuk, s terelgessük, ha úgy hozza a sors.
* Eddig bírta, a hideg bőr érzése keze alatt, megadta az utolsó lökést, hogy megtegye, amit a másik akart vagy sem, vállaira teríti a pokrócot, még a durva anyagon is végig simít, utolsó mozdulatként. *
- Ne vigyorogj, mint a versenyló. Szerinted, mit kapnál, ha megint kiütnéd magad néhány hatodra?
* Biccent a férfi felé, s néz kérdőn. Egyértelmű, hogy ha a fél-elf kifekszik, azt többszörösen fogja visszakapni, ha lesz olyan szerencséje, hogy túlél egy tüdőbajt. S valóban mi másért jöhetett volna? Arcára is efféle kifejezés ül ki. *
- Aludnod kellene, lesz még alkalmad arra, hogy nézelődj. Persze felőlem maradhatsz is.
* Ránt egyet a vállán, lehajol, hogy néhány szem diót kotorjon elő a vödörből, a tőr pengéjén az ég sápadt fényei csillannak meg, ahogy előhúzza, hogy az egyik dió közepébe szúrja hegyét. Halkan reccsen, ahogy enged a kemény héj. A szétnyitott tenyerén kínálja fel, ha a másik igényt tart rá elvehesse. Még megtör néhányat, melyet szintén megoszt társával. Előkerül a rumos üveg is, tétovázva nyitja meg, emlékszik még, miként reagált Ald a Rumosban az barna nedű említésére. De más nincs, legalábbis fent, vizet pedig nem küldött neki senki. Megszabadítja szájpeckétől az üveget, hogy csendes bugyogással nedvesítse be torkát. Néhány korty, hogy felmelegítse, mert még mindig érzi tagjaiban a fagyos érintést. *
- Kérsz? Vizem nincs.
* Kínálja fel a lehetőséget, de már dugaszolja is vissza az üveget. Nem sajnálja, így ha kér a fekete Démon, akkor ad neki. De egyszerűen, nem hiszi, hogy eme bűnös élvezett csábítaná a másikat. *
- Érdekes? Számodra mi az érdekes? A szeszélyessége, kiszámíthatatlansága? Nem tartod félelmetesnek? Néz körbe… előtted s mögötted ameddig ellátsz s azon is túl a kékség terül el. Feletted a kék ég alattad pedig a veszélyes mélység. Hátborzongató, hogy nem vagy senki. Hogy ha úgy akarja, már a harcot akkor elvesztetted, mikor kifutottál. Hogy önálló akartra kél, s bármikor elnyelhet, ha úgy tartja kedve.
* Mutat maga elé, majd egy félkört írva maga körül a levegőben. Valami izgatottsághoz hasonló is kiérezhető hangjából, az újdonság varázsa. *
- Hm, fura, hogy nem tudod, miért is vagy mellette. Lehet, csak a nyomasztja a lelkiismerete, talán kedvel s azért tart maga mellett.
* Dönti fejét az árbocnak, hogy az eget beterítő apró, de annál fényesebben ragyogó lámpásokat kémlelje. *
- Valóban? Emlékezz csak arra, mit műveltél vele a szirteknél.
* Tekintete kemény s rideg, ahogy a másikéba fúrja. *
- Mit gondolsz, ez egy testőr feladata? Rosszak a módszereid.
* A barna hajzuhatagba kap a hűvös szellő, hogy azt az arcába fúja. Kezével simítja ki a kósza tincseket, azokkal együtt pedig a keménységet is tekintetéből. Az aranybarna szempár ugyanolyan, mint volt, arcán kóbor mosoly. *
* Észrevétlenül érkezik a hajnal, az ég alját rózsaszínbe, s narancsba vonja a felkelő nap. A csillagfények eltűnnek a fodrozódó felszínről, hogy helyén a nap sugarai törjenek meg. Az eddig halott környezet, életre kel, s a tenger lakói is ébredezni kezdenek. Ámulva csodálja, arcán gyermeki öröm, bár hangot nem ad neki, csak szeme csillan. Végül is maga is meglepődik azon, hogy társasága kitartott reggelig, s meg is feledkezett arról, hogy Hópihét váltásra hívja. Az eszmélés után, hirtelen fáradság tör rá, borostyánjait, Aldra emeli. A környezetbe való változást észre sem veszi. *
- Menjünk aludni, Aldi… Ald.
* A nyelvbotlás után javítja rögtön ki magát, de arcára kiül egy pimasz vigyor. Ekkor hirtelen valami megborítja a hajót, egyensúlyát vesztve esik Aldnak, még az is lehet, hogy összefejelnek, aztán vissza, érzi, hogy ez nem jelent jót, lába alól ki fog csúszni a talaj. Kétségbe esetten kap Ald után, - mint egyetlen keze ügyébe kerülő mentsvár - ám a meglepettség a kobakok összekoccanása vagy a fáradtság miatt nem elég gyors. Az ujjai csak a pokróc szélét ragadják meg. A lendület átlöki a korláton, hogy a kék mélység felé zuhanjon, szorosan nyomában a takaró. Megfeszítve ragadja el tőle a feltámadó szél. Jobban jár, mint Neilil, hangtalanul érkezik a hajó fedélzetére. Nem úgy, mint a lány, aki hangos toccsanással érkezik a habok közé. Csípős érzés vágtat át egész testén, ahogy a vízbe csapódik. Ald kemény fejének vagy a loccsanás következményeként fejébe éles fájdalom nyilall. Tüdejéből kiszorul a levegő, rémülten kapkodna a láthatatlan élet után, ám csak a sós víz ízét érzi torkában, orrán és fülén is csak a tenger vize ömlik be. Láthatatlan szörnyeteg csápjai ragadják, meg, sebesen húzzák a mély felé. Néhány hasztalan próbálkozás, a felszínre jutás érdekében. Nem elég, tagjai ernyedten adják fel a küzdelmet. Látása homályosulni kezd, néhány hajnali sugár töri át a kristálytiszta víz felszínén, mely egyre tompában ér el hozzá, két oldalról már a sötétség kúszik szeme elé. Az utolsó lehelet egy apró légbuborék formájában távozik, sebesen törve a felszínre. *
~ Ennyit a hajózásról. Szép volt. ~
*Fut át agyán az utolsó gondolat, mielőtt elnyelné a sötétség. *



872. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-14 06:18:13
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Nad//

* Még az este sikerül kikúrálnia a tűzmágust, így viszonylag hamar elalszik. Álmatlan álmából egy ismerős hang szakítja ki, meglehetősen bosszantó módon. A kénsárga szempár a kalózkáéba fúródik, úgy morogja vissza. *
- Van. Ettől órákig tudsz aludni.
* Emeli fel jobbját fenyegetően, majd még hozzátesz egy kiegészítést. *
- De ha vársz egy fertály órát, akkor keverek neked valamit. Nyugtatóm talán még van.
* Mondja, s elkapja a kezét a kapitánynak, amikor az távozni akar. *
- Ha még egyszer lecicázol, a fedélzeten foglak karóba húzni, mindenki szeme láttára. A sajátomba.
* Vicsorogja, bár sejti, hogy nincs nagy hatással a nőre. Fenyegetheti, ha nem akar, úgysem ért a szóból. Még egy kicsit heverészik, ám utána már talpon van, hogy megcsinálja, amit kért tőle a kapitány. Persze nem erőlteti meg magát nagyon. Szárított ördögvigyort visz be a kapitányi kabinba. *
- Ezt füstöld el, és a füstben pihenj le.
* Magyarázza, hacsak Nad fel nem ismeri a növényt, mert akkor valószínűleg nem kell magyarázkodnia. *
- Még valamit?
* Kérdezi, ám a lökés is nagyjából ekkor érheti a hajót. *
- Mi az ördög volt ez?
* kérdezi a kapitánytól, majd válaszra sem várva siet fel, hallva a kiabálást. *
- Ne óbégass kölyök!
* Szól Taranra, majd körülnéz, hogy mi a helyzet. Arra nem gondol, hogy esetleg valaki vízben lenne, így csak akkor veszi észre, ha valaki szól. Ekkor persze igyekszik segíteni kihalászni Nerililt. *


871. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-13 21:43:30
 ÚJ
>Taran Laton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*A kis csörtetése nem maradt észrevétlen. Dynti nem is felejtette el, hogy megjegyzést fűzzön az érkezéséhez, amire a válasz sem fog elmaradni.*
-Még szerencse, hogy vannak nálam nagyobbak is.
*Bőséggel meg van töltve marhával ez a rozzant bárka, sőt, talán több is van, mint kellene. Kétségtelen azonban, hogy csakis Taran mászkál "kolomppal". Az éjszaka, hála Wram főzetének, alvással telik. Egyszer sem ébred arra, hogy a gyomortartalmát tüstént ürítenie kellene, ám arra már igen, hogy lépteket hall a mellette pihenő Wram közelében. Mikor résnyire kinyitja a szemét, Nadae hátsóját pillantja meg, és fültanúja lesz valaminek. Azt épp nem hallja, hogy mit is súg az ork fülébe a kalóznő, ám a kuncogást már igen, valamint látja, hogy bizalmasan közel hajol a zöldbőrűhöz. Egy pillanatra eltorzul a máguska arca, de jobb lesz az úgy, ha lesz olyan diszkrét és visszacsukja a szemét. Reggel csak néhány perc múlva, amikor a hajópadló mellett beszűrődik egy kevéske fény, akkor ül fel és úgy dönt, hogy megpróbálkozik egy újabb korty rummal. Hátha ezúttal szerencsésebb helyre kerül. Még mindenki alszik, így pechére az elsők között merészkedik a fedélzetre. Ha csak sejtené, hogy mi következik, bizonyára még pihent volna egy keveset a rakodótérben. Így viszont már a korlátnak támaszkodva nézi a tengert, úgy gondolván, hogy a távolba merengés enyhíteni fogja az ismét őt kerülgető émelyítő érzést. Van "szerencséje" a kígyóféleséget is meglátni, de érdemi reakcióra már nem marad ereje. Arca elfehéredik, levegője megszorul, de már késő, hiszen a lény akkorát üt a hajó oldalán, hogy Taran hanyatt esik, egyenesen arra a helyre sikerül, ahol az előző nap maradék részét töltötte, azaz a hordó és az ágyúgolyók közé.*
-Szellemek! Nem akarok meghalni! Nem akarok meghalni! Ó, te jóságos Anyatermészet! Ígérem, jó leszek hozzád!
*Pánikszerű hangulatban üvölti bele az éterbe, annak biztos tudatában, hogy a hajó léket kapott és hamarosan a tenger fenekén fogja találni magát. Nem szívesen választ egy tűzmágus efféle sírt, főleg, hogy még az sem dőlt el, hogy sírhely lesz-e számára a kékség, vagy pediglen asztal, ahol a bestia desszertje lesz. Tetőzte még a bajt, hogy bármilyen hatalmas tűzvarázsló is, képessége eltörpül a vizek szörnyetege ellen.*
-Ne már! Még fiatal vagyok! Szellemekre! Könyörgöm!
*Egy keveset még hisztizik, de visszazökkenti a világba egy ágyúgolyó, ami önnön teste után még egy darabig a helyén tudott maradni, ám feladta a szolgálatot, hogy új helyet találjon magának a mágustanonc ujján.*
-Ütne meg a nyavalya! Juj!
*Kapja be a mutatóujját, miközben szétnéz. Vélhetően mindenki szaladgál, felbolydult a hajó. Sajgó fájdalomtól ittasan húzza meg újra a butykost, ami lehel is bele egy kevés életet.*
-Megsérült valaki!?
*Pattan fel, nem tudván, hogy Nad Kettő beleesett a vízbe. Keresztülsétál a hajón, és ez az egyetlen dolog, ami megnyugtatja. A Lélekvesztő továbbra is vízszintesen áll. El is sétál az átellenes korláthoz, és ekkor veszi észre a rumtolvaj (persze ilyen messziről nem ismeri fel) élettelennek tűnő testét lebegni a vízen.*
-Segítség! Segítség! Belesett valaki! Hé! Segítség! Ember a vízben! Hahó!
*A kiabáláson kívül nem igazán tud mit tenni, ugyanis fogalma sincs arról, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Beugrani biztos, hogy nem fog, és azt sem tudja, hogy van-e valami olyan eszköz, amivel kihalászhatják. Elvégre ez nem épp egy halászhajónak tűnik! Kétségbeesetten forog hol jobbra, hol balra, hogy meghallotta-e valaki a kiáltását.*


870. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-13 18:57:38
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Szelíd

//Lélekvesztő az útjára indul//

*A reggeli nap fénye kit álmából kit pedig gondolatából térít észhez. Kellemes az idő habár sajna nem túl nagy a szél, így a hajó se megy éppen olyan gyorsan de azért tudják tartani Nadae kapitány által elvárt sebességet. Delfinek játszanak a hajó előtt és a távolban még egy-két bálna is látható. A tenger kellős közepén lévő béke és nyugalom mellett szinte nevetséges mesének tűnik mindaz amit a kikötőben hallottak és ami éppen ott történhet. Pár órával később mikor már a posztok váltása és a pihenő alvások elkezdődtek a magasban kémlelők hirtelen valami nyugtalanra lehetnek figyelmesek. Minden élőlény elment a közelükből és látótávolságon belül sem észlelnek semmiféle mozgolódást. Ezután egyszer csak hirtelen valami jobbra dobja a hajót. A csodának köszönhető hogy kárt nem tett benne a hatalmas dobás de erősen meg kellet kapaszkodni mindenkinek hogy ne essenek a vízbe kivéve Nerilil. Amikor a hajó majdnem az oldalára dőlt a hajó egy rossz mozdulatnak köszönhetően esett a vízbe. Az alvók elhagyják nyugalmi állapotukat és a földön, hordók között és egyéb helyeken térnek észhez, kötnek ki. A hajó újra egyensúlyba kerül mellette meg ájultan a vízben Nerilil. A kosárból még látni lehet azt a valamit ami nekik jött, a távolság miatt nem vehető ki pontosan de mozgásából ítélve egy tengeri kígyó lehetett. Habár később átgondolva nem fejthet ki ekkora erőt a számukra ismert lény, hogy így elmozdítsa a hajót de más értelmes válasz nincs a történtekre. Se a hajónak sem pedig a legénységnek nem lett az incidens során komoly baja eltekintve pár zúzódástól és a lehetséges sokktól. Amikor a majdnem vízbe veszett Nerililt bányásszák ki és próbálják észhez téríteni, észreveszik hogy jobb oldalán egy tincs teljesen ősz lett. Nem sokkal később magához is tér.*

//Nerilil Anywor figyelmébe//
*Amikor Nerilil a vízbe esett nem ijedt meg és a helyzet ura tudott maradni, mindaddig míg ki nem nyitotta a szemét. Teljesen úgy érezte és látta mintha az egész tenger alja mozogna alatta, és amint ez tudatosult benne úgy érezte mintha zuhanni kezdene lefelé a mélybe. Nincs az az úszó aki ellen tudna állni a süllyedésnek, olyan mintha nem is a vízben lenne hanem egy hegy tetejéről zuhanna le sebesen. Végül nem marad más csak a sötétség és eszméletvesztés. A kimentése után majdnem egy órával tér magához a hajón.*


869. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-13 16:08:57
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Dynti//

*Nem sikerül jól elbújnia, mert hamarosan a vörös kalózlány Dinty magaslik felette. Lili a kis patkánylány egyből visszahúzódik a táskába, ahogy lépteket hall a közelben. Reydis könnyes szemmel néz fel rá és nem nagyon ellenkezik, hogy a grabancánál fogva felrántsák a földről.*
-Jó... persze. ~Már hogy ne lennék gyenge, mikor nincs itt Leon, aki megvéd és szeret?~
*Követi szinte szorosan és halkan könnyedén lépdelve a vöröst és még szipog egy utolsót és az utolsó könnyeket törölgeti le az arcáról, elég gyorsan rendbe hozza magát és a hajókormányra rákönyöklőre figyel szürkéivel.*
-Leon megvásárolt attól az őrült Aldrustól, elvileg elindult velünk a barlangba, hogy együtt csatlakozunk majd hozzátok, de nem érkezett meg utánunk, nagyon hiányzik. *Megöleli saját magát Reydis a karjaival és össze is húzza magát aranyosan, hangja kicsit elcsuklik, mert elég szégyenlős itt az új környezetbe, ahová nem egyedül érkezett volna elvileg.*
-Én jó vagyok akrobatikában, meg tudok masszírozni is, meg rajzolni és festeni is tudok, gyakoroltunk Leonnal harcolni is, de az még nem megy annyira. *Nekitámaszkodik a csípőjével a hajónak és a szemével a kikötő felé néz bánatosan.*
-Nadae nem kedvel engem, mert Aldrus parancsára megharaptam a Rumosban, így tőlük amúgy is félek, Nerivel a barlangban futólag találkoztam, amikor leápolt az Őrült verése után, de hamar lelépett valaki mással és Hópihét most ismerem csak meg nemrég, ő kísért el ismét a barlangig és most megint egyedül vagyunk izé vagyok! *Gyorsan kapcsol, hogy pici Liliről jobb lenne nem beszélnie, mert ki tudja hogyan állnak itt hozzá a többiek, még a végén ha nagyon éheznek meg akarnák enni az ő kicsi patányocskáját.*


868. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-13 14:48:11
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Váltás – Nad, Bress, Rey//

*Mielőtt az álmatlan alvás elérné, agyában Nad szavai cikáznak. Első tisztté nevezte a gebe, ez pedig kétségkívül fényezi az egóját, még ha valahol nem is ért vele egyet. Nem tartja magát vezérnek, ahhoz túl kicsapongó jellem.
Végül elalszik, időtlen ideje nem álmodott már semmit, vagy csak nem emlékszik rá, de mindennap ugyanazzal a szájízzel kel fel, régen elfeledve, hogy milyen egy jó álom után derűsen ébredni, vagy milyen egy rossz után nyugtalanul.
Ettől függetlenül úgy ébred, hogy a legelső ami eszébe jut egy régi emlékkép. Nagy levegő után kapva felül a himbálózó függőágyban, majd természetesen kiesik belőle.*
- Au… *Sziszeg egyet és ingerülten, de rendkívül kómásan néz Nadra. Mintha valami ismeretlen nyelven beszélne. A maga részéről tiltaná, hogy ébredés után bárki is beszéljen, de efelett nincs hatalma. Nagyokat pislog.*
- Aha. *Dörzsölgeti a könyökét, ami először érkezett a padlóra.* Tíz csomó, meg minden. *Morcosan négykézlábra helyezkedik, majd végül feláll. Ormótlanul beleásít a kapitány képébe.* Aha. *Ismétli megint. Persze Nad részéről talán felmerülhet a kérdés, hogy a Vöröske mennyit jegyzet meg az egészből.
Átmozgatja végtagjait, nyújtózkodik kellemesen, majd keres magának valami friss vizet, hogy arcát megmossa, felébredhessen. Bress mellett elhaladva, segít Nadnak a férfi ágyát rázva felkelteni, majd felmegy a fedélzetre.
Még csak hajnal van, a levegő friss, csípős, ő pedig továbbra is szoknyában van. A kölcsönkért köpenyekben. Ezeket le is veti magáról és leteszi egy ládára, hogy gazdáik majd megtalálják, és megkeresi a sajátját, ami vélhetőleg már megszáradt. A vizes ruhákról persze csak újabb képek villannak be szemei elé, de fejét minduntalan megrázva igyekszik őket visszaszáműzni oda, ahonnan jöttek. Elméje mélyére.
Ha időközben Bress csatlakozik hozzá igyekszik rámosolyogni, de ebbe belerondít egy újabb ásítás.*
- Nad azt mondta tíz csomóval haladjunk. Az irányt viszont nem. *Jut eszébe, de megvonja a vállát.*
- Ellenőrizd a köteleket és megtennéd, hogy érdeklődsz a kosárban kukkolóktól, hogy mi a helyzet? *Veregeti vállon a férfit, majd ő maga a kormányhoz indul, hogy arra felé ellenőrizze mi a helyzet. Menetközben elhaladva pár hordó között szipogást hall. Orrát megráncolva néz körbe.*
~Ne légy hülye, biztos nem egy hordó az.~ *Biztatja magát, de olyan kómás, hogy bármit el tud képzelni. Odalépdel és a hordók között meglátja a Rey nevű szösziséget. Csípőre teszi a kezét és megráncolja a homlokát.*
- A rumok szerelmére mondom *Rázza a fejét, nem jó a lelkizésben, de a lányt láthatóan bántja valami. Lehajol és ha tudja a ruhájánál fogva állítja talpra a fél-elfet, ráncba szedi annak ruháit, majd vállára teszi a kezét és szürkéivel a másik szemébe néz.*
- Ne légy gyenge. *Súgja oda neki, majd int a fejével, hogy kövesse. Egészen a kormányig vezeti, majd rákönyököl a hajókorlátra és csak ekkor kezd újra beszélni.* Ha gyenge vagy kikezdenek. *Int a hajó többi része felé, utalva ezzel a többiekkel. Csak egy apró figyelmeztetés ez a részéről, mással sajnos, mint baráti öleléssel ő nem tud szolgálni.*
- Inkább mesélj, hogy kerültél közénk? És… mihez értesz? A főzésen kívül. Na meg a bujkáláson.



867. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-13 14:20:22
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Neri//

*Szó sincs arról, hogy meg akar fagyni. Egyszerűen csak nem fázik. Most legalábbis nem, ha pedig fog, hát tesz ellene. Láthatóan annyira mégsem zavarja a másikat sem. A takarót ott hagyja, ahová hullott, elfelejtve még gondolatát is. Egyszerűen képtelen betelni a végtelen szabadság látványával, mi újabb és újabb kalandokkal hívja magához, a hajó többi lakójával együtt. Fogalma sincs arról, hogy mi lesz, és éppen ez benne a jó.
Mivel az ételből harapott egy darabot, Nerilil biztos lehet abban, hogy nem mérgezett. Még a félvér sem lenne olyan őrült, hogy megmérgezze saját magát, bár igaz, talán volt már rá példa. Ha úgy hozza a hiteles játék szüksége, hát megteszi, most azonban esze ágában sincs játszani. Mondhatni, saját magát keresi. Rég elveszett mivoltát, melyeknek csupán foszlányai maradtak meg, ellenállva az élet tomboló viharának, akár egy ostobán kifeszített vitorla. A kérdésre csak bólint egyet. Mégis ki más főzhette volna? Odalent nem látott senkit, még ha jobbára nem is keresett.*
- Azon a hajón csak büntetésből pucoltunk zöldséget. Később kényszerültem rá, hogy megtanuljak - *felel végül az utóbbira is komoran. Újra a semmibe mered, immár a kosár szélén. Ő nem fog kérdéseket feltenni. Nem fog faggatózni, mások múltjában áskálódni. Nem akar megismerni senkit, a szükségesnél jobban, védencét leszámítva, de azt is csak testőri feladatai miatt. Már csak arra kellene rájönnie, miként ismerje meg őt, hiszen még saját magával is gondban van.
Az újabb kérdésre egy pillanatra lenéz. Tekintete végigsiklik a hajón és a néhány kószálón, kik még mindig nem tértek nyugovóra. Néhány gyengébb pontot alaposabban megfigyel innen, fentről is, mígnem újra a nőre néz, hogy immáron szemébe nézve válaszolhasson.*
- A hajó egy roncs. A rajta levők java pedig összeterelt csőcselék. Lehet, hogy jók abban, amiben, de azt sem tudják, mi hogyan működik egy hajón. Én sem voltam olyan sokat a vízen, hogy tengerjárónak hívhass, mégis láttam már egyet s mást a rövid idő alatt. Viszont… Ha Nadae egy kicsit is az apjára ütött kapitányi mivoltában, nem lesz gond. Feltéve, ha mindenki teszi a neki kiszabott dolgát, még vész esetén is - *foglalja össze véleményét.
A közelség őt cseppet sem zavarja. Miért is zavarná, mikor ő tette meg az odáig vezető lépéseket? Számára ez jelentéktelen. Ha úgy érzi, közelebb áll, ha ellenkezőképp, akkor távolabb. Az egészet szinte észre sem veszi, úgy cselekszik, ám amikor a másik szabadulni akar, hagyja elmenni. Karjait leereszti szabadulása pillanatáig, hogy aztán újra a korlátra tehesse őket. Az elfeledett pokróc ekkor kerül vállaira, eltakarva fedetlen bőrének javát, óvva azt az est hidegétől. Tekintete a másik félvérre vándorol. Rövid ideig végignéz rajta, majd ajkai vigyorra húzódnak.*
- Azzal a batyuval a kezedben még megkérdezed? Alighanem ételt hoztam fel. És szétnézek egy kicsit. Nadae biztonságban van. Már amennyire lehet köztetek. A társaságomra pedig nem tart igényt odalent, úgyhogy… Miért is ne lehetnék idefent? Ami a kikötőt illeti… Fogalmam sincs! - *nevet fel. Még saját magát is meglepi őszintesége. Nincs oka hazudni, az tény. Az azonban fura számára, hogy ilyen nyugodtan beszél saját magáról. Nem szokása így tenni. Általában mindenkivel szemben bizonytalan, mégis, Nerilil már bizonyított számára. Hasznos társ lehet a bajban, s azon túl is, még ha nem is számára, csak Nadae számára.*
- Én inkább érdekesnek mondanám - *utal a tengerre. Nem, számára egyáltalán nem félelmetes. A sötétséghez már túlontúl hozzászokott. A víztükrön visszaverődő éjjeli fények azonban fényesebbé teszik számára a tengert, mint sok mást.*
- Ő kért meg, hogy legyek a testőre. Tőle kellene megkérdezned, hogy kitől kell megvédenem. Bár az első tippem az lenne, hogy magamtól. Valamiért azt hiszi, hogy meg akarom ölni, hiába mondtam neki, hogy nem.


866. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-13 13:15:14
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

*A Démon szavaira csak a kis hármas felé kapja fejét. Szemeit összeszűkíti. Kíváncsi lenne, hogy mit terveznek, de csak nem olyan ostobák, hogy ellene. Bár… ha Zarán múlik…
Arca fintorba torzul, ahogy elhúzza szája szegletét.*
- Pihenjél. *Válaszol neki.* - Nem mintha nem pihentél volna két hatodot, de ha mindenki elmegy aludni, unalom költözik a fedélzetre.
*Mondja, ám arról nem is tesz említést, hogy valahogy most nincs beszélgetős hangulatában. Tő szavakban válaszol, s lényegre törően, mindenre. A nevetésre összerázódik, a kalap érintésére sem reagál. Hagyja, hogy az lejjebb csússzon, eltakarva ezzel az arcát. Szemeire árnyék ül, egészen addig, amíg a Démon el nem megy. Kezeivel a kormány kerekét szorongatja, amíg ujjai el nem fehérednek.
Vöröske érkezésénél engedi el, s pöcköli fel egyszerűen a kalapját. Annak rögtönibeli támadására, csak szemöldöke szökken a magasra, majd sóhajt hallat. Ebből a másik is rájöhet, hogy nincs kedve most ilyen élcelődéssel foglalkozni.*
- Ne sipítozzál. Te ismered, te hoztad. Fogalmam sincs ki ő, mi ő, mit tud. Te tudod. A banda a tied. Én egy hajót tudok irányítani mást nem. *Mondja normális hangszínen, kicsit keményebb stílusban, mint szokott. Ám őszintén.*
- Ez egy első tiszt dolga nem? *Néz rá szemei sarkából a lánynak. Igazából még meg sem mondta a nőnek, hogy mi a valódi dolga, de remélte, hogy annyi ész szorult a kobakjába, hogy erre rájöjjön.
S mire bele is egyezik megjön a Démon is. Egy tál ételt nyom a kezébe. Nem figyelve a másik kettő beszélgetését beleszagol a kajába.*
- A Hercegnő főzte?
*Persze ha bárki más tette volna is bizalmatlan lenne. Már csak Vöröske kacagására kapja feléjük a tekintetét.
Démon nézésére szokatlanul reagál. Általában ő szokott az lenni, ki ilyenkor remegő lábakkal áll előtte, a félelem végett. Dynti nem láthatja az ő arcvonásait, de azok megkeményednek. Tekintetére árnyék vetül, elsötétülnek azok. Agyát lassan vörös köd borítja be. Kivételesen nem hunyászkodik meg, nem kezdi el jobb irányba vinni a beszélgetést, hogy elterelje félelmét. Keze szablyájára csúszik, hogy bármikor előránthassa, ha a testőre a vörös loboncúra támadna. S ezt a Démon pontosan láthatja is. Ám ez nem következik be, hanem inkább az árbocra megy Lopótökhöz.
A Vöröskének még bólint, valahogy ő is így képzelte.*
- Beszélnünk kell.
*Ismétli a szavait. Majd a tál étellel, amit kapott, a hajó korlátjához sétál. Elhelyezkedik rajta lovagló ülésbe. Nincs szüksége végig a kormánynál állnia, a hajót menetirányba állította. Halból töredezik, amit végül kanálnak használ, vagy ujjait használj annak. A végén lenyaldossa ujjait, majd puha léptekkel keres magának elfoglaltságot. Nem foglalkozik most a felette lévőkkel. Szokatlanul szótlan ma.
Egy hosszabb kötegcsomót találva ül vissza a korlátra. Egy valamilyük nincs. Amivel a hajó sebességét tudnák mérni. Egyenletes távolságokra köt csomót, amikor is megjelenik En. Felvont szemöldökkel figyeli, ahogy az levágja a haját, majd a tengerbe borítja.*
- Álmatlan éjszakák? *Kérdi csendesen, majd övéről levéve a rumos üveget nyújtja át felé.* - Némileg megnyugtat.
*Magyarázza. Az est unalmasan, s lassan vánszorog. Nem is tudja, hogy váltották-e végül egymást a félelfek, vagy, hogy a Démon elment-e aludni. A nap első sugarainál áll fel, s indul meg a rakodótér felé.

//Hajnal, s aznap//
//Wram, Dynti, Bress//

Nem saját kabinja felé veszi az irányt. Ahogy leér az alvók közé szemeit szokatja a sötétséghez. Egy alakot keres. Vagyis hármat, de először csak az egyik kell neki. Halkan lép oda az orkhoz, s guggol le mellé, hogy feje a remélhetőleg alvóval egy vonalba legyen. Olyan halkan szólal meg, hogy csak a másik hallhassa.*
- Wramcica, cicc, cicc. *Szólítgatja kacér hangon. Apró kacagás is megbújik hangjába, de azt igyekszik visszafojtani. Megvárja, amíg felébred, hiszen ilyen éles hallással csak meg kellett hallania őt.*
- Van valami nyugtatód és altatód? Úgy kettő az egyben? Kéne, hogy tudja, aludni, amíg ti viháncoltok. *Kacsint az orkra. Választól függetlenül áll fel lassan, majd lép a Vöröske alvó testéhez. Megtaszítja a vállát, majd párszor meglökdösi a függőágyat is.*
- Kelj fel. Váltsatok fel. Haladjatok 10 csomóval. Se többel, se kevesebbel. Az ég egyelőre tiszta, nem lehet baj. Ennyivel estére jó utat teszünk meg. Ha szél csend van, akkor növeljétek további 10 csomóval.
*Adja ki Dyntinek a parancsot, majd lép Bresshez. Őt kevésbé szebben ébreszti, csak lábával lökdösi meg a függőágyat.*
- Ébredj. *Szól kemény, érces hangján. Ha kell még párszor megrugdossa, hogy felkeljen, majd neki is hátat fordítva megy inkább vissza az orkhoz. Remélve, hogy immár magához tért.*



865. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-13 09:03:53
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*A Vörös elveszi tőle a vízzel töltött üveget és már mással beszélget. Reydis a konyhába érve nézelődik, mit főzzön, de amint megérkezik Aldrus el is húzódik onnan és keres a hajón el eldugott kis zugot, ahol meghúzhatja magát. Hiányzik neki Leon és nem tudja mi történhetett vele, él e még vagy sem és ha igen mihez kezd majd a kikötőben az élőholt sereg ellen. Lili kidugja a fejét a táskából és őt simogatva próbál megnyugodni. Idő közben halkan szipog és a könnyeit morzsolgatja is, csak reméli, hogy az az őrült nem fog rátalálni, de ahogy fülel a többi kalózlány éppen eléggé leköti a figyelmét szerencsére.*


864. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-13 00:38:39
 ÚJ
>Nerilil Anywor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

//Ald//

* A férfiról lepattanó pokróc útját figyeli, ahogy lehullik a földre. Kérdőn tekint ránt, ám hamar meg is kapja a választ, vagy utasítást, ki minek veszi. Ald hangjában lévő – valós vagy képzelt – durcás dallam teszi, de egy szívdobbanásnyi idő erejéig még kellemetlenül is érzi magát, amiért így fogadta. Hisz tudja, hogy miatta áll itt ruhátlanul. *
- Ha meg akarsz fagyni, lelked rajta.
* Pillanat le a pokrócra, majd újra a félvér arcát fürkészi, egy szívdobbanásnyi ideig elgondolkodik azon, hogy a másik testét körbe vonja a durva szövettel. Van valami abban, ahogy beszél. Végül mégis csak megvonja a vállát. Ha neki mindegy, akkor Nerinek is. Bár a valóságban, ez csak félig van így. Megállnak kezei a levegőben, végül mégis csak kibontja a csomagot, hisz ha meg is akarja mérgezni, úgy az első gyanúsított úgyis a fekete hajú Démon lenne. Nyugodtan fogadja Ald közeledését, hisz hogyan máshogyan is tudna venni az ételből, ha nem lép közelebb? Szinte a szájától veszik el a kezét, így a szája is tátva marad, mikor a férfi mondhatni a tenyeréből eszik. Nem ez az első eset, hogy a másik előzékenyen viselkedik vele szemben, hisz első találkozásuk alkalmával is megetette, sőt még, mint valami igás ló cipelte az ölében. Ám sose gondolta volna, hogy ez megmarad. Nem áll számára össze a kép. Tekintete mégis megvillan s mosolyra húzza ajkát.*
- Hogy ezt te főzted? Elég jó. Szakács voltál Nad hajóján?
* Követi tekintetével a férfit, ahogy felül a kosár szélére, s harap egy újabb falatot a halból. Lassan rágja az ízletes falatot majd a következőt is, aztán abba marad. Csendben figyel.*
- Hm, lehet, hogy igazad van. Sosem hajóztam még, s összezárva sem voltam még ennyi emberrel, főleg ennyi idegennel. De azt hiszem még hálás is lehetek akkor Nadnak.
* Elmosolyodik. *
- De őszintén, elnézve minket, jobb ha egy darabig marad a béke, nem tudom mi lenne velünk, ha ránk szabadulna egy nagyobb vihar.
* El tudja képzelni, milyen fejetlenség lenne itt akkor, hisz elindulniuk is alig sikerült. *
- Te, mint tengerjáró, mit gondolsz?
* Furcsa számára az ilyen fajta beszélgetés, talán a környezet vagy a társaság teszi. A karok, az illat, a cirógató tincsek, a bőrét simogató forró lehelet túl intimmé teszik a helyzetet. Tesz egy lépést hátra, s ha nem fogják szorosan, a csupasz mellkasra teszi tenyerét és kibontakozik az ölelésből. *
- Ald, igyekszem megjegyezni.
* Ha eresztik, akkor a földön heverő pokróchoz lép, és felveszi onnan, melyet egy mozdulattal bont ki, s teríti azt a másikra. Ha nem úgy csak kezeit teszi Aldra, hogy a lehető legnagyobb távolságot tudja tőle tartani. A kérdés fogós, bár ő az előbbire volt inkább kíváncsi, ám így…*
- Azt tudom, hogy a hajóra Nad miatt jöttél. Elvégre a testőre vagy. De miért jöttél ide fel? S miért jöttél vissza a kikötőbe?
* Ha nem tartották fogságban, akkor összecsomagolja a kis batyut és a többi mellé a vödörbe teszi. Az árbocnak dől, s hol Aldot, hol pedig a sötét hullámsírt vizsgálja borostyán szemeivel. *
- Félelmetes.
*Jegyzi meg inkább magának, mint a félvérnek.*
- Mitől akarod megvédeni a Kócost?



863. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-12 22:43:27
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*A félvérnek nemigen tetszik a kapott válasz. Sárga szemei a gúnyosan felkacagó Vörösre vetülnek, miközben visszanéz rá válla felett. Tekintete fagyos és sötét. Nadae már láthatta így, s sok jót nem is tapasztalhatott utána, most mégsem kerül előrántásra a felszabadult kezek egyikével támogatott kard, mi titkon kéri kiszabadításra gazdáját.*
- Rajta kívül te vagy itt, nem? Ha már elfogadtad az általam készített ételt, tegyél érte! - *szólítja fel az állítólagos összetartó erőt, ki aligha tudná bármikor is marasztalni a férfit, vagy bármire is utasítani.
Léptei ezt követően az árbockosárhoz vezetnek, fel a magasba, miközben az utolsó kiosztandó adagot viszi felfelé. Odafent nem szól, mivel a fent lévő sem tesz így. Egyszerűen teszi a saját maga által jónak látott dolgát, azaz nézelődik egy keveset, mígnem bőrét éri a durva pokróc. Odalenti, nagyszerű hangulata most sem hagy sokkal alább, még ha igyekszik is visszafogni a semmittevő szájalásával felgyülemlő ingert.*
- Terítsd rám, vagy ne nézz rám, nekem mindkettő megteszi - *jelenti ki inkább, nem nézve a másikra. A méreg említésére elmosolyodik. Egy kicsit még kuncog is, miközben a válaszon töri fejét.*
- Talán - *hagyja ennyiben. Innentől kezdve Nerilil dolga, hogy mit vél igaznak. Ennek ellenére, mi értelme lenne megmérgezni a legénységet, mikor már a nyílt vízen vannak? Semmi. Egy ember nem képes elirányítani egy hajót. Túl sok lenne a munka még kettőnek is, bár annyival talán annyira nem lehetetlen. Csak most fordul a nő felé. Figyeli, miként eszi a felhozott falatokat, s még közelebb is lép, mikor megkapja a kérdést. Kezével a másik halat tartó mancsáért nyúl, hogy maga felé húzva azt, egy kis darabot kiharapjon az ujjak közé fogott halból.*
- Sajnálatos, de jól laktam főzés közben. Még nagyobb kár, hogy túl sokat csináltam. Nem pazarolhatunk, úgyhogy egyél. Lent már talán meg is ették - *ereszti a másikat, sokkal messzebb azonban nem megy, csak felül a kosár szélére, közvetlen társnője mellett. Onnan folytatja nézelődését, megállapítva a valóst. Szavaiban van némi igaz, ám sok hazugság is. Tudja jól, hogy egyébként is többet csinált volna. Hogy Nadae mindenképp kapott volna, ahogyan az is, aki fent van a kosárban. Hogy miért? Mert szükség van rájuk, főleg az est folyamán. Az étel melegít és erőt ad. És így nem fognak éjjel csörtetni a konyhában, valami ehető után kutatva, felkeltve mindenkit. Többek közt a félvért is.
A környezet azonban mit sem változik. A víz feketén öleli körbe a hajót, lágyan dobálva, miközben lassan haladnak előre. Még mindig túlontúl békés minden. Sehol egy erősebb széllökés, egy ártani akaró vihar, vagy másik hajó…*
- Idővel majd rájössz, hogy hosszú távon túlontúl unalmas a béke. Főleg egy hajón, ahol össze vagy zárva a legénységgel és nem lehet elkerülni senkit. Akkor pedig egymás leölése helyett hasznosabb, ha valami külső tényezővel kell foglalkoznunk - *felel. Furcsamód egész közlékeny. A lenti sötétségnek nyoma sincs, most már hangjában sem, nem úgy, mint ide érkezésekor. A következő kérdés azonban meglepi, nem is beszélve az újra hallott becenévről, melynek hallatán egész teste megfeszül. A kosár széléről leszáll, hogy a nő elé állva közre foghassa őt karjaival. Egész közel hajol, hogy suttogását is hallhassa, megkülönböztetve azt a szellő susogásától.*
- Ha mindenképp becézgetni akarsz, az Ald is megteszi - *kezd bele.*
- Egyébként… Ide fel, a hajóra veletek, vagy vissza a kikötőbe? - *kérdez vissza, tekintve, hogy elég sok helyről meg lehetne kérdezni, hogy miért van ott.*


862. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-12 16:28:25
 ÚJ
>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kincsvadászat//

*Jól mondja Moon, Narzuth is szóba jöhet, nagyjából ugyanolyan őrültnek nézték a családban mint azt, aki után olyan bőszen kutatnak. A Matróna újabb falon keresztüli átsétálását már nem állja meg szó nélkül, és a testőrnek kezd panaszkodni.*
-Héj nem unja még? Most már egész végig ez lesz, hogy eltűnik? Hogyan védjük így meg? *kérdezi, és dühében legszívesebben kivinné puszta testi erejével a falat. Cralan megmozgatja az ajtót, és Lars éppen meg szeretné szólni, hogy kár erőlködni bizonyára nem megy ilyen könnyen, de mégis.*
~Nocsak.~
*Kicsit be is segít, így az ajtó kitárul előttük hamarost.*
-Nekem sem, de haladjunk. *mondja és igyekszik nem belepottyanni az árokba, bizonyára nagyot csattanna a méretes benga mélységi, nehéz lenne a testőrnek kihúznia onnan. Mikor meghallja odabent a motoszkálást azonnal a kardja markolatára helyezi kezét... még arra sincs ideje, hogy megkérje unokahúgát, ne tűnjön el folyton. Mikor megpillantja azt a valamit azonnal előrántja kétkezes óriási barbár kardját.*
-Moonxylwery lépj mögém! *mondja mikor a betolakodókat hallja. Ezután jön a rémes ordítás, amire ő is a füléhez kapja a kezeit, ami a karddal a kezében kicsit érdekes, így nem sikerül teljesen eltakarni füleit, így bizonyára csengeni fognak egy ideig... ez még inkább szítja benne a haragot, és egyébként is vöröses árnyalatú szemei még inkább izzani kezdenek, mint a forró láva. Moon nem hogy nem lép hátra, még fütyörészni kezd. Lars odasétál, és nemes egyszerűséggel beáll Moon elé, és eltakarja a gólemtől.*
-Úgy ahogy én is. *mondja vészjóslóan, és kardját maga előtt készenlétben tartja, hogy ha kell beledöfje a gólembe az irdatlan fegyvert.*
-Ogis a bomoss is terniss pas! *mondja ki a szavakat sötételf nyelven, ami annyit jelent nagyjából: ha bántod az unokahúgomat kettéhasítalak.*


861. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-12 13:02:47
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Nad, Ald - Fedélzet//

*Taran utolsó megjegyzésére elvigyorodik.*
- És mi van azzal az izével, amit a barlangban ittál? *Vonja fel a szemöldökét, na persze nem áll szándékában tényleg kérdőre vonni a férfit, szegénynek bőven elég indok volt az ivásra a lánnyal töltött hosszú idő. Meglepő módon azonban ő körülbelül azóta nem ivott.
Megindul a Gebe felé annak első kérdésére hátrahúzza a fejét és grimaszba rendeződik az arca.*
- Az egyetlen mágusunk testi épségéről érdeklődtem, ha már a kapitányunkat más dolgok jobban lekötik. *Jegyzi meg gúnyosan, na persze, ezúttal Nadnak tényleg akadt jobb dolga is, de valamit mindenképpen oda akart neki vágni.
A kérdésre Bress után néz, majd lazán megvonja a vállát.*
- Ja talán említett valamit. *Nézelődik mindenfelé. Itt van, mert ő a kapitánya, meg mert ő Nad, de ez sosem fogja azt jelenti, hogy megtud békélni a dologgal, hogy valakinek hatása van felette, már pedig az eszével most tudja, hogy ez így jó. Nad a kapitány, ő csak egy legénységi tag. A heves vérmérsékletével nem tud mit kezdeni. Az ezt követi szavakra szemei kétszeresére nőnek.*
- Mi? *Sipítja magas hangon. Ez nem tetszik neki. Nem, nem. Nem akar ilyen felelősséget a nyakába. Bármikor hibázhat bárki, aztán majd az ő fején csattan minden.*
- De… *Kezdené, de inkább végighallgatja. Jobban is teszi, teste merevsége lazul is rögtön, amint olyat hall, amit igazából, valamiféle bókként kezel és sosem gondolt bele. Még, hogy ő tartja össze ezt a bandát? Sosem tekintett így magára, bár tény, hogy mérföldekkel jobban tudja kezelni az embereket, mint Nadae. Főleg, ha az józan. Na akkor inkább önként menne a kráken gyomrába még ő maga is.*
- R-rendben. *Mondja végül enyhén zavartan. Már távozna is, amikor megérkezik a titokzatos testőrfickó. Ezért nem is mozdul egy ideig, karba tett kézzel áll és bámul rá, meg Nadra, a férfi kezében tartott kajára, majd megint Aldra, és megint Nadra. Mintha valami színdarabra fizetett volna be, de egy ideig nem szól semmit, bár szemöldöke gyanakvóan a homlokára szalad, amikor a férfi a nő kezébe nyomja a tányért, s rászól, hogy egyen, majd megbízza Dyntit, hogy figyeljen rá, hogy a gebe jóllakjon.*
- Én? *Mutat maga felé hüvelykujjával és gúnyosan felröhög. Persze azért egy tányér kaját elfogad, mert hát ő ilyen. A kaja az kell.*
- Cöh… egyél! *Szól rá Nadra és már indulna is el. Valamiért mindig késztetésnek érzi, hogy gonosz legyen vele. Valami belső dolog nem engedi, hogy bármennyire is megenyhüljön. Amikor pár napig jó a viszony rögtön jön a vihar utána. S valamiért érzi, ez így van jól. Ez tartja fel közöttük az egyensúlyt. Éppen ezért is fordul egy pillanatra sarkon, hogy még odaszóljon neki.*
- Ha ennek az egésznek vége, beszélnünk kell. *Nem mondja meg miről, vagy miért, már megy arrébb, hogy megegye a kaját. Persze a tányért a padlón hagyja, majd valaki hátha eltakarítja mire felkel.*

//Hálórészleg - Alvópajtik//

*Leérve a lépcsőn rögtön megcsapja fülét Bress hangszerének kellemes szólama. El is mosolyodik magában. Megfordul a fejében, hogy odamenjen hozzá, hogy megbeszéljék részletesen, pontosan miről is maradtak le egymás életében, de reggel úgyis együtt lesznek beosztva, akkor lesz ideje. Most fáradt.
Keres egy szabad függőágyat a lépcsőhöz közel, majd felpattan rá és leteszi a fejét. Az ágy még himbálózik egy darabig a teste alatt, jobb-balra, mint az inga. Egyik kezét a homlokára teszi a plafont nézi meredten. Fogalma sincs még mindig mit várjon ettől az egésztől, egyik része fél, a másik izgatott. A tenger bár nagy, sosem tudni kivel sodródnak össze.
Már éppen csukódna le a szeme, amikor valaki nagy csörtetéssel kezd közlekedni körülötte. Taran az, de ezt nem látja, csak mikor elhalad mellette.*
- Mi vagy te tehén kolomppal a nyakában? *Kérdezi a sötétbe és belekuncog. Végül lehunyja a szemét és talán elalszik, ha az agya is felmondja a gondolkodást.*


A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.12 13:13:05


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1380-1399