Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

580. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-23 13:24:34
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Hajózunk és elsüllyedünk //

*A pórul járt hajósok egy kisebb szigeten találnak maguknak menedéket. A homokos tengerpart hívogató, a perzselő napon ruháik hamar megszáradnak, testük átmelegszik, ez pedig új reményt is kelthet. Ha valaki úgy érzi, túlteng benne az erő, akkor nem ismer akadályokat, így pedig Clementine visszaszerzése sem tűnik teljesíthetetlen feladatnak.
Ameddig Ferdnichar és Caram számba veszik, miből gazdálkodhatnak, a partot övező sűrű erdőségből vad üvöltés hallatszik. Bármi legyen is a hang forrása, bizonyára nincs jó kedvében. Bár az nem hallatszik, hogy közeledne, de talán ez is csak idő kérdése, hiszen az a valami, aminek üvöltése valóságos madárrajt zavart fel a fák koronájáról, nincs túl messze. Vajon érdemes lenne megnézni, minek van ekkora hangja vagy inkább valami menedéket keresni előle, bármi legyen is?*


579. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-23 12:36:19
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra - Mordokhai //

- Sajnos ez így szokott lenni manapság. A túl büszke apa s a túl makacs fiú összeütközése egy életre megpecsételheti a kapcsolatot.
*Ennyit fűz hozzá, s nem többet. A lényeget megtudta, a részletekbe már nem szeretne belebonyolódni, az már Mordokhai dolga. Ugyanakkor valamilyen szinten szerencsésnek tartja őt, hiszen annak ellenére, hogy nincs jóban a felmenőivel, mégis van emléke róluk. A gyermekkor, az egész életút... S az emlék mi lenne, ha nem egy kincs?
A séta most nagyon kellemes, s élvezi, ahogy arcába fúj a hűvös szellő, s hogy a sötétség körbeöleli őket. Szereti éjjel járni az erdőt, mert akkor sokkal nyugodtabb s misztikusabb - avagy mondhatnánk úgyis, hogy kísértetiesebb. Hangulatán is látszik, hogy most sokkal derültebb, mint a verőfényes napsütésben, bár ez valamennyire a gombának is betudható, melynek hatása szép lassan tünedezni látszik. A barlang pedig... Hát, igen, nem éppen olyan, amilyenre számított.*
- Tudod, nem mentem be megvigasztalni és megölelgetni azt a szipogós valamit, ha nem bánod...
*Röhögi el magát, majd elkezd ő is mászni felfelé, melyhez jelenleg semmi kedve sincsen. Ugyanakkor felkelti figyelmét, hogy a tűzvarázslat, melyet nem is olyan rég sajátított el, mennyire tökéletes! Hiába tapodja a nyirkos köveket, hiába fúj rá a szellő, akkor is csodálatosan lángol tovább keze, melyet megkockáztatva még talán a víz se olt el, ha erősen koncentrál.*
- De, nem ártana valami elágazás, mert így nagyon nem leszünk jóban... Talán ez egy mesterséges barlang lehet? Mert egy természetesben azért ha apró is, de szokott más járat is lenni, de ez úgy tűnik, mintha valami kivájta volna magának. Egy út a hegy belsejébe... *áll meg egy pillanatra, miközben figyeli, ahogy haját lágyan ringatja a szellő* Talán ez visz fel a hegy tetején levő barlanghoz, amit a tanoncok találtak?
*Teszi fel költői kérdését, amin sokáig nem is tud merengeni, hiszen valami zajt hall valahonnan a járat másik feléből. Rögtön megtorpan, s elkezdene hamar hátrálni, ha nem törne elő hirtelen a semmiből egy... valami! Fejét úgy kapja le a Vörös, hogy majd tőből kiszakad az, ám nem törődik ezzel sokat, gyorsan megfordul, s előrántja kését. Ám amit lát, attól leesik az álla...*
- Egyszerűn csodálatos...
*Súgja maga elé, mikor megpillantja a szokatlan, kőszerű lényt. Rögtön az ötlik fejébe, hogy talán egy egyszerű rágcsálóval lehet dolguk, s csupán a gomba beszél belőlük, ám ez már kevésbé sem érdekli, olyannyira csodálatosnak tartja a lényt, hogy szíve szerint közelebb lépne hozzá! Ettől a tettétől pedig talán a Sors mentette meg, hiszen a lángnyelvek egy pillanat alatt hunynak ki, ezzel pedig rájuk telepedik a sötétség, melyet nem élvezhetnek sokáig! A nagy feketeség rögtön visszazökkenti Mordachot a valóságba, s agya rögtön járni kezd, egy másodpercet sem emésztve fel. Társát nem hallotta elfutni, ami jelen esetben talán jobb is - már ha a Vörös terve bejön! Egyértelmű, hogy ha mindketten egyhelyben maradnának, az végzetes is lehet, s lényegében kiszolgáltatják magukat a lénynek. Úgyhogy a Vörös abban a pillanatban, mikor kialszanak a fények, neki érinti kezét a járat oldalának, megpördül, s rohanni kezd! Igen balga ötletnek tűnik, ám a maradás egyenlő lenne a halállal, így pedig talán van némi esélyük a túlélésre. Egyszóval, keze súrolja a barlang falát, hogy tudja, hogy merre rohan, illetve bal kezét pedig maga előtt tartja védekezően, hogyha esetleg nekiütközne valaminek, legyen az akár egy újabb lény, avagy a járat vége, esetleg elágazás, akkor karja tompítsa az ütést - mert ha ütközésre kerül a sor, akkor ezzel az irammal igen fájdalmas lesz az! Ha terve sikeres, akkor az a csodálatos teremtmény remélhetőleg utána ered, s nem ragad le társánál, aki vissza tud menni akár, vagy Mordach után ered a sötétben. Az már csak rajta áll, hogy mit fog tenni, egy a biztos: Mordach nem fogja hibáztatni, ha visszamegy a barlang szájához. Elvégre ő hozta ide, az ő tekercse miatt jöttek, s akinek vállalnia kell a kockázatot, az egyedül ő maga lesz, ha így kell történnie!*


578. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-23 11:13:49
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra - Mordach//

*Miután a hölgyeket hátrahagyják, belevetik magukat a sötétségbe, bár ez az állapot nem tart túl sokáig, hamar fényesség gyúl, így már kevésbé hátborzongatóbb a helyzet.
Amikor a Vörös a felmenőiről kérdez, egy pillanatig hallgat, aztán megvonja a vállát és beszélni kezd.*
- Nem volt felhőtlen a búcsúnk. De hát így megy ez, ha az apa és a fiú akarata nem egyezik. Tehát kétlem, hogy meleg fogadtatásban részesülnék. Épp elég a gondom így is, nem hiányzik a vállamra egy család.*nevet*Hát ez van. Majd talán egyszer rászánom magam.
*Lassacskán odaérnek a barlanghoz, ami kétségkívül nyomasztó hangulatot áraszt magából, pedig még csak be sem léptek.
Előveszi ő is a kését és nekikezd a "sziklamászásnak".*
- Ezt azért említhetted volna...
*Jegyzi meg csendben, de hát a sikerig hosszú az út, így inkább a mászásra koncentrál. Amikor belép, őt is megcsapja a nyirkos levegő, illetve a szellő, ami alaposan meglobogtatja a haját.
Körbenéz, aztán kérdően néz Mordachra.*
- Nem kéne itt lenni egy elágazásnak?
*Ha menekülniük kell, akkor kénytelenek a befelé vezető utat választani, az pedig sietve ugyanolyan veszélyes, mint ami itt várja őket. Vagy mégsem?
Hamarosan meg is kapja a választ egy repülő akármi képében, ami igazán nagy ahhoz, hogy Mordokhai még idejében hasra vágja magát, mielőtt az önfeledten elvinné a fejét trófeának.
Feláll és megpördül, hátha a lénynek sietős a dolga és ezért gyorsan kívánja lerendezni őket, de szerencsére még megszemlélni is van idejük.
Közben a hóhajú odalép a Vörös mellé, szükség lesz most kettejük összehangolt "játékára".
És akkor rájuk szakad a sötétség. Mordokhai a járat falához tapad, amennyire csak lehet és reménykedik, hogy az ellenfelük nem lát a sötétben, illetve a Vörös éppen olyan sebességgel keres a fejében valami épkézláb ötletet, mint amilyennel most ő maga is.
Szó, ami szó, szükségük is lenne egyre.*


577. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-22 15:03:35
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239

Játékstílus: Vakmerő

// Túlélőtúra - Hölgyek //

*Hiába Mordach minden bátorsága, mégsem megy neki tévedésből a két jól megtermett sárkánynak, s inkább a parton hagyja őket. Szó mi szó, a hölgy megnevezés illőbb volna, de amíg ki nem mondja, nem lehet semmi gond. Legalábbis ebből... A hölgyek még megbeszélik napi rutinjukat a parton (elvégre az a legbiztonságosabb hely a szigeten, nemde?), azonban egyszer csak illetlen bugyborékolás vág Assa szavába, mely egyértelműen nem Erfalodyból jön... mi több, nem is átlagos élőlényből. Talán nem is élőlényből... Nem nehéz ugyanis felfedezniük, hogy a bugyborékoló hangok a vízből jönnek, és egyre halkulnak. Ha közelebb merészkednek, magukat a buborékokat is láthatják, és nem is túl messze a parttól, ott a víz alig derékig érhet, semmilyen úszótudományt nem is igényelne, hogy akár csak odasétáljanak... No de... jó ötlet ez? Kétségtelen, hogy buborékokat látnak, ahogyan a hold fénye megcsillan időnként az apróbb gömbökön, de ugyanakkor elég fényes a hold ahhoz, hogy azt is felfedje, ha van ott egyéb is? Még a mélységi sötéthez szokott szemei sem láthatnak be a partról a víz alá, legfeljebb kicsit több buborékot tud megszámolni, ha esetleg ebből versenyt csinálnának. Na de ha figyelmen kívül hagyják, annak lesznek-e következményei? Lehet, hogy egy fuldokló van ott, aki az aljzatot alkotó kövek alá szorult? Ki tudja? Talán maguk az istenek sem tudják, mi a teendő ilyenkor.*

// Túlélőtúra - Urak //

*A két jól megtermett sárkány hátrahagyása után az urak biza' megindulnak a barlang felé. Már az odavezető ösvény is enyhén emelkedik, no de a barlangban... ! Ott még jobban emelkedik. A füves ösvényt felváltja a kopár, nyirkos szikla, és noha nem kimondott sziklamászásról van szó, de a barlangi út első fele igencsak meredek. A nedvesség sem tesz a kalandorok szerencsepaklijába kártyát, helyette inkább egy jó nagy esést, hozzá ingyenesen járó csúszással a barlang szájáig, ha nem koncentrálnak eléggé. Ha viszont feljutnak a csúcsra (legalábbis úgy érezhetik magukat, mikor az út végre síkra vált), akkor rájöhetnek, hogy eddig még nem volt elágazás. És ami még érdekes, hogy nem is látnak ilyet, pedig Mordach-fáklyán nem múlik, ő bevilágítja az utat. Milyen érdekes, ez nem is barlangrendszer volna, csak egyetlen járat? És a dús hajukba tépő szél valóban azt jelentené, hogy felülről nyitott ez a járat? Szerencsére nincs idejük ezen gondolkozni, ahogyn a magasröptű eszmecserét is indokolt volna felfüggeszteni egy időre, hiszen szemből valami közeledik feléjük... nem, nem fut, repül! Egy nagydarab jószág zúg feléjük, és legyen akármily' magas a járat, ha le nem kapják a fejüket, akkor bizony a repülő teremtmény fogja lekapni mindkettőt. Mordach bizonyára továbbra is nyílfogóként haladt elöl, míg társa picit hátrébb, ez lehet az oka, hogy a repülő monstrum először csak elhúz a fejük felett, majd mögöttük ér földet, így viszont már Mordakhai van tűzvonalban. Talán a lény kiszagolná a gyengeséget? Mindenesetre most van idejük szemügyre venni. Négy lába van, két szárnya, akár csak a mesék griffjeinek, azonban pofája inkább oroszláné, mint sasé. Ó, és az egész tömör kőnek látszik. sokáig nem nézegethetik, mivel Mordach varázslata természetesen pontosan abban a pillanatban hagyja őket cserben, amikor a lény megindítja a rohamot...*


576. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-22 09:11:27
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlelőtúra- Erfalody//

* Valóban kiérezhető a lány hangjából, hogy óvatosan beszél ezekről a dolgokról. De Assa ezúttál nem kezdi el azt szajkózni, hogy ez így nem jó, rosszul cselekszenek, hisz érzi, hogy Erfalody erről nem tehet. A tündérkének biszont furcsák ezek a dolgok. Az ő szellemük, aki a természetben él, néha előbukkan. Legalábbis, akik elvileg látták, ezt mondják. De, hogy direkt megidézni ilyen sötét lényeket... Meg szívességet is kérni? Ha hálájukat fejezik ki az egy kicsit más, talán félelemből teszik, nehogy az elvileges istennőjük megharagudjon és bántsa őket. Ezeket a gondolatokat azonban nem adja Erfalody tudtára, hisz könnyen lehet, hogy ha a mélységiekről úgy beszélne, mint akik félnek valamitől, akkor csak konfliktust okozna. Inkább csak bólogat.*
- Akkor csak kissé mogorva.
* Mondja mosollyal az arcán Assa. Ezt a mélységi lány sem tagadhatja, mert a nap is zavarta, ezért a kedve sem volt túl rózsás.*
- Biztos nehéz, hisz mondtad, hogy veszélyes a mélység, senkiben nem bízhatsz meg teljesen. A felszínen is vannak rossz emberek, elismerem. De akadnak megbízhatóak és jók is. Én sem rohanok oda egy teljesen ismeretlenhez, hogy mostantól legyünk legjobb barátok, igyekszem megismerni és el tudom akkor dönteni, hogy nagyjából milyen.
* Persze el is játszhatja az illető, hogy kedves, ártalan bárányka, de ezt nem mondja Erfnek.*

//A parton//

- Áh, nem kell. Amúgy te ma éjszaka szándékozol aludni?
* Kérdezi kíváncsian a lány, hisz tudja, hogy sötételf útitársának az a nap fénypontja, mikor elmegy a fény. De a tűz melege tényleg jól jön, hisz ha hűl a levegő, akkor vizesen csak vacognának, egy megfázás sem hiányzik.*
- Rendben, ha befejeztük az evést-ivást, akkor mehetünk. Kár, hogy nincs törülközőnk...
* Jegyzi meg, hisz ha kijönnek a vízből, akkor vizesen kell felöltözniük vagy várakozniuk kell, míg megszáradnak.*


575. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-21 16:17:22
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Hajótöröttek//

*Talán nem a legjobb ötlet, ha mindketten más-más irányba mennek, hiszen könnyen el lehet tévedni, nameg senki sem tudja, hogy mik élnek még ebben az erdőben. Mindenesetre Féllábú nem tudja még, hogy társa elment a másik irányba és, hogy mit talált, de Ő is sejti már, hogy nem ez az egyetlen példány (volt) az egész szigeten. A parthoz ér, ahol nem lát sokat. Összesen egy hulla, amely félig a vízben van és már el kezdett rohadni. Fölötte legyek, szúnyogok és más hasonló kis rovarok repkednek... A halottnak már nem teljesen látszik az arca, de az látszik, hogy nem akármekkora ember. Pontosabban óriás. ~A legénység egyetlen...volt... Óriása. ~ Lábnyomok után keres, de nem talál egyet sem a sajátjain kívül, így elindul tovább a part mentén, de mivel egyáltalán nem talált mást, így visszafordul. ~Enni kell valamit. ~ Elindul a sűrű, bozótos erdőben szép halkan, amennyire csak tud. ~Kell étel. ~ Ételt nem talál, de valami mást igen. Egy hullát. ~Eddig nem tudja elsodorni a víz. ~ Igen, "ezt" nem elsodorta, "ez" ide jött és, ha jobban megnézte volna az imént a földet Féllábú a lábnyomait is láthatta volna. A hulla szét van cincálva, nem szép látvány. ~Ezt is biztos azok a Rohadékok csinálták. ~ gondolja magában, majd megnézi, hátha lát valami értelmeset az embernél. Egy kis kulacs és egy fából faragott tőr van nála. Az előbbit elveszi és továbbindul az erdőben, remélve, hogy jó úton halad és nem tévedt még el.
~Nem is tudom mihez lehetne hasonlítani a bűzüket azoknak... a-a-a... Rhadékoknak. ~ Szitkozódik még mindig magában a volt kapitány, miközben a buvóhelyet keresi. *


574. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-19 21:27:41
 ÚJ
>Caram Solithian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

// Hajózunk és elsüllyedünk //

Ennél több kell, hogy zavarba hozz *legyint. Most is inkább kínjában, de együtt nevet a férfival.* Lett is volna mit olvasni rajta... de tudod, mit? Majd mesélek még, ha kikerülünk ebből a slamasztikából...
*Ferdnichar példáját követve leltárt készít megmaradt holmijáról, amit talál, szép sorban maga mellé teszi.*
Nos, a fegyvereim megvannak *mondja, miközben lerakja három tőrét és megmaradt dobócsillagjait.* Aztán, van itt még... *nadrágja, majd köpenye zsebében kutat, majd kicsit meglepetten bemutatja a leleteket.* Ezt biztos csak zsebre vágtam, amikor rátaláltam a szegénynegyedben *szed elő egy üvegcse világoszöld varázsitalt.* A te kéked egyébként a varázslásban segít. És ez a néhány arany.
*Erről eszébe jut, hogy még vissza kell szereznie a mágusnak kölcsönadott pénzt, aztán ezt félreteszi azzal, hogy jelenleg ennél sürgetőbb problémái is akadnak.*


573. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-19 19:28:42
 ÚJ
>Ferdnichar Ni avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Hajózunk és elsüllyedünk //

Semmi baj. Nem is kérhetem tőled hogy megértsd. *mondja miközben kimászik ő is a partra, majd kidől.* Nem hittem volna, hogy az úszás ennyire kifáraszt. *mondja meglepődve mikor érzékeli, hogy majdnem elalszik. Inge szétázva csüng rajta, szinte ólomként húzza bele a homokba, ezért leveszi, hátha megszárad.* Elmézést ha kellemetlenül érint, de ez a ruha megöl. *mondja immár ing nélkül. Mikor Caram ecseteli veszteségeit ő nevet fel.* Az a felszíni élet érdekelt volna! *mondja, de rögtön abba hagyja, hisz nem akarja véletlenül megbántani őt úgy ahogy a lány tette.* Meg hát azok a varázsitalok is jól jöttek volna. De nézzük a jó oldalát! Az én kék varázsitalom még mindig megvan! *mondja, és előhúz a nadrágja zsebéből, egy üvegcsét kék folyadékkal.* Bárcsak tudnám mi a fenére jó. *tűnődik, ám rögtön el is teszi és a lány felé fordul.* Amondó vagyok, gondoljuk át a teendőnket! Először is meg kéne nézni mink van és nem azon rágódni mink volt. Nekem megvan pár dobócsillagom, meg a kardom, ám a páncélomat nem hordom így az ott maradt Clem-en. Illetve a pénzes erszényem is megvan, és a szívem második csücskét a hárfámat is magam mellet tudhatom. Te hogy állsz? *kérdezi érdeklődve, hajója elvesztéséről szinte megfeledkezve.*


A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.19 19:30:36


572. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-18 21:20:19
 ÚJ
>Caram Solithian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

// Hajózunk és elsüllyedünk //

*Úszás közben már nem fordul vissza, csak a szárazra kimászva válaszol Ferdnichar szavaira, némi bűntudattal a miatt, hogy félig-meddig viccet csinált abból, ami a férfinak alighanem komoly szívfájdalmat jelent.*
Sajnálom, nem akartam érzéketlennek tűnni. Tudod, ez az az eset, amikor már csak nevetek kínomban, mert jobb nem jut eszembe.
*Leveszi vizes köpenyét, és, ha van annyi hely, hogy még elférjen kettejük mellett, a sziklára teríti száradni. Gyorsan átgondolja, mije volt a hajón, és, bár ezek kisebb veszteséget jelentenek, ő is elszontyolodik.*
Nem akkora veszteség, mint Clem, de a táskám is ott maradt, varázsitalokkal, valaha elátkozott könyvvel, kötszerrel, naplóval együtt. Abban a naplóban benne van vagy volt a teljes felszíni életem.


571. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-18 20:00:26
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Túlélőtúra//

- Szellemet? *Hökken meg egy pillanatra.* Hm, ez így nem teljesen helyes… *Teszi a tarkójára a kezét elgondolkozva, hogy vajon hogyan lehetne a legpontosabban leírni, hogy mi miért zajlott, de nincs rá konkrétabb magyarázat, szükség volt a nagyobb hatalmak szimpátiájára. Ennyi.* Ezek leginkább démoni lények, vagy istenségek, nem olyan szellemek amikre valószínűleg te gondolsz. Az oka pedig különböző szokott lenni. Vagy azért, hogy a főpapnő, vagy aki a szertartást elrendeli az kérjen valamit, szívességet, segítséget, valamilyen kérdést tegyen fel, vagy hasonlók, vagy csak valami hála, vagy tiszteletadó szertartás, ahol a Sötét Úrnő kedvében akarunk járni. Mondjuk akkor csak nyomós okok miatt kombináljuk az idézéssel, főleg amiatt, ami képen általában a kedvében akarunk járni. *A tündérlányka talán kiérezheti a hanghordozásából, hogy nagyon óvatosan és finoman próbál erről beszélni, és nagyon próbálja megválogatni a szavait. Nem igazán attól tart, hogy nehogy olyasmit mondjon, amit esetleg nem szabadna, hanem inkább, hogy úgy mondja, hogy ismét előjöjjön belőle ez a felszíni hozzáállás, hogy „ez nem helyes”.
Tudja... Csak ez pont senkit sem érdekel.
A kijelentésére mosolyogva bólint. Nem is kell, hogy ezzel foglalkozzon, már csak a két sík közötti különbséget, vagy épp összefüggést is nehéz megérteni, nem hogy mi hogyan működik, a spirituális lények lehetséges fajtáiról meg még szó sem esett.
A válaszra még inkább bizalmatlanabbul tanulmányozza a fehér valamit, majd végül előkapva a tőrét - amit szerencsére már a tengernél letakarított nemrég - vág belőle egy kis darabot, hogy megkóstolhassa. Érdekes íze van, talán a mogyoróra emlékeztető, de egyáltalán nem rossz.*
- Nem, nem erről van szó, csak… *A homlokára teszi három ujját, ahogy azt kicsit összeráncolja.* Nekem ez a szó eddig teljesen mást jelentett, és nem olyan egyszerű ezt a két világot elvonatkoztatni magamban egymástól, mint amilyennek látszik. *Nem mintha arról lenne szó, hogy ilyen dolgokra vágyna mint a barátság, erről szó sincs. Egyszerűen csak már próbálja elkülöníteni magában a két világot, és a fogalmak, felfogások közti különbséget, és bár elméletben ez úgy ahogy megy, a gyakorlat már teljesen más dolog. Elvégre a bizalmatlanság és az óvatosság sosem tűnik el belőle, akármennyire is nem tetszik ez a két férfinak. Ahogy mondani szokták: „A vér nem válik vízzé”.* Eddig sem voltam vele rosszindulatú. *Vágja rá azonnal. Ezek szerint a Vörös úgy érezte, hogy az volt vele? Hát akkor sose akarja látni, hogy milyen mikor valóban rosszindulatú akar lenni. Akkor nem csak a természete változik, de a szavait formálja éles pengékké, amikkel örömmel üt, vagy szakít fel a másikban belső sebeket.*
- Fogok is! *Mosolyodik el magabiztosan a nyulak gondolatára. Elvégre ő, ha úgy vesszük egy éjszakai ragadozó, ha más nem, hát ő biztosan tud sötétedés után húst szerezni.*

//A parton//

*Mordach megijesztése nem teljesen úgy sül el ahogy azt várta, de még így is mulatságos, ahogy harcra készen ugrik hátra, és a most nem létező fegyvere után kutat. A hatás így is ugyanaz, jót nevet rajta, a visszavágás meg csak a mosolyt szélesíti. Úgysem fog semmit sem csinálni a Vörös, ha meg mégis, akkor magára vessen, ha véletlenül megsebesíti, vagy csak kupán vágja hülyeségei miatt.
Ahogy behúznak a bozótosba, fellélegezve veszi tudomásul, ahogy a szemeiben szúrós fájdalmat okozó fényforrás egyre csak távolodik.
Végül odamegy a halakhoz, és egy kisebb darabot felszúr a nyársra, majd a botot beleszúrja a homokba a tűz mellé, hogy süljön.*
- Kövessem azt az átkozott, izzó fadarabot? Menjen utánuk az a fekete árny, ha nincsen jobb dolga. Talán a fénynek hála a sötétben még a méretét is meg tudja a fáklyának hála növelni. Én még ezt a tüzet is gyűlölöm. *Vonja meg a vállát, majd az utolsó mondatnál a fejével a tűz felé bök. Csak azért nem oltotta ki eddig, mert nincs kedve fázni, főleg ha majd vizesen visszajönnek a forrástól.*
- Azt is addig kell majd elintéznünk, amíg vissza nem térnek. Ezek még képesek lennének a gombák miatt fürdés közben meglepni minket. *A kis korty pont annyira elég, hogy semmi sem zavarja, és hullámzanak kicsit a tárgyak, a logikus gondolkodást viszont még el tudja a hülyeségtől különíteni. Legalábbis egy ekkora adagnál még igen. Füstként ennél sokkal többet kapott be eddig, és valamennyire már ott is képes volt így a legutolsó (talán) kettő alkalomnál valamennyire magánál maradni.
Neki viszont kell nyúl, de sikerül azzal a gondolattal még a fenekén maradnia, hogy még túl korai lenne neki is bevágnia a sűrűbe.*


570. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-18 11:19:54
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra //

// Hölgyeknél //

*Mordach reflexei kiéleződnek a gomba hatására, s talán bátorsága is megnő, ám utóbbinak felesleges növekednie, hiszen esetében a gyávaság halovány szikrái sem jelennek meg. A növekedés nála már tényleg talán a bolondságba vágna át, melynek következtében nem képes felismerni egy helyzet veszélyességét, s még a végén két megtermett sárkánynak is nekimenne! Persze jelen esetben nincs erről szó, hiszen ügyelt arra, hogy ne igyon túl sokat. Ellenben Erf megjegyzésére ugrik egyet, ám ez nem ijedt ugrásnak számít, inkább támadónak!*
- Na gyere, aljadék!
*Áll be támadó állásba, miközben keze egyre csak oldala felé nyúlkál. Először nem lehet tudni, hogy mégis mi a fenét keres ott... Ám hamar rá lehet jönni, hogy biz' kardja után kapkod! Elég lassan esik le neki, hogy az nincs rajta, viszont a hölgyemények nevetése visszazökkenti kisvártatva.*
- Szóval így állunk? *pillant rájuk sunyi vigyorral* Ám legyen!
*Lengeti meg ujjait a levegőben, miközben Mordokhai felé sandít sejtelmes mosollyal, mintha csak azt sugallná felé, hogy "Ha ti is így, hát mi is!". Bár gomba hatása alatt talán igen csúnya vicc kerekedhetne egy visszavágásból, úgyhogy imádkozzanak csak, hogy mire visszaérnek, már tiszták legyenek!*

// Mordokhai //

*A hölgyeményeket hamar ott hagyják, s belevetik magukat a sűrű erdőbe. Mordach nem akar túl gyorsan haladni, hiszen még véletlenül sem szeretné, ha figyelmét elkerülné egy jel a fán, melyet belevésett. A tenyerében lángoló tűz pedig szerencsére nem alszik ki, így nem kell attól félniük, hogy eltévednek, avagy magukra maradnak a sötétben.*
- Jut is eszembe... Annyi mindent meséltél már, ám a felmenőidről szinte semmit. Miért nem akarod őket látni? *kérdezi barátját* A balul elsült lovaggá ütéshez pedig van közük?
*Pillant rá kíváncsian, hiszen ha már így "elkötelezték" magukat egymás mellett, jobb lenne, ha nem csak két egymásnak idegen ember járná egymás mellett a világot.
Hamarosan elérnek a barlanghoz, ami még ijesztőbb most, mint nappal.*
- Ez lenne az, innen hallottam a szipogást. *ekkor megnöveli a lángnyelvet* Kíváncsi vagyok, mit fogunk találni. *előveszi kését* Ám álljunk készenlétben, sose lehet tudni!
*Mordach azzal előre is megy, hiszen ha valami hirtelen támadás éri őket, akkor inkább ő álljon elől, mivel Mordokhai sebe talán akadályozná őt valamennyire egy gyorsan jött támadás esetén. Amint belép, rögtön arcon csapja a nyirkos és dohos levegő, no meg valami enyhe szellő, ami arra enged következtetni, hogy ez nem egy zárt barlang, hanem valahol lehet egy másik bejárata.*


569. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-18 07:45:46
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlélőtúra- Erfalody//

- De miért idéztek meg szellemeket?
* Kérdezi kíváncsian, hisz valami könyvben olyat hallott, hogy ha egy démoni lélek a világba szabadul, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Ezek szerint a lánynak van tapasztalata a másik síkon mozgó lelkek terén, s a papnők miket mesélhetnének? Bár a tündérke úgy gondolja, hogy biztosan nagy mágiatudónak vagy mágiát ismerőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki valóban kapcsolatba tudjon lépni más lelkkelel. A városokban járó jósok szerinte nagyrészt csalók.*
- Hát, nem szeretnék ilyesmivel foglalkozni, jó nekem a víz mágia.
* Valóban voltak félelmetes írások is a könyvekben, aki túl sokat olvas ilyesmit, az végül mindenütt szörnyű lényeket lát majd.*
- Igen, ehető.
* Bólint Assa, aki kis mosollyal nézi Erfalodyt, mikor "megismerkedik" az új gyümölccsel. A tündérke belegondol, hogy ha ő menne a mélységben, talán még kevesebb dolgot tudna az ott lévő növényekről, állatokról, de legfőppen a szokások előtt állna értetlenül.*
- Jól van, tudom.
* Von vállat, hisz tudja, hogy a lány nem megsérteni akarta, ő ilyen. Ezzel Assa tisztában van, a két fiú már nem biztos, hisz a lány hosszabb ideje ismeri Erfalodyt, mint Mordachék.*
- Akkor legyetek esetleg jóban. Az nem nagy ügy, annyi, hogy nem kell vele rosszindulatúnak lenni.
* Tanácsolja biztató mosollyal.*
- Hát, megrpóbálhatsz szerezni nyulat is.

//A partra visszaérve//

* Kész az étel. Assa még rászór egy keveset a növény leveléből, ha kér más is, akkor annak is ad. Így igen kellemes a hal íze.
Ő is érdeklődve figyeli, hogy mit csinál a Vörös a vízzel. Valami gombákat tördel bele. Erfalody példáját követve beleszagol, de ő is mintha elszédülne tőle, így nem iszik a gombás lépből. Meglepte egy kissé Mordach búcsúzása, de eltereli a figyelmét, hogy Erfalody meg akarja viccelni őket. Ha sikerült neki, akkor a tündérke sem tudja megállni, hogy ne nevessen egy kicsit. A lány is int, aztán a mélységi halk mondatára, így felel:*
- Éppenséggel lehetne követni őket...
* Ő is jókedvűen mosolyog.*
- Valahol azok, valóban. De, ma még mennyünk vissza a forráshoz is fürödni!
* Emlékezteti a másikat.*


568. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-17 20:52:46
 ÚJ
>Ferdnichar Ni avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Hajózunk és elsüllyedünk //

Bizony szép az élet! Annyi baj legyen! Csak oda lett Clem....oda lett...oda lett az a lány aki az egész életemben velem volt...és most hol van? Ha az istenek kegyesek akkor az a szörny most vezeti valamilyen kikötőbe, hogy eladhassa, ha nincs akkor már rég szétszedte vagy megette! Igen, szép az élet. *Mondja Caramnak válaszolva, de hangján hallatszik a düh és a kétségbeesés. Szeméről legördül egy könnycsepp, ezzel gyászolja meg hajója elvesztését, de utána gyorsan letörli, mert társa kérdezi.* Nos igen, én voltam itt a hajós. Valószínűleg keresnünk kéne egy száraz helyet, mondjuk egy szigetet ahol pihenhetnénk és átgondolhatnánk a dolgokat. Az is meg felel ott! *Kiáltja a lány után aki egy pont felé úszik ami valószínűleg lehet sziget is, de egy kiálló szikla is. Akárhogy is, jobb mint a hideg tengervízben lenni.*


567. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-16 16:49:49
 ÚJ
>Faeus Pysius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //

*Ő elhiszi, hogy sok bajuk lesz még itt. De még mekkora lesz annak a nyomorult varázslónak, ha előkerül! A szag őt is eléri, de igyekszik nem törődni vele. Szerencsére, aki elég mocsokban él, az egy idő után valamelyest megszokja. És Zhrodim talán tudja is, hogy ez a szag még Faeus tűréshatárán belül van. Neki is volt egykoron hasonló...
Mikor már Zhrodim hangja is eszébe juttatja, hogy ez a szag biztos nem pár halott a ködben, nagyon ideges kezd lenni. Deron siettetése pedig már aztán úgy igazán a háta közepére se kell. Ő dolgozik kalapácsával, ahogy csak tud, de természetesen szívesen elfogad a három másik társától egy kis segítséget.*
- Ugye nem akarok megfordulni?
*Veti hátra, gyorsan pergetve nyelvét, majd újra a torlasz maradékára sújt. Éppen elég zavaró a gondolat, hogy ha valami van mögöttük, amiről így beszélnek a többiek, akkor akár egy másik olyan is lehet feljebb, ami a legénységet tizedeli. Mert valami szépen irtja őket, ebben olyan biztos, mint hogy a szag egyre erősebb, ahogy a valami egyre közelebb ér. Nem akar megfordulni. Nem, nem és nem!
Most már kétségbeesett elszántsággal próbálja minél hamarabb elpucolni a torlasz létfontosságú részét. Biztos benne, hogy a kis csapat át tud mászni egy-két maradványon, nem kell királykisasszonyoknak való átjárást biztosítani.*


566. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-15 10:25:06
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra - Mordach//

- Hát... ebben az esetben jó eséllyel indul a csatában.
*Mondja vigyorogva. Ő is kissé nyugodtabb lett, amikor csak a tündér volt a közelében.*
- Nem is érdemes, ha így folytatjuk nem érjük meg, hogy annyi idősek legyünk.*Röhögi, de be kell látni, van igazság abban, amit mond. Azt az őrült életmódot, amit ők ketten folytatnak, nem nagyon szeretné senki leutánozni és ezt Mordokhai bizonyos szempontból maximálisan megérti. Más részről viszont sajnálja ezeket az embereket, mert fogalmuk sincs arról, hogy - a rengeteg veszélyen kívül - mit hagynak ki. Ez pedig igen sajnálatos tény.*
- Igaz, ha fel tudsz rá készülni, hogy most melegebb vidékre mész, akkor nem ér váratlanul. Bár a szervezetem már annyira hozzászokott az időjárás változásokhoz, hogy néha már előrejelzi, ha meleg lesz.
*Vagy csak annyit volt a hóhajú a hideg északon, hogy amikor meleg helyre megy, már nincs benne egy bizonyos megszokott érzés, ami például hófúvás esetén mindig ott motoszkál benne.*
- Pedig a legtöbb fogadó más. És a legtöbb fogadó kifejezetten hangulatos. Viszont... nekem is hiányzik néha, hogy legyen hova hazamennem egy-egy hosszú út után. Tudom-tudom, északon még - talán - ott élnek a szüleim, de őket akarnám a legkevésbé látni.
*Ez most talán nem hangzik valami szépen, ellenben sajnálatos módon igaz. Mordokhainak egyáltalán nem hiányoznak a felmenői, még ha ez fordítva talán igaz is. Talán a bűntudat miatt, talán csak nem akarja látni őket, méghozzá minden különösebb ok nélkül.
Elkapja a Vörös pillantását és elmosolyodik. A hóhajú szinten mindent korán kezdett és szerinte ez így is van rendjén.*

//Ha megjöttek a hölgyek//

*A mélységi köszönöm szavára felvonja a szemöldökét.*
~Sötételf és köszönöm? Ez a tündér mindegyikünkre jó hatással van.~
*Elégedetten figyeli Mordach műveletét a gombákkal, majd Erf után nagyot húz az italból ő is. Megrázza a fejét, már érzi is a szervezetén a hatásokat. Kicsit bekábul, belassul, enyhe szédülés. Amikor a Vörös feláll, ő is villámsebességgel áll talpra. Pontosabban neki villámsebesség, de a két hölgynek egy örökkévalóság lehet.
Miután kicsit kitisztult a feje, int Assának és Erfnek, majd elindul Mordach után.*

//A barlang felé//

- Ezt még én sem próbáltam.*krákogja, mert rátört egy kisebb köhögőroham*Ellenben ez is jóféle, csak nehogy a vesztünket okozza.
*A Vörös varázslatára elismerően biccent. Plusz egy ok, amiért nem volna rossz megtanulnia varázsolni.*


565. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-14 20:43:59
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Túlélőtúra - Assa//

*Mosolyogva figyeli a lemondó legyintést. Szóval a kíváncsi tündérke is tud csendben várni, ha a rákérdezés már alap veszett ügy.
Mosolya közben kicsit gonoszabbá válik. Ó, lennének elképzelései, hogy hogyan lehetne kérdés nélkül kideríteni a dolgokat, ahhoz viszont olyan lehetőség kell, na meg persze neki hozzá egy kellő hangulat.*
- Ne aggódj, ha már az érkezés napján ennyi gondunk akad, látni fogunk még ezekhez hasonlókat. *Illetve ők ketten kerültek ilyen bajba, ők a hóhajúval csak egy kicsit ingerült "kutyával" találkoztak. Az is a kelleténél több gondot okozott.
Az erdő jóságos Szellemei gondolatra grimaszba borul az arca. Hát, ha vannak is ilyenek, keveset látott közülük.*
- Nálunk szertartások voltak ahol a papnők idéztek. Ha semmi szerepem nem volt, még megmozdulni sem mozdulhattam meg, akármi is történt. Azokhoz képest a ti árnyatok veszélytelen lehet. *Csak ennyibe avatja be ezzel kapcsolatban a lányt, egyéb részletekbe csak akkor, ha kíváncsi lenne.
Az, hogy miről olvasott, azon csak egy nagyot sóhajt, hisz kiérezhető a mondandójából, hogy olvas róla egyszer-kétszer ha a keze ügyébe kerül valószínűleg, de semmit sem tud erről az egészről.*
- Ha nem fogsz ezzel a témával foglalkozni komolyabban, akkor ne is törődj vele. *Sok mindent össze tudnak írni, amik még csak teóriák, hazugságon alapulnak, vagy kissé elferdítettek, így ha Assa nem akar komolyabban, mélyrehatóbban foglalkozni a témával, akkor nincs értelme magát riogatnia ezekkel a dolgokkal.
Kíváncsian néz utána, mikor elsiet kókuszdióért. Kicsit meg is lepi őt ezeknek a barna valamiknek a mérete.*
~Ez dió?!~ *Fintorog ahogy kivesz egyet a kezéből, és elkezdi forgatni, megkopogtatni amíg Assa egy másikat üt neki a kőnek. Valóban, ez is csonthéjas, és valószínűleg mivel nagyobb a mérete, így a héj is keményebb meg vastagabb lehet.*
- Nem rossz, a meleg forrásvíznél biztosan finomabb. *Kicsit még mindig bizonytalan ezzel az újfajta ízzel kapcsolatban, a többi része meg…* Ez a fehér micsoda is ehető? *Dönti felé, hogy mutathassa mire gondolt.*
- Az én dolgom, ezt is megoldom a magam módján. Nincs szükségem sem sajnálatra, sem hasonló érzésekre másoktól. *Nem kimondottan neki címezi ezt, hanem csak úgy általában beszél. Elvégre ezért nem panaszkodott egész nap, hogy nincs ahhoz hozzászokva, hogy ennyi ideig kint legyen a napon, ráadásul még harcolniuk is kellett, és egy ideig nem védte a köpeny sem. De azon kívül, hogy csak jobban felidegesítették a dolgok és morcosabb volt, semmi más módon nem adta jelét ennek. Valószínűleg csak Assa tudhat erről, a többiek csak azt láthatják, hogy kissé talán kiállhatatlan a stílusa.
- Barátok? *Dönti kicsit oldalra a fejét. Lelki szemei előtt minden kép megjelenik, csak nem az, ahogy valószínűleg a lány értette a barát szó fogalmát. Ha tudná, hogy hány olyan szerencsétlent látott már, akit az úgynevezett "barátja" szúrt hátba... De erről bőven elég, ha csak ő tud.
A kérdésre a szemét forgatva elmosolyodik.*
- Assa, nekem hús is kell. Tudod, például nyúl. *Áll fel végül mosolyogva. Szereti ugyan a halat, de a vadak húsa sokkal finomabb mint a hal.
Úgysem tervez túl sokat aludni, majd elnéz, hátha talál nyulat a környéken. Ha egy előbújt amikor a farkas jött, akkor bizonyára ahonnan az jött, ott még több is van.

//A partra visszaérve//

*Ahogy közelednek már érzi az étel illatát, és mikor már látja is, elégedett mosolyra görbülnek az ajkai. Hiába, egy kis sötétség általában csodákra képes a modorával.*
- Köszönöm! *A kezében lévő nagy levél vizet átnyújtja, hogy elvehesse a nyársat, majd leülve jóízűen falatozni kezdi.
Mikor meglátja, hogy a Vörös valamit beletördel a vízbe, kíváncsian sandít oda. Gombák… Gombaleves miatt kellett a víz? Akkor meg milyen gödörről beszélt? Kicsit ismerősnek tűnnek neki ezek a gombák, de nem igazán jut még eszébe, hogy honnan. Amikor már elkezd párologni a hőtől a víz, kíváncsian fölé hajol, hogy beleszimatolhasson a gőzbe, de azonnal meg is szédül tőle. Felszisszenve az orra elé kapja a kezeit, majd visszahuppan a homokba. Ez most váratlanul érte.
És Mordach már el is árulja magát a következő megjegyzésével az ízével kapcsolatban. Ismerős illat, szédülés, majd most ez, hogy jó erős. Ezeknek tényleg elment az eszük. Azon kívül, csak nem gondolják, hogy a mélyben nem volt alkalma megismerkedni ezeknek a gombafajtáknak a hatásaival! Nem egy olyan szertartáson vagy ahhoz hasonlón kellett már részt vennie, ahol ezekhez hasonló gombákból olyan füstöt csináltak a teremben, hogy alig lehetett rajta átlátni.
A szédülés utóhatásaitól grimaszolva elveszi, majd egy kis kortyot iszik belőle. Több volt eredetileg a tervezett mennyiség, de nem túl finom. A nyárs meg a kókuszdió leve finomabbak ennél. Tudja nagyjából mi nála a hatása, már amennyire emlékszik, de az ő bajuk, ha azt akarják, hogy megvagdossa őket.
Ezután inkább visszatér a nyárshoz, mert akárhogy is nézi, inkább éhes mint szomjas.
A fejében keletkező gyenge ködfátylon egy pillanat alatt hasít át a fáklya tüzének éles fénye. Azonnal felszisszenve a szeme elé kapja a kezét. A Vörös szavai, és az arcra kapott csók meg már csak hab a tortán ahhoz, hogy értetlenül bámulja őket a fénytől hunyorítva.*
- Arról a fekete árnyról beszéltetek? *Mutat szabad kezével Mordach mögé, még mielőtt az elszáguldhatna az erdőbe. Ha már nem is érdekli a kérdés, akkor csak néz utánuk ahogy elszáguldanak az erdőbe, ha viszont ijedten hátraugrana, vagy hasonlók, akkor jóízűen elnevetné magát.* Na tessék, így akarjátok vigyázni az álmunkat? *Neveti tovább viccelődve. Még vissza is integet mikor behúznak az erdőbe. Amúgy meg milyen álmot? Azt adja az Éj, hogy ő pont ilyenkor feküdjön le aludni! Biztosan nem!*
- Talán követni kellene őket… *Jegyzi meg halkan, becsukott szemmel ahogy az utolsó falatot is bekapja. Így könnyebb elviselni a szédülést, ha nem látni ahogy hullámzanak a tárgyak.
Aztán csak hanyatt fekszik a földön.*
- Ezek elmebetegek! *Mosolyodik el, már-már ismét nevetve. Ha nem szívják, akkor isszák, és bármiben lemerné fogadni, hogy meg is fogják enni ha marad.*


564. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-14 17:10:25
 ÚJ
>Vasmarkú Trigor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Hajótöröttek//

*A Szörcsögő Izé eléggé felcsigázta érdeklődését, viszont félelmét is, melytől egész éjszaka csak a páholya plafonját, a csillagos égboltot figyelte. Mikor hullócsillagokat lát, egyetlen kívánsága, hogy elkerüljön innen. Ha lehetne egy második is, az az lenne, hogy ne essen az eső, de mivel eddig szárazon megúszta a dolgokat, talán nem is kell rá számítani.
Mikor a hajnali nap első sugarai átbuknak a sziget közepén lévő óriási hegyen, akár vulkánon, a Vasmarkú már nagyon álmos, de ezt jól leplezi. Bokáján apró vágásokat ejt szablyájával, melyek tényleg kicsik, viszont pokolian tudnak csípni. Főleg, mikor a borostáján maradt rummaradékkal keni be. Ez biztosan ébren tartja, de egyelőre nem szeretne lemenni. A Gennyes Rohadékok talán itt lehetnek a közelben! A nap a hajnalból kora délelőtté vált át, s társa elhagyja a lakájt, ő is leereszkedik, s a hullába belerúgva ki is húz belőle egy jókora üvegszilánkot, s ezek után visszamászik a Féllábú részlegébe, és belevési a padlóba a "nemsokára megjövök" írást, elég furcsa betűkkel. a szerencséje van, talán a kapitány van annyira okos, és nem analfabéta, hogy el tudja olvasni.
A többiekkel ellentétben, akik a roncsokat próbálják feltárni, ő beljebb halad a sziget felé, a hatalmas hegy irányába. Hirtelen szörcsögő hangot hall, és orrát megüti a bűz. Tudja, hogy ezek a Bűzös Rohadékok, így nagyon óvatosan próbálja megközelíteni a helyet. Nem valami jó álcázómester, de egy harminc méterrel alatta lévő szakadék alján vannak, ahonnan még fel sem tudnak mászni. Egy szerpentinösvény vezet fel, de az is a völgy túloldalán van. Halkan visszamegy a táborhelyre, és orrát befogva elhúzza a tetemet a szakadékig. Ott egy darabig figyeli a lényeket, majd egy határozott rúgással a szakadék aljára küldi a hullát.
~Ebből majd tanulnak!~*


563. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-14 16:50:49
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra - Mordokhai //

- Valóban, egy remek összedolgozás során fontos, hogy azért a harcstílus is hasonlítson valamennyire. Ha az egyik fél "csendesgyilkos", a másik pedig szemből szeret rárontani az ellenségre, avagy íjat használni, azt azért nehezen lehet összeegyeztetni. Nálunk nincs gond, mert mi kardot használunk, ám Erf esetében más teljesen, a tündérkéről pedig ne is beszéljünk! *ekkor felröhög* Ő szerintem a bájaival győzné le az ellenséget, nem is pengével!
*S ez szinte bizonyított tény, hiszen Mordach is sokkal nyugodtabbnak érzi magát, mikor Assa a közelben van. Nem tudni, hogy ez személyének vagy fajának hatása, ám arra jól emlékszik, hogy mikor abban a kis tündér falucskában volt, mennyire kellemes volt a környezet közöttük. Mintha a valós világ minden baja és mocska messze elkerülte volna...*
- Merem remélni, bár azért annyira előre nem tervezek! *neveti* Viszont azt is remélem, hogy akkor már unalmasnak, avagy jól bevált varázslatnak fogom tartani ezeket a jeleket, amik itt lapulnak a zsebemben.
*Mondja határozottan. Szinte teljesen behálózta már az elméjét ez a kusza jelrendszer, s folyamatosan erre gondol, még ha nem is mondja ki. Mintha megigézték volna a kacskaringós vonások, a vékony s vastag vonalak, és maga az összkép... Rémisztő, ám egyben csodálatos, hiszen ez bizonyítja, hogy mély tartalmuk van - vagy éppen csak Mordach agyára kezd menni a kíváncsiság!*
- Ez a beszéd! *lelkesedik* Igazából azért lehet ott kevésbé érezni, hogy mekkora a hőség, mert fel vagyunk rá készülve, s nem ér váratlanul úgy, mint egy melegebb hónapban, mikor egy kellemes lehűlést fullasztó meleg követ. *ekkor fejét kezdi fogni röhögve* Nem, nagyon nem nekem való a parancsolgatás. Ám szép kis összeget fizet az apja, s gondolkoztam rajta, hogy az egyik városban vennék egy házat valahol. Nagyon kezd unalmas lenni, hogy mindig fogadókban szállok meg! A természetben pedig nem lehet mindig aludni, így lassan össze kéne kaparnom egy házra-valót. Bár nem lennék ott mindig, de valami varázslattal bezárnám teljesen, hogy ne jussanak be a tolvajok. Egyszóval, ha temérdek aranyat kapok azért, hogy egy nyafka kis hercegnő csüngjön az oldalalom egy ideig, és védjem a hátsóját, már teljesen megérte!
*Bár van Mordachnak elegendő pénze, ám nem itt, hanem szétszórva a világban mindenhol, s mire eljutna mindegyik helyre összegyűjteni, igen sok idő telne el, ez pedig helyben van, illetve ott tanyázhat egy szép kis kúriában a gazdagnegyedben majd, elvégre álmában is meg kell védeni a hölgyikét, nem igaz?
A történetet hallva felkacag, és sunyi vigyorral jelzi Mordokhai felé, hogy "Igen korán kezdted!". Bár maga a Vörös nem tudja, hogy "pontosan" mikor kezdte a hallucinogén anyagok használatát, ám szinte biztos abban, hogy balesete előtt már eléggé ismert volt számára!*

// Ha megjöttek a hölgyek //

*Mordach mindkettejüknek odanyújtja a nyársat, amin a rák s a kisebb halak remekül megpirultak, illetve a só jól kihozta az ízüket. Ha sikerült vizet hozniuk, akkor abba beletördeli a gombát, s a tűz fölé tartja egy ideig, hogy megmelegedjen, majd végül kortyol belőle egy jó nagyot.*
- Ejha! *fintorog* Elég erős!
*Azzal odanyújtja a többieknek is, ám pár percen belül kezdi már érezni a hatását. Szemei cikáznak ide-oda, szívverése felgyorsul, s úgy érzi, mintha övé lenne a világ, s képes lenne bármire! Ezért eszébe is jut rögtön a küldetésüket, úgyhogy kezdetleges fáklyáját betolja a tűzbe, hogy meggyújtsa, majd nagy lelkesen felpattan.*
- Hölgyeim, mi körbenézünk az erdőszélen, hogy biztosítsuk éjszakára a terepet, ti pihenjetek le nyugodtan, majd vigyázzuk az álmotokat!
*Azzal hirtelen ötlettől vezérelve odapattan a hölgyek mellé, s mindkettejük arcára nyom egy búcsúcsókot, majd megindul az erdő felé, visszapillantva még integet nekik egyet.*

// A barlang felé //

- Ez nem az a gomba, amit eddig próbáltam, ez már erősebb! *röhögi* Viszont igen jó érzés, talán kellett most ez a kis löket a barlanghoz!
*Ekkor elkezdi rázni a fáklyát az erdőben - nagyjából öt perc után -, ami pillanatokon belül kialszik, ám helyette Mordach keze kezd lángolni, sokkal nagyobb fényességet nyújtva nekik.*

A varázsló egy Fáklya aura nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót nyaldosó lángok ölelik körül, melyek nincsenek rá hatással. Érintése könnyebb égési sérülést okozhat és fokozottan tűzgyújtó erejű. Hatóideje 2 kör.

562. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-14 14:27:51
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //

*Általában nincsen gond az egyensúlyával, sőt, de ilyen csúszós felülettel még nem sokszor volt dolga, ez meg ráadásul még imbolyog is. Oda se figyel, csak ahogy eltávolodik rögtön hátrafelé, hogy mi van mögötte, így néhány lépés után már sikeresen el is vágódik. Egy aprócska, talán csak magának hallható sziszegésszerű szitok bukik ki a száján, ahogy automatikusan egyből az oldalára fordulva csúszik kicsit tovább a vizes padlón. Közben le nem veszi a szemét a mögötte lévő ködről egészen addig, amíg a hím előtt végül meg nem áll. Legszívesebben ismét süllyedne is el ott ahol van, még ilyen helyzetekben is képes totál hülyét csinálnia magából. Csak remélni meri, hogy a hímen kívül más nem látta ezt a mutatványát.
A felé nyújtott kézbe most kivételesen rendesen belekapaszkodik, hogy a csúszós fedélzeten könnyebben talpra tudjon állni. Most viszont még kínosan éreznie magát sincs ideje, maximum a szemében tükröződhet némi zavartság ahogy a hímre pillant, de tekintete gyorsan visszatér a sűrű köd irányába, mivel úgy tűnik az izzó kék szemek gazdája végre teljes valójában megmutatja magát. Hatalmas szemekkel a homlokát ráncolva néz végig a hatalmas valamin.
Hát… Legalább nem valamiféle szellemlény, mint ahogy azt először gondolta, ám így se sokkal jobb a helyzet. A csápjában lévő vasmacska meg az előbbi fémhangra lehet a választ.
Még fel se méri teljesen a lényt, mikor Zhrodim már rántja is el onnan. Most már jobban figyel arra, hogy hova lép, nehogy még egyszer megismétlődjön az előbbi mutatvány.*
- Hol van a mágus? Nem tudjátok? *Kapja a fejét a hímre, mikor az a kapitánynak kiált. Akkora szája volt a fogadóban annak a vénségnek, ahogy az asztalhoz szegezte őket... Most legyen nagy az arca, és csináljon valamit ezzel a micsodával! Még az is nagy segítség lenne, ha legalább fele akkora lenne mint most.
A trófea hallatán ismét visszanéz a lényre. Hát, ő arannyal is tökéletesen meg lenne elégedve…
Az viszont biztos, hogy ha az az iszákos vénség már csak ennek az egész felfordulásnak a végére kerül elő, akkor egyel több áldozata lesz ennek az incidensnek, mert ő maga fogja megfojtani.*


561. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-14 12:53:42
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra - Mordach//

- Na igen, mi már egyszer bebizonyítottuk, hogy fantasztikusan tudunk összedolgozni. És bár nem kétlem, hogy Erf nem harcol rosszul... megközelítőleg sem a mi stílusunkban harcol. Ennek ellenére a társaságuk nincs ellenemre, legalább van kihez szólni.
*A Vörös utolsó mondatára felnevet.*
- Mindenki akkor van biztonságban, ha messziről elkerül minket.
*Visszaballagnak a partra. Mordokhai figyelmét sem kerüli el a nap, ahogy lassan lemegy, hogy a világosság helyét átvegye az éjszaka. Ami annyi bajt rejtegethet...
Ennek ellenére a hóhajú és csodálattal nézi egy ideig az égboltot, majd biccent.*
- Igen, ez már egy plusz pont a túrának. A rejtéllyel pedig nincs bajom. A bajt megoldjuk. Meglásd tíz év múlva erről fogunk beszélgetni, valahol útközben.
*Nem rossz jövőkép, amit felvázol a vándor, ám mindkettejükben ott van valami negatív, ami talán Mordachnak is azt súgja, hogy nem elég eszesek, akkor végük.
Lehuppan a tűz mellé és elfekszik a parton.
Ekkor a Vörös egy kellően érdekes ötletet vet fel ahhoz, hogy az égbolt mellett neki is szenteljen figyelmet.*
- Wegtorent? Nem is tudom... nagyon régen volt, mikor utoljára ott jártam. A hőség pedig ott, nem is olyan zavaró. Valami lenge, szeles köpenyben fel sem tűnik, hogy hőgutát lehet kapni. Legalábbis ebben a ruhában biztosan ez történne. Tudod mit? Menjünk. Jólesne pár napot eltölteni ott.
*Felhúzza a szemöldökét. A Vörösnek sok fontos munkája volt már, vajon mibe keveredett megint. Amikor meghallja, hangosan felnevet.*
- Kétlem, hogy elsőre kedvelni fogjátok egymást. Neked való az, hogy egy kényes hercegnő parancsolgasson?
*Amit ezt elképzeli, még szélesebbre húzódik a mosoly az arcán.*
- Eeegen, ebben nem kételkedtem egy percig sem.*Jegyzi meg sunyi mosollyal, amikor Mordach kijelenti, hogy a kezei közt jó dolga lesz a hölgyeménynek.*A hegyeket hagyjuk egyelőre, szándékomban áll a túra után visszamenni Artheniorba és a Pegazusban kicsit kirúgni a hámból.
*A történet szóra elmosolyodik még most is, rátörnek az emlékek.*
- Tehát a történet. Amikor fegyverhordozó - vagy még apród, a fene se tudja már - voltam egyszer kiszöktünk a kastélyból éjszakára és bementünk az erdőbe, ahol találtunk némi gombát. Csínytevések miatt, aznap este nem adtak vacsorát, hát mohón befaltuk őket. Egyet találhatsz, hogy milyen gombák voltak. A hatása alatt próbáltunk meg visszamenni a kastélyba, de csak a várfalig jutottunk. Ne tudd meg milyen fejmosást kaptunk.
*Széles vigyor terül el az arcán. Akármilyen szidást és büntetést is kaptak, soha nem felejti el a várúr képét, amikor bemasíroztak hozzá.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402