Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

460. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-17 17:08:00
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Vigyázz, mit kívánsz...//

//II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell!//

*Asiritay kérdésére egy pillanatra megtorpan, mintha habozni látszana. Hagyja egyedül? Mi lesz, ha addig esik baja? nem az ő hibája lenne, hiszen óvni próbálta ezzel, de mégis...*
-Meg tudod védeni magad. Ha szükséges, torlaszold el az ajtót, hogy ne juthasson be senki.
*Logikus, hogy ő csak a hajóról jövő támadásra gondol, arra nem, hogy az esetleg ablak veszélyforrás lehet. Feltéve, ha van ilyen, ha nincs, úgy még jobb. Még bátorítóan biccent egyet a nőstény felé, majd szalad is a fedélzetre. Mielőbb kiderítik, mi történt, történik, annál előbb visszajöhet, hogy saját szemeivel is megbizonyosodjon Asiritay épségéről.
Odafent semmi sem olyan, amilyennek gondolta. A köd teljesen elveszi a látóteret, pár métert hagyva csak, amibe így is olyan látvány sétál, ami egyszerre mozgat meg benne véres örömöt és borzadást.*
-Tolvaj, ha van egy kis eszed, akkor nem távolodsz el túlzottan. Hárman több esélyünk van, mert több irányba tudunk figyelni.
*Ellenségesség ide vagy oda, ha valaki képes legalább ól fogni a kardot, az ilyen helyzetben csak hasznos lehet. Faeus nyilván már tudja a dolgok menetét és hátat fordít a hímnek, hogy arról az oldalról védhesse magukat, míg Zhrodim a véres hulla felé helyezkedik. Tekintete rövid időre a holttestre tapad, szinte érzi a múlt csábítását, hogy kaszabolja még tovább, míg ki nem zsigereli teljesen, de képes parancsolni magának, pillantása újra a ködre vándorol hát.*
-Kapitány, merre van?
*Nem árt összegyűjteni őt is, hátha még hasznos lehet. Ha másnak nem, hát élő pajzsnak.*


459. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-17 15:17:01
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

// Túlélőtúra - Mordach //

*Viszonylag jó érzés, örül, hogy látszólag sikerült megnyugtatnia Mordachot. Ezek után esze ágában sincs hozzátenni a felsője sérüléséhez, hogy a karját is felsérthette a dög, de már egyáltalán nem is érzi, valószínűleg éppen hogy csak felsértette a felső bőrréteget, de jobb ha nem ijeszti meg teljesen feleslegesen a másikat. Majd éjszaka ha leveszi a fekete bőr felsőt megnézni a kárt, majd leellenőrzi a karját is.*
- Ja, nem ő, hanem a farkas. A barátodról tudtam, hogy ha elfutott akkor csak arra mehetett. Bár kissé dühös voltam, hogy ki akarja a gyáva csalni a partra. *Erre csak legyint. Nem csak ez volt illetve nem csak ez a mérgének az oka, ez a tény már csak a hab volt a tortán.
A magyarázat többi részében nem szól közbe, csendben hallgatja végig minden gondolatát, minden mérgét megtartva magának. Legalább lehetősége nyílik most a hóhajú szemszögéből is hallani némi részletet.*
- Aha, hát hogyne! *Szólal fel végül gúnyosan.* Nem tudom nálatok ez itt fent hogy szokás, de nálunk ha valaki se szó se beszéd egyszer csak kereket old azt mi megfutamodásnak, szándékos cserbenhagyásnak nevezzük. Ha meg azt akarjuk, hogy a másik is fusson...kinyitjuk a szánkat! *Jogosnak érzi a sértettségét, ahogy kikérő hangon közelebb hajol a Vöröshöz. Persze nem ő tehet erről, nem is őt akarja hibáztatni ezért, erre ha átgondolja a férfi is rájöhet, hogy a nőstényke csak úgy általában kéri ki magának ezt az egészet, rá egyáltalán nem mérges. Jelenleg csak egyetlen egy valakire, és most nem igazán érzi azt, hogy teljesen le tudna higgadni mielőtt meglátja.* Mellesleg, azt a menekülést én teljesen indokolatlannak tartom. Te magad igazolod ezt nekem, mert itt állsz, és egyetlen támadást vittél csak be az állatnak. Az a gyáva egyszer támadt és aztán már el is tűnt. *Jobb ha nem folytatja, nem akarja magát sem idegesíteni még jobban, meg valószínűleg Mordach sem akarja még egyszer ezt végighallgatni. De mit is mondhatna, valóban bátor tett volt egy férfi részéről, hogy egy támadás után kereket old. Igazán figyelemre méltó cselekedet. Náluk a matróna ezért, hogy egy nőstényt magára hagyott, már csak ezért is a fejét venné.
A fejsérülés szerencsére elvonja, és sikerrel le is köti a figyelmét. Kíváncsian hallgatja, hogy hogyan szerezte, ám mikor ők kerülnek elő mint tettesek széles mosolyra húzódnak az ajkai. Bár nem biztos, hogy ha ezt a Vörös látja, akkor célszerű így vigyorognia. Még a végén alaptalanul is magára terelné a gyanút.*
- Ezt?! *Cseng fel a hitetlen felkiáltása még mindig széles mosollyal.* Köszönöm, de sajnos semmiféle elismerésre nem szolgáltam rá. Ilyen fizikai kárt én csak indokolt esetben okozok. Bármily meglepő, de gyerekes csínyek terén nem megyek ilyen messzire. *Azt nem mondaná, hogy ha nem dühös valakire nem tudna egy ilyet okozni mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül, de azért komolyabb kárt tréfából nem tenne másokban.
Hogy mik történtek arra csak aggodalmasan a homlokát ráncolja. Fekete árnyat ő még nem vett észre, pedig már bent vannak egy ideje itt az erdőben. Végül csak a fejét csóválja.*
- Szerinted mekkora majom kell hozzá, hogy meglegyen ahhoz a kellő ereje, hogy ilyen sérülést ejthessen másokon. Ráadásul kettőből kétszer pontos célzással. *Valóban különös dolgok, és lehet a majmokra fogni, olyan magyarázatokat keresni amik épp kéznél vannak, de vajon mennyi ideig?* Mi nem láttunk semmiféle árnyat. *Teszi hozzá végül befejezve a vizsgálódást. Nem gondolja, hogy ez megnyugtatná a férfit, meg az is igaz, hogy nekik lekötötte a farkas a figyelmüket, de ő azután sem látott még semmiféle árnyat. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs is.
Kíváncsian néz arra amerre Mordach mutat, le is guggol közelebbről megnézni a virágot, de nem szakítja le. Az, de ebből a vörösből sokkal nagyobb adag kell mint egy-egy árválkodó virág. A türkiz színűt nem egy fán látta már, biztos megtalálja visszafele majd ismét azokat, abból majd útközbe összeszed egy kis adagot.*
- Sajnálom! Tényleg nem akarlak megbántani, de nem hittem volna, hogy idáig bejössz. *Von vállat bocsánatkérő mosollyal mikor az közelebb lép hozzá. Azon nem lepődne meg, hogy egy kicsit körbenéz, de hogy eddig befut valamelyikük utána... Nem várja el, hogy bármelyikük kockára tegye miatta az életét. Éppen elég mélységi katona van a házukban akiktől kérdés nélkül ezt elvárja, de a felszínieknek nincs közük a családjához, így kötelességük sem az ő védelme.*
- Tudod...ha világ életedben azt tapasztalod, hogy ha már valakinél kialakul annyira egy bizalom, hogy hátat mer a másiknak fordítani, és legközelebb késsel a hátában találják meg, akkor nagyon hamar megtanulod, hogy az egyetlen aki számít az te magad vagy. *Tanult a fogadóban történtekből, így ahelyett, hogy csak szimplán azt mondaná, hogy erre nevelték, jobbnak látta ha most példát is felhoz a miértekre. Való igaz, neki is nem egyszer próbáltak már kést állítani a hátába, az egyetlen szépséghibája a dolognak csak az volt, hogy megtanult odafigyelni, és a látszat ellenére senkiben sem bízott meg annyira, hogy mikor egyedül vannak egy folyosón, vagy bármi akkor fél szemmel ne figyelte volna a másik mozdulatait.* És őszintén szólva a barátod nem igazán segített abban, hogy változzon a véleményem. De igyekszem fejben tartani, hogy nem mindenki egyforma. *Itt egy pillanatig elgondolkozik, majd kíváncsian a másik vérszín szemeibe néz.* Te is elfutottál volna? *Nem az az a fajta aki lélekbajos lenne, már az is nagy szó ha van lelke, így nem rázná meg a pozitív válasz, de valamiért mégis kíváncsi, hogy ha a Vörössel lett volna, akkor vajon mindez másképp alakult volna?
Nem hisz Mordach szavaiban, vagy csak nem akar hinni, ki tudja melyik valójában. Szinte lehetetlennek, természetellenesnek érzi, hogy teljesen minden kétség nélkül megbízzon valakiben. Csak a saját érdekek szem előtt tartását látta eddig másoknál is, a Vörös miért lenne más? Lehet, hogy nagyon alábecsüli őt, de ebbe még nem gondol bele, főleg nem a történtek után. Ettől függetlenül a gyengéd gesztus meglepően jól esik neki. Hálásan mosolyog rá, ám mikor az ismét elindul visszafele megint elkapja a csuklóját.*
- Kellene vérfű, hogy lekezeljük azt a sebet a fejeden, és mielőtt még a végén valaki elvérzik itt. *Mosolyog rá még mindig. Azon a nagy réten mintha látott volna elvétve egynél több vörös virágú növényt ami jó esetben vérfű. Ezek után jól jönne a vérzéscsillapítás egy újabb kő előtt. De ha tovább noszogatja az indulással akkor nem fog tovább erősködni ez ügyben. Ő lesz a legutolsó akit komolyabban megrázna valaki halála, de nem akarja végignézni a szenvedését és a többiek sírását sem.
Közben észreveszi az egyik pár méterrel arrébb lévő fán azt a türkiz növényt amit keres és ami fátyolként lóg le az egyik ágáról.*
- Na ezt a szót ismételgesd majd nekem, ha egyszer csak belefojtom a hóhajút a tengerbe. Talán akkor erről is megtudom majd, hogy milyen érzés. *Utal mosolyogva a bűntudatra, ahogy nekifutva elrúgja magát a fa törzsén, és sikeresen elkapja a magasabban lévő ágat, másik kezével pedig elkezdi is leszedegetni az Észak reményét. Ahogy végzett leugrik és odanyújtja neki.*
- Fogd ezt a sebedre. Jót fog tenni. *Mosolyog rá biztatóan. Még ha csak a seb összehúzódását is segíti, legalább nem kell külön előkészíteni, és így talán gyorsabban gyógyul, meg a vérzés is eláll.*


458. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-17 10:43:56
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlélőtúra//

* Mosolyogva hallgatja a Vörös szavait, s a magyarázatra bólint. A következő kérdésen elgondolkodik.*
- Tanulni megyek, hisz még csak néhány varázslatot ismerek. Azthiszem, hogy továbbra is Erffel megyek tovább, de... Az is előfordulhat, hogy neki más tervei vannak...
* Ebbe ez előtt még nemigen gondolt bele. Már jóideje mennek együtt, mióta a városba érkeztek együtt mennek Erfalodyval. S talán barátságnak mondható is, ami kialakult. Természetesen nem fog sírni a mélységi lány után, ha egyzser szétválnak útjaik, csak furcsa lenne egy ideig nélküle menni...*

* Mordach nevét kiáltják, s rájön, hogy a Húhajú az. Szerencsétlen csúnya sebet szerzett egy farkas miatt, de Assa Erf miatt aggódik leginkább. Azért marad ott vele Mordokhai, hogy vigyázzon rá. Most nem ellenkezik, bár nem fél különösebben.
Kimennek a partra. Míg az ember ellátja a sérülését, fel is tesz egy kérdést.*
- Fogtunk egy nagy halat és ha minden jól megy, akkor pár nap múlva a kagylók is az étlapra kerülnek. Egy ilyen seb biztosan nagyon fáj...
* Néz a sérülésre. A következő kérdésre nem válaszol rögtön.*
- Átlagosnak mondanám a képességeimet. Nemigen szeretem a fegyvereket... Inkább védeném meg magamar mágiával... Persze a varázslatok tanulása sok időbe kerül, de így van ez a fegyverforgatásnál is, nem?


457. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-16 21:43:15
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra - Erf //

*Mordach nagyot sóhajt az ébenhajú szavain, hiszen teljesen biztos volt benne, hogy őt is megtámadta a farkas, ám "szerencsére" csak Mordokhait érte sérülés.*
- Igen, a part felé indult, és meghallottuk Assával a kiáltását. Rögtön tudtam, hogy baj van... *pillant felé aggódva* Igen, először azt hittem, hogy szétváltatok, de aztán mondta Mordokhai, hogy azt gondolta, hogy te is utána eredtél. Akkor vette csak észre, hogy nem vagy ott, mikor összetalálkoztam vele. Viszont mondtam neki, hogy maradjon a parton Assával, vigyázzon rá, egy ilyen sérüléssel úgyse tudna teljes erőfeszítéssel harcolni, s nem akarom, hogy valami súlyosabbat is szerezzen. *ekkor elhallgat, majd folytatja* Viszont az a dög nem húzza sokáig, ti is jól megcibáltátok, én meg kikaptam az egyik szemét. Elbotorkált, de túl sok vért vesztett általunk, úgyhogy talán még rá is akadunk visszafelé.
*Közli a tényeket, s bár először ő is mérges volt Mordokhaira, viszont úgy véli a Vörös, hogy nem hazudott, hiszen arcán látszott az őszinte megdöbbenés, hogy Erf nem volt mögötte s nem követte. Bár tény, hogy valószínűleg senki nem készült fel arra, hogy a parthoz ennyire közel már egy farkasba botlanak, így a váratlanság végett igazából érthető, ha nem tudtak olyan jól összedolgozni ők ketten. Sötételf nő és ember férfi - érthető, ha nem találták meg elsőre a közös hangot. Mordachnak és Mordokhainak könnyű dolga volt ugyanakkor, hiszen mindketten férfiak, emberek, vándorok... Nagyon hasonlítanak harcmodorban, így számukra például könnyű volt összedolgozni egy troll ellen.*
- Semmiség! *mondja, miközben hagyja, hogy a mélységi lejjebb húzza őt* A parton is történtek érdekes dolgok, amiket először rátok akartunk fogni, de úgy látom, hogy szinte biztos, hogy nem ti voltatok. *még vár egy pillanatot, hátha bevallja "bűneit" a hölgyemény, ám hamar folytatja* Assával láttunk egy árnyat a fák közt... Én arra fogtam, hogy esetleg megsütött a nap, avagy a fáknak az árnyéka vetült ránk. Ám újra láttuk... Mintha emberi alak lett volna, ám még mindig eléggé kételkedtem, egészen addig, míg egy kővel fejbe nem dobtak! *bök sebére* A tündért szerencsére nem találták el, de engem jól hanyatt vágott, aztán pár percig eszméletemnél sem voltam. Szerencsére nem súlyos, hamar elmúlik remélhetőleg. *nagy levegőt vesz* Aztán beljebb mentünk a vízbe, mikor is Assát találták el valamivel, így neki is lesz pár kék folt a hátán. Végül egy újabb dobás érkezett gyümölcs képében, ami ezúttal egy dühös majomtól jött, így elkönyveltem magamban, hogy biztos a követ is az hajíthatta felém. *mondja határozottan, ám hamar kétely ül ki arcára* Nem igazán sikerül ezt bemagyaráznom magamnak, s igazából nem is hiszem, hogy az a tetves majom áll minden mögött, viszont a tündért sem akartam megijeszteni, ám úgy vélem, ő sem bolond. De ha tényleg az az állat állt minden mögött, akkor meg feleslegesen parádéztunk itt. Egyszóval, különös dolgok történtek velünk...
*Mondja el kis monológját, nagyot sóhajtva, gyorsan elhadarva az egészet, összeszedve a lényeges részeket. Azt mondjuk elfelejtette mondani, hogy szipogást hallott az egyik barlangból, ahol az imént járt, viszont minden bizonnyal a parton, vagy egy másik nyugodtabb helyen ez is eszébe jut majd.*
- Ott!
*Mutat egy az éjhölgy által keresett növényre, aminek virágra tőlük nem messze egy nagyobb levél alól kandikál ki. Lehet, hogy nem az, viszont a leírás hasonló, így talán sikerrel járnak.*
- Értem. Hát, én magam sem örülök neki, de talán így több esélyetek volt, mint folytatni vele a harcot. *ekkor felé sandít* Azt pedig tudhattad volna, hogy utánad jövök, s nem hagylak magadra. *lép hozzá közelebb, rejtetten utalva arra a lopott csókra* Nagyon sajnálom, hogy így vélekedsz, hiszen ennek az ellentétére törekedtem, viszont teljesen jogos, hogy így gondolod. *utal a bizalomra* Igyekszek azért enyhíteni ezen az érzéseden, s remélem, hogy a jelenlétemmel bizonyíthattam egy kicsit.
*Mosolyodik el lágyan, majd ha hagyja a hölgyemény, egy finom, bizalmat sugárzó csókot hint homlokára, s megsimítja vállait.*
- Induljunk vissza lassan, aztán pihenjünk rá a mai napra. Szereztünk némi élelmet, úgyhogy nem maradunk energia nélkül sem. *azzal meg is indul arra, amerről jöttek* Annak viszont nagyon örülök, hogy neked nem esett semmi bajod... *mondja őszintén, majd elneveti magát, oldva az "érzékeny" pillanatot* Így legalább megkíméltél egy erős bűntudattól!


456. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-16 13:46:27
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra - Assa//

*Pár másodpercen belül meglátja a Vöröst.*
- Farkas.
*Értetlenkedve pillant társára.*
- Mi az, hogy hol van?
*Ekkor hátra néz. A mélységi nincs ott mögötte.*
~Ostba némber!~
*A hóhajú tudja jól, hogy az éhes farkas veszélyesebb ellenfél egy két lábon járó embernél is. Ez meg ott maradt verekedni vele. Fantasztikus. Minden bizonnyal lesz majd egy "baráti" csevegése Mordachkal, de hát ez van. Nem hitte volna, hogy nem követi az a szerencsétlen.
Már épp indulna a Vörös után, ám ekkor jön a "felszólítás", hogy vigyázzon a tündérre. Magában igazat ad barátjának, hiszen több ilyen fenevad is garázdálkodhat a környéken.
Biccent Assának.*
- Gyere, menjünk ki a partra.
*Ott jóval biztonságosabb. A tőrt még azután sem teszi el, hogy már látja maga előtt a hosszan elhúzódó tengert és a forró homokot.*
- Mire jutottatok az étel szerzésben?
*Kérdezi miközben jó tekintélyes darabot hasít le a nadrágjából. Legalább beszélgetnek valamiről, amíg ellátja magát. Bitangul tud fájni a harapott seb és miért pont ez lenne a kivétel? Ráadásul még csíp is. Odaballag a vízhez és jól megáztatja a karját benne.
Sziszeg egy sort, ahogy a sós folyadék beleáramlik a sebbe, aztán leül és az imént vágott anyaggal bekötözi a sebet...amit nem mellesleg össze kellene ölteni, de egyrészt nincs mivel, másrészt ha lenne, sem engedné.
Mordokhai sem virágszirom, de utálja ha varrani kell a sebet.
Remélhetőleg több dög nincs a közelben, ugyanis jelen állapotban eggyel sem tudna végezni, hátha még többen vannak.*
- Értesz a fegyverforgatáshoz?
*Kíváncsian néz a tündérre. Lehetséges, hogy már volt szó ilyesmiről, de azért teljesen más egy szigeten egymásra utalva válaszolni erre a kérdésre, mint egy vidámsággal teli fogadóban, ahol némi alkohol után sok dolgot másképp lát az ember/tündér/sötételf, meg úgy az összes faj szerte a nagy világban. Mordokhai jelen helyzetében is azt mondaná magáról, hogy kellőképp jól bánik a karddal, illetve mindenféle fegyverrel, ami legalább egyszer volt már a kezében. Kivéve a láncos buzogány okozna neki gondot. Az súlyos fegyver, de ha egyszer betalál...az égiek irgalmazzanak annak a szerencsétlennek, aki elszenvedi a találatot. Talán a tündér is jól bánik a késsel, elvégre azzal igazán gyorsan lehet mozogni, kiváló eszköz az apróbb teremtményeknek.*


455. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-15 22:52:50
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

// Túlélőtúra - Mordach //

*Az egyik fa törzsénél állva egy pár pillanatig tétovázik. Talán tényleg nem lenne rossz ötlet körbenézni itt a belsőbb területeken ha már erre tévedt, legalább nem lenne neki itt ismeretlen a járás. Másnap úgy is valószínűleg errefelé fognak beljebb haladni. Az éjszakától nem igazán tart, mielőtt egyedül feljött volna hosszabb időre csak és kizárólag éjszaka jöttek fel a felszínre egy-egy gyakorlat alkalmával és csak néhány órára így hát ha valami, hát az éjszakai erdő az ismerős terep a számára.
Elégedetlenül felciccenve távolodik el végül a fától. Mégis jobb lenne, ha visszatérne mielőtt ismét belefutna abba a farkasba. Ekkor hallja meg a távoli halk kiáltást ami kicsit módosít a tervein, és elképzelésein egyaránt.*
- Mi van ezzel az erdővel? *Mérgelődik ismét megtorpanva egy pillanatra, aztán már siet is tovább. Ahányszor meghallja mindig mintha kicsit másik irányból jönne a hang, ami persze bizonyos szempontból érthető, hisz mind a ketten mozgásban vannak, mégis olyan érzést kelt a nőstényben, mintha valami nem lenne teljesen rendben ezzel az egész hellyel. Mintha az erdő szándékosan akarna játszadozni velük.
Tovább siet egyre nagyobb lendülettel, hogy minél előbb elkapja a Vöröst ameddig még tudja, hogy pontosan merre is rohan, és hogy nagyjából merre van a visszaút.
Olyan hirtelen tűnik elő a férfi, hogy csak meglepődni van ideje mikor sikerrel nekiütközik. Túl nagy lendülettel futott, csoda, hogy Mordach talpon tudott maradni, ő viszont majdnem hanyatt vágódik az ütközéstől. Szerencsére végül sikerül talpon maradnia mibe a másik is nem kicsit segít bele, és akinek a kezébe a nőstényke egyből szorosan belekapaszkodik, hogy sikeresen megtarthassa az egyensúlyát.*
- Bocsánat! *Kér ő is elnézést az ütközés miatt, aztán már csak pislogni képes a férfi szóáradatán. Arca rögtön mérgesre vált ahogy a hóhajú szóba kerül, majd megletté, amibe némi értetlenség is vegyül. Kuporogni? Ez teljesen úgy hangzik mintha félelmében egy biztonságos sarokban húzódna meg ami némileg sérti az önbecsülését, de persze biztos úgy értette, hogy egy súlyos sérülés miatt nem tudna mozogni.*
- Hé! Hé! *Teszi a szájára az ujjait finoman.* Nem kuporgok sehol. Semmi bajom, csak elkapta a felsőm ujját. *Mosolyog rá megnyugtatóul, próbálva a leglágyabb hangját elővenni. Még örülhet, ha csak a ruhán van kár...többé kevésbé csak azon. Majd ha visszaértek a partra majd lekapja a fűzős felsőjéről és jobban szemügyre fogja venni, csak sötétedjen már be ahhoz.
Nagyon furcsák a felszíniek. Az egyiket legszívesebben ebben a pillanatban fojtaná bele a tengerbe a szó legszorosabb értelmében, őt pedig azon van, hogy minél előbb meg tudja nyugtatni.*
- Á, szóval ezek szerint jó volt a megérzésem, és felétek indult el. *Ezt már akkor sejtette mikor a dög nem indult utána, de abban is szinte biztos, hogy nem az a gyáva intézte őt el, hanem valószínűleg a Vörösbe botlott bele.*
- Szétválni? *Torpan meg hitetlenül bámulva a férfit, ám mikor az a fejéhez kap azonnal odamegy hozzá.
Nem kérdez, hanem azonnal elkapja a kezét amivel a fejéhez kapott. Eredetileg csak meg akarta gyorsan nézni, hogy ő mit szedett össze, ám a kezén észrevett friss pirosló vér már sokkal inkább ad okot az aggodalmára.*
- Veled meg mi történt? *Kérdezi kissé aggódva, főleg mikor már a vért is képes meglátni a másik hajában. Enyhe kontrasztkülönbség, de ha az ember tudja, hogy mit kell keresnie akkor már könnyebben látja azt meg.* Mutasd, hadd nézzem! *Próbál egy kicsit lábujjhegyen ágaskodni, közben Mordach vállára téve a kezét próbálja lejjebb húzni, rávenni, hogy lehajoljon hozzá.
Ha sikerül elsöpörnie az útból a hajszálakat, és a sebre sikerül vetnie egy pillantást, mérgesen felszisszen.* Ezt hogy szerezted? *Figyeli aggodalmasan, azután elkezdi a terepet pásztázni. Nem, így nem mehetnek még vissza a partra...
Ha megkapta a választ akkor csak megragadja a Vörös csuklóját, és kicsit beljebb kezdi húzni, amerre nemrég a rétet látta.*
- Látsz valamelyik fán türkiz színű növényt, vagy bárhol a talajon olyat aminek vörös vagy ciklámen színű virágai vannak? *Érdeklődik ahogy elkezdi húzni Mordachot. Mivel fogalma sincs, hogy a férfi mennyit ért a növényekhez így nagyon leegyszerűsítve írja körül, hogy mit is szeretne találni. Talán mégis volt valami pozitívuma annak, hogy egy tündérrel utazott eddig, és bár ő maga leginkább a mérgező növényekre ment, a gyógyító hatásúak közül is ragadt rá egy kettő fontosabb. A fiúk biztosan nem engednék meg, hogy meglévőkkel dolgozzanak tekintve, hogy ez egy túlélőtúra, de csak meg lehet itt is találni ugyanazokat a növényeket...*
- A szétválásról... *Kezd bele utólag megválaszolni az előbb feltett kérdést, szigorúan csak a tájat figyelve. *Őszintén? Fogalmam sincs, hogy mi is történt. Ő egyszer támadt amikor sikerült megrúgnom az állatot, aztán amíg újabb támadási lehetőséget kerestem ő egyszer csak se szó se beszéd felszívódott. Én az elején azt hittem mikor nem láttam a szemem sarkából, hogy esetleg lesből próbál támadni, vagy feltűnés nélkül megpróbálja megkerülni az állatot, de ahogy a távolban meghallottam, hogy utánad kiabál már tudtam, hogy elfutott. A farkas meg pont ott volt az utamban, és nem tudtam a part felé futni, de már jócskán bent voltam mire megbizonyosodtam afelől, hogy nem követ. *Reméli elég részletesen el tudta mesélni az utolsó perceket, és elég kimerítő választ adott ezzel az ő szemszögéből.* De...legalább ez ismét emlékeztetett arra, hogy miért nem bízok meg másokban. *Fordul végül Mordach felé egy szelíd mosollyal. Nincs értelme ezen mérgelődnie, hiszen a Vörös erről tényleg egyáltalán nem tehet, sőt, utánajött. Az már mellékes, hogy a nőstényke nem igazán szívleli még mindig a felszínieket, amin a hóhajú nem éppen segített túlzottan, de ezért ráér majd őt megrángatni.*


454. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-15 11:40:39
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra - Erf //

*Bár úgy valamivel kisebb annak az esélye, hogy Erfet megtalálja, ha szakaszonként szólítja őt, viszont így még mindig nehezebben eredhet hangjának nyomába valamilyen vad. Út közben természetesen a Vörös hagy maga után nyomokat is, hiszen egy ismeretlen erdőben könnyedén el lehet tévedni, ezért hát több fának a törzsét megilleti pengéjének élével, illetve ahogy szalad, számtalan ágat tör meg, ezzel jelezve magának, merre van a visszafelé út, ha esetleg megtalálja a sötételfet. Eleinte nagy reménnyel indult neki, viszont most már egy jó ideje csak kering az erdőben, s a hölgyemény nyomát is teljesen elvesztette már.*
- Hol a fenében lehetsz?
*Súgja egy ponton maga elé, mikor egy pillanatra megáll, s körbe néz. Hallgatja a neszeket, a zajokat, s vérvörös íriszeivel próbálja jobban felderíteni a terepet. Hamarosan meg is pillant egy barlangot valamivel messzebb. Talán ott lehet? Lassan a járat felé lépked, s a sötétség előtt megáll, majd benéz rajta, léptei persze halkak, nehogy felzavarjon valami vadat. Valamit azonban meghall... Szipogás lenne talán? Fülel tovább. Igen, határozottan egy lány szipogása mélyebbről, így hát mikor akarna beljebb lépni az éjhölgy után, váratlanul meghallja maga mögül a nevét.*
- Erf!
*Kiáltja ő is, majd abban a pillanatban ott hagyja a barlangot, s azonnal elfelejtve a szipogást, megindul a hang irányába. Többször hallja azt, viszont mintha mindig máshonnan érkezne. Talán a hölgyemény is rohan, meg ő is, így elkerülik egymást könnyedén. Pech... Ám épp mikor megállna újból, hogy jobban bemérje Erfet, váratlanul az egyik fa mögött pont belé ütközik! Mordach majdnem szívrohamot is kap, hiszen egy szempillantás alatt tűnt elő az éjhölgy, így mikor a Vörös rohanásában belé ütközik, igyekszik őt megfogni a lendületben, hogy ne essen hátra, de könnyen lehet, hogy nem sikerül.*
- Te jó ég, nem láttalak! *szabadkozik* De legalább megvagy! Mi történt pontosan?! *kérdi aggódva* Mordokhaiból nem szedtem ki sokat, mert láttam, hogy nem vagy vele, úgyhogy utánad indultam. Azt hittem, hogy súlyosan megsebesített a farkas, és hogy most valahol ott kuporogsz... Vagy nem tudom... Próbáltam nem gondolni ilyesmire, de... *ekkor elakad a szava, majd megkönnyebbült mosollyal nagyot sóhajt* Menjünk vissza a partra. *azzal el is indul* Az a dög nem fogja sokáig húzni, ami pedig jó, hogy nem falkával volt, talán csak elcsatangolt messzire az erdőben. Egyszóval, nem hiszem, hogy rajta kívül más farkassal még összefutnánk, persze nem árt az óvatosság, ám ha falkában lett volna, azok már rég széttéptek volna minket. *mondja megállapításait* Mellesleg, miért váltatok szét Mordokhaijjal?
*Ekkor odakap fejéhez, hiszen egy pillanatra belenyilallt a kő általi fájdalom, egy apró vércsík is csordogálni kezd halántékán lefele, melyet nem is igazán vesz észre.*


453. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-14 18:18:40
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

// Túlélőtúra - Mordach //

*Csak remélni meri, hogy így a hegyeknek ellentétes iránnyal a tengernél fog kilukadni. Az, hogy ha még rá is sötétedik csak plusz jó hír lenne a számára, a többiekkel ellentétben neki akkor a legkönnyebb tájékozódnia és akkor legalább a bőre sem égne.
Persze könnyebb mondani mint valóban visszatalálni. Hiába nem érezte messzinek a futást, ahogy rossz irányba indult vissza azzal még távolabb került. Az egészben az a vicces, hogy még csak nem is zavarja igazán ez a kis kitérő. Jobb is, ha egy kicsit lehiggad mielőtt megrángatná a hóhajút.
Még néhány percig sétál, azután megáll az egyik sérült törzsű fa mellett. Mintha már elhaladt volna e mellett a fa mellett... de ez lehetetlen, most eddig direkt végig egyenesen haladt.
Ismét végigpörgeti a fejében az útvonalat, de a távoli kiáltás azonnal visszazökkenti a valóságba. Figyelmesen hallgat élénken kémlelve a tájat, hogy a következő kiáltást már tisztábban hallhassa.*
- Mordach? *Nem teljesen biztos benne, de mintha az ő hangja lenne. Gyorsítva a lépteit elindul balra, ami hamarosan már futásba vált át, de hiába figyel, még nem lát senkit. Kicsit meglepődik azon, ha a Vörös utána jött megkeresni, de végül is ő nem a hóhajú. Viszont ettől függetlenül ezek után vele sem fog lankadni a figyelme. Nincs szüksége rá, hogy ez az eset még egyszer megismétlődjön.
Egy pillanatra megtorpan, ismét figyeli a tájat remélve, hogy Mordach megint kiáltani fog. Pár pillanatig vár, azután ugyanabba az irányba most már kicsit lassabban halad tovább, élénken figyelve hátha meglát vagy meghall valamit. Nem is kell sokáig várnia, szerencsére hamar ismét meghallja a Vörös hangját, ami most már közelebbről hallatszik, viszont mintha kicsit hátrábbról, arról amerre az előbbi mező lehet.*
- Mordach! *Most már biztos, hogy az ő hangját hallotta, így már ő is elkiáltja magát, hátha így könnyebb lesz megtalálni a másikat.* Mordach! *Ismétli egy kis fordulatot téve, és ismét elindul futva a hang irányába. Nagyon reméli, hogy az már nem fog változni. Vagy változzon az irány nyugodtan, csak már semmiféle farkas vagy hasonló ragadozóba a mai napon már ne nagyon botoljanak.
De egy valamit legalább a saját kárán megint megtanult. Hogy a hóhajúval soha többet nem szabad felderítésre menni. Csak azt tudná miért vállalkozott olyan serényen. Ha ennyitől beijed akkor maradt volna a parton kagylókat szedegetni...*


452. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-14 12:26:09
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81

Játékstílus: Szelíd

//Vigyázz, mit kívánsz...//

//II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell!//

*A fedélzetre érve azonnal látható, hogy a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan az elvárható lenne. Mondhatni semmi sem úgy megy, mint ahogyan azt előre eltervezték. A hajó oldalán át-átcsapnak a hullámok, s a Szirént körbeölelő ködtől alig lehet ellátni pár lépésnyire. Zhrodim sem igazán tudja kivenni, mi is folyik itt, de a kiáltások, valamint sikolyok mostanra egyre gyakrabban hangzanak fel. Valami nagyon rossz dolog történik a hajón, ez teljesen egyértelmű.
Hirtelen, mintha fáklya lobbanna, valahol a kapitányi felső fedélzeten, s valóban: a Kapitány Úr parancsoló hangját hallhatja mindenki:*
-Ide hozzám kutyák! Gyerünk, ide ha mondom, vagy én magam ontom ki a beleteket!*úgy néz ki, akármi is legyen a gond, legalább a Kapitány Úr tőle elvárható módon kézben tudja tartani a dolgokat. Egyelőre.
A ködből egy matróz tántorog a kalandorok felé, ki a ködből kilépve meglehetősen csúf látványt nyújt: fél karjának nyoma sincs, ép kezével a csonkot markolássza, melyből ömlik a vér. Fél arcáról cafatokban lóg a bőr, mintha egyszerűen letépték volna róla. Szemmel láthatóan már nincs magánál, eszét vette a fájdalom, s bár ott áll a csapat előtt két lépésnyire, mintha nem is látná őket. Szeme a távolba réved, s határtalan rémület tükröződik benne. Aztán egyszer csak megtorpan, mintha áramütés érte volna. De nem az érte, hanem egy meglehetősen fenyegető, rozsdás penge bukik ki a mellkasán, mire a matróz torkát velőt rázó sikítás hagyja el, de csak addig, míg a pengén valaki nem csavar egyet. Ekkor a sikoly elhal, a férfi (mit férfi, fiatal fiú volt ez még!) a fedélzet padlójára hanyatlik, s bár még rándul egy-kettőt, világosan látszik, hogy vége. Azt azonban nem láthatják, hogy ki is követte el a gyilkosságot, mivel a köd ezt nem engedi. Csupán egy kéken izzó szempárt láthatnak még, ami épp visszahúzódik a homályba...*


451. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-13 09:44:06
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra //

- Való igaz, igen sok mindenen mentem keresztül, amíg ide jutottam, s ezek természetesen nem kíméltek se fájdalomtól, se csalódástól. Ám ha az emberben erősen lebeg egy cél, akkor szerintem történjék bármi, el fogja érni azt. Márpedig te nem tűnsz gyenge jellemnek, sőt, pont az ellenkezőjének. Biztos vagyok benne, hogy a tanulás rögös útján fog még sok csalódás érni, ám abban is biztos vagyok, hogy ha tényleg ezt szeretnéd csinálni, akkor még nagy Vízmágus lehet belőled.
*Ezzel a mondatával nem kedveskedni akar, hanem csupán azt mondta, melyet érez. Ritka, ha egy tündérben ennyi elszántság van, s ennyire vállalja a veszélyt, mint Assa, ezt pedig illő megbecsülni.*
- Természetesen működhet, ám nehezebben. Meditálással, független varázslatokkal tudnál szerintem gyakorolni rá. Jobb talán erre időt fordítani elsősorban, hiszen az erre "elvesztegetett" idő hamar vissza fog térülni. Amúgy is, minél magasabb szintekre törekszel, annál tisztábbnak és nyitottabbnak kell lennie az elmédnek.
*Mondja biztatóan, hiszen sokan esnek abba a hibába, hogy előképzés nélkül állnak neki egy ágat tanulni, hiszen türelmetlenek, s minél hamarabb sikereket akarnak elérni. Természetesen a hiányosságokat utólag pótolták, hiszen rájöttek, hogy affinitás nélkül nem sokra mennek, így egyáltalán nincs minden veszve, ám Mordach tanácsával a tündérke időt és energiát is megspórolhat.*
- Nézd a jó oldalát: most még színesebb vagy!
*Mosolyodik el, majd biztatásképp megérinti a kis hölgyemény vállát, majd megindul a fák felé, annak reményében, hogy meglelik ők is azt a gyümölcsfát, ahonnan a majom szedte az imént a "fegyverét".*
- Mellesleg, mi célod van ezután? Ha elhagytuk a szigetet? Merre tartasz tovább?
*Kérdi érdeklődve, ahogy beljebb hatol az erdőbe, s megáll egy vaskosabb fánál, amin szokatlan, kék gyümölcsök pihennek. Nem éppen guszták, de látva, hogy egy madár csipegetek belőlük, talán nem mérgezőek. Épp kapaszkodna fel a fára, mikor húsába hatol egy ordítás.*
- Mordokhai?!
*Kiáltja el hirtelen magát, majd abban a pillanatban eszeveszett futásban indul meg a hang irányába, remélve, hogy Assa nem akarja túlságosan követni. Nem kell sokáig haladnia, mikor észreveszi a loholó hóhajút, kinek a kezén levő vörös nedű nem tudja elkerülni a tekintetét.*
- Mi történt?! Hol van Erf?! *ha megkapja a választ, akkor rögtön utasító hangnemben válaszol* Menj a partra, és vigyázz Assára!
*Azzal ő maga megindul nagyjából arra, amerről a hóhajú érkezett. Hamar megpillantja a seb okozóját, mégpedig egy farkas képében! Jól megtépázta azt már Erf és Mordokhai, így érthető, ha lassabban halad. Mordach most nem szeretne kockáztatni, hiszen van elég sérült már - köztük ő maga is a homlokára kapott kő miatt -, így hát gyorsan felkapaszkodik a mellette levő fára. A farkas persze észreveszi, így rögtön felé kezd szaladni, a Vörös pedig ha nem is azonnal intézi el, de úgy véli, hogy egy halálos sebet tudna rajta ejteni, mely felgyorsítaná a túlvilágra való távozását. Így hát lábával erősen megkapaszkodik a fa törzsében, kezébe kapja tőrét, majd hátrahajol, s fára ágaskodó állat szemét becélozva, a megfelelő pillanatban szúr egy erőset, így a dög szeme ott marad fegyverének hegyén. Amaz nyüszítve esik vissza a földre, s megpróbál elszaladni, ami a vérveszteségtől nem igazán sikerül. Ám sokáig nem fogja húzni már, az is biztos... Ha látja Mordach, hogy megfelelő távolságba ért, akkor leugrik a fáról, majd követni kezdi a vérnyomokat. El is ér egy helyszínig, ahol minden bizonnyal az egész baj kezdődött. Rögtön keresni kezdi a letört ágakat, esetleg nyomokat, s egy vélt irányba megindul, amerre esetleg az éjhölgy is mehetett.*
- Erf!
*Kiáltja többször, persze nem rögtön egymás után, hiszen ha esetleg más vad is tartózkodik körülötte, az ne mérhesse be olyan jól.*


450. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-13 02:49:06
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Vigyázz, mit kívánsz...//

//II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell!//

*Szinte nevetséges, hogy mióta csak feltették a lábukat a hajóra azóta megy a vita és a rosszkedv. Ő neki meg van annyi esze, hogy ilyenkor sikerrel megtalálja Zhrodimot.*
- És az meg ki a fenét érdekel?! *A meglepettségtől egy pillanatig tátva marad a szája, ahogy értetlenül a emberférfi felé fordul. Jellemző a mágus elfogultsága, mindketten felszíniek. De mire visszafordul a hímnek már se híre se hamva.
Grimaszolva figyeli az ajtót, ha rossz kedve van a hím talán még őt is le tudja pipálni a gyerekes viselkedésben. Pedig ahhoz bizony tehetség kell ha a nőstényke elengedi magát, de ezt már láthatta.
Még mindig nem érti miért mordult pont őrá ilyen hirtelen, de két dolgot sikerrel leszűr ebből az egészből. Az első, hogy ha pokróc kedve van akkor jobb ha még ő sem megy a közelébe. A második pedig, hogy ezek szerint lőttek a gyakorlásról szőtt elképzeléseinek. Nagyot sóhajtva visszamegy a hajó korlátjához, és a szemét forgatva figyeli a távolban a ködöt ami felé tartanak. Neki esze ágában sincs itt maradni a fedélzeten mikor azt elérik. A mágus váltig állítja, hogy az nem szokványos köd, és neki sincs túl jó előérzete ezzel kapcsolatban, így fél, vagy egy órán belül ő is visszatér a kabinba lepihenni egy kicsit. Itt lent legalább ugyanazok maradnak a látási viszonyok végig.
Az álomból a sikoly egy pillanat alatt rántja vissza ahogy reflexszerűen felül, és már talpon is van az ajtóban sikerrel nekirohanva a hímnek.
A kijelentésre belé fagy a szó, csak értetlenül pislogni tud rá, viszont azt látja ahogy a gnork már tolja is el, illetve a nagy népszerűségnek örvendő tolvajnak is szimpatikusabb a dolgok után nézni, ami csak egy valamit vonhat maga után.*
- Egyedül? *Bukik ki végül a száján a hitetlen kérdés.* Csak az ajtóig jövök úgy rendben van? *Mutat a kijárat irányába, óvatosan feltéve a kérdést. Igaz, hogy esze ágában sincs itt maradni egyedül avval kergetve magát az őrületbe, hogy mi is történhetett a fedélzeten, de azt sem tudja, hogy a hím most jelen pillanatban milyen hangulatban van, így óvatosan próbál bánni a szavakkal mielőtt az ismét rá akarna mordulni. Talán az ajtóig nem lesz ellenére. Őszintén szólva ő maga is csak akkor menne kijjebb, hogyha szükség lenne rá, ugyanis a köddel még mindig nincs teljesen megbarátkozva.*


449. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-12 17:51:06
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlélőtúra-Mordach//

- Igen, először vannak a gyógyító varázslatok. De... Belőled sem az egyik napról a másikra lett jó harcos. Addig veled is történhetett volna bármi.
* Jegyzi meg, s még mindig bosszús egy kissé. A kérdésre rögtön mondja a választ.*
- Nem... Na és? Attól még működhet a dolog, nem?
* Kérdezi érdeklődve. A Vörös ebben a dologban biztosan okosabb nála, hisz régóta használhatja a mágiát... Már magas fokon űzi azt.
Mordach úgy látszik, hogy jól van.*
- Akkor jó.
* Néz rá mosolyogva. Mikor őt találja el egy kő, akkor már lép is oda hozzá a férfi. Az ütés a szárnyai közelében érte. Egy kicsit fáj neki, de nem olyan vészes.*
- Talán én is szereztem egy lila foltot.
* Mutat a hátára. A másik elég higgadt, s a lány belátja, hogy igaza van. Akármi is van itt, előbb-utóbb fény derül rá.*
- Jól van... Akkor menjünk és szerezzünk gyümölcsöt.
* Mondja, s már kezdi is nézegetni a fákat, hogy melyik terméséből szedhetnének.
Közben a gondolatai máshol járnak.*
~ Mi lehet ez? És mi van, ha ez csak egy... Figyelmeztetés. Aztán komolyabb eszközökhöz folyamodik, hogy elűzzön minket innen? Egy mágus lehet itt. Vagy egy szörny? Esetleg mindkettő?~
* A kíváncsisága nagyobb, mint a félelme, s egyelőre a kődobáláson, s a furcsa árny elsuhanásán kívül nem történt semmi. Valakit már ezek az események arra késztetnének, hogy gyorsan elmenjen. De ők négyen nem ilyenek.*
~ Majd félek, akkor ha lesz rá okom.~
* Szerencsére nem túl félős fajta, de tisztában van azzal, hogy sem egy nagy mágussal sem egy szörnnyel szemben nem lennék jó esélyei. Egyedül nem... De szerencsére nem maganyosan tartózkodik a szigeten.*


448. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-11 22:22:45
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Túlélőtúra - Mordokhai//

- Abból gondok lennének. *Egy medve akárhogy is nézi ha fenyegetve érzi magát könnyen tud életveszélyes is lenni, főleg ha náluk csak egy kés van. Neki még egyhez sem volt szerencséje, de látott már olyat az akadémián aki pont belefutott egybe és még rendes fegyverekkel is szép sebeket szerzett.*
- Csak addig a súlyig szeretem ameddig egy kezemben könnyedén elbírom. Tanultam egykezes stílust is, de ebben jobb vagyok. *Sokkal kötöttebbnek érzi mozgás és támadás szempontjából az egykezes technikát, két karddal meg a védekezés is valamivel könnyebb. Arról nem is beszélve, hogy azért az se mindegy, hogy milyen gyorsan fárad el az ember fegyver forgatása közben. A nehezebb kardokat se nem gyorsan sem pedig hatékonyan nem tudja használni, nőstény lévén sokkal gyengébb fizikummal rendelkezik.*
- HA lomha! *Hangsúlyozza erősen azt a "ha" szót.* Jó, egy növényevő ellen tényleg nem számít a hossz, de ha magunkat kell megvédenünk az az állat nem biztos, hogy lomha lesz. A legtöbb ragadozó gyors hisz valahogy el kell kapniuk a zsákmány. *Ha tudná mennyire aktuális ez a téma lehet felvetné ezeknek az esetleges találkáknak az előre való kigondolását, hogy mi legyen, mit is csináljanak akkor, de nem láthat előre a jövőbe így hagyja a témát. Igazán nem is a gyorsaság miatt aggódik, nem azzal van a gond, hanem az éles fogakkal vagy karmokkal amikhez közel kell kerülniük.
Léptei egyáltalán nem észrevehetőek, hangtalan, gyors. Ahogy mindig is szokta, a farkas mégis észreveszi. Vagy megérezte vagy meglátta. Nincs másik lehetőség, ettől függetlenül csak a rúgás sikerül. Némileg megkönnyebbüléssel látja, hogy Mordokhai támadása nagyobb célt ér mint az ő elsője, viszont az a gyönyörű vöröslő folyadék nem csak az állatból serken ki, de erre most nincs ideje, hogy ezzel foglalkozzon.
A kérdésére nem kap választ, de mivel költői volt nem is lepődik meg rajta, a hóhajú viszont amíg ő egy használható kő keresésével bajlódik az már el is tűnik, a farkas meg futásnak ered. Legalábbis amíg az általa eldobott kő a képét nem éri majd a penge a füle tövénél.*
~Ilyen nincs!~ *Perzseli elméjét sok minden egyéb gondolat és megszólalás társaságában mikor a hóhajú tényleges hiányát felfedezi. Azt hitte mikor nem látta a perifériájában, hogy megpróbálja észrevétlenül megkerülni az állatot vagy valami, de ennek se híre se hamva.
Nincs ideje ezen gondolkozni, a farkas csak pár pillanatig zavarodott meg a támadástól és a fejét ért csapástól, a helyes irány és közte pedig az pont ott van. Mintha látna rá jobb lehetősége, a hozzá legközelebbi bokrosba beleveti magát. Annyira azért ő sem ostoba, hogy egyedül ottmaradjon játszadozni a farkassal. Imádja a vért, a maradandó hegesedő sérüléseket viszont már annál kevésbé.
Nem hallja maga mögött az állatot, de most kivételesen ő is hangos ahogy a bokrok ágai nekicsapódnak. Egy ideig fut, azután egy szimpatikusabbnak tűnő magas fának egyik épp elérhető ágára felugrik, és egy könnyed mozdulattal fel is húzza magát, mit még párszor megismétel, hogy feljebb, sőt a szomszédos fára átkerüljön, majd az egyik vastagabb ágon féltérdre ereszkedve figyel és pásztázni kezdi a környéket. Van gyakorlata a fára mászásban, ezt sikerrel most bizonyította is, de nem a felszínen tanulta. Mi tagadás a vastagabb ágakra amiken könnyű rendes fogást találni, sokkal könnyebb felkapaszkodni mint a sziklák meg az alagutak falán felkapaszkodni.
Lassan telnek a percek, de semmit sem hall. Ezek szerint lehet nem a kő utáni ugrása, hanem a hóhajú hátraarca eredményezte a dög ismételt támadását. Tehát ezek szerint hiába támadta ő többször a farkas a férfit szemelte ki nagyobb zsákmánynak. Ami azt jelenti, hogy...*
- Az a gyáva idióta! Ha megeteti Assát azzal a döggel kibelezem! *Ilyet még az otthonában sem látott. Hátha hátba szúrják még a testvéreiket is, de egy harchelyzetben...csak akkor szokták a másikat szó nélkül hátrahagyni, ha a gyilkolási szándék már előre meg volt tervezve, és akkor is csak ilyen kettes csapatok esetén merik ezt. Ha harchelyzet áll fel meglepő módon összetartanak, főleg ha a felszínen vannak.*
~Ugyan, mégis mi a fenét várhattam volna egy felszínitől?~ *Bírálja magát. És épp ez az oka annak, hogy nem bízik másokban és senkire sem akar támaszkodni.*
- Au! *A túl hosszúra sikeredett gondolatmenetéből egy alma hangos koppanása szakítja félbe ami sikerrel landol a fején. Még épp időben kap utána, hogy le ne essen a földre. Az ütés természetesen nem fájt neki, annál inkább lepte meg. Azonnal keresni kezdi a gazdáját mire egy kis szürkés fehér színű majmot pillant meg. Hát csak remélni meri, hogy nem ugyanaz az állat mint az előbbi, mert ha ez meg követte akkor túl sokáig gondolkozott, hogy már utolérte.
Csak megvonva a vállát pásztázni kezdi a talajt miközben nagyot harap az almából.*
- Tessék! *Fogalma sincs a majmok esznek-e almát vagy csak dobálóznak vele, mindenesetre otthagyja neki az egyik ág tövénél, ő maga pedig leugrik az alsóbb ágra, majd még egy gyors körbeszemle után a földre, és elindul arra amerre úgy véli a tenger található. Már ha látna bármit a rengeteg fától. Itt mintha sokkal sűrűbb lenne, és a felső ágak túl vékonyak voltak ahhoz, hogy feljebb tudjon mászni, viszont abban a pillanatban ahogy idő előtt egy nagyobb tisztásra kiér, rájön hogy a futás közbeni irányváltások alkalmával teljesen elfelejtette a helyes utat. És mintha a hegyek is közelebb lennének.*
~Ha erre vannak a hegyek, akkor...~ *Próbál visszaemlékezni a sziget távoli képére már amennyit megnézett belőle a hajón, és a hegyekkel teljesen ellentétes irányba indul most el. Így elméletileg ha nem is ugyanott, de a parton majd ki fog lyukadni.*


447. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-11 13:30:05
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra - Erf//

- Hát igen, hideg.
*Mordokhai nem szereti a meleget, ő a hideget, a szelet, a havat, a jeget szereti, a hőség unalmas és idegesítő.*
- Reméljük, hogy itt nem lesz szerencsénk egy medvéhez sem.
*A hóhajú nem szeret nagy testű állatokkal hadakozni, a vadkan még határeset, azzal csak elbánik, attól függően, hogy az állat mennyire szomjazik a vérére. Ha semennyire, akkor nehéz, ám korántsem halálos ellenfél. Ha nagyon...akkor az égiek irgalmazzanak neki.*
- Nos, ebben egyetértünk. Én is azokat a pengéket kedvelem, melyekkel gyorsan lehet mozogni, az egyetlen kivétel a másfél kezes kard, mert azzal sem vagyok lassú. Páncélt pedig soha nem viselek.
*Ha jobban belegondol, utoljára még fegyverhordozó évei alatt viselt utoljára páncélt, konkrétan akkor, amikor részt vett a csatákban. És bár ilyenre nem volt sok példa - senki nem bízná magát egy fegyverhordozóra - azért mégis gyakran kellett harcolnia.*
- Ha elég jó és gyors vagy, akkor a közel kerülés nem jelent gondot, amíg az ellenfeled lomha. Ha pedig már közel vagy, akkor úgyis jó eséllyel felülkerekedsz. Csak bele kell jönni a használatába. Éppen ezért túlélőtúra. Könnyen itt hagyhatod a fogadat, de ha van egy kis leleményességed, akkor semmi gond nem lesz.
*Hát most mindenképp szükség lesz a leleményességre, ugyanis a farkas nem könnyű ellenfél. Amint Mordokhai feláll a vetődésből, szemtől-szemben áll az állattal - ismét. Mondhatni farkasszemet néznek. Ekkor szerencsére Erf is támad, az állat viszont nem süket, meghallja a háta mögött a lépéseket.
Amint a rúgás sikerrel éri az ellenfelet, a hóhajú már ugrik is a farkasra, s amint a hátán van, lesújt a késével.
A következő pillanatban ismét repül, most azonban le az állat hátáról, lévén az ledobta magáról. Esze ágában sincsen ismét harcba szállni, sarkon fordul és rohan, közben megnézi a tőr pengéjét. Véres. Akárcsak a vándor keze, amiből nagyon szépen folyik a vörös folyadék.*
~Vörös!~
*Villan át az agyán a gondolat és futás közben, hangosan elkiáltja magát.*
- MORDACH!!
*Némi segítség bizony elkélne a Vöröstől, még akkor is, ha ketten azért alaposan megtépázták a farkast, viszont az állat sem tétlenkedett. Saját magán érzi, a jobb keze sajog és vérzik, Erfen pedig látja, hogy megtépték őt a fogak.*


446. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-11 13:06:49
 ÚJ
>Deron Naharien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell!//

*A férfi felébred. Odakint háborog a tenger, méghozzá nem is kicsit, minden bizonnyal ez ébresztette fel őt. Nem is zavartatná magát különösebben, már feküdne is vissza, amikor észreveszi az üvegajtóra felragadt, elrohadt testet. Épp indulna szólni valakinek, hogy takarítsák el onnan - látott már csúf holttesteket -, azonban ekkor a hulla elvigyorodik.
Deronban meghűl a vér, s megbabonázva bámulja a jelenséget. Pár pillanat és a kezében ott díszeleg a penge, bár nem tudja mire menne vele egy olyasvalaki ellen, aki egyszer már meghalt.
Jelenleg ez most a legkisebb gondja, amikor még szélesebben kezd vigyorogni a test, a tolvaj ugyancsak elvigyorodik. Most fordul meg a fejében, hogy mi van akkor, ha a képzelete játszik vele. Elvégre egy olyan helyre tartanak, ami az emberek szerint nem is létezik, hát lehetséges, hogy valami - valaki? - a bolondját járatja velük és már a többiek is képzelődnek.
A hulla a tettek mezejére lép és, amikor eltűnik az üvegről, Deron a mocsok alapján egyre inkább arra hajaz, hogy nem képzelődött.
S amikor meghallja a velőtrázó sikolyt, már biztos benne. Egyelőre azonban nem szól senkinek. Nem hiányzik neki, hogy a tengerbe hajítsák. Így hát csak simán felrohan a fedélzetre kezében a kivont kardjával. Az imént nem szúrta vissza a hüvelyébe, most meg kezdi úgy érezni, hogy még jó szolgálatot fog neki tenni, hát esze ágában sincs elrakni.
A sötételf kicsit sem érdekli, csináljon, amit akar, csak ne akadályozza.*


445. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-10 19:26:41
 ÚJ
>Faeus Pysius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell! //

*Egy ideig még a fedélzeten lébecol, próbálja elütni az időt, de végül úgy dönt, ahogy közeleg az este, az éj és a köd is, jobb ha lemegy a kabinjukba. Nem látta értelmét maradni, ahogy egyre idegesebb lett mindenki, hogy a látóhatár folyamatosan csökken, s mindent fel kell készíteni. Nem szeretne útban lenni, nehogy valaki inkább a vízbe akarja hajítani.
Odabent lassan elbóbiskol, szinte közvetlenül a bejárat mellett, egy másik zsákot támasztva. Nem túl feltűnő jelenség, fény is alig éri, tökéletes hely neki. Eleinte ugyan zavarja a fenti parancsosztogatás és mindenféle művelet, ám végül sikerül kizárnia mindezt. Feszültség éled, Faeus pedig elalszik. Legalábbis nyugalmas félálomba merül, amiből egy sikoly ragadja ki. Neki nem számít, hogy közülük valaki, vagy a legénység egy tagja-e a férfi, ki felsikolt, azonnal feltápászkodik és körbenéz. Azt tudja már, hogy nem közülük volt valaki, azt meg még inkább, hogy nem Zhrodim volt.
Ahogy szinte betör a sötételf, Faeus már szinte tolja is kifelé, hogy haladjanak. A segítő szándék mindig is túlbuzgott benne, főleg ilyenkor. Deron biztosan jönni fog, Imbachastor meg talán még erre se ébredt fel, ha még alszik. Aztán meg ha mégsem alszik, még úgy is kérdéses az indíttatása, hogy feljöjjön a fedélzetre, ahová a többiek sietnek, talán Asi nélkül.*


444. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-10 12:55:25
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Vigyázz, mit kívánsz...//

//II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell!//

*Ameddig őt nem háborgatják, neki ugyan esze ágában sincs elhagyni a kényelmes és főleg magányos kis zugot, ahol meghúzódott. Tudja, hogy ez a viselkedés legkevésbé sem méltó egy harcoshoz, de ha nem akarja, hogy dühe szabad áramlást kapjon, akkor muszáj félrevonulnia, hogy magába fojtva próbálja átformálni harci hévvé, ami a szigetre szállás pillanatától hajtja és kihozza belőle a legjobb tudását.
Fejét a falnak döntve talán el is bóbiskol, nem ez lenne az első eset, hogy ülő pozícióban kell eltöltenie a pihenésre szánt órákat. A sikoly, amelytől minden szőrszála az égnek mered, felrázza ebből a kellemes pihenésből, máris éberen ugrik talpra, keze máris a kard markolatán, ahogy sárga fénnyel izzó szemei a közvetlen környezetét kutatják. Itt semmi... Honnan jött a hang? Mivel egy férfi sikolya volt, így némileg megnyugodhat, hiszen Asiritay nem lehetett, Faeus hangja pedig másként szól, az övét bármilyen körülmények között felismerné. De akkor ki?
Futva indul először a kabinba, hogy ott felmérje a helyzetet. Az öreg és a tolvaj nem érdekli, csakis két társa.*
-Asiritay, itt maradsz.
*Nem kérés, egyértelmű parancs, közben fejével már int is Faeusnak, hogy ő viszont jöjjön felé. Imbacastor és Deron ténykedése hidegen hagyja, ha akarnak, jöhetnek ők is, amíg nem lesznek útban, de idelent is meghúzhatják magukat. Bárhogy legyen is, ő a fedélzet felé veszi az irányt, a lehető leghalkabban, a falnak lapulva haladva legelöl.*


443. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-10 12:16:14
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81

Játékstílus: Szelíd

//Vigyázz, mit kívánsz...//

//II. fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell!//

*Az éj meglepő hirtelenséggel borul rá a végtelen vízre, s minden, amit láthatnak a szemlélődők, az előttük örökkön gomolygó, természetellenes köd. Még csillagok sincsenek az égen, koromfekete sötétség öleli körbe a Szutykos Szirént, csak a fedélzeten égő lámpák és fáklyák vetnek némi fényt, melyet a víz tükre sápadtan ver vissza.

Lassan elcsendesedik a hajó, mindenki érzi magában a feszültséget, mely talán az ismeretlentől való félelem.
Ahogy egyre közelebb és közelebb érnek a szigethez, a hullámok egyre erősödnek. Végül aztán, ki tudja hány nyomasztó óra után, a hajó eltűnik a ködben. A látótávolság szinte a nulla körül van, s ez az egyre erősödő hullámverésben bizony komoly problémát okoz a legénységnek, de főként a Kapitány Úrnak, ki a fedélzeten osztja a parancsokat vég nélkül.

Deron is arra ébredhet fel, hogy egy nagyobb hullám csap át a hajó farán, s mintha valakit magával sodorna. Ez a valaki, egy szétrohadt vízihulla, kit a hullám felkent az üvegajtóra, s ott ragadt.
A férfi nem tudhatja, nem csak álom-e, amit lát, ám ekkor valami megmagyarázhatatlan és meglehetősen hátborzongató dolog történik:
a hulla elvigyorodik!
A bőre nem bírja a megerőltetést, s a vigyor egyre szélesedik a képén, egész a füléig hasad arca mindkét oldalán. Üresen tátongó szemgödreivel mintha most is bámulná Deront, míg nem halvány kék fény kezd derengeni az üregekből.
S ekkor a hulla megmozdul! Lefejti magát az ablakról, melyen rothadó bőrének jelentős része ott marad, meglehetősen gyomorforgató látványt nyújtva, s a holt ember egyszerűen felkapaszkodik a hajó fedélzetére. Hogy ott volt, azt csak az üvegen maradt mocsok bizonyítja, de ezt leszámítva Deron nem tudhatja, hogy valójában nem képzelődött-e az imént. Talán valakinek szólni kéne, de ugyan ki hinne neki? Lehet, hogy bolondnak néznék...

Zhrodimot mindenki békén hagyja szerencséjére, így duzzoghat magában, ahol éppen akar. Senki nem szól hozzá, ha ő sem szól senkihez, s ugyanez vonatkozik két másik társára is, Asiritayra, és Faeusra. Lényegében azt tesznek, amit akarnak, amíg ezzel nem zavarják senki munkáját.
Ám egyszer csak mind a hárman velőtrázó sikoltásra lehetnek figyelmesek (melyet valószínűleg egyébként Deron is meghall), mely valahonnan a fedélzetről érkezik. Félreismerhetetlen, az igazi kín gyötrelmes sikolya ez. Valami történt. Valami nagyon rossz történt odafent.*


442. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-09 18:22:44
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Túlélőtúra - Mordokhai//

- Nem érdekel a természet, de ez nagyon tetszik. Kristálytiszta, szép és hideg. *Persze felszíni szemmel egyáltalán nincs akkora hőség, hogy ez számítson, sőt, inkább zavaró szokott lenni ha egy víz hideg, ő viszont bizonyos okok miatt ezt teljesen másképp éli meg.
A medvés hasonlaton felnevet.*
- Hát valóban nem. Ezzel az izével még a bundáján se jutnék keresztül. *Mosolyogva előveszi a tőrt, ő maga is ismét végigpillantva a hosszán. A tanultak miatt ő állatokra is valószínűleg ha van rá lehetősége akkor hátulról fog támadni, és nem szemből. A kettő között csak annyi a különbség, hogy míg egy ember -már ha nem egy mihaszna polgárról vagy parasztról beszélünk- jó eséllyel meg akarja majd védeni magát és harcolni fog, egy növényevő állat viszont azonnal menekülőre fogná ha észreveszi. A végeredmény viszont mindkét esetben ugyanaz. Ha lesből támad nem kevés fáradtságtól kíméli meg magát.*
- Nekem is az enyémek, és azokkal is gyorsan lehet mozogni. Nem igazán preferálom a nehéz fegyverzeteket. *Egy pillanatig elgondolkozik.* Igazából, mindenféle harci vagy védelmi felszerelést utálok ami csak egy kicsit is hátráltat a mozgásban. *Hiába a tanultak, ha az ami rajtad van akadályoz. Ezért is szeret inkább kockáztatni, és bármilyen harcról van szó az alkarvédőkön kívül mindenféle páncélt nélkülözni. Ez lehet egy harcos szemével nézve őrültség, de számára a találatok elkerülése a cél, nem pedig azoknak a kivédése. Így nem sok szüksége van páncélra ami inkább válna hosszútávon hátrányára mint előnyére.*
- Lehet, hogy gyorsabb tud lenni a mozgás, mert nincsen súlya, viszont túl rövid. Közelebb kell kerülni az ellenfélhez, mármint az állathoz, és így sokkal kockázatosabb, meg a penge sem hatol olyan mélyre, hogy valami nagyobb testűben komolyabb kárt tegyen. *Ha mondjuk pont a medvét nézik erre mint példa, annak a hatalmas testében szinte lehetetlen, hogy egy ilyen tőr halálosabb sérülést tudjon okozni. Persze elfertőződhet, és belepusztulhat, de akkor ott helyben nagyon nehéz lenne ezekkel megölni.
A neszezés valóban nem hallatszik túl nagytestű állattól a morgásra viszont rossz előérzete támad. A nyúl nem éri meglepetésként, ennyire azért már ismeri az állatokat, hogy tudja nem az adta ki az előbbi hangot, viszont a kínálkozó lehetőség előtt sem tud csak úgy szó nélkül szemet hunyni. Egy gyors szökkenéssel már az állatkához is ugrik, ami ahogy megérzi a hátán a nőstényke kezeit azonnal a földhöz lapul. Elégedett mosollyal nyugtázza az eredményt, persze ez csak addig tart amíg a morgás gazdája elő nem kerül.*
- Jellemző! *Grimaszol a farkast figyelve, miközben kezeit leemeli a nyúlról ami abban a pillanatban rongyol is tovább be a bokrokba. Ennyit az ebédről. Vagy már a vacsoráról.
Még nem áll fel rögtön, ettől függetlenül megfeszíti az izmait és akármikor ugrásra kész. Furcsa érzése van ezzel a farkassal kapcsolatban, és ezt a megszállott tekintetet is mintha már látta volna valahol.
Nincs ideje valamilyen emlékkel pároztatni az érzést, a farkas már támad is, és bár nem őt, ettől függetlenül ő is helyzetet változtat így pont háttal van neki az állat. Elégedetten elmosolyodik és már támadásba is lendül. Leginkább a nyaki támadásokat részesíti előnyben, azok az esetek többségében az állatoknál is ugyanúgy halálosak, de most ez kissé veszélyesebb feladat lenne, így a mellső lába mögötti oldalsó hasi részt célozza. A dög viszont valahogy mégis észleli a támadást és dühös morgással ugrik is felé, így neki irányt kell váltania. Oldalra elugrik épphogy kikerülve a fogakat, de így legalább elég közel kerül hozzá az állat, hogy egy erőteljes rúgással sikerrel eltalálja a fejét.*
- Tűnés! *Elég strapabíró anyagból készült a csizmája mit vékony fémlemezek díszítenek és egyben erősítenek, így a farkas foga szerencsére nem tesz kárt benne, a rajta maradt apró vérfoltból ítélve pedig még egy kis kárt is tehetett az ínyében.
Valahogy meg kellett éreznie, mert hallani biztos nem hallhatta az állat a támadását, vagy fél szemmel pont észrevette.
Le nem véve a szemét róla siet minél nagyobb távolságot maguk közé varázsolni.*
- Ennek habzik a szája? *Figyeli még mindig értetlenül. Még egy vadállatot sem látott amelyik így viselkedett volna.
A hóhajú mellé egyelőre direkt nem megy, erős gyanú él benne, hogy ez után a rúgás után ő lesz most a potenciális célpont. Bár ki tudja, abból a pillantásból ítélve az is lehet, hogy szimplán csak arra veti rá magát amelyikük a legközelebb van hozzá.
A koncentrációból egy gyümölcs szakítja félbe ami másfél méterrel előtte ér földet. Az ívéből ítélve valami dobhatta, de szerencsére ez egy pillanatra a farkas figyelmét is elvonta, neki pedig ötletet adott. Gyorsan kezdi fél szemmel pásztázni a földet és az első nagyobb kőt meglátva már ugrik is felé, ami a farkast is mozgásba lendíti. Mire a követ el tudja dobni az elég közel került ahhoz, hogy még egy kezdő is el tudja találni, így amilyen erősen csak tudja az állat fejének vágja a követ és már ugrik is felé most már a nyakát célozva meg. Vagy ő gyenge, vagy az teszi túl magát irreálisan hamar a fejét ért támadáson, de már fordul is felé, így a tőrrel nem oda sikeredik a szúrás ahova eredetileg szerette volna, hanem feljebb talál be a nyakánál, valahol a füle töve környékén. Ő azonnal ugrik oldalra de az állat még így is elkapja a felsőjének az ujját és tépi meg rendesen kicsit felsértve a karját is.
Egyelőre ez szerencsére nem vészes, éppen hogy csak kiserken a vér a karmolástól, bár erről még nincs ideje meggyőződni. Viszont most érződik csak benne, hogy mennyire veszélyes játékot űznek.*
- Micsoda haszontalan egy fegyver! *Sziszegi kissé mérgesen most már a hóhajú mellé érve. Hiába hivatalosan dobótőr, nem hajíthatja el mert akkor megválna az egyetlen fegyverétől.*


441. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-09 13:26:21
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra - Assa //

*Mordach meglepődik a tündér leányzó haragos válaszán, bár így belegondolva talán igaza lehet, hiszen nem mindegyik hölgyemény szereti azt, ha ennyire védtelennek nézik. Márpedig a Vörös nem tudja elképzelni Assát kardokkal, vértben, és hasonlókkal, hiszen ő egy csodás, törékeny tündér marad számára, aki igenis védelemre szorul, hiszen a világ egyre csak romlik, így nem tudni, hol leselkedik egy magafajtára a veszély. Ezért amolyan sejtelmes, félig kacsontós, számonkérős mosollyal karba teszi kezeit, s úgy pillant vissza kérdően a tündérre, mintha csak egy "Valóban?" szócskát akarna felé sugallni, persze ezt nem mondja ki szavakban, mert még a végén kap egy jókora pofont, úgyhogy el is kacagja magát.*
- Ha jól emlékszek, akkor a Vízmágiát említetted, ugye? *pillant felé* Kezdetben leginkább gyógyításra tudod használni, aztán ha erősebb leszel, akkor leszel képes alkalmazni a jeget.
*Mondja kacsintva, viszont ehhez nem fűz hozzá többet, hiszen ha érdekli Assát, akkor minden bizonnyal rákérdez majd. Őt magát is érdekli a víz, viszont még nem szánta rá magát arra, hogy elsajátítsa, először a Tüzet próbálja sajátjává formálni. Mindent szép lassan... Először kezdte a Holddal, melyet tökélyre fejlesztett, s most a Tűz esetén is már csak egy karnyújtásnyira van attól, hogy elérje a csúcsot.*
- Mellesleg eléggé nyitva van az elméd arra, hogy befogadd ezt a tudást? Úgy értem, foglalkoztál már ezelőtt mágiával, ami nem konkrét ágra vonatkozik?
*Ugyanis az affinitás is nagyon fontos ahhoz, hogy sikeresen tanulja majd a Vízmágiát, hiszen csak úgy hirtelen nem lehet belekezdni, hiszen a sikeresség szinte egyenlő lesz a lehetetlennel, ami még időpocsékolást is jelent.*
- Fáj, de nem vészes igazából, majd elmúlik. *mondja, miután felébred* Lehet bekékül, de szerintem hamar elmúlik, addig meg igyekszek nem fába verni a fejem!
*Kacagja, s esze ágában sincs ennél többet mutatni fájdalmából, ugyanakkor nem is akar valami karótnyelt alaknak tűnni, aki fájdalmat sem érez egyáltalán, avagy túlságosan is próbálja leplezni, így hát megtalálja az aranyközéputat.
A Vörös átnyújtja a kötelet Assának, s hagyja, hogy innentől ő csinálja úgy, ahogy akarja, elvégre ő ismerni a praktikát. Kíváncsi rá, hogy mennyire lesz hatékony, no meg kíváncsiságát leginkább enyhén korgó gyomra is csak ösztönzi. Ha visszatértek Mordokhaiék, mindenképpen meg kellene ejteni egy amolyan ebéd féleséget, hiszen a nap állásából nagyjából dél múlhatott egy kicsivel. Épp mikor azon mereng, hogy keres pár fűszert s azzal ízesíti majd a kagylókat, egy csobbanást hall maga mögül, a tündérkét pedig nyakig a vízben találja. Először nem tudja eldönteni, hogy saját szándékából akart csobbanni, vagy "kényszerítették" rá, ám ez a bosszús kérdésből hamar kiderül.*
- Minden rendben? *lép gyorsan mellé, majd megragadja a tündért, s háttal fordítja magának.* Mutasd! *ha engedi, akkor megnézi a helyet, amivel megdobták, ha ne, akkor hagyja* Mi találhatott el?
*Kérdi végül kételkedve, majd fürkészni kezdi a tengerfenéket, szokatlan tárgyat keresve.*
- Van egy olyan sejtésem, hogy ez hamarosan ki fog derülni. Lehet, hogy tényleg lakik itt valaki, aki ilyen módszerekkel próbál meg minket elijeszteni. Ha erőszakosabb lenne, akkor kétlem, hogy ilyeneket vetne be. Ez a kő pedig... *mutat fejére* Talán túlságosan is jól sikerült dobás lehetett. Én mindenesetre azt gondolom, hogy ez is amolyan izgalomnak számít, hiszen számunkra ez ismeretlen sziget. Majd rájövünk, mi okozza ezt az egészet. *mondja nyugodtan* Most pedig mit szólnál, ha gyűjtenénk egy kis gyümölcsöt is?


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1384-1403