Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

20. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-21 22:03:28
 ÚJ
>Mivara dal Vierri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel!!!//

*Na szép. Mindenki összefog a pöttöm ellen, Nív pedig úgy látszik megkukult, vagy a fülén ül akárcsak nagyra nőtt cimborája, aki csak hencegni és gúnyolódni tud rajta, ahelyett, hogy segítene. Cirádás bemutatkozására csak összevonja szemöldökét és hátat fordít neki. Így kapja el a csuklyás cinkos pillantását, pont azért akit az imént meg akart szabadítani hű tartozékáról, mert fenemód zavarja, ha nincs arca annak aki beszél... Pont ezért van a másik is a bögyében, akinek az anyag miatt semmit sem észlel emésztő tekintetéből.*
- Fenyegetés? Te miről beszélsz? Napszúrást kaptál talán? *Dönti oldalra a fejét hátha belát a szövet alá, mert nem igazán érti őt miért veszi fenyegetésnek vélemény nyilvánítását. Aztán a matróz mondatára észbe kap és pironkodva elrakja a csavarkulcsát. Egészen megfeledkezett róla, hogy a kezébe kapta és sokan félreértik ha azzal hadonászik. S hogy még egyszer ne fordulhasson elő melle előtt összefonja karját.*
- Tőled nem is várnék segítséget. *Ölt nyelvet bevágva a kislányos durcát.*
- Felfújt hólyag. *Morogja orra alá elfelé menet, majd csendesen leroskad barátnője mellé.*
- Ehh, értem is ezt! *Sóhajt. Megcsóválja fejét. Szerinte Ser Lagornak van igaza, nem azért vannak itt, hogy laposra püföljék egymást, s mikor Nív kimondja gondolatát hevesen bólogat.
Aztán hamar megunja a várakozást, s topánjával megböki a mellette ülő apróság bakancsát.*
- Mit szólnátok, ha magasabbról néznénk végig az indulást? *Nyeri vissza vigyorát.*


19. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-21 12:27:33
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*A pallóra lépve émelygés fogja el a víziszonyos törpénket. Vaskos lábai most remegve haladnak felfelé a fedélzetre. "A törpék nem vízre termettek. Mit is képzeltem én? Kellett nekem jelentkeznem." Jegyzi meg mérgesen magának a távozást fontolgatván. "Most kell mennem, most nem figyel rám senki" Indulna újra a part felé, de már későn, a horgonyt felhúzzák és vad szelek kapnak bele a vitorlákba. Nincs más választása, végig kell csinálnia. Lassan a fő árbochoz támolyog, neki dől és egyik kezével erősen belekapaszkodik. Eközben a mélységi befejezi a nem éppen hosszúnak mondható társalgását a kis gnóm nővel. Umon kis bemutatóján meglepődik, tudta hogy barátja sokat tud, de hogy ennyit!? Ki hitte volna?*
-Jól szóltál csuhás! Úgy érzem még sok meglepetést tartogatsz számunkra!
*Feleli egy erőltetett mosoly kíséretében. Ilztdar mondatára meglepett fejet vág.*
-De te honnan tudod hogy én nem tudok úszni? Ilyen hangos lettem volna?
*Vakarja meg fejét értetlenül.*
-Ja és ha lehet én az első gyakorlatozásból kimaradnék ha nem gond. Szoknom kell még a hajókázást.
*Ezzel leül és neki dől az árbocnak.*


18. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-16 17:28:33
 ÚJ
>Nywelian cir Chadel del Ayden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*A dolog egészen úgy tűnik, hogy Míva kivételével a többiek valahogy nem díjazzák annyira hirtelen megjelenésüket Dommal… De egye kutya, az ő bajuk! Különösebben nem törekszik rá, hogy bárkiben jó vagy akár jobb benyomást keltsen, ahogy ezt útitársaitól sem várja el. Gondoljanak, amit akarnak… Mint a kék alatt mindenkinek, nagy valószínűséggel nekik is tudna néminemű meglepetéseket okozni, pozitívat éppúgy, mint negatívat, s viszont… Elvégre csak útitársak lesznek, s ha nem marad le arról, hogy ezek a népek biza nem egy egyszerű utazásra készülnek, talán vetne egy aggódó pillantást a szárazföld, és a lerúgott palló felé. Ám jelen pillanatban agyának fogaskerekei valahogy nem szuperálnak úgy, mint illene neki, s a részletek valahogy már nem jutnak el e pillanatban meglehetősen kusza agyáig. Ő maga leginkább úgy fogalmazná meg az érzést, hogy olyan mintha valami makacs dolog, vagy matéria ragadt volna a kerekek fogai közé s azt valami hozzá nem értő alak próbálja kibarmolni onnan, és szó szerint, nem épp finomkodva… Olykor mintha egy-egy fog is letörne azokról a bizonyos kerekekről, s mindezt a viszontlátás öröme csak igen csekély ideig csillapította. Nagy kár, de még mekkora! Elvégre így valamivel nehezebben préseli ki a választ is Mív szavaira, illetve mozdulataira.*
- Cöhh. Attól még én vagyok az erősebb. * Sandít a másikra, miközben teljesen átadja magát a halántéka masszírozásának, s még halkan hümmögni is kezd mellé. Ezen tevékenységéből aztán hamar kizökkentik társnéja szavai, mik mint már annyiszor ismertségük során, most sem éppenséggel a pontos helyzetfelmérés jelzőjével aposztrofálható. Na igen, némi kiigazításra rá szorul, pedig éppen elég lenne ha használná a fejét, egyből ő is érezné, mekkora badarság, hogy ő meg Dom… Ám mielőtt még eljutna a tényleges kiigazításig, csak belemerevedik a mozdulatba s nemesen egyszerű nőiességgel csak annyit bök ki:*
- He?! * Ezt követi néminemű hatásszünet.* - Hogy Ééén meg Dooom? * S mielőtt még tovább taglalhatná a dolgot, máris egy öleléssel gazdagodik, amit amúgy értékel, bár ezt ekkora tömeg előtt ki nem mutatná.*
- Hallod, testőr?!* Kerekednek szemei Dom közbefűzött szavaira, mit még jó, hogy a másik nem lát, hála az ölelőzésnek.*
- Szóval testőr.* Erősíti meg megjátszott közönnyel az ölelés végeztével, s örül, hogy most nem neki kellett kigondolnia egy frappáns választ. Eddigre a másik kettő is kezdi megtalálni a hangot, s közelebb ’somfordálnak’ a társaság nagyobbik, ha úgy tetszik terjedelmesebbik részéhez, s Míva már lóbálja is csavarkulcsát az orruk előtt… Ő meg tovább álldogál ott, valamivel arrébb, hiszen egyelőre még nincs elvegyülhetnéke… A maga részéről inkább sumákolná el az edzés dolgot… Elvégre ha valamihez, hát a kötelező és kevésbé kötelező programok ellógásához nagyon ért! Mint megannyi hasonlóan fontos dologhoz…
Ekkor kezdi el ismételten érezni, hogy feje nehezebb, mint tulajdon bakancsa, ami nem kis szó! Ez ellen pedig valamit sürgősen tenni kell! Kutakodni kezd szoknyáinak harmadik rétegének egészen pontosan a negyedik zsebében. Mindeközben pedig vagy egy tucat újabb részlet kerüli el a figyelmét, ami máskülönben fontos lehet még, ám most valahogy képtelen azokra ügyelni… így szalasztja el Umon kacsintását, miből amúgy sem sokat látna, hála a csukja takarásának, a kuncorászó matrózokról, egyéb tétova és határozott gesztusokat. Amit ellenben nem tud nem hallani azok Ser Lagor szavai, melyekkel éppenséggel egyet tud érteni.*
- Jól szólottál! *Sőt! A maga részéről nem vágyik ő sem gyakorlatozásra, sem hajónézdegélő körútra, legfőképp nem vízbedobódásra… csak, hogy időben hazakeveredjen… Addig is egy kis nyugalomra vágyik, hogy letegye valahová hátsóját, s ha Mívának vagy Domnak, ne adj ég bárki másnak van kedve, egye fene csevegni is hajlandó, de mindenekelőtt kortyol néhányat a kettes számú szigorúan titkos laposüvegéből, mi előkerült a zsebből. A kutyaharapást szőrivel elv végett. Majd kicsit ügyeskedik, hogy le is tudja nyelni azt, hála az első nagyobb hullámnak, s már suvasztja is vissza. Egek, évek óta nem volt hajón, ezt mégsem lehet elfelejteni! Gyermekként számtalanszor kísérte el nagybátyját, ha a család távol akarta tudni dédanyjától, és minden egyéb csibészségtől… Umon ismertetője egészen nosztalgikus hangulatba hozza, s ez arcára is kiül.*
- Szép összegzés, ha gyakorlatban fele ilyen jó hajós vagy, jó utunk lesz!* Fűzi hozzá minden gúny vagy él nélkül. Inkább szánta elismerésnek, mint gonoszkodásnak.*
- Szentimentálisabb lelkületűeknek javaslom, előbb nézzék végig a kifutást a kikötőből… a raktér nem fog tovatűnni, mint a part…*Ami aztán mégis kizökkenti a nosztalgikus ábrándozásból, az Dom beszéde. Egyből vissza is kérdez.*
- Miért? Nem azt mondtad, haza? * Pillant kérdőn ismét fel. Ő hogy ő hogy utálja, hogy Dom ilyen magas!*



17. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-16 15:34:26
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*Meglepve kapja fel a fejét a hangra, s élvezettel figyeli, ahogy lassan eltávolodnak a parttól, a nyílt víz felé. A legénység faragatlanságán és ellenségeskedésén nem lepődik meg, valahogy így képzeli el a tengeri medvék társadalmát. Hosszú hónapokat töltenek a vizen összezárva, minden emberi interakciótól és ingertől mentesen, nem csoda hát, hogy e szűk közösségben nem fogadják az újonnan jötteket. Mindegy. Mindenki végezze a maga dolgát és nem lesz baj. Ilztdar felkérésére azonban hirtelen felkapja a fejét, hisz a hosszú kiképzéseket a szerzetesek között a kolostorban tartott közelharci próbákra értette, még hogy vezető. Világéletében becsületre nevelték, így nem akart hasznot húzni Ilztdar tiszteletéből. Vagy cinikusságából? Egyenlőre nem tudja eldönteni.*
- Vezető? Köszönöm a tiszteletteljes megnevezést, Uram, azonban úgy gondolom, hogy nálamnál jóval nagyobb kompetenciákkal megáldott kalandorok is fellelhetők a hajón. Jómagam csak a pusztakezes harc elméletében és gyakorlatában vagyok jártas, vezetői képzettségeim nincsenek, legalábbis, még nem fedeztem fel őket. Azonban a harci kiképzések mellett csekély elméleti tudással talán rendelkezem, így tudom például, hogy ezen kereskedő hajó, már a fejlettebb fajtából való. Rendeltetését főleg kerekded alakjából láthatjuk, így kiderülhet számunkra, hogy alapvetően egy tömegáru forgalmazására szolgáló kereskedő hajó, de jóval erősebb, mint korábbi társai. Erre a karvelpalánkozásból következtetek, ugyanis, míg hasonló társai még klinkerpalánk rendszerűek, ami a bordára kötözött palánkokból, deszkákból áll, ez, már szegecselt, ami erőteljesebb hajótestet eredményez. Ahogy én látom, eveznünk már nem szükséges, ezt kiválóan tükrözi a fartükürre szerelt kormányzat, mely azt sejteti, hogy a hajó főleg a vitorláit használja. Felettünk látható a 3 árbóc, keresztvitorlákkal és tatágvitorlával. Remélhetőleg a far rész vitorlára nem kell felmásznunk, ugyanis az a legmagasabb. A hajó legaljában vízkamrák találhatók, így, ha fennakadunk egy zátonyon, remélhetőleg nem fogunk azonnal elsüllyedni.* Umon közben szusszan egyet, frissíti emlékezetét, bár jópár lexikont legyűrt ebben a témában, nehéz összeszednie a gondolatait, főleg, hogy túlságosan tudálékosnak sem akar hatni, valamint szeretne mindent elmondani, ha már felkérték rá. Közben körbenéz és felméri a terepet. Szerencsére a hajó legénysége már munkába ált, nem figyelnek kicsinyes tömörülésükre, így nyugodtan folytathatja monológját. Csapattársai reakcióját meg sem meri nézni, bár Galin megnyúlt képét még ő is észreveszi oldalról. Vagy csak a nevetés folytogatja? Na, mindegy.*
- Khm. Szóval most ugye középütt állunk. Ha arra néztek látható az orrész, az a tat. Ha amarra néztek, ott a far. A farrészben találhatóak valószínűleg a kabinok, ahol a legénység alszik, a hajó belsejében pedig az esetleges evezősor, illetve a raktér, remélhetőleg bőséges ellátmánnyal. Én azt mondom menjünk és nézzük meg a szállásunkat, illetve osztozzunk meg a valószínűsíthető szalma, vagy függőágyainkon. Azonban csak javasolni tudom, hogy legalább éjszakára őrséget szervezzünk. Sosem lehet tudni mi minden történhet a hajón...* eközben szemével a legénység rosszarcú tagjaira sandít. Persze van ezzel egy titkolt vágya is. Minden lélekszálával azon lesz, hogy megláthassa az éjszakai égboltot a tengeren. Érezni akarja az éjszaka hatalmát, a tenger és az égbolt egymásnak feszülő irdatlan erejét. Közben Galinnak is odasúg egy mondatot:*
- Nagyon vészes voltam?*

A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.16 15:49:50


16. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-15 23:44:06
 ÚJ
>Domerios Endirquell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Azért jópofa volt ez a reggel is. Tíz perce még részegen harmonikázott, most pedig józanodva, szédülő fejjel és éhesen rohan a kikötőben, Welit majdnem zászlóként húzva maga után, hogy elérjenek egy hajót, ami... ami, mint kiderül, mégsem az artheniori folyópart felé indul, hanem ki a nyílt tengerre. Hoppá. No, mindegy. Késő bánat, egyszer már megállították a hajót, így nagyon nem táncolhatnak vissza. Dom csak remélni meri, hogy valami kaja azért lesz a fedélzeten. Így tehát a vad vágta után alig pihegve megáll a fedélzeten, és körbenéz.
Weli és a másik gnóm leányzó hangosan örömködni kezdenek a viszontlátás ürügyén, ő pedig addig végigmérheti a népséget. És ha már itt van, ellenőrizheti a ruhatárát és a felszerelését. A harmonika meglehetősen bárdos beütést kölcsönöz neki, a szép ruhák pedig inkább piperkőccé és ficsúrrá minősítik... annyi baj legyen, hiszen abba még senki se halt bele, hogy beskatulyázták. A folyományaiba már többen, de ez meg az élettel jár. Dom tehát félig másnaposan, félig éberen figyeli a legénységet és a többi utazót. És ha már úgyis itt van a palánknál, kényelmesen nekidől. A legénység láttán gunyorosan elmosolyodik. Ó, ezek kispályások. A Bosszú hajósai, na ŐK nehézfiúk. De ezekkel még maga is elbánna, ha minden kötél szakad.
Itt még nem tartunk. Szóval egyelőre kooperál. Lendületesen biccent, és épp csak egy kicsi grimasz cikázik át az ábrázatán.*
- Üdv! A név Dom. Domerios Endirquell. De inkább csak Dom.
*Mondja hetykén a többieknek, ami pedig Welit és Mivát illeti, cirkalmasan meghajol.*
- Szóval Fürge Miva? Én pedig Daliás Dom, a testek és a szívek alázatos őrzője. Alázat nélkül.
*Feleli, és most először sajnálja, hogy nem embernek született. Akkor lehetne kackiás kis bajsza, amit most színpadiasan megpödörhetne. Mindegy. Azzal kell dolgoznia, amije van. Tehát elvigyorodik, és megszikráztatja a szemét. Ez még megy. Remek.
Aztán érkezik egy olyan felvetés, amit ugyan nem kedvel, de belátja, hogy van benne igazság.*
- Nekem nincs kifogásom a gyakorlatozások ellen.
*Mondja, majd ártatlanul körbepillant.*
- Amúgy... hova is megyünk?
*Kérdi, és ellöki magát a palánktól, hogy beálljon a körbenézős túrába. Közben nem tudja megállni, hogy oda ne szóljon Weliéknek.*
- No, kedveskéim, már megint mibe csöppentünk?


15. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:57:29
 ÚJ
>Marin Remalek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*Marin igen hálás a kövér embernek, hogy gondjaiba veszi Tarsist. Ha nem vállalta volna el a dajkálását, úgy valószínűleg a testőr kénytelen lett volna visszalépni a feladattól.*
- Köszönöm, jóuram! * hajt fejet a kereskedő felé.
Azzal félrevonja Tarsist, ki számára nem csak egy szolgálni való úr, hanem egy barát, egy testvér. Megöleli a férfit, kinek szemébe könnyek szöknek.
Hosszú évek óta, most először lesznek távol egymástól. A legutóbbi alkalom után Marin fokozottan figyelt az urára, hisz akkor is a figyelmetlensége miatt kellett két embernek meghalnia. Marin nem érzett bűntudatot a rablók megölése miatt, csakis azért korholta magát, hogy nem tett eleget a feladatának.*
- Vissza jövök érted! * mondja a gyermeki lélekkel, s ésszel megáldott nemesnek.*
- Hoznál nekem egy sellőt? * kérdi Tarsis, s Marin most az egyszer úgy érzi, mintha ezt nem komolyan kérdezte volna - mint ahogy általában az ilyen képtelen dolgokat -, hanem csak a feszültséget próbálná oldani.*
- Megpróbálok.*feleli a testőr, azzal gyorsan elfordul a férfitól, nehogy ő is elgyengüljön. Hiába, lehet nem tér vissza hozzá.
Marin nagyon reméli, hogy míg távol lesz, Tarsis nem fog kikotyogni semmit a valódi származásáról. Habár az egész várost bejárták az állítólagos barátok után, senki nem karolta fel őket, ellenben van akinek még mindig ér valamenynit a nemes élete.

A hajó elindul, s távolodni kezd a parttól. A testőr reméli, hogy nem követett el hibát azzal, hogy elvállalta a küldetést.
A legénység igencsak ellenszenves a legtöbb jelentkezővel, bár a tenger igencsak megedz az embert, s amúgy is, ki Marin, hogy ítélkezzen?
Nem szándékozik a viszály hullámait feléleszteni, elvégre a nyílt tengeren lesz részük elég vízverésben is, tehát inkább csöndben marad, s csak figyeli az eseményeket. Elsődleges feladata a harc, nem pedig a szája jártatása.*


14. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-15 13:17:56
 ÚJ
>Ilztdar Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Meghallgat mindenkit, mert nyugodt típus. Kevesen tudják, hogy mennyi a tűréshatára, vagy mit visel el másoktól. Nézi a jelenetet, mikor a másik Úr elbúcsúzik a szolgálójától. Rájön, hogy ő képtelen lenne maga mellett tartani bárkit is.
~Kishitű fajankó! Ha arra játszol, hogy nem térsz vissza, akkor elvesztél. ~ Mondja ki magában, közben mosolyog is keveset. Ezután a tekintete a másik csuklyás felé terelődik, hogy felmérje őt a törpével együtt.Nem véli a barátságukat nevetségesnek, mert tudja milyen egy igazi barátság, azonban neki nincs egy sem jelenleg. Következik a nő, aki sokáig hallgatagon áll a helyén.
~ Szóval beszélni is tudsz? Csak nem szeretnél mi? ~ Érdekesnek találja a nőt, így biztosan azon személyek között lesz, akiket megfigyel. Biccent neki, hogy köszöni szépen a bizalmat. Egyik gnóm nőből felháborodást vált ki, aki ráadásul elkezd hadonászni egy szerszámmal. Bíbor szemek emésztően tekintenek rá, aztán ajkai közül a szavak hűvösen távoznak.*
-Mondom semmi sem kötelező! S nem kell velem egyet érteni. Ez csak egy javaslat volt, amire elsősorban beleegyezést, vagy elutasítást vártam. NEM fenyegetést.*Mordul fel, közben íriszei falják a gnóm nőt. Puszta akaratával meg tudná ölni a kis lényt.*
-Csinálj azt amit szeretnél, ha azt hiszed, hogy baj esetén segíteni fogok; ne számíts másra mint amit tőled láttam.*Jelenti ki fagyosan, közben a törpe és annak bajtársa is csatlakozik. Odafordul azokhoz, akik szívesen gyakorlatoznának és a következő szavakat mondja.*
-A nevem Ilztdar Nadzyr. Hívjatok nyugodtan Ilztdarnak. * Nem látja értelmét annak, hogy rangjához illően szólítsák. Jelenleg bajtársak lesznek, akik egyöntetűen a mellett kötelezték el magukat, hogy kiállnak a másikért. A legénység tagjai megjelennek, majd figyelemmel kíséri a zajló eseményeket.*
-Nem szándékoztam leterhelni a legénységet. * Közben felmerül, hogy ki mennyire igényes. Cseppet sem igényli a finom puha ágyat, mert a nevelése közben megtanulta, hogy aludni bárhol lehet.*
-A legénység tegye a rutinjait, azt hiszem a mi vezetőnk megvan a hajón. * Gondol itt Umonra, aki szerint alapos kiképzésen vett részt. Tisztelettel fordul felé, hogy megszólítsa a másik csuklyást.*
-Umon, lenne oly szíves elmagyarázni nekünk a hajó részeit? Vezessen körbe minket, ha megkérhetem. Nem várunk részletes beszédet mindenre kitérve. Szorítkozzunk a lényegre. * Ezzel, ha mások nem szólnak bele terveikbe, akkor hozzá is láthatnak a túrához. A törpéhez odafordul, majd a vállára helyezi a kezét.*
-Az úszás miatt ne aggódjon, mert szívesen segítek egy bajtársamon.


13. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-14 15:33:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Gregóriusz személyéhez odalép az álnemes, ki a szolgáját kívánja itt hagyni. A szokásos kereskedő mosollyal fogadja a szavakat, hiszen számára tisztelet, hogy egy nemesebb férfiúval társaloghat. Hisz nem is tudja, hogy csak egy egyszerű testőr amaz.*
- Persze, megjegyzem, de reméljük, erre nem kerül sor, jó uram.
*Azzal ereszti is útjára Marint s magához vonja Tarsis-t, amint már felsorakozott a többiekkel a pallóra, hogy hamarost a hajóra léphessen.*
- Reméld, hogy a gazdád visszatér... Különben, lehet hogy megtartalak. Tetszik az ábrázatod...
*Mosolya már szinte egy démonéval vetekszik, ahogy aljas gondolata támadt. Nagyon reméli, hogy az álszolgáló az övé lehet, hiszen pár szorgos kéz jó lenne, saját kis inasa a legutóbbi hajóval együtt elveszett.
Alig érnek fel a hajóra, rögvest észreveheti az egész banda, hogy nem csak ők utaznak ezzel a bárkával. Szám szerint négy matróz van még a hajón, kettő az egyetlen árbocrúd tövében álldogál és az érkezőket figyeli, egy másik a csapóajtót nyitja fel éppen, jön a raktérből, az utolsó a kormánytól ugrik át a korláton, hogy a kicsit magasított részről a többiek közé kerüljön.*
- Na nézd, gyerekeket pesztrálhatunk.
*Mondja halkan s gúnyosan nevetve az egyik árboc közelében semmittevő a társának, ám az csak egy gyors kis kuncogást eszközöl, mivel meglátja Ser Lagort, jelenléte pedig tiszteletet parancsoló, mint mindig. Arcán látszik is, hogy túl van jó pár harcon, kopott és mocskos vértezete talán még első csatájából származhat. Viszont a legény, mely eléjük ugrik, hogy "köszöntse2 a kompániát, széles vigyorral fogad mindenkit.*
- Üdvözöllek titeket az Arany Démonon. A raktér arra található, a kormány amott, a tenger pedig arra.
*Mutat serényen, hogy mi merre, közben idegesítő már, hogy szinte csak úgy sugárzik a gúny képéről.
Lagor közben meghallja a másik két közeledőt, illetve az elf kiáltozását. Arcán látszik véleménye, ahogy a páros felé fordul, kik idő közben bizonyára elérték a pallót, mit aztán le is rúg a matróz, melyet hívjunk csak Vigyorinak.
Azon az összes matróz csak vigyorog ám, ahogy a két gnóm kisasszony egymásnak kezdi az örömködést kimutatni. Tényleg olyan, mintha két gyermek volna még velük, ám hamarost merül fel a nemes sötételf úr nagy ötlete, miszerint gyakorlatozzanak, ám erre az egyik gnőm, a Fürge Miva igencsak magasra emeli orrát, akárcsak csavarkulcsát.*
- Te gyerek! Tedd el azt, mielőtt megütsz vele valakit!
*Szól rá a lentről érkező matróz, ki rögvest csapja is maga után a csapóajtó tetejét. Talán legjobb lesz, ha goromba barátunk nevét feledjük és egyszerűen a kocsmában ismert becézést vesszük, melyet jól ismerhet minden rumivó-tengerjáró-lebujbaverekedő egyén. Penész ugyanis a neve, s zöld ruháján túl ez hangulata miatt is lett így. Bár, maga sem tudná, hogy valójában miért kapta. De jól áll hozzá, ez tény.
Kiderül ám az is, hogy nem csak a két gnóm leányzó ismeri jól egymást, de csuklyás szerzetesünk és a törpe is, utóbbi még támogatja a sötételf tanácsát, miszerint tartsanak edzéseket. Ezt az eleinte némának tűnt nő is megszólja, ám pozitív a véleménye. Lesz ebből még galiba!*
- Nem azért vannak itt, hogy egymást püföljék laposra!
*Ser Lagor hangja parancsoló és tekintetétől a vér nemhogy megfagy az erekben, s a szőr is égnek áll a tarkón, de talán még a hajó deszkái is remegni kezdenek alatta.*
- Aki akar, edzhet nyugodtan, míg ezzel nem zavarja a fiúkat.
*Gondol itt egyértelműen a matróz négyesre. A másik kettő, ki eddig semmit nem csinált most közelebb lépdel. Egyikük a szótlannak tűnő nőhöz lép, kinek nem is tudja, hogy neve Nabii, pedig jót nevetne, hiszen az övé Dabil. A másik, ki nem tart vele oda, látszólag közük sincs egymáshoz a hajón szolgáláson túl, pedig édes testvérek, s fegyvertársak, mikor a kocsmában kitör a harc. Dabil testvére, Darim nyugodtabban megy Lagor felé, hogy jelentést tegyen.*
- Uram, útra kész a hajó, már csak a parancsra várunk.
*Ezt egy bólintással nyugtázza a lovag. Ám mindeközben Dabil beveti csábos mosolyát és inge alatt feszülő izmait is megfeszíti, hogy még szűkebbnek hasson az amúgy sem túl szellős ruhadarab. Próbál imponáló lenni, ahogy odaér.*
- Helló! A nevem Dabil. Nem hittem volna, hogy ilyen szépségek is kalandra indulnak. Ha bármire szükséged van, csak szólj.
*Kacsint is mellé, hogy ezzel még meggyőzőbb lehessen.
A csuklyák húzogatása talán éppen az lenne, ami túllőne a célon, hiszen Lagor nem a levegőbe, s nem is a végtelen tenger azúr kékségének beszélt. Ő itt fegyelmet vár, legalábbis nyugalmat. Nem kíván senkit a vízbe hajítani, de ha nincs más megoldás, kénytelen lesz ilyen alávaló módszerekhez folyamodni. Ami bizonyára a leginkább Galinnak lenne rossz, ki nem tud úszni, vagy esetleg Nywelnek, kit a súlyos bakancsok esetleg a vízbe húzhatnak, ha nem képes jól úszni, vagy gyorsan leoldani azokat lábairól.
Ha végre eluralkodik egy minimális nyugalom, s már senki nem kíván a másiknak menni se csavarkulccsal, se puszta kezével, akkor lép a kötélhez, mi tartja a hajót vissza, hogy elsodorják a hűs habok és pengéjét kihúzva hüvelyéből, elvágja a kötelet. Ezzel egyből megmozdul a hajó, pont egy hullám lágy verése ütötte meg az oldalát.*
- Vízre! Vigyori, az árbocot! Penész? Hol van már megint Penész?
*Kiabál a lovag, mire rögvest ismét feltűnik a csapóajtó árnyékából a férfi.*
- Mi van?
- Alkalmas már a raktér?
- Ja, elvileg az... Nem tudom, mennyire igényesek ezek.
*Itt a csapat kalandozó tagjaira akart utalni, akik megszemlélhetik, mivel Penész kimászik lentről, hogy a létra hová vezet. Lent nagy a tér, hiszen a rakomány itt szokott lenni, minek sok hely kell. Pár láda és hordó így is megmaradt, de azok inkább csak a felszerelés tárolására valók, így jobb is, ha mind ott marad, hol hagyta Penész, ki berendezte az egészet. Közben a vitorla megfeszül a lágy szélben, s megindul a hajó, hogy hamarosan már messze járhassanak, s az eltűnt hajók nyomát követhessék.*


12. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-11-09 20:10:16
 ÚJ
>Zazeerath Zedric avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//egy kereskedőhajón//

*Az alma hamar elfogy, a csutka és a héjszerpentin a tengervízben végzi pályafutását. Zazee egy ideig néz utána, aztán az árbócok körül keringő madarak kötik le figyelmét. A sok, galambnál alig nagyobb csér és ezüsthátú sirály között egy lomha, fehér óriás is feltűnik: egy albatrosz. A babonás tengerész népség szerint ezek a madarak a vízbe fúlt emberek szellemei és megjelenésük a jó szerencse jele. Az albatroszt nem csak Zazee veszi észre: a fedélzetmester széles vigyorral mutogat fel a madárra és csakhamar a matrózok is üdvrivalgásban törnek ki. Még a kapitány is elmosolyodik, amikor az albatrosz nagy kegyesen rá méltóztatik telepedni az árbóckosárra. Pihenőjét pont arra a helyre időzíti, ahol Zazee oly' sok időt eltöltött az elmúlt hetekben. Az elf nő tekintete összevillan a kapitányéval, és Zazee féloldalas, csibész mosolyra gyúl. A kapitány viszonozza a gesztust, egy árnyalattal halványabban és sok csibészségfaktorral kevesebbel. Az albatrosz negyed órát pihen a hajón, aztán újból elrugaszkodik és folytatja útját.
Zazee -mivel a látványosság elröppent- egy rongyosra olvasott könyvet vesz elő a hátizsákjából és a következő néhány órát ennek társaságában tölti, néha fel-felpillantva belőle, hogy a közeledő partot fürkéssze kicsit.
Mire a város kikötője szabad szemmel is láthatóvá válik, a Nap már erősen közeledik a horizonthoz. Zazee elrakja a könyvet és a megélénkülő matrózokat, a parancsokat osztogató kapitányt és az ideges fedélzetmestert kezdi figyelni. Egyelőre csak vitorlát kurtítanak, irányba állnak. Sokan a hajó bal oldalához gyűlnek kötelekkel, hogy kellő pillanatban a móló bikáira (vasból készült kötéltartóira) tudják majd lasszózni azokat. Kikerülnek a távtartók is a bal oldalra, biztos-ami-biztos alapon.
Az elf nő feláll, kinyújtóztatja elzsibbadt tagjait. Átvonul a hajóorrba, ahonnan (az árbóc tetejét kivéve) a legjobban látszik a kikötő. ~Vajon mi vár itt rám? Mihez kezdhetek itt?~ Eltűnődik a lehetőségeken. Bevetheti magát a nagyvárosi életbe, vagy kivonulhat az erdőbe remetének... mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai. Tűnődik ezeken egy darabig, de arra jut, hogy ez meddő próbálkozás. Úgyis a Sorsra van bízva, hogy merre sodorja majd. Ahogy eddig is.*
- Na, kalandra fel... *szusszantja, amikor a hajó végre a nyílt tengerről a kikötő közvetlen közelébe ér.*


11. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-11-09 14:30:01
 ÚJ
>Zazeerath Zedric avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//egy kereskedőhajón//

- Föld a láthatáron! *kiáltja valaki déltájban a fedélzeten. Nyilván az egyik őrszem. Zazee felnéz a mosogatásból és hegyezi a fülét egy darabig. Hallja, ahogy a kapitány utasítására megelevenedik a fedélzet: lábdobogás, emberi beszéd, röhögés szűrődik le a fedélközbe. Zazee felsóhajt és önkéntelenül belemosolyog a mosogatódézsában ázó tányérokra.*
- Tőletek se ázik többé szét a kezem!
*Meg sem próbál türelmet erőltetni magára: a munka végét már csak tessék-lássék végzi el, utána pedig holmijaihoz megy (a konyha egyik sarkában kialakított vackához) és beledobálja kevés cuccát a hátizsákjába. Íjával és a tegezzel gyengédebben bánik, azokat óvatosan az ágyra fekteti. Felcsatolja rövid kardját is. Tudja persze, hogy ez még nagyon korai: órák telnek még el, talán be is sötétedik, mire kikötnek. ...de jólesik neki, hogy végre ebbe a fázisba ért élete.*
- Rascal, örültem, hogy megismertelek. *köszön el a vén szakácstól.* - A többiekről ezt nem mondhatom el. *Zazee zsivány mosolyt villant az öregre, mire a vén tengeri medve prüszköl néhányat és kiköp oldalra.*
- Vissza fogsz még sírni minket, meglásd. *dörmögi, majd férfiasan megveregeti a nő vállát.* - Kár, hogy elmész, rég volt már olyan segédem, aki nem dézsmálta a rumkészletet.
*Zazeen egy pillanatra úrrá lesz a szentimentalizmus, ahogy az öregre néz, de sikerül leküzdenie a késztetést, hogy megölelje őt. Helyette inkább csak viszonozza a vállveregetést.*
- Jó szelet, öreg. Talán még találkozunk.
*Érzi, ahogy a hajó irányt vált: nyilván odafenn igazítottak a vitorlázaton. A szél így jobban belekap a vitorlákba, meg is lendül a hajó. A kapitány is sietne már a kikötőbe.*
- Így gyorsabban bent leszünk... *tűnődik félhangosan az elf nő. Vállára kanyarintja holmijait és felsétál a fedélzetre. Most akkora a nyüzsgés és a matrózok izgatottsága, hogy a nő jótékony jelentéktelenségbe tud süppedni, mikor letelepedik az egyik kis mentőcsónak mellett. Mélyet lélegzik a sós tengeri levegőből, felsandít a vitorlákra és a széljelzőként is funkciónáló színes zászlóra a főárbócón. Eltűnődik kicsit, hogy a következő pár órát mivel töltse el, végül előveszi hátizsákjából a kisbicskáját, valamint az ebédből megmaradt almát.
Leül és hátát a hajókorlátnak veti. Komótosan, precízen hámozni kezdi az almát: a gyümölcs héja vékony szerpentinben kezd lefelé igyekezni a nő ölébe, akár egy kígyó. Eltart egy ideig, mire a szépen megcsupaszított alma az összes héjától megválik, de Zazee türelmes. Ezúttal.*


10. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-11-09 01:10:08
 ÚJ
>Zazeerath Zedric avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//egy kereskedőhajón//

*Zazee kényelmesen nekidől a hajótat korlátjának reggeli (pontosabban kora hajnali) teájával a kezében. Az utazás utolsó napja jött el: végre elhagyhatja ezt a koszos kereskedőhajót. Nem mintha nem szeretné a vitorlásokat, de ez a teknő -és főleg a legénysége- valahogy az idegeire megy. Az is igaz, - amit még magának is csak vonakodva vall be - hogy derogál neki az utazás ezen módja. Elszokott már attól, hogy kétkezi munkával fizessen az utazásért. ...de hát ahogy mondani szokták, egyszer fenn, másszor lent: pillanatnyilag nem veti fel őt a pénz, ezért kénytelen volt a legénység soraiba jelentkezni egy kényelmes kabin kibérlése helyett.
Felnéz a széltől dagadó vitorlákra, majd az árbócról éppen lemászó nagydarab, esetlen matrózra. Szinte érezni véli a fokhagyma és a rum szagát, pedig csak érzékei játszanak vele. Elfintorodik. ~Őrségváltás... akkor jobb, ha indulok én is.~
No nem őrségbe. Nő létére és nem éppen acélos alkatára való tekintettel őt a konyhára osztották be, kisegítőnek a szakács mellé. Hetek óta pucolja a krumplit, adagolja a sózott húst. A hajóorvos utasítására rendszeresen figyelmezteti a matrózokat, hogy egyék meg a savanyú káposztát és a (fonnyadt) almát is. Persze nem eszik. Erről számos foghíjas mosoly árulkodik.

Az étkezések közben pedig igyekszik kámforrá válni a hajón, ami nem egyszerű feladat. Domborulatai ugyanis mágnesként vonzzák a kérges matrózkezeket. Ez nem annyira Zazee ellenállhatatlan bájainak köszönhető, hanem pusztán annak a ténynek, hogy nőnemű. Matrózéknál többnyire ez elég indok bármire, ha hetek óta a tengeren vannak már. Zazee tehát eddig vagy a konyhapult (és az öreg, jókedélyű szakács) védelmében végezte konyhai feladatait, vagy észrevétlenül kiosont és a legrozogább árbóckosárban húzta meg magát. Ott, még ha észre is vették őt, nemigen háborgatták. Senki sem mert ugyanis utánamászni a nő pehelysúlyát éppencsak elbíró, korhadt, sórágta deszkákra.

Az elf nő tehát ellöki magát a korláttól és sietve a konyha irányába indul, hogy megelőzze a tagbaszakadt matrózt. Ez szerencsére sikerül is neki: még időben leér, hogy nekikezdhessen az adagok porciózásának. Lenyeli utolsó korty teáját, feltűri ingujját és nekilát a munkának. ~Már csak pár óra, már csak pár óra...~ mantrázza magában, és megpróbálja kizárni tudatából a kaján megjegyzéseket, amiket a reggelihez érkező matrózok címeznek neki.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.09 14:02:31, a következő indokkal:
Jeljavítás.



9. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-10-28 11:20:32
 ÚJ
>Gorduzar Ifimeton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

* Nanaia egy idő múlva szavaival háláját fejezi ki, és azt kéri tőle, hogy ne haragudjon rá. Kicsit morcossá válik az arca a szavakra, aztán kisimul mikor rájön, hogy a nő teljesen megváltozott. A kérdés az, hogy a nő végig ilyen marad, vagy esetleg ebben a gyenge nő szerepben fog lenni. Ölelő karjaiba burkolózik, ami ellen nem tesz semmit, hanem kivárja ennek az egésznek a végét. Kicsit feszültté válik, mikor közelednek a kikötő felé. Karjaiba zárja a nőt, s addig tartja míg szükséges. A hajó kiköt, közben a szíve hevesebben kezd el dobogni.
" Hagyjam elmenni vagy örökre vele? " Ezek a szavak ismétlődnek az elméjében, és a tömegben annyira egy párnak érzi magát Nanaiával az oldalán.
" Nyugodj le! Csak elengeded és hagyod elmenni te tuskó, ha rá mertél mászni. " Szidja magát, közben megáll és a félszeg szépséget mellette elengedi. Alig bír megszólalni, tehát kiül az arcára bizonytalansága.*
-Eh nem vagyok a szavak embere. Sokszor erőszakosan viselkedek veled, mint most és régebben. * Szemeibe néz, aztán rájön képtelen belenézni a nő szép íriszeibe. Lehajtott fejjel áll tanácstalanul.*
- Nem vagyok férfi, nem...* Rázza meg a fejét.*
- Szóval semmit sem tudunk egymásról. S talán így jó is lesz. " De utálok búcsúzni! "* Csend következik be, amit a következő szavakkal meg is tör.*
- Tudom jobban szereted a másikat. Keresd meg, aztán élj vele boldogan. Az én utam véres, és lángoló mint a pokol kilenc bugyra. Egy nő aligha szeretné ezt végigjárni velem. Viszlát. * Elfordul, aztán nyel egyet. Pár pillanat míg túlteszi magát ezen a zavarba ejtő eseményen. Ha Nanaia nem állítja meg, akkor nyugodt lélekkel távozhat, ha viszont olyat tesz akkor örökre a nővel marad.*


8. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-10-28 10:29:28
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

*Mohón hajtja fel a fiola tartalmát, s ki is ejti kezéből, amint kiürült. Aztán félénk gyermekként csimpaszkodik a férfi nyakába, pilláit összeszorítva még mindig zavartan az események után. A kabin sötétsége után rettentően zavarja a természetes fény, ezért kissé hunyorogva tekint fel Gorduzarra, aki gondoskodó szeretettel bánik vele, de képtelen szavakba önteni háláját. Némán öleli magához hős lovagját, s bizonyos, hogy egy ideig most el sem ereszti. Az arcát simogató hűvös tengeri szél ébresztgeti az elmúlt percek, s órák rémálmából, lassan megnyugodni látszik. Könnyeit felszárítja a szellő, légzése egyenletessé válik, s tagjaiba is visszatér az erő. Vége van, úgy látszik, s elméje oly erősen próbálja száműzni a történteket, hogy egy-egy pillanatra már tényleg hisz abban, hogy mindez csak rémálom volt. A szavak, melyeket eddig keresve sem talált most maguktól bújnak elő dús ajkai mögül, mikor már a halászhajó ringatja őket, s a távolban feltűnnek a kikötő épületei.*
- Köszönöm, kérlek ne haragudj rám!
*Majd ismételten hallgatásba burkolózik, s ha lehet Gorduzar ölelő karjaiba, mely most olybá tűnik mindentől védelmezi őt. Nem akarja elengedni, egy kis ideig még biztosan nem, lelkiismerete megrovó morajlása ellenére sem. Bizonyosan érdekli a férfi, az eddigi egyetlen, aki csalfa játékai ellenére is mellette marad, s nem hagyja, hogy Nanaia végül saját ellensége legyen.
Hamarosan kikötnek, s a kikötő nyüzsgő tömegében találják magukat, ahol Nanaia még mindig kicsit félszegen simul a férfihez.*


7. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-10-28 09:08:33
 ÚJ
>Gorduzar Ifimeton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

// Goprianka átka - Végjáték //

* Liany egy szót sem szól vissza, hanem Dergarral együtt Nanaia felé indulnak. Neki ez természetesen nagyon különös, hogy semmi beszéd nélkül faképnél hagyják őket.
" Ezek meg mire készülnek?! " S mint egy fenséges Tigris lépdel utánuk, mert lehet összeszólalkozott Nanaiával, azonban benne mégis jobban megbízik mint a másik kettőben. Mikor leérkezik, akkor szem és fültanúja lesz annak az eseménynek, amit egyszerűen boszorkányságnak hívnak. Undorodik a kántálás közben, és a Kalózlegény elporladása után erős késztetést érez, hogy a boszorkánnyal végezzen. Pillanatoknak tűnik neki a szipirtyó beszéde, majd hirtelen mint akit a föld nyelt el. Három fiolát kapnak vérükkel keverve, amiben állítólag gyógyszerük van.
"Persze! Ha meglátlak még egyszer, akkor kettétöröm a gerinced! "Fortyog magában, később a saját fiolájára néz. Megissza a teljes tartalmát, azután ránéz a megtört Nanaiára, és odalép hozzá, hogy lágyan magához ölelje.*
- Még élünk. S hogy tovább éljünk, kérlek idd meg a fiolát. * Nyújtja át Nanaiának a saját adagját, és finoman karjaiba nyalábolja a nőt és felviszi a szabad levegőre. Halászhajót lát, ami később odaér melléjük. Átszállnak engedéllyel, aztán a kikötőig meg sem állnak. Visszaút során Nanaia mellett marad, viszont nem nyomul rá a nőre.
" Vajon mi lesz az első számára? Az a idióta bohóc vagy egy gondoskodó férfi? Vajon mi lesz velünk ezután? " Merülnek fel benne a gondolatok, aztán eldönti, hogy bárhogyan is történik nem fog megharagudni a nőre.*


6. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-10-28 01:43:39
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

// Goprianka átka - Végjáték //

*Zajlanak körülötte az események, de ő már semmi másra nem bír koncentrálni csak a fejében zúgó hangokra. Ha hamarosan nem ér véget a monoton kántálás, akkor minden bizonnyal rövid úton bele fog őrülni. Egész testében reszket a rémülettől, elképzelése sincs, hogy mi vár rá, alkarját szorongatja, s könnyei fátyolos függönyén át mered a lila foltra. Az morajló átkok egyre hangosabbak, elméje összeroppanni készül az őt ostromló hangoktól, s Nanaia utolsó erejéből felkiált.*
- ELÉG!
*Szinte varázsütésre némulnak el a hangok, mély csend telepszik a megtört nő elméjére, távolról ördögi kacaj hallatszik, s mintha egy fal mögül szólna hozzá a boszorkány hangja. Nanaia térdére borulva kapkod levegő után, sem ereje, sem mersze nincs, hogy felemelje tekintetét. Üres tekintettel mered a padlóra, melyen kis pocsolyába gyűlnek könnyei. Hang nélkül zokog tovább, s próbálja feldolgozni az eseményeket, lehet, hogy szüksége lesz valakire, hogy összekaparja innen. Még sosem élt át ehhez hasonlót és teljesen magába roskadt a borzalmas élménytől. Szánalomra méltó látvány lehet a fal mellett kuporogva, ahogy üres tekintettel mered maga elé próbálván feldolgozni a történteket. A boszorkány szavai még el sem jutottak tudatáig, de olyan gyorsan el is tűnik, hogy felocsúdni sincs ideje. Nem tudja mi fog történni, rémülten várja, hogy mi következik.*


5. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-10-27 19:01:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Goprianka átka - Végjáték //

*A hajó kellemesen siklik a víz felszínén, mikor váratlanul a tenger kellős közepén megáll. A kalózférfi és testvérének tekintete szokatlanul merevvé válik, mikor is megindulnak a kabin felé, nem is feltételezve azt, hogy Mindirra és Gorduzar nem követi őket. Ahogy leértek Nanaiához, s a másik kettő is megérkezett, hirtelen Liany szokatlan hangon kezd beszélni értelmetlenül, mely Nanaiának ismerős lehet... Mikor befejezte, váratlanul Dergar a földre esik, pár pillanatig rázkódik, végül kihűlt tekintetében megfagy az élet.
Ám ez még semmi... Teste váratlanul zöldes, kékes árnyalatot kezd ölteni, végül húsa rohadni kezd, teljesen leválik csontjairól, melyek pillanatokon belül porrá válnak. Liany pedig gonosz vigyorral, karba tett kezekkel fordul a társaság felé. Haja szokatlanul feketés árnyalatot ölt, arca sápadtabb lesz, ruhája pedig átalakul egy hosszú, ében köpennyé.*
- Azt hiszem, a Ti szervezetetek erősebb annál, mint gondoltam. A kísérlet sikerrel járt, hála Nektek! *mondja aljas vigyorral* Ez esetben pedig...
*Előhúz köpenyéből három fiolát, melyet a társaság tagjai közt szétoszt.*
- Ezt igyátok meg, és a vírus pár napon belül teljesen kimegy a szervezetetekből. Előbb viszont...
*Természetfeletti gyorsasággal lép oda mindenkihez, megsebzi őket, s pár csepp vért újabb fiolákba csorgat bele.*
- Erre még szükségem lesz... *kacsint* Köszönöm a közreműködést! Elköszönni viszont nem fogok, mert egyelőre ugyan eltűnők... De még fogunk találkozni...
*Azzal egy utolsó gonosz vigyorral rohanni kezd a kijárat felé, s egy könnyed mozdulattal a tengerbe veti magát, ahol teljesen eltűnik, a társaságnak pedig esélye sincs elkapni őt.
Látszólag egyedül maradtak, ki tudja, merre viszi őket a hajó... Ám a távolban feltűnik egy újabb vízjáró, mely negyed órán belül el is éri őket. Csupán egy kis halászhajó, akik a kikötő felé igyekeznek, de nagy szívesen visszaviszik őket is.
Tény, hogy a Goprianka néven ismert boszorkány az ő szavai szerint meggyógyította őket, ami igaz is, de a későbbiekben könnyen felfedezhetnek magukon lila foltokat is, amik ugyan aprók, s hamar el is tűnnek, de emlékeztetni fogja őket mindenre... Különösen arra, hogy nem utoljára látták a nőt...*


4. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-10-12 20:18:40
 ÚJ
>Gorduzar Ifimeton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //

* Magányosan meglenne, ha a kalózleány látványa nem piszkálná. Egy ideig tűri, hogy a közelében van azonban elérkezik a pillanat, hogy dühösen odalépjen hozzá.*
- Khhm valamit nagyon szeretnél, hogy állandóan engem nézel! Mindig a nyomomban vagy, s várod a pillanatot. * Nem lenne mérges Lianyra, ha nem történik meg az esete Nanaiával, aki közben távozik a kabinok felé.
" Átkozott nő! Kiigazodni nem lehet rajta! " Fut át az agyán, közben szemével mindvégig kíséri a másik alakját, míg el nem tűnik az hajó gyomrában.*
- Noh szóval! Mi a kínod van? Van nekem elég bajom! A fertőzés, egy nő és ráadásul ti. * Nem a mellébeszélés híve, főleg ebben a helyzetben. Csúnyán néz rá beszélgető partnerére, akit képes lenne egy kezével ártalmatlanná tenni. Teljes testével fordul oda a kalózlány felé, s magasodik fölé. Liany most jól felmérheti a testének felépítését.*
- Hallgatlak! Ha viszont befejezted akkor, legyél szíves távozni. * Nem tudni, hogy a fertőzés miatt ennyire ingerült vagy csak alapjáraton ilyen. A beszédét befejezi és jobban érzi magát.*


3. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-10-12 17:22:49
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //

*Mindirra a szokottnál ellenszenvesebben reagál, bár lehet csak zaklatottsága miatt tűnik úgy Nanaiának, mindenesetre dacos gondolatokkal reagál csak rá. "Remek, nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen hülyére lehet venni téged, már futsz is utána, mint egy bolond..." A tanácsot azonban hasznosnak véli, így a kabinok felé indul.*
- Akkor én ledőlök...
*Szól emelt hangon, ha valakit esetleg érdekelne, s mielőtt még eltűnne vet egy pillantást Gorduzarra, aki majdnem magányosan áll a hajó orránál. Látja, hogy okozott egy kis fejtörést a férfinak, ezért nincs félelme az irányban, hogy a képzeletbeli póráz könnyedén leoldható lenne róla. Ezért aztán be is fordul az ajtón, s behajtja maga mögött. Odabent teljes a sötétség, vakon tapogatózva halad a fal mellett, óvatos léptekkel minél kevesebbet neszezve. Benyit egy helyiségbe, ahol hamarosan talál egy lámpást, meggyújtja, s a lágyan vonagló lángnyelv fényében nézelődik tovább. Most hogy így egyedül maradt, gondolatai és érzelmei folyama kicsit nyugodtabb mederbe terelődhet, jobban elengedheti magát és kíváncsiságát is kielégítheti. Egyedül van, szabadon kutakodhat. Vagy mégsem? Egy eddig ismeretlen női hangra lesz figyelmes, mely monoton kántálásba kezd. Nanaia ijedten néz körbe a szobában, a mormolás forrása után kutatva, de nem leli a hanghoz tartozó testet. Felkapja a lámpást az asztalról és sietősen nézi be az összes helyiségbe amit talál. Elképzelése sincs honnan érkezhet a zaj, de ez újra felzaklatja. Még jobban fokozza a feszültséget, hogy a nő néha elhallgat, de a pár perces vagy másodperces csendet követően ismét elkezdi.*
- Hol vagy?! Mutasd magad!
*Hiába kutat, senkit nem talál, a hang pedig nem némul el, szüntelen folytatja a kántálást lassan az őrületbe kergetve Nanaiát. Már verejtékezik, s egészen elsápadt, levegő után kapkodva támasztja hátát a falnak, s a földre roskad, hogy felhúzott térdeire támaszkodva tenyerébe temethesse arcát. Mikor ismét felcsendülnek az érthetetlen szavak, fülére szorított kézzel próbálja tompítani azokat, de ez sem segít. Aztán újabb csend következik, letörli arcáról a verejtékkel keveredett könnyeket, s ekkor pillantja meg a karján lévő foltot. Hitetlenkedve nyög fel, majd mikor ismét elkezdődik a kántálás, homlokát térdére biccentve megtörten zokogni kezd.*


2. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-10-09 20:45:15
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Goprianka átka - Úton a Rejtelmes Sziget felé //

*Liany szomorkásan nézi fentről Nanaia és Gorduzar szócsatáját, majd mikor a férfi kezd felfelé mászni hozzá, gyorsan elkapja tekintetét. Egy ideig még ugyan nem szól hozzá, s mikor édes, dallamos hangját kieresztené, akkorra már a marcona férfi mászik is lefelé szótlanul, láthatóan nem túl jó kedvvel. A kalózhölgy csak néz utána, végül mikor Gorduzar megállapodik a hajó orránál, Liany befejezi az utolsó lépéseket is, majd ő is lemászik.
Nem szeretné zavarni a férfit, viszont szívesen beszélgetne vele, így hát ő is elsétál a hajóorr felé, viszont a férfitől kicsit távolabb áll meg, rátámaszkodik a korlátra, s csak figyeli a habzó tengert, melyen gyönyörűen tükröződnek vissza a csillagok - eközben persze egyik szemét mindig a magányos alakon tartja.
Eközben Dergar lelkesen kormányoz, s élvezi, ahogy egy-egy felcsapódó hullám apró cseppeket szór arcára, mely remekül társul azzal, hogy hajzuhatagját is a szél lágyan dobálja. Eszébe is jut egy ősrégi kalóznóta, melyet halkan dúdolni kezd, s mikor megérkezik Mindirra, akkor is folytatja még pár percig, végül abbahagyja.*
- Szóval a halálos kór... *pillant le a hölgyre* A te szemedben látok elszántságot, melyre igen büszke lehetsz. De a másik kettő... Vajon mennyire értekelik azt az egyetlen életüket?
*Kérdi kissé gúnyosan, majd a kormány mellől felkap egy támasztórudat, mellyel kibiztosítja a kormányt, majd lassan Mindirra mellé sétál, s leül mellé.*
- Mondd csak, hogy keveredhettél egy ilyen társaságba, egy ilyen nagy bajba? *fordul felé* Szerencsétlen véletlen, hogy éppen most kellett találkoznunk... *mondja sejtelmesen* Tán nem ez volt az első... *nézi meg jobban a hölgy arcát* Olyan ismerősek a vonásaid, de nem tudom, honnan, s őszintén megvallva ez a tudatlanság egy cseppet zavar is. *mosolyodik el* Tán ha elárulnád a neved, kicsit segítenél nekem...
*Kacsint rá, majd hátradönti fejét, s kilógatja kezét a hajó oldalánál.
Eközben Nanaia láthatóan magára maradt, viszont sajna mégsincs olyan egyedül - elmében. Mikor távolabb kerül társaitól, váratlanul egy szokatlan, mély női hang kezd felcsendülni fejében, mely furcsa igéket kántál. Hol elhallgat, hol újra rázendít, de ez már egyre zavaróbb lesz. A baj pedig, hogy ezt csak Nanaia hallja, senki más... Ám nem ez a legnagyobb gond. Bár nem feltűnő, de ha jobban megnézi karját, akkor felfedezhet rajta egy apró lila foltot, mely eddig nem volt ott...*


1. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-08-26 11:36:02
 ÚJ
>Nas Tunberon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

*A nagy hajó fenségesen siklik a napfénytől csillogó hullámok hátán. A szépen faragott orrdísze egy karcsú sellőlányt formáz, a fedélzet korlátján pedig gyönyörű, vésett virágminta fut végig.
Az egyik matróz, egy csenevész gnóm, épp buzgón sikálja a fedélzetet. A kormánykerék mögött egy tagbaszakadt fél-ork áll, egyik kezével a kormányt, a másikkal egy rumos üveget markolva, amiből olykor-olykor kortyol egy nagyot.
Rajtuk kívül csak Nas állja a déli nap hevét a hajó fedélzetén. A fiú a korláton ülve, barna nadrágba bújtatott lábát a tenger fölé lógatva figyeli a láthatárt, ahol már látni véli a part csíkját. Világosbarna ingét, a nagy meleg miatt kigombolta, így az meg-meglebben a fel-feléledő, gyenge szellőben. A korlát árnyékában halkan szuszogva alszik egy kölyökfarkas, Sews*
- Mindjárt elérjük a kikötőt! *Kurjantja el magát a hajó gyomrából épp előmászó kapitány. Magas, idős ember, haja őszes és ritkuló, pofaszakállán még megcsillan egy csepp rum, amit az imént fogyaszthatott. *Na fiú! Nemsokára megláthatod Lanawin csodálatos vidékét. *Folyatta, olyan büszkeséggel, mintha a vidék csodálatossága az ő érdeme lenne.*
- Alig várom. *Lelkendezik a fiú.* Már nagyon mar a kíváncsiság, hogy milyen is lehet ez az ország. Vajon milyenek erre felé a népek, az állatok, és vajon ugyanolyanok-e itt a növények mint mifelénk.
- Hé, nem egy másik világba viszlek én, ez csupán a tenger túlpartja. *Mosolyog a kapitány.*
- Ki tudja, talán mégis egy másik világ. *Fordul a part felé selytelmes mosollyal Nas.
*A kapitány csodálkozva felvonja a szemöldökét, majd mosolyogva legyint. Előveszi fekete nadrágja zsebéből a messzelátóját, és a partot kezdi vele fürkészni.
A délután folyamán néhány sziget mellett haladnak el, majd elérik a kikötőt, pont mikor a Nap a horizont alá bukik.*

A hozzászólás írója (Nas Tunberon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.26 11:43:40


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402