// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*A törzs nagyon szívesen látja a látogatókat, s ha tehetik, akkor mindegyikkel szóba is elegyednek, kérdezgetik őket a szokásaikról, kultúrájukról.. Még a harcos férfi is, akit könnyedén legyőzött Tyria, egy kis sértődés után úgy tesz, mintha mi sem történt volna, s a többi tag is abbahagyja a kacarászást. Azonban Kbegemoko egy szokatlan jóslatot kap, mely eléggé úgy tűnik, hogy csupán kitaláció.. "Hó, vér, testek, s holtak.. Ne nézz hátra, fülelj, menekülj.. A Holtak Birodalma tárt kapukkal vár!" Nem sok, nem is konkrét, s kitalációnak tűnő jóslat, viszont miközben e szavakat mondja a hölgy, szemei elfehérednek, s teste rázkódni kezd, majd - látszólag - a kimerültségtől összeroskad, s kiküldi a tündért a sátrából, arra fogva az egészet, hogy nagyon kimerült. Vagy talán szörnyű képek jelentek meg előtte? Mikor kipihente magát, jönnek a következő kíváncsi érkezők, s Nibatnak és Ianának is hasonló jóslatokat szór, míg végül végleg bezárja sátrát. Eközben Urfang igazán sikeres üzletet köt, bár azzal nem számol, hogy biz' az árusnak igen sok sütnivaló jutott, s ha más portékát kínált volna fel, akkor kacagva elküldte volna a gnómot, ám a kövek igazán felkeltették az érdeklődését, így igazán hasznos gyógyfüvekkel cseréli el azokat. Egy másik sátorban közben Chadur "új" lábakat kap, így most már ő is teljes egészében részt tud venni a túrán, s a boldogságának a helyiek is örülnek, főleg a gyermekek, akik azonnal körbe is ugrálják, amint kilép az óriás a sátorból.
Intoirth szinte az egész idejét a fogadóban tölti, s lelkesen eszmecserét futtat a lakókkal, majd egy hangos köszönés - és egy elmaradhatatlan ölelés - után távozik a sátorból minden holmijával együtt, ez pedig utalhat arra a bent levőknek, hogy biz' indulás van! Kint a tér közepén meg is áll, majd elkiáltja magát.*
- Indulás!
*Mondja eléggé hangosan, s ha a túrázók esetleg nem hallanák, a törzs tagjai rögtön szólnak nekik, majd a búcsúzkodás után megindulnak egy hátsó kiskapu felé, ahol ki is lép a társaság.*
- Micsoda népség! Ilyen kedvességgel is ritkán találkozik az ember! *mondja maga mögé, miközben begyömöszöli a térképet a zsebébe* Remélem, hogy mindenki felkészült!
*Méretes cipőjével bele is tapos az első, még be nem járt hóbuckába, így akik mögötte haladnak, könnyebben tudnak lépni. Furcsa módon még az idős házaspárnak is igazán jól megy, remekül tartják a tempót a csapattal, olykor azért a bácsi kilop a néni táskájából egy üveg alkoholos itókát, s nagyot kortyint belőle! Egy két órás túra következik most, mely alatt a kapitány pár érdekesebb képződménynél megáll (például szokatlan alakú sziklák, egybenőtt fák, állatnyomok), s mindegyikhez fűz egy kisebb történetet. A tempó nem gyors egyáltalán, így bőven van ideje mindenkinek nézelődni, csevegni.. Egy ponton viszont megáll, ahol a hegyvidéken egy olyan helyre érnek, ami viszonylag vízszintes.*
- Pihenő! *azzal pár farönköt, követ kör alakban begurít a hely közepére, kicsit odébb túrja a havat, majd letelepedik az egyik kőre, s falatozni kezd* Nem tudtam, mennyien jönnek, de hoztam valamit, remélem mindenkinek jut! *előhúz a táskájából egyszerű kenyérszeleteknek tűnő lapocskákat, majd körbeadja* Egészséges, ízletes, kevés is elég belőle és még energiát is ad!
*Falatozza kényelmesen, majd egy húsz perc múlva feláll, s leporolja kabátjáról az időközben ráhulló havat.*
- Induljunk is, mert még idefagyunk!
*Kacag fel, s meg is indul ismét felfelé. Újabb túraidő következik, mely nagyjából egy órát ölelhet át, miközben lágyan szállingózik a hó. Bár sokkal hidegebbet várt Int, ebben a nagykabátban még nem is mondhatja, hogy fázik. Hamarosan viszont váratlanul megáll, s halkan beszélni kezd, miközben intően felemeli kezét.*
- Azt hiszem, megérkeztünk a Havastalp barlangjához! Ezen időben szeret egész nap aludni, így nem valószínű, hogy összetalálkozunk vele idekint - ha mégis, az sem baj, hiszen csak hangos, ám nem bánt -, de menjünk közelebb! *már epedezve várja, hogy a kitervelt kis színjáték összejöjjön* Halkan, kérem, nehogy felébresszük!
*Végül megáll a barlangtól nem messze a dombon a hóban, épp úgy, hogy a barlangnak csupán a teteje látszik, de hogy ki vagy mi van benne, azt senki sem láthatja egyelőre, viszont szokatlan zajok szűrődnek ki onnan..*
- Hmm, talán mégis ébren van? *~ Te idióta, most jövünk, ne zajong már! ~ szitkozódik magában, hiszen jó barátjával azt beszélték meg, hogy a remek kis jelmezben a barlangban fog várni szép csendben, mint a nagy Havastalp* Menjünk közelebb!
*Mondja kissé kételkedve, hiszen a nyöszörgő, enyhe hörgő zajok egyáltalán nem voltak betervezve, ám nagy mosoly ül ki mégis az arcára, hiszen bár nem beszélték meg a hangokat, örül annak, hogy társa kis meglepetéssel is szolgál! Reméli, hogy a többiek követik, persze azzal sem lesz baj, ha valaki inkább a háttérben maradna.*
// 2. csoport //
*A kapitány és csapata igen gyorsan távozik, s hamarosan el is tűnnek az egyik kanyarban, magukra hagyva a többieket. Ha találnak is valamit, most bizonyíthatnak, mennyire rátermettek, s hogy a váratlan helyzetekben is remekül helytállnak!*
// Épület //
*Akik az épületben vannak, nem találkozhatnak túl sok érdekes dologgal. Az alsó szinten nagyjából öt helyiség lehet, mindegyikben iratok, régi könyvek, jegyzetek hajókról, s egy öreg térkép is lógaszkodik a falon, mely a szigetet ábrázolja nagyjából - ellenség sehol. A második emelet mintha "pihenőként" szolgált volna anno: a legnagyobb szoba tele van kopott székekkel és asztalokkal, utóbbi pedig hemzseg a pókhálótól s a rothadt ételektől, törött tányéroktól. Elég nagy a rumli, dulakodás nyoma is felfedezhető a feldöntött székek s eltolt asztalok láttán. A másik két szobában csak ágyak vannak, melyek előtt közepes méretű ládák pihennek: némelyikben találni csorbult pengéket, törött pajzsokat, s ez mind arra enged következtetni, hogy a város, ahova igyekszenek, eléggé nagy hangsúlyt fektetett a biztonságra, s most biz' egy őrtoronyban vannak - ellenség pedig egyelőre ismét sehol. A harmadik emelet sem tartogat semmi különösen első pillantásra: pár fadarab lapul az egyik sarokban, mellyel minden bizonnyal a tüzet táplálták odafent, kisebb asztalok a falnak tolva, emellett három apróbb helyiség, ahol mindegyiknek az ajtaja csukva van. Az első kettő nincs bezárva, s itt csak koszos ládákat fedezhetnek fel, ám a harmadik előtt ott pihen közvetlenül egy nagyobb láda, benne egy farakással, mintha csak valaki elé tolta volna. E szoba sincs bezárva, s ha elhúzzák a torlaszt, akkor könnyedén ki is nyithatják a kifelé nyíló ajtót. Azonban mikor megmozdítják a ládát, szokatlan nyöszörgésre lehetnek figyelmesek, mely odaátról jön, s amit hirtelen egy placcsanás követ gyomorhangokkal - egyértelmű, hogy valaki odabent a gyomortartalmát ürítette ki! Eléggé förtelmes bűz is árad kifelé, s ha betekintenek, gusztustalan látvány fogadja őket! Egy íróasztalnak támaszkodva ereszti ki száján az a valami a feketés gyomortartalmat, melyről igazából nem is nagyon lehet eldönteni, hogy mi az. Nem messze tőle két másik veri a fejét a falba, s az egyik sarokban törökülésben egy újabb bámulja mozdulatlanul a földet. A legutolsó végül nem messze áll a bejárat mellett, s mereven figyeli az ajtót. A hangok hatására mindegyik kicsit megrezzen, s ha a csapat úgy dönt, hogy először csak résnyire nyitják az ajtót és bekukkantanak csak, akkor még a holtak nem veszik őket észre, ám ahogy egyre jobban tárul fel az ajtó, úgy kezdenek el azok is egyre jobban mozogni, míg nem hirtelen mindegyik egyszerre ugrik fel, s rontanak együttesen a társaságra! Ha esetleg a harcosok visszacsukják az ajtót, akkor azok addig dörömbölnek, csapkodnak, míg szét nem törik azt - felmerülhet a kérdés, hogy akkor eddig miért nem törtek ki, viszont ezekben nem lehet logikát keresni.. Mindegyik lény a hozzá legközelebb esőnek esik neki, s mivel a halottak egymás után törnek ki a szobából, így egy-egy halott jut egy-egy harcosra. Allynt szemeli ki az első járkáló - aki ezelőtt a falba verte a fejét -, azonnal ütni kezdi, s minden egyes mozdulatát úgy intézi, hogy közelebb kerüljön a hölgyhöz, s hogy meg tudja harapni, miközben lábaival amolyan taposó mozdulatokat hajt végre. A következő Echnalt nézi ki magának, s úgy látszik, hogy abból a fekete gusztustalanságból nem fogyott ki, hiszen mielőtt még a férfihez érne, köp egy igen nagyot felé, mely a többiekre is rámehet. Ha nem fordult el a zsoldos, vagy nem képes védekezni a hirtelen jött köpés ellen, akkor az könnyedén a szemébe kerülhet, bár csak enyhe maró érzés követheti azt, komolyabb nem. Viszont elegendő arra, hogy ezzel megtántorítsa Echnalt, s ahogy kijött a feketeség a száján, már ugrik is felé, ám ő valamiért csak az arcára pályázik, a kezeit nem is próbálja megharapni. A harmadik Enronrian felé igyekszik, ám ő az ajtóból szokatlanul nagyot ugrik, így egy pillanat alatt veti rá magát a férfire, viszont a gusztustalanságát hozza magával! Ő is remek időtöltésnek tartotta, hogy koponyáját roncsolja, így a heves lendület végett pár fejdarabka is repül utána, melyek szintén az éjelfen landolnak! Ez a "példány" viszont nem harap egyből, inkább megpróbálja jól megtépni a férfit! A negyedik holttest Wramra szegezi szúrós tekintetét, szinte megfagyasztja a vért is az erekben! Ő már lassabban mozog, nem olyan gyors, mint a többiek, viszont úgy látszik, hogy talán egy csepp intelligencia szorul belé, hiszen váratlanul letépi bal karját, s az ork nyaka felé dobja, majd rögtön a megmaradt végtaggal egészen az orrától kitépi a száját, s azt is a zöldbőrű felé hajítja! Remek elterelés, a halott ezután már ugrik is Wram felé, azzal viszont nem számolt, hogy nincs mivel megharapnia a férfit, így a bűzös félfejével próbálja fejelgetni az orkot, miközben valami ocsmány lé fröcsög a torkából, s ha nem figyel a zöldbőrű, akkor igen csúnya sérüléseket szerezhet, ha a hulla ép keze bőrfelületet ér, hiszen akkor erősen ragadja azt meg! Végül az utolsó Nanaia felé igyekszik, ám ő nem igazán egyenesedik fel, sőt! Úgy kúszik a földön, mint valami pók, s igen gyorsan közeledik a hölgyemény felé! Először csak cikázik a többiek közt, majd egy váratlan pillanatban elrugaszkodik a lába felé, s az első adandó alkalommal beleharap, ha Nanaia nem tud hárítani!*
// Hajó //
*Bár a bárka kívülről nagynak tűnik, mégsem áll túl sok helyiségből, inkább ami van, az nagyobb. Ezekbe sem lehet túl könnyedén bejutni, hiszen a hajó egy része bele van fúródva a homokba, vízbe, emellett ferdén is áll. Meg is kell mászniuk az egészet, hogy eljuthassanak ahhoz az ajtóhoz, ami a vízi jármű belsejébe vezet. Ha kinyitják ezt, akkor egy folyosón találhatják magukat: jobbra rögtön egy nagyobb helyiség van, ahol össze-vissza vannak hányva az asztalok, székek, hordók - enyhe rumos szagot is lehet érezni a vízben, ahol taposnak, s ahol kis halak eszegetik a vízbe hullott maradványokat. A következő szoba amolyan tároló helyiség, számos kötél, s egyéb halászati eszköz bújik meg itt, s a halk neszek csupán az ott kóborló patkányoktól eredhetnek. Ezt egy lefelé vezető lépcső követi, ahol már kisebb szobák sorakoznak egymás után, melyek az alvásra szolgálhattak egykor minden bizonnyal, hiszen az ágyak s a szekrények ezt mutatják. A legutolsó ajtó viszont zárva van, ám onnan halk kaparászás szűrődik kifelé.. Ha esetleg van valakinél tolvajkulcs, azzal is lehet próbálkozni, vagy nemes egyszerűséggel betörni az ajtót, ám a hatás ugyanaz: egy kislány ül összegörnyedve, dülöngélve odabent, miközben halkan dúdolgat valamit, s kis körmével kaparássza a padlót. Nem messze tőle egy asztalnál ott ül valami nagyon gusztustalan emberi szerzet: vagy 190 cm magasságot is megütheti a hihetetlenül dagadt nő, akinek szürkés, feketés foltok borítják a testét - felsőtestét semmi ruhanemű sem borítja, így a kibuggyanó, elszíneződött zsírrétege különösen megmozgathatja a gyengébb idegzetűek gyomrát! Nem messze tőle fekszik egy vékonyabb test, melynek egy vászonzsák van a fején, s kezei össze vannak kötve a háta mögött. Ekkor valami halk suttogás is megütheti a fülüket, mely szokatlanul a plafon felől jön, s ha felpillantanak, akkor a hang gazdáját is megláthatják! Egy hosszúhajú férfialak kapaszkodik kezeivel és lábaival egy gerendában, aki valami ismeretlen nyelven mormol valamit maga elé, s ha még ez sem lenne elég, a kaparászásnak egy újabb gazdája tűnik fel, mégpedig egy kisebb termetű kutya képében, aki a dagadt nő lábát rágja éppen - már teljesen a csontig lehatolt, körülötte pedig ott vannak a húscafatok is. A nyomasztó hangulat, a bűzös légkör s a szokatlan alakok már eleve megrendíthetnek egy átlagos elmével rendelkező egyént, hiszen az ember nem mindennap lát ilyeneket.. Ám ez még semmi.. Minél beljebb hatolnak, úgy kezd el mindegyik mozgolódni! A kislány akadozva - a dúdolást nem abbahagyva - fordítja lassan tekintetét Asvil felé, miközben vékony hangja egyre csak halkul, majd elhallgat tátott szájjal. Lassan feláll, majd könnyes szemeivel, nagyon szomorúan a bárd felé kezd sétálni, miközben nyújtja felé a kis kezét. Ám nem szabad hinni az ártatlan külsőnek, a kislány arca pillanatokon belül eltorzul, s már ugrik is a férfi felé! Eléggé gyors, s egyből a nyakát próbálja megharapni, így nagyon gyorsan kell cselekednie! Ezzel párhuzamosan a fent lógaszkodó halott is leugrik a deszkáról, ekkor pedig jól lehet látni, hogy karjai sokkal hosszabbak és vékonyabbak, mint egy átlagos embernek, emellett arca is kissé meg van nyúlva! Ő Zopalt veszi célba, s bár nem mozog nagyon, de száját rendellenesen nagyra tátja, így ha nem tesz valamit az ork, akár a keze is bánhatja, hiszen a lény mindenhez oda kap, ami csak közelít felé - legyen az egy ököl, láb, avagy kard! A földön fekvő, zsákkal borított fejű is megremeg a padlón, s kísérteties hangokat hallatva pattan fel a földről, s indul meg Amira felé! Fehéres teste, kitakart arca és hátrakötött kezei eléggé fájdalmas külsőt kölcsönöznek neki, talán ettől is olyan ijesztő.. Ő már nem harap, hanem kicsit meggörnyed, fejét lehajtja, s hirtelen elkezd rohanni Amira felé, aki ha nem áll félre, igen csúnya sérülést szerezhet! A holt láthatóan nem fárad, folyamatosan ezt csinálja, azzal a céllal, hogy halálra verje az éjelfet a koponyájával.. Természetesen a java sem maradhat el! Hirtelen a termetes, foltos nő is felpattan, mintha megijedt volna, s épp arra készül, hogy szétlapítsa Zrekilt! Persze ez sem olyan egyszerű.. Ahogy próbál közelebb férkőzni a gnómhoz, hatalmas hasa megakad egy kiálló szögben, így annak tartalma szinte pukkanás szerűen teríti be a szobát, melyből leginkább a kis Loner és Zrekil részesül! Előbbit a halott figyelmen kívül hagyja, ő megrögzötten csak Zrekil felé próbál törni - nem is kell mondani, hogy ha véletlenül ráesik a férfire, igen csúnya sérüléseket okozhat neki, főleg úgy, hogy egy lyuk tátong a hasán, ami mögött a hegyes csontok csak arra várnak, hogy a mágusba fúródjanak! Eközben Loner már bánhatja, hogy nem maradt inkább otthon játszani a kis játékaival, hiszen ő sem marad ki a jóból! A kutya, mely eddig a nő lábát cincálta, most a gyermeket veszi célba hatalmas morgással! Szőre hiányos, oldalából kukacok lógnak ki, s egyik szeme hiányzik - pontosabban ott lóg a szája szélén.. Szegény kis éjelfre rögtön rávicsorog, s lassan meg is indul felé.. Nem tudni, hogy a gyermek megtudja-e védeni magát, avagy segítségre szorul, ám idő nincs sok, mert egy rossz mozdulat, s a "kutya" azonnal támad!*