Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

160. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-28 13:08:34
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Míg Mogirsra vár, hátha előjön valami ötlettel, hogyan lehet szóra bírni a kapitányt, az végre megszólal. Rakori fürkészően tekint rá. Annak szemében az őrületet és a bosszúvágyat lehet csak kiolvasni. Bár normális esetben büszke lenne magára, ám a szavak melyek elhagyják Imberragh száját visszanyomják a büszkeséget. Hamarabb felér a napvilágra, mint a többiek. Szinte már menekült. Fullasztó érzés lepte el az egész testét. Muszáj lefeküdnie a földre, mert úgy érzi összeesik. Agyában furcsa gondolatok cikáznak, mintha egy kép szeretne összeállni, de valami hiányzik. Mogirs és Bimbal szavai mintha a távolból hangoznának el, pedig mellette állnak. Ám Mikor Bimbal végre kiejti a száján a mondatot, miszerint nincs e köztük valaki, aki okozhatná a bajt, a kép összeáll.*
-A banya...-*Csak ennyi hagyja el a száját. Nem szeretné kifejteni, mivel úgy érzi talán ő is bolond. A szavak melyek a banya száját hagyták el érkezésükkor, cikáznak a fejében. Akkor nem figyelt rá, és képtelen elhinni, hogy most hogyan emlékezhet rá ilyen tisztán. Lassan feláll, majd Bimbalra szegezi tekintetét.*
-A banya...megmondta mikor megjöttünk. Talán Imberragh is azokat a képeket látja amit a boszorkány. Mikor megjöttünk az mondta, hogy a sellők gonosz lények. Soha ne menjünk a tengerpartra sötétedés után. Ellopják a lelkünket és börtönbe zárják. Ha a csillagok lehullnak, mind meghalunk.-*Feje fáj, szeretne pihenni. Nem érti az összefüggést, de úgy érzi valahogy ez a kulcs.*
-Talán a sellők akik veszélyesek. Bár nem sokan hisznek bennük, mégis mintha léteznének. A dal a hajón ami a hajótest alól jött, a vízből. És amikor megérkeztünk az a nagy, csillogó uszony, mely elmerült a vízben. Talán igaza lehet a banyának, vagy én bolondultam meg. Ha az első az igaz, jobb ha kifaggatjuk és a kunyhójához megyünk. Ha a második akkor zárjatok mellé, mert odavaló vagyok.-


159. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-28 12:06:35
 ÚJ
>Mogirs Appen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

*Kisebb séta után meg is érkeznek egy semmitmondó épülethez, nem messze a fogadótól. Mogirs egy szót se szól az egész út alatt, kissé meglepi, hogy a ház pincéjében van elszállásolva az egy darab maradék kalóz, persze a rácsok mögött. A feladatot megkapták, szóra kell valahogyan bírni az óriást. Kapja is a szitkot rendesen de jól tűri, Mogirs csak nézi a folyamatot keresztbe tett karokkal. Gondolkozik, hogy miért is nem beszél. Mikor rá kerülne a sor, hogy mondjon már Ő is valamit kalóz megszólal a rácsok mögül. Mogirs szemöldöke igen csak megemelkedik amikor valami vérontásról kezd el beszélni. Valahogy nem úgy tűnik, hogy készülne valami ilyesfajta dolog. "Lehet, hogy Imberragh készül valamire? Lehet, hogy vannak emberei a szigeten?" ezt a gondolatot gyorsan kiűzi fejéből, mert, hogy is lenne hiszen ide mindenki véletlen érkezett, még Ő is, lehetetlen, hogy itt legyen szövetségese.
Mogirs vállat von és még egy szúrós nézést vet a rácsok mögött ülőre, majd odafordul Bimbalhoz és utána megy. Az öreg kérdésein elgondolkozik.*
-Nem értem én sem, de jobb lesz ha nem hagyjuk figyelmen kívül. Lehet tud valamit amit mi nem és ha tényleg vérontás lesz, akkor fel kell rá készülni. Szólnunk kellene Lenniornak, és felkészülni, lehet, hogy nem lesz ebből semmi, de jobb lesz így cselekedni, így talán nem ér minket meglepetés.
A többiekről nem is tudok sok mindent, tudja nem sokat társalogtunk velük, de nem hiszem, hogy pont Ők kezdenének vérontásba.
*Kicsit közelebb hajol Bimbalhoz és halkabban szólal meg.*
-Úgy érzem, hogy mostantól éberebben kell aludni, úgy érzem nem szabad félvállról venni ezt a jóslat szerűséget. Még igaz is lehet.
*Újra kiegyenesedik és normális hangon folytatja.*
-Mellesleg ami még furcsa volt az az ének volt amikor a ködön át jöttünk, még a kalózhajón. Mintha a hajó alól jött volna, a vízből. Nem ismer valami vízi lényt ami csak úgy dalra fakad? Lehet erre gondolt Imberragh.
*Mogirs botjára támaszkodva, néz kérdőn Bimbalra, hogy hátha tudja a kérdésére a választ.*


158. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-27 22:36:42
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Miután elővették a fegyvereiket, semmi szokatlan hangot nem hallanak. Pár perces néma csend múlva kissé megnyugszik, egyik dobó tőrét egyik láthatatlan zsebébe teszi és hátrébb lép egyet.
Mikor Torra nézne remélve, hogy mond majd valami megnyugtatót, egy újabb kopogás hallatszik a sarokból ezt az ágyon lévő kőhalmok az ágyról a padlóra gurulása követi pont a motívum közepére. Körbejárja a motívumot egyszer meg is botlik, majd amikor visszanéz meglepődve tapasztalja, hogy a kunyhó padlójának egy része igen instabil néha besüpped így könnyű megbotlani benne. *
- Ezt észre vehették volna.
* Rövid háborgás után felemeli a deszkát, amit kitámaszt a tőrével. Egy ideig nézi a kart aminek a létezéséről se tudtak. Megpróbálja meghúzni, de nem mozdul. Majd felpillant Torra.*
- Segítesz?
* Ha segít Torr, a kar meghúzásával megmozdul a fal is. Mindaddig elismerően néz a férfira ameddig, meg nem pillantja hogy mit is rejtett a fal. Ha Torr elindul lassú léptekkel halad mögötte, néha hátra pillant biztos, ami biztos alapon. Amint beérnek a titkos szobába, a férfira pillant. *
- Felnyitjuk?
* A fejével bök a fafedél felé. Amint felnyitották egy sötét lyukat pillant meg, majd hátra lép egyet, maga elé bámul majd hosszas gondolkozás után a férfira emeli a tekintetét és megszólal. *
- Most mi legyen? Lemenjünk, vagy előtte szóljunk valakinek? Vagy kérdezzük meg a banyát, hátha ő tud erről valamit? Ha lemegyünk előtte mondjuk ledobhatnák pár követ, hogy kifüleljük milyen hosszú is ez a lyuk. Az is lehet, hogy köze van a kopogásokhoz..


157. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-27 20:50:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

// Tania és Chothal //
*Bár Eijjarth és kis csapata igen jó vadásznak mondható, remekül értenek a távolsági fegyverekhez, s oly kifinomult a tudásuk, hogy nagy távolságból is észrevesznek, vagy lelőnek egy apró vadat is, most mégis egyedül a hölgy jó szemének köszönhetik a sikert. Talán ha nem történtek volna meg a mai események, minden bizonnyal gördülékenyebben menne a vadászat, azonban most mindegyikükön rajta van némi feszültség, s gondolataik miatt nem tudnak kellően odafigyelni.
A szőkeség kezében egy jókora csontíj pihenget, melyet bármelyik pillanatban kész lenne használni, ezért is mikor Tania jelez neki, hogy észrevett valamit, rögtön felhúzza íját, s a célpont felé tartja. Keze egy pillanatra sem remeg meg, határozottan céloz, majd lő - egy hangos nyikkanás jelzi a sikert.*
- Szép munka! *pillant elismerően a hölgy felé* Ha jól hallom, akkor ez nem volt pici! *azzal a többiek meg is indulnak a vad felé* Odahaza is talán foglalkoztál vadászattal? *kérdi kíváncsian* Vagy csak mi voltunk túl figyelmetlenek? *kacag fel* Mindenestre, igazán örülök, hogy velünk tartasz. *ekkor a két társa felé tekint, akik cipelni kezdik a megtermett vaddisznót* Ti ketten vigyétek vissza a faluba! Mi tovább indulunk!
*Azzal íját ismét készenlétbe helyezi, majd halk léptekkel tovább indul. Egy tíz percen belül páran elejtenek még két apró emlőst, de Eijjarthnak még egy nagyobb vad a célja. Hamarosan elérnek a kitűzött célhoz, a parthoz, ahol olykor egy-egy teknősbékára is bukkanhatnak, emellett pár nagyobb rák is meg szokott bújni a sziklák közt. Itt is szét válnak, a társaság nagyrésze az erdőszélen halad, Taniának és két társuknak pedig int a szőkeség, hogy haladjanak a part mentén. Az a kettő viszont előrébb siet, így nem is veszik észre a csontokat, melyeket az egyik sziklaperem rejt, teljesen elsiklik felettük a tekintetük! Ha a hölgy észreveszi, s esetleg úgy dönt, hogy közelebbről is megnézné, akkor egy kisebb termetű lény maradványait fedezheti fel, melynek szokatlan módon emberi felsőteste, és halfarka volt - legalábbis a csontok erre utalhatnak.
Eközben az erdő másik oldalán a csapat egyre nagyobb területre szóródik szét, ezért sem siet senki az ork segítségére, hiszen nem is veszik észre, nem hallják a dulakodást. Azonban mivel a talaj meg lett bolygatva ezen a helyen, Chothal felfedezhet valami szokatlant, mégpedig hogy egy törött koponya kandikál ki a földből.. Nem tudni, hogy ez érdekli egyáltalán az orkot, viszont ha jobban beletúr a földbe, akkor szokatlan hegyes, nagyon egyenes csontokat fedezhet fel, mintha csak egy nagyobb halból származnának. A kutakodásra - ha ezt teszi - nincs sok ideje, hiszen Mertant felszólal hangosan.*
- Egyes, van valami?
- Semmi! *válaszol az egyik, mire folytatja* Kettes?
- Semmi! Hármas?
- Egy mókus! Négyes? *és ez így folytatódik, míg a nyolc fő meg nem teszi a jelentést, s az utolsó fel nem kiált*
- Farkasnyomokra bukkantam, de semmi! Ork! Nálad?

// Eleisa és Torr //
*Mikor a páros kézbe kapja fegyvereit, a kopogás is abban a pillanatban elhal, s helyét a síri csend váltja fel. Ez az állapot lesz hosszú percekig, így talán idejük is lesz arra, hogy megnyugodjanak, hiszen ez idő alatt nem történik semmi szokatlan. Azonban egy váratlan pillanatban ismét felszól a kopogás a sarokból, s ugyanekkor a gondosan felépített két kőkupac hirtelen összeomlik, majd furcsa módon mind a padló közepére gurulnak, pontosan oda, ahova a jelet vésték. Betudhatják ezt valami mágiának is, viszont ha józan eszüknél maradnak, akkor talán eszükbe juthat, hogy esetleg azért gurultak arra a kövek, mert ott lejthet valamennyire a padló - viszont hogy miért omlottak össze egyszerre ilyen hirtelen, az rejtély marad..
Ha esetleg a jel körül kutakodni akarnának, akkor észrevehetik, hogy az egyik deszka lazább is, mint a többi, s ha ezt felemelik, akkor alatta valami szokatlan kart is észrevehetnek. Elsőre talán úgy tűnhet, mintha sima fadarab lenne, ám ha hozzáérnek, akkor tapasztalhatják, hogy egy lánc van a végén, mely eltűnik valahol a földben egy kis fémcsőben. Ha Eleisa megpróbálná meghúzni a kart, akkor neki nem igazán sikerülne, mivel igen nagy erőt kell kifejteni hozzá, ám ha Torr húzná meg, akkor az biz' megmozdulna! A hatására pedig váratlanul szét is válna a fal egy kis része - épp az, amerről a kopogás hallatszott. Mögötte nem éppen biztató kép fogadja őket, hiszen egy kötéllétra mellett egy fafedelet fedezhetnek fel a földben, melyet ha felnyitnak, akkor egy sötét lyukat pillanthatnak meg, mely valahova a mélységbe vezet, ki tudja, hogy hova.. Immáron több lehetőség áll előttük: vagy lemennek, vagy nem; vagy szólnak Lenniornak a lyukról, vagy nem..*

// Rakori és Mogirs(NJK) //
*Mikor a páros a cella elé lép, Imberragh merev, a földet fürkésző tekintete egy pillanatra sem rezdül meg, mintha csak kizárta volna az egész világot, s lelkének egy sötétebbik felébe vonult volna vissza. Nem tudni, mi járhat a fejében, s épelméjűségét is könnyen meg lehetne kérdőjelezni, hiszen amióta felébredt, azóta csak egyhelyben ül, mozdulatlanul, szótlanul, még az ételhez s a vízhez sem nyúlt egy újjal se. A falunak talán az a célja, hogy megtörje az óriást, azonban ez láthatóan nem igazán sikerül nekik. Rakori beszéde sem hatja meg az első pillanatokban, ugyanolyan semmitmondó pillantásokat ereszt meg maga elé a földre, azonban egy váratlan pillanatban ajka szegletében megjelenik egy gonosz félmosoly.*
- Ez az, beszélj csak, használd ki, amíg még van nyelved.. *ekkor szemeit lassan az éjelfre szegezi* Ó, nekem tökéletes itt bent, nagyon is tökéletes! Ide legalább nem jutnak be.. Én biztonságban vagyok, ellenben veletek.. *villantja meg gonosz mosolya alól fogait* Egyéb kérdés? *billenti oldalra fejét* Akkor ha megbocsájtotok, visszatérnék elmém kis bugyrába, s felkészülök arra a vérfürdőre, ami hamarosan itt lesz. Felkészülök a véretek édes ízére, mely itt fog csöpögni a falakon..
*Azzal eltűnik a mosoly az arcáról, s visszatér a merev tekintet. Ezek után hiába beszél hozzá bárki, ő nem fog válaszolni, s egyáltalán nem reagál semmire. Bimbal még próbálja ugyan szólongatni, hergelni, de láthatóan meg sem hatja. Így hát lemondóan legyint egyet, majd biccent Rakori és Mogirs felé, hogy jöjjenek vele. Miután kiérnek a házból, az öreg hajós bezárja annak ajtaját, majd fejvakarva a pároshoz szól.*
- Ti értettétek ezt? Mert hogy én egy szavát sem, az biztos.. Kik fognak idejönni? *pillant feléjük kérdően* Talán csak teljesen megbolondult szerencsétlen, a kalózélet kikezdi az elmét! Bár nem tudom.. *megvakarja az állát* Kicsit azért aggasztó, amit mondott, nem? Tényleg csak rabszolgának akartak eladni mindnyájatokat? Vagy valakivel más célja is volt? Kicsit utána kellene járni a dolognak.. Márpedig csak ti voltatok a hajón! Semmi szokatlant nem vettetek észre körülötte? *ekkor halkabbra fogja* Na és a többiek? Velük mi a helyzet? *utal a "fogolytársakra*

// Mylene(NJK) és Balin //
*A füzér olykor egy aprót rezzen még, de olyan erős hatása, mint az imént, már nem lesz. Ugyanakkor az erős húzás még mindig él, s addig el sem tűnik egy pillanatra sem, amíg Balin meg nem indul arra, amerre sugallja neki a tárgy. Konkrétan nem mozdul meg az apró rezgéseken kívül, viszont a dél felé húzás egyre erősebb, így pedig egyre nyomasztóbb érzést kelthet, ha a férfi nem indul meg rögtön. Ha marad, akkor egyre rosszabbul fogja érezni magát lelkileg, ám ha megy, egyre jobban csökken a nyomás rajta.
Ha elindul, akkor a füzér egyenesen a partok felé vezeti őt, s Mylenét, ha vele tart. A stég felé vezető útra az őrök kiengedik őket, így azon a szakaszon szabadon járhatnak. Hamarosan eléjük terül újra a végtelen tenger, ahol a horizonton a gomolygó, sötét felhők is megjelentek már.. Ezen kívül még egy szokatlan dolgot felfedezhetnek, mégpedig hogy a vízszint emelkedett valamennyivel, s közelebb a stéghez is. Utóbbira azonban nem vezeti fel őket a füzér, hanem a part mentén haladhatnak tovább, míg nem elérnek egy sziklához - épp ahhoz a sziklához, ahol Tania is nemrég járt. Balinék is észrevehetik azt a furcsa csontvázat a köveken, azonban ha a férfi felmászik a sziklára megnézni, akkor váratlan dolog történik.. A füzér húzása egyre erősebb lesz, így két helyzet állhat elő: ha a férfi nem fogja erősen a tárgyat, akkor az kiugrik a kezéből, s elmerül a vízben, valahol az iszapban - ám ha erősen szorítja, akkor az magával rántja a habokba őt, s Mylenét, ha egymás közelében vannak.. Odalent ismét egy kép tárul eléjük - ha a füzér rántotta le őket, ha maguktól mentek -, ám ez már konkrétabban mutatja a vízi várost: mintha csak egy külső szemszögből néznék magukat, úgy láthatják, ahogy a kép tőlük gyors tempóban siklik a vízen, míg meg nem állapodik egy ponton nem olyan messze, s nem kezd hirtelen lefelé zuhanni. Újra megpillanthatják a várost, mely körül úszó lényeket is felfedezhetnek, azonban ez már nagyon homályos, s hamar el is tűnik..
Újra magukhoz térhetnek, s mivel közel vannak a parthoz, ezért könnyedén kiúszhatnak - a füzér sem rezeg tovább, megszűnt a húzás is, mintha csak elvégezte volna pillanatnyi feladatát, s megmutatta volna nekik azt, amit akart..*


156. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-27 14:57:30
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

*Szó mi szó, az ork nem a beszédesség mintapéldánya. Tán még ha gnóm lenne, könnyebb lenne szóra bírni... elvégre az egy eléggé szószátyár népség... beszél még ha nem is kell.
Tania és Chothal így feszültnek tűnő csöndben fogyasztja el az ételét.
Végül vadászuk betoppan és mint kiderül hamarabb indulnak el a megbeszéltnél, a rossz időre való tekintettel. Chothal meg van lepve, elvégre számára a rossz idő, a hófúvást és hatalmas szélerejű vihart jelenti. Vándorként nem igen válogatott mikor utazott és mikor nem... más részről, ahonnét Ő jött, ott eléggé cudar volt az éghajlat.
S el is hagyják a fogadót, a kunyhóhoz mennek, s lévén Ő már fel van szerelkezve így nem is időznek sokat.
Bevetik magukat az erdőbe.
Az ork még ma nem is nagyon mukkant meg. De nem is akar... legföljebb ha muszáj. Meg akarja tudni mi a franc folyik itt... nem tudja, hogy hová került.
Végül a csapat szétválik. Tania és az ork elválnak. Mondhatni a mondat több érzelmet rejt, mint kettejük laza kapcsolata, amely kimerült eddig össz-vissz két mondatban.
Chothal és társai szétszórtan haladnak. Az aljnövényzet eléggé ritkás, a fák magasak és számos bokor, farönk nehezíti a haladást. Kiváló terep ez az orkot leső farkasoknak egy rajtaütésre. Chothal számszeríját tartja kezében és fejét lassan forgatva halad előre, cserkelő poroszkálásban.
Érzi a levegőben valami mozog körülötte, megismeri a veszélyt. Megáll. Ő aztán segítségért ordítani nem fog. Hirtelen jobbra fordul, s ugrik is rá a farkas, ám mellkasába erősen fúródik bele a számszeríj lövedéke. S ezzel egy időben az ork lábát megrántja a másik.
Chothal megmordul, s hála vascsizmájának van ideje a másik támadó grabancát elkapni. A vascsizmával szerencsére a beste nem boldogul jól. Leszorítja a támadót a földre az ork szabad vaskezével és mikor már a farkas kénytelen, elengedi az ork lábát. Erre Chothal térdével elroppantja az állat nyakát.
Vesz egy mély levegőt. Feláll és újra megtölti a számszeríját. Megkeresi a másik elhullott állatot... nem túl nagyok, de egy hétköznapi embert gond nélkül leterítettek volna.
Nem fog zajt csapni azzal, hogy jelet ad, így inkább készít egy-egy hurkot a két állatnak, hogy a szállításuk majdan könnyebb legyen...*


155. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-27 11:01:02
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*A tó kéklő hullámai lágyan ringatják a testét. A Nap forró sugarai perzselik fel bőréről a vízcseppeket. Úgy érzi megszűnt minden gondja. Már majdnem átlépi az álmok kapuját, mikor egy morcos férfihang furakodik a fejébe. Cseppet sem örül, hogy újra a goromba Imberragh közelébe kell kerülnie. Lassan kiúszik a partra, szeretné, hogy az előbbi felhőtlen boldogsága még eltartani kicsit, de amint kilép a vízből az szertefoszlik, és újra egyedül marad a kemény, öldöklő lelkével. Kiszedi a hajából a gumit, kicsavarja fehérlő szálait, majd újra szorosan felköti. Felszedi ruháit és a házba vonul, felöltözni. Közben felkeresi Mogirst is.*
-Bimbal van itt, el kéne mennünk kihallgatni a morcos kalózkapitányt.-*Miután felöltözött és fegyvereit is elhelyezte magán, kilép újra a szabadba, majd hármasban elindulnak. A fogadó mellett elmenve újra átfut agyán a gondolat, hogy leihatná magát, mielőtt találkozik avval a nagy állattal. Hamarosan egy szűk lépcsőn lépdelnek lefelé. A hely hűvös és a napfénynek is hiányában van. A rács mögött megpillantja azt kit elszeretne pusztítani. A rács mellett nekidől a hűvös és nyirkos kőfalnak. Kihívó mosolyt villant a kapitány felé.*
-Nocsak,nocsak. Fordult a kocka. Míg a takaros kis börtönödben üldögéltem, soha nem látogattál meg, és most nézd csak, vagyok olyan jószívű, hogy eljöttem hozzád. Ugye emlékszel rám? Én vagyok az a szajha kinek a nyelvét szeretted volna kitépni.-*Ingerlő kacagás hagyja el a torkát. Szánalmas pillantásokkal bombázza a férfit. Kedvét leli ebben a kis mulatságban.*
-Szeretnéd most is megtenni? Olyan szánalmas téged, a hatalmas nagy, vad állatot a rács mögött látni, kuporogva, mint egy koldus. Lám még a patkányok se hiányoznak a képből. Ha olyan erős vagy, miért nem lépsz le innen és mészárolod le az egész falut?-*Teszi fel neki utolsó kérdését. Majd Mogirs felé pillant, kíváncsian, hogy a férfi vajon mivel bombázza az eszement kapitányt.


154. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-26 22:02:18
 ÚJ
>Torr Wyrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

// A Sellőzátony //

*Nyugodt tempóban haladva jut vissza a kunyhóig, és meglepődve veszi észre, hogy az előbbi hölgy is vele tart.Egyenlőre nem nagyon szól hozzá, többek között egy pörgőszájú fiúnak köszönhetően, aki nem nagyon hagyja szóhoz jutni.Valami öregasszonyról beszél, aminek hallatán a lány arcán furcsa, kissé talán haragra utaló vonásokat vél felfedezni, illetve mintha méregette volna, de nem biztos benne, így nem izgatja a dolog.Aztán végre valami interakció, habár a lány kezdeményez.Torr lágyan megfogja a kacsót, lehajol, és csókot hint rá.*
-Torr Wyrad.Örvendek a találkozásnak!
*Követi Eleisat a kunyhóba, ahol néhány változást vél észrevenni.*
-Nem én csináltam a kupit!
*Végigméri a helyet.Mivel a lány a vörös mintát figyeli meg, ő a kőkupacokra összpontosít.Nem tetszik neki az biztos.*
-Nem tudom, lehet...De itt valami bűz...
*A koppanások hallatán megmerevedik, és a lányra pillant.Felkapja ágya mellől hosszúkardját, és a sarokra szegezi tekintetét.Mikor Eleisa odagurítja a követ védekező állást vesz fel az ágy szélénél, és csendesen vár.*


153. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-26 21:48:05
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Meglepte a fogadósasszony kedvessége és vidámsága. Lehet, hogy máskor visszatér, hogy egy jót beszélgethessen a kedves asszonnyal és egy általa kínált finom pohár gyümölcslére is, de most elég volt neki a csapvíz is. Kint elmerül a kunyhók kinézetében, bár ebből a kellemes állapotból egy Amork nevezetű fiú zökkenti ki. Amikor meghallja, hogy lehetséges, hogy a banya bement a kunyhójukba, lezajlik benne a 3. világháború, amit egy halk sóhajtással nyugtázz. Nem igazán tudja, hogy szólítsa meg a férfit, ezért mindaddig, míg be nem sétálnak a kunyhóba némán sétál mellette. Párszor a férfire pillant, végigméri tetőtől talpig és reméli, hogy nem vette észre a férfi. A kunyhó előtt megáll, amikor a férfi megáll a kezét felé nyújtja, kedves mosollyal az arcán. *
- Dalavesta Eleisanak hívnak.
* Benyit a kunyhóba, meglepődve tapasztalja hogy mitörtént a korábban teljes rendben lévő szobával. A kőhalom nem érdekli, inkább a vörös motívum a padlón. Leguggol, végighúzza az ujját az anyagon így megszakítja a vonalat. *
- Talán vér?
* Gondolatát hangosan kimondja, remélve, hogy a férfi is jobban szemügyre veszi. Majd három halk koppanás felé szegezi a tekintetét. Feláll, elvesz egy kődarabot az ágyról a sarok felé gurítja majd előre lép egyet és elővesz két dobótört. *


152. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-26 19:58:15
 ÚJ
>Balin Weave avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

*A vacsora kiadós és szépen tálalt. Balin már azzal is betelik, hogy végignézi a lakomát, amit eléjük terítettek. Kár hogy nem tud enni. Évek óta nem evett efféle ételeket, és nem most akarja elkezdeni. Jobbára egy korsó vízzel csillapítja szükségeit, közben csendesen hallgatja a körülötte folyó beszélgetést. Az egykori cellatársai nem nagyon foglalják le, Mylene csendessége annál inkább. Megérkezésük óta nem nagyon beszéltek, viszont ez lehet ennek a furcsa szigetnek az aurája miatt is. Valami kísérteties 'köd' jár be itt mindent, ami ránehezedik a lelkére. Furcsa ez sziget, megapasztja az ember gondolatait, és ugyanakkor meg is indítja őket. Nem lenne túl jó sok időt itt tölteni.*

*A vacsora eseménytelenül telik. Az ételek itala és a beszéd hangjai kellemesen de lustán járják be Balin elméjét, elálmosítják. A közös szoba nyugtató biztonsága rögtön az ágyhoz húzza. Mylene már kiválasztotta az ágyát, így Balin gyorsan dől le az ő ágyára. A ruháit magán hagyja, nincs kedve sem energiája leöltözni, emellett azt sem akarja, hogy hölgy társa kényelmetlenül érezze magát. Kényelmes a ruhája úgy is. Aludni pont jó benne. Lehunyja szemeit, kezét a feje alá helyezi, mikor szíve megdobban. Megijed, rögtön felül. Tudja minek a jele ez. Sokszor érzett már ilyet. Kezét a zsebéhez kapja, de füzére már így is félig az ágyon vergődik. Idegesen szorítja ujjai közé a tárgyat, suttogni kezd, hogy nyugtassa. Félelem sugárzik belőle, megijedt az apró füzér. Balin próbálja visszafogni a kígyóként tekergőző láncot, de nem tudja teljesen lenyugtatni.*
- Mylene, kérlek...* Ejti ki gyorsan a szavakat, és a lányhoz lép. Kezeit a lányéra fekteti, ketten fogják a füzért. Nem lassul a rezgés, erősödni kezd. Balin fél, sejti mi fog történni, de ezt nem tervezte még ilyen korai alkalomra. Mylenenek nem szabadna még megélni egyetlen jóslatot sem, nem tudni, hogy a lány mennyire felkészült az ilyen élményekre... de már nincs mit tenni. A képek megjelennek, a város, ami víz vesz körül, és a lány, aki a sziklán fekszik. Egy sellő. Semmi kétség... De ez nem lehet. A sellők nem léteznek. Részeg matrózok ittas álmai. Ennyi és nem több. Nem létezhet. Nem lehet. Balin szemei felpattan, és teljes testével hátra ugrik. Éppen hogy le tud ülni az ágyra, anélkül hogy elesne. Riadtan kapkodja a levegőt, kezét a mellére szorítja. Csak pár másodpercig vár, rögtön Mylenere néz. Ha a hölgynek támogatás kell, azonnal mellé ugrik és segít neki.*
- Ez... délre.* Jegyzi meg, ahogy teljesen megnyugszik. Nem tudja pontosan mi vár rájuk, de délre kell menniük.*


151. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-24 20:06:04
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

* Hamar kézhez kapja a rendelését, aminek kellemes illata rögtön csapja az orrát. Igen ínycsiklandónak tűnik a hús, ezért nem is pazarol több energiát a beszédre, rögtön nekilát az evésnek. Bár az ő esetében a zabalás lenne a pontos kifejezés. Evőeszközt nem használ, kezével lapátolja a szájába az ételt. Az étkezés nem tart tovább tíz percnél. Amint végez kényelmesen hátradől a székben és lábát az asztalra rakja. Ám a sziesztázás nem tart sokáig, Eijjarth hamarabb érkezik a vártnál.*
- Felőlem.
* Vonja meg a vállát egyhangúan. Őt ugyan nem zavarná az állatok hiánya és a sötét erdő, de akik sikeres vadászatot szeretnének, azok nyilván más véleményen vannak.
Mielőtt a férfi után indulna arcába húzza a csuklyáját, jobban szeret így közlekedni.. Az orkra vet egy futó pillantást, majd ő is elindul. A vadászterület határát elérve kapnak egy kis időt a felfegyverkezésre. Tania nem mozdul, nem hagyott semmi olyat a házban, ami hiányozna neki. Viszont az egyik kardját egy hullában "felejtette" a kalózhajón történő mészárlás közben, így kettő helyett, most csak eggyel büszkélkedhet. No meg pár dobókéssel, bár azokat nem tartja túl hasznosnak..
A nő elégedetten konstatálja, hogy Eijjarth két részre osztja a csapatot.*
~ Minél kevesebben vagyunk, annál jobb..~
* Elindulnak. Tanianak már volt alkalma gyakorolni a lopakodást, így a hangtalan járás nem esik nehezére. Szeme ide-oda cikázik a fák között, ahogy egyre beljebb haladnak. Nem kell sokat gyalogolni, hamarosan megpillant egy bokrot, ami mögött vad rejtőzik. A bokor elég messze van, így az ő kardja most nem jöhet számításba, viszont íjjal több sikerrel járhatnak. Ha van a közelében egy íjász, akkor annak óvatosan megérinti a vállát. Ha a férfi felé fordul ujját a szája elé teszi és fejével a bokor felé int jelezve, hogy talált valamit.*


150. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-22 16:24:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

//Tania és Chothal(NJK) //
*Amit a hölgy kér, azt hamarosan meg is kapja, hiszen szinte minden fogásból akad itt - főleg halból -, ám még a tegnapi vadászat sikeressége miatt ízletes, fűszeres szarvashúst tesz elé az asztalra a fiatal fiúcska, aki egy enyhe pírral lép odébb Chothalhoz, akinek szintén az előbbieket adja. Az ork nem tűnik túl bőbeszédűnek, így nagy valószínűséggel Tanianak csendben kell elfogyasztania az ételt.
Bár azt mondták a vadászok, hogy pár óra múlva lesz gyülekező, mégis Eijjarth egy jókora csontíjjal jelenik meg az ajtóban egy fél óra múlva, s miután tengerkék szemeivel végigfürkészte a bent levőket, odalép a pároshoz.*
- Vihar közeleg.. *húzza el száját* Előbb kell elindulnunk vadászni, mert ha ideér a vihar, akkor esélyünk sem lesz, hiszen az állatok visszahúzódnak, emellett az erdőben sötét lesz. Most kell mennünk, remélem nem baj!
*Azzal megvárja, hogy felálljanak, kicsit elrendezzék magukat, majd elindul kifelé, remélve, hogy követik őt. Eléggé sietősen lépked, így hamar elérnek a vadászterület bejáratához.*
- Meg is jöttünk. Hozzátok a fegyvereiteket, aztán indulhatunk is!
*Ha még nincs a párosnál fegyver, akkor a csapat megvárja, hogy a kunyhóból elhozzák a sajátjukat, s mikor visszaérnek, a kaput fel is tárják.*
- Akkor induljunk! Két részre válunk. Te gyere velünk *pillant Taniara*, te pedig velük. *biccent Mertant csapata felé* Északra indulunk a hegyek felé, s mi megközelítjük a partot, ti pedig elmentek a forrás felé.
*Adja ki az utasítst Eijjarth, azzal meg is indul a két csapat. Mindenki pár percig halad csak egy kis ösvényen, majd letérnek a kitaposott útról, s belevetik magukat az erdő sűrűjébe.
Bár több szem többet lát, mégis a társaság egy tagja sem veszi észre azt a bokorban lapuló sérült vaddisznót, aki nem messze tőlük van. Ha Tania szemfüles, akkor felfigyelhet arra, hogy a szél egyelőre nem akkora, hogy így mozgassa az ágakat, így talán van esély arra, hogy még ha észre is veszi a vad a közeledésüket, akkor nem fog tudni olyan gyorsan eliszkolni.
Eközben Chothalék szétszóródva haladnak tovább, s az ork felfigyelhet valamire, azonban nem éppen azzal találja magát szembe, amire várt a társaság. Ahogy haladnak az egyre sűrűsödő erdőben, szinte a semmiből ugrik elő két farkas, melyek furcsa módon Chothalt veszik célba - halkak, nem mozognak feltűnően, így csak az ork veheti őket észre. Ha megmozdul, azonnal rátámadnak: egyik bal oldalról közelíti meg, lába felé kapva, a másik pedig jobb oldalról próbál nekiugrani azzal a céllal, hogy hátha feldöntheti. Természetesen Chothal elintézheti egyedül a teljesen átlagos, kissé soványkás farkasokat, de szólhat is akár a többieknek, hogy segítsenek.*

// Eleisa és Torr //
- Ugyan kincsem, vizet?! Idd meg ezt a finom gyümölcslevet, meglátod, hogy jót tesz!
*Mondja kedvesen a hölgyemény felé a fogadósasszony szavait, mire Bimbal, az öreg hajós is hevesen kezd bólogatni. A visszaadott poharat rögtön törölgetni is kezdi az asszony, majd vidám integetéssel köszön el a távozóktól. Kint ugyan Eleisa és Torr is megáll, viszont nem tudják egymásról, hogy biz' egy lakban szállásolták el őket. Addig a pillanatig nem is tudják, míg Amork, a fiatal nyílgyújtó meg nem jelenik.*
- Á, épp titeket kerestelek! Ne ijedjetek meg, de az a fránya banya ott ólálkodott a kunyhó körül, lehetséges, hogy be is ment.. Ismét próbáltam vele megértetni, hogy hagyjon titeket békén, de szerencsétlen egyre bolondabb. Úgyhogy rázártam a házának ajtaját, hogy legyen egy kis nyugtotok tőle.
*Biccent feléjük, majd nyugodtan elsétál - ekkor már mindkettejük észrevehette, hogy egy szálláson vannak. Mikor elérik a kunyhót, akkor ugyan még semmi furcsát nem vesznek észre, ám ha beljebb is mennek, akkor mindkettejük ágyán egy kövekből kirakott kupac díszeleg, szinte ugyanazzal az elrendezéssel. S ha ez még nem lenne elég, akkor a földön valami vörös anyaggal megrajzolt szokatlan motívumot is felfedezhetnek. Mikor jobban szemügyre veszik, váratlanul három halk kopogásra lehetnek figyelmesek valahonnan az egyik sarok felől - azonban látni nem láthatnak semmit egyelőre.*

// Rakori és Mogirs(NJK) //
*A hűsítő és kristálytiszta víz, a fába vájt kunyhók, s a fényesen repkedő bogarak igazán kellemes hangulatot szülhetnek. Hamarosan Mogirs is megérkezik a kunyhóhoz, ahol el is tűnik, s tíz perc múlva Bimbal is megjelenik a tó partján, aki morgó hangján az éjelf felé szól.*
- Tudnátok egy kicsit segítene nekem azzal a férfivel? Most ébredezik Imberragh, és szükségünk lenne olyanokra, akik már találkoztak vele. A többieket nem találtuk, így szeretnénk, ha pár percet ránk áldoznátok.
*Azzal meggyújt egy pipát az öreg, majd megvárja, hogy a hölgy kimásszon a vízből, s hogy szóljon Mogirsnak. Ha mindketten megérkeztek, akkor a férfi visszavezeti őket a fogadó felé, s attól egy két háznyira levő épületbe viszi őket. Átlép egy ajtón, majd megindul egy meredek, lefelé vezető lépcsőn, melynek az aljában masszív rácsok mögött ott ücsörög a kapitány, nagyon komor tekintettel*
- Nekünk nem akar válaszolni semmire, hátha ti többre mentek, hiszen titeket valamennyire ismer.. *mondja Bimbal, majd az óriás felé biccent* Gyerünk, próbáljátok szóra bírni, hátha megered a nyelve!

// Mylene(NJK) és Balin(NJK) //
*Amint elfogyasztották az ételt, a páros nyugodtan visszamehet a szobájukba, hiszen őket senki sem szólítja le, és senki sem kér tőlük szívességet. A fogadós asszony is nagy mosollyal engedi el őket, ám Mylene kezébe még egy szépen megtermett, ízletesnek tűnő dundi almát is belenyom azzal az ürüggyel, hogy olyan kis erőtlennek tűnik a hölgy.
Fent egy jó fél óra nyugalomban telhet el, ám az egyik pillanatban váratlanul rezegni kezd Balin füzére - ha az asztalra helyezte, akkor onnan leesik, a zsebéből kimászik, s ha a kezében van, akkor furcsa érzés kerítheti hatalmába. Ha Mylene is hozzáér, akkor ez az érzés egyre csak erősödik, míg nem egy erős hullám váratlanul arcon csapja mindkettejüket, s szokatlan dolog történik. Egy elmosódott kép jelenik meg előttük egy hatalmas városról, mely mintha a víz alatt lenne mélyen, ehhez pedig a tengeren hallott bús kórus melankolikus dallama is társul. A következő mozzanat egy szőke, hosszú hajú hölgyet ábrázol, aki egy sziklán fekszik, s zöldes uszonyai erőtlenül omlanak le a vízbe. A képeket csak pár pillanatig látják maguk előtt, majd egyre jobban kezdenek mosódni, míg végleg el nem tűnnek teljesen. A füzér is megnyugszik, mintha mi sem történt volna, ám Balin érezhet felőle egy enyhe húzást dél irányába. Mintha csak azt akarná mondani, hogy kövessék őt..*


149. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-21 14:44:47
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//Sellőzátony//

*Nagy nehezen rátalál a fogadóra. Az idegen környezetet hamar megszokja, de Rakori most van először egy dzsungel közepén, és a nyugodt hely túlságosan felkavarja. A fogadónak nem látja sok értelmét.*
~Nagy szerencséjük van. Végre egy örömhír az itt lakók számára, hogy nem feleslegesen dolgoztak ezen a helyen.~ *A pulthoz sétál és kér két kupica pálinkát. Majd megőrül a várakozástól, pedig csak egy percig tart míg a kocsmáros kitölti az italt. Felkapja az elsőt és leönti a torkán. Megelégedve sóhajt egy kéjeset. Számára a második legnagyobb veszteség a kalózhajón a pálinka volt. Csak a sok rum és a tengernyi víz. Szeretne addig inni, amíg nem érzi magát teljesen felvidulva, de mivel nem az a részeges fajta inkább fogja a második adagot és hátrább vonul egy asztalhoz. Felteszi lábait az asztalra és figyeli a beáramló embereket és egyéb lényeket. Hamarosan a Lennior szólal fel. Sokan az újak közül előremennek, de Rakori nem szeret cirkuszi látványosság lenni, ezért marad a helyén. Az új férfi hallatán szemei felcsillannak és lábait leveszi az asztalról. Kicsit nyújtózkodik, hogy átlásson a tömegen. Mikor meglelő keresettjét visszahuppan a székre és felhajtja az italt.*
-Lassacskán gyarapodunk.-*Súgja a levegőbe egy éles, gonosz vigyorral az arcán. Mikor a legtöbben elszállingóznak napi teendőjük felé, feláll és kilép a fogadó ajtaján. A szőkeség újra a látómezejébe kerül és ettől némileg felmegy a pumpa a fejében. Ujját kinyújtja és lassan elhúzza a torka előtt, hogy a szőke jól láthassa, mi is a terve vele. Önelégült vigyorral megy tovább. Beugrik neki a gyönyörű tó az ideiglenes lakóhelye mellett. Kedvet kap csobbanni benne egyet, akármilyen veszélyes is lehet az. Útközben megpillantja az új jövevényt és hamarosan beéri.*
-Üdv a mi kis magánbörtönünkben. Remélem majd jól fogod érezni magad.-*Megveregeti a férfi vállát és egy kétes mosollyal elkanyarodik a tó felé. Hamarosan odaér és a legtöbb holmiját leveti. Nem távolodik el nagyon a parttól, csak pár métert halad befelé a hűvös vízben. Felfekszik a víz tetejére. Lehunyja szemeit és próbálja kizárni a fejéből a sok-sok történést ami mostanában történt vele.*


148. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-20 16:39:03
 ÚJ
>Torr Wyrad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Megfontolt

// A Sellőzátony //

*Egy csobbanás, majd enyhe adrenalin roham veszi uralma alá Torrt.A lánynak a hálóból nemhogy lába nincs, hanem uszony van a helyén!És sellők persze csak a mesékben léteznek...Torr újdonsült barátja karon ragadja, majd elképesztő sebességgel húzni kezdi a vízben.Elég kellemetlen érzés, azt meg kell hagyni.Aztán mielőtt akár egy kis beszélgetésre is sor kerülhetne, Torr elájul.
Aztán felébred.És ismét kellemetlen módon, pofonok, és kérdések záporát kapja.Méltatlankodva, kissé fáradt hangon felkiált.*
-Elég már!
*Majd egy sóhajjal hátradobja magát, mit sem törődve a kérdésekkel.Úgy tűnik valami szigeten van, ahol az embereknek sajátos vendégszeretetük van.Hamarosan egy nő érkezik, aki egy kunyhóba támogatja.Torr végig csendben marad, és maga elé meredve gondolkozik.*
~Először egy uszonyos hölgyemény...Aztán meg ez a sziget...Direkt sújt engem a jóisten ezzel a sok hacacáréval?!~
*Mikor egyedül marad a kunyhóban, egy szitokáradat kíséretében toporzékol egyet, majd 10 percig fekve megnyugszik.
~Beszéltek valami fogadóról...Ideje megkeresni, talán fény derül rá, holvagyok...~
*Kisétál a kunyhóból, és az őt támogató nő irányadása szerint oda is talál a fogadóhoz, ahol elég sok ember gyűlt össze.Egy asztal szélének támaszkodva hallgatja az előadást, amiből kiderül számára néhány dolog, többek közt, hogy nem ő egyedül került ide...Habár mintha A Lennior nevezetű fickó beszélt volna valami kalózhajóról...Egy ponton mindenki megbámulja, mire ő csak zavartan biccent a népnek.Utálja a feltűnősködést, és ez zavarából ki is látszik.egy ponton elgondolkozik.
~Mágikus börtön?...Inkább bele se gondolok...~
Miután vége szakad az előadásnak, a fogadó fele elszállingózik.Mivel nincs sok kedve inni, egy kis sóhajtozás kíséretében megindul kifelé.Az ajtóban észrevesz egy igencsak szemrevaló hölgyeményt, de most valahogy nem épp az udvarolgatáson jár az esze.Inkább a pihenésen.Lassan battyogva megindul vissza a kunyhóhoz.*

A hozzászólás írója (Torr Wyrad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.20 16:40:28


147. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-14 22:51:07
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* A fogadóban a sziget teljes lakossága lassan, de összegyűlik és bámulják a nemrég érkezett embereket mintha valami idegen faj lennének. Amikor megérkezik Lennior úgy, dönt, hogy feláll és előrébb lépked a tömegben hogy lássa férfit. Lehet, hogy a szigetlakók még nem képesek bizalmukba fogadni az új embereket ez látszik onnan is, hogy hátrébbhúzódnak de azért körbe veszik őket. Karjait maga előtt keresztbe teszi. Lennior hosszú mondandójába kezd, amire a tömeg hangos nyüzsgésbe kezd, egy pillanatra Torra néz, végigméri majd ismét Lenniorra néz. *
~ Mágikus börtön nem is hülyeség. ~
* A férfi ezutáni megnyilvánulását követően megrándul az arca. Enyhén látszódik rajta, hogy nem tetszett neki a férfi megszólalása. *
~ Ezen a szigeten a te mágia tudóid nem sokra mennek. ~
* Morog egy sort, majd amint befejezte a vezér a beszédét. Odasétál a pulthoz, a fogadósasszonytól rendel magának egy pohár vizet. Lassan feloszlik a tömeg a fogadóban, csak páran maradnak. Felhörpinti a vizet, majd elindul kifele a fogadóból. Az épület előtt megáll egy pillanatra. *


146. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-12 15:41:05
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

* A falnak dőlve szemléli az egyre gyarapodó tömeget. Nagyon unja magát. Azon gondolkodik, hogy talán odébb kéne állnia, mikor megjelenik Lennior magára vonva a benn tartózkodók figyelmét. A nő nem igen figyel rá, nem hiszi, hogy tudna neki újat mondani, viszont mikor szóba kerül Torr felkapja a fejét.*
~ Friss hús.. ~
* Fut át egy perverz gondolat az agyán, amit, bár nem szívesen, de hamar elzavar. Nem akar gyanús ügybe keveredni egy olyan helyen, ahonnan nincs kiút. Majd ha lesz..
Az óriás szavai visszarántják a valóságba.*
~ Átjáró? Mágikus börtön? Mindig is irtóztam mindenféle varázstól, erre most nyakig vagyok egy ilyen őrületben.~
* Utálja magát, amiért ilyen helyzetbe került. Világéletében szerette a magányt, erre most a Sors összezárja ki tudja hány emberrel. Arcán halvány fintor fut át, viszont az "étel" szó hallatán gyorsan le is törli.*
~ Rég nem ettem semmi ínyemre valót.~
* Gondolja, majd odalép a fogadóshoz. Nem tudja, hogy mi szerepel az étlapon, de szerencsére nem túl válogatós, csupán egy kikötése van.*
- Valami véreset.. kérnék.
* Az utolsó szót kicsit késve teszi hozzá. Sok kocsmában megfordult már, de nem tudja, hogy itt mennyi udvariasságot várnak el tőle. Ha megkapja az ételt felemeli a tányért a pultról és körbepillant, hogy helyet keressen. Azon gondolkodik, hogy talán beszélgetésbe kéne elegyednie valakivel. Ekkor szeme megakad Chothalon. Hiszen ki lenne jobb partner, mint egy ork, akivel néhány óra múlva beleveti magát a vadászatba. És amit magának se vallana be: van benne egy szikrányi szimpátia a másik felé, amit a harci jellem és a sugárzó erő számlájára lehetne írni. De nem tehet róla, néha a legjobbak is hibázhatnak.
Úgyhogy elindul. ha az ork már helyet foglalt egy asztalnál, akkor vele szemben foglal helyet, viszont ha még mindig áll, akkor -a két lépés távolságot megtartva- áll mellé.*
- Úgy tűnik egy ideig kénytelenek leszünk elviselni egymás társaságát.
* Mondja, miközben kezével az ételt piszkálja, de szemét nem veszi le a férfiról. Nem feltétlenül számít válaszra, de most azt se bánná. Tudja, hogy előbb vagy utóbb az egyiküknek bele kellett volna pofátlankodnia a másik magánszférájába. Tania az előbbit választotta.*


145. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-10 22:14:37
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

// Torr Wyrad //
*A hordót cipelő munkás nem tágít, sőt, minél gyanúsabb pillantásokat vet Torr felé, aki ennek ellenére sem szólal meg. Tán a véletlennek köszönheti ugyanakkor a szerencséjét a férfi, hiszen a munkás mellett megjelenik egy társa, aki haragosan számon kéri rajta az egyik hordójukat, melyből hiányzik a fele rum. Ez időt pedig Torr ki is használja, s pillanatokon belül szeli át pengéje a hálót, melyből a halkavalkáddal együtt a hölgy is csobban a vízben. A férfi ekkor már tökéletesen láthatja az aranyhajú gyönyörű, mesébe illő zöldes uszonyát, mely derekából nő ki.
Ahogy a vízbe ért, pár pillanatig még lent marad, azonban nem úszik el, hanem int megmentőjének, hogy ugorjon, aki így is tesz, pont jókor, hiszen a két munkás a hordókat eldobva, hangosan ordibálva ered meg utána. A lány ekkor váratlanul megragadja Torr kezét, majd hatalmas gyorsasággal úszni kezd, miközben húzza magával a másikat. Alig tíz másodperc alatt tesznek meg egy mérföldet, így ebből a távból a kikötő fényeit lehet csak látni már, azt már nem tudják, hogy a munkások mit csinálnak - minden bizonnyal hevesen szitkozódnak, s próbálják keresni valahol a lécek alatt a vízben a "tolvajt".
Ezen a ponton a lány megáll az úszással, majd hirtelen a víz alá húzza Torrt is, aki ekkor már értheti haloványan azt az egy kis szót, melyet a sellő mond odalent.*
- Sajnálom..
*Ebben a pillanatban a férfi nyakán erősebben megüt egy pontot, minek következtében a megmentő elveszti az eszméletét. Ájulása alatt nem tudni, mi történt vele, merre járt, mit csinált vele a lány.. Arra ébredhet fel, ki tudja mikor, hogy egy erős kéz éppen pofozgatja.*
- Jól vagy? Mi történt? Te is a kalózhajóval érkeztél?! *kérdi tőle Lennior, a hajó és a falu vezetője* A parton találtunk rád nemrég.. Hogy kerültél ide? *mered rá nagy szemeivel, azonban legyint egyet, majd a nemrég visszaért Eijjarth lép hozzájuk*
- Lennior, az egyik család befogadta a Caith és az Ichaster nevezetű egyéneket.. *ekkor pillant rá Torr-ra* Elvezessem a kunyhóba?
*A férfi bólint egyet, majd Eijjarth felsegíti Torrt, s ha szükséges, akkor egészen a banya melletti kunyhóig támogatja a férfit. Ahogy odaérnek, épp akkor pakolja ki a házból az egyik ágyat két férfi, akik azzal magyarázzák ezt, hogy Caith számára szükséges lesz a másik kunyhóban - immáron a lakban két ágy marad, az egyik Eleisáé, a másik Torré.*
- Bár a neved még nem tudom, de abban a házban tudsz egy kicsit pihenni. Egy nemrég érkezett hölgyet szállásoltunk el ott, aki minden bizonnyal már a fogadóban van. Kérlek, ha elkészültél, te is gyere oda! *azzal egy út felé mutat* Ha erre indulsz, el sem tévesztheted, nagy tömeg lesz ott!
*Azzal hátat fordít a szőke hajú férfi, s elindul a fogadó felé, így Torr elfoglalhatja az otthonos ki házat, ahol még lágyan ropog a tűz.*

// Mindenki //
*Amint az utolsó személy is megérkezik a fogadóba, Lennior a pulthoz lép, majd feláll egy székre, s miután megköszörülte torkát, hangosan felszólal.*
- Hát akkor üdvözöllek benneteket szerény kis hajlékunkban.. *tárja szét kezeit* Először is a falu nagy része is itt van, így összegezném a dolgokat. *ekkor lehetőleg a jövevények előrébb álltak, mögöttük tömörül a nép* Ezeket az idegeneket egy kalózhajóról mentettük meg, két órányira innen. *ekkor az egész tömeg értetlen sustorgásba kezd, s a meglepettségtől alig bírják befejezni a beszédet* Csendet! *inti le őket Lennior* Ezt a másik férfit pedig nemrég találtuk meg a parton. *mutat Torr felé* Nem tudni, hogy került ide. A tény, hogy hosszú évek óta nem találtunk szárazföldet, emellett senki sem közelítette meg a szigetet.. *megvakarja fejét* Egyelőre fogalmam sincs, hogy kerülhettetek ide, s ami aggasztóbb, hogy az elmondottak alapján még egy napot sem hajóztatok, holott mi egy heti hajózás után sem találtunk szárazföldet. *ekkor ismét rázendít a tömeg, de a férfi nagy hanggal folytatja, s az érkezők felé pillant* Átjöttetek valami ködön is, ha jól értettem.. Más magyarázatot nem tudok, mint hogy az esetleg valami átjáró-féle lehet, vagy egy mágikus börtön zár el minket a külvilágtól, és most megnyílott egy kapu a köd által, bár *ekkor keservesen felkacag* ez egy hatalmas badarság.. Mindenesetre össze fogjuk dugni a mágiatudókkal a fejünk, és kitalálunk majd valamit, hogy hogy juthattok haza. Sajnos ez nem megy az egyik percről a másikra, hiszen eléggé kilátástalan egyelőre a helyzet, de meg fogjuk oldani. *bólint feléjük határozottan, miközben mindegyikőjükön végignéz* Addig is elkészült az étel, egyetek bátran, amit csak találtok, több fogás is van. Ha jól tudom, ketten a vadászcsapattal tartanak majd *pillant Chothal és Tania felé*, két óra múlva indulnak, addigra legyetek ott a kunyhótok melletti kapunál. A többiek pedig szabadon járhatnak a városban, s amíg ki nem találunk valamit, addig kérlek, foglaljátok el magatokat valamivel. Itt a fogadóban bármikor kérhettek ételt, italt, s igyekszünk teljesíteni a kívánságaitokat! Akkor hát.. Nemsoká találkozunk!
*Azzal biccent a tömeg felé Lennior, majd lemászik a székről, s a falu lakóival együtt távozik a fogadóból. Egyedül az öreg Bimbal marad csevegni a fogadósasszonnyal, aki kedvesen és vidáman válaszol, s próbálja teljesíteni a jövevények kéréseit. Ha helyet foglalnak az asztalnál, akkor egy fiatal lányka és egy fiúcska viszi eléjük az ételt, amit választottak. Ezt követően pedig a falu élete tovább folytatódik - valaki a házában főzicskél, valaki takarít, valakik csevegnek a kunyhók előtt, egy-két boltos várja vevőit.. A jövevények pedig remélhetőleg el tudják foglalni magukat - most sok idő van arra, hogy ténylegesen kipihenjék a fáradalmakat, s hogy egymást jobban megismerjék. A későbbiekben talán nagy hasznuk válhat belőle..*


144. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-10 11:03:26
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Miután végre mindenki választott szállást, követi Mertant akik udvariasan bemutatkozik és magyaráz mindenfélét q házról, de Rakori nem figyel rá. Szeretne a tóhoz rohanni és beleugrani, ám a gyanú feléled benne. Túl szép ahhoz, hogy ne legyen benne valami veszélyes. Így hát inkább a hatalmas fára viszi tekintetét. A ház elég hívogatónak tűnik, de a meghalt házaspár gondolata lerontja a képet. Az ajtón belépve, minden teljesen takarosnak látszik. Az emeletre felérve megpillantja a kétszemélyes ágyat. Felvonja az egyik szemöldökét és körbetekint a szobában, hiszen két ágyról volt szó. Mivel a második látszólag nem létezik, ezért csak megvonja a vállát és Mogirs mellé ledől az ágyra.*
-Engem nem zavar az egyágyas dolog, csak ne túrj le, mert attól ideges leszek.-* Pillant oldalra, majd a kis ablak felé fordítja lélektükreit és a kék, tiszta eget szemléli. Megunva lemegy a lépcsőn a konyhába és némi éltető pálinka után kutat, de nem jár sikerrel. A legtöbb polc üres. Szomorú ábrázattal indul a fogadó felé. Eszébe jut lakótársa.*
-Én elindulok a fogadóba.-*Tájékoztatja röviden a férfit. Nem siet, szeretné átélni azt a kevés nyugalmat ami kijár neki.*


143. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-08 22:44:08
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Figyeli, ahogy egyre csak fogyatkoznak az emberek a kísérők társaságában majd egyszer csak ráesik a sor. Egy fiú, aki elkíséri őt a banya melletti házhoz nem sokkal alacsonyabb nála. Aranyos, fiatal kedves fiúnak tűnik. *
- Üdv, Amork.
* Eleisa arcára széles vigyor ül ki miután végighallgatja a fiú jókívánságát. Elindulnak, majd körülbelül egy negyedórás séta után meg is érkeznek. A házsor, amibe az általa választott kunyhó is beletartozik nem a legszimpatikusabb jellegű, de nem igazán zavarja, legalább van hol aludnia. Figyeli, ahogy a fiú először a kunyhóra mutat, majd a banya házára pillant egyenesen be az ablakon, amikor a fiú oda kiált. Kifejezéstelen, közömbös tekintet intézz a banya irányába majd újra a fiúra néz, immár kedves arckifejezéssel. Bólint köszönés képpen. *
- Köszönöm a segítséget.
* Szól a fiú után, majd miután eltűnt lassú, el nem sietett léptekkel elindul a ház felé. Megáll a romló állapotú fa mellett. Megdörzsöli a fa egyik levelét. *
~ Időnként öntözni kéne. ~
* Sóhajt egyet, majd benyit a kunyhóba. Átlép a küszöbön, majd bezárja maga mögött az ajtót. Kellemes csalódás érte a kunyhóval kapcsolatban, azt hitte rosszabb állapotban van mint ahogy gondolta. Ennek ellenére otthonos kis ház, a sötétbarnára festett falak csodás hangulatot teremtenek a kunyhóban, erre az otthonos hangulatra a kandalló kellemes meleget árasztó hője is rátesz. Nem igazán zavarja, hogy három ágy van a kunyhóban, elsiklik felette. Leül a kandallóhoz legközelebbi ágyra, bámul ki az ablakon. Tíz óra körül felpattan az ágyáról, megmossa az arcát, ujjaival átfésüli a haját majd elindul a fogadó felé. Bő negyedóra alatt elér a fogadóhoz, belép, majd leül az egyik szabad asztalhoz. Várja, hogy történjen valami. *


142. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-07 23:03:02
 ÚJ
>Mogirs Appen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

*Végül minden egyes új jövevénynek sikerült kiválasztani a szállását ahol majd az estét tölthetik. Mogirs szerencsésnek mondhatja magát hisz egy olyan helyre mehet ahol nincs semmi rossz tényező. Esetleg ha valaki nem kedveli a kis tavakat, akkor annak ez nem jó hely. A helyválasztás végül is nem rajta múlott, Rakori volt az aki gyorsan lecsapott a jó helyre és persze Mogirs nem utasíthatta vissza a felkérést, hogy vele tartson.
Mertant úgy követi mintha bízna benne, és végül is bízik benne, hisz csak tudja merre kell menni és nem tűnik egy balhés alaknak. Körülbelül öt perces séta után már meg is érkeztek a tóhoz. Sokaknak elállna a szava, hogy micsoda gyönyörű egy tó ez, meg még hasonló ömlengések, de Mogirs csak egy pillantást vet rá. Nem hatja meg az a kis állóvíz, elég volt neki most a sok vízből egy jó darabig.
Amikor már a fába vájt ház ajtaja előtt állnak épp egy fiatal gyerek lép ki onnan, épp végzett a tisztogatással. Belép az ajtón és egy kellemes hely fogadja. Nincs vele kivetni való, igaz most akár egy szalmával kitömött zsákon is tudna pihenni, aludni viszont nem. Nem álmos, csak fáradt.
Körbenéz a földszinti szobákban majd megcélozza a lépcsőt és felmegy az emeletre ahol a hálószoba van. Persze amire számítani lehetett, hiszen ez egy olyan szerelmi fészek szerűség, csak egy nagy ágy van. Ez a dolog nem lepi meg Mogirst az ággyal nem törődve az ablakhoz lép és kitekint a tóra. Egy darabig nézi a csillogását majd hátat fordít neki és leül az ágy szélére.
Egy jó nagyot sóhajt, majd lehajol és csizmáját próbálja levenni. Az első nehézkesen le is jön a lábáról, a másodikkal már nem volt gond az könnyedén lecsusszant. A két lábbelit egymás mellé állítja a falhoz, majd kissé szakadt lilás köpenyét is leveti a csuklyával együtt és azt az egyik fogasra akasztja. Eddig még nem lehetett látni mi is rejlik a hosszú ruha alatt. De nincs semmi meglepetés, egy fekete vászonnadrág és egy barnás ing ami még új korában talán fehér lehetett. Ezek a ruhák vannak rajta és ezekben ül újra le az ágyra majd hátradől és megpróbálja kinyújtóztatni, megpihentetni tagjait amíg nem jön el az az idő, amikor a fogadóba várják őket.*


141. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-05 19:32:13
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Láthatóan Tania felfogta az ork mit mondott. Nem kíván fölöslegesen fecsegni vele... olyan emberi dolgokról, mint kapcsolat, magány és a többi. Olyan emberes és elfes dolgok.
Chothalt a hétköznapi élettel kapcsolatos és érzelmi dolgokkal kapcsolatos dolgok őrületbe kergetik.
Őt a történelem, háborúk, harcászat, küzdelem és fegyverek érdeklik... semmi más. No meg esetleg a borászat.
Ami viszont a nőt illeti... gyanús a veleéig. De legalább tart tőle. Honnét tudja ezt Chothal?
Bestiális ösztönök és megérzések. Az orkok közel állnak az állatokhoz, amik megérzik a félelmet és kételyt. Chothal is megérzi... valamilyen szinten és a nő tudja, hogy nem tanácsos Chothalt a rossz oldalára fordítani.
Plusz egy pont ami miatt már az ork nem kell tartson tőle... kivéve ha nem azon csendes őrültek közé tartozik akik egyszer csak idegbajt kapnak.
Az ork szótlanul cammog a kísérő és az elf után, míg nem elérik a vadászházat. Ami fegyvertár volt.
Az ork lép be utolsónak és inkább előbb körbe szaglászik, mint sem megfogdossa a hely elemeit. Megteszi, aludt Ő már híd alatt és régi csatornában. Ez ahhoz képes fejedelmi.*
-Vadászat? Ennek semmi akadálya.
*Mondja az ork beleegyezően. Hiszen már rég vadászott. Jó lesz ismét vadra lőni. Ő sajnos sosem volt jó vadász... a vadászatot csakis művészetként lehet kezelni. Chothal pedig inkább a kard művészetéhez konyít mint sem az íjéhoz.
Miután a kíséret távozik egyedül marad ezzel az idegen elf nővel. Érzi a levegőben a szagát a nőnek. Ingerlő és felbújtó. Ahogyan a bizalmatlanság is...
Az ork is tartja magát a játékszabályokhoz. Egy szót sem szól. Csak egy régi nótát dúdol s mondogat halkan monoton. Ork nóta, ami a részeges vaddisznóról és egy mókus barátságáról szól. Fura egy nóta, de az orkok is egy fura népség.
Levetkőzik. Leveszi a csuhát és csuklyát. Ami eddig hátát és mellkasának egy részét fedte be. Háttal van a nőnek.
Páncélja kerül elő, ami hol keményített bőrből, hol pedig acélból van. Hátán csak acél illesztések vannak, míg a mellkast védő rész inkább bőr. Ez a hátbatámadás és egyéb dolgok ellen nyújt némi védelmet, s ami még különleges a masszív nyakvédő ami része a páncélnak és hála a csuhának el is van rejtve. Ez védi az orkot a fojtóhuroktól és esetleges nyaktámadásoktól. Kényelmetlen de praktikus és csak a ruhaanyag nélkül vehető észre.
Leveszi maszkját is és csizmáját is, majd behuppan az ágyba ami megreccsen. Páncélját direktbe nem vette le... egyértlemű utalás a másiknak. Nem bízik benne.
Pallosát is magával vette, egyedül számszeríja maradt az ágynak támasztva és zsákja.
Lehunyta szemét és nyugovóra tért. Ellentétben a másikkal Ő nagyon nyugodtan tudott aludni. Nem tartott attól, hogy támadás éri. És ha éri is... nem fogja több érni hiszen eléggé magabiztos. Az évekkel tapasztalat jár. Nem ma kezdte már...
Később Ő is felébred s direkt később indul a fogadó irányába, mint Tania.
Lassan szedelőszködik össze, s csak az alapokat viszi magával. Kötél, kard, számszeríj páncélzat és a csuha no meg a maszk.
Ő is a fogadó felé megy s még csak a lakótársa irányába sem tekint vagy nem is keresi. Csak egy sört kér a pultnál és várja az eljövő fejleményeket. Teljes vasban.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1380-1399