Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

860. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-12 03:31:49
 ÚJ
>Nerilil Anywor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

//Taran//

* Merész vállalkozás a mágus részéről, hogy csuklójára fonódnak ujjai. A felvillanó szempár sem riasztja vissza. Ösztönösen mozdul, s ha sikerül fordít a helyzeten, hogy immáron az ő ujjai vájjanak az inak közé, melytől a másik kezében zsibbasztó érzés kezd terjedni. Egy szempillantásnyi idő múlva azonban eresztenek ujjai, az elszánt ajkak szelíd mosollyá görbülnek. *
- Jól van.
* Emeli fel kezét, s lép hátra egyet. *
- De kihallott már olyat, hogy egy kalózhajón vizet isznak? De nem baj, több marad nekünk, a rum gyorsabban fogy, mint a víz.
* Ránt egyet a vállán, s indul a dolgára. *

//Zara//

*Meglepetésként éri, a derekát átölelő karok, hogy szembe fordítsák támadójával. Az ismerős kékség vészesen közeleg, s csak pár pillanat elteltével fogja fel, hogy ajkaira ajkak tapadnak. Tágra nyílt szemekkel szuggerálja az arcukba lógó szőke tincseket, mintha attól várna magyarázatot, a tekintetében vibráló kérdőjelekre. Elég meggyőző válasz Zaranir kitartása ahhoz, hogy végül lehunyja szemeit, s viszonozza a csókot. Kissé értetlen, kissé zavart arcán halvány mosoly. Váratlanul érte, ez a másiknak sem lehet kétség. Lopva pillant a kormány mögött álló Kócosra, majd szégyenlősen süti le szemeit. *
- Vigyázok. De rád se legyen panasz.
* Bólint, s mivel nem tartják, fel a továbbiakban visszamászik a helyére, ahogy azt kiadták parancsba.*

* Ennel hamar túlesnek a részleteken és saját kis raktáruk számbavételezésén. Néha maga is meglepődik, mily keveset beszél a hóhajú s mégis milyen beszédes az a csend mely körbe öleli őt. A tekintete, tartása csak az ajkán végig futó mosoly. Amint magára marad, a vödör tartalmát, még a barlangban összeszedett rágcsálnivalókkal is növeli. Mert ezek inkább azok, mint normális étel, de több mint a semmi. És irigynek sem irigy, halkan koppannak a vödörben a diók s mogyorók, az a pár alma, melyet a táskájába rejtett. Göjény is kibújik óvóhelyéről, hogy a korláton futkározzon végig, majd vegye birtokba az árbocrudakat, hogy felfedezze a hajó minden zugát. Neri utána is kap, de hiába az gyorsabb nála, de szerencsére nincs gond, legalábbis addig, míg meg nem rág néhány kötelet vagy pottyan bele a vízbe. Na meg míg nem Nadot találja túlságosan érdekesnek.*

//Aldi//

* A látóhatárt kémlelve könyököl a korláton. A kikötőt elhagyó bárkákat, a csillagos eget, s az éjsötét, mindent elnyelő tengert. Lenyűgöző látvány nyújt számára, hisz még sosem látta így a tengert. Ámuldozásából egy vendég rázza fel. Döbbenten mered a félvérre majd a felé nyújtott batyura. Nem szól egy szót sem, csak biccent. Egy órán belül – de még talán annyi sincs - másodjára lepi meg Démon. Szinte már kényelmetlenül érinti a dolog, meglehet, ezért sem szól. A korlát peremére helyezi a csomagot, de mielőtt feltárná, végig futtatja tekintetét a félmeztelen férfin. Orrát félre húzva gondolkozik, végül lehajol a takaróért, melyet még a Szőke küldött fel neki. *
- Terítsd magadra! Rossz rád nézni.
* Dobja oda a másiknak egy hevenyészett mozdulattal. *
- Mi van benne? Mérgezett?
* Kételkedve áll neki kibontani a csomót, sandán oldalra pillantva a másikra. Meg is kordul a gyomra, amint felszabadulnak az illatok, bár a hal nem tartozik a kedvencei közé, de valószínű, hogy muszáj lesz megbékélni a gondolattal, hogy ez lesz reggelire, ebédre és vacsorára is. Megvakarva halántékát méregeti az ételt egy darabig, hogy utána neki álljon, bevállalva a rizikóz. A halból tör egy darabot, majd a krumpliból is négy ujja közé fog egy kisebb mennyiséget, hogy a szájába szórja, kanál híján. *
- Hozhattál volna valami eszközt is, de köszönöm. Te, nem eszel?
* Bök fejével az étel felé, ahogy próbálja a lefelé guruló krumpli darabokat a szütyőben tartani, hogy abból minél kevesebb peregjen le. *
- Békés és gyönyörű. De az a jó, ha békés, nem?
* Emeli fel kérdőn tekintetét, nem tudja elképzelni, hogy az ellenkezője jobb lenne. A halat ropogtatva hallgatja a férfit, ha az esetleg egy - egy mondatnál, hajlandó többet beszélni. Minden mozdulatát követi Démonnak, talán egy kis kíváncsisággal fűszerezve. Idegen neki az érzés, legalábbis a szirteknél történtek után. *
- Miért jöttél, Aldi?
*Hangzik a kérdés, mely váratlan is lehet, ha hosszabb szünet áll be az amúgy sem gördülékeny beszélgetésbe. Szemöldöke kérdőjelet rajzol, ahogy a sajátjához hasonlatos borostyán szemekbe fúrja tekintetét. *




859. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-11 21:49:33
 ÚJ
>Taran Laton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Lelkes érdeklődők//

*Az érdeklődők sora természetesen itt nem ér véget. Közelebb sodródik az a nő is, aki nem is túlzottan régen ajándékozta meg egy vödörrel. Ám tipikusan jellemző rá, ami Nadra is. Egyik kezével ad, a másikkal elvesz! Még egy közös pont. Vagyis csak el venne, mert, ahogy Nerilil keze a rumos butykoshoz közelít, valami mérhetetlen önvédelmi reflex kapcsol be a mágusban. Tekintete felizzik, a jobb keze pedig nem túl erősen, de annál határozottabban a lány csuklója köré fonódik, hogy kissé odébb lökje a kacsókat, ha tudja.*
-Víz van benne! Megfosztanál az egyetlen dologtól, ami egy kicsit jobb színbe hoz, és lenyugtatja a háborgó gyomromat!?
*Összehúzott szemöldökkel méri végig a kalózlányt, miközben látványosan sokat javul az állapota. Úgy tűnik, hogy gyógymód lehet a rum védelme, mert elfeledi minden búját és baját?*
-Szégyelld el magad!
*A helyzetet szerencsére Wram és Dynti menti meg. Az utóbbi azzal, hogy kissé távolabb sétál, miközben a tőle megszokott módon dirigál. A tűzmágus elmosolyodik egy pillanatra, főleg, hogy a gyömbérről megpróbálja bemesélni neki a nyilvánvalóan képtelen dolgot.*
-Én!? Rumozni!? Komolyan mondom! Minek néz itt mindenki, alkoholistának!? Rumot akkor ittam utoljára, mikor a Rumosban meghívtál! Eh!
*Legyint egyet, miközben morog még valamit az orra alatt.*
-A kabinomban leszek.
*Feltéve, ha lesz neki saját. Ha nem, akkor kerít valami félre eső sarkot magának, ahol nyugovóra térhet. De előbb megvitatja az alvószerét az ork cimborájával.*
-A pálinka az meglehetően jól hangzik!
*Bánja is ő a gnómretket, amíg pálinka az alapja!*
-A helyet meg nem há...
*Teszi egy pillanatra a szája elé a kezét, miközben eszeveszett módon rohanni kezd a hajó korlátja felé. Kihajol fölötte, és lám, a második áldást nem a vödör, hanem a tenger kapja!*
-Rohadj meg! Megérdemelted!
*Személyes bosszút kell állnia a vízen, amiért ezt tette vele!*
-Hol tartottunk!?
*Kérdezi a mögötte álló orkot, de az addigra már eltűnt a fedélzetről. A mágus legyint egyet, majd megöleli a legjobb barátjává vált vödröt, és keres némi vizet, hogy kiöblítve annak tartalmát is a tengernek adhassa. Ha végzett, újdonsült hálótársával vonul el a kabinok felé. Itt-ott nekiütközik valaminek, és csörög picit, de miközben ütemtelen kísérőt ad a bárd muzsikájának, végül épségben eljut a fekvőhelyére.*

A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.11 21:54:05


858. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-11 16:17:40
 ÚJ
>Enrakhala Nieth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Mivel Neri kezdi az őrködést, ő fürgén le is mászik a kosárból. Mindenki el van foglalva valamivel vagy valakivel, így hát egyenes útja vezet lefelé, hogy aludjon egy jót, mielőtt a terep felügyeletében rá kerül a sor. Kabin, vagy valahol egy kis sarokban lel helyet, neki édes mindegy, megtanult alkalmazkodni a körülményekhez, és megbízatásai meg kiképzése során aludt már sokkal rosszabb helyen is. Lassan hát álomba is szederül, hiába tör ez ellen valaki galádul. Hogy ki a fene akar az éjszaka közepén zenélni? Ha nem lenne jó alvókája, biztos, hogy a vízbe lökné most rögtön, és egy pillanatig sem érdekelné, hány szemtanú látja.
Lágyan ringatózik alatta az ülés, csak néha lendl meg jobban a csónakot irányító siheder ügyetlenkedése nyomán. A jégkék szempár rá villan, de nem tesz zsörtölődő megjegyzést. Talán a verőfényes napsütéstől van jókedve, talán csak az a gondolat csitítja, hogy hazafelé tart végre. A mostani feladat, amivel megbízták, megint kihívásokkal teli, de sikeresen elvégezte. Oldala még sajog egy kicsit a bekapott ütésektől, de annyi baj legyen. Várja az ékszerkészítő tanítványa. A férje.
Újabb döccenés, ahogy a csónak eléri a kikötő helyet a kanálison. Újabb és újabb kilengés, de végül csak sikerül a fiúnak elég közel evickéltetnie a csónakot, és kikötnie. Enra kotorászik néhány pillanatig bőr felsőruházata alatt, míg ujjai rálelnek az egyik pénzes erszényre. kivesz belőle néhány aranyat, és a fiúnak pöccinti őket. A siheder ezt bezzeg hamar, ügyes kézzel elkapja, és széles vigyorral a kölyök képén veszi tudomásul, hogy egy csengő tallérral többet kapott. Hogy miért? Mert ez egy szép nap.
A hóhajú félvér apró mosollyal az arcán pattan ki fürgén a csónakból, s indul el a járókelőkkel jócskán megtűzdelt utcán. Balját szemmagasságba emeli, mint mindig, amikor már közel jár a kis házukhoz, az ezüst gyűrűn megcsillan a napfény, mintha a nagy világító égitest is a csodájára járna, akárcsak a viselője. Egyszerű darab, látni, hogy a készítője már rendelkezik tapasztalattal a fémek megmunkálása, formálása terén, de még távol áll egy igazi mester szakértelmétől. Akárhogy is, ha egy nemes is viselné ujján az ékszert, bármelyik tehetősebb polgár fizetne érte, hogy ajándékba adja asszonyának az egyszerű, de szép példányt.
A szeme sarkából még éppen elkapja, amint egy fekete hajú ember kölyök kipécézte magának. Már el is indul felé, ám egy barna hajó, vele egy korú jó akarója hamar elkapja a kezét. A másik kölyköt ismeri, pontosabban tudja, kihez, mihez tartozik, a klánjuk egyik szövetségesének csór el ezt-azt. A figyelmeztetés még idejében jött, hogy nem jó célpontot talált magának a kölyök.
A hóhajú félvér befordul a következő utcasarkon. Lendület miatt kissé imbolygóra sikerül a lépés, ami szokatlan tőle, de betudja a fáradtság és az öröm keverékének. Egy rövid séta, és már ott áll az ajtóban. Már emelné a kezét, hogy a megszokott kopogással jelezze érkeztét, ám meggondolja magát, és egyszerűen benyit.
Az est különösen hideg szeleket ereszt szabadjára, ahogy belép a néma csendbe boruló házba. Az ösztönök azonnal riasztják, valami nincs rendben, valami történt, valamilyen veszély fenyeget. Ruhája takarásából azonnal előkerül a két hosszútőr, s óvatos, néma léptekkel halad beljebb. Sehol senki, semmi nem mozdul. Az a test sem, ami a szoba hátsó felében fekszik egy méretes, sötétlő tócsa közepén.
Ne kell látnia az arcot, hogy tudja, ki az. Döbbenet és fájdalom hasít belé, szorítása a két tőrön azonnal elgyengül, és a két penge egyszerűen kifordul a kezéből. Hiába sikítanak az ösztönök, hogy ez hiba, halálos hiba, kábán botorkál tovább, míg a holttest mellett térdre nem rogy. Észre sem veszi, mikor eredtek el könnyei, miközben félve érinti meg a már kihűlt testet. Lassú mozdulattal húzza az ölébe a férfit, képtelen feldolgozni, hogy mi történt, még nem. Az egyetlen, aki elfogadta olyannak, és annak, amilyen, aki, nincs többé. Mintha tőrt döftek volna a szívébe.
A fájdalom a következő pillanatban valósággá válik. Az üveges szemek egyszeriben rámerednek, a véres ujjak ráfonódnak az orgyilkos tőrére, ami immár gazdájuk mellkasába marva fakasztanak vért és halált. Hitetlenkedve nézi, amint a holtest mozogni kezd. Hogy került hozzá a tőre? Hogy képes mozogni? Halott. Halott!
Már fordulna, hogy felkeljen, hogy meneküljön, ám egy másik férfi, áll mögött, és vigyorog rá ugyan olyan üveges tekintettel, hulla fehér bőrrel. Nyakán a fojtóhurok nyomát jól látni, ahol a bőrbe mart a zsinór, cafatokban lóg a rothadó hús. Az aranyozott acélkarmokba bújtatott kezek a lány torka után nyúlnak. De... ez nem lehet. Ő is halott! Ő maga ölte meg, ott a torkán a bizonyíték.
Levegőért kapkodva riad fel álmából. Nem ismeretlenek számára a lidércnyomások, de rég volt már, hogy zihálva, szinte csatakosra izzadva ébredt egyből. Azonnal felpattan, és felrohan a fedélzetre, hogy szívjon egy kis friss levegőt. Az arcába csapó hideg, sós levegő magához téríti valamelyest, a de rémálom képeitől nem szabadul egykönnyen. Legyen átkozott az, aki visszahozza a holtakat. Többszörösen is! Hosszú hajába, belekap a szél, lengeti mögötte, arcába fújja. Eddig sosem zavarta, most mégis ingerülten nyúl egyik tőre után, hogy néhány pillanat alatt jócskán rövidebbre nyírja loboncát. A levágott, hófehér tincseket rögvest a tengerbe szórja, mintha valami furcsa áldozat lenne a szeszélyes vizeknek. Aludnia kellene még, de nem megy vissza. Nem tudna aludni, vagy csak a rémálom folytatásától fél? Ingerülten dörgöli meg orrnyerge két oldalát.*


857. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-11 11:24:51
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*A bemutatásokat megkapja, bár nemigen hisz a némber szavaiban, miszerint bármiféle mellékes megjegyzés nélkül szolgáltatta volna az információkat. Kivételesen csendben hallgatja végig a mondatokat, miközben sorjában végignéz a bemutatott embereken. Csak a közelgő mitugrászra kapja vissza a fejét. Nem tesz megjegyzést, holott tudna mondani egyet s mást az idegen bolhának, ki remélhetőleg távol marad a kutya szőrétől.
A továbbiakban inkább kardjai élezésével foglalkozik, leülve kicsit odébb a kormánytól, ügyet sem vetve másra. Egészen addig, míg útjára nem indul a Lélekvesztő névre rászolgáló ladik. Akkor helyére téve fegyvereit, lábaira tápászkodva figyeli az irányt és a szorgoskodókat, kik inkább ügyetlenül, mint ügyesen végzik munkájukat. Talán ezért, na meg a boszorka életének óvásáért veszi rá magát, hogy a kötelekhez álljon. Erősen tartja a megragadott darabot, húzva azt, ha kell, vagy akár valamicskét engedve rajta. Nem úgy áll hozzá, mint egyesek, sokkal inkább úgy, mint aki már nem egyszer csinált hasonlót. Amint a hajó irányba áll, az utasítást hallva kiköti a kezében lévő kötelet annak helyére, hogy ott hagyva iménti helyét, visszalépkedjen újdonsült kapitánya mögé.
Az egy helyben való álldogálás, nem épp kedvenc időtöltése. Olykor-olykor az árbockosárra emeli tekintetét, felvágyva oda, hogy elnézhessen a messzeségbe, szemlélve a távolt. Vagy vissza a kötelekre, melyek immár rögzítve tartják a vitorlát. Emlékek ezrei lepik el, némaságba rántva a félvért, ki alaposan megfigyeli a fedélzet deszkáit, az azokba vert szögeket, és a rájuk taposó lábak tulajdonosait, felidézve a rövid beszámolókat, melyeket kapott. Ezekhez próbálja társítani saját megállapításait is, hogy bővebb legyen a kör. Néhányan talán szimpatikusnak is mondhatók, egyesek azonban meglehetősen ellenszenvesek, miként a susmusolók is, kik minden bizonnyal terveznek is valamit. Ujjai őket figyelve, kardjára vándorol. Elgondolkozik azon, hogy közelebb menjen, ám inkább megáll. Egy apró gondolat üt szöget fejében, mégpedig az, hogy ha mindenről tudna, akkor oda lennének az esetlegesen szórakoztató meglepetések, melyek eljövetelekor akár még jól is érezhetné magát.*
- Terveznek valamit… *- jegyzi meg, inkább csak magának, de kellőképp hangosan, hogy a kalóz is hallhassa. Nem tesz mellé újabb megjegyzést. Csak áll, eleget téve védence kérésének. Mellette van és nem tesz semmi különöset. Mi kellene még? A férfi fel tudna sorolni néhány dolgot. Egyszerűen idegesíti a tétlenség. Olykor-olykor lép egyet jobbra, vagy éppen balra, hogy ne csak egy helyben álljon, vagy épp kerül egyet a hajón, hogy aztán visszatérjen korábbi állomására, a kormányos mögé. Órákon át szenved toporgásában, mire az est folyamán felmentést kap. Túl békés volt ez a nap, bár ehhez a csürhéhez nem biztos, hogy más kellene, míg nem tanulnak bele a kalózéletbe.*
- Tényleg aludni küldesz? Ha elmennék, kivel tudnál beszélgetni? A kosárba mégsem kiabálhatsz fel, nemde? Bár ha belegondolok, másoknak talán a beszéded hangereje is felér az ordibálással *- vigyorodik el szemtelenül.*
- Fura ez az egész… De! Ahogy akarod, Kapitány! *- nevet fel, majd az örökölt kalapon lök egyet, hogy az Nadae orra elé bukjon.
Azon nyomban megindul lefelé, a hálókörlet helyett azonban a konyhát keresi meg. Éhes. El nem mondhatja, hogy mennyire, emiatt pedig kénytelen lesz főzni magának valamit. Az élelmiszerek között válogatva kikap néhányat, melyből kedvére valót kreálhat, csakhogy végül nem egy emberre valót. A bolha muzsikája mellé hamarosan sülő hal illata lengi be a hajót, miközben kés deszkán való csattogásának hangja szűrődik ki a konyhából. Nem foglalkozik azzal, hogy esetleg lehet ott más is, például a kijelölt szakács. Annak főztjében nem bízik túlságosan. Az elkészült fogást, mi némi pürésített krumpli, a hal mellett, tányérokra pakolja, a tányérok egy részéből batyut csinál, melyeket oldalára akaszt, míg a másik hármat magával viszi. Ő már jól lakott a főzés közbeni csipegetésben. Egy kicsit evett ebből, egy kicsit abból, miközben az alapanyagokat ízlelgette, miként az elkészült étket is. Az egyik tányért Bress kabinja előtt teszi le, némiképp csörömpölve, a zenéért, mi jó kedvre derítette, elmerítve a nosztalgiában. Nem hagy arra időt, hogy a bent lévő láthassa, hogy ő járt arra. Egyszerűen eltűnik onnan, amilyen gyorsan csak lehet. A többivel a fedélzeten jelenik meg, hogy kapitányához lépve levakarja annak egyik kezét a kormányról és kezébe nyomjon egy adagot.*
- Egyél! *- szól rá, ellenkezést nem tűrve. Az étel gőze fehéren száll a magasba. Akár még Dynti is kaphat egy tányérral, amennyiben Nadae mellett ácsorog még.*
- Figyelj rá, hogy egyen! *- utasítja a vöröst is, amennyiben kiosztotta adagját. Mikor pedig kezei felszabadulnak, fürgén megy fel az árbockosárba, hogy az ott lévőnek, vagy éppen ott lévőknek adja a batyuba csomagolt ételeket. Nem megy le azonnal. Szó nélkül áll, hogy a távolba meredjen. Most érzi csak igazán, hogy újra hajón van. Elnézve a végtelen tengerre, a távolodó kikötőre… Mikor azonban visszanéz, le a boszorkányra, kezei hirtelen rándulnak ökölbe, s csak mered rá, miközben lassan mosolyra húzódnak ajkai. Mélyet szippant az egyre hidegebb levegőből. Nyújtózkodik egyet, kissé megropogtatva a sok alvástól elgémberedett hátát, majd újra a távolba néz, alaposan körbelesve.*
- Túl békés.


856. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-10 19:56:07
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Dynti//

*Nem tudja, hogy végül Démon elmozdult-e mellőle. Mindenesetre csak bólint a bárdnak, ki nyugovóra tér. A kedvenc orkja - s kedvenc legénységi tagja is - elmegy aludni, utána. Persze miután a Gigerlével tárgyalt. Továbbra sem tetszik neki a mágus, de ez már az ő baja. Valamiért a Vörös benne is megbízik.
~Pff.~
Jegyzi meg magában. Ha azon a nőn múlna, minden jött mentbe megbízna. Aztán meg megöletné magát. Még annak idején neki is lelkesen mesélte el, mi történt vele. Aztán ki tudja, bele sem gondolt, hogy felbérelhették volna ellene.*
- Ostoba.
*Nyöszörgi inkább csak magának. Meghallja a lány méltatlankodó hangját. Már előre sóhaj szakad fel torkából, hát még amikor meghallja annak a hangját, s inkább szavait, amit neki szánt.
Kezét felemelve kapar végig arcán. Szinte nyúzott szemekkel tekint a másikra.*
- Mégis mi a fészkes fene tartott ilyen sokáig? *Fakad ki, majd legyint is, hogy nem is ezért hívatta magához. Hangját lejjebb veszi, hiszen sajnos sok a kéretlen fül. Nem tudja, hogy meddig jutnak el a hangok, ha normálisan beszél.
Az üveg rumot, újra az ajkaihoz emeli. Megvárja, amíg a bárd alakja teljesen eltűnik a szeme elől.*
- Gondolom újságolta, hogy mi lett. *Utal a férfira, s reméli, a nő nem fog most kivételesen értetlenkedni.*
- No, te felelsz érte. Ahogy itt mindenkiért. Neked adom ki a parancsokat, de ügyelsz arra, hogy mindenki a dolgát végezze. *Már el is felejtette, hogy milyen jó a kapitányi lét. Neki szinte semmi dolga, csak dirigálni kell.* - Ha hibázik, téged veszlek elő. Ez a te bandád.
*Jelenti ki határozottan. Bárhogy is beszélt vele mind Wram, mind Rinan, akkor is hiszi, hogy a nő az, aki miatt egyben van még a banda. Szürkéivel megkeresi az ork tekintetét még, mielőtt eltűnne, remélve ő legalább hallja, amit mondd.*
- Te vagy, aki össze tudja őket tartani, aki szót tud velük érteni. A te felelősséged ők. Rendben?
*Néz sokat mondóan a lányra. Szavai kivételesen igazak, s valódiak. Semmi ámítás nincs benne, még talán túlontúl komoly is.*
- Most menj aludni. Reggel keltelek az új fiúval együtt. Átveszitek a helyem, amíg alszok.
*Mondja még a végére, mintegy búcsúzóul, hogy aztán az est további része tényleg eseménytelenül teljen.*


855. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-10 19:08:20
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

//Taran//

*Rey leköti a figyelmét egy ideig, így fel sem tűnik neki, a máguska éktelen kínlódása a vödörrel. Jobb is, lehet még a végén ő is csatlakozna mellé és szinkronhányás lenne a vége.
Mire odaér már csak annyit tapasztal, hogy a férfi felpattan, így nincs oka nézelődik, annak szerencséjére.*
- Nocsak, máris jobban festesz, mint pár perccel ezelőtt. *Húzza össze gyanúsan a szemhéját, meg sem fordul a fejében, hogy esetleg azért, mert az éppen most könnyített magán.*
- A gyömbér? *Mosolyodik el, de ez inkább az a fajta sunyi, gonosz mosoly, amit mindig akkor húz a képére, amikor hazudni kíván.* Hát ez egy… ritka rágcsálófajta, aminek a fejét kell megenni. Azt mondják, hogy tengeri betegség ellen nagyon jó. Talán kipróbálhatnád. *Wram közben megemlíti, hogy kotyvaszt valami finomságot a mágusnak, ezt kissé kételkedve hallgatja, de nem szól közbe.
Valamikor ekkor szólítja magához a fenséges kapitányuk és Dynti nem kevésbé eltúlozva a szerepét kurjant oda.*
- Már megyek is asszonyom. *Majd egy pillanatra visszafordul Taran felé.*
- Te meg inkább pihenj, majd holnap megbeszéljük azt a dolgot. *Szerencsére most legalább tudja milyen dolgot akart beszélni.* És ne merészelj rumozni! *Szól vissza egy pillanatra.*

//Nadae//

*Utolsó útja Nadhoz vezet. Az utóbbi időben kettejük kapcsolata meglehetősen feszült volt, talán csak a hosszú távolléte volt az oka Tarannal, vagy az a kiadós sértegetés a kikötőben, amikor azt hitték, hogy meghaltak. Mindenesetre, meglepi, hogy a kalózka magához szólítja, ráadásul úgy, hogy a kutyája sincs vele jelenleg.
Kíváncsian, de óvatosan lépeget közelebb, még a nyakát is behúzva kerülgeti a nőt.*
- Most fogsz belelökni a tengerbe, mi? *Kérdez óvakodva minden hirtelen mozdulattól.*



854. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-10 18:49:45
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

// Taran //

* Wram legnagyobb sajnálatára Taran túl kába ahhoz, hogy felfogja azt, hogy épp most kért egy akkora maflást, amitől órákig ájultan heverne. Leforrázottan rázza meg a fejét, majd a közbelépő lányt nézi, aki elveszi a tüzeske italát. *
- A fene abba a kényes gyomrodba. Ha itt végeztünk, gyere le. Talán akad még egy kevés Gnómretek az egyik edényemben. Egy kis pálinkával összekerve készítek belőle neked valamit, ami elmulasztja ezt a vackot, meg alszol is tőle egy jót.
* Mondja, s elfordul, hogy aztán egy pillanattal később vissza is forduljon. *
- De ha össze mered hányni a helyemet, a szellemekre mondom, a tengerfenékig rugdoslak!
* Fenyegeti meg a másikat, aztán, ha nincs más, levonul, hogy tettekre váltsa a szavait. Szerencsére valóban akad még egy kicsi, a Gnómretekből, bár nem sok és az is már régi, de talán még használni fog. Gyakorlott mozdulattal készíti el a keveréket, amit aztán majd Taran megihat. Aztán amint elkészül, s a mágus is elmegy, Wram idejét látja annak, hogy lefeküdjön aludni. Persze Bress most is hozza a formáját, hisz nekiáll zenélni. *
~ Átok minden nyikhaj zenészre. ~
* Morogja az ork, miközben lassan elalszik. *


853. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-10 08:52:44
 ÚJ
>Cralan Sley avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30

Játékstílus: Megfontolt

// Kincsvadászat //

* Cralan feszült figyelemmel kíséri végig a Matróna mozdulatait, készen állva bármire. *
- Ilyet még nem. De nem féltem. Tudja mit csinál.
* Jegyzi meg a lovagnak, majd amint feltárul a falrész besétál a lovaggal az oldalán. *
- Hát ez igazán megnyugtató, mondhatom.
* Feleli kissé savanyúan, hallva, hogy egy erősebb mágus képes megtanulni a falon keresztül mádzkálós varázslatot. Belépve aztán szemügyre veszi a ragyogó kristályt. A folyosó végén egy ajtó látható, masszív, mégis igényes kidolgozású, fájában a család szimbólumával. Cralan keze most már a kardja markolatán pihen, valamilyen rossz érzés hatására, amit nem tud megmagyarázni. Moonxwery ismét a mágiához fordul, s átsétál az ajtón, hogy aztán visszakiabáljon, figyelmeztetve a csapdára. Némi szemrevételezés után a szerzetes megpróbálja belökni az ajtót, ami meglepő módon középen fordul, de legalább nyitva van. *
- Csak óvatosan. Nem tetszik ez nekem.
* Suttogja a lovagnak, kikerülve az említett akadályt. Egy méretes csarnokban vannak, ráadásul nem is egyedül. Egy, a félvér által még sohasem látott szörnyeteg lépdel elő, melynek teste élettelen anyagokból áll. *
- Mi az a gólem?
* Teszi fel a kérdést, miközben előhúzza szablyáját, bár van egy sejtése, hogy ez a fegyver, sőt életének összes tudása kevés lesz a lény ellen. *



852. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-09 17:10:14
 ÚJ
>Bressauavre Eisso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Hiába áldozná be magát, hiába lenne nagylelkű és virrasztana egész éjjel, Nad kimenőt ad neki. Pedig nem mindennap ajánlja fel az ilyesmit a bárd, de az sem baj ha bemegy a kabinba, így vállat von.*
-Tőlem. Akkor majd napfelkeltekor ébressz fel. Hogy miként teszed ezt azt rád bízom. *kacsint kaján vigyorral az arcán. Mindenki végzi a dolgát, vagy elhúz a kabinjába, nem kifejezetten foglalkozik most velük. Egyetlen ember akihez van még mondanivalója az Nerilil.*
-Héj Aranyom! Velem tarthatsz ha van kedved. *kacsint, de nem vár választ, hanem elindul lefelé a kabinba.*

//Bress kabinja - bárki//

*Bemegy a kis lakrészébe, de az a bökkenő, hogy rohadtul nem álmos, meg nem is fáradt, sőt túlteng benne az energia, ezért is ajánlkozott a női részlegnél, aztán hátha valakivel szerencséje lesz... ha nem majd alternatív megoldást keres ha már nagyon kínja lesz. A lakrésze alig nagyobb mint egy konzervdoboz, de kényelmes, bár a bárd hamar átalakítja a maga igényeire. Az ajtaját nyitva hagyja, hátha befúj valakit még a szél és lesz egy kis társasága. Felül az ágya szélére, majd kezébe veszi a lantját, amit már oly régen pengetett meg, hogy a hangszer szinte a dallamokért könyörög.*
~Mindjárt na várjá!~
*Egyik lábát maga alá húzza, másikat lelógatja az ágy széléről, ujjait ellazítja, kicsit előre dől, majd elkezd játszani. Lágy muzsika szól, lágy dallamok úsznak a levegőben, afféle éjjeli nyugtató, már-már altatónak beható nóta. Semmi kemény ütem, semmi pattogás, csak lágyan rezegteti a magas húrokat, és elég profin csinálja... még jó hiszen gyermekkorától zenél. A hajó több pontján is bizonyára hallható lesz a kis játék, Bress pedig olykor még dúdol is hozzá... noha a hangja már nem olyan kellemes mint a lantból áradó dallamok, de azért tűrhető.*


851. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-09 16:22:57
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Sikeresen kiértek az örvényből. A kalóz végig a vizet figyelte, s a hajó imbolygását. Nem hallja, hogy milyen szavakat idéznek hozzá, főleg nem. Nem félelf, se nem elf, hogy meghallja. A víz csapkodásában meg nem minden jut el füléhez. Nyugodt vizekre evezve a nap utolsó fényeiben még látja, hogy mindenki megvan. Senki sem esett ki.
~Helyes.~
Nem is várt volna többet. Bár a messziből nem láthatja, hogy a tüzes fiúka nincs épp a legjobb állapotába. Habár az ordítozásából rájöhetne. Gúnyosan mosolyodik el.*
- Még el sem indultunk. *Kiáltja neki vissza, ahogy beleröhög a levegőbe. Bár úgy tűnik kedvenc orkja már oda is ment segíteni neki. Nem érti miért lettek ezek ilyen jó „barátok”. Hiszen a két személyiség teljesen eltér egymástól. Nem mintha ez olyan meglepő lenne, hogy két ilyen összebarátkozzanak. Látott már ilyet. Saját példáján is.
Gondolataiból Bress szavai zökkentik ki.*
- Nem kell. Majd nappal válts engem. Az éjszakát bízd rám. Az egyikünk legyen pihent. *Feleli neki vissza, ellentmondást nem tűrően. Nem kell, hogy mindenki ébren legyen. Éjszakára elég csak pár ember.
A Kikötőt lassan hagyják el, láthatóak, hogy hajók menekülnek innen. De nem abba az irányba, ahova ők is tartanak.
~Helyes, ne tudják értesíteni őket.~
Majd a vélhetőleg mögötte tornyosuló testőréhez is intéz pár szót.*
- Te is menj aludni. Rád sincs most szükség, s csak a levegőt rontod mögöttem. Amúgy is ha bármi lenne, te lennél az első aki meghallaná. Ha nem, meg majd sikítok, nyugi. *Veregeti meg a Démon vállait, majd szinte riadtan húzza vissza onnan. Elfordulva tőle, újra a kormány felé nyúl, remegő kezekkel. Utálja, hogy ezt váltja ki belőle a férfi. Gondolatait elterelendő tekintetével egy bizonyos lányt keres meg.*
- Vöröske, gyere egy szóra. *Kiált le neki. Még mielőtt őt is elküldené aludni, vele is van pár beszélni valója. Oldalához nyúlva leveszi róla az üveget, s kortyol egyet az édes nedűből.
Bárhogy is történik, az est lassan vánszorog el, az ég csak néhol felhős, a csillagok pedig mutatják útját. Ebben legalább van könnyebbség. Semmi sem történik az égvilágon az egész éjszaka folyamán.*



850. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-09 08:26:36
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

// Kincsvadászat //

* A varázslat még él így könnyedén áthalad az ajtón. Bár figyelmes, mégis mivel középen lépett be, meginog a gödör szélén.*
- Óvatosan. Két lépés és csapda! *kiált fel feltételezve, hogy a hangját az ajtón kívül maradtak is hallják. Óvatosan soroz ki oldalra, remélhetőleg addig nem pördül az ajtó, hogy a mélybe taszítsa. Kikerüli a gödröt és körbesétál a sötétbe burkolódzó teremben. Érdeklődve nézegeti meg a városok térképeit és a lények formáját. Talán akadnak olyanok is amiket felismer. Nem merészkedik el túl messze. Amikor hallja, hogy társai bejutottak visszafordul, hogy mellettük állva indulhasson meg a terem mélye felé.
Az újabb csikorgás, súrlódás hangja túl sok jót nem ígér.*
- Valaki vagy valami még van itt. *jegyzi meg halkan és várakozva fordul az érkező felé. Eleinte nem tudja mire vélni az érkezőt. Bár élettelennek hat mégis beszél. Moon egy lépést hátrál a lény elől és halkan suttogja társainak a gondolatát ami lehet, hogy téves mégis a nőstény igen csak megrémül.*
- Ez egy gólem. Nagyon erős varázslat tartja össze.* mondja majd amikor az ordítást meghallja füleire tapasztja a kezeit azzal próbálva megvédeni őket.*
- Nem vagyok behatoló. Dwirinthalen vérből származom. *szól a lénynek majd megpróbál elfütyülni egy dallamot ami általában a legvadabb élőlényeket is képes megszelídíteni. Kérdés miként hat erre a valamire.*

A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.

849. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-08 22:38:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134

Játékstílus: Szelíd

// Kincsvadászat //

* A kék gömböt közelebbről is szemügyre véve Claran sokkal többet nem tud kiokoskodni, valamiféle kristály lehet a fal anyagába ágyazva. Enyhe melegséget sugároz, bizonyára mágikus eredetű, mit Moon válasza is alátámaszt hiszen azzal nyílt az ajtó maga.
Szemben az ajtó masszív darabnak tűnik. A szimbólum pedig vésve van az anyagában, igényes munka, ügyes mester kezét dicséri.
Moon úgy dönt kihasználja még a mágia hatását és áthatol ezen az ajtón is. Teste szellemként tűnik el ismét a fa anyagában a szerzetes és a harcos számára. *

//Moon - odabent//

* Egy szélesebb csarnokba érkezik, hat oszlop tartja a plafont, 3 jobb oldalt 3 bal oldalt. Vak sötétség uralkodik idebenn, a fénynek még csupán nyoma sincsen semmilyen formában. De ez a sötételf szemnek nem okoz gondot, a nő látja amire szüksége van. Vélhetően a nem mélységi betolakodók elleni védelem. Ez rögtön leeshet a nőnek akkor amikor meglátja az ajtó mögött nagyjából 2 lépésre húzódó jó 3 X 3 méter széles mélyedést. Az alján valamiféle fekete anyag tompa mozgása látszik. Ki nem lát a sötétben azonnal fejest ugrana. Két oldalt el lehet gyalogolni, csupán a szembe utat vágja el a "gödör" csapda. *

//Claran, Lars - Odakint//

* A páros ha jobban megnézi az ajtón nincsen semmilyen nyitó szerkezet, sem kilincs, sem kulcslyuk. Ha megpróbálják meglökni, eltolni, akkor az ajtó nehezen ugyan de mozdul. Úgy fordul mintha középen lenne a tengelye s körbeforog így két oldalt enged utat a be és kilépésre. Ebben az esetben már ők is láthatják az árkot. Láthatóan nem a sötételfek fajának szánták, persze ha valaki túl hevesen lép be az elforduló ajtón akkor beletud pottyanni a cirka 5 méteres mélységbe melynek alján ott az említett sötétlő anyag. *

//Bentiek//

* A csarnok jó 50 méter hosszú. A túlsó felében látható valami emelvényféle, nem tökéletes a látás így sem így nehéz kivenni mi is az. Két oldalt a falakon domborművek. A föld alatti világ látképei, ősi városok és mélységből származó lények stilizált művei. Amint mindenki belép az ajtón felizzik a jelkép s hirtelen a helyére fordul elzárva a kiutat.
Morajlás zaja hallatszik valamelyik oldalsó fal irányából, talán jobb oldalról, takarja az oszlop így nem látni mi is az de pont olyan hang mint mikor az előbb az ál ajtó félrecsúszott, kő súrlódik a kövön.
Néhány pillanat csupán s aztán rövid szünetnyi néma csend. Aztán tompa dübörgés mit egy újabb követ, s még egy... Az oszlopok közül lassan kicammog valami. Vaskos alakzat, fekete obszidián teste koromlóan hat az amúgy is vaksötétben. Szemei ürességet sugároznak. Kisétál a terem közepébe, majd szembefordul az ajtókkal. *
- Ogglin!
* Szólal meg egy hang belőle ami a sötételfek nyelvén annyit tesz: Betolakodó! Ez nyilván nem jelenthet túl jót. És bizony ez beigazolódni látszik mikor az obszidián lény apró fejével a hármas felé fordul, enyhén meghajol előre s iszonyatos fülrepesztő üvöltést zúdít a csapatra mely az egész termet bejárja, s rémület járja a bent tartózkodók szívét (Moon figyelmébe: Varázslat felismerés: Tomboló orkán). *


848. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-08 22:24:21
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Szelíd

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Az éjszaka közeleg amikor az egyik barlang szájából előbújik egy hajó és díszes kis csapata. Az ember nem hinné ha csak nem látná, mivel a barlang amiből előbujt a hajó kissebnek tűnt mint az de mégis onnan jött. Mire a nap utolsó sugarai is eltűnnek a hajó már jó utat megtett, ezalatt a hajó kapitánya kiadta a parancsokat és a legénység a maguk módján próbálják ellátni feladatukat. Ha bárki látná eme díszes társaságot soha nem gondolná, hogy elirányítható velük egy hajó és lám mégis. A még lemenő nap fényében látható pár hajó a távolban amelyek feltételezhetően a rémült kikötőbeliek, de maguk mögött a kikötő irányába is látható még néhány. Nem mindenki hagyta el a kikötőt de az a pár hajó amit látnak a távolba azok se arra mennek mint ők. Az út alatt az idő nekik kedvez, igazán jó tempóban tudnak haladni és az este alatt se történik semmi minden csendes és nyugodt. Odalent a lakrészben is kellemesen telik az utazás már legalábbis annak aki bírja a hajókázást. Ha a számítások helyesek, másnap kora este futhatnak össze a másik hajóval a nyílt tengeren, ott senki nem mentheti meg őket végzetüktől melyet Nadae kapitány szán nekik.*


847. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-08 12:52:06
 ÚJ
>Moonxylwery Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107

Játékstílus: Megfontolt

// Kincsvadászat //

* A varázslat sikerült másképp a fal nem engedte volna át, sőt még egy rövid ideig akár használhatja is hiszen hatása nem múlik el egyből. A gombra komolyan rá kell koncentrálnia, hogy képes legyen lenyomni, de végül sikerül és lám csak, az imént még egybefüggő falnak ható valami megmozdul és átengedi társait is.
Lars bácsikája szavára nemet int.*
- Az csak az ajtót nyitotta. Ha bármit is találunk az az ajtón belül lesz és minden rendben. * mondja majd mutat a faajtó felé amit a nagybátyja sietve megrohamoz, pontosabban csak odasiet majd végigsimogatja. Moon kényelmes léptekben csatlakozik Cralanhoz, hagyva hadd tegye a dolgát a vén csataló.*
- Csak kevesen ismerik ezt a mágiát.* felel egy korábbi kérdésére.*
- De nem titkos. Inkább csak nehezen elérhető.* mondja rámosolyogva a Kúria biztonságát féltőre.
Miután nagybátyja alaposan megnézte az ajtót ismét utat enged Moonak. A nőstény is tekintetét a szimbólumra emeli majd a hím szavaihoz hozzáteszi.*
- Vagy esetleg Narzuth.
* Bizony akadt néhány furcsa szerzet a családjukban. Miután megvizsgálta a jelet nemes egyszerűséggel átsétál az ajtó anyagán. Reménykedik benne, ha esetleg nyitva van akkor a férfiak is lenyomják a kilincset és követik.*


846. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-08 10:27:15
 ÚJ
>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kincsvadászat//

*Kicsit azért kidüllednek szemei, mikor Moon eltűnik a falban, mintha elnyelte volna. Reflexszerűen mozdul egyet előre, és a kardjáért nyúl, ám végül mielőtt megállapodna mancsa a kard markolatán elhúzza a kezét.*
-Te láttál már ilyet? *kérdezi halkan a szerzetestől, mert ő még hasonlót nemigen látott, sőt varázsolgatást sem nagyon.*
-Nézd megmozdul. *mondja, majd a fal szépen lassan feltárja amit eddig rejtegetett, és meg is látja unokahúgát elsőre sértetlenül. Gyorsan oda is sétál hozzá, és végigméri.*
-Minden rendben? Mi ez a gömb? Ez lenne a kincs? *nézegeti, bár nem igazán ért hozzá mi lehet, vagy miből van egyáltalán a gömb, lehet nem is értékes. Mikor megpillantja a szimbólumot elsőként lép a faajtó elé, kezét lassan simítja végig a szimbólumon, közben kellemes bizsergés járja át testét.*
-A Dwirinthalen szimbólum. *mondja inkább maga elé, mintsem a többieknek.*
-Ez lesz az Moonxylwery. Az öreg Farenth járt itt... vagy valaki a családból. Kétlem, hogy más azzal szórakozna, hogy a mi családunk szimbólumát pingálja rá egy ajtóra.
*Innentől kezdve ismét Moon szavára vár, bár teljesen egyértelmű, mi is fog következni.*
-Nincs olyan varázslatod, amivel megláthatod mi van az ajtó mögött? *érdeklődik Lars, hátha akad a repertoárban valami ilyesmi.*


845. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-07 21:54:00
 ÚJ
>Zaranir Kharasnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//
//A fedélzeten//

//Dyntina és Bress//

*Dynti lázadós megjegyzésére csak elneveti magát.*
-Még egy hajót kihúzni a boszorka segge alól? Csábító, de majd máskor. És még mindig Zaranir vagyok, de már mondtam, hogy hívhatsz Zarának is.
*Persze, most jó kedve van, így Bressel sem akassza össze a bajszát.*
-Nem, ez csak rám meg a boszorkára tartozik, meg egyes nézelődőkre, akik nem tudnak semmit.
*Kacsint Dyntire, igazából ő konkrétan ott volt az esetnél, amit meg kell majd oldani és valamennyire vicces, hogy a fedélzetmester viszont nem vette észre. De ez nem is baj, ha sikerül elsimítania sunyiban, akkor senkinek nem lesz semmi bántódása.*

//Nerilil//

*Amíg még nem értek ki és valószínűleg az utolsó indulás előtti pillanatban még elkapja a fedélzeten Nerililt, akinek most ember és fél-elf feletti bátorságot kell majd tanúsítania, egy erősen megkérdőjelezhető kapitányi parancs miatt. Nadnak is bele kell még tanulnia, de tekintve, hogy évek óta nem járt vízen és a legénységet sem lehetett megfelelően kiismerni, nem is okolhatná... ha nem Nerililről lehetne szó. Úgyhogy egy szoros ölelés, egy csók és egy támogató simogatás és szavak után nem is tartja fel tovább a kedvesét.*
-Vigyázz magadra és ne félj, ha leesel majd elkaplak.
*Kacsint egyet, majd maga is megy tovább, a dolgát végezni és persze, Nerilil maradékkötelét felhasználva, magához csomózni a fedélzet oldalát, miközben kapaszkodik, így akár, egy nem túl nagy sugarú körben meg is próbálkozhat menni, ha úgy hozza a helyzet hogy kénytelenné válik egyet táncolni a halállal. A későbbi utasítások már nem érdeklik, nyugalom van, meg kell ünnepelni az első estét és még egy beszélgetnivalója is van.*


844. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-07 11:44:48
 ÚJ
>Enrakhala Nieth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//A fedélzeten//

*Az események nem állnak meg, főleg, hogy nem olyan egyszerű kijutni a barlangból. Továbbra is azzal foglalatoskodik, amit rábíztak, aszerint, ahogy mutatták neki, és igyekszik nem láb alatt lenni. Szokás szerint csendben marad, valahol, mint aki a puszta közepén is képes lenne észrevétlen maradni. Talán emiatt marad is ki a lehordásból, már ami a kormány mögött tevékenykedő Nadtól jön. A Kobzos azonban már megint nem tudja befogni, így egy újabb fagyos, a korábbinál egy fokkal hidegebb pillantást zsebelhet be a félvér lánytól. Nem volt kérdéses, hogy nem tett rá jó benyomást, és a helyzet a jelek szerint csak rosszabbodik. Vajon a hajon hányféle baleset fordulhat elő? Megrázza a fejét, kiveri a gonosz gondolatot a fejéből. A hajóra most minden ember kel, ha szakad is a cérna a hóhajúnál, később kell elintéznie.
Végül csak kiérnek a barlangokból, és immár a nyílt vízen hajóznak a bíbor naplementében. A látvány szép, noha a gyomortartalom kiadásának semmivel össze nem téveszthető hangjai megtörik a varázst. Nagyon ne tudja hibáztatni a fickót, az érzékenyebb gyomrúakat nagyon megviselheti az ilyesmi, hiszen a hullámokon imbolygó hajó még az ő egyensúly érzékét is megdolgoztatja.*

//Árbockosár//
//Neri//

*A szél süvítésén át kicsit nehezebb meghallani bármit is, de szerencsére az elf vér hagyatéka segít neki ebben. hunyorogva néz fel az árbockosár felé, majd már indul is, hogy felkapaszkodjon. Nem terem fenn egy szempillantás alatt, hiszen hajókötélzeten meg árbocokon azért még nem mászkált, és nem akar lezuttyanni a fedélzetre egy rossz kapaszkodó miatt. Azonban mg így is szép időt fut, s huppan le egyből a kosáron belül, kicsit menedéket keresve a hideg széltől.*
- Nekem a hat óránkénti váltás is megteszi. *von vállat, igazából neki is édes mindegy, meddig kell fent posztolnia, nem ismeri a rendszer, és máskor is kellett már éberen szemlélnie a környéket, igaz, akkor kicsit más céllal.*
- Az nem fog ártani. *Néz előbb a takaróra, majd a rumra. Valóban, nem egy nagy ivó, szeret józan lenni, munkájához kell is, ellenben az alkohol jótékony melengetése határozottan jót fog tenni a fent töltött órák alatt. Már csak ezért is jajj annak, aki megpróbál elemelni kettejük kis készletéből. Mennyi baleset is történhet egy ilyen hajón? Sok. Nagyon nagyon sok.*


843. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-06 22:36:27
 ÚJ
>Nerilil Anywor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//
//A fedélzeten//
//Taran, Nad, Bress//

- Az ördögöt már ismered, ott van a kormány mögött.
* Torpan meg, s fordul vissza, kisterpeszben és csípőre tett kézzel. *
- Törvényszerű csak a rum megvonás, ha nem szeded össze magad. S pont ezért, ezt el is kobzom, a Kapitány nevében.
* Lép vissza Tüzeskéhez, s kihasználva az alkalmat, hogy alig áll a lábán, akasztja le oldaláról az üvegét. Reméli, hogy jobban lefoglalja, az árbocba való kapaszkodás és gyomortartalmának benntartás, s nem lesz kedve az üveg után kapkodni. Ha úgy alakul, biztos helyre rakja, a kabátja alá. *
- Ne aggódj, nem az egészséged miatt aggódunk, csak a tisztaságért.
* Veti még oda a Vörös cicafiújának. *
* Húz, teker, csomóz, ahogy azt mutatták neki, na lehet nem pont ugyanabba a sorrendbe, de valami csak kisül belőle. S akkor Nad érces hangja süvít végig a fedélzeten. S miért is ne őt is megtalálja. *
- Azt a jó… menj fel, gyere le, húzz vissza…
* Zsörtölődik, s dobja el a kezében lévő kötelet, hogy a Kapitány utasításának megfelelően visszahúzza poszka hátsóját a kosárba. *
- Vinne el benneteket a tengeri kígyó, eldönthetnétek végre, hogy mi jó fészkes fenét csináljak!
* Mondja még a magáét a köteleken felfelé haladva. *
- El ám biza, Aranyom!
* Áll meg félúton, s kacsint a Kobzosra. Bár, hogy kinek lesz, benne köszönet az még elválik. *

//Árbockosár//
//En//

*Végül egy kisebb navigációs malőrrel átjutnak a szűk nyíláson, majd valami megrántja a hajót. Két kézzel kapaszkodik a kosár korlátjába. Ennek ellenére élvezi a helyzetet, hogy az örvény jobbra-balra dobálja a hajót. Visítana is, de inkább visszatartja, nagyot lehet innen zuhanni, ha nem figyel az ember lánya.
Miután nyugodt vizekre sikerült „evezniük”, szemével Hópihét keresi. *
- En! Pihe, gyere fel!
* Amint megtalálja a sok surmó között a félvér lányt, int is neki, hogy menjen fel. Addig, ha sikerült megszerezni a rumot, a „betegtől”, úgy azt is a vödörbe helyezi, így már két üveg díszeleg benne, na meg a harmadik az oldalán, bár ahhoz nem szívesen nyúlna, értékes kincset rejt. *
- Figyi, hogy legyen? Négy, hat óránként váltsuk egymást? Vagy te, hogy akarod?
* Szegezi a kérdés a hó hajúnak, amint az felért. Neki aztán teljesen mindegy, hogy mikor megy le ébreszteni a lányt, hogy cseréljenek, bár mindenképp egy barátságos megállapodásra kellene jutniuk. *
- Van itt takaró és rum… jó sok rum.
* Vonogatja meg szemöldökét. Hisz emlékei szerint En sem egy nagyivó, ami azt jelenti, hogy kettőjüknek ez akár soknak is mondható. *
- Vigyázz rá, mint a szemed fényére, ez csak a kettőnké.
* Emeli fel mutató ujját, s ráncolja össze homlokát, mintha legalább egy öklömnyi smaragd őrzését bízná most éppen a lányra. *




842. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-06 21:26:45
 ÚJ
>Taran Laton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

//Lelkes érdeklődők - fedélzet//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Sajnos, ahogy a barlangból kiérnek, valami irdatlan erős hullám támadja meg a bárkát, aminek köszönhetően a hajó úgy ringatózik, akár egy bölcső az újszülött csemete alatt. Taran olyan erősen szorítja árbocot, hogy szinte már nyomot hagy a kézfeje a fában. Eközben a másik kezében lévő vödör ide, s oda lengedezik, időnként nekiütődve az ágyúgolyóknak, kellemes ricsajjal törve be az amúgy is felfordult elmébe.*
~Ez nem jó! Ez nagyon nem jó!~
*Szerencsére hamarosan kikerülnek az örvénylő víz csapdájából és a hánykódó Lélekvesztő ismét normális ringatózásba kezd. Ekkor egy sötét alakot lát közeledni a mágus, sajnos a nap a háta mögül süt, így egy ideig nem ismeri fel, hogy Wram az. Mire az ork odaér, addigra Taran már olyan fehér, mint az egzotikus szigetek homokpartja. A zöldbőrű lény kérdésére elengedi az árbocot, hogy ujját rá jellemző okoskodó módon az ég felé mutassa, megintve az érkező szavait. A zöld eljövetele kissé kínos a mágusnak, de nincs mit tenni, ha a gyomor tartalma kikívánkozik. A fejét belehajtja a vödörbe, így az a mélyről jövő gyomorhangot tökéletesen fel tudja erősíteni. Nem is sokáig várat magára a keserű hányadék, aminek, ha az íze nem lenne elrettentő, a szaga és a vödör alján hallható undorító csattanás révén azonnali hatállyal gondoskodik az utánpótlásról. Mindeközben a mágus gondolatai egészen más körül kavarognak.*
~Baszki! A rum! Nemár!~
*Ahogy a felismerés szöget üt a fejében, sajnos már késő. Még jó, hogy csupán pár kortyot ivott a butykosából.*
~Addig biztos, hogy nem iszom, míg jól nem leszek!~
*A műveletsor befejezése során méltóságteljesen megemeli a fejét, és szabadon maradt kezével megtörli a száját, hogy egy erőltetett mosollyal az arcán válaszoljon.*
-Láthatod, kutya bajom!
*A felajánlást viszont nem szeretné visszautasítani, hiszen remélhetőleg a vajákos szerével képes lesz néhány órát alvással tölteni.*
-Azt hiszem igényt tartok egy jó erősre! Köszönöm!
*Legalább addig se hány, míg alszik. Vagy mégis? Bress szavaira ismét felemeli az egyik ujját, ám ezúttal a középsőt, aminek egészen más jelentése van, mint egy egyszerű intésnek. Ha az eddigi történések nem lettek volna elegendőek, a legnagyobb csapást mostanra tartogatta a sors! Közeledik ugyanis Dynti, aki előtt legkevésbé sem szeretne efféle megalázó helyzetben mutatkozni. Fel is pattan gyorsan az ülő helyzetéből, a kezében lévő vödröt pedig a puskaporos hordó takarásában felejti, szemből pedig önnön testével igyekszik eltakarni.*
-Dehogy dobom! Ne viccelj! Egyébként mi az a gyömbér?
*Efféle luxustermékekkel nem szokta a gyomrát tönkretenni. Éppen megteszi a kolbász egy kevés sóval is!*


841. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-01-06 11:48:14
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//
//Bress, Zara, Nad//

- Neked ki nem jön be? *Kuncog egy kicsit, már látja is lelki szemei előtt, ahogy Bress Nerci és Nad után kajtat, és be kell vallania, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy valamelyik beadja a derekát előbb utóbb.*
- Sokan varázsolgatnak ja… *Horkant egyet. Nem tud mit kezdeni a dologgal, a mágusokkal nem tud közös evezőre jutni, kivéve az ő tűzmágusukkal.
Mindenesetre végighallgatja a férfi meglátásait a többiekkel kapcsolatban és többnyire csak bólogat.*
- Nad egy elmebeteg. *Hogy ez tőle bók-e, vagy csak szitokszó a kalózkára nézve, azt csak ő maga tudja, mindenesetre a beszélgetést Zara szakítja félbe.*
- Úgy bizony, lázadást tervezünk. *Kacagja félkomolyan annak a megjegyzésére.* Mellesleg Saramir, ő itt Bress. Bress, ő itt Saramir. *Mutatja be egymásnak a két férfit. A maga részéről órákig elcsevegne, de megjelenik Nad. Le is cseszi őket egyből.*
- Tudom, tudom. Én meg vigyem arrébb a nemesi picsámat és kussoljak. *Fejezi be Nad mondatát, majd egy intéssel, némi duzzogással, de ott hagyja a csoportosulást, hogy a dolgát végezze.*

//Mindenki, Rey//

*Jó pár éve volt már, hogy utoljára tengerre indult egy hajóval, de még élénken él benne, ahogy a hajót a hullámok dobálják, ahogy olykor nekiesik a korlátnak, csetlik botlik és persze az is, amikor először találkozott a tengeri betegséggel. Ám jelenleg eltereli a figyelmét a vitorlák biztosítása, ahhoz, hogy egyben kijussanak a barlang száján. Szinte kapaszkodik a kötélbe, enyhén előredönti a fejét, hogy a kalap le ne essen a fejéről. Érzi a lökéseket, igyekszik lábával kitámasztani magát és csendben szorítja a seggét, nehogy már ilyen szerencsétlen módon kelljen megdöglenie, ennél még az is dicsőségesebb lenne, ha levágnák a fejét.
A hajó zötykölődik a szikláról visszacsapódó hullámok által, de amint kijutnak vérnyomása is lassan visszaáll a normálisba. Nagyot sóhajt, lekapja a fejéről a vizes kalapot és megtörli vele a homlokát, majd vissza a fejére. Némi elismeréssel adózik Nadae kormányozó képességeinek, de ezt szóban nem kívánja vele tudatni.
Kiköti a kötelet a helyére, és Zara tanácsait követve, előkapja egyik dobótőrét, hogy karcot véssen a fába. Lehetőleg mindezt úgy, hogy a kapitányuk észre ne vegye, hogy kért tesz a hajójában.
Miután a dolgát végezte körbenéz, hogy felmérje ki merre, míg a kalózka utasításait hallgatja. Ő nem olyan túlbuzgó, ha munkáról van szó, ezért nem is vállal éjszakai műszakot, rögtön megindul Wram és Taran felé, legalább múlatja az időt. Útközben botlik bele a kis szöszibe. Magához képest kedves mosoly húzódik az arcára.*
- Csodás. *Át is veszi az üveget, majd magához öleli.* Ha lesz alkalmunk rá, szívesen váltanék veled néhány szót. *Kacsint rá és lopva beleiszik az üvegbe. Hihető vagy sem, most tényleg víz után kiáltozott a gyomra, nem mintha, nem nyelt volna belőle eleget, amikor belepottyant a vízbe.* De most van egy kis dolgom. *Biccent a két férfi felé.* Addig, ha gondolod pihenj egyet, vagy csinálj ezeknek a félnótásoknak valami ételt, holnap kemény napunk lesz, legalábbis reméljük.

//Wram, Taran//

*Enyhén ingatag léptekkel mozog a hajón, egyik kezével szoknyája alját, másikkal a kalapját fogja, hogy egyiket se fújja fel a szél. Így viszont nem tudja elkerülni, hogy hosszú vörös tincsei ne szálljanak bele a képébe, a szemébe és a szájába. Amint odaér látja, hogy a mágus nincs jó formában. Ismerős számára az egész, legelső tengeri útja során az első két napot émelygéssel, szédüléssel és szakadatlan hányással kezdte, mire hozzászokott az agya a mozgó talajhoz.*
- Van esetleg gyömbéred? *Kérdi az orktól, és belekapaszkodik az vitorlarúdba, amikor odaér.* Az általában be szokott válni. Ki ne dobja a taccsot, mert Nad megöli.


A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.06 11:48:36


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402