Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-05-19 10:43:26
Üzenet elküldve: 2013-05-19 10:43:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
~Ennek a harcosnak az érvelése jó lehetne, csak kicsit megkésett vele. Talán akkor kellett volna ilyesmivel előhozakodni, mielőtt még lemészároltuk a fél bagázst.~
*Gondolja végig a lehetőséget a pillanat törtrésze alatt. Nem fűz hozzá sok reményt, hogy jelenlegi állás szerint ezek a dögök meggyőzhetőek. Egyébként is, amit a megszólaló érvként felhoz, magától értetődő lenne egy Talmid számára is. Elvégre - legalábbis, ha jól emlékszik - ezen a vonalon kereskedőhajók járnak. Azok meg még annyira sem foglalkoznak a 'tenger kincseivel', mint a halászok.*
~Primitív lények ezek, akár a vadállatok. Védik a területüket a betolakodók elől. Néhány ilyen mondat nem fogja megváltoztatni a ki tudja mi óta beléjük ivódott szokást.~
*Már le is vonja a következtetést, s ekkor pedig nincs más hátra, mint újra az egyik dög - lehetőleg a vezér - közelébe kerülni és csapásra emelni azt a rövidkardot. Mert ha ezek valóban olyan vadállati gondolkodású teremtmények, a vezérük nélkül vagy visszavonulót fújnak, vagy nekiállnak egymással vívni a megüresedett vezéri poszt elnyeréséért.*
~Ennek a harcosnak az érvelése jó lehetne, csak kicsit megkésett vele. Talán akkor kellett volna ilyesmivel előhozakodni, mielőtt még lemészároltuk a fél bagázst.~
*Gondolja végig a lehetőséget a pillanat törtrésze alatt. Nem fűz hozzá sok reményt, hogy jelenlegi állás szerint ezek a dögök meggyőzhetőek. Egyébként is, amit a megszólaló érvként felhoz, magától értetődő lenne egy Talmid számára is. Elvégre - legalábbis, ha jól emlékszik - ezen a vonalon kereskedőhajók járnak. Azok meg még annyira sem foglalkoznak a 'tenger kincseivel', mint a halászok.*
~Primitív lények ezek, akár a vadállatok. Védik a területüket a betolakodók elől. Néhány ilyen mondat nem fogja megváltoztatni a ki tudja mi óta beléjük ivódott szokást.~
*Már le is vonja a következtetést, s ekkor pedig nincs más hátra, mint újra az egyik dög - lehetőleg a vezér - közelébe kerülni és csapásra emelni azt a rövidkardot. Mert ha ezek valóban olyan vadállati gondolkodású teremtmények, a vezérük nélkül vagy visszavonulót fújnak, vagy nekiállnak egymással vívni a megüresedett vezéri poszt elnyeréséért.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-05-09 20:24:35
Üzenet elküldve: 2013-05-09 20:24:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
// Hajóra fel //
*Marin elégedett az eddigi teljesítmányével, de gyanítja, hogy a jó szerencse is sokat segített neki - vagy csak az istenek (már ha léteznek egyáltalán), akár az embereké, akár a Talmidoké, de jobbnak látták, az ő megoldását.
Akárhogy is, most nincs ideje, hogy jobban belemerüljön a dolog miértjében, elvégre a harc folytatódik. A testőr kiszabadítja kardját ellenfele szigonyából, s annak fegyverét is a vízbe dobja, biztos ami biztos alapon, majd a többiek felé indul.
Mikor már éppen eléri társait, visszapillant a megkötözött lényre, ám annak csak hült helyét látja.
"A rossebit!" gondolja, s feje vadul cikázni kezd, hátha megpillantja a kiszabadult harcost, ám sehol sem találja. Azonban ha nincs a hajón, csakis a vízben lehet. Vagyis a vízfelszín alatt. A testőr fejében rögtön megjelenik egy képsor, amin egy tucatnyi Talmid kapaszkodik fel a hajó korlátján. Ezek páran is veszélyes ellenfelek voltak, nem kéne kivárni, hogy többen legyenek.
Marin eljut végre a megmaradt harcosokhoz, s látja, hogy a pattanásig feszülnek az idegek. Mindneki a másik fél támadását várja, de ha az hamarost nem következik be, ki tudja, hogy mi történik. Annyi bizonyos, hogy semmi jó.*
- Hát nem volt már elég a vérontásból? *kiált rá Marin mind a társaira, mind pedig a Talmidokra. Látta, hogy ők is szenvedtek veszteségeket, valamint látta a saját vérében fekvő matrózt is. Végtére is mi értelme az egésznek?*
- Engedjetek utunkra minket *mondja a vízi lények vezérének* és soha többet nem háborgatjuk a szent helyeiteket.
*Persze ki ő, hogy hitelt adjanak a szavának? Senki, csak egy ember. Jelen pillanatban ez igen nagy hátrány. Igaz is, hogy nem mondhatja biztosan, hogy sosem térnek ide vissza a hajósok, éppen ezért folytatja.*
- Ugyan mi hasznuk származna az embereknek, ha erre veszik az útjukat? Nem tudnak megélni a víz alatt, így a mélyben rejlő kincseket - már ha vannak - sem tudják elkobozni. Egy kerülőutat pedig igazán megér, hogy biztonságban hazaérjenek. Ha elmondjuk, hogy mit tapasztaltunk itt, senki sem mer majd erre jönni. De ha titokban kell tartanunk, hát arra sem lesz panasz. Azonban a szárazföldi kíváncsi teremtmény, így ne lepődjetek meg, ha valaki erre veszi az útat. Ti odalent éltek, mi pedig idefent. Hát nem lehetne békében megélni egymás mellet?
*Marin elégedett az eddigi teljesítmányével, de gyanítja, hogy a jó szerencse is sokat segített neki - vagy csak az istenek (már ha léteznek egyáltalán), akár az embereké, akár a Talmidoké, de jobbnak látták, az ő megoldását.
Akárhogy is, most nincs ideje, hogy jobban belemerüljön a dolog miértjében, elvégre a harc folytatódik. A testőr kiszabadítja kardját ellenfele szigonyából, s annak fegyverét is a vízbe dobja, biztos ami biztos alapon, majd a többiek felé indul.
Mikor már éppen eléri társait, visszapillant a megkötözött lényre, ám annak csak hült helyét látja.
"A rossebit!" gondolja, s feje vadul cikázni kezd, hátha megpillantja a kiszabadult harcost, ám sehol sem találja. Azonban ha nincs a hajón, csakis a vízben lehet. Vagyis a vízfelszín alatt. A testőr fejében rögtön megjelenik egy képsor, amin egy tucatnyi Talmid kapaszkodik fel a hajó korlátján. Ezek páran is veszélyes ellenfelek voltak, nem kéne kivárni, hogy többen legyenek.
Marin eljut végre a megmaradt harcosokhoz, s látja, hogy a pattanásig feszülnek az idegek. Mindneki a másik fél támadását várja, de ha az hamarost nem következik be, ki tudja, hogy mi történik. Annyi bizonyos, hogy semmi jó.*
- Hát nem volt már elég a vérontásból? *kiált rá Marin mind a társaira, mind pedig a Talmidokra. Látta, hogy ők is szenvedtek veszteségeket, valamint látta a saját vérében fekvő matrózt is. Végtére is mi értelme az egésznek?*
- Engedjetek utunkra minket *mondja a vízi lények vezérének* és soha többet nem háborgatjuk a szent helyeiteket.
*Persze ki ő, hogy hitelt adjanak a szavának? Senki, csak egy ember. Jelen pillanatban ez igen nagy hátrány. Igaz is, hogy nem mondhatja biztosan, hogy sosem térnek ide vissza a hajósok, éppen ezért folytatja.*
- Ugyan mi hasznuk származna az embereknek, ha erre veszik az útjukat? Nem tudnak megélni a víz alatt, így a mélyben rejlő kincseket - már ha vannak - sem tudják elkobozni. Egy kerülőutat pedig igazán megér, hogy biztonságban hazaérjenek. Ha elmondjuk, hogy mit tapasztaltunk itt, senki sem mer majd erre jönni. De ha titokban kell tartanunk, hát arra sem lesz panasz. Azonban a szárazföldi kíváncsi teremtmény, így ne lepődjetek meg, ha valaki erre veszi az útat. Ti odalent éltek, mi pedig idefent. Hát nem lehetne békében megélni egymás mellet?
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-05-05 22:13:48
Üzenet elküldve: 2013-05-05 22:13:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
* Fáj a helye, ahol a találatot kapta, de nem jött el az idő, hogy pihenjen. Itt van előtte két Talmid és a vérére szomjaznak. A védekező állása félig meddig jó, azonban nem biztos, hogy vissza tudná verni mindkettő összehangolt támadását. Megpillantja az érkezőket, akik segítségére lehetnek.*
~ Nincs idő most varázsolni. Mindenképpen letámadnának engem. ~* Szól magában, így egy másik taktikát keres, hogy kiszabaduljon a kutyaszorítóból. Mikor már feladná az ötletelést, akkor eszébe jut, hogy elcsalhatná egy szűkebb hely felé. A tervét el is kezdi véghez vinni, de ez attól is függ, hogy a Talmid mennyire engedi őt mozogni.*
* Fáj a helye, ahol a találatot kapta, de nem jött el az idő, hogy pihenjen. Itt van előtte két Talmid és a vérére szomjaznak. A védekező állása félig meddig jó, azonban nem biztos, hogy vissza tudná verni mindkettő összehangolt támadását. Megpillantja az érkezőket, akik segítségére lehetnek.*
~ Nincs idő most varázsolni. Mindenképpen letámadnának engem. ~* Szól magában, így egy másik taktikát keres, hogy kiszabaduljon a kutyaszorítóból. Mikor már feladná az ötletelést, akkor eszébe jut, hogy elcsalhatná egy szűkebb hely felé. A tervét el is kezdi véghez vinni, de ez attól is függ, hogy a Talmid mennyire engedi őt mozogni.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-27 21:57:52
Üzenet elküldve: 2013-04-27 21:57:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
*Fegyvertelen menni egy olyan munkára, ahol zsoldosokat alkalmaznak főleg... No persze, a kalandorok többsége ért minden máshoz is, nem csak a kardforgatáshoz, vagy egyéb fegyver használatához. De nincs olyan mesterség, s a mágiát is magas szinten kell űzni, hogy pótoljon egy kovácsmester keze alól kapott gyilkoló eszközt.
S ha fegyvere volna, bizonyára komolyabb veszélyben is forogna, hiszen nem csak egy Talmid támadná szemből, s úgy több esélye volna a matrózoknak és a zsoldos-lovagnak is. Nem mintha annyira jó lenne a sötételf szerencséje, hamarost amúgy is lefegyverző támadás éri. A Talmidok vezére jóval nagyobb és erősebb kis csapatának többi tagjához képest, így egy erős, felkészült és Ilz számára váratlan csapás nem csak erős derékfájást okoz, amit még holnap is fog érezni, de ráadásnak egyenest a kardos karjai közé kerül, aki hanyag mozdulattal veti a padlóra. Neki nem kell egy sérült test, ő harcolni akar azzal, ki vezére életére kíván törni.
Marin elhatározása szerint cselekszik, nem fog fölöslegesen vért ontani. Talán neki van igaza, talán nem is kellett volna harcba bonyolódni. De a vége mégis vér lett, mit a testőr-nemes férfi nem ontott ki ellenfeléből. Helyette alaposan megkötözi a köpni-nyelni nem tudó lényt, ki mire képes ismét egyszerre lélegezni és mást cselekedni, már alaposan gúzsba kötött kezekkel találja magát. Röpke gondolkodás után rájön, hogy ez nem lesz jó. Így egy kis tornázással, mikor már közeléből eltűnik a férfi, a hajókorlát felé kezd rohanni, mihamarabb a sötétlő tengerbe vesse magát. Szégyenletes tett, hogy menekül, ám pusztán oldani kívánja a szorítást csuklóin. A víz alatt pedig ezt egyszerűbb neki, hiszen éles kövek és reszelős korallok is rejteznek, csak találni kell párat.
Galin elmerül gondolataiban, álmodozik egy kicsit, ahogy valóban megéneklik hőstetteit a leszármazottai és híres törpe harcosként regélnek majd róla. Ám ahhoz többet kell tenni, mint másfél dögöt megölni. A második csak fél pont, hiszen Nabii szinte már megölte, Galin nélkül is meghalt volna. Nevezzük kegyelemdöfésnek a bárddal való sújtást.
Nabii nyomában érkezik a törpe, ám mielőtt beérné, elhajítja egy kiáltás kíséretében fegyverét, pontosabban tőrét. Ilz talán elkapná, talán nem, ám jelenleg örülhet, ha nem filézik ki. A penge egyenest a fába áll, nem sokkal Ilztdar fölött, de számára elérhetetlen távolságban. Így pedig a lefelé haladok szembe találhatják magukat a vezérrel és egy kardossal. Még két kardos és egy szigonyos tovább viaskodik a maradék két matrózzal és Lagorral, nagy kár, hogy Dabil holt, s Darim csak siratja őt. Így különösen nehéz lesz, bár szép számmal tudnak most ellenük vonulni. Mindenki, Ilz kivételével, közel egy időben ér le a raktér lejáróján, és találja szembe magát a vezérrel és a mellette lévő kardossal, tökéletesen felkészülve. A hátuk mögött Ilz fekszik és érzi a fájdalmat derekában, megpróbálhat valami mód mégis cselekedni, illetve a másik irányba még ott van Lagor, egyik oldalán Penésszel, másikon Vigyorival és nagyon elmélyülten próbálják visszaverni az egyre hevesebb és jobb Talmid támadásokat. Nem áll olyan jól a szénájuk, mint a kalandozó csapat tagjainak.
Bár veszteségek ott is vannak. Nabii egyik karja sérült, vállába mart halála előtt a Talmid, ahogy Umon karjába is harapott egy dög, de Dom válla is sérült, belé hasított a penge. Marin a helyzethez képest könnyen úszta meg, Galin viszont elvesztette pipáját. Ilz áll a leginkább rossz helyzetben, mert bármikor dönthet úgy egy Talmid, hogy végez vele. Talán jobb lenne meghúznia magát... De csak rajta múlik, nem lendül-e mégis támadásba.*
*Fegyvertelen menni egy olyan munkára, ahol zsoldosokat alkalmaznak főleg... No persze, a kalandorok többsége ért minden máshoz is, nem csak a kardforgatáshoz, vagy egyéb fegyver használatához. De nincs olyan mesterség, s a mágiát is magas szinten kell űzni, hogy pótoljon egy kovácsmester keze alól kapott gyilkoló eszközt.
S ha fegyvere volna, bizonyára komolyabb veszélyben is forogna, hiszen nem csak egy Talmid támadná szemből, s úgy több esélye volna a matrózoknak és a zsoldos-lovagnak is. Nem mintha annyira jó lenne a sötételf szerencséje, hamarost amúgy is lefegyverző támadás éri. A Talmidok vezére jóval nagyobb és erősebb kis csapatának többi tagjához képest, így egy erős, felkészült és Ilz számára váratlan csapás nem csak erős derékfájást okoz, amit még holnap is fog érezni, de ráadásnak egyenest a kardos karjai közé kerül, aki hanyag mozdulattal veti a padlóra. Neki nem kell egy sérült test, ő harcolni akar azzal, ki vezére életére kíván törni.
Marin elhatározása szerint cselekszik, nem fog fölöslegesen vért ontani. Talán neki van igaza, talán nem is kellett volna harcba bonyolódni. De a vége mégis vér lett, mit a testőr-nemes férfi nem ontott ki ellenfeléből. Helyette alaposan megkötözi a köpni-nyelni nem tudó lényt, ki mire képes ismét egyszerre lélegezni és mást cselekedni, már alaposan gúzsba kötött kezekkel találja magát. Röpke gondolkodás után rájön, hogy ez nem lesz jó. Így egy kis tornázással, mikor már közeléből eltűnik a férfi, a hajókorlát felé kezd rohanni, mihamarabb a sötétlő tengerbe vesse magát. Szégyenletes tett, hogy menekül, ám pusztán oldani kívánja a szorítást csuklóin. A víz alatt pedig ezt egyszerűbb neki, hiszen éles kövek és reszelős korallok is rejteznek, csak találni kell párat.
Galin elmerül gondolataiban, álmodozik egy kicsit, ahogy valóban megéneklik hőstetteit a leszármazottai és híres törpe harcosként regélnek majd róla. Ám ahhoz többet kell tenni, mint másfél dögöt megölni. A második csak fél pont, hiszen Nabii szinte már megölte, Galin nélkül is meghalt volna. Nevezzük kegyelemdöfésnek a bárddal való sújtást.
Nabii nyomában érkezik a törpe, ám mielőtt beérné, elhajítja egy kiáltás kíséretében fegyverét, pontosabban tőrét. Ilz talán elkapná, talán nem, ám jelenleg örülhet, ha nem filézik ki. A penge egyenest a fába áll, nem sokkal Ilztdar fölött, de számára elérhetetlen távolságban. Így pedig a lefelé haladok szembe találhatják magukat a vezérrel és egy kardossal. Még két kardos és egy szigonyos tovább viaskodik a maradék két matrózzal és Lagorral, nagy kár, hogy Dabil holt, s Darim csak siratja őt. Így különösen nehéz lesz, bár szép számmal tudnak most ellenük vonulni. Mindenki, Ilz kivételével, közel egy időben ér le a raktér lejáróján, és találja szembe magát a vezérrel és a mellette lévő kardossal, tökéletesen felkészülve. A hátuk mögött Ilz fekszik és érzi a fájdalmat derekában, megpróbálhat valami mód mégis cselekedni, illetve a másik irányba még ott van Lagor, egyik oldalán Penésszel, másikon Vigyorival és nagyon elmélyülten próbálják visszaverni az egyre hevesebb és jobb Talmid támadásokat. Nem áll olyan jól a szénájuk, mint a kalandozó csapat tagjainak.
Bár veszteségek ott is vannak. Nabii egyik karja sérült, vállába mart halála előtt a Talmid, ahogy Umon karjába is harapott egy dög, de Dom válla is sérült, belé hasított a penge. Marin a helyzethez képest könnyen úszta meg, Galin viszont elvesztette pipáját. Ilz áll a leginkább rossz helyzetben, mert bármikor dönthet úgy egy Talmid, hogy végez vele. Talán jobb lenne meghúznia magát... De csak rajta múlik, nem lendül-e mégis támadásba.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-27 20:08:42
Üzenet elküldve: 2013-04-27 20:08:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Galin hátba veregetése biztosan jól esik a Talmidnak, hisz egy kis biztatás sosem árt. Ettől függetlenül a ragacsos lény arckifejezése nem tűnik túlságosan hálásnak, sőt valami okból kifolyólag erőtlen hullik a talapzatra. Megeshet, hogy nem a bárd élével kellett volna megpaskolni a hátát. De végre még egyel kevesebb, és ha a törpén múlik nem ez az utólsó támadó, ki a mai napon elhalálozik. ~A kettő egy szép szám, de az igazat megvallva én jobban szeretem a hármast.~ Mohóságán még ő maga is elmosolyodik. Már két szörnyeteggel is végzett, de a harciszellem tovább hajtja a következő csatába. Fajtája rossz tulajdonságai közé sorolható a telhetetlenség is, mindig többet és többet akarnak. Nincs másképp ez Galinnal is, hisz azért indult el hazájából, hogy kincseket, és dicsőséget szerezzen. Most pedig itt az alkalom, hogy bizonyítsa rátermetségét azzal, hogy annyi döggel végez amennyivel csak tud.*
-Szívesen segítettem Hölgyem, de még vár ránk egy pár szörnyeteg, kikkel végeznünk kell.
*Annyira belemerül az álmodozásba, hogy észre sem veszi, a nő már nincs mellette, és próbál segíteni a csapdába ragadt mágusnak. Csak a kiabálásra lesz figyelmes. ~A francba, ha így folytatom lemaradok a hős cselekedeteimről, és akkor unokáim nem fogják tudni megénekelni, milyen bátor, és merész volt az ő ősük.~ Az ábrándozást későbbre halasztja, most Ilztdar megmentése az első. Nabii-tól nem sokkal van lemaradva, de ha nem szedi rövid lábait lemarad az akciórol. Futás közben lecsatolja oldaláról a törpe kéz alkotta hosszútőrét, és ha dobó távolságba kerül, megcélozza vele Ilztdart.*
-Kapd el!
*Galin hátba veregetése biztosan jól esik a Talmidnak, hisz egy kis biztatás sosem árt. Ettől függetlenül a ragacsos lény arckifejezése nem tűnik túlságosan hálásnak, sőt valami okból kifolyólag erőtlen hullik a talapzatra. Megeshet, hogy nem a bárd élével kellett volna megpaskolni a hátát. De végre még egyel kevesebb, és ha a törpén múlik nem ez az utólsó támadó, ki a mai napon elhalálozik. ~A kettő egy szép szám, de az igazat megvallva én jobban szeretem a hármast.~ Mohóságán még ő maga is elmosolyodik. Már két szörnyeteggel is végzett, de a harciszellem tovább hajtja a következő csatába. Fajtája rossz tulajdonságai közé sorolható a telhetetlenség is, mindig többet és többet akarnak. Nincs másképp ez Galinnal is, hisz azért indult el hazájából, hogy kincseket, és dicsőséget szerezzen. Most pedig itt az alkalom, hogy bizonyítsa rátermetségét azzal, hogy annyi döggel végez amennyivel csak tud.*
-Szívesen segítettem Hölgyem, de még vár ránk egy pár szörnyeteg, kikkel végeznünk kell.
*Annyira belemerül az álmodozásba, hogy észre sem veszi, a nő már nincs mellette, és próbál segíteni a csapdába ragadt mágusnak. Csak a kiabálásra lesz figyelmes. ~A francba, ha így folytatom lemaradok a hős cselekedeteimről, és akkor unokáim nem fogják tudni megénekelni, milyen bátor, és merész volt az ő ősük.~ Az ábrándozást későbbre halasztja, most Ilztdar megmentése az első. Nabii-tól nem sokkal van lemaradva, de ha nem szedi rövid lábait lemarad az akciórol. Futás közben lecsatolja oldaláról a törpe kéz alkotta hosszútőrét, és ha dobó távolságba kerül, megcélozza vele Ilztdart.*
-Kapd el!
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-20 19:06:23
Üzenet elküldve: 2013-04-20 19:06:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*Henua Tikron otthagyja a sziklaszirteket és a kikötőn túlra nézve megcsodálja a tengert. Olyan, mintha nem lenne vége. Fel lehet fedezni egy-két pontot, ami megtöri a nagy vízfelület egyhangúságát. Nyilván nagyon távoli szigetek ezek, amiket nemigen keresnek fel a helybéli hajósok. Ha távol a parttól rájuk talál egy vad vihar, akkor nagy veszedelembe kerülnek. Az apró szigeteken kívül van egy nagy, markán kiemelkedő épület, a világítótorony. Éjjel utat mutat az erre hajózóknak.*
"Egyszer ki kéne jönni ide éjszaka! Biztos gyönyörű a tenger, ahogy a torony megvilágítja."
*Úgy hírlik, a tenger élővilága nagyon gazdag. Sok finom húsú hal honos errefelé, a halászoknak megélhetést biztosítva. Itt a part mentén sokáig kell nézelődni, hogy egy-egy halat lásson az ember, de beljebb haladva már egyre gyakoribbak. Azt beszélik, itt élnek a repülő halak is. Persze ezek nem a szó szoros értelmében repülnek, inkább csak a vízből kiugorva hosszú utat tesznek meg a levegőben szárnyszerű, kiterjedt uszonyaiknak köszönhetően. Legendák szólnak hatalmas tengeri élőlényekről. Polipokról, amik hajókat fogtak át, kígyókról, amik egyben nyelik le az embert és sárkányokról, amiknek a tüze képes a vizet is lángba borítani.*
"Annyi rum után, amit ezek a tengerjáró emberek megisznak, én is látnék szörnyeket."
*Egy kicsit még szippant a tenger kellemes, sós vízének illatából, majd visszafordul, hogy folytassa útját.*
"Egyszer ki kéne jönni ide éjszaka! Biztos gyönyörű a tenger, ahogy a torony megvilágítja."
*Úgy hírlik, a tenger élővilága nagyon gazdag. Sok finom húsú hal honos errefelé, a halászoknak megélhetést biztosítva. Itt a part mentén sokáig kell nézelődni, hogy egy-egy halat lásson az ember, de beljebb haladva már egyre gyakoribbak. Azt beszélik, itt élnek a repülő halak is. Persze ezek nem a szó szoros értelmében repülnek, inkább csak a vízből kiugorva hosszú utat tesznek meg a levegőben szárnyszerű, kiterjedt uszonyaiknak köszönhetően. Legendák szólnak hatalmas tengeri élőlényekről. Polipokról, amik hajókat fogtak át, kígyókról, amik egyben nyelik le az embert és sárkányokról, amiknek a tüze képes a vizet is lángba borítani.*
"Annyi rum után, amit ezek a tengerjáró emberek megisznak, én is látnék szörnyeket."
*Egy kicsit még szippant a tenger kellemes, sós vízének illatából, majd visszafordul, hogy folytassa útját.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-17 09:26:44
Üzenet elküldve: 2013-04-17 09:26:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Umon felszisszen, szúrást érez karjában, ahogyan a talmid fogai belemélyednek. Szüksége van, hogy apái által tanult, koncentrációs technikát alkalmazza, így a fájdalom lassan elenyészik. Nem lepődött meg túlságosan, bár remélte, hogy a talmidnak van annyi következetessége, hogy hagyja magát a jótékony áradatba ereszteni. Ám harciassága erősebb, így még vissza is támadott. Umon szorítását megerősíti, majd lassú lélegzésbe kezd. A talmid háta mögött áll, a talmid körülbelül féltérden, Umon jobb keze keresztben nyaka előtt, bal keze, a másikra merőlegesen kívülről átvetve. Bal markával a talmid fejének hátsó részéhez feszít, szegycsontja a talmid tarkójához feszül. Végzetes pillanatok lehetnek ezek, de Umon nem kívánja sokáig húzni az időt, újabb lélegzetet vesz, majd hirtelen kifújja a tüdejébe szorult levegőt, hogy nagyobb hely keletkezzen a talmid teste és az övé között. Szorítása már-már elviselhetetlen erőkifejtést okoz magának Umonnak is, de amennyiben a talmid már védekezésre képtelen, levegője kiszorulva, így már a jótékony légbuborékok sem védelmezik torkát, Umon kezei szinte egybeolvadni látszanak a talmiddal. Ideális esetben egyetlen erőkifejtés elegendő a csigolyák szétzúzásához. Umon ezt meg is teszi, s amennyiben sikeres akciója, a szétroncsolódott csigolya darabjai a talmid légcsövét kaszabolják szét, hogy levegő nélkül, vérébe fulladva rángjon még néhány percig a hajópadlón. Nabii kiáltása ugyan nem neki szól, de valami véletlen folytán meghallja a figyelmeztető jelzést. Ilz irányába fordul, majd látja, ahogy több talmid figyelme is felé irányul. Eldobja a remélhetően élettelen talmidot keze ügyéből és öles léptekkel Ilz felé indul, majd eközben próbálja elterelni az őt támadók figyelmét:*
- Ide!! Ide gyertek hozzám, s véretekben fulladtok meg a lemenő nap fényében, tenger lakói!! * Umon arca eltorzul igyekezetében, hogy társai segítségére siessen.*
*Umon felszisszen, szúrást érez karjában, ahogyan a talmid fogai belemélyednek. Szüksége van, hogy apái által tanult, koncentrációs technikát alkalmazza, így a fájdalom lassan elenyészik. Nem lepődött meg túlságosan, bár remélte, hogy a talmidnak van annyi következetessége, hogy hagyja magát a jótékony áradatba ereszteni. Ám harciassága erősebb, így még vissza is támadott. Umon szorítását megerősíti, majd lassú lélegzésbe kezd. A talmid háta mögött áll, a talmid körülbelül féltérden, Umon jobb keze keresztben nyaka előtt, bal keze, a másikra merőlegesen kívülről átvetve. Bal markával a talmid fejének hátsó részéhez feszít, szegycsontja a talmid tarkójához feszül. Végzetes pillanatok lehetnek ezek, de Umon nem kívánja sokáig húzni az időt, újabb lélegzetet vesz, majd hirtelen kifújja a tüdejébe szorult levegőt, hogy nagyobb hely keletkezzen a talmid teste és az övé között. Szorítása már-már elviselhetetlen erőkifejtést okoz magának Umonnak is, de amennyiben a talmid már védekezésre képtelen, levegője kiszorulva, így már a jótékony légbuborékok sem védelmezik torkát, Umon kezei szinte egybeolvadni látszanak a talmiddal. Ideális esetben egyetlen erőkifejtés elegendő a csigolyák szétzúzásához. Umon ezt meg is teszi, s amennyiben sikeres akciója, a szétroncsolódott csigolya darabjai a talmid légcsövét kaszabolják szét, hogy levegő nélkül, vérébe fulladva rángjon még néhány percig a hajópadlón. Nabii kiáltása ugyan nem neki szól, de valami véletlen folytán meghallja a figyelmeztető jelzést. Ilz irányába fordul, majd látja, ahogy több talmid figyelme is felé irányul. Eldobja a remélhetően élettelen talmidot keze ügyéből és öles léptekkel Ilz felé indul, majd eközben próbálja elterelni az őt támadók figyelmét:*
- Ide!! Ide gyertek hozzám, s véretekben fulladtok meg a lemenő nap fényében, tenger lakói!! * Umon arca eltorzul igyekezetében, hogy társai segítségére siessen.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-08 19:02:01
Üzenet elküldve: 2013-04-08 19:02:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
*Már nem is igazán foglalkoztatják a vállába mélyedő fogak, mire a Talmid van olyan kegyes, hogy kimúljon. Ugyan azt megérzi, hogy a dög hirtelen erősebben nyomódik hátának, de folytatja annak felkoncolását. Így arra, hogy az ellenfele pillanatnyi meglódulásának oka Galin ütése volt, csak akkor jön rá, mikor a dög holtan rogy össze. Ha van ideje rá, megköszöni a segítséget, de csupán egy jelentőségteljes, nem elkapkodott biccentéssel teszi ezt. Szavak nélkül, ahogy többnyire eddig is kommunikált.
Körülnézve gyorsan felméri a helyzetet, és úgy látja, hogy a közvetlen közelben nincs kimondottan szükség a segítségére. A Talmidok elég gyengének tűnnek már ahhoz, hogy társai elbánjanak velük. Azonban az nem kerüli el a figyelmét, hogy a fehér hajú sötét elf elhagyja a környéküket, ahogy az sem, hogy a dögök vezére -véleménye szerint- túl közel kerül a szürke bőrűhöz, akit másik kettő is kiszemel magának. Fogai közt halkan elmormol pár szitkot, mivel felismeri a helyzetet: ha Ilz nem figyel nagyon, mágiája talán kevés is lehet a dögökkel szemben. S bár érzi, hogy sebesült végtagja gyengül, mégis úgy dönt, hogy megtámadja az ellenfeleket. Ha mást nem is ér el a dologgal, legalább nyerhet némi időt. Már azt is elégnek ítéli, ha csak addig sikerül feltartania a Talmidot, míg Ilztdar biztos távolságba kerülhet tőle ahhoz, hogy rá bocsásson valami varázst. Fegyvereit erősen, határozottan markolva, gyorsan közelít a kiszemelt felé, de igyekszik nem túl hangosan közlekedni, hátha így hátba támadhatja az egyik dögöt. Ha sikerül elég közel kerülnie hozzá, biztosabbik kezével sújt le a Talmidra, annak tudatában, hogy megsebzetten talán nem fog tudni védekezni. Az utolsó pillanatban dönti el, hogy szakít saját szokásaival a némaságot illetően.*
- Mélységi! Vagy valaki!
*Egyszerűsíti le a dolgot, mivel nem is emlékszik már, ki mutatkozott be, s ki nem; de a nevekkel egyébként is, mindig is hadilábon állt. Egyebet nem fűz hozzá. Úgy gondolja, ha valaki kutatni fogja a hang forrását, biztosan érteni fogja, miért is kiáltott neki.*
~Itt elég gyászos a helyzet...~
*Már nem is igazán foglalkoztatják a vállába mélyedő fogak, mire a Talmid van olyan kegyes, hogy kimúljon. Ugyan azt megérzi, hogy a dög hirtelen erősebben nyomódik hátának, de folytatja annak felkoncolását. Így arra, hogy az ellenfele pillanatnyi meglódulásának oka Galin ütése volt, csak akkor jön rá, mikor a dög holtan rogy össze. Ha van ideje rá, megköszöni a segítséget, de csupán egy jelentőségteljes, nem elkapkodott biccentéssel teszi ezt. Szavak nélkül, ahogy többnyire eddig is kommunikált.
Körülnézve gyorsan felméri a helyzetet, és úgy látja, hogy a közvetlen közelben nincs kimondottan szükség a segítségére. A Talmidok elég gyengének tűnnek már ahhoz, hogy társai elbánjanak velük. Azonban az nem kerüli el a figyelmét, hogy a fehér hajú sötét elf elhagyja a környéküket, ahogy az sem, hogy a dögök vezére -véleménye szerint- túl közel kerül a szürke bőrűhöz, akit másik kettő is kiszemel magának. Fogai közt halkan elmormol pár szitkot, mivel felismeri a helyzetet: ha Ilz nem figyel nagyon, mágiája talán kevés is lehet a dögökkel szemben. S bár érzi, hogy sebesült végtagja gyengül, mégis úgy dönt, hogy megtámadja az ellenfeleket. Ha mást nem is ér el a dologgal, legalább nyerhet némi időt. Már azt is elégnek ítéli, ha csak addig sikerül feltartania a Talmidot, míg Ilztdar biztos távolságba kerülhet tőle ahhoz, hogy rá bocsásson valami varázst. Fegyvereit erősen, határozottan markolva, gyorsan közelít a kiszemelt felé, de igyekszik nem túl hangosan közlekedni, hátha így hátba támadhatja az egyik dögöt. Ha sikerül elég közel kerülnie hozzá, biztosabbik kezével sújt le a Talmidra, annak tudatában, hogy megsebzetten talán nem fog tudni védekezni. Az utolsó pillanatban dönti el, hogy szakít saját szokásaival a némaságot illetően.*
- Mélységi! Vagy valaki!
*Egyszerűsíti le a dolgot, mivel nem is emlékszik már, ki mutatkozott be, s ki nem; de a nevekkel egyébként is, mindig is hadilábon állt. Egyebet nem fűz hozzá. Úgy gondolja, ha valaki kutatni fogja a hang forrását, biztosan érteni fogja, miért is kiáltott neki.*
~Itt elég gyászos a helyzet...~
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-06 18:59:34
Üzenet elküldve: 2013-04-06 18:59:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
// Hajóra fel //
*Még szerencse, hogy Marin sok elegáns göncöt 'örökölt' meg a Dalburn fiútól, így most hasznát is tudja venni a sok színben pompázó felöltőjének.
A testőr nem tétlenkedik soká, nem teheti, így a torkához kapó lényt rögtön a hátára próbálja fordítani, hogy kezeit a háta mögött szorosan összekötözhesse a kabát ujjaival. Ha a Talmid ellenkezni próbál - mely elég valószínű - úgy Marin ráver párat a lény fejére, remélvén, hogy ezzel akár eszméletlen állapotba is juttathatja a csúfságot. Még mindig úgy gondolja, hogy nincs miért megölnie a szent helyét védő valamit, bár vitathatatlan, hogy a másik, könnyű szerrel kioltaná a férfi életét. Azonban ha eltekint a külsőségektől, talán épp ez lehet az, ami megkülönbözteti őket. Sőt, ilyen alapon akkor már rengeteg embertől is. Beleértve persze a hajón jelenlévőket, kik gondolkodás nélkül engedtek az 'ölj vagy megölnek' elvnek. Persze Marin nem ítélheti el őket, mert ha nem sikerült volna lefegyvereznie a Talmidot, még ő is kényszerülhetett volna arra, hogy végezzen ellenfelével. Azonban az első ellenfele nem biztos, hogy az utolsó is volt, s ekkor döbben rá, hogy szinte teljesen kizárta a csata további színtereit. Ám ráér foglalkozni a többiekkel, ha megoldotta a saját problémáját.
Ha sikerül megkötöznie a lényt, s úgy ítéli meg, hogy szabadulása lehetetlen, vagy legalábbis igen nehézkes, felkerekedik, hogy segítsen a többieknek.*
A hozzászólás írója (Marin Remalek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.06 18:59:53
*Még szerencse, hogy Marin sok elegáns göncöt 'örökölt' meg a Dalburn fiútól, így most hasznát is tudja venni a sok színben pompázó felöltőjének.
A testőr nem tétlenkedik soká, nem teheti, így a torkához kapó lényt rögtön a hátára próbálja fordítani, hogy kezeit a háta mögött szorosan összekötözhesse a kabát ujjaival. Ha a Talmid ellenkezni próbál - mely elég valószínű - úgy Marin ráver párat a lény fejére, remélvén, hogy ezzel akár eszméletlen állapotba is juttathatja a csúfságot. Még mindig úgy gondolja, hogy nincs miért megölnie a szent helyét védő valamit, bár vitathatatlan, hogy a másik, könnyű szerrel kioltaná a férfi életét. Azonban ha eltekint a külsőségektől, talán épp ez lehet az, ami megkülönbözteti őket. Sőt, ilyen alapon akkor már rengeteg embertől is. Beleértve persze a hajón jelenlévőket, kik gondolkodás nélkül engedtek az 'ölj vagy megölnek' elvnek. Persze Marin nem ítélheti el őket, mert ha nem sikerült volna lefegyvereznie a Talmidot, még ő is kényszerülhetett volna arra, hogy végezzen ellenfelével. Azonban az első ellenfele nem biztos, hogy az utolsó is volt, s ekkor döbben rá, hogy szinte teljesen kizárta a csata további színtereit. Ám ráér foglalkozni a többiekkel, ha megoldotta a saját problémáját.
Ha sikerül megkötöznie a lényt, s úgy ítéli meg, hogy szabadulása lehetetlen, vagy legalábbis igen nehézkes, felkerekedik, hogy segítsen a többieknek.*
A hozzászólás írója (Marin Remalek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.06 18:59:53
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-05 23:46:31
Üzenet elküldve: 2013-04-05 23:46:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
*Igen hamar rájön, hogy a Talmid fegyver egyenesen használhatatlan, sőt ártalmas számukra. Kell idő ahhoz, hogy az újonnan szerzett sebe begyógyuljon.*
~Máskor szerintem fogok majd magammal hozni fegyvert is, mert így igazán vicces lehetek.~*Véli magában, aztán nincs ideje gondolkozni, mert gondol azokra, akire csak tud. Segíteni szeretne mindenkinek, hogy hamar véget térjen ez a tarthatatlan helyzet. Talán ez okozza azt a hibát, hogy a Talmid vezérre nem figyel fel, aki mögötte oson halkan, akár csak az árny. A csatazajok elvonják a figyelmét, úgy mint a fegyverek csörgése, vagy a matrózok hangja. A szemből érkező támadás elől valamennyire próbál elhajolni, azonban a hátulról jövő támadás egészen váratlanul éri. Irtózatosan fáj neki az oldala, ha viszont sikerül elpörögni a két Talmid elől, akkor kicsit meglép előlük, hogy átgondolhassa a mostani helyzetet.*
*Igen hamar rájön, hogy a Talmid fegyver egyenesen használhatatlan, sőt ártalmas számukra. Kell idő ahhoz, hogy az újonnan szerzett sebe begyógyuljon.*
~Máskor szerintem fogok majd magammal hozni fegyvert is, mert így igazán vicces lehetek.~*Véli magában, aztán nincs ideje gondolkozni, mert gondol azokra, akire csak tud. Segíteni szeretne mindenkinek, hogy hamar véget térjen ez a tarthatatlan helyzet. Talán ez okozza azt a hibát, hogy a Talmid vezérre nem figyel fel, aki mögötte oson halkan, akár csak az árny. A csatazajok elvonják a figyelmét, úgy mint a fegyverek csörgése, vagy a matrózok hangja. A szemből érkező támadás elől valamennyire próbál elhajolni, azonban a hátulról jövő támadás egészen váratlanul éri. Irtózatosan fáj neki az oldala, ha viszont sikerül elpörögni a két Talmid elől, akkor kicsit meglép előlük, hogy átgondolhassa a mostani helyzetet.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-05 19:04:52
Üzenet elküldve: 2013-04-05 19:04:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
*Ilz hamar rájön, hogy a Talmidok fegyvere nem nekik való. Bizonyára nem az elsők, akik sikerrel meg tudnák szerezni. Fejlődőképesek, alkalmazkodtak a náluk erősebbekhez, így ha valamelyiküket megölik, haszontalan lesz minden maradványuk. Testük a szárazföldön hamar oszlásnak fog indulni, de ezzel a gonddal ráérnek akkor foglalkozni, ha már nincsenek veszélyben.
Amint leér a sötételf, a Talmidok közül egy meghal, bár ennek semmi köze hozzá. Így a három harcoló emberrel szemben már csak négy Talmid van. Három kardos és egy szigonyos, utóbbiból a másik a földön fekszik és vonaglik. Viszont még a vízi lények is vannak annyira harcedzettek, hogy az elterelésre ne reagáljanak mind, csak egy kardos fordul meg, míg másik kettő a szigonyossal együtt továbbra is a sarokba szorítottakat próbálja megölni. S már ők is kezdik megérteni a rendszert. Így Ilznek sietni kell, hogy jusson valamire...
Marin az égiek kegyeltje lehet, a Talmid a hátán végzi, míg a férfi talpon marad, ám a fegyverek, lévén egyikük se ragaszkodik túlzottan az eszközhöz. A Talmid anélkül is képes lesz győzni, el is képzeli, miként harap ki egy nagyobb darabot a férfi testéből... Kár, hogy ez a gondolat csak addig él, míg a hajópadló nem éri hátát és Marin fölé tornyosulva nem tapossa torkon. Erre nem számított, így a fájdalom és fulladás mellett még a meglepetés is hat rá. Furcsa, kissé egy fulladozó béka brekegésére emlékeztető hangot hallat, szemei kikerekednek, s ha Marin most tesz valamit, annak aligha tud ellenállni. Innentől kezdve rajta múlik, hogy megöli, vagy sem.
Nabii szó szerint kivégzi a Talmidot, miután amaz a fájdalomtól harapja vállát. A penge testében könnyen talál utat, ám mielőtt a földre rogyna a dög, Galin még csatabárdjával hátba veregeti, elég agresszív módon. A pipatörés után már egész nyugodtan cselekszi mégis. Így viszont a nő utolsó támadása már fölösleges, ennél holtabb nehezen lehetne a Talmid.
Igaz, Nabii még vérző vállú karja kicsit gyengébb lett, de így is tud segíteni. A közelükben Umon viaskodik még, ám ő is jól áll a szinte tehetetlen Talmiddal, a többiek nagyrészt végeztek a vízből kimászott szörnyekkel. A Domerios-t támadó fenevad él még, a többi vagy holt, vagy végső csapást várja. Így talán nekik is Ilz példáján a lent maradtakkal kellene foglalkozni. Főleg, hogy ők még láthatják, hogy a Talmid Vezér a lejárat szájában veszik el, egyenest Ilz mögé fog kerülni.
Dom kabátja tropára megy, vagy ha felhasítja és összevérzi a másik felé is, pontosan ugyanúgy, akkor talán új divatot is teremthet. Ám viccet félretéve, a Talmid nem igazán sajnálja, hogy így alakult. Azt annál inkább, ahogy utána alakulnak a dolgok. A rúgást követő üvöltés után még pillanatokig figyelmetlen, így pofájára mért ütés talál és hat is. Hamarosan pedig sikerrel a földre tudja kényszeríteni az elf, ha beleadja minden erejét. Utána a leszúrás már játszi könnyedséggel menni fog. Bár, akár át is érezhette volna, milyen érzés, amikor őt rúgják lábközön... Szegény Talmid, szegény-szegény halott Talmid. Most már Dom is követheti a többiek módján Ilz-t és a Vezért.
Az Umon által térdre kényszerített dög csak addig várja a végső csapást, míg szédelgése jelen van. Amint tisztulni kezd a kép és ismét harcra kész. Az iszap, a veríték szaga, a fémek találkozásának karcos csattanása... Ezen túl pedig a vér átható bűze. Ez kissé tüzeli is a fenevadat, kardjának markolatára támaszkodva állna fel, hogy lendülettel fordulásból sújtson le, ám a rúgás megelőzi. A fegyver kifordul alóla és a padlón csúszik tovább, a Talmid pedig négykézlábra esik. Ismét röpke szédülés a váratlan fordulat nyomán, de hamar összeszedné magát. Ám él a feltételes mód, hiszen a szerzetes megpróbálja eltávolítani a helyszínről a Talmidot. Még szép, hogy ezek után próbál tenni valamit ellene, arról nem is beszélve, hogy micsoda lehetőség, hogy ilyen közel került hozzá az ellenfele. Hiába, legyen akármilyen gyors, mire átdobná a korláton, vagy eltörné a nyakát, fejéhez közelebbi karját képes lesz megharapni hegyes fogaival a szörny. Határozott, ám csak addig, míg Umon el nem töri azt a bizonyos csigolyát, ha nagy fájdalmában van elég ereje hozzá és nem ejti el rögvest a dögöt. Amaz pedig az első adandó alkalommal, ha nem öli meg a szerzetes, ismét támadni fog.
Mivel a Vezér elhatározta magát, így Ilz meglepődhet, mikor a kardos szemből érkező támadása után hátulról egy erős ütést kap derék tájra. Csendesen közelített a szörny, így aligha vehette észre. A Talmidok felbátorodnak vezetőjük jelenlétében, a kis csoport támadásai hevesebbek és pontosabbak, Lagor, Vigyori és Penész alig bírja tartani, elkél nekik a segítség.*
*Ilz hamar rájön, hogy a Talmidok fegyvere nem nekik való. Bizonyára nem az elsők, akik sikerrel meg tudnák szerezni. Fejlődőképesek, alkalmazkodtak a náluk erősebbekhez, így ha valamelyiküket megölik, haszontalan lesz minden maradványuk. Testük a szárazföldön hamar oszlásnak fog indulni, de ezzel a gonddal ráérnek akkor foglalkozni, ha már nincsenek veszélyben.
Amint leér a sötételf, a Talmidok közül egy meghal, bár ennek semmi köze hozzá. Így a három harcoló emberrel szemben már csak négy Talmid van. Három kardos és egy szigonyos, utóbbiból a másik a földön fekszik és vonaglik. Viszont még a vízi lények is vannak annyira harcedzettek, hogy az elterelésre ne reagáljanak mind, csak egy kardos fordul meg, míg másik kettő a szigonyossal együtt továbbra is a sarokba szorítottakat próbálja megölni. S már ők is kezdik megérteni a rendszert. Így Ilznek sietni kell, hogy jusson valamire...
Marin az égiek kegyeltje lehet, a Talmid a hátán végzi, míg a férfi talpon marad, ám a fegyverek, lévén egyikük se ragaszkodik túlzottan az eszközhöz. A Talmid anélkül is képes lesz győzni, el is képzeli, miként harap ki egy nagyobb darabot a férfi testéből... Kár, hogy ez a gondolat csak addig él, míg a hajópadló nem éri hátát és Marin fölé tornyosulva nem tapossa torkon. Erre nem számított, így a fájdalom és fulladás mellett még a meglepetés is hat rá. Furcsa, kissé egy fulladozó béka brekegésére emlékeztető hangot hallat, szemei kikerekednek, s ha Marin most tesz valamit, annak aligha tud ellenállni. Innentől kezdve rajta múlik, hogy megöli, vagy sem.
Nabii szó szerint kivégzi a Talmidot, miután amaz a fájdalomtól harapja vállát. A penge testében könnyen talál utat, ám mielőtt a földre rogyna a dög, Galin még csatabárdjával hátba veregeti, elég agresszív módon. A pipatörés után már egész nyugodtan cselekszi mégis. Így viszont a nő utolsó támadása már fölösleges, ennél holtabb nehezen lehetne a Talmid.
Igaz, Nabii még vérző vállú karja kicsit gyengébb lett, de így is tud segíteni. A közelükben Umon viaskodik még, ám ő is jól áll a szinte tehetetlen Talmiddal, a többiek nagyrészt végeztek a vízből kimászott szörnyekkel. A Domerios-t támadó fenevad él még, a többi vagy holt, vagy végső csapást várja. Így talán nekik is Ilz példáján a lent maradtakkal kellene foglalkozni. Főleg, hogy ők még láthatják, hogy a Talmid Vezér a lejárat szájában veszik el, egyenest Ilz mögé fog kerülni.
Dom kabátja tropára megy, vagy ha felhasítja és összevérzi a másik felé is, pontosan ugyanúgy, akkor talán új divatot is teremthet. Ám viccet félretéve, a Talmid nem igazán sajnálja, hogy így alakult. Azt annál inkább, ahogy utána alakulnak a dolgok. A rúgást követő üvöltés után még pillanatokig figyelmetlen, így pofájára mért ütés talál és hat is. Hamarosan pedig sikerrel a földre tudja kényszeríteni az elf, ha beleadja minden erejét. Utána a leszúrás már játszi könnyedséggel menni fog. Bár, akár át is érezhette volna, milyen érzés, amikor őt rúgják lábközön... Szegény Talmid, szegény-szegény halott Talmid. Most már Dom is követheti a többiek módján Ilz-t és a Vezért.
Az Umon által térdre kényszerített dög csak addig várja a végső csapást, míg szédelgése jelen van. Amint tisztulni kezd a kép és ismét harcra kész. Az iszap, a veríték szaga, a fémek találkozásának karcos csattanása... Ezen túl pedig a vér átható bűze. Ez kissé tüzeli is a fenevadat, kardjának markolatára támaszkodva állna fel, hogy lendülettel fordulásból sújtson le, ám a rúgás megelőzi. A fegyver kifordul alóla és a padlón csúszik tovább, a Talmid pedig négykézlábra esik. Ismét röpke szédülés a váratlan fordulat nyomán, de hamar összeszedné magát. Ám él a feltételes mód, hiszen a szerzetes megpróbálja eltávolítani a helyszínről a Talmidot. Még szép, hogy ezek után próbál tenni valamit ellene, arról nem is beszélve, hogy micsoda lehetőség, hogy ilyen közel került hozzá az ellenfele. Hiába, legyen akármilyen gyors, mire átdobná a korláton, vagy eltörné a nyakát, fejéhez közelebbi karját képes lesz megharapni hegyes fogaival a szörny. Határozott, ám csak addig, míg Umon el nem töri azt a bizonyos csigolyát, ha nagy fájdalmában van elég ereje hozzá és nem ejti el rögvest a dögöt. Amaz pedig az első adandó alkalommal, ha nem öli meg a szerzetes, ismét támadni fog.
Mivel a Vezér elhatározta magát, így Ilz meglepődhet, mikor a kardos szemből érkező támadása után hátulról egy erős ütést kap derék tájra. Csendesen közelített a szörny, így aligha vehette észre. A Talmidok felbátorodnak vezetőjük jelenlétében, a kis csoport támadásai hevesebbek és pontosabbak, Lagor, Vigyori és Penész alig bírja tartani, elkél nekik a segítség.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-05 16:21:33
Üzenet elküldve: 2013-04-05 16:21:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*A vér szaga a sós tengeri levegővel összeolvadva kúszik fel az árboc tetejéig, majd végül eltávozik a messzeségbe. Az ősök, egy vállba hasító bárdnak köszönhetően most újra érezhetik a bordó nedv mámorító hatását. A váll a talmidé, míg a dicsőség a középkorú törpéjé, ki először csak életét védelmezte, majd áttért bosszú hadjáratra. És ez még csak a kezdet, kedvenc pipája elvesztését nem hagyja ennyiben, meglakol az összes ilyesfajta lény. A bárd egy kis oda-vissza húzogatással kijön a csontból és húsból. De egy perc nyugta sem lehet a lénynek, Galin rugása célba talál, és a fegyver kihull a sebesült kezéből. Törpénk nem kockáztat többet, rámarkol a zsákmányra, ami ez esetben egy szigony, de nem várt érzés fogadja. A szigony markolatából aprócska tüskék állnak ki. Nem éppen egy kellemes érzés rászorítani, márpedig a szakállas pont így cselekedett, meg is lett az eredménye. A fegyver a pár méterre a harc helyszínétől a fagerendákon végzi. Ennyi idő alatt is látható nyoma lett a szúrásoknak, néhol még a vér is kiserkent. ~A keselyűk lakmározzanak a tetemed fölött, te álnok szörnyeteg. Nem sokáig fogsz így mosolyogni.~ Nem hagyja tovább szenvedni, lecsap! A koponyájából megmaradt cafatok undorítónak mondhatók, és egy átlagos gyomor nem is bírná e látványt. Nem így van ez a kis termetű bánya lakókkal, őket megedzette a temérdeke csata, és pusztítás, egy valami ami igazán nyomot hagyhat bennük, vagyis inkább a talajon, az a hajózás. Na azt a legtöbbjük ki nem állhatja, persze mint mindig ebben is van kivétel. Most, hogy végre végzett előbb elvesztett kincséhez siet, hátha megtudja menteni egy részét. A pipa használhatatlanná vált, mikor a nehéz test összepréselte. Kár érte, pedig milyen szép volt! Szárát gesztenyefából faragták, a szopókája pedig állítólag igazi sárkánycsontból volt. Nem egy pár nap alatt összerakott pipa volt, ez kikövetkeztethető a még mindig látható motívumokból, és kissé mogorva de mégis csinos alakjából. A pipafejre egy név volt beleírva törpe rúnákkal. Galin elhelyezi a művet oldaltatyójában, összeszedi magát, és folytatódhat a mészárlás. A bosszú még mindig a szeme előtt lebeg, de már képes józanul gondolkodni. Úgy határoz először is a nem messze hadakozó szépségnek segít, nehogy komolyabban megsérüljön. Hátulról próbálkozik lecsapni a Talmidra, míg az Nabii-val van elfoglalva. A bárd élének iránya a két lapocka közötti rész.*
*A vér szaga a sós tengeri levegővel összeolvadva kúszik fel az árboc tetejéig, majd végül eltávozik a messzeségbe. Az ősök, egy vállba hasító bárdnak köszönhetően most újra érezhetik a bordó nedv mámorító hatását. A váll a talmidé, míg a dicsőség a középkorú törpéjé, ki először csak életét védelmezte, majd áttért bosszú hadjáratra. És ez még csak a kezdet, kedvenc pipája elvesztését nem hagyja ennyiben, meglakol az összes ilyesfajta lény. A bárd egy kis oda-vissza húzogatással kijön a csontból és húsból. De egy perc nyugta sem lehet a lénynek, Galin rugása célba talál, és a fegyver kihull a sebesült kezéből. Törpénk nem kockáztat többet, rámarkol a zsákmányra, ami ez esetben egy szigony, de nem várt érzés fogadja. A szigony markolatából aprócska tüskék állnak ki. Nem éppen egy kellemes érzés rászorítani, márpedig a szakállas pont így cselekedett, meg is lett az eredménye. A fegyver a pár méterre a harc helyszínétől a fagerendákon végzi. Ennyi idő alatt is látható nyoma lett a szúrásoknak, néhol még a vér is kiserkent. ~A keselyűk lakmározzanak a tetemed fölött, te álnok szörnyeteg. Nem sokáig fogsz így mosolyogni.~ Nem hagyja tovább szenvedni, lecsap! A koponyájából megmaradt cafatok undorítónak mondhatók, és egy átlagos gyomor nem is bírná e látványt. Nem így van ez a kis termetű bánya lakókkal, őket megedzette a temérdeke csata, és pusztítás, egy valami ami igazán nyomot hagyhat bennük, vagyis inkább a talajon, az a hajózás. Na azt a legtöbbjük ki nem állhatja, persze mint mindig ebben is van kivétel. Most, hogy végre végzett előbb elvesztett kincséhez siet, hátha megtudja menteni egy részét. A pipa használhatatlanná vált, mikor a nehéz test összepréselte. Kár érte, pedig milyen szép volt! Szárát gesztenyefából faragták, a szopókája pedig állítólag igazi sárkánycsontból volt. Nem egy pár nap alatt összerakott pipa volt, ez kikövetkeztethető a még mindig látható motívumokból, és kissé mogorva de mégis csinos alakjából. A pipafejre egy név volt beleírva törpe rúnákkal. Galin elhelyezi a művet oldaltatyójában, összeszedi magát, és folytatódhat a mészárlás. A bosszú még mindig a szeme előtt lebeg, de már képes józanul gondolkodni. Úgy határoz először is a nem messze hadakozó szépségnek segít, nehogy komolyabban megsérüljön. Hátulról próbálkozik lecsapni a Talmidra, míg az Nabii-val van elfoglalva. A bárd élének iránya a két lapocka közötti rész.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-04-02 09:00:38
Üzenet elküldve: 2013-04-02 09:00:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Umon örömmel szemléli, ahogy leendő áldozata kardhegye a hajópadlón koppant, büszkén szemléli tulajdonképpeni első küzdelmének eredményét. Látja, hogy a talmid még lélegzik, ütése nem zúzta össze a tarkóján lévő kemény csontrészt, csupán elkábítja a szörnyet. Nincs idő nagyon merengésre, azonban a szerzetes mégis meglehetősen bizonytalan. Eszébe jut a szörnyek vehemens támadása, ahogy elárasztották a hajót, a főnök szavai, mivel betolakodóknak titulálta őket. "Vajon, van-e joga elvenni az életet, úgy hogy az feltehetően a saját hazáját védi?" gondolja magában, s a bizonytalanság összezavarja. Egy pillanatra körültekint. Csatazaj, az iszap átható szaga lengi be a hajót, mindenhol küzdelem és a verejték átható, meghatározó jelenléte terjeng. Végső elhatározásában Umon mozdul. Nem csak a támadásra, de a hárításra és leszerelésre is megtanították Apái. Első mozdulatával, hirtelen a talmid felé lép, s mellé áll. Jobb lábát leheletnyit a föld felé emeli, majd lendít, s középerővel a padlónak támaszkodó kard lapjára rúg. Terveiben áldozatának fegyverét a lehető legnagyobb távolságra kívánja rúgni tőle, jóllehet azon épp támaszkodik a szörny, a rúgást elég erősnek szánja ahhoz, hogy úszóhártyás keze közül. Vélhetően a szörny a kegyelemdöfést várja megadóan, így nem szorítja olyan mértékben. A Fekete Fa elrendelésére bízza a talmidot. Ha sikerül fegyverét legalább egy méter távolságra elrúgni, ahol a legyengült és elkábult talmid nem tudja elérni, egy hirtelen mozdulattal, minden erejét összegyűjtve felnyalábolja ellenfelét és a hajókorláton keresztül a vízbe dobja. Fogásánál ügyel arra, hogy hátulról, a nyálkás karokat erősen lefogva kibillentse ellenfelét egyensúlyából, az ne tudjon védekezni. Tisztában van a talmid nyálkás testének síkosságával, így szerzetesi csuhája anyagával kívánja azt ellensúlyozni, melyből feltehetően nem fog kicsúszni a lény. Közben arra gondol micsoda feladat lesz kimosni ezt belőle. Amennyiben a talmid mégis védekezni próbál, szorításán elég egy leheletnyit erősíteni, hogy nyakcsigolyája, - amennyiben rendelkezik ilyennel bár feltehetően mivel felállni képes lényről van szó, van neki ilyen - összeroppanjon karjai között. A végső cél azonban nem ez, hanem, mint gondolja a vízbe dobni a talmidot. *
- Ne gondold, fiam, hogy egy csatának mindig az a nyertese, ki a végén egyedüli lélegzőként tekint a holtak vérbe fagyott halmaira maguk közül. A csatában ezt gyilkosnak is hívhatják. Jóllehet a magad védelmed érdekében cselekszel, még fontosabb egyaránt az erkölcsi győzelem elérése, így lelkedben, s lelkiismeretetben is tiszta maradhatsz, méltó a Fekete Fa árnyékára. *
Apái hangjával szívében, a talmidot a korláton áthajítani próbálja.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.02 09:00:56
*Umon örömmel szemléli, ahogy leendő áldozata kardhegye a hajópadlón koppant, büszkén szemléli tulajdonképpeni első küzdelmének eredményét. Látja, hogy a talmid még lélegzik, ütése nem zúzta össze a tarkóján lévő kemény csontrészt, csupán elkábítja a szörnyet. Nincs idő nagyon merengésre, azonban a szerzetes mégis meglehetősen bizonytalan. Eszébe jut a szörnyek vehemens támadása, ahogy elárasztották a hajót, a főnök szavai, mivel betolakodóknak titulálta őket. "Vajon, van-e joga elvenni az életet, úgy hogy az feltehetően a saját hazáját védi?" gondolja magában, s a bizonytalanság összezavarja. Egy pillanatra körültekint. Csatazaj, az iszap átható szaga lengi be a hajót, mindenhol küzdelem és a verejték átható, meghatározó jelenléte terjeng. Végső elhatározásában Umon mozdul. Nem csak a támadásra, de a hárításra és leszerelésre is megtanították Apái. Első mozdulatával, hirtelen a talmid felé lép, s mellé áll. Jobb lábát leheletnyit a föld felé emeli, majd lendít, s középerővel a padlónak támaszkodó kard lapjára rúg. Terveiben áldozatának fegyverét a lehető legnagyobb távolságra kívánja rúgni tőle, jóllehet azon épp támaszkodik a szörny, a rúgást elég erősnek szánja ahhoz, hogy úszóhártyás keze közül. Vélhetően a szörny a kegyelemdöfést várja megadóan, így nem szorítja olyan mértékben. A Fekete Fa elrendelésére bízza a talmidot. Ha sikerül fegyverét legalább egy méter távolságra elrúgni, ahol a legyengült és elkábult talmid nem tudja elérni, egy hirtelen mozdulattal, minden erejét összegyűjtve felnyalábolja ellenfelét és a hajókorláton keresztül a vízbe dobja. Fogásánál ügyel arra, hogy hátulról, a nyálkás karokat erősen lefogva kibillentse ellenfelét egyensúlyából, az ne tudjon védekezni. Tisztában van a talmid nyálkás testének síkosságával, így szerzetesi csuhája anyagával kívánja azt ellensúlyozni, melyből feltehetően nem fog kicsúszni a lény. Közben arra gondol micsoda feladat lesz kimosni ezt belőle. Amennyiben a talmid mégis védekezni próbál, szorításán elég egy leheletnyit erősíteni, hogy nyakcsigolyája, - amennyiben rendelkezik ilyennel bár feltehetően mivel felállni képes lényről van szó, van neki ilyen - összeroppanjon karjai között. A végső cél azonban nem ez, hanem, mint gondolja a vízbe dobni a talmidot. *
- Ne gondold, fiam, hogy egy csatának mindig az a nyertese, ki a végén egyedüli lélegzőként tekint a holtak vérbe fagyott halmaira maguk közül. A csatában ezt gyilkosnak is hívhatják. Jóllehet a magad védelmed érdekében cselekszel, még fontosabb egyaránt az erkölcsi győzelem elérése, így lelkedben, s lelkiismeretetben is tiszta maradhatsz, méltó a Fekete Fa árnyékára. *
Apái hangjával szívében, a talmidot a korláton áthajítani próbálja.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.02 09:00:56
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-03-23 23:20:52
Üzenet elküldve: 2013-03-23 23:20:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*Más is feljajdulna, ha tudná, mennyibe fájt az a kabát. Divatos és elegáns, mint Dom minden ruhája... és ő természetesen csak Arthenior legjobb szabóival varrat ruhát. A feljajdulás másik oka pedig az lenne, ha az illető megtudná, milyen kevés pénzből kénytelen Dom egyik napról a másikra tengődni, csak azért, hogy a ruhatára mindig naprakész legyen, és így bejuthasson olyan helyekre, ahova különben nem hívnák meg... Most meg itt van ez a ronda szakadás, a vérfoltokról nem is szólva. Nem csoda, hogy ideges.
Meg aztán ott van a fájdalom is. Nincs ő annyira hozzászokva, mint a tettek szőrösmellű harcosai. Ha neki verekednie kell, akkor valami már régen rossz. ~ Most például rossz hajóra szálltál. ~ Gondolja bosszúsan, miközben igyekszik kiszedni magából a pengét, és egyúttal mocskosul elintézni a Talmidot.
A sportszerűtlen rúgás talál. Ennek eredménye pedig egy valóban hangos üvöltés. Egy mocskosul hangos üvöltés. Utána egészen komolyan csengeni kezdenek a fülei.*
- Ó, hallgass már el!
*Próbálja meg a szablya markolatkosarával pofánvágni a dögöt.
Aztán... a támadás eredményességétől függetlenül igyekszik minél több térd- és combtájékon elhelyezett rúgással megtörni a Talmid lelkierejét és életkedvét.
Aztán, ha sikerrel jár, és a dög a földre kerül, ismét megpróbálja ledöfni.*
*Más is feljajdulna, ha tudná, mennyibe fájt az a kabát. Divatos és elegáns, mint Dom minden ruhája... és ő természetesen csak Arthenior legjobb szabóival varrat ruhát. A feljajdulás másik oka pedig az lenne, ha az illető megtudná, milyen kevés pénzből kénytelen Dom egyik napról a másikra tengődni, csak azért, hogy a ruhatára mindig naprakész legyen, és így bejuthasson olyan helyekre, ahova különben nem hívnák meg... Most meg itt van ez a ronda szakadás, a vérfoltokról nem is szólva. Nem csoda, hogy ideges.
Meg aztán ott van a fájdalom is. Nincs ő annyira hozzászokva, mint a tettek szőrösmellű harcosai. Ha neki verekednie kell, akkor valami már régen rossz. ~ Most például rossz hajóra szálltál. ~ Gondolja bosszúsan, miközben igyekszik kiszedni magából a pengét, és egyúttal mocskosul elintézni a Talmidot.
A sportszerűtlen rúgás talál. Ennek eredménye pedig egy valóban hangos üvöltés. Egy mocskosul hangos üvöltés. Utána egészen komolyan csengeni kezdenek a fülei.*
- Ó, hallgass már el!
*Próbálja meg a szablya markolatkosarával pofánvágni a dögöt.
Aztán... a támadás eredményességétől függetlenül igyekszik minél több térd- és combtájékon elhelyezett rúgással megtörni a Talmid lelkierejét és életkedvét.
Aztán, ha sikerrel jár, és a dög a földre kerül, ismét megpróbálja ledöfni.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-03-20 21:25:42
Üzenet elküldve: 2013-03-20 21:25:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*Érzi a húsába mélyedő fogakat, amik nem kis fájdalmat okoznak, mégis, csak egy apró nyögés hagyja el torkát. Inkább ő maga is harap, méghozzá saját szája szélét, nehogy még hangosabban feljajduljon. Senkinek sem kell tudnia róla, hogy megsebesült - bár ennek nyilván látható nyoma lesz. Ha más nem is, a vérzés.
Erős döféssel mélyeszti pengéjét ellenfele gyomrába. Ahogy megérzi a hideg acélt a testbe hatolni, még ránt is rajta egyet felfelé, biztos ami biztos alapon; hogy a lehető legnagyobb kárt okozza, ha esetleg nem lenne halálos az általa okozott seb.
Megelégedettséggel tölti el, mikor a halszagú dög összeesik mögötte. Ekkor persze nem átall ismét lesújtani rá, a tőle telhető legnagyobb erővel, hogy mindenképp kivégezze. De csak gyorsan, hadd legyen még ideje a többiek segítségére is sietni. Felegyenesedve gyorsan körülnéz, majd máris a hozzá legközelebb eső viaskodók felé veszi az irányt. Egy pillanatra eszébe jut, hogy talán úgy kellene közelednie, hogy a Talmid ne vegye észre, vagy csak túl későn ahhoz, hogy reagálhasson, de elveti az ötletet. Az idő most sokat számít, tehát homlokegyenest nekiront következő áldozatának.*
*Érzi a húsába mélyedő fogakat, amik nem kis fájdalmat okoznak, mégis, csak egy apró nyögés hagyja el torkát. Inkább ő maga is harap, méghozzá saját szája szélét, nehogy még hangosabban feljajduljon. Senkinek sem kell tudnia róla, hogy megsebesült - bár ennek nyilván látható nyoma lesz. Ha más nem is, a vérzés.
Erős döféssel mélyeszti pengéjét ellenfele gyomrába. Ahogy megérzi a hideg acélt a testbe hatolni, még ránt is rajta egyet felfelé, biztos ami biztos alapon; hogy a lehető legnagyobb kárt okozza, ha esetleg nem lenne halálos az általa okozott seb.
Megelégedettséggel tölti el, mikor a halszagú dög összeesik mögötte. Ekkor persze nem átall ismét lesújtani rá, a tőle telhető legnagyobb erővel, hogy mindenképp kivégezze. De csak gyorsan, hadd legyen még ideje a többiek segítségére is sietni. Felegyenesedve gyorsan körülnéz, majd máris a hozzá legközelebb eső viaskodók felé veszi az irányt. Egy pillanatra eszébe jut, hogy talán úgy kellene közelednie, hogy a Talmid ne vegye észre, vagy csak túl későn ahhoz, hogy reagálhasson, de elveti az ötletet. Az idő most sokat számít, tehát homlokegyenest nekiront következő áldozatának.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-03-10 01:15:06
Üzenet elküldve: 2013-03-10 01:15:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
// Hajóra fel //
*A rúgás félig-meddig sikeresnek mondható, hiszen a lény dőlni kezd, ám magával húzza mind a saját, mind Marin fegyverét. A testőr azonban nem annyira bolond, hogy halála árán is ragaszkodjon a fegyveréhez, így nem tesz további kísérletet annak kiszabadítására, azonban el sem engedi az edzett acélt. Míg egyik kezével a markolatot szorítja, a másik kezét a lény melkasa felé tartja, ügyelve arra, hogy a Talmid ne tudja megcsócsálni azt, s így szinte végig vezeti a lény útját a hajópadlóig.
Tekintve, hogy mindkettejük fegyvere használhatatlan jelen pillanatban Marin képtelen testi erejét latba vetni, márpedig ilyen téren úgy érzi hátrányban van. Egyetlen dolog szólhat mellette, hogy míg a kétlábú halacska a hátán fekszik, úgy ő egy kevés szerencsével talpon tudott maradni, márpedig ilyen esetben nem tehet mást, az életéért kell küzdenie, mely eme kilátástalan helyzetében a csizmájának erős sarkában, s a Talmid vélhetően törékeny légcsövében párosul. Persze ezek a pikkelyes valamik elsősorban kopoltyúval rendelkezhetnek, azzal azonban mégsem maradhatnak sokáig életben a vizen kívül. Legalábbis Marin erősen reméli.
Ha mégsem sikerülne talpon maradnia, úgy még mindig megmarad a vad kapálózás - valamint az ekkor már jogos halálfélelem, mely igen rejtélyes erőket képes felszabadítani emberben, állatban egyaránt - vagy jobb híján a menekülés.*
*A rúgás félig-meddig sikeresnek mondható, hiszen a lény dőlni kezd, ám magával húzza mind a saját, mind Marin fegyverét. A testőr azonban nem annyira bolond, hogy halála árán is ragaszkodjon a fegyveréhez, így nem tesz további kísérletet annak kiszabadítására, azonban el sem engedi az edzett acélt. Míg egyik kezével a markolatot szorítja, a másik kezét a lény melkasa felé tartja, ügyelve arra, hogy a Talmid ne tudja megcsócsálni azt, s így szinte végig vezeti a lény útját a hajópadlóig.
Tekintve, hogy mindkettejük fegyvere használhatatlan jelen pillanatban Marin képtelen testi erejét latba vetni, márpedig ilyen téren úgy érzi hátrányban van. Egyetlen dolog szólhat mellette, hogy míg a kétlábú halacska a hátán fekszik, úgy ő egy kevés szerencsével talpon tudott maradni, márpedig ilyen esetben nem tehet mást, az életéért kell küzdenie, mely eme kilátástalan helyzetében a csizmájának erős sarkában, s a Talmid vélhetően törékeny légcsövében párosul. Persze ezek a pikkelyes valamik elsősorban kopoltyúval rendelkezhetnek, azzal azonban mégsem maradhatnak sokáig életben a vizen kívül. Legalábbis Marin erősen reméli.
Ha mégsem sikerülne talpon maradnia, úgy még mindig megmarad a vad kapálózás - valamint az ekkor már jogos halálfélelem, mely igen rejtélyes erőket képes felszabadítani emberben, állatban egyaránt - vagy jobb híján a menekülés.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-03-09 12:44:02
Üzenet elküldve: 2013-03-09 12:44:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
*A Talmid megölése egyszerű, azonban a fegyvert a kezéből nem olyan könnyű kivenni. Nehéz felfeszíteni az ujjakat, hogy kiszedje a kezéből a gyilkoló eszközt. Kemény fizikai erőfeszítéseket tesz ez irányban, azonban a kezébe kerülése után két dolgot is felfedez. Egyik az, hogy a penge nehezebb mint amit ő megszokott. Jelen esetben hátrányt jelentene a számára, mert hamar kifáradna a forgatásában. Ezután egy szisszenés keretében, majd markából kicsorduló vér miatt fedezi fel a tüskés kardmarkolatot.*
~A francba, hogy ilyen kardjuk van.~*Azon nyomban elejti a kezéből, majd ellenőrzi a tenyerét. Nem kellemes látvány, ami tenyerével történt. Saját ruhájából tép egy kis anyagot, hogy bekösse vele a tenyerét. A következő lépés ezután, hogy egy rendes fegyvert keressen magának. Elindul, hát ha talál már elesett embernél fegyvert. A többi szándéka változatlan, hogy segíteni akar a többieken. Megérkezik Sir Lagorékhoz, majd a legegyszerűbb taktikát választja. Biztonságos távolságból odaordít a Talmidoknak, mert reméli, hogy egy pillanatra eltereli a figyelmüket. Pont elég ahhoz, hogy a harc edzetlen matrózok le tudják szúrni ezeket a lényeket.*
*A Talmid megölése egyszerű, azonban a fegyvert a kezéből nem olyan könnyű kivenni. Nehéz felfeszíteni az ujjakat, hogy kiszedje a kezéből a gyilkoló eszközt. Kemény fizikai erőfeszítéseket tesz ez irányban, azonban a kezébe kerülése után két dolgot is felfedez. Egyik az, hogy a penge nehezebb mint amit ő megszokott. Jelen esetben hátrányt jelentene a számára, mert hamar kifáradna a forgatásában. Ezután egy szisszenés keretében, majd markából kicsorduló vér miatt fedezi fel a tüskés kardmarkolatot.*
~A francba, hogy ilyen kardjuk van.~*Azon nyomban elejti a kezéből, majd ellenőrzi a tenyerét. Nem kellemes látvány, ami tenyerével történt. Saját ruhájából tép egy kis anyagot, hogy bekösse vele a tenyerét. A következő lépés ezután, hogy egy rendes fegyvert keressen magának. Elindul, hát ha talál már elesett embernél fegyvert. A többi szándéka változatlan, hogy segíteni akar a többieken. Megérkezik Sir Lagorékhoz, majd a legegyszerűbb taktikát választja. Biztonságos távolságból odaordít a Talmidoknak, mert reméli, hogy egy pillanatra eltereli a figyelmüket. Pont elég ahhoz, hogy a harc edzetlen matrózok le tudják szúrni ezeket a lényeket.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-03-05 17:50:00
Üzenet elküldve: 2013-03-05 17:50:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
*Viszonylag hangos reccsenés jelzi, ahogy eltörik a Talmid nyaka, ezzel is teljes bizonyosságot adva felőle, hogy nem olyan veszedelmes fenevadak, ha sikerül elkerülni támadásuk és áttörni a védelmüket. Ám kezéből még holtában sem könnyen jön ki a penge, ám ha Ilztdar megküzd érte, nem pedig hagyja a csudába, ha nem adja könnyen magát, akkor észreveheti, hogy súlya nagyobb, mint egy hasonló artheniori kard. Amit pedig utána felfedezhet, hogy bizony a kard markolata harap. Legalábbis, érzésre olyan, ám csak kis tüskék vannak a markolatban, mik a Talmid kéznek nem okoznak különösebben gondot, ám a szárazföldi népségnek már annál inkább. Ők ebbe születnek, jól viselik a fájdalmat is. Persze, ameddig az nem nyakuk eltöréséről szól... Így Ilz nagy valószínűséggel hátrahagyja a pengét és saját fegyvereivel megy a matrózok megmentésére.
Marin rúgása talál, s sejtelme helyes volt, a Talmid elvesztett egyensúlyával a hajópadló felé közelít, ám nem engedi szigonyát. Így a testőrnek nehezebb lesz kirántani annak fogságából mesteri pengéjét, ám ha mindent belead, úgy sikerülhet. De, ha valóban kiszedi, a Talmid éhes fenevadként vetődik felé, hogy testének támadjon, egyenest mellkasa felé szigonyának három ágával. Talán jobban jár, ha előbb lefegyverzi a lényt, vagy legalábbis más megoldást lel, hiszen a harcra és talán a halálra is kész vízi szörny bármikor képes támadni. Akár fegyverrel, akár anélkül.
Nabii csele bejött, majd balszerencsével folytatódott, nem is kevéssel. Mentségére szóljon, hogy harchelyzetben valóban jó lépés, amit tett. S ha a Talmid válaszlépésére számított volna, talán előbb téphette volna fel bőrét és húsát késével. Így a karja megfeszül, teljesen testéhez szorítja a késes kart a szörny, ahogy válla fölé hajolva készül belemártani hegyes, veszedelmes fogait. A cápák talán csak, kik veszedelmesebb fogakkal bírnak a tengeren, ám azok nem oly taktikusak, mint egy jól szervezett csapat Talmid. Kár, hogy ők nem azok... Viszont így is meggyűlik velük a kalandozók baja, még ha Nabii-nak sikerül is valahogy kivágnia magát.
Pengéje emelkedik, majd süllyed, egyenest bele a lénybe. Gyomra pontosan ott van, hol elmerül benne a fegyver éle, s bár nem könnyen, de sikerül behatolnia, hogy vérét ontsa. Üröm az örömben, hogy a fájdalom gyakorta serkentő és ösztökélő, így a nő egy nem csontrepesztő, ám fájdalmas harapást kap vállába. Nem torkába mélyednek a fogak, s nem is szerető édes harapása ez, ahogy vér serken a hamvas bőrbe mélyülő fogak körül. Ám egy könnyed mozdulattal le tudja dobni magáról a nő, s úgy a holt test kerül a padlóra.
Dom kabátja más számára talán csekélység volna, ám az elf nagyon is úgy tűnik, fájó ponton sérült ruhadarabja okán. Nem is a vállának húsába kerülő korallos vastól jajdul, inkább annak kabátmetsző tettétől... S bár a lény szívét célba veszi, az ő támadása előbb talál, mitől mindenképpen meg fog csappanni annyira a tőr lendülete, hogy támadása csupán sértse pikkelyes bőrét a Talmidnak. Így pedig talán szerencsés is, hogy a kard megmaradt a vállban, hisz nem esik el. Ám a dühödt elf mozdulatai... A lény széles vigyorral nézi, miként feszül csuklójára a szárazföldi keze. Látta már a hegyesfülűeket, az erdőkben talán ők az urak, ám a vízen más a helyzet. Nem különösebben feszül így neki, talán vesztét fogja okozni, hogy alábecsüli. Váratlanul éri a rúgás, mi talál és elég érzékenyen érinti. A hajón csak a két gnőm és Nabii, aki ezt aligha tudná elképzelni... Reakciója a hátravetett fej és egy velőig hatoló üvöltés. Nyárfalevélként rezzen össze bárki, aki nem éppen életéért küzd, de ilyen talán nincs is a hajón. Így csupán figyelemfelkeltő lehet, de a Talmid balszerencséje ezzel a rúgással éppen csak elkezdődött. Hiszen hamarosan újabb támadások érik szúrások vagy rúgások formájában. Előbbinél próbálja védeni magát, ha van lehetősége, mert Dom figyelmét is kissé eltereli az üvöltés, akkor kardja lesz pajzsa most, más esetben kénytelen lesz valahogy karjaival védeni magát, de legalábbis hátrálni. Utóbbi esetében próbál nem földre kerülni, ami bizony, ha elég gyors az elf lábmunkája, nehéz lesz.
Umon hátrálására a Talmid közelít. Neki van ideje, hiszen az elsődleges célpontja a szerzetes. A többiek addig megölik majd a társait. Így ő csak közelít. És már lassan elpattan minden idegszála, ahogy feszül és vár. Arra számít, hogy az ember támad, s úgy a felé induló test elől kitérve sikerül egy döféssel legyőzni. Amúgy se szívesen pazarolna rá többet. Végül, mégis elveti terveit és ő ront előre. Pengéje legelöl, mögötte a pikkelyes, úszóhártyás kéz, az erős kar és a szörny széles vigyorú, acsargó pofája. Támadása féktelen és elszánt, ám éppen ennyire elbizakodott is. Bár meglepi a mozdulat, gyorsan próbál fordulni, ám lesújt rá a szerzetes ökle. Homályosul tekintete, s térdeire esik, csupán azért nem fekszik el, mert kardja hegye a hajópadlóba mélyed, azon támasztja meg magát. Szédelegve várja, hogy a végső csapást bevigye a szerzetes. Tudta, hogy ő sem fog sokáig élni, ahogy a fajtájuk egy rossz szokása, hogy harcias kedvük olykor rossz ellenfélhez sodorja. Talán azért is szokásuk inkább a tengerek fenekén maradni?
A Talmid sikerrel támadja Galin-t, ám a siker mértéke elenyésző. Röhöghet csupán félig holt magában a szerencsétlen törpén, ki nem csak elesett, de még pipáját is elvesztette. Görcsös vigyor ül ki a pofára, hegyes fogai rendszertelenül sorakoznak. Már szinte érzi az édes halál szagát, ahogy a sós, tengeri levegővel vegyül, s a vérrel. Milyen érdekes... Mindig azt hitte, hogy egy fiatal bajnok fogja megölni, aki a vagyonára hajt. S lám, egy szárazföldi, egy szőrcsomó, egy töpörödött fajzat lesz vesztének elhozója. Magában halk imát mormog a vizek szelleméhez, hogy lelkét keblére vegye, nem is figyel a számára apró, mégis életének végét okozó Galin-ra. Képtelen lenne bármi mást tenni, csak némán vigyorog, imáját lassan befejezi, ahogy a törpe odaér hozzá. Szemében mintha mégis egy hálás csillanás lenne. Így meglepetésként éri, hogy nem a várt végzet fagyos karmainak befogadó szele csapja meg, hanem a vállába merülő csatabárd fémes karcolása, majd húsának szétfoszlása, csontjainak különválása. Majd egy rúgás követi, mitől már csak nyög, ahogy úszóhártyás kezéből kiengedi a szigonyt. Már vége, jól tudja. Amúgy sem élte volna túl, a vérveszteség már súlyosnak minősíthető, főleg, hogy még a gyógyítójukhoz is el kellett volna valahogy úsznia, miután elsüllyesztették a hajót. Galin, ha megragadta még a szigonyt, s ott, ahol az illik, mert a markolásnak való hely van, ő is tapasztalhatja, hogy nagyon apró, ám fájdalmat okozó tüskécskék vannak ott.
A törpe kérdésére ismét nincs válasz, mintha képtelen volna beszélni a férfi által beszélt nyelven. Talán csak vezérük oly művelt, hogy elsajátította ezen képességet? Mindegy is, hiszen amúgy is kissé nyálkás képére még a törpe köpése is rákerül, majd lesújt. A bárd megakad a koponyájában, ám sikerül szétzúzni azt, és így csak pikkelyek, fogak, agyvelő és vér marad ott, valamint csontszilánkok és még pár részlet, mi egésszé tette fejét. Ennél brutálisabban csak egy csatakalapáccsal végezhette volna ki a törpe, az is jellemző fajtájára.
A két gnőm sorsa kérdéses még, ám Nív Mív szerencséjére segédkezik és sikerül pár mozdulattal leszedni a vezér kacsóját a bokáról. Aztán már kapaszkodhatnak is a kötélzet egyik üresebbnek tűnő fonatába, melyen csúszhatnak tova a Talmid vezértől. Ám bárhogy sietnek, a mágikus csapás hatása sem végleges. S látva, hogyan menekülnek előle, ráveti magát ő is a kötélzetre, éles fogaival csomópontra támadva. Amin a két gnóm kisasszony kapaszkodik, így rögzítés nélkül marad egyik feléről, mit ugyan a Talmid is megbánhat, hiszen egyenest a sötétlő tenger felé zuhan, bár számára jobb ez, mintha a hajó padlóját célozná... Viszont a lányok is ama közeg felé lendülnek a levegőben, míg nem elérnek oda. Nem túl hangos csobbanással tűnnek el, s ha szerencsések, sikerül valami biztos helyre úszni. De legalábbis minél messzebb a Talmidok vezérétől.
A már csak három matróz és Sir Lagor segítségére siet Ilztdar, aki a saját térfelükből azt láthatja, hogy egy holt fekszik, kit mintha ébreszteni próbálna könnyes szemű testvére. Már a lejárat szájában hallani lehetett sírását és nyögéseit.*
- Ébredj! Ne halj meg! Nem teheted ezt velem!
*Mintha saját életéért küzdene, ám a vérnél kevés erősebb kötelék van, ha egyáltalán létezik. Lagor védi a másik kettővel együtt őket, ám Vigyori és Penész nem szakképzett harcos, így inkább csak kisegíteni tudják a zsoldoslovagot. Ám abban nagyon is jók. Amikor egy kard lesújtana a védtelen vállára, Vigyori teszi útjába a pengét, majd Lagor támadhat is. Mintha összeszokottabbak lennének, mint a Talmidok. Ők csak sorban támadnak, rendszertelenül és egyesével, míg a három harcoló ember mesteri pontossággal egészíti ki egymás mozdulatait. Ilz pedig, illetve, ha más is csatlakozott hozzá, akkor többen is, a Talmidok hátába kerülhetnek. Rajtuk karcolást sem látni, csak az egyik felkarján egy vágás. Három kardos és két szigonyos van ott, s éppen utóbbi fegyverrel rendelkezők közül való a támadó éppen. Szigonyának három ágát viszont egyszerre vezeti Penész tévútra a saját fegyverével. S Lagor most sikeresen támadást indít, másfélkezes pallosa mélyen a Talmid mellkasába merül, mire az egy vérfagyasztó sikolyt hallat.*
*Viszonylag hangos reccsenés jelzi, ahogy eltörik a Talmid nyaka, ezzel is teljes bizonyosságot adva felőle, hogy nem olyan veszedelmes fenevadak, ha sikerül elkerülni támadásuk és áttörni a védelmüket. Ám kezéből még holtában sem könnyen jön ki a penge, ám ha Ilztdar megküzd érte, nem pedig hagyja a csudába, ha nem adja könnyen magát, akkor észreveheti, hogy súlya nagyobb, mint egy hasonló artheniori kard. Amit pedig utána felfedezhet, hogy bizony a kard markolata harap. Legalábbis, érzésre olyan, ám csak kis tüskék vannak a markolatban, mik a Talmid kéznek nem okoznak különösebben gondot, ám a szárazföldi népségnek már annál inkább. Ők ebbe születnek, jól viselik a fájdalmat is. Persze, ameddig az nem nyakuk eltöréséről szól... Így Ilz nagy valószínűséggel hátrahagyja a pengét és saját fegyvereivel megy a matrózok megmentésére.
Marin rúgása talál, s sejtelme helyes volt, a Talmid elvesztett egyensúlyával a hajópadló felé közelít, ám nem engedi szigonyát. Így a testőrnek nehezebb lesz kirántani annak fogságából mesteri pengéjét, ám ha mindent belead, úgy sikerülhet. De, ha valóban kiszedi, a Talmid éhes fenevadként vetődik felé, hogy testének támadjon, egyenest mellkasa felé szigonyának három ágával. Talán jobban jár, ha előbb lefegyverzi a lényt, vagy legalábbis más megoldást lel, hiszen a harcra és talán a halálra is kész vízi szörny bármikor képes támadni. Akár fegyverrel, akár anélkül.
Nabii csele bejött, majd balszerencsével folytatódott, nem is kevéssel. Mentségére szóljon, hogy harchelyzetben valóban jó lépés, amit tett. S ha a Talmid válaszlépésére számított volna, talán előbb téphette volna fel bőrét és húsát késével. Így a karja megfeszül, teljesen testéhez szorítja a késes kart a szörny, ahogy válla fölé hajolva készül belemártani hegyes, veszedelmes fogait. A cápák talán csak, kik veszedelmesebb fogakkal bírnak a tengeren, ám azok nem oly taktikusak, mint egy jól szervezett csapat Talmid. Kár, hogy ők nem azok... Viszont így is meggyűlik velük a kalandozók baja, még ha Nabii-nak sikerül is valahogy kivágnia magát.
Pengéje emelkedik, majd süllyed, egyenest bele a lénybe. Gyomra pontosan ott van, hol elmerül benne a fegyver éle, s bár nem könnyen, de sikerül behatolnia, hogy vérét ontsa. Üröm az örömben, hogy a fájdalom gyakorta serkentő és ösztökélő, így a nő egy nem csontrepesztő, ám fájdalmas harapást kap vállába. Nem torkába mélyednek a fogak, s nem is szerető édes harapása ez, ahogy vér serken a hamvas bőrbe mélyülő fogak körül. Ám egy könnyed mozdulattal le tudja dobni magáról a nő, s úgy a holt test kerül a padlóra.
Dom kabátja más számára talán csekélység volna, ám az elf nagyon is úgy tűnik, fájó ponton sérült ruhadarabja okán. Nem is a vállának húsába kerülő korallos vastól jajdul, inkább annak kabátmetsző tettétől... S bár a lény szívét célba veszi, az ő támadása előbb talál, mitől mindenképpen meg fog csappanni annyira a tőr lendülete, hogy támadása csupán sértse pikkelyes bőrét a Talmidnak. Így pedig talán szerencsés is, hogy a kard megmaradt a vállban, hisz nem esik el. Ám a dühödt elf mozdulatai... A lény széles vigyorral nézi, miként feszül csuklójára a szárazföldi keze. Látta már a hegyesfülűeket, az erdőkben talán ők az urak, ám a vízen más a helyzet. Nem különösebben feszül így neki, talán vesztét fogja okozni, hogy alábecsüli. Váratlanul éri a rúgás, mi talál és elég érzékenyen érinti. A hajón csak a két gnőm és Nabii, aki ezt aligha tudná elképzelni... Reakciója a hátravetett fej és egy velőig hatoló üvöltés. Nyárfalevélként rezzen össze bárki, aki nem éppen életéért küzd, de ilyen talán nincs is a hajón. Így csupán figyelemfelkeltő lehet, de a Talmid balszerencséje ezzel a rúgással éppen csak elkezdődött. Hiszen hamarosan újabb támadások érik szúrások vagy rúgások formájában. Előbbinél próbálja védeni magát, ha van lehetősége, mert Dom figyelmét is kissé eltereli az üvöltés, akkor kardja lesz pajzsa most, más esetben kénytelen lesz valahogy karjaival védeni magát, de legalábbis hátrálni. Utóbbi esetében próbál nem földre kerülni, ami bizony, ha elég gyors az elf lábmunkája, nehéz lesz.
Umon hátrálására a Talmid közelít. Neki van ideje, hiszen az elsődleges célpontja a szerzetes. A többiek addig megölik majd a társait. Így ő csak közelít. És már lassan elpattan minden idegszála, ahogy feszül és vár. Arra számít, hogy az ember támad, s úgy a felé induló test elől kitérve sikerül egy döféssel legyőzni. Amúgy se szívesen pazarolna rá többet. Végül, mégis elveti terveit és ő ront előre. Pengéje legelöl, mögötte a pikkelyes, úszóhártyás kéz, az erős kar és a szörny széles vigyorú, acsargó pofája. Támadása féktelen és elszánt, ám éppen ennyire elbizakodott is. Bár meglepi a mozdulat, gyorsan próbál fordulni, ám lesújt rá a szerzetes ökle. Homályosul tekintete, s térdeire esik, csupán azért nem fekszik el, mert kardja hegye a hajópadlóba mélyed, azon támasztja meg magát. Szédelegve várja, hogy a végső csapást bevigye a szerzetes. Tudta, hogy ő sem fog sokáig élni, ahogy a fajtájuk egy rossz szokása, hogy harcias kedvük olykor rossz ellenfélhez sodorja. Talán azért is szokásuk inkább a tengerek fenekén maradni?
A Talmid sikerrel támadja Galin-t, ám a siker mértéke elenyésző. Röhöghet csupán félig holt magában a szerencsétlen törpén, ki nem csak elesett, de még pipáját is elvesztette. Görcsös vigyor ül ki a pofára, hegyes fogai rendszertelenül sorakoznak. Már szinte érzi az édes halál szagát, ahogy a sós, tengeri levegővel vegyül, s a vérrel. Milyen érdekes... Mindig azt hitte, hogy egy fiatal bajnok fogja megölni, aki a vagyonára hajt. S lám, egy szárazföldi, egy szőrcsomó, egy töpörödött fajzat lesz vesztének elhozója. Magában halk imát mormog a vizek szelleméhez, hogy lelkét keblére vegye, nem is figyel a számára apró, mégis életének végét okozó Galin-ra. Képtelen lenne bármi mást tenni, csak némán vigyorog, imáját lassan befejezi, ahogy a törpe odaér hozzá. Szemében mintha mégis egy hálás csillanás lenne. Így meglepetésként éri, hogy nem a várt végzet fagyos karmainak befogadó szele csapja meg, hanem a vállába merülő csatabárd fémes karcolása, majd húsának szétfoszlása, csontjainak különválása. Majd egy rúgás követi, mitől már csak nyög, ahogy úszóhártyás kezéből kiengedi a szigonyt. Már vége, jól tudja. Amúgy sem élte volna túl, a vérveszteség már súlyosnak minősíthető, főleg, hogy még a gyógyítójukhoz is el kellett volna valahogy úsznia, miután elsüllyesztették a hajót. Galin, ha megragadta még a szigonyt, s ott, ahol az illik, mert a markolásnak való hely van, ő is tapasztalhatja, hogy nagyon apró, ám fájdalmat okozó tüskécskék vannak ott.
A törpe kérdésére ismét nincs válasz, mintha képtelen volna beszélni a férfi által beszélt nyelven. Talán csak vezérük oly művelt, hogy elsajátította ezen képességet? Mindegy is, hiszen amúgy is kissé nyálkás képére még a törpe köpése is rákerül, majd lesújt. A bárd megakad a koponyájában, ám sikerül szétzúzni azt, és így csak pikkelyek, fogak, agyvelő és vér marad ott, valamint csontszilánkok és még pár részlet, mi egésszé tette fejét. Ennél brutálisabban csak egy csatakalapáccsal végezhette volna ki a törpe, az is jellemző fajtájára.
A két gnőm sorsa kérdéses még, ám Nív Mív szerencséjére segédkezik és sikerül pár mozdulattal leszedni a vezér kacsóját a bokáról. Aztán már kapaszkodhatnak is a kötélzet egyik üresebbnek tűnő fonatába, melyen csúszhatnak tova a Talmid vezértől. Ám bárhogy sietnek, a mágikus csapás hatása sem végleges. S látva, hogyan menekülnek előle, ráveti magát ő is a kötélzetre, éles fogaival csomópontra támadva. Amin a két gnóm kisasszony kapaszkodik, így rögzítés nélkül marad egyik feléről, mit ugyan a Talmid is megbánhat, hiszen egyenest a sötétlő tenger felé zuhan, bár számára jobb ez, mintha a hajó padlóját célozná... Viszont a lányok is ama közeg felé lendülnek a levegőben, míg nem elérnek oda. Nem túl hangos csobbanással tűnnek el, s ha szerencsések, sikerül valami biztos helyre úszni. De legalábbis minél messzebb a Talmidok vezérétől.
A már csak három matróz és Sir Lagor segítségére siet Ilztdar, aki a saját térfelükből azt láthatja, hogy egy holt fekszik, kit mintha ébreszteni próbálna könnyes szemű testvére. Már a lejárat szájában hallani lehetett sírását és nyögéseit.*
- Ébredj! Ne halj meg! Nem teheted ezt velem!
*Mintha saját életéért küzdene, ám a vérnél kevés erősebb kötelék van, ha egyáltalán létezik. Lagor védi a másik kettővel együtt őket, ám Vigyori és Penész nem szakképzett harcos, így inkább csak kisegíteni tudják a zsoldoslovagot. Ám abban nagyon is jók. Amikor egy kard lesújtana a védtelen vállára, Vigyori teszi útjába a pengét, majd Lagor támadhat is. Mintha összeszokottabbak lennének, mint a Talmidok. Ők csak sorban támadnak, rendszertelenül és egyesével, míg a három harcoló ember mesteri pontossággal egészíti ki egymás mozdulatait. Ilz pedig, illetve, ha más is csatlakozott hozzá, akkor többen is, a Talmidok hátába kerülhetnek. Rajtuk karcolást sem látni, csak az egyik felkarján egy vágás. Három kardos és két szigonyos van ott, s éppen utóbbi fegyverrel rendelkezők közül való a támadó éppen. Szigonyának három ágát viszont egyszerre vezeti Penész tévútra a saját fegyverével. S Lagor most sikeresen támadást indít, másfélkezes pallosa mélyen a Talmid mellkasába merül, mire az egy vérfagyasztó sikolyt hallat.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-02-26 19:36:54
Üzenet elküldve: 2013-02-26 19:36:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*A Talmid nincs éppen beszédes kedvében, annál inkább Galin. Nem törődve a nyálkás, pikkelyes lény érzéseivel csak jártatja a száját, néhány nagyobb levegővétel kiséretében. A pipa visszautasítása hidegen hagyja a szakállast, így járt, ha nem, hát nem. A másik helyett is szippant egy párat a dohányába, majd barna íriszei ismét a vízi élőlényre siklanak. Ekkor következik be a katasztrófa, a Talmid következő támadása egyenesen a törp mellkasa felé halad. Galint teljesen váratlanul éri, védekezni nem képes, hisz bárdjával épp a háta közepét vakargatja. Csak vértjének köszönheti, hogy a döfést kisebb fejfájdalommal megússza, mivel az kidönti egyensúlyából, és a nehéz test a falemezekre zuhan. Ahogy a feje a talajra csapódik egy reccsenés hallható, az eddig szájában pihenő pipa a sisak alatt végzi. Galin nem habozhat tovább, most már tudja mekkora hibát vétett, mikor leengedte védelmét, egy nagy lendületet vesz, és mint a kisgyermekek mikor játszanak, kigurul a szigony hatóköréből.*
-Te... te! Ez volt a kedvenc pipám!
*E szavak kiejtése közbem talpra áll, és két kézbe fogja bárdját. Láthatóan nincs jó kedvében, homlokát összeráncolja, szemében felcsapott a harag lángja, általában nyugodt természetű, de "jaj" annak ki feldühíti.*
-Meg hagytam az életedet, a pipámat is megosztottam volna veled, annak ellenére is hogy megtámadtatok minket! Te pedig így hálálod meg!? Most kijavítom a hibámat!
*Egyelőre nem ordibál a szörnnyel, hangja csendes, és valami vészjósló érezhető benne. Mintha nem is ugyanaz a törp sétálna most egyenesen a sebesült felé, mint aki az előbb oly szívesen beszélt. Nem, most elhallgatott, és helyette hangos fújtatásba kezdett, mit egy feldühödött bika is megirígyelne. ~Neked itt a vége!~ Gondolatai sötétek, bosszú vágy hajtja. A térdelő előtt megáll, de most nem követi el ugyanazt a hibát mégegyszer, védelmét fenntartja. Egy levegővételnyi időt vár, majd bárdját elindítja a cél felé, a Talmid azon karja felé, amelyikben fegyverét szorongatja.*
-Nesze te dög!
*Felszabadul a benne lappangó düh, ha minden jól megy a fegyver éle, bele áll a lény vállába, húsát áthasítva. Következő lépés a lefegyverzés, Galin teljes erejéből intéz rugást a sebesült váll felé, majd pedig megmarkolja a háromágú szigonyt, és megpróbálkozik kitépni a másik kezéből.*
-Akarsz még harcolni?
*Ingerült ordítását, a többiek is meghallhatták. Nem tudja visszafogni magát, ajkai között nyál repül a szörny arca felé, majd a fegyver újra a magasba kerül, és lecsap, de most a célpont a Talmid koponyája.*
*A Talmid nincs éppen beszédes kedvében, annál inkább Galin. Nem törődve a nyálkás, pikkelyes lény érzéseivel csak jártatja a száját, néhány nagyobb levegővétel kiséretében. A pipa visszautasítása hidegen hagyja a szakállast, így járt, ha nem, hát nem. A másik helyett is szippant egy párat a dohányába, majd barna íriszei ismét a vízi élőlényre siklanak. Ekkor következik be a katasztrófa, a Talmid következő támadása egyenesen a törp mellkasa felé halad. Galint teljesen váratlanul éri, védekezni nem képes, hisz bárdjával épp a háta közepét vakargatja. Csak vértjének köszönheti, hogy a döfést kisebb fejfájdalommal megússza, mivel az kidönti egyensúlyából, és a nehéz test a falemezekre zuhan. Ahogy a feje a talajra csapódik egy reccsenés hallható, az eddig szájában pihenő pipa a sisak alatt végzi. Galin nem habozhat tovább, most már tudja mekkora hibát vétett, mikor leengedte védelmét, egy nagy lendületet vesz, és mint a kisgyermekek mikor játszanak, kigurul a szigony hatóköréből.*
-Te... te! Ez volt a kedvenc pipám!
*E szavak kiejtése közbem talpra áll, és két kézbe fogja bárdját. Láthatóan nincs jó kedvében, homlokát összeráncolja, szemében felcsapott a harag lángja, általában nyugodt természetű, de "jaj" annak ki feldühíti.*
-Meg hagytam az életedet, a pipámat is megosztottam volna veled, annak ellenére is hogy megtámadtatok minket! Te pedig így hálálod meg!? Most kijavítom a hibámat!
*Egyelőre nem ordibál a szörnnyel, hangja csendes, és valami vészjósló érezhető benne. Mintha nem is ugyanaz a törp sétálna most egyenesen a sebesült felé, mint aki az előbb oly szívesen beszélt. Nem, most elhallgatott, és helyette hangos fújtatásba kezdett, mit egy feldühödött bika is megirígyelne. ~Neked itt a vége!~ Gondolatai sötétek, bosszú vágy hajtja. A térdelő előtt megáll, de most nem követi el ugyanazt a hibát mégegyszer, védelmét fenntartja. Egy levegővételnyi időt vár, majd bárdját elindítja a cél felé, a Talmid azon karja felé, amelyikben fegyverét szorongatja.*
-Nesze te dög!
*Felszabadul a benne lappangó düh, ha minden jól megy a fegyver éle, bele áll a lény vállába, húsát áthasítva. Következő lépés a lefegyverzés, Galin teljes erejéből intéz rugást a sebesült váll felé, majd pedig megmarkolja a háromágú szigonyt, és megpróbálkozik kitépni a másik kezéből.*
-Akarsz még harcolni?
*Ingerült ordítását, a többiek is meghallhatták. Nem tudja visszafogni magát, ajkai között nyál repül a szörny arca felé, majd a fegyver újra a magasba kerül, és lecsap, de most a célpont a Talmid koponyája.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-02-20 20:09:35
Üzenet elküldve: 2013-02-20 20:09:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*A talmid gyors feleszmélése hátrálásra készteti Umont, melyet meg is tesz néhány lépés erejéig, azonban rögtön mást diktàlnak ösztönei. Szinte a pillanatot megállásra kényszerítve, a jéggé fagyott időben, azonnal cselekszik. Agyának kerekei eszelős forgásba kezdenek, s minden momentumot, testének minden apró rezdülését, s mozdulatainak ellenfélre mért hatását, annak következményét. Sok ideje nincs, a talmid rettentő gyors, s máris támadni készül. Umon előnye talán ellenfele elbizakodottságában rejlik. Talán úgy gondolja a meghátrálás mögött bizonytalanság és félelem rejlikk, holott ez közel, s távol ez nem így van. Umon elképzeli, ahogy ellenfele hirtelen ront felé, hogy mihamarabb elérje a hátráló szerzetest. Talán kardjával, talán fogával, de mindenféleképpen mindent elsöprő támadásra indulhat. Gondolataiban kihasználva ellenfele lendületét, oldalt fordul, előrébb lép, hogy ellenfele reptében elé kerüljön, majd jobb karjával, mikor ellenfele pont ütésvonalba ér, fenntről lefelé irányuló ívvel, közvetlenül ellenfele tarkója fölé nyakszirt tájékára méri reményei szerint hatalmas erejű ütését. Most, hogy gondolatban lejátsza, ekképp is cselekszik, s várja a hatást.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.20 20:10:53
*A talmid gyors feleszmélése hátrálásra készteti Umont, melyet meg is tesz néhány lépés erejéig, azonban rögtön mást diktàlnak ösztönei. Szinte a pillanatot megállásra kényszerítve, a jéggé fagyott időben, azonnal cselekszik. Agyának kerekei eszelős forgásba kezdenek, s minden momentumot, testének minden apró rezdülését, s mozdulatainak ellenfélre mért hatását, annak következményét. Sok ideje nincs, a talmid rettentő gyors, s máris támadni készül. Umon előnye talán ellenfele elbizakodottságában rejlik. Talán úgy gondolja a meghátrálás mögött bizonytalanság és félelem rejlikk, holott ez közel, s távol ez nem így van. Umon elképzeli, ahogy ellenfele hirtelen ront felé, hogy mihamarabb elérje a hátráló szerzetest. Talán kardjával, talán fogával, de mindenféleképpen mindent elsöprő támadásra indulhat. Gondolataiban kihasználva ellenfele lendületét, oldalt fordul, előrébb lép, hogy ellenfele reptében elé kerüljön, majd jobb karjával, mikor ellenfele pont ütésvonalba ér, fenntről lefelé irányuló ívvel, közvetlenül ellenfele tarkója fölé nyakszirt tájékára méri reményei szerint hatalmas erejű ütését. Most, hogy gondolatban lejátsza, ekképp is cselekszik, s várja a hatást.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.20 20:10:53
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2026-2045