Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
// A Sellőzátony //
* Micsoda szerencse, hogy a sok kényelmesnek tűnő kényelmetlen szalmazsák közül ők pont egy kényelmes zsákot szúrtak ki maguknak. Ha kényelmetlen lenne a várakozás, akkor talán minden óra éveknek tűnne. Így is annak tűnik, mivel nem túl beszédes társasága mellett nincs jobb dolga, mint a plafont bámulni. Egy ideig figyeli, ahogy Tania kutakodik egy ládában, de mivel nem éhes hamar megunja a bámészkodást. Hátra dönti a fejét, nézi a plafont. *
~ Semmi változás, minden ugyanolyan. ~
* Még nem fáradt el, de hogy szemeit pihentesse, lassan lecsukja szemeit. Minden apró zajra és a hozzájuk leszűrődő hangokra figyel. Hosszas pihenését hangosodó nevetés követi, majd nem sokkal utána kattan a zár és nyikorogva nyílik az ajtó. Eleisa azonnal odakapja tekintetét. Nem túl boldog az ajtóban megjelenő három kalóztól. Középen a perverz nő áll oldalán a két férfival. Pár kalóz felkarolja őket és felviszik őket a fedélzetre. Ahogy a lépcsőn lépkednek felfelé megcsapja az alkohol jellegzetes illata. Mikor felérnek a felszínre körülnézve mindenhol részeg, majdnem részeg kalózokat látni, köztük szinte alig van aki józan.
Hármas láncon lévő foglyokat félrehívják és leültetik őket egy asztalhoz, velük szembe egy kopasz kalóz ül le, Eleisa szögéből nem látni mit tesznek. Rakorihoz a perverz nő odalép, majd lekapja és kifejezi a sötét elf iránti ’vágyait’. A nő hamar eltűnik helyette a törpe tűnik fel, int és Rakori a lánctársával együtt eltűnnek a hajó gyomrában.
Őket négyüket a hajó bal oldalához rángatják, egymás mellé leültetik őket hordókra és eléjük helyeznek egy asztalt. Az egyik kalóz pörgős, kellemes zenét kezd játszani, majd egy érdekes kalóz ül le vele szembe amíg a zenélő kalózt figyeli. Első körben lefeszíti a tenyerét az asztalra a kalóz előveszi tőrjét. *
~ Ez a kalóz vagy ennyire ügyetlen vagy csak direkt teszi. ~
* Morogja el magában. Ahogy a tőr ugrál az ujjai között néha az ujjába is belevág. Először meg se érzi, de amikor már sokadjára ugyanott vág bele az ujjába halkan felszisszen, de nem húzza el a kezét. A dallamnak vége és a kalóz vigyorogva elrakja a tőrt.
Második körben leraknak elé egy poharat, feltöltik rummal és öntenek belé valamilyen port. Akárhogy is vizsgálja a rumban oldódó port, mégse tudja megmondani, hogy mit is szórtak belé. Az egyik kalóz elmagyarázza a játékszabályokat, majd mind ketten felhörpintik a pohár tartalmát. Az ital szinte azonnal elkezdi marni a száját és fél perc után már pirulni kezd az arca. Összeszorítja a fogait, majd a vele szemben ülő kalózra tekint. Az utolsó pillanatba mikor elérné határait a kalóz lehajtja a fejét és kiköpi az italt. Hátra hajolva kiköpi a löttyöt, majd amikor vissza fordul lehajtja a fejét és diadalmas vigyor ül ki az arcára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1914-1933
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-02 20:27:24
Üzenet elküldve: 2013-09-02 20:27:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
* Micsoda szerencse, hogy a sok kényelmesnek tűnő kényelmetlen szalmazsák közül ők pont egy kényelmes zsákot szúrtak ki maguknak. Ha kényelmetlen lenne a várakozás, akkor talán minden óra éveknek tűnne. Így is annak tűnik, mivel nem túl beszédes társasága mellett nincs jobb dolga, mint a plafont bámulni. Egy ideig figyeli, ahogy Tania kutakodik egy ládában, de mivel nem éhes hamar megunja a bámészkodást. Hátra dönti a fejét, nézi a plafont. *
~ Semmi változás, minden ugyanolyan. ~
* Még nem fáradt el, de hogy szemeit pihentesse, lassan lecsukja szemeit. Minden apró zajra és a hozzájuk leszűrődő hangokra figyel. Hosszas pihenését hangosodó nevetés követi, majd nem sokkal utána kattan a zár és nyikorogva nyílik az ajtó. Eleisa azonnal odakapja tekintetét. Nem túl boldog az ajtóban megjelenő három kalóztól. Középen a perverz nő áll oldalán a két férfival. Pár kalóz felkarolja őket és felviszik őket a fedélzetre. Ahogy a lépcsőn lépkednek felfelé megcsapja az alkohol jellegzetes illata. Mikor felérnek a felszínre körülnézve mindenhol részeg, majdnem részeg kalózokat látni, köztük szinte alig van aki józan.
Hármas láncon lévő foglyokat félrehívják és leültetik őket egy asztalhoz, velük szembe egy kopasz kalóz ül le, Eleisa szögéből nem látni mit tesznek. Rakorihoz a perverz nő odalép, majd lekapja és kifejezi a sötét elf iránti ’vágyait’. A nő hamar eltűnik helyette a törpe tűnik fel, int és Rakori a lánctársával együtt eltűnnek a hajó gyomrában.
Őket négyüket a hajó bal oldalához rángatják, egymás mellé leültetik őket hordókra és eléjük helyeznek egy asztalt. Az egyik kalóz pörgős, kellemes zenét kezd játszani, majd egy érdekes kalóz ül le vele szembe amíg a zenélő kalózt figyeli. Első körben lefeszíti a tenyerét az asztalra a kalóz előveszi tőrjét. *
~ Ez a kalóz vagy ennyire ügyetlen vagy csak direkt teszi. ~
* Morogja el magában. Ahogy a tőr ugrál az ujjai között néha az ujjába is belevág. Először meg se érzi, de amikor már sokadjára ugyanott vág bele az ujjába halkan felszisszen, de nem húzza el a kezét. A dallamnak vége és a kalóz vigyorogva elrakja a tőrt.
Második körben leraknak elé egy poharat, feltöltik rummal és öntenek belé valamilyen port. Akárhogy is vizsgálja a rumban oldódó port, mégse tudja megmondani, hogy mit is szórtak belé. Az egyik kalóz elmagyarázza a játékszabályokat, majd mind ketten felhörpintik a pohár tartalmát. Az ital szinte azonnal elkezdi marni a száját és fél perc után már pirulni kezd az arca. Összeszorítja a fogait, majd a vele szemben ülő kalózra tekint. Az utolsó pillanatba mikor elérné határait a kalóz lehajtja a fejét és kiköpi az italt. Hátra hajolva kiköpi a löttyöt, majd amikor vissza fordul lehajtja a fejét és diadalmas vigyor ül ki az arcára.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-02 18:03:52
Üzenet elküldve: 2013-09-02 18:03:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*Szemlesütve lépdel, igyekszik kizárni minden külső ingert, így a kikötőben bámészkodók gúnyos kacagását, a tenger moraját, a láncok csörgését, a hajóknak csapódó hullámok tompa, ritmikus zaját. Helyette a gyomrában szűkölő félelemre, a szájában összegyűlő vér fémes ízére, az esésekor szerzett horzsolások csípős fájdalmára, a dobhártyáján lüktető vére ritmusára koncentrál. Épp csak egy pillanatra emeli fel a tekintetét, hogy meggyőződjön arról, hogy alig pár órával ezelőtt hagyta el ezt a helyet, abban a hiszemben, hogy új kalandokat, új ismerősöket, találkozásokat sodor elé a sors. Nos, a kalandot megkapta, még ha nem is egészen úgy, ahogy számított rá, hisz jelenleg egy középkategóriás rémálomhoz lehetne leginkább hasonlítani.
Nem is pillant föl többet, végig a lábára szegezi a tekintetét, csak amikor elérnek a helyiségbe, mely a továbbiakban cellájukként funkcionál, akkor pillant fel, hogy egy gyors szemvillanással felmérje azt, s aztán újra visszatérjen a cipője bámulásához. Mivel nem éhes, jelenlegi helyzetében nem is tudna evésre gondolni, nem csatlakozik a többi rabhoz, amikor azok az üvegek, zsákok tartalmát kezdik kutatni. Karjait összekulcsolja a melle alatt, lábait a hasához húzza, így kucorodik a fal mellé, lánctársaitól nem túl messze, mégis elég távol ahhoz, hogy ne zavarja őket. Hiszen szemmel láthatólag nem idegenek egymásnak, elvégre a férfi kérdéssel fordul a nőhöz. Most, hogy rabságuk hirtelen véglegesnek, megszilárdultnak tűnik, nem tudja tovább fegyelmezni magát. Összeszűkül a torka, légzése szaporábbá válik, s bármennyire is szeretné megakadályozni, néhány könnycsepp gördül végig a kövek nyomától még maszatos-poros arcán. Dacos mozdulattal törli le az arcáról az eltévedt cseppeket - na nem mintha a félhomályban bárki is észrevenné, s bárkit is érdekelne -, s a továbbiakban összeszorított szájjal, némán üldögél, maga elé meredve. Nem törődik a suttogással, beszéddel maga körül, nem létezik más hang számára, csak a saját pulzusa tompa, ritmikus lüktetése a fülében. Dobbanás dobbanást követ, a monoton, egyenletessé lassuló ritmus lassan-lassan lenyugtatja, a rettegésből visszasodorja iménti, zsibbadt állapotába.
Összerándul a hirtelen erősödő zajra, rosszat sejtve kapja fel a fejét, mikor nyílik az ajtó, s fogvatartóik közül kettő lép a helyiségbe. Ismét félrekapja a tekintetét, igyekszik minél kisebb helyet elfoglalni a térben, megszűnni létezni, esetleg felvenni a mögötte húzódó láda fa mintázatát, ily módon válva láthatatlanná - mindhiába. Menniük kell, kénytelen követni lánctársait, így feláll ő is, s hamarosan a fedélzeten álldogálnak.
Az események ilyetén alakulása egy kis időre kizökkenti zsibbadt-kábult állapotából, amibe a raktárban ringatta magát, egy pillanatra felélénkül, s érzékeit megfeszítve igyekszik az érmét követni. Bármilyen erősen is koncentrál azonban, a kalóz keze túl gyorsan mozog ahhoz, hogy határozott válasza legyen, mikor végül megáll a keze. Amikor azonban Balin a középső pohár felé nyúl, megrezzen a keze, az ajkába harap, s alig tudja türtőztetni magát, hogy ne lökje félre a férfi kezét. Bár a kalóz mozdulatai túl nehezen követhetők voltak, a maga részéről a jobb oldali pohárra tippelne. Mégis úgy dönt, hogy az ismeretlenre bízza magát, bár erre nincs semmi racionális indoka. Aprót bólint, bár nem tudja, vár-e tőle egyáltalán bármiféle visszajelzésre is az ember, mielőtt felfordítaná a poharat. Gyomra fájdalmasan összerándul, rettegve figyeli Balin kezét, s magában csendesen imádkozik, fohászkodik, ígér és könyörög - kihez, mihez, maga sem tudja - hogy valamilyen csoda folytán élve kerülhessenek ki ebből az egész szörnyűségből.*
*Szemlesütve lépdel, igyekszik kizárni minden külső ingert, így a kikötőben bámészkodók gúnyos kacagását, a tenger moraját, a láncok csörgését, a hajóknak csapódó hullámok tompa, ritmikus zaját. Helyette a gyomrában szűkölő félelemre, a szájában összegyűlő vér fémes ízére, az esésekor szerzett horzsolások csípős fájdalmára, a dobhártyáján lüktető vére ritmusára koncentrál. Épp csak egy pillanatra emeli fel a tekintetét, hogy meggyőződjön arról, hogy alig pár órával ezelőtt hagyta el ezt a helyet, abban a hiszemben, hogy új kalandokat, új ismerősöket, találkozásokat sodor elé a sors. Nos, a kalandot megkapta, még ha nem is egészen úgy, ahogy számított rá, hisz jelenleg egy középkategóriás rémálomhoz lehetne leginkább hasonlítani.
Nem is pillant föl többet, végig a lábára szegezi a tekintetét, csak amikor elérnek a helyiségbe, mely a továbbiakban cellájukként funkcionál, akkor pillant fel, hogy egy gyors szemvillanással felmérje azt, s aztán újra visszatérjen a cipője bámulásához. Mivel nem éhes, jelenlegi helyzetében nem is tudna evésre gondolni, nem csatlakozik a többi rabhoz, amikor azok az üvegek, zsákok tartalmát kezdik kutatni. Karjait összekulcsolja a melle alatt, lábait a hasához húzza, így kucorodik a fal mellé, lánctársaitól nem túl messze, mégis elég távol ahhoz, hogy ne zavarja őket. Hiszen szemmel láthatólag nem idegenek egymásnak, elvégre a férfi kérdéssel fordul a nőhöz. Most, hogy rabságuk hirtelen véglegesnek, megszilárdultnak tűnik, nem tudja tovább fegyelmezni magát. Összeszűkül a torka, légzése szaporábbá válik, s bármennyire is szeretné megakadályozni, néhány könnycsepp gördül végig a kövek nyomától még maszatos-poros arcán. Dacos mozdulattal törli le az arcáról az eltévedt cseppeket - na nem mintha a félhomályban bárki is észrevenné, s bárkit is érdekelne -, s a továbbiakban összeszorított szájjal, némán üldögél, maga elé meredve. Nem törődik a suttogással, beszéddel maga körül, nem létezik más hang számára, csak a saját pulzusa tompa, ritmikus lüktetése a fülében. Dobbanás dobbanást követ, a monoton, egyenletessé lassuló ritmus lassan-lassan lenyugtatja, a rettegésből visszasodorja iménti, zsibbadt állapotába.
Összerándul a hirtelen erősödő zajra, rosszat sejtve kapja fel a fejét, mikor nyílik az ajtó, s fogvatartóik közül kettő lép a helyiségbe. Ismét félrekapja a tekintetét, igyekszik minél kisebb helyet elfoglalni a térben, megszűnni létezni, esetleg felvenni a mögötte húzódó láda fa mintázatát, ily módon válva láthatatlanná - mindhiába. Menniük kell, kénytelen követni lánctársait, így feláll ő is, s hamarosan a fedélzeten álldogálnak.
Az események ilyetén alakulása egy kis időre kizökkenti zsibbadt-kábult állapotából, amibe a raktárban ringatta magát, egy pillanatra felélénkül, s érzékeit megfeszítve igyekszik az érmét követni. Bármilyen erősen is koncentrál azonban, a kalóz keze túl gyorsan mozog ahhoz, hogy határozott válasza legyen, mikor végül megáll a keze. Amikor azonban Balin a középső pohár felé nyúl, megrezzen a keze, az ajkába harap, s alig tudja türtőztetni magát, hogy ne lökje félre a férfi kezét. Bár a kalóz mozdulatai túl nehezen követhetők voltak, a maga részéről a jobb oldali pohárra tippelne. Mégis úgy dönt, hogy az ismeretlenre bízza magát, bár erre nincs semmi racionális indoka. Aprót bólint, bár nem tudja, vár-e tőle egyáltalán bármiféle visszajelzésre is az ember, mielőtt felfordítaná a poharat. Gyomra fájdalmasan összerándul, rettegve figyeli Balin kezét, s magában csendesen imádkozik, fohászkodik, ígér és könyörög - kihez, mihez, maga sem tudja - hogy valamilyen csoda folytán élve kerülhessenek ki ebből az egész szörnyűségből.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-01 23:33:31
Üzenet elküldve: 2013-09-01 23:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
Nem követeli és nem is várja a választ a férfitől, az a csend is tökéletesen megfelel neki, amit kap. A másik pihenni vágyik, ő pedig mozdulatlanul ül mellette, és csak mered a semmibe. A többiek körülötte kutatni kezdenek, ki élelem, ki alkohol után, de az ő gyomra már a gondolattól is összeszűkül, kavarogni kezd. Nem tud gondolni arra, hogy békésen eszegessen itt, vagy akárhol a hajón. Fejét felemelve néz végig ismét a többieken, futólag nézve, hogy kik hogyan élik meg ezeket a perceket, majd óvatosan dől hátra. Nem akarja a lánccsörgéssel zavarni a másikat, de lassan már kényelmetlen lesz neki az egyenes háttal ücsörgés. Amint elhelyezkedik, úgy húzza maga alá ismét lábait, szemeit szegezi a hajópadlóra, és halkan dúdolni kezd egy dalocskát, hogy figyelmét valamilyen szinten elvonatkoztassa a jelentől. A férfi mellette reményei szerintem nem inti csendre, ámbár egyhamar elakad a dalocskával, és csak sóhajt. Követve társa példáját, szemeit lehunyja, próbál aludni, vagy csak lazítani, de nem bír, nem képes rá, hiszen amint a sötétség veszi körül, zárt szemhéjai miatt, elé tódulnak a dokknál megtörtént események, a képek, a halál és a félelem emlékei. Szemei kipattannak, miközben szíve kissé hevesebben ver a kelleténél, és kell pár másodperc, mire újból képes felvenni az eddigi, nagyjából nyugodt állapotát. Nem marad más neki, mint a semmibe való tekintés, a néma, szoborszerű alak, amelyet felvesz. Lassan valóban nem marad semmije.
Talán elszundíthatott, mivel a fentről leszűrődő hangokra kapja fel a fejét. Nyaka kissé zsibog, miközben álmos tekintetével körbefut ismét a helyen, ahol nemigen lát változást. Már épp hajtaná vissza fejét, hunyná le a szemeit, amikor vészjóslóan közelít a hangos zsivaj feléjük. A zár kattan, és Mylene már meg is pillanthatja az érkezőket, kiknek látványától újra a rettegés fogja el. A kérdést először annak hiszi, ami, így ijedten lapul a ládához, melynél pihen, fejét lehajtva, de mindhiába, menniük kell. Ahogy felállítják, úgy tekint mereven lefelé, ajkait összepréselve igyekszik nem kiáltani, kiabálni, ellenkezni, csak lépkedni társai mellett, gépiesen, monoton ütemben. Ahogy felérnek, úgy tekint lopva körbe, figyeli meg, hogy már eléggé illuminált és feldobott állapotban vannak. Nem tudja, hogy ez most rossz, vagy jó-e, de a figyelem hiánya, amit érkezésükkor tapasztal, némiképp lenyugtatja. De tudja, hogy nem ússzák meg annyival, hogy csak idehurcolják őket, hogy nézelődjenek. A beálló szünetben tekint a tenger felé, a végtelen víz látványát fürkészi pár pillanatig. Csodálja a látványt, a vészjósló igazságot, a képet, amelyet egy másik helyzetben teljesen feldobva érezne, mos viszont csak sírni támad kedve, és menekülni. Tekintetét lefelé irányítva vár a sorsára, hogy mégis mit akarhatnak tőlük. Reményei szerint semmi jót, tippelni nem mer, csak esedezik magában, hogy visszamehessenek. Inkább abban a lyukban, mint mellettük. Tagjai remegnek kissé, lábai néha igen ingataggá vállnak, de nem zuhan össze. Csak összerezzen, amikor rájuk kerül a sor, amikor a szavakat feléjük intézik. Megadva magát, készségesen lépked az asztalhoz, többedmagával, és mikor a hordó a helyére érkezik, helyet foglal rajta. Az asztalon nem lepi meg az alkohol látványa, amiből nem kér, így tekintetét ismét másfelé irányítja, a padló felé. Ajkai nem mozdulnak, csak megremegnek, mikor meghallja, hogy miféle játékot kell űzniük, és, hogy mi lesz, ha elvétik a dolgot. Fél szemmel lesi csak azt, ahogyan a kalóz bemutatja a dolgot, elmagyarázza a menetét, a szabályokat. Félelemmel teli tekintettel néz az érmére, amely jelenleg a sorsukat rejti, miközben megérzi a férfi kezét az övén. Meglepődve fogadja, talán, ha egy szebbik pillanatban történne, zavarában nem tudna hova tekinteni, de jelenleg, miközben érzékeli a füzér rezgését, a kezet. Egy kissé lenyugszik, hisz a gesztus sokat jelent most neki, tudja, hogy mit akar ezzel a másik, bízik benne, annak ellenére, hogy alig ismeri. Számára most az ő jelenléte ad csak erőt, hogy tartsa magát. A poharakat követi a tekintetével, arcába hullott tincsei most nem zavarják, nem törődik a kinézetével. Amint a pohár megáll, lopva tekint a férfire, hogy mit választ, mit cselekszik, de csak megfigyeli, hiszen már eldöntötte, hogy hagyja, hogy a másik a lehető legtöbbet megtegye azért, hogy békésen visszakerülhessenek. Így, amint megtörtént a társa részéről a választás, úgy bólint maga is, kezét ugyan nem emelve fel, meg sem közelítve az asztalt. Mindvégig csak ül, mintha minél távolabb akarna kerülni az egésztől, de legfőképp az alakoktól, akik szemben foglalnak helyet. Nem szólal fel, bólintásával jelezte csak az egyetértést, és tekintetét ismét elemeli, nem meri figyeli, hogy mi van a pohár alatt. Retteg a sikertelenségtől, a hibától, és annak következményétől, hiába bízik meg a másikban. Nem tud nyugodtan gondolna arra, hogy megoldják, hiszen benne most még mindig a félelem, az elkeseredettség és egyéb, hasonló érzelmek tolonganak. Csak némán reménykedik, hogy megússzák ezt az egészet, a játékot, mindent. Reménykedik.
Nem követeli és nem is várja a választ a férfitől, az a csend is tökéletesen megfelel neki, amit kap. A másik pihenni vágyik, ő pedig mozdulatlanul ül mellette, és csak mered a semmibe. A többiek körülötte kutatni kezdenek, ki élelem, ki alkohol után, de az ő gyomra már a gondolattól is összeszűkül, kavarogni kezd. Nem tud gondolni arra, hogy békésen eszegessen itt, vagy akárhol a hajón. Fejét felemelve néz végig ismét a többieken, futólag nézve, hogy kik hogyan élik meg ezeket a perceket, majd óvatosan dől hátra. Nem akarja a lánccsörgéssel zavarni a másikat, de lassan már kényelmetlen lesz neki az egyenes háttal ücsörgés. Amint elhelyezkedik, úgy húzza maga alá ismét lábait, szemeit szegezi a hajópadlóra, és halkan dúdolni kezd egy dalocskát, hogy figyelmét valamilyen szinten elvonatkoztassa a jelentől. A férfi mellette reményei szerintem nem inti csendre, ámbár egyhamar elakad a dalocskával, és csak sóhajt. Követve társa példáját, szemeit lehunyja, próbál aludni, vagy csak lazítani, de nem bír, nem képes rá, hiszen amint a sötétség veszi körül, zárt szemhéjai miatt, elé tódulnak a dokknál megtörtént események, a képek, a halál és a félelem emlékei. Szemei kipattannak, miközben szíve kissé hevesebben ver a kelleténél, és kell pár másodperc, mire újból képes felvenni az eddigi, nagyjából nyugodt állapotát. Nem marad más neki, mint a semmibe való tekintés, a néma, szoborszerű alak, amelyet felvesz. Lassan valóban nem marad semmije.
Talán elszundíthatott, mivel a fentről leszűrődő hangokra kapja fel a fejét. Nyaka kissé zsibog, miközben álmos tekintetével körbefut ismét a helyen, ahol nemigen lát változást. Már épp hajtaná vissza fejét, hunyná le a szemeit, amikor vészjóslóan közelít a hangos zsivaj feléjük. A zár kattan, és Mylene már meg is pillanthatja az érkezőket, kiknek látványától újra a rettegés fogja el. A kérdést először annak hiszi, ami, így ijedten lapul a ládához, melynél pihen, fejét lehajtva, de mindhiába, menniük kell. Ahogy felállítják, úgy tekint mereven lefelé, ajkait összepréselve igyekszik nem kiáltani, kiabálni, ellenkezni, csak lépkedni társai mellett, gépiesen, monoton ütemben. Ahogy felérnek, úgy tekint lopva körbe, figyeli meg, hogy már eléggé illuminált és feldobott állapotban vannak. Nem tudja, hogy ez most rossz, vagy jó-e, de a figyelem hiánya, amit érkezésükkor tapasztal, némiképp lenyugtatja. De tudja, hogy nem ússzák meg annyival, hogy csak idehurcolják őket, hogy nézelődjenek. A beálló szünetben tekint a tenger felé, a végtelen víz látványát fürkészi pár pillanatig. Csodálja a látványt, a vészjósló igazságot, a képet, amelyet egy másik helyzetben teljesen feldobva érezne, mos viszont csak sírni támad kedve, és menekülni. Tekintetét lefelé irányítva vár a sorsára, hogy mégis mit akarhatnak tőlük. Reményei szerint semmi jót, tippelni nem mer, csak esedezik magában, hogy visszamehessenek. Inkább abban a lyukban, mint mellettük. Tagjai remegnek kissé, lábai néha igen ingataggá vállnak, de nem zuhan össze. Csak összerezzen, amikor rájuk kerül a sor, amikor a szavakat feléjük intézik. Megadva magát, készségesen lépked az asztalhoz, többedmagával, és mikor a hordó a helyére érkezik, helyet foglal rajta. Az asztalon nem lepi meg az alkohol látványa, amiből nem kér, így tekintetét ismét másfelé irányítja, a padló felé. Ajkai nem mozdulnak, csak megremegnek, mikor meghallja, hogy miféle játékot kell űzniük, és, hogy mi lesz, ha elvétik a dolgot. Fél szemmel lesi csak azt, ahogyan a kalóz bemutatja a dolgot, elmagyarázza a menetét, a szabályokat. Félelemmel teli tekintettel néz az érmére, amely jelenleg a sorsukat rejti, miközben megérzi a férfi kezét az övén. Meglepődve fogadja, talán, ha egy szebbik pillanatban történne, zavarában nem tudna hova tekinteni, de jelenleg, miközben érzékeli a füzér rezgését, a kezet. Egy kissé lenyugszik, hisz a gesztus sokat jelent most neki, tudja, hogy mit akar ezzel a másik, bízik benne, annak ellenére, hogy alig ismeri. Számára most az ő jelenléte ad csak erőt, hogy tartsa magát. A poharakat követi a tekintetével, arcába hullott tincsei most nem zavarják, nem törődik a kinézetével. Amint a pohár megáll, lopva tekint a férfire, hogy mit választ, mit cselekszik, de csak megfigyeli, hiszen már eldöntötte, hogy hagyja, hogy a másik a lehető legtöbbet megtegye azért, hogy békésen visszakerülhessenek. Így, amint megtörtént a társa részéről a választás, úgy bólint maga is, kezét ugyan nem emelve fel, meg sem közelítve az asztalt. Mindvégig csak ül, mintha minél távolabb akarna kerülni az egésztől, de legfőképp az alakoktól, akik szemben foglalnak helyet. Nem szólal fel, bólintásával jelezte csak az egyetértést, és tekintetét ismét elemeli, nem meri figyeli, hogy mi van a pohár alatt. Retteg a sikertelenségtől, a hibától, és annak következményétől, hiába bízik meg a másikban. Nem tud nyugodtan gondolna arra, hogy megoldják, hiszen benne most még mindig a félelem, az elkeseredettség és egyéb, hasonló érzelmek tolonganak. Csak némán reménykedik, hogy megússzák ezt az egészet, a játékot, mindent. Reménykedik.
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-01 20:36:01
Üzenet elküldve: 2013-09-01 20:36:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
*Rántják is őket, hogy hamar haladjanak. Arcát takaró kötés miatt nem látszik, de arcizmai igencsak feszülnek, ahogy vigyorog. Már régóta nem volt része kalandban, talán pár véres cafatot maga mögé utasíthat. Igaz, ha jobban belegondol, hogy ezek kalózok... Akkor megint a tengeren lesz nem is túl hosszú idő után, s ez roppantul bosszantó.
Az viszont szórakoztató, ahogy másokkal bánnak ezek az őrült, tengeri fajankók. Őt nem viseli meg túlzottan, kicsi lelkének nem megterhelő az érzés, hogy láncon vezetik, megkötve, mindenki szeme láttára. Sőt, ez is bizonyítja, hogy mennyivel jobb azoknál a nyomorultaknál, hiszen nem őket, hanem őt viszik el, hogy valaki megvehesse. Ez pedig elég neki, hogy jobban érezze magát, nyugtassa a tenger közeledte miatti idegességét is.
A csónakok látványa csak erősebbé teszi a feszültséget, a fogyatkozó emberek, akiket pedig rendre kiosztanak a kalózok már kevesek hozzá, hogy nyugalomra kényszeríthesse tomboló indulatait. Szerencsére időben érkezik az a túl bátor kikötői őrségtag, ki hamarost saját vérébe fullad, s a kapitány pengéjébe. Hát, ez felettébb gyors, ám legalább annyira szórakoztató kis előadás volt. Újra vigyorba hajlik a kötés alatti pofa.
Szerény személye sok kalózt kap, s egy méretes orkot. Így jutnak el a kis csapatok a hatalmas kalózhajóhoz, ami bizony tengeri hajó, még ha nem is olyan, mint amire számított. Elszomorító, hogy alig szabadult a sós végtelentől, máris újra oda száműzik. De azért legalább arra figyelnek, hogy jól el legyenek helyezve. Dicséretes a komfort is, hiszen nem rothadó cafatok közé vetik őket, hanem valami kamrába, vagy tárolóba, ahol igencsak sok minden van.
Furcsa, hogy az a férfi a múltra emlékszik erről. Talán felszabadított rabszolga? Vagy mesterét ölte meg? Meglepő lenne, nem tűnik egy erős férfinak. Ám most legalább alkalma nyílik alaposan megnézi másokat is, nem csak a ronda pofázmányú orkot, akivel össze van kötve.
Pár óra eltelik odalent, s találnak élelmet és italt is. Ő maga, ha sikerül, akkor egy kevés kenyeret magához vesz. De igyekszik ezzel addig várni, míg a legtöbben mással foglalkoznak, hogy ne lássák arcát, mikor leoldja a kötést. Főleg mások miatt szokta rejtegetni, mert neki nem igazán érdeke, hogy elrejtse. Nem szégyelli, ettől a nyomtól az, aki. Álla szinte teljesen rongyosra égett, évek során nem javult az állapota. Ellenben a fogai... Nem egészen olyanok, mint egy átlagos lénynek, főleg nem a városban lakó fajták közül. Nem is egy égett arcúra vall a kinézete, hiszen hegyes fogai vannak, mint egy vadnak, ki prédára les. Úgy tépi a kenyeret is, mit megszerez, reméli, senki nem kívánja elvenni tőle, mit talált. Nem azért, mert olyan könnyen adná, szívesen szakít mellé pofájával egy kis húst másokból.
Aztán érkeznek a kalózok, hogy megnézzék kis szerzeményeiket. Örvendetes, hogy miután felvitték őket, akkor is inkább a piálás foglalja le őket. Nem igazán rajong az alkoholért Ichaster, inkább csak ha más iszik, hogy bontsa meg határozottságának falait, védelme hulljon porba és váljon egyszerű prédává.
Látja, ahogy a sötételf nővel kikezd az egyik kalóz nő... Érdekes kis kapcsolat, szívesen simulna kettejük közé. Melyik férfi ne vágyna rá? Szívesen csatlakozna is hozzájuk, csak kár, hogy őket már rángatják is az első játékhoz.
Nem tűnik nehéznek, miért is ne? Nem lesz ő semmi jó elrontója. Így pedig igyekszik még a kezében remegő idegességet is csitítani, hogy szinte teljesen mozdulatlan maradjon. Ha nem szándékozik a kalóz, ki vele szemben ül, szándékosan belevágni a kezébe, akkor aligha fogja eltéveszteni a bejárt helyeket.
Végül jön a következő kör. Ivóverseny, de nem a hagyományos formában. Érdekesnek tűnik, már csak azért is, mert Ichaster egy ideje nem igazán érez túl sokat az ízekből, csak a leginkább szélsőséges dolgokat, amikből annyit tud leszűrni, hogy egy étel túl sós, vagy esetleg égett, de ha nem látja, nem tudja, hogy mit eszik.
Ám a rum felhajtása előtt muszáj lesz leoldania a kötést. Ellenkezni rossz ötlet, ezt előre érzi. Így elkezdi leszedni, most már nem törődve azzal, hogy meglátják mások is. A kalózok aligha lesznek meglepődve, ki nem tudta, hiszen ennél rútabb legények is vannak a tengeren, ő is csak egy a sok furcsa szerzet közül. Ám ettől még a hölgyek számára furcsaság lehet, kik mellette vannak, mikor újfent felfedi arcának eddig fedett részét, ha nem látták lent, mikor magához vett pár falatot.
Mikor kész, alsó állkapcsát megroppantja egy mozdulattal s elvigyorodik, mint prédáját biztosan maga alá terítő vad. Amikor kész a partnere, felhajtják ők is az italt, s bár érzi, hogy nem egyszerű rumról van szó, látták is, mikor vörös porral fűszerezték, talán valami csípős ízesítő, mert kezdi őt is zavarni. De elég biztos magában és abban is, hogy képes lesz tovább kibírni, mint a kalóz, ki vetélytársa most. Legalábbis, reméli, hacsak nem fából van a nyelve, s pofája is, nagy eséllyel veszít a tengeri félnótás.*
*Rántják is őket, hogy hamar haladjanak. Arcát takaró kötés miatt nem látszik, de arcizmai igencsak feszülnek, ahogy vigyorog. Már régóta nem volt része kalandban, talán pár véres cafatot maga mögé utasíthat. Igaz, ha jobban belegondol, hogy ezek kalózok... Akkor megint a tengeren lesz nem is túl hosszú idő után, s ez roppantul bosszantó.
Az viszont szórakoztató, ahogy másokkal bánnak ezek az őrült, tengeri fajankók. Őt nem viseli meg túlzottan, kicsi lelkének nem megterhelő az érzés, hogy láncon vezetik, megkötve, mindenki szeme láttára. Sőt, ez is bizonyítja, hogy mennyivel jobb azoknál a nyomorultaknál, hiszen nem őket, hanem őt viszik el, hogy valaki megvehesse. Ez pedig elég neki, hogy jobban érezze magát, nyugtassa a tenger közeledte miatti idegességét is.
A csónakok látványa csak erősebbé teszi a feszültséget, a fogyatkozó emberek, akiket pedig rendre kiosztanak a kalózok már kevesek hozzá, hogy nyugalomra kényszeríthesse tomboló indulatait. Szerencsére időben érkezik az a túl bátor kikötői őrségtag, ki hamarost saját vérébe fullad, s a kapitány pengéjébe. Hát, ez felettébb gyors, ám legalább annyira szórakoztató kis előadás volt. Újra vigyorba hajlik a kötés alatti pofa.
Szerény személye sok kalózt kap, s egy méretes orkot. Így jutnak el a kis csapatok a hatalmas kalózhajóhoz, ami bizony tengeri hajó, még ha nem is olyan, mint amire számított. Elszomorító, hogy alig szabadult a sós végtelentől, máris újra oda száműzik. De azért legalább arra figyelnek, hogy jól el legyenek helyezve. Dicséretes a komfort is, hiszen nem rothadó cafatok közé vetik őket, hanem valami kamrába, vagy tárolóba, ahol igencsak sok minden van.
Furcsa, hogy az a férfi a múltra emlékszik erről. Talán felszabadított rabszolga? Vagy mesterét ölte meg? Meglepő lenne, nem tűnik egy erős férfinak. Ám most legalább alkalma nyílik alaposan megnézi másokat is, nem csak a ronda pofázmányú orkot, akivel össze van kötve.
Pár óra eltelik odalent, s találnak élelmet és italt is. Ő maga, ha sikerül, akkor egy kevés kenyeret magához vesz. De igyekszik ezzel addig várni, míg a legtöbben mással foglalkoznak, hogy ne lássák arcát, mikor leoldja a kötést. Főleg mások miatt szokta rejtegetni, mert neki nem igazán érdeke, hogy elrejtse. Nem szégyelli, ettől a nyomtól az, aki. Álla szinte teljesen rongyosra égett, évek során nem javult az állapota. Ellenben a fogai... Nem egészen olyanok, mint egy átlagos lénynek, főleg nem a városban lakó fajták közül. Nem is egy égett arcúra vall a kinézete, hiszen hegyes fogai vannak, mint egy vadnak, ki prédára les. Úgy tépi a kenyeret is, mit megszerez, reméli, senki nem kívánja elvenni tőle, mit talált. Nem azért, mert olyan könnyen adná, szívesen szakít mellé pofájával egy kis húst másokból.
Aztán érkeznek a kalózok, hogy megnézzék kis szerzeményeiket. Örvendetes, hogy miután felvitték őket, akkor is inkább a piálás foglalja le őket. Nem igazán rajong az alkoholért Ichaster, inkább csak ha más iszik, hogy bontsa meg határozottságának falait, védelme hulljon porba és váljon egyszerű prédává.
Látja, ahogy a sötételf nővel kikezd az egyik kalóz nő... Érdekes kis kapcsolat, szívesen simulna kettejük közé. Melyik férfi ne vágyna rá? Szívesen csatlakozna is hozzájuk, csak kár, hogy őket már rángatják is az első játékhoz.
Nem tűnik nehéznek, miért is ne? Nem lesz ő semmi jó elrontója. Így pedig igyekszik még a kezében remegő idegességet is csitítani, hogy szinte teljesen mozdulatlan maradjon. Ha nem szándékozik a kalóz, ki vele szemben ül, szándékosan belevágni a kezébe, akkor aligha fogja eltéveszteni a bejárt helyeket.
Végül jön a következő kör. Ivóverseny, de nem a hagyományos formában. Érdekesnek tűnik, már csak azért is, mert Ichaster egy ideje nem igazán érez túl sokat az ízekből, csak a leginkább szélsőséges dolgokat, amikből annyit tud leszűrni, hogy egy étel túl sós, vagy esetleg égett, de ha nem látja, nem tudja, hogy mit eszik.
Ám a rum felhajtása előtt muszáj lesz leoldania a kötést. Ellenkezni rossz ötlet, ezt előre érzi. Így elkezdi leszedni, most már nem törődve azzal, hogy meglátják mások is. A kalózok aligha lesznek meglepődve, ki nem tudta, hiszen ennél rútabb legények is vannak a tengeren, ő is csak egy a sok furcsa szerzet közül. Ám ettől még a hölgyek számára furcsaság lehet, kik mellette vannak, mikor újfent felfedi arcának eddig fedett részét, ha nem látták lent, mikor magához vett pár falatot.
Mikor kész, alsó állkapcsát megroppantja egy mozdulattal s elvigyorodik, mint prédáját biztosan maga alá terítő vad. Amikor kész a partnere, felhajtják ők is az italt, s bár érzi, hogy nem egyszerű rumról van szó, látták is, mikor vörös porral fűszerezték, talán valami csípős ízesítő, mert kezdi őt is zavarni. De elég biztos magában és abban is, hogy képes lesz tovább kibírni, mint a kalóz, ki vetélytársa most. Legalábbis, reméli, hacsak nem fából van a nyelve, s pofája is, nagy eséllyel veszít a tengeri félnótás.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-08-31 13:15:13
Üzenet elküldve: 2013-08-31 13:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*A nő válasza nem igazán lepi meg. Az emberek hatalmas része kíván a tenger hullámain kalandozni, ami egyértelmű. Van abban valami szép, de ugyanakkor félelmetes, ahogyan a végeláthatatlan víz körülveszi az embert. Balin csukott szemmel hallgatja a többiek által keltett zajokat. Az idegenek közül többen is élelem vagy ital után kutatnak a raktárban. A férfi nem éhes, nem is tudna ilyen helyzetben enni. Elméjét csendesíti, hagyja hogy az újra és újra felcsapó hullámok hangja altassa gondolatait. Magában számol, hátha sikerül elvonatkoztatnia a helyzetétől. A sors már csak ilyen.*
*Csak pár órát kell várniuk, mire a kalózok újra felbukkannak. A vízi banditák úgy tűnik, hogy jó kedvükben vannak, ami lehet jó és rossz hír is számukra. Nem egy történetet hallott már arról, hogy részeg kalózok szórakoztatásuk kedvéért rabszolgákat öltek. Reméli hogy az ő és a vörös lánctársa élete elég sokat ér a rabszolga piacon ahhoz, hogy ne számoljanak le velük. Természetesen nem szeretné senki halálát végignézi, de a vörös nő fontos a céljai érdekében. Nem hagyhatja, hogy a nő meghaljon. Sietve a kezében szorongatott füzérre nézz. Nem, nem hagyhatja. Nagyot sóhajtva ereszti ki a levegőt a tüdejéből, miközben feláll, majd áthatóan társaira néz, akikkel együtt megindul a fedélzet felé. Úgy tűnik a kalózok valóban jól szórakoznak, aminek látványa kicsit sem nyugtatja Balint. Ajkait összeszorítva pillant körbe, majd egy nem éppen gyengéd lökéssel pár bandita felé irányítják őket. A férfi halkan felszisszen, mikor meglátja a poharakat és az alkoholt. Nem is tudja, mikor fogyasztott embereknek készített táplálékot vagy ital, így joggal fél. Az ilyen dolgok furcsa hatással lehetnek a szervezetére, de nem hagyja, hogy ezt a kalózok megtudják. Gyorsan huppan le a felé taszított hordóra, majd áthatóan a 'játékvezetőre' néz. Bal kezét az asztalra teszi, miközben hallgatja a szabályokat, jobbját pedig az asztal alatt a füzérrel együtt enyhén a kikötőben megismert nő kezére helyezi. Az ékszer érezhetően bizseregni kezd, de ezt feltehetően csak ő és a hölgy érzékeli. Nem pillant rá, hiszen azzal bajba sodorhatná, viszont reméli, hogy lány átérzi a helyzet komolyságát. Biccent, mikor a kalóz keverni kezd, nem veszi le tekintetét a poharakról. Még szerencse, hogy sikerült egy kicsit elmélyülnie a raktárban, így talán jobban fog tudni figyelni. A poharak ide oda csusszannak az asztal lapján, az egyik alatt rejtőző érme pedig csendesen fel-fel csendül. Amint a férfi abbahagyta a kevergetést, Balin felemeli tekintetét a poharakról, majd mélyen a kalóz szemébe néz. Pár másodpercig farkasszemet néz a feltehetően már kicsit illuminált állapotban lévő férfival, majd balját a középső pohár felé emeli. Mutató és középső ujjával megérinti a játékszert, majd egy pillanatra a mellette ülő nőkre pillant.* A középső.* jegyzi meg alig halhatóan, komoran. Ha a két társa is beleegyezik, akkor egy finom mozdulattal felfordítja a poharat. Nem hagyja, hogy a kalóz akár csak hozzá is érjen, hiszen ki tudja, milyen trükkel próbálná átverni őket.*
*A nő válasza nem igazán lepi meg. Az emberek hatalmas része kíván a tenger hullámain kalandozni, ami egyértelmű. Van abban valami szép, de ugyanakkor félelmetes, ahogyan a végeláthatatlan víz körülveszi az embert. Balin csukott szemmel hallgatja a többiek által keltett zajokat. Az idegenek közül többen is élelem vagy ital után kutatnak a raktárban. A férfi nem éhes, nem is tudna ilyen helyzetben enni. Elméjét csendesíti, hagyja hogy az újra és újra felcsapó hullámok hangja altassa gondolatait. Magában számol, hátha sikerül elvonatkoztatnia a helyzetétől. A sors már csak ilyen.*
*Csak pár órát kell várniuk, mire a kalózok újra felbukkannak. A vízi banditák úgy tűnik, hogy jó kedvükben vannak, ami lehet jó és rossz hír is számukra. Nem egy történetet hallott már arról, hogy részeg kalózok szórakoztatásuk kedvéért rabszolgákat öltek. Reméli hogy az ő és a vörös lánctársa élete elég sokat ér a rabszolga piacon ahhoz, hogy ne számoljanak le velük. Természetesen nem szeretné senki halálát végignézi, de a vörös nő fontos a céljai érdekében. Nem hagyhatja, hogy a nő meghaljon. Sietve a kezében szorongatott füzérre nézz. Nem, nem hagyhatja. Nagyot sóhajtva ereszti ki a levegőt a tüdejéből, miközben feláll, majd áthatóan társaira néz, akikkel együtt megindul a fedélzet felé. Úgy tűnik a kalózok valóban jól szórakoznak, aminek látványa kicsit sem nyugtatja Balint. Ajkait összeszorítva pillant körbe, majd egy nem éppen gyengéd lökéssel pár bandita felé irányítják őket. A férfi halkan felszisszen, mikor meglátja a poharakat és az alkoholt. Nem is tudja, mikor fogyasztott embereknek készített táplálékot vagy ital, így joggal fél. Az ilyen dolgok furcsa hatással lehetnek a szervezetére, de nem hagyja, hogy ezt a kalózok megtudják. Gyorsan huppan le a felé taszított hordóra, majd áthatóan a 'játékvezetőre' néz. Bal kezét az asztalra teszi, miközben hallgatja a szabályokat, jobbját pedig az asztal alatt a füzérrel együtt enyhén a kikötőben megismert nő kezére helyezi. Az ékszer érezhetően bizseregni kezd, de ezt feltehetően csak ő és a hölgy érzékeli. Nem pillant rá, hiszen azzal bajba sodorhatná, viszont reméli, hogy lány átérzi a helyzet komolyságát. Biccent, mikor a kalóz keverni kezd, nem veszi le tekintetét a poharakról. Még szerencse, hogy sikerült egy kicsit elmélyülnie a raktárban, így talán jobban fog tudni figyelni. A poharak ide oda csusszannak az asztal lapján, az egyik alatt rejtőző érme pedig csendesen fel-fel csendül. Amint a férfi abbahagyta a kevergetést, Balin felemeli tekintetét a poharakról, majd mélyen a kalóz szemébe néz. Pár másodpercig farkasszemet néz a feltehetően már kicsit illuminált állapotban lévő férfival, majd balját a középső pohár felé emeli. Mutató és középső ujjával megérinti a játékszert, majd egy pillanatra a mellette ülő nőkre pillant.* A középső.* jegyzi meg alig halhatóan, komoran. Ha a két társa is beleegyezik, akkor egy finom mozdulattal felfordítja a poharat. Nem hagyja, hogy a kalóz akár csak hozzá is érjen, hiszen ki tudja, milyen trükkel próbálná átverni őket.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-08-30 20:12:23
Üzenet elküldve: 2013-08-30 20:12:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A Sellőzátony//
*Fejét a falnak támasztva, becsukott szemmel üldögél a mélységi mellett. Valami meditálás félét próbál a helyzetből kihozni, de nem nagyon jön össze, mert fentről egyre jobban lehet hallani a kalózokat. Mikor Rakori megkínálja a talált pálinkával, kinyitja szemét, felé fordul majd elveszi az üveget, egy kis mosoly kíséretében némán megköszöni, majd belehúz egy nagyot az üvegbe. Az üveg száját megtörli köpenye ujjával majd visszaadja és újra megpróbál meditálni.
Kis idő múlva kinyitja a szemét, szinte teljesen sötét van, oldalra tekint, látja, hogy lánctársa már betermelte a pálinkát és már alszik is a vállán. Az üres üveget kiveszi az alvó elf kezéből és a többi közé rakja. Ekkor nyitódik zárkájuk ajtaja. Az ajtóban három kalóz áll, felvetül a költői kérdés, de már rángatják is fel őket és viszik is fel a fedélzetre. Mogirs próbálja támogatni a kissé még kómás Rakorit, hogy hasra ne vágódjon miközben kirángatják őket. Körbenéz, mulatság van, ahogy szokott lenni egy kalózhajón. Vedelnek. Társa már kezdi jól érezni magát mikor megkapja az amazon csókját. Mogirs balta arccal nézi végig. Ekkor fordul hozzá Rakori és mondja a mondandóját, a nevét meg a felvetést, hogy milyen lenne Mogirsnak, ha egy férfi nyaldosná. Az utóbbi után kis fintor vágódik az arcára.*
-Mogirs, a nevem Mogirs Appen. Feltételezem, hogy rossz lehet neked ezt eltűrni, ahogy tudok segítek de ez a helyzet elég, hogy is mondjam, rossz. Ha bármi gyanúsat tennék vagy tenne akárki más az halott lenne abban a pillanatban. De, ha birok segítek.
*Ekkor megérkezik a kis törpe és int, hogy menjenek vele, kíséretet is kapnak egy darabig, de aztán lekopnak. A hajóorrban vannak. A törpe az eget és a tengert kémleli, majd elhinti gondolatait arról, hogy eltűnne innen, csak fontos ezeknek a kalózoknak.*
"Azt hiszem már kétszer is megbánta, hogy csatlakozott."
*Gondolkodik magában Mogirs, ekkor érzi, hogy lánca mintha máshogy állna, oldalra tekint és látja, hogy oldaláról Rakorit szedik le és viszi el a perverz nőszemély. Utána tekint, látja Rakori segélykérő nézését, de sajnos nem tud mit tenni. Ekkor megint megszólal a törpe, hogy emlékezteti valakire.*
"Ez érdekes, de kire, és miért?"
*Fejét a falnak támasztva, becsukott szemmel üldögél a mélységi mellett. Valami meditálás félét próbál a helyzetből kihozni, de nem nagyon jön össze, mert fentről egyre jobban lehet hallani a kalózokat. Mikor Rakori megkínálja a talált pálinkával, kinyitja szemét, felé fordul majd elveszi az üveget, egy kis mosoly kíséretében némán megköszöni, majd belehúz egy nagyot az üvegbe. Az üveg száját megtörli köpenye ujjával majd visszaadja és újra megpróbál meditálni.
Kis idő múlva kinyitja a szemét, szinte teljesen sötét van, oldalra tekint, látja, hogy lánctársa már betermelte a pálinkát és már alszik is a vállán. Az üres üveget kiveszi az alvó elf kezéből és a többi közé rakja. Ekkor nyitódik zárkájuk ajtaja. Az ajtóban három kalóz áll, felvetül a költői kérdés, de már rángatják is fel őket és viszik is fel a fedélzetre. Mogirs próbálja támogatni a kissé még kómás Rakorit, hogy hasra ne vágódjon miközben kirángatják őket. Körbenéz, mulatság van, ahogy szokott lenni egy kalózhajón. Vedelnek. Társa már kezdi jól érezni magát mikor megkapja az amazon csókját. Mogirs balta arccal nézi végig. Ekkor fordul hozzá Rakori és mondja a mondandóját, a nevét meg a felvetést, hogy milyen lenne Mogirsnak, ha egy férfi nyaldosná. Az utóbbi után kis fintor vágódik az arcára.*
-Mogirs, a nevem Mogirs Appen. Feltételezem, hogy rossz lehet neked ezt eltűrni, ahogy tudok segítek de ez a helyzet elég, hogy is mondjam, rossz. Ha bármi gyanúsat tennék vagy tenne akárki más az halott lenne abban a pillanatban. De, ha birok segítek.
*Ekkor megérkezik a kis törpe és int, hogy menjenek vele, kíséretet is kapnak egy darabig, de aztán lekopnak. A hajóorrban vannak. A törpe az eget és a tengert kémleli, majd elhinti gondolatait arról, hogy eltűnne innen, csak fontos ezeknek a kalózoknak.*
"Azt hiszem már kétszer is megbánta, hogy csatlakozott."
*Gondolkodik magában Mogirs, ekkor érzi, hogy lánca mintha máshogy állna, oldalra tekint és látja, hogy oldaláról Rakorit szedik le és viszi el a perverz nőszemély. Utána tekint, látja Rakori segélykérő nézését, de sajnos nem tud mit tenni. Ekkor megint megszólal a törpe, hogy emlékezteti valakire.*
"Ez érdekes, de kire, és miért?"
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-08-30 19:20:35
Üzenet elküldve: 2013-08-30 19:20:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//A Sellőzátony//
* Némaságba burkolózva ül Eleisa mellett, nem lát okot arra, hogy bárkivel is elkezdjen beszélgetni. Néhány perc után azonban a gyomra korgása rázza fel, ezért -anélkül, hogy felállna- elkezd a legközelebbi ládában kutakodni. hamarosan talál is egy kenyeret, amit kivesz és elkezd enni. Nem kérdezi meg a többieket,. Úgy gondolja, hogyha valaki nagyon éhes, akkor úgyis odavonszolja a ládához magát és lánctársait és keres önerőből élelmet.
A kenyeret gyorsan elfogyasztja. Nem volt egy kiadós étkezés, de csillapította az éhségét. Ezután kényelmesen elhelyezkedik és hátradől. Azonban nem élvezheti sokáig a nyugalmat, mivel a fedélzetről beszűrődő hangok egyre erősödnek. Egy pillanat múlva kattan a zár és a nyíló ajtóban megjelenik néhány kalóz. Tania felismeri közülük a perverz nőt, aki rágerjedt az éjbőrűre, a kampókezűt, aki a fogait vizsgálta és a színhiányos férfit, aki a vöröskét ijesztgette. Hallja a nő kérdését, de tudja hogy nem vár rá választ, hiszen néhány kalóz rögtön belép és felrángatja őket a fedélzetre.
Egy kopasz kalóz a hármast, míg a törpe az éjnőt és társát vezeti el. Egy pillanatig úgy tűnik, hogy a többiekről meg is feledkeztek, de aztán őket is elrángatják. A hajó széléhez érve hordóra ültetik és egy asztalt állítanak eléjük. Nem érti mire megy ki a dolog, de mikor kezeiket a falaphoz szorítják és a szemben ülők tőröket vesznek elő már kezdi sejteni. Hirtelen felcsendül egy gyors dallamú lantjáték, mire a kalózok, a zene tempóját tartva elkezdik a "játékot". Először a tőr szépen kikerüli az ujját, de aztán egyre többször -éles fájdalom kíséretében- belemar a bőrébe. Felnéz a szemben ülőre, akinek gonosz mosoly ül az arcán, ebből látja a nő, hogy direkt csinálja. A penge egyszer sem hatol mélyre, éppen csak annyira metszi át a húst, hogy vére cseppek formájában távozhasson a testéből. Néhány perc alatt annyi vér folyik el, hogy a keze körül feketére festi az asztalt. A művelet közben egyszer sem rezdül az arca és hangot sem ad ki, de mikor vére elengedik a csuklóját ujjait az ajkához szorítja. A vér édes íze járja át a nyelvét. Ám nem sok ideje van élvezni az ízt, mivel újabb játék következik. Gyorsan ismertetik velük a szabályokat. Tania örül, hogy nem most lát életében először rumot. Bár nem is a sokadik alkalom, ezért nem tudja meddig fogja bírni az italt.
A vele szemben ülővel egyszerre hajtják fel a pohár tartalmát. A nő rögtön érzi a maró hatást a nyelvén, majd az érzés lassan eljut a szája többi részéhez is. Arca elkezd vörösödni az ital hatására. Már majdnem feladja, mikor hirtelen a szemben lévő kalóz kiköpi az italt, aminek nagy része az arcán landol. Meglepődik és ijedtében ő is kinyitja a száját, aminek következtében a rum az asztalon és az ott fekvő kezén landol. Az alkohol könnyen utat talál a friss sebben. Egy pillanat múlva a lány ökölbe szorított kezét szorongatja, de fájdalmának most sem ad hangot.*
* Némaságba burkolózva ül Eleisa mellett, nem lát okot arra, hogy bárkivel is elkezdjen beszélgetni. Néhány perc után azonban a gyomra korgása rázza fel, ezért -anélkül, hogy felállna- elkezd a legközelebbi ládában kutakodni. hamarosan talál is egy kenyeret, amit kivesz és elkezd enni. Nem kérdezi meg a többieket,. Úgy gondolja, hogyha valaki nagyon éhes, akkor úgyis odavonszolja a ládához magát és lánctársait és keres önerőből élelmet.
A kenyeret gyorsan elfogyasztja. Nem volt egy kiadós étkezés, de csillapította az éhségét. Ezután kényelmesen elhelyezkedik és hátradől. Azonban nem élvezheti sokáig a nyugalmat, mivel a fedélzetről beszűrődő hangok egyre erősödnek. Egy pillanat múlva kattan a zár és a nyíló ajtóban megjelenik néhány kalóz. Tania felismeri közülük a perverz nőt, aki rágerjedt az éjbőrűre, a kampókezűt, aki a fogait vizsgálta és a színhiányos férfit, aki a vöröskét ijesztgette. Hallja a nő kérdését, de tudja hogy nem vár rá választ, hiszen néhány kalóz rögtön belép és felrángatja őket a fedélzetre.
Egy kopasz kalóz a hármast, míg a törpe az éjnőt és társát vezeti el. Egy pillanatig úgy tűnik, hogy a többiekről meg is feledkeztek, de aztán őket is elrángatják. A hajó széléhez érve hordóra ültetik és egy asztalt állítanak eléjük. Nem érti mire megy ki a dolog, de mikor kezeiket a falaphoz szorítják és a szemben ülők tőröket vesznek elő már kezdi sejteni. Hirtelen felcsendül egy gyors dallamú lantjáték, mire a kalózok, a zene tempóját tartva elkezdik a "játékot". Először a tőr szépen kikerüli az ujját, de aztán egyre többször -éles fájdalom kíséretében- belemar a bőrébe. Felnéz a szemben ülőre, akinek gonosz mosoly ül az arcán, ebből látja a nő, hogy direkt csinálja. A penge egyszer sem hatol mélyre, éppen csak annyira metszi át a húst, hogy vére cseppek formájában távozhasson a testéből. Néhány perc alatt annyi vér folyik el, hogy a keze körül feketére festi az asztalt. A művelet közben egyszer sem rezdül az arca és hangot sem ad ki, de mikor vére elengedik a csuklóját ujjait az ajkához szorítja. A vér édes íze járja át a nyelvét. Ám nem sok ideje van élvezni az ízt, mivel újabb játék következik. Gyorsan ismertetik velük a szabályokat. Tania örül, hogy nem most lát életében először rumot. Bár nem is a sokadik alkalom, ezért nem tudja meddig fogja bírni az italt.
A vele szemben ülővel egyszerre hajtják fel a pohár tartalmát. A nő rögtön érzi a maró hatást a nyelvén, majd az érzés lassan eljut a szája többi részéhez is. Arca elkezd vörösödni az ital hatására. Már majdnem feladja, mikor hirtelen a szemben lévő kalóz kiköpi az italt, aminek nagy része az arcán landol. Meglepődik és ijedtében ő is kinyitja a száját, aminek következtében a rum az asztalon és az ott fekvő kezén landol. Az alkohol könnyen utat talál a friss sebben. Egy pillanat múlva a lány ökölbe szorított kezét szorongatja, de fájdalmának most sem ad hangot.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-08-30 11:35:01
Üzenet elküldve: 2013-08-30 11:35:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
//A Sellőzátony//
*Az átlátszó vagy zöld színű üvegekkel zörög. Van közöttük néhány súlyosabb darab, melyből azt következteti ki, hogy van benne valami éltető folyadék. Az orrához emeli az üvegeket és beleszagol. Kalózhajón van így persze, hogy nem vizet vagy szörpöt talál benne. A rum és a likőr szagától erőd fintort vág.* ~Ezek nem tartanak normális italt?~ *Beleszagol a következő üvegbe. Arca felderül, mint a kisgyereknek aki új játékot kap. A pálinka illata új reményeket kelt benne. A félig teli üveg szájára cuppan ajkaival. Mohón nyeli az éltető nedűt. Nem érdekli annak erőssége, hisz megszokta már. Végre különválik az üvegtől és a örömtől csillogó szemmel néz a mellette ülő férfira. Felé tolja az üveget, hogy ihat belőle.*
-Azért örülök, hogy veled kell osztoznom a láncon, bár még mindig nem tudjuk egymás nevét. Olyan jó társaság vagy. Igyál belőle ha szereted. Azért ne sokat, mivel én találtam és engem illet. Bár téged már a dokkoknál jól megitattak a szintén engem illető pálinkával.-* Hatalmas mosoly húzódik arcára. Még csak pár óra telt el. Az erős ital boldogító ködöt terít az agyára. Fejét társa vállára fekteti és gyorsan el is alszik. Nem érdekli, hogy zavarja-e a férfit a párnának használat. Véres hullamezőn kaszabolja az embereket, amikor felrántják a zsákról. Feje csak enyhén fáj, ám most a hirtelen ébredés miatt azt se tudja hol van. A fedélzetre érve körültekint és a kék tenger láttán rögtön rádöbben, hol is leledzik. A láncokra tekint majd, mint egy táncos a ruhájára varrt csörgőit, elkezdi rázni és még lassan riszálja is magát hozzá. Nem akarja átérezni helyzetük rossz oldalát. Számára mindenben van valami jó. Valószínűleg bolondnak nézik, de nem érdekli. Ő azért jött a kikötőbe, hogy ól érezze magát. És attól még, hogy egy hajón poshadnak még jól is érezheti magát. Hármam rabot elparancsolnak játszani. Ezen felcsillan a szeme.* ~Még mulatság is van a hajón. Ez ám a luxus.~ *Ám Rakorit hirtelen az köti le, hogy egy női ajak tapad az övéhez és még taperolják is. Enyhe felháborodás veszi kezdetét a nőben, mikor végre a csaj elhúz tőle. Mérgesen köp egyet utána.*
-Figyelj ide szépfiú. A nevem Rakori. Elárulom, hisz ki tudja meddig leszünk még együtt. Ha ez a rohadt nőféle még rosszabbal próbálkozni, mint amit az előbb tett velem, akkor segíthetnél. Ritkán kérek ilyet, de ilyen helyzetben nem nagyon tudom mit is tegyek. Gondolj arra, hogy milyen érzés lenne, ha téged a kapitány markolászna és nyaldosna.-*Fordul lánctársához. Mulatozási kedve csak addig tűnt el míg elmondta közlendőjét. Majd újra a csörgős riszálásba kezd. Hirtelen a törpe terem előttük. Rakori mulatságosnak tartja alacsony méretét így halkan kuncog. Nézelődve követi a törpikét és mindent alaposan szemügyre vesz. A szökéshez minden alkalmas eszközt ismerni kell. Bár jelenleg hideg víz veszi körül őket így a szökés lehetetlen. A törp furcsa beszédét felfogja. Rögtön menekülési helyzetet lát benne. Még az sem zavarja, hogy nem hozzá beszélnek. Ám ekkor a fém hűvös szorítása megszűnik a nyaka körül. Meglepődve veszi észre látómezejében a perverz nőt. Sikítana legszívesebben, de inkább csak hátrál egy keveset a férfi mögé, kinek segítségét kérte. Ez a perverz rémálmai netovábbja. Úgy bújik a férfihoz, mint egy ártatlan kiskutya a gazdájához. Sajnos a bújás nem segít, a kalóznő megfogja és elrángatja. Lassan próbál mögötte menni. Húzni szeretné az időt. Néha hátrapillant, hátha segít valaki neki. A hideg hullámvasútozik a hátán. Hamarosan az üres szobába érve már nem a hideg rázza hanem izzad a rá váró sorstól. A hárpia hívogatására először nem mozdul. Földbe gyökerezve áll és menekülés útvonalat keres. Hamar feladja. Lába megmozdul a tőr láttán. Az ágyhoz kicsit közelebb sétál, de nem fekszik le. Csak áll és kútsötét szemeivel a falat bámulja. Most úgy érzi, hogy tényleg sarokba szorították. Csak áll ott bambán és vár. Hátha csoda történik.*
*Az átlátszó vagy zöld színű üvegekkel zörög. Van közöttük néhány súlyosabb darab, melyből azt következteti ki, hogy van benne valami éltető folyadék. Az orrához emeli az üvegeket és beleszagol. Kalózhajón van így persze, hogy nem vizet vagy szörpöt talál benne. A rum és a likőr szagától erőd fintort vág.* ~Ezek nem tartanak normális italt?~ *Beleszagol a következő üvegbe. Arca felderül, mint a kisgyereknek aki új játékot kap. A pálinka illata új reményeket kelt benne. A félig teli üveg szájára cuppan ajkaival. Mohón nyeli az éltető nedűt. Nem érdekli annak erőssége, hisz megszokta már. Végre különválik az üvegtől és a örömtől csillogó szemmel néz a mellette ülő férfira. Felé tolja az üveget, hogy ihat belőle.*
-Azért örülök, hogy veled kell osztoznom a láncon, bár még mindig nem tudjuk egymás nevét. Olyan jó társaság vagy. Igyál belőle ha szereted. Azért ne sokat, mivel én találtam és engem illet. Bár téged már a dokkoknál jól megitattak a szintén engem illető pálinkával.-* Hatalmas mosoly húzódik arcára. Még csak pár óra telt el. Az erős ital boldogító ködöt terít az agyára. Fejét társa vállára fekteti és gyorsan el is alszik. Nem érdekli, hogy zavarja-e a férfit a párnának használat. Véres hullamezőn kaszabolja az embereket, amikor felrántják a zsákról. Feje csak enyhén fáj, ám most a hirtelen ébredés miatt azt se tudja hol van. A fedélzetre érve körültekint és a kék tenger láttán rögtön rádöbben, hol is leledzik. A láncokra tekint majd, mint egy táncos a ruhájára varrt csörgőit, elkezdi rázni és még lassan riszálja is magát hozzá. Nem akarja átérezni helyzetük rossz oldalát. Számára mindenben van valami jó. Valószínűleg bolondnak nézik, de nem érdekli. Ő azért jött a kikötőbe, hogy ól érezze magát. És attól még, hogy egy hajón poshadnak még jól is érezheti magát. Hármam rabot elparancsolnak játszani. Ezen felcsillan a szeme.* ~Még mulatság is van a hajón. Ez ám a luxus.~ *Ám Rakorit hirtelen az köti le, hogy egy női ajak tapad az övéhez és még taperolják is. Enyhe felháborodás veszi kezdetét a nőben, mikor végre a csaj elhúz tőle. Mérgesen köp egyet utána.*
-Figyelj ide szépfiú. A nevem Rakori. Elárulom, hisz ki tudja meddig leszünk még együtt. Ha ez a rohadt nőféle még rosszabbal próbálkozni, mint amit az előbb tett velem, akkor segíthetnél. Ritkán kérek ilyet, de ilyen helyzetben nem nagyon tudom mit is tegyek. Gondolj arra, hogy milyen érzés lenne, ha téged a kapitány markolászna és nyaldosna.-*Fordul lánctársához. Mulatozási kedve csak addig tűnt el míg elmondta közlendőjét. Majd újra a csörgős riszálásba kezd. Hirtelen a törpe terem előttük. Rakori mulatságosnak tartja alacsony méretét így halkan kuncog. Nézelődve követi a törpikét és mindent alaposan szemügyre vesz. A szökéshez minden alkalmas eszközt ismerni kell. Bár jelenleg hideg víz veszi körül őket így a szökés lehetetlen. A törp furcsa beszédét felfogja. Rögtön menekülési helyzetet lát benne. Még az sem zavarja, hogy nem hozzá beszélnek. Ám ekkor a fém hűvös szorítása megszűnik a nyaka körül. Meglepődve veszi észre látómezejében a perverz nőt. Sikítana legszívesebben, de inkább csak hátrál egy keveset a férfi mögé, kinek segítségét kérte. Ez a perverz rémálmai netovábbja. Úgy bújik a férfihoz, mint egy ártatlan kiskutya a gazdájához. Sajnos a bújás nem segít, a kalóznő megfogja és elrángatja. Lassan próbál mögötte menni. Húzni szeretné az időt. Néha hátrapillant, hátha segít valaki neki. A hideg hullámvasútozik a hátán. Hamarosan az üres szobába érve már nem a hideg rázza hanem izzad a rá váró sorstól. A hárpia hívogatására először nem mozdul. Földbe gyökerezve áll és menekülés útvonalat keres. Hamar feladja. Lába megmozdul a tőr láttán. Az ágyhoz kicsit közelebb sétál, de nem fekszik le. Csak áll és kútsötét szemeivel a falat bámulja. Most úgy érzi, hogy tényleg sarokba szorították. Csak áll ott bambán és vár. Hátha csoda történik.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-08-29 20:59:45
Üzenet elküldve: 2013-08-29 20:59:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Sellőzátony //
*A hatalmas bárka enyhe recsegéssel, dübörgéssel indul meg, s a Nap utolsó elhaló sugarai is lágyan törnek meg a hajófaron, melyek csupán egy tíz percig áraszthatják a kellemes alkonyi hangulatot, ugyanis hamarosan a teljes sötétség lesz úrrá a végtelenbe nyúló tengeren. Nyugat felé tartanak nyílegyenesen, s szerencsére az olykor erősebben felkerekedő szél is nekik kedvez! A helyzethez képest a hangulat is kellemes, igazi kalózokhoz méltó légkör telepedik rá a hajóra egy fél órán belül, mikor már rendesen suhannak a széllel és a sodorják a hullámok a bárkát. A legénység hangosan kacag, üvöltözik, torkaszakadtából énekel mindenki a jó öreg rum társaságában - egyedül a kapitány és a foglyok ücsörögnek csupán elzárva.
A kis rabszolgabanda tagjai szerencséjükre találhatnak a bedugaszolt üvegekben rumot, likőrt, s egyéb alkoholt. Persze a legtöbb üveg üres, viszont van olyan is, amiben vagy tíz nagy korty is megbújik! Emellett ha belekukkantanak a zsákokba, ládákba, akkor némi kenyeret, zöldséget is felfedezhetnek, melyeket - ha úgy gondolják -, akkor tisztességesen eloszthatnak, persze élhet az "aki kapja, marja" elv is!
Így telik el bő négy óra is, a kalózok rájuk sem hederítenek ez idő alatt, mikor is az egyik pillanatban már közelebbről jön a vihogás, kattan a zár, nyitódik az ajtó.*
- Na, ki akar egy kicsit játszani?
*Megjelenik az ajtóban a magas, perverz nőszemély, Mullan, az egyik oldalán Nhill-lel, a másikon Börggel. Érezhető, hogy csupán költői kérdést tett fel a nő, hiszen pár kalóz rögtön belép a kis szobába, s már viszik is felfelé őket. Ellenkezni, esetleg támadni ismét nem érdemes, hiszen a túlerő hatalmas, emellett a nyílt tengeren hova menekülhetnének, a fagyos vízbe?! Pár percen belül már fent is vannak a fedélzeten, viszont - talán szerencséjükre - a kalózok többsége rájuk sem hederít, sokkal jobban foglalkoztatja őket például az, hogy az utolsó cseppet is kiigyák az üvegükből!*
// Caith, Mylene és Balin //
- Ti ott, idejönni!
*Utasítja Caithot, Mylenét és Balint Golp, a kopasz és agresszív kalóz. Ha megindulnak hozzá, ha nem, a többi kalóz lök rajtuk egy jó nagyot, mire kénytelenek követni a férfit, aki egy asztalhoz vezeti őket.*
- Leülni! *utasítja őket, mire odagurítanak nekik három hordót*
- Talán ismeritek a játékot.. *szólal fel immáron Rannó* Golp elrejti ezt az érmét *felmutat egy koponyával díszített aranypénzt* ez alá a fekete pohár alá. Majd jól összekeveri ezzel a másik kettővel *mutogatja közben*, s ha háromszor egymás után helyesen választotok poharat, akkor békében visszamehettek a zárkába. Ha nem..
*Vigyorodik el gúnyosan Rannó, mire Golp lehelyezi az érmét a középső alá, s elkezdi keverni - kezei szélsebesen járnak, így nagyon figyelmesnek kell lenniük. Előnyt jelenthet még, hogy hárman vannak, s csupán egy válasz kell mindig, így össze is tudnak beszélni. Vagy tíz másodpercig keveri folyamatosan, végül megáll, dobbant egyet a poharakra, s vérben forgó szemekkel várja, hogy elrontsák..*
// Rakori és Mogirs //
- Á, itt az én szépségem! *vigyorodik el Mullan, s egy eléggé erőszakos csókot ad Rakorinak* Emberek, tényleg meg fogom ezt tartani!
*Nagyot markol a sötételf hátsó felébe ismét, azonban pillanatokon belül odébb is áll, hiszen egy ivóverseny vette kezdetét a hajó bal oldalán, amin természetesen ott kell lennie! Helyette viszont Jekk, a törpe lépked oda hozzájuk mogorva tekintettel, majd fejével biccent feléjük, hogy kövessék. A hajóorrba még kíséri őket pár kalóz, viszont a törpe int nekik, hogy leléphetnek. Azok még persze hozzáteszik, hogy kár lenne bármit is csinálniuk a törpével - bár bilincs van rajtuk, de ha nagyon akarnák, akkor néhány sebesülés árán megszerezhetnék a törpét fogolynak, viszont ez a többieket nem érdekelné, azonnal megölnék őket. Pár percig csak szótlanul fürkészi a tengert Jekk, majd rágyújt egy pipára és pöfékelni kezd.*
- Viharfelhők.. *azzal térképére pillant, egy kis fura szerkezetre, majd végül fel a csillagokra* Nem jó jel. *pillant a telihold körül tornyosuló felhőfoszlányokra, s azokra a felhőkre, melyek egyre több helyen eltakarják a csillagokat* Mit kerestetek a kikötőben? Hát nem tudtátok, balgák, hogy az év ezen szakaszán veszélyes csak úgy arra mászkálni? Hemzsegnek az ilyen alakok, mint ezek.. *köp egy jó nagyot* Az első adandó alkalommal én is eltűnök innen, csak hát nem olyan egyszerű.. Aki egyszer csatlakozik, az élve nem távozik már. Én pedig főleg fontos vagyok ezeknek, mert amint látjátok, nélkülem elvesznének - a tudásom kincs. *lóbálja meg a szerkezetet* Te emlékeztetsz valakire..
*Pillant hátra félszemmel Mogirs felé, s utolsó mondata már kisebb magyarázatot is ad arra, hogy miért akarta idehívni a férfit. A nőről ügyet sem vet, s Rakori sem élvezheti sokáig a nyugodtabb légkört, ugyanis láthatóan Mullan nem akar leszállni róla, ott is terem mellette, majd leveszi nyakáról a láncot és magával rángatja a nőt. A bilincs természetesen rajta marad, bár e nélkül is nehézkésen menne, hiszen a Mullan már eléggé alkoholmámoros állapotban van! Pillanatokon belül berángatja egy üres szobába, bezárja az ajtót, majd levágódik az ágyra, megpaskolja a párnát, jelezve, hogy feküdjön oda szépen mellé Rakori. Oldaláról tőrét is kihúzza, jelezve, hogy nem érdemes ellenkezni!*
// Eleisa, Tania, Chothal és Ichaster //
*Ők négyen maradnak egyedül a tömeg közepén, s a versenyből bizony őket sem fogják kihagyni! A hajó oldalához rángatják őket, majd leültetik őket hordókra, s eléjük tolnak egy asztalt. Utasítják mindegyiküket, hogy tegyék a tenyerüket az asztalra - ha ez megtörtént, gyorsan lefogja azokat pár kalóz, majd négy másik leül velük szemben, előhúznak egy tőrt, majd két férfi lanttal a kezében megkezd egy gyorsabb tempójú muzsikát. Ahogy elkezdik, a négy kalóz rögtön elkezdi böködni a tőrrel az asztalt - persze mindezt úgy, hogy szorosan, közel legyen a penge a négy fogoly ujjához. Megmozdítani nem érdemes, mert akkor megvágják őket, s igen fájdalmas élményben lehet részük.. Bár ki tudja, talán így is!
Ha végeztek a kis játékkal, akkor jön a következő. Mindenki elég tesznek egy-egy poharat, melybe töltenek rumot, s valami vörös port szórnak bele.*
- A játék a következő. Ezt a rumot addig kell a szátokban tartani, amíg csak bírjátok! Aki először kiköpi, az veszít, s azt fél percre lelógatjuk a tengerbe! Szóval érdemes küzdeni!
*A foglyokkal szemben ülő négy kalóz vigyorogva meg is borzong, hiszen függetlenül attól, hogy a legénység tagjai, ők is le lesznek lógatva, ha veszítenek - márpedig a túlságosan is csípős italt senki sem tudja sokáig bent tartani! Persze ez nem jelenti azt, hogy Eleisa, Tania, Chothal és Ichaster le lesz lógatva. Ha ügyesen csinálják, akkor megússzák. Annyi biztos, hogy négyen le lesznek lógatva, már csak az a kérdés, hogy a nyolc versenyző közül kik lesznek a "szerencsések"?*
*A hatalmas bárka enyhe recsegéssel, dübörgéssel indul meg, s a Nap utolsó elhaló sugarai is lágyan törnek meg a hajófaron, melyek csupán egy tíz percig áraszthatják a kellemes alkonyi hangulatot, ugyanis hamarosan a teljes sötétség lesz úrrá a végtelenbe nyúló tengeren. Nyugat felé tartanak nyílegyenesen, s szerencsére az olykor erősebben felkerekedő szél is nekik kedvez! A helyzethez képest a hangulat is kellemes, igazi kalózokhoz méltó légkör telepedik rá a hajóra egy fél órán belül, mikor már rendesen suhannak a széllel és a sodorják a hullámok a bárkát. A legénység hangosan kacag, üvöltözik, torkaszakadtából énekel mindenki a jó öreg rum társaságában - egyedül a kapitány és a foglyok ücsörögnek csupán elzárva.
A kis rabszolgabanda tagjai szerencséjükre találhatnak a bedugaszolt üvegekben rumot, likőrt, s egyéb alkoholt. Persze a legtöbb üveg üres, viszont van olyan is, amiben vagy tíz nagy korty is megbújik! Emellett ha belekukkantanak a zsákokba, ládákba, akkor némi kenyeret, zöldséget is felfedezhetnek, melyeket - ha úgy gondolják -, akkor tisztességesen eloszthatnak, persze élhet az "aki kapja, marja" elv is!
Így telik el bő négy óra is, a kalózok rájuk sem hederítenek ez idő alatt, mikor is az egyik pillanatban már közelebbről jön a vihogás, kattan a zár, nyitódik az ajtó.*
- Na, ki akar egy kicsit játszani?
*Megjelenik az ajtóban a magas, perverz nőszemély, Mullan, az egyik oldalán Nhill-lel, a másikon Börggel. Érezhető, hogy csupán költői kérdést tett fel a nő, hiszen pár kalóz rögtön belép a kis szobába, s már viszik is felfelé őket. Ellenkezni, esetleg támadni ismét nem érdemes, hiszen a túlerő hatalmas, emellett a nyílt tengeren hova menekülhetnének, a fagyos vízbe?! Pár percen belül már fent is vannak a fedélzeten, viszont - talán szerencséjükre - a kalózok többsége rájuk sem hederít, sokkal jobban foglalkoztatja őket például az, hogy az utolsó cseppet is kiigyák az üvegükből!*
// Caith, Mylene és Balin //
- Ti ott, idejönni!
*Utasítja Caithot, Mylenét és Balint Golp, a kopasz és agresszív kalóz. Ha megindulnak hozzá, ha nem, a többi kalóz lök rajtuk egy jó nagyot, mire kénytelenek követni a férfit, aki egy asztalhoz vezeti őket.*
- Leülni! *utasítja őket, mire odagurítanak nekik három hordót*
- Talán ismeritek a játékot.. *szólal fel immáron Rannó* Golp elrejti ezt az érmét *felmutat egy koponyával díszített aranypénzt* ez alá a fekete pohár alá. Majd jól összekeveri ezzel a másik kettővel *mutogatja közben*, s ha háromszor egymás után helyesen választotok poharat, akkor békében visszamehettek a zárkába. Ha nem..
*Vigyorodik el gúnyosan Rannó, mire Golp lehelyezi az érmét a középső alá, s elkezdi keverni - kezei szélsebesen járnak, így nagyon figyelmesnek kell lenniük. Előnyt jelenthet még, hogy hárman vannak, s csupán egy válasz kell mindig, így össze is tudnak beszélni. Vagy tíz másodpercig keveri folyamatosan, végül megáll, dobbant egyet a poharakra, s vérben forgó szemekkel várja, hogy elrontsák..*
// Rakori és Mogirs //
- Á, itt az én szépségem! *vigyorodik el Mullan, s egy eléggé erőszakos csókot ad Rakorinak* Emberek, tényleg meg fogom ezt tartani!
*Nagyot markol a sötételf hátsó felébe ismét, azonban pillanatokon belül odébb is áll, hiszen egy ivóverseny vette kezdetét a hajó bal oldalán, amin természetesen ott kell lennie! Helyette viszont Jekk, a törpe lépked oda hozzájuk mogorva tekintettel, majd fejével biccent feléjük, hogy kövessék. A hajóorrba még kíséri őket pár kalóz, viszont a törpe int nekik, hogy leléphetnek. Azok még persze hozzáteszik, hogy kár lenne bármit is csinálniuk a törpével - bár bilincs van rajtuk, de ha nagyon akarnák, akkor néhány sebesülés árán megszerezhetnék a törpét fogolynak, viszont ez a többieket nem érdekelné, azonnal megölnék őket. Pár percig csak szótlanul fürkészi a tengert Jekk, majd rágyújt egy pipára és pöfékelni kezd.*
- Viharfelhők.. *azzal térképére pillant, egy kis fura szerkezetre, majd végül fel a csillagokra* Nem jó jel. *pillant a telihold körül tornyosuló felhőfoszlányokra, s azokra a felhőkre, melyek egyre több helyen eltakarják a csillagokat* Mit kerestetek a kikötőben? Hát nem tudtátok, balgák, hogy az év ezen szakaszán veszélyes csak úgy arra mászkálni? Hemzsegnek az ilyen alakok, mint ezek.. *köp egy jó nagyot* Az első adandó alkalommal én is eltűnök innen, csak hát nem olyan egyszerű.. Aki egyszer csatlakozik, az élve nem távozik már. Én pedig főleg fontos vagyok ezeknek, mert amint látjátok, nélkülem elvesznének - a tudásom kincs. *lóbálja meg a szerkezetet* Te emlékeztetsz valakire..
*Pillant hátra félszemmel Mogirs felé, s utolsó mondata már kisebb magyarázatot is ad arra, hogy miért akarta idehívni a férfit. A nőről ügyet sem vet, s Rakori sem élvezheti sokáig a nyugodtabb légkört, ugyanis láthatóan Mullan nem akar leszállni róla, ott is terem mellette, majd leveszi nyakáról a láncot és magával rángatja a nőt. A bilincs természetesen rajta marad, bár e nélkül is nehézkésen menne, hiszen a Mullan már eléggé alkoholmámoros állapotban van! Pillanatokon belül berángatja egy üres szobába, bezárja az ajtót, majd levágódik az ágyra, megpaskolja a párnát, jelezve, hogy feküdjön oda szépen mellé Rakori. Oldaláról tőrét is kihúzza, jelezve, hogy nem érdemes ellenkezni!*
// Eleisa, Tania, Chothal és Ichaster //
*Ők négyen maradnak egyedül a tömeg közepén, s a versenyből bizony őket sem fogják kihagyni! A hajó oldalához rángatják őket, majd leültetik őket hordókra, s eléjük tolnak egy asztalt. Utasítják mindegyiküket, hogy tegyék a tenyerüket az asztalra - ha ez megtörtént, gyorsan lefogja azokat pár kalóz, majd négy másik leül velük szemben, előhúznak egy tőrt, majd két férfi lanttal a kezében megkezd egy gyorsabb tempójú muzsikát. Ahogy elkezdik, a négy kalóz rögtön elkezdi böködni a tőrrel az asztalt - persze mindezt úgy, hogy szorosan, közel legyen a penge a négy fogoly ujjához. Megmozdítani nem érdemes, mert akkor megvágják őket, s igen fájdalmas élményben lehet részük.. Bár ki tudja, talán így is!
Ha végeztek a kis játékkal, akkor jön a következő. Mindenki elég tesznek egy-egy poharat, melybe töltenek rumot, s valami vörös port szórnak bele.*
- A játék a következő. Ezt a rumot addig kell a szátokban tartani, amíg csak bírjátok! Aki először kiköpi, az veszít, s azt fél percre lelógatjuk a tengerbe! Szóval érdemes küzdeni!
*A foglyokkal szemben ülő négy kalóz vigyorogva meg is borzong, hiszen függetlenül attól, hogy a legénység tagjai, ők is le lesznek lógatva, ha veszítenek - márpedig a túlságosan is csípős italt senki sem tudja sokáig bent tartani! Persze ez nem jelenti azt, hogy Eleisa, Tania, Chothal és Ichaster le lesz lógatva. Ha ügyesen csinálják, akkor megússzák. Annyi biztos, hogy négyen le lesznek lógatva, már csak az a kérdés, hogy a nyolc versenyző közül kik lesznek a "szerencsések"?*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-07-14 14:03:15
Üzenet elküldve: 2013-07-14 14:03:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekbörtön//
*Galin nagy bánatára az utolsó szörnyeteg feladta a harcot, mikor ráeszmélt, hogy nincs menekvés, kutyaszorítóba került. Így a vezér legyőzésével kapcsolatos reménye is tovaszállt. Na de sebaj, mindig vidám törpénk most sem búsul, egyedül kedvenc pipáját sajnálja, mit még egykor szeretett nagybátyjától kapott. A ringatózó bárkán töltött visszaúton nem történt semmi érdekfeszítő, gyomra még mindig kavargott, és émelygett ahogy a fagyos hullámok a hajó oldalát csapkodták, de a kis "kirándulás" végére egészen jól viselte a nyílt tengert. ~Többet nem teszem a lábamat ilyen förtelmes építményre.~ Bizonygatta magának a kabinjában fetrengve.
De végre újra szilárd talaj lehet a lába alatt. Arra jutott a vitorláson töltött idő alatt, hogy egy pár napot pihenéssel tölt el, ki kell heverni az utazás, és a harc fáradalmait, és egyébként is olyan rég ivott egy jó kis sört. Számításaiba egyetlen hiba csúszik, egy egyszerű levél. Egy fiatal kölyök szólítja nevén, azt a bizonyos levelet a kezébe nyomva, majd pillanatok alatt el is tűnik. A fiú mosolya az örök vidám szőrös állút is jó kedvre deríti.*
-Mi a boldogság oka, fiam?
*Kérdi egy halk felszínre törő kacajjal az ifjút, de választ már nem kap. Látszólag nagyon igyekezik valahova a másik. A levél tartalma egyre fokozza a kíváncsiságát, nem várja meg, hogy nyugodtabb helyre érjen, olvasni kezdi a titokzatos iratot. Az első sorok láttán mellkasa dagadni kezd a büszkeségtől, száján a vidám mosoly egyre nagyobb, és nagyobb lesz. Látszólag jól szórakozik a dicsérő szavakon. ~Ha lesz időm ezt biztos elküldöm atyámnak, és fivéreimnek! Had lássák mit értem el eddig!~ A Gazdagnegyed nincs éppen közel, és az ünnepély pár napon belül elkezdődik, máris indulnia kellene. A kocsmatúrát sajnos el kell halasztani egy másik időpontra. Végül elköszön társaitól, és el is indul a cél felé.*
*Galin nagy bánatára az utolsó szörnyeteg feladta a harcot, mikor ráeszmélt, hogy nincs menekvés, kutyaszorítóba került. Így a vezér legyőzésével kapcsolatos reménye is tovaszállt. Na de sebaj, mindig vidám törpénk most sem búsul, egyedül kedvenc pipáját sajnálja, mit még egykor szeretett nagybátyjától kapott. A ringatózó bárkán töltött visszaúton nem történt semmi érdekfeszítő, gyomra még mindig kavargott, és émelygett ahogy a fagyos hullámok a hajó oldalát csapkodták, de a kis "kirándulás" végére egészen jól viselte a nyílt tengert. ~Többet nem teszem a lábamat ilyen förtelmes építményre.~ Bizonygatta magának a kabinjában fetrengve.
De végre újra szilárd talaj lehet a lába alatt. Arra jutott a vitorláson töltött idő alatt, hogy egy pár napot pihenéssel tölt el, ki kell heverni az utazás, és a harc fáradalmait, és egyébként is olyan rég ivott egy jó kis sört. Számításaiba egyetlen hiba csúszik, egy egyszerű levél. Egy fiatal kölyök szólítja nevén, azt a bizonyos levelet a kezébe nyomva, majd pillanatok alatt el is tűnik. A fiú mosolya az örök vidám szőrös állút is jó kedvre deríti.*
-Mi a boldogság oka, fiam?
*Kérdi egy halk felszínre törő kacajjal az ifjút, de választ már nem kap. Látszólag nagyon igyekezik valahova a másik. A levél tartalma egyre fokozza a kíváncsiságát, nem várja meg, hogy nyugodtabb helyre érjen, olvasni kezdi a titokzatos iratot. Az első sorok láttán mellkasa dagadni kezd a büszkeségtől, száján a vidám mosoly egyre nagyobb, és nagyobb lesz. Látszólag jól szórakozik a dicsérő szavakon. ~Ha lesz időm ezt biztos elküldöm atyámnak, és fivéreimnek! Had lássák mit értem el eddig!~ A Gazdagnegyed nincs éppen közel, és az ünnepély pár napon belül elkezdődik, máris indulnia kellene. A kocsmatúrát sajnos el kell halasztani egy másik időpontra. Végül elköszön társaitól, és el is indul a cél felé.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-07-12 22:06:13
Üzenet elküldve: 2013-07-12 22:06:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lélekbörtön - Galin Dargeroth //
*A kikötőtől nagyjából száz méterre már alig hallani a munkások és az utazók nyüzsgését, s kik el akarnak szakadni az emberektől, azoknak tökéletes hely a tengerpart. Több helyen lágyan mossa a homokot a víz, s így ez remek hely a nyugalomra, a kikapcsolásra. Galin, a törpe is épp nyugalmas perceit töltené el a parton, mikor hirtelen valami fiatal ficsúr szólítja meg hátulról.*
- Galin Dargeroth, igaz? *szinte meg sem várja a választ* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Mosolyog derűsen. Az ő arcára pillantva szinte minden bú és baj elszáll, hiszen olyan önfeledten mosolyog, hogy az már-már lassacskán a hátborzongató jelző határát súrolja! Ám alig telik el pár pillanat, a fiú meghajol, s szó nélkül tovább is áll, magára hagyva a férfit a levéllel, melyben ez áll:
'Tisztelt Galin Dargeroth!
Kérem, engedje meg, hogy először is gratuláljak a hősiességéért és a helytállásáért! Ritka, ha egy törpe felmerészkedik a felszín bajos világába, az pedig még ritkább, hogy ennyi kalandba fogva hősiesen helytáll, mellyel tiszteletet mutat nem csak a fajtársainak, de a környezetének is!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
Ezek után már csak Galin Dargeroth on múlik, hogy valós tartalmat ad-e a levélnek, vagy egyszerűen csak elrakja azt a 66 aranyat,
mit sem törődve azzal, hogy esetleg több pénz ütheti a markát!*
*A kikötőtől nagyjából száz méterre már alig hallani a munkások és az utazók nyüzsgését, s kik el akarnak szakadni az emberektől, azoknak tökéletes hely a tengerpart. Több helyen lágyan mossa a homokot a víz, s így ez remek hely a nyugalomra, a kikapcsolásra. Galin, a törpe is épp nyugalmas perceit töltené el a parton, mikor hirtelen valami fiatal ficsúr szólítja meg hátulról.*
- Galin Dargeroth, igaz? *szinte meg sem várja a választ* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Mosolyog derűsen. Az ő arcára pillantva szinte minden bú és baj elszáll, hiszen olyan önfeledten mosolyog, hogy az már-már lassacskán a hátborzongató jelző határát súrolja! Ám alig telik el pár pillanat, a fiú meghajol, s szó nélkül tovább is áll, magára hagyva a férfit a levéllel, melyben ez áll:
'Tisztelt Galin Dargeroth!
Kérem, engedje meg, hogy először is gratuláljak a hősiességéért és a helytállásáért! Ritka, ha egy törpe felmerészkedik a felszín bajos világába, az pedig még ritkább, hogy ennyi kalandba fogva hősiesen helytáll, mellyel tiszteletet mutat nem csak a fajtársainak, de a környezetének is!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
Ezek után már csak Galin Dargeroth on múlik, hogy valós tartalmat ad-e a levélnek, vagy egyszerűen csak elrakja azt a 66 aranyat,
mit sem törődve azzal, hogy esetleg több pénz ütheti a markát!*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-07-08 11:02:26
Üzenet elküldve: 2013-07-08 11:02:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel! - vége//
*A harc egyszercsak váratlan fordulatot vesz. Úgy tűnik, a Talmid vezér, aki kishíján véget is vet életének, alattvalóiból kifogyva már hajlik arra az alkura, amit hosszú percekkel ezelőtt elutasított, amiről hallani sem akart.
Nabs feltápászkodik, és csak figyelemmel kíséri a térkép fölötti megbeszélést, ebbe már kár lenne beleszólnia, egyébként sem az ő dolga, merre fognak közlekedni a következő hajók. Ugyan véleménye van a dologról, mégpedig az, hogy nyilván nem véletlenül hajóztak a kereskedők ezen a vonalon. Minden bizonnyal ez volt a rövidebb, talán veszélytelenebbnek hitt út - legalábbis a tenger sodrásának, a mélyben előforduló esetleges zátonyok elkerülésének szempontjából. Igazából fogalma sincs, nem ért hozzá. De abban biztos, hogy lesz még, aki ezen alku miatt sem fogja vállalni a kerülőúttal járó plusz időt és pénzkiadást. Lesz még olyan, aki önfejűen mégis erre tart. De az már az ő gondja. Nabiinak csak most kellett a Talmidokkal foglalkoznia, és akárhogyis, de végül elérték, amit akartak. A hajó legénységének nagyja épségben maradt, a kereskedők hasznos információkkal gazdagodtak... Ő pedig megkapja pénzét. Annyit, amennyije régen volt már. Még a régi, messzi, várfoglaló időkben.
Kikötnek lassan, ekkor egy-egy biccentéssel vesz búcsút alkalmi társaitól, majd nem húzza tovább az időt, megindul, hogy felkeressen valami orvos félét. A vállán ejtett seb jelentős fájdalmat okoz, s bár ezt állja, a vérzést mindenképp el kellene állítani. Nem is beszélve a fertőzésveszélyről, amit a halszagú tengeri lény harapása okozhat. Fiatal még és túl gazdag is ahhoz, hogy emiatt a temetőbe kerüljön.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.08 11:04:22
*A harc egyszercsak váratlan fordulatot vesz. Úgy tűnik, a Talmid vezér, aki kishíján véget is vet életének, alattvalóiból kifogyva már hajlik arra az alkura, amit hosszú percekkel ezelőtt elutasított, amiről hallani sem akart.
Nabs feltápászkodik, és csak figyelemmel kíséri a térkép fölötti megbeszélést, ebbe már kár lenne beleszólnia, egyébként sem az ő dolga, merre fognak közlekedni a következő hajók. Ugyan véleménye van a dologról, mégpedig az, hogy nyilván nem véletlenül hajóztak a kereskedők ezen a vonalon. Minden bizonnyal ez volt a rövidebb, talán veszélytelenebbnek hitt út - legalábbis a tenger sodrásának, a mélyben előforduló esetleges zátonyok elkerülésének szempontjából. Igazából fogalma sincs, nem ért hozzá. De abban biztos, hogy lesz még, aki ezen alku miatt sem fogja vállalni a kerülőúttal járó plusz időt és pénzkiadást. Lesz még olyan, aki önfejűen mégis erre tart. De az már az ő gondja. Nabiinak csak most kellett a Talmidokkal foglalkoznia, és akárhogyis, de végül elérték, amit akartak. A hajó legénységének nagyja épségben maradt, a kereskedők hasznos információkkal gazdagodtak... Ő pedig megkapja pénzét. Annyit, amennyije régen volt már. Még a régi, messzi, várfoglaló időkben.
Kikötnek lassan, ekkor egy-egy biccentéssel vesz búcsút alkalmi társaitól, majd nem húzza tovább az időt, megindul, hogy felkeressen valami orvos félét. A vállán ejtett seb jelentős fájdalmat okoz, s bár ezt állja, a vérzést mindenképp el kellene állítani. Nem is beszélve a fertőzésveszélyről, amit a halszagú tengeri lény harapása okozhat. Fiatal még és túl gazdag is ahhoz, hogy emiatt a temetőbe kerüljön.*
A hozzászólás írója (Nabii Dhariah Khaal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.08 11:04:22
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-07-05 18:19:19
Üzenet elküldve: 2013-07-05 18:19:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
// Hajóra fel - vége//
*A végkifejletett tekintve, Marin elégedett lehet. Tudta tartani magát elveihez, s nem kellett ész nélkül vért ontania, mitn ahogy azt a fedélzeten sokan tették. Azt a következtetést azonban le kell vonnia, hogy a Talmidok sem különböznek annyira az embertől. A vezérük elég egyszerűen adta fel korábbi elhatározását, miszerint, hogy békét kössenek, mikor már nem volt más választása. Ezután már nem is olyan szimpatikusak ezek a lények, kikről előzőleg azt hitte, hogy szent kötelességük végezni a területükre behatoló idegenekkel.
Az út ezek után zavartalanul telik. Voltak veszteségeik, de ha őszinte akar lenni, legalább ő túlélte. Nem is annyira maga miatt gondolja ezt, hanem Tarsis miatt. Mi lenne vele nélküle?
Miután visszaérnek felbérlőjükhöz, Marin hálát mond neki amiért vigyázott "szolgájára", s további sikerekben gazdag jövőt kíván a férfinak.*
- Fogtál nekem sellőt? *kérdezi a nemes, testőrétől.*
- Igen, de csak egy egészen aprót, mely a szárazparton kővé vált *azzal átnyújt urának egy elég olcsó szobrocskát, mely egy sellőt ábrázol. A nemes arca rögtön felderül, s úgy öleli magához a szobrot, mint kisgyermek a legféltettebb játékát.
"Ezer arany" gondolja Marin, s azt, hogy ezzel sem fogják sokáig húzni.*
*A végkifejletett tekintve, Marin elégedett lehet. Tudta tartani magát elveihez, s nem kellett ész nélkül vért ontania, mitn ahogy azt a fedélzeten sokan tették. Azt a következtetést azonban le kell vonnia, hogy a Talmidok sem különböznek annyira az embertől. A vezérük elég egyszerűen adta fel korábbi elhatározását, miszerint, hogy békét kössenek, mikor már nem volt más választása. Ezután már nem is olyan szimpatikusak ezek a lények, kikről előzőleg azt hitte, hogy szent kötelességük végezni a területükre behatoló idegenekkel.
Az út ezek után zavartalanul telik. Voltak veszteségeik, de ha őszinte akar lenni, legalább ő túlélte. Nem is annyira maga miatt gondolja ezt, hanem Tarsis miatt. Mi lenne vele nélküle?
Miután visszaérnek felbérlőjükhöz, Marin hálát mond neki amiért vigyázott "szolgájára", s további sikerekben gazdag jövőt kíván a férfinak.*
- Fogtál nekem sellőt? *kérdezi a nemes, testőrétől.*
- Igen, de csak egy egészen aprót, mely a szárazparton kővé vált *azzal átnyújt urának egy elég olcsó szobrocskát, mely egy sellőt ábrázol. A nemes arca rögtön felderül, s úgy öleli magához a szobrot, mint kisgyermek a legféltettebb játékát.
"Ezer arany" gondolja Marin, s azt, hogy ezzel sem fogják sokáig húzni.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-07-04 18:18:57
Üzenet elküldve: 2013-07-04 18:18:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
*Ilz ugyan nincs jó helyzetben, ám fegyvertelen és látszólag veszélytelen. Volt bőven alkalma cselekedni, de nem tett semmit, így a Talmidok nem tartanak tőle. Ami hiba... A varázsló egy Csettintés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására minden 10 méter sugarú körben található élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja. Az összes szörny rá figyel, ahogy a társai is, így pedig annak van esélye leghamarabb reagálni, aki elég gyors.
Természetesen Domerios kiesik a dologból, hiszen ő távolabb van tőlük, de a figyelme ettől még oda terelődik Ilz felé. Umon viszont a leggyorsabb. Éppen az előbb zúzta össze az egyik Talmid szegycsontját, viszont máris egy újabb felé tart, hogy kezéből kicsapja a fegyverét. Egy másikat Marin fegyverez le egy ügyes mozdulattal, hiszen végre a megfelelő fegyver ellen harcolhat. Ellenben Nabii a vezérre támad. Nála nincs fegyver, de nem is kell, puszta kezeivel is képes gyilkolni. A nő ugyan megsebzi, de nagy árat fizet érte, a földre kerül és fájdalmasan fog nyögni. Akármekkora lélekjelenléte van és bármekkora fájdalomtűrése, nem olyan gyenge a vízből kimászott lények vezetője. A támadása így aligha fog megtörténni. Ám Galin közben még egy Talmidot tesz ártalmatlanná.
Lassan az összes dögöt ártalmatlanná teszik, újabb komoly veszteség nélkül, hogy utána közre tudják fogni a vezért.*
- Engem megölhettek, de többen jövünk vissza, és nem lesz ekkora szerencsétek.
*Csikorognak a cápafogak, ahogy öklei összeszorulnak, s minden izma feszül.*
- De mi lenne, ha már így patthelyzetbe kerültem... Keressetek népeteknek új utat, kerüljetek el minket és többé nem találkozunk. Szigorúan maradunk a mi területünkön.
*Lagor azonnal reagál és kardját hüvelyébe csúsztatva, két kezét emelve lép közelebb.*
- Mielőtt bárki megszólalna, mint Gregóriusz társa, szólnék. Megfelelőnek találom az ajánlatot. Arra megkérnélek, hogy egy térképen mutasd meg nekem, mekkora területről van szó.
*Közben Penész is kiválik a gyűrűből a Talmid körül, ki amúgy a többiek fölé magasodik. Az amúgy se túl magas matróz még kisebbnek érzi magát a közelében.*
- Ti addig menjetek fel, és próbáljátok meg ellátni magatokat. Vigyori, amennyit tudsz, segíts.
*Közben már ki is lett terítve egy hordó tetejére a térkép a mostani helyükről és a Talmid már mutatja is, hogy a Szent földjük mekkora területet foglal magába. Végül pedig a ragacsos, úszóhártyás kéz és a lovag immáron csupasz, kérges keze egymáshoz simul, miként kezet ráznak. Igen, az egyezség megköttetett.*
//Később//
*Immáron minden seb fertőtlenítve és bekötve, mindenki pihenhet, ahogy a hajó immáron visszafelé tart a kikötőbe, hogy átvehessék a jutalmakat. Amint leszállnak és megtörténik az elregélés, mindenki megkapja a neki kijáró összeget. A két gnóm hölgy sajnos elveszett, Domerios nagy bánatára. Viszont a többiek mind túlélték. Mindenki átveheti a vastag kereskedőtől az erszényeket, bennük a most már tudtukra adott összeg. Persze, ez Lagor elbeszélésétől függött, van, aki kapott kárpótlást is. Például Domerios Endirquell a fájdalmi díjjal együtt 1000 aranyat kap. A fiatal Nabii Dhariah Khaal markát 1200 csengő érme üti. A nemesnek ismert Marin Remalek kézhez kap 1000 aranyat. A törpe, Galin Dargeroth, mivel pipáját is a kaland miatt vesztette el, 1400 aranyat szerez. Aztán Umon Palasan markában is egy 1000 arany tartalmú erszény landol. Végül Ilztdar Nadzyr is megkapja a maga jussát. S már mehetnek is a gondolataik után.*
*Ilz ugyan nincs jó helyzetben, ám fegyvertelen és látszólag veszélytelen. Volt bőven alkalma cselekedni, de nem tett semmit, így a Talmidok nem tartanak tőle. Ami hiba... A varázsló egy Csettintés nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására minden 10 méter sugarú körben található élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja. Az összes szörny rá figyel, ahogy a társai is, így pedig annak van esélye leghamarabb reagálni, aki elég gyors.
Természetesen Domerios kiesik a dologból, hiszen ő távolabb van tőlük, de a figyelme ettől még oda terelődik Ilz felé. Umon viszont a leggyorsabb. Éppen az előbb zúzta össze az egyik Talmid szegycsontját, viszont máris egy újabb felé tart, hogy kezéből kicsapja a fegyverét. Egy másikat Marin fegyverez le egy ügyes mozdulattal, hiszen végre a megfelelő fegyver ellen harcolhat. Ellenben Nabii a vezérre támad. Nála nincs fegyver, de nem is kell, puszta kezeivel is képes gyilkolni. A nő ugyan megsebzi, de nagy árat fizet érte, a földre kerül és fájdalmasan fog nyögni. Akármekkora lélekjelenléte van és bármekkora fájdalomtűrése, nem olyan gyenge a vízből kimászott lények vezetője. A támadása így aligha fog megtörténni. Ám Galin közben még egy Talmidot tesz ártalmatlanná.
Lassan az összes dögöt ártalmatlanná teszik, újabb komoly veszteség nélkül, hogy utána közre tudják fogni a vezért.*
- Engem megölhettek, de többen jövünk vissza, és nem lesz ekkora szerencsétek.
*Csikorognak a cápafogak, ahogy öklei összeszorulnak, s minden izma feszül.*
- De mi lenne, ha már így patthelyzetbe kerültem... Keressetek népeteknek új utat, kerüljetek el minket és többé nem találkozunk. Szigorúan maradunk a mi területünkön.
*Lagor azonnal reagál és kardját hüvelyébe csúsztatva, két kezét emelve lép közelebb.*
- Mielőtt bárki megszólalna, mint Gregóriusz társa, szólnék. Megfelelőnek találom az ajánlatot. Arra megkérnélek, hogy egy térképen mutasd meg nekem, mekkora területről van szó.
*Közben Penész is kiválik a gyűrűből a Talmid körül, ki amúgy a többiek fölé magasodik. Az amúgy se túl magas matróz még kisebbnek érzi magát a közelében.*
- Ti addig menjetek fel, és próbáljátok meg ellátni magatokat. Vigyori, amennyit tudsz, segíts.
*Közben már ki is lett terítve egy hordó tetejére a térkép a mostani helyükről és a Talmid már mutatja is, hogy a Szent földjük mekkora területet foglal magába. Végül pedig a ragacsos, úszóhártyás kéz és a lovag immáron csupasz, kérges keze egymáshoz simul, miként kezet ráznak. Igen, az egyezség megköttetett.*
//Később//
*Immáron minden seb fertőtlenítve és bekötve, mindenki pihenhet, ahogy a hajó immáron visszafelé tart a kikötőbe, hogy átvehessék a jutalmakat. Amint leszállnak és megtörténik az elregélés, mindenki megkapja a neki kijáró összeget. A két gnóm hölgy sajnos elveszett, Domerios nagy bánatára. Viszont a többiek mind túlélték. Mindenki átveheti a vastag kereskedőtől az erszényeket, bennük a most már tudtukra adott összeg. Persze, ez Lagor elbeszélésétől függött, van, aki kapott kárpótlást is. Például Domerios Endirquell a fájdalmi díjjal együtt 1000 aranyat kap.
A fiatal Nabii Dhariah Khaal markát 1200 csengő érme üti. A nemesnek ismert Marin Remalek kézhez kap 1000 aranyat. A törpe, Galin Dargeroth, mivel pipáját is a kaland miatt vesztette el, 1400 aranyat szerez. Aztán Umon Palasan markában is egy 1000 arany tartalmú erszény landol. Végül Ilztdar Nadzyr is megkapja a maga jussát. S már mehetnek is a gondolataik után.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-06-23 11:00:10
Üzenet elküldve: 2013-06-23 11:00:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*Terve nem mondható épp sikeresnek, bár csak nézőpont kérdése. Ütését hárítja a Talmid vezér, éppcsak megvágnia sikerül őt, cserébe a földre esik. De legalább eltereli a vezér figyelmét a mágusról. Remélhetőleg így annak lesz elég ideje, tere újra valami varázslathoz folyamodni valamelyik ellenfél - vagy akár több ellen is. Ugyan ő maga nem jártas a mágiában, ahhoz nem bízik benne eléggé, hogy ilyesmi tanulásába kezdjen, de eszébe jut, hogy az lenne a legjobb, ha a fehér hajú valami olyan varázst alkalmazna, ami több ilyen dögre is hat. Gyengíti, kábítja őket, elvonja a figyelmüket, vagy a földre teríti... Egyre megy. Csak valamiképpen egyenlőbbé kellene tenni a harcot, hiszen ő most úgy látja, nem áll legjobban a szénájuk. Ők fáradnak, a Talmidok láthatólag kevésbé.
A földre kerül. Ez sosem jó pont még párharcban sem, nemhogy ilyen felbőszített, vérengző vadak elleni csatában. De ha már a földön van, megpróbálja előnyére váltani ezt a helyzetet is. Igyekszik tudomást sem venni a megharapott vállába nyilalló fájdalomról, amit a hirtelen esés okoz, amit nem nagyon tud tompítani, és átfordul. Ugyanezzel a lendülettel indítja meg fegyverét a Talmid vezér lába felé. Remélhetőleg meglepi őt ezzel a támadással - hiszen minden jártas harcos azt gondolná, hogy aki földre került, az majd felállni igyekszik; és így, ha pengéje kaszáló mozdulatával megvághatja a Talmid lábát bokája környékén, jelentős előnyhöz jut vele szemben.
Sokat tesz kockára, ez tény. A vezér bármikor gondolhatja úgy, hogy lesújt rá, és akkor minden bizonnyal ő az életét adja a hajóért... Mégis mindent erre az egy lapra tesz fel és bízik benne, hogy ha a dög valóban cselekedne ilyen megfontolásból, ő gyorsabb lesz és a lábára mért vágással elejét veszi a másik támadásának.*
- Nesze neked kicsi és agresszív!
*Attól függetlenül, hogy sikerül-e végrehajtania tervét, a következő pillanatban már talpon is lehet, hogy újra szembenézzen ellenfelével.*
*Terve nem mondható épp sikeresnek, bár csak nézőpont kérdése. Ütését hárítja a Talmid vezér, éppcsak megvágnia sikerül őt, cserébe a földre esik. De legalább eltereli a vezér figyelmét a mágusról. Remélhetőleg így annak lesz elég ideje, tere újra valami varázslathoz folyamodni valamelyik ellenfél - vagy akár több ellen is. Ugyan ő maga nem jártas a mágiában, ahhoz nem bízik benne eléggé, hogy ilyesmi tanulásába kezdjen, de eszébe jut, hogy az lenne a legjobb, ha a fehér hajú valami olyan varázst alkalmazna, ami több ilyen dögre is hat. Gyengíti, kábítja őket, elvonja a figyelmüket, vagy a földre teríti... Egyre megy. Csak valamiképpen egyenlőbbé kellene tenni a harcot, hiszen ő most úgy látja, nem áll legjobban a szénájuk. Ők fáradnak, a Talmidok láthatólag kevésbé.
A földre kerül. Ez sosem jó pont még párharcban sem, nemhogy ilyen felbőszített, vérengző vadak elleni csatában. De ha már a földön van, megpróbálja előnyére váltani ezt a helyzetet is. Igyekszik tudomást sem venni a megharapott vállába nyilalló fájdalomról, amit a hirtelen esés okoz, amit nem nagyon tud tompítani, és átfordul. Ugyanezzel a lendülettel indítja meg fegyverét a Talmid vezér lába felé. Remélhetőleg meglepi őt ezzel a támadással - hiszen minden jártas harcos azt gondolná, hogy aki földre került, az majd felállni igyekszik; és így, ha pengéje kaszáló mozdulatával megvághatja a Talmid lábát bokája környékén, jelentős előnyhöz jut vele szemben.
Sokat tesz kockára, ez tény. A vezér bármikor gondolhatja úgy, hogy lesújt rá, és akkor minden bizonnyal ő az életét adja a hajóért... Mégis mindent erre az egy lapra tesz fel és bízik benne, hogy ha a dög valóban cselekedne ilyen megfontolásból, ő gyorsabb lesz és a lábára mért vágással elejét veszi a másik támadásának.*
- Nesze neked kicsi és agresszív!
*Attól függetlenül, hogy sikerül-e végrehajtania tervét, a következő pillanatban már talpon is lehet, hogy újra szembenézzen ellenfelével.*
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-06-11 14:10:26
Üzenet elküldve: 2013-06-11 14:10:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Marin eddig reménykedett, de most már nincs miért. Habár a lények sem mutattak türelmet, hisz nem kérték meg őket, hogy menjenek el, abban igazuk van, hogy vért a hajósok ontottak először - legalábbis ezen a napon.
Látni véli a vezér szemében izzó dühöt, de az ő szeméből csak a szomorúság tükröződik. Ő nem gyilkos, s nem érzi szükségesnek ezt vérontást. Ám ha egyszer azért jött, hogy megvédje a hajót, s ezt máshogy nem tudja megtenni, csakis harc által, hát nem tehet mást.
Figyeli, amint társai s a lények is heves küzdelembe kezdenek, s már azon töri a fejét, hogy kinek van legnagyobb szüksége a segítségre. Ám mielőtt játszhatná a hőst, az egyik Talmid felé iramodik, hogy kardjával lecsapjon rá. Öröm az ürömben, hogy ez nem egy szigonyos ellenfél, amilyennel a testőrnek már meggyűlt a baja. Képzését tekintve, kardra, illetve lándzsára lett specializálva, ennél fogva most már inkább használhatja tudását, mint előbb a szerencséjét.
Valójában bízik a túlerőben is, hisz míg ő hárítja ellenfele csapását, s esetleg vissza is támad, addig a többiek szintén támadásba lendülhetnek. Még mindig ódzkodik, hogy gyilkoljon, de ha nincs más út, hát majd ő bevégzi.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.06.11 18:50:16, a következő indokkal:
Helyesírási, nyelvtani hibák javítása
*Marin eddig reménykedett, de most már nincs miért. Habár a lények sem mutattak türelmet, hisz nem kérték meg őket, hogy menjenek el, abban igazuk van, hogy vért a hajósok ontottak először - legalábbis ezen a napon.
Látni véli a vezér szemében izzó dühöt, de az ő szeméből csak a szomorúság tükröződik. Ő nem gyilkos, s nem érzi szükségesnek ezt vérontást. Ám ha egyszer azért jött, hogy megvédje a hajót, s ezt máshogy nem tudja megtenni, csakis harc által, hát nem tehet mást.
Figyeli, amint társai s a lények is heves küzdelembe kezdenek, s már azon töri a fejét, hogy kinek van legnagyobb szüksége a segítségre. Ám mielőtt játszhatná a hőst, az egyik Talmid felé iramodik, hogy kardjával lecsapjon rá. Öröm az ürömben, hogy ez nem egy szigonyos ellenfél, amilyennel a testőrnek már meggyűlt a baja. Képzését tekintve, kardra, illetve lándzsára lett specializálva, ennél fogva most már inkább használhatja tudását, mint előbb a szerencséjét.
Valójában bízik a túlerőben is, hisz míg ő hárítja ellenfele csapását, s esetleg vissza is támad, addig a többiek szintén támadásba lendülhetnek. Még mindig ódzkodik, hogy gyilkoljon, de ha nincs más út, hát majd ő bevégzi.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.06.11 18:50:16, a következő indokkal:
Helyesírási, nyelvtani hibák javítása
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-06-09 05:18:48
Üzenet elküldve: 2013-06-09 05:18:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Szelíd
// Hajóra fel //
*Mivel a végkifejlet felé haladnak, akkor a fennálló helyzetet igazán különlegesnek véli. A talmidok, akik vezérük élén a szent földjükért harcolnak ám a mostani eset miatt, majd kétszer is megfontolják tetteiket. A szárazföldi népekkel senki sem kekeckedhet. Persze ha víz alatti csatára kerülne sor, akkor természetesen jelentős veszteségeket szenvednének. Amíg a hajó áll, addig náluk az előny, amit kell ragadni minden alkalommal. Ha a szörnyek már nem rá figyelnek, akkor könnyedén elmegy innen, hogy felnézzen a fedélzetre, hogy nincs-e más, aki bajban van? Nem tudja elhinni, hogy csak ennyien támadták le a hajót és nincs semmi másodlagos terv.*
*Mivel a végkifejlet felé haladnak, akkor a fennálló helyzetet igazán különlegesnek véli. A talmidok, akik vezérük élén a szent földjükért harcolnak ám a mostani eset miatt, majd kétszer is megfontolják tetteiket. A szárazföldi népekkel senki sem kekeckedhet. Persze ha víz alatti csatára kerülne sor, akkor természetesen jelentős veszteségeket szenvednének. Amíg a hajó áll, addig náluk az előny, amit kell ragadni minden alkalommal. Ha a szörnyek már nem rá figyelnek, akkor könnyedén elmegy innen, hogy felnézzen a fedélzetre, hogy nincs-e más, aki bajban van? Nem tudja elhinni, hogy csak ennyien támadták le a hajót és nincs semmi másodlagos terv.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-06-07 18:01:03
Üzenet elküldve: 2013-06-07 18:01:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320
Játékstílus: Szelíd
//Hajóra fel//
*Marin életben hagyta a Talmidot, ami nagy hiba, az pedig, hogy még fegyverét is előre küldte, talán még inkább. Hamarosan ismét a hajón lesz, hogy élete utolsó szikrájáig harcoljon.
A lent lévők nem is a csapat állapotán, hanem az egyik tagjuk szavain lepődik meg. Az a nemesi akárki...*
- Háborgatjátok a szent helyünket és megölitek a társaimat, testvéreimet! Erre te békéről prédikálsz? Nincs béke!
*Széles karmozdulatokkal tűzdelve fröcsög a vezér, ahogy egyenest Marin szemébe néz saját hártyás pillantásának izzó tüzével.
Nabii tervei nem egészen hatásosak, a vezér megölése nem lenne egyszerű, azon kívül vezető nélkül is elég összeszedettek és nincs hatalmi harc. A megüresedett posztokat a rangban következők töltik be. Most is ott van a többiek között az, aki a nagyvezér helyébe lépne, ha meg tudnák ölni.*
- Milyen kicsi, és milyen agresszív...
*Alig érthetően mondja az egyik harcos. Galin rohamot indít, akárcsak Umon, vagy éppen Nabii.
Umon dobása nem talál, a Talmid időben rántja fegyverét arca elé, viszont így nincs ideje a rohamot védeni. Így a támadás nem csak hátratántorítja, de még egy reccsenés kíséretével a mellkasa felső részében húzódó csontot is darabokban tudhatja.
Galin ellenben balszerencsével jár, hiszen a rohama elég erős, de sajna a kiszemelt ellenfele elé lép a szigonyos. Hacsak nem elég gyors a törpe, hogy fegyverével hárítson, akkor bizony csúnyán fel fogja nyársalni a háromágú fegyver.
Nabii megpróbál lesújtani a vezérre, de ő alkarjával védi a támadását. Karcolás ez csak neki, még ha friss vér is kerül a pengére. De míg a kard éle bőrét éri, másik karját előre rántja és egy lökéssel taszítja el közeléből a nőt.
Vigyori és Penész felé csap a másik kardos, kettejük pengéjét egyszerre fogja fel, de Lagor elvéti és a Talmid könnyedén táncol el támadása elől, immáron Marint célozva egy csapással, felülről próbálva lesújtani rá kardjával.
Dom látva a sűrűséget az események között, inkább hátrál pár lépést, hogy onnan szemléljen mindent. Közben eszébe jut, hogy a két gnóm hölgy eltűnt, és elő kell majd keríteni őket. De amíg tart a csata, figyel és nem menekül, ha kell, kiránt valakit, hogy helyébe léphessen és felvegye a harcot a maradék Talmiddal.*
*Marin életben hagyta a Talmidot, ami nagy hiba, az pedig, hogy még fegyverét is előre küldte, talán még inkább. Hamarosan ismét a hajón lesz, hogy élete utolsó szikrájáig harcoljon.
A lent lévők nem is a csapat állapotán, hanem az egyik tagjuk szavain lepődik meg. Az a nemesi akárki...*
- Háborgatjátok a szent helyünket és megölitek a társaimat, testvéreimet! Erre te békéről prédikálsz? Nincs béke!
*Széles karmozdulatokkal tűzdelve fröcsög a vezér, ahogy egyenest Marin szemébe néz saját hártyás pillantásának izzó tüzével.
Nabii tervei nem egészen hatásosak, a vezér megölése nem lenne egyszerű, azon kívül vezető nélkül is elég összeszedettek és nincs hatalmi harc. A megüresedett posztokat a rangban következők töltik be. Most is ott van a többiek között az, aki a nagyvezér helyébe lépne, ha meg tudnák ölni.*
- Milyen kicsi, és milyen agresszív...
*Alig érthetően mondja az egyik harcos. Galin rohamot indít, akárcsak Umon, vagy éppen Nabii.
Umon dobása nem talál, a Talmid időben rántja fegyverét arca elé, viszont így nincs ideje a rohamot védeni. Így a támadás nem csak hátratántorítja, de még egy reccsenés kíséretével a mellkasa felső részében húzódó csontot is darabokban tudhatja.
Galin ellenben balszerencsével jár, hiszen a rohama elég erős, de sajna a kiszemelt ellenfele elé lép a szigonyos. Hacsak nem elég gyors a törpe, hogy fegyverével hárítson, akkor bizony csúnyán fel fogja nyársalni a háromágú fegyver.
Nabii megpróbál lesújtani a vezérre, de ő alkarjával védi a támadását. Karcolás ez csak neki, még ha friss vér is kerül a pengére. De míg a kard éle bőrét éri, másik karját előre rántja és egy lökéssel taszítja el közeléből a nőt.
Vigyori és Penész felé csap a másik kardos, kettejük pengéjét egyszerre fogja fel, de Lagor elvéti és a Talmid könnyedén táncol el támadása elől, immáron Marint célozva egy csapással, felülről próbálva lesújtani rá kardjával.
Dom látva a sűrűséget az események között, inkább hátrál pár lépést, hogy onnan szemléljen mindent. Közben eszébe jut, hogy a két gnóm hölgy eltűnt, és elő kell majd keríteni őket. De amíg tart a csata, figyel és nem menekül, ha kell, kiránt valakit, hogy helyébe léphessen és felvegye a harcot a maradék Talmiddal.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-06-05 17:45:35
Üzenet elküldve: 2013-06-05 17:45:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*A fedélzet kisebb-nagyobb vérfoltokkal tarkított csatatérré változott pár perc leforgása alatt. A megmaradt kalandorok vágtatva rohamozzák meg a raktér bejáratát, bajba esett társaik segítségére sietve. Galin vastag nyakát hevesen forgatva méri fel elszenvedett veszteségeiket. Egyelőre egész jól állnak, már csak a vezérrel, és a csatlósaival kell leszámolniuk. Nehéz csizmája hangos csattanások kíséretében vezeti csatába viselőjét. A raktér közel sem olyan tágas mint a fedélzet, így a törp mozgástere is kisebbre szűkül, és ne feledkezzünk a többi harcosról sem. Elég kevés a hely, ha mindezt átgondoljuk. A szakállasnak most gyorsan ki kell gondolnia valamit, vagy különben könnyen kutyaszorítóba kerülhet. A gondokat csak fokozza, hogy a levegőben útjára indított tőr nem ért célt, hanem a szemközti deszkákba fúródott. Tehát még mindig van egy fegyvertelenük, egy bőgő matrózuk, ki testvérét síratja, és három csatározó ember kiket a Talmidok közre fogtak. Nincs idő tovább tétovázni, és egy ütőképes terven elmélkedni, hisz még meg kell bosszúlni a darabokra tört pipát.*
-Testőr, bolond vagy ha azt hiszed megbékítheted őrült elméjüket. Csak a harchoz értenek akárcsak az orkok. Primitív, visszamaradott népség! Vesztükre az én népem is konyít valamicskét a penge forgatásához.
*Egy őszinte törp kacajjal zárja mondandóját, és veti oda vérre szomjazó, dühös tekintetét Marin-nak. Szorosan megmarkolja csatabárdját, majd meglódul az ellenség sorai felé. Akárcsak a friss húsra kiéhezett kutya ront az ellenség soraira. Követi Umon példáját, míg Nabii lefoglalja a vezért ők ketten végeznek a csatlósokkal. A vágya az, hogy megküzdhessen a szörnyek vezetőével, de most még nem ronthat csak úgy neki, a többi lény könnyedén oldalba támadhatná. Bárdjának feje enyhén jobbra dől, már-már arcához símul. Így egyszerűen védheti fejét a támadásoktól, és a bárd acél nyelével háríthatja testére irányított csapásokat. Ha a kiszemelt áldozat nem figyel fel a rohamra, Galin a nyaka irányába suhintva próbálja életét venni a szörnynek.*
*A fedélzet kisebb-nagyobb vérfoltokkal tarkított csatatérré változott pár perc leforgása alatt. A megmaradt kalandorok vágtatva rohamozzák meg a raktér bejáratát, bajba esett társaik segítségére sietve. Galin vastag nyakát hevesen forgatva méri fel elszenvedett veszteségeiket. Egyelőre egész jól állnak, már csak a vezérrel, és a csatlósaival kell leszámolniuk. Nehéz csizmája hangos csattanások kíséretében vezeti csatába viselőjét. A raktér közel sem olyan tágas mint a fedélzet, így a törp mozgástere is kisebbre szűkül, és ne feledkezzünk a többi harcosról sem. Elég kevés a hely, ha mindezt átgondoljuk. A szakállasnak most gyorsan ki kell gondolnia valamit, vagy különben könnyen kutyaszorítóba kerülhet. A gondokat csak fokozza, hogy a levegőben útjára indított tőr nem ért célt, hanem a szemközti deszkákba fúródott. Tehát még mindig van egy fegyvertelenük, egy bőgő matrózuk, ki testvérét síratja, és három csatározó ember kiket a Talmidok közre fogtak. Nincs idő tovább tétovázni, és egy ütőképes terven elmélkedni, hisz még meg kell bosszúlni a darabokra tört pipát.*
-Testőr, bolond vagy ha azt hiszed megbékítheted őrült elméjüket. Csak a harchoz értenek akárcsak az orkok. Primitív, visszamaradott népség! Vesztükre az én népem is konyít valamicskét a penge forgatásához.
*Egy őszinte törp kacajjal zárja mondandóját, és veti oda vérre szomjazó, dühös tekintetét Marin-nak. Szorosan megmarkolja csatabárdját, majd meglódul az ellenség sorai felé. Akárcsak a friss húsra kiéhezett kutya ront az ellenség soraira. Követi Umon példáját, míg Nabii lefoglalja a vezért ők ketten végeznek a csatlósokkal. A vágya az, hogy megküzdhessen a szörnyek vezetőével, de most még nem ronthat csak úgy neki, a többi lény könnyedén oldalba támadhatná. Bárdjának feje enyhén jobbra dől, már-már arcához símul. Így egyszerűen védheti fejét a támadásoktól, és a bárd acél nyelével háríthatja testére irányított csapásokat. Ha a kiszemelt áldozat nem figyel fel a rohamra, Galin a nyaka irányába suhintva próbálja életét venni a szörnynek.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-06-03 19:19:59
Üzenet elküldve: 2013-06-03 19:19:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hajóra fel//
*Umon örömmel konstatálja, hogy időben érkezik a raktérhez, majd aggódva figyeli, ahogy rövid ideje összetákolt csapat egy része meglehetősen rendülten próbálja magát tartani. Kevés a mozgástere, fél füllel hallja, ahogy Marin megpróbál konszenzusra jutni a lényekkel, de tisztában van a várható hatással. Korábban, még a vérontás kezdetekor ő is megpróbálkozott hasonlóval, de a lények tovább támadtak. Kissé tanácstalan, nem tudja mitévő legyen, annyi bizonyos, hogy szigony ellen puszta kézzel nehéz megindulni, valószínűleg el sem érné célpontját és máris átbökné gyomrát a talmid fegyver. Azonban dönteni kell, mert Penész és Vigyori nem látszanak tapasztalt ellenfeleknek a talmidokhoz képest, így Umon rövid gondolkodás után támadásba lendül. Nabii reakcióját elemezve rájön, hogy célpontja a vezér lehet, így Umon feladatának tekinti a megmaradt gyalogosok összezavarását, hogy Ilz és matróztársai megússzák sérüléssel, lehetőleg ne halál legyen a vége. Röviden kutat csuhája ujjában, a rejtett zsebekben és talál néhány dobócsillagot, mellyel az egyik kardos talmid arcát veszi célba. Van néhány másodperce, így nem akarja elhamarkodni a dobást. Gondosan céloz, majd óriási lendülettel, jobb kezével, elhajítja az egyik csillagot, s szinte a dobás lendületével lendül támadásba ugyanazon harcos felé, kinek arcára irányult dobása, ha úgy tetszik rohamra. Szerzetesi leckéiben több esetben oktatták, hogy vert helyzetből, hogyan induljon meg cséphadaró módjára, de a gyakorlatban még soha nem alkalmazta a technikát, így bizonytalan a végeredmény. Lényege, hogy a valamivel megzavart, összezavart ellenfélre, kirobbanó erővel indít rohamot, s ahogy ütéstávba ér, mindkét kezével felváltva az ellenfél szegycsontját sorozza meg első ujjperceinek összeszorított bütykeivel. A támadás lefolyása, amennyiben sikeres, valószínűleg repedt szegycsont, de mindenféleképpen beszorult levegő lehet, melyért kapkodó áldozat nyakát egy mozdulattal kitekeri. Amennyiben ezen támadása sikeresnek bizonyul, azonnal a második kardos felé fordul oldalról. Amennyiben nem... nos azon a hídon majd akkor megyünk át.*
*Umon örömmel konstatálja, hogy időben érkezik a raktérhez, majd aggódva figyeli, ahogy rövid ideje összetákolt csapat egy része meglehetősen rendülten próbálja magát tartani. Kevés a mozgástere, fél füllel hallja, ahogy Marin megpróbál konszenzusra jutni a lényekkel, de tisztában van a várható hatással. Korábban, még a vérontás kezdetekor ő is megpróbálkozott hasonlóval, de a lények tovább támadtak. Kissé tanácstalan, nem tudja mitévő legyen, annyi bizonyos, hogy szigony ellen puszta kézzel nehéz megindulni, valószínűleg el sem érné célpontját és máris átbökné gyomrát a talmid fegyver. Azonban dönteni kell, mert Penész és Vigyori nem látszanak tapasztalt ellenfeleknek a talmidokhoz képest, így Umon rövid gondolkodás után támadásba lendül. Nabii reakcióját elemezve rájön, hogy célpontja a vezér lehet, így Umon feladatának tekinti a megmaradt gyalogosok összezavarását, hogy Ilz és matróztársai megússzák sérüléssel, lehetőleg ne halál legyen a vége. Röviden kutat csuhája ujjában, a rejtett zsebekben és talál néhány dobócsillagot, mellyel az egyik kardos talmid arcát veszi célba. Van néhány másodperce, így nem akarja elhamarkodni a dobást. Gondosan céloz, majd óriási lendülettel, jobb kezével, elhajítja az egyik csillagot, s szinte a dobás lendületével lendül támadásba ugyanazon harcos felé, kinek arcára irányult dobása, ha úgy tetszik rohamra. Szerzetesi leckéiben több esetben oktatták, hogy vert helyzetből, hogyan induljon meg cséphadaró módjára, de a gyakorlatban még soha nem alkalmazta a technikát, így bizonytalan a végeredmény. Lényege, hogy a valamivel megzavart, összezavart ellenfélre, kirobbanó erővel indít rohamot, s ahogy ütéstávba ér, mindkét kezével felváltva az ellenfél szegycsontját sorozza meg első ujjperceinek összeszorított bütykeivel. A támadás lefolyása, amennyiben sikeres, valószínűleg repedt szegycsont, de mindenféleképpen beszorult levegő lehet, melyért kapkodó áldozat nyakát egy mozdulattal kitekeri. Amennyiben ezen támadása sikeresnek bizonyul, azonnal a második kardos felé fordul oldalról. Amennyiben nem... nos azon a hídon majd akkor megyünk át.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1914-1933