Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 49 (961. - 980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

980. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-12 07:54:22
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

* Hiába a nagy igyekezet, mert a benga is mozdul, így sikeresen tér ki a rögtönzött kettős támadása elől. Dynti azonban folytatja a harcot, makacs és ostoba módon, ami viszont ahhoz vezet, hogy bár sikerül kiiktatniuk a harcost, a lány is összeesik a sérülések miatt. Taran vinnyogására maga is letérdel, persze miután alaposan felmérte a terepet, hogy nem akarják lerohanni. *
- Nem vagyok csodatevő!
* Morogja, hisz nincs nála semmi, amivel elláthatná az erősen vérző lányt. Egy gyors szemrevételezés után úgy dönt, hogy megpróbálkozik ellátni a Vöröst, amennyire lehet. Ez jelen esetben a sebek valamilyen szintű bekötözését, vagy elszorítását jelenti. *
- Tartsd erősen. Itt nem tudok többet tenni, és nem csak Dyntivel van a baj.
* Mondja sötéten az ork, mert feltűnt neki néhány dolog, ezzel a bandával kapcsolatban. *
- Vártak ránk. Ne kérdezd, honnan tudom, de ha tévedek, akkor nagyobb a baj. Sokkal.
* Volt már dolga élőhalottakkal, de ezek nem olyanok. Számítóak és ravaszak. Mivel el kell állítani a vérzést, nem tud mozdulni, így igazít a lányon, majd megszólal. *
- Taran, nézd meg, mi van a többiekkel. Én vigyázok rá.
* Határozottan szól, mert látja, hogy meg van rogyva a másik. Csak remélni meri, hogy nem kapják közben hátba. *



979. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-10 21:01:54
 ÚJ
>Taran Laton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Bátorságból nem szenved hát hiányt a mágus, ha Dyntiről van szó, sőt, előre nem várt módon különös barátja is csatlakozik hozzá, hogy a közös ellenséggel folyó harc győzelemre forduljon. Talán jobban szükség lenne az ork kardjára a másik hajón, de feltehetően ezt a lehetőséget egyszerűbbnek látta. Az igazság persze az, hogy Taran is ezerszer szívesebben mentene meg bárkit is, mint azt a piperkőc Bresst. Bár a mágus nem tud róla, de a sors fura fintora, hogy az a sok jó ember mind-mind sebesülten szenved valahol, míg az unszimpatikus bárdnak a haja szála sem görbült meg!
De térjünk csak vissza a támadásra! Szóval a harcos, akire ráront a mágus és Wram, kellően nagy tapasztalattal rendelkezik, ugyanis mindkettőjük támadása elől kitér.*
~A nyavalyás!~
*Dynti persze hozza a szokásos formáját, és a halállal dacolva mit sem törődik azzal, hogy a segítségére siettek, sőt! A kemény fejével, ahelyett, hogy kihátrálna a harcból, egyenesen a végzetébe rohan! A mozdulat előtt Taran egy pillanatra elkapja a tekintetét, amivel egyetlen csapásra világossá válik a nő szándéka: támadni fog! Csakhogy nincs olyan állapotban, hiszen sérült, és így lassabb is a kelleténél.*
-Neee!!!
*Ordít a mágus és a lány csapására érkező ellentámadást próbálja a kardjával, vagy ha ez a helyzetéből fakadóan nem sikerülhet, akkor önnön testével hárítani. Inkább ő, min a lány! Ha sikerül, úgy legyőzhetik az ellenséget, vagy a mágus elméjére borulhat részleges, vagy pedig örök sötétség.*

//Ha nem sikerül Dyn védelme//

*Elkésik, és ennek súlyosan megfizeti az árát, amikor szíve választottjának felső testén végigszánt az idegen penge, és az eszméletlenül terül el a földön. Ha ezzel a mozdulattal magával rántja a sötétbőrűt is, akkor Taranban egyetlen csapásra buggyan fel a kétségbeesés, pont úgy, ahogy kedvese testéből a vér.*
-Szellemekre! Wram! Csinálj valamit!
*Pánikol, és anélkül, hogy lenne ereje megvizsgálni a lányt, elfehéredve rogy térdre.*


978. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-10 16:03:22
 ÚJ
>Bressauavre Eisso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Még örül is neki, hogy ellenfele rámosolyog, a bárd ugyan ezt teszi.*
~Héj ez meg lopja a szokásomat.~
*Kemények ezek a tengeren edződött legények, bizony nehéz szabadulnia a szerencsétlen szorításából. Viszont a vigyori talán abba a hibába esik, hogy túl sokat fektet az erejébe, és nem vesz mély levegőt, ezért megfullad a marha. Nyamvadt életének utolsó foszlányai amit kivehet a vízből az nem más, minthogy a bárd integet neki hogy viszlát, aztán hanyagul megmutatja neki a középső ujját... majd elnyeli a hullámsír.
Bress feje így hamar megjelenik a felszínen és kapkod a levegőért, mert miközben élvezte a másik bukását, ő is kissé megfeledkezett a levegőről. Viszont a víz alatt meglát valamit, és ismét ledugja a fejét alá, hogy szétnézzen. Amit lát nem más, minthogy Aldren is süllyed az ellenfelével.*
-Ó nem már faszom, most mehetek megint. *dühöng, majd mély levegő, és elkezd lefelé úszni. Mikor utoléri a két süllyedőt az egyik már halott, szerencsére nem Aldren az. Ha elkapja a víz alatt a testőr tekintetét tenyerével feléje hadonászik, nyugalomra intve, mert ha kapkodnak mindketten megdöglenek, akkor aztán pápázhat meg mutogathat a bárd is magának. Bress egyik karjával átnyúl Aldren hóna alatt, alkarját megtámasztja a testőr mellhasán, majd a szabad kezével és lábával elkezd felfelé haladni. Ha Aldren nem kapcsol elmutogatja mit csináljon, ha szinkronban mozognak és mindketten odateszik magukat sima ügy még akkor is, ha Aldren sebesült... kapja össze magát.
Midőn elérik a felszínt és ismét belélegezhetik az aranyat érő oxigént kicsit fellélegezhetnek.*
-Az adósom vagy öregem. Jól megvagdosott az a buzi, de oda se neki. *legyint hanyagul.* -Majd sírsz amikor lesz rá alkalmad, most meg halaggyá! *indul meg a kötél felé, természetesen az ellenséges hajóra akar visszamászni. Hát a bárd nem éppen kedves a testőrrel, de már az is nagy szó, hogy megmentette, legyen ennyi elég. Mikor elkapja a kötelet fújtat egyet.*
-Figyi haver... átkötöm a derekadon ezt a kötelet, aztán én felmászom és felhúzlak. Lehet szorítani fogja a derekad, harapjál rá valamire.
*Bress hamar fel is kapaszkodik a kötélen, de mielőtt beugrana a hajóra és elkezdené húzni a társát kivár, elvégre is mivan ha átugrik és ketté hasítják? A megfelelő pillanatra kell várni, ami a csata hevében hamar eljő. Megragadja a kötelet, és teljes erőből kezdi húzni felfelé a testőrt.*
~Ó a kurva életbe remélem azért vacsorázni nem kell vigyelek.~
*Ha minden jól megy ismét az ellenséges hajó fedélzetén találják magukat. Bress gyorsan felméri ki hogy áll, vagy él e még valaki egyáltalán.*
-Ha nem tudsz harcolni húzódj meg valahol.
~Mint a kibaszott patkány.~
-Aztán ellátunk.
*Mivel eléggé lemaradt a hajón történtekről nem sokáig nézelődik, hanem nemes egyszerűséggel elindul középre, és aki az útjába kerül igyekszik levágni, hasba szúrni, levágni a karját... ami helyzetszerűbb. Ezután ahhoz a társához siet, akinek a legnagyobb szüksége van éppen a segítségre... ismét hősködik. Ennek megítéléséhez még el kell telnie vagy fél percnek, mert tényleg lemaradt.*


977. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-10 11:00:06
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Úgy tűnik a vérrel együtt az agyából is távozik az oxigén, legalábbis erre a megállapításra jut abból, hogy rosszul méri fel ismét a viszonyokat. A fickó megtermett alkata ellenére is egész fürgén követi le a lány lassan már kétségbeesettnek is mondható támadási mozdulatait.
Lassan viszont felmentő sereg érkezik köré, amit az első pillanatban nem is igazán észlel, csak, amikor előbb Taran, majd Wram érkezik mellé.
Aki ismeri, már régóta az tudja, hogy néhány szóval tökéletesen lehet jellemezni a vöröst, mint például a felelőtlen, könnyelmű, ezek szinonimái. Ezek mellett azonban van még valami, ami elválaszthatatlan tőle, még pedig az, hogy minden egyes harcot olyan nagy hévvel él meg, hogy foggal körömmel ragaszkodik a saját kis győzelméhez, amiből aztán napokig táplálkozhat. Ha ezt veszélyben érzi, akkor rendkívül morcos tud lenni, mindenféle jó szándék ellenére is. Ezért bár végtelenül hálás, amiért a tűzmáguskáék nem hagyják magára a vérző sebével egy olyan helyzetben, ahol a mérleg az ellenfél oldalára billen, de… *
- El tudok vele bánni! *Sziszegi hősködve, amennyire az oldalába nyilalló fájdalom beszélni engedi.*
~Legfeljebb belehalok, na és?~
*A benga állat egyébként, még két ilyen sérüléssel is olyan könnyedén mozog, támad, hogy lassan felmerül benne a kérdés, hogy evilági lénnyel van-e dolguk? Persze a hajón levő állapotokat nem ismeri, de harctéri tapasztalatai szerint lehetetlen, hogy valaki így harcoljon. Ez valahol fel is bosszantja, mintha csak arcon köpnék. Már így is kapott a vállára, az oldalára egy-egy nyílt sebet, legalább ne legyen felesleges a bőre áldozata. Erősen ráfog a kardja markolatára, visszafojtja a levegőjét és még mielőtt megindulna megejt Taran felé egy sokatmondó vigyort, ami nem sok jót jelent. Ha valamit elkezdett, azt befogja befejezni, még, ha ez azt is jelenti, hogy kimarad a továbbiakból.
Meglendíti a fegyvert, hogy beleszúrjon ellenfele mellkasába. Pengéje először nehezen fúrja át magát a vastag bőrön, de, ha sikerül végül akkor addig tolja bele, amíg a markolat meg nem ütközik a sötétbőrűbe. Ezzel viszont bevállalt a saját számára is egy újabb sérülést, ami egy hosszas vágásban teljesedik ki a vállától lefelé.
Ez már "kicsit" sok az ő fájdalomtűrésének is, így összecsuklik a padlón, amennyiben persze nem sikerül megfogni előbb. Ez viszont az ő szempontjából teljesen mindegy, mert azt már nem észleli, ahogy azt sem, hogy mi lett a támadása vége, vagy, hogy a többiek mit alkotnak.*



976. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-09 22:11:19
 ÚJ
>Enrakhala Nieth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Végre valami úgy sül el, ahogy kell. Sikerül a két támadó mögé osonnia, és tőrét az egyik tarkójába vágni. Furcsa érzés meglepettséget felfedezni magában, hogy egy halálos sérülésbe valaki tényleg belehal. Az imént látottak alapján már arra számított, a fickó vigyorogva fog megfordulni, és rátámad a következő pillanatban. De nem így történt. Végre valami normális.
Gyors mozdulattal rántja ki a fegyverét, s már fordul is arra, amerre a másik fickót hagyta az imént. Látóterében volt természetesen a földön heverő társa is, de egy harc közepén nincs ideje azzal foglalkozni, él-e még vagy sem. Ha halott, akkor úgy is mindegy, ha sérült, akkor nem tud vele mit kezdeni. Nem ért a gyógyításhoz, a fizikai test ismeretét nem ezért oktatták neki. Épp ellenkezőleg, hogy minél nagyobb kárt okozhasson. Nem mellesleg a késes fickó aligha hagyná, hogy most orvososdit játsszon itt.
Bár ellenfele kést rántott, nem támad. Tehát a hóhajúé a kezdeményezés. Egyelőre oldalvást mozog, hol jobbra, hol balra, mintha a megfelelő pozíciót keresné, miközben tekintete a célpontját figyeli. A sós víz maradéka még mindig kegyetlenül marja megégett hátát, de ezt most ki kell zárnia tudatából. Az est hűvöse legalább annyit segít, hogy hűsíti a forróság okozta sebeket. És legalább a tengervíz sem meleg volt.
Ismét jobbra oldalaz, ám ezúttal, remélhetőleg hirtelen sikerül megindulnia, és a fickó jobb oldala felé vág ki bal kézzel, másik tőrével nem támad, azzal a retorziót próbálná hárítani. Ha az első döfés esetleg nem jönne be, úgy visszavonulás következik, ami közben egy mély ívű, combra irányzott vágást még próbál megejteni, de nem akar kockáztatni, egyelőre nem. Harcban továbbra is fürgeségre és mozgékonyságra épít, ám nem ostoba, tudja, hogy háta miatt a megszokott mozdulatok lassabbak, relatíve esetlenebbek, így amit fejben eltervez, a gyakorlatban meglehet, másképp sikerül kivitelezni.*


975. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-08 20:23:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Szelíd

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Reydisre nem figyelnek oda támadói éppen ezért sikeresen viszi véghez támadását és megzavarja ellenfelét a dobásban de a tüzes koktél még így is átrepül a másik hajóra. Ezek után érkezik a fájdalmasabb része a dolgoknak. Akit megharapott az rugdosni kezdi a földön fekvő nőt ott ahol éppen éri, míg a másik újfent megforgatja benne kését. Ez az a pillanat amikor Enrakhala jelenik meg a rugdosó mögött és tarkójába állítja tőrét amitől az holtan a elterül. Mire viszont letudja első ellenfelét a másik már harcra készen áll kezében fegyverével. Ha vet egy pillantást társára közben észreveheti hogy az vagy eszméletlen vagy halott, de ideje nincs most ezt megállapítani. Az ellenfele nem tűnik veszélyesnek egy szem késével viszont mégis csak ott áll és vár a támadásra.*

*Dyntina kivárja ellenfele támadását remélve hogy jól jön ki belőle. A nő ellenfele mozdulatát követi és vár a megfelelő pillanatra, ha első tervénél marad sajnos nem tud könnyen kitérni a támadás elől és kardjával kell hárítania azt. Ennek következtében sajnos riposztja nem úgy következik be ahogyan szeretné. Ellenfele tovább lépked előre így elkerüli Dyntina támadását, illetve a mögötte siető Wram és Taran támadását is. Taran Dyntina mellé áll, míg Wram eléjük. Viszont amennyiben kihasználja ellenfele védtelenségét, a támadáskor véghezvihet egy nagyvalószínűséggel végzetes ellentámadást. Ebben az esetben a nőt egy mély vágás éri a bal vállától keresztbe lefelé viszont pengéje markolatig ellenfele mellkasába áll. Ha második verziót választja abban az esetben az utolsó kép amit láthat Taran pengéje ahogy keresztül szúrja a nagydarab sötétbőrűt illetve az oldalról érkező Wram. A nagydarab sötétbőrű még sokáig csak hörög és vért köhög föl majd földre esik ellenfelével együtt.*

(Wram figyelmébe) *Amíg próbáltak hátul maradin és helyezkedni jobban meg tudta figyelni a hajón lévők viselkedését melyből tud egy két dologra következtetni. A tág pupilla, duzzadt erek és a felfokozott harci vágy arra engedi következtetni a vajákost hogy valamiféle drog hatása alatt lehetnek. Hallott már ilyenről de abban az esetben ha az ő általa ismert szert szedték be nem stimmel a dolog. Vagy tudniuk kellett volna előre hogy támadni fognak mivel a szer hatása később jelentkezik. Vagy már régebben beszedték de akkor meg holtan kellene hogy itt feküdjenek mert a szer használata halállal jár.*

*Bress üti folyamat ellenfele kezét próbálja lefejteni sajátjáról de az nem enged és közben húzza egyre mélyebbre a tengerfenék felé. Mikor ellenfelére néz láthatja amint az mosolyog tipikusan a halál örült üdvözlő mosolyával. Mikor már azt hinné soha nem engedi el őt ellenfele hirtelen lazul a szorítás majd teljesen abbamarad és elengedi. Ellenfele holtan süllyed tovább a tenger mélyére, megfulladt. Mikor viszont elindul hogy Aldrennek segítsen azt látja amint a testőr és ellenfele süllyednek. Aldrennek sikerült megölnie ellenfelét, a levegő hiánya pedig őt próbálja megfullasztani. Bressnek nem csak hogy magát de most már Aldrent is ki kell húznia a vízből. Az ellenséges hajó oldalán talál kötelet amire felkötözheti Aldrent a hóna alatt majd ha felmászik fel tudja őt húzni. Amennyiben viszont meggondolná magát és saját hajójukra menne sérült társával ott is megteheti ugyanezt.*

*Zaranir támadása sikerekkel teli legalábbis addig hogy beleáll mindkét tőr ellenfelébe. Viszont a földre térés nem éppen kellemes mivel ellenfele nem nagyon tartja meg magát és a nekirugaszkodó testet. Zaranir ellenfelén landol aki még sokáig hörög és valami fura nyelven üvöltözik, sokáig szenved még de végül kileheli utolsó életeszenciáját is.*

*Nerilil akciója csak félig arat sikert, a furcsa elme trükk után ellenfele combjába állítja kését habár az meg se moccan. Viszont amikor elkezd felegyenesedni hogy újabb támadást vigyen be hirtelen a férfi baljával torkon ragadja és lendíti tovább felfelé. Mikor elérte a maximális magasságot melyet a férfi közel kétméteres magassága nyújthat, iszonyatos erővel és lendületből érkezik meg a hajó fedélzetére amit a hátával vesz le Nerilil. Ezek után a férfi fölé hajol és szíve felé helyezi jobbját, baljával még mindig szorítva a nő nyakát térdével meg az egész testét. Hosszú ujjait kinyújtja majd a nő testébe mártja minden gond nélkül hasítva fel a bőrt a húst. Nerilil nagyon szorult helyzetbe került szó szoros értelmében. Amikor a férfi ujjai átszúrják mintha jégcsapok lennének egyből libabőrős lesz tőle és mintha a leghidegebb téli éjszakát élné át. Mégis félúton megáll amitől még kellemetlenebbé válik a dolog amikor ránéz látja hogy a messzibe mered majd hirtelen kirántja kezét a nő testéből és fejest ugrik a vízbe. Erre a jelenetre érkezik meg Nadae is még elkapva a maszkosat hogy utána kiálthasson pár megfelelő jelzőt. Majd körbenézve láthatja amint Bress húzza fel Aldrent az egyik hajóra. Dyntinát ahogyan Wrammal és Tarannal egy ellenféllel harcolnak vagy éppen ahogyan a nő a földön fekszik és a mágus meg az ork felette. Enrakhala a Lélekvesztőn harcol egy másik ellenféllel. Zaranir szintén a földön egyik ellenfélen elterülve. Előtte meg Nerilil fekszik aki igaz nem kapott halálos sebet de neki is komolyak a sérülései és teljesen ki van hűlve. Mögötte Kalanon aki épp annyira lehet meglepődve mint ő maga.*


974. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-08 09:35:42
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Reydis megijed a hirtelen előkerülő kartól, ami ahogy hozzáér kirázza a hideg és nagyon feldühíti, szemei megváltoznak, vérszomj költözik beléjük. A fájdalom elnyomása érdekében a sikolya közben átadja magát Véreb énjének, aki mégse tűnt el végleg és kivételesen örül neki. ~Ez meg hogy került mögém? Átkozott némber.~
Nem elég, hogy hátba szúrják, még a koktélokat is megszerezték és használja is egy másik férfi. Eggyel sem bánna el olyan gyorsan, nem hogy kettővel, főleg a földön fekve. Mérgében nagy késztetést érez, hogy megharapja az egyiket és belemélyessze a fogait, ezzel levezetve az éles fájdalmat, amit a hátában érez. Gyors mérlegelés után úgy dönt, hogy a bombatolvajt támadja meg és hogy ne húzhassa el a lábát, amit csócsál majd előhúzza a derekára erősített konyhakést és a lábfejébe döfi. A szájával pedig rá is tapad ezzel a mozdulattal a lábszárára. ~Ezt neked te szemét!~ Reydis reméli, így legalább az eldobott tüzes bomba célt téveszt és eltereli a figyelmét a következő meggyújtásáról, mert sikerül fájdalmat okoznia a sajátjáért cserébe.*


973. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-05 21:05:59
 ÚJ
>Zaranir Kharasnar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Hiába a sok erőfeszítés és a közös munka, nem sikerült eléggé megzavarni vagy megállítani az orvvadászt ahhoz, hogy megpróbálja újabb áldozatát szedni Zaranir személyében. Szebb szavakkal sem boldog a csodálatos fejlemények tekintetében, márpedig elméje egyáltalán nem szebb szavakkal próbál operálni, amikor a helyzetére gondol. Ugyanis a szúnyogcsípésszerű apró fájdalom a lábában megbizonyosítja, hogy sötét jövő felé fut, hamarosan már csak féllábon, de leginkább sehogy. Így esze ágában sincs kideríteni, hogy Wramnak milyen élménye is volt ebben, viszont annyit még bőven látott, hogy egy lépés erejéig sem próbálná meg beigazoltatni a sejtéseit. Így egy utolsó nekirugaszkodással próbálja, lényegében az életét menteni és felküldeni a tőrét a másik gyomrán felfele, nagyjából igénytelenül arra, hogy milyen szervet érintve. A lényeges, hogy a bordák alantról induljon meg, aztán ott bent már annyi kárt okoz, amennyit az istenek nyújtanak a számára. A védekezésre nem is igazán gondol vagy figyel és bármilyen biztonságos megoldás alapvetően kudarcra van ítélve. Aztán, a támadás sikerességétől függően kezd el gondolkodni azon a sötét jövőfellegen, ami reá vár. Mert az elég bizonyos, hogy a többieken már nem igazán fog tudni segíteni.*


972. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-05 20:25:52
 ÚJ
>Kalanon Syythas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

- Az alapján, amit velem láttatni engedtek, nem. De a hajónak nem jártam minden részén. *A rakomány könnyedén állhat másból is, mint amiről a napló tanúságot tesz. Kalanon ismeretei még gyérebbek annak ismeretében, hogy maga sem több a hajóra hurcolt rabok egyikénél, hacsak nem számít kiemelt státuszúnak amiatt, hogy napi rutinjához tartozott egy tébolyodott fogoly ellenőrzése.
Talpuk alatt egyre ingatagabbá válik a fedélzet, ahogy a hajó gyomrát mind jobban eltölti a beömlő óceánvíz. Az ágyútűz ütötte lékek nagyságától függően, perceik vagy egy-két fertályórájuk lehet, amíg a hajótestet magához nem öleli a mély. Emiatt nem is tartóztatná magukat túl sokáig itt, hogy megpróbálják kitalálni, mi történt a hajón, ami legénységének pusztulásához, később pedig tengerjáróéhoz vezetett.*
- Ura vagyok önmagamnak. *Ezzel még tartozik Nadaenak, hiszen tisztánlátásáról azelőtt kérdezi az elfet, hogy kihátrálna a szobából. A kapitány kabinjában ketten maradnak vissza a maszkossal, aki érezhető élvezetét leli abban, hogy láthatja előkészített művét szirmokba borulni.*
- A vérontásban kivirulok, mint virág, a hajnal fényében. *Egy hóhérköltő költeményének kezdő sorait idézi elméje, egyúttal "búcsúzik" is a maszkostól. Magához veszi a felhengerelt felszereléscsomagot, övébe tűzve néhány hajítókést valamint ívelt pengéjű kardját.
Az odakint eluralkodó káoszban, a bajbajutottak hozzá legközelebb eső tagján próbál segíteni. A rabszállító hajóhoz tartozó arcokat ismeri, őket és a kajütben hagyott őrültet tartja ellenségeinek. Egyelőre.
Távolságtól és lehetőségtől függően veszi használatba késeit vagy kardját. A ki, hogyan és miért elszámolása majd akkor lesz időszerű, ha lábuk alatt nem egy süllyedő lélekvesztő lesz.*


971. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-05 12:26:22
 ÚJ
>Nerilil Anywor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

* Abban a tudatban hagyja mögött a félvér lányt, hogy biztonságban van, baj nem érheti, hisz az ellenség a másik hajón aprítja társait. Ha tehetné ide-oda teleportálna, hogy segítsen nekik, de sajnos ez a képesség nem adatott meg neki. Eltökélten indul meg a Vörös felé. Könnyedén ugrik a fedélzetre. Néhány lépés csak amit meg tud tenni, mikor valami nem várt állja el az útját. Félelem, rettegés. E érzések szorítanak szívére vasmarokkal a tekintetek összevillanásakor. Szinte megbénítja a zuhanás a feketeségbe, újra érzi ahogy tagjaiból elpárolog az erő. Menekülne, de arra sincs ereje. A fájdalmas sikoly háta mögül éppen elég ahhoz, hogy körülötte újra valósággá váljon minden. Szeme sarkából látja, hogyan kapják oldalba a Vöröst, s miként „csúszik” ki a Szőke lába alól a talaj. Valahol a „távolban” valaki kiált „ Süllyed a rohadt hajó! „, s Kapitányuk sehol. Eme martalóc pedig onnan jött, ahol Nad eltűnt, kezei pedig vértől mocskosak. Amint tudatosul benne, hogy bármelyik nyakára is a halál csontujjai fonódhatnak a harag és düh fél kézzel nyomja el benne a kétségbeesés, riadtság írmagját is. Taszította már őket harc nélkül a rum, a pokol kapujába, s együtt tértek onnan vissza, most sem lehet ez másképp. Egyetlen változás lesz csak, küzdelem nélkül nem térnek oda vissza. De jaj, a Kócosnak, Vörösnek vagy a Szőkének, ha kezet ráznak az elmúlással és itt hagyják. Nincs az a halott föld, rettegett sötétség, de még tüzes folyó sem mely megállíthatná, hogy szétrúgja a seggüket.

Reméli, hogy talán a nem várt támadás és az, hogy azt a néhány lépés távolságot oldalról, futva szeli át sikerhez vezeti. Megpróbálja – termetéből fakadó- ügyességét kihasználni. A kellő időben lehajolni – ha kell egy esetleges ütés elől is- hogy a szájkosaras combjába vágja tőrét. Nem bajlódik azzal, hogy azt onnan kiszabadítsa, ereszti is a markolatot. Ha ideje még engedi egy gyors próbálkozás arra, hogy jobbjában tartott hosszú tőrével csapjon le áldozatára. Felegyenesedve a két izmos kar között próbálja végig szántani a nyakat vagy annak egy részét. *

A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.05 12:27:20


970. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-05 11:09:00
 ÚJ
>Nadae Eilwen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Úgy tűnik, hogy vannak még készséges lények ezen a hajón, s a világon. Szinte első parancsára a falhoz áll a férfi, s még a kezeit is jól látható helyen tartja.
Az elkövetkező kisbeszámolót figyelmesen hallgatja, ahogy a hajónaplót is ugyanígy olvassa. Tud egyszerre két dologra is figyelni.*
- Rabszállító hajó?
*Teszi fel az egy értelmű kérdést. Nem örül neki, nem ezért indultak el.*
- Mást nem is szállítotok?
*Kérdi kemény hangján, ha választ nem talál a hajónaplóba. Ám ekkor érdekesebb részhez ér a beszélgetés. Szemöldökét magasra vonja. Eddig is érdekesnek találta a maszkost, hát még ezek után. A naplót egyszerű mozdulattal csapja be, s amíg szürkéivel az elfet figyeli, övébe dugja a könyvet, vagy füzetet, épp milyen a mérete. Elismerően füttyent, amikor meghallja, hogy miért is ítélték halálra.*
- Szóval a szívajándékozó óta őrültek meg a hajón? Te is talán? És mégis mit…
*Kezdene bele kérdésébe, hisz kíváncsi lenne mi ösztökélte a férfit, hogy készségesen elmondjon mindent, amikor ismerős női sikolyt hall meg. Szemeit előbb megforgatja, majd le is esik, hogy ez valójában az ő embere.*
- A Talmidok cingálják darabokra a testedet.
*Szűri ki fogai között. Láthatóan a férfinál nincs fegyver, az ajtóig mégis csak hátrál, majd ott megfordulva öblös léptekkel halad felfelé. Egyenesen nem tud, mert a hajó mintha… Süllyedne?
Felérve látja, hogy a rabszállító még ég is! S hogy az emberei – lehet egyáltalán így nevezni őket? – szinte mindannyian lesérültek. Wram és Taran még csak-csak jó állapotban vannak, de Vöröskét eléggé elgyepálták, s a segítségére is sietnek.
Balgák, ha tudnák, hogy az őrjöngő bestia lesz emiatt a Dyntiből.
Ent ekkor találja el egy égő koktél, az ő hajójukról! A háta gyullad ki kedvenc orgyilkosának, ki emiatt a vízbe veti magát. Láthatóan csak ő és Lopótök sértetlenek, ki mellett az előbb sétált el, s a kedvenc maszkosával találkozott szembe. Kikerekedett szemekkel tekint a Lélekvesztőre. Hát persze, hogy Vakarékot kapták el. Szemeit újra csak megforgatná, de tartozik annyival régi rabtársának, hogy igyekszik élve hazajuttatni kis kedvencét… Bár a jelen állás szerint úgy néz ki, hogy mind itt vesznek.
~Mi folyik itt?~
Azonban nem látja még mindig sem Bresst sem pedig Aldrent.
Igyekszik saját hajója felé venni az irányt, szemei azonban résen vannak. Bármilyen támadást igyekszik felismerni még időbe, hogy ne lephessék meg.*
- Mit akartok?
*Kiált át a másik hajóra.
~Gratulálok, jobb kérdés nem jutott eszedbe?~
Szólal meg a hang a már jól ismert saját hangja a fejébe. S vélhetően ekkor mászik fel a fedélzetre a Démon. Szemei sarkából látja csak, de tudja, hogy valami nincs rendben. A látvány hatására nagyot nyel. Szinte azonnal leblokkol.
Hova kerültek? Mi ez a hajó? Miért nem az jött, aminek jönnie kellett? Mégis mi folyik itt?
Ezernyi kérdés kavarog a fejébe, melyet gyorsan meg is ráz. Nem ennek van most itt az ideje. Lélekjelenlétét megpróbálja visszanyerni a levágott karú Démon látványa után, s inkább azzal foglalkozik, hogy mit is akarnak a hajójukkal. Az ellenséges hajóról. Ironikus.*


A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.05 11:10:31


969. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-04 23:23:15
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

* Nem áll túp fényesen a helyzet, a kis kompánia több tagja is sebesült, köztük maga az ork is, néhányan pedig a vízben folytatják a harcot. A mágussal közös ellenségük végül megadja magát, igaz, hogy csak nehezen. Ám hiába, mert sikoly tör át a csatazajon, ami Dynti torkából szakad fel. Taran persze megint esztelenül cselekszik, s beleront a párharcba. *
~ Barom! ~
* Már így is elég sérült, esetleg halott van, hát utána indul a férfinak, ám ő más taktikát választ. Igyekszik beugrani a harcolók közé, hogy átvegye a bengát a Vöröstől. *
- Tűnés!
* Mondja neki hátra, majd baljával lesújt a fickó lábaira célozva. *


968. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-04 09:04:57
 ÚJ
>Aldren Gauthrus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Ekkora slamasztikába nem mostanában került. Akármennyire igyekszik, a háló, a két fickó, na meg a levegőhiány nagy ellenfélnek bizonyul, még akkor is, ha Bress a segítségére siet. Hálás neki, hogy egyik ellenfelének figyelmét magára vonja. Így már csak egyel kellene foglalkoznia, ki azonban alattomos módon igyekszik megszabadítani karjától. A fájdalom fokozatosan erősödik, miként a kés egyre beljebb mar húsában, idővel elérve csontjait is. Vére vöröse elárasztja a vizet, gyengítve az azt eleresztő testet, kinek tulajdonosa nem nagyon látja, merre is szúr, csak szúr. Karját rángatva igyekszik szabadítani, minden porcikája kivetné a feléjük sugárzó, olykor már bénítóvá váló fájdalmat.
Fogait összeszorítva próbál úrrá lenni saját magán. Most szívesen venne egy nagy levegőt, ám ennek lehetősége nem adatott meg, így csak jobban összezárja ajkait, nehogy kiszökjön onnan valami, mi már nagyon haladna felfelé. Mivel úgy érzi, korábban a fűrészelő alak hátát találta el, most igyekszik mellkasába vágni a pengét, többször egymás után. Ha úgy érzi, egyszer is húsába mártja, taszít még egyet a markolaton, még beljebb lökve a fegyvert a testben, hogy aztán megmaradt erejéből telve húzni kezdje azt oldalra, lehetőleg mély vágást ejtve rajta.
Amennyiben sikerrel jár, s megszabadul ellenfelétől, a hálón a sor. Kivágja azt annyira, hogy kijuthasson fogságából, majd egyenest a felszín felé indul, saját vérében fürödve. Akár elveszítette karját, akár lóg még valahogyan helyén, akár utolsó izomkötegén is, körülnéz odafent. Tekintete Bresst keresi, ki ha szintén fent van, úgy megindul felfelé a kötélen, megmaradt karjával húzva magát, esetenként lábaival tartva magát egy helyben. Bár odafent futólag szétnéz, a helyzetet nemigen tudja már felmérni. Az egyetlen dolog, mi körül elméje forog, a tűz, mi akár életét is megmentheti. Amennyiben karját még húzza maga után, most ő az, ki lemetszi megmaradt kapaszkodójánál, amint lángokra lel. Ezt követően egyszerűen belenyomja csonkját a perzselő haragba, engedve húsába marni, mit máskor minden bizonnyal messziről elkerülne.*

//Aktív képesség: Vérszomj//


967. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-03 20:44:02
 ÚJ
>Xonruk Vryll Glaream avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Darahn Glaream //

*Xonruk gyomra némi tengeri betegséggel küzd. Sosem gondolta volna, hogy egyszer egy rabszállító hajón fogja tengetni napjait.
A kása nem kedvére való étek, de az éhség nagy úr. Kénytelen magába gyűrni a pórias konyha ízeit. Fekhelyéül a hajópadló szolgál napok óta. Egyetlen vígasza, hogy szerelme mellkasa enyhíti a kellemetlen, kemény érzést és melegséggel tölti el az érintkezés. Fiatalabb korában többször siklott át agyán a gondolat, hogy egyszer egy kis hajón ringatózik kedvesével a tenger lágy ölén, de nem egy korhadó félben lévő ladikra számított csurom vizesen, bőrig ázva egy esős nap után. Próbálja bizonyítani magának, hogy nem egy törékeny virágszál, de mint mindenki, ő is tudja, hogy aki négy fal közt nevelkedik, csuda körülmények között és szolgák lesik minden óhaját-sóhaját, annak nehezére esik erősnek maradni. Napokkal ezelőtt még puha ágyában alhatott. Finoman elkészített húsokból csaptak lakomákat, amit a vadászuk saját kezével ejtett el. Az erkélyén gondozgatott, kis virágai gyönyörének hiánya még most is mélyen a szívébe vág. A nap fényesebb volt, a fű zöldebb, még a bárányfelhők is sűrű vattapamacsoknak látszottak.
A lány mégis sikeresen veszi az elé álló akadályokat.
Otthonról csak a kis erszényét tudta elhozni, mielőtt száműzték volna szülei.
A táska félig üres, néhany kis csecse-becse található csak benne. Többek között egy pár hófehér kesztyű, egy selyemzsebkendő és néhány különböző színű, alakú, és mintájú kristály, amit önmaga gyógyítása reményében használ.
Családja hite különböző csoportokba sorolja az ékköveket.
A sárga kristály, amin lágy fehér és zöld cirmok tarkítanak, fejfájásra ajánlatos.
A kék javítja közérzetüket, a piros elősegíti az emésztést.
A rózsaszín, már-már teljesen átlátszó, csak egy talizmán. Hiedelmükben semmi jelentősége sincs, mégis, a lány legszentebb köveinek egyike, ami vélhetőleg sokat ér.*


966. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-02 20:58:04
 ÚJ
>Taran Laton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Az adrenalin a vérében igencsak magasra szökhet, mert abban a pillanatban nem érez félelmet, amikor is szemtől szembe kerül a lángoló ellenségével. Minden olyan... Újszerű! Igen! Egészen biztosan nem érezte még ennyire élesnek a reflexeit, ennyire gyorsnak önmagát. Hogy valóban emberfeletti erő szállta-e meg, az egyelőre nem derül ki, hiszen mire egész teste megfeszül, hogy reagáljon az őt ért támadásra, addigra elsüvít mellette egy szigony, hogy végső megadásra késztesse, és a hajópadlóra szegezze ellenfelét. Nem túl sok ideje van azonban mérlegelni a történteket, mert egy éles sikolyt hall a Lélekvesztő fedélzetéről. Reflexből odapillant, és látja, hogy nem kis baj történhetett, mert ellenség áll a hajó oldalán, és egy másik kalóz vélhetően az ott tartózkodót hátba szúrta. Vannak még mások is a fedélzeten, de mielőtt komolyabban szemügyre vehetné a harcolókat, újabb éles sikítást hall, ami rövidebb és kevésbé éles, mint a Lélevesztő fedélzetén, de mivel ismerős hang, a mágus csontjáig hatol.*
~Dynti!!!~
*Kapja oda a tekintetét, és bár nem azért sikított, mert leszúrták, a helyzete korán sem nyugtató. A mágust valami eszméletlen félelem önti el, hogy elveszítheti az egész társaságból azt a személyt, akivel annyi szép pillanatot élt át. Ezúttal retteg! Sokkal inkább, mint amikor önnön életét veszélyeztették! Egy pillanatra Wramra, majd a Lélekvesztőre pillant, de ő egyértelműen döntött, hogy merre fog elsietni. Kivont kardja segíthet abban, hogy érdemben küzdhessen, de ha ez nem lenne elég, futtában felkapja a tőle nem messze heverő mágusbotját. Kellően nagy furkó van rajta, hogy egy kemény kobaknak is meggyűljön a baja vele.
A Dyntit támadó ellenség az egyértelmű célpont, akit próbál hátulról megközelíteni, hogy a "harapófogó" miatt megforduljanak az erőviszonyok. Az élete árán is meg kell a nőt védenie, ezt érzi most.

Ha sikerül észrevétlenül az ellenség háta mögé lopózni (mellette szól a csatazaj, ellene a hajópadló), akkor megpróbálja a kardját átdöfni az ellenség hátán, méghozzá szívtájékon.

Ha nem sikerül odalopózni, akkor nem habozik, teljes erővel megpróbálja a botjával fejtetőn vágni az ellenséget, majd közvetlen utána a kardja segítségével egy vízszintes irányú vágást szorgalmazni a térdhajlat hátuljánál.*


965. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-02 18:40:16
 ÚJ
>Bressauavre Eisso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Magasról tesz ő a hősiességre, rohadtul nem érdekli sem Aldren, sem más halála... na jó talán Dyn sorsa az némileg foglalkoztatja. De mint ahogyan azt korábban ő hangoztatta ki, minden egyes emberre szükség van a fedélzeten, ugyanis itt a tengeren nem igazán lehet mihez nyúlni, az utánpótlás el van vágva, meg amúgy sem biztos, hogy egyáltalán lenne. Ez az egyetlen ok, amiért hősködik, szükség törvényt bont, ennyi az egész.
Bress egészen jó a harcban (bárdhoz képest különösen) ráadásul egészen ügyes is, mégis sikerül a másik fickóba döfni a kést... hmmm... na de legalább eltalált valakit, úgy tűnik ebben a helyzetben ezt is meg kell becsülni.
Megint gyorsabbak és ügyesebbek nála, ugyanis máris érzi a szorítást a bal karján, nagyon kellene a nyomorultnak. A vízben sokkalta kimerítőbb minden mozdulat, hiszen taposni kell mint állat, hogy egyáltalán ne játszanak nyeletlen fejszét. Úgy veszi le a fickón, hogy ki akarja rángatni lényegében a bárd kardját, hogy ne legyen fegyvertelen.*
-Ebből nem eszel faszkalap!
*Jobb kezével egyszerűen rácsap a fickó csuklójára, majd ha az picit enged elrántja bal kezét, majd a kardjával megpróbálja egy mozdulattal lefejezni a fickót, aki éppen ha minden jól megy fegyvertelen.
HA ez sikerül, vagy sikerül valahogy úgy leszúrni a tagot, hogy elmerüljön a vízbe, akkor ismét Aldren és a kis farigcsáló felé fordul. Úgy közelít, hogy a farigcsálónak háttal legyen, majd ha közel tud úszni hozzá feltűnés nélkül bal kezével megfogja a fickó fejtetőjét, (ha van haja akkor megmarkolja és hátrahúzza) jobb kezében lévő kardját pedig a fickó álla alá a torkának nyomja. Egyetlen másodpercet sem veszteget, hanem elkezdi lenyakazni. Szépen lassan fűrészel, ahogyan a szarházi akarta lenyírni Aldren karját, lényegében így a saját tervét fordítják ellene. Majd ha minden a terve szerint alakul, akkor a fej a végén leválik a törzsről, és a vízbe pottyan. Mintha mi sem lenne természetesebb. Ezután ugyan azt szeretné mint korábban, tehát kiszabadítani végre Aldrent abból az átkozott hálóból.*
-Na gyere te testőrök gyöngye! *vágja le körülötte a hálót.* -Kapaszkodjunk vissza a hajóra, faszom tele van már a vízzel, kellene valami stabilabb talaj. *mondja és a maga részéről úszni kezd amíg meg nem ragadja a kötelet, és fel nem mászik az ellenséges hajóra. A lélekvesztőt közben lehet elfoglalják, mégsem arra megy vissza. Minek is tenné, mit csinálna akkor? Integetne a többieknek? Egyébként ha érezne magában annyit, hogy egyedül elvigye a hajót, akkor meglóghatna a lélekvesztővel amíg a társak harcolnának... és akkor új kapitány lenne legénység nélkül, de az még mindig hamarabb szerezhető mint egy hajó. Nem is rossz ötlet, ezeket meg hagy öljék itt egymást halomra... de ott van Dyn!*
~Te átkozott nőszemély!~
*Őt sosem hagyná itt magára a férgek között.*


964. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-02 16:33:08
 ÚJ
>Darahn Glaream avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Xonruk Vryll Glaream //

*Víz. Mindent elmondó undorral bámulja szűntelen az őt körülvevő folyadékot a sötételf. Issza, mosakszik vele, netán egyszer egyszer főz, de ezelőtt soha nem gondolta volna, hogy utazik is majd rajta. Mindig is vonakodott a hajózástól de ez esetben nem volt más választása. Kedvese számára tán nem ilyen megrázóak az események, ki fajtól független is a fényben élte le életét, ahogy azt külseje is mutatja, viszont Darahn földalatti barlangok mélyét uraló "falvakból" érkezett, már ha annak lehet nevezni azokat. A hajó kapitányára pillant, hátha annak dagadt tekintetéből kiolvashat valamit, mikor lesz vége ennek a förtelemnek, de az csak mered előre pontosan ugyanazzal az arc kifejezéssel, mint mikor elindultak. Köp egyet az alatta lévő hullámok egyikére, majd egész testét a törpe hajókapitány felé fordítja.*
-Mikor lesz már vége?!
*Ordítja felé dühös tekintettel.*
-Csitulj fiam, lassan elérjük nagy Arthenior kikötőjét. Ott majdan visszabújhatsz valamelyik ótvar kis barlangod legmélyére, ahonnan előkapart a sors búbánatos keze.
*Tekintetét a hergelt elfre se méltatja. Darahn ökölbeszorított kézzel tűri az ócsárlásokat, mi mást is tehetne. A kapitányt két oldalról fegyveresek fogják közre, nehogy véletlenül, valami tragédia folytán ne érjen célba a "rakomány". Körülbelül három-négy tucat alvilágit hord magán a famonstrum. Alul az evezőknél az ingyenmunkás osztály, kiknek egy részét egyből visznek is a helyi cellák mögé, a maradékot pedig tovább, egy másik nagyváros szívébe megrendelésre, mint csak valami húsipari termékeket. Gyilkosok, bárdok, tolvajok és méregkeverők gyülekezetének utolsó utazása, talán hete is.
A felső szinten pedig egyszerű söpredék, akik pénzszűkében nem találtak jobb körülményeket az utazásra, mint egy rabszállító hajó fedélzete. Napi egyszeri kása biztosítva, a maradék pedig a raboknak. A sötétbőrű hitvesére pillant, majd annak füléhez emeli fejét.*
-Megemlegeti ez a féreg még, hogy így szólt hozzám!
*Tudatában van, hogy egy-két hét erejéig még a kikötőben fog állomásozni a törpe, a szárazföldön már valamennyire enyhített őrséggel, mint a hajókormány mögött. Csupán egy pár őr az egyik fogadó valamely másik szobájában, a rendfenntartókra a bárkán van nagy szükség a tucat fogojjal szemben. Mind láncon és zablával a szájban de még így is esetleges veszélyforrásnak minősülnek.*
-Majd meglátja.
*Emeli el fejét zárómondata végeztével, majd lehuppan a fedélzetdeszkák egyikére. Gyilkosságról szó sincs, egy ilyen fontos ember esetében az nem kérdés, hogy túlontúl kockázatos lenne, de egy kis tréfa hiba nélkül beleférhet. Csak minden menjen a terv szerint. Körülpillant a fedélzeten utazó népek között. Egyiknek sem áll jól még a szeme sem, nem csoda, hogy ezt a fajta utazást választották, ahogyan a házaspár sem.*


963. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-01 10:07:13
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//Lélekvesztő az útjára indul//

*A körülötte zajló dolgok háttérbe szorulnak, másodlagossá válnak azzal szemben, hogy van itt egy benga állat a benga kardjával, aki vélhetőleg nem fog megenyhülni a Vöröske bájaitól sem, ha esetleg úgy döntene, hogy inkább villant neki egyet figyelemelterelés gyanánt. Persze ez meg sem fordul a fejében…
A gyorsan zajló események alatt olykor azt gondolhatnák, hogy az ő oldalukra billen a mérleg nyelve, de pofonként jönnek a felismerések, talán fejetlenül mentek ebbe bele, ugyanakkor Dynti most sem bánja a dolgot, elvégre is mit tettek volna? Elmenekülnek, amikor ágyúval lövik őket és vélhetőleg követték volna a Lélekvesztőt addig, amíg lyukasra nem lövik és hagyják elsüllyedni bátor kis legénységével együtt. Ő inkább hal meg kardra hányva, mint fulladozva a sós víztől. Jelenleg viszont úgy áll a helyzet, hogy a kettő együtt is sikerülhet neki, ha nem szedi össze magát.
A penge megtalálja az utat a fickó oldalához, még akkor is, ha igyekszik kitérő manővert végrehajtani. Egyetlen dolgot nem kalkulált bele a lány. Még pedig, hogy nincs vértje és így az oldala teljesen védetlen marad egy ellentámadással szemben.*
~Mint egy amatőr.~
- Ssssz… *Nagyjából ennyi préselődik ki kínlódó tüdejéből, amikor éles fájdalom önti el a testét, a névtelen üdvözlete gyanánt. Ha mások csillagokat szoktak látni ilyenkor, hát Dynti apró rumosüvegeket a szeme előtt. Szabad kezét a sebre helyezve érzi, amint a vér megindul, hogy elhagyja a testét. Ismét. Mintha csak a sors folyamatosan ugyanazt a mókát játszaná el vele, csak most már tudja is, hogy ezután nem sok ideje marad, hogy a vérveszteség levegye a lábáról és ismét kiterüljön eszméletlenül, ha csak gyorsan el nem sikerül állítani.
A lökéstől féltérdre kényszerül, s a másikkal ellentétben, akin semmiféle fájdalom nem látszik a Dynti által ejtett sebek után sem, őt bizony rendesen megviseli ez a találat. Ezután már biztos, hogy nem fog tudni úgy pattogni a kardjával, ahogy kellene, de mielőtt megdöglik, muszáj lesz egy utolsó győzelmet aratnia.
Némi küszködéssel, de felegyenesedik. Ezúttal úgy dönt nem fog támadni, megvárja, amíg a benga ráront a kardjával, hogy bevégezze a lányon, amit elkezdett és, ha ereje engedi, akkor megpróbál az utolsó pillanatban hirtelen kitérni előle, hogy a lendületből támadó hátába szúrhasson mélyen. Valószínűleg a célzás már nem úgy fog menni neki, mint korábban ment volna, de igyekszik inkább a gerince mellé szúrni, ahol a penge szervet is érhet.
Valamikor ekkor érheti a fülét a sikítás, En figyelmeztetése, hogy süllyed a hajó, de jelenleg eléggé lefoglalják, hogy az agyáig ezek az információk már ne jussanak el.*

//Aktív képesség: Vérszomj//

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.03.02 21:01:08, a következő indokkal:
Kérésre.



962. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-01 09:29:22
 ÚJ
>Enrakhala Nieth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Nem élete dobása, de nem érdekli túlzottan, hiszen mellkason találta a kis mitugrászt. És még egy szigonyt is kapott. Mégsem nevezheti szerencsétlennek a töpszlit, mert még ezek után is mozgásképes. Ó nagyon is. Halhatatlan ellenfél? Nem orgyilkosnak való célpont, de amennyire meg tudta állapítani, a többi is túl jól viseli a fájdalmat, meg a másnak végzetes sebeket.
Ám a következő megállapítása sem teszi boldogabbá. Az a rohadt hajó süllyed. Nem képzelődik. Lassan, de süllyed. Ez egy nagyon elcseszett nap, és egy még elcseszettebb támadás. Bárhonnan is jött a tipp, ezek után minimum a saját zsigereivel akasztaná fel az illetőt. Mert mit szépítsen, jó formán vakon mentek bele ebbe az egész hercehurcába. A rögtönzés egy dolog, de hogy semmit nem tudnak az ellenfélről, az öngyilkosság. Meg is érdemelnék mindannyian, hogy ott hagyják a fogukat. Ekkora bakot lőni!*
- Süllyed a rohadt hajó! *Rikkantja el magát, figyelmeztetve a többieket, hogy az idő nagyon ellenük dolgozik.
Azonban még elindulni sem tud, mikor ön a találat, ami megkoronázza az egészet. Már a hangból és az ütődés jellegéből tudja, mi is történt, és mi fog következni ez után. Bármennyire is szeretné megállni, hangosan felkiált a húsába maró hirtelen forróságtól, de utána, ha vicsorogva is, de mukkot se szól többet. A fájdalom csak egy jelzés a testtől, hogy valami rossz dolog történt vele. Nem mintha a régi litánia enyhítene ezen, de valamiért elviselhetőbbé teszi a dolgokat.
Bezzeg ilyenkor nem szakad az a nyomorult eső, És azt is lemerné fogadni, hogy egy apró tócsa sincs a fedélzeten. Amennyiben ilyesmit tényleg nem talál, nincs más hátra, ugrás a vízbe. Habár kijózanodva az első fájdalom és düh rohamból jobb is, ha nem az ellenséges hajó közepén kezd a földön hemperegni.
Az azonban bizonyos, hogy végképp vérszemet kapott az orgyilkos, a baj csak az, hogy most már nem igazán fog válogatni, kit is küld a másvilágra. Vakon neki menni az ellenségnek, tűzzel dobálózni, nekimenni a tetves halál/fájdalom az ég tudja, mire immúnis bagázsnak, leállni harcolni egy nyomorult, süllyedő hajón... inkább gyújtották volna rá az egészet a nyomorult szörnyszülöttekre. Mondani sem kell, a korábbi klánjánál nem az efféle fejetlenséghez volt hozzászokva, és cseppet sincs ínyére a hatékonyság rovására menő rendezetlenség. Mert ő pillanatnyilag csak az látja.
Annak idején elhamarkodottan döntött volna? Minden csak tartozni valahova? Hiszen munkája így sem igazán akadt. Talán ennyire pacifista a levegő városa, meg a környéke, vagy egyszerűen a nyílt, nyers erőt részesítik előnyben, mint a barbárok? Ha így van, akkor nagyon nem megfelelő helyre tévedt, azt pedig orvosolnia kell. Már persze ha túléli azt a néhány órát. A sós víz marja a hátát, ami további olaj a harag és vérszomj tüzére. Hacsak valami nem tartja lent, végre felbukkan a felszínre.
A sikolyt az ő hajójuk felől hallotta, ott pedig ár csak Reydis volt.
Szerencséjére lát egy kötelet, amin fel tud mászni, hát fürgén, nem kicsit sajgó, fájó háttal meg is teszi. Nem lép egyből a fedélzetre, sőt, már jó előre fülel, hogy a zajokból, ha vannak, megpróbálja kikövetkeztetni, ki merre lehet, és mit csinál, egyáltalán mennyien vannak. Amennyiben úgy ítéli meg, anélkül a fedélzetre léphet, hogy képen dobnák egy újabb koktéllal. dárdával, tőrrel, bármi egyébbel, a fedélzetre lép, ahol is, ha van rá lehetősége, máris nekilát megszabadítani a hajót az illetéktelen ott tartózkodóktól. Ha nem sikerül meglepnie őket, vagy csak szimplán ezek sem döglenek bele egy szépen kivitelezett hátba szúrástól, hosszú harcnak néz elébe. Szokás szerint nem az erőre fog alapozni, hiszen ő csak egy félvér korcs, abból nem jutott neki sok, ellenben fürge, mozgékony, és ügyes, ami elég lehet a találatok el- és kikerüléséhez. Ő pedig majd szúr, vág, torkot nyiszál, vesén, tüdőn, szíven döfköd, habár bármilyen egyéb szerv is megteszi, sőt, az sem igazán zavarja, ha apró cafatokra kell felvágnia az ellenfeleit, hogy végre megdögöljenek úgy, ahogy az illik.*


961. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-02-29 18:31:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Szelíd

//Lélekvesztő az útjára indul//

*Az ellenséges hajón a harc folytatódik mit sem törődve a tűzzel mindenki az ellenségére koncentrál. A dagadt aki láncos fegyverével Bresst a vízbe küldte majd mágikus támadásokat kapott Tarantól és Wramtól a mágust veszi célba. De az mielőtt még támadhatna újabb támadás éri távolról egy szigony is eltalálja, illetve lángba is borul amit már nem visel tovább a szervezete és ellenfelei előtt esik össze. Miközben elkezdenek körbenézni hol mi a helyzet hirtelen egy ismerős nő sikolyát hallják meg.*

*Dyntina támadása jól indul viszont nem annyira gyors mint gondolta, ellenfele felkészült a támadásra. A nagydarab sötétbőrű tapasztalt harcos lehet mert amint látja a mozdulatot oldalra próbál kitérni de a támadást nem kerüli el teljesen. A nő végigszántja a férfi oldalát és komolyan elkezd vérezni, de ez nem állítja meg ellenfelét hogy visszatámadjon. Dyntina oldalát éri el a kard pengéje ahogy fordulásból vágott egyet az ellenfele felé. A férfinek nem csak a támadását érzi meg hanem erejét is. A támadás arrébb löki a lányt aki csak ügyességének köszönheti hogy nem terül el a földön hanem csak féltérdre kényszerül. Most már mindkettőjüknek egy komoly vágás díszeleg oldalán, ennek ellenére Dyntina ellenfelén se fájdalom se fáradtság jele nem mutatkozik.*

*A vízben Bress siet hogy hősies módon mentse meg társa Aldren életét aki elég szorult helyzetbe keveredett. Bressnek a támadása sikeresnek mondható habár nem éppen úgy zajlott ahogy azt ő szerette volna. A kicsi a rakás játéknak a hátránya, hogy néha nem azt találjuk el akit szeretnénk. Most ugyan ez történt itt is. A bárd támadása a másik fickót érte aki épp fojtogatni akarta volna Aldrent. A penge ellenfele karjában áll meg amire ő Bress karját ragadja meg és próbálja szorult helyzetben tartani. Aldren viszont ott marad a másik ellenfél és a háló társaságában, ekkor veheti észre hogy nem szokványos tört, sőt nem is tört vesz elő ellenfele. Hanem egy fogazott kést. A meglepődöttség vagy maga a háló miatt, de nem igazán tudd gyorsan reagálni ellenfelére aki Aldren bal karjára csimpaszkodik egyik lábát fejének másikat pedig oldalának támasztva. Majd ezek után következik a fájdalmasabb rész, a férfi elkezdi levágni Aldren bal karját mit sem törődve azzal mit készül az tenni. De ezalatt Aldren sem marad nyugton karját próbálja kiszabadítani és közben tőréért nyúl melyet kétszer is ellenfele hátába márt, de az még mindig nem engedi. A harcolók körül a víz teljesen vörösbe borul, de tovább dúl a harc annak ellenére hogy Bresst kivéve már mindenkinek jól esne egy kis levegő.*

*Nerilil és Reydis nem kap figyelmeztetést a közelgő veszélyről így hát Nerilil társai segítségére siet. A lány újabb dárdát hajít most már az alacsony férfiba ami el is találja, oldalát éri a támadás de az mégis folytatja ellenfelével a harcot. Ezek után Nerilil átmegy a másik hajóra hogy Dyntinanak segítsen. Ekkor botlik bele egy váratlan vendégbe aki a hajó belsejéből kerül elő. Egy magas férfi, fegyver nincs nála és fején egy szájkosár mely arcát takarja. A nő csak egy pillanatra néz bele a férfi szemébe de rögtön kiszúrja azt a végtelen mély sötétséget amit a vízbeesésekor tapasztalt. Reydis hátramarad őrizni a hajót és közben kötelet enged le a vízbe esett bajtársainak. Mikor leengedte a kötelet és körbenézne mi a helyzet a barátaival hirtelen oldalról egy kart pillant meg mely átkarolja majd a kar tulajdonosának testéhez szorítja a nő hátát. Először a sokk vagy a túlzott adrenalin miatt nem érzi azt ami történt vele, de pár pillanattal később elmúlik ennek is a hatása és elviselhetetlen éles kínzó fájdalmat érez hátában. Ez az a pillanat amikor egy sikolyként tör elő belőle a fájdalom. Majd egy másik férfi lép mellé és elveszi tőle a gondosan kikevert maradék két tüzes koktélt és egyiket rögtön begyújtja majd hajítja is. Ezután a földre löki ellenfele Reydist. Nerililt a megbabonázásból Reydis sikolya rántja ki ami mögüle érkezik.*

*Enrakhala nem élete legjobb dobását követi el, de mellkason találja kiszemelt ellenfelét és szinte egy időben az ő támadásával egy szigony is beleáll az apró fickóba, de mégis még ez sem képes megállítani őt abban hogy Zaranirre támadjon. A nő amikor átugrik az ellenség hajójára akkor veszi észre hogy valami nem stimmel. A másik hajó süllyedni kezdett, szerencsére nem gyorsan de ha még zsákmányt is akarnak akkor gyorsan véget kell vetni a csatározásnak. Viszont ő sem marad ki a jóból abban a pillanatban mikor maga mögött egy sikolyt hall hátán az egyik tüzes koktél törik szét lángba borítva hátát és a hajót is körülötte. Amennyiben minél kevesebb sérüléssel szeretné megúszni gyorsan meg kell mártóznia a tengerbe vagy keserves fájdalmaknak néz elébe, habár háta már így is rendesen megégett.*

*Zaranir oldalról kap egy kis támogatást és többen is ellenfelét támadják, mindezek ellenére még mindig Zaranirra céloz és el is hagyja a kis tű a csövet a férfi jobb lábát eltalálva. A támadás után szinte rögtön érzéketlenné válik annak jobb lába és képtelenné válik a test megtartására, viszont már elég közel került ellenfeléhez, hogy elrugaszkodjon és belemártsa mindkét tőrét annak testébe. Amennyiben így tesz sikeres lesz a támadás viszont ott fog feküdni ellenfele előtt aki ha nem hal meg a támadástól könnyű célpontra lelhet.*

*Kalanon elmeséli röviden Nadaenak az ő részét miből kiderül hogy Kalanon is rab aki a többi rabot etette. A szájkosaras egy halálraítélt aki egy nap alatt végzett egy teljes nemesi családdal és annak huszonöt elit testőrével, az első héten minden normális volt majd egyre kaotikusabbá vált a helyzet. A hajónaplóból is ez derül ki, mindenki őrült módjára kezdett el viselkedni és napról napra rosszabb lett. Ezen kívül még Nadaenak feltűnik a napló bejegyzések végén a pecsét és a kapitány neve is. Ez a hajó egy fogolyszállító amin zsoldosok és matrózok vegyesen dolgoznak a hajó neve az Acél szablya a kapitány neve pedig Elena Zerlick. De nincs ideje tovább olvasgatni mert egy ismerős női sikoly csapja meg fülét ami biztos nem jelent jót. Ha magával viszi a hajónaplót később is olvasgathatja, de annak a nőnek a sikolya aki a hajót kéne védje nem jó jel.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402