Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9495_ork_no.jpg)
![>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/611_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-04 20:16:57
Üzenet elküldve: 2015-05-04 20:16:57
ÚJ
![>Qatserah Wohgah [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9495_ork_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Ahogy a közelében az elsőnek ébredő már mocorogni kezd, lassan ő is kezd magához térni. A sötétségben a neszek után az apró szemű homok puha érzetére lesz figyelmes. Picit még mocorog, aztán nagy nehezen ő is felül. Fogalma sincs, hogy pontosan mettől esnek ki az események, és mi történt, csak a kapitány topogása, a puha homok, és a tőle csak pár méterre levő hullámok jutnak el még a tudatáig, ahogy a fényre hunyorogva lesimítja az arcáról a homokot. Valahogy még mindig hullafáradtnak érzi magát. A feje is sajog, pedig biztos benne, hogy még a közelébe sem járt annak a piamennyiségnek, hogy ezek után így érezze magát.
A hajóval kapcsolatos kérdésre, csak felsandít a kapitányra, majd el a tenger felé a távolba.*
~Hát itt nincs, az biztos.~ *Fogalma sincs arról, hogy pontosan mi a fene történt, vagy hogy hol vannak. Csak arra bólint egyet, mikor a kapitány a hogylétük után érdeklődik, majd méregzöldjeivel Yügert kezdi kutatni, aki csak néhány méterre van tőle.*
~Jelentést… Még hogy jelentést!~ *Mintha bármelyikük is tudná, hogy ha valóban zendülésről lenne is szó, akkor pontosan kik lehetnének az elkövetők, és ahogy fajtársnője ábrázatát elnézi, ő se tudhat többet nála. Egy kormos viszont megelőzi a jelentésben, és talán még jobb is így.*
- Tényleg? És honnan tudod, hogy kik dobtak ki? *Felhúzza az egyik térdét, azon könyökölve megtámasztva a fejét, úgy figyeli a sötételf és a kapitány beszélgetését. Nem igazán akar belefolyni az ötletelésbe, hogy mikor mit, és hogyan, de nagyon kíváncsi, hogy ha ennyire zendülésről akarnak beszélni, akkor honnan emlékezhet bárki egy olyan időszakra, amikor nem volt eszméleténél. Mert az az időszak olyan volt, amikor kitették őket.
Ahogy elindulnak befele, valahogy nincs kedve követni őket, főleg mert a kormost így első benyomásra túl buzgómócsingnak látja, és ki tudj, talán még forrófejű is. Ez utóbbival nem sok baja van, hisz ő sem kivétel ez alól, az előbbivel viszont annál inkább. Fogalmuk sincs, hogy hol vannak, hogy kerültek ide, de rögtön bevágná magát mindenki a susnyásba.*
- Ha ennyire tudod, hogy hol vagy, akkor inkább először ivóvizet keressél! *Veti oda a sötételfnek félvállról, de felállni még nagyon nincs kedve.
Egykedvűen oldalra sandít, és úgy tűnik fajtársnője se nagyon ossza a túrázás ötletét.*
- Maradunk? *A fejét fogva figyeli Yügert, mert a saját álláspontját ismeri, de az övét még nem. Az biztos, hogy ha ő is maradni akar, akkor még csak el sem fog gondolkozni egyelőre azon, hogy majd lassan fel is tápászkodjon.*
*Ahogy a közelében az elsőnek ébredő már mocorogni kezd, lassan ő is kezd magához térni. A sötétségben a neszek után az apró szemű homok puha érzetére lesz figyelmes. Picit még mocorog, aztán nagy nehezen ő is felül. Fogalma sincs, hogy pontosan mettől esnek ki az események, és mi történt, csak a kapitány topogása, a puha homok, és a tőle csak pár méterre levő hullámok jutnak el még a tudatáig, ahogy a fényre hunyorogva lesimítja az arcáról a homokot. Valahogy még mindig hullafáradtnak érzi magát. A feje is sajog, pedig biztos benne, hogy még a közelébe sem járt annak a piamennyiségnek, hogy ezek után így érezze magát.
A hajóval kapcsolatos kérdésre, csak felsandít a kapitányra, majd el a tenger felé a távolba.*
~Hát itt nincs, az biztos.~ *Fogalma sincs arról, hogy pontosan mi a fene történt, vagy hogy hol vannak. Csak arra bólint egyet, mikor a kapitány a hogylétük után érdeklődik, majd méregzöldjeivel Yügert kezdi kutatni, aki csak néhány méterre van tőle.*
~Jelentést… Még hogy jelentést!~ *Mintha bármelyikük is tudná, hogy ha valóban zendülésről lenne is szó, akkor pontosan kik lehetnének az elkövetők, és ahogy fajtársnője ábrázatát elnézi, ő se tudhat többet nála. Egy kormos viszont megelőzi a jelentésben, és talán még jobb is így.*
- Tényleg? És honnan tudod, hogy kik dobtak ki? *Felhúzza az egyik térdét, azon könyökölve megtámasztva a fejét, úgy figyeli a sötételf és a kapitány beszélgetését. Nem igazán akar belefolyni az ötletelésbe, hogy mikor mit, és hogyan, de nagyon kíváncsi, hogy ha ennyire zendülésről akarnak beszélni, akkor honnan emlékezhet bárki egy olyan időszakra, amikor nem volt eszméleténél. Mert az az időszak olyan volt, amikor kitették őket.
Ahogy elindulnak befele, valahogy nincs kedve követni őket, főleg mert a kormost így első benyomásra túl buzgómócsingnak látja, és ki tudj, talán még forrófejű is. Ez utóbbival nem sok baja van, hisz ő sem kivétel ez alól, az előbbivel viszont annál inkább. Fogalmuk sincs, hogy hol vannak, hogy kerültek ide, de rögtön bevágná magát mindenki a susnyásba.*
- Ha ennyire tudod, hogy hol vagy, akkor inkább először ivóvizet keressél! *Veti oda a sötételfnek félvállról, de felállni még nagyon nincs kedve.
Egykedvűen oldalra sandít, és úgy tűnik fajtársnője se nagyon ossza a túrázás ötletét.*
- Maradunk? *A fejét fogva figyeli Yügert, mert a saját álláspontját ismeri, de az övét még nem. Az biztos, hogy ha ő is maradni akar, akkor még csak el sem fog gondolkozni egyelőre azon, hogy majd lassan fel is tápászkodjon.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-04 15:41:19
Üzenet elküldve: 2015-05-04 15:41:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A szellemhajó kincse//
*A harc zaja úgy foszlott semmivé, mint álom az ébredés után. Nem hallja a fegyvercsörgést, nem látja ahogy kettészeli az ellenséges hajó embereit, s ami okot ad nyugtalanságra az, hogy a hajót sem látja. Tulajdonképpen nem lát semmit, minden fekete, mintha barlangban lenne, ahová nem szökik be a fény, mint a mélységiek szállása azelőtt, hogy a fejükre omlott volna.
Lassan visszatérnek érzékei, először hátát nyaldosó hideg szellő borzolja fel kedélyeit, majd a hideg tenger hullámai csapják meg bőrét, talán a dagály. A kezei alatt puha homok van, bár kesztyűje miatt nem érzi azt, lehetne avar, vagy iszap is. Legvégül sikerül felnyitnia barna szemeit.
Hason fekszik, feje balra fordulva. Látni véli, hogy néhányan már mozgolódnak körülötte. Kapitány, Sai, a csuklyás alak, talán Qatserah is hamarabb tért magához, mint ő. Kezeire támaszkodva tápászkodik fel, majd hátára fordul és lassan ül fel.
Fáj a feje és a gyomra is felkavarodott. Nem tudja elképzelni, mi történhetett. Felhúzza lábait és könyökét térdeire teszi, fejét szorítja tenyerében. Meghallja, ahogy a Kapitány szólítja, jelenleg nincs abban a hangulatban, hogy ugorjon bárkinek a parancsára. Látszólag hajó sincs, tehát az ember semminek nem a kapitány már, ahogy az ork sem tiszt immáron. Szerencséjére a fekete elf és a másik fickó is előbb kezd el beszélni, mint ő, ezzel megmentve attól, hogy erőltetnie kellene a gondolkodást.
~Francot tudok én jelenteni...~
Morog magában, mozdulatlanul hallgatja, ahogy az elf a sziget belseje felé veszi az irányt és ahogy a csuklyás magyarázni kezd.
~Menjetek... sétáljatok a végzetetekbe.~
Esze ágában sincs követni őket, ha kell egyedül is boldogul, de jelenleg pihenésre vágyik. A nap még nem süt, nem égeti szénné a nőstény bőrét így nem mozdul meg, ha eljő annak az ideje árnyékba húzódik. Nem akar belevágni semmibe, amíg össze nem szedi a gondolatait.
~Hajón voltam, az igaz volt?~
Gondol vissza a Révészen töltött időre, érzi még a sülthús és az ital ízét a szájában, bár lehet, hogy csak képzeli.
~Mi történt a másik hajóval, volt egyáltalán másik hajó?~
Mintha emlékezne rá, hogy a csáklyák végig karcolták a fát, a hangja még derengeni látszik elméjében. Orkok, törpék rohamozták meg a díszes lélekvesztőt, aztán földet értek? Gondolkodik erősen, nem tudja felidézni, hogy szilárd deszkára, vagy tengervízbe csobbantak e. Úgy rémlik az egész, mint egy rémálom, mely közben kalapál a szíve, izzad és átéli a csatákat, de ébredés után, semmi nem marad belőle.
~Hol van a kardom?~
Nem kétségbeesett tekintetét kapkodva lesi a partokat, szemei fáradtak és egykedvűen irányítja jobbra-balra a fejét. Talán itt van valahol, de ahhoz fel kéne állnia, ami most nem fog megtörténni.*
*A harc zaja úgy foszlott semmivé, mint álom az ébredés után. Nem hallja a fegyvercsörgést, nem látja ahogy kettészeli az ellenséges hajó embereit, s ami okot ad nyugtalanságra az, hogy a hajót sem látja. Tulajdonképpen nem lát semmit, minden fekete, mintha barlangban lenne, ahová nem szökik be a fény, mint a mélységiek szállása azelőtt, hogy a fejükre omlott volna.
Lassan visszatérnek érzékei, először hátát nyaldosó hideg szellő borzolja fel kedélyeit, majd a hideg tenger hullámai csapják meg bőrét, talán a dagály. A kezei alatt puha homok van, bár kesztyűje miatt nem érzi azt, lehetne avar, vagy iszap is. Legvégül sikerül felnyitnia barna szemeit.
Hason fekszik, feje balra fordulva. Látni véli, hogy néhányan már mozgolódnak körülötte. Kapitány, Sai, a csuklyás alak, talán Qatserah is hamarabb tért magához, mint ő. Kezeire támaszkodva tápászkodik fel, majd hátára fordul és lassan ül fel.
Fáj a feje és a gyomra is felkavarodott. Nem tudja elképzelni, mi történhetett. Felhúzza lábait és könyökét térdeire teszi, fejét szorítja tenyerében. Meghallja, ahogy a Kapitány szólítja, jelenleg nincs abban a hangulatban, hogy ugorjon bárkinek a parancsára. Látszólag hajó sincs, tehát az ember semminek nem a kapitány már, ahogy az ork sem tiszt immáron. Szerencséjére a fekete elf és a másik fickó is előbb kezd el beszélni, mint ő, ezzel megmentve attól, hogy erőltetnie kellene a gondolkodást.
~Francot tudok én jelenteni...~
Morog magában, mozdulatlanul hallgatja, ahogy az elf a sziget belseje felé veszi az irányt és ahogy a csuklyás magyarázni kezd.
~Menjetek... sétáljatok a végzetetekbe.~
Esze ágában sincs követni őket, ha kell egyedül is boldogul, de jelenleg pihenésre vágyik. A nap még nem süt, nem égeti szénné a nőstény bőrét így nem mozdul meg, ha eljő annak az ideje árnyékba húzódik. Nem akar belevágni semmibe, amíg össze nem szedi a gondolatait.
~Hajón voltam, az igaz volt?~
Gondol vissza a Révészen töltött időre, érzi még a sülthús és az ital ízét a szájában, bár lehet, hogy csak képzeli.
~Mi történt a másik hajóval, volt egyáltalán másik hajó?~
Mintha emlékezne rá, hogy a csáklyák végig karcolták a fát, a hangja még derengeni látszik elméjében. Orkok, törpék rohamozták meg a díszes lélekvesztőt, aztán földet értek? Gondolkodik erősen, nem tudja felidézni, hogy szilárd deszkára, vagy tengervízbe csobbantak e. Úgy rémlik az egész, mint egy rémálom, mely közben kalapál a szíve, izzad és átéli a csatákat, de ébredés után, semmi nem marad belőle.
~Hol van a kardom?~
Nem kétségbeesett tekintetét kapkodva lesi a partokat, szemei fáradtak és egykedvűen irányítja jobbra-balra a fejét. Talán itt van valahol, de ahhoz fel kéne állnia, ami most nem fog megtörténni.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-04 14:51:21
Üzenet elküldve: 2015-05-04 14:51:21
ÚJ
![>Reknar Renor [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/611_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*A Révész és a rejtélyes hajó között hatalmas csata dúl. Reknar, Plevaen és néhány íjász a hajón maradva nyilazza a túloldalon lévőket míg a legénység nagyobbik rész átugrál oda, hogy közelharcban mészárolja le őket. Egy kis ideig tart ez a káosz mikor Reknar észreveszi, hogy amíg a látszólag jól képzett harcosok a másik hajón úgy hullanak mint a legyek a Révész legénységének tagjai, akik közül néhány azt se tudják hol vannak a nagy ünneplés miatt pedig meg se sérülnek. A korábban gyanakvó Reknar, Orek és Ragomir már biztosak abban, hogy ez egy csapda, de mire rájönnek arra, hogy mégis miféle csapda amibe vidáman belesétáltak addigra egy lágy hang elaltatja őket. A három ember minden erejüket beleadja, hogy küzdjenek a fáradtsággal amit ez a fura hang okoz mindössze annyit érnek el, hogy pár másodperccel később fekszik ki mint mindenki más. Másnap reggel egy szigeten ébrednek összezavarodva.*
-Mi történt? *Kérdi Orektől és Ragomirtól.*
~Nem tudom.~ *Mondja a kettő szinte teljesen egyszerre.*
-Micsoda? *Mondja meglepődve Reknar hiszen két társa test hiányában képtelenek aludni szóval ami tegnap történt az sokkal különösebb mint amilyennek elsőre gondolta.*
*Reknar hamar felpattan a homokból, hogy megtudja hol van vagy, hogy mi történhetett. Egy kis nézelődés után észreveszi Plevaent aki éppen valami gyümölcsöt szed le egy fáról és a kapitányt a két orkal kicsit messzebb a parton. Egy kis ideig még nézelődik körbe-körbe de nem jön rá, hogy hol lehetnek csak arra, hogy ez egyike a sok szigetnek ami a környéken található. Mivel itt nem sok mindent tudhat meg ezért Plevaen után indul a kapitányhoz. Mikor oda ér hallja amit a kapitány és Plavaen mondanak majd ő folytatja.*
-Plevaennak igaza van ez se lázadás, se hajótörés eredménye. Az alapján amit tudok szerintem valami erős mágia vagy hasonló lehetett. Az is lehetséges, hogy a másik hajó nem is létezett. *Mondja el Reknar a hajó többi túlélőjének bár még mindig próbálja összerakni, hogy mi történhetett, hogy miért ők élték túl és, hogy mégis mit kereshetnek itt.*
*Míg az eseményeken rágódik Plevaen az erdő felé akarja vezetni az ittlévőket mintha tudná hol vannak bár ezt eléggé kétli. Mivel már régebbről ismeri ezért szó nélkül követi de semmiben sem bízik hiszen akármi amit lát lehet, hogy csak egy újabb trükk vagy illúzió.*
*A Révész és a rejtélyes hajó között hatalmas csata dúl. Reknar, Plevaen és néhány íjász a hajón maradva nyilazza a túloldalon lévőket míg a legénység nagyobbik rész átugrál oda, hogy közelharcban mészárolja le őket. Egy kis ideig tart ez a káosz mikor Reknar észreveszi, hogy amíg a látszólag jól képzett harcosok a másik hajón úgy hullanak mint a legyek a Révész legénységének tagjai, akik közül néhány azt se tudják hol vannak a nagy ünneplés miatt pedig meg se sérülnek. A korábban gyanakvó Reknar, Orek és Ragomir már biztosak abban, hogy ez egy csapda, de mire rájönnek arra, hogy mégis miféle csapda amibe vidáman belesétáltak addigra egy lágy hang elaltatja őket. A három ember minden erejüket beleadja, hogy küzdjenek a fáradtsággal amit ez a fura hang okoz mindössze annyit érnek el, hogy pár másodperccel később fekszik ki mint mindenki más. Másnap reggel egy szigeten ébrednek összezavarodva.*
-Mi történt? *Kérdi Orektől és Ragomirtól.*
~Nem tudom.~ *Mondja a kettő szinte teljesen egyszerre.*
-Micsoda? *Mondja meglepődve Reknar hiszen két társa test hiányában képtelenek aludni szóval ami tegnap történt az sokkal különösebb mint amilyennek elsőre gondolta.*
*Reknar hamar felpattan a homokból, hogy megtudja hol van vagy, hogy mi történhetett. Egy kis nézelődés után észreveszi Plevaent aki éppen valami gyümölcsöt szed le egy fáról és a kapitányt a két orkal kicsit messzebb a parton. Egy kis ideig még nézelődik körbe-körbe de nem jön rá, hogy hol lehetnek csak arra, hogy ez egyike a sok szigetnek ami a környéken található. Mivel itt nem sok mindent tudhat meg ezért Plevaen után indul a kapitányhoz. Mikor oda ér hallja amit a kapitány és Plavaen mondanak majd ő folytatja.*
-Plevaennak igaza van ez se lázadás, se hajótörés eredménye. Az alapján amit tudok szerintem valami erős mágia vagy hasonló lehetett. Az is lehetséges, hogy a másik hajó nem is létezett. *Mondja el Reknar a hajó többi túlélőjének bár még mindig próbálja összerakni, hogy mi történhetett, hogy miért ők élték túl és, hogy mégis mit kereshetnek itt.*
*Míg az eseményeken rágódik Plevaen az erdő felé akarja vezetni az ittlévőket mintha tudná hol vannak bár ezt eléggé kétli. Mivel már régebbről ismeri ezért szó nélkül követi de semmiben sem bízik hiszen akármi amit lát lehet, hogy csak egy újabb trükk vagy illúzió.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:25:15
Üzenet elküldve: 2015-05-03 21:25:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Agyar kapitány kincse //
*Saun derék embernek tűnik a Kapitány szemében, ezt pedig dicsérő szavaival ki is fejezi. A legénységének nagy része eleve tisztességes emberekből áll, hiába könyvelik el őket a legtöbben kalózoknak. A fosztogatások során sem nincstelen, szerencsétlen emberek javát sajátítják el, hanem a módosabb, aljas gazdagokét, kik nem éppen tisztes munkával jutottak feljebb a ranglétrán.*
- Ez egy remek kérdés. Ezeket láttuk, hogy pontosan mi vár ránk odabent, az kérdéses.
*Vonja meg Agyar a vállát, miközben lassan megindul a parton. A legénység szétszóródik, egyesek a vízben gázolnak, némelyek pedig közel az erdőhöz lépkednek, maga a Kapitány pedig középen sétál a homokban. Minden apró kis rezzenésre ugranak, bár ezek egyelőre tévesek, s csupán egy-egy madár röppen fel a közeli fákról, avagy egy hal ugrándozik ki a vízből. Egy valami szokatlan azonban történik... Bár ez senkinek sem tűnik fel, annyira jelentéktelen, talán még Saun maga sem tulajdonít neki nagyobb figyelmet. Egyszerűen csak beleszúr a fájdalom a térdébe egy pillanatra, majd elmúlik, mintha mi sem történt volna. Ugyanebben az időben Muhar is a fogához kap enyhén, míg a legénység többi tagja is fájdalmat érez valamilyen testrészében. Ebből csak annyit lehet észrevenni, hogy valaki megsimítja a fejét, esetleg megütögeti a kezét, vagy egy pillanatra lehajol.*
- Furcsa... Sehol...
*Épp akarná megkönnyebbülten mondani a többieknek, hogy talán eltűntek ezek a dögök, mikor tekintete lassan az erdő felé irányul. Kicsit messzebb a fák viszont hevesen megmozdulnak. Mintha csak valami közeledne...*
*Saun derék embernek tűnik a Kapitány szemében, ezt pedig dicsérő szavaival ki is fejezi. A legénységének nagy része eleve tisztességes emberekből áll, hiába könyvelik el őket a legtöbben kalózoknak. A fosztogatások során sem nincstelen, szerencsétlen emberek javát sajátítják el, hanem a módosabb, aljas gazdagokét, kik nem éppen tisztes munkával jutottak feljebb a ranglétrán.*
- Ez egy remek kérdés. Ezeket láttuk, hogy pontosan mi vár ránk odabent, az kérdéses.
*Vonja meg Agyar a vállát, miközben lassan megindul a parton. A legénység szétszóródik, egyesek a vízben gázolnak, némelyek pedig közel az erdőhöz lépkednek, maga a Kapitány pedig középen sétál a homokban. Minden apró kis rezzenésre ugranak, bár ezek egyelőre tévesek, s csupán egy-egy madár röppen fel a közeli fákról, avagy egy hal ugrándozik ki a vízből. Egy valami szokatlan azonban történik... Bár ez senkinek sem tűnik fel, annyira jelentéktelen, talán még Saun maga sem tulajdonít neki nagyobb figyelmet. Egyszerűen csak beleszúr a fájdalom a térdébe egy pillanatra, majd elmúlik, mintha mi sem történt volna. Ugyanebben az időben Muhar is a fogához kap enyhén, míg a legénység többi tagja is fájdalmat érez valamilyen testrészében. Ebből csak annyit lehet észrevenni, hogy valaki megsimítja a fejét, esetleg megütögeti a kezét, vagy egy pillanatra lehajol.*
- Furcsa... Sehol...
*Épp akarná megkönnyebbülten mondani a többieknek, hogy talán eltűntek ezek a dögök, mikor tekintete lassan az erdő felé irányul. Kicsit messzebb a fák viszont hevesen megmozdulnak. Mintha csak valami közeledne...*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-03 19:54:33
Üzenet elküldve: 2015-05-03 19:54:33
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Pénz, gazdagság, uralkodás, vér. Az ellenséges hajó aranyában látta minden földi vágyának beteljesülését. Azt még most sem tudja vajon hogyan kellett volna mindezt kiszednie a kapitány és a legénység kezei közül, de nincs az az isten amelynek kedvéért ne próbálta volna meg. Ha csak az árnyak anyja nem licitál rá a temérdek aranyra még pár ládával. És most itt van bár fogalma sincs, hogy miért, vagy épp mi módon kerülhetett ide a tengerparti homokra. Ha a nap nem égetné úgy a bőrét, még sokáig feküdne, de így ez sem adatott meg neki. Lassan feltápászkodik, majd az árnyékba húzódva összeszámlálja a társaságot. Látszólag semmiféle elv nincs az ittlétükben, próbálja megtalálni azt a pontot ami miatt éppen ők, kerültek ide, de bárhogy is próbálja, valaki mindig kilóg a sorból. Itt, van a hajó négy legjobb harcosa, és a legrosszabb, négy tiszt, és ő aki nem töltött be ilyesmit, három akit ismer és egy akit egyáltalán nem, négy vendég és egy állandó tag... Bárhogy is forgatja, nem érti, hogy a Zöld Majom vagy épp a Polip miért nincs itt a parton.
Miközben ezen gondolkozik, tép magának valami ismeretlen gyümölcsöt az egyik fa ágáról.* ~Vajon ehető?~ *A fák, a néhol hallatszó madárhangok, de még az a pár rovar is teljesen eltér attól amit a saját területén megszokott. Így valószínűleg nem a tengerparton vannak hanem ennek ez átkozott tengernek valamelyik nyomorult kis szigetén. Most pedig reménykednie kell benne, hogy a sziget lakott és az itteniek két nagyobb pofon után hajlandóak hazafuvarozni, és akkor már miért is ne alapon zsebre rak pár ékkövet vagy aranybálványt.
Amint ezen álmodozik lassacskán a kapitány is felébred, és amint az várható volt nincs épp jó hangulatban. Megvárja amíg a férfi megmosakszik és valamelyest megérti a helyzetet. Most van idő, alig kelt fel a nap és az ő fajtája köztudottan éjszaka aktív. Nevéhez hűen csak akkor jelenik meg a kapitány mögött, kezében ütemesen dobálva a furcsa gyümölcsöt mikor Ördögszem a másodtisztjét próbálja kikérdezni.* -Nem volt lázadás. *Válaszol a nőstény helyett.* -Akkor csak tiszteket dobtak volna ki. *Egy kis hatásszünettel később folytatja.* -Ahogy hajótörés sem volt. *Ekkor leporolja a homokot ruhájáról, jelezve annak szárazságát. Pár óra hánykolódás után ő is úgy nézne ki mint a Révész egykori kapitánya, ázottan tengeri növényekkel körítve.
Odadobja a gyümölcsöt a kapitány kezébe, amúgy is az élelmiszer felelős posztra pályázott.* -Tudja hol vagyunk? *Röppent utána egy költői kérdést. A válasz amit vár a "nem", ám szükség esetén más is megteszi.* -Akkor jöjjön, megmutatom. *Fejével az erdő felé biccent és a kapitányt is arra invitálja. Megint olyan mint tegnap a csáklyával, megint van egy terve amit ugyan nem akar elmondani és az egész csapatra szüksége van. Sorban végigpillant rajtuk, vajon kiből milyen reakciót sikerült kiváltania. Ha követik akkor befelé és fölfelé vezeti a csapatot. Megcélozva a sziget legmagasabb pontját.*
*Pénz, gazdagság, uralkodás, vér. Az ellenséges hajó aranyában látta minden földi vágyának beteljesülését. Azt még most sem tudja vajon hogyan kellett volna mindezt kiszednie a kapitány és a legénység kezei közül, de nincs az az isten amelynek kedvéért ne próbálta volna meg. Ha csak az árnyak anyja nem licitál rá a temérdek aranyra még pár ládával. És most itt van bár fogalma sincs, hogy miért, vagy épp mi módon kerülhetett ide a tengerparti homokra. Ha a nap nem égetné úgy a bőrét, még sokáig feküdne, de így ez sem adatott meg neki. Lassan feltápászkodik, majd az árnyékba húzódva összeszámlálja a társaságot. Látszólag semmiféle elv nincs az ittlétükben, próbálja megtalálni azt a pontot ami miatt éppen ők, kerültek ide, de bárhogy is próbálja, valaki mindig kilóg a sorból. Itt, van a hajó négy legjobb harcosa, és a legrosszabb, négy tiszt, és ő aki nem töltött be ilyesmit, három akit ismer és egy akit egyáltalán nem, négy vendég és egy állandó tag... Bárhogy is forgatja, nem érti, hogy a Zöld Majom vagy épp a Polip miért nincs itt a parton.
Miközben ezen gondolkozik, tép magának valami ismeretlen gyümölcsöt az egyik fa ágáról.* ~Vajon ehető?~ *A fák, a néhol hallatszó madárhangok, de még az a pár rovar is teljesen eltér attól amit a saját területén megszokott. Így valószínűleg nem a tengerparton vannak hanem ennek ez átkozott tengernek valamelyik nyomorult kis szigetén. Most pedig reménykednie kell benne, hogy a sziget lakott és az itteniek két nagyobb pofon után hajlandóak hazafuvarozni, és akkor már miért is ne alapon zsebre rak pár ékkövet vagy aranybálványt.
Amint ezen álmodozik lassacskán a kapitány is felébred, és amint az várható volt nincs épp jó hangulatban. Megvárja amíg a férfi megmosakszik és valamelyest megérti a helyzetet. Most van idő, alig kelt fel a nap és az ő fajtája köztudottan éjszaka aktív. Nevéhez hűen csak akkor jelenik meg a kapitány mögött, kezében ütemesen dobálva a furcsa gyümölcsöt mikor Ördögszem a másodtisztjét próbálja kikérdezni.* -Nem volt lázadás. *Válaszol a nőstény helyett.* -Akkor csak tiszteket dobtak volna ki. *Egy kis hatásszünettel később folytatja.* -Ahogy hajótörés sem volt. *Ekkor leporolja a homokot ruhájáról, jelezve annak szárazságát. Pár óra hánykolódás után ő is úgy nézne ki mint a Révész egykori kapitánya, ázottan tengeri növényekkel körítve.
Odadobja a gyümölcsöt a kapitány kezébe, amúgy is az élelmiszer felelős posztra pályázott.* -Tudja hol vagyunk? *Röppent utána egy költői kérdést. A válasz amit vár a "nem", ám szükség esetén más is megteszi.* -Akkor jöjjön, megmutatom. *Fejével az erdő felé biccent és a kapitányt is arra invitálja. Megint olyan mint tegnap a csáklyával, megint van egy terve amit ugyan nem akar elmondani és az egész csapatra szüksége van. Sorban végigpillant rajtuk, vajon kiből milyen reakciót sikerült kiváltania. Ha követik akkor befelé és fölfelé vezeti a csapatot. Megcélozva a sziget legmagasabb pontját.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:02:29
Üzenet elküldve: 2015-05-03 12:02:29
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
* A Kikötő egyre csak távolodik, míg nem teljesen eltűnik a horizonton. Időközben a nap is egyre lejjebb ér, s a legénység nagy része eszik-iszik-énekel és a többi, amit minden jó legénységen tenni szoktak.
Aztán felbukik a semmiből egy idegen hajó.
~ Itt valami nem stimmel. ~ Tűnődik, miközben kezébe kardot ránt, de a többiekkel ellentétben cska pár lépést tesz meg előre, majd mikor a tömeg átér a másik hajóra megáll és visszahelyezi szablyáját a helyére.
~ Majd meglátjuk. ~ Nincs kedve kockáztatnia az életét, ha így is úgy is nyernek az övéi, hiszen a túlerő az így is túlerő, mit sem számít az az egy szem falábú kalóz, ki az itteni oldalon marad. Ám az álom őt sem hagyja nyugodni. Nem érti mi van vagy, hogy másokat is elnyomta-e az álom, de végl úgy néz ki ő nem bírja tovább és hosszú órákra behunyja szmeét. *
//Másnap//
~ Puha... Szemcsés... ~
- Homok. * Eltart pár másodpercig, míg feldolgozza ezt, csak ezután jön rá, hogy beteljesedett, amitől az eleje óta retteg. Már megint itt. Itt, egy (jobb esetben) lakatlan szigeten, ahol az egyetlen esélyes a túlélésre az, aki minél gyorsabban kizsákmányolja a többieket, menedéket és vizet keres (és talál!).
Ha minden igaz az ő közelébe is sodródtak páran, így nem tétovázik sokat, az első dolga, hogy megnézi a többiek állapotát. Amennyiben egyikük sincs ébren (független attól, hogy élnek, vagy halnak), akkor amilyen gyorsan csak tudja elszedi tőlük a fontosabb dolgokat. Fegyverek, pénz, kötél, meg ilyesmi - szinte mindent, amit csak talál, majd gyorsan elindul beljebb a erdőbe, édesvizet keresni.
~ Most nem ismerek senkit. Ugyanaz van, mint legutóbb, csak egyedül vagyok. ~ És azt hozzá illik tenni, hogy legutóbb egyedül meghalt volna már talán az első napon... Még az aléakváltó szörnyetegek előtt, esetleg még a gennyeshátú állatok előtt is. *
* A Kikötő egyre csak távolodik, míg nem teljesen eltűnik a horizonton. Időközben a nap is egyre lejjebb ér, s a legénység nagy része eszik-iszik-énekel és a többi, amit minden jó legénységen tenni szoktak.
Aztán felbukik a semmiből egy idegen hajó.
~ Itt valami nem stimmel. ~ Tűnődik, miközben kezébe kardot ránt, de a többiekkel ellentétben cska pár lépést tesz meg előre, majd mikor a tömeg átér a másik hajóra megáll és visszahelyezi szablyáját a helyére.
~ Majd meglátjuk. ~ Nincs kedve kockáztatnia az életét, ha így is úgy is nyernek az övéi, hiszen a túlerő az így is túlerő, mit sem számít az az egy szem falábú kalóz, ki az itteni oldalon marad. Ám az álom őt sem hagyja nyugodni. Nem érti mi van vagy, hogy másokat is elnyomta-e az álom, de végl úgy néz ki ő nem bírja tovább és hosszú órákra behunyja szmeét. *
//Másnap//
~ Puha... Szemcsés... ~
- Homok. * Eltart pár másodpercig, míg feldolgozza ezt, csak ezután jön rá, hogy beteljesedett, amitől az eleje óta retteg. Már megint itt. Itt, egy (jobb esetben) lakatlan szigeten, ahol az egyetlen esélyes a túlélésre az, aki minél gyorsabban kizsákmányolja a többieket, menedéket és vizet keres (és talál!).
Ha minden igaz az ő közelébe is sodródtak páran, így nem tétovázik sokat, az első dolga, hogy megnézi a többiek állapotát. Amennyiben egyikük sincs ébren (független attól, hogy élnek, vagy halnak), akkor amilyen gyorsan csak tudja elszedi tőlük a fontosabb dolgokat. Fegyverek, pénz, kötél, meg ilyesmi - szinte mindent, amit csak talál, majd gyorsan elindul beljebb a erdőbe, édesvizet keresni.
~ Most nem ismerek senkit. Ugyanaz van, mint legutóbb, csak egyedül vagyok. ~ És azt hozzá illik tenni, hogy legutóbb egyedül meghalt volna már talán az első napon... Még az aléakváltó szörnyetegek előtt, esetleg még a gennyeshátú állatok előtt is. *
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-03 08:52:52
Üzenet elküldve: 2015-05-03 08:52:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Szellemhajó Kincse//
//A szigeten//
*Zorkter, ahogy felemeli a parton fejét, az iszappakolással borított arcával, hínáros szakállával pont úgy néz ki, mint valami mocsári szörnyeteg, ám, mivel szemébe folyik, s orrát is betömi, hamar véget vet eme nem kívánt szépítőkezelésnek.*
-Mi a szakadt vitorlavászon történt?
*Néhány lépést visszamegy a tengervízbe, hogy a már amúgy is átázott ruhájáról legalább a sarat lemossa kicsit. Szerencsére imádott kalapja nem veszett el, s kardja is az ő tulajdonát képezi még. Lassan, ahogy a tengervíz sós íze múlik szájában, egyre gyötrőbb tényként tudatosul benne, hogy nem kötött ki. Nem bizony. neki lágyan ringatózó, s lépteire nyikorgó deszkát kellene taposnia.*
-Na hol van a hajóm?!
~Talán valamelyik álnok gazember valami bódító növényt kevert az italomba, s kidobott ezen az átokverte szigeten? És ezek itt? Ők mindketten ott voltak velem. Átszálltunk a másik hajóra. Quatsera, és Yüger. Legalább nem valami félnótásokkal vetettek partra. De a zendülés bűnéért halál a megtorlás!~
*Még kissé kába fejjel felveszi kalapját, és körbe fordul, miközben egész elgondolkozva dünnyögi:*
-Jól vannak mindketten? Cserfes Másodtiszt! Jelentést kérek! A zendülők neveit, és hogy mikor cselekedték. Nem emlékszem semmire a csata közepétől.
~Jobb ha még nem említem az énekhangokat. Nem engedhetem meg, hogy megkérdőjeleződjön elmém józansága!~
Minthogy a hajót sehol sem látja, elindul a sziget belseje felé, lassan komótosan, Sietségre semmi oka, viszont szüksége lesz némi faanyagra. Jelzőtüzet kell rakni a homoksávon, hogy ha hajó jön, azt fürgén be lehessen gyújtani. Aztán nem volna ostoba dolog felderíteni a szigetet.
Ahogy Lassan szárad a szakálla, abból elkezd peregni a homok, egyenest a kabátja, s az inge alá. Ettől aztán egyre idegesebb.
//A Révészen//
*A legtöbbeket Gamald a törpe harcos torokhangú, értelmetlennek tűnő (minden bizonnyal törpe nyelvű) szakállszaggatással párosult szitkozódása kelti fel. A navigátor Lerron mégis arra ébred, hogy Hentes a hajópadlón csúnyán felrepesztett fején lévő sebből nyomja ki a duzzanatot okozó vért és egyebet. A legénység vakmerőbb része, a Kapitánnyal s az Orkok legtöbbje a tengerbe veszett. Vagy legalábbis elsodródott. Nyurga a szokásos bőbeszédűségével fejezi ki kétségbeesését:*
-Kapitány.
-Így van, oda a kapitány. *dörgöli meg apró disznószemeit Tobb.* Ám a hajó fejetlenül nem mehet tovább.
*Ezt persze hallgatás követi hosszasan, mivel javasolni senki sem tud hasznosat. Vannak akik nem elég vakmerőek hogy átvegyék az irányítást, másra meg nem szívesen bíznák életüket, és vannak, akik meg magukat ajánlanák, de sejtik, hogy mindenki más is magát tanácsolná kapitányhelyettesi posztra.*
-Legyen a fekete fickó ott! Láttátok, hogy ő vetette el az első csáklyát nem? Helyén vannak a tökei én mondom! *Erre persze mindenki merőn Haszimra bámul.* Most mi van? Kormányosunk egyben van nem? Ez a fickó meg ösztönösen tudja hogy kell csinálni! Hadd szóljon!
A hozzászólás írója (Zorkter Truvion Kapitány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.03 08:56:11
//A szigeten//
*Zorkter, ahogy felemeli a parton fejét, az iszappakolással borított arcával, hínáros szakállával pont úgy néz ki, mint valami mocsári szörnyeteg, ám, mivel szemébe folyik, s orrát is betömi, hamar véget vet eme nem kívánt szépítőkezelésnek.*
-Mi a szakadt vitorlavászon történt?
*Néhány lépést visszamegy a tengervízbe, hogy a már amúgy is átázott ruhájáról legalább a sarat lemossa kicsit. Szerencsére imádott kalapja nem veszett el, s kardja is az ő tulajdonát képezi még. Lassan, ahogy a tengervíz sós íze múlik szájában, egyre gyötrőbb tényként tudatosul benne, hogy nem kötött ki. Nem bizony. neki lágyan ringatózó, s lépteire nyikorgó deszkát kellene taposnia.*
-Na hol van a hajóm?!
~Talán valamelyik álnok gazember valami bódító növényt kevert az italomba, s kidobott ezen az átokverte szigeten? És ezek itt? Ők mindketten ott voltak velem. Átszálltunk a másik hajóra. Quatsera, és Yüger. Legalább nem valami félnótásokkal vetettek partra. De a zendülés bűnéért halál a megtorlás!~
*Még kissé kába fejjel felveszi kalapját, és körbe fordul, miközben egész elgondolkozva dünnyögi:*
-Jól vannak mindketten? Cserfes Másodtiszt! Jelentést kérek! A zendülők neveit, és hogy mikor cselekedték. Nem emlékszem semmire a csata közepétől.
~Jobb ha még nem említem az énekhangokat. Nem engedhetem meg, hogy megkérdőjeleződjön elmém józansága!~
Minthogy a hajót sehol sem látja, elindul a sziget belseje felé, lassan komótosan, Sietségre semmi oka, viszont szüksége lesz némi faanyagra. Jelzőtüzet kell rakni a homoksávon, hogy ha hajó jön, azt fürgén be lehessen gyújtani. Aztán nem volna ostoba dolog felderíteni a szigetet.
Ahogy Lassan szárad a szakálla, abból elkezd peregni a homok, egyenest a kabátja, s az inge alá. Ettől aztán egyre idegesebb.
//A Révészen//
*A legtöbbeket Gamald a törpe harcos torokhangú, értelmetlennek tűnő (minden bizonnyal törpe nyelvű) szakállszaggatással párosult szitkozódása kelti fel. A navigátor Lerron mégis arra ébred, hogy Hentes a hajópadlón csúnyán felrepesztett fején lévő sebből nyomja ki a duzzanatot okozó vért és egyebet. A legénység vakmerőbb része, a Kapitánnyal s az Orkok legtöbbje a tengerbe veszett. Vagy legalábbis elsodródott. Nyurga a szokásos bőbeszédűségével fejezi ki kétségbeesését:*
-Kapitány.
-Így van, oda a kapitány. *dörgöli meg apró disznószemeit Tobb.* Ám a hajó fejetlenül nem mehet tovább.
*Ezt persze hallgatás követi hosszasan, mivel javasolni senki sem tud hasznosat. Vannak akik nem elég vakmerőek hogy átvegyék az irányítást, másra meg nem szívesen bíznák életüket, és vannak, akik meg magukat ajánlanák, de sejtik, hogy mindenki más is magát tanácsolná kapitányhelyettesi posztra.*
-Legyen a fekete fickó ott! Láttátok, hogy ő vetette el az első csáklyát nem? Helyén vannak a tökei én mondom! *Erre persze mindenki merőn Haszimra bámul.* Most mi van? Kormányosunk egyben van nem? Ez a fickó meg ösztönösen tudja hogy kell csinálni! Hadd szóljon!
A hozzászólás írója (Zorkter Truvion Kapitány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.03 08:56:11
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-02 21:44:42
Üzenet elküldve: 2015-05-02 21:44:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Szellemhajó Kincse//
*Az est jótékony leplébe bújt csata elkezdődik, s egyik oldalról sem lehet panasz, mindenki megkapja, amire várt. Az idegen hajó legénysége ezek szerint ellenfeleket, míg a Révész ittas utazói egy hajót, melyet kifoszthatnak.
A legbátrabbak az elsők között ugranak, hogy felvegyék a harcot az ismeretlen legénységgel, akik bár látszólag keményen küzdenek, egy apró sérülést sem tudnak ejteni ellenfeleiken. Idővel ez gyanús lehet, éppúgy mint a semmiből felbukkanó hajó maga. Néhányan talán jogosan is teszik fel a kérdést, honnét kerültek elő ezek, és miért ilyen magabiztosak, mikor láthatóan létszámfölénnyel kell szembesülniük?
Erre sajnálatos módon mindenki későn fog választ kapni, ugyanis a csapdába már belesétáltak.
Hiába a szakadatlan támadás, a folyamatos nyílzápor, a fáradhatatlan, halálos kardcsapások, mikor mindez csupán ámítás!
Ugyan a Révész legénysége valóságosnak éli meg mindezt, voltaképpen egy látomással harcolnak, ám az álom azután sem ér véget, hogy a legtöbben konkrétan a tengerbe vetették magukat.
Persze azok sem ússzák meg, akik a hajó biztonságát választották, ők mit sem érzékelnek bajtársaik állapotából, küzdenek tovább, míg lágy dallamot nem kezdenek hallani. Ezt azok is érzékelhetik, akik még nem vesztették eszméletüket a hideg vízben.
A dallam kellemes és fület simogató, olyasféle, melyet az anyák énekelnek gyermekeiknek lefekvés előtt, azonnal ólom súlyúvá változtatja a szemhéjakat, s ez a legénységgel sem esik másképpen. Lassacskán mély álomba szenderülnek, és ki tudja, mi történik velük...*
//Kora hajnalban//
*A szerencsés - vagy nem - túlélők, kik elsőként kezdenek ébredezni, félhomállyal szembesülhetnek. Hajnal van, még a nap is csupán egy óra múlva fogja előbújtatni sugarait a horizonton, így túl messzire nem látni.
Az első dolog, melyet érzékelhetnek ezen kívül - no meg azon, hogy életben vannak -, az nem más, minthogy testük alatt se nem víz, de nem is a megszokott, kemény deszka van, hanem apró szemű homok. Bizony, egy szigeten ébrednek. Ki tudja, miféle hely ez, újabb illúzió-e, vagy egy valós helyszín, netán kincseket rejtő paradicsom?
Mindennek kiderítésére nem sokan maradtak. A Kapitány és négy a bátor jelentkezők közül, akik nem gyarapítják a Révész állandó legénységét. A többiek nagy része tengerbe fúlt, talán hárman, ha túlélték, ám ők egy egészen másik pontjára keveredtek a méretes szigetnek. A féllábú is hozzájuk sodródott, így az ő sorsáról nem tudhatnak a többiek.
Ami még feltűnhet a szemlélődőknek, az az ellenséges hajó és a Révész hiánya, mintha a tenger nyelte volna el őket. De vajon mi történt pontosan?
A túlélőkön múlik, hogy megadják-e magukat a kétségbeesésnek, vagy szervezetten látnak hozzá a legalapvetőbb elintézni valókhoz?*
*Az est jótékony leplébe bújt csata elkezdődik, s egyik oldalról sem lehet panasz, mindenki megkapja, amire várt. Az idegen hajó legénysége ezek szerint ellenfeleket, míg a Révész ittas utazói egy hajót, melyet kifoszthatnak.
A legbátrabbak az elsők között ugranak, hogy felvegyék a harcot az ismeretlen legénységgel, akik bár látszólag keményen küzdenek, egy apró sérülést sem tudnak ejteni ellenfeleiken. Idővel ez gyanús lehet, éppúgy mint a semmiből felbukkanó hajó maga. Néhányan talán jogosan is teszik fel a kérdést, honnét kerültek elő ezek, és miért ilyen magabiztosak, mikor láthatóan létszámfölénnyel kell szembesülniük?
Erre sajnálatos módon mindenki későn fog választ kapni, ugyanis a csapdába már belesétáltak.
Hiába a szakadatlan támadás, a folyamatos nyílzápor, a fáradhatatlan, halálos kardcsapások, mikor mindez csupán ámítás!
Ugyan a Révész legénysége valóságosnak éli meg mindezt, voltaképpen egy látomással harcolnak, ám az álom azután sem ér véget, hogy a legtöbben konkrétan a tengerbe vetették magukat.
Persze azok sem ússzák meg, akik a hajó biztonságát választották, ők mit sem érzékelnek bajtársaik állapotából, küzdenek tovább, míg lágy dallamot nem kezdenek hallani. Ezt azok is érzékelhetik, akik még nem vesztették eszméletüket a hideg vízben.
A dallam kellemes és fület simogató, olyasféle, melyet az anyák énekelnek gyermekeiknek lefekvés előtt, azonnal ólom súlyúvá változtatja a szemhéjakat, s ez a legénységgel sem esik másképpen. Lassacskán mély álomba szenderülnek, és ki tudja, mi történik velük...*
//Kora hajnalban//
*A szerencsés - vagy nem - túlélők, kik elsőként kezdenek ébredezni, félhomállyal szembesülhetnek. Hajnal van, még a nap is csupán egy óra múlva fogja előbújtatni sugarait a horizonton, így túl messzire nem látni.
Az első dolog, melyet érzékelhetnek ezen kívül - no meg azon, hogy életben vannak -, az nem más, minthogy testük alatt se nem víz, de nem is a megszokott, kemény deszka van, hanem apró szemű homok. Bizony, egy szigeten ébrednek. Ki tudja, miféle hely ez, újabb illúzió-e, vagy egy valós helyszín, netán kincseket rejtő paradicsom?
Mindennek kiderítésére nem sokan maradtak. A Kapitány és négy a bátor jelentkezők közül, akik nem gyarapítják a Révész állandó legénységét. A többiek nagy része tengerbe fúlt, talán hárman, ha túlélték, ám ők egy egészen másik pontjára keveredtek a méretes szigetnek. A féllábú is hozzájuk sodródott, így az ő sorsáról nem tudhatnak a többiek.
Ami még feltűnhet a szemlélődőknek, az az ellenséges hajó és a Révész hiánya, mintha a tenger nyelte volna el őket. De vajon mi történt pontosan?
A túlélőkön múlik, hogy megadják-e magukat a kétségbeesésnek, vagy szervezetten látnak hozzá a legalapvetőbb elintézni valókhoz?*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-02 21:39:54
Üzenet elküldve: 2015-05-02 21:39:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*A széles mosoly nem lankad az arcáról, amíg azt figyeli, ahogy a másik hajó melléjük ér. Az azon lévők hozzáállásán, és megszólalásán viszont eltűnik egy pillanatra az széles, agyaras vigyor, pusztán csak méregzöld íriszei csillannak veszedelmesen, ahogy az elenyésző létszámot vizsgálgatja a másik hajón.*
~Miért nincs még félelem?~ *Ez a felfedezés felettébb bosszantja, hisz neki is, ahogy nagy valószínűséggel barátnéjának is, inkább mások lezúzása az erőssége, és nem pedig a miértek vizsgálgatása. Annyi harcban viszont volt már része, hogy zavarja ez a fajta reakció, hisz egyáltalán nem ehhez van szokva.
Ettől függetlenül eszébe sincs ezen gondolkodni, ő harcolni akar. Mivel már így is a szélén volt, ahogy elhangzik a parancs, ő is az elsők között ragad kötelet, és nagy lendülettel már indul is. Egy valami viszont szöget ver az üstökében, de egyelőre a landolásra akar koncentrálni. Ha mázlija van, már azzal le tud szó szerint venni a lábáról valakit, és ha tényleg van olyan illető, aki a közelében van, akkor már azelőtt lendíti is a fokosát, mielőtt a lábai talajt érnek, különben van rá esély, hogy még a végén ő ugrana bele a másik pengéjébe. Bár ettől annyira nem tart, hisz melyik ember lenne akkora idióta, hogy egy ork alatt maradjon, mikor az landolni készül. Kissé nehezebbek az átlagosnál.
Akárhogy is, de a landolás után azonnal felméri, hogy ki hol van, hol vannak a potenciális célpontok, majd a hozzá legközelebbi, és legbiztosabb választással már támad is, és addig meg sem áll, amíg meg nem hallja a kapitány hangját, mikor az is érkezik. Ha éppen végzett, vagy ha nem akkor még elintézi aki az útjában van, majd a kapitány közelébe szökken.*
- Kapitány, maradnak azért néhányan a hajón? *Bök a fejével a Révész felé. Csak erre a kérdésre szeretne választ kapni, azután már ahogy tud fut is vissza tovább tombolni, és a következő áldozatra rávetnie magát, mielőtt még a többiek elhappolnák előle az összes mókát.*
*A széles mosoly nem lankad az arcáról, amíg azt figyeli, ahogy a másik hajó melléjük ér. Az azon lévők hozzáállásán, és megszólalásán viszont eltűnik egy pillanatra az széles, agyaras vigyor, pusztán csak méregzöld íriszei csillannak veszedelmesen, ahogy az elenyésző létszámot vizsgálgatja a másik hajón.*
~Miért nincs még félelem?~ *Ez a felfedezés felettébb bosszantja, hisz neki is, ahogy nagy valószínűséggel barátnéjának is, inkább mások lezúzása az erőssége, és nem pedig a miértek vizsgálgatása. Annyi harcban viszont volt már része, hogy zavarja ez a fajta reakció, hisz egyáltalán nem ehhez van szokva.
Ettől függetlenül eszébe sincs ezen gondolkodni, ő harcolni akar. Mivel már így is a szélén volt, ahogy elhangzik a parancs, ő is az elsők között ragad kötelet, és nagy lendülettel már indul is. Egy valami viszont szöget ver az üstökében, de egyelőre a landolásra akar koncentrálni. Ha mázlija van, már azzal le tud szó szerint venni a lábáról valakit, és ha tényleg van olyan illető, aki a közelében van, akkor már azelőtt lendíti is a fokosát, mielőtt a lábai talajt érnek, különben van rá esély, hogy még a végén ő ugrana bele a másik pengéjébe. Bár ettől annyira nem tart, hisz melyik ember lenne akkora idióta, hogy egy ork alatt maradjon, mikor az landolni készül. Kissé nehezebbek az átlagosnál.
Akárhogy is, de a landolás után azonnal felméri, hogy ki hol van, hol vannak a potenciális célpontok, majd a hozzá legközelebbi, és legbiztosabb választással már támad is, és addig meg sem áll, amíg meg nem hallja a kapitány hangját, mikor az is érkezik. Ha éppen végzett, vagy ha nem akkor még elintézi aki az útjában van, majd a kapitány közelébe szökken.*
- Kapitány, maradnak azért néhányan a hajón? *Bök a fejével a Révész felé. Csak erre a kérdésre szeretne választ kapni, azután már ahogy tud fut is vissza tovább tombolni, és a következő áldozatra rávetnie magát, mielőtt még a többiek elhappolnák előle az összes mókát.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-01 21:30:05
Üzenet elküldve: 2015-05-01 21:30:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Reknar a kormányt megragadva stabilan vezeti a Révészt a másik hajó felé de furcsállja, hogy az a hajó meg sem próbálja kikerülni őket. Mikor Reknar elég közelre viszi a hajót régi ismerőse Plevaen már dobja is át a csáklyát, hogy minél hamarabb indulhasson a fosztogatás. Ezen meg se lepődik, mert a kis idő alatt amíg együtt utaztak megismerte annyira, hogy tudja mennyire kapzsi. Mikor a két hajó rendesen összekapcsolódott, hogy egy nagy véres csatateret hozzon létre a kisebb hajó legénysége nem csak, hogy teljesen fel vannak készülve a csatára hanem még ösztönzik is a sok részeg matrózt a támadásra.*
~Itt valami nagyon nem stimmel. Kik lehetnek ezek?~ *Kérdi ugyanazt Ragomirt amin Reknar is elgondolkozott.*
~Talán egy másik kalózhajó?~ *Válaszolja meg a kérdést Orek egy másik kérdéssel.*
-Lehetséges. *Mondja Reknar.*
*Ameddig hárman beszélgetnek a csata elkezdődik és emiatt elgondolkoznak azon, hogy mit kellene tenniük mert harci tapasztalatuk nincsen viszont ha semmit nem tesznek a kapitány rosszabb büntetéseket szabhat ki rájuk mint akármi amit a másik hajón lévők tehetnek vele. Végül miközben a harcot és az esélyeiket elemzi észreveszi, hogy Plevaen felkelt és már a másik hajón lévőket nyilazza. Se Reknar se Ragomir vagy Orek nincs jó célzása de még így is jobb ötletnek tartja mint bent lenni a harc közepén. Az ötletét követve Reknar felkap egy íjat és Plevaen mellé megy, hogy az ő hordónyi nyilát használja és nem mellesleg nagyobb biztonságban is van egy olyan profi mellett mint ő.*
-Üdv Plevaen Kadar. Nem hittem, hogy ilyen hamar találkozunk pláne nem ilyen körülmények között. *Üdvözli őt miközben előkészíti az íját és a nyilakat a harcra. Egy pillanatra viszont elgondolkozik, hogy honnan tudhatta a nevét ha álnéven ismerte meg, de hamar eszébe jut a talizmánnal és Orekkel történtek mielőtt elváltak volna. Miután újra teljesen a harcra koncentrál elkezdi nyilazni a másik hajó embereit. A különbség közte és Plevaen között eléggé kitűnik hiszen Reknar soha nem tanult komolyan íjászkodni és emiatt sokkal lassabban lő és kevesebb embert talál el, bár azért vigyáz nehogy véletlenül a Révész egyik matrózát lője le.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.01 22:06:41, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elgépelések.
*Reknar a kormányt megragadva stabilan vezeti a Révészt a másik hajó felé de furcsállja, hogy az a hajó meg sem próbálja kikerülni őket. Mikor Reknar elég közelre viszi a hajót régi ismerőse Plevaen már dobja is át a csáklyát, hogy minél hamarabb indulhasson a fosztogatás. Ezen meg se lepődik, mert a kis idő alatt amíg együtt utaztak megismerte annyira, hogy tudja mennyire kapzsi. Mikor a két hajó rendesen összekapcsolódott, hogy egy nagy véres csatateret hozzon létre a kisebb hajó legénysége nem csak, hogy teljesen fel vannak készülve a csatára hanem még ösztönzik is a sok részeg matrózt a támadásra.*
~Itt valami nagyon nem stimmel. Kik lehetnek ezek?~ *Kérdi ugyanazt Ragomirt amin Reknar is elgondolkozott.*
~Talán egy másik kalózhajó?~ *Válaszolja meg a kérdést Orek egy másik kérdéssel.*
-Lehetséges. *Mondja Reknar.*
*Ameddig hárman beszélgetnek a csata elkezdődik és emiatt elgondolkoznak azon, hogy mit kellene tenniük mert harci tapasztalatuk nincsen viszont ha semmit nem tesznek a kapitány rosszabb büntetéseket szabhat ki rájuk mint akármi amit a másik hajón lévők tehetnek vele. Végül miközben a harcot és az esélyeiket elemzi észreveszi, hogy Plevaen felkelt és már a másik hajón lévőket nyilazza. Se Reknar se Ragomir vagy Orek nincs jó célzása de még így is jobb ötletnek tartja mint bent lenni a harc közepén. Az ötletét követve Reknar felkap egy íjat és Plevaen mellé megy, hogy az ő hordónyi nyilát használja és nem mellesleg nagyobb biztonságban is van egy olyan profi mellett mint ő.*
-Üdv Plevaen Kadar. Nem hittem, hogy ilyen hamar találkozunk pláne nem ilyen körülmények között. *Üdvözli őt miközben előkészíti az íját és a nyilakat a harcra. Egy pillanatra viszont elgondolkozik, hogy honnan tudhatta a nevét ha álnéven ismerte meg, de hamar eszébe jut a talizmánnal és Orekkel történtek mielőtt elváltak volna. Miután újra teljesen a harcra koncentrál elkezdi nyilazni a másik hajó embereit. A különbség közte és Plevaen között eléggé kitűnik hiszen Reknar soha nem tanult komolyan íjászkodni és emiatt sokkal lassabban lő és kevesebb embert talál el, bár azért vigyáz nehogy véletlenül a Révész egyik matrózát lője le.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.01 22:06:41, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elgépelések.
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-01 21:05:55
Üzenet elküldve: 2015-05-01 21:05:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*A Révész szaggatja a fehér fejű hullámokat, ahogy a másik mellé kanyarodik. Férfiak, köztük a korábbról ismert Sai is, megcsáklyázzák a zsákmányt, többen pallót fektetnek a két tenger járó közé, orkok repkednek köteleken át. Cserfes, ha több sütnivalója lenne, talán elgondolkodna rajta, hogy a másik hajó miért siklott ily szépen melléjük, de akármennyire is tanultabb vad társainál, ő csak egy ork, egy zöldbőrű gyilkoló és kitűnő piás, nem érhet fel az elfek szelleméhez. Így csupán egy rossz érzés keríti hatalmába, amit az ő hazájában, az ő nyelvén úgy emlegetnek „shume”, az a nyomasztó, torokszorító, gyomor csavaró érzés, mely azt hivatott közölni vele, hogy ez túl könnyű, valami nincs itt rendben.
Szemének villogásában és ajkának vonalában kivehető a gyanú, de elméje nem fogja fel a helyzetet. Magasba emeli pallosát, s kezével is vezényelni kezd, kiengedve azt a dübörgő, fülszaggató, igazi vad ork hangját.*
-Harcosok! Jobbról tereljétek a férgeket! Testvéreim! Balról kerüljetek! Hajtsátok a vízbe őket! A fedélzeten maradjatok, és tűnjetek az utamból! *Közben megindul az egyik pallón át gyorsított léptekkel, aki elébe kerül vagy kardal, vagy ököllel, lábbal hárítja útjából a tengeri fenevadak közé.*
-Sai! *Nem tekint hátra, tudja, hogy ott van valahol a fekete elf, azt is tudja, hogy szó nélkül is hagyhatná, de harcra került a sor, s küzdelem alatt bármi megtörténhet, ha egyszer a vér az agyaráról fog csordulni, nem fog tudni józanul gondolkodni.*
-Sai, számítok rád! Ne hagyj életben egyet sem! *Ekkor indul tova a pallón, hogy belevesse magát a csatába. Megindul felé egy dupla pengét forgató mihaszna ember, akit rövid küzdelem után igyekszik ketté vágni. Ezek után elmerül a káoszba és amerre élő embert lát, azt öli, nem számít immár neki ki barát s ki ellenség. Figyelmeztette őket, hogy ne álljanak elé, mert meghalnak, ha úgy adódik, s reméli, van ennyi eszük.*
*A Révész szaggatja a fehér fejű hullámokat, ahogy a másik mellé kanyarodik. Férfiak, köztük a korábbról ismert Sai is, megcsáklyázzák a zsákmányt, többen pallót fektetnek a két tenger járó közé, orkok repkednek köteleken át. Cserfes, ha több sütnivalója lenne, talán elgondolkodna rajta, hogy a másik hajó miért siklott ily szépen melléjük, de akármennyire is tanultabb vad társainál, ő csak egy ork, egy zöldbőrű gyilkoló és kitűnő piás, nem érhet fel az elfek szelleméhez. Így csupán egy rossz érzés keríti hatalmába, amit az ő hazájában, az ő nyelvén úgy emlegetnek „shume”, az a nyomasztó, torokszorító, gyomor csavaró érzés, mely azt hivatott közölni vele, hogy ez túl könnyű, valami nincs itt rendben.
Szemének villogásában és ajkának vonalában kivehető a gyanú, de elméje nem fogja fel a helyzetet. Magasba emeli pallosát, s kezével is vezényelni kezd, kiengedve azt a dübörgő, fülszaggató, igazi vad ork hangját.*
-Harcosok! Jobbról tereljétek a férgeket! Testvéreim! Balról kerüljetek! Hajtsátok a vízbe őket! A fedélzeten maradjatok, és tűnjetek az utamból! *Közben megindul az egyik pallón át gyorsított léptekkel, aki elébe kerül vagy kardal, vagy ököllel, lábbal hárítja útjából a tengeri fenevadak közé.*
-Sai! *Nem tekint hátra, tudja, hogy ott van valahol a fekete elf, azt is tudja, hogy szó nélkül is hagyhatná, de harcra került a sor, s küzdelem alatt bármi megtörténhet, ha egyszer a vér az agyaráról fog csordulni, nem fog tudni józanul gondolkodni.*
-Sai, számítok rád! Ne hagyj életben egyet sem! *Ekkor indul tova a pallón, hogy belevesse magát a csatába. Megindul felé egy dupla pengét forgató mihaszna ember, akit rövid küzdelem után igyekszik ketté vágni. Ezek után elmerül a káoszba és amerre élő embert lát, azt öli, nem számít immár neki ki barát s ki ellenség. Figyelmeztette őket, hogy ne álljanak elé, mert meghalnak, ha úgy adódik, s reméli, van ennyi eszük.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-05-01 15:41:41
Üzenet elküldve: 2015-05-01 15:41:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Agyar kapitány kincse //
* Mind az út, mind a beszélgetés folytatódik, és a kapitány szavai ismét Saun elemébe vágnak. *
- Igazából, így is a családot választottam. -
* Kezdi elgondolkodva a férfi. *
- Apám rajongva szerette a várost. Csak a családját szerette jobban. -
* Mondja mosolyogva. *
- Így, amikor az őrszolgálatot választottam, elégedett volt, hisz tudta, hogy egy férfi acéllal tudja a legjobban szolgálni a városát. -
* Néz a másik szemébe, figyelve annak reakcióit. De a kapitány ismét témát vált. *
- Koboldnak lenni? -
* Lepődik meg a kérdésen, de igyekszik őszintén válaszolni. *
- Ijesztő, mégis érdekes. Ijesztő, hisz féltem, hogy elveszítem önmagamat, mégis érdekes, hisz új képességeket kaptam. Mint a kobold nyelv ismerete. -
* Meséli beleéléssel. Időközben a hajó fedépzetén elkezdik felszolgálni az ennivalót, amit Saun örömmel fogad el, mert egyrészt igen finom, másrészt mert igencsak megéhezett az úton. *
- Remek a szakács, köszönöm. -
* Mondja a kapitánynak, majd nekiáll, hogy élesre fenje kardját, tőrét. *
- Gondolom lassan ideje felkészülni. Ezeken a lényeken kívül van még valami, amire számítani kell? -
* Kérdezi, miközben visszalöki kardját a hüvelyébe. Hamarosan elérik a szigetet, s megjön az indulási parancs is. Mindenki olajozottan végzi a dolgát, s a csapat hamarosan már a homokos parton áll. A kapitány egy gyors körültekintés után elrendeli a terület átvizsgálását. Saun természetesen vele tart, így hallja a figyelmeztetést. *
- Még nem tudom, mit kellene, vagy mit fogok érezni, de mindenképp szólok. Az biztos, hogy itt valami bűzlik. Ezt már most érzem. -
* Bólint egy nagyot, s meglazítja kardját a hüvelyében, úgy követi Muhart. *
* Mind az út, mind a beszélgetés folytatódik, és a kapitány szavai ismét Saun elemébe vágnak. *
- Igazából, így is a családot választottam. -
* Kezdi elgondolkodva a férfi. *
- Apám rajongva szerette a várost. Csak a családját szerette jobban. -
* Mondja mosolyogva. *
- Így, amikor az őrszolgálatot választottam, elégedett volt, hisz tudta, hogy egy férfi acéllal tudja a legjobban szolgálni a városát. -
* Néz a másik szemébe, figyelve annak reakcióit. De a kapitány ismét témát vált. *
- Koboldnak lenni? -
* Lepődik meg a kérdésen, de igyekszik őszintén válaszolni. *
- Ijesztő, mégis érdekes. Ijesztő, hisz féltem, hogy elveszítem önmagamat, mégis érdekes, hisz új képességeket kaptam. Mint a kobold nyelv ismerete. -
* Meséli beleéléssel. Időközben a hajó fedépzetén elkezdik felszolgálni az ennivalót, amit Saun örömmel fogad el, mert egyrészt igen finom, másrészt mert igencsak megéhezett az úton. *
- Remek a szakács, köszönöm. -
* Mondja a kapitánynak, majd nekiáll, hogy élesre fenje kardját, tőrét. *
- Gondolom lassan ideje felkészülni. Ezeken a lényeken kívül van még valami, amire számítani kell? -
* Kérdezi, miközben visszalöki kardját a hüvelyébe. Hamarosan elérik a szigetet, s megjön az indulási parancs is. Mindenki olajozottan végzi a dolgát, s a csapat hamarosan már a homokos parton áll. A kapitány egy gyors körültekintés után elrendeli a terület átvizsgálását. Saun természetesen vele tart, így hallja a figyelmeztetést. *
- Még nem tudom, mit kellene, vagy mit fogok érezni, de mindenképp szólok. Az biztos, hogy itt valami bűzlik. Ezt már most érzem. -
* Bólint egy nagyot, s meglazítja kardját a hüvelyében, úgy követi Muhart. *
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-30 21:07:20
Üzenet elküldve: 2015-04-30 21:07:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*A kampót és a kötelet sikerül átvetnie a másik hajóra. Majd a forgástól megszédülve hátrébb tántorodik és amíg a már lepakolt vacsoraasztalra támaszkodva megpróbálja összeszedni magát addig a zöld népségre bízza az ügyet.* -Na húzhatjátok. *Parancsolgatni nincs joga és tudja úgyis ez lesz, de szükségét érzi, hogy a kötél átadását egyértelműsítse. A legénység mégsem az Artheniori levegőtemplom éltanulóiból került ki. Amit viszont furcsáll az a már közelebb ért bárka viselkedése. Kötelek ide vagy oda az az izé úgy jött oda melléjük mintha direkt ki akarná raboltatni magát.
Ebből a saját terepén nem csinálna gondot, de ott bőven elég egyetlen torkot elvágnia és ha valami kellemetlen jut birtokába azt rásózni az első járókelőre, kifizetni vele egy szajhát vagy elküldeni ajándékba a Thargoddaroknak. Viszont egy egész szemben álló legénység temérdek nyakkal rendelkezik ami igencsak megnehezíti a dolgát, ráadásul ha a hajó szerez be valami kellemetlent attól nem szabadulhat meg csak úgy. Ehhez még hozzájön az ellenfelek taktikája ami már neki lenne kínos ha az a bizonyos vészharang nem csilingelne ismét a fülében.
Nagy dilemma. Átmenni nem mer, de ha nem mutat fel valamit a kapitány mindkét hajó alatt áthúzatja. Vagyis ha fedezi a csapatot akkor nagyon jó munkát kell végeznie, ami a legtöbb tengerész életben maradásával járna. Elhúzza a száját mert nem tetszik neki ez az ötlet.* ~Na jó, most az egyszer jó munkát végzek.~ *Azzal fölkapja az egyik nyilakkal teli hordót és a korláthoz megy aminek magassága miatt remekül ráláthat és rálőhet az ellenségre, ott lerakja a hordót aztán marokra fog egy adag nyílvesszőt, elküldi, megint marokra fog egy adagot, megint elküldi. Elsősorban a másik fél íjászait sorozza, nehogy esetleg visszalőjenek. Másodsorban persze igyekszik életben tartani Yügert és Reknart mint azt a kettőt akikre esetleg számíthat ha megszorul rajta a hurok. Az orkot nem igazán félti, hagyja hadd játsszon, de rajta tartja a szemét nehogy egy aljasabb fickó hátulról levágja. Reknarra már komolyabb gondot fordít, hiszen még mindig az adósa.*
~Kétszeres túlerő.~ *Suttogja magában csalódottan.* ~Amúgy se rokkantak volna bele. Akkor már végezzünk gyorsan.~
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.30 21:09:16
*A kampót és a kötelet sikerül átvetnie a másik hajóra. Majd a forgástól megszédülve hátrébb tántorodik és amíg a már lepakolt vacsoraasztalra támaszkodva megpróbálja összeszedni magát addig a zöld népségre bízza az ügyet.* -Na húzhatjátok. *Parancsolgatni nincs joga és tudja úgyis ez lesz, de szükségét érzi, hogy a kötél átadását egyértelműsítse. A legénység mégsem az Artheniori levegőtemplom éltanulóiból került ki. Amit viszont furcsáll az a már közelebb ért bárka viselkedése. Kötelek ide vagy oda az az izé úgy jött oda melléjük mintha direkt ki akarná raboltatni magát.
Ebből a saját terepén nem csinálna gondot, de ott bőven elég egyetlen torkot elvágnia és ha valami kellemetlen jut birtokába azt rásózni az első járókelőre, kifizetni vele egy szajhát vagy elküldeni ajándékba a Thargoddaroknak. Viszont egy egész szemben álló legénység temérdek nyakkal rendelkezik ami igencsak megnehezíti a dolgát, ráadásul ha a hajó szerez be valami kellemetlent attól nem szabadulhat meg csak úgy. Ehhez még hozzájön az ellenfelek taktikája ami már neki lenne kínos ha az a bizonyos vészharang nem csilingelne ismét a fülében.
Nagy dilemma. Átmenni nem mer, de ha nem mutat fel valamit a kapitány mindkét hajó alatt áthúzatja. Vagyis ha fedezi a csapatot akkor nagyon jó munkát kell végeznie, ami a legtöbb tengerész életben maradásával járna. Elhúzza a száját mert nem tetszik neki ez az ötlet.* ~Na jó, most az egyszer jó munkát végzek.~ *Azzal fölkapja az egyik nyilakkal teli hordót és a korláthoz megy aminek magassága miatt remekül ráláthat és rálőhet az ellenségre, ott lerakja a hordót aztán marokra fog egy adag nyílvesszőt, elküldi, megint marokra fog egy adagot, megint elküldi. Elsősorban a másik fél íjászait sorozza, nehogy esetleg visszalőjenek. Másodsorban persze igyekszik életben tartani Yügert és Reknart mint azt a kettőt akikre esetleg számíthat ha megszorul rajta a hurok. Az orkot nem igazán félti, hagyja hadd játsszon, de rajta tartja a szemét nehogy egy aljasabb fickó hátulról levágja. Reknarra már komolyabb gondot fordít, hiszen még mindig az adósa.*
~Kétszeres túlerő.~ *Suttogja magában csalódottan.* ~Amúgy se rokkantak volna bele. Akkor már végezzünk gyorsan.~
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.30 21:09:16
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-30 18:46:18
Üzenet elküldve: 2015-04-30 18:46:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Szellemhajó Kincse//
*Végre mindenki harcra készen áll. Bár a legénység induláshoz képest mínusz két fővel van már most. Hosszú másodpercek múlnak míg a két hajó egymás mellé ér teljesen, s megkezdődhet a csata. Előnyt nyújt számukra, hogy a Révész nem csak hosszabb, ám a fedélzete is magasabban van. Még hátratekint egyszer a Kapitány.*
~Jól van Kaszás. Helyeden vagy, tartsd a kicsikét! És most kezdődhet a móka. Vajon ha összeakadtak a hajók, beleveted magad a forgatagba?~
*Alig hogy idejut gondolatmenetében Lidérc félre löki egyik emberét, kikapva kezéből a csáklyát, s nemcsak vissza nem veszi tőle az illető, még a többi is helyet ad neki, hiszen terve látszik eszelős vigyorán.*
~Ez a hozzáállás kell ide! Feltüzeli a kalózok kapzsi szívét!~
*Pleaven őrülten körbefordul, majd elveti a horgas vasat, melyet még reptében hangzavar követ. Mikor megakad Senki a legénységben nem bújik ki a bőréből. A törpék pallókat fektetnek át a másik hajóig, hogy megállíthatatlan erőgépként áttolakodjanak rajtuk. Eközben az ellenség kutyává alacsonyítja fenyegető kiáltásaiban a Révész legénységét. Amitől Zorkter vérszemet kap.*
-Igen Kutyák! Menjetek! Tépjétek szét a patkányokat!
*Zöld bőrű izomkolosszusok barbár származásukhoz híven köteleken lendülnek át türelmetlenül, vagy csak átvetik magukat az alacsonyabb hajóra, s rögtön az első nyílzápor után érnek földet. Kezeikben szablyák, fejszék, bunkók, és kaszálnak is maguk körül üvöltve. Élükön ott tombol Wrengal.*
-Adjatok nekik!
*Nem csak hangját ereszti el a Kapitány, de haragját is. Maga is kötélt ragad, s átlendül, hogy harcba szálljon, hiszen sok eset van mikor a kapitánynak illik utoljára elhagyni a fedélzetet, ám a csata tipikusan nem ez. Mindamellett még ha megvadult csőcselékként is indul neki a kalózcsapat, nem kell ezzel foglalkoznia, hiszen ott a másodtiszt. Cserfes majd kiad parancsokat, ha fontosnak véli. Míg nincs baj, Ördögszem régi önmaga lehet, Kalóz aki csak a saját életéért felel. Landolás után büszkén kihúzza magát és torokhangon hörögve csap le az első útjába akadó szerencsétlen ellenfélre.*
-Hárrr! Milyen érzés patkánynak lenni veszett kutyáktól övezve?!
*Mikor van egy szusszanásnyi ideje azért minden vörös köd ellenére odapillant az új tagokra, ki az aki kitünteti magát a csatában, s ki az aki nem is érdemel részt, osztozásnál.*
*Végre mindenki harcra készen áll. Bár a legénység induláshoz képest mínusz két fővel van már most. Hosszú másodpercek múlnak míg a két hajó egymás mellé ér teljesen, s megkezdődhet a csata. Előnyt nyújt számukra, hogy a Révész nem csak hosszabb, ám a fedélzete is magasabban van. Még hátratekint egyszer a Kapitány.*
~Jól van Kaszás. Helyeden vagy, tartsd a kicsikét! És most kezdődhet a móka. Vajon ha összeakadtak a hajók, beleveted magad a forgatagba?~
*Alig hogy idejut gondolatmenetében Lidérc félre löki egyik emberét, kikapva kezéből a csáklyát, s nemcsak vissza nem veszi tőle az illető, még a többi is helyet ad neki, hiszen terve látszik eszelős vigyorán.*
~Ez a hozzáállás kell ide! Feltüzeli a kalózok kapzsi szívét!~
*Pleaven őrülten körbefordul, majd elveti a horgas vasat, melyet még reptében hangzavar követ. Mikor megakad Senki a legénységben nem bújik ki a bőréből. A törpék pallókat fektetnek át a másik hajóig, hogy megállíthatatlan erőgépként áttolakodjanak rajtuk. Eközben az ellenség kutyává alacsonyítja fenyegető kiáltásaiban a Révész legénységét. Amitől Zorkter vérszemet kap.*
-Igen Kutyák! Menjetek! Tépjétek szét a patkányokat!
*Zöld bőrű izomkolosszusok barbár származásukhoz híven köteleken lendülnek át türelmetlenül, vagy csak átvetik magukat az alacsonyabb hajóra, s rögtön az első nyílzápor után érnek földet. Kezeikben szablyák, fejszék, bunkók, és kaszálnak is maguk körül üvöltve. Élükön ott tombol Wrengal.*
-Adjatok nekik!
*Nem csak hangját ereszti el a Kapitány, de haragját is. Maga is kötélt ragad, s átlendül, hogy harcba szálljon, hiszen sok eset van mikor a kapitánynak illik utoljára elhagyni a fedélzetet, ám a csata tipikusan nem ez. Mindamellett még ha megvadult csőcselékként is indul neki a kalózcsapat, nem kell ezzel foglalkoznia, hiszen ott a másodtiszt. Cserfes majd kiad parancsokat, ha fontosnak véli. Míg nincs baj, Ördögszem régi önmaga lehet, Kalóz aki csak a saját életéért felel. Landolás után büszkén kihúzza magát és torokhangon hörögve csap le az első útjába akadó szerencsétlen ellenfélre.*
-Hárrr! Milyen érzés patkánynak lenni veszett kutyáktól övezve?!
*Mikor van egy szusszanásnyi ideje azért minden vörös köd ellenére odapillant az új tagokra, ki az aki kitünteti magát a csatában, s ki az aki nem is érdemel részt, osztozásnál.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-29 23:12:39
Üzenet elküldve: 2015-04-29 23:12:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Szellemhajó Kincse//
*Ha a korábbi felhők nem is, az idegen hajó hirtelen felbukkanása mindenkinek kellőképpen felborzolja a kedélyeit, így roham tempóban indul meg a készülődés az esetleges csatározásra. Ráadásul a másik hajónak láthatóan nincs ideje kitérni, túl közel kerültek, persze megeshet, hogy szándékkal horgonyoznak be végül a Révész mellé.
A kisebb hajóhoz kisebb legénység is tartozik, ám a mindenféle népekből összeverődött körülbelül hetven fő kard rántva, és hasonló felkészültségben várja a támadást, mint a Révész legénysége.
Viszont nem kezdeményeznek, nem úgy tűnik, hogy van hajlandóságuk a másik hajó bevevésére, noha egy kissé furcsa taktikának is fel lehet fogni a mozdulatlanságukat.*
- Gyertek kutyáák!!! *Üvöltözik a Kapitánynak és embereinek, feltéve, ha szükség van erre, hiszen a nagy harci kedvben könnyen előfordulhat, hogy a Révész legénysége azon momentumban támadásnak indul, ahogy egymás oldalát simítja a két vízi csoda.*
*Ha a korábbi felhők nem is, az idegen hajó hirtelen felbukkanása mindenkinek kellőképpen felborzolja a kedélyeit, így roham tempóban indul meg a készülődés az esetleges csatározásra. Ráadásul a másik hajónak láthatóan nincs ideje kitérni, túl közel kerültek, persze megeshet, hogy szándékkal horgonyoznak be végül a Révész mellé.
A kisebb hajóhoz kisebb legénység is tartozik, ám a mindenféle népekből összeverődött körülbelül hetven fő kard rántva, és hasonló felkészültségben várja a támadást, mint a Révész legénysége.
Viszont nem kezdeményeznek, nem úgy tűnik, hogy van hajlandóságuk a másik hajó bevevésére, noha egy kissé furcsa taktikának is fel lehet fogni a mozdulatlanságukat.*
- Gyertek kutyáák!!! *Üvöltözik a Kapitánynak és embereinek, feltéve, ha szükség van erre, hiszen a nagy harci kedvben könnyen előfordulhat, hogy a Révész legénysége azon momentumban támadásnak indul, ahogy egymás oldalát simítja a két vízi csoda.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-29 19:23:01
Üzenet elküldve: 2015-04-29 19:23:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*A Kötélkarú húzásán jót derül. Ma nem nagyon van szerencséje a zöld meláknak, először tőle kap egy jobbost, most meg ez az ember vakítja meg majdnem félig. Szimpatikusnak találja a Kötélkarú húzásait, bár ő maga nem kívánna élni ezzel a módszerrel. Valahogy az öklöst és a rúgást jobban a stílusának tartja. Arra nem számít, hogy ismét bevetné ugyanazt, ráadásul egy nősténnyel szemben, szóval Yüger ettől biztonságban van, de egyszer azért jó volt látni.
A széles mosoly a szemkinyomás felhozása után egy pillanatig sem tűnik el az arcáról, jókedvűen várja a párbaj kezdetét, legalábbis addig, amíg a kapitány fel nem veti az ötletét, amitől egy pillanatra elhalványodik az a mosoly, és meglepetten kapja a neve hallatára a hang irányába a fejét. Nem mintha zavarná az ötlet, sőt, éppen ellenkezőleg, viszont ezt az egy játékot még végig szerette volna nézni, hogy tényleg teljesen képben legyen a játékot illetően.
Ahogy még hangzavar is támad, egy nagy sóhajjal, ismét elmosolyodva lép közelebb az asztalhoz, várva, hogy a Kötélkarú átadja-e neki a helyét. Viszont alig tesz meg egy lépést, ismét valaki magára vonja a figyelmet egy olyan mondandóval, ami már véget is vet a játéknak, mielőtt az elkezdődne. Sebaj, bunyózni, ahol még a fegyvereit is használhatja, még mindig jobban szeret, mint szkanderezni.
Ahogy odasétál, hogy ő is szemügyre vegye a hajót, és ahogy már buzdítják is őket a harcra, szélesen elmosolyodik, kivillantva agyarait, ahogy méregzöld íriszei veszedelmesen csillannak.*
~Ork pia, jó kaja és most egy jó kis bunyó levezetésnek… Na ez való az orknak és nem a város!~ *Amikor a kikötő felé vette unalmában az irányt, még csak remélni se remélte, hogy végül ennyire eseménydús lesz ez a nap.*
*A Kötélkarú húzásán jót derül. Ma nem nagyon van szerencséje a zöld meláknak, először tőle kap egy jobbost, most meg ez az ember vakítja meg majdnem félig. Szimpatikusnak találja a Kötélkarú húzásait, bár ő maga nem kívánna élni ezzel a módszerrel. Valahogy az öklöst és a rúgást jobban a stílusának tartja. Arra nem számít, hogy ismét bevetné ugyanazt, ráadásul egy nősténnyel szemben, szóval Yüger ettől biztonságban van, de egyszer azért jó volt látni.
A széles mosoly a szemkinyomás felhozása után egy pillanatig sem tűnik el az arcáról, jókedvűen várja a párbaj kezdetét, legalábbis addig, amíg a kapitány fel nem veti az ötletét, amitől egy pillanatra elhalványodik az a mosoly, és meglepetten kapja a neve hallatára a hang irányába a fejét. Nem mintha zavarná az ötlet, sőt, éppen ellenkezőleg, viszont ezt az egy játékot még végig szerette volna nézni, hogy tényleg teljesen képben legyen a játékot illetően.
Ahogy még hangzavar is támad, egy nagy sóhajjal, ismét elmosolyodva lép közelebb az asztalhoz, várva, hogy a Kötélkarú átadja-e neki a helyét. Viszont alig tesz meg egy lépést, ismét valaki magára vonja a figyelmet egy olyan mondandóval, ami már véget is vet a játéknak, mielőtt az elkezdődne. Sebaj, bunyózni, ahol még a fegyvereit is használhatja, még mindig jobban szeret, mint szkanderezni.
Ahogy odasétál, hogy ő is szemügyre vegye a hajót, és ahogy már buzdítják is őket a harcra, szélesen elmosolyodik, kivillantva agyarait, ahogy méregzöld íriszei veszedelmesen csillannak.*
~Ork pia, jó kaja és most egy jó kis bunyó levezetésnek… Na ez való az orknak és nem a város!~ *Amikor a kikötő felé vette unalmában az irányt, még csak remélni se remélte, hogy végül ennyire eseménydús lesz ez a nap.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-29 17:03:04
Üzenet elküldve: 2015-04-29 17:03:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Agyar kapitány kincse //
- Hogy-hogy a várost választottad a véreid helyett?
*Kíváncsi tekintete Saunét keresi, persze hangja számonkérő, hiszen tudja jól, hogy az ember nem tudja megválogatni a családját, s egyáltalán nem mennek mindenhol olyan csodálatosan a dolgok.*
- Mondd csak, Fiam, milyen érzés volt kobold képében járni?
*Bár van mágusuk, s igen sok mindent átélt már a Kapitány, de ilyesmihez nem volt szerencséje. Nem is tudja eldönteni, hogy átok, avagy áldás volt a vadász részére, ő maga minden bizonnyal jó tapasztalatokkal gazdagodott volna.
A hajó eléggé gyorsan siklik a vízen, ennek ellenére mégsem érnek oda túlságosan gyorsan a szigethez. Míg telik az idő, többször ételt szolgálnak fel, mint például sült, fűszeres halat, avagy szarvaspörköltet, melyből Saun bátran vehet, amennyit csak akar. Olykor megjelenik a rumos korsó is, a vadász kezébe pedig előszeretettel nyomják bele, hadd öntsön fel egy kicsit a garatra a többi matróz, s a Kapitány társaságában. Az út tehát kellemesen telik, lágyan süt a nap, s a legénység is mintha köreibe fogadta volna a férfit.
Talán másnap reggelre virradóan pillanthatják meg a távolból a kicsiny szigetet. Mindenki hamar a hajó oldalához siet, hogy szemügyre vegye a lényeket, viszont szokatlan módon egyet sem látnak a parton, ami persze még nem jelenti azt, hogy a fák tengerében nem bújnak meg.*
- Mikor legutóbb erre jártunk, hemzsegtek a parton is. *ekkor a kormányos felé kiált* Indulunk!
*Azzal a társaság ledobja a horgonyt, majd utána a csónakokat, s a legénység nagy része megindul a part felé. Mindenkinél fegyver lapul, hol szablya, hol tőr, hogy egyszerű kard, némelyiknél mérgezett nyíl, illetve dobótőr is pihen. Nagyjából tíz perc evezés kell, hogy elérjék a helyet, s hamarosan a csónakok fennakadnak a homokon, majd kiszáll a bagázs, s először csak némán megállnak a homokban, s fürkészik az erdőt, melynek lombkoronáját hevesen tépdesi a tengeri szél. Az erdő mögött egy kisebb hegy, vagy inkább sziklás emelkedő helyezkedik el.*
- Érdekes. *simítja meg állát, mikor semmit sem fedez fel* Előbb a partot fésüljük át, nyomás!
*Azzal a társaság kettéválik, egyik jobbra, másik pedig balra indul meg. Saun természetesen a Kapitánnyal tarthat.*
- Tehát jóval nagyobbak, mint mi, kékes szárnyas dögök. *ekkor közelebb hajol Saunhoz* Ha érzel bármit furcsát, esetleg látsz valami szokatlan, azonnal szólj. Nem lehet tudni, mi munkálkodik itt pontosan.
- Hogy-hogy a várost választottad a véreid helyett?
*Kíváncsi tekintete Saunét keresi, persze hangja számonkérő, hiszen tudja jól, hogy az ember nem tudja megválogatni a családját, s egyáltalán nem mennek mindenhol olyan csodálatosan a dolgok.*
- Mondd csak, Fiam, milyen érzés volt kobold képében járni?
*Bár van mágusuk, s igen sok mindent átélt már a Kapitány, de ilyesmihez nem volt szerencséje. Nem is tudja eldönteni, hogy átok, avagy áldás volt a vadász részére, ő maga minden bizonnyal jó tapasztalatokkal gazdagodott volna.
A hajó eléggé gyorsan siklik a vízen, ennek ellenére mégsem érnek oda túlságosan gyorsan a szigethez. Míg telik az idő, többször ételt szolgálnak fel, mint például sült, fűszeres halat, avagy szarvaspörköltet, melyből Saun bátran vehet, amennyit csak akar. Olykor megjelenik a rumos korsó is, a vadász kezébe pedig előszeretettel nyomják bele, hadd öntsön fel egy kicsit a garatra a többi matróz, s a Kapitány társaságában. Az út tehát kellemesen telik, lágyan süt a nap, s a legénység is mintha köreibe fogadta volna a férfit.
Talán másnap reggelre virradóan pillanthatják meg a távolból a kicsiny szigetet. Mindenki hamar a hajó oldalához siet, hogy szemügyre vegye a lényeket, viszont szokatlan módon egyet sem látnak a parton, ami persze még nem jelenti azt, hogy a fák tengerében nem bújnak meg.*
- Mikor legutóbb erre jártunk, hemzsegtek a parton is. *ekkor a kormányos felé kiált* Indulunk!
*Azzal a társaság ledobja a horgonyt, majd utána a csónakokat, s a legénység nagy része megindul a part felé. Mindenkinél fegyver lapul, hol szablya, hol tőr, hogy egyszerű kard, némelyiknél mérgezett nyíl, illetve dobótőr is pihen. Nagyjából tíz perc evezés kell, hogy elérjék a helyet, s hamarosan a csónakok fennakadnak a homokon, majd kiszáll a bagázs, s először csak némán megállnak a homokban, s fürkészik az erdőt, melynek lombkoronáját hevesen tépdesi a tengeri szél. Az erdő mögött egy kisebb hegy, vagy inkább sziklás emelkedő helyezkedik el.*
- Érdekes. *simítja meg állát, mikor semmit sem fedez fel* Előbb a partot fésüljük át, nyomás!
*Azzal a társaság kettéválik, egyik jobbra, másik pedig balra indul meg. Saun természetesen a Kapitánnyal tarthat.*
- Tehát jóval nagyobbak, mint mi, kékes szárnyas dögök. *ekkor közelebb hajol Saunhoz* Ha érzel bármit furcsát, esetleg látsz valami szokatlan, azonnal szólj. Nem lehet tudni, mi munkálkodik itt pontosan.
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-27 21:50:05
Üzenet elküldve: 2015-04-27 21:50:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Reknar nyugodtan élvezi azt a kevés ételt amit magának vett ki a nagy lakomából és csak nézi mi történik a nagy ünneplés közben. Különcködésének egy egyszerű oka van, hogy ő nem gondolja idevalónak magát és apjától is megörökölte azt, hogy nehezen viseli el a kevésbé intelligens társaságot. A kapitányt viszont tiszteli hiszen látja rajta, hogy intelligensebb mint amilyennek elsőnek tűnik, bár azért kicsit kegyetlennek gondolja azt amit a Kötélkarúval tesz de ezt betudja annak, hogy erősnek és kell lennie a legénység előtt, de azért ebben még nem biztos. Kicsit tovább eszik és iszik majd figyelmes lesz a két ork nőstényre ahogy kihívják a hajó bajnokát ebben a felettébb érdekes játékban. Kicsit felkelti az érdeklődését a másodtiszt és a Kötélkarú közötti újabb összecsapás de a kapitány inkább a két orkot választja, hogy megküzdjenek a jogért, hogy kihívhassák a bajnokot. Mindenki kántálni kezdi az ork nevét akiért szurkol de Renor nem tesz semmit, nem áll senki oldalán. Gondolkodik, hogy inkább elvonul a fedélzet egyik csöndesebb sarkába de hirtelen az egyik matróz elkezd kiáltozni, hogy lát egy hajót. Hirtelen a kapitány mindenkit harckész állapotba akar hozni bár lehet, hogy részegen nem lesz olyan sikeres a fosztogatás. Reknar tudta, hogy meg kell dolgoznia ezért már az első szóra indul a kormányhoz.*
-Igenis kapitány.
*Szerencsére ő tökéletes állapotban van nem ivott szinte semmit így kevés tapasztalata ellenére is képes elkormányozni a hajót. A kormánynál állva jobban megnézi a hajót és elcsodálkozik, hogy milyen díszes de emellett rossz érzés fogja el bár ő sem tudja teljesen, hogy miért.*
*Reknar nyugodtan élvezi azt a kevés ételt amit magának vett ki a nagy lakomából és csak nézi mi történik a nagy ünneplés közben. Különcködésének egy egyszerű oka van, hogy ő nem gondolja idevalónak magát és apjától is megörökölte azt, hogy nehezen viseli el a kevésbé intelligens társaságot. A kapitányt viszont tiszteli hiszen látja rajta, hogy intelligensebb mint amilyennek elsőnek tűnik, bár azért kicsit kegyetlennek gondolja azt amit a Kötélkarúval tesz de ezt betudja annak, hogy erősnek és kell lennie a legénység előtt, de azért ebben még nem biztos. Kicsit tovább eszik és iszik majd figyelmes lesz a két ork nőstényre ahogy kihívják a hajó bajnokát ebben a felettébb érdekes játékban. Kicsit felkelti az érdeklődését a másodtiszt és a Kötélkarú közötti újabb összecsapás de a kapitány inkább a két orkot választja, hogy megküzdjenek a jogért, hogy kihívhassák a bajnokot. Mindenki kántálni kezdi az ork nevét akiért szurkol de Renor nem tesz semmit, nem áll senki oldalán. Gondolkodik, hogy inkább elvonul a fedélzet egyik csöndesebb sarkába de hirtelen az egyik matróz elkezd kiáltozni, hogy lát egy hajót. Hirtelen a kapitány mindenkit harckész állapotba akar hozni bár lehet, hogy részegen nem lesz olyan sikeres a fosztogatás. Reknar tudta, hogy meg kell dolgoznia ezért már az első szóra indul a kormányhoz.*
-Igenis kapitány.
*Szerencsére ő tökéletes állapotban van nem ivott szinte semmit így kevés tapasztalata ellenére is képes elkormányozni a hajót. A kormánynál állva jobban megnézi a hajót és elcsodálkozik, hogy milyen díszes de emellett rossz érzés fogja el bár ő sem tudja teljesen, hogy miért.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:58:41
Üzenet elküldve: 2015-04-27 20:58:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*A törpe nem ellenkezik. Valószínűleg nem örül amiért ki kell kászálódnia kényelmes függőágyából és törött karral elbicegnie a fegyverraktárig, de semmi olyan nem történik amire amúgy számított volna így pillanatok alatt bejut a fegyverraktárba. Megvakarja tarkóját miközben sorra veszi a kínálatot. Ezt még meg kell szoknia. Nem is igazán érti mit is kéne éreznie, egész életében a faji gyűlölködés igáját nyögte, de már úgy belejött, hogy már már hiányzik. Mint a föld és a kavicsok amik most nem mennek a bakancsába, mégis hiányzik lába alól a szilárd talaj. Ahogy a kapitány parancsba adta szépen elkezdi megvizsgálni a fegyvereket, habár nem sok vizsgálni való van rajtuk. Ugyanolyan tucatdarabok mint a legénység tagjai. Elsőként egy nyílvesszőt húz ki az egyik hordóból. Nem remél sokat, csak a fejét akarja jobban megnézni, vajon tépő vagy sima darab, illetve mennyire nehéz az egész szálhoz képest.
Nem sok ideje van nézelődni. Amint áttérne a kalózszablyák tanulmányozására máris beront egy rakás feltüzelt és tüzes itallal megbélelt matróz. Elsőként amennyire lehet hátraugrik előlük aztán meghallja fentről Yüger vezényletét.* ~Hadba? Máris?~ *Kellett neki ilyesmit kívánnia. De sebaj, lényeg a jól meg nem érdemelt kincs hamarosan már a kincstárat foglya gyarapítani.* ~Na viszlát tengeri diéta.~ *Beáll az egyik nagyobb, fegyvereket cipelő tengerész mögé és az általa tört úton igyekszik feljutni a fedélzetre aztán ha már fönn van próbál tovább ugrani a kötélhágcsóra, hogy jobban átlásson a csáklyáikat készítő tengerészek sorain. A gyönyörű bárka csak ekkor kerül a szeme elé és még a lámpások fényében is szinte azonnal megigézi szemét az arany. Ez mér csak a felszín, puszta dísz csupán a hajó felületén, el se tudja képzelni mi lehet a hajó belsejében és mindez itt van épp az ő orra előtt. Nehéz erőt vennie magán, legszívesebben egyedül ugrana át a gazdag vitorlásra sorban ölni meg mindenkit aki csak elé kerül utat törve egészen a kincstárig. De nem lehet. Tetszik vagy sem Ördögszem kapitány legénysége bőven túl van azon a határon ahány felé ő a zsákmányt osztani szeretné. A kincs már itt van, gyakorlatilag benne a kapitány zsebében, lehetetlen nem megszerezni, viszont ha már csata van annak legyen annyi áldozata amennyi csak lehetséges. Undok egy hozzáállás a részéről, de eddig is mások kárára tömte a zsebeit.
Nem sokáig marad a létrán, a másik hajót minél előbb el kell kapni. Nem sokat ért a tengerészethez, de az ösztöne azt súgja, ha az a nagy kampós fémizé átkerül a másik hajóra akkor az már semmiképp sem szökhet meg és a mészárlás is hamarabb megkezdődik. Gyorsan felkapja a hozzá legközelebb eső csáklyát, ha kell kitépi az egyik rumissza kezéből majd szépen félretessékeli a harcra kész csapatot.* -Félre fiúk. Most elkapom.
*Arcára már ki is ül egy magabiztos mosoly jelezve, biztos a dolgában. Másnak nem is engedné át ezt a feladatot, hisz ő a hajó kevés józan utasainak egyike, azon felül amilyen kapzsi olyan jól céloz, legyen szó bármilyen fegyverről. Két kézzel foglya megy a nehéz vasat és mikor a két lélekvesztőt kellő közelségben érzi egész testével forogni kezd ezzel a lehető legnagyobb lendületet adva a csáklyának amit végül el is hajít, egyenesen az aranyozott hajó irányába hogy aztán kissé szédülve hátrébb támolyogjon a szkanderasztalig.*
*A törpe nem ellenkezik. Valószínűleg nem örül amiért ki kell kászálódnia kényelmes függőágyából és törött karral elbicegnie a fegyverraktárig, de semmi olyan nem történik amire amúgy számított volna így pillanatok alatt bejut a fegyverraktárba. Megvakarja tarkóját miközben sorra veszi a kínálatot. Ezt még meg kell szoknia. Nem is igazán érti mit is kéne éreznie, egész életében a faji gyűlölködés igáját nyögte, de már úgy belejött, hogy már már hiányzik. Mint a föld és a kavicsok amik most nem mennek a bakancsába, mégis hiányzik lába alól a szilárd talaj. Ahogy a kapitány parancsba adta szépen elkezdi megvizsgálni a fegyvereket, habár nem sok vizsgálni való van rajtuk. Ugyanolyan tucatdarabok mint a legénység tagjai. Elsőként egy nyílvesszőt húz ki az egyik hordóból. Nem remél sokat, csak a fejét akarja jobban megnézni, vajon tépő vagy sima darab, illetve mennyire nehéz az egész szálhoz képest.
Nem sok ideje van nézelődni. Amint áttérne a kalózszablyák tanulmányozására máris beront egy rakás feltüzelt és tüzes itallal megbélelt matróz. Elsőként amennyire lehet hátraugrik előlük aztán meghallja fentről Yüger vezényletét.* ~Hadba? Máris?~ *Kellett neki ilyesmit kívánnia. De sebaj, lényeg a jól meg nem érdemelt kincs hamarosan már a kincstárat foglya gyarapítani.* ~Na viszlát tengeri diéta.~ *Beáll az egyik nagyobb, fegyvereket cipelő tengerész mögé és az általa tört úton igyekszik feljutni a fedélzetre aztán ha már fönn van próbál tovább ugrani a kötélhágcsóra, hogy jobban átlásson a csáklyáikat készítő tengerészek sorain. A gyönyörű bárka csak ekkor kerül a szeme elé és még a lámpások fényében is szinte azonnal megigézi szemét az arany. Ez mér csak a felszín, puszta dísz csupán a hajó felületén, el se tudja képzelni mi lehet a hajó belsejében és mindez itt van épp az ő orra előtt. Nehéz erőt vennie magán, legszívesebben egyedül ugrana át a gazdag vitorlásra sorban ölni meg mindenkit aki csak elé kerül utat törve egészen a kincstárig. De nem lehet. Tetszik vagy sem Ördögszem kapitány legénysége bőven túl van azon a határon ahány felé ő a zsákmányt osztani szeretné. A kincs már itt van, gyakorlatilag benne a kapitány zsebében, lehetetlen nem megszerezni, viszont ha már csata van annak legyen annyi áldozata amennyi csak lehetséges. Undok egy hozzáállás a részéről, de eddig is mások kárára tömte a zsebeit.
Nem sokáig marad a létrán, a másik hajót minél előbb el kell kapni. Nem sokat ért a tengerészethez, de az ösztöne azt súgja, ha az a nagy kampós fémizé átkerül a másik hajóra akkor az már semmiképp sem szökhet meg és a mészárlás is hamarabb megkezdődik. Gyorsan felkapja a hozzá legközelebb eső csáklyát, ha kell kitépi az egyik rumissza kezéből majd szépen félretessékeli a harcra kész csapatot.* -Félre fiúk. Most elkapom.
*Arcára már ki is ül egy magabiztos mosoly jelezve, biztos a dolgában. Másnak nem is engedné át ezt a feladatot, hisz ő a hajó kevés józan utasainak egyike, azon felül amilyen kapzsi olyan jól céloz, legyen szó bármilyen fegyverről. Két kézzel foglya megy a nehéz vasat és mikor a két lélekvesztőt kellő közelségben érzi egész testével forogni kezd ezzel a lehető legnagyobb lendületet adva a csáklyának amit végül el is hajít, egyenesen az aranyozott hajó irányába hogy aztán kissé szédülve hátrébb támolyogjon a szkanderasztalig.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2015-04-27 14:36:12
Üzenet elküldve: 2015-04-27 14:36:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Szellemhajó Kincse//
*Újra feltámad a szél. A hajóponyvák ropogása lágyan szűrődik át a részeg matrózok és vérszemet kapott kalózok üvöltözésén és szurkolásán.
Garakh lánya közelebb lép a Kötélkarúhoz, aki máris intéz felé néhány szót. A zöld nőstény elmosolyodik és kezét már belesüllyesztené a nagydarab markába.*
-Nem olyan könnyű engem megharagítani Kötélkarú. A játékot pedig már alig várom, nem leszek túl durva ne félj. *Gonosz mosoly húzódik a szájára, amikor az ork hím és az ember férfi szóváltásba kerül. Jobjáról érkezik a kapitány dörgése, amivel megállítja a szófosást és a párbajukat is. Kíváncsin néz felé a lány keserű szemeivel, majd meglepődve hallgatja a szavakat.
Szívesebben nyomta volna el ezt a fekete hústornyot, de a szíve mélyén örül, hogy úgy döntöttek hasonszőrű ellenfelet rendelnek mellé, Qatserah erős és biztos kihívás lesz. Elmosolyodik, mert még nem tudja, hogy az ünneplésnek hamarosan vége.
Hajó jelenik meg a láthatáron és a Kapitány egyik legénye el is kiáltja magát, hogy felhívja a figyelmet rá. Yüger is arra fordítja a fejét. Úgy uralkodik el a pánik a kalózok között, mintha megzavart halraj lennének a tenger fenekén, mindenki elkezd fejvesztve fegyverekért rohanni. Kapitány közben a maga módján túlordítva a zsivajt rászól az ork nőstényre. Az előrántja a megviselt, karcolásokkal tűzdelt pallosát és magasra tartja.*
-Férfiak! *Kiáltja érces hangján a lehető leghangosabban.* Csáklyákkal a korláthoz, készüljetek a zsákmány szerzésre! Szablyások mögéjük! Íjászok, tartsatok célra! Nem ejtünk fogjokat! ~Csak a baj van velük...~ Mindenkit megölni aki mozog! *Ez a maga vérszomjas vezénylése nem biztos, hogy elnyeri a Kapitány tetszését, de lehet, hogy éppen ezt akarja ő is. Mindenesetre szembe kell néznie a nőstény vörös dühével, ha az kiontja az első útjába kerülő ficsúr vérét. Ha próbált már megálljt parancsolni egy wargnak, ismerős lesz a helyzet.*
*Újra feltámad a szél. A hajóponyvák ropogása lágyan szűrődik át a részeg matrózok és vérszemet kapott kalózok üvöltözésén és szurkolásán.
Garakh lánya közelebb lép a Kötélkarúhoz, aki máris intéz felé néhány szót. A zöld nőstény elmosolyodik és kezét már belesüllyesztené a nagydarab markába.*
-Nem olyan könnyű engem megharagítani Kötélkarú. A játékot pedig már alig várom, nem leszek túl durva ne félj. *Gonosz mosoly húzódik a szájára, amikor az ork hím és az ember férfi szóváltásba kerül. Jobjáról érkezik a kapitány dörgése, amivel megállítja a szófosást és a párbajukat is. Kíváncsin néz felé a lány keserű szemeivel, majd meglepődve hallgatja a szavakat.
Szívesebben nyomta volna el ezt a fekete hústornyot, de a szíve mélyén örül, hogy úgy döntöttek hasonszőrű ellenfelet rendelnek mellé, Qatserah erős és biztos kihívás lesz. Elmosolyodik, mert még nem tudja, hogy az ünneplésnek hamarosan vége.
Hajó jelenik meg a láthatáron és a Kapitány egyik legénye el is kiáltja magát, hogy felhívja a figyelmet rá. Yüger is arra fordítja a fejét. Úgy uralkodik el a pánik a kalózok között, mintha megzavart halraj lennének a tenger fenekén, mindenki elkezd fejvesztve fegyverekért rohanni. Kapitány közben a maga módján túlordítva a zsivajt rászól az ork nőstényre. Az előrántja a megviselt, karcolásokkal tűzdelt pallosát és magasra tartja.*
-Férfiak! *Kiáltja érces hangján a lehető leghangosabban.* Csáklyákkal a korláthoz, készüljetek a zsákmány szerzésre! Szablyások mögéjük! Íjászok, tartsatok célra! Nem ejtünk fogjokat! ~Csak a baj van velük...~ Mindenkit megölni aki mozog! *Ez a maga vérszomjas vezénylése nem biztos, hogy elnyeri a Kapitány tetszését, de lehet, hogy éppen ezt akarja ő is. Mindenesetre szembe kell néznie a nőstény vörös dühével, ha az kiontja az első útjába kerülő ficsúr vérét. Ha próbált már megálljt parancsolni egy wargnak, ismerős lesz a helyzet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932