Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

420. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-28 11:15:20
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlélőtúra//

- Tudom, tudom... * Néz Erfre mosolyogva. Tudja, hogy a mélységi is csak viccel, de ha úgy lenne, akkor tudja, hogy képes is lenne ilyesmire...*

* Assának volt már szerencséje néhány ilyen térképet látni. De az ismeretlen helyeket ott nem így jelölték... Bár ahány hely, annyi szokás. Úgy gondolja, hogy igazat mondanak neki.*
- Bennem is van elég kalandvágy! Nehogy azt hidd, hogy félek!
* Mondja a tündérke magabiztosan. Így is van, nem fél ő. Sokan az ő fajtájából nem kalandvágyók, szeretnek a megszokott környezetben mozogni, de Assa nem ilyen. Még azt sem bánná, ha lenne egy kis veszély. S egy ismeretlen szigeten biztosan van!
Assa is gondolja, hogy a Vörös már kíváncsi a halászati tudására. Reménykedik, hogy még jól megy neki, hisz már pár hónapja nem volt alkalma halat fogni.
Ő is mosolyog, mint a Hóhajú, mikor Mordach Erf felé pillant. Biztos benne, hogy a férfi kedveli a sötételf lányt, valószínűleg az érzés kölcsönös. De ehhez nincs köze, úgyhogy nem is fog beleszólni.
A mélységi példáját követve Assa is a korlátnak támaszkodik. Nézi a vizet, s néha-néha felfigyel a csobbanásokra, mikor a halak ugrálnak ki a vízből.*

* Megérkeznek a szigetre, ami nem is sík. Igazán érdekes, Assa is szívesen körülnézne a fák között. A víz nagyon szép, tiszta. Olyan mint a lány otthonánál. A Kikötői vízzel össze sem hasonlítható. A Hóhajú után ő is szeretne leszállni. Mivel topánkait nem akarja összevizezni, de nem is akarja levenni őket, ezért repül, míg száraz homokba nem ér.*


419. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:54:50
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Túlélőtúra//

*A fáradt ásítás azonnal félbeszakad, a szemei pedig kipattannak a lány szavaira.*
- Assa! Ugye tisztában vagy vele, hogy én még hajnalok hajnalán is képes vagyok gyilkolni? *Hunyja vissza a szemét, ahogy már felülve az ágyon hátrasimít néhány tincset az arcából. Kihallotta a hangjából, és az arcán is jól látja, hogy a tündérlány csak viccel vele, 2-3 óra alvás után ő viszont nincs épp a leghumorosabb kedvében. Ettől függetlenül inkább szórakozott, mint fenyegető a hangja, és ezt a vékony félmosoly is jelzi ami a szája sarkában bujkál.*

- Nekem inkább tűnik egy túlbuzgó matróznak, aki hanyatt vágódott egy kis teleportációtól. *Reagálja le a Vörös sorsról alkotott nézetét. Talán nem is zavarná, ha a kikötőbe vezető úton nem tárgyalták volna ezt ki Assával. Még mindig tartja magát a saját hozzáállásához; ami napközben történik az véletlen. Ami pedig éjszaka...azon meg majd elgondolkozik, hogy minek is nevezze.
A kis koponyáról mindkét férfi magyarázatát végighallgatja, ezzel eloszlatva minden esetleges elképzelést arról, hogy ott veszély is lehet. Bár neki még mindig nem világos, hogy miért koponyával jelölnék azt ami lakatlan. Inkább úgy nevezné akkor azt már, hogy kipusztított. De mások itt a szokások, lehet hogy valóban nem jelent semmit.
Nagyot sóhajtva hátradől. Assának minden bizonnyal megkönnyebbülést jelentenek a hallottak, ő ellenben egy kicsit azért csalódott, ám ezt nem mutatja ki.*
- Kalandvágy? *Kapja a fejét a hóhajú irányába.* Mutass valamit ami elrettent egy sötételfet! *Húzza ki magát keresztbe font karokkal, elégedett, kissé nagyképű mosollyal az arcán.
A halászat-vadászat témánál a hajó oldalának dől, a kezével megtámasztva a fejét, úgy figyeli a vizet. Igen, ezt, hogy nem kell mindenkinek tudnia vadászni, illetve harcolni már a fogadóban megkapta, itt már inkább meg se szólal. Késsel mondjuk még ő sem próbálta.
Végig koncentrál a hallottakra, de csak fél szemmel figyeli a többieket. A mosolyra viszont felfigyel. Illetve inkább arra, hogy őt figyelik, de aztán a Vörös már kapja is el róla a tekintetét. A nőstényke nem tulajdonít ennek most különösebb jelentőséget, de azért nagyon érdekelné, hogy mik zajlhatnak az alatt a vörös hajzuhatag alatt.
Neki nem kell kétszer mondani, hogy helyezze magát kényelembe, már dől is vissza a korlátnak, a karjára fektetve a fejét, úgy figyeli a hajó sebességét, illetve fél szemmel rálátása van a többiekre is. Néha-néha azért kicsit behunyja a szemét pihenve, bár ezt a többiek a szemét takaró fekete selyem miatt nem láthatják. De fél füllel folyamatosan figyeli a többieket is.*

*Az út vagy csendben, vagy beszélgetéssel telik, és nem is olyan lassan mint amilyenre számított.
Mikor meghallja, hogy megjöttek, akkor néz csak jobban körbe érdeklődve, majd utána már vissza is fekteti a fejét a kezére. Épp elnyomni készülne egy nyújtózkodást, mikor a csobbanás hallatára ismét fél szemét kinyitva nézi meg, hogy mi is történt.*
- Fel fog falni egy cápa. *Dünnyögi viccelődve, mert ezt persze ő sem gondolja komolyan. Elég kicsi ennek az esélye, a víz már sekélyebb és kristálytiszta.*


418. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-24 21:25:02
 ÚJ
>Faeus Pysius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //

*A napok lassan telnek mindegyiküknek, főleg amikor Imbachastor és Zhrodim összekapnak, látszólag a semmin. Faeus jól tudja, ilyenkor hagyni kell Zhrodimot. Nem is zargatja, inkább keres magának valami elfoglaltságot. Megtisztogatja kis felszerelésének tisztogatni való részét. Kellett volna hoznia egy könyvet magával. Így csak annyival tudja elütni az idejét, hogy mélyen elgondolkozik azokról, mikről ilyenkor szokott. A múltjáról, a jelenéről és terveiről, hogy miként fog jövője alakulni. Annyi lehetőség van, hogy nehéz lenne megmondani, melyik fog beválni. Talán ott fogja hagyni a szigeten a fogát, talán visszatér és csodás élete lesz. Talán rátalál arra, kit úgy keres, talán egyedül fog meghalni. Talán előbb, talán utóbb. Most még csak annyi biztos, hogy azon a szigeten alaposan meg fog gyűlni a bajuk mindennel. Előre érzi, hogy nem lesz egy olyan kaland ez sem, mely csak pár órát fog igénybe venni és egy láda arannyal távoznak. Sosem ilyen egyszerű és soha nem úgy alakul, ahogy eltervezik. Ez egy olyan aranyszabály, egy valódi törvényszerűség, mit Zhrodim oldalán megtanult. De majd csak alakul valahogy.*


417. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-24 15:04:32
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra//

- Csak nem? Talán kedvesebbnek kellett volna lennem vele!
*Nevet egy sort, majd gyorsan megerősíti a Vörös szavait.*
- Igen, ilyen jelöléssel én is gyakran találkoztam. Meg persze be is jártam néhány ilyen helyet, de meg kell mondjam, egyiknél sem volt semmi, ami veszélyesnek mondható.
*Ez viszont teljesen igaz. Mordokhai előszeretettel járta be a koponyával jelzett területeket, s nem várta semmi olyan, ami árthatott volna neki. Persze, minden bizonnyal már valaki - valakik - beelőzték és kitisztították a területet. Most azonban szembe fognak nézni valami ocsmánysággal, nincs kétség felőle. A hóhajú sejti, hogy ez már Mordach fejébe is szöget ütött. Egy távoli sziget, melynek térképén egy hely koponyával van jelöve, s a papok hihető története alapján veszélyes. És mindez szörnyeteg nélkül? Szép is lenne...*
- Ugyan már, hát ennyi kalandvágy sincs bennetek? Ha nem az lenne a célunk, akkor is felkeresnénk a helyet! Legalábbis mi ketten biztosan...
*Mondja, ezt mintegy hergelve a másik kettőt. Elvégre van egy olyan lehetőség is, hogy Erf és Assa ott maradnak a "táborhelyen", míg a két világjáró a koponyát keresi.
Mordokhai a tapasztalatai alapján elmondhatja, hogy az ilyen megjegyzésekkel bogarat lehet ültetni mások fülébe. Ki akarna kimaradni az ilyen dolgokból? Abban a tudatban ücsörögni, hogy míg két ember talán valami gyönyörűben részesül...ennél több büszkeségnek kéne lennie, még egy tündérben is.*
- Hát igen, remélhetőleg mind a négyen tisztában vagyunk az alapvető teendők elvégzésével!
*Magáról tudja, hogy így van, ha a Vörössel kapcsolatban más a helyzet, akkor a hóhajú lenyeli a vértjét, amint visszatértek.
Nem kerüli el figyelmét az Erfnek küldött mosoly. Szélesen elvigyorodik. Végül is, nem tartozik rá semmi ilyesmi...
A maga részéről szívesen vadásznak a mélységivel, igazán kíváncsi rá, hogy mennyire tudnának összedolgozni. Ki tudja, még talán a szörnyvadászok között is megállná a helyét...*

*Pár óra telhet el, Mordokhai nem figyeli az időt, csak annyit vesz észre, hogy a nap már jócskán süt rájuk, s a reggeli hűvös levegő már rég tovatűnt. Kissé felidegesíti a meleg, jó szokásához híven, megint tetőtől talpig feketében van. Igyekszik majd nem kibírhatatlanul viselkedni, mert az nem túl kifizetődő.
Nemsokára hallja a háta mögött Mordach hangját. Villámgyorsan pördül meg, hogy szemügyre vegye a szigetet. A hegyvidék lenyűgözi, hirtelen elfogja egy különös érzés. Szeretné bebarangolni az egészet. Talán még sort is keríthetnek rá, mindenesetre, amint olyan közel vannak a szigethez, hogy már biztonságos legyen kiszállni, Morodkhai kiugrik a hajóból.*
- Hát ez igen. Rosszabbra számítottam!


416. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-24 11:22:32
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell...//

-Alkonyatkor nehezen is láthatok. Ostoba vénember.
*Csattan fel ingerülten Imbachastor kioktatására. Nem ostoba kisgyerek már ő sem, de a köd nem okoz éjszakai sötétséget, ezt mindenki tudja. Hiába takarja a napot közvetlenül és teremt szürkeséget, meg sem közelíti azt a sötétséget, amire nekik szükségük van ahhoz, hogy szemük tökéletesen működjön.
Kedve lenne még ordítani egy sort, de visszafogja magát, ajkait összeszorítva fordul el és indul meg a kabin irányába. Itt teljesen hülyének nézik? Már maga a hajózás ténye elég ahhoz, hogy ingerlékenyebb legyen, a mágus okoskodása pedig csak a hab a tortán.*
-Gyakorlatozz azzal a felszínivel, úgyis mindenki el van halva a képességeitől.
*Türelmetlen mordulással felel Asiritay kérdésére, mielőtt lépteit megnyújtva faképnél hagyná. Most épp nem érdekli még az sem, hogy a nősténnyel szemben enged meg magának ilyen hangnemet, szinte süt róla, hogy mennyire feldúlt állapotban van. Nem igazán van kedve most bármihez is, jelenleg mélységesen gyűlöl mindent és mindenkit, ilyenkor pedig nem szerencsés megszólítani. Miért is bólintott rá erre az őrültségre? Nem volt magánál, annyi bizonyos, különben messzire elkerülte volna a varázslót. Mindenkinek jobb, ha hagyják, hogy kedvenc kis zugában kiduzzogja magát, nyalogatva sértett önérzete sebeit. Mire a hajó eléri azt a pontot, aminél tovább amúgy sem mehet, ő maga is harcra és kalandra készen lesz, addig viszont... Az Éj kegyelmezzen annak, aki háborgatja.*


415. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-23 12:15:41
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra //

- Az ám, elég szép! Tudod, ki intézte? Hát a mi buzgó matrózunk a hajóról! *nevet fel* Visszafelé egy ideig hajóval jöttem, és ki volt rajta megint? *szünetet hagy elfojtott röhögéssel* Átteleportáltam ide őt, cserébe elintézte a hajót!
*Mondja büszkén, hogy egy ilyen számára szinte lényegtelen tettel szereztek egy remek kis hajót. Bár az is tény, hogy a másik félnek ehhez vagy balgának kell lennie, vagy pedig túlságosan is unalmas az élete, s minden változatosságot hatalmas örömmel lát. Az is igaz, hogy Mordach sem bírná ép ésszel, ha hosszú évekig csak hajón kellene lennie, s ugyanazt a távot kellene átszelnie nap mint nap.*
- Látjátok, hölgyek, a Sors! Egy kis csónakban nem fértünk volna el négyen!
*Kacsint a két hölgyemény felé, majd jobban szemügyre veszi a járművet, s elégedetten könyveli el magában, hogy a matróz tényleg jó munkát végzett.
A térkép elég szépen ki van dolgozva, még pár áramlatot is jelöltek benne, no meg olyan helyeket, ahol könnyedén zátonyra futna a hajó. Mordach ezeket már jól az eszébe véste, s szinte biztos benne, hogy épségben oda fognak érni - már ha egy vihar nem fog közbeszólni!*
- Kalózok? *kacag fel* Nem, dehogy. Ezt még a karavánpihenőnél kaptam az egyik paptól. A tenger egy részét ábrázolja, ha megnézed, több apróbb sziget is van a térképen. A koponya pedig azért van ott, mert ismeretlen az a sziget, nem lakja senki. Semmi őslakos, vagy remete, elvileg semmi. Az ilyen mágussegédek pedig előszeretettel tesznek halálfejet arra a pontra, mely számukra teljesen homályos, felfedezetlen, hiszen azt egyenlőnek vélik a veszéllyel.
*Füllenti, majd megerősítést várva Mordokhai felé pillant célzóan. Mondandója egy része igaz, a segédek valóban jelölik az ismeretlen terepeket, csak nem éppen koponyával... De lényegében teljesen hihető a magyarázat.*
- Hogy oda is elnézünk? *nevet fel* Hát az a célpontunk!
*Mondja sejtelmesen, majd egy kiugró halra felfigyelve Assára pillant, s a tegnapi napon említett mondandójára utal vissza.*
- Nincs is szükség rá szerintem, hogy mindenki tudjon vadászni. Véleményem szerint osszuk fel majd a feladatokat egymást közt, kettesével. *néz körbe a társaságon* Két ember megy vizet hozni, a másik kettő halászik, és így tovább. Sokkal egyszerűbb s praktikusabb, mintha mind a négyen egy feladatot csinálnánk. *intően emeli fel ujját* Még egy biztonságos szállást is kell építenünk, s így csökken a munka fele, ha párokban végezzük.
*Akaratlanul is Erf felé pillant egy sunyi félmosollyal, viszont ezt gyorsan leplezi a tündérke felé intézett nézése, melyben szinte azt sugallja, hogy a halászatkor bizony lefoglalja magának a Vörös Assát!*
- Akkor helyezzétek magatokat kényelembe, én irányba teszem a hajót.
*Jelenti ki végül Mordach, s ahogy tervezte, megindul a kormány felé. Természetesen a jármű nem áll irányba pár másodpercen belül, ezért egy ideig kell még kormányozni azt. Egy dolgot nem említett ugyan a többieknek, hogy nem sokszor volt szerencséje ahhoz, hogy kapitányként elkormányozzon egy hajót... Elméletben tudja, hogy működik, viszont úgy látszik, hogy gyakorlatban sem olyan vészes.
Egy tíz percig kormányoz, végül kitámasztja a kormányt egy fadarabbal, s odasétál a korláthoz. Figyeli, ahogy nagyobb halak úszkálnak a hajó mellett, s hagyja, hogy a feltörő szellő vörös hajkoronáját ide-oda kapkodja.*

*Nem is tudja, mennyi idő telt el az út során, de hamarosan megpillantja a szigetet. Igazán érdekesnek bizonyul, hiszen egyáltalán nem sík! Az elején még igen persze: homokos part, sekély, enyhén sziklás vízzel körülötte, ami után farengeteg bújik meg, amögött meg hegyes vidék. Mordach nagyot is sóhajt a sziget láttán, s hátraszól a többieknek.*
- Megérkeztünk!


414. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-21 12:00:49
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlélőtúra//

* Igen, Assa jól gondolta, hogy a Vöröstől megkapták a büntetésüket a tolvajok. Sajnálni nem sajnálja őket, hisz megérdemelték. Ennek ellenére még mindig jobbnak találja a békességet.*
- Itt most lesz lehetőségem megmutatni azt a technikát, amivel mi otthon halászunk. De vadászni... azt már nemigen tudok és nem is szeretném bántani az állatokat.Bár a halak is állatok, de egy kis nyuszit jobban sajnálok, mint egy halat...
* Mondja elgondolkozva. Talán kicsit igazságtalan a halakkal szemben, de ez a tápláléklánc. A kisebbeket megeszik a nagyobbak.
A tündérlány annyira nem sajnálja, hogy nem lehetnek nála a fegyverei, úgysem tud velük igazán bánni. Neki egy kés is bőven elég. Emberek nagy valószínűséggel nem fognak rájuk támadni, így nincs miért izgulnia, most legalábbis így érzi. Bár egy medvével szemben jó ha van valami nagyobb fegyvere is az embernek. A tündérke viszont akkor a menekülést részesítené előnyben.*

* Erfnek reggel nem túl jó a kedve. Assa megindul a függüny felé, de eszébe jut, hogy a lány mit szólna, ha a nap sugarak elérnék a szemét, így megfordul.*
- Gondolom, korán kéne elindulni... Ne nyavajogj annyit!
* Mondja, de nem olyan hanglejtéssel, hogy bántó legyen a dolog, inkább viccelődve. Utólag belegondolva, nem olyan biztos benne, hogy reggel a mélységi lány érti a humort.
Mikor leérnek, akkor felvetik, hogy inkább tegeződjenek.*
- Rendben.
* Mondja a tündérke. Szerinte is jobb lesz így. Erfnél pár évvel idősebb, de a két férfinál viszont valószínűleg fiatalabb valamennyivel.
A koponyás jelölésre már Erf mond pár ötletet, hogy mit jelölhet. Assának elsőre kalózok helye jut eszébe. A mélységi lány megkérdezi, hogy elnéznek -e arra is. Assa is kíváncsian pillant a fiúkra. Érdekli őt is a hely, de meghalni azért nem akarna. Tehát ha nagyon veszélyes, akkor lehet, hogy lemondana arról, hogy oda menjenek.
A vitorlást egész jónak tartja. Már régen hajózott, így most örül is, hogy nézelődhet.*


413. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-20 16:17:41
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

// Túlélőtúra //

- Úgy kell azt! *Kacsint elégedett mosollyal a Vörösre. Kedvére van amit hall, és az önelégült arckifejezés is. Ez már lassan kezd hiányozni az otthonából, a tündérlány nagyon aranyos, viszont az Éjre nem tudna belőle egy "rossz" gondolatot sem kicsalni. Jól tudja ő azt, hogy ez korántsem baj, hogy Assa ennyire jótét lélek, sőt, viszont számára ez a felfogás már-már túl édes. Ő pedig inkább csípős, és ennek így is kell maradnia. Nem jó keverni a dolgokat, hacsak valaki nem akar rosszul lenni...
Úgy tűnik vele ellentétben a tündérlány teljesen képben van, hogy a többiek mire céloztak, őt kicsit összezavarta a "szabály" szó. Arra, hogy meg kell válnia -egy ideig- szeretett fegyvereitől, önkéntelenül is az egyik keze az azon az oldalán lévő szablya markolatára csúszik. Teljességgel megérti az okot, hisz a túlélőtúrának pont ez lenne a lényege, mégis "kicsit" már a szívéhez nőttek ezek a pengék.
Viszont úgy tűnik mégsem ő az egyetlen akinek a zavar jelei mutatkoznak az arcán, a kérdésére Mordach nemvártan reagál. Elfelejtette volna? Vagy az a pap csak összekeverte őt és Assát két másik személlyel? Jól gondolta az elején, hogy ha nem hagy üzenetet, akkor biztos nem valami fontos dologról lehetett szó. Ezt erősíti a hóhajú besegítése, de inkább rájuk hagyja a dolgot.
A fegyvereken a kelleténél kicsit jobban elmélázik, úgyis Assa halászati tudományáról van szó, viszont a neki címzett kérdésre azonnal fel is kapja a fejét. Na remek, megint kezdődik...*
- Vadászni? Mármint vadra? *Dönti kicsit oldalra a fejét. Ők kicsit másra használják ezt a szót, de talán jobb is ha csak az állatoknál maradna a téma, bár nincs sok különbség technikai szempontból.* Hát egy darab késsel még nem volt alkalmam megfigyelni a módját. *Grimaszol egy kis keserű humorral, de azért normális kérdésre rendes választ illik adni.* Kihasználjuk a hangtalan mozgások előnyét és a meglepetés erejét, és megpróbálunk már az első csapással végezni az állattal, már ha ez lehetséges. De taktikai szempontból azért az sem lényegtelen, hogy mekkora, vagy milyen erős állat a célpont. Meg persze szemből sose támadunk. *Azt már inkább hozzá sem teszi, hogy állatra ritkán volt alkalma vadászni, maximum akkor öltek meg egyet-egyet, ha az épp az útjukban állt, de azokkal a csapatokkal akiknek ez volt a feladatuk hússzerzés szempontjából, szinte sosem tartott. Nem tartozott az ő hatáskörébe az állatokra való vadászat.*

*Assa már nagyban készülődik, ő pedig csak imádkozik, hogy a lánynak még csak meg se forduljon a fejében elhúznia a függönyöket. Szép is lenne így reggeli ébresztőként egy kis égési sérülés az arcra...*
- Hogy a fene essen a koránkelős fejetekbe! *Dünnyögi maga elé, ahogy felülve megdörzsöli a szemét. Ezt mindig is hangoztatta, és ezután is meg fogja tenni, egyszerűen utál korán felkelni. Nincs mit tenni, ő is sajnos jól tudja, hogy nem aludhat tovább. Már megint...
Az ágy szélére ülve nagyot ásítva elkezdi felvenni a csizmáit. Közben amíg a tündérke készülődik ő elfoglalja magát a fésülködéssel. Jó öltözéket választott magának a lány, szerencséjük, hogy hagytak maguknál valamit, rajta most viszont az ilyenkor szokásos fekete testre simuló bőrnadrágja van, fölötte pedig a rövid, kék selyemszalagos ujjatlan fekete fűzője, mely alig ér a bordái végéig, a rajta hordott fekete hosszú ujjú bőr felsője pedig az egyik szék támláján pihen a köpenyével együtt.
Ismét körbetekeri a fekete átlátszó selyemszalagjával a szemét annyiszor, hogy még jól lásson ki, de elég jól ki is szűrje az a nap fényét, majd ha mindketten készen vannak előreengedi a tündérlányt, hogy addig bezárhassa az ajtót, majd ő is csatlakozik a többiekhez.*
- Jó reggelt! *Köszön ő is a tőle telhető legudvariasabban. Az a szó, hogy "jó" azért enyhe túlzás, de hát a fényben járóknak biztos az...*
- Ez nem vicces! *Mutat a Vörösre egy grimaszos mosollyal. Átérzi ő a humort, és ezt a hangjában is lehet hallani, azért mégsem azért kelt fel hajnalok hajnalán, hogy itt hagyják őket.
Most érzi ismét csak igazán, hogy mennyire nagy előnyére van a fekete selyemlepel a jégszín lélektükrei előtt, oda nézhet ahova csak akar, és ha nem mozdítja a fejét, senki sem fogja észrevenni. Legalább ismét felmérheti majd kik vannak a fogadóban.*
- Megmerem kockáztatni, hogy én vagyok itt most a legfiatalabb, úgyhogy a magam részéről nekem is jobban tetszene a tegeződés. *Neki személy szerint semmi sem szól az ellen, hogy miért ne tegezhessék egymást, még talán könnyebb is lenne így, mint a formaságokra odafigyelni.
A kikötőhöz érve ő csak elégedetten elmosolyodik a vitorlás láttán. Nem tudja mi volt tervbe véve, vagy hogy mire kellett volna számítaniuk, neki végül is bármi megfelel amit nem kell evezniük.
Miután beszálltak, és elindították ezt a valamit, rögtön minden figyelme az előkerülő térképre irányul. A kis koponya láttán, ahogy Mordach felkacag, ő csak szélesen elvigyorodik. Oh, lenne mit tippelnie, hogy miket lehet koponyával jelölni, de egyszerűen nem tudja megállni, hogy egyet kettőt ne vessen fel.*
- Ez a térkép is olyan kalózoktól van, akik megpróbáltak kirabolni titeket? Mert ha tippelnem kellene azt mondanám ők szeretik halálfejjel jelölni a dolgokat. Lehet az kincs, veszély, vagy olyan hely ahol sokan meghaltak. *Nézi érdeklődve a kis jelölést, és kissé túl sok gondolatának ad hangot is.* Ide is elnézünk? *Mutat végül rá kíváncsian felnézve a fiúkra.*


412. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-19 19:41:05
 ÚJ
>Deron Naharien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell...//

*A vita nem érdekli különösebben Deront, magában azonban kénytelen igazat adni a mágusnak. A ködben még a sötételfek sem fognak túlságosan sokat tapasztalni abból, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Viszont a ködnek nem egy rossz tulajdonsága van. Ha ott valaki elveszik, hát ember legyen a talpán, aki megleli! A hang máshogy terjed s amikor csak tejfehér valamit lát maga előtt valaki, akkor nem biztos, hogy ráakad egy elveszett emberre.
Arra pedig még csak gondolni is rossz, hogy mi lesz, amikor harcra kerül a sor...
Az meg egy teljesen másik dolog, hogy miről vitatkozik a kapitány és a mágus. Ha kell, akár csónakkal is megközelíthetik a szigetet, ez azonban jóval nagyobb kockázattal jár. Tehát valamilyen szinten mindkét félnek igaza van. Hajóval minden bizonnyal biztonságosabb lenne közelíteni, azonban nem lenne túl szerencsés zátonyra futni...
Akárhogy is, Deron lemegy a kabinba. Kihúzza a kardját és megejt néhány csapást, aztán néhány alattomos, hirtelen döfésre is sor kerül, ezekhez azonban már a kését használaja.
Még egykét ökölcsapás, rúgás, illetve az alvilágban használatos nem túl becsületes fogások és a tolvaj úgy érzi, hogy ma estére megtett mindent, azért, hogy másnap reggel jó formában legyen.
Így hát elfekszik az ideiglenesen saját magának tekintett zsákon, ám nem még nem áll szándékában aludni. Csak fekszik és gondolkodik. Nem biztos, hogy visszatér élve és még Imbacasthort is le kell valahogy rendeznie. Végül is mindegy. Nem egy csávából mászott már ki, nem ez lesz a kivétel...*


411. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-19 19:30:46
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra//

- Ebben én is bíztam.
*Egy másodpercig sem kételkedett abban, hogy a két alak gondot jelentett volna a Vörösnek. Nem is ezzek van a probléma. Megtalálni nehezebb a tolvajokat, mint elintézni.*
- Így igaz. Némi tartalékot viszünk magunkkal, de ezeket csak akkor tervezzük felhasználni, ha már nagyon szorul a hurok. Ám kétlem, hogy erre sor kerülne.
*Szélesen elvigyirodik. Vörös barátja, mintha kissé zavarban lenne, bár az is lehet, hogy csak Mordokhai látja így a helyzetet.*
- Hátha lenne kedvük velünk tartani.
*Siet Mordach segítségére. Ez a lehetőség ugyan nem fordult meg az ő fejében, viszont nem lepi meg, hogy a társa annál inkább gondolt rá.*
- Így igaz. S ha már itt tartunk, azért kíváncsiak vagyunk arra is, hogy hogyan vadásznak a mélység elszánt gyilkosai.
*Biccent Erfalody felé. Mivel a vándor szereti a vadállatot űzni, hogy aztán ízletes vacsorát - ebédet, reggelit - készítsen belőle, ezért igazán érdekli mind Mordach, mind Erf tudománya ilyen téren. A tündér nem néz ki egy nagy vadásznak - persze a látszat gyakran csal -, viszont a halászati képességeire nagyon is kíváncsi...*

*A reggeli levegőt imádja a hóhajú, jelen esetben méginkább. A nap éppenhogy felkelt, a kikötőben lassan kezdetét veszi a mindennapos munkák elvégzése. Biccent Mordachnak.*
- Hát igen, azért nemsokára szerintem ismét szerencsénk lesz egymáshoz. Lám ilyen ez a vándorlét. Én személy szerint imádok még napfelkelte előtt ébredni, olykor nem is alszok el. Végigpipázgatom az egész északát és gondolkodom közben. Igazán fantasztikus tevékenység. Igazad van. Nem kételkedem a kalandozás iránti vágyukban, ám nem mindenki lehet olyan őrült, mint mi.
*Nevet, majd a kacagáshoz tásul még egy a korai órákban is valóban kellemesnek mondható hang, méghozzá a tündéré.*
- Á jó reggelt!*mosolyog*A magam részéről kénytelen vagyok egyetérteni Mordachkal, a magázás olyan unalmas tud lenni. Főleg, ha négy fiatalról van szó.
*Igaz, hogy az elfekről szinte lehetetlen megállapítani az életkorukat, még akkor is, ha azok épp a sötételfek, azonban Mordokhai szerény véleménye szerint egyikük sincs még túl a harmincadik esztendején.
Elindulnak hát a kikötő irányába, s amikor a hóhajú megpillantja a járgányt, melyet minden bizonnyal a Vörösnek köszönhetnek, elégedetten füttyent.*
- Pofás kis jármű, meg kell hagyni!
*Társa intésére ott terem, majd amikor látja, hogy mi is a "gond", szintén ad némi löketet a hajónak. Nem kell ebbe sok erőt beleadni, csak finoman.
Pár másodpercen belül már mind a négyen a fedélzeten tartózkodnak. Mordach pillantása nem kerüli el figyelmét, s szótlanságából láthatja a Vörös, vette a lapot.*
- Hát akkor ideje komolyan belevágni a dolgokba.
*Elindulnak hát a nagy útra, mely talán az utolsó. Felételezhetően nem, de az ilyesmire is gondolni kell. Nagy erők szükségeltetnek ahhoz, hogy a hóhajú és a Vörös párosát eltegyék láb alól, a másik kettőről már nem is beszélve.*


410. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-19 14:12:54
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra //

- Természetesen! Hagytam rajtuk pár "maradandó" két foltot!
*Mondja önelégülten Erf felé, majd Mordokhai felé biccent egyet, jelezve, hogy gond megoldva. Amíg pedig megbeszélik a dolgokat, egy pillanatra helyet foglal teljesen véletlenül az éjhölgy mellett.*
- Nem hogy nem lehet sok holmit hozni... Csak kés, semmi más! Se élelem, se víz, se íj, se semmi! *mondja gonoszan vigyorogva* Persze, némi élelmet s vizet viszünk magunkkal, ám azt a hajón hagyjuk vész esetére. *bólint határozottan, majd halovány zavar ül ki arcára* Kerestem magukat? Ja, igen! Csak érdeklődtem, hátha...
*Ez nem az ő napja, a többszöri teleportálás kissé lefárasztotta elméjét, így segítségkérően pillant barátja felé, hogy egészítse már ki félbehagyott mondatát!*
- Hát, kis hölgy *pillant Assa felé*, ez a kaland teljesen biztosan izgalmas lesz, főleg a vadászatok, a táborhely építés, élelemgyűjtés, s már csak maga az ismeretlenbe való belépés! Aztán a remek halászati tudását is szívesen látnám!
*Mondja lelkesen, kacsintva a tündérke felé. Vadászat egy darab késsel? Bátor vállalkozás, de egyáltalán nem lehetetlen, hiszen apróbb élőlényeket még kés nélkül is könnyedén elejtenek. A nagyobbak esetén már nehezebb dolguk van, de hát erre majd elég akkor gondolni, mikor szembekerülnek eggyel. Mordokhai és Mordach eleve jók a rögtönzött összedolgozásban s taktikában, ahogy ezt a pihenőre rárontó troll is jól mutatta, így a Vörös nem érez semmi olyan dolgot, mely visszatarthatná őt.
Miután megbeszélték a dolgokat, szép álmokat kívánva ő is eltűnik a többiek után odafent.*

*Nagyon kellemes reggelnek nézhetnek elébe a kalandozók. Viharfelhőknek nyoma sincs, s a nap lágyan csillan vissza a nyugodt tengeren. Ennél tökéletesebb idő nincs is egy kihajózáshoz! Csípőre téve kezeit beleszippant a kellemes meleg időbe, mikor társa jelenik meg mellette.*
- Láttam a lelkesedést a szemükben, szerintem még húzzák a lóbőrt. De nézz oda... Férfi létünkre korábban pattanunk ki az ágyból! *mondja színpadiasan viccelődve* Mellesleg a varázslatot s a jeleket... Egyelőre ne említsük a hölgyeknek, nem szeretném, ha megijednének a történet hallatán s visszafordulnának. *vált komolyabbra* Elvégre magunk sem tudjuk, mi az a szörny, amitől ott megrettentek azok, kik hozták a tekercset hosszú évekkel ezelőtt. Egyszóval, majd ha aktuális lesz, akkor szóljunk nekik róla.
*Reméli, hogy egyet ért vele társa, főleg azért, mert ezt a témát nem tudják feszegeti tovább, hiszen pillanatokon belül kellemes hang csendül fel mögöttük Assa személyében.*
- Szép jó reggelt! Már azt terveztük, hogy maguk nélkül indulunk el! *kacsint nevetve* S most meg is ragadnám az alkalmat egy illetlenségre! Bár nem a férfiaknak szokásuk először, ám én most mégis kivételt tennék, s javasolnám a magázás elhagyását. Az sokkal személyesebb s közvetlenebb, már pedig hosszú időt fogunk eltölteni most együtt!
*Mondja határozottan, s ha megérkezik a válasz a két hölgyeménytől, akkor szép lassan megindul az előkészített hajójuk felé. Az öreg matróz tényleg elintézte, amit ígért, így csónak helyett egy kisebb méretű, kormánnyal s vitorlával felszerelt járművet tudhatnak magukénak.*
- Na ez már valami!
*Jelenti ki vidáman a Vörös, majd betessékeli a többieket. Ha mindenki felszállt - pontosabban a hölgyek -, akkor int Mordokhainak, hogy jöjjön oda hozzá. A hajó egyelőre nem mozdul, így kell neki egy kis lökés, így miután Mordach eloldozta kötelét, neki feszül a hajónak a stég mellett, s reméli, hogy barátja is hasonlóképpen tesz. Nem kell neki nagy lökés, csak hogy kicsit meginduljon. Amint mozdul, a Vörös gyorsan elrugaszkodik a stégről, majd megkapaszkodik a vízi jármű oldalán, s felhúzza magát.*
- Akkor hát indulhatunk! *rögtön elő húzza térképét, mellyel a többiekhez lép, s mutogatni kezd* Itt van. *mutat egy pontra* Azt a koponya alakú dolgot ne vegyétek figyelembe, a térkép készítőjének minden bizonnyal eleven volt a fantáziája!
*Kacag fel, majd célzóan Mordokhai felé pillant. A térképet azok a kalandorok készítették, kik a barlangból hozták el a tekercset, s úgy látszik, hogy érdekesen jelölték meg a szigetet.*
- Helyezzétek magatokat kényelembe, pár órát biztos el fog tartani az út!
*Azzal mondata végeztével elsétál a többiektől, s a kormánykerékhez érve balra irányítja lassacskán a hajót.*


409. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-19 13:03:30
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //

*Se a hullámok nem túl érdekfeszítőek, sem pedig az ami a fedélzeten zajlik. A vitát jól hallja ő anélkül is, hogy szemmel kísérné az eseményeket, akkor meg minek törje magát? Amellett a meglátása mellett most sem tágít, hogy a mágusnak bizony nincs ki mind a négy kereke, de még nagyon ostoba is lehet hozzá, ha leáll egy kalózzal így vitatkozni. A nőstényke -végighallgatván ezt az egészet- most már igazán kíváncsi lenne, hogy az öreg vajon mennyit is fizethetett a kapitánynak, hogy az ne dobja már rögtön a tengerbe.
Arra már jobban felfigyel, mikor a mágus nem éri be a kapitánnyal, még Zhrodimmal is leáll vitatkozni. Grimaszolva figyeli ahogy az hadonászva magyaráz.
A nőstényke azt fel nem képes fogni, hogy egy köd hogy csinálhatna éjszakát, viszont ő biztos nem fog leállni az öreggel vitatkozni, még csak az kellene! Pedig milyen nagy a kísértés...*
- Remélem olyan köd lesz ha abba belemegyünk, hogy a kézfejetek is alig fogjátok látni, és akkor talán majd végre befogjátok! *Mormolja nagyon halkan maga elé ahogy a kabin felé veszi az irányt.*
- Hagyd rá, majd később beledobjuk a tengerbe. *Lép oda a hímhez, olyan halkan beszélve, hogy rajta kívül más ne hallhassa meg. Kicsit már őt is kezdi idegesíteni a mágus túlbuzgósága. Miért nem érhetett rá akkor elkezdeni vitázni a part megközelítéséről mikor már látják, hogy mennyire lehet azt a hajóval megközelíteni?*
- Inkább nem lenne kedved velem kicsit bemenni gyakorolni? *Pattintja ki az egyik szablyáját a tokjából, hogy egyértelmű legyen mire gondol, közben reményteli, bátorító mosollyal figyeli a hímet.* ...Vagy tanítani. *Teszi még gyorsan hozzá egyrészt, hogy hátha ez jobban meghozná a másik kedvét, másrészt viszont mert valóban nem tudja, hogy Zhrodim mennyire jó harcos. Lehet, hogy sokkal jobb nála, és akkor már a tanítás szó teljesen joggal használható.
Reménykedve figyeli a hímet, hogy van-e kedve hozzá, vagy csak beáldozza magát egy kis idő erejéig, a válaszig Asi biztos nem mozdul el mellőle, kíváncsian figyeli a reakcióit. Akárhogy is, neki sincs túl nagy kedve most elkezdeni "készülődni".*


408. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-16 22:35:19
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Egy felejthetetlen utazás //

*A hullagyalázó szócska után Bress mondatain a hölgyemény felkapja fejét, viszont ködös tekintetében nem a félelmet, hanem a beteges kíváncsiságot lehet felfedezni, melyet igazából nem is nagyon lehet hova tenni, bár az megjegyezendő, hogy nem éppen úgy reagált a férfi ördögi vigyorára, mint azt esetleg várta volna.
A kunyhóból kilépve a nő duzzogva igyekszik a part felé, ami most már sokkal könnyebb, hiszen a villámok szerencsére már csupán a gomolygó felhő belsejéből törnek elő, a szárazföldet nem érintik. Jól hallja maga mögött, hogy Bress követi őt, viszont semmit nem szól hátra, s nem is néz arra, mintha csak levegő lenne a dalnok. Amint eléri a partot, próbál keresni valami használhatót, amit a partra sodort a víz, ám ez eléggé eredménytelen, hiszen még fadarabokat sem fedez fel sehol, mintha mindent teljesen elnyelt volna a tenger. Ám hamarosan Bress felszólal mögüle, mire a hölgyemény egy nagy sóhajjal fordul meg.*
- Nekem végem a kardod nélkül, neked pedig véged a tudásom nélkül. *jelenti ki a tényt, majd halkabban megszólal* De igen... Az elejétől fogva ezt érzem, és ez a tény nagyon-nagyon zavar. *összekulcsolja maga előtt kezeit, mintha fázna* Nézz csak körül. Életnek egy halovány jele sincs itt... Mégis ez az érzés...
*A fák felé pillant, melyeket komoran fúj a szél, s az a hatalmas csend is hátborzongató, mely a szigetet öleli körbe.*
- Hát rendben... Legyen. Unna vagyok. *nyújtja kezét ő is* Kiráz a hideg ettől a helytől, úgyhogy rendben, fogjunk össze és tűnjünk el innen minél gyorsabban! *erősíti meg Bress ötletét* Viszont itt a parton előrébb nem fogunk jutni egyáltalán. Szerintem menjünk fel egy magasabb pontra, hogy belássuk a helyet. Ahogy látom, hegyes a vidék, szóval nem lesz nehéz dolgunk. Az pedig teljesen biztos, hogy hamarosan ránk sötétedik, s addig nem fogunk innen kijutni. Úgyhogy valahol le kellene telepednünk, de ne itt a parton.
*Mondja határozottan, majd megindul az erdőbe, immáron bevárva a férfit is. Egy kicsit haladnak előre, majd kérdően a dalnok felé pillant Unna.*
- Egy kolostor? Biztos, hogy jó helyen jársz? Nem kellene látnunk utat, vagy olyan nyomokat, ami arra utal, hogy hajók köthetnek itt ki valahol? Bár tény, hogy nagy a sziget, de mi délről jöttünk, s Lanawin is arra van. A hajóknak itt lenne a legegyszerűbb kikötniük a szállítmánnyal, mint hogy átmennek a másik oldalról. *értetlenkedik* Viszont hamarosan kiderül!
*Mondja elszántan, majd rátér egy meredekebb dombra. A fák itt nagyon sűrűn vannak, eléggé nehézkes haladni rajtuk, de a közelükben ez az egy hely volt, ami felfelé vezetett, s idejük nem sok van sötétedésig. Vagy fél órát haladhatnak felfelé, mikor is kiérnek egy sík részre, ahol csak föld van. Ez egy újabb út, amelynek egyik végén egy nagyobb barlang van, másik végén pedig egy sziklás kiugrás, ahonnan a sziget nagy része minden bizonnyal belátható. Unna épp indulna meg a szikla szélére, mikor is szokatlan hangok áradnak ki a barlangból.*
- Ez meg mi volt?!
*Pillant falfehéren Bress felé. A barlangból kicsit halkabb, mélyebb sípoló hang tör elő, melyet dobok követnek. A dob játék monoton zúgása mintha a sziget legbelsejéből jönne, valahonnan nagyon mélyről...*


407. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-15 23:33:01
 ÚJ
>Bressauavre Eisso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felejthetetlen utazás - Mort//

-Hullagyalázó...hmm.. *húzza el száját Bress.* -Ha ismernél cicám, ezzel biztosan nem viccelődnél. *villannak az ördögi tekintetek a kalózra, ilyenkor igazán kiérződik a bárd sötét énje.*
-Miért egy erős orkán nem dönthet romba mindent a szárazföldön ? *néz kérdően a kalóz hölgyre.* -Most olyan példát próbálsz alátámasztani, ami a szárazföldön is ugyan az de hagyjuk. *legyint egyet. A kolostorra tett gúnyos megnyilvánulással nem igazán foglalkozik, hagy poénkodjon kicsit a nő is, lehet, hogy sok alkalma már amúgy sem lesz rá.*
-Nem csak gondoltam talán be tudod határolni valamelyest magunkat. Na remek ! *csapja össze gúnyosan tenyerét, mikor a nőnek sikerül valami érdemlegeset mondani.*
-Hát az is valami. *vakarja meg tanácstalanul a bárd feje búbját, és nézelődni kezd, egyébként a további szárazföldi patkányos megjegyzésen csak jót mosolyog. Elég jó kis emberismerő, és egyre jobban sikerül ezekből a jelenetekből kiismerni a nőt, ami számára a későbbiekben csak előnyös lehet.*
-Na még csak az hiányozna. *csattan fel a bárd.* -Süllyedne el az egész sziget, de csak egyszer érjek haza istenemre megfojtalak. *feláll és belecsap a falba, és belerúg a ládába amin eddig ült. Persze a kalóznőnek fogalma sem lehet kire gondol, de látszik, hogy nagyon mérges.*
-Jó menny csak. *int az ajtó irányába.* -Te sem tudod ki vagyok, de tudod mit. Menjél csak és építs egy ócska tutajt, aztán vágjál neki a nyílt tengernek egyes egyedül. *hangja már inkább kiabáláshoz hajaz, de igazából ez az egymás fejéhez vágás afféle dedós megnyilvánulás. Ezután végignézi, amint a nő kisétál az ajtón, ő pedig nagyot köp a földre.*
~Idióta őrült tyúk, legszívesebben kitekerném a nyakadat.~ *gondolja magában a szépeket, majd fújtat egyet, és ő is kilép a kunyhóból. A nő a part felé indul, majd Bress lemaradva követi, és ha a parthoz érnek úgy, hogy a nő nem szól esetleg hátra, a bárd szakítja meg a csendet.*
-Nézd én sem élvezem a helyzetet, de nélkülem véged, hiszen még egy kardod sincs amit eszközként használjál. Ráadásul van egy olyan megmagyarázhatatlan érzésem, hogy nem vagyunk egyedül. *pillant körbe sejtelmesen.* -Nincs olyan érzésed, mintha valaki figyelne minket ? *sétál el mellette, majd karba tett kézzel bámulni kezdi az eget, majd egyszer csak visszafordul a nő irányába.*
-Kezdjük elölről. Bress vagyok. *mondja, és immár kezet is nyújt a nő felé.* -Találjuk ki együtt mit tegyünk, tűnjünk el, utána pedig elfelejtjük egymást. Nos ? *érdeklődik Bress, látszólag nyugodtabban és tisztább fejjel áll a nő előtt, de az biztos, hogy ez az utolsó próbálkozása, ha a kalózkisasszony gúnyolódásba kezd akkor tényleg elválnak útjaik.*


406. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-14 12:49:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81

Játékstílus: Szelíd

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //

*Imbacasthor szemmel láthatóan nincs abban az idegállapotban, illetve hangulatban, hogy tolerálja Zhrodim kötekedését.*
-Aztán mégis hol látsz te itt nappali világosságot?!*kérdi ingerülten, s bőszen gesztikulálva, mellé hadonászva mutogat az ég és a köd felé.*
-Minden lesz ott, csak napfény nem!*teszi még hozzá, majd elfordul a sötételftől, hogy a kapitánnyal egyeztesse a részleteket.
A matrózok dolgoznak, sürögnek-forognak, köteleket feszítenek, ordibálnak és szitkozódnak. Más szavakkal, minden a megszokott medrében zajlik.
Mivel az éj leszállt, az utasok akár pihenőre is térhetnek lassacskán, hogy felkészüljenek a másnap kezdődő túrára. Ki tudja, mit tartogat számukra a rejtélyes sziget, s az azon található elhagyott város?*


405. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-11 23:56:47
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //

*Remélte is, hogy szavainak elég súlya lesz, amitől a gnork észbe kap és befejezi ezt a gyerekes viselkedést. Ő sem kérte, Hogy Asiritay velük tartson és bajba sodródjon ezáltal, de ha már itt van, akkor felelősséggel tartozik érte, ha nem akarja, hogy fenti "szabadsága" idejekorán érjen véget. Még három év vár rá, amit Faeus oldalán akar eltölteni, ha már barátjának hívja a félszerzetet.

A három nap valahogy csak eltelik, még ha számára kínkeservesen is. Többnyire a kabinon kívül tartózkodik, egy félreeső zugban, egymagában, kerülve mindenféle társaságot. A kaland olyan kérdéseket vet fel, amiket meg kell emésztenie, lehetőleg egyedül. Bármikor veszélybe kerülhetnek, olyanba, amikor neki kell döntést hoznia. Most még rágódhat, őrlődhet ezen némán, de ha odakerül, hezitálás nélkül kell döntenie. Aggodalma bár sosem válna valóra.
Ahogy mindenki más, ő is felkukkant időnként a fedélzetre, így, mint a többiek, ő is elcsípi a veszekedés legnagyobb részét.*
-Bolond ez az öreg.
*Motyogja maga elé, amúgy sem fényes kedvén pedig tovább ront a megállapítás, miszerint hajnalra érnek oda.*
-Ezek szerint egy napot ott kell majd állnunk, mivel napközben nem vagyok hajlandó kimozdulni, hogy összeégessem magam és a társamat.
*A kabin felé menet szól oda Imbachastornak, csak hogy a mágus is tudja, milyen hozzáállásra számíthat a részéről.
Mivel szavait teljesen komolyan is gondolja, így esze ágában sincs nekiállni csomagolni, készülődni, könyökeire támaszkodva dől hátra és néz mereven a varázslóra.*


404. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:24:32
 ÚJ
>Faeus Pysius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Vigyázz, mit kívánsz... //

// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell... //

*Nem tehet róla, gyakorta magától jön, hogy ily mód körítse válaszát, máskor okkal teszi nehezebben érthetővé szavait, most talán mindkettő közrejátszik valamelyest. Ám a válasz kétséget kelt a félszerzetben. Persze, hogy tudja. Emlékeztetni sem kell, semmire. Némán áll, ahol Zhrodim hagyja, s percekig meg se mozdul, éppen csak mellkasa emelkedik és süllyed, ahogy levegőt vesz
Végül visszatér ő is a kabinjukba és a már kiszemelt zsákjára veti magát. Nem alszik. Még mindig gondolataival vív ádáz harcot, a józan ész hűvös csatasora a bolond érzelem hordájával, a győzelem pedig egyértelmű. Mint mindig.

Deron inkább csak félgnómmal válthat gondolatokat, hiszen a félszerzet részben aprónép csupán, másik feléből inkább ork volna, akármennyire hihetetlen is ez. Bár, bőre eléggé hasonlít azokéra, nem csak színében, de méretében is, így lehet, hogy oly mélyen barázdált arca van, mi viszont nagy segítség, hogy korát ne tudja senki megmondani. Ezt csak barátja, Zhrodim tudhatja. Faeus vele is vált pár alkalommal szót, s biztosítja róla, hogy rendbe tette magában a dolgokat. Persze, ez utóbbit szigorúan négyszemközt osztja csak meg a mélységivel. Ugyan Asi ettől nem lesz szimpatikusabb a szemében, de már nem fogja puszta féltékenységből kiutálni a közeléből.
Mire Faeus kilép a fedélzetre, már Asiritay és Deron is hallgatózza, miként vált szót Imbachastor és a KA-PI-TÁNY-ÚR. A félszerzet csak a végét kapja el, s igaz, hogy ronccsal nem mennének messzire. S alig fordulna társai felé, mikor egy újabb hang töri meg az amúgy csendes perceket. Szóval közel járnak. Ez a nap legjobb híre, az bizonyos, Faeus sem rest a kabinba térni és átnézni a felszerelést, amit összekészített, hogy magával vigye, ha a szigetre merészkednek.*


403. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-10 22:32:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// Egy felejthetetlen utazás //

- Senki sem kérte, hogy ments meg, és hogy utána még csókolgass is, te hullagyalázó!
*A mondatának jelentésén nem bírja megállni, hogy ne mosolyodjon el. Talán nem is olyan rossz, hogy nem egyedül kötött ki ezen a szigeten...*
- Egy kalóznak nem ellensége se ember, se állat. Egy kalóznak a Vihar tombolása az egyedüli ellenség. *mondja bölcsen* Mi a vízen éljük az életünket, s egy erős vihar romba dönthet mindent. Az otthont jelentő hajót, s a családot jelentő kalóztársakat. Mindegyik kalózban van félelem, mely egy zivatar közeledtével tör elő. A Viharok nem csupán egy egyszerű zivatarokat, ahogyan azt ti fogjátok fel...
*Szavai komolyak, s hangjában valami szokatlan magasztosság tükröződik, valami furcsa, mely becsülendő benne, persze ezt még egyelőre megmagyarázni nem igazán lehet.*
- Kolostort? Itt? *kacag fel gúnyosan* Hát sok sikert... *ha a gúnynak súlya lenne, most nagyot koppanna a padlón* Attól, mert kalóz vagyok, minden egyes lakatlannak tűnő szigetet pontosan kellene ismernem? *pillant rá kételkedve* Mert a szárazföldi patkányok az összes helyet ismerik talán? *csóválja fejét* Mellesleg be tudom határolni az irányt. Délről jöttünk szinte pontosan, viszont hogy hol a fenébe is lehetünk, azt így eléggé nehézkes megállapítani, ugyanis ha nem tűnt volna fel, egy darab csillag nincs az égen. Csak az égtájakat lehet megállapítani a környezetből, mást nem nagyon. Talán később, ha kitisztul az ég... *megvakarja állát* Ha felmásznánk egy magasabb pontra később, akkor talán észrevennénk Lanawin fényeit.
*Mondja szinte magának, s már gondolkodik is, hogy merre kellene indulni.*
- Éveket elélnék ezen a szigeten is egyedül. *mondja határozottan, semmi ferdítés nélkül, látszik vonásain, hogy komolyan is gondolja* Volt rá elég időm, hogy megtanuljam, hogy nem tesznek a hátsóm alá semmit, és ha nem teszek a túlélésért, akkor meg fogok halni. *ekkor dühösen feláll* Te azt se tudod, ki vagyok! *ekkor megindul az ajtó felé* Akkor most végignézheted, ahogy ez a nem igazi kalóz most magadra hagy. Keresgéld csak az idióta kolostorod, én bejárom a szigetet, építek egy csónakot és eltűnök erről a helyről. Csinálj, amit akarsz...
*Mondja lemondóan, pedig már épp kezdett hajlani egy normális kommunikálásra és arra, hogy együtt találjanak ki valamit, viszont Bress kijelentése, miszerint a hölgyemény nem igazi kalóz, eléggé rossz ötlet volt. Ha esetleg a férfi nem hagyná, hogy a nő elmenjen, akkor amaz szokatlanul nagy erővel behúz neki egyet, s azonnal elszalad. Nagyon gyors, össze-vissza szökell a fák közt, így bár a férfi láthatja, merre megy, de nem éri utol.
Viszont ha nem lép fel ellene erőszakosan, akkor a hölgyemény nem fog futni, csupán lassabb tempóban megindul vissza a part felé. Persze, ha a dalnoknak van valami mondanivalója még a kunyhónál miután kiment, annak is fennáll az esélye, hogy marad a nő. Ehhez viszont igen szép szavak kellenek! Tehát lényegében most minden a férfi döntésén múlik.*


402. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-10 10:35:46
 ÚJ
>Bressauavre Eisso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felejthetetlen utazás - Mort//

-Ez olyan, hogy csónakázok a tengeren, egyszer egy félig hulla hánykolódik velem szemben a tengeren, megmentem, aztán meg elnézést ha kérdezni merek. *legyint egyet Bress még most is mérgesen, tényleg inkább lökte volna vissza a nőt a tengerbe.*
-Szép kis történet. *teszi karba kezeit vigyorogva Bress.* -Kalóz létedre félsz az esőtől és a villámlástól ? *néz tűnődve a nőre a bárd.* -Érdekes. *mondja, közben leül egy ládikára, és ölébe helyezi kardját.*
-Egy kolostort keresek egy öreg tanítóval, elvileg ezen a szigeten van. Nem akartalak én ide hozni, ki akartalak hajítani vissza a tengerbe, csak pont akkor tört szét az én csónakom is, és téged is ide sodort a víz. *mosolyodik el.* -Kalóz létedre neked jobban kellene tudnod hol is vagyunk. Vagy legalábbis nagyjából behatárolni magunkat, de lehet, hogy semmire sem tanítottak meg. *csóválja meg fejét.* -Üzleteltem már a magad fajtával ahogyan te nevezed, igen mocskok vagytok egytől egyig, de a piszkos munkára kiválóak, és valamiből meg kell élni. *pillant lenézően a nőre, legszívesebben szép nagyot köpne elé a padlóra, de ez még kicsit korai lenne. Hihetetlen, hogy megint kalózzal hozza össze a sors, bár Dyn teljesen más szinten nyerte el a tetszését mint az itt jelen lévő hölgyike.*
-Te nem vagy kalóz. *állapítja meg, és szinte kineveti a nőt.* -Vagy legalábbis nem vagy igazi kalóz. *utal arra, hogy a nő fél a mennydörgéstől, aztán látja, amint a nő a mellényében matat, de nem fordít neki különösebb figyelmet, hagy keresgéljen csak, persze magában tudja, hogy mit is keres.*
-Lényeg, hogy most itt vagyunk, ezért jobb ha kitalálunk valamit, különben itt döglünk meg. *mérgelődik Bress.* -Úgyhogy egyelőre nem fojtalak meg. *áll fel, és teszi el kardját a helyére.* -Egyébként a nevem Bress. *mondja, és kinéz a kunyhó ablakán.* -Mennyire ismered a szigeteket, és mennyire vagy jártas a túlélésben ? Szerintem meg kellene keresnünk a kolostort, már ha egyáltalán jó helyen járunk. *mondja a mondat második felét kicsit halkabban, majd megfordul, és a kalóz hölgyeményre pillant, és kíváncsian várja válaszát.*


401. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-09 19:46:26
 ÚJ
>Hodar Toragodin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Hazatérés//

*A hajón minden áldott nap ugyan olyannak tűnik. Nincs más, mint tenger és még annál is több tenger, káposztaleves valamint a kósza remény, hogy egyszer végre megszabadul az ember mindettől és soha nem kell visszatérnie ide. Hodaréknak pontosan ma van a nyolcvanhatodik napjuk a végeláthatatlan vízen és még megannyi mögötte egy olyan szigeten, mely szinte teljesen el van szakítva a külvilágtól, tán az élők nagy része, sőt biztos, hogy nem tud róla.. Igazából, neki nem is a körülötte lévő vízzel van a gondja, sokkal inkább az utazás minőségével, valamint a körülményekkel de hát ki hogyan szegődik, ahogy a mondás tartja.*
-Szárazföld! A következő város: Arthenior!
*Hallatszik egy hang az egyik árboc tetejéről, az éppen ügyeletes 'távcső-tartó' szájából. Erre a hajó kapitánya, a tőle már megszokott, kimért eleganciájával felbattyog a kormánykerék előtti kis pódiumra, hogy mindenki jól láthassa és hallhassa.*
-Figyelem! A következők álljanak elém! Relon Erotis, Goralo Tak' Lorin, Pirok Fedir, Aller Torra valamint Hodar Toragodin!
*Mindegyikőjük a parancsnak megfelelően jár el, leszegett fejjel, csupán az előttük lévő fapadlót bámulva, hogy mégis merre mennek.*
-Uraim! Örömmel jelentem be, hogy akármelyik percben elérhetjük Arthenior városának kikötőjét. Ezek a percek választják el magukat attól, hogy ismét szabad emberekké váljanak a további életükre, már ha a múlt nem ismétli meg önmagát. Bár... Nem csodálkoznék, ha találkoznánk valamikor még a jövőben néhányukkal.
*Itt befejezi beszédét, ennek jeleként elfordul a felsorakozó férfiaktól, akik immáron megkönnyebbült arccal állnak az emelvényen, ahova oda lettek hívva.*

A hozzászólás írója (Hodar Toragodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.09 19:46:58


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1384-1403