Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 647-666
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-15 14:40:12
Üzenet elküldve: 2022-09-15 14:40:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Learon lába is hirtelen gyökeret ver, de egy másodperc nem telik bele, hogy visszaugorjon és karját óvón kinyújtsa a lány elé, hogyha esetleg az visszafordulna a hangok irányába, megállásra kényszerítse, azonban erre semmi szükség nincs. Megállt az magától is, észlelve a különösen nagy veszélyt.*
-A Szellemekre! *Suttogja maga elé, hiszen a sok hang miatt valahogy már nem tűnik számára olyan okos ötletnek, hogy tovább hangoskodjon.*
-Akkor talán bement a folyosóra nélkülünk. *Húzza el a száját és tekintetével folyamatosan a körülöttük lévő teret fürkészi, nehogy orvul rájuk rontson valaki vagy valami. Hallására most nem nagyon támaszkodhat, hiszen az nem valami jó és a lány füle sokkal élesebb amúgy is.*
-Menjünk vissza és szedjük össze azt az ostobát. *Ha tényleg van itt előttük valami, sokkal jobb esélyeik lesznek, ha olyan terepen érik őket, amit már ismernek és olyankor, amikor már mind a hárman együtt vannak. Akármilyen kevés segítséget is jelenthet Vojtri, az mégis több a semminél.*
-Lehet talált egy biztonságosabb irányt. *Reménykedik magában, de addig nem lép vissza, amíg a lány meg nem indul. Az utat egyelőre nyitva hagyja, mert ha esetleg onnan valami nagyobb dolog támadna rájuk ahol a dalnok van, még mindig menekülhetnek erre, amíg a varázslat hatása magától meg nem szűnik.*
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Learon lába is hirtelen gyökeret ver, de egy másodperc nem telik bele, hogy visszaugorjon és karját óvón kinyújtsa a lány elé, hogyha esetleg az visszafordulna a hangok irányába, megállásra kényszerítse, azonban erre semmi szükség nincs. Megállt az magától is, észlelve a különösen nagy veszélyt.*
-A Szellemekre! *Suttogja maga elé, hiszen a sok hang miatt valahogy már nem tűnik számára olyan okos ötletnek, hogy tovább hangoskodjon.*
-Akkor talán bement a folyosóra nélkülünk. *Húzza el a száját és tekintetével folyamatosan a körülöttük lévő teret fürkészi, nehogy orvul rájuk rontson valaki vagy valami. Hallására most nem nagyon támaszkodhat, hiszen az nem valami jó és a lány füle sokkal élesebb amúgy is.*
-Menjünk vissza és szedjük össze azt az ostobát. *Ha tényleg van itt előttük valami, sokkal jobb esélyeik lesznek, ha olyan terepen érik őket, amit már ismernek és olyankor, amikor már mind a hárman együtt vannak. Akármilyen kevés segítséget is jelenthet Vojtri, az mégis több a semminél.*
-Lehet talált egy biztonságosabb irányt. *Reménykedik magában, de addig nem lép vissza, amíg a lány meg nem indul. Az utat egyelőre nyitva hagyja, mert ha esetleg onnan valami nagyobb dolog támadna rájuk ahol a dalnok van, még mindig menekülhetnek erre, amíg a varázslat hatása magától meg nem szűnik.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-15 08:10:56
Üzenet elküldve: 2022-09-15 08:10:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Egy biccentéssel nyugtázza Learon hajlandóságát társuk megmentését illetően, majd a férfi is megpróbál szólni a dalnokhoz. Válasz ugyan nem érkezik, illetve nem attól, akitől várták volna. Aashryn megtorpan, szinte mozdulni sem mer, és a felé intézet kérdésre megfogalmazódó szavak is benne rekednek.*
- Eeyr maradj velünk! Ez valami Sa'Tereth boszorkánytanya lehet.
*Sziszegi orra alatt fojtott hangon. A hátborzongató jelenet után nem sok kedve van kiáltozni, most először viszont érzi a súlyát a veszélynek amire vállalkoztak.*
- Azt hiszem...
*Próbál visszaemlékezni, bár elméjét kicsit megzavarja a nyugtalanság a hangok után.*
- Én az ajtót néztem, ő pedig a folyosón talált valamit.
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Egy biccentéssel nyugtázza Learon hajlandóságát társuk megmentését illetően, majd a férfi is megpróbál szólni a dalnokhoz. Válasz ugyan nem érkezik, illetve nem attól, akitől várták volna. Aashryn megtorpan, szinte mozdulni sem mer, és a felé intézet kérdésre megfogalmazódó szavak is benne rekednek.*
- Eeyr maradj velünk! Ez valami Sa'Tereth boszorkánytanya lehet.
*Sziszegi orra alatt fojtott hangon. A hátborzongató jelenet után nem sok kedve van kiáltozni, most először viszont érzi a súlyát a veszélynek amire vállalkoztak.*
- Azt hiszem...
*Próbál visszaemlékezni, bár elméjét kicsit megzavarja a nyugtalanság a hangok után.*
- Én az ajtót néztem, ő pedig a folyosón talált valamit.
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-12 11:26:25
Üzenet elküldve: 2022-09-12 11:26:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Athien, Loq//
*Bár nem látszik a pofáján változás, de Loq tiszta ideg ahogy sétálnak azon a folyosón. Végig, azt várja, hogy valami a nyakukba ugorjon. Az a elmondhatatlan sötét meg csak rátesz a dologra. Mikor az oszlopot elérik akkor se nyugszik meg. Az elf már megint szaladgálna, de most hagyja neki. Nem őt keveri veszélybe. Reméli. Fel is nyúl azért a bizonyos kulcsért, de nem mohón veszi el. Előbb óvatosan kitapogatja a környékét nehogy ezzel aktiválja a csapdát. Nem mintha értene az ilyesmihez, de egy varázsló szigetén van egy barlang mélyén ahova egy beszélő szobor küldte és egy átlátszó üveghídon ment át egy meredély felett. Talán érthető, ha túlzottan is óvatos. Ha nem történik semmi egyikükkel se akkor visszaindulhatnak az ajtó felé.*
//Alagút – Athien, Loq//
*Bár nem látszik a pofáján változás, de Loq tiszta ideg ahogy sétálnak azon a folyosón. Végig, azt várja, hogy valami a nyakukba ugorjon. Az a elmondhatatlan sötét meg csak rátesz a dologra. Mikor az oszlopot elérik akkor se nyugszik meg. Az elf már megint szaladgálna, de most hagyja neki. Nem őt keveri veszélybe. Reméli. Fel is nyúl azért a bizonyos kulcsért, de nem mohón veszi el. Előbb óvatosan kitapogatja a környékét nehogy ezzel aktiválja a csapdát. Nem mintha értene az ilyesmihez, de egy varázsló szigetén van egy barlang mélyén ahova egy beszélő szobor küldte és egy átlátszó üveghídon ment át egy meredély felett. Talán érthető, ha túlzottan is óvatos. Ha nem történik semmi egyikükkel se akkor visszaindulhatnak az ajtó felé.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-11 15:44:25
Üzenet elküldve: 2022-09-11 15:44:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Athien, Loq//
* Ez a padló nem szakad be alattuk, és semmilyen más trükkel sem próbálkozik. Nyugodtan tudnak haladni előre, s bár látja a kulcsot az oszlopon, inkább úgy dönt, hogy megnézi azt a valamit, ami lepottyant. *
- Vedd le a kulcsot, addig megnézem hogy mennyire zárta el az utunk az a valami. Sietek!
* Előrébb siet és megnézi, hogy esetleg átjuthat-e, avagy sem. Ha az utóbbi érvényes, akkor visszasiet az ork mellé. Hogy utána a kulccsal megpróbálják kinyitni az ajtót és átmenni rajta; hát; a franc tudja hogy hová? Meglepetés meglepetés hátán jön ezen a nyamvadt szigeten és a baj az, hogy nem látni a végét. Igaz, elfként van ideje bőven, csak épp a hajó nem vár sokáig. *
//Alagút – Athien, Loq//
* Ez a padló nem szakad be alattuk, és semmilyen más trükkel sem próbálkozik. Nyugodtan tudnak haladni előre, s bár látja a kulcsot az oszlopon, inkább úgy dönt, hogy megnézi azt a valamit, ami lepottyant. *
- Vedd le a kulcsot, addig megnézem hogy mennyire zárta el az utunk az a valami. Sietek!
* Előrébb siet és megnézi, hogy esetleg átjuthat-e, avagy sem. Ha az utóbbi érvényes, akkor visszasiet az ork mellé. Hogy utána a kulccsal megpróbálják kinyitni az ajtót és átmenni rajta; hát; a franc tudja hogy hová? Meglepetés meglepetés hátán jön ezen a nyamvadt szigeten és a baj az, hogy nem látni a végét. Igaz, elfként van ideje bőven, csak épp a hajó nem vár sokáig. *
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-10 15:45:01
Üzenet elküldve: 2022-09-10 15:45:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Az előadás után mint egy kisebb szobor, mozdulatlanná merevedve és egyetlen hang nélkül várja az ítéletet. Csak akkor ereszti ki a levegőt, amikor a nagyobbik szobor nem várt lelkesedéssel jutalmazza, és útjára bocsátja a furcsa párost. Egy pillanatra még kisebbnek tűnik, mint eddig, aztán széles vigyor terül el az arcán.*
- Tudtam, hogy jó lesz még valamire! És a te soraid sem rosszak! Voltál már szerzőtárs? *Fordul a barátjához.* Bele kell... *Felkapja a fejét a kiáltásra. ~ Már megint mit művelt ez az idióta? ~ Meglepő módon jobban aggódik a hebehurgya muzsikusért, mint a lantjáért. Talán a hirtelen megkönnyebbüléstől tűnik jó ötletnek nyelvet ölteni a sötétben rejtőző hangutánzók felé. Még kuncog is magán, amikor rájön, mit csinál.*
- Köszönöm, igazán kedves tőled! *A dicséretét színpadias pukkedlivel fogadja. Csak akkor szalad fel a szemöldöke, amikor Sren elkezdi felszeletelni a kabátját.* Te most mit...? Ááá! *Nem is rossz ötlet. Naná, hogy ez se Fynnek jutott eszébe...* Biztos, hogy jó ötlet? *Mutat az írásra a földön.* Vojtri még csak-csak megoldaná ~ Ha még egy darabban van... ~, de a többiek? *Kisvártatva azonban megvilágosodik. Hát persze, hiszen épp' az előbb győztük meg a szobrot, hogy művészek vagyunk. Aggodalom szállja meg, mert kevés útitársából nézi ki, hogy képes lehet hasonló produkcióra. ~ Talán még Learon... Játszani hallottam, de énekelni még nem... Az elfeknek szokott lenni érzékük hozzá... Azt az orkot meg nem álltja meg egy szobor... ~*
- Akkor tovább? *Eltartja magától a fáklyáját, hogy jobban belásson a rájuk váró járatba, persze nem sok sikerrel. Ahhoz el is kell indulniuk, így hát elindul a sötétség felé, és erősen mereszti a szemét, hogy mindent észrevegyen, ami csak bekerül a fénykörébe.*
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Az előadás után mint egy kisebb szobor, mozdulatlanná merevedve és egyetlen hang nélkül várja az ítéletet. Csak akkor ereszti ki a levegőt, amikor a nagyobbik szobor nem várt lelkesedéssel jutalmazza, és útjára bocsátja a furcsa párost. Egy pillanatra még kisebbnek tűnik, mint eddig, aztán széles vigyor terül el az arcán.*
- Tudtam, hogy jó lesz még valamire! És a te soraid sem rosszak! Voltál már szerzőtárs? *Fordul a barátjához.* Bele kell... *Felkapja a fejét a kiáltásra. ~ Már megint mit művelt ez az idióta? ~ Meglepő módon jobban aggódik a hebehurgya muzsikusért, mint a lantjáért. Talán a hirtelen megkönnyebbüléstől tűnik jó ötletnek nyelvet ölteni a sötétben rejtőző hangutánzók felé. Még kuncog is magán, amikor rájön, mit csinál.*
- Köszönöm, igazán kedves tőled! *A dicséretét színpadias pukkedlivel fogadja. Csak akkor szalad fel a szemöldöke, amikor Sren elkezdi felszeletelni a kabátját.* Te most mit...? Ááá! *Nem is rossz ötlet. Naná, hogy ez se Fynnek jutott eszébe...* Biztos, hogy jó ötlet? *Mutat az írásra a földön.* Vojtri még csak-csak megoldaná ~ Ha még egy darabban van... ~, de a többiek? *Kisvártatva azonban megvilágosodik. Hát persze, hiszen épp' az előbb győztük meg a szobrot, hogy művészek vagyunk. Aggodalom szállja meg, mert kevés útitársából nézi ki, hogy képes lehet hasonló produkcióra. ~ Talán még Learon... Játszani hallottam, de énekelni még nem... Az elfeknek szokott lenni érzékük hozzá... Azt az orkot meg nem álltja meg egy szobor... ~*
- Akkor tovább? *Eltartja magától a fáklyáját, hogy jobban belásson a rájuk váró járatba, persze nem sok sikerrel. Ahhoz el is kell indulniuk, így hát elindul a sötétség felé, és erősen mereszti a szemét, hogy mindent észrevegyen, ami csak bekerül a fénykörébe.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-10 13:55:04
Üzenet elküldve: 2022-09-10 13:55:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Meglepően fárasztó fának lenni, főleg ilyen szélcsendes időben. Kis idő múlva megpróbálja azt képzelni, hogy szobor, de erről meg eszébe jutnak a galambok... a galambokról meg ismét más és megint röhögni támad kedve. Itt áll egy sötét veremben és nézi, amint társa egy beszélő szoborhoz énekel. Sok mindenre számított a kaland során, de erre nem, azonban hálás érte, főként, mikor a végén még végigpillantva magukon a felső testrészük nem válik el az alsótól... fizikailag.*
- ... Fynlisse hangja űzi hajtja, s visszatér belé az élet, ha hagyja. *fejezi be akaratlanul az éneket csendesen, de azért hallhatóan. Szelíd mosoly költözik arcára, s halk tapssal jutalmazza meg barátját, majd biccent egyet.*
- Ugye? *Kérdezi a szobortól teljesen feleslegesen, de megkönnyebülten, mer túgy tűnik nem lesznek apró sziklamorzsalék a földön. A kiáltásra felkapja a fejét.*
- Hahó Aashryn! *Kiált vissza, a lány hangját fel tudja ismerni, mikor a parton bemutatkoztak egymásnak.*
- Itt vagyunk! Erre gyertek, de ha jót akartok énekeljetek közben! *Ordít szócsövet formálva két tenyeréből, majd Fynre pillant.*
- Jól csináltad! Tudtam én. *Dicséri meg, majd kérdőn pillant maga mögé.* Ne váljunk ketté, ezek a kis mitugrász hangutánzók úgyis összezavarnának bennünket, viszont nem tudom a többiek idetalálnak-e.
*Egy gyors gondolattól vezérelve kabátjából hasít egy csíkot, majd azt még kisebbre tépkedi össze.*
- Jelzés. *Mutatja Fynnek, aztán igyekszik jól látható helyre helyezni az egyiket, s ha elindulnak sorban a többit is maga mögött. Az első mellé, ha tud, csak ennyit ír a porba. "Énekeljetek, ha a szobor nem enged tovább. Sren, a csavargó."*
- Szerintem induljunk tovább, majd utolérnek. *Javasolja, s megvárja Fyn mit gondol, csak aztán cselekszik, követve őt, még akkor is, ha jelzéseit feleslegesen tette így le, mert mondjuk visszafordulnak.*
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Meglepően fárasztó fának lenni, főleg ilyen szélcsendes időben. Kis idő múlva megpróbálja azt képzelni, hogy szobor, de erről meg eszébe jutnak a galambok... a galambokról meg ismét más és megint röhögni támad kedve. Itt áll egy sötét veremben és nézi, amint társa egy beszélő szoborhoz énekel. Sok mindenre számított a kaland során, de erre nem, azonban hálás érte, főként, mikor a végén még végigpillantva magukon a felső testrészük nem válik el az alsótól... fizikailag.*
- ... Fynlisse hangja űzi hajtja, s visszatér belé az élet, ha hagyja. *fejezi be akaratlanul az éneket csendesen, de azért hallhatóan. Szelíd mosoly költözik arcára, s halk tapssal jutalmazza meg barátját, majd biccent egyet.*
- Ugye? *Kérdezi a szobortól teljesen feleslegesen, de megkönnyebülten, mer túgy tűnik nem lesznek apró sziklamorzsalék a földön. A kiáltásra felkapja a fejét.*
- Hahó Aashryn! *Kiált vissza, a lány hangját fel tudja ismerni, mikor a parton bemutatkoztak egymásnak.*
- Itt vagyunk! Erre gyertek, de ha jót akartok énekeljetek közben! *Ordít szócsövet formálva két tenyeréből, majd Fynre pillant.*
- Jól csináltad! Tudtam én. *Dicséri meg, majd kérdőn pillant maga mögé.* Ne váljunk ketté, ezek a kis mitugrász hangutánzók úgyis összezavarnának bennünket, viszont nem tudom a többiek idetalálnak-e.
*Egy gyors gondolattól vezérelve kabátjából hasít egy csíkot, majd azt még kisebbre tépkedi össze.*
- Jelzés. *Mutatja Fynnek, aztán igyekszik jól látható helyre helyezni az egyiket, s ha elindulnak sorban a többit is maga mögött. Az első mellé, ha tud, csak ennyit ír a porba. "Énekeljetek, ha a szobor nem enged tovább. Sren, a csavargó."*
- Szerintem induljunk tovább, majd utolérnek. *Javasolja, s megvárja Fyn mit gondol, csak aztán cselekszik, követve őt, még akkor is, ha jelzéseit feleslegesen tette így le, mert mondjuk visszafordulnak.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-10 03:01:42
Üzenet elküldve: 2022-09-10 03:01:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Királylány fedélzetén//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
* Amíg Leywulf a kormányzással van elfoglalva, Norwon ott segít, ahol tud – ez persze főként a kötelek meghúzását jelenti. A Királylány nevetve áll ellen a kisebb-nagyobb széllökések, ami nem is csoda, hiszen tengerre tervezték, nem csónakázásra. Nyilván szeszélyesebb időjárás mellett Ő sem olyan vidáman szelné a hullámokat, mint most, viszont a tenger ezúttal kegyes volt hozzájuk. Épp lepihen a hajó orrában, amikor meghallja testvére lehangoló szavait. Hátranéz, majd vissza a hullámzó tenger felé. Gondolataiba mélyedve próbál valami pozitívat találni a mai napban, de azt leszámítva, hogy nem keveredtek viharba, nem sok jót tud felhozni. Ezt legalább elraktározza későbbre, arra az esetre, ha meg kéne vigasztalnia öccsét. Egyelőre azonban nem szól, tovább fürkészi a végtelenbe nyúló tengert. Meglepetésére azonban a következő pillanatban Leywulf derűlátóan szólal meg. *
– Ez a beszéd! Ma talán még nem alszunk bársony paplanban, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap! * Mondja, nem mintha attól tartana, hogy testvére elvesztette már a reményt a szebb jövőért folytatott küzdelemben, hiszen következő szavai is épp ennek ellenkezőjéről árulkodnak. *
– Alkordasz, Alkordasz… * Morogja maga elé, ha nem is gúnyosan, de hangjából jól érezhető, hogy némileg kételkedik a dologban. *
– Nem azt mondom, hogy ne álmodj nagyot – hisz' ismersz –, de amondó vagyok, maradjunk a józan ész határain belül. Jóllehet, a Királylány elvisz minket a közeli szigetekig, de Alkordasz – ha egyáltalán létezik – a világ végén van, ki tudja hány viharon kellene átszenvednünk magunkat, mire elérjük? * Elhúzza a száját és lassan megrázza a fejét. * – Gyors és kifizetődő munka kell nekünk. Egy nagyobb hajó kell és legénység hozzá. Ketten nem irányíthatunk el egy karakkot. Ehhez persze megint csak pénz kell… * Sóhajt egyet. Nyilván tudja, hogy mindez Leywulf számára sem újdonság, de fontosnak látta tisztázni a prioritásokat, mielőtt túlságosan beleélné magát Alkordaszba. Természetesen most sem azért vannak úton, mert annyira tehetősek, hogy egész nap sétahajókázhatnak – ma is kincsek reményében keltek útra, ahogy teszik azt gyakorta, mióta összegyűjtötték a pénzt a Királylányra. Talán bővebben is kifejtené gondolatait, ha testvére engedné, azonban kurjantása félbeszakítja gondolatmenetét. Felnéz arra, amerről a sirály hangját hallotta és hamar meg is látja a tollas szépséget. Fütyül is neki, nem mintha hinne efféle badarságokban, inkább csak, mert jól esik a borúsabb témák után valami könnyedebb szórakozással lefoglalnia magát.
Szinte megkönnyebbülésként éri, hogy Leywulf rábízza a kormányzást – nem, mintha nem bízna testvére manőverezési képességeiben, de a sok unalmas tennivaló után végre valami érdekeset is csinálhat. Magabiztosan markolja meg a kormánykereket, majd állítja irányba a Királylányt, aztán már csak korrigálnia kell a fel-felerősödő szél és a part menti sziklák függvényében. Rutinmunka ez, de persze nem veszi félvállról. A szárított halat elfogadja és szabad perceiben be is tömi magába. Testvére rikkantásán jóízűen felnevet, majd hozzáteszi. *
– Nem mondom, hogy nincs igazad, de azért ne feledd a rumot se! * Rögtön maga elé is képzeli a Sellőház egyik (képzeletbeli), nagytőgyű, szőke cafkáját, amint rummal kínálgatja. Nyilvánvalóan, ha olyan jól menne a soruk, hogy a Kikötő legszebb nőit vihetnék fel a szobájukba, akkor nem hánykódnának itt a tengeren, de ábrándozni talán csak nem bűn! Ám még mielőtt túlságosan elkalandozna gondolataiban, eszébe jut, hogy a hajó kormányzása most lényegesebb feladat, úgyhogy a szőke szépséget elteszi későbbre és arra összpontosít, hogy ne csapja őket a szél a partnak, esetleg más hajóknak. Egyre közelebb érnek a kikötőhöz, így ezeknek az esélye fokozatosan egyre nő, de amennyiben nem történik semmi váratlan, végül sikerül kikötniük. Amikor hosszú órák után végre újra szárazföldre lépnek, első dolga, hogy kinyújtóztassa tagjait, majd felnézve öccsére így szól: *
– Akárhogy is… Nekem mindig kényelmesebb lesz a szárazföldön, mint a tengeren… Na, és mi a terved a nap hátralevő részében? * Sejti a választ, de sosem lehet biztos benne, ezért rákérdez. *
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
* Amíg Leywulf a kormányzással van elfoglalva, Norwon ott segít, ahol tud – ez persze főként a kötelek meghúzását jelenti. A Királylány nevetve áll ellen a kisebb-nagyobb széllökések, ami nem is csoda, hiszen tengerre tervezték, nem csónakázásra. Nyilván szeszélyesebb időjárás mellett Ő sem olyan vidáman szelné a hullámokat, mint most, viszont a tenger ezúttal kegyes volt hozzájuk. Épp lepihen a hajó orrában, amikor meghallja testvére lehangoló szavait. Hátranéz, majd vissza a hullámzó tenger felé. Gondolataiba mélyedve próbál valami pozitívat találni a mai napban, de azt leszámítva, hogy nem keveredtek viharba, nem sok jót tud felhozni. Ezt legalább elraktározza későbbre, arra az esetre, ha meg kéne vigasztalnia öccsét. Egyelőre azonban nem szól, tovább fürkészi a végtelenbe nyúló tengert. Meglepetésére azonban a következő pillanatban Leywulf derűlátóan szólal meg. *
– Ez a beszéd! Ma talán még nem alszunk bársony paplanban, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap! * Mondja, nem mintha attól tartana, hogy testvére elvesztette már a reményt a szebb jövőért folytatott küzdelemben, hiszen következő szavai is épp ennek ellenkezőjéről árulkodnak. *
– Alkordasz, Alkordasz… * Morogja maga elé, ha nem is gúnyosan, de hangjából jól érezhető, hogy némileg kételkedik a dologban. *
– Nem azt mondom, hogy ne álmodj nagyot – hisz' ismersz –, de amondó vagyok, maradjunk a józan ész határain belül. Jóllehet, a Királylány elvisz minket a közeli szigetekig, de Alkordasz – ha egyáltalán létezik – a világ végén van, ki tudja hány viharon kellene átszenvednünk magunkat, mire elérjük? * Elhúzza a száját és lassan megrázza a fejét. * – Gyors és kifizetődő munka kell nekünk. Egy nagyobb hajó kell és legénység hozzá. Ketten nem irányíthatunk el egy karakkot. Ehhez persze megint csak pénz kell… * Sóhajt egyet. Nyilván tudja, hogy mindez Leywulf számára sem újdonság, de fontosnak látta tisztázni a prioritásokat, mielőtt túlságosan beleélné magát Alkordaszba. Természetesen most sem azért vannak úton, mert annyira tehetősek, hogy egész nap sétahajókázhatnak – ma is kincsek reményében keltek útra, ahogy teszik azt gyakorta, mióta összegyűjtötték a pénzt a Királylányra. Talán bővebben is kifejtené gondolatait, ha testvére engedné, azonban kurjantása félbeszakítja gondolatmenetét. Felnéz arra, amerről a sirály hangját hallotta és hamar meg is látja a tollas szépséget. Fütyül is neki, nem mintha hinne efféle badarságokban, inkább csak, mert jól esik a borúsabb témák után valami könnyedebb szórakozással lefoglalnia magát.
Szinte megkönnyebbülésként éri, hogy Leywulf rábízza a kormányzást – nem, mintha nem bízna testvére manőverezési képességeiben, de a sok unalmas tennivaló után végre valami érdekeset is csinálhat. Magabiztosan markolja meg a kormánykereket, majd állítja irányba a Királylányt, aztán már csak korrigálnia kell a fel-felerősödő szél és a part menti sziklák függvényében. Rutinmunka ez, de persze nem veszi félvállról. A szárított halat elfogadja és szabad perceiben be is tömi magába. Testvére rikkantásán jóízűen felnevet, majd hozzáteszi. *
– Nem mondom, hogy nincs igazad, de azért ne feledd a rumot se! * Rögtön maga elé is képzeli a Sellőház egyik (képzeletbeli), nagytőgyű, szőke cafkáját, amint rummal kínálgatja. Nyilvánvalóan, ha olyan jól menne a soruk, hogy a Kikötő legszebb nőit vihetnék fel a szobájukba, akkor nem hánykódnának itt a tengeren, de ábrándozni talán csak nem bűn! Ám még mielőtt túlságosan elkalandozna gondolataiban, eszébe jut, hogy a hajó kormányzása most lényegesebb feladat, úgyhogy a szőke szépséget elteszi későbbre és arra összpontosít, hogy ne csapja őket a szél a partnak, esetleg más hajóknak. Egyre közelebb érnek a kikötőhöz, így ezeknek az esélye fokozatosan egyre nő, de amennyiben nem történik semmi váratlan, végül sikerül kikötniük. Amikor hosszú órák után végre újra szárazföldre lépnek, első dolga, hogy kinyújtóztassa tagjait, majd felnézve öccsére így szól: *
– Akárhogy is… Nekem mindig kényelmesebb lesz a szárazföldön, mint a tengeren… Na, és mi a terved a nap hátralevő részében? * Sejti a választ, de sosem lehet biztos benne, ezért rákérdez. *
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-09 12:54:57
Üzenet elküldve: 2022-09-09 12:54:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Királylány fedélzetén//
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Komor fejjel ácsorog a kormánynál.
Már korábban beállította azt, s ki is ékelte, de a mai szél nem kedvez; ők egyenest északnak tartanak, a délkeleti szél azonban a hullámokat folyvást a hegyek irányába tereli, ezzel együtt pedig a hajót is, s kényeres a folytonos korrigálás. Fertályóránként kirúgja az éket a kormánykerék alól, kicsit ellenkormányoz, míg a hajó orra kicsivel keletebbre mutat, mint észak, majd újra visszaharcolja az éket a helyére.*
- Ma sem sikerült...
*Dörmögi orra alá, bár úgy, hogy testvére is hallja. Apró szigetek mentén kötöttek ki, ahol kofáktól vett térképek alapján dolgok vannak elrejtve, elraktározva. Ezek többnyire nem elrejtett kincsek, inkább csempészek eldugott árui, de egy közös van bennük: mindkettőt pénzzé lehet változtatni.
Ma viszont nem jártak sikerrel. Öt óra a tengeren oda, s öt óra vissza, mindezt a nagy semmiért. Volt már ennél rosszabb is, azonban tagadhatatlan, hogy a bajszos igazán durcás kedvében van.
Úgy érzi, a hajó rendesen áll. Újra rendben lesz egy fertályórát, és talán az lesz az utolsó korrigálás, a partok már elég közel vannak, épphogy a horizonton nem tűnt még fel a világítótorony orma.
Lehajol, és visszatuszakolja hát az éket a padló és a kormány egy marokrúdja közé, majd felegyenesedvén a testvéréhez indul.*
- Lesz még ennél jobb is... *ámbár nem tudja, amaz hogy fogadta a mai sikertelen próbálkozást, vigasztaló hangja talán nem is neki, mint inkább saját magának szól* - Még mindig itt van az az átkozott térkép, tudod, ami a csuklyás szerint emberbőrből van és Alkordaszra visz. Ott lesz ám az igazi kincs! Alkordasz testvér!
*Kurjantja el magát, majd csapja finoman hátba bátyját. Legbelül kicsit komorabbak a meglátásai, a térkép szerint legalább három-négy napnyi hajóút, és olyan mélyen a nyílt tengeren egy vihar végzetes lehet a hajó számára.
Komor gondolataiból egy éles sikoly ébreszti fel. Mély sóhaj. Sirály.*
- Sirályok. Közel a part! *Elfüttyenti magát a sirályra nézve.* - Fütyülj neki te is, különben a nyakadba szarik!
*Régi tengerész szokás, és tudniillik, a sirályszarnál nincs büdösebb, minekutána minden mocskot megesz, amit talál a kikötőben, márpedig ott bőven eleget találhat ahhoz, hogy orrszőrégető fehér fegyvert készítsen kloákájának sötét lyukában.*
- Amott van a világítótorony teteje is. Bekormányzod a hajót a dokkba, vagy csináljam? Figyelj a szélre, ha igen, ma nagyon csalóka.
*Kacsint egyet testvérére, majd egy pillanatra eltűnik a hajó gyomrában, hogy két szelet szárított halhússal térjen vissza.
Ha bátyja elfogadja, hát odaadja, és jóízűen elropogtatja sajátját, ha pedig nem, vállát vonva tömi be mindkettőt.
Elsétál a hajó orrához hogy jobban szemügyre vehesse a távolságot, majd egy fordulatot vévén kezeit szája köré öleli, tölcsért formálva, hogy úgy kiálthasson oda a másiknak:*
- Az egyetlen dolog ami ma fel fog vidítani az nem más mint egy... *Hatalmas levegőt vesz, hogy teli tüdőből ordíthasson.* - KURVAAA!
//A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
*Komor fejjel ácsorog a kormánynál.
Már korábban beállította azt, s ki is ékelte, de a mai szél nem kedvez; ők egyenest északnak tartanak, a délkeleti szél azonban a hullámokat folyvást a hegyek irányába tereli, ezzel együtt pedig a hajót is, s kényeres a folytonos korrigálás. Fertályóránként kirúgja az éket a kormánykerék alól, kicsit ellenkormányoz, míg a hajó orra kicsivel keletebbre mutat, mint észak, majd újra visszaharcolja az éket a helyére.*
- Ma sem sikerült...
*Dörmögi orra alá, bár úgy, hogy testvére is hallja. Apró szigetek mentén kötöttek ki, ahol kofáktól vett térképek alapján dolgok vannak elrejtve, elraktározva. Ezek többnyire nem elrejtett kincsek, inkább csempészek eldugott árui, de egy közös van bennük: mindkettőt pénzzé lehet változtatni.
Ma viszont nem jártak sikerrel. Öt óra a tengeren oda, s öt óra vissza, mindezt a nagy semmiért. Volt már ennél rosszabb is, azonban tagadhatatlan, hogy a bajszos igazán durcás kedvében van.
Úgy érzi, a hajó rendesen áll. Újra rendben lesz egy fertályórát, és talán az lesz az utolsó korrigálás, a partok már elég közel vannak, épphogy a horizonton nem tűnt még fel a világítótorony orma.
Lehajol, és visszatuszakolja hát az éket a padló és a kormány egy marokrúdja közé, majd felegyenesedvén a testvéréhez indul.*
- Lesz még ennél jobb is... *ámbár nem tudja, amaz hogy fogadta a mai sikertelen próbálkozást, vigasztaló hangja talán nem is neki, mint inkább saját magának szól* - Még mindig itt van az az átkozott térkép, tudod, ami a csuklyás szerint emberbőrből van és Alkordaszra visz. Ott lesz ám az igazi kincs! Alkordasz testvér!
*Kurjantja el magát, majd csapja finoman hátba bátyját. Legbelül kicsit komorabbak a meglátásai, a térkép szerint legalább három-négy napnyi hajóút, és olyan mélyen a nyílt tengeren egy vihar végzetes lehet a hajó számára.
Komor gondolataiból egy éles sikoly ébreszti fel. Mély sóhaj. Sirály.*
- Sirályok. Közel a part! *Elfüttyenti magát a sirályra nézve.* - Fütyülj neki te is, különben a nyakadba szarik!
*Régi tengerész szokás, és tudniillik, a sirályszarnál nincs büdösebb, minekutána minden mocskot megesz, amit talál a kikötőben, márpedig ott bőven eleget találhat ahhoz, hogy orrszőrégető fehér fegyvert készítsen kloákájának sötét lyukában.*
- Amott van a világítótorony teteje is. Bekormányzod a hajót a dokkba, vagy csináljam? Figyelj a szélre, ha igen, ma nagyon csalóka.
*Kacsint egyet testvérére, majd egy pillanatra eltűnik a hajó gyomrában, hogy két szelet szárított halhússal térjen vissza.
Ha bátyja elfogadja, hát odaadja, és jóízűen elropogtatja sajátját, ha pedig nem, vállát vonva tömi be mindkettőt.
Elsétál a hajó orrához hogy jobban szemügyre vehesse a távolságot, majd egy fordulatot vévén kezeit szája köré öleli, tölcsért formálva, hogy úgy kiálthasson oda a másiknak:*
- Az egyetlen dolog ami ma fel fog vidítani az nem más mint egy... *Hatalmas levegőt vesz, hogy teli tüdőből ordíthasson.* - KURVAAA!
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-06 00:25:36
Üzenet elküldve: 2022-09-06 00:25:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Vojtri//
*Elbucskázik valamiben, s rövid úton hangos csattanás kíséretében esik a sekély vízbe. Hamar feltornázza magát, legalábbis az ülepére, ám túl sok ideje nincs rá, hogy körbekémlelje a csarnokot. Amennyiben csapás érkezik, úgy igyekszik elfetrengeni előle, de ha megelőzhető, úgy karját nyújtja megadóan magasba.*
-Várjon! *Ennyi telik lélekjelenlététől az adott helyzetben. Tán képes lesz egyezkedni azzal az erővel, mi belengi e helyet, s persze a szobrokat irányítja. Közben nem rest belső zsebébe nyúlni, hogy előhalássza a nem is oly rég megszerzett, méregzöld ékkövet.*
-Megmentettem! El akarták orozni... a Többiek. Hisz a szolgálatra esküdtem! *A magasba emeli az ékkövet, remélve, hogy a szobroknak van fülük, mivel hallanak.
A köpönyegforgatás nem egyszer kihúzta már a bajból, s az ő fegyvertárában leginkább az ilyen lehetőségek szerepelnek. Lesz, ami lesz, lopva felpillant a kifejezéstelen kőarcra, nem minden elhűlés nélkül.*
//Alagút – Vojtri//
*Elbucskázik valamiben, s rövid úton hangos csattanás kíséretében esik a sekély vízbe. Hamar feltornázza magát, legalábbis az ülepére, ám túl sok ideje nincs rá, hogy körbekémlelje a csarnokot. Amennyiben csapás érkezik, úgy igyekszik elfetrengeni előle, de ha megelőzhető, úgy karját nyújtja megadóan magasba.*
-Várjon! *Ennyi telik lélekjelenlététől az adott helyzetben. Tán képes lesz egyezkedni azzal az erővel, mi belengi e helyet, s persze a szobrokat irányítja. Közben nem rest belső zsebébe nyúlni, hogy előhalássza a nem is oly rég megszerzett, méregzöld ékkövet.*
-Megmentettem! El akarták orozni... a Többiek. Hisz a szolgálatra esküdtem! *A magasba emeli az ékkövet, remélve, hogy a szobroknak van fülük, mivel hallanak.
A köpönyegforgatás nem egyszer kihúzta már a bajból, s az ő fegyvertárában leginkább az ilyen lehetőségek szerepelnek. Lesz, ami lesz, lopva felpillant a kifejezéstelen kőarcra, nem minden elhűlés nélkül.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-03 15:09:20
Üzenet elküldve: 2022-09-03 15:09:20
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
* A muzsikusnak csak sikerült bajba kevernie magát. Egyetlen pozitívumnak talán csak az hozható fel, hogy legalább társait kihagyta ebből, de ismerve Learon varázstudását – és persze látva az elf nő hosszúkardját –, Vojtri alighanem szívesebben került volna velük együtt pácba, mint egyedül. Azonban nem így van. A falak gyakorlatilag minden hangot elnyelnek, ezért a kint maradt páros nem tud kommunikálni Vojtrival. Ellenben valaki (vagy valami más) meghallotta a kiáltást és nem is rest válaszolni rá. *
– VOJTRI! * Hangzik először csak egy, majd utána még három-négy kiáltás abból az irányból, amerre épp elindultak, mielőtt visszafordultak volna dalnok barátukért (egyelőre úgy tűnik, mindhiába). Ami igazán különlegessé teszi a "visszhangot", hogy egyrészt nem tűnik visszhangnak, hiszen a kiáltásokat mindig nagyjából ugyanolyan hangerővel hallják, másrészt, hogy Aashryn saját hangját véli felfedezni a kiáltásokban. *
//Alagút – Vojtri//
* Eközben ő futni kényszerül. Hogy hova, azt nyilván ő sem tudja. Leszalad a lépcsőn és egy, az összes eddiginél nagyobb terembe jut. Azonban nincs lehetősége szétnézni, mivel a következő pillanatban csak azt érzi, hogy valamiben megbotlik és arccal előre vízbe zuhan. A víz nem túl mély, nagyjából bokáig ér, így amennyiben marad annyi lélekjelenléte, hogy a fáklyát ne dobja el, az égve marad. Viszont a rossz hírek sora nem ér még véget. Alig, hogy sikerül feleszmélnie az esés után, egy marcona alakot lát maga előtt, kezében hosszúkarddal, amit már épp lendíteni készül. A félhomályban nehéz lenne pontos leírást adni az alakról – illetve Vojtrit aligha a kinézete érdekli, mintsem a kardja –, de úgy néz ki, ez is egy olyan szobor-katona, mint amilyet már láttak a bejáratnál. A helyzetet már csak az teszi előnytelenebbé, hogy maga mögött is hallani vél valamit – talán hátra sem kell néznie, hogy megállapíthassa: az is egy szobor-harcos és az is felé tart… Futhat tovább, esetleg vissza az előző, kisebb terembe vagy megpróbálhat tárgyalni a két "úriemberrel", de még, ha meg is hallhatják, az első csapás elől már akkor is ki kell térnie.
A terem maga nagy és sötét, így nagyságát csak az igazolja, hogy nem látja a széleit, de még a mennyezet is csak dereng. Két oszlopsor fut végig a csarnokon, hogy milyen hosszan, azt szintén nem láthatja. Ami biztos, hogy ameddig ellát, bokáig érő víz áll, na meg, hogy épp két megelevenedett szobor akar az életére törni. *
//Alagút – Athien, Loq//
* A padlóval ezúttal minden stimmel. Ránézésre és próbálgatásra is. Ennélfogva elindulnak a folyosón. Ki tudja, miféle csapdától kéne óvakodniuk, mivel egyelőre nem nehezíti semmi sem az útjukat. Gond nélkül elérik azt az oszlop-félét, aminek tetején egy kulcsot találnak. Ránézésre semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy felvegyék onnan, visszasétáljanak és kinyissák vele az ajtót (vagy legalábbis megpróbálják). Előretekintve most már láthatják a folyosó végét és megállapíthatják, hogy zsákutcába kerültek, mivel egy hatalmas kő állja útjukat a továbbhaladásban. *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* Az előadás alatt a szobor csak csendben figyel, majd a következő pár pillanatban is. Azonban nem lendíti kardját, szóval annyira nem sikerülhetett szörnyen… Mikor már a csend valóban zavaróvá kezd válni és azt hihetnék, hogy véletlenül mindketten ugyanabból a varázsgombából ettek, amitől beszélő szobrokat hallucináltak, akkor kiált fel a szobor, meglepően lelkesen. *
– Nagyszerű! Rég nem hallottam ilyen szép nótát! * Ezt persze nem biztos, hogy dicséretnek szánja, hiszen ha minden igaz, nem volt túl sok látogató errefelé az elmúlt pár száz évben. Ugyanakkor a lelkesedés alapján valóban tetszett a szobornak (vagy csak nem akarja lelombozni a tündért). *
– Most már továbbengedhetlek benneteket. * Továbbra is mozdulatlanul áll, viszont most már nem is beszél. Viszont épp csak, hogy a szobor elhallgat, maguk mögött a távolban ismét egy kiáltást hallanak – viszont ezúttal nem Sren nevét hallják, hanem Vojtriét. Ráadásul ez egyértelműen nem Ishala hangja, hanem egy nőé. Mivel Fynlisse nem lehetett, kizárásos alapon Aashryn vagy Athien hangját hallják. Aztán, ahogy már azt megszokhatták, a kiáltást kis késéssel számos újabb hang követi, azok valamivel közelebbről. *
//Alagút – Learon, Aashryn//
* A muzsikusnak csak sikerült bajba kevernie magát. Egyetlen pozitívumnak talán csak az hozható fel, hogy legalább társait kihagyta ebből, de ismerve Learon varázstudását – és persze látva az elf nő hosszúkardját –, Vojtri alighanem szívesebben került volna velük együtt pácba, mint egyedül. Azonban nem így van. A falak gyakorlatilag minden hangot elnyelnek, ezért a kint maradt páros nem tud kommunikálni Vojtrival. Ellenben valaki (vagy valami más) meghallotta a kiáltást és nem is rest válaszolni rá. *
– VOJTRI! * Hangzik először csak egy, majd utána még három-négy kiáltás abból az irányból, amerre épp elindultak, mielőtt visszafordultak volna dalnok barátukért (egyelőre úgy tűnik, mindhiába). Ami igazán különlegessé teszi a "visszhangot", hogy egyrészt nem tűnik visszhangnak, hiszen a kiáltásokat mindig nagyjából ugyanolyan hangerővel hallják, másrészt, hogy Aashryn saját hangját véli felfedezni a kiáltásokban. *
//Alagút – Vojtri//
* Eközben ő futni kényszerül. Hogy hova, azt nyilván ő sem tudja. Leszalad a lépcsőn és egy, az összes eddiginél nagyobb terembe jut. Azonban nincs lehetősége szétnézni, mivel a következő pillanatban csak azt érzi, hogy valamiben megbotlik és arccal előre vízbe zuhan. A víz nem túl mély, nagyjából bokáig ér, így amennyiben marad annyi lélekjelenléte, hogy a fáklyát ne dobja el, az égve marad. Viszont a rossz hírek sora nem ér még véget. Alig, hogy sikerül feleszmélnie az esés után, egy marcona alakot lát maga előtt, kezében hosszúkarddal, amit már épp lendíteni készül. A félhomályban nehéz lenne pontos leírást adni az alakról – illetve Vojtrit aligha a kinézete érdekli, mintsem a kardja –, de úgy néz ki, ez is egy olyan szobor-katona, mint amilyet már láttak a bejáratnál. A helyzetet már csak az teszi előnytelenebbé, hogy maga mögött is hallani vél valamit – talán hátra sem kell néznie, hogy megállapíthassa: az is egy szobor-harcos és az is felé tart… Futhat tovább, esetleg vissza az előző, kisebb terembe vagy megpróbálhat tárgyalni a két "úriemberrel", de még, ha meg is hallhatják, az első csapás elől már akkor is ki kell térnie.
A terem maga nagy és sötét, így nagyságát csak az igazolja, hogy nem látja a széleit, de még a mennyezet is csak dereng. Két oszlopsor fut végig a csarnokon, hogy milyen hosszan, azt szintén nem láthatja. Ami biztos, hogy ameddig ellát, bokáig érő víz áll, na meg, hogy épp két megelevenedett szobor akar az életére törni. *
//Alagút – Athien, Loq//
* A padlóval ezúttal minden stimmel. Ránézésre és próbálgatásra is. Ennélfogva elindulnak a folyosón. Ki tudja, miféle csapdától kéne óvakodniuk, mivel egyelőre nem nehezíti semmi sem az útjukat. Gond nélkül elérik azt az oszlop-félét, aminek tetején egy kulcsot találnak. Ránézésre semmi sem akadályozza meg őket abban, hogy felvegyék onnan, visszasétáljanak és kinyissák vele az ajtót (vagy legalábbis megpróbálják). Előretekintve most már láthatják a folyosó végét és megállapíthatják, hogy zsákutcába kerültek, mivel egy hatalmas kő állja útjukat a továbbhaladásban. *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* Az előadás alatt a szobor csak csendben figyel, majd a következő pár pillanatban is. Azonban nem lendíti kardját, szóval annyira nem sikerülhetett szörnyen… Mikor már a csend valóban zavaróvá kezd válni és azt hihetnék, hogy véletlenül mindketten ugyanabból a varázsgombából ettek, amitől beszélő szobrokat hallucináltak, akkor kiált fel a szobor, meglepően lelkesen. *
– Nagyszerű! Rég nem hallottam ilyen szép nótát! * Ezt persze nem biztos, hogy dicséretnek szánja, hiszen ha minden igaz, nem volt túl sok látogató errefelé az elmúlt pár száz évben. Ugyanakkor a lelkesedés alapján valóban tetszett a szobornak (vagy csak nem akarja lelombozni a tündért). *
– Most már továbbengedhetlek benneteket. * Továbbra is mozdulatlanul áll, viszont most már nem is beszél. Viszont épp csak, hogy a szobor elhallgat, maguk mögött a távolban ismét egy kiáltást hallanak – viszont ezúttal nem Sren nevét hallják, hanem Vojtriét. Ráadásul ez egyértelműen nem Ishala hangja, hanem egy nőé. Mivel Fynlisse nem lehetett, kizárásos alapon Aashryn vagy Athien hangját hallják. Aztán, ahogy már azt megszokhatták, a kiáltást kis késéssel számos újabb hang követi, azok valamivel közelebbről. *
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-09-02 15:22:02
Üzenet elküldve: 2022-09-02 15:22:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút - Vojtri, Learon, Aashryn//
*Learont megint csak nem hagyták cserben a Szellemek és az ajtó úgy, ahogy van, eltűnik. Már kezdi ugyan érezni elméjében, hogy kevesebb energia van benne, mint mikor bejöttek, de majd egy jó nagy adag alvás és evés, ha majd megállnak egyszer, az segíteni fog. Persze még éppen, hogy bejöttek, szóval az még messze van. Azonban előbb az a fontos, ami előttük van. Látja a kart, de többet nem, hiszen mikor indulna befelé, a lány kiáltja el magát és száján a muzsikus nevét ejti ki. A pásztormágus megint csak a fejét fogja, hiszen ki miatt kell aggódni megint? Hát persze, hogy Vojtri… Sóhajt egy nagyot és elindul visszafelé, hogy megkeresse a csirkés fickót.*
-Megnézzük, persze. Nem tudnék nyugodtan aludni, ha az a kis hülye meghalna, amikor itt vagyok a közelben. *Újabb gondterhelt sóhajtással lép a lány elé, hogy mégis ő legyen az élvonalban, ha valami veszélyes áll az útjukba.*
-Vojtri! Jól vagy? *Kiáltja ő is el magát, hátha mélyebb hangját jobban vezeti a termek fala és előbb eljut a keresett személyhez. Persze élhetne valami újabb varázslattal is, de egyelőre tartogatja kimerülőben lévő energiáit.*
-Hogy a Szellemek kegyelmezzenek neki, ha valami ostobaságot csinált és én elkapom érte a grabancát! *Dorgálja meg a levegőben a muzsikust atyaian, de mondatát teljesen komolyan gondolja.*
-Hol hagytuk el? *Jut eszébe, hogy őt annyira lefoglalta a csápos lény és a falfreskók, hogy nem is igazán figyelt a társára.*
//Alagút - Vojtri, Learon, Aashryn//
*Learont megint csak nem hagyták cserben a Szellemek és az ajtó úgy, ahogy van, eltűnik. Már kezdi ugyan érezni elméjében, hogy kevesebb energia van benne, mint mikor bejöttek, de majd egy jó nagy adag alvás és evés, ha majd megállnak egyszer, az segíteni fog. Persze még éppen, hogy bejöttek, szóval az még messze van. Azonban előbb az a fontos, ami előttük van. Látja a kart, de többet nem, hiszen mikor indulna befelé, a lány kiáltja el magát és száján a muzsikus nevét ejti ki. A pásztormágus megint csak a fejét fogja, hiszen ki miatt kell aggódni megint? Hát persze, hogy Vojtri… Sóhajt egy nagyot és elindul visszafelé, hogy megkeresse a csirkés fickót.*
-Megnézzük, persze. Nem tudnék nyugodtan aludni, ha az a kis hülye meghalna, amikor itt vagyok a közelben. *Újabb gondterhelt sóhajtással lép a lány elé, hogy mégis ő legyen az élvonalban, ha valami veszélyes áll az útjukba.*
-Vojtri! Jól vagy? *Kiáltja ő is el magát, hátha mélyebb hangját jobban vezeti a termek fala és előbb eljut a keresett személyhez. Persze élhetne valami újabb varázslattal is, de egyelőre tartogatja kimerülőben lévő energiáit.*
-Hogy a Szellemek kegyelmezzenek neki, ha valami ostobaságot csinált és én elkapom érte a grabancát! *Dorgálja meg a levegőben a muzsikust atyaian, de mondatát teljesen komolyan gondolja.*
-Hol hagytuk el? *Jut eszébe, hogy őt annyira lefoglalta a csápos lény és a falfreskók, hogy nem is igazán figyelt a társára.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-24 09:42:57
Üzenet elküldve: 2022-08-24 09:42:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren//
~ Na ne... ~
*Fyn számára ismeretlen fogalom volt a lámpaláz - egészen mostanáig. Elvégre egy beszélő szobrot bajosan lehet szokványos közönségnek nevezni. Ráadásul a tündér művész, és az ihlet nem parancsra érkezik. Az sem segít, hogy a nagyszájú félelf egy pillanat alatt megkukult. Valamivel pedig muszáj lesz előállni. Afelől semmi kételye, hogy a szobor, vagy akit képvisel, halálos veszélyt jelent. ~ Siratóéneket tudok... ~ Megrázza a fejét, hátha attól előbukkan valami értelmesebb gondolat. ~ Gyerekdallal mem szúrhatom ki a szemét... ~ Srent elnézve, tőle sem várhat sok segítséget. ~ De igen! ~*
*Leakasztja a dobot az övéről, és az ujjai hegyével egyszerű ritmust kezd verni rajta. Kisvártatva fütyülni kezdi hozzá a dallamot, ami a kikötő felé rohanva öltött formát a fejében. Szöveg még nincs hozzá, ám ihlet már nagyon is... Fyn lehunyt szemmel adja át magát a zene sodrásának. Felidézi a Kalmárban gazdátlanul maradt borospoharat, a zavart toporgást a Kovácsműhelyben, a Piactér dalnokát, a körtelopást...*
- Sren Lass szeme tarkabarka,
Egyik kék, a másik barna.
Ember nem foghat ki rajta,
Szél sodorja, ár sodorja...
*Az éneknek hirtelen szakad vége, mintha a lány elfelejtette volna, mivel szerette volna folytatni. A sípjával próbálja menteni a helyzetet, egy ütemnyi kihagyás nélkül emeli a szája elé, és fújja tovább a dallamot. Szeretne legalább abba beleszőni valami újat, de az ihlet ahogy jött, úgy el is szállt. A végén annak is örül, hogy le tudja zárni a dalt, és nemcsak vége szakad két ütem között.*
*Sosem volt még ennyire zavarban. A felemásra sikerült előadás után egy kellemetlenül hosszú pillanatig csendben van. Végül felnéz a szoborra, alig láthatóan megvonja a vállát és megszólal.* - Még nincs kész. Nagyon sajnálom...
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.24 09:43:19
//Barlang – Fynlisse, Sren//
~ Na ne... ~
*Fyn számára ismeretlen fogalom volt a lámpaláz - egészen mostanáig. Elvégre egy beszélő szobrot bajosan lehet szokványos közönségnek nevezni. Ráadásul a tündér művész, és az ihlet nem parancsra érkezik. Az sem segít, hogy a nagyszájú félelf egy pillanat alatt megkukult. Valamivel pedig muszáj lesz előállni. Afelől semmi kételye, hogy a szobor, vagy akit képvisel, halálos veszélyt jelent. ~ Siratóéneket tudok... ~ Megrázza a fejét, hátha attól előbukkan valami értelmesebb gondolat. ~ Gyerekdallal mem szúrhatom ki a szemét... ~ Srent elnézve, tőle sem várhat sok segítséget. ~ De igen! ~*
*Leakasztja a dobot az övéről, és az ujjai hegyével egyszerű ritmust kezd verni rajta. Kisvártatva fütyülni kezdi hozzá a dallamot, ami a kikötő felé rohanva öltött formát a fejében. Szöveg még nincs hozzá, ám ihlet már nagyon is... Fyn lehunyt szemmel adja át magát a zene sodrásának. Felidézi a Kalmárban gazdátlanul maradt borospoharat, a zavart toporgást a Kovácsműhelyben, a Piactér dalnokát, a körtelopást...*
- Sren Lass szeme tarkabarka,
Egyik kék, a másik barna.
Ember nem foghat ki rajta,
Szél sodorja, ár sodorja...
*Az éneknek hirtelen szakad vége, mintha a lány elfelejtette volna, mivel szerette volna folytatni. A sípjával próbálja menteni a helyzetet, egy ütemnyi kihagyás nélkül emeli a szája elé, és fújja tovább a dallamot. Szeretne legalább abba beleszőni valami újat, de az ihlet ahogy jött, úgy el is szállt. A végén annak is örül, hogy le tudja zárni a dalt, és nemcsak vége szakad két ütem között.*
*Sosem volt még ennyire zavarban. A felemásra sikerült előadás után egy kellemetlenül hosszú pillanatig csendben van. Végül felnéz a szoborra, alig láthatóan megvonja a vállát és megszólal.* - Még nincs kész. Nagyon sajnálom...
A hozzászólás írója (Fynlisse Soneret) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.24 09:43:19
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-23 21:28:38
Üzenet elküldve: 2022-08-23 21:28:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alagút – Athien, Loq//
*Ha bárki belegondolna nem is olyan meglepő, hogy egy orknak megvan a magához való esze. Az eszetlenebbek hamar szoktak kihullani. Az orkok amúgy is. Loq meg akármilyen rossz természet, a saját életét sokra becsüli. Így igyekszik vigyázni is rá. Az elf bige szófogadón előreoson és figyel. A volt kalóznak az orra nem árult el semmit. Keze az övében lévő félhold alakú pengén pihen és attól még igyekszik figyelni. Csakhogy az előttük lévő fény kialszik és ismét csak a fáklyáik fénye után következő feketeséget láthatják. Loq-nak ez nem tetszik. Fülel hall-e valamit. A tengeren jobb. Nem törpéből vagy kormosból van-ő. A másik szavaira kelletlenül biccent. Óvatosan igyekezve minden érzékszervére odafigyelve haladna előre afelé az oszlop felé és felkészül rá, hogy ha nyilakat vagy sziklákat lő rájuk valami csapda akkor a nem túl széles élő fedezéke mögé minél jobban bebújjon azok elől.*
*Ha bárki belegondolna nem is olyan meglepő, hogy egy orknak megvan a magához való esze. Az eszetlenebbek hamar szoktak kihullani. Az orkok amúgy is. Loq meg akármilyen rossz természet, a saját életét sokra becsüli. Így igyekszik vigyázni is rá. Az elf bige szófogadón előreoson és figyel. A volt kalóznak az orra nem árult el semmit. Keze az övében lévő félhold alakú pengén pihen és attól még igyekszik figyelni. Csakhogy az előttük lévő fény kialszik és ismét csak a fáklyáik fénye után következő feketeséget láthatják. Loq-nak ez nem tetszik. Fülel hall-e valamit. A tengeren jobb. Nem törpéből vagy kormosból van-ő. A másik szavaira kelletlenül biccent. Óvatosan igyekezve minden érzékszervére odafigyelve haladna előre afelé az oszlop felé és felkészül rá, hogy ha nyilakat vagy sziklákat lő rájuk valami csapda akkor a nem túl széles élő fedezéke mögé minél jobban bebújjon azok elől.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:13:24
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:13:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Mondjuk úgy, hogy Sren a bemutatkozást követően sóbálvánnyá merevedik. Talán még egy sóbálvány is hangosabb, mint ő, ő ugyanis egyáltalán nem dalnok. Sőt, olybá tűnik, hogy a lány magyarázata sokkal nagyobb sikert ért el, mint az ő üzleti vénája, ami valjuk be, kevéssé hihető. Ezért aztán ő is szobor lesz, egy egyedüli rezzenéstelen fa, a széltelen kopár hegycsúcson, hol bár látható, különösen sok vizet nem zavar. Talán csak szemeinek meredése jelez, ahogyan Fynlisse-re néz. ~ Ez az kislány, most a te köröd jön. ~ Talán ezt jelentheti a néha kidülledő, kettőt pislantó, majd jelentőségteljes nézés, amit a fa produkálni kíván. A kislány megnevezésre majdnem felröhög, mert elképzeli, ahogyan Fynlisse reagálna, ha hangosan is kimondaná. ~ Az istenekre remélem nem mondtam ki hangosan ?! ~ Kívülről talán úgy tűnhet, hogy a szapora jött rá, s összeszorított szájjal, s farpofákkal próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, de nem szól, még annyit se. Ha a lány énekelni kezd, némi ritmusérzéke azért van, hát igyekszik halk tappsal követni a traktust. Aztán közben a Srenfa megmozdul, előbb csak a tekintete, majd lassan nyaka is követi, hogy a pattogó hangok forrását igyekezzen szemügyre venni. Amennyiben az irányt legalább körülbelül meg tudja állapítani, szeretne a remélhetőleg torkaszakadtából éneklő leány és a hangok forrása közé helyezkedni, hogyha bármi történik, ne az énekespacsirtát csapják le először, ki éppen kettejüket próbálja kihúzni a csávából. Így a kedvesen tapsoló Sren, cseppet sem gyanúsan, oldalazva, s közben némán, bárgyún vigyorogva sasszézik a ritmusra.*
//Barlang – Fynlisse, Sren//
*Mondjuk úgy, hogy Sren a bemutatkozást követően sóbálvánnyá merevedik. Talán még egy sóbálvány is hangosabb, mint ő, ő ugyanis egyáltalán nem dalnok. Sőt, olybá tűnik, hogy a lány magyarázata sokkal nagyobb sikert ért el, mint az ő üzleti vénája, ami valjuk be, kevéssé hihető. Ezért aztán ő is szobor lesz, egy egyedüli rezzenéstelen fa, a széltelen kopár hegycsúcson, hol bár látható, különösen sok vizet nem zavar. Talán csak szemeinek meredése jelez, ahogyan Fynlisse-re néz. ~ Ez az kislány, most a te köröd jön. ~ Talán ezt jelentheti a néha kidülledő, kettőt pislantó, majd jelentőségteljes nézés, amit a fa produkálni kíván. A kislány megnevezésre majdnem felröhög, mert elképzeli, ahogyan Fynlisse reagálna, ha hangosan is kimondaná. ~ Az istenekre remélem nem mondtam ki hangosan ?! ~ Kívülről talán úgy tűnhet, hogy a szapora jött rá, s összeszorított szájjal, s farpofákkal próbálja elkerülni az elkerülhetetlent, de nem szól, még annyit se. Ha a lány énekelni kezd, némi ritmusérzéke azért van, hát igyekszik halk tappsal követni a traktust. Aztán közben a Srenfa megmozdul, előbb csak a tekintete, majd lassan nyaka is követi, hogy a pattogó hangok forrását igyekezzen szemügyre venni. Amennyiben az irányt legalább körülbelül meg tudja állapítani, szeretne a remélhetőleg torkaszakadtából éneklő leány és a hangok forrása közé helyezkedni, hogyha bármi történik, ne az énekespacsirtát csapják le először, ki éppen kettejüket próbálja kihúzni a csávából. Így a kedvesen tapsoló Sren, cseppet sem gyanúsan, oldalazva, s közben némán, bárgyún vigyorogva sasszézik a ritmusra.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:06:59
Üzenet elküldve: 2022-08-20 20:06:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút - Vojtri, Learon, Aashryn//
*A mágus kérdésére megrázza a fejét, hiszen ő maga sem látott a csápos szörnyeteghez hasonlót, hallani sem hallott róla semmi érdemit, legfeljebb buta legendákat. Többet nem is szentelnek ennek, a zárt ajtó fontosabbnak bizonyul, és Learon erre is talál megoldást. Aahryn kicsit megretten az újabb varázslat láttán, és megint csak felmerül benne az, hogy a férfi mekkora hatalommal bír, ám ezt a gondolatot egyelőre elhessegeti. Bátorkodik előre menni a lépcsőn, ami ezúttal is egy terembe vezet. A különös szobát igyekszik közelebbről, alaposabban szemrevételezni, éppen a karokat szemrevételezi, amikor apró rándulás kíséretében ijed meg a zaj hallatán.*
- VOOOJTRI!
*Próbálkozása sikertelennek bizonyul, hogy megtudja él e még a dalnok, vagy az is lehet, hogy azért nem hallja mert sejtései szerint rázuhant valami, és szörnyet halt. Annyi biztos, hogy hiába fülel, mert semmire nem jön rá.*
- Megnézzük, hogy jól van e? Utána visszajöhetünk ide.
//Alagút - Vojtri, Learon, Aashryn//
*A mágus kérdésére megrázza a fejét, hiszen ő maga sem látott a csápos szörnyeteghez hasonlót, hallani sem hallott róla semmi érdemit, legfeljebb buta legendákat. Többet nem is szentelnek ennek, a zárt ajtó fontosabbnak bizonyul, és Learon erre is talál megoldást. Aahryn kicsit megretten az újabb varázslat láttán, és megint csak felmerül benne az, hogy a férfi mekkora hatalommal bír, ám ezt a gondolatot egyelőre elhessegeti. Bátorkodik előre menni a lépcsőn, ami ezúttal is egy terembe vezet. A különös szobát igyekszik közelebbről, alaposabban szemrevételezni, éppen a karokat szemrevételezi, amikor apró rándulás kíséretében ijed meg a zaj hallatán.*
- VOOOJTRI!
*Próbálkozása sikertelennek bizonyul, hogy megtudja él e még a dalnok, vagy az is lehet, hogy azért nem hallja mert sejtései szerint rázuhant valami, és szörnyet halt. Annyi biztos, hogy hiába fülel, mert semmire nem jön rá.*
- Megnézzük, hogy jól van e? Utána visszajöhetünk ide.
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-20 16:04:41
Üzenet elküldve: 2022-08-20 16:04:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Alagút – Athien, Loq//
* Loq a maga egyszerű és alpári módján eszes egy ork, ami némileg meglepő. Ez azért némileg megkönnyíti a dolgát. Persze tudja, bármerre is induljanak tovább, mindig ő lesz az első, aki új útra lép. Akár csaliként is gondolhatna saját magára, de nem szívja mellre. Kettejük közül valakinek az elsőnek kell lennie; s talán ő van annyival fürgébb, hogy ugorhasson és futhasson, ha vész zúdulna feléjük. ~ Ez van kislány. ~ Mivel az ajtó zárva van, s úgy is marad, nincs más választásuk, mint előre, a szobor felé. *
- Jogos.
* Befogja hát a száját és elvesz egyet ő is a fáklyák közül, mert bármikor jól jöhet. Lassan indul el a szobor felé, mert még élénken él benne a korábbi, térfás kis padlózat. Óvatosan csúsztatja bal lábát előre, kicsit belekotorva a porba. Kíváncsian lesve, hogy látni-e réseket itt is. S ha súlyát bírja, akkor még egy lépést tesz előre. A morajlás és a falak remegése miatt azonban megtorpan. Rémület kapja felé az eltűnő fényről a mennyezetre, de az a helyén maradt legalább. *
- Az ajtó zárva. Visszafelé megint csak fölöslegen próbálkozni. Muszáj előre haladnunk.
* Ezt is csak súgja, talán inkább csak magának, hogy bátorságot szerezzen, s bizonyságot. Óvatosan és nagyon nagy csendben lépdel tovább. Hol a földet figyelve lábai előtt, hol a mennyezetre emeli tekinteté félve; hogy onnan is kaphatnak valami új "áldást". Füleit hegyezi, hogy a legapróbb neszt is képes legyen meghallani. Szinte alig vesz levegőt. *
* Loq a maga egyszerű és alpári módján eszes egy ork, ami némileg meglepő. Ez azért némileg megkönnyíti a dolgát. Persze tudja, bármerre is induljanak tovább, mindig ő lesz az első, aki új útra lép. Akár csaliként is gondolhatna saját magára, de nem szívja mellre. Kettejük közül valakinek az elsőnek kell lennie; s talán ő van annyival fürgébb, hogy ugorhasson és futhasson, ha vész zúdulna feléjük. ~ Ez van kislány. ~ Mivel az ajtó zárva van, s úgy is marad, nincs más választásuk, mint előre, a szobor felé. *
- Jogos.
* Befogja hát a száját és elvesz egyet ő is a fáklyák közül, mert bármikor jól jöhet. Lassan indul el a szobor felé, mert még élénken él benne a korábbi, térfás kis padlózat. Óvatosan csúsztatja bal lábát előre, kicsit belekotorva a porba. Kíváncsian lesve, hogy látni-e réseket itt is. S ha súlyát bírja, akkor még egy lépést tesz előre. A morajlás és a falak remegése miatt azonban megtorpan. Rémület kapja felé az eltűnő fényről a mennyezetre, de az a helyén maradt legalább. *
- Az ajtó zárva. Visszafelé megint csak fölöslegen próbálkozni. Muszáj előre haladnunk.
* Ezt is csak súgja, talán inkább csak magának, hogy bátorságot szerezzen, s bizonyságot. Óvatosan és nagyon nagy csendben lépdel tovább. Hol a földet figyelve lábai előtt, hol a mennyezetre emeli tekinteté félve; hogy onnan is kaphatnak valami új "áldást". Füleit hegyezi, hogy a legapróbb neszt is képes legyen meghallani. Szinte alig vesz levegőt. *
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-14 17:33:05
Üzenet elküldve: 2022-08-14 17:33:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Vojtri//
*Vigyorogva zárja markába az ékkövet, ahogy megfordul. Villámgyorsan csúsztatja zsebébe, leleményességét pedig egy jóleső biccentéssel jutalmazza.*
-Hó! *Kapaszkodik meg maga mögött a szoborban, ahogy a helyiség remegni kezd, s ijedten szemlél körbe a jókora kőtömbök láttán. Néhány szívdobbanásnyi ideig nem is szólal meg újra. Hangokat vár, méghozzá társaiét. Bizonyosan meg tudná magyarázni a dolgot anélkül, hogy szót ejtene a zölden ragyogó ékkőről.
A csoszogó hangok azonban megtörik gondolatmenetét, itt bizony cselekedni kell. Nem látja az alakokat ugyan, de abban majdhogynem bizonyos, hogy nem társai azok.*
-Vojtri Rholka vagyok, muzsikus! *Szólal meg végül fejhangon. Hogy miért mutatkozik be és kinek, azt talán ő sem tudná megmondani. Ugyanakkor nem várja meg a választ: hanyatt homlok rohan az egyetlen út felé, ami szabad. El akar tűnni innen, méghozzá az ékkővel egyetemben. Megcélozza hát a lépcsősort, mit sem törődve a szárnyait ijedten csapkodó tyúkkal.*
A hozzászólás írója (Vojtri Rholka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.14 17:34:04
//Alagút – Vojtri//
*Vigyorogva zárja markába az ékkövet, ahogy megfordul. Villámgyorsan csúsztatja zsebébe, leleményességét pedig egy jóleső biccentéssel jutalmazza.*
-Hó! *Kapaszkodik meg maga mögött a szoborban, ahogy a helyiség remegni kezd, s ijedten szemlél körbe a jókora kőtömbök láttán. Néhány szívdobbanásnyi ideig nem is szólal meg újra. Hangokat vár, méghozzá társaiét. Bizonyosan meg tudná magyarázni a dolgot anélkül, hogy szót ejtene a zölden ragyogó ékkőről.
A csoszogó hangok azonban megtörik gondolatmenetét, itt bizony cselekedni kell. Nem látja az alakokat ugyan, de abban majdhogynem bizonyos, hogy nem társai azok.*
-Vojtri Rholka vagyok, muzsikus! *Szólal meg végül fejhangon. Hogy miért mutatkozik be és kinek, azt talán ő sem tudná megmondani. Ugyanakkor nem várja meg a választ: hanyatt homlok rohan az egyetlen út felé, ami szabad. El akar tűnni innen, méghozzá az ékkővel egyetemben. Megcélozza hát a lépcsősort, mit sem törődve a szárnyait ijedten csapkodó tyúkkal.*
A hozzászólás írója (Vojtri Rholka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.08.14 17:34:04
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-12 22:44:08
Üzenet elküldve: 2022-08-12 22:44:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Vojtri//
* A tyúk talán még mindig a tengeri vihar okozta sokk hatása alatt áll, ugyanis amikor Vojtri leteszi, eleinte egy lépést sem tesz, csak nyakát forgatva próbálja kideríteni, hogy merre sodorta a (bal)szerencse. Gazdája nem sokáig gondolkodik, szinte egyből nekilát a fosztogatásnak. Nincsen nehéz dolga, az ékkő hangos kattanással ugrik ki a foglalatából. Ugyanakkor Vojtrinak egy sóhajtásnyi ideje sincsen, egyszerre két irányból hall hangos csattanást: maga mögül és elölről. A hang hatására a létesítmény falai is megremegnek, a háromból kettő kijárat pedig egy-egy masszív kőtömbnek köszönhetően lezárul. A tyúk szárnyait csapkodva kezd fel-alá rohanni. A drágakövet sikerült megszereznie, viszont a lefelé vezető lépcsősor marad az egyetlen járható út, és ami azt illeti, hamar rá kell jönnie, hogy nincs egyedül. A sötét teremből olyan hangot hall, mintha valaki vagy valami sekély vízben csoszogva közeledne felé. Sőt, hacsak nem a visszhangok tévesztik meg szerencsétlen muzsikust, nem is egy, hanem két valami jön. Vojtrinak gyorsan kell cselekednie. *
//Alagút – Learon, Aashryn//
* Az elf nő csak csöndben áll, Learon viszont ismét megoldást talál a továbbjutásra. Mágiát tanulni nehéz és fáradtságos munka, viszont az ilyen helyzetekben kifizetődő. A súlyos ajtó másodpercek alatt a földbe süllyed, utat nyitva ezzel a párosnak. Maguk előtt egy lefelé vezető lépcsősort látnak, ami egy csaknem kör alakú terembe vezet. A padlót bokáig érő víz árasztotta el, középen pedig egy négyszögletű kő-emelvény található, oldalain egy-egy (tehát összesen négy) karral. (Persze, ha megállnak az ajtóban, csak az egyik kart láthatják.) Ha továbbmennek és jobban szétnéznek, bizonyára többet is találhatnak. Azonban mielőtt ezt megtehetnék, a jobb oldali folyosó felől hatalmas morajlást hallanak, mintha valami nagyon súlyos esett volna a földre. Vojtri hangját nem hallják, ahogy ő sem hallja az ő hangjukat, ha esetleg érdeklődnének a hogylétéről. *
//Alagút – Athien, Loq//
* Mivel az ajtón, illetve annak közelében nem találnak semmi említésre méltót, bizonyára Athien is beleegyezik, hogy induljanak el a folyosón. Azonban alig, hogy elindulnak, a távoli fénycsóva is mozgolódni kezd, majd néhány másodpercre rá nagy morajlás közepette eltűnik. Ebből a szögből úgy tűnhet, mintha az előttük lévő folyosó végén beomlott volna a mennyezet vagy legalábbis valami méretes zuhant volna be, hogy elállja az utat. Erre utal az is, hogy még a folyosó falai is megremegnek, szerencséjük lehet, hogy nem szakad az ő fejükre is a mennyezet. Persze lehet, hogy csupán a fáklya aludt ki (habár azt igen hangosan tette) – viszont miért épp most? Illetve Athien kérdései is helytállóak – eleve miért égett fáklya előttük, s mióta éghetett? Ám, ha az ork nem ad neki választ, hiába vár. Most viszont már csak feketeséget látnak maguk előtt.
Ellenben amennyiben az elf nő megfogadja társa tanácsát és nem szökdécselve, eszeveszetten rohan a folyosón, hanem körültekintően, úgy észreveheti, hogy a bal oldali fal egyes részei feketék. Jobban mondva kormosak. Ez, és az előttük történő morajlások talán elrettentik a párost attól, hogy ebbe az irányba folytassák útjukat, de persze nem feltétlenül, hiszen egyelőre a hajuk szála se görbült. Ráadásul a folyosó közepén kezd kirajzolódni egy körülbelül fél méter magas oszlopféle is. A kérdés csak az, hogy kíváncsiságuk vagy félelmük győz-e majd a végén. *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* A bemutatkozásokat követően bő tíz másodperces csend következik. *
– Chro'wor régóta nem fogad vendégeket, hiszen már ezer éve, hogy elhagyta a kastélyt. Ellenben megannyi fosztogató próbálta már kirabolni a vár urának kincseit, s mind kudarcot vallott. * Hangja nem épp barátságos, de fenyegetőnek sem igen mondható – inkább csak tényeket közöl. Ha igazat mond, valószínűleg van még olyan ebben a kastélyban, amitől jobban kell tartaniuk, mint ettől a szobortól. A következő szavak is ezt támasztják alá. A szobor továbbra is erőteljes hangon, de némi kíváncsisággal fűszerezve szólal meg ismét. *
– Ha valóban dalnok vagy, énekelj hát, s talán továbbengedlek titeket! * Megint elhallgat, így néma csend száll a teremre, hacsak Fynlisse (vagy Sren) meg nem töri azt. A fél-elf nem lát semmi különlegeset a szobor közelében, se a szobron. Ellenben mindketten hallanak maguk mögött valami tompa puffanás-félét, de a hang elég messziről érkezik ahhoz, hogy ne tudják megállapítani, hogy mi okozhatta és merről jöhetett. Talán a barlangban ólálkodó lények hangjait hallották csak. *
//Alagút – Vojtri//
* A tyúk talán még mindig a tengeri vihar okozta sokk hatása alatt áll, ugyanis amikor Vojtri leteszi, eleinte egy lépést sem tesz, csak nyakát forgatva próbálja kideríteni, hogy merre sodorta a (bal)szerencse. Gazdája nem sokáig gondolkodik, szinte egyből nekilát a fosztogatásnak. Nincsen nehéz dolga, az ékkő hangos kattanással ugrik ki a foglalatából. Ugyanakkor Vojtrinak egy sóhajtásnyi ideje sincsen, egyszerre két irányból hall hangos csattanást: maga mögül és elölről. A hang hatására a létesítmény falai is megremegnek, a háromból kettő kijárat pedig egy-egy masszív kőtömbnek köszönhetően lezárul. A tyúk szárnyait csapkodva kezd fel-alá rohanni. A drágakövet sikerült megszereznie, viszont a lefelé vezető lépcsősor marad az egyetlen járható út, és ami azt illeti, hamar rá kell jönnie, hogy nincs egyedül. A sötét teremből olyan hangot hall, mintha valaki vagy valami sekély vízben csoszogva közeledne felé. Sőt, hacsak nem a visszhangok tévesztik meg szerencsétlen muzsikust, nem is egy, hanem két valami jön. Vojtrinak gyorsan kell cselekednie. *
//Alagút – Learon, Aashryn//
* Az elf nő csak csöndben áll, Learon viszont ismét megoldást talál a továbbjutásra. Mágiát tanulni nehéz és fáradtságos munka, viszont az ilyen helyzetekben kifizetődő. A súlyos ajtó másodpercek alatt a földbe süllyed, utat nyitva ezzel a párosnak. Maguk előtt egy lefelé vezető lépcsősort látnak, ami egy csaknem kör alakú terembe vezet. A padlót bokáig érő víz árasztotta el, középen pedig egy négyszögletű kő-emelvény található, oldalain egy-egy (tehát összesen négy) karral. (Persze, ha megállnak az ajtóban, csak az egyik kart láthatják.) Ha továbbmennek és jobban szétnéznek, bizonyára többet is találhatnak. Azonban mielőtt ezt megtehetnék, a jobb oldali folyosó felől hatalmas morajlást hallanak, mintha valami nagyon súlyos esett volna a földre. Vojtri hangját nem hallják, ahogy ő sem hallja az ő hangjukat, ha esetleg érdeklődnének a hogylétéről. *
//Alagút – Athien, Loq//
* Mivel az ajtón, illetve annak közelében nem találnak semmi említésre méltót, bizonyára Athien is beleegyezik, hogy induljanak el a folyosón. Azonban alig, hogy elindulnak, a távoli fénycsóva is mozgolódni kezd, majd néhány másodpercre rá nagy morajlás közepette eltűnik. Ebből a szögből úgy tűnhet, mintha az előttük lévő folyosó végén beomlott volna a mennyezet vagy legalábbis valami méretes zuhant volna be, hogy elállja az utat. Erre utal az is, hogy még a folyosó falai is megremegnek, szerencséjük lehet, hogy nem szakad az ő fejükre is a mennyezet. Persze lehet, hogy csupán a fáklya aludt ki (habár azt igen hangosan tette) – viszont miért épp most? Illetve Athien kérdései is helytállóak – eleve miért égett fáklya előttük, s mióta éghetett? Ám, ha az ork nem ad neki választ, hiába vár. Most viszont már csak feketeséget látnak maguk előtt.
Ellenben amennyiben az elf nő megfogadja társa tanácsát és nem szökdécselve, eszeveszetten rohan a folyosón, hanem körültekintően, úgy észreveheti, hogy a bal oldali fal egyes részei feketék. Jobban mondva kormosak. Ez, és az előttük történő morajlások talán elrettentik a párost attól, hogy ebbe az irányba folytassák útjukat, de persze nem feltétlenül, hiszen egyelőre a hajuk szála se görbült. Ráadásul a folyosó közepén kezd kirajzolódni egy körülbelül fél méter magas oszlopféle is. A kérdés csak az, hogy kíváncsiságuk vagy félelmük győz-e majd a végén. *
//Barlang – Fynlisse, Sren//
* A bemutatkozásokat követően bő tíz másodperces csend következik. *
– Chro'wor régóta nem fogad vendégeket, hiszen már ezer éve, hogy elhagyta a kastélyt. Ellenben megannyi fosztogató próbálta már kirabolni a vár urának kincseit, s mind kudarcot vallott. * Hangja nem épp barátságos, de fenyegetőnek sem igen mondható – inkább csak tényeket közöl. Ha igazat mond, valószínűleg van még olyan ebben a kastélyban, amitől jobban kell tartaniuk, mint ettől a szobortól. A következő szavak is ezt támasztják alá. A szobor továbbra is erőteljes hangon, de némi kíváncsisággal fűszerezve szólal meg ismét. *
– Ha valóban dalnok vagy, énekelj hát, s talán továbbengedlek titeket! * Megint elhallgat, így néma csend száll a teremre, hacsak Fynlisse (vagy Sren) meg nem töri azt. A fél-elf nem lát semmi különlegeset a szobor közelében, se a szobron. Ellenben mindketten hallanak maguk mögött valami tompa puffanás-félét, de a hang elég messziről érkezik ahhoz, hogy ne tudják megállapítani, hogy mi okozhatta és merről jöhetett. Talán a barlangban ólálkodó lények hangjait hallották csak. *
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-11 15:14:17
Üzenet elküldve: 2022-08-11 15:14:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Hiába Learon hatalmas ereje, ami óriásokéval vetekszik az Abogrtól kapott varázsgyűrű miatt, még az sem elég ahhoz, hogy az bejáratot kinyílásra bírja. Elsőre az a gondolata támad, hogy addig rugdossa és ütlegeli az ajtót, míg történik valami, de aztán mégsem tesz így. Még a végén ostobának nézné őt az elf lány, hogy mindent erőszakkal akar megoldani. Második gondolata, hogy elindul a dalnok után, akinek most tűnik fel igazán a hiánya, de végül ezt is elveti, hiszen jobban is érzi magát nélküle. Így legalább nem kell hallgatnia az ostoba fecsegését.*
-Na, most mi legyen? *Sóhajt egy nagyot és megvakargatja a fejét. Aztán gondolkodni kezd, hogy milyen mágiával is tudná kijátszani ezt a kaput. Bár nem biztos a sikerében, és egyik varázslat sem tűnik túl hatásosnak a fejében, mégis úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele. Ha más nem, hát maximum időt vesztenek és a végén kénytelenek lesznek az énekeshez és a csirkéjéhez csatlakozni. Ezzel megáll az ajtóval szemben és varázsol. Megpróbálja az egész ajtót, vagy legalábbis egy akkora részét a földbe süllyeszteni, hogy átmehessenek rajta. Még sosem próbálta ezt a varázslatot, de mindent el kell kezdeni valahol.* ~Ez már nehezebb szint, mint eddig! Most légy ügyes Learon!~
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló által választott célpont (legyen az tárgy vagy élőlény), mely maximum a varázsló méreteinek ötszöröse lehet, sértetlenül a vele érintkező földbe süllyed fejtetőig. A hatóidő három kör, utána a célpont sértetlenül kiemelkedik a földből.
//Alagút – Learon, Aashryn//
*Hiába Learon hatalmas ereje, ami óriásokéval vetekszik az Abogrtól kapott varázsgyűrű miatt, még az sem elég ahhoz, hogy az bejáratot kinyílásra bírja. Elsőre az a gondolata támad, hogy addig rugdossa és ütlegeli az ajtót, míg történik valami, de aztán mégsem tesz így. Még a végén ostobának nézné őt az elf lány, hogy mindent erőszakkal akar megoldani. Második gondolata, hogy elindul a dalnok után, akinek most tűnik fel igazán a hiánya, de végül ezt is elveti, hiszen jobban is érzi magát nélküle. Így legalább nem kell hallgatnia az ostoba fecsegését.*
-Na, most mi legyen? *Sóhajt egy nagyot és megvakargatja a fejét. Aztán gondolkodni kezd, hogy milyen mágiával is tudná kijátszani ezt a kaput. Bár nem biztos a sikerében, és egyik varázslat sem tűnik túl hatásosnak a fejében, mégis úgy dönt, hogy megpróbálkozik vele. Ha más nem, hát maximum időt vesztenek és a végén kénytelenek lesznek az énekeshez és a csirkéjéhez csatlakozni. Ezzel megáll az ajtóval szemben és varázsol. Megpróbálja az egész ajtót, vagy legalábbis egy akkora részét a földbe süllyeszteni, hogy átmehessenek rajta. Még sosem próbálta ezt a varázslatot, de mindent el kell kezdeni valahol.* ~Ez már nehezebb szint, mint eddig! Most légy ügyes Learon!~
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló által választott célpont (legyen az tárgy vagy élőlény), mely maximum a varázsló méreteinek ötszöröse lehet, sértetlenül a vele érintkező földbe süllyed fejtetőig. A hatóidő három kör, utána a célpont sértetlenül kiemelkedik a földből.
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-08-08 21:16:34
Üzenet elküldve: 2022-08-08 21:16:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Alagút – Athien, Loq//
*Sikerrel túljutnak azon a lélekvesztőn. Talán érdemes lett volna megjegyezni, hogy hova léptek. Már ha lesz rá lehetőségük, hogy ilyesmin gondolkodjanak mikor visszafelé jönnek majd. Az ork első dolga most már megszabadulni a koloncától. Nem megölve őt csak magáról leoldozni. Így ha rajtuk ötnek fellökheti és okosan elszaladhat. Elsőre szétnézve a volt kalóz megállapítja, hogy rég nem használták már ezt a helyet. Talán elhanyagoltabb állapotban van mint ahol eddig jártak. Ami azért érdekes. Nem hinné, hogy az a szobor akivel korábban találkoztak felszokott volna seperni. A korábbi csapdák után a poros padló már gyanús neki. Elsőként körbeszaglászna. Az ajtót is megszaglászná közelebbről. A lomzabáló szavaira szokásos egykedvűséggel válaszol.*
-Azt, mutatja, hogy kussolj. Úgyhogy a közelébe ne beszélj.*Ha az ajtónál nem talált semmi érdemlegeset akkor eszköz híján nem próbálja meg felfeszíteni. Néz a szobor felé és lejjebb tartja a fáklyát.*Nézz a lábad elé!
*Ez nem csak, azt jelenti, hogy igen arra megyünk, hanem, azt is, hogy megint te mész előre. Hasznos az a szőke. Azért ő is megpróbál maguk elé nézni. Bár amit az elf szemek nem látnak és az ork orra nem érez az láthatatlan.*
*Sikerrel túljutnak azon a lélekvesztőn. Talán érdemes lett volna megjegyezni, hogy hova léptek. Már ha lesz rá lehetőségük, hogy ilyesmin gondolkodjanak mikor visszafelé jönnek majd. Az ork első dolga most már megszabadulni a koloncától. Nem megölve őt csak magáról leoldozni. Így ha rajtuk ötnek fellökheti és okosan elszaladhat. Elsőre szétnézve a volt kalóz megállapítja, hogy rég nem használták már ezt a helyet. Talán elhanyagoltabb állapotban van mint ahol eddig jártak. Ami azért érdekes. Nem hinné, hogy az a szobor akivel korábban találkoztak felszokott volna seperni. A korábbi csapdák után a poros padló már gyanús neki. Elsőként körbeszaglászna. Az ajtót is megszaglászná közelebbről. A lomzabáló szavaira szokásos egykedvűséggel válaszol.*
-Azt, mutatja, hogy kussolj. Úgyhogy a közelébe ne beszélj.*Ha az ajtónál nem talált semmi érdemlegeset akkor eszköz híján nem próbálja meg felfeszíteni. Néz a szobor felé és lejjebb tartja a fáklyát.*Nézz a lábad elé!
*Ez nem csak, azt jelenti, hogy igen arra megyünk, hanem, azt is, hogy megint te mész előre. Hasznos az a szőke. Azért ő is megpróbál maguk elé nézni. Bár amit az elf szemek nem látnak és az ork orra nem érez az láthatatlan.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 647-666