Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1914-1933
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-09 13:01:22
Üzenet elküldve: 2014-07-09 13:01:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra - Erf//
- És, hogy tetszik?
*A hóhajú egyébként nem az a beszélgetős típus, a Vöröshöz beszélt eddig a legtöbbet életében, azt is csak azért, mert vele sokat filozofálatak az életről, a halálról és egyéb érdekes témákról.*
- Akkor ez most egy jó alkalom arra, hogy megtanulj élelmet szerezni arany nélkül. Nem teljesen azok a szempontok, mint amikor emberre vadászol. Itt nyugodtan támadhatsz szemből attól függően, hogy mekkora az ellenfeled. Egy medvének azért nem szerencsés nekimenni, de erre gondolom rájöttél.
*Olyan sok lehetőség adódik a szemből való támadásra...persze, ahhoz inkább lándzsa szokott kelleni, de egy késsel is lehet halálos sebet okozni. Annak ellenére, hogy a hóhajút sohasem ütötték lovaggá, megvívott néhány csatát, így hát ismeri a fegyverek tulajdonságait és, hogy melyikkel mit lehet kezdeni.
Szerencsére Mordokhai a mélyben elég sok emberre vadászott, mint a matróna legbizalmasabb bérgyilkosa, de mivel az ilyenek tudnak a legtöbbet piszkos ügyletekről, előbb-utóbb vesznie kellett volna, s ezt nem volt kedve kivárni.*
- Egy késsel sokkal gyorsabb tudsz lenni. Ne sajnáld, hogy ott maradtak a fegyvereid. Az enyém is, pedig sokat jelent nekem. Nekem szerencsére pont olyan kardom van, amivel szintén gyorsan lehet mozogni. Kedvelem a könnyű fegyvereket.
*A vándor is halk léptű, elvégre legalább egy évtizede járja az erdőket és ott megtanult csendben maradni. Egy sötételfnek valóban nem érhet a nyomába, de az emberek a "született gyilkos" jelzőt is simán ráakasztották. Hiába, annyira elkorcsosult a világ, hogy már mindenkinek a vérontáson jár az esze.
Most épp Morodkhainak is, lévén a neszezés csak nem akar alábbhagyni. Halk morgó hangot hall. Legnagyobb meglepetésére egy nyúl ront elő a bokrokból. A vándor már éppen felnevetne az ostobaságán, amikor a morgó hang gazdája is megérkezik.*
- Na ne...
*Mondja, s a velük szemben álló farkasra néz. Sóhajt, majd előhúzza a tőrét. Az állat a földhöz lapul ugrásra kész, már csak az a kérdés, hogy melyikükre veti magát. A férfi gyorsan szemügyre veszi az állatot. Egy átlagos farkas, de a szeme...az furcsa tűzben ég. Pont, mint tizenegy esztendővel ezelőtt a vadkané, amely majdnem megölte. Azt varázslat késztette gyilkolásra, de nem mondhat biztosat ezzel az állattal kapcsolatban.
A farlas ugrik, vele együtt Mordokhai is. Csak míg az felé ugrik, a vándor balra vetődik, így ha az állat felé fordul, a sötételf mögötte lesz...*
- És, hogy tetszik?
*A hóhajú egyébként nem az a beszélgetős típus, a Vöröshöz beszélt eddig a legtöbbet életében, azt is csak azért, mert vele sokat filozofálatak az életről, a halálról és egyéb érdekes témákról.*
- Akkor ez most egy jó alkalom arra, hogy megtanulj élelmet szerezni arany nélkül. Nem teljesen azok a szempontok, mint amikor emberre vadászol. Itt nyugodtan támadhatsz szemből attól függően, hogy mekkora az ellenfeled. Egy medvének azért nem szerencsés nekimenni, de erre gondolom rájöttél.
*Olyan sok lehetőség adódik a szemből való támadásra...persze, ahhoz inkább lándzsa szokott kelleni, de egy késsel is lehet halálos sebet okozni. Annak ellenére, hogy a hóhajút sohasem ütötték lovaggá, megvívott néhány csatát, így hát ismeri a fegyverek tulajdonságait és, hogy melyikkel mit lehet kezdeni.
Szerencsére Mordokhai a mélyben elég sok emberre vadászott, mint a matróna legbizalmasabb bérgyilkosa, de mivel az ilyenek tudnak a legtöbbet piszkos ügyletekről, előbb-utóbb vesznie kellett volna, s ezt nem volt kedve kivárni.*
- Egy késsel sokkal gyorsabb tudsz lenni. Ne sajnáld, hogy ott maradtak a fegyvereid. Az enyém is, pedig sokat jelent nekem. Nekem szerencsére pont olyan kardom van, amivel szintén gyorsan lehet mozogni. Kedvelem a könnyű fegyvereket.
*A vándor is halk léptű, elvégre legalább egy évtizede járja az erdőket és ott megtanult csendben maradni. Egy sötételfnek valóban nem érhet a nyomába, de az emberek a "született gyilkos" jelzőt is simán ráakasztották. Hiába, annyira elkorcsosult a világ, hogy már mindenkinek a vérontáson jár az esze.
Most épp Morodkhainak is, lévén a neszezés csak nem akar alábbhagyni. Halk morgó hangot hall. Legnagyobb meglepetésére egy nyúl ront elő a bokrokból. A vándor már éppen felnevetne az ostobaságán, amikor a morgó hang gazdája is megérkezik.*
- Na ne...
*Mondja, s a velük szemben álló farkasra néz. Sóhajt, majd előhúzza a tőrét. Az állat a földhöz lapul ugrásra kész, már csak az a kérdés, hogy melyikükre veti magát. A férfi gyorsan szemügyre veszi az állatot. Egy átlagos farkas, de a szeme...az furcsa tűzben ég. Pont, mint tizenegy esztendővel ezelőtt a vadkané, amely majdnem megölte. Azt varázslat késztette gyilkolásra, de nem mondhat biztosat ezzel az állattal kapcsolatban.
A farlas ugrik, vele együtt Mordokhai is. Csak míg az felé ugrik, a vándor balra vetődik, így ha az állat felé fordul, a sötételf mögötte lesz...*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-08 17:12:25
Üzenet elküldve: 2014-07-08 17:12:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra- Mordach//
- Hát ez tény. Nemigen értek a fegyverekhez. Átlagosnak mondható a tudásom, ami egy orgyilkossal szemben nem sokat ér. De nem szorulok Erfalody védelemre!
*Jelenti ki határozottan.*
- Ezért tanulok mágiát, hogy azzal védhessem meg magam. Persze más okai is vannak, de ez az egyik. Addig pedig marad az óvatosság. A lényeg, hogy nem kell mellettem lennie senkinek, hogy megvédjen!
* Mondja el még egyszer ugyanazt a szöveget. Ez egy kissé feldühítette... Persze Mordach nem tehet a dologról, így nem rá haragos, hanem magára a feltevésre.
Az ötletre viszont megnyugszik, s bólint.*
- Rendben, előre is köszönöm.
* Megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor a Vörös magához tér.*
- Nem tesz semmit. Nagyon fáj?
* Emeli tekintetét kissé aggódva a férfira. Ő is felfigyel a mozgolódásra. Magában mosolyog egy kicsit, hogy már kísértetektől tartottak, mikor valószínűleg a majom dobta meg őket.*
~ De honnan szerzett köveket? A partra nemigen szoktak elmenni a majmok, jól elvannak a fákon. Mindegy.~
* Vonja meg a gondolatra a vállát.*
~ De arra az árnyra még mindig nincs magyarázat...~
- Na, akkor... Ott van egy kiálló szikla. Oda köthetnénk. Egy súly kellene az aljára, hogy nem jöjjön föl a vízre.
* Egy fél ökölnyi követ köt a kötél végére. Majd ken rá egy kis iszapot. Leengedi.*
- Már csak várni kell 1-2 napot. Vagy többet. Majd holnapután ránézünk.
* Ekkor a fák irányából valami Assa hátát találja el. Kicsit előre lép, ezzel a vízbe zakózik.*
- Megint egy kő?
* Mondja bosszúsan.*
- És megint a majom?
* Szerencsére neki nem lesz vérző sebe, azon kívül, hogy újra vizes lett, nincs semmi baja, csak az esés miatt elég bosszús.*
- Fura ez a sziget... A semmiből röpködő kövek, mert itt egy majmot sem látok... És egy fekete árny.
* Mondja ki hangosan a gondolatait. Egy kissé rossz érzése támad.*
~ Lehet, hogy vannak itt mások is rajtunk, négyünkön kívül?...~
- Hát ez tény. Nemigen értek a fegyverekhez. Átlagosnak mondható a tudásom, ami egy orgyilkossal szemben nem sokat ér. De nem szorulok Erfalody védelemre!
*Jelenti ki határozottan.*
- Ezért tanulok mágiát, hogy azzal védhessem meg magam. Persze más okai is vannak, de ez az egyik. Addig pedig marad az óvatosság. A lényeg, hogy nem kell mellettem lennie senkinek, hogy megvédjen!
* Mondja el még egyszer ugyanazt a szöveget. Ez egy kissé feldühítette... Persze Mordach nem tehet a dologról, így nem rá haragos, hanem magára a feltevésre.
Az ötletre viszont megnyugszik, s bólint.*
- Rendben, előre is köszönöm.
* Megkönnyebbülten sóhajt fel, mikor a Vörös magához tér.*
- Nem tesz semmit. Nagyon fáj?
* Emeli tekintetét kissé aggódva a férfira. Ő is felfigyel a mozgolódásra. Magában mosolyog egy kicsit, hogy már kísértetektől tartottak, mikor valószínűleg a majom dobta meg őket.*
~ De honnan szerzett köveket? A partra nemigen szoktak elmenni a majmok, jól elvannak a fákon. Mindegy.~
* Vonja meg a gondolatra a vállát.*
~ De arra az árnyra még mindig nincs magyarázat...~
- Na, akkor... Ott van egy kiálló szikla. Oda köthetnénk. Egy súly kellene az aljára, hogy nem jöjjön föl a vízre.
* Egy fél ökölnyi követ köt a kötél végére. Majd ken rá egy kis iszapot. Leengedi.*
- Már csak várni kell 1-2 napot. Vagy többet. Majd holnapután ránézünk.
* Ekkor a fák irányából valami Assa hátát találja el. Kicsit előre lép, ezzel a vízbe zakózik.*
- Megint egy kő?
* Mondja bosszúsan.*
- És megint a majom?
* Szerencsére neki nem lesz vérző sebe, azon kívül, hogy újra vizes lett, nincs semmi baja, csak az esés miatt elég bosszús.*
- Fura ez a sziget... A semmiből röpködő kövek, mert itt egy majmot sem látok... És egy fekete árny.
* Mondja ki hangosan a gondolatait. Egy kissé rossz érzése támad.*
~ Lehet, hogy vannak itt mások is rajtunk, négyünkön kívül?...~
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-08 10:43:20
Üzenet elküldve: 2014-07-08 10:43:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra - Assa //
- Mondjuk ha úgy vesszük, te azért hátránnyal indulsz sajnos. Nem túl biztonságos egy hölgy számára a vidék, főleg nem egy tündér számára. Könnyű préda vagy sajnos az útonállóknak. *húzza el száját* Viszont a szárnyaid segítségre lehetnek, hiszen el tudsz reppenni szerencsére, viszont én magam örülök neki, hogy Erf is veled tart. Biztonságosabb azért, mint egymagadban vándorolni.
*Biztonságos... Ezért rabolták el mindkettejüket... Viszont még mindig jobb így, mint hogy egy védtelen tündér járkáljon egyedül a nagyvilágban, hiszen bármely sarkon ott lapulhat valami féreg, aki csak ilyen kis hölgyekre feni a fogait. Ahogy ezek átfutnak Mordach agyán, rögtön eszébe jut egy remek ötlet.*
- Mit szólnál hozzá, ha mutatnék pár trükköt, hogy tudsz szabadulni bizonyos fogásokból, ha megtámadnak? Persze, akinek konkrét célja, hogy megöljön, az ellen nem biztos, hogy elég a pusztakezes technika, de ha ügyes vagy, szerintem pár kellemetlen alkalmat meg tudsz úszni.
*Mondja biztatóan, hiszen van a tarsolyában pár olyan technika, melyet akár nála jóval termetesebbek ellen is be tudna vetni. Itt a szigeten pedig remek alkalom nyílik úgyis egy kis gyakorlásra, már ha egyáltalán szeretné ezt Assa.
Nem számított rá a Vörös, hogy alig pár órán belül már történik valami, most mégis ott fekszik ájultan a homokban. Szerencsére nem olyan súlyos a sérülés, hogy órákra kiütné őt, így a tündér rázásának köszönhetően talán, pár perc múlva kinyitja szemeit, s jajogva felül.*
- Csodás...
*Jegyzi meg, majd kicsit megtapogatja sebét, melyből a fájdalom szerencsére kezd enyhülni. A rászorított szövetdarabot leemeli róla, és a vér immáron már nem folydogál belőle, hála Assának.*
- Nagyon köszönöm, Kedves!
*Szólal fel, majd kicsit megrázza fejét, feláll, s az erdő felé pillant. Pár percig csak fürkészi azt, mikor hirtelen mozogni kezd a lombkorona beljebb kicsit, tőlük nem messze egy fán.*
- Ott!
*Azonnal rántja elő kését, mikor is újabb tárgy repül felé, ám most egy gyümölcs képében, amit sikeres ki tud kerülni. A Vörös értetlenül pillant fel a fára, mikor is váratlanul leereszti kését, és sóhajtva egy ág felé mutat.*
- Egy majom. *pillant gúnyosan a hölgyemény felé* Kár volt kísértetekről beszélni, úgy látszik, hogy ennek a dögnek voltunk csak az útjában.
*Bár nem teljesen biztos benne, de lényegében jó magyarázat, hiszen akár tőle is érkezhettek a kövek, elvégre ezt a piros gyümölcsöt is ő dobta. Mordachnak nem áll szándékában leszedni a fáról, így egy vállrándítás kíséretében felkapja a kötelet, s a víz felé lépked.*
- Tehát akkor hova helyezzük? S mennyi időre? No meg mennyire hatékony ez?
- Mondjuk ha úgy vesszük, te azért hátránnyal indulsz sajnos. Nem túl biztonságos egy hölgy számára a vidék, főleg nem egy tündér számára. Könnyű préda vagy sajnos az útonállóknak. *húzza el száját* Viszont a szárnyaid segítségre lehetnek, hiszen el tudsz reppenni szerencsére, viszont én magam örülök neki, hogy Erf is veled tart. Biztonságosabb azért, mint egymagadban vándorolni.
*Biztonságos... Ezért rabolták el mindkettejüket... Viszont még mindig jobb így, mint hogy egy védtelen tündér járkáljon egyedül a nagyvilágban, hiszen bármely sarkon ott lapulhat valami féreg, aki csak ilyen kis hölgyekre feni a fogait. Ahogy ezek átfutnak Mordach agyán, rögtön eszébe jut egy remek ötlet.*
- Mit szólnál hozzá, ha mutatnék pár trükköt, hogy tudsz szabadulni bizonyos fogásokból, ha megtámadnak? Persze, akinek konkrét célja, hogy megöljön, az ellen nem biztos, hogy elég a pusztakezes technika, de ha ügyes vagy, szerintem pár kellemetlen alkalmat meg tudsz úszni.
*Mondja biztatóan, hiszen van a tarsolyában pár olyan technika, melyet akár nála jóval termetesebbek ellen is be tudna vetni. Itt a szigeten pedig remek alkalom nyílik úgyis egy kis gyakorlásra, már ha egyáltalán szeretné ezt Assa.
Nem számított rá a Vörös, hogy alig pár órán belül már történik valami, most mégis ott fekszik ájultan a homokban. Szerencsére nem olyan súlyos a sérülés, hogy órákra kiütné őt, így a tündér rázásának köszönhetően talán, pár perc múlva kinyitja szemeit, s jajogva felül.*
- Csodás...
*Jegyzi meg, majd kicsit megtapogatja sebét, melyből a fájdalom szerencsére kezd enyhülni. A rászorított szövetdarabot leemeli róla, és a vér immáron már nem folydogál belőle, hála Assának.*
- Nagyon köszönöm, Kedves!
*Szólal fel, majd kicsit megrázza fejét, feláll, s az erdő felé pillant. Pár percig csak fürkészi azt, mikor hirtelen mozogni kezd a lombkorona beljebb kicsit, tőlük nem messze egy fán.*
- Ott!
*Azonnal rántja elő kését, mikor is újabb tárgy repül felé, ám most egy gyümölcs képében, amit sikeres ki tud kerülni. A Vörös értetlenül pillant fel a fára, mikor is váratlanul leereszti kését, és sóhajtva egy ág felé mutat.*
- Egy majom. *pillant gúnyosan a hölgyemény felé* Kár volt kísértetekről beszélni, úgy látszik, hogy ennek a dögnek voltunk csak az útjában.
*Bár nem teljesen biztos benne, de lényegében jó magyarázat, hiszen akár tőle is érkezhettek a kövek, elvégre ezt a piros gyümölcsöt is ő dobta. Mordachnak nem áll szándékában leszedni a fáról, így egy vállrándítás kíséretében felkapja a kötelet, s a víz felé lépked.*
- Tehát akkor hova helyezzük? S mennyi időre? No meg mennyire hatékony ez?
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-07 18:03:31
Üzenet elküldve: 2014-07-07 18:03:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra//
-Igen. Jó új kultúrákat és lényeket megismerni. És mindig elő tudom idézni az építészeti csodák és természeti kincsek képét.
* És úgy tűnik, hogy Mordach is hasonló véleményen van.
A felajánlásra először nem is tudja, hogy mit mondjon.*
- Tényleg megoldható lenne? Nagyon hálás lennék érte!
* Valószínűleg nem Assa vinné el a hajót személyesen, hanem elküldi valakivel, arra azért van pénze.
Bólint. Biztosan tudnak gyűjteni olyan dolgokat, amik hasznosak lehetnek a kereskedőknek.
A kötél gyorsan készül. Közben a kísértetekről beszélnek. Assa soha nem ásta bele magát ebbe a témába, de sok kérdés merülhet fel a kísértetekkel kapcsolatban. Bólint, egyelőre nem történt semmi baj.
Éppen készen van a kötél, s a Vörös a csapatmunkáról ejt szót, két kő repül feléjük. A tündérke épphogy, de kitér a felé repülő kőtől. Mordach nem láthatja azokat, így eltalálja az egyik. A feje vérzik, s a földre rogy. Úgy tűnik elájult. Assa felkiált, s gyorsan odarohan. De körbenéz... talán nem érkezik újabb támadás.
A seb nem túl mély, de csúnyán vérzik. Assa a tőr segítségével levág egy darab tiszta anyagot blúzából, a sebre szorítja.*
- Mordokhai, Erf! Ezt ti csináltátok?
* Ha a közelben vannak, akkor a másik két kalandor is halhatta a kiáltást. Talán ők dobálóztak. Bár ezt nem tartja valószínűnek... Mért akarnának nekik ártani? Jobb magyarázatot nem talál, hisz elvileg a sziget lakatlan. Bár az az árny... Kicsit megrázza a férfit, hátha magához tér.*
- Mordach! Mordach! Ébredj!
* Kicsit aggódik, de valószínűleg hamar fel fog ébredni.*
-Igen. Jó új kultúrákat és lényeket megismerni. És mindig elő tudom idézni az építészeti csodák és természeti kincsek képét.
* És úgy tűnik, hogy Mordach is hasonló véleményen van.
A felajánlásra először nem is tudja, hogy mit mondjon.*
- Tényleg megoldható lenne? Nagyon hálás lennék érte!
* Valószínűleg nem Assa vinné el a hajót személyesen, hanem elküldi valakivel, arra azért van pénze.
Bólint. Biztosan tudnak gyűjteni olyan dolgokat, amik hasznosak lehetnek a kereskedőknek.
A kötél gyorsan készül. Közben a kísértetekről beszélnek. Assa soha nem ásta bele magát ebbe a témába, de sok kérdés merülhet fel a kísértetekkel kapcsolatban. Bólint, egyelőre nem történt semmi baj.
Éppen készen van a kötél, s a Vörös a csapatmunkáról ejt szót, két kő repül feléjük. A tündérke épphogy, de kitér a felé repülő kőtől. Mordach nem láthatja azokat, így eltalálja az egyik. A feje vérzik, s a földre rogy. Úgy tűnik elájult. Assa felkiált, s gyorsan odarohan. De körbenéz... talán nem érkezik újabb támadás.
A seb nem túl mély, de csúnyán vérzik. Assa a tőr segítségével levág egy darab tiszta anyagot blúzából, a sebre szorítja.*
- Mordokhai, Erf! Ezt ti csináltátok?
* Ha a közelben vannak, akkor a másik két kalandor is halhatta a kiáltást. Talán ők dobálóztak. Bár ezt nem tartja valószínűnek... Mért akarnának nekik ártani? Jobb magyarázatot nem talál, hisz elvileg a sziget lakatlan. Bár az az árny... Kicsit megrázza a férfit, hátha magához tér.*
- Mordach! Mordach! Ébredj!
* Kicsit aggódik, de valószínűleg hamar fel fog ébredni.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-07 14:42:33
Üzenet elküldve: 2014-07-07 14:42:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra - Assa //
- Jobb szereted talán a világot járni? *pillant a hölgyeményre* Én magam sem tudnék egy helyben megmaradni, az már biztos! Hiába is hiszem sokszor az ellenkezőjét. Számtalanszor akadok rá csodálatos helyekre, mint például a világtól elrejtett kis falvakra, ahol azt gondolom, hogy szívesen leélném az életet. Nyugodt, nincsenek tolvajok, nincsenek őrök, nincsenek aljas városvezetők... Aztán mindig rájövök, hogy muszáj új helyeket felfedezzek, hogy ennek a maradni akarásnak az érzése újra és újra felbukkanjon bennem.
*Hiszen egy csodálatos helyhez mindig fűzi valami ragaszkodás az embert, így érthető, ha maradni akarna, ám egy vándor életében ez nem ennyire egyszerű, őt inkább maga az érzés élteti, semmint a megvalósítás. Talán majd egyszer, mikor már belefárad a hosszas utakba... Ám az sem most lesz!*
- Ha esetleg ez a hajó, amivel jöttünk, megfelelő lenne, akkor vidd el nyugodtan, majd én elintézem odaát a kikötőben.
*Mondja biztatóan, hiszen Mordachnak valójában sok pénze van, csupán számos csomóponton elrejtve azt, így lényegében lehetetlen őt kifosztani az összes vagyonából. Abból pedig tudná könnyedén fedezni a hajót Assa részére.*
- Mi Mordokhaijjal azt beszéltük úgyis, hogy amit itt találunk, azt majd átvisszük Artheniorba. Bőröket, karmokat, esetleg ritka növényeket, melyekért a kereskedők szép kis pénzt fizetnének. Szóval még innen is össze tudsz szedni majd pár csilingelő aranyat te is!
*A kísértetekről szóló kérdése még saját maga számára is hirtelen jött, így hát mintha mi se történt volna, úgy fonja tovább a kötelet, mely Assa segítségével sokkal gyorsabban megy. Eközben párszor még elsiet egy fához s lehúz róla pár rostot, ám egy egy méterszer egy méteres kötélhez nem kell túl sok alapanyag. A kérdés pedig lassacskán megválaszolásra kerül, a tündérke pedig nagyon jól sejti, mi célja volt ezzel a Vörösnek.*
- Való igaz, igen bonyolult és érdekes a dolog. Hogy egyáltalán mi a kísértet... Halott emberek itt ragadt lelkei? Avagy csak a "lenyomatuk", melyeket az arra hajlamosabbak jobban észrevesznek? Vagy teljesen más? Magam is sokat gondolkodtam ezen, persze amíg nem kerülök a túlvilágra, addig ésszerű magyarázatot sem tudok adni, ahogy senki más. *ekkor oldalra sandít, az erdő felé* Nos, igen, amiatt tettem fel. Van egy fura érzésem, ami nem hagy nyugodni. Ám ne kergessünk rémképeket, majd ha visszajönnek Mordokhaiék, jól kérdőre lesznek vonva! Legalább a napszúrás lehetőségét kizárhatjuk, ha már mindketten ugyanazt láttuk.
*Mondja bizakodva, s bár nem tart a kísértetektől, mégse szeretne szemtől szembe kerülni eggyel, bár még mindig elveti ezt a lehetőséget, legalábbis próbálja bemesélni ezt magának.
Hamarosan a kötél is készen van, szinte tökéletes munkát végeztek, így mikor Mordach feláll, kezébe kapja azt, s gyönyörködni kezd benne.*
- Na, ez az igazi csapatmunka!
*Ahogy kimondja az utolsó szót, valamik hirtelen repülni kezdenek feléjük! Pontosabban két valami, mégpedig két remekül csiszolódott, kékes-fehéres kődarab. Az egyik Assa felé repül, aki ha pont az érkező kő irányába néz, akkor még kikerülheti azt. Ám Mordach nem ennyire szerencsés, hiszen ő háttal áll az erdőnek, s mikor egy pillanatra oldalra fordítja fejét, pont akkor éri el a találat! Még szerencse, hogy a kőnek nem volt éles sarka, hiszen az igen csúnya nyomot hagyott volna maga után... Még így is elkezd belőle folyni a vér, s a hirtelen jött nagy ütéstől pedig a Vörös megtántorodik, s már eszméletét vesztve hullik is a földre.*
- Jobb szereted talán a világot járni? *pillant a hölgyeményre* Én magam sem tudnék egy helyben megmaradni, az már biztos! Hiába is hiszem sokszor az ellenkezőjét. Számtalanszor akadok rá csodálatos helyekre, mint például a világtól elrejtett kis falvakra, ahol azt gondolom, hogy szívesen leélném az életet. Nyugodt, nincsenek tolvajok, nincsenek őrök, nincsenek aljas városvezetők... Aztán mindig rájövök, hogy muszáj új helyeket felfedezzek, hogy ennek a maradni akarásnak az érzése újra és újra felbukkanjon bennem.
*Hiszen egy csodálatos helyhez mindig fűzi valami ragaszkodás az embert, így érthető, ha maradni akarna, ám egy vándor életében ez nem ennyire egyszerű, őt inkább maga az érzés élteti, semmint a megvalósítás. Talán majd egyszer, mikor már belefárad a hosszas utakba... Ám az sem most lesz!*
- Ha esetleg ez a hajó, amivel jöttünk, megfelelő lenne, akkor vidd el nyugodtan, majd én elintézem odaát a kikötőben.
*Mondja biztatóan, hiszen Mordachnak valójában sok pénze van, csupán számos csomóponton elrejtve azt, így lényegében lehetetlen őt kifosztani az összes vagyonából. Abból pedig tudná könnyedén fedezni a hajót Assa részére.*
- Mi Mordokhaijjal azt beszéltük úgyis, hogy amit itt találunk, azt majd átvisszük Artheniorba. Bőröket, karmokat, esetleg ritka növényeket, melyekért a kereskedők szép kis pénzt fizetnének. Szóval még innen is össze tudsz szedni majd pár csilingelő aranyat te is!
*A kísértetekről szóló kérdése még saját maga számára is hirtelen jött, így hát mintha mi se történt volna, úgy fonja tovább a kötelet, mely Assa segítségével sokkal gyorsabban megy. Eközben párszor még elsiet egy fához s lehúz róla pár rostot, ám egy egy méterszer egy méteres kötélhez nem kell túl sok alapanyag. A kérdés pedig lassacskán megválaszolásra kerül, a tündérke pedig nagyon jól sejti, mi célja volt ezzel a Vörösnek.*
- Való igaz, igen bonyolult és érdekes a dolog. Hogy egyáltalán mi a kísértet... Halott emberek itt ragadt lelkei? Avagy csak a "lenyomatuk", melyeket az arra hajlamosabbak jobban észrevesznek? Vagy teljesen más? Magam is sokat gondolkodtam ezen, persze amíg nem kerülök a túlvilágra, addig ésszerű magyarázatot sem tudok adni, ahogy senki más. *ekkor oldalra sandít, az erdő felé* Nos, igen, amiatt tettem fel. Van egy fura érzésem, ami nem hagy nyugodni. Ám ne kergessünk rémképeket, majd ha visszajönnek Mordokhaiék, jól kérdőre lesznek vonva! Legalább a napszúrás lehetőségét kizárhatjuk, ha már mindketten ugyanazt láttuk.
*Mondja bizakodva, s bár nem tart a kísértetektől, mégse szeretne szemtől szembe kerülni eggyel, bár még mindig elveti ezt a lehetőséget, legalábbis próbálja bemesélni ezt magának.
Hamarosan a kötél is készen van, szinte tökéletes munkát végeztek, így mikor Mordach feláll, kezébe kapja azt, s gyönyörködni kezd benne.*
- Na, ez az igazi csapatmunka!
*Ahogy kimondja az utolsó szót, valamik hirtelen repülni kezdenek feléjük! Pontosabban két valami, mégpedig két remekül csiszolódott, kékes-fehéres kődarab. Az egyik Assa felé repül, aki ha pont az érkező kő irányába néz, akkor még kikerülheti azt. Ám Mordach nem ennyire szerencsés, hiszen ő háttal áll az erdőnek, s mikor egy pillanatra oldalra fordítja fejét, pont akkor éri el a találat! Még szerencse, hogy a kőnek nem volt éles sarka, hiszen az igen csúnya nyomot hagyott volna maga után... Még így is elkezd belőle folyni a vér, s a hirtelen jött nagy ütéstől pedig a Vörös megtántorodik, s már eszméletét vesztve hullik is a földre.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:55:42
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:55:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Túlélőtúra//
*Ahogy feljön a felszínre a Vörös durcás arckifejezésén ismét nem tudja megállni, hogy el ne nevesse magát. Úgy tűnik nem értékeli túlzottan a produkcióját. Hát, mondják, hogy a hosszabb haj több problémával is jár...*
- Sértődékeny! *Még sikerrel lefröcsköli mikor az már hátat fordítva neki és elindul kifele. Kimondottan jól szórakozik látszólag a másik kárára, de ez mindig is másodlagos volt. Jelenleg az elsődleges cél a bőre lehűtése és ez kellemesebben sikerült mint remélte.* Mondják, hogy a felszíniek érzékenyebbek... *Fordul már ő is háttal és indul a hajó felé még a köpenyéért, direkt olyan hanggal beszélve, hogy azt a másik azt még jól hallhassa. Ha kínálkozó lehetőséget lát, hogy kicsit játékosan csipkelődhessen el nem szalasztaná. Remélhetőleg Mordach is érti a viccet és nem fogja a lelkére venni.
Mikor megkapja a biztatást, hogy vigyázzon a hóhajúra azonnal elkuncogja magát.*
- Ó, ne aggódj, gondom lesz rá! *Húzódik széles, gonosz mosolyra az arca, ahogy az ujjait egymásba fonva egy mozdulattal kiroppantja azokat. Hangja is cselszövőbbre vált, és inkább tűnik a baj okozójának mint az elhárítójának.*
//Mordokhai//
*A köpenyt otthagyja a parton, úgysem lopja el senki, és amíg nem tapasztalja meg milyen is az itteni növényzet, esze ágában sincs megkockáztatnia a köpenyének esetleges szakadását.
A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Nem, hajóval érkeztem a kikötőbe. Ez a második alkalom. De sima tengerpartot ami nem kikötő, azt valóban most látok először. *Mosolyog a hóhajúra. Ugyan ez egyáltalán nem lényeges információ róla, de ha már itt vannak szívesen válaszol. Meg aztán le sem tudná tagadni, hogy tetszenek neki a hullámok és a kristálytiszta víz.*
- Csak hogyha egy gyakorlaton az utunkba került, de amúgy nem igazán. Meg aztán csak azokkor az alkalmakkor hagyhattam el a várost. *Állatra valóban nem vadászott még. A föld alatt kicsivel másabb élőlények élnek, főleg olyan mélyen, az alagutakban pedig nagyon könnyű eltévedni, hogyha valaki ismeretlen helyre merészkedik. Senki sem hagyhatta el a város, főleg nem egyedül vagy ok nélkül.* De végül is ez nem számít, mert ha még vadásztam is volna, egy késsel a kezemben azért ez még mindig teljesen más. *Teszi hozzá, hisz ilyen módszerekre sose vetemedett volna. Hatalmas a különbség két kard és egy kis kés között.
A madarak elég idegesítőek, elnyomják a kisebb zajokat. Ráadásul most még a hangtalan mozgása sem válik túlzottan az előnyére, hisz Mordokhai léptei az övéivel ellentétben teljesen tisztán hallhatóak.
A neszekre ő is felfigyel. A hang összetéveszthetetlen, ennél halkabbra is ki vannak már érzékeny fülei élezve.*
- Ki mondta, hogy nem vagyunk? *Villant felé egy biztató mosolyt, szinte azonnal megszokásból sokkal halkabbra véve a hangját. A hang nem úgy tűnik mintha túl nagy állat okozná, így nincs értelme kihagyni. Lehet, hogy egy róka, vagy hasonlók. Bár mintha úgy emlékezne azok pont éjjeli állatok, de végül is mindegy, hogy mi a neve, az egész felszíni vadállományt nem magolta be.*
*Ahogy feljön a felszínre a Vörös durcás arckifejezésén ismét nem tudja megállni, hogy el ne nevesse magát. Úgy tűnik nem értékeli túlzottan a produkcióját. Hát, mondják, hogy a hosszabb haj több problémával is jár...*
- Sértődékeny! *Még sikerrel lefröcsköli mikor az már hátat fordítva neki és elindul kifele. Kimondottan jól szórakozik látszólag a másik kárára, de ez mindig is másodlagos volt. Jelenleg az elsődleges cél a bőre lehűtése és ez kellemesebben sikerült mint remélte.* Mondják, hogy a felszíniek érzékenyebbek... *Fordul már ő is háttal és indul a hajó felé még a köpenyéért, direkt olyan hanggal beszélve, hogy azt a másik azt még jól hallhassa. Ha kínálkozó lehetőséget lát, hogy kicsit játékosan csipkelődhessen el nem szalasztaná. Remélhetőleg Mordach is érti a viccet és nem fogja a lelkére venni.
Mikor megkapja a biztatást, hogy vigyázzon a hóhajúra azonnal elkuncogja magát.*
- Ó, ne aggódj, gondom lesz rá! *Húzódik széles, gonosz mosolyra az arca, ahogy az ujjait egymásba fonva egy mozdulattal kiroppantja azokat. Hangja is cselszövőbbre vált, és inkább tűnik a baj okozójának mint az elhárítójának.*
//Mordokhai//
*A köpenyt otthagyja a parton, úgysem lopja el senki, és amíg nem tapasztalja meg milyen is az itteni növényzet, esze ágában sincs megkockáztatnia a köpenyének esetleges szakadását.
A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Nem, hajóval érkeztem a kikötőbe. Ez a második alkalom. De sima tengerpartot ami nem kikötő, azt valóban most látok először. *Mosolyog a hóhajúra. Ugyan ez egyáltalán nem lényeges információ róla, de ha már itt vannak szívesen válaszol. Meg aztán le sem tudná tagadni, hogy tetszenek neki a hullámok és a kristálytiszta víz.*
- Csak hogyha egy gyakorlaton az utunkba került, de amúgy nem igazán. Meg aztán csak azokkor az alkalmakkor hagyhattam el a várost. *Állatra valóban nem vadászott még. A föld alatt kicsivel másabb élőlények élnek, főleg olyan mélyen, az alagutakban pedig nagyon könnyű eltévedni, hogyha valaki ismeretlen helyre merészkedik. Senki sem hagyhatta el a város, főleg nem egyedül vagy ok nélkül.* De végül is ez nem számít, mert ha még vadásztam is volna, egy késsel a kezemben azért ez még mindig teljesen más. *Teszi hozzá, hisz ilyen módszerekre sose vetemedett volna. Hatalmas a különbség két kard és egy kis kés között.
A madarak elég idegesítőek, elnyomják a kisebb zajokat. Ráadásul most még a hangtalan mozgása sem válik túlzottan az előnyére, hisz Mordokhai léptei az övéivel ellentétben teljesen tisztán hallhatóak.
A neszekre ő is felfigyel. A hang összetéveszthetetlen, ennél halkabbra is ki vannak már érzékeny fülei élezve.*
- Ki mondta, hogy nem vagyunk? *Villant felé egy biztató mosolyt, szinte azonnal megszokásból sokkal halkabbra véve a hangját. A hang nem úgy tűnik mintha túl nagy állat okozná, így nincs értelme kihagyni. Lehet, hogy egy róka, vagy hasonlók. Bár mintha úgy emlékezne azok pont éjjeli állatok, de végül is mindegy, hogy mi a neve, az egész felszíni vadállományt nem magolta be.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:05:12
Üzenet elküldve: 2014-07-07 13:05:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra-Mordach//
- Nem-nem, újratermelődik egy idő kis idő után.
* Szárnyai még úgy is csillognak, mikor kijön a vízből, bár valamennyire kopott a csillám.*
- Igen, valóban alacsonyak vagyunk. De ha repülünk, akkor magasabbnak tűnünk.
* Mondja mosolyogva. Ő megszokta, hogy ilyenek a tündérek, az emberek vagy elfek, sötételfek érdekesebbek. Mordachot pedig valóban különös kinézettel áldotta meg a sors.*
- Nem is tudom...
* Válaszol a következő kérdésre.*
- Látogatóba talán, de hogy újra ott lakjak... Abban nem vagyok biztos. A mágiát magam és a családom miatt is fontosnak tartom. Ha lesz lehetőségem és kellő tudásom, no meg anyagi hátterem, akkor hazamegyek, hogy pénzzel segítsem őket vagy... Egy jobb hajónak is örülnének...
* Gondolkozik el.*
- A saját fejlesztésem is fontos persze. A kaland nekem a tapasztalatok szerzése miatt fontos, de egy kis aranyat gondolom senki nem utasítana vissza.
* A kérésre bólint, s már gyűjti is az indákat. Egyetért abban, hogy jobb, ha nem a földön éjszakáznak. Ahogy vágja le az indákat pont az erdő felé fordul, s észreveszi ő is ismét az árnyat. Most valamivel közelebbről látta, biztos benne, hogy nem ember, de nem is sötételf... Megborzong, de igyekszik elfelejteni az egészet, mert a Vörös sem szól semmit.*
- Aha...
* Nem is olyan nehéz ez a kötélfonás, így már csinálja ő is. A kérdésre felkapja a fejét.*
- Nem is tudom... Nem volt még dolgom egyel sem, de mi zárja ki, hogy léteznek? Ez...
* Hosszabb szünetet tart.*
- Ez a kérdés az miatt a fekete árny miatt jutott eszedbe?
* Meg kell kérdeznie, mert nem hagyja nyugodni a dolog.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.07 13:09:10
- Nem-nem, újratermelődik egy idő kis idő után.
* Szárnyai még úgy is csillognak, mikor kijön a vízből, bár valamennyire kopott a csillám.*
- Igen, valóban alacsonyak vagyunk. De ha repülünk, akkor magasabbnak tűnünk.
* Mondja mosolyogva. Ő megszokta, hogy ilyenek a tündérek, az emberek vagy elfek, sötételfek érdekesebbek. Mordachot pedig valóban különös kinézettel áldotta meg a sors.*
- Nem is tudom...
* Válaszol a következő kérdésre.*
- Látogatóba talán, de hogy újra ott lakjak... Abban nem vagyok biztos. A mágiát magam és a családom miatt is fontosnak tartom. Ha lesz lehetőségem és kellő tudásom, no meg anyagi hátterem, akkor hazamegyek, hogy pénzzel segítsem őket vagy... Egy jobb hajónak is örülnének...
* Gondolkozik el.*
- A saját fejlesztésem is fontos persze. A kaland nekem a tapasztalatok szerzése miatt fontos, de egy kis aranyat gondolom senki nem utasítana vissza.
* A kérésre bólint, s már gyűjti is az indákat. Egyetért abban, hogy jobb, ha nem a földön éjszakáznak. Ahogy vágja le az indákat pont az erdő felé fordul, s észreveszi ő is ismét az árnyat. Most valamivel közelebbről látta, biztos benne, hogy nem ember, de nem is sötételf... Megborzong, de igyekszik elfelejteni az egészet, mert a Vörös sem szól semmit.*
- Aha...
* Nem is olyan nehéz ez a kötélfonás, így már csinálja ő is. A kérdésre felkapja a fejét.*
- Nem is tudom... Nem volt még dolgom egyel sem, de mi zárja ki, hogy léteznek? Ez...
* Hosszabb szünetet tart.*
- Ez a kérdés az miatt a fekete árny miatt jutott eszedbe?
* Meg kell kérdeznie, mert nem hagyja nyugodni a dolog.*
A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.07 13:09:10
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-07 12:25:01
Üzenet elküldve: 2014-07-07 12:25:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra - Assa //
- Na és nem károsodik, ha víz éri? Úgy értem, hogy az nem baj, ha lemosódik róla a por? Vagy ez újratermelődik valahogy?
*Kérdi kíváncsian, Assára zúdítva kérdéseit, melyeknek végén hamar rádöbben, hogy lassan az ezredik kérdést is elérheti, ha így folytatja - de hát, mit lehet tenni, ha akarná se tudná leplezni érdeklődését. Mindenesetre egyelőre abbahagyja faggatózását a tündérke szárnyáról, nehogy még valami őrült fanatikusnak tűnjön.*
- Érdekes történet, de van benne valami. Ha úgy vesszük, "emberek" vagytok, kiknek megadatott a repülés csodás képessége. Sokkal nagyobb biztonság és szabadság is egyben, ahogy te mondtad. Mondjuk ez hátránnyal is jár, hiszen a méretetek pont, hogy nagyon alacsony. Ám nem hiszem, hogy ez baj lenne, legalább különlegesek vagytok.
*Mondja határozottan, hiszen ha valakik sokszínűek, azok pont ők. Bár Mordach is meg lett áldva pár feltűnő vonással, mégis úgy tartja, hogy az emberek túlnyomó része nagyon unalmas, átlagos, és szürke. A hajak, a szemek, a színek... A Vörösnek jó az arcmemóriája, de néha úgy érzi, hogy azok az arcok, melyek emlékezetében élnek, olyannyira egyformák, hogy milliónyi ikertestvért is hordozhatna akár a hátán a föld. Ezzel szemben a tündérek változatos mérete, színeik, szárnyaik, már inkább tekinthetően különlegesnek, mint egyhangúnak. Bár ez is viszonyítás kérdése, hiszen lehet, hogy nekik pont, hogy az emberek érdekesek.*
- S tervezed, hogy egyszer hazatérsz? *pillant vissza, ahogy megindul az egyik szárazabb fa felé* Mellesleg a mágiát elsősorban a saját céljaid miatt akarod elsajátítani, vagy jobban közrejátszik az, hogy ezzel esetleg tudod segíteni a családodat? Ugyanez vonatkozik a kalandra is igazából, hogy elsődlegesen azért vállalod a kockázatokat, mert tapasztalatokat szerezhetsz és szereted a kihívásokat, vagy mert annak a reményében indulsz neki, hogy pénzt kereshetsz, illetve olyan tudást találhatsz, mellyel hozzájárulhatsz a családod anyagi körülményeihez. *odaérve csípőre teszi kezeit* Igazából ezek a kérdések szinte az összes kalandorban megfordulnak, hiszen mindig hátra kell hagyni valamit, s mérlegelni, hogy milyen cél a legfontosabb.
*Mondja határozottan, bár egyeseknek, azaz saját magának nem kellett semmit hátrahagynia. Épp elég hátrahagyást jelentett az, hogy elvesztette emlékezetének a legutolsó cseppjét is, így nem tudja, hogy kiket, vagy miket hagyott maga után, milyen körülmények közt.*
- Ha esetleg fel tudsz repülni olyan magasra, hogy elérj pár indákat, akkor leszakíthatnád őket. Én addig összegyűjtöm pár fának a rostjait, és ha te is végeztél, akkor összetudjuk fűzni őket. Még akár erősebbre is csinálhatnánk, hiszen egy ilyen kötélre nem tudni, hogy mikor lesz szükség. *ha felreppent a tündér, avagy ha nem tud olyan magasra, így a fáknál segít Mordachnak, akkor újra felszólal* Ezek önmagukban nem annyira erősek, ám eggyé fűzve már annál inkább. Igazából olyan tartósak és erősek is lehetnek, hogy ezekből még függőágyakat is tudnánk csinálni majd fel a fákra, ha beljebb haladunk. Nem lenne túl szerencsés az éjjelt alant tölteni, sokkal biztonságosabb lenne egy fán, márpedig a rostok és az indák megfelelőek lennének egy kezdetleges "ágyhoz".
*Jópárat össze is gyűjt, mégpedig úgy, hogy késének segítségével leszántja a fának a törzsét, s az alatta megbúvó rostokat kiszedegeti belőle. Egy nagyobb csomót le is helyez maga mellé a földre, mikor is újra látja félszemmel elsuhanni az árnyat. Fel is egyenesedik hamar, s kérdően pillant az erdő sűrűjébe. Még mindig nem igazán tudja kivenni, hogy mit is látott pontosan, ezért még mindig azt könyveli el magában, hogy vagy megsütötte a nap, vagy Erfék szórakoznak. Így hát, mintha sem történt volna - most nem szól Assának, bár lehet ő is látta -, leül az árnyékba, s kezébe vesz jópár csomót, majd odahívja magához Assát.*
- Na tehát. Összefogsz három rostot így *mutatja*, ezek innentől egynek számítanak. Ezután még összefogsz két ugyanilyen csomót, tehát hat rostot szétválasztasz úgy, hogy kettő legyen belőlük. Ezután elkezded összefonni így őket *mutatja lassan, majd elvesz egy indát*. Kicsit fonsz csak rajtuk az elején, hogy rögzüljenek, majd pedig a fonás közepébe beilleszted az indát, s fonod tovább az egészet.
*Nagyon egyszerű a módszer, nem is gondolná az ember, hogy egy kis tudást mennyire hasznosíthat. Pár perc elteltével pedig olyannyira belemerül a gondolkodásba, hogy egy váratlan kérdést tesz fel a hölgyeménynek.*
- Hiszel a kísértetekben?
- Na és nem károsodik, ha víz éri? Úgy értem, hogy az nem baj, ha lemosódik róla a por? Vagy ez újratermelődik valahogy?
*Kérdi kíváncsian, Assára zúdítva kérdéseit, melyeknek végén hamar rádöbben, hogy lassan az ezredik kérdést is elérheti, ha így folytatja - de hát, mit lehet tenni, ha akarná se tudná leplezni érdeklődését. Mindenesetre egyelőre abbahagyja faggatózását a tündérke szárnyáról, nehogy még valami őrült fanatikusnak tűnjön.*
- Érdekes történet, de van benne valami. Ha úgy vesszük, "emberek" vagytok, kiknek megadatott a repülés csodás képessége. Sokkal nagyobb biztonság és szabadság is egyben, ahogy te mondtad. Mondjuk ez hátránnyal is jár, hiszen a méretetek pont, hogy nagyon alacsony. Ám nem hiszem, hogy ez baj lenne, legalább különlegesek vagytok.
*Mondja határozottan, hiszen ha valakik sokszínűek, azok pont ők. Bár Mordach is meg lett áldva pár feltűnő vonással, mégis úgy tartja, hogy az emberek túlnyomó része nagyon unalmas, átlagos, és szürke. A hajak, a szemek, a színek... A Vörösnek jó az arcmemóriája, de néha úgy érzi, hogy azok az arcok, melyek emlékezetében élnek, olyannyira egyformák, hogy milliónyi ikertestvért is hordozhatna akár a hátán a föld. Ezzel szemben a tündérek változatos mérete, színeik, szárnyaik, már inkább tekinthetően különlegesnek, mint egyhangúnak. Bár ez is viszonyítás kérdése, hiszen lehet, hogy nekik pont, hogy az emberek érdekesek.*
- S tervezed, hogy egyszer hazatérsz? *pillant vissza, ahogy megindul az egyik szárazabb fa felé* Mellesleg a mágiát elsősorban a saját céljaid miatt akarod elsajátítani, vagy jobban közrejátszik az, hogy ezzel esetleg tudod segíteni a családodat? Ugyanez vonatkozik a kalandra is igazából, hogy elsődlegesen azért vállalod a kockázatokat, mert tapasztalatokat szerezhetsz és szereted a kihívásokat, vagy mert annak a reményében indulsz neki, hogy pénzt kereshetsz, illetve olyan tudást találhatsz, mellyel hozzájárulhatsz a családod anyagi körülményeihez. *odaérve csípőre teszi kezeit* Igazából ezek a kérdések szinte az összes kalandorban megfordulnak, hiszen mindig hátra kell hagyni valamit, s mérlegelni, hogy milyen cél a legfontosabb.
*Mondja határozottan, bár egyeseknek, azaz saját magának nem kellett semmit hátrahagynia. Épp elég hátrahagyást jelentett az, hogy elvesztette emlékezetének a legutolsó cseppjét is, így nem tudja, hogy kiket, vagy miket hagyott maga után, milyen körülmények közt.*
- Ha esetleg fel tudsz repülni olyan magasra, hogy elérj pár indákat, akkor leszakíthatnád őket. Én addig összegyűjtöm pár fának a rostjait, és ha te is végeztél, akkor összetudjuk fűzni őket. Még akár erősebbre is csinálhatnánk, hiszen egy ilyen kötélre nem tudni, hogy mikor lesz szükség. *ha felreppent a tündér, avagy ha nem tud olyan magasra, így a fáknál segít Mordachnak, akkor újra felszólal* Ezek önmagukban nem annyira erősek, ám eggyé fűzve már annál inkább. Igazából olyan tartósak és erősek is lehetnek, hogy ezekből még függőágyakat is tudnánk csinálni majd fel a fákra, ha beljebb haladunk. Nem lenne túl szerencsés az éjjelt alant tölteni, sokkal biztonságosabb lenne egy fán, márpedig a rostok és az indák megfelelőek lennének egy kezdetleges "ágyhoz".
*Jópárat össze is gyűjt, mégpedig úgy, hogy késének segítségével leszántja a fának a törzsét, s az alatta megbúvó rostokat kiszedegeti belőle. Egy nagyobb csomót le is helyez maga mellé a földre, mikor is újra látja félszemmel elsuhanni az árnyat. Fel is egyenesedik hamar, s kérdően pillant az erdő sűrűjébe. Még mindig nem igazán tudja kivenni, hogy mit is látott pontosan, ezért még mindig azt könyveli el magában, hogy vagy megsütötte a nap, vagy Erfék szórakoznak. Így hát, mintha sem történt volna - most nem szól Assának, bár lehet ő is látta -, leül az árnyékba, s kezébe vesz jópár csomót, majd odahívja magához Assát.*
- Na tehát. Összefogsz három rostot így *mutatja*, ezek innentől egynek számítanak. Ezután még összefogsz két ugyanilyen csomót, tehát hat rostot szétválasztasz úgy, hogy kettő legyen belőlük. Ezután elkezded összefonni így őket *mutatja lassan, majd elvesz egy indát*. Kicsit fonsz csak rajtuk az elején, hogy rögzüljenek, majd pedig a fonás közepébe beilleszted az indát, s fonod tovább az egészet.
*Nagyon egyszerű a módszer, nem is gondolná az ember, hogy egy kis tudást mennyire hasznosíthat. Pár perc elteltével pedig olyannyira belemerül a gondolkodásba, hogy egy váratlan kérdést tesz fel a hölgyeménynek.*
- Hiszel a kísértetekben?
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-07 12:02:28
Üzenet elküldve: 2014-07-07 12:02:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
// Vigyázz, mit kívánsz... //
// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell...//
*Mivel a tolvaj egyelőre még nem nagyon tud elaludni, ezért felül a zsákon és folytatja a gondolkodást.
Minden esélye meg van rá, hogy ne jusson ki élve a szigetről. Mert hiába jó harcos, hiába van még három társa, nem tudják, hogy mi vár rájuk.
Küzdött már Deron ocsmány szörnyetegekkel, de azok gyengék voltak. Egy rég elfelejtett szigeten, azonban erősebbek lesznek. Ez egy tény, ezt még a mágus is tudja, csak nem köti az orrukra.
Viszont nem volna rossz túlélni, meg kéne keresnie Yinasht, hogy ne unatkozzon, mint Artheniorban. Annak nem lett jó vége...
Kihúzza a kardját és megszemléli.
Nem mondható csinos darabnak, még csak drága, mesteri munkának sem, mégis van benne valami különleges, ami a tolvajhoz köti. S ez nem más, mint a rengeteg együtt átélt kaland, mert abban az elmúlt néhány napban, s az elmúlt évtizedben alaposan kijutott neki.
Keres egy rongyot - valahol csak talál -, s párszor végighúzza a poros pengén. Nem fog ő a szigeten meghalni - remélhetőleg. Túléli s aztán ismét beleveti magát a tolvajlásba és bujálkodásba.
Lassacskán kezdi rátelepedni elméjére a fáradság, nehezére esik gondolkodni. Visszacsúsztatja hát a régi barátot hüvelyébe és elhelyezi úgy, hogy ha éjszaka történne valami, a keze ügyében lehessen. Aztán elfekszik és csak bámulja a feletette lévő fákat, illetve hallgatná a tengert, ha áthallatszana a hajó oldalán. Így azonban oldalra fordul, megpróbál kényelmesen elhelyezkedni aztán elalszik. Nem álmodik.*
// II. Fejezet, Jöjjön, aminek jönnie kell...//
*Mivel a tolvaj egyelőre még nem nagyon tud elaludni, ezért felül a zsákon és folytatja a gondolkodást.
Minden esélye meg van rá, hogy ne jusson ki élve a szigetről. Mert hiába jó harcos, hiába van még három társa, nem tudják, hogy mi vár rájuk.
Küzdött már Deron ocsmány szörnyetegekkel, de azok gyengék voltak. Egy rég elfelejtett szigeten, azonban erősebbek lesznek. Ez egy tény, ezt még a mágus is tudja, csak nem köti az orrukra.
Viszont nem volna rossz túlélni, meg kéne keresnie Yinasht, hogy ne unatkozzon, mint Artheniorban. Annak nem lett jó vége...
Kihúzza a kardját és megszemléli.
Nem mondható csinos darabnak, még csak drága, mesteri munkának sem, mégis van benne valami különleges, ami a tolvajhoz köti. S ez nem más, mint a rengeteg együtt átélt kaland, mert abban az elmúlt néhány napban, s az elmúlt évtizedben alaposan kijutott neki.
Keres egy rongyot - valahol csak talál -, s párszor végighúzza a poros pengén. Nem fog ő a szigeten meghalni - remélhetőleg. Túléli s aztán ismét beleveti magát a tolvajlásba és bujálkodásba.
Lassacskán kezdi rátelepedni elméjére a fáradság, nehezére esik gondolkodni. Visszacsúsztatja hát a régi barátot hüvelyébe és elhelyezi úgy, hogy ha éjszaka történne valami, a keze ügyében lehessen. Aztán elfekszik és csak bámulja a feletette lévő fákat, illetve hallgatná a tengert, ha áthallatszana a hajó oldalán. Így azonban oldalra fordul, megpróbál kényelmesen elhelyezkedni aztán elalszik. Nem álmodik.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-07 11:46:57
Üzenet elküldve: 2014-07-07 11:46:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra//
- Szép találat.*Jegyzi meg némi gúnnyal a hangjában, amikor a Vörös eltalálja a kormányt.
Elfogja a nevethetnék, amikor a második dobás is a kormányt találja el, ehelyett azonban csak egy halvány mosolyt ereszt meg.*
- Majd sütünk belőle valamit...*Mormolja és a madárra emeli tekintetét. Ő is kifejezetten boldog lenne, ha éjszakára már csendben lennének.
Eldöntetett hát, hogy ki mit fog csinálni. A Vörös utolsó mondatára olyan hangsúllyal felel, hogy érezze, a hóhajú csak viccel.*
- Egyszer még meg foglak ölni.
*Ezzel hátat fordít a tündérnek és társának, majd elindul befelé az erdő sűrűjébe oldalán a mélységivel.*
//Erf//
*Egyelőre a kése még a tokjában pihen, elvégre nem vadászni indultak el, csak egy kicsit körbenézni, hogy minden biztonságos-e.*
- Most látod először a tengert?
*Kell valamiről beszélgetniük, egyrészt azért, mert a vándor nem akar kínos hallgatásban baktatni előre, másrészt a túra egyik célja talán az, hogy közelebb hozza ezt a két embert, egy tündért és a sötételfet. Veszélyhelyzetben sok érdekes tulajdonság jön elő belőlük.*
- Nem vadásztál még állatra, ugye?
*Többet egyelőre talán felesleges kérdezni, nem akarja kérdések tömkelegét zúdítani a lány fejére. Inkább koncentrál az erdőre, amíg csend uralkodik kettejük között.
Madárcsicsergést elvétve hallani, a szárnyasokra most inkább jellemző a károgó, fülsértő zaj kiadása, ami Mordokhait kissé zavarja.
Lassan halad előre, alaposan körbejáratja szemeit a bokrokon és fákon. Szerencsére még nem járhatnak olyan messze a parttól, ha valamiféle dulakodásra kerülne a sor, azt Mordach talán még meghallaná.
Éppen gyorsítana egy kicsit a tempón, amikor halk neszezést hall kicsit beljebbről. Erfre néz.*
- Megnézzük, hogy mi az, vagy nem vagyunk hozzá elég őrültek?
*Mosolyog, mert ő mindenképp meglesné mi is kelti ezt a "zajt". Mintha valami a földön kaparászna...
Abban viszont nem biztos, hogy a sötételf is ilyen könnyen kockára tenné az életét, így hát továbbra is kérdőn néz rá, miközben keze a tokjában pihenő hosszú tőr felé vándorol. Ugyan még közel sem biztos, hogy veszélyes szerzettel van dolguk, ugyanakkor az óvatosságba még senki sem halt bele, s nem Mordokhai akar az első lenni.*
~Jól is mutatna. A vándor aki az óvatosság miatt pusztult el.~
- Szép találat.*Jegyzi meg némi gúnnyal a hangjában, amikor a Vörös eltalálja a kormányt.
Elfogja a nevethetnék, amikor a második dobás is a kormányt találja el, ehelyett azonban csak egy halvány mosolyt ereszt meg.*
- Majd sütünk belőle valamit...*Mormolja és a madárra emeli tekintetét. Ő is kifejezetten boldog lenne, ha éjszakára már csendben lennének.
Eldöntetett hát, hogy ki mit fog csinálni. A Vörös utolsó mondatára olyan hangsúllyal felel, hogy érezze, a hóhajú csak viccel.*
- Egyszer még meg foglak ölni.
*Ezzel hátat fordít a tündérnek és társának, majd elindul befelé az erdő sűrűjébe oldalán a mélységivel.*
//Erf//
*Egyelőre a kése még a tokjában pihen, elvégre nem vadászni indultak el, csak egy kicsit körbenézni, hogy minden biztonságos-e.*
- Most látod először a tengert?
*Kell valamiről beszélgetniük, egyrészt azért, mert a vándor nem akar kínos hallgatásban baktatni előre, másrészt a túra egyik célja talán az, hogy közelebb hozza ezt a két embert, egy tündért és a sötételfet. Veszélyhelyzetben sok érdekes tulajdonság jön elő belőlük.*
- Nem vadásztál még állatra, ugye?
*Többet egyelőre talán felesleges kérdezni, nem akarja kérdések tömkelegét zúdítani a lány fejére. Inkább koncentrál az erdőre, amíg csend uralkodik kettejük között.
Madárcsicsergést elvétve hallani, a szárnyasokra most inkább jellemző a károgó, fülsértő zaj kiadása, ami Mordokhait kissé zavarja.
Lassan halad előre, alaposan körbejáratja szemeit a bokrokon és fákon. Szerencsére még nem járhatnak olyan messze a parttól, ha valamiféle dulakodásra kerülne a sor, azt Mordach talán még meghallaná.
Éppen gyorsítana egy kicsit a tempón, amikor halk neszezést hall kicsit beljebbről. Erfre néz.*
- Megnézzük, hogy mi az, vagy nem vagyunk hozzá elég őrültek?
*Mosolyog, mert ő mindenképp meglesné mi is kelti ezt a "zajt". Mintha valami a földön kaparászna...
Abban viszont nem biztos, hogy a sötételf is ilyen könnyen kockára tenné az életét, így hát továbbra is kérdőn néz rá, miközben keze a tokjában pihenő hosszú tőr felé vándorol. Ugyan még közel sem biztos, hogy veszélyes szerzettel van dolguk, ugyanakkor az óvatosságba még senki sem halt bele, s nem Mordokhai akar az első lenni.*
~Jól is mutatna. A vándor aki az óvatosság miatt pusztult el.~
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-06 22:37:58
Üzenet elküldve: 2014-07-06 22:37:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra- Mordach//
- Igen, nincs túl nagy eltérés.
* Valóban hasonlít ez kissé a pillangók szárnyára. Már csak formára is. Bár a tündérek szárnyainak formái eltérők lehetnek, Assa esetében valóban hasonlít egy pillangó szárnyához.*
- Nem baj az, ha kicsit álomvilágban él valaki, ugyanis igazad van. Juthat egy kis csillám a kezedre, de a szárnyaim belsejében is vannak ilyen sárga színű porszem-félék. A külsejére is jutott azért belőle.
* Ennek következtében a férfi a kezén felfedezhet némi csillámport.*
- Sajnos az összes kérdésedre nem tudom a választ, de én úgy tudom- legalábbis ezt hallottam-, hogy a szárny a szabadságot jelképezi. Mint a madaraknál, nincs határ. Arra megyünk amerre szeretnénk, maguk irányítjuk az életünk alakulását. Harmóniában élve a természet minden lényével együtt...
* A magyarázatot folytatja.*
- Persze, mint te is mondtad, csak ezt jelképezi. Nem tudunk annyira magasra repülni és nem is olyan kitartóan. A szárny nem mindenkinek adatik meg, inkább az alacsonyabbaknál és a nőknél jellemző.
* Kivételek azonban vannak, hisz Assa a maga 140 cm-s magasságával nagynak számít, mégis megkapta a repülés képességét. Talán azért is, mert a közeli rokonságban mindenki rendelkezik szárnyakkal.
Az egy méterszer egy méteres kötélt megfelelőnek gondolja, így bólint. Az majd ezek szerint intézi Mordach, így Assa aszisztál majd a felszerelésénél. Persze, ha elmondják, hogy hogyan is lehet kötelet készíteni, akkor abban is segít.*
- Több oka is volt a távozásomnak, az egyik a kaland. A másik az, hogy nem akartam a szüleim terhére lenni, mert nem voltunk túl gazdagok sosem. Meg a mágiatanulás miatt is fontos volt, hogy elmenjek Artheinorba. Nem bántam meg, bár minden nap eszembe jutnak a testvéreim és a szüleim, ha csak egy röpke pillanatra is.
* A halászat kicsit nehezebben megy kalandortársának, de azt rögtön megállapítja, hogy jó úszó a férfi. A dicséretre elmosolyodik, örül, hogy megmutathatta valakinek azt a tudást, amit otthon szerzett. *
- Szerintem is elég lesz mára ez. A kötél készítésében is szívesen segítek, ha elmondod, hogy hogyan is kellene elkészíteni.
* Mert ehhez ő már nem ért.*
- De a kész kötélel már fogok tudni valamit kezdeni.
* A fekete alak az ő figyelmét sem kerüli el. Hiába próbálja azt állítani a férfi, hogy biztos csak Mordokhai vagy Erf volt, ő nem hiszi. De nem mondd semmit, csak mosolyogva bólint. Nem felejti el azonban, hogy az előbb mit láttak...*
- Igen, nincs túl nagy eltérés.
* Valóban hasonlít ez kissé a pillangók szárnyára. Már csak formára is. Bár a tündérek szárnyainak formái eltérők lehetnek, Assa esetében valóban hasonlít egy pillangó szárnyához.*
- Nem baj az, ha kicsit álomvilágban él valaki, ugyanis igazad van. Juthat egy kis csillám a kezedre, de a szárnyaim belsejében is vannak ilyen sárga színű porszem-félék. A külsejére is jutott azért belőle.
* Ennek következtében a férfi a kezén felfedezhet némi csillámport.*
- Sajnos az összes kérdésedre nem tudom a választ, de én úgy tudom- legalábbis ezt hallottam-, hogy a szárny a szabadságot jelképezi. Mint a madaraknál, nincs határ. Arra megyünk amerre szeretnénk, maguk irányítjuk az életünk alakulását. Harmóniában élve a természet minden lényével együtt...
* A magyarázatot folytatja.*
- Persze, mint te is mondtad, csak ezt jelképezi. Nem tudunk annyira magasra repülni és nem is olyan kitartóan. A szárny nem mindenkinek adatik meg, inkább az alacsonyabbaknál és a nőknél jellemző.
* Kivételek azonban vannak, hisz Assa a maga 140 cm-s magasságával nagynak számít, mégis megkapta a repülés képességét. Talán azért is, mert a közeli rokonságban mindenki rendelkezik szárnyakkal.
Az egy méterszer egy méteres kötélt megfelelőnek gondolja, így bólint. Az majd ezek szerint intézi Mordach, így Assa aszisztál majd a felszerelésénél. Persze, ha elmondják, hogy hogyan is lehet kötelet készíteni, akkor abban is segít.*
- Több oka is volt a távozásomnak, az egyik a kaland. A másik az, hogy nem akartam a szüleim terhére lenni, mert nem voltunk túl gazdagok sosem. Meg a mágiatanulás miatt is fontos volt, hogy elmenjek Artheinorba. Nem bántam meg, bár minden nap eszembe jutnak a testvéreim és a szüleim, ha csak egy röpke pillanatra is.
* A halászat kicsit nehezebben megy kalandortársának, de azt rögtön megállapítja, hogy jó úszó a férfi. A dicséretre elmosolyodik, örül, hogy megmutathatta valakinek azt a tudást, amit otthon szerzett. *
- Szerintem is elég lesz mára ez. A kötél készítésében is szívesen segítek, ha elmondod, hogy hogyan is kellene elkészíteni.
* Mert ehhez ő már nem ért.*
- De a kész kötélel már fogok tudni valamit kezdeni.
* A fekete alak az ő figyelmét sem kerüli el. Hiába próbálja azt állítani a férfi, hogy biztos csak Mordokhai vagy Erf volt, ő nem hiszi. De nem mondd semmit, csak mosolyogva bólint. Nem felejti el azonban, hogy az előbb mit láttak...*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-05 14:23:38
Üzenet elküldve: 2014-07-05 14:23:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra - Assa //
*Mordach vérszín íriszei azonnal felcsillannak, mikor a kis hölgyemény engedélyt ad arra, hogy megérintse szárnyait. Hát, valakiből a drágakövek váltanak ki ilyen reakciót, valakiből pedig egy csodás szárny. A figyelmeztetésre bólint, majd kezeit közelebb emeli hozzájuk, s bár elég erős keze van, ám mégis gyengéden simítja végig azokat. Ámulva sóhajt egyet, miközben egy redőn csúsztatja végig ujjait lassan.*
- Mondd csak, hasonló, mint egy pillangószárny? *mutat egy sötétebb rész felé* Esetleg ha itt végigsimítom, rászáll róla a por a kezemre, mint a pillangóknál? *ekkor elkacagja magát* Vagy túlságosan is álomvilágban élnék? *ekkor elhúzza karját* Mindig is érdekesnek tartottam a fajotokat. Lényegében úgy néztek ki, mint mi, ezt leszámítva! *mutatja* A történetet ugyan tudom, hogy születtetek... Viszont mindig is kíváncsi voltam egy mélyebb tartalomra. Hogy jött a szárny? Mit jelképez? Mi értelme?
*Pillant kíváncsian Assára, persze ha nem érkezik válasz, az sem baj egyáltalán, hiszen ő maga sem tudja az emberi faj minden apró titkát - egyet említve, hogy lett egy embernek vörös haja s vörös íriszei...*
- Érdekes. Megmondom őszintén, ha ettem is kagylót, azt mindig úgy tettem, hogy kikaptam a vízből, amit láttam, és elfogyasztottam nyersen, ha nem volt más. Viszont most sok időnk van, így támogatom az ötletet! Egy méterszer egy méteres kötél elég lenne? Mert azt hamar össze tudnánk hozni a fák rostjaiból és indákból.
*Lelkesedését még ha akarná se tudná leplezni, mindig is imádta, ha két elme így össze tud fogni. Assa hozza a kagylókat, Mordach pedig a hozzá szükséges eszközt. Mordokhai is ezért bizonyul nagyon jó vándortársnak, mert az ő tudása remekül kiegészíti a Vörösét, s Erfnél sem kételkedik ebben.*
- Remek! Mondjuk gondolhattam volna, hiszen ha halászfaluban éltél, ott minden bizonnyal nem egyszer lett vizes a szárnyad!
*Mondja rádöbbenve saját nem túl értelmes kérdésére, majd ő is megindul a mélyebb rész felé.*
- Mellesleg, hogy-hogy elhagytad a falut? Kalandokat akartál talán?
*Kérdi érdeklődve. Könnyedén meglehet, hogy felsérti fedetlen talpait valami éles kagylóval, de igazából nem bánja túlságosan, minden pénzt megér, hogy talpa alatt érezheti a természetet. Amint mellkasáig kezd érni a víz, ő is lebukik alá - elég fura kép lehet, ahogy vérvörös, hosszú hajzuhatagja lohol utána a vízben. Úgy néz ki, mint valami férfi sellő, s úszása is igen gyors, így szinte siklik a hullámok közt. A tündérke mutatására ő is a halraj irányába pillant, ám ő már egyáltalán nem sikeres, sőt... A vízben ezeknek a dögöknek túl nagy előnye van, s mivel rikító hajzuhatagja még tetőzi is az egészet, így messze elkerülik őt a halak. Több sikertelen próbálkozás után végül kicsit sekélyebb részre úszik, majd ámulva pillant a hölgyemény által fogott igen termetes állatra.*
- Nahát, nem is kellek én ide! *kacagja, majd egy elismerő pillantást vet Assa felé* Ezzel, meg a rákokkal szerintem kihúzzuk ma este! Mit szólnál, ha elkezdenénk készíteni a kötelet? Megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, mit akarsz rittyenteni belőlük, na meg hogy mennyire sikeres a "csapda"!
*Ekkor hátrafordul, mikor valami árnyat lát elsuhanni a fák közt.*
- Te is láttad?
*Pillant hátra a tündérke felé, majd egy ideig még fürkészi az erdőt értetlenül, s legyint egyet.*
- Biztosan csak Mordokhai és Erf szórakozik...
*Mondja nevetve, ám mikor visszafordul, már kevésbé sem mosolyog, hiszen az alaknak kevésbé sem olyan alkata, mint társának vagy az éjhölgynek... Lehet, hogy csak megtűzte a nap, vagy csak képzelődött, minden esetre bevárja a tündérkét, semmi pénzért nem hagyná egyedül őt.*
*Mordach vérszín íriszei azonnal felcsillannak, mikor a kis hölgyemény engedélyt ad arra, hogy megérintse szárnyait. Hát, valakiből a drágakövek váltanak ki ilyen reakciót, valakiből pedig egy csodás szárny. A figyelmeztetésre bólint, majd kezeit közelebb emeli hozzájuk, s bár elég erős keze van, ám mégis gyengéden simítja végig azokat. Ámulva sóhajt egyet, miközben egy redőn csúsztatja végig ujjait lassan.*
- Mondd csak, hasonló, mint egy pillangószárny? *mutat egy sötétebb rész felé* Esetleg ha itt végigsimítom, rászáll róla a por a kezemre, mint a pillangóknál? *ekkor elkacagja magát* Vagy túlságosan is álomvilágban élnék? *ekkor elhúzza karját* Mindig is érdekesnek tartottam a fajotokat. Lényegében úgy néztek ki, mint mi, ezt leszámítva! *mutatja* A történetet ugyan tudom, hogy születtetek... Viszont mindig is kíváncsi voltam egy mélyebb tartalomra. Hogy jött a szárny? Mit jelképez? Mi értelme?
*Pillant kíváncsian Assára, persze ha nem érkezik válasz, az sem baj egyáltalán, hiszen ő maga sem tudja az emberi faj minden apró titkát - egyet említve, hogy lett egy embernek vörös haja s vörös íriszei...*
- Érdekes. Megmondom őszintén, ha ettem is kagylót, azt mindig úgy tettem, hogy kikaptam a vízből, amit láttam, és elfogyasztottam nyersen, ha nem volt más. Viszont most sok időnk van, így támogatom az ötletet! Egy méterszer egy méteres kötél elég lenne? Mert azt hamar össze tudnánk hozni a fák rostjaiból és indákból.
*Lelkesedését még ha akarná se tudná leplezni, mindig is imádta, ha két elme így össze tud fogni. Assa hozza a kagylókat, Mordach pedig a hozzá szükséges eszközt. Mordokhai is ezért bizonyul nagyon jó vándortársnak, mert az ő tudása remekül kiegészíti a Vörösét, s Erfnél sem kételkedik ebben.*
- Remek! Mondjuk gondolhattam volna, hiszen ha halászfaluban éltél, ott minden bizonnyal nem egyszer lett vizes a szárnyad!
*Mondja rádöbbenve saját nem túl értelmes kérdésére, majd ő is megindul a mélyebb rész felé.*
- Mellesleg, hogy-hogy elhagytad a falut? Kalandokat akartál talán?
*Kérdi érdeklődve. Könnyedén meglehet, hogy felsérti fedetlen talpait valami éles kagylóval, de igazából nem bánja túlságosan, minden pénzt megér, hogy talpa alatt érezheti a természetet. Amint mellkasáig kezd érni a víz, ő is lebukik alá - elég fura kép lehet, ahogy vérvörös, hosszú hajzuhatagja lohol utána a vízben. Úgy néz ki, mint valami férfi sellő, s úszása is igen gyors, így szinte siklik a hullámok közt. A tündérke mutatására ő is a halraj irányába pillant, ám ő már egyáltalán nem sikeres, sőt... A vízben ezeknek a dögöknek túl nagy előnye van, s mivel rikító hajzuhatagja még tetőzi is az egészet, így messze elkerülik őt a halak. Több sikertelen próbálkozás után végül kicsit sekélyebb részre úszik, majd ámulva pillant a hölgyemény által fogott igen termetes állatra.*
- Nahát, nem is kellek én ide! *kacagja, majd egy elismerő pillantást vet Assa felé* Ezzel, meg a rákokkal szerintem kihúzzuk ma este! Mit szólnál, ha elkezdenénk készíteni a kötelet? Megmondom őszintén, kíváncsi vagyok, mit akarsz rittyenteni belőlük, na meg hogy mennyire sikeres a "csapda"!
*Ekkor hátrafordul, mikor valami árnyat lát elsuhanni a fák közt.*
- Te is láttad?
*Pillant hátra a tündérke felé, majd egy ideig még fürkészi az erdőt értetlenül, s legyint egyet.*
- Biztosan csak Mordokhai és Erf szórakozik...
*Mondja nevetve, ám mikor visszafordul, már kevésbé sem mosolyog, hiszen az alaknak kevésbé sem olyan alkata, mint társának vagy az éjhölgynek... Lehet, hogy csak megtűzte a nap, vagy csak képzelődött, minden esetre bevárja a tündérkét, semmi pénzért nem hagyná egyedül őt.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:30:50
Üzenet elküldve: 2014-07-04 23:30:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra//
//Mordach//
* A Vörössel elindulnak szétnézni a parton, még int a tündérke a másik két kalandor felé.
Viszonozza a mosolyt, majd bólint.*
- Kérlek óvatosan!
*Figyelmezteti még a férfit. Keveseknek engedi meg ezt, bár sokan eszükbe sem jut ilyesmi. Nem haragszik érte, kedves embernek tartja Mordachot. Elég sok időt lesznek egy helyen ők négyen, meg kell bízni a másikban.*
- Hát...válogatásnak nincs helye.
*Mondja mosolyogva.*
- De talán érted is tehetünk valamit. A kagylók fogásához van egy egyszerű megoldás, pár napot igénybe vehet, mire elég kagylót fogunk, de... megéri a fáradságot.
*Mélyebbre kell menni, köteleket kell kifeszíteni, majd a vízbe is köteleket lógatni. A kagylók megtelepszenek rajtuk. Bár nem tudom, hogy erre a módszerre mennyire van lehetőség, de nem kivitelehetetlen.
Folytatja jókedvűen. Egy szép csigaházat nyújtanak felé.*
- Köszönöm.
*Néz a vörös szempárba ismét mosolyogva.*
- Persze, hogy tudok. A szárnyaim lehetnek vizesek, engem nem zavar. Majd megszárad, úgyhogy mehetünkí.
*Szerencsére a ruhájában jól tud úszni, a köpenyt, s a kis ajándékot meg a topánkákat hagyja a parton. Elindul a vízben, kezében az egy tőr. A víz számára hamar mélyül, de nem zavarja, lebukik, s már mindenütt tiszta víz, mikor ismét feljön.
Ha beljebb érnek, akkor felfedez egy halrajt. Ezek nem olyan színesek, de távolabb, mintha olyanok is lennének. Egész nagy példányok. Mutatja a férfinak a halrajt, de nyilván felfedezte. Nagy levegőt vesz, lebukik. Egy hal jobra úszik. Hirtelen odaemeli kezét, a hal elé, vele szembe rántja a tőrt, így már meg is fokta a termetes állatot. Följön, s megmutatja, hogy mit szerzett.*
- Egész nagy, nem?
*Érdeklődik jókedvűen, s kisöpör az arcából egy nedves tincset. Érdeklődve figyeli, hogy kalandor társa, hogy halad. A víz itt kicsit hűvösebb, de nem zavarja, legalább felfrissülnek kissé.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.05 14:43:29, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
//Mordach//
* A Vörössel elindulnak szétnézni a parton, még int a tündérke a másik két kalandor felé.
Viszonozza a mosolyt, majd bólint.*
- Kérlek óvatosan!
*Figyelmezteti még a férfit. Keveseknek engedi meg ezt, bár sokan eszükbe sem jut ilyesmi. Nem haragszik érte, kedves embernek tartja Mordachot. Elég sok időt lesznek egy helyen ők négyen, meg kell bízni a másikban.*
- Hát...válogatásnak nincs helye.
*Mondja mosolyogva.*
- De talán érted is tehetünk valamit. A kagylók fogásához van egy egyszerű megoldás, pár napot igénybe vehet, mire elég kagylót fogunk, de... megéri a fáradságot.
*Mélyebbre kell menni, köteleket kell kifeszíteni, majd a vízbe is köteleket lógatni. A kagylók megtelepszenek rajtuk. Bár nem tudom, hogy erre a módszerre mennyire van lehetőség, de nem kivitelehetetlen.
Folytatja jókedvűen. Egy szép csigaházat nyújtanak felé.*
- Köszönöm.
*Néz a vörös szempárba ismét mosolyogva.*
- Persze, hogy tudok. A szárnyaim lehetnek vizesek, engem nem zavar. Majd megszárad, úgyhogy mehetünkí.
*Szerencsére a ruhájában jól tud úszni, a köpenyt, s a kis ajándékot meg a topánkákat hagyja a parton. Elindul a vízben, kezében az egy tőr. A víz számára hamar mélyül, de nem zavarja, lebukik, s már mindenütt tiszta víz, mikor ismét feljön.
Ha beljebb érnek, akkor felfedez egy halrajt. Ezek nem olyan színesek, de távolabb, mintha olyanok is lennének. Egész nagy példányok. Mutatja a férfinak a halrajt, de nyilván felfedezte. Nagy levegőt vesz, lebukik. Egy hal jobra úszik. Hirtelen odaemeli kezét, a hal elé, vele szembe rántja a tőrt, így már meg is fokta a termetes állatot. Följön, s megmutatja, hogy mit szerzett.*
- Egész nagy, nem?
*Érdeklődik jókedvűen, s kisöpör az arcából egy nedves tincset. Érdeklődve figyeli, hogy kalandor társa, hogy halad. A víz itt kicsit hűvösebb, de nem zavarja, legalább felfrissülnek kissé.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.07.05 14:43:29, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-04 19:33:10
Üzenet elküldve: 2014-07-04 19:33:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra //
- Kés helyett ez is megteszi. *pillant a tőrre* Az alkarvédőt pedig itt kéne hagyni sajnos. *mondja színpadias sajnálattal, majd elröhögi magát* Itt áll előtted az élő, kétméteres védelem! Megsértesz, ha még azt az alkarvédőt is akarod hozni!
*Mondja csipkelődve, miután pillanatokon belül landol a kellemesen langyos, hűsítő vízben. Egyelőre sikerült megúsznia, hogy ne ázzon szét egész hajkoronája, ám ezt hamar felborítja az éjhölgy, aki az utolsó száraz pontot is sikeresen benedvesíti Mordachon. Először gúnyos haraggal, félszemét becsukva pillant vissza rá, ám ez hamar egy vádlón vigyorgó ábrázattá alakul át, mikor Erf felbukik a vízből. Inkább tettetett sértődéssel hátat fordít röhögve, majd szépen kiballag a partra.
Ám valami nagyon zavarja még... Így hát le is néz lábára, s hamar rájön, hogy mi az. Hát az acélozott talpú bakancsa! Ezért hamar megválik tőle, viszont a hosszúnadrág még mindig zavarja, így hát késével levág belőle egy jókora darabot a térdnél, majd beletömi a darabokat a bakancsba, kezébe fogja az egyiket, majd erősen elhajítja.*
- Hopp!
*Nyikkan fel, mikor hangosan eltalálja a kormányt. A következő bakancsot már messzebb célozza, ám az is egy nagy koppanással kapja telibe, szintén a kormányt. Mordach csak értetlenül csóválja meg fejét, majd egy vállrándítással a többiekhez igyekszik. Kellemes, ahogy a forró homok égeti egy kicsit a talpát, s az ilyen túrákat amúgy is jobban szereti a lehető legminimálisabb szövetben megejteni. Egy térdig megcsonkított nadrágon kívül pedig jelenleg nincs is szüksége másra.*
- Részemről tökéletes. Szívesen tölteném a mai éjszakát a parton, kíváncsi vagyok az éjszakai tengerre. Addigra ezek a csoffadt madarak is befogják végre...
*Néz fel gúnyosan az egyik fára, ahol egy rusnya, fekete, nagy csőrű madár úgy kezdett el rikácsolni, mintha valami beteg szamár éppen egy vele egyenlő méretű szamarat próbálna kitolni magából. El is dönti magában, hogy azt le fogja majd szedni onnan, ám nem most. Egyelőre odasétál Assa mögé, majd visszaszól Erfnek és Mordokhainak.*
- Túlságosan beljebb nem hiszem, hogy fontos menni. *jegyzi meg* Ha van valami gond, csak sikítsatok, és már megyünk is! Aztán Erf... Vigyázz ám Mordokhaira!
// Assa //
*Röhögi, majd ha eltűntek, akkor közelebb lép a kis tündérkéhez. Először nem szól egy szót sem, ám hamarosan mosolyogva felé pillant.*
- Öhm... Szabad?
*Mutat a hölgyemény szárnyai felé, melyeket szívesen megsimítana. Könnyen lehet, hogy nemleges választ kap, hiszen nem tudhatja, hogy mennyire érzékeny pont ez számukra, és talán nem szeretné, ha férfiak simogatnák. Ám a Vörösnek megér egy próbát, hiszen vérszín íriszeit nehezen tudja leszedni erről a csillogó csodáról.*
- No, mivel kezdjük?
*Kérdi Assát, miközben kezd egy kisebb gödröt ásni, ahova beletehetik a halakat, kagylókat, rákokat, vagy bármi mást, amit sikerül elfogniuk. A homok igen könnyű, csupán az aljával szenved meg egy kicsit, de könyék nagyságú lyukat készít is pillanatokon belül, ahonnan se a rákok nem tudnak kimászni, se a halak kiugrani.*
- Megmondom őszintén, nem annyira vagyok oda a halért, persze megeszem, nem arról van szó. Igazán temérdek fűszerrel tudom élvezni, ám egy ilyen helyzetben nem válogathat az ember, nem igaz?
*Azzal kicsit beljebb gázol a vízben, s keresni kezd pár nagyobb követ, amit esetleg fel lehet borogatni ráklak után kutatva. Nem gondolta volna, hogy az első ilyen már sikeres is lesz, viszont az alatta megbúvó remeteráknak sajnos végzetes ez a nap. Ollóit kicselezve kirángatja házából, majd kisétálva a partra beledobja a gödörbe. A csodálatos csigaházat kicsit lemossa, majd odanyújtja a tündérkének.*
- A tiéd. Illik a hajadhoz! *mosolyogja* Tudtad, hogy az a legenda kering egyes kagylókról, hogy megtartották az ősi törzsek hangjait? Némelyikben még hallhatsz egy monoton dobszót s zenét, mely egy törzsnek a parton megejtett rituáléjának zajait őrizte meg. Talán ez is egy közülük!
*Mondja, miközben érdeklődve pillant a kagyló felé, melynek narancssárgás, fehéres árnyalatain lágyan csillan vissza a nap.*
- Mondd csak, tudsz úszni? Vagy esetleg a szárnyaid nem lehetnek vizesek? Mert szerintem kicsit a mélyebb részre is bemehetnénk, ott több halat tudnánk fogni, mint itt a sekélyebb részen. Belekapaszkodhatnál a nyakamba, aztán pillanatokon belül le tudnánk úszni a fenék közelébe.
*Mondja ábrándosan Assa felé. El is töpreng egy pillanatra, hogy mennyire más érzéseket kelt benne a két hölgy. A tündérke mintha kicsit a romantikusabb, kedvesebbik énjét hozná elő, ezért is díjazná nagyon, ha benne lenne az ötletében. Sóhajt is egy nagyot, majd kedvesen rámosolyog a hölgyeményre.*
- Kés helyett ez is megteszi. *pillant a tőrre* Az alkarvédőt pedig itt kéne hagyni sajnos. *mondja színpadias sajnálattal, majd elröhögi magát* Itt áll előtted az élő, kétméteres védelem! Megsértesz, ha még azt az alkarvédőt is akarod hozni!
*Mondja csipkelődve, miután pillanatokon belül landol a kellemesen langyos, hűsítő vízben. Egyelőre sikerült megúsznia, hogy ne ázzon szét egész hajkoronája, ám ezt hamar felborítja az éjhölgy, aki az utolsó száraz pontot is sikeresen benedvesíti Mordachon. Először gúnyos haraggal, félszemét becsukva pillant vissza rá, ám ez hamar egy vádlón vigyorgó ábrázattá alakul át, mikor Erf felbukik a vízből. Inkább tettetett sértődéssel hátat fordít röhögve, majd szépen kiballag a partra.
Ám valami nagyon zavarja még... Így hát le is néz lábára, s hamar rájön, hogy mi az. Hát az acélozott talpú bakancsa! Ezért hamar megválik tőle, viszont a hosszúnadrág még mindig zavarja, így hát késével levág belőle egy jókora darabot a térdnél, majd beletömi a darabokat a bakancsba, kezébe fogja az egyiket, majd erősen elhajítja.*
- Hopp!
*Nyikkan fel, mikor hangosan eltalálja a kormányt. A következő bakancsot már messzebb célozza, ám az is egy nagy koppanással kapja telibe, szintén a kormányt. Mordach csak értetlenül csóválja meg fejét, majd egy vállrándítással a többiekhez igyekszik. Kellemes, ahogy a forró homok égeti egy kicsit a talpát, s az ilyen túrákat amúgy is jobban szereti a lehető legminimálisabb szövetben megejteni. Egy térdig megcsonkított nadrágon kívül pedig jelenleg nincs is szüksége másra.*
- Részemről tökéletes. Szívesen tölteném a mai éjszakát a parton, kíváncsi vagyok az éjszakai tengerre. Addigra ezek a csoffadt madarak is befogják végre...
*Néz fel gúnyosan az egyik fára, ahol egy rusnya, fekete, nagy csőrű madár úgy kezdett el rikácsolni, mintha valami beteg szamár éppen egy vele egyenlő méretű szamarat próbálna kitolni magából. El is dönti magában, hogy azt le fogja majd szedni onnan, ám nem most. Egyelőre odasétál Assa mögé, majd visszaszól Erfnek és Mordokhainak.*
- Túlságosan beljebb nem hiszem, hogy fontos menni. *jegyzi meg* Ha van valami gond, csak sikítsatok, és már megyünk is! Aztán Erf... Vigyázz ám Mordokhaira!
// Assa //
*Röhögi, majd ha eltűntek, akkor közelebb lép a kis tündérkéhez. Először nem szól egy szót sem, ám hamarosan mosolyogva felé pillant.*
- Öhm... Szabad?
*Mutat a hölgyemény szárnyai felé, melyeket szívesen megsimítana. Könnyen lehet, hogy nemleges választ kap, hiszen nem tudhatja, hogy mennyire érzékeny pont ez számukra, és talán nem szeretné, ha férfiak simogatnák. Ám a Vörösnek megér egy próbát, hiszen vérszín íriszeit nehezen tudja leszedni erről a csillogó csodáról.*
- No, mivel kezdjük?
*Kérdi Assát, miközben kezd egy kisebb gödröt ásni, ahova beletehetik a halakat, kagylókat, rákokat, vagy bármi mást, amit sikerül elfogniuk. A homok igen könnyű, csupán az aljával szenved meg egy kicsit, de könyék nagyságú lyukat készít is pillanatokon belül, ahonnan se a rákok nem tudnak kimászni, se a halak kiugrani.*
- Megmondom őszintén, nem annyira vagyok oda a halért, persze megeszem, nem arról van szó. Igazán temérdek fűszerrel tudom élvezni, ám egy ilyen helyzetben nem válogathat az ember, nem igaz?
*Azzal kicsit beljebb gázol a vízben, s keresni kezd pár nagyobb követ, amit esetleg fel lehet borogatni ráklak után kutatva. Nem gondolta volna, hogy az első ilyen már sikeres is lesz, viszont az alatta megbúvó remeteráknak sajnos végzetes ez a nap. Ollóit kicselezve kirángatja házából, majd kisétálva a partra beledobja a gödörbe. A csodálatos csigaházat kicsit lemossa, majd odanyújtja a tündérkének.*
- A tiéd. Illik a hajadhoz! *mosolyogja* Tudtad, hogy az a legenda kering egyes kagylókról, hogy megtartották az ősi törzsek hangjait? Némelyikben még hallhatsz egy monoton dobszót s zenét, mely egy törzsnek a parton megejtett rituáléjának zajait őrizte meg. Talán ez is egy közülük!
*Mondja, miközben érdeklődve pillant a kagyló felé, melynek narancssárgás, fehéres árnyalatain lágyan csillan vissza a nap.*
- Mondd csak, tudsz úszni? Vagy esetleg a szárnyaid nem lehetnek vizesek? Mert szerintem kicsit a mélyebb részre is bemehetnénk, ott több halat tudnánk fogni, mint itt a sekélyebb részen. Belekapaszkodhatnál a nyakamba, aztán pillanatokon belül le tudnánk úszni a fenék közelébe.
*Mondja ábrándosan Assa felé. El is töpreng egy pillanatra, hogy mennyire más érzéseket kelt benne a két hölgy. A tündérke mintha kicsit a romantikusabb, kedvesebbik énjét hozná elő, ezért is díjazná nagyon, ha benne lenne az ötletében. Sóhajt is egy nagyot, majd kedvesen rámosolyog a hölgyeményre.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-04 11:29:38
Üzenet elküldve: 2014-07-04 11:29:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Túlélőtúra//
* Még mielőtt kiszállna a hajóból, előhagyja egyik tőrét, de többi fegyvere ott marad, meg a köpenyét teríti magára, hisz az éjszakák biztosan hűvösebbek, a rózsaszín ruhadarab valamelyest véd az esőtől is. A homokos parton belemegy a topánkáiba a homok, így inkább leveszi. Mezítláb sétálgat, megnézi a fákat, de közben hallja Mordach ötletét. Szerinte is érdemes lenne megosztani a feladatokat.*
- Én inkább a víz közelében gyűjtenék valami élelmet.
~ Abban úgyis jobb vagyok.~
* Egy kis erdei túrával sem lenne semmi baja, de Erfnek biztos nagyobb kedve van a fák között lenni, hisz ott kevesebb a napfény. A fák egész sűrűn nőnek, valamelyiken gyümölcsök is vannak, a kérdés az, hogy melyik ehető. Bár néhányat biztosan fölismerne, így majd szerez a húsételeken kívül mást is. El is indul a víz felé, nagyon szép, tiszta. A hullámok csendesen mossák a partot. Néha-néha azonban hallja, hogy halak ugrálnak ki a vízből. A parttól távolabb talán vannak cápák és delfinek is...*
- Tehát, én inkább itt maradnék.
* Még mielőtt kiszállna a hajóból, előhagyja egyik tőrét, de többi fegyvere ott marad, meg a köpenyét teríti magára, hisz az éjszakák biztosan hűvösebbek, a rózsaszín ruhadarab valamelyest véd az esőtől is. A homokos parton belemegy a topánkáiba a homok, így inkább leveszi. Mezítláb sétálgat, megnézi a fákat, de közben hallja Mordach ötletét. Szerinte is érdemes lenne megosztani a feladatokat.*
- Én inkább a víz közelében gyűjtenék valami élelmet.
~ Abban úgyis jobb vagyok.~
* Egy kis erdei túrával sem lenne semmi baja, de Erfnek biztos nagyobb kedve van a fák között lenni, hisz ott kevesebb a napfény. A fák egész sűrűn nőnek, valamelyiken gyümölcsök is vannak, a kérdés az, hogy melyik ehető. Bár néhányat biztosan fölismerne, így majd szerez a húsételeken kívül mást is. El is indul a víz felé, nagyon szép, tiszta. A hullámok csendesen mossák a partot. Néha-néha azonban hallja, hogy halak ugrálnak ki a vízből. A parttól távolabb talán vannak cápák és delfinek is...*
- Tehát, én inkább itt maradnék.
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:26:50
Üzenet elküldve: 2014-07-02 13:26:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Túlélőtúra //
*A hóhajú sikeresen megtalálja azt az egy dolgot, amit ő egyáltalán nem bír, és ezt a grimaszával is jelzi.*
- Ettől nem félünk, csak nem bírjuk és ilyenkor elégé harapós kedvünkben leszünk. *És még finoman fejezte ki azt, amire a legjobban a zsémbes, vagy kiállhatatlan jelző illene.
Figyelmesen hallgatja végig a magyarázatát, és ismét érzi, hogy mennyivel máshogy élnek a felszíniek mint ők.*
- Annak elégé unalmas lehet az élete, ha a szomszéd falu már kalandnak számít. *Fűzi hozzá a saját gondolatát. De ahogy észrevette az itteniek pont ezt élvezik, hogy unalmas, nyugodt és az égvilágon nem történik semmi.
A sziget valóban nagyon szép, és a tény, hogy rajtuk kívül valószínűleg egy lélek sem tartózkodik itt, nagy örömmel tölti el a fiatal nőstényt. Lassan már nagyon kezdett elege lenni a rengeteg felszíni jelenlétéből körülöttük.
Csak a megjegyzése erejéig figyeli az elsőként a vízbe ugró hóhajút, majd tekintete Assára vándorol. A két felszínivel ellentétben ő azért ennyire nincs elámulva a repülés látványától. Odahaza nem egyszer látott levitációt. Ez csak annyiban különbözik azoktól, hogy Assának szárnyai is vannak.
Amíg a hóhajú a vízben a tündérke pedig a levegőben haladva siet a partra, ő Mordach-hoz odalépve követi a férfi példáját, és fájó szívvel elkezd megválni a dolgaitól. Először az övét csatolja le amin a fegyverei vannak, majd a hajában lévő fejdíszt helyezi a táskájába a többi rajta lévő kiegészítővel együtt. Ezután következnek csak a tőrei, miket a legkülönfélébb helyekről varázsol elő, lassan már egy komplett kollekciót lepakolva. Szeret sokat tartani magánál.*
- Ez megfelel kés helyett? *Emeli az utolsót a Vörös felé, ha még ő is fent van a hajón. Tudja, hogy nem lehet náluk fegyver, de kés hiányában talán ez is alkalmas lesz a feladatra. Végtére is, méretben nem sok a különbség.*
- És ez maradhat? *Emeli felé a karját amin az alkarvédője van. Azt tudja, hogy csak kés lehet náluk, de abban már nem teljesen biztos, hogy ez a védelemre és éppúgy érvényes, de ha arra is vonatkozik, akkor a válasz után szó nélkül veszi le őket és teszi a többi holmijuk közé.
A csobbanást először csak füllel követi figyelemmel amíg még ő is gyorsan mindent elrendez és letakar, meg persze megbizonyosodik egy gyors számolással afelől, hogy nem felejtett-e el még egy dobótőrt, de mindnek pontos helyét jól ismerve emiatt most sem kell aggódnia. Ha mindezekkel elkészült aztán dől csak neki a hajó oldalához, onnan figyelve a másikat, aki már fel is ajánlja a segítségét. Egy pillanatig kétkedve figyeli az arcán lévő vigyort, aztán ő is gonoszul elmosolyodik, majd egy gyors, könnyed mozdulattal ő is beugrik a vízbe, úgy intézve az ugrást, hogy közvetlen Mordach előtt érkezzen a vízbe, hogy a csobbanástól rajta se maradjon több száraz rész -már ha még van-.
Ha sikerül az ugrás akkor nevetve jön fel a felszínre, hátrasimítva nedves tincseit. A víz kristálytiszta, így semmi akadályát nem látja, hogy miért ne lehetne ő is vizes. Ráadásul a nap miatt az arca, és a kezei amiket a felső nem fed még mindig égnek, így még jól is esik neki ez a kis hűsítő.
Mikor ők is elindulnak a part felé előtte még gyorsan visszamegy a hajóhoz, hogy a szélén pihenő köpenyét lekaphassa. Ez az egyetlen amit nem akart, hogy vizes legyen, aztán már siet ő is ki a partra.*
- Akkor megyek én is átfésülni a környéket. Ha már úgyis vizes vagyok... *Persze nem sok köze van a kettőnek egymáshoz, viszont ő is inkább a parton maradna erre az éjszakára. Ugyan nem igazán érdekli a környezet, a hullámok hangját valahogy mindig is szerette és ilyen parthoz ami nem kikötő, most először van szerencséje. A felderítés pedig egy olyan dolog amihez teljesen hozzá van szokva.*
*A hóhajú sikeresen megtalálja azt az egy dolgot, amit ő egyáltalán nem bír, és ezt a grimaszával is jelzi.*
- Ettől nem félünk, csak nem bírjuk és ilyenkor elégé harapós kedvünkben leszünk. *És még finoman fejezte ki azt, amire a legjobban a zsémbes, vagy kiállhatatlan jelző illene.
Figyelmesen hallgatja végig a magyarázatát, és ismét érzi, hogy mennyivel máshogy élnek a felszíniek mint ők.*
- Annak elégé unalmas lehet az élete, ha a szomszéd falu már kalandnak számít. *Fűzi hozzá a saját gondolatát. De ahogy észrevette az itteniek pont ezt élvezik, hogy unalmas, nyugodt és az égvilágon nem történik semmi.
A sziget valóban nagyon szép, és a tény, hogy rajtuk kívül valószínűleg egy lélek sem tartózkodik itt, nagy örömmel tölti el a fiatal nőstényt. Lassan már nagyon kezdett elege lenni a rengeteg felszíni jelenlétéből körülöttük.
Csak a megjegyzése erejéig figyeli az elsőként a vízbe ugró hóhajút, majd tekintete Assára vándorol. A két felszínivel ellentétben ő azért ennyire nincs elámulva a repülés látványától. Odahaza nem egyszer látott levitációt. Ez csak annyiban különbözik azoktól, hogy Assának szárnyai is vannak.
Amíg a hóhajú a vízben a tündérke pedig a levegőben haladva siet a partra, ő Mordach-hoz odalépve követi a férfi példáját, és fájó szívvel elkezd megválni a dolgaitól. Először az övét csatolja le amin a fegyverei vannak, majd a hajában lévő fejdíszt helyezi a táskájába a többi rajta lévő kiegészítővel együtt. Ezután következnek csak a tőrei, miket a legkülönfélébb helyekről varázsol elő, lassan már egy komplett kollekciót lepakolva. Szeret sokat tartani magánál.*
- Ez megfelel kés helyett? *Emeli az utolsót a Vörös felé, ha még ő is fent van a hajón. Tudja, hogy nem lehet náluk fegyver, de kés hiányában talán ez is alkalmas lesz a feladatra. Végtére is, méretben nem sok a különbség.*
- És ez maradhat? *Emeli felé a karját amin az alkarvédője van. Azt tudja, hogy csak kés lehet náluk, de abban már nem teljesen biztos, hogy ez a védelemre és éppúgy érvényes, de ha arra is vonatkozik, akkor a válasz után szó nélkül veszi le őket és teszi a többi holmijuk közé.
A csobbanást először csak füllel követi figyelemmel amíg még ő is gyorsan mindent elrendez és letakar, meg persze megbizonyosodik egy gyors számolással afelől, hogy nem felejtett-e el még egy dobótőrt, de mindnek pontos helyét jól ismerve emiatt most sem kell aggódnia. Ha mindezekkel elkészült aztán dől csak neki a hajó oldalához, onnan figyelve a másikat, aki már fel is ajánlja a segítségét. Egy pillanatig kétkedve figyeli az arcán lévő vigyort, aztán ő is gonoszul elmosolyodik, majd egy gyors, könnyed mozdulattal ő is beugrik a vízbe, úgy intézve az ugrást, hogy közvetlen Mordach előtt érkezzen a vízbe, hogy a csobbanástól rajta se maradjon több száraz rész -már ha még van-.
Ha sikerül az ugrás akkor nevetve jön fel a felszínre, hátrasimítva nedves tincseit. A víz kristálytiszta, így semmi akadályát nem látja, hogy miért ne lehetne ő is vizes. Ráadásul a nap miatt az arca, és a kezei amiket a felső nem fed még mindig égnek, így még jól is esik neki ez a kis hűsítő.
Mikor ők is elindulnak a part felé előtte még gyorsan visszamegy a hajóhoz, hogy a szélén pihenő köpenyét lekaphassa. Ez az egyetlen amit nem akart, hogy vizes legyen, aztán már siet ő is ki a partra.*
- Akkor megyek én is átfésülni a környéket. Ha már úgyis vizes vagyok... *Persze nem sok köze van a kettőnek egymáshoz, viszont ő is inkább a parton maradna erre az éjszakára. Ugyan nem igazán érdekli a környezet, a hullámok hangját valahogy mindig is szerette és ilyen parthoz ami nem kikötő, most először van szerencséje. A felderítés pedig egy olyan dolog amihez teljesen hozzá van szokva.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:20:20
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:20:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Egy felejthetetlen utazás //
- Igen, a vihar... Pár napja a Mi hajónkat is egy vihar törte ketté a tengeren. Messze sodródhattam, mert ahogy elnéztem, nem volt semmi törmelék, se ember a közvetlen közelemben, vagy bármi egyéb. Fura is volt... *pillant hátra* Még itt a partra se sodort semmit a víz, szóval tényleg messze kerülhettem.
*Már csak abban reménykedik, hogy társai közül túlélte valaki a vihart, s volt olyan szerencsés, mint ő maga. Ezért is célozza meg a kikötőt majd, hátha egy hajó felszedte őket, s ott várják.*
- Mágia? Egy ilyen helyen? *először megcsóválja a fejét, ám hamarosan kételkedve pillant Bress felé* Ha úgy vesszük, talán mégis remek hely ez a mágia gyakorlásra, hiszen távol van mindentől, nem zavar senki. Nincsenek törvények, visszahúzó erő...
*A dob hangjára szinte szíve is felvette a ritmust, úgy zakatol az is folyamatosan, monoton ütemet játszva. Legszívesebben most azonnal elrohanna valamerre, hogy távol kerüljön ettől a hangtól, viszont a tény, hogy egy életre utaló nyomot sem pillantott meg a kiugrásról, eléggé elkeseríti. Se ház, se barlang, se kitaposott ösvények. Mintha tényleg nem lakná senki ezt a szigetet, most mégis ez a hang... Vérfagyasztó.*
- Ősi törzsek... Nagyon is jellemzőek, Mi is számos szigeten kötöttünk ki, ahol a civilizált kultúrának nyoma se volt. Viszont ha ez lenne, akkor arra már találtunk volna nyomokat. Valamit, amit emberi kéz alkotott, és még "friss". Mert az a kis kunyhó túlságosan is öregnek tűnik... Talán hasonló ember építette, mint mi vagyunk. Idesodródott, nem tudott elmenni, így a túlélés érdekében épített magának egy kis kunyhót.
*Próbálja biztatni magát azzal, hogy mégis lehetnek itt civilizált lények, de ez egyelőre nem igazán sikerül.*
- Ha úgy vesszük, hogy eddig nem találkoztunk emberrel, s ha azt vesszük számításba, hogy egy ősi törzs is bujkálhat valahol... *nyel egyet* Sajnos azt kell mondjam, hogy igen, lehetnek emberevők is. Hiszen ezek zárt közösségek, nem igazán fogadnak be kívülállót. Ha agresszívabbak, akkor még rabszolgának is tehetnek, rosszabb esetben pedig amit te mondtál. Lényegében mi is húsnak számítunk, soknak is, s nem is lenne következménye annak, ha megölnének minket. Legalább tudnák etetni a törzset...
*Mondja rettegve. Bár kalóz, meg minden, de azért ő sem balga, s nem játssza az eszét, hogy nem tart az ilyesmitől.*
- Neked elment az eszed?! *tör ki magából Unna* És ha igazam van? *végül elkezd kételkedni, ám megadóan, kissé sértődötten visszasandít Bress felé* Jó, rendben... De csak megnézzük, hogy mi van ott bent, és már jövünk is! *lép közelebb a barlang szájához* Ha bármi veszélyeset látunk, már fordulunk is vissza! *emeli fel intően az ujját* Én legalábbis!
*Azzal odarohan egy közelebbi fához, letör róla jópár száraz ágat, azokat csomóba fogja, s egy parányi igével tüzet varázsol, így a gallyak aprón, de lángra lobbannak.*
- Hasznos varázslat, ha nincsenek kéznél a kövek!
*Azzal lassan megindul a barlangba. Alig tesznek meg pár lépést, a levegő mintha rettenetesen lehűlt volna, s mintha a dobszó a falak minden szegletéből szólna. Unna igyekszik úgy haladni, hogy semmilyen járatot ne tévesszen szem elől, ahonnan esetleg hátba támadhatnák őket. Eközben megszólalni nem akar, hiszen ha a zenét ennyire elhozza a barlang, talán az ő hangjukat is tovaviszi, ami nem lenne szerencsés.
Vagy tíz percig haladnak csak egyre mélyebbre... Eközben egyetlen oldalsó járatot sem találnak, az út végig egyirányú, s nem ágazik el, így el sem tévedhetnek. A következő kép pedig hirtelen annyira váratlanul éri a hölgyet, hogy halkan felsikkant, s kishíján lecsúszik a lába.*
- Ez meg mi a fene...
*Pillant lefelé a teremre, ami szinte a semmiből tűnt eléjük. Ahol most állnak, onnan nem vezet már lépcső vagy út lefelé. Nagyon magasan vannak, alant a barlangot pedig félkörben fekete víz öleli át. Alant, szemben viszont van egy vízmentes rész - ezt öleli körbe a feketeség -, ahol szintén félkörben dobok helyezkednek el, melyek maguktól zenélnek! Nem irányítja őket senki, viszont hamarosan megpillanthatják, mi okozhatja az egészet. A dobok egy ősz, szakállas férfit ölelnek körbe, aki törökülésbe, lehunyt szemmel, a földtől pár méterre lebegve meditál, vagy ki tudja, mit csinál. Őt kékesen fénylő gombák világítják meg, s a dobszó akusztikája szinte még a két látogatót is transzba ejtheti.*
- Igen, a vihar... Pár napja a Mi hajónkat is egy vihar törte ketté a tengeren. Messze sodródhattam, mert ahogy elnéztem, nem volt semmi törmelék, se ember a közvetlen közelemben, vagy bármi egyéb. Fura is volt... *pillant hátra* Még itt a partra se sodort semmit a víz, szóval tényleg messze kerülhettem.
*Már csak abban reménykedik, hogy társai közül túlélte valaki a vihart, s volt olyan szerencsés, mint ő maga. Ezért is célozza meg a kikötőt majd, hátha egy hajó felszedte őket, s ott várják.*
- Mágia? Egy ilyen helyen? *először megcsóválja a fejét, ám hamarosan kételkedve pillant Bress felé* Ha úgy vesszük, talán mégis remek hely ez a mágia gyakorlásra, hiszen távol van mindentől, nem zavar senki. Nincsenek törvények, visszahúzó erő...
*A dob hangjára szinte szíve is felvette a ritmust, úgy zakatol az is folyamatosan, monoton ütemet játszva. Legszívesebben most azonnal elrohanna valamerre, hogy távol kerüljön ettől a hangtól, viszont a tény, hogy egy életre utaló nyomot sem pillantott meg a kiugrásról, eléggé elkeseríti. Se ház, se barlang, se kitaposott ösvények. Mintha tényleg nem lakná senki ezt a szigetet, most mégis ez a hang... Vérfagyasztó.*
- Ősi törzsek... Nagyon is jellemzőek, Mi is számos szigeten kötöttünk ki, ahol a civilizált kultúrának nyoma se volt. Viszont ha ez lenne, akkor arra már találtunk volna nyomokat. Valamit, amit emberi kéz alkotott, és még "friss". Mert az a kis kunyhó túlságosan is öregnek tűnik... Talán hasonló ember építette, mint mi vagyunk. Idesodródott, nem tudott elmenni, így a túlélés érdekében épített magának egy kis kunyhót.
*Próbálja biztatni magát azzal, hogy mégis lehetnek itt civilizált lények, de ez egyelőre nem igazán sikerül.*
- Ha úgy vesszük, hogy eddig nem találkoztunk emberrel, s ha azt vesszük számításba, hogy egy ősi törzs is bujkálhat valahol... *nyel egyet* Sajnos azt kell mondjam, hogy igen, lehetnek emberevők is. Hiszen ezek zárt közösségek, nem igazán fogadnak be kívülállót. Ha agresszívabbak, akkor még rabszolgának is tehetnek, rosszabb esetben pedig amit te mondtál. Lényegében mi is húsnak számítunk, soknak is, s nem is lenne következménye annak, ha megölnének minket. Legalább tudnák etetni a törzset...
*Mondja rettegve. Bár kalóz, meg minden, de azért ő sem balga, s nem játssza az eszét, hogy nem tart az ilyesmitől.*
- Neked elment az eszed?! *tör ki magából Unna* És ha igazam van? *végül elkezd kételkedni, ám megadóan, kissé sértődötten visszasandít Bress felé* Jó, rendben... De csak megnézzük, hogy mi van ott bent, és már jövünk is! *lép közelebb a barlang szájához* Ha bármi veszélyeset látunk, már fordulunk is vissza! *emeli fel intően az ujját* Én legalábbis!
*Azzal odarohan egy közelebbi fához, letör róla jópár száraz ágat, azokat csomóba fogja, s egy parányi igével tüzet varázsol, így a gallyak aprón, de lángra lobbannak.*
- Hasznos varázslat, ha nincsenek kéznél a kövek!
*Azzal lassan megindul a barlangba. Alig tesznek meg pár lépést, a levegő mintha rettenetesen lehűlt volna, s mintha a dobszó a falak minden szegletéből szólna. Unna igyekszik úgy haladni, hogy semmilyen járatot ne tévesszen szem elől, ahonnan esetleg hátba támadhatnák őket. Eközben megszólalni nem akar, hiszen ha a zenét ennyire elhozza a barlang, talán az ő hangjukat is tovaviszi, ami nem lenne szerencsés.
Vagy tíz percig haladnak csak egyre mélyebbre... Eközben egyetlen oldalsó járatot sem találnak, az út végig egyirányú, s nem ágazik el, így el sem tévedhetnek. A következő kép pedig hirtelen annyira váratlanul éri a hölgyet, hogy halkan felsikkant, s kishíján lecsúszik a lába.*
- Ez meg mi a fene...
*Pillant lefelé a teremre, ami szinte a semmiből tűnt eléjük. Ahol most állnak, onnan nem vezet már lépcső vagy út lefelé. Nagyon magasan vannak, alant a barlangot pedig félkörben fekete víz öleli át. Alant, szemben viszont van egy vízmentes rész - ezt öleli körbe a feketeség -, ahol szintén félkörben dobok helyezkednek el, melyek maguktól zenélnek! Nem irányítja őket senki, viszont hamarosan megpillanthatják, mi okozhatja az egészet. A dobok egy ősz, szakállas férfit ölelnek körbe, aki törökülésbe, lehunyt szemmel, a földtől pár méterre lebegve meditál, vagy ki tudja, mit csinál. Őt kékesen fénylő gombák világítják meg, s a dobszó akusztikája szinte még a két látogatót is transzba ejtheti.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:19:53
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:19:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Túlélőtúra//
*Mutasson valamit, ami elretten egy sötételfet. Fél pillanatnyi gondolkodás után gonosz mosolyra húzódik a szája, aztán fejével a nap felé bök.*
- Ott van.
*Persze, nem pont ilyen irányú volt a kérdés, de ezt nem akarta kihagyni.*
- Félni és nem vágyni a kalandot, nem ugyanaz! Valakinek akár az is kaland lehet, hogy elmegy a szomszéd faluba, ahol még sosem volt. Aztán valakinek egy vaddisznóvadászat jelenti az igazi kalandot...
*A karjaira pillant. Még a Vörösnek sem mondta, hogy tizenhat esztendős korában, majdnem végzett vele az imént említett állat, s kellőképp fájó az emlék ahhoz, hogy ne nagyon emlegesse fel.*
- Ebben az esetben, mi ketten menthetetlenek vagyunk!
*Nevet Mordachra. Elvégre mindkettejükben ott a kalandvágy - jócskán több, mint az átlag emberekben -, s a kíváncsiság sem hiányzik belőlük. Pár másodperc múlva már a majdnem derekáig érő vízben álldogál. Azért csak majdnem, mert a hóhajú nem alacsony, ellenben magas. Kissé megbabonázva figyeli Assát miközben repül, ritkán van szerencséje ehhez a látványhoz, aztán megrázza a fejét és elindul a part irányába. Mögötte csobbanás hallatszik és hátra sem kell néznie, hogy tudja, a Vörös az, ki a vízben landolt.
A parton leguggol és megszemléli a homokkal teli partot. Mordachra néz, aztán megosztja a saját véleményét.*
- Szerintem egyelőre maradjunk itt, majd holnap felderítjük a helyet alaposan. Elvégre ráérünk, s most szerintem senkinek nincs kedve az ilyesmihez. A part felületes átfésülését azonban támogatom. És ha már itt tartunk, akkor én leszek az egyik ember erre a feladatra.
*Igazából kíváncsi, hogy a hölgyeknek milyen ötletük lesz, bár van egy olyan megérzése, hogy nem nagyon lesz semmi ellenvetésük. Persze, ez csak egy megérzés, de talán helyes...
Ha pedig nem téved, akkor már arra is kíváncsi, hogy ki jön vele. Talán Mordachnak örülne a legjobban, mert feltehetőleg lenne lehetőségük valami őrültséget csinálni, de a Assát vagy Erfet is szívesen látja, ha éppenséggel úgy van. Övén neki is ott lóg a kése, amivel azonban ugyanolyan mesterien bánik, mint a hajón pihenő karddal. És az övön lóg még valami. Egy aprócska pipa nevezetű faszerkezet, melyet bátorkodott magával hozni. Ezért talán nem szedik le a fejét. Dohányt meg majd készítenek valahogyan. Nem olyan nagy dolog az...*
*Mutasson valamit, ami elretten egy sötételfet. Fél pillanatnyi gondolkodás után gonosz mosolyra húzódik a szája, aztán fejével a nap felé bök.*
- Ott van.
*Persze, nem pont ilyen irányú volt a kérdés, de ezt nem akarta kihagyni.*
- Félni és nem vágyni a kalandot, nem ugyanaz! Valakinek akár az is kaland lehet, hogy elmegy a szomszéd faluba, ahol még sosem volt. Aztán valakinek egy vaddisznóvadászat jelenti az igazi kalandot...
*A karjaira pillant. Még a Vörösnek sem mondta, hogy tizenhat esztendős korában, majdnem végzett vele az imént említett állat, s kellőképp fájó az emlék ahhoz, hogy ne nagyon emlegesse fel.*
- Ebben az esetben, mi ketten menthetetlenek vagyunk!
*Nevet Mordachra. Elvégre mindkettejükben ott a kalandvágy - jócskán több, mint az átlag emberekben -, s a kíváncsiság sem hiányzik belőlük. Pár másodperc múlva már a majdnem derekáig érő vízben álldogál. Azért csak majdnem, mert a hóhajú nem alacsony, ellenben magas. Kissé megbabonázva figyeli Assát miközben repül, ritkán van szerencséje ehhez a látványhoz, aztán megrázza a fejét és elindul a part irányába. Mögötte csobbanás hallatszik és hátra sem kell néznie, hogy tudja, a Vörös az, ki a vízben landolt.
A parton leguggol és megszemléli a homokkal teli partot. Mordachra néz, aztán megosztja a saját véleményét.*
- Szerintem egyelőre maradjunk itt, majd holnap felderítjük a helyet alaposan. Elvégre ráérünk, s most szerintem senkinek nincs kedve az ilyesmihez. A part felületes átfésülését azonban támogatom. És ha már itt tartunk, akkor én leszek az egyik ember erre a feladatra.
*Igazából kíváncsi, hogy a hölgyeknek milyen ötletük lesz, bár van egy olyan megérzése, hogy nem nagyon lesz semmi ellenvetésük. Persze, ez csak egy megérzés, de talán helyes...
Ha pedig nem téved, akkor már arra is kíváncsi, hogy ki jön vele. Talán Mordachnak örülne a legjobban, mert feltehetőleg lenne lehetőségük valami őrültséget csinálni, de a Assát vagy Erfet is szívesen látja, ha éppenséggel úgy van. Övén neki is ott lóg a kése, amivel azonban ugyanolyan mesterien bánik, mint a hajón pihenő karddal. És az övön lóg még valami. Egy aprócska pipa nevezetű faszerkezet, melyet bátorkodott magával hozni. Ezért talán nem szedik le a fejét. Dohányt meg majd készítenek valahogyan. Nem olyan nagy dolog az...*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-30 10:42:46
Üzenet elküldve: 2014-06-30 10:42:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Egy felejthetetlen utazás - Mort//
-Igen úgy valahogy. *húzza el száját a bárd, akinek nehezére esik elfogadni, hogy könnyen vége lehet a nő tudása nélkül. Persze előfordulhat ennek az ellentéte is, de nem szívesen próbálná ki, hogy összejönne e a dolog.*
-Hát igen. De legalább tudom, hogy nem én hibbantam még. Valamiféle mágia szagot érzek. *mondja Bress halkan, közben körbepillant a szigeten és bár még nem annyira gyakorlott a mágiában, az érzékei mégis ezt súgják neki.*
-Örvendek. *fogja meg kezét, majd bólint Unna ötletén.* -Jó ötlet, támogatom a dolgot, egyébként is te jobban tudod, hogy ilyenkor mi a teendő. *ereszt meg egy nagyon halovány mosolyt, de a béke még korántsem szent a két fél között.* -Csak utánad. *int maga elé, majd követi az erdőbe a nőt. Bress óvatosan lépked, és egészen addig nem szól egy árva szót sem, amíg Unna nem töri meg a csendet.*
-Nem biztos. *csóválja meg fejét.* -Egészen addig jó helyen jártam amíg nem jött a vihar, és fel nem borította a csónakot. Aztán a tengerbe zuhantam, illetve zuhantunk. A következő kép pedig már ez a sziget. Nyomokat? Nem okvetlen, főleg ha mágiáról van szó. Az is lehet szándékosan akarják a nyomokat vagy ösvényt eltűntnek látszhatni a kíváncsi szemek elől nem gondolod? *kérdez vissza, érezhetően a kettejük közötti kommunikáció sokkalta emberibb nyelvezetű lett mint korábban.*
-Aha értem. *mondja a bárd kicsit értetlenül, de Unna biztosan tudja miről beszél, legalábbis Bress reményei szerint. Azután kezdődik a túra, ami a bárdnak nem igazán esik jól, de nem fog elkezdeni itten nyavalyogni, főleg, hogy a kalóz nőcske szótlanul kecsesen halad felfelé.*
-Onnan talán belátjuk a szigetet. *mutat a kiugró pontra, aztán ő is meghallja a hangokat, és tekintete Unna falfehér arcával találkozik. Pár másodpercig Bress is fülel, majd halkan szinte suttogva mondja szavait.*
-Furulya és dob. *határozottan bólint.* -Méghozzá egész jó dallamú. *hegyezi még inkább ki egyébként is kissé hegyesedő füleit.* -Biztos, hogy valamiféle hangszer. Mond mennyire jellemzőek az ősi törzsek ilyen szigeteken? Lehetnek emberevők is? *majd saját kérdésétől is a frász jön rá.* -Akárhogy is, nekem felkeltette az érdeklődésemet ez az egész. *jön kicsit lázba a hangszerek miatt dacolva az egésszel.* -Szerintem menjünk közelebb jó tudom. *kapja maga elé kezeit mielőtt Unna megszólalna.* -Lehet, hogy rossz ötlet, de van egy érzésem. Méghozzá egy olyan érzés, ami nem azt sugallja, hogy rohanjunk el. *mondja, majd bátran a barlang szájához lép, és ha semmi nem történik, és még Unna nem ment oda int neki.* -Gyere közelebb. Mit gondolsz mit tegyünk? Bemenjünk, vagy tűnjünk el? Én azt mondom menjünk beljebb, de most ketten vagyunk. *néz előbb a kalózra, majd a tátongó barlang szájába, közben hallgatja a dallamokat.*
-Igen úgy valahogy. *húzza el száját a bárd, akinek nehezére esik elfogadni, hogy könnyen vége lehet a nő tudása nélkül. Persze előfordulhat ennek az ellentéte is, de nem szívesen próbálná ki, hogy összejönne e a dolog.*
-Hát igen. De legalább tudom, hogy nem én hibbantam még. Valamiféle mágia szagot érzek. *mondja Bress halkan, közben körbepillant a szigeten és bár még nem annyira gyakorlott a mágiában, az érzékei mégis ezt súgják neki.*
-Örvendek. *fogja meg kezét, majd bólint Unna ötletén.* -Jó ötlet, támogatom a dolgot, egyébként is te jobban tudod, hogy ilyenkor mi a teendő. *ereszt meg egy nagyon halovány mosolyt, de a béke még korántsem szent a két fél között.* -Csak utánad. *int maga elé, majd követi az erdőbe a nőt. Bress óvatosan lépked, és egészen addig nem szól egy árva szót sem, amíg Unna nem töri meg a csendet.*
-Nem biztos. *csóválja meg fejét.* -Egészen addig jó helyen jártam amíg nem jött a vihar, és fel nem borította a csónakot. Aztán a tengerbe zuhantam, illetve zuhantunk. A következő kép pedig már ez a sziget. Nyomokat? Nem okvetlen, főleg ha mágiáról van szó. Az is lehet szándékosan akarják a nyomokat vagy ösvényt eltűntnek látszhatni a kíváncsi szemek elől nem gondolod? *kérdez vissza, érezhetően a kettejük közötti kommunikáció sokkalta emberibb nyelvezetű lett mint korábban.*
-Aha értem. *mondja a bárd kicsit értetlenül, de Unna biztosan tudja miről beszél, legalábbis Bress reményei szerint. Azután kezdődik a túra, ami a bárdnak nem igazán esik jól, de nem fog elkezdeni itten nyavalyogni, főleg, hogy a kalóz nőcske szótlanul kecsesen halad felfelé.*
-Onnan talán belátjuk a szigetet. *mutat a kiugró pontra, aztán ő is meghallja a hangokat, és tekintete Unna falfehér arcával találkozik. Pár másodpercig Bress is fülel, majd halkan szinte suttogva mondja szavait.*
-Furulya és dob. *határozottan bólint.* -Méghozzá egész jó dallamú. *hegyezi még inkább ki egyébként is kissé hegyesedő füleit.* -Biztos, hogy valamiféle hangszer. Mond mennyire jellemzőek az ősi törzsek ilyen szigeteken? Lehetnek emberevők is? *majd saját kérdésétől is a frász jön rá.* -Akárhogy is, nekem felkeltette az érdeklődésemet ez az egész. *jön kicsit lázba a hangszerek miatt dacolva az egésszel.* -Szerintem menjünk közelebb jó tudom. *kapja maga elé kezeit mielőtt Unna megszólalna.* -Lehet, hogy rossz ötlet, de van egy érzésem. Méghozzá egy olyan érzés, ami nem azt sugallja, hogy rohanjunk el. *mondja, majd bátran a barlang szájához lép, és ha semmi nem történik, és még Unna nem ment oda int neki.* -Gyere közelebb. Mit gondolsz mit tegyünk? Bemenjünk, vagy tűnjünk el? Én azt mondom menjünk beljebb, de most ketten vagyunk. *néz előbb a kalózra, majd a tátongó barlang szájába, közben hallgatja a dallamokat.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-06-28 12:04:27
Üzenet elküldve: 2014-06-28 12:04:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Túlélőtúra //
- Az ilyen kezdő mágustanoncokat gyakran állítják próba elé, és tudod, nem igazán a bátorságukról híresek ezek, inkább az eszükről. Ezért érthető, ha hatalmas veszélyt látnak egy ismeretlen helyben. Amúgy valóban, sokszor túlzás a koponya, de hát azért készüljünk fel. Őket pedig igyekezzünk kivonni ebből az egészből. Amíg mi kettesben bemegyünk a barlangba, addig virágot gyűjtenek, vagy nem tudom... *mondja bizalmasan* Az ő életüket nem tenném kockára.
*Ezt inkább a tündérkére érti, hiszen van egy olyan sejtése, hogy ha szorul a hurok, akkor Erf tudna mit kezdeni a helyzettel, viszont egy védtelen tündérke már nem biztos, de ezt Mordach nem is szeretné megkockáztatni.*
- Pontosan! *helyesel Mordokhai szavaira* A vándoroknak van két igazán rossz tulajdonságuk... Az egyik a kalandvágy, másik a kíváncsiság! S e kettő ötvözése brutális!
*Röhögi el magát a kezdetleges komolyságból, bár szavai teljesen igazak. Hiszen mi hajthatna jobban egy vándort, mint lelkének az ismeretlen felé való sóvárgása? Az éjhölgy s a tündér reakcióján újra elneveti magát, viszont ezzel mindenki tudtára adták, hogy ők sem vetik meg a kalandokat, sőt! Ha nem lappangana bennük ilyen, minden bizonnyal nem lennének itt.*
*A sziget valóban csodálatos, s emberi kéz alkotta dolgoknak szinte nyoma sincs. A víz kristálytiszta, s a sekélyebb részeken teljesen le lehet látni az aljára, ahol kisebb-nagyobb kagylók pihennek rákok szomszédságában. Sehol nincs szemét, sehol sincs bűzös halashordó, s a levegő is sokkal tisztább. Így mikor megérkeznek a sekélyebb területre, a hajó mordul egyet, mikor megakad a homokos, enyhén köves fenéken. Masszív a jármű, így nem esik baja. A hóhajú hamar leszáll, Mordach pár pillanatig még rendezgeti holmijait a hajón. Kardját beteszi málhája közé, épp úgy, ahogy az acélkarmot is, illetve egy könnyed mozdulattal megválik ingétől, hogy aztán csupasz felsőtesttel folytathassa az utat. Ha rajta múlna, más ruhától is megválna, hisze mindezek akadályozzák a mozgásban, de tekintve, hogy két hölgyemény is van mellettük, így nadrágját nagy bánattal magán hagyja.
Miután holmijait megfelelő helyre rakta, kihajol a korláthoz, s egy ugrással, melyet egy csobbanás kísér, ő maga is a vízben landol. A nagy lelkesedéstől hirtelen kortyol egyet belőle, persze hamar kiköpi, hiszen az olyan sós, mint ménkű'! Assa eközben nem vizezve be magát a part felé kezd szállni, mint egy pillangó. Mordach gyönyörködve követi végig mozdulatait, hiszen odaát a városban a tündérek inkább elrejtik szárnyaikat, mint hogy kitárják a világnak. Viszont Assának egyáltalán nincs mit takargatnia előttük, hiszen szárnyai csodásak, s úgy néz ki így, mint egy "túlvilági segítő". Amint megérkezik, a férfi tekintete viszont sunyin az éjhölgy felé vándorol a hajón. Karjait kitárja, jelezve ezzel, hogy van olyan lovagias, hogy karjaiban vigye a partra, viszont eközben a vigyort egy pillanatra sem lehetne eltüntetni arcáról. Bárhogy is történjék, vagy Erffel a karjában, vagy egyedül, de kisétál a partra. Mindent a hajón hagyott, egyedül kése pihen oldalán, ahogy azt megbeszélték. A parton kicsit belemeríti lábát a homokba, s bár neki vannak tervei, ám azért a többieket is megkérdezi.*
- Nos, mi legyen? Töltsük a mai napot a parton, s holnap reggel hatoljunk beljebb az erdőbe? Vagy esetleg most kezdünk beljebb mászni s felfedezni a helyet? *kérdi érdeklődve* Én magam az előbbire szavaznék, szívesen eltöltenék egy éjszakát a homokban is.
*Mondatának végén elkezd sétálni a fákhoz, persze a beszélgetésben ugyanúgy benne van, hiszen vissza tud szólni, s a többiek hangját is hallja. Megáll az egyik fa előtt pár méterrel, majd visszaszól a többieknek.*
- Mit szólnátok, ha a munkamegosztást el is kezdenénk? Nem ártana átfésülni azt a területet kicsit, ahol töltjük az éjszakát, már ha a part mellett döntötök ti is. Két ember beljebb hatolhatna egy kicsit az erdőben hősködés nélkül, felderíteni egy kis részen a területet, hogy ne támadjanak hátba valami vadak, amik a part mentén tanyáznak. Bár a közeli helyeken nem szokott sok tanyázni, ám nem árt figyelni. *szünetet tart, majd folytatja* Másik két ember pedig gyűjthetne valami élelmet - kagylót, rákokat, esetleg kisebb halakat a késekkel. Na, mit szóltok?
*Pillant hátra, persze semmi ellenvetése nincs, ha nem támogatják az ötletet, sőt, szívesen hallgat meg új verziókat is akár. Nem "vezető", hogy megmondja, mit csináljanak, csupán lehetőségeket sorol fel. Négyen vannak, négyen döntenek, s ezen nem is akar változtatni.*
- Részemről mindegy, hogy az erdőbe megyek, vagy a parton maradok, úgyhogy döntsétek el inkább ti, hogy mit szeretnétek!
*Mondja határozottan, jelezve, hogy azt a feladatot hajtja végre - ha beleegyeztek persze ötletébe -, ami marad neki, aztán részéről el is kezdhetik ezeket.*
- Az ilyen kezdő mágustanoncokat gyakran állítják próba elé, és tudod, nem igazán a bátorságukról híresek ezek, inkább az eszükről. Ezért érthető, ha hatalmas veszélyt látnak egy ismeretlen helyben. Amúgy valóban, sokszor túlzás a koponya, de hát azért készüljünk fel. Őket pedig igyekezzünk kivonni ebből az egészből. Amíg mi kettesben bemegyünk a barlangba, addig virágot gyűjtenek, vagy nem tudom... *mondja bizalmasan* Az ő életüket nem tenném kockára.
*Ezt inkább a tündérkére érti, hiszen van egy olyan sejtése, hogy ha szorul a hurok, akkor Erf tudna mit kezdeni a helyzettel, viszont egy védtelen tündérke már nem biztos, de ezt Mordach nem is szeretné megkockáztatni.*
- Pontosan! *helyesel Mordokhai szavaira* A vándoroknak van két igazán rossz tulajdonságuk... Az egyik a kalandvágy, másik a kíváncsiság! S e kettő ötvözése brutális!
*Röhögi el magát a kezdetleges komolyságból, bár szavai teljesen igazak. Hiszen mi hajthatna jobban egy vándort, mint lelkének az ismeretlen felé való sóvárgása? Az éjhölgy s a tündér reakcióján újra elneveti magát, viszont ezzel mindenki tudtára adták, hogy ők sem vetik meg a kalandokat, sőt! Ha nem lappangana bennük ilyen, minden bizonnyal nem lennének itt.*
*A sziget valóban csodálatos, s emberi kéz alkotta dolgoknak szinte nyoma sincs. A víz kristálytiszta, s a sekélyebb részeken teljesen le lehet látni az aljára, ahol kisebb-nagyobb kagylók pihennek rákok szomszédságában. Sehol nincs szemét, sehol sincs bűzös halashordó, s a levegő is sokkal tisztább. Így mikor megérkeznek a sekélyebb területre, a hajó mordul egyet, mikor megakad a homokos, enyhén köves fenéken. Masszív a jármű, így nem esik baja. A hóhajú hamar leszáll, Mordach pár pillanatig még rendezgeti holmijait a hajón. Kardját beteszi málhája közé, épp úgy, ahogy az acélkarmot is, illetve egy könnyed mozdulattal megválik ingétől, hogy aztán csupasz felsőtesttel folytathassa az utat. Ha rajta múlna, más ruhától is megválna, hisze mindezek akadályozzák a mozgásban, de tekintve, hogy két hölgyemény is van mellettük, így nadrágját nagy bánattal magán hagyja.
Miután holmijait megfelelő helyre rakta, kihajol a korláthoz, s egy ugrással, melyet egy csobbanás kísér, ő maga is a vízben landol. A nagy lelkesedéstől hirtelen kortyol egyet belőle, persze hamar kiköpi, hiszen az olyan sós, mint ménkű'! Assa eközben nem vizezve be magát a part felé kezd szállni, mint egy pillangó. Mordach gyönyörködve követi végig mozdulatait, hiszen odaát a városban a tündérek inkább elrejtik szárnyaikat, mint hogy kitárják a világnak. Viszont Assának egyáltalán nincs mit takargatnia előttük, hiszen szárnyai csodásak, s úgy néz ki így, mint egy "túlvilági segítő". Amint megérkezik, a férfi tekintete viszont sunyin az éjhölgy felé vándorol a hajón. Karjait kitárja, jelezve ezzel, hogy van olyan lovagias, hogy karjaiban vigye a partra, viszont eközben a vigyort egy pillanatra sem lehetne eltüntetni arcáról. Bárhogy is történjék, vagy Erffel a karjában, vagy egyedül, de kisétál a partra. Mindent a hajón hagyott, egyedül kése pihen oldalán, ahogy azt megbeszélték. A parton kicsit belemeríti lábát a homokba, s bár neki vannak tervei, ám azért a többieket is megkérdezi.*
- Nos, mi legyen? Töltsük a mai napot a parton, s holnap reggel hatoljunk beljebb az erdőbe? Vagy esetleg most kezdünk beljebb mászni s felfedezni a helyet? *kérdi érdeklődve* Én magam az előbbire szavaznék, szívesen eltöltenék egy éjszakát a homokban is.
*Mondatának végén elkezd sétálni a fákhoz, persze a beszélgetésben ugyanúgy benne van, hiszen vissza tud szólni, s a többiek hangját is hallja. Megáll az egyik fa előtt pár méterrel, majd visszaszól a többieknek.*
- Mit szólnátok, ha a munkamegosztást el is kezdenénk? Nem ártana átfésülni azt a területet kicsit, ahol töltjük az éjszakát, már ha a part mellett döntötök ti is. Két ember beljebb hatolhatna egy kicsit az erdőben hősködés nélkül, felderíteni egy kis részen a területet, hogy ne támadjanak hátba valami vadak, amik a part mentén tanyáznak. Bár a közeli helyeken nem szokott sok tanyázni, ám nem árt figyelni. *szünetet tart, majd folytatja* Másik két ember pedig gyűjthetne valami élelmet - kagylót, rákokat, esetleg kisebb halakat a késekkel. Na, mit szóltok?
*Pillant hátra, persze semmi ellenvetése nincs, ha nem támogatják az ötletet, sőt, szívesen hallgat meg új verziókat is akár. Nem "vezető", hogy megmondja, mit csináljanak, csupán lehetőségeket sorol fel. Négyen vannak, négyen döntenek, s ezen nem is akar változtatni.*
- Részemről mindegy, hogy az erdőbe megyek, vagy a parton maradok, úgyhogy döntsétek el inkább ti, hogy mit szeretnétek!
*Mondja határozottan, jelezve, hogy azt a feladatot hajtja végre - ha beleegyeztek persze ötletébe -, ami marad neki, aztán részéről el is kezdhetik ezeket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1914-1933