Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

220. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-29 22:54:24
 ÚJ
>Urfang Ulippo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //
// 1. csoport//
//Iana Nadzyr//

*Éppen befejezi a rántottáját Urfang mikor látja, hogy Iana tér be a fogadóba, ami a helyi viszonyokhoz mérten inkább ételosztó gödörnek tűnik. Elhatározza, hogy nagylelkű lesz és meghívja Ianát egy helyi lakomára. Urfang úgyis üveggyönggyel fizet, mivel egy erszénnyit megtartott az ilyen esetekre.*
- Nézd csak Iana, elárulom hogy itt egy üveggyöngyért szinte bármelyik ételt elkérheted, de két üveggyöngyért tényleg bármit el lehet kérni. És ugyan ettem már jobbat is, de attól tartok a hegy tetején még ilyen lakomagödröt se fogunk találni.
*A lány nyugodtan rendelhet bármit amíg Urfang az üveggyöngyeivel játszik és a nagyvonalúságában tetszeleg. De a nagyvonalúság hamar lecseng és utána már inkább arra kíváncsi, hogy mennyire ijedős a kis Iana.*
- Gondolom te is hallottál már azokról a mendemondákról, amiket erről a szigetről mesélnek. Állítólag azért olyan primitívek az itt lakók, mert még csak nem rég költöztek ide. Az előző lakosságot ugyanis egy rémtörténet szerint kiirtotta egy rakás zombi, akiknek már meg kellett volna halniuk de még mindig éltek, és minden élőlényt elpusztítottak amit mozogni láttak. Az a kevés ember aki túlélte Zombikalipszisnek hívta ezt az eseményt, és állítólag azt is mondták, hogy közeleg egy új Zombikalipszis, ami sokkal durvább lesz az előzőnél.
Micsoda sztori ugye? Mit ki nem találnak az emberek! Persze nekünk nincs okunk aggódni, manapság már nem nagyon vannak zombik, csak a könyvekben legfeljebb, miért is találkoznánk épp zombikkal, ki tud ilyen hülyeséget kitalálni? Mondjuk több helyen is hallottam már, hogy Zombiszigetnek hívják ezt a helyet, de ez csak valami ragadványnév lehet. És különben is még ha lenne is új Zombikalipszis, miért pont most lenne, amikor kirándulni megyünk?

A hozzászólás írója (Urfang Ulippo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.29 23:01:57


219. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-29 21:36:28
 ÚJ
>Iana Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

// Zombikalipszis //
// 1. csoport//
//Nibat Uvekin//

//Noxként//

*Legtöbb útitársától eltérően Nox nem vonul vissza a kabinjába, hogy pihenjen még egy kicsit a hosszú túra előtt. Attól tart ugyanis, hogy ha elalszik, nem ő, hanem Iana ébred fel, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Nem biztos benne, hogy képes egész idő alatt háttérben tartani pipogya másik felét, de most még semmiképp nem akarja átadni neki a vezetést.
Nibatot persze nem világosítja fel ennyire részletesen.*
Ha egyszer felkelek, nem tudok már visszaaludni *vonja meg a vállát.* Amúgy sincs sok alkalmam hajóról szemlélni a tengert, pedig igazán érdemes.
*A szigetre érve még inkább örül, hogy eljött. Mennyire más ez a hely, mint a város, vagy mint bármi, amit eddig látott! Ezek a különös emberek, a különös dolgaikkal és a vendégszeretetükkel, amiről nem is tudják, mekkora veszélyt jelenthet...*
Érdekelne ez a jósnő *feleli a férfi kérdésére, úgy, hogy az érezhesse: nem áll szándékában feltétel nélkül elhinni, amit a nő mond, viszont jó mókának tartja meghallgatni. Valójában ara kíváncsi, mennyit fedez fel az állítólagos látó asszony az ő különleges helyzetéből.* Viszont úgy látom, Sarlós már ott van nála, úgyhogy addig akár azt is kipróbálhatnánk, jól főznek-e ezek az őslakók.


218. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-29 21:18:33
 ÚJ
>Lirtilsasda Sliedima avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

//Külön: Endon//

*Elgondolkozik.* ~Lehet, hogy nem lett volna szabad eljönnöm. Otthon mégis csak szükség van rám. De azért csak megvannak nélkülem is. Máskor is tűntem már el néhány napra.~ *Győzködi magát. Nem sokáig gondolkozhat, és nézegetheti a hullámokat, mert lépteket hall közeledni. Fölpillant, és Int kapitányt látja. A férfi kedvesen érdeklődik és hogy a lány ne unatkozzon néhány mást utast ajánl figyelmébe. Lirtil még egy kicsit nézelődik, majd ellöki magát a fakorláttól. Megfordul, és szembe találja magát a kikötőben is látott csuklyás alakkal, aki rögtön meg is szólítja.
-Nem, dehogyis. Örülök is társaságodnak. Vagyis a társaságának, uram. *Eszébe jut, hogy magáznia kell az idegeneket. Kutat a fejében az illemtan néhány foszlánya után. Eszébe jut, hogy először talán be kéne mutatkoznia.* - A nevem Lirtilsasda. *Nyújtja a kezét félénken.* -De nyugodtan szólíthat Lirtilnek is.



217. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-29 12:46:03
 ÚJ
>Nibat Uvekin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //
// 1. csoport//
//Iana Nadzyr, Chadur Sharadur figyelmébe//

-A bolygó hollandi egy hajó, mely az idők végezetéig a vizeket szeli. Átkozott, a legénységével együtt, s ahol felbukkan, ott élet nem marad. Remélem nem keresztezi utunkat.*Nibat magukra hagyja társaságát. A kabinjában nagyot nyújtózkodik az ágyon ülve, elfáradt, hiszen egész éjszaka gyalogolt. Eltompulnak érzékei, eldől az ágyon, s szemhéját lehúzza az álom. Mikor felébred, kicsit meglepődik, hol is lehet. Amíg megdörgöli a szemét, eszébe jutnak a történtek. Felkapja tarisznyáját és felmegy a fedélzetre. Látja, hogy nem aludhatott valami sokat, ugyanis a Nap még nem jár az ég tetején. Nem tölt el sok időt a nézelődéssel, kiemelkedik a végtelen tengerből a hajóval szemben egy hegy. Közelebb érvén láthatóvá válik a lábánál egy falu. Ekkor a hajó hídján álló Int kapitányhoz fordul.* Megérkeztünk? *Nibat mikor újra megpillantja Ianat, üdvözli.*
-Iana! Maga is lepihent, vagy a vizeket figyelte egész út alatt? Hosszú nap áll előttünk. *Mikor lehorgonyoz a hajó a falu kikötőjében, a kapitányt követve partra szállnak. Ha más nem segít Chadurnak, ő felajánlja neki szolgálatát, s közben érdeklődik, hogy telt az útja. A helyi lakosok barna bőrén világos tetoválások díszelegnek. Igazán különlegeseknek találja őket Nibat. Miután üdvözli mindannyiukat a törzsfőnök egy barátságos öleléssel, szabadidőt kapnak, hogy körbenézhessenek a faluba a túra kezdete előtt. Ismét Iana társaságát választja.*
-Gyönyörű ez a környék. Merre megy most? Magával tarthatok?


216. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-28 19:04:27
 ÚJ
>Endon Mohrinel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 1. csoport//

// Külön: Lirtilsasda //

*Endon a hajón ülve elszundikál. Az elszundikálást rögtön álmok követik. Bár csak másodpercekre lát képeket. Kivesz belőle mindent. Minden kép a múltjából van. Mondjuk ez így szokott lenni állandóan. Amióta megölték a családját csak arról tudott álmodni. Ilyenkor mindig próbálta álmait a bosszú felé terelni, de nem sikerült neki. Állandóan csak a családja élettelen testét és a gyilkost látta maga előtt. Azt az önelégült vigyort, amit akkor vágott mikor megölte Endon családját. Az a nyomorult legalább lassú kínhalált halt.
Rémálmából hirtelen a kapitány kelti fel őt. Kérdez tőle valamit, de alig érti mivel most kelt fel. Végső soron csak rájön, hogy mit mond.*
- Nos, uram a friss tengeri levegő és a túra hozott ide. Semmi egyéb. Habár sokkal inkább a Havastalp. Kíváncsi vagyok rá.
*Ez után a kapitány azt javasolja neki, hogy menjen oda egy kislányhoz.*
- Még elgondolkozom rajta uram.
*Azzal a kapitány tovább is áll. Endon pedig tényleg fontolóra veszi a dolgot.*
"Hmm, menjek hozzá oda vagy szundikáljak tovább? Ez itt a kérdés. Ha aludni megyek úgyis csak rémálmok fognak gyötörni. Az viszont már elég volt mára. Ha odamegyek, a lányhoz legalább elütjük az időt, és nagy eséllyel egy új barátra lelek. Hmm, na, akkor most mi legyen? Á üsse, kő odamegyek hozzá."
*Azzal feláll, odasétál, az egyedül ácsorgó leányhoz majd megszólítja őt.*
- Üdvözlöm önt kis hölgy. Remélem, nem zavarja a társaságom önt?


215. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-28 18:22:07
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2. csoport - Zrekil//

*Echnal elégedetten bólint, mikor a gnóm belemegy az alkuba. Úgy tűnik ő sem kapzsi, megelégszik az ezer arannyal. Kiszámolja hát a tallérokat s átadja az 1000 aranyat Zrekil Losefnek.
Legnehezebbek, mondja a gnóm, holott neki ennél sokkalta bonyolultabb varázslatokat kell majd megtanulnia, ha leakarja győzni a Szellemet. Persze odáig egy hosszú és rögös út fog elvezetni. Nem csoda hát, hogy mostanság minél gyorsabban, minél több munkát akar elvégezni. Nem lenne jó vénemberként a nagyhatalmú akármi elé állni. Már csak azt reméli, hogy addig kamatoztathatja tudását gyengébb, ám még midnig nagyhatalmú entitásokon, vagy más, nem evilági lényeken. Hamarosan bele is vág, hogy felkeressen legalább egy eredart. Bár az is lehet, hogy nem eredarra vadászik, hiszen a könyvek elég sok féle bestiát emlegetnek, s a szemtanúk beszámolója is igen zavaros volt. Minden esetre ha ők azok, nagy hasznát fogja venni ennek a mentális dolognak, hiszen állítólag a gondolatokban ők is tudnak vájkálódni. Bár az is lehet, hogy az egészet azért találták ki, hogy a gyermekeket ijesztgessék.*
- Nincs szükségem bemutatóra, köszönöm! Most pedig ha megbocsát *rázza meg a tekercseket* van egy kis dolgom.
*Amennyiben a gnóm nem tartja vissza - na persze azt megnézné -, úgy elfoglal egy kényelmesnek tűnő helyet a fedélzeten, s olvasni kezdi az újonnan szerzett tudásanyagot. Nem tudja mikor köt ki a hajó, de jó lenne addig legalább az egyik tekercs szövegét rendesen memorizálni.


214. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-28 17:44:15
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 2. csoport //

// Külön: Echnal //

*A zsoldos viszonylag hosszan vizsgálgatja a kardot, de hát jó munkához idő kell, szokták mondani az öregek, legalább végre talált valakit, aki ért a fegyverekhez, elvégre a toronybeli öreg, a mestere nem túlzottan konyított ehhez a művészethez. Érthető is, hiszen mágiából állt az egész élete, és áll még most is, azonban a gnóm legalább megtudja, hogy ez a varázslat tényleg olyan hatásos fegyvereket hoz-e létre, mint ahogyan a tekercs írta. Miután a férfi visszaadja, és egy bólintással jelzi, hogy nem egy utolsó darab, Zrekil is rápillant, majd kihajítja a pengét a hajóról, majd hallgatja, ahogy apró csobbanással a vízbe esik. Ennek legfőbb oka az, hogy nehéz lett volna tárolni, amíg újból levegővé foszlik, helyette jó helyen lesz a vízben. Már úgysem tart soká a varászlat, egy hal sem fogja magát véletlenségből feldarabolni vele. Ezután újra a férfire emeli a pillantását, és végighallgatja, hogy melyikekre tartana igényt.*
- Egyből kiszemelte a legnehezebbeket, látom, nem ma kezdte a mágia művészetét sem *majd elgondolkodik az ezer aranyas ajánlaton. Fogalma sincs róla, mennyit érnek ezek a varázslatok, hiszen tény, hogy egy sokkal több varázslatot tartalmazó tekercs hatezer arany körül mozgott, azonban három varázslatért ezt is jutányos árnak látja, még akkor is, ha azok ilyen komplikáltak.*
- Rendben van, ezer arany megteszi. *majd a batyujában kezd kotorászni, hogy a sok üres tekercs közül kezébe akadjon az a pár, ami tartalmaz valamit. Végül két tekercs marad a kezében, a többit újból visszatuszkolja, majd megkérdezi:*
- Esetleg bemutatót is szeretne, vagy elegek lesznek ezek? Ebben *emeli meg kicsit az első tekercset* megtalálja a fegyverformázást, és a mentális fonalat, meg néhány meditációs gyakorlatot, ebben pedig *emeli meg a másikat* a végtag-visszanövesztést, és jó sok régi gyógynövényből készült receptet, melyeknek nagyjából semmi haszna nincs, viszont nem vághatom ketté. Vagyis igen, csak nem szeretném *azzal átnyújtja a tekercseket, majd ha a férfi nem szeretne bemutatót, vagy bővebb magyarázatot, akkor amint a zsebében tudja az aranyat, elköszön, és odébbáll. Elkezdi keresni a két társát, akiket valahol az út elején veszített el, és azóta nem volt ideje utánuk járni.*


213. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-28 10:46:40
 ÚJ
>Urfang Ulippo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//
//1. csoport//

*Amikor Urfang meglátja a kitetovált és felcicomázott bennszülötteket már tudja, hogy jó helyen jár, itt biztosan nagy érdeklődés lesz a portékája iránt. Fogja is a kincses zsákját és azt lóbálva igyekszik felkelteni a figyelmet. Kezdetben szétoszt néhány egyszerűbb darabot ajándék gyanánt, csak hogy feltűnést keltsen és legyen néhány hálás helybéli, aki ott sertepertél körülötte. Kézzel-lábbal mutogatva hamarosan sikerül megértetnie velük mit akar és új barátai készségesen elvezetik a gyógyító kunyhójához, ahonnan szerény befektetésének busás megtérülését reméli.
Természetesen szó sincsen átverésről, hisz a kereskedelem alaptörvénye, hogy a bőségesen elérhető olcsó javakat olyan helyen érdemes eladni, ahol ritkaságnak számítanak, és a ritkaságnak számító árut ott érdemes beszerezni, ahol éppenséggel gyakori az adott termék. Ezen a szerencsés élővilággal megáldott szigeten, ahol minden sarkon különleges gyógynövény terem bizonyára eszébe sem jut a helybelieknek, hogy a mindenfelé burjánzó növényekért egy kész vagyont is hajlandó lenne kifizetni a betegeskedő artheniori elit. Az az elit amelyik fintorogva fordulna el az üveggyöngyök, rézláncok, és a csiszolt kavicsok láttán, no de nem úgy a szigetlakók, akik sem az üveg-, sem a fémművességhez, de még a polírozáshoz is aligha értenek, így az értéktelen bóvli számukra különleges drágaság. Urfang lelkiismerete tehát tiszta, sőt azzal hízeleg magának, hogy valódi jószolgálatot tesz, amikor mindkét népet megszabadítja a feleslegétől és cserébe luxusigényeket elégít ki. Átverésről tehát szó sincs, még akkor sem, amikor a csillogó kavicsokat olyan fantázianevekkel látja el, mint jáde, opál, és turmalin, hisz a gyógyító úgysem érti amit mond, de ennek ellenére mégis sikerül megegyezniük. Nem akarja túlbonyolítani az ügyletet, bár a vajákos nyilván az értelmesebb szigetlakók közé tartozik, de tudósmércével mérve mégis csak egy fajankó, ezért a teli zsák ékszerért cserébe egy teli zsák gyógynövényt kér el, ezt könnyű megérteni és könnyű belátni, hogy mindkettejük számára bombaüzlet.
Hamarosan tehát egy degeszre tömött zsáknyi különleges készítménnyel ballag visszafele, amelynek a gazdag negyedben mért értékét óvatosabb becsléssel számolva is több száz aranyra teszi. Máris megérte az utazás, mostantól már csak a szórakozásra lesz dolga. A drága rakományt elzárja a ládájába és még akad ideje elfogyasztani egy rántottát is mielőtt lejár a pihenőidő. Az utazásra csak a hátizsákját viszi magával, amit megpakol az első osztályú túrafelszerelésével és ő a maga részéről készen áll akármire.


212. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-27 16:56:53
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2. csoport - Zrekil//

*Echnal műértőként vizsgálgatja a kardot, s csak a megidézője hiányos szakértelmének tudja be annak apróbb hibáit. Persze ami kard egy gnóm számára, az inkább csak rövidkard egy embernek.
Elismerő bólintással nyújtja vissza a kardot, s úgy hallgatja mi van még a másik tarsolyában. A gondolatátvitel mindenképp hasznos lehet, már csak azért is, hogy megtudja mit gondolnak mások. A kard nem létszükség, de mindig jó, ha van vésztartalák, és ennek a fegyvernek még súlya sincs, mikor nem használja. Érdeklődését igencsak felkelti ez a végtag visszanövesztős dolog, hiszen bármikor megtörténhet, hogy lemetélnek belőle egy darabot. Bármennyire is jó bajvvó, lehetnek rossz napjai.*
- Akkor tehát ott van a gondolatátvitel, a fegyver elővarázslása, és végezetül a gyík módjára visszanövő testrész. Én ezeket szívesen elsajátítanám és adnék értük ezer aranyat.
*Az árat csupán a másik vándormágus által kínált lehetőségek szerint állapította meg, azaz egy kicsit alámondott, hiszen mégis ez az első üzletük, s amennyiben a kis fickó folytatni akarja az üzletelést a zsoldossal, nem árt a jó benyomás - aminek valljuk be, eddig az ellenkezője esett meg.*


211. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-27 15:57:32
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 2. csoport //

// Külön: Echnal //

*Zrekil végigsimít az állán a zsoldos szavaira. Az már közel sem borosta, ami az állán van, lassan komplett szakáll lesz ott, és most ki tudja meddig nem lesz a kedvenc kis pengéje a kezében, hogy megszabaduljon a felesleges arcszőrzettől. Habár nem emiatt fog alulmaradni egy harcban, ezzel együtt is képes lesz a magasban tartani a fejét (már amennyire magasnak számít másfél méter). Nem úgy néz ki, mintha a férfi különösebben megharagudott volna rá az affinitásérzékelés miatt (legalábbis nem tükröz több érzést a hangja, mint eddig, ez valószínűleg azt jelenti), viszont úgy fest, hogy nem is fogékony rá, hogy tudását további mágiaágakkal gazdagítsa, így viszont eléggé leszűkül az átadható varázslatok listája. No de nincs semmi veszve, hát ott vannak még az elemektől független varázslatok is.*
- Akkor az utóbbi kategóriát tudom ajánlani, hiszen az szinte csak minimális erőfeszítést igényel, és milyen hasznos tud lenni! *azzal kicsit csendben marad, ami ugyan nem jellemző rá, viszont nagyon érdekli, hogy miképpen vélekedik a zsoldos a pengét illetően. Azonban kis idő múltán muszáj valamit mondjon az előző megjegyzésre:*
- Nem létezik tipikus mágus, ön egy olyan harcos, aki még a mágiához is ért *jegyzi meg, hiszen valaki, aki remekül forgatja a kardot, és még varázstudó is, miért közelítené meg előnytelen szempontból a dolgot? Amikor pedig a zsoldos jónak ítéli meg a trükköt, Zrekil elgondolkodik, hiszen eddig úgy igazából még sosem adta aranyért a tudását, így inkább a dolog másik részére harap rá:*
- Nos, ott vannak a darazsak. Aztán egy varázslat, amellyel vissza lehet növeszteni valaki elveszett végtagját. Aztán tudok esetleg olyat adni, mellyel bizonyos időre halottnak tűnő állapotba kerülhet. Akad még olyan is, mellyel bizonyos időn keresztül tudni fogja, ha ellenséges szándékú lény kerül a közelébe. Ez például nagyon hasznos tud lenni, ha engem kérdez. Aztán van még egyfajta védelem, amely megvédi a fegyverektől (mind közelharcitól, mind távolságitól), van, amivel láthatatlanná válhat... és talán ezek voltak azok, amelyekre önnek szüksége lehet. Esetleg még a mana lövedéket tudnám javasolni, ha még nem hallott róla. nagyjából ez, és... ha eldöntötte, melyikekre kíváncsi, akkor meghatározom az árat *igyekszik halogatni, hiszen kiértékelésben nem valami jó, így az több gondolkodást igényelne.*


210. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-27 15:07:35
 ÚJ
>Kbegemoko Bgulubgulu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

//Külön: Chadur Sharadur és Nyph Nilav//

*Int kapitány nagyon kedvesen felel a tündér kérdéseire. Elomndja, hogy ha van is veszélyes rész a szigeten, ők nem arra fognak menni.
Amikor már odalenn beszélgetnek az óriásnál, a kis elf gyerek odaviszi Sarlósnak a "gyógyvizet". A tündér ránéz a fiúra, majd az óriásra és felemeli az üveget, jelezve, ahogy együtt iváskor szoktak:*
- Köszönöm és nektek is egészségetekre!
*A gyerek csak a saját italát issza. Valószínűleg víz van a kulacsában, de az is lehet, hogy más. Mikor bemutatkozik, a tündér tudja, hogy ezt nem kell viszonozni. Már megtette, a gyerek pedig figyelt, mivel pont azon a néven szólítja a nála nem igazán nagyobb teremtményt, amin kérte. Ennyit felel neki:*
- Örvendek, Nyph! És mi szél hozott erre így magányosan? Ugye, a szüleid tudják, hogy itt vagy?
*A tündérnek ekkor jut eszébe, hogy azt a lányt, akivel a gyerek jött, nem látja. Körülnéz kint a folyosón, mivel még mindig ott áll az ajtóban. Most sem veszi észre sehol a nőt, de lehet, hogy csak azért, mert már elfoglalta a kabinját, amíg ők beszélgettek.
Az italt kortyolgatva a tündér elég jól érzi magát. Ami az óriásnak meg sem kottyan, azt egy ekkora testnek már komolyabb feladat feldolgozni. Még nem részeg, csak egy kicsit becsiccsent. Már homályosabb a látása és tompább a felfogása, de állni és menni még tud. A gyerek válaszát még megvárja, utána bemegy a szobába és visszaadja az italt Chadurnak.*
- Finom volt, még egyszer köszönöm! Most ha megbocsátotok, lepihenek.
*Elindul kifelé és megkeresi akabinját. Lefekszik az ágyra és az ital miatt könnyen álomra is szenderül. Egy nagy zökkenésre ébred fel. Megállt a hajó, már nem mozog. A tündér leugrik az ágyról. Nem tudja, mennyi idő telhetett el. Elmegy az óriás szobája felé megnézi, hogy Chadur és Nyph ott vannak-e még vagy már felmentek. Ő nem igazán tud segíteni az óriásnak támaszként, de ha valaki jön és feltámogatja a mankóst, akkor ő megy mögöttük. Társaságban jobb lesz a túra is, mintha egyedül menne mindenfelé. Bárhogy is történik, amikor felérnek, meglátja Intet egy hatalmas zsákkal a hátán. Ő is hozza magával az elemózsiáját és a kis batyut, amiben a szokásos holmijai vannak.

Nem kóborol el, arra megy, amerre a kapitány, hisz nála van a térkép. Hamar elérnek a sátrakhoz és a tűzhöz, amit körbeülnek az itteniek. Sötét a bőrük, de még a tündérénél is sötétebb. A csapatból talánmégis az ő színe áll a legközelebb hozzájuk, kivéve, ha a rejtélyes csuklyás fickó is ilyesmi. Nézi a festéseket a bőrükön és a temérdek ékszert. Egy csontkoronás jön eléjük és lelkesen üdvözli őket. Annyira barátságos, hogy végigölelgeti az egész utascsapatot. A kapitány elmondja, hogy van néhány óra szabadidő, mielőtt mennek hegyet mászni.
Sarlós úgy dönt, hogy hagyja új barátait menni, amerre akarnak. Chadur nyilván gyógyulni akar és lehet, hogy Nyphet a játszóház fogja érdekelni. A tündér a fogadóba megy és megkóstolja a tojásételt, majd egy kis pörköltet kér. Utána pedig két pohár bogyós italt fogyaszt el. Szóba elegyedik a helyiekkel. Kérdezgeti őket, hogy milyen növények élnek errefelé és hogy hogyan megy itt a földművelés. Ez mindig olyan téma, amiről órákat tudna beszélni, hiszen élete nagy résézben ezzel foglalkozott. Eltölt itt egy hosszabb időt, majd megköszöni a szívélyes fogadtatást és a vendéglátást. Ezután bemegy a jósnőhöz, hiszen kíváncsi a praktikáira. Köszönti a szép asszonyt:*
- Szervusz, jósnő! Sarlós vagyok. Elmondod nekem, mit mutatnak meg a kövek a jövőmből?
*Leül és várja, hogy mit tesz a jósnő. Közben figyeli, nézi, mit csinál. Ha megkapja a választ, akkor végighallgatja, átgondolja, majd megköszöni és távozik. Ezután pedig a gyógyítókhoz megy, hiszen kíváncsi, hogy bánnak itt a füvekkel és egyébb készítményekkel. Valószínűleg az óriást is itt fogja találni és akkor csak rámosolyog, bízva abban, hogy tényleg helyrejön a lába. Kár lenne, ha nem jöhetne velük a hegyre ez a mókás, jókedvű fickó. Amikor már nem zavarja sem a gyógyítót, sem a beteget, akkor Chadurhoz fordul:*
- No, hogy érzed magad? Tényleg barátságos törzs, pont ahogy a kapitány mondta, nem?


209. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-27 12:28:55
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2. csoport - Zrekil//

*A kis fickó gyorsan mentegetőzni kezd, bár Echnal nem igazán tudja miért. Elvégre most itt tényleg az élete függ a többi embertől, joga van hozzá, hogy felmérje a dolgokat. Csupán csak nem kéne kikotyognia, egyesek talán jobban a szívükre vennék, mint Echnal. Bár, hogy ki mágus és ki nem? Ez miért fontos? Na mindegy. Lehet, hogy csak üzletelni akart, hisz mint kiderült, a gnóm ért egy-két dologhoz.
Echnal hümmög egy sort, mikor a fakó penge megjelenik. Válla mögött dobja vízbe az almacsutkát, s kérő tekintettel néz a gnómra, mikor a kardért nyúl - bár elég egyértelmű lehet a dolog, tekintve, hogy a harcosnak le kell hajolnia a mozdulathoz.*
- Csupán a levegő-ágát ismerem, s untig elég azzal vesződni. Amúgy sem vagyok az a tipikus mágus, mint látja *mondja, remélhetőleg már mikor a karddal végez pár alap mozdulatot, felmérve a fegyver súlyelosztását.*
- Bevallom, eddig a puszta a kezemet is elégnek tartottam, de ez a trükk, valóban jól jöhet. Mennyit kóstál a gondolatátviteles dologgal? Ha van még valamije, akkor kapja elő gyorsan, nem olyan hosszú ez az út.

A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.27 12:29:23


208. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-26 21:49:30
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//2. csoport//

//Külön: Asvil//

*Mikor leérnek a hajó első szintjére, Thaira-ban hamar tudatosul, hogy bizony ezt a helyet raktárnak szokták használni. Persze ez őt hidegen  hagyja látott már raktárat nem is egyet, ez sem különb legfeljebb   annyoban más, hogy úszni fog. Mert egyelőre még azt sem csinálja, csak áll és várja, hogy mindenki felszálljon rá. Asvil gyorsan helyetfoglal egy nagy zsákon, a lány pedig mellé ül, s mosolyogva szólal meg. Jelen pillanatban kifejezetten ügyelt arra, hogy Allyn melyik mosolyát használja, s kiválasztotta azt, amivel a gnómra szokott mosolyogni, s bár a kis  főnök ettől majdnem idegbajt kap, ez őt hidegen hagyja. Minek is foglalkozzon vele, hiszen a most elnyomott félnek is  sokkal jobb lenne, ha el tudná felejteni a mágustanoncot. Erre azonban egyenlőre nincs sok esély, legalábbis addig biztosan nem, amíg maga a gnóm nem mondja, hogy hagyja őt békén a lány. Ellenben most Thaira  egy kisebb szívességet ad Allyn-nak, hogy megismerje ezt a férfit is, aki azért sokkal rugalmasabbnak látszik, mint Zrekil. Gondolatainak folyását  a bárd hangja  zavarja meg válaszával. Thaira arcán úrrá lesz az elégedett, kicsit gonoszkás félmosoly. Mintha tudná, hogy Asvil az arcáról akar olvasni, azonban nem lesz szerencséje, ha így akarja megismerni, hiszen ő egy kétszínű kereskedő,  s nem csak a szó átvitt értelmében.*
- Én apámtól tanultam a mesterségem. Már amelyiket, a mágiát mondjuk nem, de azt csak nem olyan régen kezdtem el.
*Ahogy ezt  elmondta a férfi folytatja a  meséjét. Thaira arcán pedig változatlanok a vonások. Csak mikor a férfi a herceg átveréséről beszél, akkor kúszik rá szélesebb mosoly. Nevetne is, de megtanulta visszafogni magát. Mikor pedig a bárd befejezi a történetet, a lány érzi, hogy kicsit kellemetlen helyzetben van a másik, így nevet egyet majd megszólal.*
- Én meg azt hittem csak nekem van ilyen érdekes életem! Én is rengeteg bajba  keveredtem magam miatt, mivel vannak olyan pillanataim, amikor nem vagyok önmagam. Bár attól függ melyik alkalmat nevezem önmagamnak!
*Kuncog egyet, s kicsit bele is pirul, olyan igazi Allyn-osan, hogy azt lehessen hinni ő a kis ártatlan.*
~Neked elmentek otthonról Thaira! Mi a jó eget  csinálsz?~
~Beszélgetek és őszinte vagyok, abba még senki sem halt bele!~
~Csak majdnem, hogy ne kelljen az összes esetet felsorolnom.~
~Nagyon vicces. Annyira nem vagyok rossz!~
~De irántam éreznek valamit, akkor is ha nem lehet belőle semmi.~
~Na megint itt tartunk! Igazán elfelejthetnéd az a gnómot!~
*Újabb vitájukat a bárd hangja zavarja meg, aki felajánlja, hogy zenél nekik, Thaira pedig izgatott hangon és ugyancsak izgatott arccal gyorsan válaszol is.*
- Igen szerettem volna hallani, nagyon kíváncsi vagyok rá, milyen lehet. Játsz csak Asvil! A fizetséget majd megbeszéljük utána!
*Azzal kacsint egyet a férfira és mosolyogva hallgat el! Csendben, szinte nesztelenül, s Allyn minden mondandóját figyelmen kívűl hagyva. Ha lehet ezt mondani Thaira esetében, teljesen elbűvöli a nóta. Nem is figyel a kisfőnökre, teljesen úgy viselkedik, mint Allyn, ha a gnómmal beszélget. Ez kicsit meglepi, de most legalább érti, mit érzett a jelenleg elnyomott fél, úgy két hete ilyenkor, mikor még csak elkezdék kergetni az entitást a városban. De persze ennek ellenére ő nemm szokta kimutatni mit gondol másokról. Allyin-t kicsit zavarja is, hogy belső hangja így le tudja kötni magát, bár azt meg kell hagynia, hogy Asvil-nak nagyon szép hangja van, így nem csoda, hogy Thaira ennyire figyel rá, hiszen egyes részeknél ő sem tud mást tenni csak hallgatni a férfi dalát. Bár neki és belső hangjának teljesen más forog a fejében a dal mondandójával kapcsolatban. Míg a kis főnöknek Zrekil, addig a belső hangjának a bárd jár az eszében! A dal végeztével Thaira kedvesen mosolyogva tapsolja meg a produkciót.*
- Igazán gyönyörű volt, akkor is ha elvétettél néhány hangot. Nekem nagyon tetszett! Remélem majd még hallhatom a zenéd, ezt megéri hallgatni! Na és mit kérsz a mutatványért cserébe? Az ilyen gyönyörűséget meg kell fizetni!
*Mondja nevetve, bár esze ágában sincs egyetlen aranyat sem fizetni a férfinak, de az illem ezt a lépést megkívánta.*
~Jól sejtem, hogy nem akarsz neki fizetni?~
~Igen nagyon jól sejted, legfeljebb csak ha megfizethető árat szab!~
~És az én nem vagyok normális? Bagoly a verébnek Thary-kám! Bagoly a verébnek, hogy nagy fejű!~
~Nagyon vicces! De nem mondhatod, hogy neked nem tetszik. Megkapó egy alak.~
~Az, de... de nem annyira, mint...~
~Ki ne merd mondani! Mellesleg, ha nem vennéd észre itt hagyott minket! Nem foglalkozik velünk! Vagy igen?~
~Ne csináld Thaira! Tudod, hogy szeretem! Kérlek hagyd abba!~
*Allyn kérésének teljesítéséhez szerencsére Asvil is hozzájárul, hiszen megemlíti, hogy kereshetnének valamit enni. Bár Thaira még nem nagyon éhes, de persze nem akar most elszakadni a bárdtól, így beleegyezik az ételkeresésbe, azonban Allyn egy pillanatra vissza tud térni, s kicsit szomorkás hangon megjegyzi.*
- Nagyon úgy néz ki, hogy itt hagyott minket!
*Ekkor hirtelen visszatér a mosolygós arca, s megint Thaira lesz belőle.*
- Bocsáss meg! Nekem mind a kettő ötlet tetszik. De szerintem előbb keressünk valamit enni, majd utána körülnézünk a fedélzeten is! Persze csak, ha neked is megfelel.
*Jegyzi meg végül Allyn szerény mosolyával, hátha ezzel is képes lesz bizalmat kelteni a férfiban.*


207. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-26 19:43:29
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 2. csoport //

// Külön: Echnal //

*A férfi úgy látszik, nem tud kezet rázni az alma miatt. Zrekil értelemszerűen nem várhatja el, hogy csak egy kézfogásért a vízbe hajítsa, szóval feljebb emeli a kezét tenyerét a zsoldos felé fordítva, majd leengedi, jelezvén, hogy semmi gond. Az éppenséggel nem fordul meg a fejében, hogy a másik esetleg más miatt nem akart kezet fogni, hiszen magából indul ki, és mivel ő sem feltételez vagy tesz ilyet, nem merül fel benne, hogy más igen. Majd mikor monológja végéhez ér, már kezdi egy cseppet kínosnak érezni, hogy csak ő beszél, viszont igyekszik betudni ezt annak, hogy a zsoldos illedelmesen le szeretné nyelni az almát, mielőtt megszólal. Azonban az első mondat heves bólogatást vált ki Zrekilből, hiszen pont ugyanezt igyekezett megfogalmazni, csak hosszabban, és gnómhoz méltó mondatokban.*
- Ugyan kérem *mondja kicsit megilletődötten* Távol álljon tőlem, hogy vásári állatként tekintsek önre, elsősorban azért folyamodtam ehhez, mert úgy éreztem, egyszerűbb és gyorsabb, mint mindenkit egyesével megkérdezni. Elvégre a szigeten egymásra leszünk utalva, akármennyire is nem tetszik a gondolat *majd gyorsan észbe kap, és hozzáteszi* Felejtse el az utolsó néhány szót, térjünk a lényegesebb dolgokra. Valójában minden csak attól függ, a mágia mely területén szeretne mozogni. Felajánlhatom a tanításaimat Nap- és Holdmágia területén, esetleg ha nem szeretne ilyen irányban mozogni, még néhány elemektől független varázslatot tudok rendelkezésére bocsájtani. Nézzük például a következő helyzetet: tegyük fel, hogy fegyvertelenül kellene megvívjon egy kardforgatóval. Mit tesz? Mit tehet? *azzal elmormol néhány varázsszót, hozzáilleszt pár mozdulatot, majd reménykedik, hogy sikerül a varázslat. Abba az esetben egy szép kis kardot formáz a saját kezébe, ellenkezőben pedig kénytelen lesz újra megpróbálni. Ha sikerül, akkor a zsoldos felé nyújtja a pengét, hogy (már ha az alma engedi) nyugodtan szemügyre vegye, és megállapítsa, hogy pont olyan, mint bármely másik kard. Eltekintve attól, hogy nem húzza sok ideig, de hát ezt gyorsan meg is jegyzi:*
- A varázslat nem tartós, viszont talán éppen elég ideig tart ahhoz, hogy a fegyvert használhassa, és pontot tegyen vele egy csata végére. Persze adhatok ennél többet is, például szeretné egyetlen mozdulattal darazsak seregét az ellenfelére szabadítani? Esetleg valamely régi harcostársával (már ha rendelkezik ilyennel, és hát miért ne rendelkezne) gondolatokkal társalogni? Harchelyzetben igencsak hasznos lehet, ha az ellenfél észre sem veszi, de önök már egy teljes stratégiát beszéltek meg akár egyetlen arcizmuk rándulása nélkül. Nézze el nekem, hogy csak a veszélyesebb varázslatokat sorolom, természetesen olyat is tudok mondani, amely esetleg a mindennapjait könnyíti meg, mindössze nem vagyok róla meggyőződve, hogy azok önnek hasznosak lehetnek.

A varázsló egy Fegyver felruházás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, mely 3 kör múlva levegővé foszlik. A fegyver átadható.

206. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-26 01:59:52
 ÚJ
>Asvil Emeris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 2. csoport //

// Külön: Allyn //

*A lenti szinten néhány olajlámpás biztosítja a világosságot. A helyet, ahová leültek, valószínűleg raktárnak használhatják, ám a folyosón továbbhaladva több kabinba is el lehet jutni.
Asvil egy nagy zsákon foglal helyet, Allyn pedig leül mellé.*
-Nem vagyok én művész, csak egy egyszerű zenekedvelő, aki ért valamelyest az lanthoz és a verseléshez.- *feleli a lány kérdésére, bár kétségtelenül jól esik neki ez a titulus* -Mindent a zenéről tudok, öreg mesteremtől tanultam, aki magához vett, miután meg akartam lopni.- *itt egy ki szünetet tart, a lány arcát tanulmányozza, azon gondolkodva, hogy mondjon-e többet. Végül sóhajt egyet, és arcán keserű mosollyal folytatja* -Halála után egy herceg palotájában laktam és játszottam, és ezt úgy köszöntem meg, hogy a nejével háltam.
*Miután befejezi mondandóját, legszívesebben rögtön visszaszívná az egészet.*
~Én bolond! Mi ütött belém? Hisz alig ismerem, és épp próbálom elnyerni a bizalmát, erre kiteregetem a szennyesem?~
*Asvil számára az őszinteség sosem volt kifizetődő: jó élete volt az udvarban, ám mikor elárulta titkát, a herceg haragjában le akarta fejeztetni.
A bárd egy kis erőt vesz magán, és újra Allyn felé fordul.*
-Azt hiszem eleget beszéltem magamról, és ahogy mondtad, jobb ha kihasználjuk az időt. Szeretted volna meghallgatni, ahogy zenélek. *azzal leakasztja válláról a lantját* -Ezt a dalt állítólag őseink énekelték, hosszú tengeri utak alkalmával.
*A hajó elindul, Asvil pedig megpengeti a húrokat, és belekezd a dalba.*

-Hullámzik a tenger, vihar közeleg,
Hogy mikor lesz vége, vajh’ ki mondja meg?
Mikor szállhat partra e vitéz sereg?
Hullámzik a tenger, vihar közeleg.

Új földekre tartunk, új vizeken át,
Új tornyokra tűzzük népünk zászlaját!
Hadd hallja az ellen győzelmünk dalát!
Új földekre tartunk, új vizeken át.

Hadd terjedjen tovább erőnk és hitünk,
Minden szembennállót majd tűzre vetünk!
Velünk van a kardunk és az istenünk,
Hadd terjedjen tovább erőnk és hitünk!

Édes messzi otthon, érted harcolunk,
Téged dicsőít minden tettünk s dalunk!
Ajkunkon neveddel élünk és halunk,
Édes messzi otthon, érted harcolunk.

Nem tudom, szerelmem, hogy látlak-e még,
Vagy idegen földön ér utol a vég,
És nem leszek számodra más, csak emlék.
Nem tudom, szerelmem, hogy látlak-e még.

Hullámzik a tenger, vihar közeleg,
Hogy mikor lesz vége, vajh’ ki mondja meg?
Mikor térhet haza e fáradt sereg?
Hullámzik a tenger, vihar közeleg.

-Már az idejét sem tudom, mikor játszottam ezt utoljára. Azért remélem nem vétettem el sok hangot.
*A helyiségen, ahol ülnek időközben többen is áthaladtak, de Zrekil nem volt köztük.*
-Azt hiszem, a társunk magunkra hagyott. Ha gondolod, körülnézhetnénk a fedélzeten, vagy kereshetnénk valami harapnivalót. Habár, az út előtt vettem pár pirítóst, remélem akad valami jobb étek is ezen a hajón.


205. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-26 00:19:40
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2. csoport - Zrekil//

*Echnal sokatmondóan mosolyodik el, mikor az óriás félelemmel ruházza fel a zsoldost. Nyilván ezt is azzal a remek szimatával szagolta ki, tekintve, hogy Echnal a feladatra mindaddig gondolni sem hajlandó, míg a megbízatást el nem vállalja. Az pedig még nem történt meg.
Nem irogat papírokat, hát persze, minek is tenné. Úgy tűnik ennek az öreg tengeri medvének a hajója messze elkerüli a bürokrácia vizeit. Egyszer majd megüti emiatt a bokáját, vagy nem. Ez valójában már hidegen hagyja a férfit, hiszen a becsületszó valóban legalább olyan megbízható, mint egy szerződés - persze ez egyéneknél változik.
Echnal kezet ráz tehát az óriással, s végül is csak ez számít. Ami már biztos, hogy ez a nagy melák nem fog nyom nélkül eltűnni a szeme elől - már ha akarna.
Már elhagyták a kikötőt, mikor egy potyautasra lesznek figyelmesek a rakomány között. A hajósinasnak jelentkezett fiú az, ki amennyire ostoba, legalább annyira bátor lehet. Vagy csak kétszeresen ostoba, ezt majd az idő eldönti. Echnal eddig az "ominózus" eseményig a harcosoknak szánt étket fogyasztotta, elvégre ha már kínálják, illik elfogadni. Váltana pár szót a kapitánnyal, de erre nem lát reális esélyeket, már csak azért sem mert három ölebe mindig ott tanyázik a közelében.
Echnal nem szívesen nézné egész úton a hajófalakat, így inkább a orrfedélzeten rendezi be "leshelyét", hisz a lóra sem fordítva szokott ülni. Meghitt magányát tölti egy alma rágicsálásával, mikor is megszólítja valaki. Egy gnóm. Mondani sem kell, a fajtája egy tagja igen csak felbőszítette nem is oly rég, így a kis fickó most bizonyos hátránnyal indul a barátkozós hangnemével. A férfi kezet nyújt, melyet Echnal rövid hezitálás után viszonzás nélkül hagy, felemelvén jobb kezét, s a benne lévő almát - persze a valódi ok az, hogy amilyen könnyen varázsolhatta el ő az óriás személyét, olyan könnyen tudná most ez a mélynövésű megbűvölni őt. Azonban manapság nem lehet elég óvatos az ember fia. Meg hát lássuk be, a gnómok sok mindenről híresek, de a vívás nem igen tartozik közéjük.
A zsoldos elmélete be is igazolódott még azon nyomban, mikor a férfi befejezte a bemutatkozását. A harcos aggodalma talán nem is olyan alaptalan, hiszen még a hajóra sem szálltak fel, de ez a kis mitugrász máris kémkedni kezdett. Ki tudja, talán a fejekbe is belenézett. Ki tudja, talán most is azt teszi.*
- A tanulás sosem árt *mondja aztán, mikor a gnóm végre befejezte okfejtését.*
- Például azt sem árt megtanulni, hogy bizonyos emberek nem szeretik, ha mágia útján felmérik, mint egy vásári állatot *mondja kissé nyersen. Azonban be kell látnia, manapság igen népszerű, hogy ilyen "vándor-mágusok" tanítsák a többit, méghozzá olcsóbban, mint a templomiak.*
- Mit tudna ajánlani?

A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.26 00:21:36


204. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-25 20:07:56
 ÚJ
>Zopal Grognard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2.csoport//

//külön: Wram//

*Zopal egész hajóúton nem beszél senkivel. Még Wram sem szólítja meg. Társa magába fordulva ül mellette. Egyszer otthagyja és akkor Zopal keres valami élelmet. Jól esik neki ez a reggeli. Kicsit el is nehezül. Így tér vissza a zsákjára és Wram is visszatér. Mikor a hajó lelassul felmegy a fedélzetre. Ott kikapják a parancsokat és Zopal csalódottan tudja meg, hogy Wrammmal másik csapatba került. A vadsága ellenére megbízhatónak talált. Viszont mikor megtudja, hogy a kölyök is velük meg akkor haragra gerjed. Nem is érti mit keres ott az a kis semmirekellő. Nehezére esik, hogy megőrizze a nyugalmát. Nem lepődik meg mikor Wram odalép hozzá. A kinyújtott kezet megrázza és Wram megjegyzésére válaszol.*
-Mi tapasztalt, sokat megélt harcosok szerintem tudunk magunkra vigyázni úgyhogy én csak sok szerencsét kívánok.
*Miután ezt elmondta az után megkeresi a csapattársait. A kölyökkel nem törődik mintha észre sem vette volna.*
~Nem épp a legjobb csapatot kaptam. Egy pocakos gnóm, egy bájgúnár és egy sötét bőrű. Ha jól emlékszem akkor a gnóm a zenésszel beszélgetett a hajón. Ez jelentheti azt, hogy szövetséget kötöttek. A nő ha olyan amilyen az általam eddig megismert sötét bőrűek akkor tőle nem várhatok csapatmunkát. A zenész pedig lehet, hogy tud meglepetéseket okozni de, nem nézném ki belőle. Tényleg nagyon kell vigyáznom magamra. És itt ez a kölyök is. Talán a nő vigyáz rá ha úgy adódik a helyzet. Hisz mégiscsak fajtársak.~


203. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-25 16:53:37
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 2. csoport //

// Külön: Echnal //

*Láthatóan a kapitány azok közé az óriások közé tartozik, akik még értékelik az adott szó jelentőségét. Bár többen lennének ilyenek, ám sajnos manapság a legtöbben (hacsak valami nem kényszeríti őket erre) igyekeznek kibújni az alól, amit megígértek. Railor egyenes személyiségnek tűnik, Zrekilt meggyőzték a szavai, noha nem is neki címezte őket. Szerencsére még nem kezdte el kikutatni az írószerszámot és egy üres tekercset a szerződéshez, azonban nem sétál tovább, hogy megkeresse Thairaékat, méghozzá két okból. Először is biztosítani akar a lánynak némi privát szabadidőt a férfivel, ez talán megoldaná azokat a kínos pillanatokat, amiket Allyn iránta érzett szerelme okozott (s talán még fog is okozni). A másik ok pedig, hogy nem felejtette el: a zsoldos varázstudó, éppen ezért szeretne vele is néhány szót váltani. A hajóút hosszú, marad idő elég tevékenységre. Odébbáll, hogy a kapitány elhaladhasson, majd ha a férfi is beszáll, akkor természetesen úriember módjára kivárja, hogy keressen egy neki tetsző helyet, majd csak eztán sétál oda hozzá. Mikor odaért, a megszokottnál egy kicsivel hangosabban köszön, hogy a zsoldos biztosan észrevegye:*
- Üdvözletem *mondja, majd ha a férfi odafordult, akkor folytatja* Zrekil Losef vagyok, mágustanonc *nyújt kezet. A bemutatkozás többi részét (azaz az egyéb titulusokat) elhagyja, hiszen most nem ezen van a hangsúly. Egyelőre ő szeretne dolgokat megtudni a zsoldostól, és nem fordítva (habár... ki tudja? Egyszerűen csak nem olyannak nézi azt az embert, mint akit érdekel, kivel hozta össze a Sors).*
- Mielőtt beszálltunk, tettem egy apró kört a csapat körül, és úgy érzékeltem, hogy ön esetleg varázstudó lehet *valójában most használta először az affinitásérzékelést, szóval még kicsit bizonytalan, hogy valóban jól érezte-e* Ha ez valóban így van, akkor (mert hát jómagam is az volnék) talán válthatnánk pár szót *nem tudja igazán, hogyan kezdje, hiszen nem szép dolog valakit rögtön azzal letámadni, hogy el szeretne adni neki egy tekercset, azonban furcsa is lehet egy ilyenfajta kezdeményezés.*
- Esetleg tudtomra bocsájtaná, milyen szinten áll? A varázslatom ennyire nem pontos, csak azt tudja meghatározni, hogy valaki ért-e a mágiához, azt nem, hogy mennyire *majd kicsit gondolkozik, és úgy dönt, ideje a jó meder felé terelni a témát* Esetleg nem szeretné továbbképezni magát?

A hozzászólás írója (Zrekil Losef) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.25 16:54:06


202. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-25 08:08:07
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2.csoport//

//külön: Zopal//

*Csendesen telik az idő a hajón. Wram a gondolataiba merülve ücsörög, csak néha pillant társára. Érzi, hogy figyelmeztetése, észrevétele valahogy nem hatott a kapitányra.~ Majd a szigeten elválik.~ Vonja meg gondolatban vállait. Zopalt is csak egyszer hagyja ott, hogy egyen pár falatot, mielőtt odaérnének. Mikor érzi hogy a hajó lassul, felmegy a fedélzetre. Sajnálattal hallja, hogy nem Zopalra fog együtt harcolni a tetemek ellen, így amikor megérkeznek odalép hozzá:*
-Egyszer egy zsoldostól hallottam egy harcosi jókivánságot: Jó életet, szép halált!-
*Ezekkel a szavakkal nyújtja karját Zopalnak, és ha elfogadja, még halkan hozzá teszi:*
-Vigyázz magadra testvér, és ne csak attól tarts ami előtted van!- utal a korábbi beszélgetésükre, majd a leendő társaihoz lép.*


201. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-12-24 22:46:49
 ÚJ
>Tyria Sylthis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 1. csoport//

*A hajóút eseménytelenül telik Tyria számára, tekintettel ama egyszerű tényre, hogy végigszundikálja az egészet. A kapitány szavait már csak afféle susmogásként hallotta tudatának legszéléről, mielőtt az álom magával ragadta volna, így az sem marad meg fejében, hogy amaz a nevén szólította. Normális esetben valószínűleg igencsak meglepődött volna rajta, de jelen helyzetben tulajdonképpen észre sem vette a dolgot.
Álmából a matrózok ténykedése riasztja fel, felülve az alvóhelyen némi hallgatózás után rájön, hogy valószínűleg megérkeztek a szigetre. Kidörzsöli szeméből az álom maradékát, majd nagyot ásítva felkel, s a fedélzetre megy. Van jövés-menés, mindenki csinál valamit. Tyria leginkább szemügyre veszi a helyet, ahová megérkeztek. Egy viszonylag visszamaradott törzs faluja ez, ahol a városi fejlődés minden formája mellőzöttnek tűnik első pillantásra. Úgy dönt csatlakozik a csoporthoz, s elhagyja a hajót. Lassan, nézelődve sétál a sátrak között, szemügyre véve mindent és mindenkit maga körül. Az egyik sátorból egész finom illatok áradnak, s mivel előző éjjel óta nem evett, úgy dönt elfogadja a törzsfőnök meghívását, s betér ide enni valamit. A pultnál szemügyre veszi a választékot, majd mosolyogva fogad el egy sültkolbászt, amivel el is hagyja a sátrat miközben lassan majszolja. A túrától legkevésbé sem tart, elég jó formában van ahhoz, hogy ne okozzon számára gondot egy kis hegymenet. S meg kell hagyni, a környezet már-már tetszik is neki a maga egyszerű mivoltában.
A sátrak közt sétálgatva egy körülkerített részre lesz figyelmes, ahol a törzsbéli férfiak egymással mérik össze erejüket. Az ilyesfajta tevékenység mindig is közel állt hozzá, úgy dönt hát, közelebbről is szemügyre veszi őket.
A törzs harcosai egyszerű fegyverekkel gyakorolnak, megmunkált pengét nem lát náluk, csak afféle lándzsákat, bunkókat. Vannak, akik ököllel kelnek birokra, de ők nem keltik fel Tyria figyelmét.
Csendben majszolja a kolbászt, miközben egy nagydarab harcost figyel, aki kezében lándzsával már a harmadik ellenfelét kényszeríti megadásra, csak mióta ő itt van. Gyakorlott, edzett harcosnak tűnik, az izmai dagadnak, egyszóval Tyria éppen megfelelő kihívást lát benne.
Gondol egyet, s átveti magát az alacsony kerítésen, mire a férfiak közül többen meglepve pillantanak felé. Valószínűleg nem szokták meg, hogy egy nő is harcolhat, s ez egy törzsi közösségnél aligha lehet meglepő.*
-Szabad?*kérdi egyenesen a nagydarab harcosra függesztve tekintetét, aki lekicsinylően méri végig a nőt.*
-Nem lesz annak jó vége asszony.*válaszol lefitymálóan. Tyria ajkai feszes mosolyra húzódnak, s a köpenyét leoldja válláról.*
-Ne aggódj, nem akarlak nagyon bántani.*mondja kuncogva a harcosnak, aki arcán egyértelmű bosszúságot vél felfedezni.*
-Legyen hát.*mordul fel a férfi, s lándzsáját megpörgetve maga körül harci állásba helyezi magát. Tyria nyújtózik egy nagyot, hogy izmai ne hagyják cserben, majd egy mozdulattal vonja ki kardját és tőrét. Lassan kezdenek körözni egymás körül, mint két ragadozó, akik felmérik a másik erejét. Bár szemmel láthatóan a férfit meglepte, hogy egy nővel került szembe, óvatos tisztelettel bánik vele, s csak puhatolózva döf felé egyet-egyet, amiket Tyria persze könnyűszerrel hárít, vagy épp hajol el a támadások elől. Most rajta a sor, s egy pontosan kiszámított mozdulattal lép be a lándzsa íve mögé. Baljábal tartott tőrét visszafelé tartva intéz gyors vágást ellenfele hasfala felé, aki meglepetten bődül fel, s ugrik hátra. Szemében egy pillanatra félelem villan, amit Tyria elégedetten konstatál. A férfi széles ívben suhintja meg fegyverét, a nő fejét véve célba, de Tyria nem várja meg, amíg befejezi a mozdulatot, térdre vetve magát csúszik be, s kardjának markolatával keményen térden csapja visszakézből ellenfelét, aki feljajdul a végtagba hasító fájdalomtól, s kis híján féltérdre esik. A nő azonban oldalra gurul, mielőtt még a másik támadhatna, s felpattan, mintha mi sem történt volna. A körben álló harcosok már mind őket figyelik, s harsányan nevetnek a mutatványon.*
-Vigyázz Gozug, a végén a nő ellátja a bajod!*kiáltja az egyik, mire az említett fickó haragosan kiált fel és gyors egymásutánban többször Tyria felé döf fegyverével. Túlságosan vadak a támadások ahhoz, hogy pontosak legyenek, de a nőt hátrálásra és folyamatos védekezésre kényszeríti. Feszülten figyel a kínálkozó alkalomra, ami be is következik, mikor a férfi előre szökkenve a feje fölé emelt karokkal, két kézre fogva lándzsáját sújt le teljes erejéből. Tyria felemeli kezeit, s a keresztezett pengék megakasztják a lándzsát, bár a férfi ereje elég ahhoz, hogy a nő egész teste beleremegjen. Ez azonban csak egy pillanatig tart, s mivel Gozug dühétől vezérelve elnagyolta mozdulatát, Tyria meglendíti jobb lábát és teljes erejéből belerúg a férfi ágyékába.
Gozug hörögve kap az említett testrészéhez, s kidülledt szemekkel, levegő után kapkodva esik térdre. A harc véget ért, még mielőtt valójában elkezdődött volna, Tyria pedig elégedett mosollyal löki tokjába fegyvereit. Lehajol a férfihoz, arcára csókot nyom, majd felegyenesedve így szól:*
-Lám, valóban nem lett jó vége.*A körben álló férfiak hasukat fogják nevettükben, s üdvrivalgásban részesítik a távozó nőt, aki magához veszi köpenyét, s vállára kanyarítva, arcán elégedett mosollyal tér vissza a kerítéshez, ahonnan még látja, ahogy eltámogatják a meglehetősen csúnyán eltángált hatalmas harcost.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1384-1403