Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-14 16:49:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 201

Játékstílus: Szelíd

//Két ütem között//

*Szóval az egész kezd kicsit olyasmivé válni, mint egy lidércnyomás. Harcosokkal a hátában ugyanis Udra besétál egy olyan kapun, ami a törzsfő elmondása szerint a tüskéshátúak vezérének vereségével egyenlő. Mikor látja, hogy az ellenállás nem túl nagy, még oda is szól.*
-Nemes szellem, nem harcolsz tán?
*Kérdezi meglepetten, mintha az lenne a helyénvaló, hogy most felkoncolja egymást Udra, meg az a pár tucat ágyékkötős.
No persze a rémálmok után az ébredés jön, a kapun túl pedig nem is vár rá más. Leszámítva a már ismerős gyomortájéki rántást, majd a szűk folyosót, és azt, hogy a plafonból lép be oda jókorát puffanva.
Lanawini társai közben a furcsa törzs világában maradnak, és Velnora is lenyeli a sámán vizeletjét. Az ital egy percen belül ki is fejti hatását. A sátor felett megjelenik egy hosszú farkát lelógató, a sátorral egy méretkategóriába eső furcsa farkasszerű lény. Minden bizonnyal ez lehet a farakhun. Sok karja van, melyek körben láncos kalickákba záródva végződnek. A kalitkákban pedig furcsa alakba facsarodva-csavarodva tekerednek karmos ujjai. Arcán dühös kifejezés, és van valami, ami az ismerős jeleken túl feltűnhet még. A kör közepén egy ugyanilyen furcsa kézjel található, azonban ez szabadon, ez pedig nem más, mint egy "A"t formázó kézforma. Véreres szemeit most Velnorára mereszti, amitől a leányt elfoghatja a borzongás. Más hatása a mámoron túl nincs az igen tömény szernek.

Eközben Udra feltápászkodhat a padlóról. Gyors felfogásának köszönhetően megállapíthatja, hogy mindkét könyöke megvan. Túlélt egy újabb rémálmot. Az ember (és elf) lányának csak arra kell vigyázni, hogy ne változzon ő maga is egy rémálommá. Mire teljesen feltápászkodik Udrának leeshet, hogy itt rontotta el. Ugyanis másik karján is megvan mindkét könyöke.*


1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-07 10:09:19
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Két ütem között//

* A testében lévő ital némileg fűti, meg ebben az állapotban amúgy sem foglalkozik ő ilyen apróságokkal de azért érzi, hogy hidegebb van kint, mint bent. Ami meg az evést illeti, ő is épp a Pegazusba tartott az utóbbi pillanatokban, szóval jól esne már neki valami étkezés féle. Mikor látja, hogy szegény Velnorát mennyire megviseli a hideg, egyből előveszi legmelegebb nézését - persze még így sem ér fel a hírhedt Kramlafhoz - és megválik felső ruházatától, hogy aztán a rum- és izzadságszagú rongyot a nőre adja. No, persze nem lovag ő, hanem kalóz, így ugyanezzel a mozdulattal "véletlenül" meg is botlik és történetesen pont Velnorában lel támaszt - át is karolja és magától elengedni sem tervezi egyelőre. Magyarázatul a következőket szólja. *
- Muszáj összeh... * Hukk. * Bújni, vagy megfahunk. * Rendelhetőleg a nő is átérzi helyzet súlyát, s nem tiltakozik. *
- Én... Mondtam. * Dehogy mondta. De most már mindegy, mert most már akkor is mondta, ugyebár. A lényeg, hogy Velnora kedvet kap rá, hogy igyon, ez pedig végre egy kis előrehaladás, minden téren. Ezután Grubek is csatlakozik a körbe, s már meg is invitálják az italra. Illetve teszi ezt Velnora, míg Jorrih azért bánkódik, hogy ennyivel kevesebb jut neki. Ellenkezni azonban nem ellenkezik, hadd igyon a törpe is, ha már egy csapat, vagy mik.
Ehelyett inkább az ismeteteit osztja meg a többiekkel - közben, ha Velnora nem tesz semmi mást, továbbra is át karolja őt a kalóz - tudniiljk, nehogy megfagyjanak. *
- Ott benn, fenn... Ott van a kapu. De van előtte egy farakhun, az a baj. * Hangsúlyozása továbbra sem változik sokat, legfeljebb még inkább emlékeztet egy részeg ember hangsúlyozására. A részeg emberekkel megesik az ilyen néhanapján, nincs mit tenni. *


1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-07 07:15:44
 ÚJ
>Velnora Saelnys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Két ütem között//

*Kiérvén a rettentő hideg üdvözli őket, aminek fényében Velnora fejében egyre határozottabban az a képzet él, hogy valahol errefelé lesz az a bizonyos kapu, és ennek az átkozott félpillanatnak még az időjárása is a kis csapat céljai elllen ügyködik ilyen módon. Jorrih hozza a formáját, s elsőre azonnal rámutat a sátor bejáratára, amitől Velnora csak újra látványosan forgatni kezdi a szemeit, ha a kalóz éppen feltekintett a dekoltázsából, még fel is tűnhetett neki. Viszont használható megnyilvánulása is van ám a féllábúnak, hisz a mondandója folytatása felkelti Velnora figyelmét, rögtön a további társalgásra terelve a teljes figyelmét a körbekémlelés helyett. Kezeit eközben karba teszi, vállait felhúzva didereg, és már egyáltalán nem tartja ezt az egészet olyan jó ötletnek, főleg miután amaz átadta a szükséges információt.*
-Micsoda?
*Rivall rá a lány.*
-Hát ezt miért nem mondtad eddig?
*Hevesen kikapja a kalóz kezéből az italt és három nagy kortyot lehúz belőle. Mivel épp egy fél pillanattal ezelőtt enni készült a rumos rókalyukban, és hát mi másért, mint, hogy éhes volt, és mivel ez nem sikerült neki egy bizonyos különös rablóbandának hála, most üres gyomorral volt kénytelen benyakalni a töményet, amitől hirtelen egy pillanatra nem egy, két Jorrihot lát. Utóbb kiderül, hogy a másik az a törpe harcos, és legfeljebb csak nyomokban emlékeztet a féllábúra, mégis kellően összekadtak a lány szemei a hirtelen sok piától, hogy ez ne zavarja az érzékelését.*
-Igyá-
*Dől majdnem hanyatt ahogy elveszíti az egyensúlyérzékét, de egy gyors hátralépéssel meg tudja előzni a balesetet. Kezd túllenni a hirtelen jött problémán, így megpróbálja újra.*
-Igyál.
*Nem gondolná, hogy győőzködni kéne az aprónépet, híresen szeretik az efféle nedűket. Ha mégis ellenkezne, úgy egy kis magyarázatot is fűz hozzá.*
-Segít kijutni.
~Gondolom. Remélem.~


1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-06 17:02:38
 ÚJ
>Undasassya Udra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Két ütem között//

*Türelmesen várja sorsát. Eddig kétszer is elég bátor volt, hogy meghaljon, és ostobasága akkor még azt hitte, hogy van némi esélye az ellenfelekkel szemben. Most harmadszor is összeszedi bátorságát, hogy farkas szemet nézzen a halál csuklyás kaszásának, fekete szemüregeivel. Felváltva igyekszik fókuszálni az árnyakra, a tűzből kialakuló kapura és a harcosokra is. Végül aztán meglepi, hogy kidobni akarják őt és nem kiállni ellene.
~Höh?~ Gondolja magában ugyanilyen értelmes arckifejezést magára öltve. Aztán a harcosok felé kezdenek böködni a lándzsáikkal, mire Udra felemelt kézzel kezd poroszkálni a kapu felé. Mutatván ezzel, hogy semmi szükség az erőszakoskodásra, már itt sincsen. Gondolkodást nélkülözve sétál a kapuhoz és akkor sem hezitál, amikor be kell lépjen rajta. Csak tudná, hogy ezért minek kellett ennyi népet ide hívni.
~Dobjatok ki... ch... no hiszen. Itt van a nemes szellemetek, fa...~ Jól esik neki hogy magában hosszan és ízesen káromkodhat egyet. Többet kéne így tennie.
Egykedvű arckifejezéssel, de azért erősen kalapáló szívvel tér be azon a kapun.*


1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-06 16:49:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 201

Játékstílus: Szelíd

//Két ütem között//

*Velnora kijut, jó eséllyel pedig mellével vontatja a pillantásával csatlakozó kalózt is. Odakint ismét, pár másodperccel ugyan késve, de csontig hatoló hideg fogadja őket. Odakint nagyjából három tucat sátor áll, nagyjuk olyasmi, mint amiből kijöttek, csupán sokkal kisebbek. Jobbra egy kovácsműhely szabadtéri felszereléseit rejtik a lakhelyek, balra pedig egy száraz füvekkel telekötött furcsa sátor van. Előttük pedig a kapu, ahonnan jöttek.
Grubek kicsit később érhet. A törzsfő bólint is neki, majd a tűzgömbre fókuszál. Abban ügyködvén pedig kaput nyit. Grubek ezt csak egy halk "shush" keretében hallhatja, ahogyan éppen távozni készül a gigantikus sátorból.

Udra, az alkalmi természeti jelenség, mostanra nem egy harcos gyűrűjében találhatja magát, a tűzből a kövér fickó előtt pedig kiválik egy kapuforma valami. A kerek vezér szaváig nem mozdul a sok harcos sem.*
-Dobjátok ki eme nemes szellemet!
*Kiáltja el magát, és ekkor a formáció zárul, U-alakban ölelik körbe a sün-szellemet, akire most lándzsák tömkelege irányul.*
-Moroshe, ugore fanka!
*Kiáltanak egységben, és egyértelműen a kapu irányába akarják terelni Udrát, aki ha nem siet megtapasztalhatja milyen más tüskéit is magában tudni.*



1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-05 20:49:49
 ÚJ
>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Megfontolt

//Két ütem között//

*Az események szálai tovább szövődnek. A tüskés hátú egérszellem vagy mi harcolni jött. Na, ezt nem lehet félvállról venni. Grubek a nagy tejszürcsölgetések közben azért figyeli a környezetét. Neki ehhez szerencsére semmi köze gondolja. Ha nagy a baj akkor el tudnak majd szaladni és megkereshetik a kijáratot. Csak az a gond, hogy ők is meg lettek kérdezve a háromfős törzsük nem létező vezérének létező lánya meg ráhagyta a válaszadást.*
-Ahogy látom néped fiai összeszokott harcosok. Ahol pedig a Nagy Grubek Norragimhak harcba kezdd ott kő kövön nem marad és nem akarok károkat okozni ebben a szép sátorban. Talán majd elmesélhetem miképp csaptam szét két tudat embert egy csapással, de úgy hogy nem maradt belőlük semmi.
*Majd a törzse tagjaihoz lép.*
-Na, mi a helyzet?


1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-01 18:50:05
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Két ütem között//

* A férfi kicsit bágyadtan tekintget néha a harcosokra, ahogy gyűlni kezdenek a porondon a sünivel szemben. Mivel ők annyira nem izgatják, így mindig hamar visszafordul a vele szemben lévő nőhöz, aki a piát ugyan visszautasítja, de a következő percben már el is hívja, hogy kettesben cselekedhessék meg a dolgaikat. Erre persze Jorrih rögtön követi is a nőt, s ha sikeresen kijutnak a sátorból és még nem jutottak át egy másik világba véletlenül, akkor annak szavaira látszólag nagyon hozzáértően hümmög egyet. Ezután meg hátranéz és a kijáratra bök. Mert hát olyannak is lennie kell, ha kijöttek. *
- Most jöttünk ki a kapun. * Mutogat is ujjával. Aztán elgondolkodik és, mintha egy pillanatra teljesen kijózanodna kerekedik ki két szeme és mutat befelé. Oda fel, ahol a farakhunt is látni vélte korábban. *
- De ott van benn a világok kapuja is, ni! Azon kell kimenni, ha azt akarjuk... * A továbbra is kezében szorongatott italra néz és megrázza a fejét. *
- Ebben van valami, ettől láttuk a sámánnal a farakhunt, odafenn! * Most már teljesen megvilágosodott, biztos a dolgában. Hiszen mi más magyarázata lenne ezeknek a dolgoknak és hol máshol lenne a világok kapuja, ha nem ott? Sőt! *
- Igyál te is! * Nyújtja át Velnorának az italt, immár harmadszor. Vagy negyedszer? Mindegy is, nem először, az a lényeg. *
- De tényleg. * Egyelőre maga sem tudja biztosan, hogy mi a terve. Talán, hogy leitassa a hölgyet, talán, hogy visszajusson a valóságba azon a nagy kapun keresztül. *
- De kell hozzá egy nagy... létra. * Állapítja meg végezetül, aztán jobb híján tovább szemezget a nő dekoltázsával. Hiába, mégiscsak részeg, na meg egy büdös, gátlástalan kalóz. *


1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-06-01 14:02:03
 ÚJ
>Undasassya Udra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Két ütem között//
//A hozzászólás +16 jeleneteket tartalmaz.//

*Megint benne van a szarban. De hát, miért aggódna? Kétszer meghalt, fekete alakok táncolnak a szeme sarkában, most pedig tüskék meredeznek a testéből. Mi lehet ennél rosszabb? Ha lehet - már pedig lehet - azt szeretné már látni. Karjait össze fonja maga előtt, amennyire a tüskék engedik.
Elkezdenek gyűlni a harcosok. Udra, egykedvűen nézi őket, közben szíve elkezd egyre gyorsabban verni. Igyekszik nem mutatni izgalmát, orrán veszi a levegőt, szaporán, fogait össze szorítja, s ujjai is a ruhájába mélyednek. Az üvöltésekre már összeráncolja a szemöldökét. Gonosz tekintettel néz végig a barbárokon. Ennyi dög fogja egyszerre megtámadni? Gyors lesz a harmadik halál is.*


1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-29 07:43:32
 ÚJ
>Velnora Saelnys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Két ütem között//

*A tüskés hátú rágcsálók semmiből előtűnő vezetője nem cécózik a szavakkal és felesleges udvariassági körökkel. Egyenest megmondja: harcolni jött. Velnora ennek kifejezettem örül.*
~Végre az átkozott időközi pokol abszurd teremtményei egymás ellen fordulnak, s nem minket gyötörnek.~
*Jegyzi meg magában megkönnyebbülve, s máris a következő lépésen gondolkozik, amely folyamatból Jorrih szakítja ki újfent.*
-Nem!
*Nyomatékosítja suttogva, nehogy magára vonja a figyelmet, bár egy pillanatra így is élvezhetik a sámán társaságát.*
-A harcosunkra bíznám a feladatot.
*Jegyzi meg egyszerűen pont egy pillanattal azelőtt, hogy ráeszmél, itt semmit nem ér a szava.*
-Mármint ha a hős szükségét érzi a beavatkozásnak.
*Biccent felé, ha az éppen erre néz, majd mikor a sámán hátat fordít és megindul a saját brigádja felé, a lány újra csendben felhívja magára Jorrih figyelmét, ugyanis a következő lépéséhez szükséges az, hogy a lehető legkevesebben, ideális esetben senki ne foglalkozzon vele, vagy velük - attól függően, hogy a falábú mit reagál. Kézfejével megüti a kalózforma vállát, és előbb hátrálva, óvatosan, majd arccal a kijárat felé fordulva teszi egyértelművé szándékát.

Ha sikeresen kijutottak, és nem fogadják őket fegyveres őrök, és még a részeges fickó is követte, kifejti zseniális tervét két rövid szóban, meg egy névelővel, csak hogy jobban érthető legyen.*
-Keressük a kaput.
*És a fent említett ideális esetben elindul egy tetszőleges irányba, főleg inkább csak azért, hogy ne a parola-sátor kapujában álljanak, s közben kíváncsian forgatja a fejét, hátha lát valami figyelemre méltót.*


1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-28 11:02:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 201

Játékstílus: Szelíd

//Két ütem között//

*Törzsfőnökünk figyelemmel hallgatja Udra, avagy a tüskés hátú egerek szellemi vezetőjének szavait. Mikor meghallja, hogy harcolni jött, egy kicsit azért megrezzen arca, de derékból, most először meghajol.*
-Ahogy kívánod hát, egy perc türelmedet kérem.
*Felel olyan nyugalommal, hogy bizony, ha Arthenior környékén esik meg egy ellenséges nagy hatalmú lény ilyen módon történő fogadása, akkor ott a fogadó atyafit elítélik hazaárulásért. Egy rövid, leginkább utasításokból álló szónoklat következik, mire a harcosok már ismert vezére és szószólója összeszedi azt a három tucat harcost, akit éppen talál, sokan a sátorban állnak fel, és még annyian jöhetnek be kintről is dárdákkal, prémeket viselvén kezdik méregetni Udrát, talán a csatarendbe állás lesz a következő lépésük, mert üvöltöznek, mint a veszedelem. Közben a törzsfő kiküldi a népesség nem harcra fogható hányadát, majd a vendégekhez lép.*
-Oh, Wejibo törzs ékei, nézzétek el nekem, a szellemek kihívása sajnos a hagyományok szerint mindennél előbbre való, ugyanakkor szívesen látjuk hősötöket is a harcosok sorában!
*Igazából nem sokat foglalkozik velük, csak még int a sátor széle felé, hogy arra menjenek, azok, kik nem harcolnának, majd int Garahakunnak, aki egy tűzgömbbel közeledik felé az Udrát kimérten közelítő harcosok sora mögött. Garahakun letérdel, feje felett tartja a gömböt, a törzsfő pedig furcsa, két kezével sátortetőt, netán "A"-t, talán kaput formázó jelet kezd a tűzbe tolni.*


1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-28 07:09:49
 ÚJ
>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Megfontolt

//Két ütem között//

*Az új jövevénynek hála abbamarad a parola ami egy kimondottan pozitív dolog. A kérdésére a sámánjuk megadja a szakértő választ, hogy nem ő idézte ami megnyugtatja a törpét, hogy nem kell felnevelnie akkor.*
-Ja, akkor jó.
*A törzs vezetőjétől pedig azt is megtudják, hogy ez nemcsak, hogy magától jött, de a parolájukkal vonták magukra a figyelmét és hogy ez a tüskés hátú egerek szellemi vezetője. Grubek megérti a másik megjelenését. Ki ne akarná ezt a harcot látni. Közben a kínálgatásokat örömmel fogadja és élvezi, hogy nem kell harcolnia egy darabig.*


1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-27 17:36:11
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Két ütem között//

* Velnora nem ellenkezik a közös ivással kapcsolatban, úgyhogy a Kapitány meg is húzza a sámán vizeletét, majd egyből utána a nő felé nyújtja az üveget. Mindeközben az igen sokak figyelmét felkeltő tüskés egerek szellemi vezetőjét is pásztázza szemeivel és próbálja kitalálni, hogy miféle teremtés lehet valójában. Mert bár érdekes egy hely ez, ahol vannak, de többek között ő sem szokott még hozzá teljesen az eszeveszett marhaságokhoz, amik itt történnek. Így még ím' ittas állapotban is feltételezi, hogy talán mégsem valami újabb istenséggel, vagy mivel van dolguk. Sokkal valószínűbb, hogy egyszerű imposztor áll velük szemben, aki valaki másnak akarja kiadni magát, mint valójában, hogy ezzel bizonyos előnyökhöz jusson. Micsoda szélhámos, csaló, senkiházi... Tulajdonképpen pont beillik a jelenlegi csapatba, ráadásul, ha jól mennek a dolgok, talán még a világok kapujához, vagy mihez is eljutnak, ha őt követik - ahogy erre rávilágít Velnora is. Sőt, az igazat megvallva csak ő világít rá, Jorrihnak jelen állapotban túl megerőltető volna ilyen nehéz dolgokon törnie a fejét. *
- Világ kapuja? * Kérdez vissza vigyorogva, majd jobb híján bólint egyet. *
- Úgy a', azt keressük! Már csak... * Rövid gondolkodást követően rájön végül, hogy mi van már csak hátra. *
- Igyál! * Emeli fel ismét az üveget és nyújtja át Velnorának, közben természetesen meg sem próbálva leplezni szándékát, a hölgy elülső domborulatait figyeli szemeivel. A törpe hős kérdésére először elmélázik, majd mikor rájön, hogy a fent lebegő akármicsodának talán köze lehet a tüskés hátú egérhez, egyből odanéz, levéve tekintetét a sokkal szebb látványt nyújtó mellekről. Ha minden igaz, a farakhunnak minden lába (vagy karja, vagy csápja, vagy amilye van neki) le van láncolva, így hamar visszahúzza fejét Velnorához, csak úgy dobja hátra a feleletet Grubeknek. *
- Szerintem... Nem. * És, ha már visszafordult Velnorához, tovább vigyorogva biztatja egy kicsit. *
- Igyál csak!


1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-24 12:16:21
 ÚJ
>Undasassya Udra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Két ütem között//

*Nagyon, nagyon fél és úgy érzi izzad is homloktájt, de ami a legfontosabb...
~Mi a búbánatos, tüskés egerek szellem öreganyjának, meszes térde-kalácsa?!~ Nem ért semmit, és ehhez az első perctől sem tudott hozzá szokni. Azt kívánja bár itt teremne valaki, akit agyba-főbe verhetne, mondjuk a kapitány vagy annak madara, vagy a hülye szolga. Mély lélegzetet vesz.
A sámán felé fordul kerekre nyílt tekintettel. Látszik rajta, hogy mindent tökéletesen ért... nem. Talán ha be lenne ő is egy kicsit... módosulva.*
- Ki tüdnak ë döbni a... *Ismétli halkan, majd a világ kapuja kifejezés előtt megáll. Ki dobatni nem szeretné magát. Még a végén rosszul érne földet és össze, vissza szurkálná magát. Még egyszer utoljára, körbe kémlel gyanakvó, tág tekintetével, majd a törzsfőn állapodik meg.*
- Örülök, högy így ëgybe gyültünk. *Biccent, ahogy átveszi a szellem izé szerepét.* Azért jöttem, högy... ~Miért is? Ja igen.~ Sëgíteni... Högyne. *Bólint. Bár tudná, hogy miben segítsen és kinek, de jobb, mint kidobatnia magát valamilyen kapun. Mondjuk a kapu jobban hangzik, de mi lenne, ha csak átsétálhatna rajta?*
- Härcolni jöttem, mi másért? *Húzza ki magát, félelmetes tüskéit villogtatva, amiket mellesleg még mindég nagyon utál.* Átkëlni ezën ä világön is... *Teszi hozzá, miközben karjait bizonytalanul össze fonja. Kétszer halt meg. Reméli a következő után meg nem kel fel ismét.*


1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-23 17:17:30
 ÚJ
>Velnora Saelnys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Két ütem között//

*A találat ellenére az az átkozott Garahakun még mindig talpon van, és nem érzi szükségét annak, hogy felfüggessze az összecsapást. Ideiglenesen mégis megálljt parancsol egy a színre lépő gömbölyded figura.*
~Talán vége? Nyertest hirdet? Ugye nyertest hirdet?~
*Kérlel a lány, remélvén, hogy a törpe bajnoknak nem kell több csapást kiállnia. Ehelyett azonban egészen más mondandója van, ahogy az imént feltűnő amorf figura felé fordulva kezd el valami hallatlan titulust hadoválni.*
-Hogy micsoda?
*Kérdezi maga elé önkéntelenül, egyébként teljesen jogosan. A fülét legközelebb csak a világ kapuja kifejezés üti meg, rögtön azt a gondolatot követően, hogy a helybéliek által tisztelt valamiféle felsőbb hatalom testesült meg a sátor közepén.*
~Hát én ezzel már nem tudok mit kezdeni.~
*Gondolkodik el egy pillanatra a tüskés hátú egereket vizualizálva. A világ kapuja kapcsán viszont már sokkal több mindent tudna kezdeni, ha tudná, hogy mi az, de a legpesszimistább sejtései szerint is közelebb viszi a csapatot ahhoz, hogy kiszabaduljanak ebből a dimenzióközi pokolból. Ezt Jorrihnak veti fel először, ahogy lassan mellé lép, és jobb kezét a férfi bal vállára téve közel hajol hozzá.*
-Mit szólsz ehhez a világ kapujához? Szerintem azt keressük.
*Suttogja felé, miközben a tüskéshátú istenséget vizslatja. Ilyen távlatból már kezd egyértelművé válni a deformitásának mivoltja is.*
~Aucs.~


1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-23 09:31:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 201

Játékstílus: Szelíd

//Két ütem között//

*A kovács fia, Garahakun végül már éppen mozgóképes formába varázsolja magát. Az elmúlt pár perc durván olyan elgyötört állapotba hozhatta, mint amilyen Grubek is, szóval sok múlhat a következő tűzgömbön, de sajnos nem ilyen egyszerű a dolog. Beesik ugyanis az a furcsa nőszemély is, akit a sátorbéliek sem tudnak máshogy szemlélni, mint Grubek. Így lehet az, hogy Udra mikor felpillant a gigantikus sátorban csak ledöbbent embereket lát, valamint egy cingár, alul öltözött valaki igyekszik felé vonszolni nyilvánvalóan módosult tudatú önvalóját, mögötte pedig egy kerekebb valaki lép felé.
Előbbi a sámán, utóbbi pedig a törzsfő, kit a többiek már ismerhetnek. A helyiek feje pedig magasra emeli kezét.*
-Álljatok meg!
*Szól leginkább a parolázóknak.*
-A szertartással magatokra vontátok a tüskés hátú egerek szellemi vezetőjének figyelmét.
*Int tisztelettel Udra felé, akinek éppen igen kellemetlen élménye támadhat, ahogyan a testébe ágyazódott fémes tüskét cibálná.*
-Mondd hát szellem, mi járatban vagy eme vidéken? Segíteni jöttél, vagy megharcolni harcosaink erejét, hogy meglásd ki tudnak-e dobni a világ kapuján?
*Kérdezi Lanawinon ismeretlen és egyben botornak is hangzó őszinteséggel. Egyelőre nem tudja, hogy ártó, vagy jótevő szellem van-e itt, azonban a világ kapuja igen figyelemfelkeltő lehet mind Udra, mind pedig a már jól "összeszokott" kis csapat számára. Egyelőre a parolázóknak ez egy kis szünetre ad lehetőséget, a falusiak pedig egy-egy korsó kecske, vagy netán farakhun tejjel kínálják meg őket addig.*


1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-23 02:13:18
 ÚJ
>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Megfontolt

//Két ütem között//

*A törpe nincs tisztában vele, hogy mögötte miféle segítséget kap úgyhogy mikor a trükkje beválik akkor ezt a saját érdemének könyveli el. Hát ki más tudna ilyet ha nem a Nagy Grubek Norragimhak. Azért sajnálja a kovács fiát és valahogy a törpének van egy olyan érzése, hogy még nincs vége ennek. A fiatal tele van erővel. Viszont történik valami olyasmi amire nem számított. A furcsa érkezőt látva ő először eltátja a száját majd a saját sámánjára néz kérdőn.*
-Ez most én voltam?
*Ez a kérdés több szempontból is fontos. Rosszul csinált-e valamit, most bajban vannak-e, ennek így kell-e lennie és ami a legfontosabb, mivel nem tűnik el neki kell majd gondoskodnia róla? Kezd nagyon nem tetszeni neki ez a dolog. Ő csak inni akart erre feleséggel és süngyerekkel megy haza.*


1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-18 21:22:33
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Két ütem között//

* Fél szemmel próbálja figyelni Velnorát, miközben azon tűnődik, hogy a másik szemét a Grubek-Garakhun pároson, vagy a fenti lényen tartsa inkább. Mivel mindkettő látvány izgalmasnak látszik, ezért tekintete fel-le vándorol, hogy semmiről ne maradjon le. Közben Velnora tüsténkedik az ébredéssel és még a kezét is nyújtja kalózunknak. Szerencsére Jorrih vérbeli úriember, így természetesen elfogadja a felé nyújtott kezet. Elfogadja és férfias erejével fel is segíti a földről a kedves hölgyet. Olyannyira felsegíti, hogy egészen közel is húzza magát és a sámán vizeletének szagát árasztó leheletével kenyerezi le. Persze ez még nem minden, néhány szót is szól hozzá, mely szavak hangsúlya hasonlatos ahhoz a hangsúlyhoz, melyen a nem annyira józan emberek szoktak embertársaikkal kommunikációs tevékenységet végezni. *
- Szépség! Igyunk együtt a győzelemre, kedves! * Merthogy látja ám, hogy a kovács fia elég égő helyzetbe kerül, melyből, ha ki is kászálódik valahogy, nem biztos, hogy lesz kedve folytatni a parolát.
Szavainak elmondása után vigyorogva nyújtja Velnora felé a nála lévő üveget, aminek alján még talán lel valamicske folyadékot a tapasztalt italkereső.
Közben a tömegből előkerül egy nagyra nőtt sündisznó is, minek látványára Jorrih szája csak nagyobb vigyorra húzódik, s nevetni is elkezd. Mondjuk ahhoz a fent lebegő entitáshoz mérten még egészen valóságosnak tűnik ez az újonc. De hiába valóságos, ha egyszer ilyen mulatságos. *
- Ez ki a frász, he?! A sámán lyánya, fogadjunk! * Röhög saját viccén - már, ha lehet egyáltalán viccnek nevezni.
Természetesen a többé-kevésbé karjaiban tartott nőről sem feledkezik meg teljesen, várja, hogy elfogadja az italt és elkezdjen vetkőzni, vagy legalább adjon egy pofont a kapitánynak. *


1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-18 14:49:00
 ÚJ
>Undasassya Udra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Két ütem között//

*Nem tudja eldönteni, hogy rémálma volt, vagy csak most kezdődik az őrület. Először a fejlövés fájdalmát érezte, aztán az alakokat, akik rá vetették magukat és mintha szét akarták volna szaggatni. Már nem emlékszik, hogy próbálta e őket lelökni magáról, vagy csak feküdtében elfogadta a sorsát. Megviseli ép elméjét ez a világokból, világokba való dobálás, taszíttatás.
Most pedig... esélye sincs felmérni, hogy hol van, amikor kitisztul megint előtte a kép és képes felfogni, hogy még él. Fájdalom hasít a hátsójába. A fájdalom jó, mert amíg fáj, addig is él. Most érti és értékeli igazán ezt a régi mondást. Szinte rögtön leteszi a tenyereit a földre és igyekszik térdre helyezkedni. Kiált a kellemetlen érzéstől, de igyekszik vissza fogni magát és ara koncentrálni, hogy meg tudja nézni mégis hol a fenében van. Mert ha éppen bujkálnia kéne, hogy egy vadállat ne tépje szét, akkor nem jó jel üvöltözni. Bár ezen a földön - ha föld egyáltalán - nincs vadállat, csak szörnyetegek. A kapitánnyal az élen.*
- Höl a... *Kezdene már bele, de azt se tudja mit akar mondani. Legegyszerűbb lenne egy mély levegőt venni és körbenézni. Viszont Udra nem egy nyugodt szerzetes lélek. Az alakokat látja szeme sarkából, dühösnek, vagy sértettnek tűnnek. Legyenek, a nő tesz rájuk. Aztán felfelé nézve, s oldalra, mintha sátrakat látna, tábortüzet, meg teremtményeket, elég sokat. Ami viszont a legfontosabb az, hogy mi a fenébe ült bele, ami ennyire fájt? Most akarják vajon karóba húzni, hogy megsüssék a tüzön? Maga mögött semmi, viszont zavaróan valami belelóg a szemébe, ahogy hátra fordul. Igyekszik megnézni saját hátát is, kiegyenesedve forgatja - töri - hátrafelé a nyakát, s így tudja észrevenni, hogy mik állnak ki belőle. Szörnyülködő fejet vág, szája kinyílik, s mintha el is akarná hányni magát. Most már tudja, hogy mi állt a seggébe. Hirtelen akar hozzányúlni az egyik tüskéhez és megpróbálni kirántani magából, ha eléri. Valószínűleg fájni fog, s az egy így van akkor nem is nyúl többet hozzá. Esetleg felszisszen és ismét előre fordul.*
- Mi történt? Höl vagyök? *Néz körbe, bárkire, aki tud valamit válaszolni. Nem ért semmit, s egy ideig el fog tartani, amíg megbarátkozik a helyzettel. Elege van, türelmetlen és dühös. Jobb lett volna inkább meghalni. Arra már nem is figyel fel, hogy a tündér és a vörös hová lettek, itt vannak e. Saját bőre fontosabb most.*


1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-16 17:52:40
 ÚJ
>Velnora Saelnys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Megfontolt

//Két ütem között//

*Hogy terve hogyan sikerül, vagy hogyan nem, arra nem derül fény a lány számára, hisz per pillanat a földön fekszik, és igen csak nyaktörő mutatvány lenne ilyen pózból is a parolát kémlelni. Így nem lát, csak hall, már amennyit a füle csengése enged.*
~Remek színész vagy Velnora, de a hitelességből áldozhattál volna egy kicsit a tompításért.~
*Nagyokat pislog, immáron tényleges szédülése nyomán, csak Jorrih kevéssé barátságos érbesztgetése szakítja ki a gondolatából.*
-Fogjuk rá.
*Feleli halkan, amit jó eséllyel nem is hallhat a férfi, hisz pont a sikoltó lángcsóvák játéka nyomja el a lány gyenge hangját. Kezet nyújt a kalóz felé, remélvén, hogy felsegíti őt, ennek hiányában még néhány pillanatig a fenekén marad, csak eztán tápászkodik fel.*
-Mi történt?
*Sóhajtja leginkább az előtte álló dicső győzelmet arató törpe felé, bár ezt is csak magának sikerül elrebegnie. Garakhun, szegény, a kovács egyszeű fia így hát a sátor túlvégében lángol, ármánnyal és csalással legyőzetve, mégsem szorul görcsbe Velnora szíve az előző kör utáni felajánlásának árnyékában. Na meg valljuk meg őszintén, a lelkiismeret nem kifejezetten alapeszköz az ő szakmájában, máshoz meg igazán nem ért. Ennél érdekesebb viszont az a helyiek öltözködésétől merőben eltérő gúnyákba burkolózó figura, aki egész eddig nem tűnt fel neki, s most mégis ott ül, és valami igen fura alakoz ölthet a ruházata alatt. Talán szédül, talán a szeme káprázik, de valami nem stimmel a figura körvonalaival. Egy világot látott figura talán összerakná a képet, Velnora azonban elkönyveli érzékszervi csalódásnak, és tekintetét inkább a sámán és a győztesnek tűnő parolázó felé irányítja.*



1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-05-16 13:14:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 756
OOC üzenetek: 201

Játékstílus: Szelíd

// Két ütem között //
//1. Csapat//

*A világ és a kis csapat összefog Garahakun ellen. Láthatóan a szem-dekoltázs kontaktust fenntartja Velnorával, hiszen Grubekre pillantva bárkinek leeshet, hogy nem kell túl sok erőt a meccsbe fektetnie, hogy a helyi parolamester nyerjen. Viszont mikor Velnora eldől, Garahakun kissé lemarad. Nem sok ez, csupán egy pillanat, de éppen elég ahhoz, hogy Grubek most kis szerencsével mesterien elsülő tervének bedőljön. Noha észrevehető a kovács fiának lemaradása, a parola rendezői nem jeleznek csalást, így ő minél hamarabb igyekszik reagálni az előtte formálódó tűzgomolyra, mely egy ember alakját kezdi felvenni, így maga a kígyót hívja, hogy marja szét a tűzalakot, és a törpét is. Ám ekkor érheti a meglepetés. Az ember alakja Grubek előtt ugyanis szétesik. A mesteri csapda hurka megszorul, és az ékkövet formázó fejét magasztosan felemelő kígyó lenyomata porrá ég, csak úgy, mint Garahakun impozáns varkocsba kötött haja, szakálla, mellszőre, és bőrének egy darabja. Mélyen felordítva veti magát a földre, hogy ott henteregve enyhítse a kínt. Közben Jorrih láthatja az égi szörnyeteg tíz karjából az egyiket eloldozódni, pár pillanattal utána pedig a másik kerül szabadlábra, vagyis inkább végtagra. Egészen a kovács fiának eloltásáig pedig úgy is maradnak, és a láncok csak utána állnak vissza. Ugyan nem tudni honnan, talán a sámán vizeletje segítségével Jorrih észrevehet valamit a lebegő farakhunféle kezein. Ahogy rájuk néz megsejtheti, hogy melyik mit csinál, sőt, azt is láthatja, hogy a körben jobbra forogván mindig ütik az egyes jelek az utánuk következőeket egészen az átellenesig. A középső jelről pedig az a benyomása támad, hogy az egy kaput formál, ugyanakkor furcsa ellenérzése is támad vele kapcsolatban. Mintha a kapun nem csak kimenni, de bejönni is lehetne. Velnora persze nem hal meg, sőt, valószínűleg a fa koppanása fején éppen elég kellemetlen lesz hozzá, hogy élettel teljen meg.
Udra ekkor érkezik meg a sátorba. Fejében még élhet a kép, ahogyan a sötét alakok próbálják belülről felfalni, azonban ezt valami megakadályozza, így ezek a sötét fantomok most ismét látóterének szélén ülnek duzzogva, mint valami kisgyermek. Ő maga valami sátorban ülhet a tűz mellett. Odabent egy fél falu ül, a fal mentén, középen pedig egy törpe és egy kormos, ám annál kigyúrtabb legény állnak, a törpe mögött tisztes a néptől elütően (bőrszínre és öltözetre) Jorrih és Velnora helyezkednek el. Ő maga pedig, nos ő azon kapja magát, hogy felüvölteni készül a fájdalomtól, ugyanis valami beleállt ülepébe, nem is egy, és nem is kis valami. Udra ugyanis a valóság torzulásának áldozata lett. Testéből tüskék állnak most ki, melyek arasznyira merednek ki hátából vállától egészen combtövéig. Tenyérnyi területenként két ilyen van, és a természet elfajzásának fintora, hogy a fémesen ható szuronyok nem csak kifelé, de befelé is szúrnak, ha kellő nyomás éri őket, Udra testsúlya pedig igazán kellő nyomás lehet, így most a fenekét átdöfő tüskék körül vér serken, ő maga pedig félretéve minden fejben meglévő zavarát, ösztönösen pattanhat fel, ha nem tesz érzékei ellen valót.
A többiek is láthatják azt, ahogy egy eddig ismeretlen, farkasbőrbe öltözött helyinek ható valaki a tűz mellett megjelenik, a kavarodásban nem olyan fura, hogy a semmiből, egyedül az lehet a törzsi normához képest is fura számukra, hogy a prém ennek a valakinek a hátán valahogy egy farkas és egy sün véres nászából született lényé lehetett valamikor.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1383-1402