Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
//Világítótorony//
- Igazán hasznos tanács. *Mondja, majd egy igen rusnya ork nőstényre gondol, hogy Taitos ne tudja kiolvasni a fejéből, hogy tényleg annyira értékeli-e a tanácsot, mint ahogy azt állítja.*
- De azért lehet ártalmas, ha valakinek túl sokszor kell lócitromra gondolnia, nem gondolod? Fárasztónak biztosan fárasztó a folytonos elterelés... *Morfondírozik a gondolatok elleplezésének dolgán. Nehéz ez a titkolózás, ezt meg kell hagyni. A mezőmágusok így rendesen felvázolva már nem is tűnnek olyan nagyon veszélyesnek, mint elsőre tűntek.*
- Nos, hm. Talán engedélyezem, hogy ezt a mezőmágusi hókuszpókuszt bemutassátok nekünk a faluban. Aztán majd meglássuk. Csábítónak csábító, csak aztán nem sül-e el rosszul a végén? Félre megy az áldást, aztán a patkányból lesz tucatszor annyi. Akkor aztán a delejlövedékeitekkel sem szabadulunk meg tőlük. *Közben megpiszkálja kicsit az ételt is, nehogy nagyon megégjen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:52:14
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:52:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Lélekvesztő az útjára indul //
// Nerilil //
*Arcára rémület ül, ahogy meghallja, hogy elszámoltatják kilengéseiért, majd a játék megtörik, amint Neri elneveti magát.*
-Esküszöm, hogy ő kezdett el rám mászni.
*Nagyjából ennyit is tud tenni, mivel jelenleg egy zsák krumpli mobilitásával is rendelkezik. Nerilil felsegíti a földről, majd őkrumpliságát át is helyezi egy a nő számára kedvesebb helyre. Nem nagyon lett kisegítve ezzel, mint pakolható bútordarab. Bár a lábának zsibbadása el is múlik, még egy kicsit pihenteti magát, mielőtt munkába áll, leginkább azért, mert még mindig kicsit rendetlenkedik a lába, így valamennyi eseményről le is marad.*
//Általány melózás//
-Akkor pakolásra fel!
*Persze, ha már ott van, össze is írja a sok lopadékot, amit összehordtak és szemmértékre értékbecsül is rajta a keveset. Bár ő nem éppen az általánosságban ismert kereskedő típus, talán meg tud mondani egyet és mást a zsákmányról. Nadnak persze még visszaszól.*
-Ha nem állsz eléggé előre, majd meglökünk kicsit.
*Vág vissza, de ő is megpróbál annyit segíteni a pakolásba, amennyit tud, ha már a harcban gyorsan mellékágra került. Persze, őrá lehet fogni, hogy könnyedén megúszta, hiszen talán ő jött ki a legkevesebb sérüléssel a harcokból. De érzi, hogy elszokott tőle.*
//Közérdekű közlemény//
*Ha már itt van, meg is említhetné, amit ugye előbb meg is tett, a megfelelő hangossággal.*
-Hölgyeim, uraim és tengeri boszorkányok! Majd lehet jelentkezni az ígért rumadagért, a komoly sérülteknek extra adag jár! Lesz valamiféle összeírás is.
//Viharban//
*Ő is inkább utasításra vár, addig pedig besegít a fekvőkön, jobb híján, miután persze magát segített. Nadtól pedig el is hangzik, így ő maga is a rögzítésekkel lesz elfoglalva.*
// Nerilil //
*Arcára rémület ül, ahogy meghallja, hogy elszámoltatják kilengéseiért, majd a játék megtörik, amint Neri elneveti magát.*
-Esküszöm, hogy ő kezdett el rám mászni.
*Nagyjából ennyit is tud tenni, mivel jelenleg egy zsák krumpli mobilitásával is rendelkezik. Nerilil felsegíti a földről, majd őkrumpliságát át is helyezi egy a nő számára kedvesebb helyre. Nem nagyon lett kisegítve ezzel, mint pakolható bútordarab. Bár a lábának zsibbadása el is múlik, még egy kicsit pihenteti magát, mielőtt munkába áll, leginkább azért, mert még mindig kicsit rendetlenkedik a lába, így valamennyi eseményről le is marad.*
//Általány melózás//
-Akkor pakolásra fel!
*Persze, ha már ott van, össze is írja a sok lopadékot, amit összehordtak és szemmértékre értékbecsül is rajta a keveset. Bár ő nem éppen az általánosságban ismert kereskedő típus, talán meg tud mondani egyet és mást a zsákmányról. Nadnak persze még visszaszól.*
-Ha nem állsz eléggé előre, majd meglökünk kicsit.
*Vág vissza, de ő is megpróbál annyit segíteni a pakolásba, amennyit tud, ha már a harcban gyorsan mellékágra került. Persze, őrá lehet fogni, hogy könnyedén megúszta, hiszen talán ő jött ki a legkevesebb sérüléssel a harcokból. De érzi, hogy elszokott tőle.*
//Közérdekű közlemény//
*Ha már itt van, meg is említhetné, amit ugye előbb meg is tett, a megfelelő hangossággal.*
-Hölgyeim, uraim és tengeri boszorkányok! Majd lehet jelentkezni az ígért rumadagért, a komoly sérülteknek extra adag jár! Lesz valamiféle összeírás is.
//Viharban//
*Ő is inkább utasításra vár, addig pedig besegít a fekvőkön, jobb híján, miután persze magát segített. Nadtól pedig el is hangzik, így ő maga is a rögzítésekkel lesz elfoglalva.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:24:41
Üzenet elküldve: 2016-04-06 20:24:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* A pálinka eltűnéséért felelősségre vonható lehetséges tettesek száma a háromnál eggyel kevesebbel csökkent, ugyanis a négynél kettővel kevesebben - kik nem mellesleg VHHK tagok, így teljes bizonyossággal nem tudnak hazudni, esetleg féligazat mondani - úgy nyilatkoztak, hogy a tettenérés bekövetkeztekor egészen biztosan nem ők lesznek a felelősségre vonhatók pálinka ügyileg. Míg Morw Ziára, addig Zia másokra gyanakszik. Legalábbis ez volt a felállás, míg Zia nem mondta el, hogy ő mire gondol. Mert, hogy ezen esemény bekövetkeztekor Morwon Loree Dedion, a legendás erejű, kitartású, fájdalomtűrésű, fegyverrel való bánásmódban szintúgy legendás hírnevet szerző, a nyári forgatagon megrendezett ivóverseny részleges győztese, a Tharg törzs kiváló harcosa, tagja, ivója, őre, nem mellesleg rövid ideig újoncfelelőse, valamint alkalmanként építője - na, szóval ő - is úgy dönt, hogy nem gyanakszik a továbbiakban a vörös hajkoronájú VHHK tagra, kinek becsületes neve - már, ha van neki olyanja - KicsiMorw, alias Ziana Yedhir, Vörös, Héte, Izé, és a többi megnevezéssel illetett nőszemélyre, akivel együtt szenvedett hajótörést, és akivel együtt hajózott szenvedést. Na szóval. A Morwon Loree Dedion fejében megíródott végtelen oldalú, és csak a Morw által ismert - nem kifejezetten bőséges számú - betűkből íródott (azaz gondolódott) könyv sokadik oldalának sokadik bekezdésének sokadik sorának második mondatának középső részének értelmében se Morwon, se Zia nem vonható felelősségre, amennyiben legalább két másodpercig nem szól egyikük sem olyat, ami megcáfolná, hogy valamelyiküknek nincsen igaza abban az ügyben, hogy ki lopta el a pálinkát. Ez a bizonyos sokadik oldalon, sokadik bekezdésnél, sokadik sornál, második mondatnál található rövid szövegrészlet valahogy így hangzott, amikor Morw kigondolta azt: "Se Morw, se Zia nem itta meg az összes pálinkát; valaki mások lopták el, hogy egye meg őket a fene".
És most, hogy ezt az óriás tisztázta gondolatai között, úgy vélekedik, hogy Zia bizonyára már régen teljesen máshol jár a maga gondolatmenetében, úgyhogy nem teszi szóvá ezeket a dolgokat. Pedig szóvá tehetné. De nem. Zia sem gyanakszik – hangosan – Morwra, Morw sem Ziára, úgyhogy nincs is valójában szükség a könyvre. Azért nem rakja el nagyon mélyre, hátha még elő kell vennie egyszer a folyton új tartalommal bővülő képzeletbeli és végtelen könyvet.
Azonban a következő Zia szájából elhangzó mondatot nem tudja teljesen megfelelő módon értelmezni, ezért arra a következtetésre jut, hogy jobb lesz kérdezni. Aztán meg arra, hogy nem kell mégsem kérdezni, mert még hülyének nézik. Aztán elgondolkodik. Nem, mintha eddig nem ezt cselekedte volna, de most még jobban ezt cselekszi. Így legalább nem kérdez semmit és ez által még majdhogynem okosnak is tűnik talán. A kérdése pedig nagyon is jogos lett volna, nem is kellene butának nézni miatta, csak annak, aki pellengérkészítő, használó, javító, égető, vagy egész pellengérhez fűzhető – igen hasznos – munkavégzést csináló kategóriába tartozik. De mivel nem tudja a mi Morwonunk, hogy mi az a pellengér, ezért nem tudja, ki csinálja a pellengért és, hogy mire használják, de nagyon reméli, hogy nem valami kellemes dolog az, amit az kap, akit pellengérbe helyeznek, vagy mi. Mert akkor Morwon nem lesz boldog, hiszen, ha olyan dolgot kapnak a tarisznyarák éneklő... Vagy énekes tarisznyarák-tolvajok, ami nem tanítja meg őket arra, hogy nem tisztességes énekes tarisznyarákot lopni, nem mellesleg még a Morwon fejében lévő könyv sokadik oldalának hatodik bekezdésének negyedik sorának első és harmadik mondatának értelmében az énekes tarisznyarák lopása – sok tévhit ellenére – igencsak súlyos bűntett, és aki nem jelentkezik az énekes tarisznyarák ellopását követő huszonöt órán belül, hogy „elnézés kérek”, valamint nem ad kétszázhuszonhat aranyat az elszenvedett feleknek (akik, ha többen vannak, fejenként meg kell, hogy kapják a maguk kétszázhuszonhat [szökőévben kétszázhuszonhét] aranyukat), abban az esetben a büntetése kétszázhuszonhat (vagy kétszázhuszonhét) aranyról ötszáznyolcvankettőre emelkedik, ami szökőévben pedig nem kevesebb, mint ötszázkilencvenháromra nő. Ezen kívül pedig nagyon fontos hogy az ötszáznyolcvankettő aranyon kívül még kárpótlásul kétszer, azaz kétszer bocsánatot és elnézést kell kérni az összes elszenvedett féltől (kivéve azt az eshetőséget, amennyiben az elszenvedett felek száma meghaladja a negyvenötöt, de nem haladja meg a hatvanhetet – ugyanis ebben az esetben csak a nőktől és a férfiaktól kell elnézést és bocsánatot kérni) a következő huszonegy esztendőben. Amennyiben pedig huszonegy év múlva még mindig nem kért valaki elnézést és bocsánatot, abban az esetben háromszoros életfogytiglan börtönbüntetés a tolvaj jutalma. Azonban, ha a börtönben letöltött évek során mégis arra a következtetésre jut, hogy illő lenne már elnézést és bocsánatot kérni, úgy a háromszoros életfogytiglan börtönbüntetés akár a felére is csökkenhet.
Visszatérve a pellengérhez, Morwon nagyon reméli, hogy nem jó dolog az a pellengér. De azért a biztonság kedvéért a végén mégis úgy dönt, hogy rákérdez. *
- Mi az a pellengér? Vagy ki? ~ Bár inkább mi. Nem hiszem, hogy Valaki, ha egyszer ráállítjuk a tolvajokat. ~
* Csak egy egészen egyszerű kérdés, amire választ vár és reméli, hogy kap. Amíg nem kap, addig meg gondolkodik rajta. Aztán valószínűleg kap választ, ezért továbbléphetnek a következő témára. *
- Haza. * Ismétli el. Nem hallotta félre, tényleg azt mondta az óriás, hogy haza, és most sem változtat ezen. Továbbra is azt mondja, hogy haza. Azt modta, hogy haza, ezért arra gondol, hogy haza. Aztán ő is elbizonytalanodik.
~ Haza. Most én sem tudnám, hogy melyik haza. Van sok haza. Van a Nagyon Régi Haza, azaz az NRH. Az NRH-ban laktunk sokan, mint például Én, Loree, Zőp, meg a többiek. Ehh, most tutira nem sorolom fel mindet. Mostanra gondolom már rég elhagyta mind a házat, csak nem maradtak ott Loríval, meg... Izével. ~
No, igen. Bonyolult az óriások családi állapota és a rokonok. Még a családtagok neveit sem tudja mindnek. Ugyanis ők csak féltestvérek és nevelőszülők, vagy mik. Talán anyja és apja nevére is csak azért emlékszik huszonakárhány év elteltével is, mert a saját nevében hordozza a Loree-t és a Dedion-t is, azt meg azért mégiscsak megjegyzik az óriások is.
~ De, ha arra gondolok, hogy onnan eljöttem – és miért ne gondolnék arra, elvégre eljöttem -, akkor aztán kicsit sem tekintem már Hazának az NRH-t. Azonban van még itt Tharg törzs lakóhely és van még itt rövid ideig Pegazus fogadó is. Meg mondjuk, sokat alszok néha olykor az úton és útszélen is. Meg most itt is lakok a vízen. Habár mindjárt itt van Lana, akkor meg újra otthon vagyok. ~
Időközben ő is kisodródik a partra, de nem száll le hajó(roncs)járól, továbbra is ott marad a fadarabon, mivel észre sem veszi, hogy ez már homok és nem pedig víz. Túl nagyon bele van most merülve a gondolataiba.
~ Na jó. Szóval a TO, azaz Tharg Otthon a legotthonabbam jelenleg és semmi más. ~
Végez a gondolatmenettel, és hogy ezt vizuálisan ábrázolja is gondolatban, kétszer átdöfi a jókora emberke testét, akinek Gondolat Menet a neve, és hamar meg is hal. Mármint Gondolat Menet. Már csak az kéne, hogy valaki mást szúr át, aztán ő maga döglend meg. Hallatlan. *
- Az jó lehet. Vagy nem? Szóval bárhová bemész a városba, az a tiéd. Vagy ez hogyan van?
* Zia rendkívül tehetséges dologmegoldó képességének köszönhetően nem is nagyon tud mást elképzelni. Noha Zia azt vallja, hogy nem lakik sehol se, Morwon arra gyanakszik, hogy csak szerénykedik, vagy így fejezi ki azt, hogy mindenhol lakik. *
- Bezzeg én alig lakok pár helyen.
* Mondja, és majdnem visszarázódik a Gondolat Menetbe, de mivel az már meghalt, ezért most inkább feláll a fekvőhelyéről és csak utólag jön rá, hogy most nem is a vízbe lépett. Nem akart ő amúgy sem a vízbe lépni, csak megint elfelejtette, hol van. Aztán most meg kiderül, hogy még sincs ott, ahol gondolta. *
- Mikor érkeztünk meg?
* Csodálkozik, az ismeretlen fajtájú fákat pásztázva. Aztán megvonja vállát és a fákra bök, amik nem is olyan messze sorakoznak a homokos parttól. *
- A múltkori ház-alakú fák után nem is csodálkozok. Mit ki nem találnak a szellem-istenek...
* Csóválja meg buksiját és a roncsokat kezdi el nézni ő is a két szemével. Lábaival pedig újabb lépéseket tesz meg közöttük, anélkül, hogy rájuk lépne. *
- Keressük meg a pálinkát, meg a tarisznyát vagy mit. Aztán indulhatunk... Hova is?
* Míg nem érkezik válasz, addig a felhőkre pillat, aztán vissza a roncsokra, aztán a tengerre és Ziára. Látszólag teljesen összefüggéstelen fejmozgásának persze van magyarázata, az pedig a Morwon fejében található könyv sokadik oldalának harmadik bekezdésének tizenhatodik sorában található. Az elsőtől a másodikig, majd a hatodiktól az ötödik mondatig. Aki tudni akarja, az nézzen szépen utána. *
- Basszus, több dolgunk van még, mint a világ építőinek volt, amikor még csak óriások, felhők és csillagok voltak az égen. Először szárítkozni, aztán pálinkát keresni, aztán tarisznyát keresni. A végén még beesteledik. Szerintem akkor építsünk házat is, és akkor újabb otthonunk lesz. Egy közös!
* Mondja lelkesen a végére, míg az elején inkább aggodalmasan. *
- A felhőkből ítélve északnyugaton vagyunk, valahol Wegtoren környékén, de még a Nagy Hegyek Arthenior felőli oldalán. De mindenképpen északon.
* Mondja. Tehát ezért nézte a felhőket. *
- És a szél gyorsaságából ítélve itt eső lesz. Bár lehet, csak volt. Ez magyarázná a romokat. Izé, roncsokat.
* Folytatja okoskodását, aztán egy rövid időre leáll, hogy Ziának legyen idege, ereje, esze, lehetősége és a többije feldolgozni az elmúlt pár percben hallottakat. *
* A pálinka eltűnéséért felelősségre vonható lehetséges tettesek száma a háromnál eggyel kevesebbel csökkent, ugyanis a négynél kettővel kevesebben - kik nem mellesleg VHHK tagok, így teljes bizonyossággal nem tudnak hazudni, esetleg féligazat mondani - úgy nyilatkoztak, hogy a tettenérés bekövetkeztekor egészen biztosan nem ők lesznek a felelősségre vonhatók pálinka ügyileg. Míg Morw Ziára, addig Zia másokra gyanakszik. Legalábbis ez volt a felállás, míg Zia nem mondta el, hogy ő mire gondol. Mert, hogy ezen esemény bekövetkeztekor Morwon Loree Dedion, a legendás erejű, kitartású, fájdalomtűrésű, fegyverrel való bánásmódban szintúgy legendás hírnevet szerző, a nyári forgatagon megrendezett ivóverseny részleges győztese, a Tharg törzs kiváló harcosa, tagja, ivója, őre, nem mellesleg rövid ideig újoncfelelőse, valamint alkalmanként építője - na, szóval ő - is úgy dönt, hogy nem gyanakszik a továbbiakban a vörös hajkoronájú VHHK tagra, kinek becsületes neve - már, ha van neki olyanja - KicsiMorw, alias Ziana Yedhir, Vörös, Héte, Izé, és a többi megnevezéssel illetett nőszemélyre, akivel együtt szenvedett hajótörést, és akivel együtt hajózott szenvedést. Na szóval. A Morwon Loree Dedion fejében megíródott végtelen oldalú, és csak a Morw által ismert - nem kifejezetten bőséges számú - betűkből íródott (azaz gondolódott) könyv sokadik oldalának sokadik bekezdésének sokadik sorának második mondatának középső részének értelmében se Morwon, se Zia nem vonható felelősségre, amennyiben legalább két másodpercig nem szól egyikük sem olyat, ami megcáfolná, hogy valamelyiküknek nincsen igaza abban az ügyben, hogy ki lopta el a pálinkát. Ez a bizonyos sokadik oldalon, sokadik bekezdésnél, sokadik sornál, második mondatnál található rövid szövegrészlet valahogy így hangzott, amikor Morw kigondolta azt: "Se Morw, se Zia nem itta meg az összes pálinkát; valaki mások lopták el, hogy egye meg őket a fene".
És most, hogy ezt az óriás tisztázta gondolatai között, úgy vélekedik, hogy Zia bizonyára már régen teljesen máshol jár a maga gondolatmenetében, úgyhogy nem teszi szóvá ezeket a dolgokat. Pedig szóvá tehetné. De nem. Zia sem gyanakszik – hangosan – Morwra, Morw sem Ziára, úgyhogy nincs is valójában szükség a könyvre. Azért nem rakja el nagyon mélyre, hátha még elő kell vennie egyszer a folyton új tartalommal bővülő képzeletbeli és végtelen könyvet.
Azonban a következő Zia szájából elhangzó mondatot nem tudja teljesen megfelelő módon értelmezni, ezért arra a következtetésre jut, hogy jobb lesz kérdezni. Aztán meg arra, hogy nem kell mégsem kérdezni, mert még hülyének nézik. Aztán elgondolkodik. Nem, mintha eddig nem ezt cselekedte volna, de most még jobban ezt cselekszi. Így legalább nem kérdez semmit és ez által még majdhogynem okosnak is tűnik talán. A kérdése pedig nagyon is jogos lett volna, nem is kellene butának nézni miatta, csak annak, aki pellengérkészítő, használó, javító, égető, vagy egész pellengérhez fűzhető – igen hasznos – munkavégzést csináló kategóriába tartozik. De mivel nem tudja a mi Morwonunk, hogy mi az a pellengér, ezért nem tudja, ki csinálja a pellengért és, hogy mire használják, de nagyon reméli, hogy nem valami kellemes dolog az, amit az kap, akit pellengérbe helyeznek, vagy mi. Mert akkor Morwon nem lesz boldog, hiszen, ha olyan dolgot kapnak a tarisznyarák éneklő... Vagy énekes tarisznyarák-tolvajok, ami nem tanítja meg őket arra, hogy nem tisztességes énekes tarisznyarákot lopni, nem mellesleg még a Morwon fejében lévő könyv sokadik oldalának hatodik bekezdésének negyedik sorának első és harmadik mondatának értelmében az énekes tarisznyarák lopása – sok tévhit ellenére – igencsak súlyos bűntett, és aki nem jelentkezik az énekes tarisznyarák ellopását követő huszonöt órán belül, hogy „elnézés kérek”, valamint nem ad kétszázhuszonhat aranyat az elszenvedett feleknek (akik, ha többen vannak, fejenként meg kell, hogy kapják a maguk kétszázhuszonhat [szökőévben kétszázhuszonhét] aranyukat), abban az esetben a büntetése kétszázhuszonhat (vagy kétszázhuszonhét) aranyról ötszáznyolcvankettőre emelkedik, ami szökőévben pedig nem kevesebb, mint ötszázkilencvenháromra nő. Ezen kívül pedig nagyon fontos hogy az ötszáznyolcvankettő aranyon kívül még kárpótlásul kétszer, azaz kétszer bocsánatot és elnézést kell kérni az összes elszenvedett féltől (kivéve azt az eshetőséget, amennyiben az elszenvedett felek száma meghaladja a negyvenötöt, de nem haladja meg a hatvanhetet – ugyanis ebben az esetben csak a nőktől és a férfiaktól kell elnézést és bocsánatot kérni) a következő huszonegy esztendőben. Amennyiben pedig huszonegy év múlva még mindig nem kért valaki elnézést és bocsánatot, abban az esetben háromszoros életfogytiglan börtönbüntetés a tolvaj jutalma. Azonban, ha a börtönben letöltött évek során mégis arra a következtetésre jut, hogy illő lenne már elnézést és bocsánatot kérni, úgy a háromszoros életfogytiglan börtönbüntetés akár a felére is csökkenhet.
Visszatérve a pellengérhez, Morwon nagyon reméli, hogy nem jó dolog az a pellengér. De azért a biztonság kedvéért a végén mégis úgy dönt, hogy rákérdez. *
- Mi az a pellengér? Vagy ki? ~ Bár inkább mi. Nem hiszem, hogy Valaki, ha egyszer ráállítjuk a tolvajokat. ~
* Csak egy egészen egyszerű kérdés, amire választ vár és reméli, hogy kap. Amíg nem kap, addig meg gondolkodik rajta. Aztán valószínűleg kap választ, ezért továbbléphetnek a következő témára. *
- Haza. * Ismétli el. Nem hallotta félre, tényleg azt mondta az óriás, hogy haza, és most sem változtat ezen. Továbbra is azt mondja, hogy haza. Azt modta, hogy haza, ezért arra gondol, hogy haza. Aztán ő is elbizonytalanodik.
~ Haza. Most én sem tudnám, hogy melyik haza. Van sok haza. Van a Nagyon Régi Haza, azaz az NRH. Az NRH-ban laktunk sokan, mint például Én, Loree, Zőp, meg a többiek. Ehh, most tutira nem sorolom fel mindet. Mostanra gondolom már rég elhagyta mind a házat, csak nem maradtak ott Loríval, meg... Izével. ~
No, igen. Bonyolult az óriások családi állapota és a rokonok. Még a családtagok neveit sem tudja mindnek. Ugyanis ők csak féltestvérek és nevelőszülők, vagy mik. Talán anyja és apja nevére is csak azért emlékszik huszonakárhány év elteltével is, mert a saját nevében hordozza a Loree-t és a Dedion-t is, azt meg azért mégiscsak megjegyzik az óriások is.
~ De, ha arra gondolok, hogy onnan eljöttem – és miért ne gondolnék arra, elvégre eljöttem -, akkor aztán kicsit sem tekintem már Hazának az NRH-t. Azonban van még itt Tharg törzs lakóhely és van még itt rövid ideig Pegazus fogadó is. Meg mondjuk, sokat alszok néha olykor az úton és útszélen is. Meg most itt is lakok a vízen. Habár mindjárt itt van Lana, akkor meg újra otthon vagyok. ~
Időközben ő is kisodródik a partra, de nem száll le hajó(roncs)járól, továbbra is ott marad a fadarabon, mivel észre sem veszi, hogy ez már homok és nem pedig víz. Túl nagyon bele van most merülve a gondolataiba.
~ Na jó. Szóval a TO, azaz Tharg Otthon a legotthonabbam jelenleg és semmi más. ~
Végez a gondolatmenettel, és hogy ezt vizuálisan ábrázolja is gondolatban, kétszer átdöfi a jókora emberke testét, akinek Gondolat Menet a neve, és hamar meg is hal. Mármint Gondolat Menet. Már csak az kéne, hogy valaki mást szúr át, aztán ő maga döglend meg. Hallatlan. *
- Az jó lehet. Vagy nem? Szóval bárhová bemész a városba, az a tiéd. Vagy ez hogyan van?
* Zia rendkívül tehetséges dologmegoldó képességének köszönhetően nem is nagyon tud mást elképzelni. Noha Zia azt vallja, hogy nem lakik sehol se, Morwon arra gyanakszik, hogy csak szerénykedik, vagy így fejezi ki azt, hogy mindenhol lakik. *
- Bezzeg én alig lakok pár helyen.
* Mondja, és majdnem visszarázódik a Gondolat Menetbe, de mivel az már meghalt, ezért most inkább feláll a fekvőhelyéről és csak utólag jön rá, hogy most nem is a vízbe lépett. Nem akart ő amúgy sem a vízbe lépni, csak megint elfelejtette, hol van. Aztán most meg kiderül, hogy még sincs ott, ahol gondolta. *
- Mikor érkeztünk meg?
* Csodálkozik, az ismeretlen fajtájú fákat pásztázva. Aztán megvonja vállát és a fákra bök, amik nem is olyan messze sorakoznak a homokos parttól. *
- A múltkori ház-alakú fák után nem is csodálkozok. Mit ki nem találnak a szellem-istenek...
* Csóválja meg buksiját és a roncsokat kezdi el nézni ő is a két szemével. Lábaival pedig újabb lépéseket tesz meg közöttük, anélkül, hogy rájuk lépne. *
- Keressük meg a pálinkát, meg a tarisznyát vagy mit. Aztán indulhatunk... Hova is?
* Míg nem érkezik válasz, addig a felhőkre pillat, aztán vissza a roncsokra, aztán a tengerre és Ziára. Látszólag teljesen összefüggéstelen fejmozgásának persze van magyarázata, az pedig a Morwon fejében található könyv sokadik oldalának harmadik bekezdésének tizenhatodik sorában található. Az elsőtől a másodikig, majd a hatodiktól az ötödik mondatig. Aki tudni akarja, az nézzen szépen utána. *
- Basszus, több dolgunk van még, mint a világ építőinek volt, amikor még csak óriások, felhők és csillagok voltak az égen. Először szárítkozni, aztán pálinkát keresni, aztán tarisznyát keresni. A végén még beesteledik. Szerintem akkor építsünk házat is, és akkor újabb otthonunk lesz. Egy közös!
* Mondja lelkesen a végére, míg az elején inkább aggodalmasan. *
- A felhőkből ítélve északnyugaton vagyunk, valahol Wegtoren környékén, de még a Nagy Hegyek Arthenior felőli oldalán. De mindenképpen északon.
* Mondja. Tehát ezért nézte a felhőket. *
- És a szél gyorsaságából ítélve itt eső lesz. Bár lehet, csak volt. Ez magyarázná a romokat. Izé, roncsokat.
* Folytatja okoskodását, aztán egy rövid időre leáll, hogy Ziának legyen idege, ereje, esze, lehetősége és a többije feldolgozni az elmúlt pár percben hallottakat. *
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-06 12:54:00
Üzenet elküldve: 2016-04-06 12:54:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azért nem állítaná, hogy sikertelen a kommunikációjuk. Sokkal jobban érti NagyMorwot, mint bárki mást, és ez kölcsönös, így, klubtársak között.*
-De csak majd a szárazon.
*Hívja fel a megbecsült kolléga figyelmét arra, hogy teljességgel felesleges, most, a tengerben evickélve elkezdeni a szárítkozást. Közben örül kicsit, hogy neki már megy ez az egész dolog magától, észrevétlenül, és nem kell sokat koncentrálnia rajta. Esetleg, ha partot érnek megtanítja NagyMorwot is szabadon száradni.
Pálinka ügyében kicsit megszeppen, tényleg nála volt, egy ideig. Rőt, ázott kobakját vakarva emlékeket ugyan nem talál, de hamar kivágja magát.*
-De. Én voltam az első őrség. Akkor még meg volt. Aztán jött az őrség váltás. Hm. Mind lógni fognak! Ez függelem, és sértés! Meg, meg, öhm, szabálytalankodás is.
*Hiába, csak az a tökéletes munka, mit maga végez. Kis kitörése után azon nyomban igyekszik pátyolgatóan fellépni, még mielőtt az óriás könnyekre fakadva növelné a víz szintjét.*
-Ne aggódj NagyMorw, megtaláljuk a felelősöket, és kártérítjük magunkat. Aztán pellengérre állítjuk őket.
*Dörzsöli meg arcát vizes kezével, nem jó érzés, ha eltűnik róla a tenger, és marad a só.*
-Bármi legyen is az. Meg tudod mit! Még Sánc alá is.
*És ismét ez a vádló hangsúly.*
-Nem hagytam el!
*Üvölt vissza most már ő is.*
-Biztos előre ment, vagy ellopták, de, nem, inkább előre ment. Haza?
*Döbben le egy pillanatra.*
-Én kósza vagyok, nem lakok seholse.
*Most éppen ugye, mert hogy épp hajó törik.
Közben part közelbe sodródnak, Zia saját részről ki is evickél, ázottan. Majd végig tekintve magán összegzi veszteségeit. Se tollas kalap, se sereg, se köpeny, se ing, se csizma, se pálinka, se tarisznya, se rák. Konkrétan mezítlábasan, egy szál nadrágban, ujjatlan felsőben ácsorog, miközben csepeg belőle a víz.
A parton pedig hatalmas kaotikus összevisszaságban hever mindaz, mi a hajójukból megmaradt. Leginkább szemétnek tűnik az egész.*
*Azért nem állítaná, hogy sikertelen a kommunikációjuk. Sokkal jobban érti NagyMorwot, mint bárki mást, és ez kölcsönös, így, klubtársak között.*
-De csak majd a szárazon.
*Hívja fel a megbecsült kolléga figyelmét arra, hogy teljességgel felesleges, most, a tengerben evickélve elkezdeni a szárítkozást. Közben örül kicsit, hogy neki már megy ez az egész dolog magától, észrevétlenül, és nem kell sokat koncentrálnia rajta. Esetleg, ha partot érnek megtanítja NagyMorwot is szabadon száradni.
Pálinka ügyében kicsit megszeppen, tényleg nála volt, egy ideig. Rőt, ázott kobakját vakarva emlékeket ugyan nem talál, de hamar kivágja magát.*
-De. Én voltam az első őrség. Akkor még meg volt. Aztán jött az őrség váltás. Hm. Mind lógni fognak! Ez függelem, és sértés! Meg, meg, öhm, szabálytalankodás is.
*Hiába, csak az a tökéletes munka, mit maga végez. Kis kitörése után azon nyomban igyekszik pátyolgatóan fellépni, még mielőtt az óriás könnyekre fakadva növelné a víz szintjét.*
-Ne aggódj NagyMorw, megtaláljuk a felelősöket, és kártérítjük magunkat. Aztán pellengérre állítjuk őket.
*Dörzsöli meg arcát vizes kezével, nem jó érzés, ha eltűnik róla a tenger, és marad a só.*
-Bármi legyen is az. Meg tudod mit! Még Sánc alá is.
*És ismét ez a vádló hangsúly.*
-Nem hagytam el!
*Üvölt vissza most már ő is.*
-Biztos előre ment, vagy ellopták, de, nem, inkább előre ment. Haza?
*Döbben le egy pillanatra.*
-Én kósza vagyok, nem lakok seholse.
*Most éppen ugye, mert hogy épp hajó törik.
Közben part közelbe sodródnak, Zia saját részről ki is evickél, ázottan. Majd végig tekintve magán összegzi veszteségeit. Se tollas kalap, se sereg, se köpeny, se ing, se csizma, se pálinka, se tarisznya, se rák. Konkrétan mezítlábasan, egy szál nadrágban, ujjatlan felsőben ácsorog, miközben csepeg belőle a víz.
A parton pedig hatalmas kaotikus összevisszaságban hever mindaz, mi a hajójukból megmaradt. Leginkább szemétnek tűnik az egész.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:40:18
Üzenet elküldve: 2016-04-05 20:40:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
*Végül a hajógyomor rögtönzötten kórházzá alakított részébe segíti a sérülteket (már aki igényt tart rá), ám mielőtt kétségbeesetten jajveszékelni kezdeni a Dyntina ágyánál, Wram ellentmondást nem tűrően zavarja a fedélzetre. Az ágyúzás során Taran volt a főnök, a tanítómester (vak vezet világtalant), de a gyógyítás esetében már az ork szava a döntő, így nem is ellenkezik. Egyébként sem kimondottan jól viseli a vér szagát és látványát. Körülbelül addig van rá agyelborító és bátorító hatással, míg egy: nem az övé folyik, kettő: nem Dyntié folyik, három: az adrenalin ki nem ürül a szervezetéből. Az utóbbi bekövetkezése után egy ideig némi undorral elviseli a szagát, ám a múló tengeribetegségének köszönhetően most a szokásos idő előtt kipakolná ismét a gyomortartalmát.
Na az kéne még! Ó, Nad sápítozó hangját meddig hallgathatná ezzel kapcsolatban! A franc esne bele, vélhetően az eddig történtek miatt sem fogja megúszni!
De talán jóváteheti a hibáját, és nem utolsó sorban a társaság hasznára lehet ismét (ami nem utolsó egy szegényes élelemmel rendelkező őrült kalózbanda körében). Elindul, és segít a kapitánynőnek, hogy felhordhassák a süllyedő bárka gyomrából a zsákmányt. Ez többé-kevésbé sikerül is, de ahogy visszaérnek, a vihar már igen hevesen nyaldossa a hajó árbocát, Nad pedig parancsokat osztogat. A mágus akár akarja, akár nem, a tériszonyát leküzdve (mert az is van ám neki) iramodik neki az árbocnak, hogy leoldja a vitorlát. Ám, mielőtt túlzottan sokáig jutna, érkezik az ellentétes parancs is, így a művelet befejezése helyett visszahuppan a fedélzetre, és felveszi a korábbi pozícióját (az ágyúk mellett), hogy miután önmagát kikötötte az árbochoz egy pár méteres kötélre, a mozgó fémtömeg rögzítését végezze. Nem szép látvány lehet, ha egy elszabadult ágyú átszaggatja a szemközti korlátot, maga előtt tolva néhány emberkét. Abból, amennyi talpon maradt, így is nehezen végzik majd el a fedélzeti teendőket. Az ágyúk rögzítése után a golyóbisokat olyan zárt helyre kezdi hurcolni, ahová szorosan egymás mellé rakva megakadályozza a szétgurulásukat. Ha van olyan, akkor ez nem lesz más, mint a puskaporoknak kiképzett száraz alja. Lényegében annyi látszik a mágusból, hogy ide-oda rohangál a fedélzeten, míg a kötél engedi, és azt teszi, amit logikusnak gondol. Ha nem jó, úgy is fog új parancsot kapni, és már csak abban lehet reménykedni, hogy marad is ideje mindezeket végrehajtani. A hánykolódó hajó miatt csak az a furcsa, gyomorforgató érzése ne lenne...*
*Végül a hajógyomor rögtönzötten kórházzá alakított részébe segíti a sérülteket (már aki igényt tart rá), ám mielőtt kétségbeesetten jajveszékelni kezdeni a Dyntina ágyánál, Wram ellentmondást nem tűrően zavarja a fedélzetre. Az ágyúzás során Taran volt a főnök, a tanítómester (vak vezet világtalant), de a gyógyítás esetében már az ork szava a döntő, így nem is ellenkezik. Egyébként sem kimondottan jól viseli a vér szagát és látványát. Körülbelül addig van rá agyelborító és bátorító hatással, míg egy: nem az övé folyik, kettő: nem Dyntié folyik, három: az adrenalin ki nem ürül a szervezetéből. Az utóbbi bekövetkezése után egy ideig némi undorral elviseli a szagát, ám a múló tengeribetegségének köszönhetően most a szokásos idő előtt kipakolná ismét a gyomortartalmát.
Na az kéne még! Ó, Nad sápítozó hangját meddig hallgathatná ezzel kapcsolatban! A franc esne bele, vélhetően az eddig történtek miatt sem fogja megúszni!
De talán jóváteheti a hibáját, és nem utolsó sorban a társaság hasznára lehet ismét (ami nem utolsó egy szegényes élelemmel rendelkező őrült kalózbanda körében). Elindul, és segít a kapitánynőnek, hogy felhordhassák a süllyedő bárka gyomrából a zsákmányt. Ez többé-kevésbé sikerül is, de ahogy visszaérnek, a vihar már igen hevesen nyaldossa a hajó árbocát, Nad pedig parancsokat osztogat. A mágus akár akarja, akár nem, a tériszonyát leküzdve (mert az is van ám neki) iramodik neki az árbocnak, hogy leoldja a vitorlát. Ám, mielőtt túlzottan sokáig jutna, érkezik az ellentétes parancs is, így a művelet befejezése helyett visszahuppan a fedélzetre, és felveszi a korábbi pozícióját (az ágyúk mellett), hogy miután önmagát kikötötte az árbochoz egy pár méteres kötélre, a mozgó fémtömeg rögzítését végezze. Nem szép látvány lehet, ha egy elszabadult ágyú átszaggatja a szemközti korlátot, maga előtt tolva néhány emberkét. Abból, amennyi talpon maradt, így is nehezen végzik majd el a fedélzeti teendőket. Az ágyúk rögzítése után a golyóbisokat olyan zárt helyre kezdi hurcolni, ahová szorosan egymás mellé rakva megakadályozza a szétgurulásukat. Ha van olyan, akkor ez nem lesz más, mint a puskaporoknak kiképzett száraz alja. Lényegében annyi látszik a mágusból, hogy ide-oda rohangál a fedélzeten, míg a kötél engedi, és azt teszi, amit logikusnak gondol. Ha nem jó, úgy is fog új parancsot kapni, és már csak abban lehet reménykedni, hogy marad is ideje mindezeket végrehajtani. A hánykolódó hajó miatt csak az a furcsa, gyomorforgató érzése ne lenne...*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-05 18:11:45
Üzenet elküldve: 2016-04-05 18:11:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
-Lehet fárasztó, nagyon fárasztó.
*Ismeri be.*
-De kellemes elmeedzés, meg egy idő után az emberfia eljut arra a pontra, hogy jobb, ha a gondolatait olvassák, mintha lócitromra kell gondolnia.
*Néz úgy Svir szemébe, mintha éppen fenyegetőleg a szemmelverést és a gondolatolvasást kombinálná.*
-Amúgy szerencsére az áldozat megérzi, hogy olyan, "mintha nem egyedül lennél".
*Kopogtatja meg a fejét.*
-Na de, kellő gyakorlással el lehet választani a megérzést a valóságtól.
*Mondja talán a legmegnyugtatóbb dolgot ma.*
-A mezőmágusokkal meg. Ha a legbölcsebbeket küldöd el, ők tudni fogják használni, ha jártok a Vashegyen többen, vagy éppen mi járunk arra a vetés környékén, akkor tartunk egy bemutatót.
*Ígéri meg, hisz sokból nem tart. Lassan az étel is kész lesz, ha a szokásos vidéki beszélgetés szüneteit beleszámoljik, így ha kipiszkálják a lábasból az ételt, akkor mehet a kenyérre.*
-Azt mondom kell egy javasasszony, vagy kuruzsló is a faluba, ha valakire rossz felével esik a fejsze nyele ne legyen félkarú.
*Jegyzi meg az első falatok előtt.*
-Az utak szellemei vezessék ezt az ételt a megfelelő helyre!
*Mond áldást, és már ehetnek is.*
//Világítótorony//
-Lehet fárasztó, nagyon fárasztó.
*Ismeri be.*
-De kellemes elmeedzés, meg egy idő után az emberfia eljut arra a pontra, hogy jobb, ha a gondolatait olvassák, mintha lócitromra kell gondolnia.
*Néz úgy Svir szemébe, mintha éppen fenyegetőleg a szemmelverést és a gondolatolvasást kombinálná.*
-Amúgy szerencsére az áldozat megérzi, hogy olyan, "mintha nem egyedül lennél".
*Kopogtatja meg a fejét.*
-Na de, kellő gyakorlással el lehet választani a megérzést a valóságtól.
*Mondja talán a legmegnyugtatóbb dolgot ma.*
-A mezőmágusokkal meg. Ha a legbölcsebbeket küldöd el, ők tudni fogják használni, ha jártok a Vashegyen többen, vagy éppen mi járunk arra a vetés környékén, akkor tartunk egy bemutatót.
*Ígéri meg, hisz sokból nem tart. Lassan az étel is kész lesz, ha a szokásos vidéki beszélgetés szüneteit beleszámoljik, így ha kipiszkálják a lábasból az ételt, akkor mehet a kenyérre.*
-Azt mondom kell egy javasasszony, vagy kuruzsló is a faluba, ha valakire rossz felével esik a fejsze nyele ne legyen félkarú.
*Jegyzi meg az első falatok előtt.*
-Az utak szellemei vezessék ezt az ételt a megfelelő helyre!
*Mond áldást, és már ehetnek is.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-05 09:34:43
Üzenet elküldve: 2016-04-05 09:34:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
//Intenzív osztály//
*Nem csoda, hogy hangulata zord és borongós. Fogalma sincs, miféle jutalmat szerezhettek a támadás során, túlzottan nem is érdekli, lévén az egész akciót kudarcként könyveli el. Méghozzá mekkora kudarcként. A maga szerencséje az, hogy bár a begyűjtött sérülések, bár nyomuk marad, inkább fájdalmasak, mint súlyosak. A többiekhez képest, akiket lehoznak ápolni, mindenképp szerencsésebb. A vörös is eszméletlen, a folyton morcoska is, és Reydis is - és egyikük esetében sem tűnik úgy, mint akik egy hamar magukhoz térnének.
Míg Wram kezelésbe veszi az ájult bagázst, igyekszik nem útban meg láb alatt lenni. A zord-mord kifejezés ellenére, mi arcára telepedett tartósan, meglepően hálás páciensnek bizonyul. Azt tesz, amit mondanak neki, nem kiáltozik, morog feleslegesen, némán tűri az ellátást, csupán izmai rándulnak meg olykor-olykor, mikor a fájdalom érzetét már nem tudja teljesen elnyomni elméjében.*
- Részben túlélésre neveltek. Már amíg nem ment az a feladat rovására. *Von vállat önkéntelenül is, amire persze hátán és vállain megfeszülnek az izmok a fájdalomtól. Egy halvány mosolyt azért még sikerül produkálnia. Mit szépítsen, sosem az volt a fő cél, hogy a klán orgyilkosaiban túl erős legyen az élni akarás. Egyetlen egyszer munkálkodott benne elemi erővel, ám azóta visszaállt a régi rend. Vagy csupán a közöny saját sorsát illetően. Oly mindegy, hogy él-e vagy hal. Sosem voltak nagyra törő tervei, álomképei a jövőről. Aztán annak a hibbant fickónak hála lettek, de annak is mi lett a vége. Ripityára törtek, porrá zúzták, és azokkal együtt majdnem őt is. Mi maradt hát akkor, mi értelme lenne újakat építeni? Semmi. Teszi a dolgát, amihez ért, és nyugodtan tér meg a Másvilágra, ha eljön az ideje.
Ez azonban odébb van. S bár megfogadja az utasítást, miszerint ne erőltesse meg magát (nem is akarta, most első a falépülés, hisz se nem bolond, se nem önsanyargató), azért a nála rosszabb állapotban lévők felügyeletében segít. Ennek köszönhetően lemarad a kinti látványosságról, ami talán jobb is, mert ha megpillantotta volna még azt a tengeri fenevadat is, talán végleg elpattant volna benne valami, és véráldozattal próbálta volna kiengesztelni a dögöt - de legalábbis a praktikum elvén némi csemegével elterelni a figyelmét.
Azonban nem lélegezhet fel, hiszen a vihar utoléri őket, és úgy dobálja a hajót a hatalmas hullámok hátán, mint egy szélörvényben rekedt kósza falevelet. Erős a gyomra, de ez még őt is megviseli kicsit. De kitart, és segít Nerinek rögzíteni a fekvő betegeket, majd maga is kapaszkodik, ahogy tud. Az alvással meg sem próbálkozik, míg így dobálja a hajót a tengerek haragja, ám amint csitulóban van a vihar, megpróbál egy szemhunyásnyit aludni. Hogy ebben ne zavarják jelzés értékű lehet a maga mellett a deszkákba állított két tőr, mert bizony ha valami csipcsup dolog miatt kel fel, az ki fogja meríteni a bal lábbal kelés legnagyobb mélységeit.*
//Intenzív osztály//
*Nem csoda, hogy hangulata zord és borongós. Fogalma sincs, miféle jutalmat szerezhettek a támadás során, túlzottan nem is érdekli, lévén az egész akciót kudarcként könyveli el. Méghozzá mekkora kudarcként. A maga szerencséje az, hogy bár a begyűjtött sérülések, bár nyomuk marad, inkább fájdalmasak, mint súlyosak. A többiekhez képest, akiket lehoznak ápolni, mindenképp szerencsésebb. A vörös is eszméletlen, a folyton morcoska is, és Reydis is - és egyikük esetében sem tűnik úgy, mint akik egy hamar magukhoz térnének.
Míg Wram kezelésbe veszi az ájult bagázst, igyekszik nem útban meg láb alatt lenni. A zord-mord kifejezés ellenére, mi arcára telepedett tartósan, meglepően hálás páciensnek bizonyul. Azt tesz, amit mondanak neki, nem kiáltozik, morog feleslegesen, némán tűri az ellátást, csupán izmai rándulnak meg olykor-olykor, mikor a fájdalom érzetét már nem tudja teljesen elnyomni elméjében.*
- Részben túlélésre neveltek. Már amíg nem ment az a feladat rovására. *Von vállat önkéntelenül is, amire persze hátán és vállain megfeszülnek az izmok a fájdalomtól. Egy halvány mosolyt azért még sikerül produkálnia. Mit szépítsen, sosem az volt a fő cél, hogy a klán orgyilkosaiban túl erős legyen az élni akarás. Egyetlen egyszer munkálkodott benne elemi erővel, ám azóta visszaállt a régi rend. Vagy csupán a közöny saját sorsát illetően. Oly mindegy, hogy él-e vagy hal. Sosem voltak nagyra törő tervei, álomképei a jövőről. Aztán annak a hibbant fickónak hála lettek, de annak is mi lett a vége. Ripityára törtek, porrá zúzták, és azokkal együtt majdnem őt is. Mi maradt hát akkor, mi értelme lenne újakat építeni? Semmi. Teszi a dolgát, amihez ért, és nyugodtan tér meg a Másvilágra, ha eljön az ideje.
Ez azonban odébb van. S bár megfogadja az utasítást, miszerint ne erőltesse meg magát (nem is akarta, most első a falépülés, hisz se nem bolond, se nem önsanyargató), azért a nála rosszabb állapotban lévők felügyeletében segít. Ennek köszönhetően lemarad a kinti látványosságról, ami talán jobb is, mert ha megpillantotta volna még azt a tengeri fenevadat is, talán végleg elpattant volna benne valami, és véráldozattal próbálta volna kiengesztelni a dögöt - de legalábbis a praktikum elvén némi csemegével elterelni a figyelmét.
Azonban nem lélegezhet fel, hiszen a vihar utoléri őket, és úgy dobálja a hajót a hatalmas hullámok hátán, mint egy szélörvényben rekedt kósza falevelet. Erős a gyomra, de ez még őt is megviseli kicsit. De kitart, és segít Nerinek rögzíteni a fekvő betegeket, majd maga is kapaszkodik, ahogy tud. Az alvással meg sem próbálkozik, míg így dobálja a hajót a tengerek haragja, ám amint csitulóban van a vihar, megpróbál egy szemhunyásnyit aludni. Hogy ebben ne zavarják jelzés értékű lehet a maga mellett a deszkákba állított két tőr, mert bizony ha valami csipcsup dolog miatt kel fel, az ki fogja meríteni a bal lábbal kelés legnagyobb mélységeit.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-03 21:50:20
Üzenet elküldve: 2016-04-03 21:50:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
- Igazán hasznos tanács. *Mondja, majd egy igen rusnya ork nőstényre gondol, hogy Taitos ne tudja kiolvasni a fejéből, hogy tényleg annyira értékeli-e a tanácsot, mint ahogy azt állítja.*
- De azért lehet ártalmas, ha valakinek túl sokszor kell lócitromra gondolnia, nem gondolod? Fárasztónak biztosan fárasztó a folytonos elterelés... *Morfondírozik a gondolatok elleplezésének dolgán. Nehéz ez a titkolózás, ezt meg kell hagyni. A mezőmágusok így rendesen felvázolva már nem is tűnnek olyan nagyon veszélyesnek, mint elsőre tűntek.*
- Nos, hm. Talán engedélyezem, hogy ezt a mezőmágusi hókuszpókuszt bemutassátok nekünk a faluban. Aztán majd meglássuk. Csábítónak csábító, csak aztán nem sül-e el rosszul a végén? Félre megy az áldást, aztán a patkányból lesz tucatszor annyi. Akkor aztán a delejlövedékeitekkel sem szabadulunk meg tőlük. *Közben megpiszkálja kicsit az ételt is, nehogy nagyon megégjen.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-03 15:40:03
Üzenet elküldve: 2016-04-03 15:40:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hátö... ~ Tudja a fene. ~ * Meg azt is, hogy mit csináltak azelőtt, mielőtt ily' keserves módon hajótörést szenvedtek. Ráadásul azt sem tudják, hogy a pálinka és, hogy hová tartanak.
Aztán érkezik Zia magyarázata - pontosabban mondja elmélete -, amire Morwon rábólint. Aztán eldől.
A víz hideg, de azért valamennyivel kellemesebb, mintha tél volna.
A Morwon által keltett hullámok hatására a vörös is eltűnik egy pillanatra, de Morwon több ideig van annál a víz felszíne alatt, hogy ezt észrevegye. Csupán az utólagos magyarázat hallatán jön rá, hogy nem csak ő a vizes. *
- Nemá. Most megint szárítkozhatok. * Keseredik el, ő sokkal komolyabban véve az elázást, mint a vigyorgó vörös.
Ezek után sikerül nagyjából felmásznia a fadarabra, és már válaszolhat is a következő kérdésre. Ez a kérdés jó. Nagyon jó. Felettébb jó. Ez az a kérdés, ami talán megmagyarázná, hogy honnan lett nekik hirtelenjében hajójuk és hogyan törték össze azt. Viszont jobban belegondolva, Morw még akkor sem cserélne el egy hordónyi pálinkát hajóra, ha részeg volna. De még csak nem is szokott részeg lenni. Legalábbis ő egyetlen olyan alkalomra sem emlékszik, amikor részeg volt. Ez a legjobb megfogalmazás. Mivel egyik kérdésre sem tud igazán értelmes választ adni, így... *
- Hátö... Az nem nálad volt? * Persze egy kómás lányra igen felelőtlen dolog pálinkát bízni, de ha nem ellenkezett, akkor bizonyára beleegyezett, hogy őrzi. Akkor meg nem illik elveszíteni. *
- De lehet, hogy Őt már korábban kifújta a szél. Vagy majd később hozzák a nagy fehér galambok. * Vélekedik a pálinkáról, miközben a fölöttük elhúzó sirályokat figyeli. Azok bizony csak a messze földön híres fehér galambok lehetnek, amik azért lettek ilyen híresek, mert pálinkát osztanak a rászorulóknak és az óriásoknak. A következő kérdésen azonban tágra nyílnak szemei. *
- ÉNEKES TARISZNYARÁK?! * Hüledezik, csaknem újra beleesve a tengerbe. * Elhagytad? Az nem jó, úgy hogyan kerülünk haza? * Senki ne keressen összefüggéseket, vagy tegye azt kérdések nélkül. Az énekes tarisznyarák a legfontosabb dolog, ami nélkül nem lehet hazajutni. És, ha az elveszik, akkor nyilván itt ragadnak örökre. Még szerencse, hogy éppen Lanawin partjai felé sodródnak és pár perc múlva már meg is érkeznek... *
- Hátö... ~ Tudja a fene. ~ * Meg azt is, hogy mit csináltak azelőtt, mielőtt ily' keserves módon hajótörést szenvedtek. Ráadásul azt sem tudják, hogy a pálinka és, hogy hová tartanak.
Aztán érkezik Zia magyarázata - pontosabban mondja elmélete -, amire Morwon rábólint. Aztán eldől.
A víz hideg, de azért valamennyivel kellemesebb, mintha tél volna.
A Morwon által keltett hullámok hatására a vörös is eltűnik egy pillanatra, de Morwon több ideig van annál a víz felszíne alatt, hogy ezt észrevegye. Csupán az utólagos magyarázat hallatán jön rá, hogy nem csak ő a vizes. *
- Nemá. Most megint szárítkozhatok. * Keseredik el, ő sokkal komolyabban véve az elázást, mint a vigyorgó vörös.
Ezek után sikerül nagyjából felmásznia a fadarabra, és már válaszolhat is a következő kérdésre. Ez a kérdés jó. Nagyon jó. Felettébb jó. Ez az a kérdés, ami talán megmagyarázná, hogy honnan lett nekik hirtelenjében hajójuk és hogyan törték össze azt. Viszont jobban belegondolva, Morw még akkor sem cserélne el egy hordónyi pálinkát hajóra, ha részeg volna. De még csak nem is szokott részeg lenni. Legalábbis ő egyetlen olyan alkalomra sem emlékszik, amikor részeg volt. Ez a legjobb megfogalmazás. Mivel egyik kérdésre sem tud igazán értelmes választ adni, így... *
- Hátö... Az nem nálad volt? * Persze egy kómás lányra igen felelőtlen dolog pálinkát bízni, de ha nem ellenkezett, akkor bizonyára beleegyezett, hogy őrzi. Akkor meg nem illik elveszíteni. *
- De lehet, hogy Őt már korábban kifújta a szél. Vagy majd később hozzák a nagy fehér galambok. * Vélekedik a pálinkáról, miközben a fölöttük elhúzó sirályokat figyeli. Azok bizony csak a messze földön híres fehér galambok lehetnek, amik azért lettek ilyen híresek, mert pálinkát osztanak a rászorulóknak és az óriásoknak. A következő kérdésen azonban tágra nyílnak szemei. *
- ÉNEKES TARISZNYARÁK?! * Hüledezik, csaknem újra beleesve a tengerbe. * Elhagytad? Az nem jó, úgy hogyan kerülünk haza? * Senki ne keressen összefüggéseket, vagy tegye azt kérdések nélkül. Az énekes tarisznyarák a legfontosabb dolog, ami nélkül nem lehet hazajutni. És, ha az elveszik, akkor nyilván itt ragadnak örökre. Még szerencse, hogy éppen Lanawin partjai felé sodródnak és pár perc múlva már meg is érkeznek... *
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-03 11:26:49
Üzenet elküldve: 2016-04-03 11:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hátán fekszik, és lehunyt szemmel élvezi a napsütést, ringatózást. Igazán kényeztető, kifejezetten ellazító így utazni. Pihenni? Álmodozni? Hajótörést szenvedni? Túl rég volt már elég józan ahhoz, hogy képes legyen felgöngyölíteni a történések fonalát. De legalább folyamatosan elég ittas ahhoz, hogy mindez ne is érdekelje.*
-Az csodás. Mit akarunk ott?
*Fejét sem fordítja a hang irányába, szemét sem nyitja ki.*
-Biztos mágia.
*Vágja oda teljesen könnyedén válaszát. Szemlátomást nem törődve azzal hol van, merre felé tart, és honnan érkezik.
Sajnos kellemes kis sziesztájának is vége szakad egyszer, az óriás tengerbe érkezése hullámokat vet, és vízpermetet szór a vöröskére is.*
-NemáMorw.
*Elégedetlenkedik, miközben kelletlenül felkecmereg, meginog, és a tengerbe borul maga is. Egy pillanatra tűnik csak el a habok között, majd emelkedik ki ázott feje, immár vigyorogva.*
-Megint vizesek lettünk.
*Nem is törődik azzal, hogy újra felmásszon hányaveti tutajára, épp csak belekapaszkodik szélébe, és hagyja magát sodortatni.*
-Te NagyMorw?
*A hűs víz csodákat tesz a felcserrel is.*
-Nem volt minekünk pálinkánk? Nem volt énnekem tarisznyám?
*Mert így végigtekintve önmagán nem csak vizes, de eléggé hiányos is öltözéke.*
*Hátán fekszik, és lehunyt szemmel élvezi a napsütést, ringatózást. Igazán kényeztető, kifejezetten ellazító így utazni. Pihenni? Álmodozni? Hajótörést szenvedni? Túl rég volt már elég józan ahhoz, hogy képes legyen felgöngyölíteni a történések fonalát. De legalább folyamatosan elég ittas ahhoz, hogy mindez ne is érdekelje.*
-Az csodás. Mit akarunk ott?
*Fejét sem fordítja a hang irányába, szemét sem nyitja ki.*
-Biztos mágia.
*Vágja oda teljesen könnyedén válaszát. Szemlátomást nem törődve azzal hol van, merre felé tart, és honnan érkezik.
Sajnos kellemes kis sziesztájának is vége szakad egyszer, az óriás tengerbe érkezése hullámokat vet, és vízpermetet szór a vöröskére is.*
-NemáMorw.
*Elégedetlenkedik, miközben kelletlenül felkecmereg, meginog, és a tengerbe borul maga is. Egy pillanatra tűnik csak el a habok között, majd emelkedik ki ázott feje, immár vigyorogva.*
-Megint vizesek lettünk.
*Nem is törődik azzal, hogy újra felmásszon hányaveti tutajára, épp csak belekapaszkodik szélébe, és hagyja magát sodortatni.*
-Te NagyMorw?
*A hűs víz csodákat tesz a felcserrel is.*
-Nem volt minekünk pálinkánk? Nem volt énnekem tarisznyám?
*Mert így végigtekintve önmagán nem csak vizes, de eléggé hiányos is öltözéke.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-02 14:46:20
Üzenet elküldve: 2016-04-02 14:46:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
* Talán az istenek megelégelték, hogy Morwon meg akarja őket vásárolni a végtelen pénzéből, talán Morwon elégelte meg a kordé tologatását, ezért hajót vásárolt, ami elviszi Amonra. Nincs teljesen tisztában a folyókkal és a tengerekkel - na, meg a nem túl jó kormányzói-kapitányi-legénységi tudásának köszönhetően -, így egyszer csak azon kapja magát, hogy teste félig-meddig a vízbe süppedve hánykódik. Aztán ő maga is hány egyet oldalra. Ekkor sem tűnik fel neki, hogy a talaj minőségével valami nincs rendben, úgyhogy fordul egyet, hogy a hajnali-reggeli nap fénye ne süssék olyan erőteljesen a szemébe.
Ám, mikor ez a fordulat megtörténik, hirtelen hideget érez, valamint az eddig szilárd talaj vízzé válik. Ekkor aztán feleszmél és kapálózva próbálja kezei közé keríteni az eddigi szilárd valamit, amiről alighanem lepottyant. Vizet is nyel bőven, de végül sikerül nagyjából egyensúlyba kerülnie és a fadarabot is megfogja, ami eddig ágyként funkcionált a nyílt vizeken.
Visszahúzza magát rá, majd értetlenül tekint körbe. A Kikötő nagyon messze van. Lanawin ugyanolyan szigetnek tűnik, mint ez a sok kicsi körülötte. Az egyik viszont nagyobb - afelé sodródik. *
- Zia, visszaértünk Lanára! * Kiált fel és fel is áll a beazonosítatlan úszó objektumra, hogy jobban lássa Ziát és a szigetet is. Már, ha Zia olyan helyen van, hogy láthatja őt az óriás. *
- Höh, de hogy a francba kerültünk azon túlra? * Csupán emlékfoszlányai vannak az utóbbi napokból, órákból, vagy ki tudja mikből. *
- Na, mindegy. Mindjárt megérkezünk. * Állapítja meg és már lép is egyet, hiszen ezt a rövid távot magától is le tudja sétálni. Azonban a vízen járás továbbra sem az erőssége, így szép nagyot placcosan a tengerbe. Ez még jobba felébreszti, úgyhogy már azt is tudja, hogy a vízen nem fog tudni odasétálni az egyik apró szigetre (ami persze egyáltalán nem a "legnagyobb sziget" valójában).
~ Úszni kell. ~ Úszna ő, de aztán arra is ráeszmél, hogy egy perc múlva amúgy is kisodorja őt (vagy őket) a víz, szóval felesleges fárasztania magát; ugyanis majd még Amonra is vissza kell valahogy sétálni. *
* Talán az istenek megelégelték, hogy Morwon meg akarja őket vásárolni a végtelen pénzéből, talán Morwon elégelte meg a kordé tologatását, ezért hajót vásárolt, ami elviszi Amonra. Nincs teljesen tisztában a folyókkal és a tengerekkel - na, meg a nem túl jó kormányzói-kapitányi-legénységi tudásának köszönhetően -, így egyszer csak azon kapja magát, hogy teste félig-meddig a vízbe süppedve hánykódik. Aztán ő maga is hány egyet oldalra. Ekkor sem tűnik fel neki, hogy a talaj minőségével valami nincs rendben, úgyhogy fordul egyet, hogy a hajnali-reggeli nap fénye ne süssék olyan erőteljesen a szemébe.
Ám, mikor ez a fordulat megtörténik, hirtelen hideget érez, valamint az eddig szilárd talaj vízzé válik. Ekkor aztán feleszmél és kapálózva próbálja kezei közé keríteni az eddigi szilárd valamit, amiről alighanem lepottyant. Vizet is nyel bőven, de végül sikerül nagyjából egyensúlyba kerülnie és a fadarabot is megfogja, ami eddig ágyként funkcionált a nyílt vizeken.
Visszahúzza magát rá, majd értetlenül tekint körbe. A Kikötő nagyon messze van. Lanawin ugyanolyan szigetnek tűnik, mint ez a sok kicsi körülötte. Az egyik viszont nagyobb - afelé sodródik. *
- Zia, visszaértünk Lanára! * Kiált fel és fel is áll a beazonosítatlan úszó objektumra, hogy jobban lássa Ziát és a szigetet is. Már, ha Zia olyan helyen van, hogy láthatja őt az óriás. *
- Höh, de hogy a francba kerültünk azon túlra? * Csupán emlékfoszlányai vannak az utóbbi napokból, órákból, vagy ki tudja mikből. *
- Na, mindegy. Mindjárt megérkezünk. * Állapítja meg és már lép is egyet, hiszen ezt a rövid távot magától is le tudja sétálni. Azonban a vízen járás továbbra sem az erőssége, így szép nagyot placcosan a tengerbe. Ez még jobba felébreszti, úgyhogy már azt is tudja, hogy a vízen nem fog tudni odasétálni az egyik apró szigetre (ami persze egyáltalán nem a "legnagyobb sziget" valójában).
~ Úszni kell. ~ Úszna ő, de aztán arra is ráeszmél, hogy egy perc múlva amúgy is kisodorja őt (vagy őket) a víz, szóval felesleges fárasztania magát; ugyanis majd még Amonra is vissza kell valahogy sétálni. *
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-01 20:49:27
Üzenet elküldve: 2016-04-01 20:49:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
-Svir úrfi, ilyenkor fontos a megfelelő gondolati gyakorlat elvégzése. Például egy nagy lócitrom, vagy egy latrina mindig megfelelő figyelemelterelés, csak jó erősen kell rá gondolni.
*Adja a nőkön való merev meditáció ellenszerét Taitos, aki ugyebár az ilyen dolgokhoz ért.*
~Persze, ha fizikailag meditál az ember rajta, az nem rossz.~
*Egészíti ki magát, aztán megy tovább a dolog.*
-Nem, nem, vagyis néha, ha eleget iszunk, vagy ilyenek. Netán ördögszekeret is perdítünk, de azért annál tovább nem megyünk.
*Nyugtatja meg az intézőt.*
-Nos, egy mezőmágus... nem egy nagy hókuszpókusz. Csupán ahhoz ért, hogy hamarabb növessze ki a fákat, meg, hogy termés hiányban termésre bírja a földet, nem számít se eső, se szél, se jégverés.
*Magyarázza.*
-Sőt, ha valakivel a rendet akarod fenntarttatni, akkor azt a delejlövedékre is megtaníthatom, bármilyen gazfickót, vagy vad bikát lelassít, de nem lehet vele nagy bajt okozni.
*Fejtegeti az előnyöket.*
-Sőt, láttál már olyat, hogy egy kalapból egy tucat nyuszi ugrott elő, pedig csak egyet raktunk bele? Mert olyat bizony a szopós malaccal is lehet csinálni, és nem nagy tudomány.
//Világítótorony//
-Svir úrfi, ilyenkor fontos a megfelelő gondolati gyakorlat elvégzése. Például egy nagy lócitrom, vagy egy latrina mindig megfelelő figyelemelterelés, csak jó erősen kell rá gondolni.
*Adja a nőkön való merev meditáció ellenszerét Taitos, aki ugyebár az ilyen dolgokhoz ért.*
~Persze, ha fizikailag meditál az ember rajta, az nem rossz.~
*Egészíti ki magát, aztán megy tovább a dolog.*
-Nem, nem, vagyis néha, ha eleget iszunk, vagy ilyenek. Netán ördögszekeret is perdítünk, de azért annál tovább nem megyünk.
*Nyugtatja meg az intézőt.*
-Nos, egy mezőmágus... nem egy nagy hókuszpókusz. Csupán ahhoz ért, hogy hamarabb növessze ki a fákat, meg, hogy termés hiányban termésre bírja a földet, nem számít se eső, se szél, se jégverés.
*Magyarázza.*
-Sőt, ha valakivel a rendet akarod fenntarttatni, akkor azt a delejlövedékre is megtaníthatom, bármilyen gazfickót, vagy vad bikát lelassít, de nem lehet vele nagy bajt okozni.
*Fejtegeti az előnyöket.*
-Sőt, láttál már olyat, hogy egy kalapból egy tucat nyuszi ugrott elő, pedig csak egyet raktunk bele? Mert olyat bizony a szopós malaccal is lehet csinálni, és nem nagy tudomány.
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-04-01 15:12:33
Üzenet elküldve: 2016-04-01 15:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
*Úgy látszik, egy frappáns válasszal mégis vidám vége lesz a gondolatolvasás témájának. Felnevet azon, amit Taitos mondott.*
- De ha egyszer mégis rajtuk... Mi mást tehetnék? *Mondja tettetett bosszúsággal. Tényleg rémes, hogy különböző csinos nőkrők kell gondolkodjon időnként. Kevesen bírnák ezt ki!*
- Az már igazán derék dolog! Azt hittem már, hogy szellemidézéssel és asztaltáncoltatással is foglalkoztok, mint a boszorkányok. *Azt nem mondja, hogy boszorkányok alatt kiket ért, de gondolja.*
- Mezőmágus? *Erre az ötletre komolyan ráncolni kezdi a homlokát. Hiába világlátott figura, a mágia neki csak egy túl veszélyes játékszer, nem tud róla sokat, érthető tehát az elképedése.*
- Aztán mit tud egy ilyen mezőmágus? Nem veszélyes ez? A végén még fogják magukat a napraforgók és arrébb sétálnak, mi meg bottal üthetjük a nyomukat.
//Világítótorony//
*Úgy látszik, egy frappáns válasszal mégis vidám vége lesz a gondolatolvasás témájának. Felnevet azon, amit Taitos mondott.*
- De ha egyszer mégis rajtuk... Mi mást tehetnék? *Mondja tettetett bosszúsággal. Tényleg rémes, hogy különböző csinos nőkrők kell gondolkodjon időnként. Kevesen bírnák ezt ki!*
- Az már igazán derék dolog! Azt hittem már, hogy szellemidézéssel és asztaltáncoltatással is foglalkoztok, mint a boszorkányok. *Azt nem mondja, hogy boszorkányok alatt kiket ért, de gondolja.*
- Mezőmágus? *Erre az ötletre komolyan ráncolni kezdi a homlokát. Hiába világlátott figura, a mágia neki csak egy túl veszélyes játékszer, nem tud róla sokat, érthető tehát az elképedése.*
- Aztán mit tud egy ilyen mezőmágus? Nem veszélyes ez? A végén még fogják magukat a napraforgók és arrébb sétálnak, mi meg bottal üthetjük a nyomukat.
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-31 15:47:39
Üzenet elküldve: 2016-03-31 15:47:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekvesztő az útjára indul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Ó ne már kapitány! Én vagyok itt a legjobb képű pasas, és még nekem is sorszámot adsz? Hallatlan. *dohog magában. Egyértelműen kéreti magát a kapitány, de sokáig már nem lehet ellenállni a bárd csábító vonzerejének, sőt azon sem lepődne meg, ha a nők belharcot vívnának a kegyeiért. Azt biztosan élvezné.*
-Ezt bóknak veszem. *vigyorog az ő egy szem Aranya felé. Egyébként tényleg bajban van olyan téren, hogy fogalma sincs melyik nő kellene neki úgy isten igazán a legjobban. A legjobb az lenne, ha szépen felsorakoznának, és mondjuk nevük alapján sorrendbe tenné őket.*
~Hmmm... akkor Aranyom az első, az a Jeges tekintetű Enrakhala a második, Kapitány a harmadik... ja de ott van még Hópihe is, azt is be kellene suvasztani valahová.~
*Elkezdődik a pakolászás, és amikor módja van rá egy-egy gyilkos tekintetet ereszt meg Kalanor felé, majd a kapitányhoz fordul.*
-Ez amúgy csaj vagy faszi? Komolyan nem bírom eldönteni, nézzél már rá. Mivel a legénység fele döglött így hasznát vehetjük, de remélem a zsákmányból nem akarsz neki adni! Ha felépülnek ezek a nyámnyila pillangók akkor vágjad innen kifelé.
*Egyértelműen nem szeretné a hajón látni ezt a... nem is tudja tényleg micsodát, bár a kapitány most biztosan tiszta cukormázban látja a faszicsajt.
A harmadik szinten jön a különös sötétség, majd hirtelen megjelennek a hullák. Bress haláli nyugalommal morog maga elé.*
-És még a mi hajónk a Lélekvesztő.
*A pakolásnál azért itt-ott elhúzza a száját, mert nem igazán hatalmas a zsákmány, és ha ezt elosztják akkor bizony nem sok fog jutni... ennyiért nem biztos, hogy megérte a halállal dacolni, és ezt mint jó fedélzetmesternek muszáj is lesz közölni a legénységgel az osztáskor. Miután sikerül eltulajdonítani az ellenséges hajó "vagyonát" nincs más hátra mint... megragadni a kormányt, merthogy baj közeleg.*
-Kormányos a helyén! *ordítja mikor megragadja a kormányt, és élesen forgatni is kezdi a Lélekvesztőt.* -Aki mozogni képes az a helyére iparkodjon azonnal! Aki meg nem az kapja be!
*Jó ötlet mindent rögzíteni, de alighanem a bárdnak lesz a legkellemetlenebb éjszakája, ugyanis azt a tetves kormányt bizony tartani kell erősen. Nem mintha sokat érne vele, de hát nem is engedheti el.*
-Gyere csak te rothadék háborgó büdös fasz! Az anyádba viharozzál oda! *szidja a vihart mint a bokrot, és mégis elönti ismét az adrenalin.
Ha minden igaz reggelre elül a vihar, és a lélekvesztő kormányozható lesz, be lehet lőni viszonylagos irányba. Bress hát... nincs túl jól. Egész éjjel tartotta a pozícióját, rettenthetetlen legényként tartotta a kormányt és dacolt a viharral. Ez azonban annyira kivette az erejét, hogy a lába már afféle kocsonya funkcióba váltott, karjáról nem is beszélve. Mikor érzi, hogy a hajó stabilan mozog az kormánymozdulatai után hagyja, hogy lábai kicsússzanak alóla, és leseggel a földre, majd megtámasztja hátát ahol éppen tudja. De a hősiességét fokozza azzal, hogy fél kézzel így is néha felnyúl a kormányhoz. Zihál rendesen, fejét lehajtva bámulja a padlózatot, így találhatnak rá reggel akik erre kolbászolnak.*
-A rohadék anyád. *morogja maga elé.* -Baszd meg... mondtam, hogy én nyerek. *mosolyog kissé erőtlenül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Ó ne már kapitány! Én vagyok itt a legjobb képű pasas, és még nekem is sorszámot adsz? Hallatlan. *dohog magában. Egyértelműen kéreti magát a kapitány, de sokáig már nem lehet ellenállni a bárd csábító vonzerejének, sőt azon sem lepődne meg, ha a nők belharcot vívnának a kegyeiért. Azt biztosan élvezné.*
-Ezt bóknak veszem. *vigyorog az ő egy szem Aranya felé. Egyébként tényleg bajban van olyan téren, hogy fogalma sincs melyik nő kellene neki úgy isten igazán a legjobban. A legjobb az lenne, ha szépen felsorakoznának, és mondjuk nevük alapján sorrendbe tenné őket.*
~Hmmm... akkor Aranyom az első, az a Jeges tekintetű Enrakhala a második, Kapitány a harmadik... ja de ott van még Hópihe is, azt is be kellene suvasztani valahová.~
*Elkezdődik a pakolászás, és amikor módja van rá egy-egy gyilkos tekintetet ereszt meg Kalanor felé, majd a kapitányhoz fordul.*
-Ez amúgy csaj vagy faszi? Komolyan nem bírom eldönteni, nézzél már rá. Mivel a legénység fele döglött így hasznát vehetjük, de remélem a zsákmányból nem akarsz neki adni! Ha felépülnek ezek a nyámnyila pillangók akkor vágjad innen kifelé.
*Egyértelműen nem szeretné a hajón látni ezt a... nem is tudja tényleg micsodát, bár a kapitány most biztosan tiszta cukormázban látja a faszicsajt.
A harmadik szinten jön a különös sötétség, majd hirtelen megjelennek a hullák. Bress haláli nyugalommal morog maga elé.*
-És még a mi hajónk a Lélekvesztő.
*A pakolásnál azért itt-ott elhúzza a száját, mert nem igazán hatalmas a zsákmány, és ha ezt elosztják akkor bizony nem sok fog jutni... ennyiért nem biztos, hogy megérte a halállal dacolni, és ezt mint jó fedélzetmesternek muszáj is lesz közölni a legénységgel az osztáskor. Miután sikerül eltulajdonítani az ellenséges hajó "vagyonát" nincs más hátra mint... megragadni a kormányt, merthogy baj közeleg.*
-Kormányos a helyén! *ordítja mikor megragadja a kormányt, és élesen forgatni is kezdi a Lélekvesztőt.* -Aki mozogni képes az a helyére iparkodjon azonnal! Aki meg nem az kapja be!
*Jó ötlet mindent rögzíteni, de alighanem a bárdnak lesz a legkellemetlenebb éjszakája, ugyanis azt a tetves kormányt bizony tartani kell erősen. Nem mintha sokat érne vele, de hát nem is engedheti el.*
-Gyere csak te rothadék háborgó büdös fasz! Az anyádba viharozzál oda! *szidja a vihart mint a bokrot, és mégis elönti ismét az adrenalin.
Ha minden igaz reggelre elül a vihar, és a lélekvesztő kormányozható lesz, be lehet lőni viszonylagos irányba. Bress hát... nincs túl jól. Egész éjjel tartotta a pozícióját, rettenthetetlen legényként tartotta a kormányt és dacolt a viharral. Ez azonban annyira kivette az erejét, hogy a lába már afféle kocsonya funkcióba váltott, karjáról nem is beszélve. Mikor érzi, hogy a hajó stabilan mozog az kormánymozdulatai után hagyja, hogy lábai kicsússzanak alóla, és leseggel a földre, majd megtámasztja hátát ahol éppen tudja. De a hősiességét fokozza azzal, hogy fél kézzel így is néha felnyúl a kormányhoz. Zihál rendesen, fejét lehajtva bámulja a padlózatot, így találhatnak rá reggel akik erre kolbászolnak.*
-A rohadék anyád. *morogja maga elé.* -Baszd meg... mondtam, hogy én nyerek. *mosolyog kissé erőtlenül.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-31 07:10:19
Üzenet elküldve: 2016-03-31 07:10:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
-Nos, ha nem az asszonyokon jár az eszed folyton, akkor nem hinném, hogy sokat rejtegetned kéne.
*Indul ki magából, mert tényleg az egyetlen dolog, amit nem szívesen kürtölne világgá, az a nőkkel való időtöltés, bár neki ebből sem akadt sok, szóval... még annyit sem kell titkolgatnia.*
-Babrálunk, mert jöttek volna fel a folyón megdézsmálni a termést, hogyne babráltunk volna. Én is kinyírtam egyet, a többit meg Khan meg Gabrien vágták le.
*Meséli, hátha még Svir nem hallotta. Átveszi a bugylibicskát, hogy segíthessen szeletelni, mielőtt a sütésbe belekezd. Arcát módszeresen elfordítja, és egy ideig gondolkozik azon, hogy tűzzel megpörkölje-e a szélét távolról, hátha akkor kevésbé siralmas, de végül inkább egy kis vagdalás, meg pár könnycsepp árán szórja bele a lábasba.*
-Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha Kalácsfalvára képeznénk néhány mezőmágust. Csupán a termést támogatnák biztos alapon, tudod, hogy Kalácsfalva jobban teljesítsen!
*Adja elő lelkes ötletét, miközben újabb fát húz az edény alá.*
//Világítótorony//
-Nos, ha nem az asszonyokon jár az eszed folyton, akkor nem hinném, hogy sokat rejtegetned kéne.
*Indul ki magából, mert tényleg az egyetlen dolog, amit nem szívesen kürtölne világgá, az a nőkkel való időtöltés, bár neki ebből sem akadt sok, szóval... még annyit sem kell titkolgatnia.*
-Babrálunk, mert jöttek volna fel a folyón megdézsmálni a termést, hogyne babráltunk volna. Én is kinyírtam egyet, a többit meg Khan meg Gabrien vágták le.
*Meséli, hátha még Svir nem hallotta. Átveszi a bugylibicskát, hogy segíthessen szeletelni, mielőtt a sütésbe belekezd. Arcát módszeresen elfordítja, és egy ideig gondolkozik azon, hogy tűzzel megpörkölje-e a szélét távolról, hátha akkor kevésbé siralmas, de végül inkább egy kis vagdalás, meg pár könnycsepp árán szórja bele a lábasba.*
-Azon gondolkodtam, hogy mi lenne, ha Kalácsfalvára képeznénk néhány mezőmágust. Csupán a termést támogatnák biztos alapon, tudod, hogy Kalácsfalva jobban teljesítsen!
*Adja elő lelkes ötletét, miközben újabb fát húz az edény alá.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-30 15:01:21
Üzenet elküldve: 2016-03-30 15:01:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
- Kalappal vagy mással. De kinek nincsenek titkai? *Kérdése költői. Nem várja meg, hogy Taitos jól letagadja a saját titkainak létezését, azzal, hogy úgy nyilatkozik, hogy neki aztán egy fia titka sincs.*
~De különben is, nekem sincsenek titkaim.~
*Gondolja erősen arra az esetre, ha Taitos mégiscsak volna olyan szemtelen, hogy megpróbál belenézni a fejébe. Többek között senkinek semmi köze azokhoz a pikáns képekhez, amiket természetesen nem rejteget a fejében, hozzájuk hasonlót sem látott és nem is gondolt rájuk. Azt se tudja, micsodák. Természetesen. Persze.*
- Höm? Teste sincs? Azt ne mondd, hogy szellemekkel is babráltok. *Kezdi úgy érezni, hogy nem elég a gondolatolvasás ellen védő kalap, ha Taitos közelében tartózkodik, valami szelleműzésre alkalmas tárgyat is magánál kell tartania. Majd kér egy vörös tincset Rhebossetől vész esetére. Ez a könnyebbik út, a tisztességes városőr könnyének beszerzése sokkal macerásabb feladat, kevesen vannak ugyanis.*
- Akad. *Előveszi a bugylibicskát, ami véleménye szerint kizárólag főzési előkészülethez és a vadászatok utómunkáihoz használható, úgy rendesen harcolni nem. Elveszi a tormát, szel belőle eleget. Aztán jöhet a szalonna, abból is emberes szeleteket kanyarít. A hagymát Taitosra hagyja, sírjon miatta ő.*
//Világítótorony//
- Kalappal vagy mással. De kinek nincsenek titkai? *Kérdése költői. Nem várja meg, hogy Taitos jól letagadja a saját titkainak létezését, azzal, hogy úgy nyilatkozik, hogy neki aztán egy fia titka sincs.*
~De különben is, nekem sincsenek titkaim.~
*Gondolja erősen arra az esetre, ha Taitos mégiscsak volna olyan szemtelen, hogy megpróbál belenézni a fejébe. Többek között senkinek semmi köze azokhoz a pikáns képekhez, amiket természetesen nem rejteget a fejében, hozzájuk hasonlót sem látott és nem is gondolt rájuk. Azt se tudja, micsodák. Természetesen. Persze.*
- Höm? Teste sincs? Azt ne mondd, hogy szellemekkel is babráltok. *Kezdi úgy érezni, hogy nem elég a gondolatolvasás ellen védő kalap, ha Taitos közelében tartózkodik, valami szelleműzésre alkalmas tárgyat is magánál kell tartania. Majd kér egy vörös tincset Rhebossetől vész esetére. Ez a könnyebbik út, a tisztességes városőr könnyének beszerzése sokkal macerásabb feladat, kevesen vannak ugyanis.*
- Akad. *Előveszi a bugylibicskát, ami véleménye szerint kizárólag főzési előkészülethez és a vadászatok utómunkáihoz használható, úgy rendesen harcolni nem. Elveszi a tormát, szel belőle eleget. Aztán jöhet a szalonna, abból is emberes szeleteket kanyarít. A hagymát Taitosra hagyja, sírjon miatta ő.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-29 18:59:39
Üzenet elküldve: 2016-03-29 18:59:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
-No csak, Svir úrfi, talán olyan dolgok nyomják szívedet, amiket kalappal fednél el?
*Kérdezi somolyogva, hisz szerinte csupán ezért nem főben járó (jó, gyakorlatilag az) bűn a gondolatolvasás.*
-Azt kell mondjam, hogy nagy baj nem lenne belőle, de megértem, hogy mágia nélküli faluban nem szívleled a mágiát, mert aztán kiderül, hogy a mágus halott, és teste sincs.
*Eleveníti fel azokat, akiket ő látott.*
-Erre úgyis láttam sokat, de hát itt a mi kis tüzünk.
*Az ételre visszatérve nagy vidáman mutat a vaslábas kormos aljára.*
-Akkor, csak bele, bele. Késed van? Erről kéne pár forgácsot leszelni.
*Húz elő ő meg egy kis vadtormát.*
-Meg a hagymát ugyebár.
*Ha nincs kése, akkor sincs baj, Taitos hord magánál dobótőrt, éles az is. Majd a kiragadott fa fölé tolja az edényt, és egy vékony kavaróbotot is tör, és a gány-konyha ezennel nyitva is áll, rotyoghat a hús.*
-No és, a szerencsevadászat nem hiányzik, azt hallottam, hogy most a faluban van állandó dolgod...
//Világítótorony//
-No csak, Svir úrfi, talán olyan dolgok nyomják szívedet, amiket kalappal fednél el?
*Kérdezi somolyogva, hisz szerinte csupán ezért nem főben járó (jó, gyakorlatilag az) bűn a gondolatolvasás.*
-Azt kell mondjam, hogy nagy baj nem lenne belőle, de megértem, hogy mágia nélküli faluban nem szívleled a mágiát, mert aztán kiderül, hogy a mágus halott, és teste sincs.
*Eleveníti fel azokat, akiket ő látott.*
-Erre úgyis láttam sokat, de hát itt a mi kis tüzünk.
*Az ételre visszatérve nagy vidáman mutat a vaslábas kormos aljára.*
-Akkor, csak bele, bele. Késed van? Erről kéne pár forgácsot leszelni.
*Húz elő ő meg egy kis vadtormát.*
-Meg a hagymát ugyebár.
*Ha nincs kése, akkor sincs baj, Taitos hord magánál dobótőrt, éles az is. Majd a kiragadott fa fölé tolja az edényt, és egy vékony kavaróbotot is tör, és a gány-konyha ezennel nyitva is áll, rotyoghat a hús.*
-No és, a szerencsevadászat nem hiányzik, azt hallottam, hogy most a faluban van állandó dolgod...
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-29 13:30:33
Üzenet elküldve: 2016-03-29 13:30:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
* Még valaki, aki megőrizte jókedvét a helyzet ellenére. *
~ Fura egy manusz ez az igric, vagy morog, mint egy bolhás kutya vagy körbe éri a fejét a vigyora. Bár lehet, hogy mégis jók voltak a megérzései, de most már úgy is mindegy, na meg megúszta egy karcolás nélkül. ~
* Vonja fel szemöldökét s méri végig a fickót. *
- Helló Aranyom, látom azért valakinek még pancsolni is volt ideje.
* Azért kijár neki egy mosoly, ahogy magukra hagyja őket. Mivel Wram magár vállalja Dynti cipelését, így Kalanonnal Rey szállítását oldják meg. *
- Ah… vagy úgy.
* Emeli fel kissé fejét. *
- Szép név.
* Nyugtázza ennyivel, nem véletlen, hogy nem érdeklődött a neve iránt. Az mindig a következő lépés afelé, hogy valakit az ember a bizalmába fogad. Jelenleg ő ezzel a lehetősséggel nem akar élni, sem a férfi bizalmába férkőzni, sem pedig bizalmat adni neki. Lehet maholnap már elválnak útjaik. Egy fej biccentéssel mond köszönetet a segítségért s hagyja, hogy a fedélzeten visító Kapitány s Első tiszt parancsainak vesse alá magát. *
//Intenzív osztály//
* A maga részéről pedig teszi, amit az ork mond neki. Először is Nad kabinjában keresi meg – felforgatva azt, s megállapítva, hogy kacatból van elég – a tűt és a lószőrt. Valamikor akkor kerül elő onnan, mikor Nad kiejti a száján azt a bizonyos szót, s mögötte az a csápos izé rántja le magával az ellenséges hajót. A gerjesztett hullámok hatására vagy az ámulattól, de a dobozka is kiesik a kezéből. Eszébe jutnak A Vörös szavai „ Bumm! Beránt a vízbe, a hajóval együtt mindenkit, tudod bumm! Jobb lesz nem is emlegetni őt vízen, brr… „ *
~ Bumm! ~
* Szúrós pillantást lövell Nad felé, miközben felkapja a dobozt. *
- Te...te.. te Boszorka!
* Morog miközben visszatrappol Wramhoz kezébe nyomva a „varrós dobozt”. Az egyik tál vizet forralásra készíti elő, míg a rumos üveget hóna alá kapja a másik tál vizet pedig a Vöröskéhez viszi. Kitisztítja a sebeit a legjobb tudása szerint, nem törődve azzal, hogy mennyi vér kerül rá a lányról. Sürög- forog próbál a másik keze alá dolgozni, elnézve a gondterhelt ráncos arcot, tudja, hogy a helyzet nagyon is komoly. Bár eddig próbált magán uralkodni, az idő teltével kezd rajta eluralkodni a pánik. Amint végeztek, amennyire engedi a lány sérülése betakarja. Nagyot nyel mikor tudatosul benne, hogy mi lett Ald sorsa. Hasonló aggodalommal segít ott is, akárcsak Reynél. Hiába tennének többet, nem tudnak. Majd kezelésbe veszi Ent is. Szótlanul veszi szemügyre a friss és régi sebeket, hisz akarva akaratlanul is vonzzák a tekintetett. *
- Ezt is túlélted, és mindegy, hogy miként. Ez a lényeg.
* Válaszolja halkan, miközben óvatosan érint a lány vöröslő sebeit. Sejti, hogy mi az oka a hóhajú háborgó lelkének. Biztató mosolyt küld felé, miközben némi fájdalomcsillapítót ken a hátára.
Az utasításokra csak bólint, s hatalmas sóhajjal veti le magát egy doboz tetejére. Csak ekkor fogja fel a mellkasába nyilalló fájdalmat, egy kevéskét ken rá abból a kenőcsből melyet említett az ork, bekötözi majd tiszta ruhát vesz. Néhány gyertyát s lámpást is gyújt. A kis ablakon keresztül nézi a viharfelhők gyülekezőjét, ahogy könnyeiket kezdik hullatni, ahogy a hullámok egyre magasabbra emelkednek felkapva a hajót, hogy jókorát dobjanak rajta. Mintha nem lett volna elég az előbbi hacacáré, most újabb mulatságba keveredtek, mely a sérülteknek kicsit sem kedvez. Amennyire csak tudja rögzíti őket, nem tágít helyéről, míg más utasítást nem kap a fedélzetről. Aludni sem tér, míg Wram vissza nem tér, csak egy-két korty rumot kortyol, hogy kieressze a gőzt. Árgus szemekkel figyeli, őrzi társait, ha bármelyik is magához térne akár csak egy pillanatra ott legyen, hogy vizet adjon nekik, vagy enyhítse fájdalmaikat, átkösse sebeiket, ha arra lenne szükség. Észlelhesse, ha bármi szokatlan változás történne állapotukban. Nem tudja mennyi idő telt el, egy hangra rezzen össze, s már ugrik is, hogy a Vörös mellett legyen. *
- Most velem kell beérned.
* Mosolyog a lányra, ahogy közelebb hajol hozzá. *
- Meg.
* Nem tudja, kinek a keze által végezte be az ellen, de ez nem is számít. Mondja, amit hallani akar a másik, s ha nem is így volt, majd ő tesz róla, hogy egyik se merjen mást állítani, mert az bizony gazdagabb lesz egy púppal a fején. Tiszta rongyot márt tiszta vízbe, hogy azzal nedvesítse be kiszáradt ajakit.
Ha közben valami sugallatra megérkezne a mágus is… *
- Gyere, de aztán sokáig ne lábatlankodj itt!
* Néz a férfira és ad utat a szerelmesnek. *
* Még valaki, aki megőrizte jókedvét a helyzet ellenére. *
~ Fura egy manusz ez az igric, vagy morog, mint egy bolhás kutya vagy körbe éri a fejét a vigyora. Bár lehet, hogy mégis jók voltak a megérzései, de most már úgy is mindegy, na meg megúszta egy karcolás nélkül. ~
* Vonja fel szemöldökét s méri végig a fickót. *
- Helló Aranyom, látom azért valakinek még pancsolni is volt ideje.
* Azért kijár neki egy mosoly, ahogy magukra hagyja őket. Mivel Wram magár vállalja Dynti cipelését, így Kalanonnal Rey szállítását oldják meg. *
- Ah… vagy úgy.
* Emeli fel kissé fejét. *
- Szép név.
* Nyugtázza ennyivel, nem véletlen, hogy nem érdeklődött a neve iránt. Az mindig a következő lépés afelé, hogy valakit az ember a bizalmába fogad. Jelenleg ő ezzel a lehetősséggel nem akar élni, sem a férfi bizalmába férkőzni, sem pedig bizalmat adni neki. Lehet maholnap már elválnak útjaik. Egy fej biccentéssel mond köszönetet a segítségért s hagyja, hogy a fedélzeten visító Kapitány s Első tiszt parancsainak vesse alá magát. *
//Intenzív osztály//
* A maga részéről pedig teszi, amit az ork mond neki. Először is Nad kabinjában keresi meg – felforgatva azt, s megállapítva, hogy kacatból van elég – a tűt és a lószőrt. Valamikor akkor kerül elő onnan, mikor Nad kiejti a száján azt a bizonyos szót, s mögötte az a csápos izé rántja le magával az ellenséges hajót. A gerjesztett hullámok hatására vagy az ámulattól, de a dobozka is kiesik a kezéből. Eszébe jutnak A Vörös szavai „ Bumm! Beránt a vízbe, a hajóval együtt mindenkit, tudod bumm! Jobb lesz nem is emlegetni őt vízen, brr… „ *
~ Bumm! ~
* Szúrós pillantást lövell Nad felé, miközben felkapja a dobozt. *
- Te...te.. te Boszorka!
* Morog miközben visszatrappol Wramhoz kezébe nyomva a „varrós dobozt”. Az egyik tál vizet forralásra készíti elő, míg a rumos üveget hóna alá kapja a másik tál vizet pedig a Vöröskéhez viszi. Kitisztítja a sebeit a legjobb tudása szerint, nem törődve azzal, hogy mennyi vér kerül rá a lányról. Sürög- forog próbál a másik keze alá dolgozni, elnézve a gondterhelt ráncos arcot, tudja, hogy a helyzet nagyon is komoly. Bár eddig próbált magán uralkodni, az idő teltével kezd rajta eluralkodni a pánik. Amint végeztek, amennyire engedi a lány sérülése betakarja. Nagyot nyel mikor tudatosul benne, hogy mi lett Ald sorsa. Hasonló aggodalommal segít ott is, akárcsak Reynél. Hiába tennének többet, nem tudnak. Majd kezelésbe veszi Ent is. Szótlanul veszi szemügyre a friss és régi sebeket, hisz akarva akaratlanul is vonzzák a tekintetett. *
- Ezt is túlélted, és mindegy, hogy miként. Ez a lényeg.
* Válaszolja halkan, miközben óvatosan érint a lány vöröslő sebeit. Sejti, hogy mi az oka a hóhajú háborgó lelkének. Biztató mosolyt küld felé, miközben némi fájdalomcsillapítót ken a hátára.
Az utasításokra csak bólint, s hatalmas sóhajjal veti le magát egy doboz tetejére. Csak ekkor fogja fel a mellkasába nyilalló fájdalmat, egy kevéskét ken rá abból a kenőcsből melyet említett az ork, bekötözi majd tiszta ruhát vesz. Néhány gyertyát s lámpást is gyújt. A kis ablakon keresztül nézi a viharfelhők gyülekezőjét, ahogy könnyeiket kezdik hullatni, ahogy a hullámok egyre magasabbra emelkednek felkapva a hajót, hogy jókorát dobjanak rajta. Mintha nem lett volna elég az előbbi hacacáré, most újabb mulatságba keveredtek, mely a sérülteknek kicsit sem kedvez. Amennyire csak tudja rögzíti őket, nem tágít helyéről, míg más utasítást nem kap a fedélzetről. Aludni sem tér, míg Wram vissza nem tér, csak egy-két korty rumot kortyol, hogy kieressze a gőzt. Árgus szemekkel figyeli, őrzi társait, ha bármelyik is magához térne akár csak egy pillanatra ott legyen, hogy vizet adjon nekik, vagy enyhítse fájdalmaikat, átkösse sebeiket, ha arra lenne szükség. Észlelhesse, ha bármi szokatlan változás történne állapotukban. Nem tudja mennyi idő telt el, egy hangra rezzen össze, s már ugrik is, hogy a Vörös mellett legyen. *
- Most velem kell beérned.
* Mosolyog a lányra, ahogy közelebb hajol hozzá. *
- Meg.
* Nem tudja, kinek a keze által végezte be az ellen, de ez nem is számít. Mondja, amit hallani akar a másik, s ha nem is így volt, majd ő tesz róla, hogy egyik se merjen mást állítani, mert az bizony gazdagabb lesz egy púppal a fején. Tiszta rongyot márt tiszta vízbe, hogy azzal nedvesítse be kiszáradt ajakit.
Ha közben valami sugallatra megérkezne a mágus is… *
- Gyere, de aztán sokáig ne lábatlankodj itt!
* Néz a férfira és ad utat a szerelmesnek. *
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-29 13:01:25
Üzenet elküldve: 2016-03-29 13:01:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Lélekvesztő az útjára indul//
//Intenzív osztály//
*Tulajdonképpen a tudatának olyan mélyén van, hogy nem igazán játszódik le semmi a fejében. Nem játszik vissza fontos momentumokat az életében, elhibázott döntéseket, nem hív vissza régen látott arcokat az elméje, ahogy az ájulása előtti utolsó momentumok sem jönnek elő. Csak a sötétség van, s az egész inkább egy hosszú álom.
Így aztán úgy gyűrhetik a többiek, kínozhatják, ahogy az nem esik szégyenükre, mivel egyrészt nem érez semmit, másrészt nem fog rá emlékezni.
Ami visszarángatja a valóságba az a hideg. Nem a bőre fázik, ez inkább a csontjáig hatoló hűvös, mintha a vérkeringése nem lenne képes felmelegíteni a testét. A következő pedig az imbolygás, majd az oldalába és a mellkasán lefelé ívelő vágásba belenyilalló fájdalom. Felszisszenve nyitja ki a szemét. Lassan, többszöri pislogásra tisztul ki előtte a plafon képe a függő ágyon. Valahogy ismerősnek tűnik neki, mégis az első gondolata az, hogy nem a Lélekvesztőn van, hanem végül fogolyként végezte. Ezt erősíti meg az is, hogy mozogni is képtelen. Fejét fordítja oldalra. Rey szőke tincseit veszi észre maga mellett, másik oldalán pedig mintha Aldren feküdne, ebben azonban nem biztos, az ősz tincsek megzavarják.
Újra behunyja a szemét. Mintha ezer sebből fakadnának fájdalmai, legszívesebben sikítani támadna kedve, de hang úgysem jönne ki a torkán, így inkább nyel egyet. Talán egy órát is feküdhet ebben az agonizáló állapotban, próbálván összerakni a fejében a gondolatokat. Az utolsó pillanatra gondol, amikor kardja markolatára fogott, majd megindult, hogy ellenfelének végzetes sebet vigyen be. Talán meghalt volna akkor, s ez csak valami illúziója az életnek? Egyetlen módon tudja kideríteni, így azt az embert próbálja erőtlen hangon megszólítani, akinek az arcára utolsóként emlékszik.*
- Taran! *Akárki lép oda hozzá, maga a máguska, Nerilil, vagy bárki, egyetlen kérdésre vesz újabb levegőt.* Megöltem? *Természetesen az egyedüli dolog jelenleg, ami érdekli, az ez.*
//Intenzív osztály//
*Tulajdonképpen a tudatának olyan mélyén van, hogy nem igazán játszódik le semmi a fejében. Nem játszik vissza fontos momentumokat az életében, elhibázott döntéseket, nem hív vissza régen látott arcokat az elméje, ahogy az ájulása előtti utolsó momentumok sem jönnek elő. Csak a sötétség van, s az egész inkább egy hosszú álom.
Így aztán úgy gyűrhetik a többiek, kínozhatják, ahogy az nem esik szégyenükre, mivel egyrészt nem érez semmit, másrészt nem fog rá emlékezni.
Ami visszarángatja a valóságba az a hideg. Nem a bőre fázik, ez inkább a csontjáig hatoló hűvös, mintha a vérkeringése nem lenne képes felmelegíteni a testét. A következő pedig az imbolygás, majd az oldalába és a mellkasán lefelé ívelő vágásba belenyilalló fájdalom. Felszisszenve nyitja ki a szemét. Lassan, többszöri pislogásra tisztul ki előtte a plafon képe a függő ágyon. Valahogy ismerősnek tűnik neki, mégis az első gondolata az, hogy nem a Lélekvesztőn van, hanem végül fogolyként végezte. Ezt erősíti meg az is, hogy mozogni is képtelen. Fejét fordítja oldalra. Rey szőke tincseit veszi észre maga mellett, másik oldalán pedig mintha Aldren feküdne, ebben azonban nem biztos, az ősz tincsek megzavarják.
Újra behunyja a szemét. Mintha ezer sebből fakadnának fájdalmai, legszívesebben sikítani támadna kedve, de hang úgysem jönne ki a torkán, így inkább nyel egyet. Talán egy órát is feküdhet ebben az agonizáló állapotban, próbálván összerakni a fejében a gondolatokat. Az utolsó pillanatra gondol, amikor kardja markolatára fogott, majd megindult, hogy ellenfelének végzetes sebet vigyen be. Talán meghalt volna akkor, s ez csak valami illúziója az életnek? Egyetlen módon tudja kideríteni, így azt az embert próbálja erőtlen hangon megszólítani, akinek az arcára utolsóként emlékszik.*
- Taran! *Akárki lép oda hozzá, maga a máguska, Nerilil, vagy bárki, egyetlen kérdésre vesz újabb levegőt.* Megöltem? *Természetesen az egyedüli dolog jelenleg, ami érdekli, az ez.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-29 12:43:29
Üzenet elküldve: 2016-03-29 12:43:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
*Az egy dolog, hogy ő kíváncsi bizonyos titkok nyitjára, mágiával belenézni valakinek a fejébe már viszont egészen más tészta. Talán ez az az ága a mágiának, amit a legkevésbé szível. Az még hagyján, hogy valakit békává változtatnak vagy megperzselik a szakállát, esetleg szerelembe ejtik, de hogy a legféltettebb titkai között turkáljon valaki!*
- No csak azt próbáld meg! Azaz nehogy, mert igen mogorva fogadtatása lesz a részemről. Nem helyes, hogy ilyet egyáltalán csinálni lehet a ti mágiátokkal. *Dohog. Azért sokáig nem morcoskodik, vidámabb témára terelődik a szó. A gondolatolvasás helyességének kérdését pedig reméli, hogy örökre letudták.*
- No igen, ki tudja, mi van a díjnyertes húsos lepényben, nemde? *A pletyka viszont már pletyka, azt lehet, még ha olyan szent asszonyokról szól is, mint Darna.*
- Van rajta zsír is bőven, ha arra gondolsz. Kell akkor? *Elkezdi előszedni a tarisznyájából az ételeket. Egy butykos is előkerül, biztosan valami finom itóka rejtőzik benne.*
//Világítótorony//
*Az egy dolog, hogy ő kíváncsi bizonyos titkok nyitjára, mágiával belenézni valakinek a fejébe már viszont egészen más tészta. Talán ez az az ága a mágiának, amit a legkevésbé szível. Az még hagyján, hogy valakit békává változtatnak vagy megperzselik a szakállát, esetleg szerelembe ejtik, de hogy a legféltettebb titkai között turkáljon valaki!*
- No csak azt próbáld meg! Azaz nehogy, mert igen mogorva fogadtatása lesz a részemről. Nem helyes, hogy ilyet egyáltalán csinálni lehet a ti mágiátokkal. *Dohog. Azért sokáig nem morcoskodik, vidámabb témára terelődik a szó. A gondolatolvasás helyességének kérdését pedig reméli, hogy örökre letudták.*
- No igen, ki tudja, mi van a díjnyertes húsos lepényben, nemde? *A pletyka viszont már pletyka, azt lehet, még ha olyan szent asszonyokról szól is, mint Darna.*
- Van rajta zsír is bőven, ha arra gondolsz. Kell akkor? *Elkezdi előszedni a tarisznyájából az ételeket. Egy butykos is előkerül, biztosan valami finom itóka rejtőzik benne.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2016-03-29 07:45:08
Üzenet elküldve: 2016-03-29 07:45:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világítótorony//
-Hát ez érdekes.
*Kezdi az eltűnt férj rejtélyét latolgatni.*
-Megtaláljam neked? Sokan nem tudják, de a gondolatok képtelenek hazudni.
*Utal itt a mágiára.*
-Ha belenézel valaki gondolataiba, és ő mondjuk két tojás helyett egyet hazudik, akkor előbb arra fog gondolni, hogy most egyet kell mondjon, és innen felfedezhető a turpisság.
*Fejezi be végül, és mivel Darna férjének holléte neki is csak a "pletykatekervényeit" mozgatja meg, azért a hagyományos pletykálásba megy bele.*
-Simán lehet, hogy az öreglány eltette láb alól, még ha jól süt is.
És ha péket keresel, nos járd picit a vidéket.
*A vacsora kérdésében maga is bizonytalan. A kenyér, meg a szalonna egyértelműen hívogatóbb, de akkor mi lesz a közösködéssel?*
-Mennyire száraz az a szalonna? Megsül a saját "levében", mert akkor megpirítom hagymával, meg a finomabb gyökerekkel, hogy legyen valami "fűszeres" íze is, aztán megehetjük kenyérrel.
~Ha meg nem, akkor ugye vízzel rá kell segíteni, és akkor sózva is van egyből.~
//Világítótorony//
-Hát ez érdekes.
*Kezdi az eltűnt férj rejtélyét latolgatni.*
-Megtaláljam neked? Sokan nem tudják, de a gondolatok képtelenek hazudni.
*Utal itt a mágiára.*
-Ha belenézel valaki gondolataiba, és ő mondjuk két tojás helyett egyet hazudik, akkor előbb arra fog gondolni, hogy most egyet kell mondjon, és innen felfedezhető a turpisság.
*Fejezi be végül, és mivel Darna férjének holléte neki is csak a "pletykatekervényeit" mozgatja meg, azért a hagyományos pletykálásba megy bele.*
-Simán lehet, hogy az öreglány eltette láb alól, még ha jól süt is.
És ha péket keresel, nos járd picit a vidéket.
*A vacsora kérdésében maga is bizonytalan. A kenyér, meg a szalonna egyértelműen hívogatóbb, de akkor mi lesz a közösködéssel?*
-Mennyire száraz az a szalonna? Megsül a saját "levében", mert akkor megpirítom hagymával, meg a finomabb gyökerekkel, hogy legyen valami "fűszeres" íze is, aztán megehetjük kenyérrel.
~Ha meg nem, akkor ugye vízzel rá kell segíteni, és akkor sózva is van egyből.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941