Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1914-1933
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-27 16:48:08
Üzenet elküldve: 2017-02-27 16:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Hát ettől nem lett okosabb. Nem tudja, hogy valami miatt haragban van a farkasbőrbe bújt lánnyal, vagy csak ilyen a stílusa, de amilyen lekezelően válaszolt, nem is firtatja tovább a dolgot. Majd beszél a tündérkével, ehhez viszont utána kell menni. Eszébe sem jut, hogy időre játsszák a dolgot; ráérősen kicsavarja a vizet csöpögő hajából, kihalássza a kisebb hínárdarabokat a ruhájából, csak ezután követi a szöszkét. Sötét, halványan megvilágított folyosóra ér, ahol az egyetlen fényforrást egy különös, foszforeszkáló növény biztosítja.* ~Sosem láttam még ehhez hasonlót... Vagy lehet teljesen hétköznapi virág? Nagyon beverhettem a fejem, ha ezt sem tudom eldönteni.~ *Végigsétál a folyosón, és eléri azt a helyiséget, ahol Khaja is tartózkodik. Nem teljesen érti, mi történik, a tündérke csak áll mozdulatlanul, talán kissé remegve, és a szfinxre mered.* ~Szfinxre?!~
-Ez... Ez... igazi? *Kerekednek el Lena szemei a bestiát bámulva. Azt hitte egy bábról vagy játékról beszélt a morcos lány, de tévedett. Ez egy hatalmas, szőrös mancsú hölgyemény.*
//2. Csapat//
*Hát ettől nem lett okosabb. Nem tudja, hogy valami miatt haragban van a farkasbőrbe bújt lánnyal, vagy csak ilyen a stílusa, de amilyen lekezelően válaszolt, nem is firtatja tovább a dolgot. Majd beszél a tündérkével, ehhez viszont utána kell menni. Eszébe sem jut, hogy időre játsszák a dolgot; ráérősen kicsavarja a vizet csöpögő hajából, kihalássza a kisebb hínárdarabokat a ruhájából, csak ezután követi a szöszkét. Sötét, halványan megvilágított folyosóra ér, ahol az egyetlen fényforrást egy különös, foszforeszkáló növény biztosítja.* ~Sosem láttam még ehhez hasonlót... Vagy lehet teljesen hétköznapi virág? Nagyon beverhettem a fejem, ha ezt sem tudom eldönteni.~ *Végigsétál a folyosón, és eléri azt a helyiséget, ahol Khaja is tartózkodik. Nem teljesen érti, mi történik, a tündérke csak áll mozdulatlanul, talán kissé remegve, és a szfinxre mered.* ~Szfinxre?!~
-Ez... Ez... igazi? *Kerekednek el Lena szemei a bestiát bámulva. Azt hitte egy bábról vagy játékról beszélt a morcos lány, de tévedett. Ez egy hatalmas, szőrös mancsú hölgyemény.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:54:15
Üzenet elküldve: 2017-02-26 21:54:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*A válasz és a szivélyes fogadtatás is mind arra engedik következtetni a lányt, hogy mégis valami béketárgyalásról, és nem kannibalizmusról van szó. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy rákérdez az bizonyos ősi törvényekre, de az bizony nagy valószínűséggel leleplezné az álcát, így ezt inkább csak kivárja. Amúgy sem feltételezi ezekről, hogy be akarnák csapni a csapatot, és az együgyűnek tűnő stílusból kiindulva érzésre nem is lennének rá képesek. Bár a nyelvtani készségek nem tükrözik az intelligenciát, mégis ezt a benyomást keltik a lányban, így az inkább már affelé, hogy elhiggye, amit a bennszülöttek mondanak. Ennél fogva pedig nem követi Jorrihot az ajtóhoz.*
-Nem, mi elássuk őket. De nem elég mélyre.
*Kérdésre illik felelni, közben pedig követi a küldöttséget a füstcsík irányába.*
~Volt törzsfőnök leánya pia va-, hogy mi?~
*Ezt a részt abszolút nem tudja dekódolni a lány, Grubekre bízza a választ. Úgyis akkora dumás a törpe, hogy a semmire is képes körmondatban válaszolni.*
-Szép a sátor.
*Motyogja az orra alatt alig hallhatóan*
~Most már aztán kíváncsi vagyok erre a parolára.~
//1. Csapat//
*A válasz és a szivélyes fogadtatás is mind arra engedik következtetni a lányt, hogy mégis valami béketárgyalásról, és nem kannibalizmusról van szó. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy rákérdez az bizonyos ősi törvényekre, de az bizony nagy valószínűséggel leleplezné az álcát, így ezt inkább csak kivárja. Amúgy sem feltételezi ezekről, hogy be akarnák csapni a csapatot, és az együgyűnek tűnő stílusból kiindulva érzésre nem is lennének rá képesek. Bár a nyelvtani készségek nem tükrözik az intelligenciát, mégis ezt a benyomást keltik a lányban, így az inkább már affelé, hogy elhiggye, amit a bennszülöttek mondanak. Ennél fogva pedig nem követi Jorrihot az ajtóhoz.*
-Nem, mi elássuk őket. De nem elég mélyre.
*Kérdésre illik felelni, közben pedig követi a küldöttséget a füstcsík irányába.*
~Volt törzsfőnök leánya pia va-, hogy mi?~
*Ezt a részt abszolút nem tudja dekódolni a lány, Grubekre bízza a választ. Úgyis akkora dumás a törpe, hogy a semmire is képes körmondatban válaszolni.*
-Szép a sátor.
*Motyogja az orra alatt alig hallhatóan*
~Most már aztán kíváncsi vagyok erre a parolára.~
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:12:20
Üzenet elküldve: 2017-02-25 23:12:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Megérte, meginni, azt a bájitalt! Hiszen Sosem volt jó az elvont dolgokban, ám most igyekszik a dolgok mögé nézni.
Azonban továbbra is csak egy próbálkozási lehetősége van, vagy bejön vagy nem.
Így hát egyből elkezdi regélni ami eszébe jut.*
- Ez a gondolat szöget üt a fejembe!
Kihúzom a szöget, ekkor nagy kő esik le a szívemről. A kővel beverem a szöget a falba, és felrakom a képet.
~ KÉRLEK NE EGYÉL MEG MINKET MEGINT!~
*Viszont nem szeretné, még egyszer azt a pillanatot átélni, mikor a zápfogak martalékává vált. Azt elég volt egyszer is.*
//2. Csapat//
*Megérte, meginni, azt a bájitalt! Hiszen Sosem volt jó az elvont dolgokban, ám most igyekszik a dolgok mögé nézni.
Azonban továbbra is csak egy próbálkozási lehetősége van, vagy bejön vagy nem.
Így hát egyből elkezdi regélni ami eszébe jut.*
- Ez a gondolat szöget üt a fejembe!
Kihúzom a szöget, ekkor nagy kő esik le a szívemről. A kővel beverem a szöget a falba, és felrakom a képet.
~ KÉRLEK NE EGYÉL MEG MINKET MEGINT!~
*Viszont nem szeretné, még egyszer azt a pillanatot átélni, mikor a zápfogak martalékává vált. Azt elég volt egyszer is.*
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:36:46
Üzenet elküldve: 2017-02-25 21:36:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Az ismeretlen népek szószólója elsőképpen a hölgynek válaszol, minthogy az ő kérdése még Grubek biztató szavai előtt érkezik.*
-Lesz parola megrendezve nagy sámán szakértelemmel. Egész napon készült sámán parola, békésen népeink élhessenek hogy.
*Magyarázza komolyan.*
-Fogadásotokra készen is törzsfőnök van.
*Végezetül itt dobja be Grubek azt, hogy ők tulajdonképpen remek fiúk, de azért még egy elhaló mondatot szól Velnorának is.*
-Szerint ősi törvények szertartás lesz.
*Aztán kissé elragadtatva lesz egy talán elsőre nem is felsőbbnek tűnő erő által, azonban Grubek szavainak folyama mindenképpen bizonyítja azt, hogy ez bizony felsőbb erő. Most először látszik, hogy nem érti, hogy miről van szó. A beszéd végén még nem felel egyből, csak egyet makkan társai felé ismeretlen nyelven, mire picit jobbra kanyarodván folytatják azt az utat, melynek első lépését már megtették. A cserjésen át egy kitaposott ösvény húzódik, és így a füstcsíkkal jelzett tábort talán jobbról fogják érni, kissé ívesen.
Közben az, hogy Jorrih nem is jön, és csak nézegeti a 20-as raktár feliratot, nem nagyon érdekli, megvan ő magában is, főleg, hogy a vendégszeretet és a diplomácia már ilyen kezdetleges formája is megkívánja azt, hogy feleljen.*
-Égetni holtakat nem el ti?
*Vonja fel a szemöldökét kissé olyan hangsúllyal, mintha azt mondaná, hogy barbár egy népség. Aztán persze nem hagyhatja ki, hogy mentében egy keveset meg ne hajoljon.*
-Lenni te dicső harcos, téged véletlen küldöttségnek nem választott törzsfőnököd .
*Dicséri Grubek történetét. Habár a pia nem jött le neki teljesen, azt értette, hogy a vízmérgezőket és holtakat ő, a törpe szétverte. Így aztán kérdez is.*
-Volt törzsfőnök leánya pia, vagy felháborodsz miért?
*Kicsit még mennek, de aztán már lassan látótávba is kerül a "kis" sátor, már azoknak, akik követik a csapatot.
Máshol talán ölnének is egy ekkora házért, mintha három harminc fős legénységi sátrat építettek volna egybe, csúcsos füstölgő tetővel, és fonott, színes selyemből tették volna meg mindezt.*
-Szőre farakhunnak sátor, lakik benne sámán, ott parola lesz.
*Ezzel kifogy a szavakból.*
//2. Csapat//
*A tündér első válasza helyes lesz. A szfinx ajkai lebiggyednek, mint az előbb, ám sajnálata most nem megjátszott, színtisztán őszinte.*
-Rendben. A válaszod helyes, halljuk a másodikat.
*Teszi keresztbe mancsait várakozón, és egyenesen a tündér szemébe néz végig. Odabent a kis, fiatal buksiban pedig pezsgés, falak tágulása, és a végtelen megismerése játszódik le. Hirtelen sokkal okosabb lesz a lötty megivásától, és ez bizony olyan dolgokkal is jár, minthogy felfogja az élet nagy rejtelmeit. Érezheti azt, hogy itt valami elvontra kell gondolni, hogy nem lesz elég egy szfinxnél annyi, hogy "majd tartom a kezemmel", talán valami jobb megoldás kell. Remélhetőleg szöget üt a fejében egy gondolat, amitől nagy kő eshet le szívéről, és átjuthat a következő raktárba.*
*Eközben a két másik, megtépázottabb leány, kik nem úszták meg egy gyors, a serdülőkor előtt nem is igazán realizálható nemi identitásváltással, most újra erőt gyűjthetnek, hogy beléphessenek már másodszor a raktér rejtettebb, kellemetlenebb zugaiba. Lena sajnos erre nem emlékezhet, azonban mi is adhatna jobb alkalmat újra önmagára találni, mint egy kis halálfélelem, netán kalandok és sikolyok.
A kis kősátor előtt álldogálhatnak azonban jó sokáig, azon ugyanis, ahogyan Udra azt már tudhatja is, talán csak elsőre nem esik le neki, a hang nem jön át. Így vagy a tündér után dugják a fejüket, vagy úgy döntenek, hogy mivel alig fél óra telhetett el a három napból, meg amúgy közben Lanawinon ugye talán egy perc sem, vagy inkább semmi, így szakíthatnak egy kis időt önmaguk rendbeszedésére is.*
//1. Csapat//
*Az ismeretlen népek szószólója elsőképpen a hölgynek válaszol, minthogy az ő kérdése még Grubek biztató szavai előtt érkezik.*
-Lesz parola megrendezve nagy sámán szakértelemmel. Egész napon készült sámán parola, békésen népeink élhessenek hogy.
*Magyarázza komolyan.*
-Fogadásotokra készen is törzsfőnök van.
*Végezetül itt dobja be Grubek azt, hogy ők tulajdonképpen remek fiúk, de azért még egy elhaló mondatot szól Velnorának is.*
-Szerint ősi törvények szertartás lesz.
*Aztán kissé elragadtatva lesz egy talán elsőre nem is felsőbbnek tűnő erő által, azonban Grubek szavainak folyama mindenképpen bizonyítja azt, hogy ez bizony felsőbb erő. Most először látszik, hogy nem érti, hogy miről van szó. A beszéd végén még nem felel egyből, csak egyet makkan társai felé ismeretlen nyelven, mire picit jobbra kanyarodván folytatják azt az utat, melynek első lépését már megtették. A cserjésen át egy kitaposott ösvény húzódik, és így a füstcsíkkal jelzett tábort talán jobbról fogják érni, kissé ívesen.
Közben az, hogy Jorrih nem is jön, és csak nézegeti a 20-as raktár feliratot, nem nagyon érdekli, megvan ő magában is, főleg, hogy a vendégszeretet és a diplomácia már ilyen kezdetleges formája is megkívánja azt, hogy feleljen.*
-Égetni holtakat nem el ti?
*Vonja fel a szemöldökét kissé olyan hangsúllyal, mintha azt mondaná, hogy barbár egy népség. Aztán persze nem hagyhatja ki, hogy mentében egy keveset meg ne hajoljon.*
-Lenni te dicső harcos, téged véletlen küldöttségnek nem választott törzsfőnököd .
*Dicséri Grubek történetét. Habár a pia nem jött le neki teljesen, azt értette, hogy a vízmérgezőket és holtakat ő, a törpe szétverte. Így aztán kérdez is.*
-Volt törzsfőnök leánya pia, vagy felháborodsz miért?
*Kicsit még mennek, de aztán már lassan látótávba is kerül a "kis" sátor, már azoknak, akik követik a csapatot.
Máshol talán ölnének is egy ekkora házért, mintha három harminc fős legénységi sátrat építettek volna egybe, csúcsos füstölgő tetővel, és fonott, színes selyemből tették volna meg mindezt.*
-Szőre farakhunnak sátor, lakik benne sámán, ott parola lesz.
*Ezzel kifogy a szavakból.*
//2. Csapat//
*A tündér első válasza helyes lesz. A szfinx ajkai lebiggyednek, mint az előbb, ám sajnálata most nem megjátszott, színtisztán őszinte.*
-Rendben. A válaszod helyes, halljuk a másodikat.
*Teszi keresztbe mancsait várakozón, és egyenesen a tündér szemébe néz végig. Odabent a kis, fiatal buksiban pedig pezsgés, falak tágulása, és a végtelen megismerése játszódik le. Hirtelen sokkal okosabb lesz a lötty megivásától, és ez bizony olyan dolgokkal is jár, minthogy felfogja az élet nagy rejtelmeit. Érezheti azt, hogy itt valami elvontra kell gondolni, hogy nem lesz elég egy szfinxnél annyi, hogy "majd tartom a kezemmel", talán valami jobb megoldás kell. Remélhetőleg szöget üt a fejében egy gondolat, amitől nagy kő eshet le szívéről, és átjuthat a következő raktárba.*
*Eközben a két másik, megtépázottabb leány, kik nem úszták meg egy gyors, a serdülőkor előtt nem is igazán realizálható nemi identitásváltással, most újra erőt gyűjthetnek, hogy beléphessenek már másodszor a raktér rejtettebb, kellemetlenebb zugaiba. Lena sajnos erre nem emlékezhet, azonban mi is adhatna jobb alkalmat újra önmagára találni, mint egy kis halálfélelem, netán kalandok és sikolyok.
A kis kősátor előtt álldogálhatnak azonban jó sokáig, azon ugyanis, ahogyan Udra azt már tudhatja is, talán csak elsőre nem esik le neki, a hang nem jön át. Így vagy a tündér után dugják a fejüket, vagy úgy döntenek, hogy mivel alig fél óra telhetett el a három napból, meg amúgy közben Lanawinon ugye talán egy perc sem, vagy inkább semmi, így szakíthatnak egy kis időt önmaguk rendbeszedésére is.*
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-25 14:31:28
Üzenet elküldve: 2017-02-25 14:31:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -7-//
*Nehéz megmondani ki lepődik meg jobban, ő, vagy utó, amikor a gnóm megjelenik az aprócska sziget partjánál. Villámléptű elfünk ugyanis éppen a hajójához készült, már épp a vízbe lépett volna mikor a varázslat hatására Jezabiel előtűnt a kékségből. Utó hiába gyors, egy valódi teleportálóval nem veheti fel a versenyt.*
- Te hazug disznó, ide a gyertyát vagy báránnyá változtatlak!
*A gyáva tolvajnak ennél több se kellett. Próbálta megúszni trükkökkel és sebességgel, csalással és átveréssel, de ha valaki a semmiből terem előtte, azzal nem mer tovább packázni. Köpenye rejtett zsebéből húzza végre elő a hőn áhított gyertyát, és remegve át is adja az apróságnak, közben kegyelemért rimánkodva.*
- Na azért! Meg ne halljam még egyszer hogy Arthenior környékén ugrabugrálsz ide-oda, különben megtalállak ám, és már tudod, hogy engem nem hagyhatsz le!
*Felmerül a gnómban a gyanú hogy ez a gyertya csak egy utánzat, egy másolat, ezek után már semmin nem lepődne meg, de elege van már a rohangászásból és még Artheniorba is vissza kell majd mennie. Kiléphetne mondjuk a kútból is új varázslatát használva, az biztosan hatásos belépő lenne, de mindenekelőtt most már végre leül pihenni is egy kicsit. Ennyi szenvedés után kicsit már megszomjazott, de itt a senki háta mögött mégis mivel frissíthetné fel magát? A tengervízből csak nem ihat, vizet meg nem hozott magával... Van viszont nála másból bőven, és ha már a mágustoronynál úgyis annyira belejött a dologba, fogja és beletúr a táskájába bájitalok után kutatva.*
- Sosem gondoltam volna hogy ilyen könnyelműen fogyasztom majd ezeket.
*Egy sárga fiolát húz elő, és a tartalmát egy nekifutásra le is húzza. Nyammog rajta még egy kicsit és kinyújtóztatja tagjait, megérdemeli végre a pihenést, közben a hazaúton gondolkodik. Frappáns lezárás lenne ha egy hatalmas mágustól és egy villámléptű elftől majd úgy vinné vissza a gyertyákat a főtérre, hogy igazi Tepóshoz híven egyszerűen odateleportál...*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
//A Tepós -7-//
*Nehéz megmondani ki lepődik meg jobban, ő, vagy utó, amikor a gnóm megjelenik az aprócska sziget partjánál. Villámléptű elfünk ugyanis éppen a hajójához készült, már épp a vízbe lépett volna mikor a varázslat hatására Jezabiel előtűnt a kékségből. Utó hiába gyors, egy valódi teleportálóval nem veheti fel a versenyt.*
- Te hazug disznó, ide a gyertyát vagy báránnyá változtatlak!
*A gyáva tolvajnak ennél több se kellett. Próbálta megúszni trükkökkel és sebességgel, csalással és átveréssel, de ha valaki a semmiből terem előtte, azzal nem mer tovább packázni. Köpenye rejtett zsebéből húzza végre elő a hőn áhított gyertyát, és remegve át is adja az apróságnak, közben kegyelemért rimánkodva.*
- Na azért! Meg ne halljam még egyszer hogy Arthenior környékén ugrabugrálsz ide-oda, különben megtalállak ám, és már tudod, hogy engem nem hagyhatsz le!
*Felmerül a gnómban a gyanú hogy ez a gyertya csak egy utánzat, egy másolat, ezek után már semmin nem lepődne meg, de elege van már a rohangászásból és még Artheniorba is vissza kell majd mennie. Kiléphetne mondjuk a kútból is új varázslatát használva, az biztosan hatásos belépő lenne, de mindenekelőtt most már végre leül pihenni is egy kicsit. Ennyi szenvedés után kicsit már megszomjazott, de itt a senki háta mögött mégis mivel frissíthetné fel magát? A tengervízből csak nem ihat, vizet meg nem hozott magával... Van viszont nála másból bőven, és ha már a mágustoronynál úgyis annyira belejött a dologba, fogja és beletúr a táskájába bájitalok után kutatva.*
- Sosem gondoltam volna hogy ilyen könnyelműen fogyasztom majd ezeket.
*Egy sárga fiolát húz elő, és a tartalmát egy nekifutásra le is húzza. Nyammog rajta még egy kicsit és kinyújtóztatja tagjait, megérdemeli végre a pihenést, közben a hazaúton gondolkodik. Frappáns lezárás lenne ha egy hatalmas mágustól és egy villámléptű elftől majd úgy vinné vissza a gyertyákat a főtérre, hogy igazi Tepóshoz híven egyszerűen odateleportál...*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az ügyességet a következő két körre.
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:55:00
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:55:00
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -7-//
*Glimriorathan nem lépett már tengerre évszázadok óta, nem irányított hajót, és nem szelte a hullámokat, ő pedig most igazi tengerjáróvá vált pusztán a városi őrség, és a város jólétének érdekében. Semmi nem állhat az útjába, főleg nem egy kis vihar, vagy egy világot átívelő távolság. Lehetetlen feladat nincs, csupán kis emberek akik elfogadják az istenek hatalmát, és a leggyorsabb gyorsaságát. Pedig mindenki elkapható, és minden akadály legyűrhető. Mosolyogva lép partra másodszorra is, ezúttal már ellenfele közvetlen közelében.*
-Itt vagyok, eljöttem érted. *Kiáltja fegyverrel a kézben, és kevés dologra gondol, leginkább arra, hogy a fenébe jut haza innen a világ végéről, meg hol hajthatná álomra a fejét a hosszú és idegesítő hajsza után.*
//A Tepós -7-//
*Glimriorathan nem lépett már tengerre évszázadok óta, nem irányított hajót, és nem szelte a hullámokat, ő pedig most igazi tengerjáróvá vált pusztán a városi őrség, és a város jólétének érdekében. Semmi nem állhat az útjába, főleg nem egy kis vihar, vagy egy világot átívelő távolság. Lehetetlen feladat nincs, csupán kis emberek akik elfogadják az istenek hatalmát, és a leggyorsabb gyorsaságát. Pedig mindenki elkapható, és minden akadály legyűrhető. Mosolyogva lép partra másodszorra is, ezúttal már ellenfele közvetlen közelében.*
-Itt vagyok, eljöttem érted. *Kiáltja fegyverrel a kézben, és kevés dologra gondol, leginkább arra, hogy a fenébe jut haza innen a világ végéről, meg hol hajthatná álomra a fejét a hosszú és idegesítő hajsza után.*
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:43:25
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:43:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -5-//
*Az ismert világ legészakibb pontjától a legdélebbik végekig, a mágustoronytól a tenger utolsó szigetéig üldözte az átokfajzatot, most pedig talán valaki ellopja előle a jutalmat. Kellemetlen dolog lenne. Szinte már szomorú.
A férfi nem valami nagy hajós, de úgy tűnik jó hajót lopott el, és a végére a kis tákolmány partot is ér az ismeretlen sziget partján. Aoneer partra ugrik, teljes vértezetben, felhúzott számszeríjjal, harcra vagy akár újabb futásra készen. Így vagy úgy, de itt be fog fejeződni a hajszája.*
//A Tepós -5-//
*Az ismert világ legészakibb pontjától a legdélebbik végekig, a mágustoronytól a tenger utolsó szigetéig üldözte az átokfajzatot, most pedig talán valaki ellopja előle a jutalmat. Kellemetlen dolog lenne. Szinte már szomorú.
A férfi nem valami nagy hajós, de úgy tűnik jó hajót lopott el, és a végére a kis tákolmány partot is ér az ismeretlen sziget partján. Aoneer partra ugrik, teljes vértezetben, felhúzott számszeríjjal, harcra vagy akár újabb futásra készen. Így vagy úgy, de itt be fog fejeződni a hajszája.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:35:01
Üzenet elküldve: 2017-02-25 13:35:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//A Tepós -5-//
*Végre valahára megérkezett. Hullámok, viharok, végtelen távolságok és lehetetlen utazások sem állhatták útját, hiszen ha elhatározta hogy elindul, és azt is hogy megérkezik, akkor annak minden kétséget kizáróan úgy is kellett lennie. Teljesen természetes hogy a tengeren sem ütközött semmi váratlan akadályba ami esetleg keresztülhúzhatta volna a terveit, így most frissen, fitten, kipihenten és boldogan léphet végre annak az aprócska szigetnek a partjára, ami annyira apró és annyira délen van, hogy a térképeken már nem is jelölik.*
- Na hol vagy te nyomorult?
*Nem is nagyon kell keresni, a gazfickó annyira biztos volt a dolgában hogy még elbújni sem akart, még tábort sem vert, viszont alaposan megijed a váratlan vendége láttán és inkább feltartott kézzel el is hátrál Jezabiel elől. A gnóm a tolvaj lovához siet, leszenvedi róla a nyeregtáskát és rögtön fel is túrja az egészet, a zöld gyertyának bizony valahol abban kellene lennie. Sehol nem találja, Utó pedig nevetni kezd.
"- Csak nem gondoltad hogy ilyen egyszerű lesz? Tudtam hogy az a bolond el fogja kotyogni hol vagyok, így a csatornába rejtettem a gyertyát!"*
- Ó hogy a ráják rágják le a lovad lábát! Hová te nyomorult?
*Utó persze félelmében mindent nekiállt bevallani, részletesen elmesélte hogy merre és hol fogja Jezabiel megtalálni a keresett kincset, a gnóm pedig rögtön indult is, hogy végre visszaszerezhesse.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 14:07:54
//A Tepós -5-//
*Végre valahára megérkezett. Hullámok, viharok, végtelen távolságok és lehetetlen utazások sem állhatták útját, hiszen ha elhatározta hogy elindul, és azt is hogy megérkezik, akkor annak minden kétséget kizáróan úgy is kellett lennie. Teljesen természetes hogy a tengeren sem ütközött semmi váratlan akadályba ami esetleg keresztülhúzhatta volna a terveit, így most frissen, fitten, kipihenten és boldogan léphet végre annak az aprócska szigetnek a partjára, ami annyira apró és annyira délen van, hogy a térképeken már nem is jelölik.*
- Na hol vagy te nyomorult?
*Nem is nagyon kell keresni, a gazfickó annyira biztos volt a dolgában hogy még elbújni sem akart, még tábort sem vert, viszont alaposan megijed a váratlan vendége láttán és inkább feltartott kézzel el is hátrál Jezabiel elől. A gnóm a tolvaj lovához siet, leszenvedi róla a nyeregtáskát és rögtön fel is túrja az egészet, a zöld gyertyának bizony valahol abban kellene lennie. Sehol nem találja, Utó pedig nevetni kezd.
"- Csak nem gondoltad hogy ilyen egyszerű lesz? Tudtam hogy az a bolond el fogja kotyogni hol vagyok, így a csatornába rejtettem a gyertyát!"*
- Ó hogy a ráják rágják le a lovad lábát! Hová te nyomorult?
*Utó persze félelmében mindent nekiállt bevallani, részletesen elmesélte hogy merre és hol fogja Jezabiel megtalálni a keresett kincset, a gnóm pedig rögtön indult is, hogy végre visszaszerezhesse.*
A hozzászólás írója (Jezabiel Tinkerin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 14:07:54
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-24 21:01:08
Üzenet elküldve: 2017-02-24 21:01:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
//+16 elemek a hozzászólásban//
*Fejét tapogatva kászálódik lassan fel. Nincs jól, úgy érzi magát, mint akin áthajtott egy ökrös szekér.
A tündér elmegy, de előtte még odalök a lánynak egy fiola bájitalt. Ha nem lesz jobban rövid időn belül igencsak rá fog szorulni.
Közben a vörös is megszólal, szavai nem valami bizalomgerjesztőek.*
- Nägy szärban. *Jelenti ki miközben feláll és megtesz néhány lépést. A következő kérdéseket alig veszi figyelembe, egy halk morranást hallat. Nincs kedve, nincs gusztusa elmagyarázni, visszaemlékezni arra a pusztán sejtelmes érzés foszlányra, amit akkor élt át, mikor a szfinx darabokra rágta és véres falatjait nyeldekelte.
Kirázza a hideg és ha lehet még rosszabbul van.
A félelf következő mondatán lágyan kacag. Csak azért nem hangosan hahotázik, mert fizikailag képtelen.*
- Hehh... Sök sikërt, hölgyem. Hä mëgtalálöd a kiütat szólj...
*Epe ízűek a gondolatai, ahogy az fut át elméjén, hogy amit a lánytól hall.*
~Még, hogy ő nincs jól... kurtizán...~
*Be lehet tudni ezt rossz akaratnak és a fájdalom és szellemi fáradtság tünetének is.
Odaér a vörös mellé, fejével int, hogy ne vacakoljanak azonnal menjenek a tündér után. Mivel mást nem tud tenni annak érdekében, hogy eltünjenek innen.*
- Hä äkaröd látni még ä napöt az égën, jöbb lësz, hä követsz.
*Inti magához és el is indul közel a sátorhoz, majd megtorpan, hiába is nem akar, megáll. Valamire vár, halálsikolyra a kicsi szárnyastól, vagy a jelzésre, hogy szabad a pálya.*
A hozzászólás írója (Undasassya Udra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.24 21:01:31
//2. Csapat//
//+16 elemek a hozzászólásban//
*Fejét tapogatva kászálódik lassan fel. Nincs jól, úgy érzi magát, mint akin áthajtott egy ökrös szekér.
A tündér elmegy, de előtte még odalök a lánynak egy fiola bájitalt. Ha nem lesz jobban rövid időn belül igencsak rá fog szorulni.
Közben a vörös is megszólal, szavai nem valami bizalomgerjesztőek.*
- Nägy szärban. *Jelenti ki miközben feláll és megtesz néhány lépést. A következő kérdéseket alig veszi figyelembe, egy halk morranást hallat. Nincs kedve, nincs gusztusa elmagyarázni, visszaemlékezni arra a pusztán sejtelmes érzés foszlányra, amit akkor élt át, mikor a szfinx darabokra rágta és véres falatjait nyeldekelte.
Kirázza a hideg és ha lehet még rosszabbul van.
A félelf következő mondatán lágyan kacag. Csak azért nem hangosan hahotázik, mert fizikailag képtelen.*
- Hehh... Sök sikërt, hölgyem. Hä mëgtalálöd a kiütat szólj...
*Epe ízűek a gondolatai, ahogy az fut át elméjén, hogy amit a lánytól hall.*
~Még, hogy ő nincs jól... kurtizán...~
*Be lehet tudni ezt rossz akaratnak és a fájdalom és szellemi fáradtság tünetének is.
Odaér a vörös mellé, fejével int, hogy ne vacakoljanak azonnal menjenek a tündér után. Mivel mást nem tud tenni annak érdekében, hogy eltünjenek innen.*
- Hä äkaröd látni még ä napöt az égën, jöbb lësz, hä követsz.
*Inti magához és el is indul közel a sátorhoz, majd megtorpan, hiába is nem akar, megáll. Valamire vár, halálsikolyra a kicsi szárnyastól, vagy a jelzésre, hogy szabad a pálya.*
A hozzászólás írója (Undasassya Udra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.24 21:01:31
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:52:41
Üzenet elküldve: 2017-02-23 14:52:41
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
* Bár némileg sikerül a rémisztgetés, hiszen a lány megáll, de se ő, se a törpe nem nagyon akarja elhinni. Vagyis lehet, hogy a lány hisz neki, de egyelőre épp csak megáll, nem sikoltozva rohan a biztonságosnak látszó másik szobába. *
- Én nem tétovázok tovább, mert... Mert nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem akarom vacsoraként végezni. * És így is tesz, azaz elindul visszafelé. Azért még hátraszól a lánynak, mert őt talán le tudja beszélni az öngyilkosságról. A törpe nem érdekli igazán, illetve őt bizonyára jóval nehezebb is lebeszélni a tervéről. *
- Ha gondolod Hölgyem, kövess! * A nevét még nem tudja és valószínűleg nem is fogja már megtudni, így ál-illedelmességgel szól felé. Ezután egyből foytatja útját arra, amerről jöttek. Arra melegebb is van és a kannibálok száma is kisebb vagy egyenlő a kintivel, szóval biztosan jobb lesz neki ott.
~ Vajon az előbb hányas raktárban voltunk? ~ Ezt nem nézte meg, amikor kijöttek, hát most felnéz az ajtó felé, hátha ki van írva valami oda is. Utána pedig elvileg belép és ajtót csuk maga után - hacsak a lány nem követi őt. *
//1. Csapat//
* Bár némileg sikerül a rémisztgetés, hiszen a lány megáll, de se ő, se a törpe nem nagyon akarja elhinni. Vagyis lehet, hogy a lány hisz neki, de egyelőre épp csak megáll, nem sikoltozva rohan a biztonságosnak látszó másik szobába. *
- Én nem tétovázok tovább, mert... Mert nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nem akarom vacsoraként végezni. * És így is tesz, azaz elindul visszafelé. Azért még hátraszól a lánynak, mert őt talán le tudja beszélni az öngyilkosságról. A törpe nem érdekli igazán, illetve őt bizonyára jóval nehezebb is lebeszélni a tervéről. *
- Ha gondolod Hölgyem, kövess! * A nevét még nem tudja és valószínűleg nem is fogja már megtudni, így ál-illedelmességgel szól felé. Ezután egyből foytatja útját arra, amerről jöttek. Arra melegebb is van és a kannibálok száma is kisebb vagy egyenlő a kintivel, szóval biztosan jobb lesz neki ott.
~ Vajon az előbb hányas raktárban voltunk? ~ Ezt nem nézte meg, amikor kijöttek, hát most felnéz az ajtó felé, hátha ki van írva valami oda is. Utána pedig elvileg belép és ajtót csuk maga után - hacsak a lány nem követi őt. *
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-22 23:20:26
Üzenet elküldve: 2017-02-22 23:20:26
ÚJ
![>Grubek Norragimhak [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1246_torpe_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Grubek nem egy észlény. Sőt minden bizonnyal saját hibájából egy ilyen kaland során fogja életét veszteni aminek egyedi nem logikára épülő gondolatai is segítségére lesznek. A kalóz megjegyzésére csak legyint.*
-Ugyan már. Rendes fiúk ezek.
*Azt is megtudják, hogy jól megy azoknak a sora. Van tej és még farakhunt is lenyilazták.*
-Helyes, helyes. Hát felénk múltkor volt egy elég nagy csetepaté. A holtak kikeltek a sírjukból és az élőket zabálták. Hát ez mondom elég pimaszság, de nem is ez volt a legrosszabb. Meg volt mérgezve a víz. Hát hallottatok már ilyet? Az, hogy nem tudtunk fürdeni még mindegy, de még pia sem volt. Hát mondtam is rögtön, hogy ez már aztán nincsen rendben és szétvertem mindent. Hát, de most már tényleg, hogy azért a piával is szórakozzanak. Néha oda kell nekik csapni mert nagy butaság az eszükbe szokott jutni.
*Hogy kikről beszél azt ő sem tudja, de megy a törzs után a sámánhoz. Talán azt is sikerül elkápráztatnia hihetetlen tudásával. Nem minden bokorban láthat Nagy Grubek Norragimhak-ot.*
//1. Csapat//
*Grubek nem egy észlény. Sőt minden bizonnyal saját hibájából egy ilyen kaland során fogja életét veszteni aminek egyedi nem logikára épülő gondolatai is segítségére lesznek. A kalóz megjegyzésére csak legyint.*
-Ugyan már. Rendes fiúk ezek.
*Azt is megtudják, hogy jól megy azoknak a sora. Van tej és még farakhunt is lenyilazták.*
-Helyes, helyes. Hát felénk múltkor volt egy elég nagy csetepaté. A holtak kikeltek a sírjukból és az élőket zabálták. Hát ez mondom elég pimaszság, de nem is ez volt a legrosszabb. Meg volt mérgezve a víz. Hát hallottatok már ilyet? Az, hogy nem tudtunk fürdeni még mindegy, de még pia sem volt. Hát mondtam is rögtön, hogy ez már aztán nincsen rendben és szétvertem mindent. Hát, de most már tényleg, hogy azért a piával is szórakozzanak. Néha oda kell nekik csapni mert nagy butaság az eszükbe szokott jutni.
*Hogy kikről beszél azt ő sem tudja, de megy a törzs után a sámánhoz. Talán azt is sikerül elkápráztatnia hihetetlen tudásával. Nem minden bokorban láthat Nagy Grubek Norragimhak-ot.*
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-21 13:53:59
Üzenet elküldve: 2017-02-21 13:53:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A tündérke hangjára kapja fel a fejét, most néz először igazán körbe. Nem is hajón van, hanem egy tisztáson -ennyit a vízbeesős elméletéről- és nem is egyedül. Két másik lány is van vele, akik szintén nincsenek a legjobb bőrben, de úgy tűnik, tudják, mi a helyzet, a szöszke már itt is hagyta őket, hogy eltűnjön abban a különös kősátorban.*
-Hol vagyunk? *Fordul a farkasbőrös felé, remélve, hogy fel tudja világosítani. Talán még azt is megtudhatja, miért vesztette el az emlékeit.* És milyen szfinxről beszélt az a tündér? Valami színdarab megy ott benn a sátorban? *Elég fura az egész helyzet, de hát mit tudhatja ő, mi a fura, még nem látott semmit. Legalábbis nem emlékszik rá.
Ahogy álló helyzetbe tornázza magát, a körülötte elterülő tájat is végigméri. De javú érzése van, biztosan járt már itt, jól ismeri a helyet. Akkor talán a két kísérőjével sem véletlenül találkozott. Lehetnek barátnők, ismerősök, vagy akár kollégák, aki valamilyen munkaügyben járnak erre. Ez akkor sem ad választ arra, miért nincsenek emlékei...*
-Nekem... nekem haza kéne mennem. *Ha tudná, hol lakik.* Nagyon rosszul érzem magam. Ha alszom egyet, talán rendbe jövök. *Ő sem nagyon hiszi, hogy egy alvás visszahozza az emlékeit, de talán az otthoni környezet segít emlékezni.*
//2. Csapat//
*A tündérke hangjára kapja fel a fejét, most néz először igazán körbe. Nem is hajón van, hanem egy tisztáson -ennyit a vízbeesős elméletéről- és nem is egyedül. Két másik lány is van vele, akik szintén nincsenek a legjobb bőrben, de úgy tűnik, tudják, mi a helyzet, a szöszke már itt is hagyta őket, hogy eltűnjön abban a különös kősátorban.*
-Hol vagyunk? *Fordul a farkasbőrös felé, remélve, hogy fel tudja világosítani. Talán még azt is megtudhatja, miért vesztette el az emlékeit.* És milyen szfinxről beszélt az a tündér? Valami színdarab megy ott benn a sátorban? *Elég fura az egész helyzet, de hát mit tudhatja ő, mi a fura, még nem látott semmit. Legalábbis nem emlékszik rá.
Ahogy álló helyzetbe tornázza magát, a körülötte elterülő tájat is végigméri. De javú érzése van, biztosan járt már itt, jól ismeri a helyet. Akkor talán a két kísérőjével sem véletlenül találkozott. Lehetnek barátnők, ismerősök, vagy akár kollégák, aki valamilyen munkaügyben járnak erre. Ez akkor sem ad választ arra, miért nincsenek emlékei...*
-Nekem... nekem haza kéne mennem. *Ha tudná, hol lakik.* Nagyon rosszul érzem magam. Ha alszom egyet, talán rendbe jövök. *Ő sem nagyon hiszi, hogy egy alvás visszahozza az emlékeit, de talán az otthoni környezet segít emlékezni.*
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-21 08:47:15
Üzenet elküldve: 2017-02-21 08:47:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Lassú léptekkel közelednek a díszes társulathoz, Grubek határozott válaszát pedig ideig-óráig elkönyveli helyesnek.*
~Mi a helyzet? Értik ők ezt?~
*Kissé kételkedik a szóhasználat praktikusságában, de most már elhangzott, és meglátják, hogy hogyan reagál a szószóló. Eztán Jorrih egy meglehetősen aggasztó válasszal tud csak szolgálni a feltett kérdésre.*
-Hogy micsoda?
*Kiált fel hirtelen ijedtében, és meg is torpan, így ha valaki kellően szorosan járt a nyomában, most neki is ütközhet, viszont a törzsi fickó újra szóra nyitja a száját, még ha az kevéssé érthető is.*
~Farakhunból lesz lakmár? Vagy mi vagyunk Farakhun?~
*Merül fel benne a kérdés a falábú rémisztgetése nyomán, de a folytatás sem kerüli el a figyelmét.*
-Hogy a barátaitok a Vedzsibónál?
*Kérdez vissza meglepetten, amivel párhuzamosan egy sokatmondó, amolyan "most akkor mi van?" pillantást vet a megingott szavahihetőségű kalóz felé, aki ha nem helyesbít gyorsan, még a végén tényleg elkönyveli a lány hülyének vagy csalónak. Egyelőre csak kérdések merülnek fel a téma kapcsán, nem tesz elhamarkodott ítéletet, így mielőtt elhatározná a csapat nevében, hogy tovább indulnak, inkább megvárja valamelyik férfi kezdeményezését, ami esetben, ha konszenzus alakul ki az útirányról, velük tart szó nélkül.*
-Jól, köszönönik. Köszönjük.
*Vágja rá rögtön két ragozással, valamelyik csak talált, bár úgy fest ezek a népek nem sokat törődnek a közös nyelv helyességével, legalábbis azzal a formájával nem, amit ők ismernek.*
-És, hogy lesz a parola?
*Próbál kicsit puhatolózni, mert habár még mindig előtte lebeg a kép, miszerint nyárson forog almában a szájában, mégis teret enged a gondolat csírájának, hogy Jorrih hantázott a dolog kapcsán.*
//1. Csapat//
*Lassú léptekkel közelednek a díszes társulathoz, Grubek határozott válaszát pedig ideig-óráig elkönyveli helyesnek.*
~Mi a helyzet? Értik ők ezt?~
*Kissé kételkedik a szóhasználat praktikusságában, de most már elhangzott, és meglátják, hogy hogyan reagál a szószóló. Eztán Jorrih egy meglehetősen aggasztó válasszal tud csak szolgálni a feltett kérdésre.*
-Hogy micsoda?
*Kiált fel hirtelen ijedtében, és meg is torpan, így ha valaki kellően szorosan járt a nyomában, most neki is ütközhet, viszont a törzsi fickó újra szóra nyitja a száját, még ha az kevéssé érthető is.*
~Farakhunból lesz lakmár? Vagy mi vagyunk Farakhun?~
*Merül fel benne a kérdés a falábú rémisztgetése nyomán, de a folytatás sem kerüli el a figyelmét.*
-Hogy a barátaitok a Vedzsibónál?
*Kérdez vissza meglepetten, amivel párhuzamosan egy sokatmondó, amolyan "most akkor mi van?" pillantást vet a megingott szavahihetőségű kalóz felé, aki ha nem helyesbít gyorsan, még a végén tényleg elkönyveli a lány hülyének vagy csalónak. Egyelőre csak kérdések merülnek fel a téma kapcsán, nem tesz elhamarkodott ítéletet, így mielőtt elhatározná a csapat nevében, hogy tovább indulnak, inkább megvárja valamelyik férfi kezdeményezését, ami esetben, ha konszenzus alakul ki az útirányról, velük tart szó nélkül.*
-Jól, köszönönik. Köszönjük.
*Vágja rá rögtön két ragozással, valamelyik csak talált, bár úgy fest ezek a népek nem sokat törődnek a közös nyelv helyességével, legalábbis azzal a formájával nem, amit ők ismernek.*
-És, hogy lesz a parola?
*Próbál kicsit puhatolózni, mert habár még mindig előtte lebeg a kép, miszerint nyárson forog almában a szájában, mégis teret enged a gondolat csírájának, hogy Jorrih hantázott a dolog kapcsán.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-20 08:43:02
Üzenet elküldve: 2017-02-20 08:43:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Persze, hogy nem tétovázik, szeretné, ha mind a hárman egészségesen kijutnának erről a helyről, s mindent elkövet, miszerint ez megvalósuljon. Undráról nem feledkezik meg, ezért át ad neki egy fiolát, hogy újra jó erőben legyen.
Az hogy mit csinál vele az már részletkérdés.
Átad 1 db Fűzöld varázsitaltUndasassya Udranak.
Amint lehet, egyből szedi a lábait, vissza a szfinxhez. Aki ismét ugyanazzal áll elő, mint a multkor.
Ettől nem lesz könnyebb a megfejtés, hiszen, csak az elsőre hallották a választ.*
- Helyes megfejtés, vagy halál.
*Vágja rá az elsőre a választ. Vagy tudod a választ vagy nem.
Nem mer a következőre válaszolni még, így egy kis segítséget igénybe vesz.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
//2. Csapat//
*Persze, hogy nem tétovázik, szeretné, ha mind a hárman egészségesen kijutnának erről a helyről, s mindent elkövet, miszerint ez megvalósuljon. Undráról nem feledkezik meg, ezért át ad neki egy fiolát, hogy újra jó erőben legyen.
Az hogy mit csinál vele az már részletkérdés.
Átad 1 db Fűzöld varázsitaltUndasassya Udranak.
Amint lehet, egyből szedi a lábait, vissza a szfinxhez. Aki ismét ugyanazzal áll elő, mint a multkor.
Ettől nem lesz könnyebb a megfejtés, hiszen, csak az elsőre hallották a választ.*
- Helyes megfejtés, vagy halál.
*Vágja rá az elsőre a választ. Vagy tudod a választ vagy nem.
Nem mer a következőre válaszolni még, így egy kis segítséget igénybe vesz.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-20 08:11:28
Üzenet elküldve: 2017-02-20 08:11:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A pusztán ténfergő kis csapat rendbe is tudja szedni magát lassan. A polip elslattyog rémülten, míg a nála csak egy fokkal nagyobb tündér ugrik fel szinte kicsattanva az erőtől. Talán így akarja bizonyítani a jelenlevő nőknek, hogy bizony habár még kicsi is, igen szeretnivaló, és érett már. Azt ugyan nem lehet tudni, hogy miért a rossz állapotban nyögdécselő Udrát kéri fel vigyázni, és nem a szótlan, furcsa arcot vágó, magát tapogató, hínáros, de azért mégis csak jobb színben levő Lenát.
Mindenesetre a másik két nő is szépen lassan magához tud térni. A megviselt test előbb gyógyul, mint az elme, így Udra észreveheti Lenán azt a kíváncsi és értetlen arckifejezést, mellyel magát tapogatja, vagy éppen csak igyekszik rájönni mi is a helyzet.*
*Khaja nem tétovázik. Ilyen bátor és tettre kész még soha nem volt talán, hiszen ő csak egy ijedős tündér, még ha gyerek is. Jót tett neki az a kevéske kis új motiváció.
Belép a kősátorba, ahol a virág egyből fényesen ragyog le rá. Felnyitja az ajtót, és hamarosan ismét a szfinxnél találja magát, aki ugyanolyan arckifejezéssel szemléli, mint legutóbb.
A szfinx pedig szóra is nyitja száját.*
-Szép estét hát neked, magányos utazó. Ha jól sejtem ezt keresed.
*Szed elő mellei alól egy ékszert, amin eddig rajta feküdt, és kiemeli láncát nyakából. Aztán kinyitja, és a tündér elé tárja. Rajta a "12-es raktár" felirat található, benne ugyanazzal a szürkés réteggel, ami a kősátorban is volt.*
-Na de ugyebár sejted, hogy ki kell állnod egy próbát. Két kérdésem lesz.
*Hatásszünetet tart.*
-Mi itt a szabály?
*Hangzik el az első. Ezután Khajának pár másodpercig komolyan és magasztosan a szemébe néz. Aztán jön a második.*
-Itt vagy ebben a szobában. Elveszek mindent tőled, és bezárlak. Fel kell tenned egy képet a falra. Hogyan tennéd meg?
*Hangzik el a második is. Aztán csak a fürkésző pillantások zápora marad a kis tündéren, aki másodjára hallja már a két rejtvényt.*
//2. Csapat//
*A pusztán ténfergő kis csapat rendbe is tudja szedni magát lassan. A polip elslattyog rémülten, míg a nála csak egy fokkal nagyobb tündér ugrik fel szinte kicsattanva az erőtől. Talán így akarja bizonyítani a jelenlevő nőknek, hogy bizony habár még kicsi is, igen szeretnivaló, és érett már. Azt ugyan nem lehet tudni, hogy miért a rossz állapotban nyögdécselő Udrát kéri fel vigyázni, és nem a szótlan, furcsa arcot vágó, magát tapogató, hínáros, de azért mégis csak jobb színben levő Lenát.
Mindenesetre a másik két nő is szépen lassan magához tud térni. A megviselt test előbb gyógyul, mint az elme, így Udra észreveheti Lenán azt a kíváncsi és értetlen arckifejezést, mellyel magát tapogatja, vagy éppen csak igyekszik rájönni mi is a helyzet.*
*Khaja nem tétovázik. Ilyen bátor és tettre kész még soha nem volt talán, hiszen ő csak egy ijedős tündér, még ha gyerek is. Jót tett neki az a kevéske kis új motiváció.
Belép a kősátorba, ahol a virág egyből fényesen ragyog le rá. Felnyitja az ajtót, és hamarosan ismét a szfinxnél találja magát, aki ugyanolyan arckifejezéssel szemléli, mint legutóbb.
A szfinx pedig szóra is nyitja száját.*
-Szép estét hát neked, magányos utazó. Ha jól sejtem ezt keresed.
*Szed elő mellei alól egy ékszert, amin eddig rajta feküdt, és kiemeli láncát nyakából. Aztán kinyitja, és a tündér elé tárja. Rajta a "12-es raktár" felirat található, benne ugyanazzal a szürkés réteggel, ami a kősátorban is volt.*
-Na de ugyebár sejted, hogy ki kell állnod egy próbát. Két kérdésem lesz.
*Hatásszünetet tart.*
-Mi itt a szabály?
*Hangzik el az első. Ezután Khajának pár másodpercig komolyan és magasztosan a szemébe néz. Aztán jön a második.*
-Itt vagy ebben a szobában. Elveszek mindent tőled, és bezárlak. Fel kell tenned egy képet a falra. Hogyan tennéd meg?
*Hangzik el a második is. Aztán csak a fürkésző pillantások zápora marad a kis tündéren, aki másodjára hallja már a két rejtvényt.*
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-19 16:56:24
Üzenet elküldve: 2017-02-19 16:56:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Úgy látszik a mitikus lénynek, még gondolkozási időt sem hagyott a kis csapatnak, vagy tudod a választ vagy nem, s nem nagyon tetszett neki a kupaktanács sem, hogy legalább valamire jussanak. Igen egyszer kapott is a fejére jogosan, mikor kinyilvánította a félelmét, az még teljesen érthető is volt, hiszen kérte, hogy várjunk be mindenkit, viszont a szfinx akkor sem csapat szinte tekintette őket, de szfinx mégis külön külön kezelte a személyeket.
Khaja megdermedve nézi (hiszen ha a akarna se tudna elfutni), ahogy a társait elrágcsálja a szfinx, majd véres cafatokat egy-egy nyeléssel eltünteti a szájából. Ez alól a tündérke sem kivétel, de ha meg akarna mozdulni akkor se tudna ficánkolni, megdermedt akár egy szobor, s csak ennyit tehet, hogy várja ő is vacsoraként végezze a szörnyeteg gyomrában. Behunyja a szemét amennyiben ez lehetséges, utána néhány pillant múltán egy éles kínkeserves fájdalom járja át minden porcikáját, amit szavakban ki sem lehet fejezni. Olyan gyorsan történik mindez, hogy még hangot sem tud kiadni, és máris szörnyethal, ám ettől a teste ugyanúgy a fogak martalékává válik. Az erőhatásokra szó szerint szétesik, csontok belsőségek a vér piros színében pompáznak, majd ő is követi a többieket, hogy "ételként" beteljesítse a sorsát.
De egyszer csak, mintha az álmából ébredt volna fel, kipattannak a szemecskéi, és meghall egy férfi hangot.
Amennyiben van lehetősége, megpróbálja összeszedni magát. Miután ez megtörtént gyorsan leellenőrzi, hogy mindene a helyén van-e, meg persze a fiolák.
Ami pedig az elméjének a torzulását okozta, remélhetőleg annyi választási lehetősége van, hogy a fajtársaiból "néz" egy kiszemeltet, vagyis remélhetőleg, továbbra se fog gerjedni a két félvér leányra.
Odamegy először Undrához.*
- Minden rendben, minden oké? *Kérdezi csilingelő hangján. Amint megkapta megfelelő választ, rápillant a vörös hajú társára aki nincs túl jó bőrben.
Közben Khajának egy furcsa ötlete támad, amit az előző próbából szűrt le.*
- Kérlek! Vigyázz Lenára. Én bemegyek még egyszer egyedül a szfinxnek. Nincs értelme ugyanezt eljátszani, hogy megint bemegyünk mindhárman.
Ti addig tudtok gondolkozni, együtt. Két fej többet ér mint egy!
*Majd megmutatja a két társának az egyik, fiolát, hogy most nem megy be felkészületlenül.
Amint ezt elmondta bármit mondanak neki, egyedül lép be a mitikus lényhez.*
- Amennyiben mindhárman bejöttök, csakis kizárólag, EGY valamit mondjatok amit HELYESNEK véltek, mert nincs lehetőség a találgatásra!
//2. Csapat//
*Úgy látszik a mitikus lénynek, még gondolkozási időt sem hagyott a kis csapatnak, vagy tudod a választ vagy nem, s nem nagyon tetszett neki a kupaktanács sem, hogy legalább valamire jussanak. Igen egyszer kapott is a fejére jogosan, mikor kinyilvánította a félelmét, az még teljesen érthető is volt, hiszen kérte, hogy várjunk be mindenkit, viszont a szfinx akkor sem csapat szinte tekintette őket, de szfinx mégis külön külön kezelte a személyeket.
Khaja megdermedve nézi (hiszen ha a akarna se tudna elfutni), ahogy a társait elrágcsálja a szfinx, majd véres cafatokat egy-egy nyeléssel eltünteti a szájából. Ez alól a tündérke sem kivétel, de ha meg akarna mozdulni akkor se tudna ficánkolni, megdermedt akár egy szobor, s csak ennyit tehet, hogy várja ő is vacsoraként végezze a szörnyeteg gyomrában. Behunyja a szemét amennyiben ez lehetséges, utána néhány pillant múltán egy éles kínkeserves fájdalom járja át minden porcikáját, amit szavakban ki sem lehet fejezni. Olyan gyorsan történik mindez, hogy még hangot sem tud kiadni, és máris szörnyethal, ám ettől a teste ugyanúgy a fogak martalékává válik. Az erőhatásokra szó szerint szétesik, csontok belsőségek a vér piros színében pompáznak, majd ő is követi a többieket, hogy "ételként" beteljesítse a sorsát.
De egyszer csak, mintha az álmából ébredt volna fel, kipattannak a szemecskéi, és meghall egy férfi hangot.
Amennyiben van lehetősége, megpróbálja összeszedni magát. Miután ez megtörtént gyorsan leellenőrzi, hogy mindene a helyén van-e, meg persze a fiolák.
Ami pedig az elméjének a torzulását okozta, remélhetőleg annyi választási lehetősége van, hogy a fajtársaiból "néz" egy kiszemeltet, vagyis remélhetőleg, továbbra se fog gerjedni a két félvér leányra.
Odamegy először Undrához.*
- Minden rendben, minden oké? *Kérdezi csilingelő hangján. Amint megkapta megfelelő választ, rápillant a vörös hajú társára aki nincs túl jó bőrben.
Közben Khajának egy furcsa ötlete támad, amit az előző próbából szűrt le.*
- Kérlek! Vigyázz Lenára. Én bemegyek még egyszer egyedül a szfinxnek. Nincs értelme ugyanezt eljátszani, hogy megint bemegyünk mindhárman.
Ti addig tudtok gondolkozni, együtt. Két fej többet ér mint egy!
*Majd megmutatja a két társának az egyik, fiolát, hogy most nem megy be felkészületlenül.
Amint ezt elmondta bármit mondanak neki, egyedül lép be a mitikus lényhez.*
- Amennyiben mindhárman bejöttök, csakis kizárólag, EGY valamit mondjatok amit HELYESNEK véltek, mert nincs lehetőség a találgatásra!
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-19 12:01:27
Üzenet elküldve: 2017-02-19 12:01:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Azt hitte, pár kósza gondolatfoszlánynál többet is mondhatnak, de nem. A szfinx türelmetlen, és úgy tűnik, mindenképpen enni akar, így szinte a tippek megfogalmazására sem hagy időt nekik.*
-Ha adsz még nekünk időt, rájövünk! *Mordul a nőre, de hiába, az meg sem hallja szavait. Lena hamar elveszti a türelmét, azon gondolkodik, hogy megindul valamerre, el a lénytől, de lábai nem engedelmeskednek. Körbepillant, és láthatja, hogy két bajtársnője is hasonló helyzetbe került, és próbálnak szabadulni földbe gyökerezz helyzetükből.*
-Átkozott némber! -Mondja ő is a magáét, egyebet úgysem tehet. Felé nyúl a hatalmas mancs, nem tud menekülni. Minden elveszett. Érzi, ahogy fogak mélyednek testébe, vér önti el a száját. A fájdalom elviselhetetlen, meg akar halni, átkerülni egy másik, nyugodtabb világba.*
*Távoli hang ébreszti, trombitaszó, amit egy kérges hangú férfi vált fel. nehezen jutnak el tudatáig a szavak, kissé kába és belassult, de a lényeget felfogta: mégsem halott. Legalábbis nem abban az értelemben, hogy lelke elhagyta volna a testét. A saját értelmezése szerint, már akkor meghaltak mind, mikor elhagyták Lanawint...
A hang tovatűnik, Lena ébredezni kezd. nehéz pilláit lassan nyitogatja, próbálja felmérni a helyet, hol is van pontosan, de egyelőre csak foltokat lát. A hangos placcsanásra maga mellett ijedten összerezzen. Kikerekedett, értetlen szemekkel követi tekintetével a polipot. Vajon mi történhetett vele? Próbál visszaemlékezni. Egyre távolabb tekint a múltba, keresve azt az utolsó pillanatot, amikor még magánál volt, de nem talál ilyet. A gyerekkorára, a szüleire, de még a saját nevére sem emlékszik, és ez teljesen kétségbe ejti. ~Mi történhetett velem?~ Remegő kezekkel szedegeti ki a büdös hínárdarabokat a hajából és a ruhájából, majd feláll, hogy szemügyre vegye magát, hátha arról eszébe jut valami. Habár emlékeivel együtt jellemét is valamennyire elvesztette, hiszen nem emlékszik, mikor hogy viselkedett, ezért még képes tisztán és józanul viselkedni. Lángvörös haj, sápadt bőr, hegek és vágások mindenhol, kis mellek, izmos alkat; egy vadidegen lény teste. Füleit végigtaperolva még fajára is következtethet. A hátán megtalálja a tegezt és az íjat, így biztos benne, hogy valami vadászféle. De egy vadász mit keresett volna a tengerben, ahol polipokat szedhetett össze? vagy baleset érte. Igen, ez a legvalószínűbb! Beleesett egy sziklaszirtről a vízbe, de zuhanás közben beverte a fejét és elvesztette az emlékeit. A vízből valaki kihalászta ájult testét, és most ott van, annak a valakinek a hajóján vagy bárkáján. remek! Van egy egész reális múltja, és már azt is kitalálta, hol lehet. A következő lépés: mit tegyen. Pontosabban, mit tenne az a lány, aki ő, de nem tudja, ki, ezért nem tudja, mit tenne... Áh, bonyolult az egész ügy.
//2. Csapat//
*Azt hitte, pár kósza gondolatfoszlánynál többet is mondhatnak, de nem. A szfinx türelmetlen, és úgy tűnik, mindenképpen enni akar, így szinte a tippek megfogalmazására sem hagy időt nekik.*
-Ha adsz még nekünk időt, rájövünk! *Mordul a nőre, de hiába, az meg sem hallja szavait. Lena hamar elveszti a türelmét, azon gondolkodik, hogy megindul valamerre, el a lénytől, de lábai nem engedelmeskednek. Körbepillant, és láthatja, hogy két bajtársnője is hasonló helyzetbe került, és próbálnak szabadulni földbe gyökerezz helyzetükből.*
-Átkozott némber! -Mondja ő is a magáét, egyebet úgysem tehet. Felé nyúl a hatalmas mancs, nem tud menekülni. Minden elveszett. Érzi, ahogy fogak mélyednek testébe, vér önti el a száját. A fájdalom elviselhetetlen, meg akar halni, átkerülni egy másik, nyugodtabb világba.*
*Távoli hang ébreszti, trombitaszó, amit egy kérges hangú férfi vált fel. nehezen jutnak el tudatáig a szavak, kissé kába és belassult, de a lényeget felfogta: mégsem halott. Legalábbis nem abban az értelemben, hogy lelke elhagyta volna a testét. A saját értelmezése szerint, már akkor meghaltak mind, mikor elhagyták Lanawint...
A hang tovatűnik, Lena ébredezni kezd. nehéz pilláit lassan nyitogatja, próbálja felmérni a helyet, hol is van pontosan, de egyelőre csak foltokat lát. A hangos placcsanásra maga mellett ijedten összerezzen. Kikerekedett, értetlen szemekkel követi tekintetével a polipot. Vajon mi történhetett vele? Próbál visszaemlékezni. Egyre távolabb tekint a múltba, keresve azt az utolsó pillanatot, amikor még magánál volt, de nem talál ilyet. A gyerekkorára, a szüleire, de még a saját nevére sem emlékszik, és ez teljesen kétségbe ejti. ~Mi történhetett velem?~ Remegő kezekkel szedegeti ki a büdös hínárdarabokat a hajából és a ruhájából, majd feláll, hogy szemügyre vegye magát, hátha arról eszébe jut valami. Habár emlékeivel együtt jellemét is valamennyire elvesztette, hiszen nem emlékszik, mikor hogy viselkedett, ezért még képes tisztán és józanul viselkedni. Lángvörös haj, sápadt bőr, hegek és vágások mindenhol, kis mellek, izmos alkat; egy vadidegen lény teste. Füleit végigtaperolva még fajára is következtethet. A hátán megtalálja a tegezt és az íjat, így biztos benne, hogy valami vadászféle. De egy vadász mit keresett volna a tengerben, ahol polipokat szedhetett össze? vagy baleset érte. Igen, ez a legvalószínűbb! Beleesett egy sziklaszirtről a vízbe, de zuhanás közben beverte a fejét és elvesztette az emlékeit. A vízből valaki kihalászta ájult testét, és most ott van, annak a valakinek a hajóján vagy bárkáján. remek! Van egy egész reális múltja, és már azt is kitalálta, hol lehet. A következő lépés: mit tegyen. Pontosabban, mit tenne az a lány, aki ő, de nem tudja, ki, ezért nem tudja, mit tenne... Áh, bonyolult az egész ügy.
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-19 09:23:42
Üzenet elküldve: 2017-02-19 09:23:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*Remélte, hogy kapnak több esélyt gondolkodásra, vitatkozásra, de mint kiderülni látszik a véres valóságból, hogy csak egyszer kell mellé lőniük és vége.
A nevetés csontjáig hatol, megrázza kocsonyás velejét is. Szeretne fülére szorított kézzel térdre rogyni. Ahogy a szfinx megszakítja végre a röhögést, Udra felsóhajt. Nem sokáig tart az öröme, s eztán már nem is tud tenni semmit, merev izmokkal tekeredik nyaka a nő felé, hogy majdnem kitörik.
Ez a póz sem tart sokáig, eszébe védi a szfinx utolsó szavait, majd reflexből félre próbál ugrani a mancs elől, de teste nem engedelmeskedik. Ha végtagjai nem is, talán a szája még működik.*
- Büdös bölhás dög! *Üvölti a cicaféle felé. Eztán nem sok beleszólása van, nedves, meleg, rossz szagú szájba érkezik, ahol hegyes fogak tépik cafatokra. Csak egy percig fáj, de akkor úgymond túlvilágian.*
*Ébredése nem kellemes. A fáradság nehezíti el mozgását, elméjét. De van itt még valami. A kérdés, hogy mennyi idő telhetett el a három napból.
Próbálja összeszedni gondolatait. Felül, lábait szétvetve félig húzza fel magához. Térdére könyököl, s felidézi amit tud. Először a hamis, rekedt, fülsiketítő hang ugrig be, aztán a kalóz és annak szavai. Azt mondja van még dobásuk, de akár egy akár több Udra elhatározta, hogy nem megy még egyszer keresztül a halál eme illúzióján.
A rémképek is visszatérnek, amitől hányinger kerülgeti. Nyöszörögve emeli fel a fejét. Ugyanott van, ahol az előbb. Fancsali képet vág. Társai is itt vannak, akkor nem csak személye úszta meg. De amit nem tud még, hogy talán ő úszta meg a legszerencsésebben.*
- Möst mërre? *Kérdezi nyomorult hangon. Magától vagy a többiektől, mindegy ki válaszol rá.*
//2. Csapat//
*Remélte, hogy kapnak több esélyt gondolkodásra, vitatkozásra, de mint kiderülni látszik a véres valóságból, hogy csak egyszer kell mellé lőniük és vége.
A nevetés csontjáig hatol, megrázza kocsonyás velejét is. Szeretne fülére szorított kézzel térdre rogyni. Ahogy a szfinx megszakítja végre a röhögést, Udra felsóhajt. Nem sokáig tart az öröme, s eztán már nem is tud tenni semmit, merev izmokkal tekeredik nyaka a nő felé, hogy majdnem kitörik.
Ez a póz sem tart sokáig, eszébe védi a szfinx utolsó szavait, majd reflexből félre próbál ugrani a mancs elől, de teste nem engedelmeskedik. Ha végtagjai nem is, talán a szája még működik.*
- Büdös bölhás dög! *Üvölti a cicaféle felé. Eztán nem sok beleszólása van, nedves, meleg, rossz szagú szájba érkezik, ahol hegyes fogak tépik cafatokra. Csak egy percig fáj, de akkor úgymond túlvilágian.*
*Ébredése nem kellemes. A fáradság nehezíti el mozgását, elméjét. De van itt még valami. A kérdés, hogy mennyi idő telhetett el a három napból.
Próbálja összeszedni gondolatait. Felül, lábait szétvetve félig húzza fel magához. Térdére könyököl, s felidézi amit tud. Először a hamis, rekedt, fülsiketítő hang ugrig be, aztán a kalóz és annak szavai. Azt mondja van még dobásuk, de akár egy akár több Udra elhatározta, hogy nem megy még egyszer keresztül a halál eme illúzióján.
A rémképek is visszatérnek, amitől hányinger kerülgeti. Nyöszörögve emeli fel a fejét. Ugyanott van, ahol az előbb. Fancsali képet vág. Társai is itt vannak, akkor nem csak személye úszta meg. De amit nem tud még, hogy talán ő úszta meg a legszerencsésebben.*
- Möst mërre? *Kérdezi nyomorult hangon. Magától vagy a többiektől, mindegy ki válaszol rá.*
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-19 08:03:09
Üzenet elküldve: 2017-02-19 08:03:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Két ütem között//
//2. Csapat//
*A találgatást a szfinx hunyorogva nézi. Egy darabig csak mosolyog, aztán mosolya mögül éteri gurgulázó kacagás tör fel.*
-Nem ismeritek hát a szabályt.
*Szólal meg végül a szinte szoborrá merevedett, csupán kacarászó testtartásból kitörve.*
-Sajnálom. Azt hittem érdekesebb vacsora partnerek lesztek.
*Biggyeszti le ajkát, és egy másodpercig figyel. Aztán pupillája kissé megváltozik. A trió érezheti, hogy lábaik megmerevednek, és testük mozgásképtelen lesz, csupán egy dologra tudnak fókuszálni, ez pedig a szfinx.*
-A szabály egyszerű.
*Társalog igéző szemét a társaságon tartva.*
-Helyes megfejtés, vagy halál.
*Mosolyodik el, és Elkapja Udrát, hogy szájához emelhesse, és bekaphassa. Utána Lena, majd Khaja, a tündér jön. Minden falat után megnyalja a száját, lenyeli a pórul járt kalandorokat, és ismét felveszi a várakozó pózt, melyben talán több évet is kell várnia, mire, reményei szerint egy kompetensebb, csapat újra meglátogatja.
Közben a csapat tagjainak húsába pengényi fogak marnak. A világ elsötétül, ködös és fájdalmas lesz, aztán semmilyen. Meghaltak.*
//1. Csapat//
*A két tucatnyi felszerelt harcos most csendesen vár, ahogyan lelépdelnek a lépcsőn. Körülöttük a táj szép, havas naplementét mutat. A fagyott fehér csoda talán legfeljebb bokáig érhet, de azért hideg van. A beszélgetésükbe nem mászik bele a szószóló. Nem tűnik elsőre túl értelmesnek sem ehhez, de talán azért a maga módján be tudna csatlakozni. Azért annyit megtesz, hogy Grubek kérdésére válaszol.*
-Sámánhoz tessék erre.
*Mutat egy kitaposott ösvényre egy nagyjából öt percnyi gyaloglással kecsegtető füstcsík felé. Mögöttük a pusztában cserjések övezik ezt az utat. Tavasszal minden bizonnyal gyönyörű liget lehet itt.*
-Van rendben minden, tejel szarvasok, farakhun nyilazva le, lakmár.
*Mesél mosolyogva a kérdésre.*
-Barátaink élnek Wejibonál hogy?
*Kérdez vissza Grubeknél.*
-Beszéd, menni közben?
*Néz fel a többiekre is, akik nem tudni, hogy eddigre mennyire állnak majd közel a vele szóba is elegyedő törpével.*
//2.Csapat//
//Halottak//
*Pár másodpercig élvezhetik csak a halál nyugalmát, aztán ebbe a tudattalan csendbe kék vészfény, és sziréna (melyet nem ismerhetnek kalandoraink. Elsőre talán hamis trombitálásnak tűnhet) rekedtes hangja hasít.
A hármas pedig csodálkozhat, hogy halála után ezt is felfogja.*
-Árr, csak eddig bírtárrtok? *Recseg egy kellemetlenül ismerős hang.*
-Az van, hogy a legénységem védelmében a rakterekben van mentő öv.
*Igen, ez a Kapitány lesz.*
-Ez azt jelenti, hogy az idő hamarosan vissza lesz csatolva arra a pontra, mikor kiléptem a szobából. Nem bonyolult ez annyira.
*Mesél, és félő, hogy megint szájmenése lesz.*
-Csupán az a baj, hogy ezek a világok
*Itt már megjelenik lebegő szellemalakja is.* melyek a raktáramban vannak, nem egy síkon mozognak avval, amit visszapergetek. Így lehet, hogy, hát nem teljesen egészben, vagy úgy jöttök ki, ahogy bementetek. *Itt felemeli kezét és szemére, meg a kampós másikra mutat.*
-Én is meghaltam kétszer. A negyvenkettes elég csúnya.
*Aztán lenéz falábára.*
-Az meg csak a hangulat miatt.
*Dörmögi, és folytatja.*
-Szóval nemsokára kiszakadtok ebből a valóságból, ami a raktérben van, és ha valaki két pillanat és két világ között is lebeg, nos, ott a szabályok még instabilabbak. Rosszabb, mint egy rémálom, de meg lehet úszni ép bőrrel, meg el is lehet veszni. A legjobbakarrt!
*Biccent, és eltűnik fényestül, zajostul. A lányok triója pedig észreveheti, hogy eddigre testük újra a régi. Nem azok a cafatok, melyek a szfinx pofájában lettek. Egyszerre elkezdenek távolodni, vadul cikázó rémképek sora halad el mellettük, a valóságok teljes, kaotikus keveredésén száguldanak át, és végül a pusztában találják magukat a kősátorral, a laza kötelű székekkel, és az üres pulttal.*
//Lena//
*A vörös lány nehéz fejjel ébred. Gondolkodhat azon, hogy hogyan került ide, de sajnos ezt elsőre nem tudja megállapítani. Sőt, másodjára sem. Az igazat megvallva nem emlékszik semmire, ami vele történt. Beszélni ugyan tud, és tudja, hogy az ég kék, a fű meg zöld, de ha megkérdeznék a nevét, akkor bizony bajban lenne. Hirtelen valami placcsan tőle jobbra egy polip ugrik le fejéről, és igyekszik szedni a lábát. Nem tudni, hogy Lena mibe keveredett, mikor világok határain zubogott át, de egy biztos, egy jókora adag hínár hajába akadva és ruháira tekeredve azt jelzi, hogy valami tengeri vidéken bucskázhatott át.*
//Khaja//
*A kis tündérke teljes sokkban tér észhez, rajta nem látszik semmilyen nyoma annak, hogy ezen a rémálmokkal teli köztes síkon visszakerült az időben és a térben oda, ahol most van. Sőt, annyira nem is esett baja. Nem hagyott el semmit sem felszereléséből, sem testéből, de még emlékeiből se. Sőt, elmében még kapott is valamit. Valamit, amivel több most. Ez pedig az a gondolat, hogy elég nagy már ahhoz, hogy párt találjon magának. Bizony, a sokk mellett, ez az egy kép él benne. Az, hogy el akar csábítani legalább egy (de akár többről is lehet szó) nőt.*
//Udra//
*Udra azon túl, hogy átzubogott téren és időn, olcsón úszta meg. Valamivel fáradtabb, és elgyötörtebb, mint a többiek, de ez talán a fájdalmak, és emberi elmére nézve felfoghatatlan események átélésének következménye. Aztán lehet, hogy egyszer majd kellemetlen meglepetés éri, de egyelőre semmilyen nyoma nincs ezen kívül a furcsa eseménynek.
Egy biztos. A szfinx komolyan gondolja a dolgait, és nehéz vele packázni, azonban a halál itt úgy tűnik, hogy legalább annyira bizonytalan, mint minden más.*
//2. Csapat//
*A találgatást a szfinx hunyorogva nézi. Egy darabig csak mosolyog, aztán mosolya mögül éteri gurgulázó kacagás tör fel.*
-Nem ismeritek hát a szabályt.
*Szólal meg végül a szinte szoborrá merevedett, csupán kacarászó testtartásból kitörve.*
-Sajnálom. Azt hittem érdekesebb vacsora partnerek lesztek.
*Biggyeszti le ajkát, és egy másodpercig figyel. Aztán pupillája kissé megváltozik. A trió érezheti, hogy lábaik megmerevednek, és testük mozgásképtelen lesz, csupán egy dologra tudnak fókuszálni, ez pedig a szfinx.*
-A szabály egyszerű.
*Társalog igéző szemét a társaságon tartva.*
-Helyes megfejtés, vagy halál.
*Mosolyodik el, és Elkapja Udrát, hogy szájához emelhesse, és bekaphassa. Utána Lena, majd Khaja, a tündér jön. Minden falat után megnyalja a száját, lenyeli a pórul járt kalandorokat, és ismét felveszi a várakozó pózt, melyben talán több évet is kell várnia, mire, reményei szerint egy kompetensebb, csapat újra meglátogatja.
Közben a csapat tagjainak húsába pengényi fogak marnak. A világ elsötétül, ködös és fájdalmas lesz, aztán semmilyen. Meghaltak.*
//1. Csapat//
*A két tucatnyi felszerelt harcos most csendesen vár, ahogyan lelépdelnek a lépcsőn. Körülöttük a táj szép, havas naplementét mutat. A fagyott fehér csoda talán legfeljebb bokáig érhet, de azért hideg van. A beszélgetésükbe nem mászik bele a szószóló. Nem tűnik elsőre túl értelmesnek sem ehhez, de talán azért a maga módján be tudna csatlakozni. Azért annyit megtesz, hogy Grubek kérdésére válaszol.*
-Sámánhoz tessék erre.
*Mutat egy kitaposott ösvényre egy nagyjából öt percnyi gyaloglással kecsegtető füstcsík felé. Mögöttük a pusztában cserjések övezik ezt az utat. Tavasszal minden bizonnyal gyönyörű liget lehet itt.*
-Van rendben minden, tejel szarvasok, farakhun nyilazva le, lakmár.
*Mesél mosolyogva a kérdésre.*
-Barátaink élnek Wejibonál hogy?
*Kérdez vissza Grubeknél.*
-Beszéd, menni közben?
*Néz fel a többiekre is, akik nem tudni, hogy eddigre mennyire állnak majd közel a vele szóba is elegyedő törpével.*
//2.Csapat//
//Halottak//
*Pár másodpercig élvezhetik csak a halál nyugalmát, aztán ebbe a tudattalan csendbe kék vészfény, és sziréna (melyet nem ismerhetnek kalandoraink. Elsőre talán hamis trombitálásnak tűnhet) rekedtes hangja hasít.
A hármas pedig csodálkozhat, hogy halála után ezt is felfogja.*
-Árr, csak eddig bírtárrtok? *Recseg egy kellemetlenül ismerős hang.*
-Az van, hogy a legénységem védelmében a rakterekben van mentő öv.
*Igen, ez a Kapitány lesz.*
-Ez azt jelenti, hogy az idő hamarosan vissza lesz csatolva arra a pontra, mikor kiléptem a szobából. Nem bonyolult ez annyira.
*Mesél, és félő, hogy megint szájmenése lesz.*
-Csupán az a baj, hogy ezek a világok
*Itt már megjelenik lebegő szellemalakja is.* melyek a raktáramban vannak, nem egy síkon mozognak avval, amit visszapergetek. Így lehet, hogy, hát nem teljesen egészben, vagy úgy jöttök ki, ahogy bementetek. *Itt felemeli kezét és szemére, meg a kampós másikra mutat.*
-Én is meghaltam kétszer. A negyvenkettes elég csúnya.
*Aztán lenéz falábára.*
-Az meg csak a hangulat miatt.
*Dörmögi, és folytatja.*
-Szóval nemsokára kiszakadtok ebből a valóságból, ami a raktérben van, és ha valaki két pillanat és két világ között is lebeg, nos, ott a szabályok még instabilabbak. Rosszabb, mint egy rémálom, de meg lehet úszni ép bőrrel, meg el is lehet veszni. A legjobbakarrt!
*Biccent, és eltűnik fényestül, zajostul. A lányok triója pedig észreveheti, hogy eddigre testük újra a régi. Nem azok a cafatok, melyek a szfinx pofájában lettek. Egyszerre elkezdenek távolodni, vadul cikázó rémképek sora halad el mellettük, a valóságok teljes, kaotikus keveredésén száguldanak át, és végül a pusztában találják magukat a kősátorral, a laza kötelű székekkel, és az üres pulttal.*
//Lena//
*A vörös lány nehéz fejjel ébred. Gondolkodhat azon, hogy hogyan került ide, de sajnos ezt elsőre nem tudja megállapítani. Sőt, másodjára sem. Az igazat megvallva nem emlékszik semmire, ami vele történt. Beszélni ugyan tud, és tudja, hogy az ég kék, a fű meg zöld, de ha megkérdeznék a nevét, akkor bizony bajban lenne. Hirtelen valami placcsan tőle jobbra egy polip ugrik le fejéről, és igyekszik szedni a lábát. Nem tudni, hogy Lena mibe keveredett, mikor világok határain zubogott át, de egy biztos, egy jókora adag hínár hajába akadva és ruháira tekeredve azt jelzi, hogy valami tengeri vidéken bucskázhatott át.*
//Khaja//
*A kis tündérke teljes sokkban tér észhez, rajta nem látszik semmilyen nyoma annak, hogy ezen a rémálmokkal teli köztes síkon visszakerült az időben és a térben oda, ahol most van. Sőt, annyira nem is esett baja. Nem hagyott el semmit sem felszereléséből, sem testéből, de még emlékeiből se. Sőt, elmében még kapott is valamit. Valamit, amivel több most. Ez pedig az a gondolat, hogy elég nagy már ahhoz, hogy párt találjon magának. Bizony, a sokk mellett, ez az egy kép él benne. Az, hogy el akar csábítani legalább egy (de akár többről is lehet szó) nőt.*
//Udra//
*Udra azon túl, hogy átzubogott téren és időn, olcsón úszta meg. Valamivel fáradtabb, és elgyötörtebb, mint a többiek, de ez talán a fájdalmak, és emberi elmére nézve felfoghatatlan események átélésének következménye. Aztán lehet, hogy egyszer majd kellemetlen meglepetés éri, de egyelőre semmilyen nyoma nincs ezen kívül a furcsa eseménynek.
Egy biztos. A szfinx komolyan gondolja a dolgait, és nehéz vele packázni, azonban a halál itt úgy tűnik, hogy legalább annyira bizonytalan, mint minden más.*
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2017-02-18 22:47:42
Üzenet elküldve: 2017-02-18 22:47:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Két ütem között//
//1. Csapat//
* Habár a Kapitány már többször is megmenekült erről a helyről, a további események még őt is meglepik. A hidegre hátrahőköl, majd jobb híján ő is alkalmazza a legjobbnak tűnő taktikát, azhaz összébbhúzza magát, ezzel saját magát melegítve. Mondjuk egy fokkal jobb lenne, ha mondjuk a lánnyal kéne összebújnia és egymást melegítenék fel, azonban ezt a javaslatot még Jorrihnak sincs képe megejtenie, hiszen annyira azért még talán nincsen hideg, ráadásul a nőket ismerve nem éppen jó irányba terelné a kapcsolatukat, ha ezzel a szöveggel rukkolna elő. No igen, Jorrih és a nők...
Azért, hogy ne csak csendben ácsorogjanak, ő is lép néhány lépést előre, majd bár egyik kérdésre sem tudja a választ, az életmentő vészjelzés bekapcsol nála. Így bízva abban, hogy a társakat is sikerül lebeszélnie arról, hogy tovább haladjanak a törzs tagjait követve, inkább visszalép egyet és így válaszol a többiek által feltett kérdésekre (bizony, egyszerre mindkettőre). *
- Ezek biztosan kannibálok. Vedzsibó az ő nevük, parola az emberevés. Mi vagyunk, akiket meg akarnak enni. * Kalózunk igencsak élénk fantáziával van megáldva, ezt a képességét pedig szeretné bevetni most is. Persze célja nem elsősorban a többiek és saját maga félrevezetése, csupán fél attól, hogy tényleg valami hasonló van a dolgok hátterében és ő aztán a legkevésbé sem szeretné a vedzsibó törzs étlapján végezni. *
- Legjobb lesz, ha visszamegyünk, biztosan van egy másik ajtó is ott bent. Vagy... Előre küldjük a legbátrabbat? * Semmiesetre nem a nőre, sokkal inkább Grubekre érti ezt persze, noha az eddigiek alapján nem teljesen biztos, hogy melyikük is a bátrabbik. Az viszont elég valószínű, hogy Jorrih a leggyávább, máskülönben nem hazudozna ennyit. *
//1. Csapat//
* Habár a Kapitány már többször is megmenekült erről a helyről, a további események még őt is meglepik. A hidegre hátrahőköl, majd jobb híján ő is alkalmazza a legjobbnak tűnő taktikát, azhaz összébbhúzza magát, ezzel saját magát melegítve. Mondjuk egy fokkal jobb lenne, ha mondjuk a lánnyal kéne összebújnia és egymást melegítenék fel, azonban ezt a javaslatot még Jorrihnak sincs képe megejtenie, hiszen annyira azért még talán nincsen hideg, ráadásul a nőket ismerve nem éppen jó irányba terelné a kapcsolatukat, ha ezzel a szöveggel rukkolna elő. No igen, Jorrih és a nők...
Azért, hogy ne csak csendben ácsorogjanak, ő is lép néhány lépést előre, majd bár egyik kérdésre sem tudja a választ, az életmentő vészjelzés bekapcsol nála. Így bízva abban, hogy a társakat is sikerül lebeszélnie arról, hogy tovább haladjanak a törzs tagjait követve, inkább visszalép egyet és így válaszol a többiek által feltett kérdésekre (bizony, egyszerre mindkettőre). *
- Ezek biztosan kannibálok. Vedzsibó az ő nevük, parola az emberevés. Mi vagyunk, akiket meg akarnak enni. * Kalózunk igencsak élénk fantáziával van megáldva, ezt a képességét pedig szeretné bevetni most is. Persze célja nem elsősorban a többiek és saját maga félrevezetése, csupán fél attól, hogy tényleg valami hasonló van a dolgok hátterében és ő aztán a legkevésbé sem szeretné a vedzsibó törzs étlapján végezni. *
- Legjobb lesz, ha visszamegyünk, biztosan van egy másik ajtó is ott bent. Vagy... Előre küldjük a legbátrabbat? * Semmiesetre nem a nőre, sokkal inkább Grubekre érti ezt persze, noha az eddigiek alapján nem teljesen biztos, hogy melyikük is a bátrabbik. Az viszont elég valószínű, hogy Jorrih a leggyávább, máskülönben nem hazudozna ennyit. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1914-1933