Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

40. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:21:19
 ÚJ
>Ilztdar Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Többen is hallgatnak a szavaira, amitől dicsőséges mámor nem járja át testét. Nem velük foglalkozik, hanem saját magával. A kilátás tökéletes, és rá lehet látni az egész hajóra. Nem szándékozik vezetői szerepet vállalni, hanem reméli, hogy mindenkiben van bátorság. Mikor Umon felé intézi a beszédét, akkor szemei összeszűkülnek.
~ Miféle vesztes beszéd! ~ Nem tudja türtőztetni magát, mert ez annyira értelmetlen és negatív gondolkodású szöveg. Forrni kezd benne a düh.*
- Ennyire félted az életedet? Sebezhetetlenségről papolsz? Én nem azért jöttem, hogy ilyen normálatlan szavakat mondjak. Sem pedig azért, hogy két kézzel és tehetetlenül bámuljak. A megfutamodás a gyávák eszköze. * Bíborjaiban láng lobban, és hátraveti csuklyáját, hogy szemtől szembe nézzen Umonnal.*
- Minden legyőzhető, ha meg a hajó süllyed, akkor valószínűleg szereznék egy fát, amibe belekapaszkodnék. Az áramlat elsodorna egy szigetre. Onnan meg hazamennék, mert nekem élnem kell. * Azonban a pillanatot, azok a rémségek rontják el, akik a hajóra kerülnek.*
- Mindenki harcra fel! Itt vannak! * Ordítja el magát figyelmeztetésként, közben a jobb kezében megjelenik a hosszútőr. Nincs idő álmélkodásra, hanem a kemény edzések után elsajátított technikát fogja alkalmazni.
~ Támadj először és öld meg ellenséged. ~ Ajkai rögtön gúnyos mosolyra fordulnak. A feléjük közeledő támadókra les, közben előkészít egy mágiát az agyában.*
- Kezdődjék a haláltánc! * Jól hallhatják a többiek mit mond, majd az amelyik szörny őt nézi ki, azzal áll szembe. Koncentrál és a mágiát fókuszálja a mutató ujjában.*
- A Sötétség mar, mely fájdalmat szül mások szívében. Rémület, kín és félelem megidézlek.* Mondja a saját nyelvén a varázsigét. A saját célpontjára mutat, és szabadjára engedi a varázslatát, mely találat esetén lassítja esetleg lebénítja a fura lényt; már ha egyáltalán sikerül eltalálnia.*

A varázsló egy Mana lövedék nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa rámutatott célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.

39. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-19 19:13:57
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*A három italozó matróz felé tartó Ilztdar szavaira csak széles vigyorral, különösen Vigyori, szólnak vissza*
- Úgy biza'!
*Eztán érkező szavaira viszont már nem vigyorognak, csak egyikük, nehéz is lenne kitalálni, hogy melyikük.*
- Hát, a mi dolgunk az volt, hogy jóuramékat elhozzuk ide. A többi már a díszes kompánián múlik.
*Neveti el a végére Vigyori, mint a kis társaság szószólója. Se őt, se a másik kettőt nem zavarja, ha Ilz elhagyja őket, kit követ hamarost Nabii is, s nem messze tőlük, csatlakozik hozzájuk Umon, a szerzetes. Szerencsére, a törpe maradni tűnik, míg nem üti meg fülét a furcsa zaj.*
- Léket, ugyan azt nem, csak valami törmeléket, talán pont előző hajók darabkáit lökte neki. A szakavatott fülek tudják, miféle zaj ez.
*Azzal a korsók koppannak egymásnak, kis ital löttyen is ki, de lévén a hordó felett, ez nem árt senkinek. Aztán a törpe is távozik, a kormánykeréknél egyre csak gyűlnek.
Marin viszont Penész kíséretében méri fel a készletet. Aztán elveszti szem elől a többség, míg nem valakinek feltűnik, hogy furcsa fény lobbant mögöttük és az éjszaka gyér megvilágításában ez igencsak látványosra sikeredett. Így Penész nem átall meglesni és hangjába gúnyos penge éle is leledzik.*
- Maga mégis mi a frászt művel?
*Nem szereti, ha valaki így játszik a tűzzel.
Dabil nem követi Nabii-t, amikor ő csatlakozik az őrködőkhöz. Inkább italba fojtja bánatát, nem sok sikerrel, a mocsok nagyon jól úszik. Mint Penész, gondolja, s erre széles vigyor kerekedik az ő arcára is. Igen, kicsit már fejébe szállt a pia.
Nív és Mív nagyon elbeszélgetnek kettesben, míg Dom elfoglalja magát, végül a korlátnál köt ki. Viszont a két gnőm egyre csak halad az árboc felé, hogy a kosárba másszanak. Mindenki annyira a vízre figyel, vagy az italra, esetleg másra, hogy nem fogják észrevenni, hogy ők oda tartanak. Egészen könnyen fel tudnak jutni oda, nem ütköznek semmi nehézségbe, hacsak nincs tériszonyuk, legalább egyiküknek. A kosárban elférnek rendesen, még marad is hely, akár Dom-ot is magukkal rángathatták volna.
Ám az elf talán elsőként veheti észre, hogy a tenger sötétjéből, ahogy a tajtékzó hullámok ugyan enyhe lendülettel csapnak a hajó oldalához, furcsán erősödve, mintha a semmitől változna... Na, de a fehér tajtékból kiolvad egy sötét alak. Majd egy újabb és még egy. Közben ez a hajó minden oldalán megtörténik. Nem csak, hogy megjelennek odalent, egyre feljebb is másznak. Fel, a hajó oldalán, a fa lemezek mintha kapaszkodósziklák volnának, pókok is megirigyelnék a feljutásuk.
Aligha képes bárki időben reagálni, talán csak figyelmeztetni bárkit is, mire már a korláton ugrálnak át. De mik is ezek? Emberi magasságtól tovább nyúló testük, hosszú karjuk és lábuk van, ujjaik tövében úszóhártya, ahogy pedig nyakuk fejükbe ér, apró nyílás, talán kopoltyú... Hol füle van az embernek, ott nekik megint hártyás valami nőtt. Talán az fedi el a nyílást, mi a hangot fejükbe engedi? Ajkuk vékony, mint a penge, fogaikat pedig cápák is megirigyelnék, még ha nem is oly sok. Szemük sárgásan csillog, testükről még folyik le a víz. Némelyik már kezébe ragadta fegyverét. A legtöbb furcsa, bronzos színű kard, vagy olyan fejű szigony, ám egyiküknél egyik sincs. Ő nagyobb a többinél, s teste is sokkal rémisztőbb, fejlettebbnek tűnik. Ő lép előre. Szája kinyílik és furcsa nyálka csöpög ki először. Ha eddig senki nem támadt, mert a rémület visszatartotta volna őket, esetleg a kíváncsiság, akkor sikerül megszólalnia is.*
- Újra beléptetek a területünkre. Már megmondtuk elődeiteknek is, hogy aki ide betér, azt megöljük. Ez a Talmidok szent helye és ti megszentségtelenítettétek fa tákolmányotokkal és jelenlétetekkel. Most..
*Hangja hátborzongató és különös bugyborékolás is hallatszik mellette. Eddig beszélt, innentől a tettek beszélnek helyette. Dom felé egy kardos, a fenti társaság felé (Nabii, Ilz, Umon, Galin) két kardos és két szigonyos megy, Marin sem panaszkodhat, felé is elkezd egy szigonyos menni. A matrózok gyors ütemben futnak a raktérbe, egyrészt felszerelés, másodrészt Lagorért, s harmadjára a biztonságot keresni. Utánuk megy a többi, összesen öt Talmid, a vezér pedig a kosár alatt lévő árbochoz lép és elkezd rajta mászni felfelé. Lassabban halad már, lévén a száraz viszonyok már nem könnyítik ezt úgy, mint máskor.*


38. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-18 22:53:20
 ÚJ
>Nywelian cir Chadel del Ayden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd


//Hajóra fel!!!//

*Viszonylagos nyugalomban ücsörögnek ott s csacsognak kettecskén. Külső szemlélő szemében talán tényleg úgy tűnhetnek, mint két gyermeklány akik önfeledten csivitelnek, Sőt Mív oldalba is böki, mi hamarosan sugdolózásba torkollik. *
- Ehh… * Kapja kezét fejéhez egy a kívánatostól talán jóval látványosabb mozdulattal.*
- Hogy Te még mindig mennyire szentimentális vagy!* Csóvál fejet a szöszke, mintha őt nem is igazán érdekelnék efféle „túl lányos” dolgok… *
- Tudod, néha…* Ám mielőtt még igazán belemerülhetne véleményének kifejtésébe, társnőéjével szinte szinkronban remeg meg törékeny teste, a vázolt de még inkább elkerülendő vég hallatán. *
- Ugyan másztunk mi már ki nagyobb kalamajkából is! * Igyekszik biztatni mindkettőjük. ~A fenébe is!~ Sok zsiványságot művelt már életében, de ez a mostani valahogy nem egészen azon típusú történetnek ígérkezik, amiben ő igazán jól érezné magát… A félsz bizony az ő gondolataiba is kezdi berágni magát. ~Nem lesz ez így jó. nagyon nem.~ Meglehet, elő kellene kapnia az egyiket utolsót, a két szivarja közül, idegnyugtatás címszóval, ám a vállára dőlő Mív azt több mint valószínűleg nem díjazná. Dom meg amilyen kis élősködő –nem mintha bármi baja lenne ezzel a tulajdonságával, főleg, ha nem rajta gyakorolja- még becsatlakozna. Különösebben nem önző ő, ám mindazok alapján, amiket eddig megtudott erről a kis utazásról, feltehetőleg neki magának nagyobb szüksége lesz még rájuk, ahogy megannyi egyéb apróságra is mi zsebeiben lapul… Minden esetre a harapnivaló gondolata valamelyest őt is magához téríti.*
- Á kétszersült meg kása… * Fintorodik el a hosszú hajó utakkal járó tartós élelmiszerek emlékétől.*
- Pedig valami sajtfélét én is örömmel elmajszolnék. Abban azért biztos lehetsz, hogy akad mit enni. * Von vállat némileg kedvetlenül. Majd jönnek a sokakat nyugtalanító koccanó hangok.*
- Á ezt még nem nevezném különösnek… Tudod ez még messze nem az a bizonyos vihar előtti csend, de még csak azt sem mondanám, hogy az a baljósan feltámadó szél. Nem, ez még nem elég nyugtalanító. *Csacsog, de tényleg, mint a gyerekek, aki az éjjel a táborban egymást ijesztgetik, mindenféle mumusokkal. Közben a másik a korláthoz lépdel s szemét mereszti, míg ő maga némiképp elmélázik… ez a dolog bizony komoly, s ehhez mérten talán kivételesen elő kellene vennie józanabbik eszét és kevésbé bajkeverő, kereső felét. Elvégre, még fontos dolga van. Odahaza ki bosszantaná családját, ha ő neadjég, itt valami katasztrófa folytán feldobná a bakancsot?!*
- Ő? * Billenti fejét Dom felé.*
- Volt, hogy kihúzott már a pácból, de az életemmel azért nem fogadnék erre… Igazság szerint ez volt a harmadik közös éjszakáááá….*Itt arcához kapja kezét.*
- Ááá de nem _úgy_ értem ám! * Kezd el nemlegesen hadonászni kezeivel, mintha csak a képére ülő pírt akarná elhessegetni.Különben is amilyen a másik, még így is tuti félre érti...
Nem sokkal később kézen ragadja őt Mív, ám ahelyett, hogy engedne neki, a másik irányba vonja.*
- Most másszunk fel a kosárba... onnan talán láthatunk valamit.* Kocogtatja meg haját zabolázó szemlencsét. A különleges darabnak már számtalanszor hasznát vette, mikor saját szemei kevésnek bizonyultak. S az sem véletlen, hogy ritkán látni rajta rendeltetésszerűen. A fáklyák fényét, ilyen közelről annyira felerősítené, hogy azok időlegesen elvakítanák…*
- Különben is, ha bármi támad, oda ér fel legkésőbb… * Hacsak nem fentről támad, ám ez is egy olyan dolog, amibe most inkább nem gondol bele és inkább hallgat megérzéseire, mik tény, nem mindig helyesek. De egek, ő is csak egy gnőm -még ha kivételes is-, nem tévedhetetlen…
S van itt még valami… ha az árból törik, akkor bizony benne lesznek a slamasztikában… Meglehet oktalanság, ám semmiképp sem nagyobb, mit hajóval kergetni valami valamit, ami már számtalan hajót elsüllyesztett…
Ő a maga részéről megy, és szétnéz fentről. Egy próbát megér, kettőt is! Annak meg csak örülne, ha a másik vele tartana.*



37. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-18 13:47:05
 ÚJ
>Mivara dal Vierri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel!!!//

*Miközben Nívvel beszél Mív hatalmas, olajzöld szemeit végig a lassan összecsordogáló társaságon tartja kíváncsian lesve minden mozdulatukat. Barátnőjének talán úgy is tűnhet, hogy elbambult, mert elég buta fejet vág épp, pedig csak erőteljesen koncentrál. S hogy mire? A számolásra. Ám, hogy mi körül forognak épp agyának fogaskerekei az maradjon egyelőre titokban.
Fél füllel azért így is hallja mit sutyorognak mások, s magában jót is mosolyog egy-két elkapott pillantáson. Sőt, mikor észreveszi Dabil hogy néz Nabii kisasszonyra finoman oldalba is böki Welit.*
- Nézd, nézd, nézd!
*Súgja oda "bizalmasan", úgy hogy még talán a két érintett is hallja.*
- Segítsünk neki udvarolni, légyszi! Olyan aranyosan stíröli.
*Suttog jóval halkabban ezúttal közvetlenül a lányka fülébe.*
- Adhatnánk neki pár jó tanácsot, meg összeüthetnénk egy ajándékot, amit a kezébe nyomhatna. Na?
*Lehet szegény Dabil jobban járna, ha a kotnyeles lányka semmit sem látott volna. Abból ritkán származik jó, ha Míva ennyire fellelkesül. Nem is bír magával. Kínjában már jobbra-balra dülöngél és ingatja fejét, mintha csak a harmonikaszót élvezné pedig valójában csak próbálja visszafogni magát legalább addig amíg a másik gnőm válaszol. Persze amint megcsapják fülét a történtek hirtelen kisebb gondja is nagyobb lesz annál hogyan üsse bele fitos kis orrát mások szerelmi (v)iszonyába. Finoman szólva kirázza a hideg ahogy elképzeli milyen lény lehetett az ami megtizedelte a legénységet végül összeroppantotta a hajót. Fejében egy hatalmas több karú lény alakja rajzolódik ki, rengeteg csáppal köztük több soros fogakkal, ami mint egy örvény beszippantja a túlélőket... Hirtelen még Domnak nyerseségét is képes lenne megbocsájtani.*
- Brrr...
*Dörzsöli meg karjait átölelve saját magát.*
- Kezdem megbánni, hogy elindultunk.
*Pislog Nívre, s kicsit közelebb húzódik, majd vállára hajtja fejét, hogy a többiek azt hihessék csak fázik, pedig kivételesen a félelemtől reszket. Lábai kezdenek is "táncot" járni, szinte minden porcikája remeg. Nem is érti a többiek hogy tudnak ilyen önfeledten iszogatni. Talán csak a fura mélységi az aki hozzá hasonlóan parázik. Ettől valamelyest meg is nyugszik, hiszen ha van más aki aggódjon helyette neki már nem is kell. Újfent elmosolyodik.*
- Szerinted csak italt tartanak, vagy van valami harapnivaló is? Kezdek megint megéhezni. *Tűnődik.*
- Egy jó forrócsoki pillecukorral most kiváltképp jól esne vagy mondjuk sült csirkehusi.
*Összefut a nyál a szájában, hacsak rágondol is. Bár most némi cipóval is beérné, csak legyen mit rágni.*
- Mi volt ez? Te is hallottad?
*Rezzen össze a következő pillanatban ijedten pillogva Nívre. Ennyi elég is volt neki ahhoz, hogy újra megelevenedni készülő rémálmára gondoljon. Ám ha van valami ami még a félelemnél is erősebb az a kíváncsisága. Ösztönei ellenére remegő térdekkel indul el a korláthoz, hogy megnézze mi lehetett az, de sajnos vagy szerencsére nem lát semmit.*
~Nincs ott semmi Míva, csak koromfekete sötétség. A képzeleted játszik veled. A kinti fabudiban sem laknak szellemek.~
*Vesz mély levegőt, s lassan visszaaraszol barátnőjéhez, kivéve ha esetleg követte. Pihenni ilyenkor? Nem ment el az esze. Különben is keveset alszik, s azt a pár órát már lepihente.*
- Ugye Ő vigyáz majd ránk?
*Bök fejével a fütyörésző elf irányába, majd ha Weli utána jött kézen ragadja és visszavonszolja a többiekhez, ha nem akkor visszatérve hozzájuk leguggol mellé, s úgy kérdezi meg ugyanezt.*


36. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-17 14:05:57
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*Törpénket szívélyesen fogadják az italos hordónál. Nem is gondolta volna, hogy a tengerészek ilyen vendégszeretők is tudnak lenni. Velük kapcsolatban folyton csak zűrös dolgokat pletykálnak az emberek. Mikor nem a hajón vannak akkor a kocsmában züllenek, folyton a hölgyeket zaklatják, és még sok hasonló szóbeszéd szól a matróz társadalomról. Galin úgy gondolja sok hasonlóság van népe és a matrózok között, szeretnek mulatni, inni, és a társaságot is kedvelik. Nabii egy bólintással lerázza a szakállast, ki nem szeretné háborgatni a kisasszonyt, így inkább békén is hagyja.*
-Uraim, mondtam én ilyet magukra?
*Röhög együtt Vigyorival, de jó kedvét egy koppanás szakítja meg.*
-Mi, mi volt ez? Léket kapott a hajó?
*Gyomra újra görcsbe rándul, a tenger nem éppen a kedvenc helye. A körülötte szórakozók, vicceiből nem sokat ért, ha nem semmit. Úgy dönt csatlakozik Umonhoz és Ilztdarhoz a kormánykeréknél.*
-Nincs olyan, hogy sebezhetetlen barátom.
*Pont meghallja a csuhás kérdését, amire válaszol is.*
-Ami meg a süllyedő hajót illeti- *már a gondolatba is beleborzong*- hát magunkkal visszük a halálba.


35. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:50:46
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*Nem lepődik meg túlságosan a kapott szűkszavú válaszon, nem is számított többre, de nem is tántorítják el a hallottak. Hiszen erre vállalkozott, az ismeretlen hívta és az újabb kaland. Nem fél, átélt már ettől jóval nagyobb borzalmakat, pedig akkor még csak gyermek volt, jóllehet az áldott sokk, mely agyát blokkolta, nem engedte felszínre törni az emlékeket, egészen egy hónappal ezelőttig. Akkor változott meg minden. De vissza a jelenbe. Körbenéz, majd az ütközéstől hirtelen megtántorodik, de nem veszíti el egyensúlyát. "Zátony talán? Vagy az ismeretlen?" gondolja magában, majd lassan körbenéz. Nem sokakat rázott meg különösebben a történés, bár lehet ők tisztában vannak azzal, hogy mi ez. Sebaj. Hirtelen erős vágyat érez arra, hogy a jótékony duvajokhoz csatlakozzon és jól érezze magát, de megembereli magát. Tisztának kell lennie és a jótékony csendben jobban kiélvezi a tenger ízét és illatát. Látja, amint Ilztdar áthajol a korláton, hogy megnézze mi történt, majd kissé hátrébb a kormányhoz húzódik, valószínűleg azért, hogy ne közvetlenül, de közvetve a tűzvonalban legyen. Okos. Umon dönt, majd ezt a megoldást választja, karjait összefűzve lassan sétál a kormánykerékhez, majd Ilztdar mellett elfoglal egy üres helyet, szemeit a tengerre függesztve vár.*
- Ilztdar! Mit teszünk, ha az ismeretlen, mely már számos hajót és legénységet elfogyasztott sebezhetetlen? Mihez kezdünk a tenger közepén egy süllyedő hajóval?* Hangjában semmi félelem, pusztán az esélyeket latolgatja, s készül a felkészülhetetlenre.*


34. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-16 00:57:20
 ÚJ
>Domerios Endirquell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Miva szavaira egy gunyoros ajakbiggyesztéssel válaszol. Majd kicsivel később szavakkal is.*
- Nézd, kicsi bogár, három órája még azt se tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány. Két órája nyertem egy harmonikát. Egy órája tudok játszani rajta. Tíz perce sakálrészegen lesprinteltem egy indulni készülő hajót, téged pedig öt perce ismerlek. Egyéb kérdés?
*Kérdi mosolygósan, de ez a mosoly most nem őszinte. Pedig most tényleg nincs semmi hátsó szándéka, csak épp az előző estéjüket összegezte.
Aztán szép lassan kiderül, miért is vannak itt. ~ Nos... voltak már rosszabb döntéseim is. ~ Gondolja nagyvonalúan, bele se gondolva abba, hogy esetleg meghalhatnak. Mások. Talán. De ő? Soha!
Amikor kiderül, hogy Welinél van még egy szivar, úgy megörül, hogy morgolódni is elfelejt. Így békésen és bajtársiasan szívhatják el, hogy utána hunyjanak egyet. Vagy kettőt.*

*Estére azonban megint minden mókás lesz. Kerül rum, kerül zene, kerül fény... aztán kerül baj. Ünneprontók és egyéb galád alakok. Hajj, hajj... nem könnyű ez így. Főleg, hogy ma józannak kellene maradni. Egyrészt azért, mert a főnök valami torokátvágással megtoldott kínálással bocsátotta rendelkezésre a rumot, másrészt pedig, mivel a sötételfnek - sajnos - igaza van. ~ Franc! ~ Gondolja, és feltápászkodik. Leviszi a harmonikát a függőágyához, és felköti a szablyát. Már csak valami szivar kellene. Vagy egy nő.
Visszatér a fedélzetre, és megáll a tat közelében, a palánknak dőlve, és a vizet kémlelve... ~ Voltak már rosszabb döntéseim is. ~ Nyugtatja magát, mert hiába az életvidám természet, ilyen baljós éjszakákon kicsit mindenki hajlamos túlgondolni olyan dolgokat, amiket különben nem éri meg túlgondolni.
Halkan, szinte némán fütyörészni kezd a fogai között, hogy csökkentse a feszültségét.*


33. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-14 10:24:25
 ÚJ
>Nabii Dhariah Khaal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*A közeledő törp szavaira csak bólint, és odébb is húzódik kissé, hogy helyet biztosítson a számára a hordó köré gyűltek közt. Beszélnie továbbra sem igazán akaródzik, de úgy tűnik, nem is kell. Megteszik helyette a matrózok is, maguk közé invitálják a törpöt.
Lassan ki is üríti az elé adott ivóalkalmatosságot. Túlzás lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem érzi meg az ital hatását, de tény, hogy megbirkózik vele. Van olyan alkohol-edzett szervezete, mint a matrózoknak.*
- Nabii.
*Mutatkozik be szűkszavúan a törpnek. Nem tartja kimondottan szükségszerűnek még ezt sem, hiszen név nélkül is képes tenni a dolgát, ahogy vélhetőleg bárki ezen a hajón... ennél a pontnál kissé gondolkodóba esik ismét a gnómok jelenlétével kapcsolatban.
Nem célja többet inni, ezért nem is nagyon tudja mire vélni a fehér hajú, előkelőnek tűnő uraság aggodalmassággal telt szavait. Nabii számára érthetetlen a másik félelme. Még ha a fele harcképes bagázs itt is lenne, akkor sem érne el semmit a hegyi beszéddel. Már most tudja, ki lesz az, akit legkevésbé fog kedvelni a hajón. Persze csak Dabil után, aki már megint körülötte legyeskedik.
A matróz által feltett kérdésre nem csak a különös koppanások miatt nem válaszol. Egyébként sem tenné. Mielőtt odébb húzódik attól a hordótól, megköszöni az italt és a szívélyes fogadtatást; ennek végeztével pedig - bármennyire kelletlenül is -, de csatlakozik Ilztdarhoz a kormánykerék közelében. Viszont továbbra is marad a szinte-néma, csendben figyeli a dorbézolókat, na meg az éppen gyújtogató Marint, aki felé elismerő pillantásokat is küld egyúttal.*


32. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-11 17:34:20
 ÚJ
>Marin Remalek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*Marin hallgatja a támadásokról szoló igen rövidke beszámolót, majd í kísérettel együtt a raktér felé veszi az irányt. Valóban van egy kisebb csapatnak elegendő nyílvessző, valamint harci felszerelés, de a testőr szeme egy hatékonyabb dolgon állapodik meg: szűkszájú cserépköcsögök.
Vagy a hajó rakománya volt egyszer, vagy a legénység állandó társa - valamilyen okból - igazából, mindegy, az a lényeg, hogy most a rendelkezésükre fog állni. A Penész nevezetű már rég nincs Marin mellett, mikor ő felkapja az egyik köcsögöt, s azzal indul el az iszákos társaság felé. A rámeredő szemekből talán az elégedettséget lehetne kiolvasni, de a testőr nem adja meg azt az örömöt, hogy inni lássák.
Egyszerűen a hordóba meríti az agyagból készül edényt, majd mikor elegendő mennyiséggel telítődik meg, elrohan vele, ahol feltehetően nem zavarják. Alsóruházatából leszakít egy kicsike darabot, majd átitatja az erős szagú itallal, s a kovakövével meggyújtja a köcsög száján kilógó ruhafoszlányt. Egy pillanatig bajban van, hisz a hajón nem tehet próbát, ám könnyű szerrel orvosolja a problémát. Kidob egy, a fedélzeten található üres ládát, majd mikor elég messzire sodródik a hajótól, egy célzott dobást mér rá. A doboz azonnal lángra kap, s Marin igencsak örül ennek. Persze ha rajtaütnek a hajón, nem lehet ész nélkül dobálózni, de mindenesetre megnyugtató a tudat, hogy a kezükben van egy iylen fegyver is.
"Meg aztán van víz bőven, amivel ellehet oltani"
Ha az egész műveletet nem is, de a végeredményt valószíbűleg látták páran, így Marin ismét a rangidőshöz siet, hogy beszámoljon az ötletéről. Remélhetőleg nem csupán egy hordó van abból a löttyből - látván a matrózok feneketlen gyomrát, ez igencsak valószínű - , de ha igen, hát majd tartalékolnak.*


31. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-06 22:09:40
 ÚJ
>Ilztdar Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Úgy tűnik, hogy egyedül ügyel a biztonságra, míg a többiek a szeszes italok aljára kíváncsiak. Megvan a kísértés, hogy közéjük álljon inni, azonban a gondolatai jobban lefoglalják.
~ Mi támadta meg a hajókat? Milyen lény? Milyen lények lehettek? ~ Erre a kalandra tud gondolni, egy célra, hogy biztonságosan hazajut. Nem akar a tenger fenekén meghalni. Nem fél a sebesüléstől, mert a teste egyes részein hosszú hegek húzódnak. Távolba tévednek bíbor szemei, közben hallja a hajó oldalának csapódó dolgokat.
~ Milyen gyorsak? Milyen magassággal rendelkeznek? Vannak-e fegyvereik? ~ Merülnek fel benne ezek a kérdések, amikre saját maga nem tud válaszolni pontosan, ezért csak találgatni tud. Kényelmesen járkál a hajón, és egy dologra hirtelen ráeszmél. Ajkain mindentudó mosoly terül szét, mert van egy terve. Bár amennyire ezt a társaságot nézi, nem hinné, hogy beleegyeznének az olyasmibe.
~ Akkor magamról gondoskodok. ~ Tudja le egyszerűen a helyzetet, közben a hajó korláttól ellöki magát, hogy beljebb kolbászoljon. Ha megtámadják a szörnyek, akkor könnyen vízbe ránthatják.
~ Lopakodó típusúak vagy esetleg eszetlenül vagdalkozó? ~ Ezek mind kérdések, amire meg fogja kapni a választ, amint találkozik az első csúfsággal. Végül elindul az italozó társaság felé, hogy tartson egy rövid szünetet. Út közben már tudja, hogy mit mondjon a társaságnak.*
- Szépeket mindenkinek! Látom mindenki derekasan helyt szeretne állni. * Nézi meg az itt tartózkodó személyeket bíborjaival, majd folytatja kimért hangon.*
- Nincs ellenemre az ital, azonban én az őrködés mellett tettem le a szavazatom. Bármikor támadás érhet minket és az a aggasztó, hogy valójában semmit sem tudunk az itteni esetekről. Csak elsüllyedt hajók. * Sóhajt egyet és mindenki szemébe egyszer belenéz, és ezzel a beszédét be is fejezi.*
- Talán nincs megfelelő ruhám a csetepatéhoz, de én úgy vélem biztosan megoldjuk az ügyet. Nos, aki szeretne csatlakozni hozzám, akkor fenn leszek a kormánykeréknél. * Ott jó rálátása van a hajóra, és remélhetőleg nem támadják hátba.
~ Remélem a többieknek is megjön az esze. ~ Húzza el fintorogva ajkait, és elbandukol tőlük. Céljához megérkezik, és a korlátnak támaszkodik. Füleivel a kisebb zajokra kezd el ügyelni. Elméjében feleleveníti a varázslatokat. Próbál felkészülni az ismeretlenre, hogy ne döbbenjen le, mikor cselekedni kell.*


30. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-06 19:26:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Az éjjeli őrséget sikerrel szavazzák meg. Ez pedig kiváló, hiszen így a többiek nyugodtan pihenhetnek, míg páran az éjbe nyúlón figyelmeznek a lágy tenger sötétje felett.
Nabii elvonul, kit követ Ilz is, Umon az orrban marad, a tengert figyeli és a többieken mereng. Dom válaszára a matróz csak szem forgatva megy vissza dolgára, választ sem adva a fizetésről. Galin is alszik egy keveset, ám ő nem vonul le ehhez, inkább a fedélzeten marad. Dom is alszik, mikor pedig már ébren leledzik ő is, muzsikálni kezd, mit azért az ivásba kezdő matrózok értékelnek. Előbb még a gnóm hölgyek is megkezdik az életre kelést. Bár, az italozóktól távolabb vannak, ám társalgásuk is szerepet játszik a dolgokban. Még ha nem is igazán figyelnek rájuk, csak annyira, hogy ne veszítsék őket szem elől.
Van, aki nem támogatja az italozást, de senki nem állítja meg azokat, kik ebbe belekezdtek. Sőt, Nabii és Galin be is csatlakozik.*
- Gyere csak, törpuram. Mindig van itt hely, meg ital. A kisasszony is itt van, a többi meg... Majd bátrak lesznek maguktól.
*Vigyorog Darim, miközben Dabil továbbra is csak Nabii felé néz, mélyen elmerülve szépséges arcában. A sebhely talán még inkább egzotikussá teszi számára, sőt, bűnös gondolatok is ébrednek benne, ám ezek már kevésbé a sebhely okán. Penész és Lagor a kormánykeréknél marad, míg Vigyori az italosokhoz társul. Hozzájuk Marin és Umon is megérkezik.*
- Hogy mit tudunk? Szinte semmit. Egyetlen túlélő volt a legutóbbi útról, ő is beleőrült. De talán inkább attól, hogy innentől a kikötőig úszott egy pár deszkával. Ő csak annyit tudott elmakogni, hogy sok valami támadt rájuk és elkezdték a legénység sorait ritkítani, majd elsüllyesztették a hajókat. A felszereltség fegyverek terén minimális, bár nyilakat pakoltunk az íjászoknak és pár egyszerűbb kard is került, azok lent vannak a ládákban a csomagtérben, az ételek és ivóvíz mellett, az ágyak közt, elszórtan. Penész tudja, melyikben mi van, ha kíváncsi a pontosabb dolgokra.
*Abban az esetben Penész elkíséri az érdeklődő(ke)t, lefelé, hol egy ládában mindenkire elég kard van, sőt, pár extra darab is, nyilakból pedig rengeteg van, bővel elég egy kisebb csapat íjásznak.
Közben a matrózok tovább iszogatnak.*
- Hát de kérem, törpuram! Mi csak matrózok vagyunk, nem alkoholisták.
*Vigyori hangosan harsogva nevet fel, míg Dabil közelebb araszol Nabii-hoz.*
- Mi újság?
*Alig hangzik el kérdése, hirtelen valami zaj üti meg az élesebb hallásúak fülét. Majd egy hangosabb, mit már mások is hallhatnak. Két koppanás, ahogy a hajó fájának csapódik valami, lent. Aki megnézi, odarohan a hajó korlátjához, nem fog semmit látni, egyrészről mert bármi is volt, már eltűnt, másrészről, egyre sötétebb lesz. Penész neki is kezd a lámpások gyújtásának, hogy a hajó valamelyest fényes lehessen. A másik három matróz tovább iszogat, nevetgélnek saját kis belsős vicceiken, miket Nabii és Galin aligha érthet, vagy bárki más, ki hallja őket. Főleg régebbi kalandok mókásabb momentumai. Őket kicsit sem zavarja, hogy valami ütközik a hajónak, már megszokták, hogy egyes hullámok uszadékokat vernek, melyek néha hangosabbak. Meg ők nem is azért vannak itt, hanem hogy ide elhozzák a csapatot.*
- Aki még pihenni akar, az most tegye... Sosem lehet tudni, meddig van ideje...
*Lagor szólott, majd lép ő is, hogy a raktér egyik függőágyát lefoglalja magának. A többiek hárman elvegyülnek, Penész inkább csak tovább lófrál, mintha valami dolga is lenne, de igazából csak magában mérgelődik. De nyugtatja a tudat, hogy nagy az esély, az egész csapatnak ez az utolsó éjszakája. Hamarosan kiderül, mennyire is van ebben igaza, hiszen az egyetlen túlélő elbeszélése szerint, este támadtak rájuk. Persze, ezt Lagor feledte említeni, de talán nem is olyan fontos ez. Majd elválik...*


29. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-06 14:15:41
 ÚJ
>Mivara dal Vierri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel!!!//

*Az orra alá mormolt szavakat olybá tűnik valaki mégis meghallotta. Elszokott ő már a hegyesfülűek éles érzékeitől, pedig régen tudta vigyáznia kell szavaira, ha azt akarja, hogy más ne hallja. Főleg ők.*
- Magamban beszéltem.
*Pillog fel Domra, majd kérdését hallva enyhén elkerekedett szemekkel folytatja.*
- Arra kértelek húzd le a csuklyáját. Ennyi bajtársiasság sem szorult beléd? A csavarkulcs csak figyelemelterelésre kellett.
*Húzza fel fitos kis orrát, miután emlékeztette kérését milyen nagyvonalúan elengedett füle mellett. Ezzel cseppet sem kedveltette meg magát a nyurga. Kicsit el is gondolkozik rajta Míva honnan akaszthatta le barátnője ezt a fickót, aki még egy csínyre sem kapható. S ennek tetejébe még Weli is furcsa, bár első elejtett mondataiból ennek okára hamar fény derül.*
- Persze hogy.
*Ereszt meg egy bűbájos mosolyt.*
- Üsse kavics, majd később felmászunk.
*Legyint, majd enyhén közelebb húzódva folytatja.*
- De mond csak hány akóval ittál, hogy ilyen állapotba kerültél? Jól vagy azért?
*Csivitel halkan, nehogy belesajduljon társnéje feje. Ugyan ő még csak párszor csiccsentett be sejti milyen amikor szilárd talajon is minden inog és zsibong.*
- Hallod az agyad fogaskerekeit lüktetni? Ha igen akkor pár óra és elmúlik.
*Kacsint.*
- Hmm... nagyon cseles.
*Bök az ormótlan bakancs alatti kiscipőre.*
- Ilyet nekem is be kéne szereznem.
*Veszi el az egyiket, ha barátosnéje hagyja, s jó alaposan megvizsgálja. Érdeklődve forgatja, füle mögé tartva megrázza, s ha nem kapná ki kezéből, hogy a másikkal összecsomózza, könnyen meglehet szét is szedné.*
- Vannak benne rejtett rekeszek. Az én kedvencemben, amit mellesleg elhagytam, a sarkában elfért egy gyufás skatulya. Igaz a többi része nem volt ilyen nagy. Kérdeztem már hogy tudsz te járni ebben?
*Pillog rá érdeklődően, majd olajzöld íriszei hamar tovasiklanak a hozzájuk csapódó matrózra. Önkéntelenül is elvigyorodik, mint akinek vaj van a füle mögött.*
- Öhmm... Izzé... Én tudom. Nektek pedig épp el akartam mondani.
*Vigyorog társaira.*
- Bocs, hogy belerángattalak, de annyira megörültem neki, hogy látlak.
*Ereszt meg egy bűbájos mosolyt a mellette ülőre, mert sejti, hogy épp a kifakadás szélén áll. Az meg nem hiányzik senkinek, hogy körbekergessék egymást a fedélzeten mindent felborogatva... Ezért hát inkább elnézi neki, hogy bűzrudat húz elő, s füstölögni kíván. Idomulva hozzá ellöki magát, s vele szembe áll, hogy ne fújja rá.*
- Ó, azoknak már tudok is egyet.
*Ívelnek csintalan mosolyra ajkai. Talán Weli jobban teszi, ha nem bízza rá, mert ha igen a kis gnőm egy pókmajom ügyességével terem fenn a kötélzeten és akasztja fel az egyik hálóra had szellőzzön olyan magasra, hogy senki se piszkálja bele sem gondolva mi van ha elered az eső.*
- Akkor reggelire fel!
*Menetel előre, elvégre nincs is izgalmasabb egy felfedező útnál. Így míg a társaság nagy része pihenni akar ő kisajátít egy függőágyat (belerakja cuccát), majd kaját keresve bejárja a hajó gyomrát, egészen addig míg a konyhára rá nem talál. Ott aztán lesz evés-ivás-falatozás, na meg persze sztorizgatás.*

*Néhány óra múlva, vagyis estére pedig szépen rendben előkerül ő is, s Nívhez hasonlóan ímmel-ámmal csatlakozik a fedélzeti társasághoz. Italozni nincs kedve, mert akkor ő is tengeri beteg lenne, de benne is buzog annyi kíváncsiság, mint barátnőjében, így érdeklődve figyeli miről csicseregnek a többiek, közben persze Welire is figyelve.*
- Benne vagyok, de mi ez a nagy sumákság meg az úri szavak. Nem áll jól ez a modorosság.
*Mondja ki könnyedén véleményét cseppet sem félve e következményektől. Aztán fejét felkapja Dom kurjantására, s érdeklődve pillant a főnöknek titulált alakra.*


28. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-06 12:52:27
 ÚJ
>Nywelian cir Chadel del Ayden avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Az árboc pedig úgy tűnik nem csak őt vonzza... A rőtszakállút is, éppen csak nem ugyan az. Hiába az árbocok és azoknak töve már csak ilyen remeke helyek, különösen ha az ember, pontosabban gnóm vagy törpe lánykának, illetve fiának nincs egészen rendeben az önérzete, vagy ha úgy tetszik a gyomra... Más kérdés már, hogy kinek mi végett...
Némi pihenés. Az kellen most neki. Ám Mívát és Domot ismerve, de főleg Mívát, ezt jobb ha máris elfele, s ezt támasztja alá a böködő topán is. Hála lábbelijének ugyan nem sokat érez a gesztusból, csak, hogy lába finoman megbillen, ám ennyi is éppen elegendő, hogy Társnéja magára vonja figyelmét, egyúttal ha akaratlanul is, de figyelmeztesse arra, a súlyos lábbeli nem éppen a lég alkalomhoz illőbb lábbeli, s nem most nem a divatosság szemszögéből ítélve, arra amúgy is magasról tesz. De vegyük csak sorra a dolgokat. A csendes ücsörgéslesből csak nem lesz semmi, mármint a dolgok jelen alakulása szerint, jobb lesz ha lemond ezen irányú szándékairól, kicsit összekapja magát, mind gondolatban, mind egyéb módokon, s igyekszik kielégíteni csekély társasága minden nemű érdeklődését és igényeit.*
- Uhh Kincsem! * Forgatja meg hatalmas szemeit mielőtt Mívre nézne.* - Azaz igazság, hogy a tegnapi nap folyamán nem kis szeszmennyiség került belém, hála annak a Langalétrának. ~Vagy langalétának? Á annak nincs sok értelme.~ *Jelen pillanatában legalábbis.*
- Szóval ezen okból nem bizonyos, hogy a legjobb ötlet, hogy én most olyan magasra hágjak veled, ahol a kilengés is némiképp fokozottabb erősségű mint idelent. Remélem megérted, és méltányolod állpotom, ha már így megvallottam neked.* S szavai végégre még egy vigyorfélét is odabiggyeszt, s ejj, tényleg nincs egészen magánál, hogy ilyen finoman és előzékenyen fogalmaz... Mindeközben pedig azon igyekszik, hogy megszabaduljon lábbelijétől. Ennek hála hamarosan már csak egy vékony bőrből készült finom bocskor fedi a valóban apró lábakat, mit kapca helyett visel a bakancsában. Az aprócska nő bizony jól fel van készülve azokra az alkalmakra, mikor viszonylag rövid idő alatt kell, hogy külsejét "elfogadhatóvá" varázsolja.
Eddigre bővül szerény társaságuk az egyik matrózzal, ki rövid úton összegzi is útjuk valós célját, mire mindennek azaz mindenkik előtt Domerios felel. Weli ez alatt csak vesz egy mély lélegzetet, mit hosszan, nagyon hosszan fúj ki, némiképp nyugtatava nem épp sima idegszálait, majd Mívre pillant azon képen, hogy egyik szemöldökét felvonja, elvégre ha valaki hát ő már korábban is tájékoztathatta volna őt. Hallgatva a dolgok alakulását, Dom és Míva hozzáállását pedig talán igencsak ildomos lenne, egy kisebb kirohanás, vagy felfortyanás, ám efféle hisztitől ez a helyzet valószínűleg nem javulna, még ha egy ideig jól is szórakozna rajta.*
- Bizony, és mindeközben emeljük a társaság fényét! * Fűzi hozzá Dom szavaihoz, miközben kezei eltűnnek egy újabb zsebben, s alig néhány pillanattal később egy szivart húz elő.*
- Hát ez valóban remek Kedves Domerios, s bár doglom, pontosabban kötelezettségeim ugyan lennének, most már... inkább add elő a szikracsesszintőt.* Tarja szabad markát, miközben megszagolja a szivart, majd füléhez emelve megsercegteti azt. Hiába, Dédnagyanyja most sem adta alább a legkivallóbb minőségtől, s Weli nem csak a bácsitól csaklizott szivarokon él. Végét leharapja, hegyesen padlóra sercinti, s rágyújt. Most különösebben az sem zavarja, hogy Míva ezen tevékenysége miatt több mint valószínűleg szidalmazni fogja, s lehet Dom is, mert nem adta korábban elő a bűzrudat... Nem érdekli, neki most erre akkor is szüksége van. Néhány mélyebb szippantás után szólal csak meg ismét.*
- Az a reggeli valóban jó ötlet, majd utána felmászunk kosárba Mív.* Köti össze bakancsa fűzőit, s veti vállára.*
- Meg ezereknek is találnom kell valami biztos helyet... * Ezzel ő a maga részéről eltűnik a hajó gyomrában, hogy a korábban vázolt dolgokat végre hajtsa. Remélhetőleg Mív is velük tart. Ha nem hát majd később csatlakozik hozzá ismét, s ha ügyes, a napba a csevegés és nosztalgiázás mellett még némi rövid szunyóka is belefér. Itt sem kényelmetlenebb mint a tervezőasztal felett, s ő igazán nem hal bele, ha nem selyemágyban alszik...
Estére persze a gnőm vagy a gnőmök (?) is előkerülnek. Az újbóli italozást ezúttal inkább kihagyja, valahogy kicsit sem vágyik rá, különösen, hogy tegnap újfent bebizonyosodott, nem bírja ő az italt olyan jól, mint szeretné... Így hát valamivel arrébb telepszik le az italozóktól. De még olyan közelségbe, hogy hallja, esetleg hallják őket, elvégre Weli a maga módján egy szerfelett kíváncsi teremtés, s mostanra már kifejezetten jól is van, ezt pedig szemének csillogásán is látni.*
- Szóval Mív, ha ezt itt túléljük, igazán hazajöhetnél velem pár napra. Régen úgyis sokszor kérted, hogy meséljek a családomról... És hát... van azzal kapcsoltban valami amit már korábban is próbáltam elmondani, de talán jobb lesz, ha a saját szemeddel látod.* Csacsog közben batárosnéjával, bár hangsúlya indokolatlanul komoly, s okkal nem tudja még Mív mit fog szólni hozzá, ha megtudja, hogy valójában miféle családból is származik ő...
Majd Míva válaszától függetlenül, mikor a finoman oldalba böki a másikat, mikor a társaság egy része mindenféle kérdésekkel látják el a "főnököt", s zene is elül. A dolog ugyan őt is érdekli, de ezt a világért nem mutatná ki. Pontosabban ezt sem. Szóval közelebb nem megy, csak fülel.*


27. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-01-05 21:43:42
 ÚJ
>Domerios Endirquell avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Az a nagy szerencséje, hogy még nem jutott el odáig, hogy a másnaposságon gondolkozzon. Dom még mindig inkább aznapos... és emiatt hajlamos félvállról venni a dolgokat. Szóval nem arra a hajóra szálltak, amire kellett volna? Hát, van ez így. ~ Már csak a két gnómleánynak kell ezt valahogy elmagyarázni. ~ Gondolja különösebb aggodalom nélkül. A reggeli kérdése már inkább jónak tűnik... csak kéne valamit enni.
Miva morgására rápillant, és lenyűgözően ártatlan szemekkel pislog kettőt.*
- He?
*Kérdi ékesszólóan, majd megcsóválja a fejét.*
- Nem értelek. De tényleg. Te csavarkulccsal érveltél, ő meg mással. Mi a viharnak kellett volna nekem is belefolynom?
*Kérdi tökéletes értetlenséggel, majd pedig az úticélt firtató kérdésre is választ kap. Megnyugodva dől hátra, és a matrózra nevet.*
- Áh, akkor rendben. Már azt hittem, valami veszélyes helyre megyünk. És hogy mit keresünk? Hmm... mennyi a részesedés a sikerből? Mert annyit.
*Feleli könnyedén, majd lefegyverző őszinteséggel Welire mosolyog.*
- Úgy tűnik, rossz hajóra szálltunk, mert ez bizony nem Artheniorba megy. Hanem el onnan, valahová a viharba. És amin előző este csak tréfálkoztunk, az valósággá vált. Remélem, a közeljövőben nem volt semmi sürgős dolgod odahaza... és ha ezt ilyen jól megbeszéltük, keressünk valami harapnivalót!
*Veti fel lelkesen, de szavaival ellentétben nem mozdul. Helyette inkább - rá nem jellemző módon - elgondolkodik, milyen dolgai lennének a városban. És úgy találja, semmi fontos. Persze lehet, Stara nyugtalankodni fog az eltűnésén. De valószínűleg nem. Máskor is csinált már hasonlót. Ami pedig Moont illeti... neki szerencsére még nem ígért meg semmit felelőtlenül, így a leányzó talán nem lesz nagyon dühös a kis eltűnésért. ~ Majd viszek neki valami kis csecsebecsét. ~ Dönti el vidáman. És miután az otthoni dolgokat letudta, jöhetnek az itteniek... például... a reggeli. Az alvás. A szivarkészlet pótlása. Az italkészlet pótlása. És persze a túlélés.*

*Mire beesteledik, több dolog is történik. Dom alszik egyet. Kerít valami harapnivalót... és körülbelül kijózanodik. Ekkorra már nem tűnik olyan remek ötletnek a kaland, de nincs mit tenni, hőssé kell válnia. Mert más választása nagyon nincs. Válhat még halottá is, de azt elkerülné.
Viszont a borús gondolatok sosem álltak jól neki, így inkább bütyköl kicsit a harmonikán, és kipróbálja magát. Még szerencse, hogy ehhez a hangszerhez kivételesen ért. Egy mandolin persze jobban mutatna a kezében, de azt a tengerészek valamiért nem szeretik. Ő ugyan nem tengerész, de volt már nyílt vízen többször. És valamiből meg kell élni, ugyebár. ~ Mázli, hogy nem a zongorát nyertem el. ~ Gondolja derűlátóan, miközben az árbóc tövében ülve a Santiannot húzza a nagyérdeműnek. És persze van mellette egy fakupa is. Természetesen üresen.
Umon szavait hallva befejezi a nótát.*
- Jól beszéltél! Igen, főnök! Megtudhatnánk néhány finomabb részletet?


26. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-30 18:52:31
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*A fedélzeten egy pillanatra sem áll meg az élet. A legénység néha kicsit szurkálódva, de mégis jól végzi dolgát. A gnómok és a hegyes fülű a többiektől elzárkózva társalognak, mintha valami titkos dologról lenne szó. A csuhás egymagában a hajó orra felé veszi az irányt. Most is titokzatos, és elég csendes, pont mint ahogy Galin megismerte. Az előbb felszólaló, Iztdar most nyugovóra tér. Biztosan ő is hosszú utat tett meg. Törpénk sem tesz másképp, a főárbocnak dőlve próbál álomba merülni. Végül a bő fél órányi alvásból egy nagyobb hullám rázza fel. Jót tett neki a pihenés, jobban érzi magát. Még ha a gyomra még mindig kavarog is, és az émelygés is megmaradt, de legalább már megtud állni a saját lábán támaszték nélkül. Nagy nehézségek árán felkapaszkodik az árbocon. Mostanra már előkerült a szeszes itallal telített hordó is. "Kell ez most nekem? Így sem érzem valami jól magam? Ááá, egye fene! Megmutatom ezeknek a tengeri patkányoknak, hogy iszunk mi, törpék." Ezzel elhatározza magát és odavonszolja nehéz testét a mulatozó tömeghez.*
-Uraim, ha megengedik, én is beszállnék.
*Ezzel elvesz egy kupát, és merít a hordóból. Ekkor látja meg az eddig csendes Nabiit, kihez oda is lép.*
-Üdvözlöm szép hölgyem. Sajnos még nem volt szerencsém megismerni. És biztosan örülne a társaságnak.
*Ezzel meghúzza a kupa tartalmát, de hamar meg is bánja. Alig hogy a torkához ér, iszonyatosan égetni kezdi. Összeráncolja homlokát, és leöblíti még egy korttyal az italt.*
-Ittam már erősebbet is. Mi nálunk odahaza kétszer ilyen kemény pálinkát főznek.
*Jelenti ki büszkén.*
-Kisasszony, megtisztelne, ha elárulná becses nevét. *fordul újra Nabii-hoz.*

A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.12.30 20:13:41, a következő indokkal:
Helyesírás javítása.



25. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-27 20:34:20
 ÚJ
>Marin Remalek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*Marin számára a küldetés nem a barátkozásra vagy éppen az ellenségek gyűjtésére szolgál, hanem csakis a csilingelő aranykorongok megszerzésére. Nem áll szándékában többet tenni, mint amennyit elvárnak tőle, ám azt az elvárást teljes mértékben ki fogja szolgálni.*
- Az őrség talán úgy lenne igazságos és célravezető, ha egyszerre két ember látná el a feladatot. Egy a hajó legénységéből, míg a másik az önjelölt kalandorok közül. Ha ez így megfelel - de akkor is ha nem -, úgy kezdeném is az első posztot.
*Mivel az este még messze van, Marinnak van ideje, ám egyáltalán nem álmos, meg aztán tudnia kell, hogy mégis mit kell majd figyelnie. Útját a Lagor nevezetű felé veszi, kitől megpróbál minél többet megtudni. Érdekli itt a hajók rakománya és fegyverzete. Elvégre a hajósok mindig számíthatnak kalózokra, s ennek tükrében sosem védtelenek. Ám lehet, hogy Grégoriuszt egy egyszerű riválisa próbálja megkopasztani ily módon, ez esetben pedig egy kis plusz pénzért Marin a szárazföldön is folytatná a hajszát.
Reméli, hogy Lagor hajlandó felelni a kérdéseire, bár tudtával nincs mit titkolnia.

Órákkal később a hajó legénysége valami bódító hatású italt hoz a fedélzetre, melynek ajánlatára Marin egy egyszerű nemmel válaszol. Bátorságban nem szenved hiányt, ám összpontosításban sem akar, márpedig a lötty elfogyasztásával ez a veszély igencsak fennállna.*

A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.12.27 22:25:08, a következő indokkal:
Helyesírás (vesszőhibák) javítása.



24. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-22 19:54:33
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//Hajóra fel//

*Hamar megnyugszik, mikor észreveszi, nem veszik sületlenségnek, vagy okoskodásnak amit mond, sőt többen nagyobb érdeklődéssel figyelik, mint valaha. Nem lehet nem észrevenni a pillantásokat, melyek próbálják kifürkészni, mi lapulhat a csuklya alatt. Összébb húzza magán az öltözetet, cinkos kacsintására nem kapott választ a gnómoktól, ámbár ebben rejtve maradó szemei is segítenek, ettől függetlenül nem tervezi csuklyája levételét. Aki meg szeretné ismerni megteheti enélkül is, az ember a lélekben rejtezik, s azt szavak és tettek hívhatják elő, a szem csak egy tükör, mi néha, egy jó színész esetében meglehetősen torz képet is mutathat. Így a csuklya marad.
Amit többek nem tudhatnak, Umon rendjének szerzetesei fejéhez szinte odanő a csuklya, soha nem veszik le, csak kizárólag nagyon közeli testvéreiknek, vagy barátaiknak. Ekkora barátság kialakulásához azonban igen hosszú idő kell. A szerzetes gondolatai közben szemét a tajtékzó vízen pihenteti, egyeseknek úgy tűnhet a cseppeket számolja, de egész egyszerűen elvarázsolja a tenger. Morajló zöldes-kék színe rabul ejti, zúgásához hasonlót sem hallott soha életében. Élvezi az arcába csapó vízpermetet, a sós ízt, az olykor fel-feltűnő tengeri élőlényeket. Csodás világ, még ha nem is tengerre termett, természetétől idegen, hisz az anyaföld élteti. A többiektől ellentétben a tatra, egyenesen a hajó orrába megy, s onnan szemléli az alatta elterülő végtelent. Elmélkedik az előttük álló kalandok sorozatán, s egy-egy nagyobb hullámnál rájön, mi eddig csoda volt számára, olykor nagyon pusztító is lehet. Hátrapillant, végignéz a társaságon, a hajó legénységén, kalandozótársain, látja, ahogy Ilztdar pihenni tér, látja, hogy Galin is bóbiskolni látszik, ~ csak ki ne dőljön az árbóc a hortyogástól ~ mosolyodik el magában. Az eddig csendes Nabii támogatja őrségének ötletét. Érdeklődéssel tekint a nő felé. Ezüst hajába belekap olykor a szél, szemének tükre, mintha acélból volna. ~ Hogyan képes valaki egy ilyen gyönyörű nőt megsebezni? ~ már maga a gondolat is elborzasztja, bár biztos benne Nabii nem díjazná, ha ilyen megjegyzést hallana. Umon úgy gondolja sokat küzdött azért, hogy ne gyenge nőnek tartsák, ezt tiszteletreméltónak tartja. Férfi szemmel meglehetősen vonzó, de Umon úgy érzi nem tekinthet rá nőként, ebben a helyzetben ez lehetetlen, egymás hátát kell, hogy védjék. Mindig is kedvelte azokat, akik inkább figyelnek, mint beszélnek, de a legénység csorgó nyálától felfordul a gyomra, s látja miként nézik végig, míg a nő pihenni tér. Gnómok. Az ember azt gondolná könnyen ismerkedő faj, azonban ők mintha összeszokott csapatot alkotnának, akik nem engednek magukhoz közel senkit. Nyw azonban megdicsérte, aminek szintén örül, Mivara pedig már a nagyobbik árbóc felé kacsingat. Aki titok számára Domerios, az elf férfi. Eddig nem sokat árult el magáról, de láthatóan rajong a női szívekért és a díszes kelmékért, de Umon nem gondolja, hogy ettől kevesebbet értene a fegyverekhez. Marin ragaszkodása urához kifejezetten tetszik neki. Aki a legnagyobb látható nyomorban is hűségével adózik, már önmagában, minden tehetség és hír nélkül nagy ember.
Lassan végére ér a társaságnak, s érezhetően lassít a hajó is. Van ki végez a pihenéssel és a fedélzetre érkezik, Lagor tájékoztatója kíváncsivá teszi, így lassan elhagyva az orr részt, a vigadozókat, megbízójuk felé indul, figyelve arra, nehogy a testőr hirtelen mozdulatnak vélje a közvetlenséget.*
- Uram! Megtisztelne azzal, hogy elmeséli nekem mi az amit tudunk a történésekről. Volt-e túlélő, vagy mindenki hajókkal együtt szőrén szálán eltűnt? Nyilván volt már nyomozás az ügyben, lehet tudni, hogy pontosan mire készüljünk fel? Jól tudom, már korábban nagy vonalakban vázolta mi az amiért itt vagyunk, de lehet tudni további részletet?*
Figyel arra, hogy hangjában a puszta érdeklődés csendüljön csak, nem tiszteletlenségnek szánja kérdéseit, bár nyilván megbízójuk a kellő időben mindent elmond, amit lehet tudni, ha még nem tette meg, de kérdéseit helyénvalónak érzi. Fel kell készülnie. Ez az érzés csak növekszik benne, mióta elindultak.*


23. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-22 14:26:28
 ÚJ
>Ilztdar Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Leginkább Umon szavaira koncentrál, mert a férfi tartja a rövid felzárkóztató beszédet, hogy ne legyen elveszve a hajón. Frissítőként hat rá ez az új ismeret.
~ Csak most veszem hasznát ennek a tudásnak. Egy hajózás bőven elég életemben. Jobban szeretem a szárazföldet és annak természetes értékeit. ~ Mosolyodik el magában. Hajózásnál legtöbbször csak a végeláthatatlan tengereket és óceánokat lehet látni. Hosszútávon nem vonzza a tengeri élet és annak kemény megpróbáltatásai.*
- Köszönöm a felvilágosítást. Most pedig ha megbocsátotok, akkor lepihennék egy időre, mert több mint egy napja nem aludtam. Amint megébredek, akkor újra csatlakozom a társasághoz.* Ezzel feltalálva magát vonul el, hogy egy függőágyon elterülve, lásson neki a pihenésnek. Addig alszik csak, míg meg nem érkeznek a megadott helyre. Neki tökéletesen megfelel ez a pár óra alvás. Felsétál a fedélzetre, hogy részletesen megfigyelje a többieket.Látja, hogy sokan elkezdtek szeszt inni, ami önmagában nem rossz tevékenység; azonban a helyzetre való tekintettel ez jelenleg nem elfogadható. Abban biztos, hogy jól bírják az italt, de valamennyire a reflexeik lassulni fognak.
~ Ám legyen, ha azt hiszik ez a helyes ebben a helyzetben. Én mindenesetre figyelni fogok helyettük is. ~ Dönti el magában, sőt lassan elkezd magányosan sétálni, miközben íriszeivel figyeli a vizet. Kevés figyelmet fordít a vigadozok felé és nem számít arra, hogy bárki más beállna mellé járőrözni.*


22. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-22 09:21:16
 ÚJ
>Nabii Dhariah Khaal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Legkevésbé sem tudja mire vélni a gyakorlatozást ellenző magatartását. Fogalma sincsen, miért kell ennyire hadakozni valami ellen, amivel nem ért egyet, és ami ugyanakkor nem is kötelező érvényű, rá vonatkoztatva. Arról nem is beszélve, hogy a dolog egyelőre csak az ötlet-fázisban tart.
Persze, mit is várhatna az apró teremtményektől? Legalább a szájuknak nagynak kell lennie... Éppen ezért nem is foglalkozik velük túlzottan, továbbra is megtartja magának előítélet-fűtötte gondolatait.
Csendje újfent óriási méretet ölt. Az istenért sem szólalna meg, ha nem érzi a megnyilvánulást égetően fontosnak. Így, még azt is meglehetősen szófukarul kezeli, hogy az egyik matróz - akinek nevéről akaratlanul is a 'debil' szó jut eszébe - kinézi őt magának. A férfi, felajánlását egy biccentéssel köszöni meg, majd addig pislog rá szenvtelen arccal, míg az nem látja jobbnak a távozás mezejére lépni.
Végighallgatja a csuhást, aki a hajó részeit ismerteti, és közben próbál nem arra gondolni, hogy kifutnak a tengerre. Nem kellene, hogy rosszul legyen, bár gyomra időnként igencsak megtekeredik.*
- Támogatom az éjjeli őrség ötletét.
*Jelenti ki ismét szárazon, Umon felvetésére reagálva.
A pakolászó Dabilra összesen egyszer vet még pillantást. Igazán nem is szándékosan. A férfi egyszerűen csak épp belekerül a látóterébe. Nabs tekintete talán két-három másodpercnyi időre akad meg rajta, épp csak végigfut rajta a pillantása. Vele kapcsolatban nem gondolkodik sokáig a benne lapulható szándékokról, ahogy a többiek esetében, akik társai lesznek a hajóúton. Hajózott már életében maga is, nem kell nagy erőfeszítés hozzá, hogy visszaemlékezzen, mi motiválja a matrózok nagyját...
A hosszú útra tekintettel; amint nem esik már szó olyasféle dolgokról, amik őt is érinthetik, a többiektől elválva meglátogatja szálláshelyét és felméri a lehetőségeket. Nincsenek nagy igényei, ugyanúgy elalszik az erdőben egy bokor alatt, mint pincepadlón, vagy kényelmetlen, csomózott-font függőágy-félében; tehát a hajón biztosított szálláshely tökéletesen megfelel számára is.
Alig egy órát tölt el a szálláson. Épp csak annyit, míg szétnéz, aztán saját felszerelésével foglalkozik, mindeközben pedig még vagy háromszor birkózza le a gyomrát, ami a torka felé kívánna nyomakodni.
Estére megérkeznek a kijelölt helyre, ezzel együtt ismét megindul a nyüzsgés is. A kikötéssel vagy lehorgonyzással kapcsolatos teendők nem izgatják túlságosan. Az a hordó nedű viszont annál inkább.*
"Persze. Estére megnyugszik a gyomrod, csodával határos módon sikerül is magadban tartanod, amit ma megettél, igyál még rá. Remek..."
*Ha engedik, csatlakozik az iszogatókhoz, de csak keveset iszik a számára kissé túlságosan is édes illatú szeszből.*


21. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2012-12-22 06:19:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 320

Játékstílus: Szelíd

//Hajóra fel//

*Bizony, nagyon jó ember ez a kereskedő. Egy igazi minden hájjal megkent gazfickó, de aranyból van... Nos, az erszénye tartalma, meg az egyik csillogó gyűrűje, más aligha. Viszont ő ott marad, ahogy Tarsis is.

Marinra nem igazán figyel senki, hiszen ő csendben van és nem feltűnősködik. Talán jobban teszi, s mások példát vehetnének róla.
Mint például Nabii, aki egy pár nyugodt és elég hideg pillantással leszereli Dabil-t. Ő pedig, testvérével ellentétben csak megjátssza a magabiztosságot, így csendben elkullog.
Ilztdar pillantása a csuklya rejtekéből nem a leghatékonyabb, ám Miva hamar rájön, hogy mit is kéne csinálni. Hiába, hogy nem fenyegetőzik, az a csavarkulcs mást mond. Ha nem tenné el olyan gyorsan, mint kéne is, hamarost kiderülne, hogy a Dom szerint kispályás matrózok mennyire is tudnak bánni az öklükkel. Hogy nőt, gyermeket, vagy csak méreteiben korlátolt személyt kell felpofozni, az mindegy, hiszen alja népség, de azok közül a legjobb. S minek jó az, ha nehezek a fiúk, még lehúzzák a hajót!
Ilz felől a matrózok hamar eldöntik, érdemtelen nemes ficsúr. Vigyori már el is képzeli, ahogy valami fenevad ragadja meg a hajó farát, ő meg sikítva menekül a másik irányba. Ő így ismeri a kékebb vérű legények harcmodorát. Ellenben a másik csuklyás, Umon... Rá érdeklődve pillant, még Penész is egy pillanatra. De láthatóan a többieknek is tetszik, hogy ennyire ért a dolgokhoz a szerzetes. Éppen csak a legénység nem zavartatja magát azzal, hogy rá figyeljen, inkább a munkájukkal törődnek. A vitorláékat folyamatosan figyelik, míg Lagor és Penész a kormánykeréknél ácsorog.*
- Szerinted?
- Nagyszájú banda. Reméljük, nem csak hadonásznak és szóval karcolják egymás puha bőrét.
*Húzza a száját nagyon a zöldbe öltözött matróz, ki egy paraszthajszállal jobbra löki a kormányt. Az irány változik. Lassan, de biztosan belőhetik a célirányt is. Ha jó szelük lesz, estére elérik a veszélyzónát. Bár, csak sejtik, hogy arrafelé lehet, s nem tovább. Kérdések százai halmozódott fel az üggyel kapcsolatban, de végül is, ez egy feláldozható csapat, ahogy Gregóriusz fogalmazott Lagor-nak.
Dabil kicsit még leskelődik feladatai közben, míg egyik helyről a másikra cipel ezt-azt, kíváncsi, hogy Nabii akarja-e látni őt. Eközben Darim sem tétlenkedik, de ő más módon tesz eleget a csapat iránti kíváncsiságának. Talán rossz ötlet, sőt, tuti hiba, de a gnómkisasszonykák felé veszi az irányt. Még pont elcsípi Dom szavait, s kissé felhúzza jobb szemöldökét, mit egy apró heg szakít kettőbe. Elég csúnyán.*
- Hogy hova? Éppen a halál torkába, az oroszlán barlangjába, és a nagyanyám fürdőkádjába megyünk... De ti mit kerestek itt, ha azt se tudjátok, mifelé megy ez a rozoga bárka?
*Nagyon kíváncsi, hogy ez a kettő-három, aki igencsak a végén érkezett a dolognak, bár Mivara még benne volt az alapfelállásban, de komolyan, hogy kerültek ide?
Vigyori is talál magának szórakozást, mivel Penész foglalkozik a fontosabb dolgokkal, így ő önkényesen szünetet tart és a törpe felé megy.*
- Mi van, nem szoktál a hajóutakhoz, szakállas?
*Arcán a pofátlan vigyor, nem is meglepő, hogy ez után kapta kedves gúnynevét. Pedig volt ám neki rendes is, még vagy öt vagy hét évvel ezelőtt. A számtan meg sosem volt az erőssége...*
- Amúgy ezek tudják, hogy itt fognak megpusztulni, velünk együtt?
*Kérdi végül Penész, a szokottnál is lehangoltabban és pesszimistább hangon.*
- Ha itt döglünk, a pokolban én fizetem az összes italod, te mocsok.
*Vigyorog rá Lagor és a vállára csap. Nehéz egy szülés lesz ez...*

*Órákat hajóznak még, de mire elérik azt a helyet, mi célként ki volt tűzve, a nap már csak utolsó sugarait rúgja át a horizont hullámzó határán. A matrózok ismét elkezdenek élni, eddigi laza módjukból felkapcsolnak, ahogy bevonják a vitorlákat. A vasmacska nem kerül a víz alá, várnak még a horgonyzással. Talán nem is fontos, hiszen a nyílt vízen vannak, se közel, se távol egy zátony, vagy nagyobb szikla.*
- Nos, megérkeztünk. A jelentések alapján itt tűntek el a hajók. Ennél többet nem tudunk. Tehát, most szépen várunk, hogy mi lesz, és reméljük a legjobbakat.
*Lagor a korláton áthajolva beszél, mély, zengő hangján a társasághoz, kik talán kint a fedélzeten, talán lent a raktérben vannak.
Penész és Vigyor éppen az orr-részből sétál hátra, míg Dabil és Darim a tattól sétál középtájékra.*
- Ser, akkor itt állunk meg?
*Kiabál fel Vigyori, s amint bólint a lovag, rögvest rohan is, hogy aztán egy hordót gurítson ki.*
- Akkor itt az ideje egy kis bátorságnak!
*Már koppannak is a kupák egy kisebb hordón, ahogy a nagy fedele lepattan és édes illat szál fel a borból. Olcsó és minőségtelen vacak, ám az ereje... Mintha egy bivaly lenne benne. Merít is mind a négy matróz, s aki még társul hozzájuk, az is kaphat belőle. Ám még a részegségre hajlamos lököttek is mértékkel fogyasztanak, erről Lagor és éles szeme, no meg még élesebb pengéje ad biztosítékot.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1439-1458