Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-18 16:46:41
Üzenet elküldve: 2022-11-18 16:46:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
*Aashryn szerencsésen eljut Srenig, s vele tart a tündér is bár kifejezetten mondta, hogy ne. Persze ez nem feltétlenül az ő gondja, csak praktikusan gondolkodva elég ha egyikük kockáztatja életét. Mindenesetre a tündérkével együtt húzzák az eszméletlen férfit, aki kezd ébredezni, és könnyíteni feladatukon. Sren humorosnak szánt megjegyzésén ő nem tud nevetni, egyrészt az izgalmak, másfelől mert Aashrynnak rossz a humora, ha egyáltalán van neki. De Fynlisse legalább nevet, feltehetően ő volt a célközönség egyébként is.
Most hogy Sren jobban van az elf nő kardját keresi tekintetével. Nem szívesen válna meg tőle az út további részében, de ha szörny csapkodó csápjai közelében van, akkor bizony hagyja a fenébe.
Learo szavaira felkapja a fejét, és ha fegyvere menthetetlen helyen van, akkor egy biccentést követően eleget tesz a mágus javaslatának, és elindul az említett folyosó felé.*
*Aashryn szerencsésen eljut Srenig, s vele tart a tündér is bár kifejezetten mondta, hogy ne. Persze ez nem feltétlenül az ő gondja, csak praktikusan gondolkodva elég ha egyikük kockáztatja életét. Mindenesetre a tündérkével együtt húzzák az eszméletlen férfit, aki kezd ébredezni, és könnyíteni feladatukon. Sren humorosnak szánt megjegyzésén ő nem tud nevetni, egyrészt az izgalmak, másfelől mert Aashrynnak rossz a humora, ha egyáltalán van neki. De Fynlisse legalább nevet, feltehetően ő volt a célközönség egyébként is.
Most hogy Sren jobban van az elf nő kardját keresi tekintetével. Nem szívesen válna meg tőle az út további részében, de ha szörny csapkodó csápjai közelében van, akkor bizony hagyja a fenébe.
Learo szavaira felkapja a fejét, és ha fegyvere menthetetlen helyen van, akkor egy biccentést követően eleget tesz a mágus javaslatának, és elindul az említett folyosó felé.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-17 12:34:17
Üzenet elküldve: 2022-11-17 12:34:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
-Hmm! *Torpan meg a félszemű szobor láttán.*
-Mit gondolsz? *Fordul a vállán kotkodáló tyúkhoz. Egyértelmű, hogy szüksége van arra a kőre. Hisz egy drágakőnél csak kettő lehet jobb. Dupla annyit ér! Viszont emlékszik, mi történt legutóbb, így óvatosabban kell eljárnia. Nem akarja, hogy Hoo-Naoo úr azt gondolja, hogy lopni jár ide... Nem kísérti a sorsot. Egyelőre még.
Előtúrja zsebéből a már begyűjtött követ, majd igyekszik belehelyezni azt a szoborfej üres szemgödrébe.*
-Hoppacsek! Ezt elhagytad! *Kíváncsi, mi fog történni. Tán neki adja mindkettőt... Az lenne a legjobb! Közben nem rest hátra-hátrapillantani a háta mögött. Amennyiben kincsre bukkan, a legkevésbé sem óhajtja megosztani azt a közelben ólálkodó "társakkal". Bizonyos benne, hogy kardélre hánynák egy marék aranyért is. Hisz mi hozta volna őket ide, ha nem a kincsszerzés vágya?*
-Hmm! *Torpan meg a félszemű szobor láttán.*
-Mit gondolsz? *Fordul a vállán kotkodáló tyúkhoz. Egyértelmű, hogy szüksége van arra a kőre. Hisz egy drágakőnél csak kettő lehet jobb. Dupla annyit ér! Viszont emlékszik, mi történt legutóbb, így óvatosabban kell eljárnia. Nem akarja, hogy Hoo-Naoo úr azt gondolja, hogy lopni jár ide... Nem kísérti a sorsot. Egyelőre még.
Előtúrja zsebéből a már begyűjtött követ, majd igyekszik belehelyezni azt a szoborfej üres szemgödrébe.*
-Hoppacsek! Ezt elhagytad! *Kíváncsi, mi fog történni. Tán neki adja mindkettőt... Az lenne a legjobb! Közben nem rest hátra-hátrapillantani a háta mögött. Amennyiben kincsre bukkan, a legkevésbé sem óhajtja megosztani azt a közelben ólálkodó "társakkal". Bizonyos benne, hogy kardélre hánynák egy marék aranyért is. Hisz mi hozta volna őket ide, ha nem a kincsszerzés vágya?*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-14 10:23:13
Üzenet elküldve: 2022-11-14 10:23:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Egyetértés enyhe kényszer hatására. Pont, mint egy jó házasság. Loq szerint. Mindenesetre másznak fel. Az ork ehetőségre vonatkozó kérdései közül nem mindegyikre érkezik nem. Olyankor megáll az adott bokornál és leeszi a termését. A volt kalóz egyik eddig még nem demonstrált legmegnyerőbb tulajdonsága, hogy milyen gyönyörűen tud enni. Ugyanis ahhoz az angyali látványhoz, hogy tömi magába a szedret meg egyebeket, amiket nyitott szájjal rág meg, még a csámcsogása idillis hangja is társul. A nem túl finom folyamatok közt az eddigieknél is jobban összekoszolt mancsát előbb mindig szakszerűen lenyalogatja, majd a jobb korában ki tudja milyen színű ingébe törli. Mikor valamennyi ételt már sikerült betermelnie egy-egy finom böffentéssel ad hangot elégedettségének és jelzi, hogy a gyomrában az emésztés folyamatai már megkezdődtek. Loq maga az esztétikum. Erre a tevékenységre amúgy nem kevés időt hajlandó rááldozni. A feladatukról ő már megfeledkezett. Jelenleg az étkezés a lényeg. Az almák a keserűségük miatt megmenekülnek előle. Egybe harap bele, de el is dobja utána. Mivel ő tengerjáró, egyébként meg városi zsivány, így hacsak a lány nem kelti fel rá a figyelmét a hols bokrok mellett képes elsétálni. Amúgy meg, azt is leeszi. Ő igazán kiélvezi a lehetőségeiket, míg vannak. Jól is teszi hisz ez után már sziklákon másznak. A látkép épp annyira veszélyes, mint szemet gyönyörködtető. A tenger látványa meg tudja fogni az orkot. Persze nem csak emészt és ábrándozik. Végre meg tudja állapítani, hogy merre vannak a szigeten. Nagyjából ott ahol eddig is sejtette. A hajótól jó messzire. Csak a kastélyba kéne feljutni. Ahogy haladnak kisebb üregeket látnak a falban. Épp annyira nézi meg őket, hogy csákány vájta, állat vájta vagy valami víz lehetett. Mindezt azzal a nem létező szakértelmével teszi, amit a tengeren, a lusta kalóztársak gyötrése és a nemesek és kereskedők fosztogatása közben szerzett. Az újabb barlangnyílás láttán nem az-az első gondolata, hogy de jó, van még bánya. Még csak nem is a második. De ahogy nézi, kívül már nem nagyon jutnak tovább. Vagyis tudnának csak elég nagy az esély, hogy leesnek.*
-Eh, Menjünk be!
*Ha még égnek a fáklyáik, akkor egyik kezében, azt fogja, a másikban a holdsarlót. Természetesen most is úriorkként előre engedi a lombzabálót.*
*Egyetértés enyhe kényszer hatására. Pont, mint egy jó házasság. Loq szerint. Mindenesetre másznak fel. Az ork ehetőségre vonatkozó kérdései közül nem mindegyikre érkezik nem. Olyankor megáll az adott bokornál és leeszi a termését. A volt kalóz egyik eddig még nem demonstrált legmegnyerőbb tulajdonsága, hogy milyen gyönyörűen tud enni. Ugyanis ahhoz az angyali látványhoz, hogy tömi magába a szedret meg egyebeket, amiket nyitott szájjal rág meg, még a csámcsogása idillis hangja is társul. A nem túl finom folyamatok közt az eddigieknél is jobban összekoszolt mancsát előbb mindig szakszerűen lenyalogatja, majd a jobb korában ki tudja milyen színű ingébe törli. Mikor valamennyi ételt már sikerült betermelnie egy-egy finom böffentéssel ad hangot elégedettségének és jelzi, hogy a gyomrában az emésztés folyamatai már megkezdődtek. Loq maga az esztétikum. Erre a tevékenységre amúgy nem kevés időt hajlandó rááldozni. A feladatukról ő már megfeledkezett. Jelenleg az étkezés a lényeg. Az almák a keserűségük miatt megmenekülnek előle. Egybe harap bele, de el is dobja utána. Mivel ő tengerjáró, egyébként meg városi zsivány, így hacsak a lány nem kelti fel rá a figyelmét a hols bokrok mellett képes elsétálni. Amúgy meg, azt is leeszi. Ő igazán kiélvezi a lehetőségeiket, míg vannak. Jól is teszi hisz ez után már sziklákon másznak. A látkép épp annyira veszélyes, mint szemet gyönyörködtető. A tenger látványa meg tudja fogni az orkot. Persze nem csak emészt és ábrándozik. Végre meg tudja állapítani, hogy merre vannak a szigeten. Nagyjából ott ahol eddig is sejtette. A hajótól jó messzire. Csak a kastélyba kéne feljutni. Ahogy haladnak kisebb üregeket látnak a falban. Épp annyira nézi meg őket, hogy csákány vájta, állat vájta vagy valami víz lehetett. Mindezt azzal a nem létező szakértelmével teszi, amit a tengeren, a lusta kalóztársak gyötrése és a nemesek és kereskedők fosztogatása közben szerzett. Az újabb barlangnyílás láttán nem az-az első gondolata, hogy de jó, van még bánya. Még csak nem is a második. De ahogy nézi, kívül már nem nagyon jutnak tovább. Vagyis tudnának csak elég nagy az esély, hogy leesnek.*
-Eh, Menjünk be!
*Ha még égnek a fáklyáik, akkor egyik kezében, azt fogja, a másikban a holdsarlót. Természetesen most is úriorkként előre engedi a lombzabálót.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-13 15:33:26
Üzenet elküldve: 2022-11-13 15:33:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
* A szökőkút beváltotta a felé intézett reményeket, a Lény elengedte Srent, s most dühösebbnek tűnik, mint eddig. A vízesés elmúlik, ellenben a meredély ott marad és a szobában lévő állott víz elkezd lefolyni rajta. Közben a Lény veszettül kapkodja csápjait, lévén jobb dolga nincs: Learon akármeddig tarthatja így a tenyerét, addig pedig van idejük kitalálni, hogy hogyan tovább. Ő maga el is kezd hátrálni, miközben társai próbálják összeszedni sérült társukat. A fél-elf egész hamar magához tér és, ha egy kicsit megerőlteti magát, az elf és a tündér segítségével hamar lábra tud állni. A motivációja pedig alighanem megvan, hiszen újdonsült szemfüles barátja most is ott csápong néhány lépésre tőlük. Habár a mágus varázslatának hatására az nem tud közelebb jönni, közelsége még így sem lehet kellemes, hiszen ki tudja, mikor jut eszébe egy újabbat sikítani túlvilági hangján. Egyelőre azonban betartja a "mindent a szemnek" elvét és csak megannyi sárga szemével fürkészi a társaság minden egyes tagját. Habár érzelmek nem olvashatóak le róla, tudniillik közelebb áll a vadállati léthez, mint az értelmes lények szintjéhez, azt biztosra veheti a társaság minden tagja, hogy megjegyezte őket magának.
Van idejük tanácskozni, ehhez tulajdonképpen nem is kell magukra zárni egy ajtót sem, de persze ez már csak részletkérdés. Bizonyára a mágus sem szeretne a következő órákban felemelt kézzel járni-kelni.
Az érkező Vojtriról továbbra sem vesznek tudomást, mindenki el van foglalva a maga dolgával, legyen az egy hatalmas és veszedelmes szörnyeteg fél kézzel való fenntartása vagy egy sérült társuk megsegítése az említett lény közvetlen közelében. A fickó (és tyúkja) egy sötét folyosón haladnak keresztül. Ám még mielőtt elérhetné a következő termet, ahonnan már fáklyák meleg fényét is látni véli és immár egyértelműen társainak hangját hallja, azelőtt egy kisebb szobába ér. Az alig szélesebb, mint a folyosó, amin eddig közlekedett: legfeljebb négyszer négy méteres. Az üres szoba közepén egy ugyanolyan aranyszínű szoborfejet lát, mint ami kis híján a vesztét okozta. Ugyanannak a harcosnak – nevezzük így – a képmása, ugyanolyan kosfejes sisak található a fején. Ami pedig a szemeit illeti, ott is csak annyi az eltérés, hogy míg a korábbi teremben lévőnek a bal szeme hiányzott és a jobb helyén volt egy zöld ékkő, addig ennél pont fordítva van. Nagy lehet a kísértés, főleg hogy társai nemsokára ideérhetnek, ugyanakkor ha csak egy kicsit is gondolkodik a férfi, eszébe juthat, hogy esetleg mégsem kéne kísértenie a szerencsét. Ez persze az ő sorsa, az ő élete, az döntése, így senki nem fogja megakadályozni. No, meg aztán ki tudja? Az sem kizárt, hogy ezúttal valami egészen más történne, hiszen ez egy másik szobor, egy másik helyen, még ha hasonló is – ráadásul a Chro'wornak tett esküje alapján feltételezhető, hogy talán már nem is kell félnie a csapdáktól. *
//Athien, Loq//
* A páros elindul balra. Bár egyértelmű, hogy régóta nem járt erre senki, a párosnak sikerül egy járható útvonalat találnia. Ha felnéznek, még mindig az ősi vár falait látják, vegyítve a hegy szürke szikláival. Néhol nem is igazán lehet eldönteni, hogy hol ér véget a természet-alkotta sziklafal, s hol kezdődik az emberi kéz nyomán létrejött, itt-ott romos, toronymagas fal. Valószínűleg nincs is különösebb jelentősége, hiszen a vár építői minden rendelkezésükre álló helyet kihasználtak – mi sem támasztja ezt alá szebben, minthogy eddig is kiépített folyosókon közlekedtek, s mégis a a hegy gyomrában.
Ahogy haladnak, számos helyen találnak különféle növényeket, melyek egy része biztosan ehető: akad itt szeder, csipkebogyó, még egy csökevényes vadalma-fát is találnak, mely a józan észt meghazudtolva kapaszkodott fel valahogy egy meredek sziklafalra és talált valahogy fogást, illetve talajt. Termése ugyan nem túl bő és igen keserű, de van. Néhány perc múlva egy bokorszerű, szerteágazó, derékig érő növényt is megpillanthatnak. Kis kerekded levelei mélyzöldek, enyhén sarló alakú bogyói pedig akár a réz. Láthattak már ilyet, ha tapasztalt erdőjárók, és talán azt is tudhatják, hogy a rézszínű hols minden szomjas vándor legjobb barátja. Mármint, ha nem tévednek a beazonosításkor. Röviden összefoglalván: ők ketten már nem fognak se éhen, se szomjan halni, legalábbis egyhamar nem.
Ha kitartóan folytatják útjukat a várfal mentén, hamarosan kiérnek az erdős-bokros részről és már csak a sziklák maradnak. Feltűnhet nekik, hogy milyen közel van a tenger, amire innen már nagyszerűen rálátnak: ha lenéznek, láthatják, ahogy hatalmas hullámok csapódnak a meredek sziklafalnak. A hajót, amivel érkeztek, nem látják. Bizonyára a sziget másik oldalán horgonyoztak le, itt ugyanis percek alatt darabokra törne a legnagyobb csatahajó is. Az erős hullámzás és a víz alatt lévő sziklák miatt pedig a legénység tagjainak is annyi esélye lenne a túlélésre, mint egy partra vetett bálnának a wegtoreni sivatagban.
Az alattuk összecsapó hullámok azonban szerencséjükre nincsenek különösebb veszéllyel rájuk, amíg szánt szándékkal nem vetik magukat (vagy egymást) a vízbe. Ellenben a sziklában megannyi lyukat fedezhetnek fel. A járatok különböző méretűek és egészen változó magasságokban találhatóak. Némelyik tíz-húsz méterrel a fejük fölött van, de vannak, amik velük egymagasságban találhatóak. A legkisebbekbe a fejüket se tudnák betuszkolni, a legnagyobbakba egy tündér már beférne, de Athien már karcsú alakja ellenére sem túl valószínű. Ellenben mindjárt megpillantanak egy jóval szélesebb barlangnyílást, mely hívogatóan áll ott, várva, hogy bemenjenek. Ha fülelnek is, vízcseppek halk koppanásán kívül mást nem hallhatnak bentről. Ez nem kiépített lejáratnak tűnik, legalábbis lépcső nincs és a falak is jóval göcsörtösebbek. Egy próbát azért megérhet, úgysem tudják pontosan, mit keresnek. Ha tovább szeretnének menni, arra is van lehetőségük. A továbbvezető út azonban keskeny és egyre meredekebb. *
* A szökőkút beváltotta a felé intézett reményeket, a Lény elengedte Srent, s most dühösebbnek tűnik, mint eddig. A vízesés elmúlik, ellenben a meredély ott marad és a szobában lévő állott víz elkezd lefolyni rajta. Közben a Lény veszettül kapkodja csápjait, lévén jobb dolga nincs: Learon akármeddig tarthatja így a tenyerét, addig pedig van idejük kitalálni, hogy hogyan tovább. Ő maga el is kezd hátrálni, miközben társai próbálják összeszedni sérült társukat. A fél-elf egész hamar magához tér és, ha egy kicsit megerőlteti magát, az elf és a tündér segítségével hamar lábra tud állni. A motivációja pedig alighanem megvan, hiszen újdonsült szemfüles barátja most is ott csápong néhány lépésre tőlük. Habár a mágus varázslatának hatására az nem tud közelebb jönni, közelsége még így sem lehet kellemes, hiszen ki tudja, mikor jut eszébe egy újabbat sikítani túlvilági hangján. Egyelőre azonban betartja a "mindent a szemnek" elvét és csak megannyi sárga szemével fürkészi a társaság minden egyes tagját. Habár érzelmek nem olvashatóak le róla, tudniillik közelebb áll a vadállati léthez, mint az értelmes lények szintjéhez, azt biztosra veheti a társaság minden tagja, hogy megjegyezte őket magának.
Van idejük tanácskozni, ehhez tulajdonképpen nem is kell magukra zárni egy ajtót sem, de persze ez már csak részletkérdés. Bizonyára a mágus sem szeretne a következő órákban felemelt kézzel járni-kelni.
Az érkező Vojtriról továbbra sem vesznek tudomást, mindenki el van foglalva a maga dolgával, legyen az egy hatalmas és veszedelmes szörnyeteg fél kézzel való fenntartása vagy egy sérült társuk megsegítése az említett lény közvetlen közelében. A fickó (és tyúkja) egy sötét folyosón haladnak keresztül. Ám még mielőtt elérhetné a következő termet, ahonnan már fáklyák meleg fényét is látni véli és immár egyértelműen társainak hangját hallja, azelőtt egy kisebb szobába ér. Az alig szélesebb, mint a folyosó, amin eddig közlekedett: legfeljebb négyszer négy méteres. Az üres szoba közepén egy ugyanolyan aranyszínű szoborfejet lát, mint ami kis híján a vesztét okozta. Ugyanannak a harcosnak – nevezzük így – a képmása, ugyanolyan kosfejes sisak található a fején. Ami pedig a szemeit illeti, ott is csak annyi az eltérés, hogy míg a korábbi teremben lévőnek a bal szeme hiányzott és a jobb helyén volt egy zöld ékkő, addig ennél pont fordítva van. Nagy lehet a kísértés, főleg hogy társai nemsokára ideérhetnek, ugyanakkor ha csak egy kicsit is gondolkodik a férfi, eszébe juthat, hogy esetleg mégsem kéne kísértenie a szerencsét. Ez persze az ő sorsa, az ő élete, az döntése, így senki nem fogja megakadályozni. No, meg aztán ki tudja? Az sem kizárt, hogy ezúttal valami egészen más történne, hiszen ez egy másik szobor, egy másik helyen, még ha hasonló is – ráadásul a Chro'wornak tett esküje alapján feltételezhető, hogy talán már nem is kell félnie a csapdáktól. *
//Athien, Loq//
* A páros elindul balra. Bár egyértelmű, hogy régóta nem járt erre senki, a párosnak sikerül egy járható útvonalat találnia. Ha felnéznek, még mindig az ősi vár falait látják, vegyítve a hegy szürke szikláival. Néhol nem is igazán lehet eldönteni, hogy hol ér véget a természet-alkotta sziklafal, s hol kezdődik az emberi kéz nyomán létrejött, itt-ott romos, toronymagas fal. Valószínűleg nincs is különösebb jelentősége, hiszen a vár építői minden rendelkezésükre álló helyet kihasználtak – mi sem támasztja ezt alá szebben, minthogy eddig is kiépített folyosókon közlekedtek, s mégis a a hegy gyomrában.
Ahogy haladnak, számos helyen találnak különféle növényeket, melyek egy része biztosan ehető: akad itt szeder, csipkebogyó, még egy csökevényes vadalma-fát is találnak, mely a józan észt meghazudtolva kapaszkodott fel valahogy egy meredek sziklafalra és talált valahogy fogást, illetve talajt. Termése ugyan nem túl bő és igen keserű, de van. Néhány perc múlva egy bokorszerű, szerteágazó, derékig érő növényt is megpillanthatnak. Kis kerekded levelei mélyzöldek, enyhén sarló alakú bogyói pedig akár a réz. Láthattak már ilyet, ha tapasztalt erdőjárók, és talán azt is tudhatják, hogy a rézszínű hols minden szomjas vándor legjobb barátja. Mármint, ha nem tévednek a beazonosításkor. Röviden összefoglalván: ők ketten már nem fognak se éhen, se szomjan halni, legalábbis egyhamar nem.
Ha kitartóan folytatják útjukat a várfal mentén, hamarosan kiérnek az erdős-bokros részről és már csak a sziklák maradnak. Feltűnhet nekik, hogy milyen közel van a tenger, amire innen már nagyszerűen rálátnak: ha lenéznek, láthatják, ahogy hatalmas hullámok csapódnak a meredek sziklafalnak. A hajót, amivel érkeztek, nem látják. Bizonyára a sziget másik oldalán horgonyoztak le, itt ugyanis percek alatt darabokra törne a legnagyobb csatahajó is. Az erős hullámzás és a víz alatt lévő sziklák miatt pedig a legénység tagjainak is annyi esélye lenne a túlélésre, mint egy partra vetett bálnának a wegtoreni sivatagban.
Az alattuk összecsapó hullámok azonban szerencséjükre nincsenek különösebb veszéllyel rájuk, amíg szánt szándékkal nem vetik magukat (vagy egymást) a vízbe. Ellenben a sziklában megannyi lyukat fedezhetnek fel. A járatok különböző méretűek és egészen változó magasságokban találhatóak. Némelyik tíz-húsz méterrel a fejük fölött van, de vannak, amik velük egymagasságban találhatóak. A legkisebbekbe a fejüket se tudnák betuszkolni, a legnagyobbakba egy tündér már beférne, de Athien már karcsú alakja ellenére sem túl valószínű. Ellenben mindjárt megpillantanak egy jóval szélesebb barlangnyílást, mely hívogatóan áll ott, várva, hogy bemenjenek. Ha fülelnek is, vízcseppek halk koppanásán kívül mást nem hallhatnak bentről. Ez nem kiépített lejáratnak tűnik, legalábbis lépcső nincs és a falak is jóval göcsörtösebbek. Egy próbát azért megérhet, úgysem tudják pontosan, mit keresnek. Ha tovább szeretnének menni, arra is van lehetőségük. A továbbvezető út azonban keskeny és egyre meredekebb. *
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-11 16:31:26
Üzenet elküldve: 2022-11-11 16:31:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Learon varázslata, ahogyan annak lennie kell, manifesztálódik a Lény alatt.* ~Köszönöm Wojest! Örök hálám, ha te segítettél!~ *A gejzír pedig elvégzi a dolgát és ha nem is olyan könnyen, amennyire a pásztormágus szerette volna és Sren számára újabb sérüléssel, de végül elengedi a férfit a csápos istenek csapása. A két lány már azonnal meg is indul, hogy kimenekítse őt, amire Learon egy saját maga arculcsapásával reagálna, ha nem tartaná éppen nagyon fontosnak, hogy mind a két tenyere szabadon legyen, ha éppen varázsolnia kell megint.* ~Így aztán esélyem sincs semmire!~ *Azonban nem ad először hangot ennek a gondolatnak, csak erősen koncentrál, hogyha kell, megmenthesse a lányokat. Remélhetőleg a szörnyeteg saját fájdalmával van még elfoglalva és a kettős eléggé óvatos. Ha sikerül megmenteniük, a mágus továbbra is visszatartja a Lényt, akárhogy is legyen, még nem akarja elengedni, amíg nincsenek teljesen biztonságban. Addig van esélyük, amíg még valamennyivel messzebb van tőlük.*
-Meneküljünk be az egyik folyosóra! Ekkora nyílt terepen nem tudok mindenkit megvédeni! *Azzal ő maga hátrálni kezd visszafelé a legközelebbi folyosóra, oda ahonnan jöttek. Ott már elzárhatja majd a bejáratot, hogy szusszanjanak egyet és gondolkodhassanak.* ~Mit nem adnék, ha Rheia vagy Worenth, Taitos mester vagy valamelyik mágustársam itt lenne velem!~ *Azonban úgy érzi, hogy jelenleg csak magára számíthat, mert bár társai nagyon is hasznosnak bizonyultak eddig, egy ilyen bestia ellen nem lehet esélyük.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Learon varázslata, ahogyan annak lennie kell, manifesztálódik a Lény alatt.* ~Köszönöm Wojest! Örök hálám, ha te segítettél!~ *A gejzír pedig elvégzi a dolgát és ha nem is olyan könnyen, amennyire a pásztormágus szerette volna és Sren számára újabb sérüléssel, de végül elengedi a férfit a csápos istenek csapása. A két lány már azonnal meg is indul, hogy kimenekítse őt, amire Learon egy saját maga arculcsapásával reagálna, ha nem tartaná éppen nagyon fontosnak, hogy mind a két tenyere szabadon legyen, ha éppen varázsolnia kell megint.* ~Így aztán esélyem sincs semmire!~ *Azonban nem ad először hangot ennek a gondolatnak, csak erősen koncentrál, hogyha kell, megmenthesse a lányokat. Remélhetőleg a szörnyeteg saját fájdalmával van még elfoglalva és a kettős eléggé óvatos. Ha sikerül megmenteniük, a mágus továbbra is visszatartja a Lényt, akárhogy is legyen, még nem akarja elengedni, amíg nincsenek teljesen biztonságban. Addig van esélyük, amíg még valamennyivel messzebb van tőlük.*
-Meneküljünk be az egyik folyosóra! Ekkora nyílt terepen nem tudok mindenkit megvédeni! *Azzal ő maga hátrálni kezd visszafelé a legközelebbi folyosóra, oda ahonnan jöttek. Ott már elzárhatja majd a bejáratot, hogy szusszanjanak egyet és gondolkodhassanak.* ~Mit nem adnék, ha Rheia vagy Worenth, Taitos mester vagy valamelyik mágustársam itt lenne velem!~ *Azonban úgy érzi, hogy jelenleg csak magára számíthat, mert bár társai nagyon is hasznosnak bizonyultak eddig, egy ilyen bestia ellen nem lehet esélyük.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-11 14:10:45
Üzenet elküldve: 2022-11-11 14:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Vojtri hangja csak a tündér füléig jut el, a tudatáig már kevésbé. Minden gondolatát kitölti a túlélés - a sajátja és a társaié egyaránt. Aashryn szavaival mit sem törődve, siet Sren segítségére és az elffel együtt igyekszik elcibálni őt a lény közeléből. Afelől nincsenek kétségei, hogy egyedül nem sokra menne, de ha a ketten húzzák, talán gyorsabban sikerül többé-kevésbé biztonságba érni. Ha sikerrel járnak, úgy kacag fel a félvér bugyuta viccén, mintha életében nem hallott volna még ilyen jót.*
- Ó, te bolond! *Persze a kacaj sokkal inkább a megkönnyebbülésnek szól, még ha csak pillanatnyi is. A forró zuhanytól vizes arcát a ruhája ujjába törli, amitől sokkal szárazabb ugyan nem lesz, csak azt reméli, hogy jobban fog látni, ha legalább a szemébe nem csorog több víz.*
*Körülnéz, a fáklyát keresi, de ha kialudt vagy akár egy lépéssel is közelebb van a szörnyhöz, mint Fyn, akkor hagyja a fenébe. Egyetlen porcikája se kíván tovább maradni.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Vojtri hangja csak a tündér füléig jut el, a tudatáig már kevésbé. Minden gondolatát kitölti a túlélés - a sajátja és a társaié egyaránt. Aashryn szavaival mit sem törődve, siet Sren segítségére és az elffel együtt igyekszik elcibálni őt a lény közeléből. Afelől nincsenek kétségei, hogy egyedül nem sokra menne, de ha a ketten húzzák, talán gyorsabban sikerül többé-kevésbé biztonságba érni. Ha sikerrel járnak, úgy kacag fel a félvér bugyuta viccén, mintha életében nem hallott volna még ilyen jót.*
- Ó, te bolond! *Persze a kacaj sokkal inkább a megkönnyebbülésnek szól, még ha csak pillanatnyi is. A forró zuhanytól vizes arcát a ruhája ujjába törli, amitől sokkal szárazabb ugyan nem lesz, csak azt reméli, hogy jobban fog látni, ha legalább a szemébe nem csorog több víz.*
*Körülnéz, a fáklyát keresi, de ha kialudt vagy akár egy lépéssel is közelebb van a szörnyhöz, mint Fyn, akkor hagyja a fenébe. Egyetlen porcikája se kíván tovább maradni.*
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:04:48
Üzenet elküldve: 2022-11-11 10:04:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
-Áhhá! *Kiált fel, majd futni kezd a szűk folyosón a hangok irányába. Persze ügyel rá, hogy a vállán imbolygó csirke a helyén maradjon közben. Nem fél csapdától és hangoktól: neki nincs mitől tartani itt. Legalábbis ebben a hitben vág neki a folyosónak.
Hasznos lenne visszatalálni a többiekhez. Ha a kőszobroktól neki nem is kell tartania, a tovább vezető utat bizonyosan hamarabb megleli a társasággal tartva. Tisztában van vele, hogy a Pásztormágus különleges képességekkel van megáldva. Bolond lenne sutba dobni ezt.
Aztán ott van a szövetsége Hoo-Naoo úrral. Azt sem szabad elfelejteni. Viszont meg kell várnia a megfelelő pillanatot.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében vág neki az átjárónak, hogy meglelje társait, lesz ami lesz.*
-Áhhá! *Kiált fel, majd futni kezd a szűk folyosón a hangok irányába. Persze ügyel rá, hogy a vállán imbolygó csirke a helyén maradjon közben. Nem fél csapdától és hangoktól: neki nincs mitől tartani itt. Legalábbis ebben a hitben vág neki a folyosónak.
Hasznos lenne visszatalálni a többiekhez. Ha a kőszobroktól neki nem is kell tartania, a tovább vezető utat bizonyosan hamarabb megleli a társasággal tartva. Tisztában van vele, hogy a Pásztormágus különleges képességekkel van megáldva. Bolond lenne sutba dobni ezt.
Aztán ott van a szövetsége Hoo-Naoo úrral. Azt sem szabad elfelejteni. Viszont meg kell várnia a megfelelő pillanatot.
Ezekkel a gondolatokkal a fejében vág neki az átjárónak, hogy meglelje társait, lesz ami lesz.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-10 20:17:03
Üzenet elküldve: 2022-11-10 20:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
* Szerencséjükre a szobor meg se mukkan és nyugodtan kiérhetnek erről a rettenet helyről. Mikor van egy kis ideje, körülnéz. Más körülmények között még tetszene is neki ez a romos, félig visszavadult látkép. De most nagy ívben tesz rá. Amíg Loq azon töpreng, hogy merre menjenek, mert neki már mindegy ugye, addig leteszi táskáját és újból átkeni sebeit. Igyekszik annyira helyre hozni magát, amennyire tudja. Mikor az ork a megmászni kívánt irányba mutat, már tudja, mi a dolga. Persze, előre megy újfent, és ha egy kő megmozdul a lába alatt, talán lesz akkora szerencséje, hogy hamar nyakát törje. A nőstény lelki állapota jócskán megváltozott azóta, hogy erre a szigetre lépett. Lehetett volna felkészültebb is persze, de ez mind a saját hülyeségének bizonyítéka. Óvatosan mászik felfelé, s közben szentel figyelmet arra is, hogy kedvenc ork barátja nehogy mérges szömörcével tömje meg a hasát. Időben szól, mihez ne nyúljon a másik. A vadszeder már számára is vállalhatóbb étel, kicsit szomjúságán is csillapít. Még akkor is, ha a nála lévő vízhez még nem nyúlt, inkább spórol vele. A meghitt legelés eltarthat pár percig, s csak azután folytatják útjukat, ki tudja megint merre? *
* Szerencséjükre a szobor meg se mukkan és nyugodtan kiérhetnek erről a rettenet helyről. Mikor van egy kis ideje, körülnéz. Más körülmények között még tetszene is neki ez a romos, félig visszavadult látkép. De most nagy ívben tesz rá. Amíg Loq azon töpreng, hogy merre menjenek, mert neki már mindegy ugye, addig leteszi táskáját és újból átkeni sebeit. Igyekszik annyira helyre hozni magát, amennyire tudja. Mikor az ork a megmászni kívánt irányba mutat, már tudja, mi a dolga. Persze, előre megy újfent, és ha egy kő megmozdul a lába alatt, talán lesz akkora szerencséje, hogy hamar nyakát törje. A nőstény lelki állapota jócskán megváltozott azóta, hogy erre a szigetre lépett. Lehetett volna felkészültebb is persze, de ez mind a saját hülyeségének bizonyítéka. Óvatosan mászik felfelé, s közben szentel figyelmet arra is, hogy kedvenc ork barátja nehogy mérges szömörcével tömje meg a hasát. Időben szól, mihez ne nyúljon a másik. A vadszeder már számára is vállalhatóbb étel, kicsit szomjúságán is csillapít. Még akkor is, ha a nála lévő vízhez még nem nyúlt, inkább spórol vele. A meghitt legelés eltarthat pár percig, s csak azután folytatják útjukat, ki tudja megint merre? *
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-09 19:35:13
Üzenet elküldve: 2022-11-09 19:35:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Egy újabb harapás... aztán még egy. Felpillant, bár nem sokat lát, csak elmosódó környezetet, néha tán kiáltást hall, mintha valaki a nevét mondta volna.*
- Nem finom... *motyogja egy pillanatban, pedig nem kérdezte senki. A másik pillanatban gyorsulni kezd a tempó, Sren szédülni kezd, gyomra pedig émelyegni. Fel, s alá cikázik, érzi, ahogyan a homály húzza. Van valami andalító a sötétben, ahol talán megszűnik ez az átkozott gyomorrontás. Kívülről talán már csak rongybabának látszik, mert egy idő után küzdelme lankadni kezd, s feje önálló életre kél nyakán, megadva magát a lendületnek, csapódva egyik vállától a másikig, néha körbe-körbe. A legutolsó épeszű pillanatában, mintha vízpárát érezne, de már levegője sincs, s helye sem a tüdejében, hogy beszívhassa a gőzt. ~ Vízesés... Lichanech... ~ Bár úgy érzi mosolyog, de valójában nem. Égő fájdalmat érez itt-ott, nagyot nyekken aztán. Úgy hallja, mintha egy kerek, tompa tárgy puffant volna a földnek, pedig csak fejét éri a csapás, az szól, mint egy üres, régi tök, mit ott felejtettek a szántóföldön. Elsötétül a nedves és forró világ.
Nem sokat tud segíteni az első pillanatokban, sőt hosszú másodpercekig Aashryn, csak lendületlen koloncként tudja rángatni, feltéve, ha elérte őt. Aztán, ha telnek a másodpercek, kínos lassúsággal is, (egy perc tán nem sok idő) talán akad annyi ereje, hogy lába ösztönből beinduljon, s engedve, rásegítsen a húzás irányába. Hátha.
Egy dolog biztos. Ha magához tér, egyáltalán túl éli, s az elfet maga felett látja, meg fogja kérdezni tőle motyogva:*
- Et... ettetek már ekkora polipot?
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Egy újabb harapás... aztán még egy. Felpillant, bár nem sokat lát, csak elmosódó környezetet, néha tán kiáltást hall, mintha valaki a nevét mondta volna.*
- Nem finom... *motyogja egy pillanatban, pedig nem kérdezte senki. A másik pillanatban gyorsulni kezd a tempó, Sren szédülni kezd, gyomra pedig émelyegni. Fel, s alá cikázik, érzi, ahogyan a homály húzza. Van valami andalító a sötétben, ahol talán megszűnik ez az átkozott gyomorrontás. Kívülről talán már csak rongybabának látszik, mert egy idő után küzdelme lankadni kezd, s feje önálló életre kél nyakán, megadva magát a lendületnek, csapódva egyik vállától a másikig, néha körbe-körbe. A legutolsó épeszű pillanatában, mintha vízpárát érezne, de már levegője sincs, s helye sem a tüdejében, hogy beszívhassa a gőzt. ~ Vízesés... Lichanech... ~ Bár úgy érzi mosolyog, de valójában nem. Égő fájdalmat érez itt-ott, nagyot nyekken aztán. Úgy hallja, mintha egy kerek, tompa tárgy puffant volna a földnek, pedig csak fejét éri a csapás, az szól, mint egy üres, régi tök, mit ott felejtettek a szántóföldön. Elsötétül a nedves és forró világ.
Nem sokat tud segíteni az első pillanatokban, sőt hosszú másodpercekig Aashryn, csak lendületlen koloncként tudja rángatni, feltéve, ha elérte őt. Aztán, ha telnek a másodpercek, kínos lassúsággal is, (egy perc tán nem sok idő) talán akad annyi ereje, hogy lába ösztönből beinduljon, s engedve, rásegítsen a húzás irányába. Hátha.
Egy dolog biztos. Ha magához tér, egyáltalán túl éli, s az elfet maga felett látja, meg fogja kérdezni tőle motyogva:*
- Et... ettetek már ekkora polipot?
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-09 10:06:12
Üzenet elküldve: 2022-11-09 10:06:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Mikor felérnek a fénytől elkezd morgolódni.*
-Anyád!
*De a nap nem tervezi elszégyellni magát és visszább húzódni. Így neki kell megszoknia, hogy aztán lássa, hogy itt nincs semmi. Csak romok. Ő sose volt valami nagy erdőjáró. Szóval annyit tud megállapítani, hogy jó magasan van az a vár, lent meg nincs semmi csak egy patak. Ami lehet, hogy valahogy csatlakozik a várhoz mert merhettek belőle vizet. De nem biztos. Feljutni kötelekkel és hegymászó felszereléssel se lenne neki egy életbiztosítás. Meg ami a legrosszabb, fárasztó lenne. Igaz ránézésre nehéz lehet megállapítani róla, de ő nincs oda a testmozgásért. Nála a testmozgás kimerül abban, hogy a kaját a pofájához emelje. Esetleg, hogy valakinek beverje a képét. Szóval alaposan megfontolja a dolgot. Hova tovább? Mehet a kastélyba vagy valahova le egy völgybe. Ahonnan nem tudja, hogy hogyan juthat ki. Ráncolja a homlokát. A legnagyobb gond, hogy éhes. Végül a kastély mellett dönt.*
-Menjünk ott fel!*Mutat balkéz felé, hogy a romokon másszanak fel.*Ha megkerüljük a várat lehet lesz másik kapu.
*Ha egyet értenek és úgy látja, hogy kell akkor segít a lánynak. Bárminemű szégyenlősség nélkül képes alulról megtolni, azt a ványadt elf valagat. Közben meg ha látnak jól kinéző bokrokat akkor időnként rámutat egyre.*
-Az ehető?
*Igenlő válasz esetén ő megáll bogyót vagy vadszedret enni. Éhesen nem lehet mászni.*
*Mikor felérnek a fénytől elkezd morgolódni.*
-Anyád!
*De a nap nem tervezi elszégyellni magát és visszább húzódni. Így neki kell megszoknia, hogy aztán lássa, hogy itt nincs semmi. Csak romok. Ő sose volt valami nagy erdőjáró. Szóval annyit tud megállapítani, hogy jó magasan van az a vár, lent meg nincs semmi csak egy patak. Ami lehet, hogy valahogy csatlakozik a várhoz mert merhettek belőle vizet. De nem biztos. Feljutni kötelekkel és hegymászó felszereléssel se lenne neki egy életbiztosítás. Meg ami a legrosszabb, fárasztó lenne. Igaz ránézésre nehéz lehet megállapítani róla, de ő nincs oda a testmozgásért. Nála a testmozgás kimerül abban, hogy a kaját a pofájához emelje. Esetleg, hogy valakinek beverje a képét. Szóval alaposan megfontolja a dolgot. Hova tovább? Mehet a kastélyba vagy valahova le egy völgybe. Ahonnan nem tudja, hogy hogyan juthat ki. Ráncolja a homlokát. A legnagyobb gond, hogy éhes. Végül a kastély mellett dönt.*
-Menjünk ott fel!*Mutat balkéz felé, hogy a romokon másszanak fel.*Ha megkerüljük a várat lehet lesz másik kapu.
*Ha egyet értenek és úgy látja, hogy kell akkor segít a lánynak. Bárminemű szégyenlősség nélkül képes alulról megtolni, azt a ványadt elf valagat. Közben meg ha látnak jól kinéző bokrokat akkor időnként rámutat egyre.*
-Az ehető?
*Igenlő válasz esetén ő megáll bogyót vagy vadszedret enni. Éhesen nem lehet mászni.*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-08 10:37:50
Üzenet elküldve: 2022-11-08 10:37:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Az apró tündér kiáltása fájdalmat okoz az érzékeny hallású elfnek, s egyben meg is lepi, hogy mekkora hang képes távozni abból az aprócska testből. Csoda ha a szörny visítása után nem süketült meg félig, most meg még ez is, de nem teszi szóvá ezt, fontosabb hogy biztonságban legyenek.
Aashryn is némileg értetlenül áll azelőtt, hogy pontosan mit is kezdhetne egy fáklyával egy ekkora monstrummal szemben, mindenesetre tartja a fáklyát és feszülten vár, figyel, megfogadva a mágus tanácsát és nem mozdul mögüle.
A gejzír meglepi az elf nőt. Először úgy tűnik csak ront az egyébként is siralmas helyzeten, Aashryn szíve is kihagy néhány ütemet miközben a hevesen tiltakozó csápok csapkodását követi nyomon. A végeredmény viszont megszületik és Sren a földön landol.*
- Maradj itt!
*Utasítja a tündért miközben karjával igyekszik óvni arcát a forró cseppektől. Gyorsan futásnak ered, hogy a félvérhez siessen, aki mozdulatlanul fekszik a földön, s az elf nő bizakodik abban, hogy még nem halt meg. Ha sikeresen meg tudja közelíteni Srent - fél szemmel a lényt is igyekszik szemmel tartani - akkor karjánál, vagy ruhájánál fogva megpróbálja elhúzni őt onnan, ez biztos okoz majd némi nehézséget a számára hiszen az elfek nem az erejükről híresek, s ez alól Aashryn sem kivétel.*
~ Eeyr, most adj nekem erőt! ~
*Mindent belead a próbálkozásba, de kész arra, hogy bármikor eleressze bajbajutott társukat és futásnak eredjen mielőtt őt is a falhoz vágja a Lény.*
A hozzászólás írója (Aashryn Mereethyel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.08 10:38:17
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Az apró tündér kiáltása fájdalmat okoz az érzékeny hallású elfnek, s egyben meg is lepi, hogy mekkora hang képes távozni abból az aprócska testből. Csoda ha a szörny visítása után nem süketült meg félig, most meg még ez is, de nem teszi szóvá ezt, fontosabb hogy biztonságban legyenek.
Aashryn is némileg értetlenül áll azelőtt, hogy pontosan mit is kezdhetne egy fáklyával egy ekkora monstrummal szemben, mindenesetre tartja a fáklyát és feszülten vár, figyel, megfogadva a mágus tanácsát és nem mozdul mögüle.
A gejzír meglepi az elf nőt. Először úgy tűnik csak ront az egyébként is siralmas helyzeten, Aashryn szíve is kihagy néhány ütemet miközben a hevesen tiltakozó csápok csapkodását követi nyomon. A végeredmény viszont megszületik és Sren a földön landol.*
- Maradj itt!
*Utasítja a tündért miközben karjával igyekszik óvni arcát a forró cseppektől. Gyorsan futásnak ered, hogy a félvérhez siessen, aki mozdulatlanul fekszik a földön, s az elf nő bizakodik abban, hogy még nem halt meg. Ha sikeresen meg tudja közelíteni Srent - fél szemmel a lényt is igyekszik szemmel tartani - akkor karjánál, vagy ruhájánál fogva megpróbálja elhúzni őt onnan, ez biztos okoz majd némi nehézséget a számára hiszen az elfek nem az erejükről híresek, s ez alól Aashryn sem kivétel.*
~ Eeyr, most adj nekem erőt! ~
*Mindent belead a próbálkozásba, de kész arra, hogy bármikor eleressze bajbajutott társukat és futásnak eredjen mielőtt őt is a falhoz vágja a Lény.*
A hozzászólás írója (Aashryn Mereethyel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.08 10:38:17
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-08 01:48:39
Üzenet elküldve: 2022-11-08 01:48:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
* A "Tűz? Milyen tűz?" adott esetben nagyszerű sírfelirat lehetne a kalapos számára, de nem itt és nem most, ugyanis a fáklyák fényét csak társai kezében látja, amint ide-oda szaladgálnak azokkal, fényt árasztva az amúgy rideg helyiségbe. Srennek fontosabb dolga is akad, minthogy ezzel foglalkozzon, így amíg a csapat női tagjai biztonságba húzódnak és Learon újabb varázslaton töri a fejét, addig ő belekezd támadója elfogyasztásába. Nem egy mindennapi megoldás, meglehet, nem is véletlenül – ugyanakkor egyéb eszközök híján több, mint a semmi. Addig sem jajveszékel. Az erős, de ruganyos anyagú csápra már ráharapni sem egyszerű, lenyelni meg még annál is nehezebb lehet, ám ezt fél-elfünk nem is tervezi. Harapására az őt tartó kar nagyot rándul, de nem enged a szorításból. Sren szemszögéből ez nem lehet olyan egyértelmű, de a többiek láthatják, ahogy a Lény próbál átjutni – mindhiába – az őt torlaszoló mágikus falon. A mágus varázslata még tart, de már a következőn ügyködik és néhány pillanaton belül meg is történik a csoda, amelyre mindőjüknek (de persze főként Srennek) szüksége volt. Remegni kezd talpuk alatt a szikla, majd megreped a föld és erős vízsugár tör fel belőle. A lyuk épp a szörnyeteg alatt keletkezik, aminek egy kétségbeesett, majd egy dühös visítás lesz a jutalma. Legalábbis, ha valaki túllát (túlhall?) a Lény egyszerű szörnyetegként való értelmezésén, ehhez hasonló érzelmek kifejezését vélheti felfedezni a vinnyogásokban. Egyik sem közelíti meg a korábbi fülsiketítő sikolyok hangerejét, de még így is messziről egyértelmű lehet, hogy valami igen nagy adja ki a hangot. A gejzír hatása bizonytalan. Először úgy fest, a Lénynek azon túl, hogy egy hangyányit hátrébb kell gügyögnie, nem sok gondot okoz a forró víz. Miközben próbálja védeni sérülékenyebb részeit – elsősorban a hatalmas, élénksárga szemeit –, addig a csápjai össze-vissza kalimpálnak. Természetesen ennek újfent a fél-elf issza meg a levét, aki már kezd szédülni (a forró víz meg már csak hab a tortán), amikor egyszer csak nagy koppanást érez a tarkóján, aztán elsötétedik számára a világ.
A többiek ebből annyit láthatnak, hogy a Lény egyre vadabbul kezd hadonászni karjaival, merthogy a gejzírfürdő alighanem kezd kellemetlenné válni számára is. A víz egyébként a viszonylag alacsony belmagasságnál fogva a plafonról visszaverődik minden irányba, így még a hátrébb állókra is érkezik néhány vízcsepp, ugyanakkor ez egyikükben sem fog maradandó kárt tenni, ha egyáltalán megérzik a küzdelem hevében. Nos, tehát a Lény tovább kapálózik, egy szerencsétlen félvért szorongatva karjaiban, aki valljuk be, élt meg már szebb napokat is. Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy Sren mikor találkozik össze a fallal, ezt a találkozást érzi meg a feje, mely egyben marad, de biztosan sajogni fog még egy ideig, hogyha felkel. A szörnyeteg hirtelen nem ragaszkodik már oly' nagyon zsákmányához és elengedi őt. Inkább a menekülésen járna már az agya, de az jelenleg ki van zárva, ahogy az előrejutás is. Az biztos, hogy a lényben van még szufla és nem is biztos, hogy meg akarják próbálni, melyikük bírja hosszabb ideig: a Mágus vagy a Lény?
Az események után nehéz ilyen kijelentést tenni, de Srennek szerencséje van, hiszen nem esett komolyabb baja – nyilván, a forró víz itt-ott hagy rajta némi égési sérülést és egy közepes agyrázkódást is elszenvedett, de semmi olyan, amitől ne tudna lábra állni. Úgy egy percen belül. Addig is társaira van bízva, hogy kimentsék a Veszély közvetlen szomszédságából.
A jobbkéz felőli folyosón ismét Vojtri hangját hallhatják, ahogy hahózik és bemutatkozik. Fynlisse számára talán érdekes módon ezúttal csak egy irányból hallja a kiabálást és a visszhangszerű ismétlések is elmaradnak. Nem kizárt, hogy egy igazi Vojtri keresi a társaságukat. Egyelőre azonban nem tudhatják biztosra, és feltehetően nem is egy újabb bajkeverő az, aki leginkább hiányzik jelenleg a csapatukból. *
//Vojtri//
* A fiatal férfi és tyúkja valóban esélyesek lehetnek megszerezni a hely állítólagos kincseit, hiszen ők az egyetlenek, akikre biztosan nem támadnak már a szobor-harcosok. Ugyanakkor nme árt óvatosnak lenni, mert bár a félholt állapotban látott félszemű alak nem tett ilyenről említést, nem kizárt, hogy Chro'wor (vagy Hoo-Naoo) hatalma már nem terjed ki a hely minden lényére és csapdájára. Nyilván se erre, se ennek ellenkezőjére nincs különösebb oka gyanakodni, de az biztos, hogy a túlzott önbizalom végzetes lehet. Gondoljunk csak arra, amikor megcsúszva a kövön csaknem kitörte a nyakát és hagyta magát leszúrni a kőszobrok által. Az viszont mindenképp helyes kiindulási alapnak tűnik, hogy odacsapjon társaihoz, akik talán derűvel, talán szomorúsággal fogadják majd a muzsikus visszatérést. Egyelőre azonban leginkább sehogy. Ahogy halad előre, a hangok egyre tisztábban kivehetőek, azt például biztosan hallja, ahogy egy vékony női hang Sren nevét ordítja; majd nem sokkal azután két nem épp emberi visítás süvít bele a levegőbe. Ha követi a hangok forrását, hamarosan egy kis, sötét folyosót talál a bal oldali falba vájva. Néhány lépcsőfok felfelé, de azután egyenes út vezet a többiekhez (Athient és Loqt leszámítva). Remélhetőleg tényleg ők azok és nincs tele csapdákkal a viszonylag rövid folyosó. *
//Athien, Loq//
* Elég hosszú időt töltöttek a föld alatt ahhoz, hogy szemük hozzászokjon a félhomályhoz, így amikor felérnek, rövid ideig csaknem megvakulnak a fénytől. Egy kis, zöld tisztáson találják magukat, körbe fákkal és bokrokkal, borostyánnal és mohával benőtt romokkal, félig álló, félig ledőlt falrészletekkel és rengeteg törmelékkel. A lépcső, amin feljöttek a hegy oldalába van vájva, arra komolyabb hegymászói tapasztalat nélkül nem volna ajánlott elindulni. Maguk előtt egy másik hegyet láthatnak, következtetésképpen ők jelenleg a völgyben vannak – persze még mehetnének mélyebbre, de egy a völgy mélyén csordogáló patakon kívül nem sok olyat látnak odalent, amiért érdemes lehet elkezdeni mászni. Ellenben, ha feltekintenek maguk fölé, láthatják magát a kastélyt, aminek eddig alsóbb szintjein bolyonghattak. Fölöttük épp egy főbejáratra hajazó kapuépület található – a gond csupán azzal van, hogy ők lent vannak, a kapu meg fent. Nagyon fent. Nem nehéz kiszúrni, hogy velük szemben (és a kapuval egyvonalban) hídpillérek állnak. Csakhogy még ha fel is jutnának valahogy oda, nem érnének vele sokat, mivel maga a híd darabokban található csak meg, elsősorban a lábuk alatt, a földön. Valamikor régen valószínűleg ezen a hídon keresztül jártak-keltek a vár lakói, ám a romokból ítélve ennek már több száz, ha nem ezer éve. Ahol most állnak, az egy titkos vagy legalábbis kevésbé használt lejárat kellett, hogy legyen, amit a csapdák léte is alátámaszt – miért akarna valaki egy csapdákkal teli helyen lakni?
A visszaforduláson kívül tulajdonképpen három járható út áll előttük: az egyik, hogy egyenese előre mennek tovább és lesétálnak a patakhoz vezető meredek, sziklás lejtőn. Ha jobbkéz felé fordulnak, egy keskeny és nem túl biztonságosnak tűnő ösvényt láthatnak, mely enyhén felfelé halad. Meglehet, hogy amarra is találnának egy ehhez hasonló bejáratot. A hátulütője természetesen az, hogy elég egy rossz lépés vagy egy instabilan illeszkedő kő és a halálba zuhanhatnak. Ha balkéz felé fordulnak, a romokon felkapaszkodva egy viszonylag könnyen járható ösvényt találhatnak – persze a könnyen járhatót és az ösvényt is szabadosan kell értelmezni. Termesztésen valódi kitaposott út egyik irányban sincs, mindössze vannak hosszan elterülő csalánosok, szedresek és sziklásabb, kevésbé benőtt részek. Nos, ha balra fordulnak, mindháromban lehet részük, de főként az harmadik jellemző. Természetesen arra nincsen semmiféle biztosíték, hogy tovább lehet bármerre is haladni néhány tíz méternél tovább, de valamiért csak iderakták ezt a lejárót, nemde? *
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
* A "Tűz? Milyen tűz?" adott esetben nagyszerű sírfelirat lehetne a kalapos számára, de nem itt és nem most, ugyanis a fáklyák fényét csak társai kezében látja, amint ide-oda szaladgálnak azokkal, fényt árasztva az amúgy rideg helyiségbe. Srennek fontosabb dolga is akad, minthogy ezzel foglalkozzon, így amíg a csapat női tagjai biztonságba húzódnak és Learon újabb varázslaton töri a fejét, addig ő belekezd támadója elfogyasztásába. Nem egy mindennapi megoldás, meglehet, nem is véletlenül – ugyanakkor egyéb eszközök híján több, mint a semmi. Addig sem jajveszékel. Az erős, de ruganyos anyagú csápra már ráharapni sem egyszerű, lenyelni meg még annál is nehezebb lehet, ám ezt fél-elfünk nem is tervezi. Harapására az őt tartó kar nagyot rándul, de nem enged a szorításból. Sren szemszögéből ez nem lehet olyan egyértelmű, de a többiek láthatják, ahogy a Lény próbál átjutni – mindhiába – az őt torlaszoló mágikus falon. A mágus varázslata még tart, de már a következőn ügyködik és néhány pillanaton belül meg is történik a csoda, amelyre mindőjüknek (de persze főként Srennek) szüksége volt. Remegni kezd talpuk alatt a szikla, majd megreped a föld és erős vízsugár tör fel belőle. A lyuk épp a szörnyeteg alatt keletkezik, aminek egy kétségbeesett, majd egy dühös visítás lesz a jutalma. Legalábbis, ha valaki túllát (túlhall?) a Lény egyszerű szörnyetegként való értelmezésén, ehhez hasonló érzelmek kifejezését vélheti felfedezni a vinnyogásokban. Egyik sem közelíti meg a korábbi fülsiketítő sikolyok hangerejét, de még így is messziről egyértelmű lehet, hogy valami igen nagy adja ki a hangot. A gejzír hatása bizonytalan. Először úgy fest, a Lénynek azon túl, hogy egy hangyányit hátrébb kell gügyögnie, nem sok gondot okoz a forró víz. Miközben próbálja védeni sérülékenyebb részeit – elsősorban a hatalmas, élénksárga szemeit –, addig a csápjai össze-vissza kalimpálnak. Természetesen ennek újfent a fél-elf issza meg a levét, aki már kezd szédülni (a forró víz meg már csak hab a tortán), amikor egyszer csak nagy koppanást érez a tarkóján, aztán elsötétedik számára a világ.
A többiek ebből annyit láthatnak, hogy a Lény egyre vadabbul kezd hadonászni karjaival, merthogy a gejzírfürdő alighanem kezd kellemetlenné válni számára is. A víz egyébként a viszonylag alacsony belmagasságnál fogva a plafonról visszaverődik minden irányba, így még a hátrébb állókra is érkezik néhány vízcsepp, ugyanakkor ez egyikükben sem fog maradandó kárt tenni, ha egyáltalán megérzik a küzdelem hevében. Nos, tehát a Lény tovább kapálózik, egy szerencsétlen félvért szorongatva karjaiban, aki valljuk be, élt meg már szebb napokat is. Tulajdonképpen csak idő kérdése volt, hogy Sren mikor találkozik össze a fallal, ezt a találkozást érzi meg a feje, mely egyben marad, de biztosan sajogni fog még egy ideig, hogyha felkel. A szörnyeteg hirtelen nem ragaszkodik már oly' nagyon zsákmányához és elengedi őt. Inkább a menekülésen járna már az agya, de az jelenleg ki van zárva, ahogy az előrejutás is. Az biztos, hogy a lényben van még szufla és nem is biztos, hogy meg akarják próbálni, melyikük bírja hosszabb ideig: a Mágus vagy a Lény?
Az események után nehéz ilyen kijelentést tenni, de Srennek szerencséje van, hiszen nem esett komolyabb baja – nyilván, a forró víz itt-ott hagy rajta némi égési sérülést és egy közepes agyrázkódást is elszenvedett, de semmi olyan, amitől ne tudna lábra állni. Úgy egy percen belül. Addig is társaira van bízva, hogy kimentsék a Veszély közvetlen szomszédságából.
A jobbkéz felőli folyosón ismét Vojtri hangját hallhatják, ahogy hahózik és bemutatkozik. Fynlisse számára talán érdekes módon ezúttal csak egy irányból hallja a kiabálást és a visszhangszerű ismétlések is elmaradnak. Nem kizárt, hogy egy igazi Vojtri keresi a társaságukat. Egyelőre azonban nem tudhatják biztosra, és feltehetően nem is egy újabb bajkeverő az, aki leginkább hiányzik jelenleg a csapatukból. *
//Vojtri//
* A fiatal férfi és tyúkja valóban esélyesek lehetnek megszerezni a hely állítólagos kincseit, hiszen ők az egyetlenek, akikre biztosan nem támadnak már a szobor-harcosok. Ugyanakkor nme árt óvatosnak lenni, mert bár a félholt állapotban látott félszemű alak nem tett ilyenről említést, nem kizárt, hogy Chro'wor (vagy Hoo-Naoo) hatalma már nem terjed ki a hely minden lényére és csapdájára. Nyilván se erre, se ennek ellenkezőjére nincs különösebb oka gyanakodni, de az biztos, hogy a túlzott önbizalom végzetes lehet. Gondoljunk csak arra, amikor megcsúszva a kövön csaknem kitörte a nyakát és hagyta magát leszúrni a kőszobrok által. Az viszont mindenképp helyes kiindulási alapnak tűnik, hogy odacsapjon társaihoz, akik talán derűvel, talán szomorúsággal fogadják majd a muzsikus visszatérést. Egyelőre azonban leginkább sehogy. Ahogy halad előre, a hangok egyre tisztábban kivehetőek, azt például biztosan hallja, ahogy egy vékony női hang Sren nevét ordítja; majd nem sokkal azután két nem épp emberi visítás süvít bele a levegőbe. Ha követi a hangok forrását, hamarosan egy kis, sötét folyosót talál a bal oldali falba vájva. Néhány lépcsőfok felfelé, de azután egyenes út vezet a többiekhez (Athient és Loqt leszámítva). Remélhetőleg tényleg ők azok és nincs tele csapdákkal a viszonylag rövid folyosó. *
//Athien, Loq//
* Elég hosszú időt töltöttek a föld alatt ahhoz, hogy szemük hozzászokjon a félhomályhoz, így amikor felérnek, rövid ideig csaknem megvakulnak a fénytől. Egy kis, zöld tisztáson találják magukat, körbe fákkal és bokrokkal, borostyánnal és mohával benőtt romokkal, félig álló, félig ledőlt falrészletekkel és rengeteg törmelékkel. A lépcső, amin feljöttek a hegy oldalába van vájva, arra komolyabb hegymászói tapasztalat nélkül nem volna ajánlott elindulni. Maguk előtt egy másik hegyet láthatnak, következtetésképpen ők jelenleg a völgyben vannak – persze még mehetnének mélyebbre, de egy a völgy mélyén csordogáló patakon kívül nem sok olyat látnak odalent, amiért érdemes lehet elkezdeni mászni. Ellenben, ha feltekintenek maguk fölé, láthatják magát a kastélyt, aminek eddig alsóbb szintjein bolyonghattak. Fölöttük épp egy főbejáratra hajazó kapuépület található – a gond csupán azzal van, hogy ők lent vannak, a kapu meg fent. Nagyon fent. Nem nehéz kiszúrni, hogy velük szemben (és a kapuval egyvonalban) hídpillérek állnak. Csakhogy még ha fel is jutnának valahogy oda, nem érnének vele sokat, mivel maga a híd darabokban található csak meg, elsősorban a lábuk alatt, a földön. Valamikor régen valószínűleg ezen a hídon keresztül jártak-keltek a vár lakói, ám a romokból ítélve ennek már több száz, ha nem ezer éve. Ahol most állnak, az egy titkos vagy legalábbis kevésbé használt lejárat kellett, hogy legyen, amit a csapdák léte is alátámaszt – miért akarna valaki egy csapdákkal teli helyen lakni?
A visszaforduláson kívül tulajdonképpen három járható út áll előttük: az egyik, hogy egyenese előre mennek tovább és lesétálnak a patakhoz vezető meredek, sziklás lejtőn. Ha jobbkéz felé fordulnak, egy keskeny és nem túl biztonságosnak tűnő ösvényt láthatnak, mely enyhén felfelé halad. Meglehet, hogy amarra is találnának egy ehhez hasonló bejáratot. A hátulütője természetesen az, hogy elég egy rossz lépés vagy egy instabilan illeszkedő kő és a halálba zuhanhatnak. Ha balkéz felé fordulnak, a romokon felkapaszkodva egy viszonylag könnyen járható ösvényt találhatnak – persze a könnyen járhatót és az ösvényt is szabadosan kell értelmezni. Termesztésen valódi kitaposott út egyik irányban sincs, mindössze vannak hosszan elterülő csalánosok, szedresek és sziklásabb, kevésbé benőtt részek. Nos, ha balra fordulnak, mindháromban lehet részük, de főként az harmadik jellemző. Természetesen arra nincsen semmiféle biztosíték, hogy tovább lehet bármerre is haladni néhány tíz méternél tovább, de valamiért csak iderakták ezt a lejárót, nemde? *
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-07 13:44:30
Üzenet elküldve: 2022-11-07 13:44:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*A dolgok egyetlen pillanat alatt válnak kezelhetetlenül kaotikussá. Sren a földről a levegőbe kerül és ugyan Learon varázslata sikeres, mégsem mondhatja teljesen eredményesnek az akciót, mert egyik társuk bekerült a Lény csápjai közé, az elf lány pedig elveszti a kardját. Azonban az is valami, hogy legalább csak egy társukat kapták el. Learon elképzelni sem tudja, mi lett volna, ha most éppen nincs itt. Talán Fyn és a többiek is ugyanúgy ott lógnának ég és föld között.* ~Nem mintha két perc és nem történhetne meg ugyanúgy!~ *Dohog magában és amikor látja a szeme sarkából, hogy a kis tündérlány egy fáklyát nyújt át a lovaglánynak, oldalra sem fordulva mordul rájuk.*
-Meg se próbáljatok közelebb menni! Azt se tudjuk mi ez az izé! *Próbálja lenyugtatni a maga módján a többieket.*
-Mégis mire mennétek egy fáklyával? *Azt azonban még ő sem tudja, hogy mit csináljon. Erősen gondolkozik és figyeli a levegőben lóbálódzó Srent, hátha ledobja a szörnyeteg vagy esélyt ad a mágusnak arra, hogy a kalapost kivonja a harcból, de szemmel láthatóan nem történik ilyesmi, úgyhogy egy radikálisabb lépésre szánja el magát és újabb varázslattal próbálkozik, lehet hogy Sren is kap belőle majd valamit, de Learon próbálja a varázslatot pontosan a lény alá koncentrálni és abban reménykedik, hogy annak hatására majd elengedi a kalapost. Ha a varázslat sikeres, a másikat is ugyanúgy fenntartja, hogy még véletlenül se mozdulhasson ki a polipszörny és támadhasson rájuk. Szerencsére a másik varázslathoz elég egy kéz is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa kiválasztott méterszer méteres területen a földön repedés keletkezik, amiből egy körön keresztül forró víz tör fel. Ez egyrészt a nagy tömeg miatt okozhat sérülést (2), másrészt leforrázhatja a néhány méteren belül állókat (2).
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*A dolgok egyetlen pillanat alatt válnak kezelhetetlenül kaotikussá. Sren a földről a levegőbe kerül és ugyan Learon varázslata sikeres, mégsem mondhatja teljesen eredményesnek az akciót, mert egyik társuk bekerült a Lény csápjai közé, az elf lány pedig elveszti a kardját. Azonban az is valami, hogy legalább csak egy társukat kapták el. Learon elképzelni sem tudja, mi lett volna, ha most éppen nincs itt. Talán Fyn és a többiek is ugyanúgy ott lógnának ég és föld között.* ~Nem mintha két perc és nem történhetne meg ugyanúgy!~ *Dohog magában és amikor látja a szeme sarkából, hogy a kis tündérlány egy fáklyát nyújt át a lovaglánynak, oldalra sem fordulva mordul rájuk.*
-Meg se próbáljatok közelebb menni! Azt se tudjuk mi ez az izé! *Próbálja lenyugtatni a maga módján a többieket.*
-Mégis mire mennétek egy fáklyával? *Azt azonban még ő sem tudja, hogy mit csináljon. Erősen gondolkozik és figyeli a levegőben lóbálódzó Srent, hátha ledobja a szörnyeteg vagy esélyt ad a mágusnak arra, hogy a kalapost kivonja a harcból, de szemmel láthatóan nem történik ilyesmi, úgyhogy egy radikálisabb lépésre szánja el magát és újabb varázslattal próbálkozik, lehet hogy Sren is kap belőle majd valamit, de Learon próbálja a varázslatot pontosan a lény alá koncentrálni és abban reménykedik, hogy annak hatására majd elengedi a kalapost. Ha a varázslat sikeres, a másikat is ugyanúgy fenntartja, hogy még véletlenül se mozdulhasson ki a polipszörny és támadhasson rájuk. Szerencsére a másik varázslathoz elég egy kéz is.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa kiválasztott méterszer méteres területen a földön repedés keletkezik, amiből egy körön keresztül forró víz tör fel. Ez egyrészt a nagy tömeg miatt okozhat sérülést (2), másrészt leforrázhatja a néhány méteren belül állókat (2).
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-06 21:03:35
Üzenet elküldve: 2022-11-06 21:03:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
- SREEEEEEN! *Akkora hang tör elő az apró testből, amekkorát nem sokan néztek volna ki belőle. Igazság szerint a tulajdonosa is meglepődne rajta, ha lenne ideje ilyen hívságokra. A páncélos nő maga mögé rántja a tündért, aki egyelőre fel se fogja, hogy ezzel valószínűleg az életét mentette meg, vagy legalábbis meghosszabbította valamennyivel. ~ Jó erős marka van... ~
Kell még neki néhány pillanat, hogy kitisztuljon a feje annyira, hogy a fáklyát a nő felé nyújtsa. - Ezzel próbáld! - És még egy, amíg rájön, hogy nem az égő végével kellene. Fogást vált rajta, hogy a megmentője anélkül vehesse el tőle, hogy megégetné magát.
Fyn dühös. Képzeletben a puszta kezével szaggatja szét a csápokat. Hogy jön ez a dög ahhoz, hogy elragadja a barátját?! A valóság azonban sokkal rosszabb. A lány kicsi és gyenge. Elborzadva bámulja az eseményeket, miközben a benne dolgozó düh csak egyre nő, ahogy a saját tehetetlensége is tüzeli.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
- SREEEEEEN! *Akkora hang tör elő az apró testből, amekkorát nem sokan néztek volna ki belőle. Igazság szerint a tulajdonosa is meglepődne rajta, ha lenne ideje ilyen hívságokra. A páncélos nő maga mögé rántja a tündért, aki egyelőre fel se fogja, hogy ezzel valószínűleg az életét mentette meg, vagy legalábbis meghosszabbította valamennyivel. ~ Jó erős marka van... ~
Kell még neki néhány pillanat, hogy kitisztuljon a feje annyira, hogy a fáklyát a nő felé nyújtsa. - Ezzel próbáld! - És még egy, amíg rájön, hogy nem az égő végével kellene. Fogást vált rajta, hogy a megmentője anélkül vehesse el tőle, hogy megégetné magát.
Fyn dühös. Képzeletben a puszta kezével szaggatja szét a csápokat. Hogy jön ez a dög ahhoz, hogy elragadja a barátját?! A valóság azonban sokkal rosszabb. A lány kicsi és gyenge. Elborzadva bámulja az eseményeket, miközben a benne dolgozó düh csak egyre nő, ahogy a saját tehetetlensége is tüzeli.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-06 19:15:05
Üzenet elküldve: 2022-11-06 19:15:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Lét és nem lét határán merengve mindig is csodás a tánc. Körkörös mozdulatok, s megannyi elmosódó tárgy körötte, tán sziklák? Vagy más? Életének letűnt percei jelennek meg előtte, de valahogy a jövőt nem idézi fel a szorítás, mit mellkasa tájékán érez. Az asszony? Rég meghalt, nem lehetnek karjai, miben lassan elveszni látszik. Az iménti kellemesnek tűnő érzés egyre inkább vált át fájdalommá, mi már-már halálközeli élményt okoz, a levegő fogy, s éppen a maradék szuszt préselik ki belőle. Fogai között sziszeg, s szemei hirtelen nyílnak ki és szakad fel a mákonyos álom köde. ~ Hol vagyok? ~ A gondolatcsírának nem áll módjában szárba szökni, megmarad csak a frissen vetett magnak, mert a valóság nem a természetnek való. ~ Tűz? Milyen tűz? ~ Rökönyödik meg, s amennyire tud, csak tekintetével méri fel a körülményeket. ~ Azt hiszem nekem meszeltek... ~ mosolyodna el, ahogy látja Fynlisse még megvan, s valami csodával határos módon a fakószőke, kissé magányosnak tűnő szépség is előkerült, no meg az idősebb mágus. ~ De miért lógok a levegőben? ~ Végre egy majdnem eldöntendő kérdés, amire persze a válasz sokkal borzasztóbb, mint elsőre gondolná. ~ Nem magamtól és nem az asszony... ~ A csápok elég gusztustalanok, mintha valaki félbehagyta volna a kolbásztöltést, s a kifőzött belekbe tekeredett volna bele. Szólni nem tud, csak a levegő fogy, mozdulni sem, hisz az ölelés nem engedi. Egyetlen logikus dolgot tud csak, szerencsére az ápolatlan külső egészséges fogakat takar. Hát harap. Nem kicsit, nagyot. Aztán megint és megint, ha hús kerül szájába, hát kiköpné és folytatná, míg csak lelke engedi, s nem távozik belőle.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Lét és nem lét határán merengve mindig is csodás a tánc. Körkörös mozdulatok, s megannyi elmosódó tárgy körötte, tán sziklák? Vagy más? Életének letűnt percei jelennek meg előtte, de valahogy a jövőt nem idézi fel a szorítás, mit mellkasa tájékán érez. Az asszony? Rég meghalt, nem lehetnek karjai, miben lassan elveszni látszik. Az iménti kellemesnek tűnő érzés egyre inkább vált át fájdalommá, mi már-már halálközeli élményt okoz, a levegő fogy, s éppen a maradék szuszt préselik ki belőle. Fogai között sziszeg, s szemei hirtelen nyílnak ki és szakad fel a mákonyos álom köde. ~ Hol vagyok? ~ A gondolatcsírának nem áll módjában szárba szökni, megmarad csak a frissen vetett magnak, mert a valóság nem a természetnek való. ~ Tűz? Milyen tűz? ~ Rökönyödik meg, s amennyire tud, csak tekintetével méri fel a körülményeket. ~ Azt hiszem nekem meszeltek... ~ mosolyodna el, ahogy látja Fynlisse még megvan, s valami csodával határos módon a fakószőke, kissé magányosnak tűnő szépség is előkerült, no meg az idősebb mágus. ~ De miért lógok a levegőben? ~ Végre egy majdnem eldöntendő kérdés, amire persze a válasz sokkal borzasztóbb, mint elsőre gondolná. ~ Nem magamtól és nem az asszony... ~ A csápok elég gusztustalanok, mintha valaki félbehagyta volna a kolbásztöltést, s a kifőzött belekbe tekeredett volna bele. Szólni nem tud, csak a levegő fogy, mozdulni sem, hisz az ölelés nem engedi. Egyetlen logikus dolgot tud csak, szerencsére az ápolatlan külső egészséges fogakat takar. Hát harap. Nem kicsit, nagyot. Aztán megint és megint, ha hús kerül szájába, hát kiköpné és folytatná, míg csak lelke engedi, s nem távozik belőle.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-06 00:05:39
Üzenet elküldve: 2022-11-06 00:05:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*Amennyiben begyűjtötte a tyúkot és az ismét a vállán pihen, útra kel. Mármint tesz néhány tétova lépést mindkét irányba, hogy felmérhesse a terepet maga körül. Sajnos a szobrokkal a hátában és a nyaktörő érkezést követően aligha volt rá módja. Nehezen tud kiigazodni. Egy dolgot tud csupán: a vár, vagy legyen e hely akármi, bizonyosan busás jutalmakat őriz. És most, hogy szövetségre lépett a hely urával, neki van a legnagyobb sansza megkaparintani e kincseket.*
-Hahó! *Formál kürtőt kezeiből, mihelyst meghallja társai tompa hangját valahol.*
-HAHÓ! VOJTRI VAN IDELENN! *Ismétli meg még erőteljesebben, a vállán ülő csirke pedig méltatlankodó kotkodálással honorálja ezt. Több szem, többet lát. Amazok pedig előrébb juttathatják... Egyedül egy magafajta muzsikus aligha boldogul. Ráadásul kötve hiszi, hogy Hoo-Naoo úr - mert így könyvelte el magában a szellemalakot - újra segít neki, ha megint bezuhan valahova. Legjobb, ha társaira támaszkodik, míg érdekében áll.*
*Amennyiben begyűjtötte a tyúkot és az ismét a vállán pihen, útra kel. Mármint tesz néhány tétova lépést mindkét irányba, hogy felmérhesse a terepet maga körül. Sajnos a szobrokkal a hátában és a nyaktörő érkezést követően aligha volt rá módja. Nehezen tud kiigazodni. Egy dolgot tud csupán: a vár, vagy legyen e hely akármi, bizonyosan busás jutalmakat őriz. És most, hogy szövetségre lépett a hely urával, neki van a legnagyobb sansza megkaparintani e kincseket.*
-Hahó! *Formál kürtőt kezeiből, mihelyst meghallja társai tompa hangját valahol.*
-HAHÓ! VOJTRI VAN IDELENN! *Ismétli meg még erőteljesebben, a vállán ülő csirke pedig méltatlankodó kotkodálással honorálja ezt. Több szem, többet lát. Amazok pedig előrébb juttathatják... Egyedül egy magafajta muzsikus aligha boldogul. Ráadásul kötve hiszi, hogy Hoo-Naoo úr - mert így könyvelte el magában a szellemalakot - újra segít neki, ha megint bezuhan valahova. Legjobb, ha társaira támaszkodik, míg érdekében áll.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-05 19:38:16
Üzenet elküldve: 2022-11-05 19:38:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
* Élő és füstölgő önkéntesként halad előre, egyenesen egy másik szobába. Olyasmi ez is kinézetre, mint az első, ahol elváltak útjaik a többiektől. Itt is van egy kőszobor, naná. De inkább gebedjen meg, sem mint újra szóba álljon egy ilyen megbűvölt tárggyal. Egyik útirányként egy hidat látnak meg, ami nagyjából a nagy semmibe vezet. S mivel emlékszik arra, hogy az első "átkelésük" is eléggé durvára és nehézkesre sikerült, inkább a másik, kifelé vezető lépcsőt méricskéli. Loq vállba böki, amire majdnem lekever neki egy úrinős pofont. Azért fogja vissza magát, mert egyrészt esélye sem lenne utána az életben maradásra. S persze a nagyobb mozgások sem esnek neki valami jól most. Össze szorítja fogait, és csak biccent egyet. Elindulnak mindketten a kijárat felé. Neki amúgy is nagyjából mindegy, mert bármiféle küzdelemre eddig sem volt ereje. Csak pusztán a kíváncsiság hajtotta, ezért jött ide. De egy ilyen durvább égés ezt is elfakította benne. *
* Élő és füstölgő önkéntesként halad előre, egyenesen egy másik szobába. Olyasmi ez is kinézetre, mint az első, ahol elváltak útjaik a többiektől. Itt is van egy kőszobor, naná. De inkább gebedjen meg, sem mint újra szóba álljon egy ilyen megbűvölt tárggyal. Egyik útirányként egy hidat látnak meg, ami nagyjából a nagy semmibe vezet. S mivel emlékszik arra, hogy az első "átkelésük" is eléggé durvára és nehézkesre sikerült, inkább a másik, kifelé vezető lépcsőt méricskéli. Loq vállba böki, amire majdnem lekever neki egy úrinős pofont. Azért fogja vissza magát, mert egyrészt esélye sem lenne utána az életben maradásra. S persze a nagyobb mozgások sem esnek neki valami jól most. Össze szorítja fogait, és csak biccent egyet. Elindulnak mindketten a kijárat felé. Neki amúgy is nagyjából mindegy, mert bármiféle küzdelemre eddig sem volt ereje. Csak pusztán a kíváncsiság hajtotta, ezért jött ide. De egy ilyen durvább égés ezt is elfakította benne. *
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-05 10:57:09
Üzenet elküldve: 2022-11-05 10:57:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Aashryn elborzadva tapasztalja, hogy Srent elragadja a Lény, majd csápjaival közrefogja. Már fel is készíti magát a szörnyű hangra, ami a férfiből fog távozni halála pillanatában, amikor a borzalmas szörnyeteg összeroppantja.
De törekszik fókuszáltnak maradni, s ez az apró közjáték nem tántorítja el eredeti tervétől. Sajnos az is igen hamar kudarcba fullad ahogy minden ellenállása ellenére megfosztják fegyverétől. Talán ekkor rémül meg a legjobban, hiszen cselekvőképessége ebben a helyzetben azon a fegyveren múlt. Kénytelen hát kihátrálni a jelenetből amíg Learon valamiféle mágiát alkalmazva időt nyer neki.*
- Tűz! Tűz kellene ide.
*Mondja kétségbeesetten az elf, mintha a csápos lényen egyáltalán fogna bármit is a tűz, de a pániktól átitatott elméje jobb ötlettel hirtelen nem tud előrukkolni. Tekintetével keresi a tündért, s ha tudja, megragadja a karjánál őt, hogy távolabb húzza veszélyforrástól úgy nagyjából Learon háta mögé, ahol ő maga is megállapodik míg felméri a helyzetet és mérlegeli a lehetőségeket. Apró fegyverei még éppenséggel maradtak, talán még jók lehetnek valamire, ezzel viszont még kivár.
A nő a harc hevében meg sem hallja Vojtri hangját, ahhoz túlzottan leköti a lény, ami látszólag megkívánja ölni őket.*
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
*Aashryn elborzadva tapasztalja, hogy Srent elragadja a Lény, majd csápjaival közrefogja. Már fel is készíti magát a szörnyű hangra, ami a férfiből fog távozni halála pillanatában, amikor a borzalmas szörnyeteg összeroppantja.
De törekszik fókuszáltnak maradni, s ez az apró közjáték nem tántorítja el eredeti tervétől. Sajnos az is igen hamar kudarcba fullad ahogy minden ellenállása ellenére megfosztják fegyverétől. Talán ekkor rémül meg a legjobban, hiszen cselekvőképessége ebben a helyzetben azon a fegyveren múlt. Kénytelen hát kihátrálni a jelenetből amíg Learon valamiféle mágiát alkalmazva időt nyer neki.*
- Tűz! Tűz kellene ide.
*Mondja kétségbeesetten az elf, mintha a csápos lényen egyáltalán fogna bármit is a tűz, de a pániktól átitatott elméje jobb ötlettel hirtelen nem tud előrukkolni. Tekintetével keresi a tündért, s ha tudja, megragadja a karjánál őt, hogy távolabb húzza veszélyforrástól úgy nagyjából Learon háta mögé, ahol ő maga is megállapodik míg felméri a helyzetet és mérlegeli a lehetőségeket. Apró fegyverei még éppenséggel maradtak, talán még jók lehetnek valamire, ezzel viszont még kivár.
A nő a harc hevében meg sem hallja Vojtri hangját, ahhoz túlzottan leköti a lény, ami látszólag megkívánja ölni őket.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-05 03:52:55
Üzenet elküldve: 2022-11-05 03:52:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hoo-Naoon túl//
*A dolgok úgy történnek ahogy Loq-nak tetszik. Vagyis az elf nőben van annyi ész és életösztön, hogy tudja, jobb ha hallgat az orkra. A hangulat valószínűleg nem épp a legjobb. Bár mióta ide lejöttek azóta átkozzák már magukat. Loq mindenképp. A többiek jó eséllyel már nem is élnek. A muzsikusért és azért a másik lombzabálóért nem is kár. Bár a maradék húspajzs sorsa se nagyon hatja meg az orkot. Mikor a következő ismerősebb terembe érnek akkor szétnéz és bár kicsit egy pillanatra összezavarodik, amit a homlokán megjelenő ráncok is jeleznek, de tapasztalt tengerjáróként van elég jó tájékozódóképessége, hogy összerakja, itt még nem voltak. A következő lépésén se kell sokat gondolkoznia. Egy híd még beljebb ebbe az elátkozott barlangba vagy egy lépcső fel a szabadba. Egyébként is mióta tisztában van vele, hogy itt élő kőszobrok vannak meg hasonlók azóta kicsit átértékelte a helyzetét, arról nem is beszélve, hogy a lombzabáló is mellette elég rossz bőrben van. Szóval szabad kezével vállba löki őt és ha felé fordul akkor a mutató ujját a saját szája elé teszi, majd a lépcső irányába mutat. Ha most is egyet értenek akkor bár keze az átváltozó varázsfegyverén van és le se veszi a szemét az óriás szoborról, de van egy olyan érzése, hogy ha az rájuk akarna támadni akkor nem nagyon élnék túl. Reméli, hogy nem így lesz.*
*A dolgok úgy történnek ahogy Loq-nak tetszik. Vagyis az elf nőben van annyi ész és életösztön, hogy tudja, jobb ha hallgat az orkra. A hangulat valószínűleg nem épp a legjobb. Bár mióta ide lejöttek azóta átkozzák már magukat. Loq mindenképp. A többiek jó eséllyel már nem is élnek. A muzsikusért és azért a másik lombzabálóért nem is kár. Bár a maradék húspajzs sorsa se nagyon hatja meg az orkot. Mikor a következő ismerősebb terembe érnek akkor szétnéz és bár kicsit egy pillanatra összezavarodik, amit a homlokán megjelenő ráncok is jeleznek, de tapasztalt tengerjáróként van elég jó tájékozódóképessége, hogy összerakja, itt még nem voltak. A következő lépésén se kell sokat gondolkoznia. Egy híd még beljebb ebbe az elátkozott barlangba vagy egy lépcső fel a szabadba. Egyébként is mióta tisztában van vele, hogy itt élő kőszobrok vannak meg hasonlók azóta kicsit átértékelte a helyzetét, arról nem is beszélve, hogy a lombzabáló is mellette elég rossz bőrben van. Szóval szabad kezével vállba löki őt és ha felé fordul akkor a mutató ujját a saját szája elé teszi, majd a lépcső irányába mutat. Ha most is egyet értenek akkor bár keze az átváltozó varázsfegyverén van és le se veszi a szemét az óriás szoborról, de van egy olyan érzése, hogy ha az rájuk akarna támadni akkor nem nagyon élnék túl. Reméli, hogy nem így lesz.*
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-11-03 23:58:29
Üzenet elküldve: 2022-11-03 23:58:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Hoo-Naoon túl//
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
* A frissen összeverbuválódott csapatnak kevés ideje van örülni egymás társaságának, ugyanis a nem kívánt vendég csápjaival betolakodik a terembe. Fynlisse érhető módon siet tovább. Hova? Nos, sok búvóhely nem akad ezen a helyen, a legjobb lehetőségei között szerepel valamelyik folyosón elfutni vagy a nagyok háta mögé bújni. Ezzel szemben kalapos társa nem érzékeli elég gyorsan a helyzet súlyosságát és nem mozdul. Ennek meg is lesz a szerencsétlen következménye: az egyik, majd egy másik csáp is rácsavarodik a fél-elfre és húzni kezdik arrafelé, amerre feltehetően a Lény folytatása található. A Lény végtelen masszaként folyik be, újabb és újabb pislogó csápok jelennek meg, amik a levegőben hadonászva keresik következő célpontjukat. Aashryn egészen közelről néz szembe a Lénnyel, mely még a levegőben megragadja és kicsavarja az elf kezéből a fegyvert. Talán csak a szerencsén múlt, hogy nem magát a nőt kapta el. Puszta kézzel bizonyára még annyit sem tud elérni, mint karddal, úgyhogy jobban teszi, ha visszavonulót fúj. Még láthatja, ahogy a kapálózó Srent egyre több kar öleli körül és hacsak valami csoda nem történik (itt elsősorban Learon tehetségét kell érteni), könnyen meglehet, hogy utoljára látták a kalapos félvért. A mágus ugyan megteszi, ami tőle telik, de ő sem védheti meg társait önmaguktól. Varázslata sikeres, minek hatására a Lény nem juthat közelebb, de ez csupán átmeneti megoldás, ráadásul egyik társukat már voltaképpen elvesztették. Ekkor a neki jobbra eső sötét folyosó felől egy ismerős hangot hall: a hátrahagyott Vojtri hahózása az. A kiáltást természetesen a többiek is meghallhatják és azt is megállapíthatják, hogy a rikoltás forrása nem lehet messzebb ötven méternél. *
//Vojtri//
* A férfi magabiztosan lépked a teremben, láthatóan továbbra sem félti életét vagy legalábbis nem érzékel veszélyt. Eszmefuttatása helytállónak bizonyul, a szobrok valóban szintúgy Chro'wor szolgálatában állhatnak, mint ahogy most már ő is, ennélfogva rá nem jelentenek veszélyt. A sötét és vizes oszlopcsarnokban bolyongva néhány érdekesség feltűnhet a dalnoknak. Az egyik, hogy a víz nem áll, hanem lassan csordogál a terem egyik feléből a másikba. Ha figyelmesen járja végig a helyet, azt is meghallhatja, illetve megláthatja, hogy az egyébként üres falak monotonitását megtörve néhány mélyedés található a falban, amikből lassan csordogál a víz. Hamarosan hangokat hall, társainak hangjait. Habár konkrét szavakat nem tud kivenni, nem lehetnek nagyon messze, talán ők is hallották iménti kiáltását, de a következő már egész biztosan elérne a fülükig. Természetesen Vojtri dönthet úgy, hogy a többieket egyelőre hagyja, és jobban körülnéz a teremben, hiszen monumentális méretéből adódóan sok felfedezésre váró dolgot rejthet még ez a terem. *
//Athien, Loq//
* A páros egyenesen előre halad tovább, a másik utat jóformán meg sem fontolva. Ez persze a körülmények tekintetében érthető, ahogy az is, hogy Athien önként megy előre – sejti ugyanis, hogy ha nem tenné önként, erővel lenne rábírva. No, de mit találnak a lépcsősor végén? Nem meglepő módon egy újabb szoba tárul a szemük elé, s ami azt illeti, ez a terem meglehetősen ismerős lehet. Nagyjából ugyanakkora, mint a legelső helyiség, ahová még társaikkal közösen jöttek le. A falak és a padló ugyanolyan seszínű kő – noha ez tulajdonképpen az egész helyről elmondható. Középen egy talpazaton álló szobor található, kezében karddal. Pontosan úgy néz ki, mint a bejáratnál lévő. Nem érhettek máris körbe, hiszen gyakorlatilag végig egy irányba haladtak, illetve a terem is különbözik a másiktól legalább egyvalamiben: a le- illetve feljárat nincs lezárva, így jobbkéz felől hosszú idő után végre természetes fényt láthatnak. Habár itt is egy hosszú és meredek lépcsősor vezet felfelé, így sok napfény nem ér el hozzájuk. Ez az egyik lehetséges útirány, habár ez alighanem kivezet a kastélyból, templomból, útvesztőből vagy akárhogy is nevezik ezt a helyet. A szemközti falon egy nyílás található a falon és egy keskeny híd vezet az ismeretlenbe. Nincs se korlát, se bármilyen más kapaszkodó. A híd épp olyan széles, hogy ketten már csak kényelmetlenül férnek el egymás mellett, így ha erre veszik az irányt, jobb lesz, ha libasorban közlekednek. Ha lenéznek, sötét, zavarosan hullámzó vizet látnak, ami részben megmagyarázza, hogy miért van itt egy híd. Arról viszont, hogy e híd hová vezet vagy mit köt össze mivel, arról egyelőre fogalmuk sincs. *
//Learon, Aashryn, Sren, Fynlisse//
* A frissen összeverbuválódott csapatnak kevés ideje van örülni egymás társaságának, ugyanis a nem kívánt vendég csápjaival betolakodik a terembe. Fynlisse érhető módon siet tovább. Hova? Nos, sok búvóhely nem akad ezen a helyen, a legjobb lehetőségei között szerepel valamelyik folyosón elfutni vagy a nagyok háta mögé bújni. Ezzel szemben kalapos társa nem érzékeli elég gyorsan a helyzet súlyosságát és nem mozdul. Ennek meg is lesz a szerencsétlen következménye: az egyik, majd egy másik csáp is rácsavarodik a fél-elfre és húzni kezdik arrafelé, amerre feltehetően a Lény folytatása található. A Lény végtelen masszaként folyik be, újabb és újabb pislogó csápok jelennek meg, amik a levegőben hadonászva keresik következő célpontjukat. Aashryn egészen közelről néz szembe a Lénnyel, mely még a levegőben megragadja és kicsavarja az elf kezéből a fegyvert. Talán csak a szerencsén múlt, hogy nem magát a nőt kapta el. Puszta kézzel bizonyára még annyit sem tud elérni, mint karddal, úgyhogy jobban teszi, ha visszavonulót fúj. Még láthatja, ahogy a kapálózó Srent egyre több kar öleli körül és hacsak valami csoda nem történik (itt elsősorban Learon tehetségét kell érteni), könnyen meglehet, hogy utoljára látták a kalapos félvért. A mágus ugyan megteszi, ami tőle telik, de ő sem védheti meg társait önmaguktól. Varázslata sikeres, minek hatására a Lény nem juthat közelebb, de ez csupán átmeneti megoldás, ráadásul egyik társukat már voltaképpen elvesztették. Ekkor a neki jobbra eső sötét folyosó felől egy ismerős hangot hall: a hátrahagyott Vojtri hahózása az. A kiáltást természetesen a többiek is meghallhatják és azt is megállapíthatják, hogy a rikoltás forrása nem lehet messzebb ötven méternél. *
//Vojtri//
* A férfi magabiztosan lépked a teremben, láthatóan továbbra sem félti életét vagy legalábbis nem érzékel veszélyt. Eszmefuttatása helytállónak bizonyul, a szobrok valóban szintúgy Chro'wor szolgálatában állhatnak, mint ahogy most már ő is, ennélfogva rá nem jelentenek veszélyt. A sötét és vizes oszlopcsarnokban bolyongva néhány érdekesség feltűnhet a dalnoknak. Az egyik, hogy a víz nem áll, hanem lassan csordogál a terem egyik feléből a másikba. Ha figyelmesen járja végig a helyet, azt is meghallhatja, illetve megláthatja, hogy az egyébként üres falak monotonitását megtörve néhány mélyedés található a falban, amikből lassan csordogál a víz. Hamarosan hangokat hall, társainak hangjait. Habár konkrét szavakat nem tud kivenni, nem lehetnek nagyon messze, talán ők is hallották iménti kiáltását, de a következő már egész biztosan elérne a fülükig. Természetesen Vojtri dönthet úgy, hogy a többieket egyelőre hagyja, és jobban körülnéz a teremben, hiszen monumentális méretéből adódóan sok felfedezésre váró dolgot rejthet még ez a terem. *
//Athien, Loq//
* A páros egyenesen előre halad tovább, a másik utat jóformán meg sem fontolva. Ez persze a körülmények tekintetében érthető, ahogy az is, hogy Athien önként megy előre – sejti ugyanis, hogy ha nem tenné önként, erővel lenne rábírva. No, de mit találnak a lépcsősor végén? Nem meglepő módon egy újabb szoba tárul a szemük elé, s ami azt illeti, ez a terem meglehetősen ismerős lehet. Nagyjából ugyanakkora, mint a legelső helyiség, ahová még társaikkal közösen jöttek le. A falak és a padló ugyanolyan seszínű kő – noha ez tulajdonképpen az egész helyről elmondható. Középen egy talpazaton álló szobor található, kezében karddal. Pontosan úgy néz ki, mint a bejáratnál lévő. Nem érhettek máris körbe, hiszen gyakorlatilag végig egy irányba haladtak, illetve a terem is különbözik a másiktól legalább egyvalamiben: a le- illetve feljárat nincs lezárva, így jobbkéz felől hosszú idő után végre természetes fényt láthatnak. Habár itt is egy hosszú és meredek lépcsősor vezet felfelé, így sok napfény nem ér el hozzájuk. Ez az egyik lehetséges útirány, habár ez alighanem kivezet a kastélyból, templomból, útvesztőből vagy akárhogy is nevezik ezt a helyet. A szemközti falon egy nyílás található a falon és egy keskeny híd vezet az ismeretlenbe. Nincs se korlát, se bármilyen más kapaszkodó. A híd épp olyan széles, hogy ketten már csak kényelmetlenül férnek el egymás mellett, így ha erre veszik az irányt, jobb lesz, ha libasorban közlekednek. Ha lenéznek, sötét, zavarosan hullámzó vizet látnak, ami részben megmagyarázza, hogy miért van itt egy híd. Arról viszont, hogy e híd hová vezet vagy mit köt össze mivel, arról egyelőre fogalmuk sincs. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1913-1932