// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*Endon sikeresen végez az élőhalottal "végleg", hiszen a hóban mocorgó fejen átívelő hosszúkard megteszi a hatását - persze előtte nem ártott, ha ügyelt arra, nehogy az ujja a lény szájához érjen, mert akkor egyből leharapta volna azt! A holtak ugyanakkor nehezebben járnak a hóban, s mivel Chadur jóval nagyobbra termett náluk, így a férfi könnyedén éri utol a kis hölgyeményt követő szörnyeteget. Olyan erővel rántja ki az óriás a remek támadás után a fokosát az élőhalottból, hogy annak a feje is megy utána, s kissé még komikus helyzetet is generál, ahogy röpköd a fej a levegőben! Persze viccelődésre semmi ok, hiszen a másik oldalon Iana felé közeleg vészesen a földön kúszó ellenség. Első látásra nem tűnik nehéz célpontnak - ez így is van, s mikor közelebb ér a leányzóhoz, már kezdi is csattogtatni fogait felé. Viszont Kbegemoko hamar a hölgyemény segítségére siet, s ő is eltudja intézni a szörnyet - azonban azzal nem számol, hogy bár támadása sikeres, ám még ezelőtt a földön kúszó lény hosszú kezeivel eléri a tündér lábát, s erősen belemar úgy, hogy a férfi lábából hamar apró vérpatakok kezdenek csörgedezni. Tyria a másik oldalon épp ekkor szabadítja meg az így is csonk testet további végtagoktól, viszont a maradék húskupac vonaglásának Endon vet véget a fej átdöfésével.
Ahogy az utolsó is meghal, s az idős házaspár a mélybe vetette magát, síri csönd kezd uralkodni a kis hegyvidéki barlang előtt. A szél halkan zúg át a túlélők közt, s a véres hó és a maradványok igazán nyomasztó hangulatot szülnek, mintha már nem lenne menekvés.. A kapitány is először kezébe temeti az arcát, s erősen megdörzsöli a szemét, viszont amikor a tündér megemlíti a Havastalp nevet, Intoirth szemei kipattannak, s hirtelen megindul vissza a barlangba. Alig telik el vagy tíz másodperc, már jön is háttal kifelé, miközben a híres-neves Havastalpat húzza magával. Viszont valami nem stimmel.. A testét ugyan fehér szőr borítja, viszont a feje emberi.. Ez pedig nem is véletlen..*
- Abroth.. *ráborul a férfi mellkasára* Havastalp nem létezik. *mondja komolyan, miközben felpillant a társaságra* Szerintetek bajba sodortalak volna titeket egy olyan meggondolatlan tettel, hogy egy szörnyeteg magánterületére bemerészkedek? Az volt a terv, hogy Abroth egy másik útvonalon eljön ide előttünk, és itt fog várni minket.. Egy kis ijesztgetés, egy kis izgalom.. Aminek a vége egy kis tábortűz és sütögetés lett volna. De erre nem számítottam, azt se tudtam, hogy..
*Elakad a szava, hirtelen nem is tudja, hogy mit mondjon, viszont nem csupán a kétség fojtotta belé a szavakat, hanem a látvány, ahogy Urfang bennszülött segítőire ráveti magát egy nagyobb darab halott valahonnan a sziklák mögül: az egyiknek a nyakából tép ki egy darabot, a másiknak egyszerű mozdulattal a hasába hatolva tépi ki a beleit.. Ekkor a kapitány eddigi jellemét mintha elvágták volna, úgy pattan fel barátja holtteste mellől, s a tőrét nyílegyenesen a lény arcába dobja, aki pillanatokon belül terül ki az apródok holtteste mellett. Int odalép ellensége mellé, majd fegyverét kihúzza az agyból, s határozottan Tyria felé, s a többiek felé pillant.*
- Ezt valóban csak úgy élhetjük túl, hogy ha összefogunk, s nem csak testileg, de lelkileg is támogatjuk egymást. Nem szabad hagyni, hogy bárki egyedül maradjon, ahogy azt sem, hogy valaki teljesen magába forduljon. Mindenki ki fog jutni erről a szigetről, épségben.. *ekkor felveszi a földről a térképet* A nyugati felét valóban úgy ismerem, mint a tenyerem, viszont a hegységen túl.. Jártam már a város felé, párszor átvágtam az erdőn, viszont ezzel az információval igazából nem vagyunk előrébb. *határozottan beszél, látszik, hogy a kapitány, a vezető énje újra feltört* Remek ötlet lenne délen, vagy északon menni, viszont egy valamit számításba kell vennünk: hamarosan sötétedik. *egy pillanatra elhallgat* Ha sötétben indulnánk neki a hegynek délen, az életveszélyes is lehet, hiszen egy rossz lépés, és már le is zuhanhatunk - ugyanez van északon is, a partra igen meredek lejtőn tudnánk csak menni. Az erdőben viszont ha elbarikádoznánk magunkat fával, levelekkel, akkor gyújthatnánk tüzet, és a sötétség nagy részét ott átvészelhetnénk. Nyílt terepen könnyebben észrevesznek, ha ott gyújtunk tüzet, viszont az is igaz, hogy ott könnyebben észrevesszük mi őket. *nagyot sóhajt* Egyszóval, mind mellett vannak érvek is, ellenérvek is.. Függetlenül attól, hogy én vagyok a kapitány, nem szeretnék egyedül dönteni. Így hát úgy vélem, szavazzunk, bár lehet, hogy jelen esetben ez furcsán hat, de ez tűnik a legjobb megoldásnak. *köhint egyet, majd belekezd* Én személy szerint az erdőre szavazok, s meg is indoklom, hogy miért. Ha megnézitek a térképet, akkor a forrást érintve egy kevésbé meredek és rövidebb lejtőn lejutunk az erdőbe, én anno is ezen az útvonalon haladtam. Emellett ott van egy ház, egy barlang, s egy tó is.. Ha tábort vernénk a tó körül - sötétedésre eljutnánk oda -, akkor esetleg közös erővel eszkábálhatnánk valami kezdetleges tutajt, így az est további részét akár a tó közepén is tölthetnénk, így váratlan meglepetés nem érne minket. Ez lenne az első célpont.. A második célpont pirkadatkor a kunyhó lenne. Arra személy szerint nem voltam, s így Kbegemoko kérdésére sem tudnék megfelelő választ adni, viszont úgy vélem, hogy egy próbát megér. Nos, részemről ennyi, elmondtam, amit akartam, ti jöttök. S újra hangsúlyoznám, hogy attól, mert én az erdőt mondtam, még a többiek is szolgálhatnak ugyanolyan remek érvekkel.
*Ekkor elhallgat, s várja a többiek reakcióját - ugyanúgy a gyermekek véleményére is kíváncsi -, miközben pár kósza pillantást vet a távolban levő, valóban hajónak kinéző pont felé.*
// 2. csoport //
*Tekintve, hogy ez a kisebbik horda eléggé gyenge volt - mintha sima, egyszerű emberekkel álltak volna ki, leszámítva, hogy azok nem feltétlenül harapnának, így mivel a "sereg" jó harcosokból áll, így hamar kivégzik az ellenséget. Bár nem ártana ezeket is elégetni, viszont Railor úgy véli, hogy ez most jelen helyzetben túl sok időt venne igénybe, s mivel az agy roncsolásával látszólag végleg végeztek velük, így a zsoldosokkal félre kotorják a tetemeket a kapuból, majd a kapitány óvatosan feltárja azt, s belép.
Egyelőre nem fedez fel ellenséget, viszont első látszatra igen szépen kialakított városrész tárul eléjük. Bal oldalt és jobb oldalt a városfal mellett egy hosszú épületsor helyezkedik el, épp úgy, ahogy velük szemben, középen is. A két oldal végein az épületek elkanyarodnak középre, ezáltal pedig nincsen rálátás arra, hogy merre is mehetnek tovább - első pillantásra úgy tűnik, hogy csupán ennyi volt a város, persze ez nem így van! Bár a kapitány nem válaszolt Zopal felvetésére, mégis eltöpreng ő maga is ezen, melynek hangot is ad.*
- Igaza van Zopalnak, még egy undorító vírus sem képes arra, hogy emberfeletti erőkkel ruházzon fel valakit. Bár a feladatunk az volt, hogy tisztítsuk meg a várost, a szigetet, de úgy vélem, hogy annak sem ártana utána járni, hogy vajon mi, vagy ki okozta ezt az egészet. Megkockáztatnám azt is, hogy hiába öljük meg ezeket a holtakat, az utolsó darabig, valamilyen módon rá fog jönni arra az illető, hogy hogyan terjessze el ezt a valamit az egész világra.. Elvégre minden kicsiben kezdődik. *hadarja* Figyelni kell jobban a jelekre, hátha meg tudunk valami olyasmit, ami elvezet ehhez a valakihez..
*Már Railor is úgy véli teljes mértékben, hogy e mögött emberi kéz áll, így már ehhez mérten állítja be az egész küldetést.*
- Viszont eredeti célunkat se feledjük.. A csapat fele bal oldalra megy, a másik jobb oldalra. Az épületek ahogy látom egy szintesek csupán, kisebb helyiségekből állnak, talán boltok, üzletet, kisebb lakóházak lehetnek. Hamar át tudjuk őket fésülni, így pedig a középső épületsor végénél találkozunk.
*Biccent feléjük, s most nem adja ki a parancsot, ki merre menjen, evidensnek találja, hogy nem mindenki fog vele tartani, hanem egyenlően mennek mindkét oldalra. Vele tart ugyanakkor az a zsoldos, akinek a kezét megharapták, a jobb oldalra pedig a Kopasz és a harmadik zsoldos megy - a többiek pedig remélhetőleg egyenlő arányban oszlanak el.
Az utcán, mindkét oldalon csupán kettő, vagy három lassú kószálót találhatnak, akiket a kapitány és a zsoldosok hamar meg is ölnek. Az első két fő bemegy az első ajtón, ahonnan alig két perc elteltével már ki is jönnek egy "tiszta a terep" felkiáltással. Az üzletek és a lakóházak eléggé romosak, lehet találni olyan helyet, ahol dísztárgyak vannak, van ahol ketreceket és állateledelre utaló nyomokat fedezhetnek fel, néhol temérdek elrothadt virág búslakodik, vagy rothadó ételek, esetleg ruhák, a lakóházakban pedig látszólag meg van az az átlagos jólét, ahol éppen mindenki remekül elélhetett egy kisebb luxus között.
Asvil, a magát dalnoknak nevező egyén viszont egy pillanatban fellelkesülve előrébb siet, s igen rossz pillanatban próbálja bevetni a csapat-összekovácsoló képességét, hiszen hirtelen megpenget egy húrt közel az egyik ajtóhoz, ami mögül túlságosan is váratlanul kiront egy igen hatalmas lény, s azonnal magával söpri a férfit! Railor sem éppen kicsit, de ez viszont még nála is jóval magasabbra termett, mintha az óriások közt is rendellenesen óriásnak számítana.. Természetesen az ajtót támasztó falnak egy részét is áttörte, s amint Asvilt a szemközti falba préseli, rögtön megindul Railor csapata felé, azaz a bal oldalon. Ez már nem az a nyeszlett, alacsony halott, akivel még a kis Loner is könnyedén elbánna.. Ez már a kapitányt is könnyedén le tudná dönteni, csupán egy rossz mozdulat kell.. Eléggé nagydarab, bőre olyan színű, mint a kiszáradt föld, s bal karja olyan, mintha egy szikla nőtt volna ki belőle, melyet benőtt a bőr. Igen nagyot tud ütni vele, ezt jelzi is, hogy Asvil véresen, élettelenül hullik a földre.. Eközben a nagydarab lény Railort veszi célba, aki el is kezd hátrálni gyorsan, miközben kalapácsát védekező-támadó jelleggel maga elé tartja. Úgy látszik, hogy a halott nem is figyel másra, így azoknak esélyük van leteríteni, megsebezni, akik a kapitánnyal tartottak.
A másik - azaz a jobb - oldalon eközben pár üzletben elvétve egy-egy élőhalottat találhatnak, viszont ezek hasonlóak, mint amik a kapuknál voltak, így túlságosan nagy gondot nem fognak okozni. Viszont az egyik lakóházban egy bezárt ajtóra bukkannak egy nagyobb faliszőnyeg mögött, ahonnan halk mocorgás hallatszik ki. Na, a Kopasznak sem kell több, azon az alapon, hogy a parton is a többiek a zárt ajtók mögött bukkantak a halottakra, hirtelen nekirugaszkodik az ajtónak, s egy nagy reccsenéssel töri be azt! Egy gyertya haloványan pislákol odabent, melynek fényénél pár mozgó alakot is felfedez, s meg sem nézve őket már emeli is a magasba kardját, mikor nem várt dolog történik.*
- Segítség!!
*Kiáltja egy női hang a sarokból, mire a Kopasz hirtelen meg is tántorodik, s kishíján leejti fegyverét. Pillanatokon belül kibontakozik a félhomályból egy szép szőke hölgy, mellette egy vörös hajú alacsony - talán 6-7 éves - leánygyermek, a fal mellett támaszkodva egy vállig érő hajú morcosnak tűnő férfi, s az egyik sarokban egy idős öregember. A Kopaszban benne marad a szó, így miután elrakta fegyverét, bocsánatkérően felemeli a kezét, majd szó nélkül odébb áll, hogy a többiek kérdezgessenek a túlélőktől. A morcos férfit kivéve mindegyikőjük szomorú, ugyanakkor boldog arccal fordul a szerintük "megmentők" felé, de egyelőre ők sem szólalnak meg, annyira meglepte őket az első találkozó, utóbbi pedig kedvtelenül, érdektelenül néz végig az érkezőkön, majd tovább bámulja falat.*