Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1916-1935
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2022-01-01 11:24:31
Üzenet elküldve: 2022-01-01 11:24:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Nolen egyelőre jól viseli a helyzetet. A felettébb érdekfeszítő történetre csak megingatja egy kicsit a fejét és sóhajt egyet. ~A himlő, mi? Azért nem vennék rá mérget.~*
- A sors már csak ilyen. Kiszámíthatatlan kis ribanc. *Pár pillanatra csatlakozik a vidor társasághoz némi értő dönögés erejéig, aztán megköszörüli a torkát, hogy a kis kitérő után fontosabb dolgokra térhessenek rá.
A ledér mórikálás, amivel Daya körít, majdnem kizökkenti a beszélgetés fonalát, de a kikötői igyekszik irányban tartani az ügyüket.*
- Természetesen *feleli a lánynak egy negédes mosollyal. Kötelességtudón édelgő válasz, amit a főnök lánykájának illik adni.*
- Öreg jószág, az biztos *horkan a Szhyllát illető megjegyzésre* -, de míg körülötte több a víz, mint benne, még hasznát venni.
*A kötelező csacsogás, úgy tűnik, letudta utolsó köreit is és végre a lényegre térnek. Nolen tudja, hogy ezen a ponton már nem hibázhatnak, úgyhogy a rezgő tokás felszólításra már mozdul is. Mindenféle akadékoskodás nélkül kész elhagyni a színt, hogy azok ketten négyszemközt beszélhessenek. Csak Daya szavaira torpan meg. Az arcán még némi meglepettség is tükröződik.*
- Én nem vagyok kölyök *biccenti oldalra a fejét, ahogy cinikusa Petharra néz.* - És a szőkéket szeretem. A karcsú, tejfehér keblű félvéreket *vigyorodik szélesen, ahogy visszazökken. Mi tagadás, eszébe jut a Rumosbéli kalandja, úgyhogy az az élveteg kifejezés kicsit se művi a képén.* - Ez a bájos kis pukkancs azért bízik meg bennem, amiért Cressys is. Nem véletlen, hogy pont engem küldött vele. Amiért itt vagyunk, az *Dayaneerre pillant, aztán vissza a püffedt kereskedőre* - a kék nassiky.
*Bár tudná, mi az ördög az pontosan, de csak ennyit tudtak kicsikarni a forrásaikból. Csak remélni tudja, hogy nem átverés vagy csapda volt.*
*Nolen egyelőre jól viseli a helyzetet. A felettébb érdekfeszítő történetre csak megingatja egy kicsit a fejét és sóhajt egyet. ~A himlő, mi? Azért nem vennék rá mérget.~*
- A sors már csak ilyen. Kiszámíthatatlan kis ribanc. *Pár pillanatra csatlakozik a vidor társasághoz némi értő dönögés erejéig, aztán megköszörüli a torkát, hogy a kis kitérő után fontosabb dolgokra térhessenek rá.
A ledér mórikálás, amivel Daya körít, majdnem kizökkenti a beszélgetés fonalát, de a kikötői igyekszik irányban tartani az ügyüket.*
- Természetesen *feleli a lánynak egy negédes mosollyal. Kötelességtudón édelgő válasz, amit a főnök lánykájának illik adni.*
- Öreg jószág, az biztos *horkan a Szhyllát illető megjegyzésre* -, de míg körülötte több a víz, mint benne, még hasznát venni.
*A kötelező csacsogás, úgy tűnik, letudta utolsó köreit is és végre a lényegre térnek. Nolen tudja, hogy ezen a ponton már nem hibázhatnak, úgyhogy a rezgő tokás felszólításra már mozdul is. Mindenféle akadékoskodás nélkül kész elhagyni a színt, hogy azok ketten négyszemközt beszélhessenek. Csak Daya szavaira torpan meg. Az arcán még némi meglepettség is tükröződik.*
- Én nem vagyok kölyök *biccenti oldalra a fejét, ahogy cinikusa Petharra néz.* - És a szőkéket szeretem. A karcsú, tejfehér keblű félvéreket *vigyorodik szélesen, ahogy visszazökken. Mi tagadás, eszébe jut a Rumosbéli kalandja, úgyhogy az az élveteg kifejezés kicsit se művi a képén.* - Ez a bájos kis pukkancs azért bízik meg bennem, amiért Cressys is. Nem véletlen, hogy pont engem küldött vele. Amiért itt vagyunk, az *Dayaneerre pillant, aztán vissza a püffedt kereskedőre* - a kék nassiky.
*Bár tudná, mi az ördög az pontosan, de csak ennyit tudtak kicsikarni a forrásaikból. Csak remélni tudja, hogy nem átverés vagy csapda volt.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-30 17:47:16
Üzenet elküldve: 2021-12-30 17:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
*Pethar szesztől vöröslő pillantásai ismét végig szaladnak a kikötőin. Megfejthetetlen a kifejezés arcán, ez pedig végtelenül feszültté teszi most a wegtorenit.*
- Ismertem egy Jarelt *szólal meg végül elmerengve* - Koszos matróz vót, de piszok jól kockázott. Az itteni csürhe fele még most is tartozik neki. Kész szerencse, hogy elvitte a himlő... *röhög fel vén cimboráira sandítva, akik úgy tűnik hasonlóan jól szórakoznak ezen, Daya is illedelmesen elmosolyodik noha túl sok nevetnivalót nem talál az elhangzottakban. Őszintén reménykedik benne, hogy nem kell sokáig időzniük itt, nem tudja meddig lesz képes elviselni a kövér kereskedőt.
Úgy tűnik egyébként egészen nyilvánvaló tetszelgése osztatlan sikert arat a nézőközönség soraiban. A kék szemek elidőznek dekoltázsán, a tekintetben egyértelműen ott derengenek a disznó képzelgések, melytől a lányt elfogja egy kis undor, de nem fúj visszavonulót. Nem igazán szokása női bájait használni a céljai elérése érdekében, nem az ő stílusa, de jól ismeri Pethart, szereti az ilyesmit. Attól meg egyáltalán nem tart, hogy esetleg túlságosan is elbízná magát a dagadék. Gyomorforgatóan erőszakos tud lenni a nőkkel, ha nem kapja meg, amit akar, volt alkalma a saját szemével látni, viszont nagyon jól tudja, hogy vele nem tenne ilyesmit. No nem azért mert annyira kedveli a kreolt, ilyen apróság nem tartaná vissza, viszont retteg Cressystől. Pontosan tudja mi várna rá, ha bármi szörnyűséget művelne.
Nem tetszik neki, hogy Nolen rászól, túlságosan is felhívja a figyelmet a turpisságra, jelen körülmények között pedig nem morranhat rá, hogy fejezze be. Úgy dönt visszafogja magát, de szó nélkül persze nem hagyja a dolgot.*
- Ejnye Jarel, talán féltékeny vagy?
*Arcán elnyúlik egy tenyérbemászó mosoly kérdése közben, zöldjei gonoszan villanva cikáznak a férfi vonásain a bosszankodás jeleit keresve, közben keze mélyre szalad kabátja zsebében. Meglelve kis szelencéjét nagylelkűen kínálja meg az öreget dohánnyal, az azonban megrázza a fejét, így Daya nekiáll, hogy megtömje pipáját.*
- Beszélik, hogy látták a Szhyllát a közelben. *bukik ki Petharból, a wegtoreni pedig rutinos mozdulatai közben egy pillanatra megáll. Valahol persze számított rá, hogy szóba fog kerülni, de remélte, hogy erre csak később kerül sor.* - Azt hittük már Cressys mérgében évekkel ezelőtt felgyújtotta. *vigyorodik el, dohánytól megsárgult fogait megvillantva. A legkevésbé sem örül neki, hogy erről kell beszélgetnie a Velasco'rra orra előtt, igyekszik hát mihamarabb letudni a témát.*
- Ugyan *legyint, közben hagyja, hogy az egyik öreg tüzet nyújtson neki* - A Szhylla hasznos ladik, csak egy ostoba gyújtaná fel.
*Mintha a válasz kicsit meglepné a pocakos kereskedőt, de nem fűz hozzá semmit, csak beszél valami ismeretlen nyelven a két vénséghez valamit, akik hangosan felröhögnek. Talán jobb is, hogy nem értették, mit mondott.
A lány elgondolkodva fúj füstfelhőt a feje felé, amíg csillapodik a kacaj majd sietve felhajtja a kupicája tartalmát. A borzalmas íz csaknem kanyarít egy grimaszt a képére, de ügyesen elfojtja, nem akar puhánynak látszani. Ahogy a kocsmáros morcos képpel elsétál asztaluk mellett, kér mindenkinek még egy kört. Minél részegebb a kufár, annál könnyebb lesz most átejteni.*
- Bevallom Pethar, nem csevegni jöttem. *vált hirtelen taktikát, nincs most ereje a puncsoláshoz. A férfinak a szeme se rebben a szavak hallatán, bizonyára számított erre, viszont talán valamivel hosszabb csacsogásra és több mutogatásra számított mielőtt kilyukadnának ide. Kicsit csalódottnak tűnik.* - Cressys küldött, szükségünk lenne néhány dologra.
*Pethar ismét azon a furcsa nyelven szól, melyhez hasonlót a wegtoreni eddig csak a közeli szigeteken hallott, a borvirágos arcú öregurakkal vált néhány szót, akik hamarosan fel is pattannak a székről fanyalogva, hogy magukra hagyják őket.*
- Jarel? *Nolen felé biccent a szigeti, tokája megremeg a mozdulattól, kicsit ismét megnézi őt magának, mire Daya is kísérőjére pillant.*
- Marad. Megbízom benne. *fordul vissza, a kereskedő arcán pedig aljas mosoly nyúlik el, szeszszagú száját pedig már nyitja is, hogy az újabb rumocska eltakarítása előtt még viccelődve szólhasson.*
- Csak Cressys meg ne tudja! Még a végén úgy jár, mint az a szerencsétlen kölyök...
*Pethar szesztől vöröslő pillantásai ismét végig szaladnak a kikötőin. Megfejthetetlen a kifejezés arcán, ez pedig végtelenül feszültté teszi most a wegtorenit.*
- Ismertem egy Jarelt *szólal meg végül elmerengve* - Koszos matróz vót, de piszok jól kockázott. Az itteni csürhe fele még most is tartozik neki. Kész szerencse, hogy elvitte a himlő... *röhög fel vén cimboráira sandítva, akik úgy tűnik hasonlóan jól szórakoznak ezen, Daya is illedelmesen elmosolyodik noha túl sok nevetnivalót nem talál az elhangzottakban. Őszintén reménykedik benne, hogy nem kell sokáig időzniük itt, nem tudja meddig lesz képes elviselni a kövér kereskedőt.
Úgy tűnik egyébként egészen nyilvánvaló tetszelgése osztatlan sikert arat a nézőközönség soraiban. A kék szemek elidőznek dekoltázsán, a tekintetben egyértelműen ott derengenek a disznó képzelgések, melytől a lányt elfogja egy kis undor, de nem fúj visszavonulót. Nem igazán szokása női bájait használni a céljai elérése érdekében, nem az ő stílusa, de jól ismeri Pethart, szereti az ilyesmit. Attól meg egyáltalán nem tart, hogy esetleg túlságosan is elbízná magát a dagadék. Gyomorforgatóan erőszakos tud lenni a nőkkel, ha nem kapja meg, amit akar, volt alkalma a saját szemével látni, viszont nagyon jól tudja, hogy vele nem tenne ilyesmit. No nem azért mert annyira kedveli a kreolt, ilyen apróság nem tartaná vissza, viszont retteg Cressystől. Pontosan tudja mi várna rá, ha bármi szörnyűséget művelne.
Nem tetszik neki, hogy Nolen rászól, túlságosan is felhívja a figyelmet a turpisságra, jelen körülmények között pedig nem morranhat rá, hogy fejezze be. Úgy dönt visszafogja magát, de szó nélkül persze nem hagyja a dolgot.*
- Ejnye Jarel, talán féltékeny vagy?
*Arcán elnyúlik egy tenyérbemászó mosoly kérdése közben, zöldjei gonoszan villanva cikáznak a férfi vonásain a bosszankodás jeleit keresve, közben keze mélyre szalad kabátja zsebében. Meglelve kis szelencéjét nagylelkűen kínálja meg az öreget dohánnyal, az azonban megrázza a fejét, így Daya nekiáll, hogy megtömje pipáját.*
- Beszélik, hogy látták a Szhyllát a közelben. *bukik ki Petharból, a wegtoreni pedig rutinos mozdulatai közben egy pillanatra megáll. Valahol persze számított rá, hogy szóba fog kerülni, de remélte, hogy erre csak később kerül sor.* - Azt hittük már Cressys mérgében évekkel ezelőtt felgyújtotta. *vigyorodik el, dohánytól megsárgult fogait megvillantva. A legkevésbé sem örül neki, hogy erről kell beszélgetnie a Velasco'rra orra előtt, igyekszik hát mihamarabb letudni a témát.*
- Ugyan *legyint, közben hagyja, hogy az egyik öreg tüzet nyújtson neki* - A Szhylla hasznos ladik, csak egy ostoba gyújtaná fel.
*Mintha a válasz kicsit meglepné a pocakos kereskedőt, de nem fűz hozzá semmit, csak beszél valami ismeretlen nyelven a két vénséghez valamit, akik hangosan felröhögnek. Talán jobb is, hogy nem értették, mit mondott.
A lány elgondolkodva fúj füstfelhőt a feje felé, amíg csillapodik a kacaj majd sietve felhajtja a kupicája tartalmát. A borzalmas íz csaknem kanyarít egy grimaszt a képére, de ügyesen elfojtja, nem akar puhánynak látszani. Ahogy a kocsmáros morcos képpel elsétál asztaluk mellett, kér mindenkinek még egy kört. Minél részegebb a kufár, annál könnyebb lesz most átejteni.*
- Bevallom Pethar, nem csevegni jöttem. *vált hirtelen taktikát, nincs most ereje a puncsoláshoz. A férfinak a szeme se rebben a szavak hallatán, bizonyára számított erre, viszont talán valamivel hosszabb csacsogásra és több mutogatásra számított mielőtt kilyukadnának ide. Kicsit csalódottnak tűnik.* - Cressys küldött, szükségünk lenne néhány dologra.
*Pethar ismét azon a furcsa nyelven szól, melyhez hasonlót a wegtoreni eddig csak a közeli szigeteken hallott, a borvirágos arcú öregurakkal vált néhány szót, akik hamarosan fel is pattannak a székről fanyalogva, hogy magukra hagyják őket.*
- Jarel? *Nolen felé biccent a szigeti, tokája megremeg a mozdulattól, kicsit ismét megnézi őt magának, mire Daya is kísérőjére pillant.*
- Marad. Megbízom benne. *fordul vissza, a kereskedő arcán pedig aljas mosoly nyúlik el, szeszszagú száját pedig már nyitja is, hogy az újabb rumocska eltakarítása előtt még viccelődve szólhasson.*
- Csak Cressys meg ne tudja! Még a végén úgy jár, mint az a szerencsétlen kölyök...
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-28 16:42:13
Üzenet elküldve: 2021-12-28 16:42:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Az odatoppanásukat fogadó rövid csendben Nolen kétségei is elharapóznak. Az túlzás, hogy kétségbe esne, de tény, hogy megfordul a fejében, hogy a rögösebb úton kell hogy kezdjenek már most. Szerencsére a dolog csak kis hatásszünetnyi zökkenőnek bizonyul és Dayát szívélyesen fogadja eme szemétdomb fősertése, a többi pedig természetesen követi e példában.*
- Jarel *határozottan csap bele a felé nyújtott kézbe, ahogy egy tengerjáró embertől elvárható.* - Egy szemét fogadás vesztese *teszi hozzá saját kommentárját a titulushoz és persze a prezentált bemutatkozáshoz.
Helyet foglal és látszólag fesztelenül nézelődik, míg Daya elővezeti az ügyüket. Őszintén szólva nem hiszi, hogy bármi hasznosat megtudhatnak itt. Nem, valahogy nem tudja elképzelni, hogy Cressys épp ide kaparja el a titkait. Mindegy. Valahol el kell kezdeni ugyebár.
Először csak a szeme sarkából pillantja meg, de át is siklik rajta, aztán a valószínűtlen jelenet valósága megkocogtatja a tudata ablakát. ~Mi a..?!~ Dayaneer úgy mórikálja magát, hogy Nolennek kedve lenne a tenyerébe temetni az arcát. Szúrós, lapos pillantása egyértelműen üzeni, hogy szörnyű ötletnek tartja a dolgot. Nem hiányzik, hogy valamelyik nyálcsorgató szarzsák túlságosan beleélje magát a disznó gondolatokba, amik elég látványosan ki is ülnek a némely pofázmányra. Az meg pláne nem hiányzik, hogy ő élje bele magát, hogy milyen volna újra tovább gombolni azt az ingecskét, hogy alá csúsztathassa a tenyereit.*
- Kicsilány *morogja az orra alatt egy kényszerből pesztrává avanzsált férfiember rezignált morcosságával.* - Viselkedj. *Többet nem fűz hozzá, csak sóhajt egyet fejcsóválva, mint aki sajnos már épp eléggé megszokta ezt az attitűdöt.
Igyekszik a tárgyalás érdem részétől távolságot tartani. Elvégre ő csak kísérő és még véletlenül se szeretné felhívni magára a figyelmet. Igaz, ha Daya így folytatja, esélye se lenne rá.
Reméli, hogy hamar túllendülnek ezen a cukroskodáson és nem kell végig ebben dagonyázniuk, míg kiszednek valami használható információt a dagadékból. Talán az számít azért valamit, hogy Daya, mint Cressys fogadott lánya lett bemutatva. Másnak aligha lehet elég visszatartó ereje ahhoz, hogy ez az illegés ne hozzon rájuk bajt.*
*Az odatoppanásukat fogadó rövid csendben Nolen kétségei is elharapóznak. Az túlzás, hogy kétségbe esne, de tény, hogy megfordul a fejében, hogy a rögösebb úton kell hogy kezdjenek már most. Szerencsére a dolog csak kis hatásszünetnyi zökkenőnek bizonyul és Dayát szívélyesen fogadja eme szemétdomb fősertése, a többi pedig természetesen követi e példában.*
- Jarel *határozottan csap bele a felé nyújtott kézbe, ahogy egy tengerjáró embertől elvárható.* - Egy szemét fogadás vesztese *teszi hozzá saját kommentárját a titulushoz és persze a prezentált bemutatkozáshoz.
Helyet foglal és látszólag fesztelenül nézelődik, míg Daya elővezeti az ügyüket. Őszintén szólva nem hiszi, hogy bármi hasznosat megtudhatnak itt. Nem, valahogy nem tudja elképzelni, hogy Cressys épp ide kaparja el a titkait. Mindegy. Valahol el kell kezdeni ugyebár.
Először csak a szeme sarkából pillantja meg, de át is siklik rajta, aztán a valószínűtlen jelenet valósága megkocogtatja a tudata ablakát. ~Mi a..?!~ Dayaneer úgy mórikálja magát, hogy Nolennek kedve lenne a tenyerébe temetni az arcát. Szúrós, lapos pillantása egyértelműen üzeni, hogy szörnyű ötletnek tartja a dolgot. Nem hiányzik, hogy valamelyik nyálcsorgató szarzsák túlságosan beleélje magát a disznó gondolatokba, amik elég látványosan ki is ülnek a némely pofázmányra. Az meg pláne nem hiányzik, hogy ő élje bele magát, hogy milyen volna újra tovább gombolni azt az ingecskét, hogy alá csúsztathassa a tenyereit.*
- Kicsilány *morogja az orra alatt egy kényszerből pesztrává avanzsált férfiember rezignált morcosságával.* - Viselkedj. *Többet nem fűz hozzá, csak sóhajt egyet fejcsóválva, mint aki sajnos már épp eléggé megszokta ezt az attitűdöt.
Igyekszik a tárgyalás érdem részétől távolságot tartani. Elvégre ő csak kísérő és még véletlenül se szeretné felhívni magára a figyelmet. Igaz, ha Daya így folytatja, esélye se lenne rá.
Reméli, hogy hamar túllendülnek ezen a cukroskodáson és nem kell végig ebben dagonyázniuk, míg kiszednek valami használható információt a dagadékból. Talán az számít azért valamit, hogy Daya, mint Cressys fogadott lánya lett bemutatva. Másnak aligha lehet elég visszatartó ereje ahhoz, hogy ez az illegés ne hozzon rájuk bajt.*
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-27 19:45:20
Üzenet elküldve: 2021-12-27 19:45:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
*Az asztalnál pöffeszkedő kövér kereskedő valami krimókban megszokott, rémséges malacviccen hahotázik öblösen, mikor felcsendül a wegtoreni hangja. Hirtelen marad abba a nevetés, a színes társaság tagjai felkapva fejüket pillantanak az érkezőkre, végül az öreg emeli rájuk hatalmas, kerek képéhez aránytalanul aprócskának tűnő, kék szemeit. Tekintete érzelemmentes, attól a pár másodpercnyi csendtől, ami ezután következik görcsbe rándul a lány gyomra, de ez meg sem rendíti az arcán elterülő széles mosolyt. Fejében persze vadul cikáznak a gondolatok, próbálja maga elé vázolni a legrosszabb eshetőségeket.*
-Nocsak...
*Szólal meg végül mély hangján Pethar, ahogy alaposan végig méri őt, de lehetetlenség kihámozni, mi is járhat most a fejében. Mintha órák telnének el a jelenet közben, a lány zsebében feszülten markol rá pipájára jobb híján, de tenyere hamarosan megkönnyebbülten ernyed el, ahogy felderül a férfi arca.*
- A kicsi Daya! Na hess... *csap rá az ölében üldögélő pillangócska combjára, aki fintorogva rebben arrébb, s hamarosan ott is hagyja az asztalt másik kuncsaft után nézelődve. Vadul nyikorog a szék, ahogy a kereskedő nehézkesen feltápászkodik -kész rejtély, hogyan férhetett bele - majd virsli ujjaival gyengéden húzza magához az időközben felkínált kacsót, hogy csókot lehelhessen rá. Dayanak felfordul a gyomra a látványtól, de rezzenéstelenül tűri.* - Ezer meg egy éve, ezer meg egy... *motyogja még mielőtt helyet kínálná a párosnak aztán a másik két tengeri medvéhez fordul magyarázva* - Cressys fogadott leánya. *arra azonban már nem vetemedik, hogy a szeszkósokat bemutassa, figyelme inkább a Velasco'rrára terelődik.*
- Ő pedig...?
*A lány Nolenre pillant, hagyja még, hogy sietve kifundáljon valami álnevet, aztán máris kapkodva teszi hozzá.*
- A kísérőm. *juthatott volna eszébe ennél frappánsabb titulus is persze, de tudja, így sem fognak tovább kérdezősködni. Legalább is egyelőre. Az öreg kezet nyújt, közben pedig méregeti egy darabig a kikötőit, tekintetében az dereng, mintha ismerős vonásokat vélne felfedezni, de nem szól. Csak nagyot nyögve visszahuppan a helyére.*
- Tyssa, egy kupica rumot a barátaimnak! *kiált kaján vigyorral a bögyös kocsmárosasszonynak, aki unott képpel hamarosan ott is terem, hogy az asztalra csapjon két pohárkát* - Naaa, ne ilyen morcosan, hát elmegy a kedvük az ivástúl! *heherészik magában, közben a két öreg tesz még néhány disznó megjegyzést az asszonyságra, de az rájuk se hederít. Rutinosan rázza le magáról az ilyesmit.*
-Osztán mi járatba' erre kedvesem?
*A malacpillantások ismét rajta táncolnak. Néhol elidőznek domborodó helyeken, túl spicces már a leplezéshez vagy talán nem is áll szándékában, egy tisztességesebb kisasszony minden bizonnyal szégyenlősséget színlelné most. Daya azonban nem. Sőt, menetközben varázslatos módon mélyebbre is gombolódott ingje dekoltázsánál. Formás combját átvetve másikon helyezkedik el, zavaró fürtjeit egy lusta nyújtózás kíséretében hátra sepri majd ráérősen előhalássza kabátja zsebéből pipáját.*
- Csak a szokásos *felel szájában csibukja szárával* - Üzleti ügyben.
*Az asztalnál pöffeszkedő kövér kereskedő valami krimókban megszokott, rémséges malacviccen hahotázik öblösen, mikor felcsendül a wegtoreni hangja. Hirtelen marad abba a nevetés, a színes társaság tagjai felkapva fejüket pillantanak az érkezőkre, végül az öreg emeli rájuk hatalmas, kerek képéhez aránytalanul aprócskának tűnő, kék szemeit. Tekintete érzelemmentes, attól a pár másodpercnyi csendtől, ami ezután következik görcsbe rándul a lány gyomra, de ez meg sem rendíti az arcán elterülő széles mosolyt. Fejében persze vadul cikáznak a gondolatok, próbálja maga elé vázolni a legrosszabb eshetőségeket.*
-Nocsak...
*Szólal meg végül mély hangján Pethar, ahogy alaposan végig méri őt, de lehetetlenség kihámozni, mi is járhat most a fejében. Mintha órák telnének el a jelenet közben, a lány zsebében feszülten markol rá pipájára jobb híján, de tenyere hamarosan megkönnyebbülten ernyed el, ahogy felderül a férfi arca.*
- A kicsi Daya! Na hess... *csap rá az ölében üldögélő pillangócska combjára, aki fintorogva rebben arrébb, s hamarosan ott is hagyja az asztalt másik kuncsaft után nézelődve. Vadul nyikorog a szék, ahogy a kereskedő nehézkesen feltápászkodik -kész rejtély, hogyan férhetett bele - majd virsli ujjaival gyengéden húzza magához az időközben felkínált kacsót, hogy csókot lehelhessen rá. Dayanak felfordul a gyomra a látványtól, de rezzenéstelenül tűri.* - Ezer meg egy éve, ezer meg egy... *motyogja még mielőtt helyet kínálná a párosnak aztán a másik két tengeri medvéhez fordul magyarázva* - Cressys fogadott leánya. *arra azonban már nem vetemedik, hogy a szeszkósokat bemutassa, figyelme inkább a Velasco'rrára terelődik.*
- Ő pedig...?
*A lány Nolenre pillant, hagyja még, hogy sietve kifundáljon valami álnevet, aztán máris kapkodva teszi hozzá.*
- A kísérőm. *juthatott volna eszébe ennél frappánsabb titulus is persze, de tudja, így sem fognak tovább kérdezősködni. Legalább is egyelőre. Az öreg kezet nyújt, közben pedig méregeti egy darabig a kikötőit, tekintetében az dereng, mintha ismerős vonásokat vélne felfedezni, de nem szól. Csak nagyot nyögve visszahuppan a helyére.*
- Tyssa, egy kupica rumot a barátaimnak! *kiált kaján vigyorral a bögyös kocsmárosasszonynak, aki unott képpel hamarosan ott is terem, hogy az asztalra csapjon két pohárkát* - Naaa, ne ilyen morcosan, hát elmegy a kedvük az ivástúl! *heherészik magában, közben a két öreg tesz még néhány disznó megjegyzést az asszonyságra, de az rájuk se hederít. Rutinosan rázza le magáról az ilyesmit.*
-Osztán mi járatba' erre kedvesem?
*A malacpillantások ismét rajta táncolnak. Néhol elidőznek domborodó helyeken, túl spicces már a leplezéshez vagy talán nem is áll szándékában, egy tisztességesebb kisasszony minden bizonnyal szégyenlősséget színlelné most. Daya azonban nem. Sőt, menetközben varázslatos módon mélyebbre is gombolódott ingje dekoltázsánál. Formás combját átvetve másikon helyezkedik el, zavaró fürtjeit egy lusta nyújtózás kíséretében hátra sepri majd ráérősen előhalássza kabátja zsebéből pipáját.*
- Csak a szokásos *felel szájában csibukja szárával* - Üzleti ügyben.
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-26 19:53:12
Üzenet elküldve: 2021-12-26 19:53:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Aljas dolog tőle, hogy akkor sem kíméli a lányt, amikor már végképp nincs lehetősége szíve szerint visszavágni, de nehéz a bosszúvágyat rövid pórázon tartani. Mindazonáltal Nonellek se ment el az esze, hogy tovább feszítse a húrt egy pontnál, így ahogy közelednek, a torkára lép a kikívánkozó további sziporkáknak.
Dayával ellentétben ő nem kerüli a tekinteteket. Az ilyesmi egy pillanat alatt áldozattá teszi az embert (legalábbis a Kikötőben). Állja a rá vetülő pillantásokat, de nem provokál és nem is hepciáskodik. Egy nőnél más a helyzet, de a férfiak nagyon komolyan veszik az ilyesmit. Fontos, hogy sétálsz be egy helyre, főleg, ha idegen helyről van szó.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a Velasco'rra teljesen nyugodt és magabiztos, mintha jeges víz folyna az ereiben, de nem látszik rajta túlzott megilletődöttség. Dayaneer mögött marad, amikor a wegtoreni elkezd célirányosan haladni Pethar felé. Közben azért ott sustorog a fülében az a mondat, ami egyszerre többféle érzést kavar fel, hiába próbálja elhessegetni. ~Ez a megtiszteltetés nem jár mindenkinek.~ Most másra kell koncentrálnia! Mondjuk arra a visszataszító dagadékra az asztalfőn. Egyelőre hagyja Dayát kibontakozni. Ő csak biccent, épp csak megbillentve a tengerészkalapot. Nem túl bizalomgerjesztő ez a hely, sem a törzsközönség. Ha bármi gond adódna, vajmi kevés esélyük lenne.
~Csak ügyesen!~ Daya úgy furakszik a fickó közelébe, ahogy régen őmellette jelent meg a füstös kocsmai miliőből kibukkanva. Ő aligha jutna el addig (nem mintha akarna, legalábbis, amíg nem kell pengét mártani Pethar hájas testébe). Viszont ha addig fajulnának a dolgok, az a számukra alighanem mindenképp csúnya véget jelentene.
Egyelőre kénytelen kivárni, amíg letudják a kötelező mézes-mázas köröket, a rá vonatkozó gunyoros megjegyzéseket és lapot terítenek. Aztán majd elválik, hogy Dayaneer mennyire volt elhibázott döntés. Vele vagy nélküle, de nem távozhat innen üres kézzel. Most azonban nincs mit tenni, a dolgok alakulását egyelőre a lány ügyeskedésére bízza, ő pedig megáll a partvonalon. Nem túl távol, nem túl közel.*
*Aljas dolog tőle, hogy akkor sem kíméli a lányt, amikor már végképp nincs lehetősége szíve szerint visszavágni, de nehéz a bosszúvágyat rövid pórázon tartani. Mindazonáltal Nonellek se ment el az esze, hogy tovább feszítse a húrt egy pontnál, így ahogy közelednek, a torkára lép a kikívánkozó további sziporkáknak.
Dayával ellentétben ő nem kerüli a tekinteteket. Az ilyesmi egy pillanat alatt áldozattá teszi az embert (legalábbis a Kikötőben). Állja a rá vetülő pillantásokat, de nem provokál és nem is hepciáskodik. Egy nőnél más a helyzet, de a férfiak nagyon komolyan veszik az ilyesmit. Fontos, hogy sétálsz be egy helyre, főleg, ha idegen helyről van szó.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a Velasco'rra teljesen nyugodt és magabiztos, mintha jeges víz folyna az ereiben, de nem látszik rajta túlzott megilletődöttség. Dayaneer mögött marad, amikor a wegtoreni elkezd célirányosan haladni Pethar felé. Közben azért ott sustorog a fülében az a mondat, ami egyszerre többféle érzést kavar fel, hiába próbálja elhessegetni. ~Ez a megtiszteltetés nem jár mindenkinek.~ Most másra kell koncentrálnia! Mondjuk arra a visszataszító dagadékra az asztalfőn. Egyelőre hagyja Dayát kibontakozni. Ő csak biccent, épp csak megbillentve a tengerészkalapot. Nem túl bizalomgerjesztő ez a hely, sem a törzsközönség. Ha bármi gond adódna, vajmi kevés esélyük lenne.
~Csak ügyesen!~ Daya úgy furakszik a fickó közelébe, ahogy régen őmellette jelent meg a füstös kocsmai miliőből kibukkanva. Ő aligha jutna el addig (nem mintha akarna, legalábbis, amíg nem kell pengét mártani Pethar hájas testébe). Viszont ha addig fajulnának a dolgok, az a számukra alighanem mindenképp csúnya véget jelentene.
Egyelőre kénytelen kivárni, amíg letudják a kötelező mézes-mázas köröket, a rá vonatkozó gunyoros megjegyzéseket és lapot terítenek. Aztán majd elválik, hogy Dayaneer mennyire volt elhibázott döntés. Vele vagy nélküle, de nem távozhat innen üres kézzel. Most azonban nincs mit tenni, a dolgok alakulását egyelőre a lány ügyeskedésére bízza, ő pedig megáll a partvonalon. Nem túl távol, nem túl közel.*
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-26 17:37:34
Üzenet elküldve: 2021-12-26 17:37:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
~Csikasz...~
*Fanyalogva ismétli el magában a megnevezést. Hihetetlen, hogy megannyi sértegetés után épp ez a szócska üti meg a fülét igazán. A felcsendülésétől egy pillanat alatt érzi magát annak a kamaszleánynak, aki fortyogva hallgatta sok évvel ezelőtt épp ebből a szájból ezeket a megszólításokat. Talán a kikötői nem is emlékszik rá, Daya eleinte nem lehetett több a szemében, mint egy szerencsétlen lelenc, akit Cressys összeszedett az utcáról, de a wegtoreniben mély nyomott hagyott. Hogy mi lehetett ennek az oka, most nem ér rá elemezgetni, néhány dolog egyébként is jobb, ha örökre elfojtva marad az elme mélyén.*
- Valóban, a hallgatás nem erényed. *siklik el a kérdés lényege fölött bosszantó könnyedséggel* - Legyen, járhat a szád, amíg nem sodorsz bajba minket.
*Mondanivalóját végtelenül kegyesen tálalja, mint aki épp hatalmas szívességet tesz a férfinak, aztán pillantásai már el is merülnek az ivó előtti tömegben. Alaposan megszemléli lassú közeledésük közben minden utolsó korhely vonását, melyeket többnyire kellemetlennek talál. Zsíros szakállak, foghíjas vigyorok, sebhelyes arcok, melyek legtöbbje nem szigetlakóhoz tartozik, inkább a pihenni vágyó, kisstílű csempészek és kereskedők krimója ez, kiknek nagy része már eladta magát néhány aranyért a Patkányoknak netán a Viharfiaknak. Az ügyesebbje tán mindkettőnek. Megérthető persze megalkuvásuk, valahogy meg kell élni, ettől függetlenül érez irántuk valamiféle megvetést. Még úgyis, hogy ő is hasonlóra készült a túlélés érdekében.*
- Peyth fia Pethar *pontosít, noha érdektelen információnak hathat ez most jelen pillanatban. Pedig fontos, hogy minden apróságot előásson emlékeiből az öregről, ha rá akarja venni a csacsogásra. A gúnyolódásra azért megemeli a szemöldökét, ajkait gondolkodás nélkül el is hagyja egy csípős megjegyzés*
- Nocsak, megszólalt az erkölcs önjelölt bajnoka.
*Szívesen sorolná, Antorac meg bandája miféle mocskos ügyletekben folyt bele annak idején, de erre most nincs idő és egyébként is hasztalan szófecsérlés volna.* - Aprócska hal ő az ilyenekhez. Bódító füveket hord a szigetekről.
*A következő kérdésen alig láthatóan megfeszül az állkapcsa. Eddig nem esett nehezére eljátszani a szívtelen csábító ráosztott szerepét, így valamiért neki is könnyebb volt elviselni múlt dolgait, kár, hogy nem tudja visszavonhatatlanul magára ölteni a szívtelen némber álcáját. Pedig rettenetesen szeretné.*
- Ez a megtiszteltetés nem jár mindenkinek.
*Hajol közelebb suttogva, mielőtt elvegyülnének a szeszszagú alakok között. Megigazítja gallérját és kendőjét, gondosan kerüli a tekinteteket, ami nem is oly egyszerű, tekintve, hogy érzi, az összes piás őket nézi.
A kocsma aprócska és jelentéktelen, épp olyan, mint ez a világvégi hely. Nyikorgó padló, néhány lestrapált asztalka és verekedéseket túlélt szék, hal, pipafüst és izzadtságszag. A kikötő lepukkant késdobálóit idézi. A szűkösség miatt nem is kell soká keresniük emberüket, ott üldögél az egyik sarokban. Méretes pocakján feszül a vászoning, gombjait tán valami ige tarthatja még össze, szembeötlő kampós orra bíborszínben tündököl, szája felett kunkorodó bajsza meglepően ápolt, ellentétben megjelenésével. Egy már leharcolt, sötétbőrű pillangó szórakoztatja, akit valamelyik Wegtoren környéki szigetről hozathatott valaki, na meg két vén tengeri róka. Őszintén reméli, hogy nem lesz nehéz eltűntetni őket a színről.*
- Bármi történjék is vagy hangozzon el, ne veszítsd el a fejed!
*Szól még halkan Nolenhez, nem túl kecsegtető cseverészést vetítve előre, de sajnos jobb, ha felkészül. Pethar szókimondó, kellemetlen alak, aki nincs túl jó véleménnyel a kikötőiekről.
Közelebb férkőzve kerülgeti a törzsvendégeket, néha maga mögé pillantva keresi kísérőjét, hogy még megvan-e, aztán széles bájmosolyt és egy jó adag magabiztosságot öltve magára lép az asztalhoz.*
- Akad még hely egy régi, kedves barátnak?
~Csikasz...~
*Fanyalogva ismétli el magában a megnevezést. Hihetetlen, hogy megannyi sértegetés után épp ez a szócska üti meg a fülét igazán. A felcsendülésétől egy pillanat alatt érzi magát annak a kamaszleánynak, aki fortyogva hallgatta sok évvel ezelőtt épp ebből a szájból ezeket a megszólításokat. Talán a kikötői nem is emlékszik rá, Daya eleinte nem lehetett több a szemében, mint egy szerencsétlen lelenc, akit Cressys összeszedett az utcáról, de a wegtoreniben mély nyomott hagyott. Hogy mi lehetett ennek az oka, most nem ér rá elemezgetni, néhány dolog egyébként is jobb, ha örökre elfojtva marad az elme mélyén.*
- Valóban, a hallgatás nem erényed. *siklik el a kérdés lényege fölött bosszantó könnyedséggel* - Legyen, járhat a szád, amíg nem sodorsz bajba minket.
*Mondanivalóját végtelenül kegyesen tálalja, mint aki épp hatalmas szívességet tesz a férfinak, aztán pillantásai már el is merülnek az ivó előtti tömegben. Alaposan megszemléli lassú közeledésük közben minden utolsó korhely vonását, melyeket többnyire kellemetlennek talál. Zsíros szakállak, foghíjas vigyorok, sebhelyes arcok, melyek legtöbbje nem szigetlakóhoz tartozik, inkább a pihenni vágyó, kisstílű csempészek és kereskedők krimója ez, kiknek nagy része már eladta magát néhány aranyért a Patkányoknak netán a Viharfiaknak. Az ügyesebbje tán mindkettőnek. Megérthető persze megalkuvásuk, valahogy meg kell élni, ettől függetlenül érez irántuk valamiféle megvetést. Még úgyis, hogy ő is hasonlóra készült a túlélés érdekében.*
- Peyth fia Pethar *pontosít, noha érdektelen információnak hathat ez most jelen pillanatban. Pedig fontos, hogy minden apróságot előásson emlékeiből az öregről, ha rá akarja venni a csacsogásra. A gúnyolódásra azért megemeli a szemöldökét, ajkait gondolkodás nélkül el is hagyja egy csípős megjegyzés*
- Nocsak, megszólalt az erkölcs önjelölt bajnoka.
*Szívesen sorolná, Antorac meg bandája miféle mocskos ügyletekben folyt bele annak idején, de erre most nincs idő és egyébként is hasztalan szófecsérlés volna.* - Aprócska hal ő az ilyenekhez. Bódító füveket hord a szigetekről.
*A következő kérdésen alig láthatóan megfeszül az állkapcsa. Eddig nem esett nehezére eljátszani a szívtelen csábító ráosztott szerepét, így valamiért neki is könnyebb volt elviselni múlt dolgait, kár, hogy nem tudja visszavonhatatlanul magára ölteni a szívtelen némber álcáját. Pedig rettenetesen szeretné.*
- Ez a megtiszteltetés nem jár mindenkinek.
*Hajol közelebb suttogva, mielőtt elvegyülnének a szeszszagú alakok között. Megigazítja gallérját és kendőjét, gondosan kerüli a tekinteteket, ami nem is oly egyszerű, tekintve, hogy érzi, az összes piás őket nézi.
A kocsma aprócska és jelentéktelen, épp olyan, mint ez a világvégi hely. Nyikorgó padló, néhány lestrapált asztalka és verekedéseket túlélt szék, hal, pipafüst és izzadtságszag. A kikötő lepukkant késdobálóit idézi. A szűkösség miatt nem is kell soká keresniük emberüket, ott üldögél az egyik sarokban. Méretes pocakján feszül a vászoning, gombjait tán valami ige tarthatja még össze, szembeötlő kampós orra bíborszínben tündököl, szája felett kunkorodó bajsza meglepően ápolt, ellentétben megjelenésével. Egy már leharcolt, sötétbőrű pillangó szórakoztatja, akit valamelyik Wegtoren környéki szigetről hozathatott valaki, na meg két vén tengeri róka. Őszintén reméli, hogy nem lesz nehéz eltűntetni őket a színről.*
- Bármi történjék is vagy hangozzon el, ne veszítsd el a fejed!
*Szól még halkan Nolenhez, nem túl kecsegtető cseverészést vetítve előre, de sajnos jobb, ha felkészül. Pethar szókimondó, kellemetlen alak, aki nincs túl jó véleménnyel a kikötőiekről.
Közelebb férkőzve kerülgeti a törzsvendégeket, néha maga mögé pillantva keresi kísérőjét, hogy még megvan-e, aztán széles bájmosolyt és egy jó adag magabiztosságot öltve magára lép az asztalhoz.*
- Akad még hely egy régi, kedves barátnak?
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-26 12:16:53
Üzenet elküldve: 2021-12-26 12:16:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Ezek a sziporkák úgy vonzzák, mint fintát a villantó csali. Nem tud ellenállni a kísértésnek, de azért igyekszik észnél lenni, amikor rajta a sor. Most is így van. Amikor Daya a "régi szerető"-höz ér a variációkban csak vállrándítva hümment egyet, mint a túlmisztifikált, de amúgy nem túl sok kihívást rejtő szerepre illenék reagálni egy magára valamit adó csepűrágónak.
Amikor a sikátor szűkös homályába burkolózó intermezzo kiköhögi őket, Nolen nem marad hátra, ahogy vélhetőleg elvárnák tőle.*
- És ugyan milyen okból kísérgetnék én némán egy ilyen kis csikaszt? *vakkantja oda a lánynak, mikor elindulnak. Mellette halad, véletlenül se mögötte. Semmi kedve árnyékként a gazdája mögött somfordáló ebnek tűnni még színjátékból sem, főleg ha Dayáról van szó. Szívesen túl lenne már ezen az egészen.
A kricsmi körül lébecoló társaság még a Szhylla legénységéhez képest is alja népség. Ez persze egyáltalán nem meglepő, de figyelmeztetés és intő jel azoknak, akik tudják miféle hely ez. Mert ugyebár azok azt is tudhatják, hogy mindez csupán a felszín. A Velasco'rra csak azt reméli, hogy Daya csinos kis wegtoreni pofija legalább attól megkíméli őket, hogy az illetékesig úgy kelljen átverekedni magukat. No nem azért mert csinos, nem is azért, mert wegtoreni, hanem mert annak a pondró Cressysnek az embere.
A sziget meglehetősen távol esik mindentől. A hírek is lassabban járnak. Cressys talán kicsit bazírozott is erre, ha olyan helyzetbe kerülne, amikor már forró a lába alatt a talaj, de még menthető a bőre. Az ilyesmi viszont mindig kétélű penge. Antorac Velasco'rra pontosan ezt akarja most a wegtoreni kurafi torka alá fordítani. Nagyon jó kínálkozó esély van rá, hogy sikerül, de valószínűleg nem adódik több ilyen.*
- Szóval Pethar *ismétli halkan a nevet, amíg még alkalmuk van néhány szót váltani.* - És miben utazik ez a Pethar? Tündérekkel meg gyereklányokkal kereskedik, mint a gazdád? *Foghegyről kérdi, pedig a legtöbb magukfajtának is épp úgy fordult már meg ilyesfajta rakomány a hajóján olykor. Talán csak közvetítőként folytak bele, de akkor is. Attól, ha az ember félrenéz és nem hallja meg, amit nem akar meghallani, még nem teszi meg nem történtté.* - És kiadja neked Cressys itt őrizgetett holmiját vagy elcsábítod és kijátszod, mint a többit? *morogja az orra alatt, aztán elhallgat. Egyrészt itt már nem lenne jó lebuktatni magukat, másrészt meg mert tudja, hogy amit csinál, legalább akkora baromság, mint a túl friss sebről a varrt kapargatni. Fáj és lassabban meg csúnyábban is gyógyul, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégis irdatlan nehéz megállni.*
*Ezek a sziporkák úgy vonzzák, mint fintát a villantó csali. Nem tud ellenállni a kísértésnek, de azért igyekszik észnél lenni, amikor rajta a sor. Most is így van. Amikor Daya a "régi szerető"-höz ér a variációkban csak vállrándítva hümment egyet, mint a túlmisztifikált, de amúgy nem túl sok kihívást rejtő szerepre illenék reagálni egy magára valamit adó csepűrágónak.
Amikor a sikátor szűkös homályába burkolózó intermezzo kiköhögi őket, Nolen nem marad hátra, ahogy vélhetőleg elvárnák tőle.*
- És ugyan milyen okból kísérgetnék én némán egy ilyen kis csikaszt? *vakkantja oda a lánynak, mikor elindulnak. Mellette halad, véletlenül se mögötte. Semmi kedve árnyékként a gazdája mögött somfordáló ebnek tűnni még színjátékból sem, főleg ha Dayáról van szó. Szívesen túl lenne már ezen az egészen.
A kricsmi körül lébecoló társaság még a Szhylla legénységéhez képest is alja népség. Ez persze egyáltalán nem meglepő, de figyelmeztetés és intő jel azoknak, akik tudják miféle hely ez. Mert ugyebár azok azt is tudhatják, hogy mindez csupán a felszín. A Velasco'rra csak azt reméli, hogy Daya csinos kis wegtoreni pofija legalább attól megkíméli őket, hogy az illetékesig úgy kelljen átverekedni magukat. No nem azért mert csinos, nem is azért, mert wegtoreni, hanem mert annak a pondró Cressysnek az embere.
A sziget meglehetősen távol esik mindentől. A hírek is lassabban járnak. Cressys talán kicsit bazírozott is erre, ha olyan helyzetbe kerülne, amikor már forró a lába alatt a talaj, de még menthető a bőre. Az ilyesmi viszont mindig kétélű penge. Antorac Velasco'rra pontosan ezt akarja most a wegtoreni kurafi torka alá fordítani. Nagyon jó kínálkozó esély van rá, hogy sikerül, de valószínűleg nem adódik több ilyen.*
- Szóval Pethar *ismétli halkan a nevet, amíg még alkalmuk van néhány szót váltani.* - És miben utazik ez a Pethar? Tündérekkel meg gyereklányokkal kereskedik, mint a gazdád? *Foghegyről kérdi, pedig a legtöbb magukfajtának is épp úgy fordult már meg ilyesfajta rakomány a hajóján olykor. Talán csak közvetítőként folytak bele, de akkor is. Attól, ha az ember félrenéz és nem hallja meg, amit nem akar meghallani, még nem teszi meg nem történtté.* - És kiadja neked Cressys itt őrizgetett holmiját vagy elcsábítod és kijátszod, mint a többit? *morogja az orra alatt, aztán elhallgat. Egyrészt itt már nem lenne jó lebuktatni magukat, másrészt meg mert tudja, hogy amit csinál, legalább akkora baromság, mint a túl friss sebről a varrt kapargatni. Fáj és lassabban meg csúnyábban is gyógyul, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégis irdatlan nehéz megállni.*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-25 22:05:37
Üzenet elküldve: 2021-12-25 22:05:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
*Őszintén örül, hogy a kikötői mindenféle könyörgés netán erélyes nógatás nélkül képes úgy cselekedni, ahogy azt a kreol most jónak látja. Nem hiába kérte éppen őt, hogy tartson vele. Bár talán valahol mélyen rendkívül ostoba, szentimentális okok is meghúzódtak a döntés mögött, meg talán némi bosszúvágy, a legfőbb érv Nolen mellett mégis az, hogy a wegtoreni iránt érzett megvetése egyelőre nem vakítja el a józan ítélőképességét. Vagy legalább is nem túlságosan.
Hirtelen támadó veszélyérzetén sietős tervezgetéssel igyekszik csillapítani, ám esélye sincs komolyabban elmerülni a gondolatokban, a Velasco'rra gyorsan kizökkenti. A közelségét egészen higgadtan képes már tűrni. Nem hátrál, nem iszkol el, noha -ugyan ezt sohasem ismerné be- teljesen hidegen sem hagyja. A zöldjeibe kapaszkodó szemek és a pimaszul csendülő kérdés azonban, ha csak egy pillanatra is, de elgyengítik.*
- Melyik szerepet szeretnéd? *puhatolózik halkan halványan lopva még a távolságon, mint valami társulatvezető, aki hagyja, hogy kedvenc színésze válassza meg, mit játszana szívesen* - Elkötelezett hajóskapitány? Megbízható barát? *tekintete akaratlanul elkalandozik pár röpke másodpercre a férfi ajkaira* - Régi szerető?
*Szokásos bosszantásnak tűnhetne, de pillantásaiban régről ismerős derengést fedezhet fel a kikötői. Míg mielőtt meggondolatlanságot művelne, újból az utca felé néz, s meg is tesz egy lépést felé.*
- Maradjunk a néma kísérőnél.
*Hangzik el hadarva a megfejtés, kapkodva feloldva a csaknem fülledté fajuló jelenetet. Jó volna, ha nem tűnne menekülésnek, de sajnos ezen a ponton képtelen befolyásolni, miképp vélekedjen minderről a másik.
Ugyan nem tetszik neki, de a cicázást elengedi a füle mellett. Még mindig könnyebb ezeket az idegesítő becézgetéseket hallgatni, mintha a nevén szólítaná. Az már odalent a parton furcsa érzéseket keltett benne.*
- Lakik itt egy vén kujon, Pethar névre hallgat. *próbál elfojtani egy grimaszt, ahogy felidézi az öreget. Sohasem kedvelte.* - Régről ismeri Cressyst, sokat üzletelt vele és elég sok mindent tud róla.
*Többek között, ha minden igaz, azzal is tisztában van, hol van a tetovált titkos kis búvóhelye a szigeten, ezt azonban még nem tudja, megossza-e a kikötőivel*
- Nem mellesleg pedig szereti az italt, a nőket és utolsó információi szerint Cressys bizalmasa vagyok.
*Azzal a sikátor végéhez lépdelve felméri a terepet majd amint úgy ítéli meg, tiszta terep, int a férfinak, hogy kövesse.*
*Őszintén örül, hogy a kikötői mindenféle könyörgés netán erélyes nógatás nélkül képes úgy cselekedni, ahogy azt a kreol most jónak látja. Nem hiába kérte éppen őt, hogy tartson vele. Bár talán valahol mélyen rendkívül ostoba, szentimentális okok is meghúzódtak a döntés mögött, meg talán némi bosszúvágy, a legfőbb érv Nolen mellett mégis az, hogy a wegtoreni iránt érzett megvetése egyelőre nem vakítja el a józan ítélőképességét. Vagy legalább is nem túlságosan.
Hirtelen támadó veszélyérzetén sietős tervezgetéssel igyekszik csillapítani, ám esélye sincs komolyabban elmerülni a gondolatokban, a Velasco'rra gyorsan kizökkenti. A közelségét egészen higgadtan képes már tűrni. Nem hátrál, nem iszkol el, noha -ugyan ezt sohasem ismerné be- teljesen hidegen sem hagyja. A zöldjeibe kapaszkodó szemek és a pimaszul csendülő kérdés azonban, ha csak egy pillanatra is, de elgyengítik.*
- Melyik szerepet szeretnéd? *puhatolózik halkan halványan lopva még a távolságon, mint valami társulatvezető, aki hagyja, hogy kedvenc színésze válassza meg, mit játszana szívesen* - Elkötelezett hajóskapitány? Megbízható barát? *tekintete akaratlanul elkalandozik pár röpke másodpercre a férfi ajkaira* - Régi szerető?
*Szokásos bosszantásnak tűnhetne, de pillantásaiban régről ismerős derengést fedezhet fel a kikötői. Míg mielőtt meggondolatlanságot művelne, újból az utca felé néz, s meg is tesz egy lépést felé.*
- Maradjunk a néma kísérőnél.
*Hangzik el hadarva a megfejtés, kapkodva feloldva a csaknem fülledté fajuló jelenetet. Jó volna, ha nem tűnne menekülésnek, de sajnos ezen a ponton képtelen befolyásolni, miképp vélekedjen minderről a másik.
Ugyan nem tetszik neki, de a cicázást elengedi a füle mellett. Még mindig könnyebb ezeket az idegesítő becézgetéseket hallgatni, mintha a nevén szólítaná. Az már odalent a parton furcsa érzéseket keltett benne.*
- Lakik itt egy vén kujon, Pethar névre hallgat. *próbál elfojtani egy grimaszt, ahogy felidézi az öreget. Sohasem kedvelte.* - Régről ismeri Cressyst, sokat üzletelt vele és elég sok mindent tud róla.
*Többek között, ha minden igaz, azzal is tisztában van, hol van a tetovált titkos kis búvóhelye a szigeten, ezt azonban még nem tudja, megossza-e a kikötőivel*
- Nem mellesleg pedig szereti az italt, a nőket és utolsó információi szerint Cressys bizalmasa vagyok.
*Azzal a sikátor végéhez lépdelve felméri a terepet majd amint úgy ítéli meg, tiszta terep, int a férfinak, hogy kövesse.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-25 13:57:12
Üzenet elküldve: 2021-12-25 13:57:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*A gyűlölet meg a bosszúvágy irdatlan erőket tud megmozgatni egy emberben. Szöges korbáccsal hajtja előre az akaratot, mérge pedig a kínt afrodiziákummá bűvöli. Ám elég némi megingás, és a lélek kizökken ebből a felfokozott delíriumból; akkor pedig megérzi, mennyire kimerítette az érzés. Az érzés, ami menedék, egy elárult ember utolsó mentsvára. A gyűlölet magát emésztő pokol, ami felfalja a lelket, Nolen mégis foggal, körömmel kapaszkodik bele. Mert gyűlölni biztonságos, bízni kockázatos.
Bár lennének azok a szavak szúrósak és gunyorosan megalkuvók, mint korábban! Bár csikordulhatnának tőle a fogai, hogy elszisszenjen köztük egy "szuka!", ami emlékezteti a történtekre. Háttal nekitámaszkodik ennek az ajtónak, melynek kilincsén most a lány karcsú, meleg ujjait érzi. ~Nem!~ Még szerencse, hogy tudja, hogy a wegtoreni némber hazudik. A megszólítás pedig csupán... nos, az csak egy aljas húzás, amivel sajnos mindig a Velasco'rra elevenjét éri.
A gallér felhúzására tett megjegyzés legalább egy kicsit helyre rázza a dolgokat. Kényelmesebb így.
Nolen csak morran egyet a dologra. Illenék megvédenie a Kikötő becsületét, de igaz, ami igaz. A legtöbb tengerész asszonya általában két okból szokott igazán boldog lenni: amikor az ura visszatér a hajójával, meg amikor elmegy.
Mindenesetre a Velasco'rra is nyitva tartja a szemét, mert ez nem az a hely, ahol érdemes hagyni elszenderedni az elővigyázatosságot.
Amikor a lány a sikátorba toloncolja, nem áll ellen. Hagyja magát terelni, mert azt látja Dayaneer vonásain, hogy ez most komoly dolog.*
- Rendben *mondja csendesen. Túl közel vannak megint. * - Mit akarsz, akkor ki legyek? Hm? *Tekintetét pimaszul fúrja a lányéba.* - Ki legyek neked, ha kérdik?
*Fülel, hátha kihall valamit a kricsmi előtti zsivajból, de annyiféle dialektus és részeg bicsaklás van az egyvelegben, hogy nem sok értelmeset tud kihámozni belőle.*
- Mi a terved, cicám? Ki ez, akit keresünk és miért gondolod, hogy ő a hasznunkra lehet ebben az ügyben?
*Aligha tagadhatná, mennyire nem tetszik neki, hogy Dayára kell hagyatkoznia. Jobban szereti, amikor a saját kezében tarthatja a dolgokat.*
*A gyűlölet meg a bosszúvágy irdatlan erőket tud megmozgatni egy emberben. Szöges korbáccsal hajtja előre az akaratot, mérge pedig a kínt afrodiziákummá bűvöli. Ám elég némi megingás, és a lélek kizökken ebből a felfokozott delíriumból; akkor pedig megérzi, mennyire kimerítette az érzés. Az érzés, ami menedék, egy elárult ember utolsó mentsvára. A gyűlölet magát emésztő pokol, ami felfalja a lelket, Nolen mégis foggal, körömmel kapaszkodik bele. Mert gyűlölni biztonságos, bízni kockázatos.
Bár lennének azok a szavak szúrósak és gunyorosan megalkuvók, mint korábban! Bár csikordulhatnának tőle a fogai, hogy elszisszenjen köztük egy "szuka!", ami emlékezteti a történtekre. Háttal nekitámaszkodik ennek az ajtónak, melynek kilincsén most a lány karcsú, meleg ujjait érzi. ~Nem!~ Még szerencse, hogy tudja, hogy a wegtoreni némber hazudik. A megszólítás pedig csupán... nos, az csak egy aljas húzás, amivel sajnos mindig a Velasco'rra elevenjét éri.
A gallér felhúzására tett megjegyzés legalább egy kicsit helyre rázza a dolgokat. Kényelmesebb így.
Nolen csak morran egyet a dologra. Illenék megvédenie a Kikötő becsületét, de igaz, ami igaz. A legtöbb tengerész asszonya általában két okból szokott igazán boldog lenni: amikor az ura visszatér a hajójával, meg amikor elmegy.
Mindenesetre a Velasco'rra is nyitva tartja a szemét, mert ez nem az a hely, ahol érdemes hagyni elszenderedni az elővigyázatosságot.
Amikor a lány a sikátorba toloncolja, nem áll ellen. Hagyja magát terelni, mert azt látja Dayaneer vonásain, hogy ez most komoly dolog.*
- Rendben *mondja csendesen. Túl közel vannak megint. * - Mit akarsz, akkor ki legyek? Hm? *Tekintetét pimaszul fúrja a lányéba.* - Ki legyek neked, ha kérdik?
*Fülel, hátha kihall valamit a kricsmi előtti zsivajból, de annyiféle dialektus és részeg bicsaklás van az egyvelegben, hogy nem sok értelmeset tud kihámozni belőle.*
- Mi a terved, cicám? Ki ez, akit keresünk és miért gondolod, hogy ő a hasznunkra lehet ebben az ügyben?
*Aligha tagadhatná, mennyire nem tetszik neki, hogy Dayára kell hagyatkoznia. Jobban szereti, amikor a saját kezében tarthatja a dolgokat.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-24 21:43:31
Üzenet elküldve: 2021-12-24 21:43:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
*Túlzás lenne azt állítani, hogy megnyugodott volna. Az elméjében továbbra is egymást kergetik az ellentmondásos gondolatok, maradéktalanul nem tud megszabadulni a feszültségtől, ami folytonosan magába keríti, mióta összetalálkozott a kikötőivel. Azonban jóval kényelmesebben érzi magát itt, mint az átkozott Szhylla fedélzetén Antorac és kutyái metsző pillantásainak állandó kereszttüzében. Úgy sejti, Nolen kezelhetőbben fog viselkedni idekint, az az érzése ugyanis, hogy a rideg viselkedés és a korábbi kellemetlen jelenet sokkalta inkább szólt a férfi atyjának és bandájának, mint neki. Hajlamosabb elgyengülni, ha csupán kettesben vannak, ez pedig egy rosszabb pillanatban akár még az életét is megmentheti. Őszintén reméli azért, hogy nem lesz rá szükség.
Bosszantja az arckifejezés, nehezen tudja leplezni, de vesz egy mély levegőt, és igyekszik elsiklani a dolog felett, ha minden apróságon felhúzza magát sohasem végeznek. Márpedig nem áll szándékában sokat időzni itt, talán néhány évvel ezelőtt még jó érzéssel töltötte el a visszatérés gondolata, most azonban minden esetleges szép emléket megmérgez Cressys árulása és a Velasco'rra jelenléte.
Megforgatja szemeit a színpadias mozdulatra majd még egy lépést sem tesz meg, máris fenyegetően markolnak karjára. Állja a mandulavágású pillantásokat, közben szokatlan gyengédséggel fogja meg és fejti le finoman magáról a határozottan kapaszkodó ujjakat. Kivételesen semmiféle hátsószándék vagy hergelés nem munkál a mozdulat mögött, csak valami kósza emlékekből előtörő megszokás.*
- Jól fogok viselkedni, Kapitány. *Ígéretével elereszti a kezet, melyet talán valamivel tovább fogott az elvártnál, hogy tovább léphessen. Legalább így, ha máshogy nem megy. Hogy mennyire köti magát fogadalmához, az majd még kiderül. A magukfajtának valószínűleg több minden fér bele a "jól" egyébként is képlékeny kereteibe, mint egy átlagembernek.
Kelletlenül felhajtja gallérját az épületek közé érve, de azért nem bírja megállni, hogy ne tegyen megjegyzést.*
- Fel se tűnne nekik. Mindenki tudja, hogy a kikötőieknél az asszonyverés szabadidős tevékenység.
*Villant még egy tenyérbemászóan széles, gúnyos mosolyt, aztán tekintete máris ismerős helyek után kutat. Legfeljebb néhány tucat ház állhat errefelé, nem lakják túl sokan ezt az istenek háta mögötti szigetet, különös tehetség szükségeltetik ahhoz, hogy itt eltévedjen az ember.
Néhányan megnézik őket, de nem úgy tűnik, hogy túl nagy figyelmet szentelnének nekik, megszokták már a kétes ügyletekben érdekelt alakok jelenlétét. Elővigyázatosan kutatja az arcokat a kitaposott, kissé sáros úton haladva, a hely egyetlen krimója előtt ismerős vonásokra akadva egy pillanatra lefagy.*
- A büdös francba! *Morran orra alatt és már tereli is a lehető legkevésbé feltűnő módon a kikötőit két épület közé egy keskeny útra. Néha idegesen pillant hátra, megállapítva azonban, hogy valószínűleg nem vették észre, fellélegezve megtorpan. Komolyan emeli zöldjeit Nolenre.*
- Bárki kérdezi, el ne merészeld árulni a neved! Ha kiderül, hogy épp veled mászkálok itt... *be sem fejezi a mondatot. Ha Cressys fülébe jut, hogy kettesben jártak itt, bizonyosan ráeszmél érkezésük okára. Bosszúja pedig elég messzire ér, hogy akár már holnap reggel felvágott torokkal ébredjen.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.24 21:51:04
*Túlzás lenne azt állítani, hogy megnyugodott volna. Az elméjében továbbra is egymást kergetik az ellentmondásos gondolatok, maradéktalanul nem tud megszabadulni a feszültségtől, ami folytonosan magába keríti, mióta összetalálkozott a kikötőivel. Azonban jóval kényelmesebben érzi magát itt, mint az átkozott Szhylla fedélzetén Antorac és kutyái metsző pillantásainak állandó kereszttüzében. Úgy sejti, Nolen kezelhetőbben fog viselkedni idekint, az az érzése ugyanis, hogy a rideg viselkedés és a korábbi kellemetlen jelenet sokkalta inkább szólt a férfi atyjának és bandájának, mint neki. Hajlamosabb elgyengülni, ha csupán kettesben vannak, ez pedig egy rosszabb pillanatban akár még az életét is megmentheti. Őszintén reméli azért, hogy nem lesz rá szükség.
Bosszantja az arckifejezés, nehezen tudja leplezni, de vesz egy mély levegőt, és igyekszik elsiklani a dolog felett, ha minden apróságon felhúzza magát sohasem végeznek. Márpedig nem áll szándékában sokat időzni itt, talán néhány évvel ezelőtt még jó érzéssel töltötte el a visszatérés gondolata, most azonban minden esetleges szép emléket megmérgez Cressys árulása és a Velasco'rra jelenléte.
Megforgatja szemeit a színpadias mozdulatra majd még egy lépést sem tesz meg, máris fenyegetően markolnak karjára. Állja a mandulavágású pillantásokat, közben szokatlan gyengédséggel fogja meg és fejti le finoman magáról a határozottan kapaszkodó ujjakat. Kivételesen semmiféle hátsószándék vagy hergelés nem munkál a mozdulat mögött, csak valami kósza emlékekből előtörő megszokás.*
- Jól fogok viselkedni, Kapitány. *Ígéretével elereszti a kezet, melyet talán valamivel tovább fogott az elvártnál, hogy tovább léphessen. Legalább így, ha máshogy nem megy. Hogy mennyire köti magát fogadalmához, az majd még kiderül. A magukfajtának valószínűleg több minden fér bele a "jól" egyébként is képlékeny kereteibe, mint egy átlagembernek.
Kelletlenül felhajtja gallérját az épületek közé érve, de azért nem bírja megállni, hogy ne tegyen megjegyzést.*
- Fel se tűnne nekik. Mindenki tudja, hogy a kikötőieknél az asszonyverés szabadidős tevékenység.
*Villant még egy tenyérbemászóan széles, gúnyos mosolyt, aztán tekintete máris ismerős helyek után kutat. Legfeljebb néhány tucat ház állhat errefelé, nem lakják túl sokan ezt az istenek háta mögötti szigetet, különös tehetség szükségeltetik ahhoz, hogy itt eltévedjen az ember.
Néhányan megnézik őket, de nem úgy tűnik, hogy túl nagy figyelmet szentelnének nekik, megszokták már a kétes ügyletekben érdekelt alakok jelenlétét. Elővigyázatosan kutatja az arcokat a kitaposott, kissé sáros úton haladva, a hely egyetlen krimója előtt ismerős vonásokra akadva egy pillanatra lefagy.*
- A büdös francba! *Morran orra alatt és már tereli is a lehető legkevésbé feltűnő módon a kikötőit két épület közé egy keskeny útra. Néha idegesen pillant hátra, megállapítva azonban, hogy valószínűleg nem vették észre, fellélegezve megtorpan. Komolyan emeli zöldjeit Nolenre.*
- Bárki kérdezi, el ne merészeld árulni a neved! Ha kiderül, hogy épp veled mászkálok itt... *be sem fejezi a mondatot. Ha Cressys fülébe jut, hogy kettesben jártak itt, bizonyosan ráeszmél érkezésük okára. Bosszúja pedig elég messzire ér, hogy akár már holnap reggel felvágott torokkal ébredjen.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.24 21:51:04
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-19 11:04:10
Üzenet elküldve: 2021-12-19 11:04:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Érzi a zavarodottságot Dayaneeren az elsuttogott szavak után. Jól van ez így. Nem is baj, ha a lány egy kicsit elbizonytalanodik a dolog miatt. Az evezés szintén olyasmi, amiben bár szíve szerint segítene, mert hát látja, hogy Daya a végére már eléggé küzd vele, de az csak hasznos, ha kellőképp elfárad. Talán így kevesebb ostobaságra sarkallja az a sose nyugvó wegtoreni vére!
Nolen közben lassan közeledő partot vagy az evezéssel bajlódó lányt nézi. Ez utóbbiba bár bele tud feledkezni, de az utálkozón villogó szempár idővel arra tereli, hogy inkább a megőrzésre magánál tartott fegyvereket kezdje mustrálni. Nem is olyan rossz darabok, bár leszólni a külhoni kovácsmunkát, az inkább elvi kérdés. Kihúzza a pengéket, nem túl feltűnően meg is szagolja és rászáradt mérek árulkodó peremfoltját keresi, de a külső szemlélő úgy láthatja, hogy csak az acél minőségét méregeti.
Igen nagy túlzás lenne azt állítani, hogy nem aggódik eme küldetés sikere miatt, de azért egy kicsit kevésbé érzi magát feszélyezve így, hogy az apja és a fivérei nincsenek a közelükben. Ha itt sikerrel járnak, ha Daya nem csinál semmi ostobaságot és segít megszerezni, amivel Cressyst végleg leírhatják... Ha az ég zöld volna és a halak a fákon raknának fészket... A józan esze azt súgja, kár álltatnia magát, de akkor is, túl kényes a helyzet, hogy élvezetként tekintsen a bonyodalmakra.
Miután kihúzták a csónakot a fövenyre, kelletlenül bár, de átadja a fegyvereket, ahogy megígérte. Az viszont ennél jóval kevésbé nyilvánvaló, hogy mennyit tud vagy nem tud valójában arról, mit keresnek. Ugyanaz a bicskanyitogatóan talányos kifejezés ül az arcán a dolog kapcsán, mint amikor a másik wegtoreni árulásáról volt szó.
A felvetésre bólint, bár a szeme máris gyanakvón pásztázza a környéket. Ez a sziget sajnos mindig kiszámíthatatlan. Antorac Vlasco'rra sokat üzletelt az itteniekkel (bár mindig titokban és álnéven), de akkor is csak kívülálló. Ez persze ugyanígy elmondható arról a féreg Cressysről is. Itt senkinek nem lejt kedvezőbben vagy kedvezőtlenebbül a pálya. Itt az ajánlat és a hozzáállás számít.
Széles, színpadias mozdulattal adja át a lánynak a terepet.*
- Vezess hát *mondja és előre engedi a másikat, de mielőtt valóban a kezébe vehetné az irányítást a wegtoreni, Noeln még rámarkol a karjára.*
- Daya *fúrja pillantását a lányéba.* - Ugye nem kell emlékeztetnelek a szabályokra? *Ezúttal a szorítása bár határozott, ügyel arra, hogy a durvaság határait messze elkerülje.
Nem bízik benne, hogy minden simán fog menni, de tudta, hogy nem lesz egyszerű. Viszont ezt az adut, ami itt lapul ezen a szigeten, egyszerűen nem engedhetik kicsúszni a kezükből.*
- Hajtsd fel a gallérodat! *mondja, mielőtt az épületek közé érnének. Sajnos az ujjai nyoma kezd egyre harsányabb színekbe érni a fedélzeten történtek keserű gyümölcseként.* - Nem hiányoznak kellemetlenkedő kérdések.
*Nolen még sosem járt a szigeten korábban. Ő meg a fivérei mindig a fedélzeten várták meg atyjukat, ha a Szhylla itt vetett horgonyt. Azt azért mégse mondhatni, hogy hátrányból indul. Antorac Velasco'rra rendkívül részletes beszámolót mellékelt a feladathoz.*
*Érzi a zavarodottságot Dayaneeren az elsuttogott szavak után. Jól van ez így. Nem is baj, ha a lány egy kicsit elbizonytalanodik a dolog miatt. Az evezés szintén olyasmi, amiben bár szíve szerint segítene, mert hát látja, hogy Daya a végére már eléggé küzd vele, de az csak hasznos, ha kellőképp elfárad. Talán így kevesebb ostobaságra sarkallja az a sose nyugvó wegtoreni vére!
Nolen közben lassan közeledő partot vagy az evezéssel bajlódó lányt nézi. Ez utóbbiba bár bele tud feledkezni, de az utálkozón villogó szempár idővel arra tereli, hogy inkább a megőrzésre magánál tartott fegyvereket kezdje mustrálni. Nem is olyan rossz darabok, bár leszólni a külhoni kovácsmunkát, az inkább elvi kérdés. Kihúzza a pengéket, nem túl feltűnően meg is szagolja és rászáradt mérek árulkodó peremfoltját keresi, de a külső szemlélő úgy láthatja, hogy csak az acél minőségét méregeti.
Igen nagy túlzás lenne azt állítani, hogy nem aggódik eme küldetés sikere miatt, de azért egy kicsit kevésbé érzi magát feszélyezve így, hogy az apja és a fivérei nincsenek a közelükben. Ha itt sikerrel járnak, ha Daya nem csinál semmi ostobaságot és segít megszerezni, amivel Cressyst végleg leírhatják... Ha az ég zöld volna és a halak a fákon raknának fészket... A józan esze azt súgja, kár álltatnia magát, de akkor is, túl kényes a helyzet, hogy élvezetként tekintsen a bonyodalmakra.
Miután kihúzták a csónakot a fövenyre, kelletlenül bár, de átadja a fegyvereket, ahogy megígérte. Az viszont ennél jóval kevésbé nyilvánvaló, hogy mennyit tud vagy nem tud valójában arról, mit keresnek. Ugyanaz a bicskanyitogatóan talányos kifejezés ül az arcán a dolog kapcsán, mint amikor a másik wegtoreni árulásáról volt szó.
A felvetésre bólint, bár a szeme máris gyanakvón pásztázza a környéket. Ez a sziget sajnos mindig kiszámíthatatlan. Antorac Vlasco'rra sokat üzletelt az itteniekkel (bár mindig titokban és álnéven), de akkor is csak kívülálló. Ez persze ugyanígy elmondható arról a féreg Cressysről is. Itt senkinek nem lejt kedvezőbben vagy kedvezőtlenebbül a pálya. Itt az ajánlat és a hozzáállás számít.
Széles, színpadias mozdulattal adja át a lánynak a terepet.*
- Vezess hát *mondja és előre engedi a másikat, de mielőtt valóban a kezébe vehetné az irányítást a wegtoreni, Noeln még rámarkol a karjára.*
- Daya *fúrja pillantását a lányéba.* - Ugye nem kell emlékeztetnelek a szabályokra? *Ezúttal a szorítása bár határozott, ügyel arra, hogy a durvaság határait messze elkerülje.
Nem bízik benne, hogy minden simán fog menni, de tudta, hogy nem lesz egyszerű. Viszont ezt az adut, ami itt lapul ezen a szigeten, egyszerűen nem engedhetik kicsúszni a kezükből.*
- Hajtsd fel a gallérodat! *mondja, mielőtt az épületek közé érnének. Sajnos az ujjai nyoma kezd egyre harsányabb színekbe érni a fedélzeten történtek keserű gyümölcseként.* - Nem hiányoznak kellemetlenkedő kérdések.
*Nolen még sosem járt a szigeten korábban. Ő meg a fivérei mindig a fedélzeten várták meg atyjukat, ha a Szhylla itt vetett horgonyt. Azt azért mégse mondhatni, hogy hátrányból indul. Antorac Velasco'rra rendkívül részletes beszámolót mellékelt a feladathoz.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-16 20:26:20
Üzenet elküldve: 2021-12-16 20:26:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* A jószerencse velük van. Akadnak a matrózok közül is páran, akik már mennének haza. Nem is csodálkozik ezen a kalóz. Kevesebb szörnyűség láttán is szált már embernek inába a bátorsága. Ellenben a kalapos még most is görcsösen ragaszkodna, hogy maradjanak itt és öljék le a fenevadat.*
~ Na végre! ~* Lelkendezik magában Svornt.*
- Azt hiszem egyet kell értsek azokkal, akik haza mennének. Magának feladata van, amit el akar végezni. Kitartása tiszteletre méltó, de nem hunyhatunk szemet a kapitányi felelősség felett sem. A legénység életéért is felelősséggel tartozik. Amíg ez a köd itt van hátrányban vagyunk. Az emberek fáradtak, és a tegnapi vérontást látva, kételkedem abban, hogy győzedelmeskedni tudnánk. Ha valami csoda folytán mégis, akkor se maradnánk sokan. Egy hajót elvezetni pedig kell majd ember. Ha most itt elbukunk, akkor esélyes, hogy a hajóval meglép majd valahogy ez az ördögi lény. Hajó nélkül viszont nem megy sehova. Nekem egyértelmű, hogy rendezni kéne a sorainkat és csak utána visszatérni néhány mágussal.* Ezek azért elég jó érvek, talán meggyőzik, de ha nem még akkor is akad neki itt valami tarsolyában. Hirtelen jött ötlet, de akár még profitálhat is belőle, de úgy, hogy még csak rizikót sem kell vállalnia, ha balul ütne ki a dolog.*
- Igazság szerint talán lenne itt egy megoldás, ami mindenkinek ideális volna. A szörny távozni óhajt a szigetről, ahogy mindenki más is. Egyszerűen csak hagyni kéne, hogy feljöjjön a hajóra és a utána kivitorlázni a tengerre. Ott már nem menekülhetne. Első hallásra ez baromságnak tűnhet, de nem az. El kellene hitetni vele, hogy még egyszer utoljára átvizsgáljuk utána a környéket és addig hátra hagyjuk a hajót. A tegnapi mészárlás után ez már hihető is. Addig ő felosonhatna a hajóra. Mi pedig némi keresgélés után visszatérnénk és aztán úgy tennénk, mintha csalódottan hazafelé vennénk az irányt. A nyílt tengeren aztán meg felkutatnánk és végeznénk vele. Vagy ez, vagy a hazamenetel, de sikerül így végezni vele, akkor várok némi jutalmat.* Na persze ugyan ezt az alkut megkötné a szörnnyel is. Aztán majd csak nyer az erősebb a tengeren. Ha az emberek, akkor velük megy tovább és kiharcol valami jutalmat, ha a szörny, akkor vele megy tovább és megtartja a hajót. Nélküle úgy sem tudná irányítani a hajót az a kóró alak.*
* A jószerencse velük van. Akadnak a matrózok közül is páran, akik már mennének haza. Nem is csodálkozik ezen a kalóz. Kevesebb szörnyűség láttán is szált már embernek inába a bátorsága. Ellenben a kalapos még most is görcsösen ragaszkodna, hogy maradjanak itt és öljék le a fenevadat.*
~ Na végre! ~* Lelkendezik magában Svornt.*
- Azt hiszem egyet kell értsek azokkal, akik haza mennének. Magának feladata van, amit el akar végezni. Kitartása tiszteletre méltó, de nem hunyhatunk szemet a kapitányi felelősség felett sem. A legénység életéért is felelősséggel tartozik. Amíg ez a köd itt van hátrányban vagyunk. Az emberek fáradtak, és a tegnapi vérontást látva, kételkedem abban, hogy győzedelmeskedni tudnánk. Ha valami csoda folytán mégis, akkor se maradnánk sokan. Egy hajót elvezetni pedig kell majd ember. Ha most itt elbukunk, akkor esélyes, hogy a hajóval meglép majd valahogy ez az ördögi lény. Hajó nélkül viszont nem megy sehova. Nekem egyértelmű, hogy rendezni kéne a sorainkat és csak utána visszatérni néhány mágussal.* Ezek azért elég jó érvek, talán meggyőzik, de ha nem még akkor is akad neki itt valami tarsolyában. Hirtelen jött ötlet, de akár még profitálhat is belőle, de úgy, hogy még csak rizikót sem kell vállalnia, ha balul ütne ki a dolog.*
- Igazság szerint talán lenne itt egy megoldás, ami mindenkinek ideális volna. A szörny távozni óhajt a szigetről, ahogy mindenki más is. Egyszerűen csak hagyni kéne, hogy feljöjjön a hajóra és a utána kivitorlázni a tengerre. Ott már nem menekülhetne. Első hallásra ez baromságnak tűnhet, de nem az. El kellene hitetni vele, hogy még egyszer utoljára átvizsgáljuk utána a környéket és addig hátra hagyjuk a hajót. A tegnapi mészárlás után ez már hihető is. Addig ő felosonhatna a hajóra. Mi pedig némi keresgélés után visszatérnénk és aztán úgy tennénk, mintha csalódottan hazafelé vennénk az irányt. A nyílt tengeren aztán meg felkutatnánk és végeznénk vele. Vagy ez, vagy a hazamenetel, de sikerül így végezni vele, akkor várok némi jutalmat.* Na persze ugyan ezt az alkut megkötné a szörnnyel is. Aztán majd csak nyer az erősebb a tengeren. Ha az emberek, akkor velük megy tovább és kiharcol valami jutalmat, ha a szörny, akkor vele megy tovább és megtartja a hajót. Nélküle úgy sem tudná irányítani a hajót az a kóró alak.*
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-16 17:53:25
Üzenet elküldve: 2021-12-16 17:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
*Hazugság lenne azt állítani, a rum dolgával csupán viccelődve próbálta oldani a nyilvánvaló feszültséget. Valójában ölni tudna most egy kupica jobb szeszért -de akár már egy pocsékért is. Problémáit persze nem oldaná meg egy varázsütésre, de legalább egy rövidke időre kellemesen elzsibbasztaná, míg rendezi gondolatait. Ennek a lehetősége egy sóhaj kíséretében illan el és gurul le a férfi torkán, remekül palástolt vágyakozással szemléli még egy darabig az üveget, mielőtt fordulna.
Alig lép néhányat ráérősen, Nolen fürgén beéri, Dayanak pedig rögtön az az érzése támad, hogy mondani fog valamit. Csípős megjegyzést, igyekvésre sarkalló utasítást, egy erélyesen megnyomott némber vagy jobb esetben egy gúnyos becézés kíséretében, melyekre nem replikázhat most, nem szeretné ismét a dühödt marok szorítását érezni torkán. A közel suttogott szavak azonban váratlanul érik. Zöldjei épp csak illetődve kúsznak a férfi szemeire, de már alkalmuk sincs összetalálkozni, a kikötői halad is tovább, mintha mi sem történt volna. Egy röpke pillanatra elgondolkodva megáll, megpróbálja a helyére tenni magában a jelenetet, bár nem sok sikerrel. Malíciát, rosszindulatot, netán hátsószándékot feltételezne emögött, ha nem csendült volna olyan őszintén az a bocsánatkérés, persze így sincs teljesen meggyőződve valódiságáról. Talán meg sem történt.
A várt siettetés rántja vissza a valóságba, melyet némán, bármiféle megjegyzés nélkül tűr most, bár valószínűleg túl sokáig nem élvezheti majd ezt a csendet a Velasco'rra. A wegtoreni nem az a fajta, aki sokáig be tudja fogni a száját.
Ahogy a megbeszéltek szerint csónakba szállnak, nyújtaná is kezét fegyverei után, azonban a tengerésznek más elképzelései vannak erről. A fedélzeten történtek után a helyében ő sem szívesen adna szablyát kezébe, még úgy sem, hogy nyilvánvaló ostobaság lenne használni jelenleg. A bosszankodás legkisebb jelét sem mutatva fogadja el ismét az evezős szerepét és hajtja meg a ladikot a part felé.
A sziget egyáltalán nem olyan, mint ahová az álmodozó városlakók vágyakoznak sóhajtozva a koszos, macskaköves utcákon sétálgatva. Vagy talán jobb napokon hasonlatosabb lehet egy olyanféléhez, most viszont a legkevésbé sem hívogató. Magas, tengermarta falain barátságtalanul csapnak fel itt-ott a hullámok, a szürke égbolton feléjük gomolygó felhők pedig még zordabbá teszik küllemét. Mintha csak alkalomhoz öltözött volna. A sűrűn kiemelkedő zátonyok miatt a Szhylla kénytelen volt egészen messze lehorgonyozni, Daya karjai a kimerítő lavírozások közepette hamar elkezdenek sajogni. Nem nyafog, meg se nyikkan ettől függetlenül, noha fáradtságában már megfordul fejében, hogy Nolenre csap a lapáttal. Vagy akár ki is lökhetné. Valahogy leküzdve ezeket az ingereket egy idő után a nedves kavicsos parton csikordulva köt ki a csónak, a kreol pedig nagyot nyújtózva lép ki belőle, miközben alaposabban körbe néz.
Rettentően rég nem járt már itt. Cressys azóta nem hozta erre, mióta Daya annak idején dacosan bejelentette távozását, magától meg egyébként sohasem talált volna ide. A tetovált mindig nagyon ügyelt arra, hogy illetéktelenek ne találjanak a szigetre.*
- A fegyvereim. *fordul végül a kikötői felé emlékeztetőül, szokatlan távolságtartással és ridegséggel hangjában. Míg kezébe nem kerül holmija bizony egy tapodtat sem lesz hajlandó mozdulni.*
- Tehát fogalmad sincs mit keresünk. *szól végül felsóhajtva, felidézve még a hajón beszélteket.*
- Elviszlek valahová, ha ott nem találunk semmi hasznosat, akkor valószínűleg sehol.
*Hazugság lenne azt állítani, a rum dolgával csupán viccelődve próbálta oldani a nyilvánvaló feszültséget. Valójában ölni tudna most egy kupica jobb szeszért -de akár már egy pocsékért is. Problémáit persze nem oldaná meg egy varázsütésre, de legalább egy rövidke időre kellemesen elzsibbasztaná, míg rendezi gondolatait. Ennek a lehetősége egy sóhaj kíséretében illan el és gurul le a férfi torkán, remekül palástolt vágyakozással szemléli még egy darabig az üveget, mielőtt fordulna.
Alig lép néhányat ráérősen, Nolen fürgén beéri, Dayanak pedig rögtön az az érzése támad, hogy mondani fog valamit. Csípős megjegyzést, igyekvésre sarkalló utasítást, egy erélyesen megnyomott némber vagy jobb esetben egy gúnyos becézés kíséretében, melyekre nem replikázhat most, nem szeretné ismét a dühödt marok szorítását érezni torkán. A közel suttogott szavak azonban váratlanul érik. Zöldjei épp csak illetődve kúsznak a férfi szemeire, de már alkalmuk sincs összetalálkozni, a kikötői halad is tovább, mintha mi sem történt volna. Egy röpke pillanatra elgondolkodva megáll, megpróbálja a helyére tenni magában a jelenetet, bár nem sok sikerrel. Malíciát, rosszindulatot, netán hátsószándékot feltételezne emögött, ha nem csendült volna olyan őszintén az a bocsánatkérés, persze így sincs teljesen meggyőződve valódiságáról. Talán meg sem történt.
A várt siettetés rántja vissza a valóságba, melyet némán, bármiféle megjegyzés nélkül tűr most, bár valószínűleg túl sokáig nem élvezheti majd ezt a csendet a Velasco'rra. A wegtoreni nem az a fajta, aki sokáig be tudja fogni a száját.
Ahogy a megbeszéltek szerint csónakba szállnak, nyújtaná is kezét fegyverei után, azonban a tengerésznek más elképzelései vannak erről. A fedélzeten történtek után a helyében ő sem szívesen adna szablyát kezébe, még úgy sem, hogy nyilvánvaló ostobaság lenne használni jelenleg. A bosszankodás legkisebb jelét sem mutatva fogadja el ismét az evezős szerepét és hajtja meg a ladikot a part felé.
A sziget egyáltalán nem olyan, mint ahová az álmodozó városlakók vágyakoznak sóhajtozva a koszos, macskaköves utcákon sétálgatva. Vagy talán jobb napokon hasonlatosabb lehet egy olyanféléhez, most viszont a legkevésbé sem hívogató. Magas, tengermarta falain barátságtalanul csapnak fel itt-ott a hullámok, a szürke égbolton feléjük gomolygó felhők pedig még zordabbá teszik küllemét. Mintha csak alkalomhoz öltözött volna. A sűrűn kiemelkedő zátonyok miatt a Szhylla kénytelen volt egészen messze lehorgonyozni, Daya karjai a kimerítő lavírozások közepette hamar elkezdenek sajogni. Nem nyafog, meg se nyikkan ettől függetlenül, noha fáradtságában már megfordul fejében, hogy Nolenre csap a lapáttal. Vagy akár ki is lökhetné. Valahogy leküzdve ezeket az ingereket egy idő után a nedves kavicsos parton csikordulva köt ki a csónak, a kreol pedig nagyot nyújtózva lép ki belőle, miközben alaposabban körbe néz.
Rettentően rég nem járt már itt. Cressys azóta nem hozta erre, mióta Daya annak idején dacosan bejelentette távozását, magától meg egyébként sohasem talált volna ide. A tetovált mindig nagyon ügyelt arra, hogy illetéktelenek ne találjanak a szigetre.*
- A fegyvereim. *fordul végül a kikötői felé emlékeztetőül, szokatlan távolságtartással és ridegséggel hangjában. Míg kezébe nem kerül holmija bizony egy tapodtat sem lesz hajlandó mozdulni.*
- Tehát fogalmad sincs mit keresünk. *szól végül felsóhajtva, felidézve még a hajón beszélteket.*
- Elviszlek valahová, ha ott nem találunk semmi hasznosat, akkor valószínűleg sehol.
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-10 16:38:59
Üzenet elküldve: 2021-12-10 16:38:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Érdekek ösvényei //
*Távolabb van. Jó! Most nem bírná elviselni azt a bizalmas sündörgést, a duruzsolást, ami érzékeny húrokat pendít. Jeges vízbe akarja dugni a fejét, hogy eltűnjenek az egymás nyakát taposó gondolatok. Daya talán csapdában érzi magát, de Nolenar is átérzi már a hurok fogta lábát lerágó farkas vergődését.
Amikor felsandít a lányra és meglátja a nyakán az ujjai nyomát, csikordulnak a fogai. Nem vesztheti el a fejét így. Többet nem. Erre felettébb inti a könnyed hangnem, amin Daya megszólal. Mintha az imént semmi sem történt volna. Lehetne hálás is érte, de a vihar előtti csendnek van ilyen érzete. Ha a lány előállt egy tervvel magában és abból merít erőt, az vélhetőleg semmi jóval nem kecsegtet a Velascorra számára. Mi több, talán rákényszeríti a legrosszabbra.*
- Verd ki a fejedből *sóhajt, aztán legurítja a maradék italt. Fintorogva és kelletlenül, mint a patikáriusok keserű főzeteit szokták.* - Letudjuk és mehetsz. Ne tegyél bele felesleges és kellemetlen kanyarokat, úgy hamar megleszünk.
*Fürgén pattan fel, mint aki rugóra jár. Magához veszi a kalapját és beleszippant a még épp csak parázsló pipába. Néhány lépéssel ott is van a lány mellett, de mielőtt tovább vinné a lendület, megtorpan a kabin privátjához tartozó tér utolsó kis rejtett szegletében.*
- Ne haragudj *súgja egész közel hajolva.* - Muszáj volt. *A pillanat olyan gyorsan illan el, hogy kétséget hagy, ott volt-e valóban. A Velasco'rra ajkáról bodorodó pipafüst illata az egyetlen árulkodó bizonyíték. Nolenar tovább lép, a fejébe csapja a kalapját és csizmái koppanásai haladnak is a folyosó fedélzetre vezető lépcsője felé.*
- Kapkodd magad, wegtoreni, mert a végén még itt hagylak a fiúknak! *kurjantja el magát út közben.
Ketten szállnak csónakba, ahogy az alku szólt, de Dayaneer fegyvereit Nolen egyelőre magánál tartja, mondván, addig úgyse lesz rá szükség, míg ki nem kötnek és úgyis csak útban lennének az evezésnél. Bizony, ez a nemes feladat most is a lányra vár.*
- A helyedben iparkodnék, mielőtt megázunk! *bök a pipa csutorájával a keletről torlódó felhők felé.*
*Távolabb van. Jó! Most nem bírná elviselni azt a bizalmas sündörgést, a duruzsolást, ami érzékeny húrokat pendít. Jeges vízbe akarja dugni a fejét, hogy eltűnjenek az egymás nyakát taposó gondolatok. Daya talán csapdában érzi magát, de Nolenar is átérzi már a hurok fogta lábát lerágó farkas vergődését.
Amikor felsandít a lányra és meglátja a nyakán az ujjai nyomát, csikordulnak a fogai. Nem vesztheti el a fejét így. Többet nem. Erre felettébb inti a könnyed hangnem, amin Daya megszólal. Mintha az imént semmi sem történt volna. Lehetne hálás is érte, de a vihar előtti csendnek van ilyen érzete. Ha a lány előállt egy tervvel magában és abból merít erőt, az vélhetőleg semmi jóval nem kecsegtet a Velascorra számára. Mi több, talán rákényszeríti a legrosszabbra.*
- Verd ki a fejedből *sóhajt, aztán legurítja a maradék italt. Fintorogva és kelletlenül, mint a patikáriusok keserű főzeteit szokták.* - Letudjuk és mehetsz. Ne tegyél bele felesleges és kellemetlen kanyarokat, úgy hamar megleszünk.
*Fürgén pattan fel, mint aki rugóra jár. Magához veszi a kalapját és beleszippant a még épp csak parázsló pipába. Néhány lépéssel ott is van a lány mellett, de mielőtt tovább vinné a lendület, megtorpan a kabin privátjához tartozó tér utolsó kis rejtett szegletében.*
- Ne haragudj *súgja egész közel hajolva.* - Muszáj volt. *A pillanat olyan gyorsan illan el, hogy kétséget hagy, ott volt-e valóban. A Velasco'rra ajkáról bodorodó pipafüst illata az egyetlen árulkodó bizonyíték. Nolenar tovább lép, a fejébe csapja a kalapját és csizmái koppanásai haladnak is a folyosó fedélzetre vezető lépcsője felé.*
- Kapkodd magad, wegtoreni, mert a végén még itt hagylak a fiúknak! *kurjantja el magát út közben.
Ketten szállnak csónakba, ahogy az alku szólt, de Dayaneer fegyvereit Nolen egyelőre magánál tartja, mondván, addig úgyse lesz rá szükség, míg ki nem kötnek és úgyis csak útban lennének az evezésnél. Bizony, ez a nemes feladat most is a lányra vár.*
- A helyedben iparkodnék, mielőtt megázunk! *bök a pipa csutorájával a keletről torlódó felhők felé.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-10 15:02:25
Üzenet elküldve: 2021-12-10 15:02:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Az ork egykedvűen állja a kapitány pillantását. Ő válaszolt és kérdést tett fel. Viszont nagyon úgy néz ki, hogy a társai és a többiek nem tartják olyan fontosnak a lény eredetét mint ő. Inkább az köti le őket, hogy itt lehet-e hagyni vagy nem. Ami persze fontos dolog lehet, de Zopal szemében másodlagos. Mikor pedig tovább gördül a jelenet és a legénység is beszáll az előadásba az ork csak nézi a történéseket. Nemcsak a jelenlévőket hanem a környezetet és a háttérben csendben meghúzódókat is. Nincs tisztában furabogár képességeivel, de ha valamit tervezne ez egy jó lehetőség volna. A kapitány alól úgy néz ki kezd kicsúszni a talaj. Jobb ebbe nem beleszólni.*
*Az ork egykedvűen állja a kapitány pillantását. Ő válaszolt és kérdést tett fel. Viszont nagyon úgy néz ki, hogy a társai és a többiek nem tartják olyan fontosnak a lény eredetét mint ő. Inkább az köti le őket, hogy itt lehet-e hagyni vagy nem. Ami persze fontos dolog lehet, de Zopal szemében másodlagos. Mikor pedig tovább gördül a jelenet és a legénység is beszáll az előadásba az ork csak nézi a történéseket. Nemcsak a jelenlévőket hanem a környezetet és a háttérben csendben meghúzódókat is. Nincs tisztában furabogár képességeivel, de ha valamit tervezne ez egy jó lehetőség volna. A kapitány alól úgy néz ki kezd kicsúszni a talaj. Jobb ebbe nem beleszólni.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-12-07 14:22:02
Üzenet elküldve: 2021-12-07 14:22:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*A kalapos választ kap, az emberei a háta mögött egyre többször súgnak össze és a trió felé mutogatnak bizalmasan. A férfi elgondolkodni látszik, szigorú pillantása Zopalt fürkészi, láthatóan nincs megelégedve a történések alakulásával. Ha eddig nem sokat látott Daesysbe, most úgy tűnik, a lány mégis megbillentette a mérleg nyelvét. De melyik irányba?*
- És te meg akarsz győzni? *Kérdez vissza. Talán nem érti a visszakérdezést, talán válaszolni sem akar.*
- Nem megyünk sehová, levadásszuk a szörnyeteget. *Szólal meg fennhangon, hogy talán megszilárdítsa vezetői pozícióját.*
- De uram, alig maradtunk és most már tudjuk, hol van. Visszatérünk és megöljük. *Lép oda az egyik fegyveres kérlelőn nézve a kalaposra.*
- Nem tudom, hogy lehetséges-e... *Folytatná, hogy a lánynak is válaszoljon, amikor többen is érkeznek, akiknek a jelenlévő fegyveresek átadják a most hallott információkat. Talán mindenki ott van már a megmaradtak közül, a fedélzeten kisebb vita alakul ki.
Vannak, akik mennének és meglehet, hogy visszajönnének erősítéssel, de az is lehet, hogy soha nem tennék a fedélzetre a lábukat. Akadnak olyanok is, akik a kalapos mellett állnak ki és a szörny vesztét tartják a megoldásnak.*
- A bestiának pusztulnia kell! Mindenáron! Aki ellenkezik, azt parancsmegtagadásért magam vágom le! *Néz körbe a kalapos és a hármas láthatja, hogy ha máskor nem, akkor most jött el az idő, hogy az oldalukra állítsanak pár fegyverest és megnyerjék őket az ügyüknek a sziget elhagyását illetően.*
*A kalapos választ kap, az emberei a háta mögött egyre többször súgnak össze és a trió felé mutogatnak bizalmasan. A férfi elgondolkodni látszik, szigorú pillantása Zopalt fürkészi, láthatóan nincs megelégedve a történések alakulásával. Ha eddig nem sokat látott Daesysbe, most úgy tűnik, a lány mégis megbillentette a mérleg nyelvét. De melyik irányba?*
- És te meg akarsz győzni? *Kérdez vissza. Talán nem érti a visszakérdezést, talán válaszolni sem akar.*
- Nem megyünk sehová, levadásszuk a szörnyeteget. *Szólal meg fennhangon, hogy talán megszilárdítsa vezetői pozícióját.*
- De uram, alig maradtunk és most már tudjuk, hol van. Visszatérünk és megöljük. *Lép oda az egyik fegyveres kérlelőn nézve a kalaposra.*
- Nem tudom, hogy lehetséges-e... *Folytatná, hogy a lánynak is válaszoljon, amikor többen is érkeznek, akiknek a jelenlévő fegyveresek átadják a most hallott információkat. Talán mindenki ott van már a megmaradtak közül, a fedélzeten kisebb vita alakul ki.
Vannak, akik mennének és meglehet, hogy visszajönnének erősítéssel, de az is lehet, hogy soha nem tennék a fedélzetre a lábukat. Akadnak olyanok is, akik a kalapos mellett állnak ki és a szörny vesztét tartják a megoldásnak.*
- A bestiának pusztulnia kell! Mindenáron! Aki ellenkezik, azt parancsmegtagadásért magam vágom le! *Néz körbe a kalapos és a hármas láthatja, hogy ha máskor nem, akkor most jött el az idő, hogy az oldalukra állítsanak pár fegyverest és megnyerjék őket az ügyüknek a sziget elhagyását illetően.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-30 22:13:05
Üzenet elküldve: 2021-11-30 22:13:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Érzi a feszültséget a levegőben, ami érthető egy ennyire komoly helyzetben, viszont Daesys túlzásnak véli. Kérdőn felvont szemöldökeivel pásztázza a jelenlévőket. Amikor Zopal megszólal mutatóujjával az ork felé bök, és közben bőszen bólogat, mintha a kopasz szavai elegendőek lennének az ő korábbi kijelentése alátámasztására.*
- Ez lehetséges? Volt rá példa, ami az ellenkezőjét bizonyítaná?
*Intézi kérdését a kalapos felé, akit úgy tűnik jobban leköt ez a tény, mint Daesys lehetetlen ötlete.
~ Aztán lehet, hogy a megoldás végig itt volt az orrunk előtt. Néha a legegyszerűbb ötletek a leghatékonyabbak. ~
Daesys valójában mindkét verziónak örülne, jóformán bárminek aminek az a vége, hogy élve távozhatnak innen, és úgy tűnik ez idő alatt senki nem tudott jobbal előrukkolni.*
*Érzi a feszültséget a levegőben, ami érthető egy ennyire komoly helyzetben, viszont Daesys túlzásnak véli. Kérdőn felvont szemöldökeivel pásztázza a jelenlévőket. Amikor Zopal megszólal mutatóujjával az ork felé bök, és közben bőszen bólogat, mintha a kopasz szavai elegendőek lennének az ő korábbi kijelentése alátámasztására.*
- Ez lehetséges? Volt rá példa, ami az ellenkezőjét bizonyítaná?
*Intézi kérdését a kalapos felé, akit úgy tűnik jobban leköt ez a tény, mint Daesys lehetetlen ötlete.
~ Aztán lehet, hogy a megoldás végig itt volt az orrunk előtt. Néha a legegyszerűbb ötletek a leghatékonyabbak. ~
Daesys valójában mindkét verziónak örülne, jóformán bárminek aminek az a vége, hogy élve távozhatnak innen, és úgy tűnik ez idő alatt senki nem tudott jobbal előrukkolni.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-26 21:02:32
Üzenet elküldve: 2021-11-26 21:02:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Érdekek ösvényei //
*A pipa hömpölygő füstfátyla mögé rejti megfeszülő vonásait. Arca kifejezéstelennek tűnhet, mondhatni különös tehetséggel álcázza érzéseit, de ha valaki olyan jól ismeri őt, mint Nolenar, bizonyára feltűnik neki a leplezett méreg. Nem is felel. Nem ül fel a hergelésnek, bár éppen csak egy hajszálra van attól talán, hogy felcsattanjon, ehelyett mindössze pillantásai árulkodnak egy újabb szippantás után gondolatairól.*
~Úgyis megtudom~
*Súgják elszántan az idegesen villanó zöldek. Ebben a pillanatban, Cressyssel való elég zűrőssé fajult kapcsolatát tekintve, valószínűleg nem érdekelné, ha bármelyik talpnyalójáról kiderülne, hogy áruló. A legtöbbjük csak kapzsi senkiházi, igazából bármelyikről könnyedén el tudná képzelni az ilyesmit. De nem Khaanról. Ha még valami általa nem is ismert okból fordult volna az igric ellen, Daya akkor sem ártott neki. Hosszú ideje ismeri már, és barátjaként tekint rá, rettentően dühös és csalódott lenne, ha kiderülne, miatta kell most elviselnie ezt a megaláztatást.
Őszinte illetődöttséggel üdvözli a tényt, hogy feltételei mindenféle ellenkezés nélkül elfogadásra kerülnek. A halovány elégedettség, mely ennek okán eltölti, azonban egy szempillantás alatt foszlik semmivé. A kikötői marka már torkán is terem, amint elhagyják ajkait a szavak. Tekintetében nem villan ijedtség, de meglepettség már annál inkább. Nem számított ilyesféle kitörésre Nolenartól, nem az a fajta, aki ilyen könnyen elveszti a fejét.
A wegtoreni rögtön a fojtogató kézhez kap, próbálja lefejteni magáról, de szerencsére a férfi hamar elereszti. Zihálva kapkod levegő után, miközben végig simít a tenyér helyén a nyakán, nem is igazán tud most arra figyelni, mit beszél neki a másik. Hitetlenül néz a távozó tengerész után.
Kell neki egy kis idő, míg sikerül összeszednie magát. Mély levegőt vesz, a műsor figyelő matrózok néhánya gazdagabb lesz egy paprikázott "mit nézellel", aztán már viharzik is vissza a kabinjába. Olyan hangos csattanással zárja be maga után az ajtót, még talán a falak is beleremegnek. Dühében egy mozdulattal minden holmiját lesepri a kisasztal tetejéről, legszívesebben mindent szét is dobálna vagy földhöz vágna, ami a keze ügyébe kerül, de inkább lehunyja szemeit, és igyekszik lehiggadni. El akar innen tűnni, egy pillanatig sem akar tovább ezen az átkozott hajón lenni.
Hamarosan megjelenik a Velasco'rra kabinjánál. Magára öltötte kabátját, hajában azúrkék kendő díszeleg, bár feltűnő ékszereit inkább hátrahagyta. Összepakolt néhány hasznos holmit egy bőrtáskába, fogalma sincs meddig kell majd azon a nyomorult szigeten tengődniük. Szeretne minél előbb túllenni ezen az egészen.
Benyit, de nem merészkedik beljebb. Az ajtófélfának támaszkodik és egészen addig nem szól, amíg úgy nem érzi, már mindketten eléggé megnyugodtak ahhoz, hogy beszélhessenek.*
- Hozd a rumot is. *Hangjában kivételesen nem csendül se gúny, se hergelő derű, javaslatát olyan egyszerűséggel tálalja, mintha csak két régi ismerős cseverészne* - Úgy talán könnyebben elviseljük majd egymást.
*Ahogy kimondja, érez valamiféle keserűséget, de sietve elfojtja, már amennyire tudja. Ellöki végül magát és tesz egy lépést kifelé*
- Indulhatunk?
*A pipa hömpölygő füstfátyla mögé rejti megfeszülő vonásait. Arca kifejezéstelennek tűnhet, mondhatni különös tehetséggel álcázza érzéseit, de ha valaki olyan jól ismeri őt, mint Nolenar, bizonyára feltűnik neki a leplezett méreg. Nem is felel. Nem ül fel a hergelésnek, bár éppen csak egy hajszálra van attól talán, hogy felcsattanjon, ehelyett mindössze pillantásai árulkodnak egy újabb szippantás után gondolatairól.*
~Úgyis megtudom~
*Súgják elszántan az idegesen villanó zöldek. Ebben a pillanatban, Cressyssel való elég zűrőssé fajult kapcsolatát tekintve, valószínűleg nem érdekelné, ha bármelyik talpnyalójáról kiderülne, hogy áruló. A legtöbbjük csak kapzsi senkiházi, igazából bármelyikről könnyedén el tudná képzelni az ilyesmit. De nem Khaanról. Ha még valami általa nem is ismert okból fordult volna az igric ellen, Daya akkor sem ártott neki. Hosszú ideje ismeri már, és barátjaként tekint rá, rettentően dühös és csalódott lenne, ha kiderülne, miatta kell most elviselnie ezt a megaláztatást.
Őszinte illetődöttséggel üdvözli a tényt, hogy feltételei mindenféle ellenkezés nélkül elfogadásra kerülnek. A halovány elégedettség, mely ennek okán eltölti, azonban egy szempillantás alatt foszlik semmivé. A kikötői marka már torkán is terem, amint elhagyják ajkait a szavak. Tekintetében nem villan ijedtség, de meglepettség már annál inkább. Nem számított ilyesféle kitörésre Nolenartól, nem az a fajta, aki ilyen könnyen elveszti a fejét.
A wegtoreni rögtön a fojtogató kézhez kap, próbálja lefejteni magáról, de szerencsére a férfi hamar elereszti. Zihálva kapkod levegő után, miközben végig simít a tenyér helyén a nyakán, nem is igazán tud most arra figyelni, mit beszél neki a másik. Hitetlenül néz a távozó tengerész után.
Kell neki egy kis idő, míg sikerül összeszednie magát. Mély levegőt vesz, a műsor figyelő matrózok néhánya gazdagabb lesz egy paprikázott "mit nézellel", aztán már viharzik is vissza a kabinjába. Olyan hangos csattanással zárja be maga után az ajtót, még talán a falak is beleremegnek. Dühében egy mozdulattal minden holmiját lesepri a kisasztal tetejéről, legszívesebben mindent szét is dobálna vagy földhöz vágna, ami a keze ügyébe kerül, de inkább lehunyja szemeit, és igyekszik lehiggadni. El akar innen tűnni, egy pillanatig sem akar tovább ezen az átkozott hajón lenni.
Hamarosan megjelenik a Velasco'rra kabinjánál. Magára öltötte kabátját, hajában azúrkék kendő díszeleg, bár feltűnő ékszereit inkább hátrahagyta. Összepakolt néhány hasznos holmit egy bőrtáskába, fogalma sincs meddig kell majd azon a nyomorult szigeten tengődniük. Szeretne minél előbb túllenni ezen az egészen.
Benyit, de nem merészkedik beljebb. Az ajtófélfának támaszkodik és egészen addig nem szól, amíg úgy nem érzi, már mindketten eléggé megnyugodtak ahhoz, hogy beszélhessenek.*
- Hozd a rumot is. *Hangjában kivételesen nem csendül se gúny, se hergelő derű, javaslatát olyan egyszerűséggel tálalja, mintha csak két régi ismerős cseverészne* - Úgy talán könnyebben elviseljük majd egymást.
*Ahogy kimondja, érez valamiféle keserűséget, de sietve elfojtja, már amennyire tudja. Ellöki végül magát és tesz egy lépést kifelé*
- Indulhatunk?
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-26 20:17:22
Üzenet elküldve: 2021-11-26 20:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Elérik a hajót, ahol is szívélyes fogadtatásban részesülnek. A már jól megszokott faggatás közben Daesy magát meghazudtolva fordítja az ügyet számukra előnyös irányba. A megszólalására többen is összesúgnak a fedélzeten. Fáradtak meg félnek a szörnytől, ahogy ők is. Leginkább mindenki már legszívesebben máshol lenne. Ha ügyesen lavíroznak, akkor a végén kénytelen lesz visszafordulni a kalapos. Az viszont mintha az orkon próbálna meg fogást keresni, de ahogy látja Svornt nincs szükség arra, hogy szóljon bármit is. Nem is tudna mit hozzá fűzni az elhangzottakhoz. Most egyelőre kivárja, hogy az események mibe torkollanak.*
* Elérik a hajót, ahol is szívélyes fogadtatásban részesülnek. A már jól megszokott faggatás közben Daesy magát meghazudtolva fordítja az ügyet számukra előnyös irányba. A megszólalására többen is összesúgnak a fedélzeten. Fáradtak meg félnek a szörnytől, ahogy ők is. Leginkább mindenki már legszívesebben máshol lenne. Ha ügyesen lavíroznak, akkor a végén kénytelen lesz visszafordulni a kalapos. Az viszont mintha az orkon próbálna meg fogást keresni, de ahogy látja Svornt nincs szükség arra, hogy szóljon bármit is. Nem is tudna mit hozzá fűzni az elhangzottakhoz. Most egyelőre kivárja, hogy az események mibe torkollanak.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-11-25 18:22:32
Üzenet elküldve: 2021-11-25 18:22:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Szelek szárnyán//
-Orrvitorlát kurtítani!
*Harsogja egy marcona férfi. *
-Te azt 'úzd meg!
*Hangzik el a kiáltás, melyet számos másik követ. Nem is olyan különösnek ezek, inkább csak a természetes háttérzaja egy gyönyörű és viszonylag nagy hajónak, ami éppen a tenger vizét szeli. Bredoc pedig a fedélzeten paskol meg egy széles faládát. *
-Minden rendben ment?
*Kurta biccent és a válasz, ami éppen elég is neki, hogy elhiggye. Azzal hátat fordít a rakománynak és pipáját kezdi keresni. Hozzászokott már a vízhez, és nem tengeribeteg, de ettől még nem igazán szereti. Persze ezt csak a halk bosszankodás és fejrázás jelezheti bárkinek.*
-Francos bájitalok.
*Szitkozódik miközben meggyújtja a már előkotort pipát. Az ördögvigyor öaszetéveszthetetlen kellemes illata lengi körbe, minek okán rögtön ellazulnak homlokán a ráncok. A táj egyébként nagyon szép, főleg ilyen napos időben. A legmagasabb pontját már elhagyhatta, de még elég meleget nyújt ahhoz, hogy senkinek ne lehessen panaszra. ~Meg tudom érteni miért utaznak sokan így, költőibb mint a sáros csapásokon lovagolni napokig. ~ Néz közben el a hajó másik oldalára, ahol bizony mindenféle népek megtalálhatóak. Ha esetleg valaki ránézne, vagy elkapná a tekintetét biztosan nem venné zokon, hisz alapvetően nincs gondja az emberekkel. A ládát úgyis őrzik, így neki csak nyitva kell tartania a szemét. Az meg nem egy nagy feladat. Elvileg. *
//Szelek szárnyán//
-Orrvitorlát kurtítani!
*Harsogja egy marcona férfi. *
-Te azt 'úzd meg!
*Hangzik el a kiáltás, melyet számos másik követ. Nem is olyan különösnek ezek, inkább csak a természetes háttérzaja egy gyönyörű és viszonylag nagy hajónak, ami éppen a tenger vizét szeli. Bredoc pedig a fedélzeten paskol meg egy széles faládát. *
-Minden rendben ment?
*Kurta biccent és a válasz, ami éppen elég is neki, hogy elhiggye. Azzal hátat fordít a rakománynak és pipáját kezdi keresni. Hozzászokott már a vízhez, és nem tengeribeteg, de ettől még nem igazán szereti. Persze ezt csak a halk bosszankodás és fejrázás jelezheti bárkinek.*
-Francos bájitalok.
*Szitkozódik miközben meggyújtja a már előkotort pipát. Az ördögvigyor öaszetéveszthetetlen kellemes illata lengi körbe, minek okán rögtön ellazulnak homlokán a ráncok. A táj egyébként nagyon szép, főleg ilyen napos időben. A legmagasabb pontját már elhagyhatta, de még elég meleget nyújt ahhoz, hogy senkinek ne lehessen panaszra. ~Meg tudom érteni miért utaznak sokan így, költőibb mint a sáros csapásokon lovagolni napokig. ~ Néz közben el a hajó másik oldalára, ahol bizony mindenféle népek megtalálhatóak. Ha esetleg valaki ránézne, vagy elkapná a tekintetét biztosan nem venné zokon, hisz alapvetően nincs gondja az emberekkel. A ládát úgyis őrzik, így neki csak nyitva kell tartania a szemét. Az meg nem egy nagy feladat. Elvileg. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1916-1935