//Két ütem között//
//1. Csapat//
*Átlép hát először Velnora, aztán Grubek, a nagy kalandor is. Odabent a fényárban úszó kis folyosócskán nem sok látványosság akad. Fentről aranyosan ragyogó fémgömb szolgáltatja a fényt. Az átjáró pedig teljesen üres. Lehetne benne hely patkányoknak, jetiknek, és egyéb rémségeknek, de ez csak egy üres folyosó, erről meggyőződhet a kis társaság is. Hátul remegő, áttetsző picit szürkítő "hártya" található, igazából pont olyan, mint amin átdobta kalózunk az előbb a széklábat. Ha már a kalóznál tartunk, őt láthatják a túloldalon, ahogy őket szúrós szemmel vizslatva döcög befele, talán mintha egy picit lassacskán is menne, nem túl elsietvén a dolgokat. Aztán mivel látható baj nincs, belép, és mond máris egy nagyon bölcset, amiről Velnora és Grubek már meggyőződhetett. A folyosó nem túl messze, egy másik ajtóban végződik, mely a 21-es raktárba vezet, ahogyan felette egy felirat is jelzi. Jól kiképzett, fedélzeti faajtóról van szó, rajta pedig kilincs. Kinyitni pedig egyszerűen ki lehet, mögötte pedig nyilvánvalóan van valami, amit a gyűjtemény díszes tagjai csak kinyitása után szemlélhetnek meg.*
//2. Csapat//
*Tisztázandó a körülményeket, bárki, aki körbenéz egy folyosón találhatja magát, benne a szétszórt négy arannyal, ami bárkié lehet, aki felszedi azt. Ennek a folyosónak, mint általában a legtöbbnek, két vége van. Egyik az az ajtótlan vég, melyen átsétáltak eddig mindhárman, furcsa mód Lena is erről jött. Másik vége pedig egy ajtóban végződik, emögött van a fehérre meszelt szoba, amit, ha kitárnak megnézhetik abban mi van. Persze ennyire ne fussunk előre. Térjünk vissza egy átlagos, amúgy bugyuta virág mindennapjaihoz, aki a plafonból nő. Ha van bármilyen felfogóközpontja ennek a lénynek, nagyjából az elmúlt pár percben ez futhatott át rajta.*
~Levél a mozgón, levél a mozgón, jó, még mindig rajta, két mozgó, egyikre, másikra, három mozgó, mi? mi? most hogy, merre? riadó, riadó!~
*Pár perc elmebéli csend követheti ezt, aztán megszületik a döntés.*
~Térjünk vissza az autofotoszintézishez~
*Persze a ne és a félj nincs az eszköztárában, sőt, magukat a szavakat sem érti így, ahogyan gondolatait egy sötét csuklyás ócska pergamenre tudja vetni, szóval nem reagál igazán, csak Khajára irányítja leveleit, és csak úgy van. A kis tündér keze sem rohad le az érintéstől, így jogos lehet Lena felvetése, miszerint tovább érdekesebb dolgok találhatóak, és akkor el is jutottunk a meszelt szobácskához. Az ajtóhoz tartozó kilincs nem ugrik el a helyéről, a talaj is végig szilárdnak bizonyul, így Lena bemerészkedhet.*
//11es raktár//
*Odabent a szoba szinte végtelenül nagynak tűnhet, az, ami az ajtó túloldalán szinte semminek látszott, most úgy néz ki, mintha a gazdagnegyedet, vagy a kikötőt is magába tudná fogadni, a falak fehérek, a padló pedig barna fa, és van odafent valahol plafon is, mely a felhős égnek is tűnhetne a szintén fehérségével. Visszafordulván Lena, és az esetleg vele tartók láthatják, hogy ott az ajtó szinte a semmiben, és mögötte egy hatalmas cica. Vagyis elsőre cicának tűnhet mellkasa és formája alapján, azonban feljebb tekintve női arcot pillanthatnak meg. A társaság műkedvelőbb tagjai felismerhetik a mesebéli alakot, ő egy szfinx, teljes életnagyságban, ami most nagyjából ebben a hasaló helyzetben mellkastól fejbúbig húsz lépést jelent.*
-Psszt! Ne szólj semmit, megvárjuk a többieket!
*Emeli egyik karmos mancsát, és annak egy karmát mutatóujjként kifeszítve kecses szája elé, mikor az első belép. Maga az alak nőies, arcának ívei szépek, még mellei is vannak, és szavait is kellemesen formálja. Amíg pedig a fent nevezett többiek be nem érnek, nem kíván többet szólni, csupán egy kedves, szívélyes mosolyt küld a már bent ácsorgó, vagy ácsorgók felé.
Fontos megjegyezni, hogy a hang és a látvány továbbra sem megy ki az ajtón, és a már bejutottak ebbéli szándékait vendéglátó szfinxük elegánsan a bejárat elé biggyesztett manccsal igyekszik megakadályozni.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.11 18:31:19