Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-01-22 11:21:00
Üzenet elküldve: 2021-01-22 11:21:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Az ork kérdéseiből csak egyre kap választ ami bár ad hozzá újat a történethez, de még nem teljes a kép.*
-Mi bajuk veled?
*Zopal-nak van elképzelése róla és a saját története szerint ő inkább szimpatizál a furabogárral. A mozgolódás a parton nem tetszik neki. Főleg a fegyverkezés.*
-Húzd meg magad furabogár!
*Mikor az egykori kalóz odaér hozzá akkor meg is kérdezi.*
-Mit tudtál meg?
*A fegyverét nem engedi el, sőt fel van rá készülve, hogy a társa az előbb adta el. Szóval ha támadás érné igyekezne kitérni majd a férfi azon oldalát támadni amit kéz híján nem tud védeni. Nem bizalmatlanság ez csak tapasztalat. Az orknak fel kell készülnie az ilyesmire.*
*Az ork kérdéseiből csak egyre kap választ ami bár ad hozzá újat a történethez, de még nem teljes a kép.*
-Mi bajuk veled?
*Zopal-nak van elképzelése róla és a saját története szerint ő inkább szimpatizál a furabogárral. A mozgolódás a parton nem tetszik neki. Főleg a fegyverkezés.*
-Húzd meg magad furabogár!
*Mikor az egykori kalóz odaér hozzá akkor meg is kérdezi.*
-Mit tudtál meg?
*A fegyverét nem engedi el, sőt fel van rá készülve, hogy a társa az előbb adta el. Szóval ha támadás érné igyekezne kitérni majd a férfi azon oldalát támadni amit kéz híján nem tud védeni. Nem bizalmatlanság ez csak tapasztalat. Az orknak fel kell készülnie az ilyesmire.*
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-01-15 13:15:45
Üzenet elküldve: 2021-01-15 13:15:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Zopal, Svornt//
*Zopal elhallgattatja saját aggodalmának hangjait, magyarázatot adva, hogy a kóróvékony alak hogyan is kerülhetett észrevétlen mögé. Ám ez sem változtat a válaszokon, amelyeket kap Sho'clarathtől, aki a "Végzet jeleként" definiálja a parton álló csapat általvetőjén látható szimbólumot.
Az elhangzó hármas kérdésből csak az elsőt tudja felfogni Sho'clarath, amire válaszol is.*
- Minket üldöznek. *Mintha szomorúság csillanna a vörös szemekben, bár az ork nehezen tud ilyesmit leolvasni a pergamenszerű bőrrel vont arcról. Lehet, hogy csak a köd csalja meg a figyelmét.
Miután Svornt beavatta a tapasztalataiba a kalapos férfit, az igencsak felélénkült és fegyverbe szólította sajátjait a Topáz roncsa mellett, miközben a kormányos elindul a partvonal növényhatára felé Zopalhoz. Az ork láthatja a feléjük közeledő tengerészt és hogy a parton a csapat mozgolódni kezd a kalapos körül, ahol Daesys is ott maradt.
Svornt, elérve a helyet, ahol Zopal megbújik, kis keresés után meg is pillanthatja a növényzet mögé bújt orkot, de csak őt. És ha az ork visszafordul Sho'clarath felé, akkor újra meglepetten tapasztalhatja, hogy az alaknak újra nyoma veszett, mintha kedve szerint tudna eltűnni és megjelenni.*
//Daesys//
*A vörös lány a parton marad a fegyverkezni kezdő csapat mellett. Hallhatja, ahogy a kalapos tájékoztatja sajátjait a fejleményekről és láthatja, hogy új fegyverek kerülnek elő. A kardok helyett tőrök, amelyeknek a pengéje másképp tükröződik, opálosabb és szürkébb, a tegzekbe pedig ugyanilyen hegyű vesszők kerülnek, ahogy a számszeríjakat is betöltik velük a normál nyílvesszők helyett.
A kalapos válaszára is érkezik felelet a lánytól, amire a férfi Daesysre pillant.*
- Akkor ne kérkedjen. *Jön a kemény válasz, majd egy tőrt nyújt át neki, aminek a pengéje hasonlóan opálos, mint a többieké.*
- Ha meglátja a bestiát, ne habozzon, mert az nem fog. *Teszi hozzá, ahogy a markolatot átnyújtja a lánynak. A pillantása komoly és határozott, nem úgy tűnik, hogy tréfálkozna.
Daesys egyelőre csak azt látja, hogy Svornt a partvonal növényhatárán áll, de Zopalt nem tudja kivenni mögötte. A köd és a sűrűn nőtt borkok egyelőre elrejtik előle az orkot, de a kormányos elég határozottan haladt egy irányba, talán már meg is lelte Zopalt.*
- A társai, a kalóz és az ork... *Szólal meg mögötte a kalapos hirtelen.*
- Mennyire megbízhatóak? *Kérdi a lány szemébe nézve. Nem tudni, hogy biztosan tudja-e Svorntról, hogy valóban megkérdőjelezhető múlttal rendelkezik vagy csak ráhibázott és hogy esetleg csak az előítéletei beszélnek belőle Zopallal kapcsolatban, de érdeklődve várja a választ.*
//Zopal, Svornt//
*Zopal elhallgattatja saját aggodalmának hangjait, magyarázatot adva, hogy a kóróvékony alak hogyan is kerülhetett észrevétlen mögé. Ám ez sem változtat a válaszokon, amelyeket kap Sho'clarathtől, aki a "Végzet jeleként" definiálja a parton álló csapat általvetőjén látható szimbólumot.
Az elhangzó hármas kérdésből csak az elsőt tudja felfogni Sho'clarath, amire válaszol is.*
- Minket üldöznek. *Mintha szomorúság csillanna a vörös szemekben, bár az ork nehezen tud ilyesmit leolvasni a pergamenszerű bőrrel vont arcról. Lehet, hogy csak a köd csalja meg a figyelmét.
Miután Svornt beavatta a tapasztalataiba a kalapos férfit, az igencsak felélénkült és fegyverbe szólította sajátjait a Topáz roncsa mellett, miközben a kormányos elindul a partvonal növényhatára felé Zopalhoz. Az ork láthatja a feléjük közeledő tengerészt és hogy a parton a csapat mozgolódni kezd a kalapos körül, ahol Daesys is ott maradt.
Svornt, elérve a helyet, ahol Zopal megbújik, kis keresés után meg is pillanthatja a növényzet mögé bújt orkot, de csak őt. És ha az ork visszafordul Sho'clarath felé, akkor újra meglepetten tapasztalhatja, hogy az alaknak újra nyoma veszett, mintha kedve szerint tudna eltűnni és megjelenni.*
//Daesys//
*A vörös lány a parton marad a fegyverkezni kezdő csapat mellett. Hallhatja, ahogy a kalapos tájékoztatja sajátjait a fejleményekről és láthatja, hogy új fegyverek kerülnek elő. A kardok helyett tőrök, amelyeknek a pengéje másképp tükröződik, opálosabb és szürkébb, a tegzekbe pedig ugyanilyen hegyű vesszők kerülnek, ahogy a számszeríjakat is betöltik velük a normál nyílvesszők helyett.
A kalapos válaszára is érkezik felelet a lánytól, amire a férfi Daesysre pillant.*
- Akkor ne kérkedjen. *Jön a kemény válasz, majd egy tőrt nyújt át neki, aminek a pengéje hasonlóan opálos, mint a többieké.*
- Ha meglátja a bestiát, ne habozzon, mert az nem fog. *Teszi hozzá, ahogy a markolatot átnyújtja a lánynak. A pillantása komoly és határozott, nem úgy tűnik, hogy tréfálkozna.
Daesys egyelőre csak azt látja, hogy Svornt a partvonal növényhatárán áll, de Zopalt nem tudja kivenni mögötte. A köd és a sűrűn nőtt borkok egyelőre elrejtik előle az orkot, de a kormányos elég határozottan haladt egy irányba, talán már meg is lelte Zopalt.*
- A társai, a kalóz és az ork... *Szólal meg mögötte a kalapos hirtelen.*
- Mennyire megbízhatóak? *Kérdi a lány szemébe nézve. Nem tudni, hogy biztosan tudja-e Svorntról, hogy valóban megkérdőjelezhető múlttal rendelkezik vagy csak ráhibázott és hogy esetleg csak az előítéletei beszélnek belőle Zopallal kapcsolatban, de érdeklődve várja a választ.*
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-01-14 22:32:02
Üzenet elküldve: 2021-01-14 22:32:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Svornt úgy dönt, hogy maga beszél az orkkal, ennek okán egy pillanatra Daesys elméjén átfut az, hogy talán neki is csatlakoznia kellene a diskurzushoz, ám ezt hamar elveti. Inkább igyekszik minél jobban fellelkesíteni magát, hiszen a korábbi párbeszéd alapján a szörnyeteg közel van, jó eséllyel hamar megtalálhatják, és akkor végre hazamehetnek.
Didergése, és fáradtsága enyhülni látszik, mert elképzeli a Rumos jól ismert, de változatlanul pocsék sörét, a zárt fogadó fülledt, bűzlő melegét, minden olyan dolgot, amit szívesebben csinálna most, és ez valamelyest ösztökéli. El is kezd izgatottan egy helyben toporogni, amikor kérdés érkezik felé.*
- Hogy én?
*Mutat magára meglepetten, mintha sértené maga a kérdés is.*
- Nem akarok kérkedni...
~ Dehogynem. ~
*Kezd bele enyhe arroganciával hangjában, miközben oldalra biccent egyet hanyagul.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem idegen a kezemben a kard markolata.
*Rögvest feldereng előtte, ahogy Ambroggio jól elnáspángolta az utcán, és még most is fájna az ülepe ha nem kapta volna azt a csodakenőcsöt a Professzortól*
~ Persze szerencsétlen véletlenek mindig akadnak. ~
*Közben ujjaival alkarján dobol türelmetlenül, és érdeklődve nyújtogatja magasabbra nyakát, vagy áll éppen lábujjhegyre, hogy jobban lássa ahogy Zopal és Svornt pusmognak.*
*Svornt úgy dönt, hogy maga beszél az orkkal, ennek okán egy pillanatra Daesys elméjén átfut az, hogy talán neki is csatlakoznia kellene a diskurzushoz, ám ezt hamar elveti. Inkább igyekszik minél jobban fellelkesíteni magát, hiszen a korábbi párbeszéd alapján a szörnyeteg közel van, jó eséllyel hamar megtalálhatják, és akkor végre hazamehetnek.
Didergése, és fáradtsága enyhülni látszik, mert elképzeli a Rumos jól ismert, de változatlanul pocsék sörét, a zárt fogadó fülledt, bűzlő melegét, minden olyan dolgot, amit szívesebben csinálna most, és ez valamelyest ösztökéli. El is kezd izgatottan egy helyben toporogni, amikor kérdés érkezik felé.*
- Hogy én?
*Mutat magára meglepetten, mintha sértené maga a kérdés is.*
- Nem akarok kérkedni...
~ Dehogynem. ~
*Kezd bele enyhe arroganciával hangjában, miközben oldalra biccent egyet hanyagul.*
- Maradjunk annyiban, hogy nem idegen a kezemben a kard markolata.
*Rögvest feldereng előtte, ahogy Ambroggio jól elnáspángolta az utcán, és még most is fájna az ülepe ha nem kapta volna azt a csodakenőcsöt a Professzortól*
~ Persze szerencsétlen véletlenek mindig akadnak. ~
*Közben ujjaival alkarján dobol türelmetlenül, és érdeklődve nyújtogatja magasabbra nyakát, vagy áll éppen lábujjhegyre, hogy jobban lássa ahogy Zopal és Svornt pusmognak.*
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-01-10 16:35:28
Üzenet elküldve: 2021-01-10 16:35:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Végül is, ha fizetést nem is, de jogot a saját maga által szerzet zsákmányra és jegyet haza azt szerzet maguknak. Na persze azt túlzás lenne állítani, hogy megbízik a kalaposban, de úgy tűnik, hogy túl sok választási lehetőségük jelenleg nincs. Akárhogy is parancsoló a hangja, ha nem akar jönni az ork ő nem fogja tudni rábeszélni. Meg annyira nem is akarja. Nem fog neki könyörögni, hogy a kalapos kedvére tegyen. Mesél neki kóró uraságról, amire szinte izgatott választ kap. Nem tűnt az olyan veszélyesnek, mint mondja a férfi.*
- Ha maga mondja, akkor biztosan.* Hagyja rá a dolgot. Inkább felajánlja, hogy beszél Zopallal. El is indul a bozótos irányába, hogy találkozzon az orkkal és felvázolja neki a helyzetet. Feltéve, ha még ott találja a testőrt.*
* Végül is, ha fizetést nem is, de jogot a saját maga által szerzet zsákmányra és jegyet haza azt szerzet maguknak. Na persze azt túlzás lenne állítani, hogy megbízik a kalaposban, de úgy tűnik, hogy túl sok választási lehetőségük jelenleg nincs. Akárhogy is parancsoló a hangja, ha nem akar jönni az ork ő nem fogja tudni rábeszélni. Meg annyira nem is akarja. Nem fog neki könyörögni, hogy a kalapos kedvére tegyen. Mesél neki kóró uraságról, amire szinte izgatott választ kap. Nem tűnt az olyan veszélyesnek, mint mondja a férfi.*
- Ha maga mondja, akkor biztosan.* Hagyja rá a dolgot. Inkább felajánlja, hogy beszél Zopallal. El is indul a bozótos irányába, hogy találkozzon az orkkal és felvázolja neki a helyzetet. Feltéve, ha még ott találja a testőrt.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-01-06 17:19:06
Üzenet elküldve: 2021-01-06 17:19:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Furabogár nevéhez illően viselkedik. Szerencsétlent tényleg képen fogja valaki csűrni ha másokat is így fog riogatni. A hirtelen felbukkanása bár érdekes, de az ork azzal magyarázza magának a dolgot, hogy talán azért lehetett mert mezítláb van és homokon. Csak ezért nem hallotta. De még a szagát se vette észre. Mindegy. Óvatosabbnak kell lennie. Nem sürgeti vagy idegeskedik szerencsétlen miatt. Arra odafigyel, hogy ne buktassa le. Azon azért felvonja a szemöldökét amit utána hall. Valami történt és nem pontosan tudja miről van szó. Néz a másik arcába, de abból, azon kívül, hogy annak gondok vannak a fejében mást nem tud meg.*
-Kinek a végzete? Kiket öltek meg? Rabszolgavadászok?
*Hangja nyugodt és lényegre törő ahogy eddig is. Pedig nagyon nincs kedvére a helyzet. Úgy érzi, hogy van itt valami mocskos dolog amit a professzor nem mondott el. Ha a tippje bejön biztos benne, hogy amint lehetősége adódik rá vérengzést rendez azok közt a rohadékok közt.*
*Furabogár nevéhez illően viselkedik. Szerencsétlent tényleg képen fogja valaki csűrni ha másokat is így fog riogatni. A hirtelen felbukkanása bár érdekes, de az ork azzal magyarázza magának a dolgot, hogy talán azért lehetett mert mezítláb van és homokon. Csak ezért nem hallotta. De még a szagát se vette észre. Mindegy. Óvatosabbnak kell lennie. Nem sürgeti vagy idegeskedik szerencsétlen miatt. Arra odafigyel, hogy ne buktassa le. Azon azért felvonja a szemöldökét amit utána hall. Valami történt és nem pontosan tudja miről van szó. Néz a másik arcába, de abból, azon kívül, hogy annak gondok vannak a fejében mást nem tud meg.*
-Kinek a végzete? Kiket öltek meg? Rabszolgavadászok?
*Hangja nyugodt és lényegre törő ahogy eddig is. Pedig nagyon nincs kedvére a helyzet. Úgy érzi, hogy van itt valami mocskos dolog amit a professzor nem mondott el. Ha a tippje bejön biztos benne, hogy amint lehetősége adódik rá vérengzést rendez azok közt a rohadékok közt.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-01-05 19:52:57
Üzenet elküldve: 2021-01-05 19:52:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
*Hogy Sho'clarath hogyan vagy milyen módon került az ork mögé, annak ellenére is, hogy Zopal érzékei a helyzet és a tárgyalás figyelése miatt a végletekig kiéleződött, nem tudni és nem is érkezik válasz. Viszont a kóróvékony alak a szavakra úgy néz az orkra, mintha nem értené, hogy mire is gondol azalatt, hogy "majdnem képen vágta". Mintha nem is tartana Zopaltól egy cseppet sem vagy csak annyira ostoba, hogy nem fogja fel a szavak jelentését.*
- Mi Sho'clarath vagyunk. *Jön előbb egy oktalan válasz sejthetően saját megnevezésére, de aztán valami használható is talán.*
- Semmit. *Jön a rezignált válasz szinte azonnal a megszokott tónustalan hangon. De folytatás is van, ami talán többet segít a korábban elhangzottnál.*
- Azt viszont ismerem. *Mutat a csontos, hegyes körmű ujj a tabardosok mellkasán. Az a jel az, amit a hajó zászlóján is láttak korábban.*
- A végzet jele. *Vörös tekintete Zopal felé fordul, de semmiféle érzelmet nem tud leolvasni a sápadt arcról az ork.
Zopal láthatja, hogy a parton feléjük induló kettős megtorpanva fordul vissza kalapos vezetőjük felé.*
//Svornt, Daesys//
*A egykori kalóz számítása bejönni látszik, a kalapos férfi biztosítja felőle, hogy elviszik őket a szigetről, ám előbb még elvégeznék a dolgukat azzal a "szörnnyel". A Zopalra terelődő szónál a férfi elgondolkodni látszik, de a figyelme nem lankad.*
- Jobban örülnék neki, ha ő maga jönne ide. *Mondja, de hangjából kiérezni, hogy ez nem igazán felajánlás, olyan parancs, aminek talán érdemesebb eleget tenni.
Aztán amikor Svornt elmondja, mit is láttak, a kalapos úgy fordul felé, mintha kígyó marta volna meg.*
- Ő lesz az! *Egyszerre félő és izgatott kifejezés suhan át az arcán.*
- Az a szörnyeteg veszélyesebb, mint gondolná.
*Svornt felajánlja, hogy ő maga beszél Zopallal, amire a kalapos bólint és visszahívja az összes emberét, talán hogy rövid eligazítást tartson az új fejlemények türkében.*
- Igyekezz, az idő ellenünk dolgozik. Teysus se tudja, ezen az átkozott helyen mikor száll le a sötétség. *Néz fel a ködös, tejfehér-szürkés égre aggódva.
Daesyst talán meglepi a kalapos udvariassága, de úgy tűnik, a férfi igazi úriember, még ezen a kietlen, ködülte vidéken is. A lány lelkesedését a csapat vezetője visszafogottan fogadja, de legalább Daesys nem gyarapítja problémáit ellenkezéssel.*
- Tud bánni fegyverrel? *Kérdi a kalapos végigmérve a lányt. Nem tudni, mit tud így megállapítani, de a kérdés még a levegőben lóg.
Zopalt nem látja, csak a part hosszában végig elnyúló növényvonalat, de a köd se segít sokat, elmossa a távoli vonalakat, megcsalja a szemet. A rosszalló fejingatásra és további szavaira nem érkezik felelet, de azt láthatja, hogy a kalapos csapata fegyverkezni kezd.*
//Zopal//
*Hogy Sho'clarath hogyan vagy milyen módon került az ork mögé, annak ellenére is, hogy Zopal érzékei a helyzet és a tárgyalás figyelése miatt a végletekig kiéleződött, nem tudni és nem is érkezik válasz. Viszont a kóróvékony alak a szavakra úgy néz az orkra, mintha nem értené, hogy mire is gondol azalatt, hogy "majdnem képen vágta". Mintha nem is tartana Zopaltól egy cseppet sem vagy csak annyira ostoba, hogy nem fogja fel a szavak jelentését.*
- Mi Sho'clarath vagyunk. *Jön előbb egy oktalan válasz sejthetően saját megnevezésére, de aztán valami használható is talán.*
- Semmit. *Jön a rezignált válasz szinte azonnal a megszokott tónustalan hangon. De folytatás is van, ami talán többet segít a korábban elhangzottnál.*
- Azt viszont ismerem. *Mutat a csontos, hegyes körmű ujj a tabardosok mellkasán. Az a jel az, amit a hajó zászlóján is láttak korábban.*
- A végzet jele. *Vörös tekintete Zopal felé fordul, de semmiféle érzelmet nem tud leolvasni a sápadt arcról az ork.
Zopal láthatja, hogy a parton feléjük induló kettős megtorpanva fordul vissza kalapos vezetőjük felé.*
//Svornt, Daesys//
*A egykori kalóz számítása bejönni látszik, a kalapos férfi biztosítja felőle, hogy elviszik őket a szigetről, ám előbb még elvégeznék a dolgukat azzal a "szörnnyel". A Zopalra terelődő szónál a férfi elgondolkodni látszik, de a figyelme nem lankad.*
- Jobban örülnék neki, ha ő maga jönne ide. *Mondja, de hangjából kiérezni, hogy ez nem igazán felajánlás, olyan parancs, aminek talán érdemesebb eleget tenni.
Aztán amikor Svornt elmondja, mit is láttak, a kalapos úgy fordul felé, mintha kígyó marta volna meg.*
- Ő lesz az! *Egyszerre félő és izgatott kifejezés suhan át az arcán.*
- Az a szörnyeteg veszélyesebb, mint gondolná.
*Svornt felajánlja, hogy ő maga beszél Zopallal, amire a kalapos bólint és visszahívja az összes emberét, talán hogy rövid eligazítást tartson az új fejlemények türkében.*
- Igyekezz, az idő ellenünk dolgozik. Teysus se tudja, ezen az átkozott helyen mikor száll le a sötétség. *Néz fel a ködös, tejfehér-szürkés égre aggódva.
Daesyst talán meglepi a kalapos udvariassága, de úgy tűnik, a férfi igazi úriember, még ezen a kietlen, ködülte vidéken is. A lány lelkesedését a csapat vezetője visszafogottan fogadja, de legalább Daesys nem gyarapítja problémáit ellenkezéssel.*
- Tud bánni fegyverrel? *Kérdi a kalapos végigmérve a lányt. Nem tudni, mit tud így megállapítani, de a kérdés még a levegőben lóg.
Zopalt nem látja, csak a part hosszában végig elnyúló növényvonalat, de a köd se segít sokat, elmossa a távoli vonalakat, megcsalja a szemet. A rosszalló fejingatásra és további szavaira nem érkezik felelet, de azt láthatja, hogy a kalapos csapata fegyverkezni kezd.*
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-01-05 00:30:04
Üzenet elküldve: 2021-01-05 00:30:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
- Kisasszony?
*Ajkai apró kört formálva fejezik ki meglepettségét, hogy közvetlen utána egy elégedett mosoly költözzön fáradt arcára. Nincs kedve, és ereje ellenkezni, főleg ismeretlen környezetben ilyen létszámmal szemben, ezért nem is vitázik távozásuk idejét illetően. Inkább csak úgy dönt, hogy jól szórakozik azon, hogy kisasszonynak nevezték, talán életében először.*
- Azigen.
*Egy darabig tétlenül figyeli, hogy a korábban elhangzott szigorú parancsszavak hallatán miként kezdenek cselekedni a férfiak, mire megunja a passzív jelenlétét.*
- Rendben. Ha ez a valami kell ahhoz, hogy hazajussak végre, akkor találjuk meg rögvest!
*Mondja lelkesen, tenyereit összecsapva. A kalaposra pillant, majd Svorntra, és megint a kalaposra.*
- Miben segítsek? A roncs kutatásában?
*Nem kerüli el figyelmét, hogy az eddigi beszélgetés során az ork végig távolabb bujkált, és ezt bár érthetőnek, de egyben komikusnak is találja, így nem mulaszt el megjegyzést tenni rá.*
- Egy böszöm nagy ork kan mégis mi a... kutyafülétől fél? Ahh, ezek a férfiak és a túlzott óvatosságuk.
*Ingatja meg fejét rosszallóan, és vár némi visszajelzést, hogy mennyire mozoghat szabadon anélkül, hogy a látszólag békés idegenek hátba találnák döfni.*
- Kisasszony?
*Ajkai apró kört formálva fejezik ki meglepettségét, hogy közvetlen utána egy elégedett mosoly költözzön fáradt arcára. Nincs kedve, és ereje ellenkezni, főleg ismeretlen környezetben ilyen létszámmal szemben, ezért nem is vitázik távozásuk idejét illetően. Inkább csak úgy dönt, hogy jól szórakozik azon, hogy kisasszonynak nevezték, talán életében először.*
- Azigen.
*Egy darabig tétlenül figyeli, hogy a korábban elhangzott szigorú parancsszavak hallatán miként kezdenek cselekedni a férfiak, mire megunja a passzív jelenlétét.*
- Rendben. Ha ez a valami kell ahhoz, hogy hazajussak végre, akkor találjuk meg rögvest!
*Mondja lelkesen, tenyereit összecsapva. A kalaposra pillant, majd Svorntra, és megint a kalaposra.*
- Miben segítsek? A roncs kutatásában?
*Nem kerüli el figyelmét, hogy az eddigi beszélgetés során az ork végig távolabb bujkált, és ezt bár érthetőnek, de egyben komikusnak is találja, így nem mulaszt el megjegyzést tenni rá.*
- Egy böszöm nagy ork kan mégis mi a... kutyafülétől fél? Ahh, ezek a férfiak és a túlzott óvatosságuk.
*Ingatja meg fejét rosszallóan, és vár némi visszajelzést, hogy mennyire mozoghat szabadon anélkül, hogy a látszólag békés idegenek hátba találnák döfni.*
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-12-12 17:21:24
Üzenet elküldve: 2020-12-12 17:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* A kalapos is kezdi elveszíteni a türelmét. Parancsot ad az embereinek, hogy kezdjék el átfésülni a roncsot. Svornt tudja, hogy semmit nem fognak találni, mert ők se, bár az is igaz, hogy ők nem szörnyet kerestek. Végül is az ajánlatát is megfontolja, amit részben úgy néz ki, hogy el is fogad. Na persze arany az nem lesz, de annyira ez nem is baj. Tudta ő, hogy nagyot mondott, de abból lehet alkudni.*
- Legyen! Részemről oké. A többiek nevében nem beszélhetek ugyan, de részemről oké.* Feleli könnyedén, de nem kerüli el a figyelmét az, hogy a férfi szeme összeszűkül az ork említésére.*
- Valahol a bozótosban, ha csak azóta kereket nem oldott. Nem volt ínyére a tárgyalás. Majd beszélek vele, ha még ott lesz.* Rántja meg a vállait, mintha nem is érdekelné az ork. Annyira mondjuk nem is érdekli, de azért nem hagyná csak úgy itt, anélkül, hogy nem szólna neki. A parancsoló beszéd meg az ő ínyére nincs, de most tényleg nincs túl sok lehetősége, szóval félváról oda veti a választ.*
- Találkoztunk itt egy kóró vékony szürke alakkal. Segíteni azt ugyan derogált neki, de veszélyesnek sem tűnt. Mire átkutattuk a hajó roncsát eltűnt, de úgy, hogy még csak nyomát sem láttuk. Ha az a maga szörnye, akkor nem sok dolgunk lesz.* Feleli, mert tényleg nem tűnt valami veszélyesnek.*
- Akkor én beszélek az orkkal, ha megengedi.* Hacsak nem marasztalják, akkor elkezd visszafelé bandukolni a bozótosba.*
* A kalapos is kezdi elveszíteni a türelmét. Parancsot ad az embereinek, hogy kezdjék el átfésülni a roncsot. Svornt tudja, hogy semmit nem fognak találni, mert ők se, bár az is igaz, hogy ők nem szörnyet kerestek. Végül is az ajánlatát is megfontolja, amit részben úgy néz ki, hogy el is fogad. Na persze arany az nem lesz, de annyira ez nem is baj. Tudta ő, hogy nagyot mondott, de abból lehet alkudni.*
- Legyen! Részemről oké. A többiek nevében nem beszélhetek ugyan, de részemről oké.* Feleli könnyedén, de nem kerüli el a figyelmét az, hogy a férfi szeme összeszűkül az ork említésére.*
- Valahol a bozótosban, ha csak azóta kereket nem oldott. Nem volt ínyére a tárgyalás. Majd beszélek vele, ha még ott lesz.* Rántja meg a vállait, mintha nem is érdekelné az ork. Annyira mondjuk nem is érdekli, de azért nem hagyná csak úgy itt, anélkül, hogy nem szólna neki. A parancsoló beszéd meg az ő ínyére nincs, de most tényleg nincs túl sok lehetősége, szóval félváról oda veti a választ.*
- Találkoztunk itt egy kóró vékony szürke alakkal. Segíteni azt ugyan derogált neki, de veszélyesnek sem tűnt. Mire átkutattuk a hajó roncsát eltűnt, de úgy, hogy még csak nyomát sem láttuk. Ha az a maga szörnye, akkor nem sok dolgunk lesz.* Feleli, mert tényleg nem tűnt valami veszélyesnek.*
- Akkor én beszélek az orkkal, ha megengedi.* Hacsak nem marasztalják, akkor elkezd visszafelé bandukolni a bozótosba.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-12-11 22:32:18
Üzenet elküldve: 2020-12-11 22:32:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*A pusztán sokszor életet menthetett, hogy valaki észreveszi-e a támadóját. Az orkok és az ember nomádok nem ápoltak túl jó viszonyt. Cserébe az egykori vezér hamar megtanulta, hogy miképp figyeljen maga mögé. Ahogy tesz is miközben a tárgyalást figyeli. A hirtelen háta mögül megszólaló hangra majdnem felugrik. Szerencséje annak a szörnyszülöttnek, hogy nem lett lecsapva a hülyesége miatt. Nagyot sóhajt a kopasz és temeti az arcát a kezébe.*
-Hú baszd meg majdnem képen vágtalak!
~Hogy került ez mögém. Agyon is üthetett volna ennyi erővel.~
*Továbbra se találja veszélyesnek, azt a nyomorultat. Viszont amit mondd arra felfigyel.*
-Mit tudsz ezekről Furabogár?
*Közben látja, hogy azok szétválnak és próbálja megfigyelni merre haladnak.*
*A pusztán sokszor életet menthetett, hogy valaki észreveszi-e a támadóját. Az orkok és az ember nomádok nem ápoltak túl jó viszonyt. Cserébe az egykori vezér hamar megtanulta, hogy miképp figyeljen maga mögé. Ahogy tesz is miközben a tárgyalást figyeli. A hirtelen háta mögül megszólaló hangra majdnem felugrik. Szerencséje annak a szörnyszülöttnek, hogy nem lett lecsapva a hülyesége miatt. Nagyot sóhajt a kopasz és temeti az arcát a kezébe.*
-Hú baszd meg majdnem képen vágtalak!
~Hogy került ez mögém. Agyon is üthetett volna ennyi erővel.~
*Továbbra se találja veszélyesnek, azt a nyomorultat. Viszont amit mondd arra felfigyel.*
-Mit tudsz ezekről Furabogár?
*Közben látja, hogy azok szétválnak és próbálja megfigyelni merre haladnak.*
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-12-11 21:25:17
Üzenet elküldve: 2020-12-11 21:25:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
*Miközben az ork a partvonal növényzetének biztonságosnak gondolt rejtekéből kíséri figyelemmel a hajóroncs mellett folyó beszélgetést, tenyere nem engedi el fegyverének markolatát.*
- A társad csapdába sétált. *Szólal meg egy kifejezéstelen hang mögötte. Ugyan Zopal nem született elfnek, de hogy valaki ilyen hangtalan osonjon mögé, pedig a helyzet miatt a figyelme éles, mint a csatabárdja éle, az elég "ijesztő". Mögötte Sho'clarath áll, vörös tekintete a parton zajló eseményeket fürkészi hidegen. Ennél többet nem is mond, csak figyeli a távolban zajló eseményeket. Hogy hallja-e a beszélgetést, nem látni rajta. Ő nem rejtőzik annyira, mint az ork, egyenes derékkal áll, kezeit a háta mögött nyugtatja, bár így is rejtik a növények.*
//Svornt, Daesys//
*Amikor a kalapos szavait kineveti, a férfi elkomorul, de csak egy sóhajjal engedi el az elhangzottakat, majd megdörzsöli az orrnyergét.*
- Nekem erre nincs időm. *Fordul a hajóroncsnál álldogáló, abból visszatérő emberek felé.*
- Fésüljétek át a partot! Ha nincs a hajóban, akkor valahol itt kell lennie! *Adja ki a parancsot és a fegyveresek kurtán bólintva veszik tudomásul és indulnak el kétfős csoportokban a partot szegélyező növényzet felé. Három csoport indul, egy előre, egy-egy jobbra és balra.
A folytatásra a kalapos visszafordul az egykori kalóz felé és végigméri. Ha látni nem is látja a sérüléseit, de az feltűnhet neki, hogy a tengerész nincs jó bőrben. Az ajánlatra felnéz Svornt szemeibe, majd a "segítő kéz" kifejezést hallva le a férfi kampókezére és sejtelmesen elmosolyodik.*
- Áhá, értem. *Teszi csípőre a kezeit.*
- Elviszünk benneteket, ez nem kérdés. Ha találsz valamit, az a tiéd lehet, nekünk csak a szörnyeteg kell, de zsoldot nem adok. *Arra nem tér ki, hogy élve vagy holtan, de a hangjának tónusából kiérezni, hogy nem foglyul akarják ejteni azt a bizonyos "szörnyeteget".*
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy alkudozhass. *A kalapost se ejtették a fejére, ez látszik rajta. Svornt, ha akar, még kufárkodhat, de ha nem kíván a szigeten maradni, talán jobban teszi, ha nem erőlteti. Az utolsó mondatnál összeszűkül a szeme, talán akkor esik le neki, hogy az egykori kalóz nem blöffölt, amikor egy társról beszélt.*
- Hol van az az ork? *Kérdi, társai még nem távolodtak el tőle nagyon, visszafordulva pillantanak a hajóroncs mellett maradt hármasra.*
- Most pedig halljam, mit láttál! *Jön a határozott hangú, akár parancsnak is beillő mondat. Talán a kalapos hozzászokott, hogy a körülötte lévők azt teszik, amit mond.
Daesys hiába fürkészi a kalapos arcát miközben a "szörnyetegről" beszél, nem sikerül kideríteni, hogy igazságról vagy hazugságról van szó.*
- Sajnálom, kisasszony, nem megyünk addig el, míg nem végeztünk vele. *Fordul a kalapos tekintete a lány felé a szavai után.*
- Reméljük, már senki sem fog meghalni. *Sóhajtja, de közben láthatóan várja Svornt válaszát.*
//Zopal//
*Miközben az ork a partvonal növényzetének biztonságosnak gondolt rejtekéből kíséri figyelemmel a hajóroncs mellett folyó beszélgetést, tenyere nem engedi el fegyverének markolatát.*
- A társad csapdába sétált. *Szólal meg egy kifejezéstelen hang mögötte. Ugyan Zopal nem született elfnek, de hogy valaki ilyen hangtalan osonjon mögé, pedig a helyzet miatt a figyelme éles, mint a csatabárdja éle, az elég "ijesztő". Mögötte Sho'clarath áll, vörös tekintete a parton zajló eseményeket fürkészi hidegen. Ennél többet nem is mond, csak figyeli a távolban zajló eseményeket. Hogy hallja-e a beszélgetést, nem látni rajta. Ő nem rejtőzik annyira, mint az ork, egyenes derékkal áll, kezeit a háta mögött nyugtatja, bár így is rejtik a növények.*
//Svornt, Daesys//
*Amikor a kalapos szavait kineveti, a férfi elkomorul, de csak egy sóhajjal engedi el az elhangzottakat, majd megdörzsöli az orrnyergét.*
- Nekem erre nincs időm. *Fordul a hajóroncsnál álldogáló, abból visszatérő emberek felé.*
- Fésüljétek át a partot! Ha nincs a hajóban, akkor valahol itt kell lennie! *Adja ki a parancsot és a fegyveresek kurtán bólintva veszik tudomásul és indulnak el kétfős csoportokban a partot szegélyező növényzet felé. Három csoport indul, egy előre, egy-egy jobbra és balra.
A folytatásra a kalapos visszafordul az egykori kalóz felé és végigméri. Ha látni nem is látja a sérüléseit, de az feltűnhet neki, hogy a tengerész nincs jó bőrben. Az ajánlatra felnéz Svornt szemeibe, majd a "segítő kéz" kifejezést hallva le a férfi kampókezére és sejtelmesen elmosolyodik.*
- Áhá, értem. *Teszi csípőre a kezeit.*
- Elviszünk benneteket, ez nem kérdés. Ha találsz valamit, az a tiéd lehet, nekünk csak a szörnyeteg kell, de zsoldot nem adok. *Arra nem tér ki, hogy élve vagy holtan, de a hangjának tónusából kiérezni, hogy nem foglyul akarják ejteni azt a bizonyos "szörnyeteget".*
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy alkudozhass. *A kalapost se ejtették a fejére, ez látszik rajta. Svornt, ha akar, még kufárkodhat, de ha nem kíván a szigeten maradni, talán jobban teszi, ha nem erőlteti. Az utolsó mondatnál összeszűkül a szeme, talán akkor esik le neki, hogy az egykori kalóz nem blöffölt, amikor egy társról beszélt.*
- Hol van az az ork? *Kérdi, társai még nem távolodtak el tőle nagyon, visszafordulva pillantanak a hajóroncs mellett maradt hármasra.*
- Most pedig halljam, mit láttál! *Jön a határozott hangú, akár parancsnak is beillő mondat. Talán a kalapos hozzászokott, hogy a körülötte lévők azt teszik, amit mond.
Daesys hiába fürkészi a kalapos arcát miközben a "szörnyetegről" beszél, nem sikerül kideríteni, hogy igazságról vagy hazugságról van szó.*
- Sajnálom, kisasszony, nem megyünk addig el, míg nem végeztünk vele. *Fordul a kalapos tekintete a lány felé a szavai után.*
- Reméljük, már senki sem fog meghalni. *Sóhajtja, de közben láthatóan várja Svornt válaszát.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-12-08 01:05:48
Üzenet elküldve: 2020-12-08 01:05:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Daesys csak akkor mutat bármi érdemibb reakciót, amikor kérdésére választ érkezik. Nyilván fel volt készülve valami nyakatekert történetre, de a Professzor és szörny rövid felvezetése annyira váratlanul éri, hogy pislogni és levegőt venni is elfelejt. Ezt követően rövidesen felocsúdik, és bár félig nevetségesnek tartja az elképzelést, a másik fele feszült kíváncsisággal fürkészi az idegen arcát, hogy kiderítse mennyi esély lehet szavai hitelességére. Egy fakó, gunyorosnak szánt kétkedő mosoly jelenik meg arcán, mondhatni csak azért, mert nem kíván kilógni a sorból, közben gondolatban átkozza magát, hogy erre a kalandra adta a fejét.
~ Helyette most fürdőzhetnék a szép Cahresszel, és nem lenne gondom erre az egészre. ~
Figyelme az ábrándozásból Svornt hosszas monológja zökkenti ki, melyet hallva szemöldökei rögvest feljebb szaladnak.*
- Én köszönöm kihagynám a bújócskázás az állítólagos gyilkos fenevaddal.
*Szúrja be Svornt mondandója végére, kezét természetesen feltartva mint egy udvarias kis diák.*
- Túl fiatal vagyok és szép még ahhoz, hogy ilyen rút véget érjek.
*Különösen mert olyan sok az ismeretlen tényező, hogy Daesys sem tud nyugodt lenni, és a folyamatosan érkező új információk is megterhelik elméje befogadóképességét. Jelenleg tovább ábrándozik a Kikötőbe való visszajutásról, de lehet csak a fáradtság mondatja ezt vele, és talán némi pihenés nyitottabbá tenné őt az ötletekre. Valami viszont azt mondatja vele, hogy ilyen egyszerűen nem tudnak kimászni abból, amibe keveredtek.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.08 01:06:37
*Daesys csak akkor mutat bármi érdemibb reakciót, amikor kérdésére választ érkezik. Nyilván fel volt készülve valami nyakatekert történetre, de a Professzor és szörny rövid felvezetése annyira váratlanul éri, hogy pislogni és levegőt venni is elfelejt. Ezt követően rövidesen felocsúdik, és bár félig nevetségesnek tartja az elképzelést, a másik fele feszült kíváncsisággal fürkészi az idegen arcát, hogy kiderítse mennyi esély lehet szavai hitelességére. Egy fakó, gunyorosnak szánt kétkedő mosoly jelenik meg arcán, mondhatni csak azért, mert nem kíván kilógni a sorból, közben gondolatban átkozza magát, hogy erre a kalandra adta a fejét.
~ Helyette most fürdőzhetnék a szép Cahresszel, és nem lenne gondom erre az egészre. ~
Figyelme az ábrándozásból Svornt hosszas monológja zökkenti ki, melyet hallva szemöldökei rögvest feljebb szaladnak.*
- Én köszönöm kihagynám a bújócskázás az állítólagos gyilkos fenevaddal.
*Szúrja be Svornt mondandója végére, kezét természetesen feltartva mint egy udvarias kis diák.*
- Túl fiatal vagyok és szép még ahhoz, hogy ilyen rút véget érjek.
*Különösen mert olyan sok az ismeretlen tényező, hogy Daesys sem tud nyugodt lenni, és a folyamatosan érkező új információk is megterhelik elméje befogadóképességét. Jelenleg tovább ábrándozik a Kikötőbe való visszajutásról, de lehet csak a fáradtság mondatja ezt vele, és talán némi pihenés nyitottabbá tenné őt az ötletekre. Valami viszont azt mondatja vele, hogy ilyen egyszerűen nem tudnak kimászni abból, amibe keveredtek.*
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.08 01:06:37
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-30 15:23:52
Üzenet elküldve: 2020-11-30 15:23:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Most pont azzal érvelnek neki, amivel ő is érvelt Zopalnak. Ha meg akarták volna ölni, akkor már halott lenne. Erre csak legyint egyet, mert többet nem tud rá mondani. Azt is belátja az idegen kalapos, hogy ők szimplán csak a fizetésért csinálták ezt az egészet. A test viszont az már egy érdekesebb téma. Szét van marcangolva az biztos, de az még kérdéses, hogy mi is tette ezt. Kemény dió az már biztos. Éppen előhozakodik a kalapos a menekülés dologgal, de ez már akkor veszett ügy volt, amikor kigondolta. Ki ne menekült volna egy nagyobb és jobban felszerelt hajó elől? Nincs is szükség rá, hogy ezt felhánytorgassa, mert nő is bekapcsolódik végre a beszélgetésbe. Hasonlóan válaszokra vágyik, mint Svornt. A kalapos pedig most már enged. Valami szörnyről kezd el hadoválni. Erre Svornt fel is röhög.*
- Szörny mi? Ez jó.* Kár, hogy a fájós oldala annyira nem tolerálja a humort, így aztán hamar oda kap.*
- Ha maga mondja akkor biztos.* Hagyja rá, bár az agya közben szorgosan jár. Eszébe is ötlik a csontos ipse. Máris érzi a pénz szagát a levegőben.*
- Szóval azt mondja, hogy valamilyen szörnyeteg? Gondolom nem véletlenül jöttek idáig. Vagy maguknak akarják vagy meg akarják ölni. Hát engem nem igazán izgat, hogy mi lesz vele. Talán még láttam is valamit, vagy valakit, ami talán fontos lehet. Vagy éppenséggel lényegtelen. Talán köthetnénk egy üzletet. Elmondom, hogy mit láttam és maguk meg elvisznek minket haza, ha indulnak a hajójukon. Bár, ha tisztes hajósok, akkor ezt kérni sem kéne. Ha a szörnyüket szeretnék kergetni engem az nem zavar, de ha egy ilyen veszedelmes szörnyről van szó, akkor biztosan minden kéz jó jön. Természetesen nem ingyen segítek. Tisztességes napi bérért és az általam talált bármilyen nemű értékért cserébe teszem. A többiek nevében nem nyilatkozhatok, de az orknak szerintem kell a pénz.* Ha egy jó orvos rendbe szedné őket, akkor biztosan értékes tagjai lehetnének a legénységnek. Ráadásul nem még csak lehetetlent sem kért. Ami meg a szörnyet illeti, hát a kóró alak, ha éppen ő az nem tűnt veszélyesnek. Kíváncsi, hogy mit felelnek neki.*
* Most pont azzal érvelnek neki, amivel ő is érvelt Zopalnak. Ha meg akarták volna ölni, akkor már halott lenne. Erre csak legyint egyet, mert többet nem tud rá mondani. Azt is belátja az idegen kalapos, hogy ők szimplán csak a fizetésért csinálták ezt az egészet. A test viszont az már egy érdekesebb téma. Szét van marcangolva az biztos, de az még kérdéses, hogy mi is tette ezt. Kemény dió az már biztos. Éppen előhozakodik a kalapos a menekülés dologgal, de ez már akkor veszett ügy volt, amikor kigondolta. Ki ne menekült volna egy nagyobb és jobban felszerelt hajó elől? Nincs is szükség rá, hogy ezt felhánytorgassa, mert nő is bekapcsolódik végre a beszélgetésbe. Hasonlóan válaszokra vágyik, mint Svornt. A kalapos pedig most már enged. Valami szörnyről kezd el hadoválni. Erre Svornt fel is röhög.*
- Szörny mi? Ez jó.* Kár, hogy a fájós oldala annyira nem tolerálja a humort, így aztán hamar oda kap.*
- Ha maga mondja akkor biztos.* Hagyja rá, bár az agya közben szorgosan jár. Eszébe is ötlik a csontos ipse. Máris érzi a pénz szagát a levegőben.*
- Szóval azt mondja, hogy valamilyen szörnyeteg? Gondolom nem véletlenül jöttek idáig. Vagy maguknak akarják vagy meg akarják ölni. Hát engem nem igazán izgat, hogy mi lesz vele. Talán még láttam is valamit, vagy valakit, ami talán fontos lehet. Vagy éppenséggel lényegtelen. Talán köthetnénk egy üzletet. Elmondom, hogy mit láttam és maguk meg elvisznek minket haza, ha indulnak a hajójukon. Bár, ha tisztes hajósok, akkor ezt kérni sem kéne. Ha a szörnyüket szeretnék kergetni engem az nem zavar, de ha egy ilyen veszedelmes szörnyről van szó, akkor biztosan minden kéz jó jön. Természetesen nem ingyen segítek. Tisztességes napi bérért és az általam talált bármilyen nemű értékért cserébe teszem. A többiek nevében nem nyilatkozhatok, de az orknak szerintem kell a pénz.* Ha egy jó orvos rendbe szedné őket, akkor biztosan értékes tagjai lehetnének a legénységnek. Ráadásul nem még csak lehetetlent sem kért. Ami meg a szörnyet illeti, hát a kóró alak, ha éppen ő az nem tűnt veszélyesnek. Kíváncsi, hogy mit felelnek neki.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-29 11:13:42
Üzenet elküldve: 2020-11-29 11:13:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Nem hagyja kihűlni a fegyvere nyelét hisz nem engedi el egy pillanatra se. Hogy mégis mi folyik ott arról fogalma sincs. Nem hegyes fülűnek született, hogy olyan jól meghalljon mindent. Amit lát az mindenesetre nem nyugtatja meg. Az egykori kalóz ott tárgyal a vezetőkkel és kicsit hátrább mindenki a fegyvereit szorongatja. Túl sokan vannak úgyhogy ha harcra kerül a sor a legbölcsebb döntés a részéről a menekülés lenne. Ha pedig elkapnák és le is akarnák vadászni akkor ki kell próbálnia mit tud az a varázsfegyver amit az a vörös városőrparancsnok vagy ki adott neki. Továbbra is figyeli mind a tárgyalókat, mind pedig saját környezetét nehogy meglepjék és hátba támadják.*
*Nem hagyja kihűlni a fegyvere nyelét hisz nem engedi el egy pillanatra se. Hogy mégis mi folyik ott arról fogalma sincs. Nem hegyes fülűnek született, hogy olyan jól meghalljon mindent. Amit lát az mindenesetre nem nyugtatja meg. Az egykori kalóz ott tárgyal a vezetőkkel és kicsit hátrább mindenki a fegyvereit szorongatja. Túl sokan vannak úgyhogy ha harcra kerül a sor a legbölcsebb döntés a részéről a menekülés lenne. Ha pedig elkapnák és le is akarnák vadászni akkor ki kell próbálnia mit tud az a varázsfegyver amit az a vörös városőrparancsnok vagy ki adott neki. Továbbra is figyeli mind a tárgyalókat, mind pedig saját környezetét nehogy meglepjék és hátba támadják.*
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-26 11:59:26
Üzenet elküldve: 2020-11-26 11:59:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
*Zopal még mindig a part növényvonalának rejtekében követi az eseményeket és nem kíván beleavatkozni a hajóroncs mellett folyó társalgásba. Mivel a csoport elég messze van és a köd se segíti a látást, így leginkább homályos fogalma lehet csak az ott folyó eseményekről. A hangok is korlátoltan jutnak el hozzá, így bizalmatlansága nehezen oldódhat, de azt látja, hogy egyelőre még nem vágták le Svornt. Bár az igaz, hogy a tollas férfin kívül a többiek még mindig fegyverük markolata körül tartják a kezüket.
Az egykori kalóz szembesíti a közelmúltban történt esettel kapcsolatban a csapatot, amire a tollas zavartan elmosolyodik.*
- Igen, követtünk el hibákat, de itt vagy és élsz. *Tárja szét karjait.*
- Ha valóban azt akartuk volna, hogy halott legyél, akkor most nem beszélgetnénk itt. *Mutat rá. Ha a kalóz sérülése komoly is volt, könnyedén végezhettek volna vele.*
- De sajnálom a dolgot, hidd el. *Teszi hozzá őszintének tűnő hangon.
A fizetség dolgára a kalapos elmosolyodik, halkan sóhajt.*
- Igen, gondoltam, hogy nem azért fizetett benneteket, hogy kérdezősködjetek. *Mosolyodik el sokat tudón.
Amikor a szétmarcangolt testre terelődik a szó és Svornt a tengeri bestiáknak tulajdonítja a sebeket, a tollas kalapos férfi az egykori professzor felé int.*
- Ezeket a sebeket nem a tenger ragadozói okozták. *Mutat rá a férfi és az egykori kalóz is láthatja, hogy valóban nem azok okozhatták.*
- Ő akarta, hogy meneküljetek, igaz? *Kérdi újra a kormányosra tekintve a kalapos férfi, tekintete Svorntét fürkészi reakciók után kutatva.
Már épp folytatná, amikor Daesys is bekapcsolódik a beszélgetésbe és hasonló dolgokat firtat, mint Svornt utolsó mondatával. A kalapos újra sóhajt, társaira pillant, majd onnan vissza a két hajótöröttre.*
- Jól van. *Szólal meg kis szünet után.*
- A professzor hajóján volt valami, azaz valaki, akinek a parancsára cselekedett. Egy szörnyeteg, akit el akart juttatni oda, ahova az kívánta. Ez volt a valódi küldetésetek, nem felfedezőút. *Mondja a kalapos férfi, tekintete a Svonrt és Daesys között jár azok gesztusait kutatva.*
*Zopal még mindig a part növényvonalának rejtekében követi az eseményeket és nem kíván beleavatkozni a hajóroncs mellett folyó társalgásba. Mivel a csoport elég messze van és a köd se segíti a látást, így leginkább homályos fogalma lehet csak az ott folyó eseményekről. A hangok is korlátoltan jutnak el hozzá, így bizalmatlansága nehezen oldódhat, de azt látja, hogy egyelőre még nem vágták le Svornt. Bár az igaz, hogy a tollas férfin kívül a többiek még mindig fegyverük markolata körül tartják a kezüket.
Az egykori kalóz szembesíti a közelmúltban történt esettel kapcsolatban a csapatot, amire a tollas zavartan elmosolyodik.*
- Igen, követtünk el hibákat, de itt vagy és élsz. *Tárja szét karjait.*
- Ha valóban azt akartuk volna, hogy halott legyél, akkor most nem beszélgetnénk itt. *Mutat rá. Ha a kalóz sérülése komoly is volt, könnyedén végezhettek volna vele.*
- De sajnálom a dolgot, hidd el. *Teszi hozzá őszintének tűnő hangon.
A fizetség dolgára a kalapos elmosolyodik, halkan sóhajt.*
- Igen, gondoltam, hogy nem azért fizetett benneteket, hogy kérdezősködjetek. *Mosolyodik el sokat tudón.
Amikor a szétmarcangolt testre terelődik a szó és Svornt a tengeri bestiáknak tulajdonítja a sebeket, a tollas kalapos férfi az egykori professzor felé int.*
- Ezeket a sebeket nem a tenger ragadozói okozták. *Mutat rá a férfi és az egykori kalóz is láthatja, hogy valóban nem azok okozhatták.*
- Ő akarta, hogy meneküljetek, igaz? *Kérdi újra a kormányosra tekintve a kalapos férfi, tekintete Svorntét fürkészi reakciók után kutatva.
Már épp folytatná, amikor Daesys is bekapcsolódik a beszélgetésbe és hasonló dolgokat firtat, mint Svornt utolsó mondatával. A kalapos újra sóhajt, társaira pillant, majd onnan vissza a két hajótöröttre.*
- Jól van. *Szólal meg kis szünet után.*
- A professzor hajóján volt valami, azaz valaki, akinek a parancsára cselekedett. Egy szörnyeteg, akit el akart juttatni oda, ahova az kívánta. Ez volt a valódi küldetésetek, nem felfedezőút. *Mondja a kalapos férfi, tekintete a Svonrt és Daesys között jár azok gesztusait kutatva.*
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-24 00:39:36
Üzenet elküldve: 2020-11-24 00:39:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Daesys maga is feszült, ahogy mindenki más is, ezért egészen fojtogatónak érzi a levegőt, különösen amikor a halott Professzor eredeti szándékai kerülnek szóba. Vagy legalábbis ami állításuk szerint az eredeti szándék volt. A lányt többnyire nem is az érdekli, hogy mi lett volna a feladatuk, sokkal inkább az, hogy az milyen hatással lesz most rájuk. Az pedig nyilván nem lepné meg, ha az egyébként is rejtélyes vagyonos öreg elhallgatott volna előlük fontos információkat, vagy akár tévesekkel szolgált volna.
Svornt kijelentésére biccent egyet maga elé ösztönösen kifejezve egyetértését. A szükségesnél többet ő maga sem kérdezett, és nem gondolja, hogyha mégis megtette volna bármivel előrébb lennének most.*
- Az már mindegy, hogy mit mondott.
*Bátorkodik végül ő is megszólalni, bár hangja látszólag bizonytalan, ami lehet az ismeretlenek fojtogató jelenléte miatt, vagy mert továbbra sincs a legjobb formájában.*
- Az viszont nem, hogy miben vagyunk jelenleg. Szóval? Mi is volt ez az állítólagos felfedező út ha nem felfedezés?
*Hangja némileg határozottabbá válik a végére, testtartása viszont továbbra is gyámoltalan, és elgyötört. A kabát ugyan sokat segít rajta, de ruhái még mindig nedvesek, ezért időnként megremeg a hideg miatt, és még inkább összébb húzza a száraz ruhát, és karjaival átölelve felsőtestét melengeti fel magát.*
- De talán a legfontosabb kérdés, hogy miként tudunk visszajutni a Kikötőbe, és mikor?
*Daesys már érzi, hogy elhamarkodott döntés volt a kis kaland, amelybe leginkább a sok csilingelő arany csábította. Most viszont már az elején tartva is kellőképpen kimerült mentálisan ahhoz, hogy az egyébként számára annyira utálatos, mocskos és halszagú Kikötőbe vágyakozzon.*
*Daesys maga is feszült, ahogy mindenki más is, ezért egészen fojtogatónak érzi a levegőt, különösen amikor a halott Professzor eredeti szándékai kerülnek szóba. Vagy legalábbis ami állításuk szerint az eredeti szándék volt. A lányt többnyire nem is az érdekli, hogy mi lett volna a feladatuk, sokkal inkább az, hogy az milyen hatással lesz most rájuk. Az pedig nyilván nem lepné meg, ha az egyébként is rejtélyes vagyonos öreg elhallgatott volna előlük fontos információkat, vagy akár tévesekkel szolgált volna.
Svornt kijelentésére biccent egyet maga elé ösztönösen kifejezve egyetértését. A szükségesnél többet ő maga sem kérdezett, és nem gondolja, hogyha mégis megtette volna bármivel előrébb lennének most.*
- Az már mindegy, hogy mit mondott.
*Bátorkodik végül ő is megszólalni, bár hangja látszólag bizonytalan, ami lehet az ismeretlenek fojtogató jelenléte miatt, vagy mert továbbra sincs a legjobb formájában.*
- Az viszont nem, hogy miben vagyunk jelenleg. Szóval? Mi is volt ez az állítólagos felfedező út ha nem felfedezés?
*Hangja némileg határozottabbá válik a végére, testtartása viszont továbbra is gyámoltalan, és elgyötört. A kabát ugyan sokat segít rajta, de ruhái még mindig nedvesek, ezért időnként megremeg a hideg miatt, és még inkább összébb húzza a száraz ruhát, és karjaival átölelve felsőtestét melengeti fel magát.*
- De talán a legfontosabb kérdés, hogy miként tudunk visszajutni a Kikötőbe, és mikor?
*Daesys már érzi, hogy elhamarkodott döntés volt a kis kaland, amelybe leginkább a sok csilingelő arany csábította. Most viszont már az elején tartva is kellőképpen kimerült mentálisan ahhoz, hogy az egyébként számára annyira utálatos, mocskos és halszagú Kikötőbe vágyakozzon.*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:17:18
Üzenet elküldve: 2020-11-16 16:17:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
*A bizalom hiánya még érződik, de úgy tűnik, hogy hajlanak az idegenek a tárgyalásra. Biztosítják a kalózt, hogy nem akarnak ártani nekik. Egyfelől hihető is ez, mert még nem tanúsítanak agresszív hozzáállást. Viszont a kalózzal szemben a múltban történt valami, amit nehéz szó nélkül hagyni.*
- A békés szándékaitok majdnem a sírba vittek, amikor az egyikőtök volt olyan kedves és hátulról kupán csapott. Gondolom a merő jó szándék vezérelte csak.* Feleli nyersen és a mesére és csak a vállát rántja meg.*
- Nem azért fizetett, hogy kérdezősködjünk. Jó pénzt fizetett volna az út végén. Az meg, hogy a szigeten mit akart az már csak az ő dolga.* Védi az öreget, mert nincs oka rá, hogy kételkedjen benne. Az ismerős arc egyre ismerősebb lesz. Daesy az az első tiszt. Látszólag tényleg épségben. Ez egy jó pont feléjük, de azért ezzel még nem veszik le a lábáról. Őszintén szólva hidegen hagyja, hogy ki élte túl a hajótörést. Az első a saját élete a többieké csak ezután jön. Eközben munkaadójuk teste is megkerül, de már nem fest olyan jól, mint korábban.*
- Biztos a vízi bestiák kezdték ki. Legutóbb, amikor láttam még a saját lábán ment be a kabinjába. Megjegyzem éppen a maguk hajója elől menekültünk.* Veti oda nyersen, mivel talán megúszhatták volna ezt az egészet, ha nem kell üldözőiktől tartaniuk.*
- Maga dobálózik itt mindenfélével, de még mindig nem tért ki a tárgyra. Mit akarnak? Miért olyan érdekes maguknak ez az egész expedíció?* Talán végre tiszta vizet öntenek a pohárba. Addig bölcsen nem is említi a csontváz emberkét sem. Jó, ha marad ez a kártya még talonban.*
*A bizalom hiánya még érződik, de úgy tűnik, hogy hajlanak az idegenek a tárgyalásra. Biztosítják a kalózt, hogy nem akarnak ártani nekik. Egyfelől hihető is ez, mert még nem tanúsítanak agresszív hozzáállást. Viszont a kalózzal szemben a múltban történt valami, amit nehéz szó nélkül hagyni.*
- A békés szándékaitok majdnem a sírba vittek, amikor az egyikőtök volt olyan kedves és hátulról kupán csapott. Gondolom a merő jó szándék vezérelte csak.* Feleli nyersen és a mesére és csak a vállát rántja meg.*
- Nem azért fizetett, hogy kérdezősködjünk. Jó pénzt fizetett volna az út végén. Az meg, hogy a szigeten mit akart az már csak az ő dolga.* Védi az öreget, mert nincs oka rá, hogy kételkedjen benne. Az ismerős arc egyre ismerősebb lesz. Daesy az az első tiszt. Látszólag tényleg épségben. Ez egy jó pont feléjük, de azért ezzel még nem veszik le a lábáról. Őszintén szólva hidegen hagyja, hogy ki élte túl a hajótörést. Az első a saját élete a többieké csak ezután jön. Eközben munkaadójuk teste is megkerül, de már nem fest olyan jól, mint korábban.*
- Biztos a vízi bestiák kezdték ki. Legutóbb, amikor láttam még a saját lábán ment be a kabinjába. Megjegyzem éppen a maguk hajója elől menekültünk.* Veti oda nyersen, mivel talán megúszhatták volna ezt az egészet, ha nem kell üldözőiktől tartaniuk.*
- Maga dobálózik itt mindenfélével, de még mindig nem tért ki a tárgyra. Mit akarnak? Miért olyan érdekes maguknak ez az egész expedíció?* Talán végre tiszta vizet öntenek a pohárba. Addig bölcsen nem is említi a csontváz emberkét sem. Jó, ha marad ez a kártya még talonban.*
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-15 23:48:51
Üzenet elküldve: 2020-11-15 23:48:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Zopal talán amiatt mert az életében őt ért sok negatívum hatására vagy azért mert megtanulta, hogy úgy tovább él, de egy magának való ork lett aki megtanulta, hogy jobb abban bízni amit ő lát vagy tud. Azt, tudja, hogy ezek beverték az egykori tengeri zsivány fejét figyelmeztetés nélkül és most is a kardjukat szorongatják, hogy ha kell levágják vagy őt vagy a nem biztos, hogy felebaráti szeretetből megmentett vöröset. Zopal egyelőre nem lát a közelében lehetséges veszélyt, de továbbra is figyel. És ha hallja a megbeszélést, azt is igyekszik követni. Egyelőre nem mozdul még. Feszülten várja a folytatást. Csak remélni meri, hogy nem most szorul a hurok a nyakuk körül. Mindenesetre úgy szorongatja a csatabárdja nyelét mintha az egy ellenség nyaka lenne.*
*Zopal talán amiatt mert az életében őt ért sok negatívum hatására vagy azért mert megtanulta, hogy úgy tovább él, de egy magának való ork lett aki megtanulta, hogy jobb abban bízni amit ő lát vagy tud. Azt, tudja, hogy ezek beverték az egykori tengeri zsivány fejét figyelmeztetés nélkül és most is a kardjukat szorongatják, hogy ha kell levágják vagy őt vagy a nem biztos, hogy felebaráti szeretetből megmentett vöröset. Zopal egyelőre nem lát a közelében lehetséges veszélyt, de továbbra is figyel. És ha hallja a megbeszélést, azt is igyekszik követni. Egyelőre nem mozdul még. Feszülten várja a folytatást. Csak remélni meri, hogy nem most szorul a hurok a nyakuk körül. Mindenesetre úgy szorongatja a csatabárdja nyelét mintha az egy ellenség nyaka lenne.*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-14 21:09:24
Üzenet elküldve: 2020-11-14 21:09:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*A tolvaj karjai is körül zárják a szőke testét, a hajában pedig finoman érzi a szagolgatás utáni meleg lélegzetet a tincsei között. Legutóbb nem volt lehetőségük ennyire szorosan összesimulni, így most a kellemes érzés még inkább lángol a nő egész teste szerte. Aztán ahogy elengedik egymást és Hist a válasz felől érdeklődik Nazron, mintha titokzatosságba kezdene. A lány szíve izgatottan dobog és heves találgatás járja át, miközben a tenyerét a másik keze alá helyezi. A kezébe ejtett hűvös fémet mielőtt alaposabban megpillantaná, még lágyan végig simít a másik megremegő kezén, amit ezúttal inkább idegességnek hisz, mintsem bármi egyébnek. *
- Mi ez? *Kérdezi végül mosolygó arccal a másiktól, ám a gondolat továbbra sem menekül előle, miszerint valamiért nagyon nem akar neki válaszolni Naz. ~Vajon miért adja nekem? Nem mintha nem lenne hihetetlenül jó érzés kapni valamit, de furcsa. Sosem tudom ezt az embert megfejteni. Megint annyira szomorú lesz a válasza, mint a családja említésekor? Na azt hiszem, csak úgy osztogatom az öleléseket. Bolond lennék? Biztosan az vagyok, de tudni akarom a válaszát~ e gondolatok közepette, pedig a hajó lehorgonyozik a kikötő jól ismert, zajos néhol szagos partjaira. *
*A tolvaj karjai is körül zárják a szőke testét, a hajában pedig finoman érzi a szagolgatás utáni meleg lélegzetet a tincsei között. Legutóbb nem volt lehetőségük ennyire szorosan összesimulni, így most a kellemes érzés még inkább lángol a nő egész teste szerte. Aztán ahogy elengedik egymást és Hist a válasz felől érdeklődik Nazron, mintha titokzatosságba kezdene. A lány szíve izgatottan dobog és heves találgatás járja át, miközben a tenyerét a másik keze alá helyezi. A kezébe ejtett hűvös fémet mielőtt alaposabban megpillantaná, még lágyan végig simít a másik megremegő kezén, amit ezúttal inkább idegességnek hisz, mintsem bármi egyébnek. *
- Mi ez? *Kérdezi végül mosolygó arccal a másiktól, ám a gondolat továbbra sem menekül előle, miszerint valamiért nagyon nem akar neki válaszolni Naz. ~Vajon miért adja nekem? Nem mintha nem lenne hihetetlenül jó érzés kapni valamit, de furcsa. Sosem tudom ezt az embert megfejteni. Megint annyira szomorú lesz a válasza, mint a családja említésekor? Na azt hiszem, csak úgy osztogatom az öleléseket. Bolond lennék? Biztosan az vagyok, de tudni akarom a válaszát~ e gondolatok közepette, pedig a hajó lehorgonyozik a kikötő jól ismert, zajos néhol szagos partjaira. *
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-14 20:27:47
Üzenet elküldve: 2020-11-14 20:27:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A lehetetlen alatt, randevú//
* Hát megint csak darázsfészekbe nyúlt a tolvaj, mert az aranyhajú szépség sértődötten kiosztja.*
- Hát jó! Ha nem hát nem.* Azzal megrántja a vállát, mert ez ellen mit tehetne. A csend rájuk telepszik, miközben lassan elérik a kikötőt. Naz segít is az Öregnek a munkálatokban. Lassan végére érnek ennek a lehetetlen randevúnak. Úgy tűnik, hogy fog maradni keserű szájíz ezután. Aztán felcsillan a remény, hogy mégsem, mert Hist odasétál hozzá és megöleli. Ezt természetesen viszonozza Nazron. Most még azt sem felejti ki, hogy az aranyló hajzuhatag illatát beszívja. Állnak így egy darabig némán, de aztán csak véget ér ez is.*
- Igazad van tartozom neked egy válasszal. Amíg a hajón vagyunk, addig még tart ez a randevú. Mielőtt válaszolnék viszont szeretnék adni neked valamit.* Azzal elkezd turkálni a zsebében, majd ökölbeszorítót kezét kiemeli zsebéből és a lány elé tartja.*
- Tedd a tenyered a kezem alá!* Annyit még észrevehet, hogy mintha a férfi keze egy kissé remegne. Ha odateszi a tenyerét, akkor a tolvaj, majd szépen bele ejti azt amit a kezében tart. Fémes hűvös fémlapocskát érezhet a kezében.*
* Hát megint csak darázsfészekbe nyúlt a tolvaj, mert az aranyhajú szépség sértődötten kiosztja.*
- Hát jó! Ha nem hát nem.* Azzal megrántja a vállát, mert ez ellen mit tehetne. A csend rájuk telepszik, miközben lassan elérik a kikötőt. Naz segít is az Öregnek a munkálatokban. Lassan végére érnek ennek a lehetetlen randevúnak. Úgy tűnik, hogy fog maradni keserű szájíz ezután. Aztán felcsillan a remény, hogy mégsem, mert Hist odasétál hozzá és megöleli. Ezt természetesen viszonozza Nazron. Most még azt sem felejti ki, hogy az aranyló hajzuhatag illatát beszívja. Állnak így egy darabig némán, de aztán csak véget ér ez is.*
- Igazad van tartozom neked egy válasszal. Amíg a hajón vagyunk, addig még tart ez a randevú. Mielőtt válaszolnék viszont szeretnék adni neked valamit.* Azzal elkezd turkálni a zsebében, majd ökölbeszorítót kezét kiemeli zsebéből és a lány elé tartja.*
- Tedd a tenyered a kezem alá!* Annyit még észrevehet, hogy mintha a férfi keze egy kissé remegne. Ha odateszi a tenyerét, akkor a tolvaj, majd szépen bele ejti azt amit a kezében tart. Fémes hűvös fémlapocskát érezhet a kezében.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2020-11-14 16:29:07
Üzenet elküldve: 2020-11-14 16:29:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A lehetetlen alatt, randevú//
*Nazron hiába kezd bátorító szavakba, a szőke nem felejt és egyenesen gyűlöli a tanácsokat. Makacs, érzéketlen tekintettel pillant a másik felé, míg végül száraz hanggal meg nem szólal. *
- Semmi közöd a történetemhez és nem értesz semmit. Soha többet, nem akarok erről beszélni. *Hist érzi, hogy a közéjük telepedett csönd lassan borogatni próbálja az eddig, olyan szépen építgetett egészet e kettő bolond között és valahogy nem akarja, hogy ilyen érzelmekkel szálljanak partra. Az ajkait beharapva tördeli kezeit, míg végül bizonytalan léptekkel nem indul Naz felé. Amikor eléri minden szó nélkül próbálja ölelésbe vonni, ahogy azt a romos kis házban is tette. Valószínűleg ez valami állandó szavakkal nem kifejezhető szokása. Mindenesetre, ha az ölelés sikeres valószínűleg egy kis ideig még feltartja benne a férfit, majd egy mély sóhajt követően elengedi a tolvajt. *
- Még tartozol nekem a válaszoddal! Tudod, mi lenne a legjobb dolog, ami történhet veled! Addig nincs vége a napnak, amíg azt el nem mondod. Ha kell késsel fenyegetem ki belőled. *kacsint folyamatosan egyre szélesedő mosollyal az arcán a másikra, a gondolatai pedig a pillanatokon járnak és valahol a múlt, a jelen és a jövő meghatározatlan metszetén. *
*Nazron hiába kezd bátorító szavakba, a szőke nem felejt és egyenesen gyűlöli a tanácsokat. Makacs, érzéketlen tekintettel pillant a másik felé, míg végül száraz hanggal meg nem szólal. *
- Semmi közöd a történetemhez és nem értesz semmit. Soha többet, nem akarok erről beszélni. *Hist érzi, hogy a közéjük telepedett csönd lassan borogatni próbálja az eddig, olyan szépen építgetett egészet e kettő bolond között és valahogy nem akarja, hogy ilyen érzelmekkel szálljanak partra. Az ajkait beharapva tördeli kezeit, míg végül bizonytalan léptekkel nem indul Naz felé. Amikor eléri minden szó nélkül próbálja ölelésbe vonni, ahogy azt a romos kis házban is tette. Valószínűleg ez valami állandó szavakkal nem kifejezhető szokása. Mindenesetre, ha az ölelés sikeres valószínűleg egy kis ideig még feltartja benne a férfit, majd egy mély sóhajt követően elengedi a tolvajt. *
- Még tartozol nekem a válaszoddal! Tudod, mi lenne a legjobb dolog, ami történhet veled! Addig nincs vége a napnak, amíg azt el nem mondod. Ha kell késsel fenyegetem ki belőled. *kacsint folyamatosan egyre szélesedő mosollyal az arcán a másikra, a gondolatai pedig a pillanatokon járnak és valahol a múlt, a jelen és a jövő meghatározatlan metszetén. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1918-1937