Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-13 19:22:42
Üzenet elküldve: 2014-03-13 19:22:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis - Zárás //
*Hát ez a nap sem úgy telt el, ahogy a két csapat várta. Intoirth egy remek, életre szóló téli túra reményében indult útnak, Railor pedig azért, hogy ezernyi élőholtat küldjön végleg a másvilágra, s rájöjjön a titokra, mely mögöttük lappang. Ehhez képest előbbi egy rémálomba csöppent, utóbbi pedig kevésbé sem örül annak, hogy alig húsz, vagy harminc patkányt ölhetett csak meg, most pedig egy hatalmas sereg van a nyomukban. Semmi kihívás, csak a biztos halálnak tűnő jövőkép...
Az idő pedig vészesen fogy, s az a mély, mögülük jövő moraj egyre idegtépőbb - szerencsére még mindig előnyben vannak, de a végtelenig úgysem lehet menekülni. Nagyjából tíz perces szaladás után végül meglelik a célt, mégpedig a kunyhót, mely igazából már szinte egy erődnek tűnik! Vaskos fával, fémekkel van beborítva az egész, egyértelműen hullabiztos! Odabentről viszont aggódó, egyelőre kivehetetlen szavak szűrődnek ki.*
- Nyisd ki az ajtót!
*Kiáltja hangosan Railor, mire bentről csak pár "nem" szócska száll ki, s a kapitánynak nem is kell több! Nem éppen arról híres, hogy szép szóval oldja meg a dolgokat, így előhúzza vaskos kalapácsát, fúj egy nagyot, s egy hatalmasat vág az ajtóra, mire az behorpad.*
- Chadur, segíts neki!
*Szól oda Int, s ha segít a másik óriás, akkor együttes erővel hamar betudják törni azt. Ami bent várja őket, talán nem lesz meglepő: hatalmas rumli, papirosok, könyvek, egy jókora üst, növények, más alapanyagok, melyeknek kavalkádjában ott áll elkerekedett szemekkel az a szokatlanul fiatal, sötétkék köpenyes "mágus", ki aggódva pillant rájuk.*
- Ugye ti... nem?
- De, de igen, neked köszönhetően! *üvölti Intoirth, mire egy hatalmasat lekever a mágusnak, s Railor felkapja azonnal* Hol az ellenszer?
- Az-az enyém! *mondja akadozva*
- Azt én mondom meg, mi a tiéd és mi nem! *váratlanul a zsoldos odalép vele az ajtóhoz, s a távolban zúgolódó tömeg felé mutat* Biztosan élveznéd, ahogy kitépnék a beled! *ekkor elkezd zokogni a halottidéző*
- Ne, kérem, ártatlan vagyok, esküszöm! Csak egy nagyon-nagyon rosszul elsült kísérlet volt az egész, esküszöm! Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle! Mikor azon a férfin kísérleteztem, azt hittem, hogy meghalt, így kidobtam az erdőbe a testét a többi közé! Aztán eltűnt! És mire észbe kaptam, ez lett belőle! Ennyi embert úgyse tudtok meggyógyítani, hát nem értitek?! *kiáltja zokogva*
- Azokat nem is akarjuk, köztünk vannak többen, akik megfertőződtek. Ha ideadod az ellenszert, velünk jöhetsz.
*Ekkor természetesen felvirul a varázsló szeme, és szó nélkül keresni is kezdi az italt - Railor eközben kacsint egyet Int felé, mire testvére gonoszan elmosolyodik, hiszen ismeri annyira testvérét, hogy tudja, hogy nem fogja elengedni csak úgy.*
- A szigetet el kell tüntetni, fel kell robbantani, vagy bármi! Ha egy egész várost fel tudtál éleszteni, akkor valami szernek kell lennie, mely igen nagy robbanást tud okozni!
- Ó, van ám, van ám! *újra elkezd keresgélni, miután a löttyöt odadobja Intoirthnak* Viszont majd ha a hajón leszünk, akkor... Ha biztos leszek abban, hogy elvisztek, majd akkor intézkedek!
*Teszi karba kezeit, persze erre most egyáltalán nincs idő. A kapitány végigadogatja a fertőzöttek közt az italt, hogy mindenki igyon belőle pár kortyot, s ha ez megtörtént, akkor már indul is kifelé.*
- Ha szabad szólnom, a mocsáron keresztül, megkerülve a várost hamarabb a partra jutunk! Láttam a hajótokat, azt hittem, hogy csak szállítmányt hoztak, de ezek szerint ez a menekülésem! Mármint menekülésünk, persze.. Utánam!
*Eközben már pár gyorsabb eléri a kunyhót, amit Railor és Intoirth, remélhetőleg a csapataik segítségével megöl, s egy újabb, talán negyed órás rohanás után elérik a partszakasz északi felét, s gyorsan felpattan mindenki a hajóra. Az öreg kapitány és a négy túlélő már ott várja őket, s mikor az utolsó ember is beszáll, megindulnak. Mikor kellő távolságba értek, Railor megszólal.*
- Na, mi lesz már? Lássuk, tüntesd el!
*Azzal a fiatal mágus elmormol pár igét, mire egy igen nagy robbanás történik a kunyhójában, mely hatalmassá duzzad! Látni az égő házakat, az égő fákat, s az erős hullám is majdnem feldönti a hajót!*
- Huhh, ezt is túléltem, micsoda kaland!
*Mintha nem is változtatott volna át egy város embert, úgy beszél - mintha mi sem történt volna. Ugyanakkor Railor ezt egyértelműen nem hagyja annyiban, s a többiek csak annyit láthatnak, ahogy kalapácsával nagyot suhint a varázsló gerincére, ami nagy hanggal törik ripityára, ezután pedig bedobja őt a tengerbe.*
- Ki mit érdemel, féreg...
*Az ikerpár egyszerre nagyot köp utána, s ha lecsendesedtek a kedélyek, akkor Railor visszatér zsoldosaihoz, Intoirth pedig a sebesültek hogyléte felől érdeklődik. Eléggé keserves a visszaút, hiszen nem csak lelkileg, de testileg is megviselt mindenkit az eset, emellett igen nagy veszteséggel térnek vissza. Ugyanakkor az biztos, hogy ez egy életre szóló kaland volt...
Mikor visszaérnek a kikötőbe, akkor már jópáran várják őket ujjongva, s a munkaadó egy nemes képében, egy papírt szorongatva lép a társaság elé.*
- Bár nem mindenki ezzel a céllal ment, de végezetül sikerült megoldanotok a küldetést. A robbanást még szinte ide is lehetett hallani! *ekkor pár szóban ismerteti a kapitány vele a körülményeket* Úgy vélem, mindenki megérdemel némi jutalmat *pillant Intoirth csapata felé is*, persze tudom, hogy ez nem kárpótol a veszteségek miatt, viszont hősies tettet vittetek véghez, s megmentettétek az egész "világot"!
*Azzal előhúzza a papírt, melyen ezek állnak:
Nibat Uvekin: 1000 arany,
Urfang Ulippo: 1000 arany,
Chadur Sharadur: 1000 arany,
Nyph Nilav: 1000 arany,
Tyria Sylthis: 1000 arany,
Kbegemoko Bgulubgulu: 1000 arany,
Iana Nadzyr: 1000 arany,
Zrekil Losef: 1000 arany,
Arima Nissot: 1000 arany,
Allyn Thaira Kvillon: 1000 arany,
Enronrian Inganil: 1000 arany,
Echnal Garm: 1000 arany,
Zopal Grognard: 1000 arany,
Wram Vrauk: 1000 arany,
Lirtilsasda Sliedima: 750 arany,
Nanaia Gauri: 500 arany.
Ahogy ígérte Railor, a csapata megkapja a jutalmát, Intoirth csoportja pedig még "örülhet" is, hogy eljött! Egyik kapitány sem akarja tovább húzni az időt: Railor egy biccentés s egy köszönés után besétál a fogadóba a zsoldosokkal, Intorth viszont hosszas búcsúzkodás és integetés után követi csak ikertestvérét.
Hát, nem semmi egy nap volt... Arra talán megtanított, hogy mennyire kusza és kiismerhetetlen világban élünk, ahol még a rémálmaink is könnyedén valóra válhatnak. Élőholtak... Ha egy mágus képes volt arra, hogy felélessze a holtakat - még ha véletlenül is -, akkor más is képes lesz rá. Ki tudja, nemsokára még viszont láthatják a két kapitányt...*
*Hát ez a nap sem úgy telt el, ahogy a két csapat várta. Intoirth egy remek, életre szóló téli túra reményében indult útnak, Railor pedig azért, hogy ezernyi élőholtat küldjön végleg a másvilágra, s rájöjjön a titokra, mely mögöttük lappang. Ehhez képest előbbi egy rémálomba csöppent, utóbbi pedig kevésbé sem örül annak, hogy alig húsz, vagy harminc patkányt ölhetett csak meg, most pedig egy hatalmas sereg van a nyomukban. Semmi kihívás, csak a biztos halálnak tűnő jövőkép...
Az idő pedig vészesen fogy, s az a mély, mögülük jövő moraj egyre idegtépőbb - szerencsére még mindig előnyben vannak, de a végtelenig úgysem lehet menekülni. Nagyjából tíz perces szaladás után végül meglelik a célt, mégpedig a kunyhót, mely igazából már szinte egy erődnek tűnik! Vaskos fával, fémekkel van beborítva az egész, egyértelműen hullabiztos! Odabentről viszont aggódó, egyelőre kivehetetlen szavak szűrődnek ki.*
- Nyisd ki az ajtót!
*Kiáltja hangosan Railor, mire bentről csak pár "nem" szócska száll ki, s a kapitánynak nem is kell több! Nem éppen arról híres, hogy szép szóval oldja meg a dolgokat, így előhúzza vaskos kalapácsát, fúj egy nagyot, s egy hatalmasat vág az ajtóra, mire az behorpad.*
- Chadur, segíts neki!
*Szól oda Int, s ha segít a másik óriás, akkor együttes erővel hamar betudják törni azt. Ami bent várja őket, talán nem lesz meglepő: hatalmas rumli, papirosok, könyvek, egy jókora üst, növények, más alapanyagok, melyeknek kavalkádjában ott áll elkerekedett szemekkel az a szokatlanul fiatal, sötétkék köpenyes "mágus", ki aggódva pillant rájuk.*
- Ugye ti... nem?
- De, de igen, neked köszönhetően! *üvölti Intoirth, mire egy hatalmasat lekever a mágusnak, s Railor felkapja azonnal* Hol az ellenszer?
- Az-az enyém! *mondja akadozva*
- Azt én mondom meg, mi a tiéd és mi nem! *váratlanul a zsoldos odalép vele az ajtóhoz, s a távolban zúgolódó tömeg felé mutat* Biztosan élveznéd, ahogy kitépnék a beled! *ekkor elkezd zokogni a halottidéző*
- Ne, kérem, ártatlan vagyok, esküszöm! Csak egy nagyon-nagyon rosszul elsült kísérlet volt az egész, esküszöm! Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle! Mikor azon a férfin kísérleteztem, azt hittem, hogy meghalt, így kidobtam az erdőbe a testét a többi közé! Aztán eltűnt! És mire észbe kaptam, ez lett belőle! Ennyi embert úgyse tudtok meggyógyítani, hát nem értitek?! *kiáltja zokogva*
- Azokat nem is akarjuk, köztünk vannak többen, akik megfertőződtek. Ha ideadod az ellenszert, velünk jöhetsz.
*Ekkor természetesen felvirul a varázsló szeme, és szó nélkül keresni is kezdi az italt - Railor eközben kacsint egyet Int felé, mire testvére gonoszan elmosolyodik, hiszen ismeri annyira testvérét, hogy tudja, hogy nem fogja elengedni csak úgy.*
- A szigetet el kell tüntetni, fel kell robbantani, vagy bármi! Ha egy egész várost fel tudtál éleszteni, akkor valami szernek kell lennie, mely igen nagy robbanást tud okozni!
- Ó, van ám, van ám! *újra elkezd keresgélni, miután a löttyöt odadobja Intoirthnak* Viszont majd ha a hajón leszünk, akkor... Ha biztos leszek abban, hogy elvisztek, majd akkor intézkedek!
*Teszi karba kezeit, persze erre most egyáltalán nincs idő. A kapitány végigadogatja a fertőzöttek közt az italt, hogy mindenki igyon belőle pár kortyot, s ha ez megtörtént, akkor már indul is kifelé.*
- Ha szabad szólnom, a mocsáron keresztül, megkerülve a várost hamarabb a partra jutunk! Láttam a hajótokat, azt hittem, hogy csak szállítmányt hoztak, de ezek szerint ez a menekülésem! Mármint menekülésünk, persze.. Utánam!
*Eközben már pár gyorsabb eléri a kunyhót, amit Railor és Intoirth, remélhetőleg a csapataik segítségével megöl, s egy újabb, talán negyed órás rohanás után elérik a partszakasz északi felét, s gyorsan felpattan mindenki a hajóra. Az öreg kapitány és a négy túlélő már ott várja őket, s mikor az utolsó ember is beszáll, megindulnak. Mikor kellő távolságba értek, Railor megszólal.*
- Na, mi lesz már? Lássuk, tüntesd el!
*Azzal a fiatal mágus elmormol pár igét, mire egy igen nagy robbanás történik a kunyhójában, mely hatalmassá duzzad! Látni az égő házakat, az égő fákat, s az erős hullám is majdnem feldönti a hajót!*
- Huhh, ezt is túléltem, micsoda kaland!
*Mintha nem is változtatott volna át egy város embert, úgy beszél - mintha mi sem történt volna. Ugyanakkor Railor ezt egyértelműen nem hagyja annyiban, s a többiek csak annyit láthatnak, ahogy kalapácsával nagyot suhint a varázsló gerincére, ami nagy hanggal törik ripityára, ezután pedig bedobja őt a tengerbe.*
- Ki mit érdemel, féreg...
*Az ikerpár egyszerre nagyot köp utána, s ha lecsendesedtek a kedélyek, akkor Railor visszatér zsoldosaihoz, Intoirth pedig a sebesültek hogyléte felől érdeklődik. Eléggé keserves a visszaút, hiszen nem csak lelkileg, de testileg is megviselt mindenkit az eset, emellett igen nagy veszteséggel térnek vissza. Ugyanakkor az biztos, hogy ez egy életre szóló kaland volt...
Mikor visszaérnek a kikötőbe, akkor már jópáran várják őket ujjongva, s a munkaadó egy nemes képében, egy papírt szorongatva lép a társaság elé.*
- Bár nem mindenki ezzel a céllal ment, de végezetül sikerült megoldanotok a küldetést. A robbanást még szinte ide is lehetett hallani! *ekkor pár szóban ismerteti a kapitány vele a körülményeket* Úgy vélem, mindenki megérdemel némi jutalmat *pillant Intoirth csapata felé is*, persze tudom, hogy ez nem kárpótol a veszteségek miatt, viszont hősies tettet vittetek véghez, s megmentettétek az egész "világot"!
*Azzal előhúzza a papírt, melyen ezek állnak:
Nibat Uvekin: 1000 arany,
Urfang Ulippo: 1000 arany,
Chadur Sharadur: 1000 arany,
Nyph Nilav: 1000 arany,
Tyria Sylthis: 1000 arany,
Kbegemoko Bgulubgulu: 1000 arany,
Iana Nadzyr: 1000 arany,
Zrekil Losef: 1000 arany,
Arima Nissot: 1000 arany,
Allyn Thaira Kvillon: 1000 arany,
Enronrian Inganil: 1000 arany,
Echnal Garm: 1000 arany,
Zopal Grognard: 1000 arany,
Wram Vrauk: 1000 arany,
Lirtilsasda Sliedima: 750 arany,
Nanaia Gauri: 500 arany.
Ahogy ígérte Railor, a csapata megkapja a jutalmát, Intoirth csoportja pedig még "örülhet" is, hogy eljött! Egyik kapitány sem akarja tovább húzni az időt: Railor egy biccentés s egy köszönés után besétál a fogadóba a zsoldosokkal, Intorth viszont hosszas búcsúzkodás és integetés után követi csak ikertestvérét.
Hát, nem semmi egy nap volt... Arra talán megtanított, hogy mennyire kusza és kiismerhetetlen világban élünk, ahol még a rémálmaink is könnyedén valóra válhatnak. Élőholtak... Ha egy mágus képes volt arra, hogy felélessze a holtakat - még ha véletlenül is -, akkor más is képes lesz rá. Ki tudja, nemsokára még viszont láthatják a két kapitányt...*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-12 15:24:58
Üzenet elküldve: 2014-03-12 15:24:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
*Kint vannak már és a túlélők a hajóra lettek küldve. Enronriant nem nagyon érdekli, hogy ketten meghaltak. Egy ilyen küldetés során simán számolni lehet az ilyesmivel. Csoda-e hát, ha bekövetkezik egykét haláleset?! Ebben a pillanatban hallatszik a hátuk mögött a furcsa moraj. A mélységi meglóbálja a csatabárdját, majd megfordul.
Abban a pillanatban még az ő sötét bőre is kissé halványabb színárnyalatban kezd el "tündökölni".
Valahogy még szeretne életben maradni, ezért inkább a legnagyobb engedelmességgel teljesíti a kapitány parancsát és rohan az életéért. Amikor kiérnek a városból, már liheg, mert bármennyire is jó futó a sötételf, ez azért már neki is sok. Ebben a pillanatban tűnik fel a másik csoport. Amint összetalálkoznak, rövid szóváltás után kiderül néhány teljesen lényegtelen dolog, miszerint a két vezető testvér és mindkét csoportot a nyomorultságos élőholtak kergették ide.*
- Hát akkor jobb lesz indulni.
*Ezzel a csatabárdját leengedve - nem bízik az olyanban, akit megharaptak - kezd el megint futni, hogy a fene enné meg az egészet. Bár nem szívesen maradni itt a szigeten, azért mégiscsak jobban örülne, ha a holtak csak szépen lassan gyalogolnának feléjük és nem futnának. Mert igaz, hogy még ebben a helyzetben is lassabbak és jócskán lemaradtak tőlük, de örökké nem menekülhetnek ők sem. Előbb vagy utóbb mindegyikük elfárad és akkor már a harchoz sem lesz elég erejük. Így hát tényleg nem volna rossz, ha a két vezető kiötölne valamit.*
*Kint vannak már és a túlélők a hajóra lettek küldve. Enronriant nem nagyon érdekli, hogy ketten meghaltak. Egy ilyen küldetés során simán számolni lehet az ilyesmivel. Csoda-e hát, ha bekövetkezik egykét haláleset?! Ebben a pillanatban hallatszik a hátuk mögött a furcsa moraj. A mélységi meglóbálja a csatabárdját, majd megfordul.
Abban a pillanatban még az ő sötét bőre is kissé halványabb színárnyalatban kezd el "tündökölni".
Valahogy még szeretne életben maradni, ezért inkább a legnagyobb engedelmességgel teljesíti a kapitány parancsát és rohan az életéért. Amikor kiérnek a városból, már liheg, mert bármennyire is jó futó a sötételf, ez azért már neki is sok. Ebben a pillanatban tűnik fel a másik csoport. Amint összetalálkoznak, rövid szóváltás után kiderül néhány teljesen lényegtelen dolog, miszerint a két vezető testvér és mindkét csoportot a nyomorultságos élőholtak kergették ide.*
- Hát akkor jobb lesz indulni.
*Ezzel a csatabárdját leengedve - nem bízik az olyanban, akit megharaptak - kezd el megint futni, hogy a fene enné meg az egészet. Bár nem szívesen maradni itt a szigeten, azért mégiscsak jobban örülne, ha a holtak csak szépen lassan gyalogolnának feléjük és nem futnának. Mert igaz, hogy még ebben a helyzetben is lassabbak és jócskán lemaradtak tőlük, de örökké nem menekülhetnek ők sem. Előbb vagy utóbb mindegyikük elfárad és akkor már a harchoz sem lesz elég erejük. Így hát tényleg nem volna rossz, ha a két vezető kiötölne valamit.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-12 14:52:52
Üzenet elküldve: 2014-03-12 14:52:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
~Utálok menekülni, utálok menekülni, utálok menekülni!~
*Üvölt Thaira, miközben egyre csak szalad a kapitánya után. Nagyon nem tetszik neki a kialakult helyzet. Igaz ő akart eljönni erre a kis kalandra, de a dolgok ilyen alakulása nagyon nem tetszik neki! Most már sokkal jobban örülne a nyugodt napoknak. Vagy nem annyira nagyon, de örülne nekik.*
~Én meg azt utálom, ha hisztizel! Befejezhetnéd már! Úgyse tehetsz mást, vagy menekülsz, vagy meghalsz!~
~Inkább haljunk meg!~
*Mondja nevetve, s már feszíti is az izmait, hogy megforduljon és szembeszálljon a jócskán lemaradt ellenséggel.*
~Eszedbe ne jusson! Mi a jó eget csinálsz? Fuss te idióta! Én még nem akarok meghalni! Értetted?~
~Igenis főnök! Akkor oda a játékom, bármennyire is fáj, sajnos nincs más választásom! Futok!~
*Tovább szalad, lassan kezdi megunni, hogy csak fut és fut. Semmi változatosság, egyenes út és fák. Ahogy egyre többet futnak, kicsit már úgy érzi, mintha rengne alatta a sziget, ami igencsak megijeszti. Szeret szilárd talajon állni. Megint előre tekint, mikor megpillant egy másik csapatot feléjük rohanni.*
~Bekerítettek? Az nem lehet ezek nem ilyen okosak? Kik azok?~
~Én tudjam? Te vagy itt az ész Allyn, én csak az erő!~
~Talán túlélők! Megeshet, ha már a városban is voltak, miért ne?~
~Nem tudom, de szerintem a bekerítettek a helyes válasz!~
~Muszáj ilyen borúlátónak lenned?~
~Eltaláltad! Nagyon muszáj, nem tudnék másmilyen lenni!~
*Ekkor azonban furcsa fordulat történik, a kapitány megáll és erre ők is megtorpannak. Thaira kívácsian hallgatja a két teljesen egyforma óriás beszélgetését. Egyszer kétszer elmosolyodik, s meg is szemléli magának a másik csapatot. Azt már szinte biztosra veszi, hogy ők nem harc céljából jöttek ide! De érdekli is ez, most őt?*
~Ezek pont úgy vitatkoznak, mint mi Allyn! Mi is ilyen viccesek vagyunk?~
~Szerintem, azok lennénk, ha nem jobban! Amúgy annyi a különbség, hogy ezek nem egy testbe vannak bezárva egymás mellé! A kis szerencsések!~
~Most kritizálsz?~
~Eszemben sem volt! Ne aggódj Thaira!~
~Én is pont így gondoltam!~
*Jegyzi meg elégedetten, viszont a történések tovább folynak. Egy hatalmas puffanás zavarja meg a lányok vitáját, s egyszerre a kapitányok boldog családi jelenetét. A Kopasz ugyanis agyonütötte azt a zsoldost, akit megharapott egy olyan sétáló hulla. Ezzel megakadályozva, hogy az másnak is ártson.*
~Kunyhó? Ennyi emberre? Ezeknek elment az eszük? Hogy fogjuk magunk ott megvédeni?~
~Neked van jobb ötleted, Thary! Szerintem nincs úgyhogy csukd be a szád és csináld, amit mondanak!~
*Thaira zsörtölődve fogadja el Allyn szavait, majd a kapitány parancsára megindul annak a bizonyos kunyhónak az irányába. Nem kis meglepetésére a kapitányok tényleg teljesen egyformák még a hangjuk is az. Pont ahogyan azt Allyn is mondta, egyedül annyiban mások, mint ők, hogy két külön testben élnek, s nem kell osztozniuk.*
~Na ne! Megint futni kell? Ez ezd unalmas lenni!~
~Tömd be a lepénylesőd és rohanj, hisztihercegnő!~
~Utálok menekülni, utálok menekülni, utálok menekülni!~
*Üvölt Thaira, miközben egyre csak szalad a kapitánya után. Nagyon nem tetszik neki a kialakult helyzet. Igaz ő akart eljönni erre a kis kalandra, de a dolgok ilyen alakulása nagyon nem tetszik neki! Most már sokkal jobban örülne a nyugodt napoknak. Vagy nem annyira nagyon, de örülne nekik.*
~Én meg azt utálom, ha hisztizel! Befejezhetnéd már! Úgyse tehetsz mást, vagy menekülsz, vagy meghalsz!~
~Inkább haljunk meg!~
*Mondja nevetve, s már feszíti is az izmait, hogy megforduljon és szembeszálljon a jócskán lemaradt ellenséggel.*
~Eszedbe ne jusson! Mi a jó eget csinálsz? Fuss te idióta! Én még nem akarok meghalni! Értetted?~
~Igenis főnök! Akkor oda a játékom, bármennyire is fáj, sajnos nincs más választásom! Futok!~
*Tovább szalad, lassan kezdi megunni, hogy csak fut és fut. Semmi változatosság, egyenes út és fák. Ahogy egyre többet futnak, kicsit már úgy érzi, mintha rengne alatta a sziget, ami igencsak megijeszti. Szeret szilárd talajon állni. Megint előre tekint, mikor megpillant egy másik csapatot feléjük rohanni.*
~Bekerítettek? Az nem lehet ezek nem ilyen okosak? Kik azok?~
~Én tudjam? Te vagy itt az ész Allyn, én csak az erő!~
~Talán túlélők! Megeshet, ha már a városban is voltak, miért ne?~
~Nem tudom, de szerintem a bekerítettek a helyes válasz!~
~Muszáj ilyen borúlátónak lenned?~
~Eltaláltad! Nagyon muszáj, nem tudnék másmilyen lenni!~
*Ekkor azonban furcsa fordulat történik, a kapitány megáll és erre ők is megtorpannak. Thaira kívácsian hallgatja a két teljesen egyforma óriás beszélgetését. Egyszer kétszer elmosolyodik, s meg is szemléli magának a másik csapatot. Azt már szinte biztosra veszi, hogy ők nem harc céljából jöttek ide! De érdekli is ez, most őt?*
~Ezek pont úgy vitatkoznak, mint mi Allyn! Mi is ilyen viccesek vagyunk?~
~Szerintem, azok lennénk, ha nem jobban! Amúgy annyi a különbség, hogy ezek nem egy testbe vannak bezárva egymás mellé! A kis szerencsések!~
~Most kritizálsz?~
~Eszemben sem volt! Ne aggódj Thaira!~
~Én is pont így gondoltam!~
*Jegyzi meg elégedetten, viszont a történések tovább folynak. Egy hatalmas puffanás zavarja meg a lányok vitáját, s egyszerre a kapitányok boldog családi jelenetét. A Kopasz ugyanis agyonütötte azt a zsoldost, akit megharapott egy olyan sétáló hulla. Ezzel megakadályozva, hogy az másnak is ártson.*
~Kunyhó? Ennyi emberre? Ezeknek elment az eszük? Hogy fogjuk magunk ott megvédeni?~
~Neked van jobb ötleted, Thary! Szerintem nincs úgyhogy csukd be a szád és csináld, amit mondanak!~
*Thaira zsörtölődve fogadja el Allyn szavait, majd a kapitány parancsára megindul annak a bizonyos kunyhónak az irányába. Nem kis meglepetésére a kapitányok tényleg teljesen egyformák még a hangjuk is az. Pont ahogyan azt Allyn is mondta, egyedül annyiban mások, mint ők, hogy két külön testben élnek, s nem kell osztozniuk.*
~Na ne! Megint futni kell? Ez ezd unalmas lenni!~
~Tömd be a lepénylesőd és rohanj, hisztihercegnő!~
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-11 15:42:05
Üzenet elküldve: 2014-03-11 15:42:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Bár sikerül megfékeznie a kis félig elrohadt kölköt, méghozzá egy példásan kivitelezett vágással, mikor ránehezedne a lábára, szúró fájdalmat érez. Ezért aztán, az is váratlanul éri, hogy a másik fiatal nő benne kapaszkodik meg, s így Tyria elveszti egyensúlyát, és némi kalimpálás után, a legkevésbé sem elegáns módon seggre esik. Ugyanakkor nem ez a legnagyobb problémája, hanem az, hogy vajon a kölyök fogai eljutottak-e a lábáig. Szinte kétségbeesetten kezdi el lerángatni a lábáról a csizmát, azzal sem törődve, hogy több férfi szemtanúja lesz a formás lábainak, csak meg akarja tudni, vajon ő maga is megkapta-e ezt a kórt, vagy átkot, vagy nevezzék az okosak aminek akarják.
Sajnálatos módon, a lábfejének oldalán ott éktelenkedik egy apró seb. Még csak nem is fáj, az iménti fájdalmat is csak a csizmában ragadt fog okozta, mely most is is hullott belőle.*
-Nem nem nem nem nem nem nem nem nem...*nyögi kétségbeesetten, ahogy a lábán lévő sebet közelebbről is megvizsgálja. Emlékszik mér arra, milyen gyorsan alakultak át azok, kiket megharaptak az élveholtak. Úgy okoskodik, hogy neki azért lehet még hátra pár órája, hiszen az előző áldozatokat többnyire torkon, vagy más veszélyes helyen harapták meg.
A düh könnyeket csal a szemébe. Elvégre a seb olyan apró, olyan jelentéktelen... mégis, a zsigereiben érzi, hogy ő sem különb azoknál, kik megsérültek. Csalódottságában és elkeseredettségében földhöz vágja a kardját és a kezeibe temeti arcát. Pillanatnyilag senki és semmi más nem érdekli, csak a saját, hihetetlen balszerencséje.*
-Tudok, de minek?!*kérdez vissza elkeseredetten Nibat kérdésére. A gnómnak sem engedi, hogy hozzáérjen, ellöki a kezét. Elvégre valóban, mint seb, jelentéktelen, még csak nem is fáj.*
-Járkáló halottak vagyunk mindahányan, csak épp az agyunk még nem tudja.*teszi hozzá dühösen, majd felrángatja a lábára a csizmát. Jobbjába egy méretesebb követ fog, majd módszeresen levezeti a feszültséget az imént általa megölt élőholt gyereken. Semmiféle kegyelet, vagy tisztelet nem látszik rajta, csupán a vak düh. Felismerhetetlen húsmasszává veri a gyerek fejét a kővel, legkevésbé sem zavartatva magát, hogy annak vére, meg egyéb dolgai összemocskolják kezeit, ruháját, de még az arcát is.*
-Remélem...a lelked...a pokol...tüzében...fog rohadni... az idők... végezetéig...*minden egyes ütésnek egy-egy szavával ad nagyobb hangsúlyt. Mikor végzett, dühösen fújtat, majd bal alkarjával megtörli az arcát, amitől igazából csak némileg elkeni az alvadófélben lévő vércseppeket. ezután a követ is eldobja, magához veszi imént földhözvágott kardját, s ekkor szembesül azzal a látvánnyal, amitől még a legkeményebb szarházinak is megfagyna a vére. Hát az élveholt horda, tőle most csak egy fáradt, rezignált morranást kap, elvégre, ha minden így megy tovább, akkor semmi oka félni leendő családjától. Ennél rosszabb már amúgy sem történhet vele. Nagyot sóhajt hát, s elindul a többiek után.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.11 16:33:34, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Bár sikerül megfékeznie a kis félig elrohadt kölköt, méghozzá egy példásan kivitelezett vágással, mikor ránehezedne a lábára, szúró fájdalmat érez. Ezért aztán, az is váratlanul éri, hogy a másik fiatal nő benne kapaszkodik meg, s így Tyria elveszti egyensúlyát, és némi kalimpálás után, a legkevésbé sem elegáns módon seggre esik. Ugyanakkor nem ez a legnagyobb problémája, hanem az, hogy vajon a kölyök fogai eljutottak-e a lábáig. Szinte kétségbeesetten kezdi el lerángatni a lábáról a csizmát, azzal sem törődve, hogy több férfi szemtanúja lesz a formás lábainak, csak meg akarja tudni, vajon ő maga is megkapta-e ezt a kórt, vagy átkot, vagy nevezzék az okosak aminek akarják.
Sajnálatos módon, a lábfejének oldalán ott éktelenkedik egy apró seb. Még csak nem is fáj, az iménti fájdalmat is csak a csizmában ragadt fog okozta, mely most is is hullott belőle.*
-Nem nem nem nem nem nem nem nem nem...*nyögi kétségbeesetten, ahogy a lábán lévő sebet közelebbről is megvizsgálja. Emlékszik mér arra, milyen gyorsan alakultak át azok, kiket megharaptak az élveholtak. Úgy okoskodik, hogy neki azért lehet még hátra pár órája, hiszen az előző áldozatokat többnyire torkon, vagy más veszélyes helyen harapták meg.
A düh könnyeket csal a szemébe. Elvégre a seb olyan apró, olyan jelentéktelen... mégis, a zsigereiben érzi, hogy ő sem különb azoknál, kik megsérültek. Csalódottságában és elkeseredettségében földhöz vágja a kardját és a kezeibe temeti arcát. Pillanatnyilag senki és semmi más nem érdekli, csak a saját, hihetetlen balszerencséje.*
-Tudok, de minek?!*kérdez vissza elkeseredetten Nibat kérdésére. A gnómnak sem engedi, hogy hozzáérjen, ellöki a kezét. Elvégre valóban, mint seb, jelentéktelen, még csak nem is fáj.*
-Járkáló halottak vagyunk mindahányan, csak épp az agyunk még nem tudja.*teszi hozzá dühösen, majd felrángatja a lábára a csizmát. Jobbjába egy méretesebb követ fog, majd módszeresen levezeti a feszültséget az imént általa megölt élőholt gyereken. Semmiféle kegyelet, vagy tisztelet nem látszik rajta, csupán a vak düh. Felismerhetetlen húsmasszává veri a gyerek fejét a kővel, legkevésbé sem zavartatva magát, hogy annak vére, meg egyéb dolgai összemocskolják kezeit, ruháját, de még az arcát is.*
-Remélem...a lelked...a pokol...tüzében...fog rohadni... az idők... végezetéig...*minden egyes ütésnek egy-egy szavával ad nagyobb hangsúlyt. Mikor végzett, dühösen fújtat, majd bal alkarjával megtörli az arcát, amitől igazából csak némileg elkeni az alvadófélben lévő vércseppeket. ezután a követ is eldobja, magához veszi imént földhözvágott kardját, s ekkor szembesül azzal a látvánnyal, amitől még a legkeményebb szarházinak is megfagyna a vére. Hát az élveholt horda, tőle most csak egy fáradt, rezignált morranást kap, elvégre, ha minden így megy tovább, akkor semmi oka félni leendő családjától. Ennél rosszabb már amúgy sem történhet vele. Nagyot sóhajt hát, s elindul a többiek után.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.11 16:33:34, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-09 18:29:28
Üzenet elküldve: 2014-03-09 18:29:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
*A kellemes túrázásra indult csapat jócskán legyengül. Több sérült is van. Szerencsére felkészültek, bár nem élőholtak által okozott harapásokra, karmolásokra, de Urfang azért rátesz némi fájdalomcsillapító hatású gyógyfüvet Nibat oldalára is, majd bekötözi.*
-Köszönöm! Már sokkal jobb. *A gnóm a vörös hajú hölgy segítségére siet, aki hősiesen végzett a másik döggel, de sajnos megsérült a lába. Ha végeztek, megkérdezi a nőt.*
-Tud jönni? *Nem hiszi, hogy segítséget kérne, csupán udvariasságból kérdezi. Nem egy törékeny lány. Ahogy Int kapitány mondja, nem várhatnak tovább. Még ha egymásba kapaszkodva is, de menniük kell, különben lehet holnap már nem lesznek. És a halál csak a kisebbik gond, ami miatt Nibat aggódik. ~Ha nem jutok ki élve erről a szigetről, hát legyen, de nem akarok ilyen rusnya döggé alakulni!~ Kirázza a hideg, ha csak belegondol.*
-Gyere Sarlós! Bicegjünk haza! *Mondja tréfásan, bár cseppet sincs jó kedve. Sérülése ellenére a sétálással nincs problémája. Csendben halad lefele a kapitány után, csupán a lépéseik cuppogása a sárban töri meg azt. ~Sarlós korábban megsérült. Amíg ő jól van, nekem sem lesz bajom.~ Biztatja magát, viszont sajnálja a kis tündért. Meg is kérdi.*
-Jól vagy? *Amint válaszol, a kapitány meghall valamit, s Nibat arra lesz figyelmes, hogy felveszik Int és Chadur a gyerekeket, majd jön a vezényszó. Rohanás közben hátrapillant, mi elől is menekülnek, s fel se fogja az elméje, amit a szemével lát. Kalimpál a szíve és levegőért kapkod, mikor végre megállnak, s nem is akármi miatt. Szembetalálkoznak egy másik túlélőcsapattal. Vezetőjük Int testvére, Railor. Ők is dögök elől menekülnek. Épphogy van ideje Nibatnak szusszanni egyet, majd együtt futnak tovább az erdőben egyre reménytelenebbül.*
*A kellemes túrázásra indult csapat jócskán legyengül. Több sérült is van. Szerencsére felkészültek, bár nem élőholtak által okozott harapásokra, karmolásokra, de Urfang azért rátesz némi fájdalomcsillapító hatású gyógyfüvet Nibat oldalára is, majd bekötözi.*
-Köszönöm! Már sokkal jobb. *A gnóm a vörös hajú hölgy segítségére siet, aki hősiesen végzett a másik döggel, de sajnos megsérült a lába. Ha végeztek, megkérdezi a nőt.*
-Tud jönni? *Nem hiszi, hogy segítséget kérne, csupán udvariasságból kérdezi. Nem egy törékeny lány. Ahogy Int kapitány mondja, nem várhatnak tovább. Még ha egymásba kapaszkodva is, de menniük kell, különben lehet holnap már nem lesznek. És a halál csak a kisebbik gond, ami miatt Nibat aggódik. ~Ha nem jutok ki élve erről a szigetről, hát legyen, de nem akarok ilyen rusnya döggé alakulni!~ Kirázza a hideg, ha csak belegondol.*
-Gyere Sarlós! Bicegjünk haza! *Mondja tréfásan, bár cseppet sincs jó kedve. Sérülése ellenére a sétálással nincs problémája. Csendben halad lefele a kapitány után, csupán a lépéseik cuppogása a sárban töri meg azt. ~Sarlós korábban megsérült. Amíg ő jól van, nekem sem lesz bajom.~ Biztatja magát, viszont sajnálja a kis tündért. Meg is kérdi.*
-Jól vagy? *Amint válaszol, a kapitány meghall valamit, s Nibat arra lesz figyelmes, hogy felveszik Int és Chadur a gyerekeket, majd jön a vezényszó. Rohanás közben hátrapillant, mi elől is menekülnek, s fel se fogja az elméje, amit a szemével lát. Kalimpál a szíve és levegőért kapkod, mikor végre megállnak, s nem is akármi miatt. Szembetalálkoznak egy másik túlélőcsapattal. Vezetőjük Int testvére, Railor. Ők is dögök elől menekülnek. Épphogy van ideje Nibatnak szusszanni egyet, majd együtt futnak tovább az erdőben egyre reménytelenebbül.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-07 22:14:55
Üzenet elküldve: 2014-03-07 22:14:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Zombikalipszis //
//Noxként//
*Nox egyre jobban szédül. A rengeteg élőholtat és a két vezető drámai találkozását már csak úgy érzékeli, mintha részeg lenne, felfogja, de ez fel is emészti minden energiáját. Mondana valami olyasmit, hogy "hagyjuk már a lelki bajaitokat, és inkább maradjunk életben", de maga sem tudja, mennyit mond ki belőle, ha egyáltalán kimond valamennyit, mielőtt végképp meginogna a hatalma... és a teste is, így önkéntelenül megkapaszkodik egy pillanatra a hozzá még mindig leközelebb eső Tyria karjában, aztán a tudata szép lassan kialszik, és kénytelen-kelletlen átadja a helyét Ianának.*
//Ianaként//
*Rettenetes álomból ébred... arra, hogy nem is aludt, hiszen a saját lábán áll, eltekintve attól, hogy a mellette álló ismeretlen nő karjába kapaszkodik. Körülötte rémálma szereplői és díszletei, ebben majdnem biztos, bár az álom részleteire már nem emlékszik.*
Elnézést *mondja halkan, és elengedi a nő karját.
Megijedni sincs ideje a közelgő lényektől, mert elindul a csapat, és ő jobb híján követi a többieket, csak út közben rádöbbenve, hogy egyik kezében a tőrét szorongatja - ez már csak azért is különös, mert ez a kéz történetesen a bal, Iana pedig jobbkezes.*
//Noxként//
*Nox egyre jobban szédül. A rengeteg élőholtat és a két vezető drámai találkozását már csak úgy érzékeli, mintha részeg lenne, felfogja, de ez fel is emészti minden energiáját. Mondana valami olyasmit, hogy "hagyjuk már a lelki bajaitokat, és inkább maradjunk életben", de maga sem tudja, mennyit mond ki belőle, ha egyáltalán kimond valamennyit, mielőtt végképp meginogna a hatalma... és a teste is, így önkéntelenül megkapaszkodik egy pillanatra a hozzá még mindig leközelebb eső Tyria karjában, aztán a tudata szép lassan kialszik, és kénytelen-kelletlen átadja a helyét Ianának.*
//Ianaként//
*Rettenetes álomból ébred... arra, hogy nem is aludt, hiszen a saját lábán áll, eltekintve attól, hogy a mellette álló ismeretlen nő karjába kapaszkodik. Körülötte rémálma szereplői és díszletei, ebben majdnem biztos, bár az álom részleteire már nem emlékszik.*
Elnézést *mondja halkan, és elengedi a nő karját.
Megijedni sincs ideje a közelgő lényektől, mert elindul a csapat, és ő jobb híján követi a többieket, csak út közben rádöbbenve, hogy egyik kezében a tőrét szorongatja - ez már csak azért is különös, mert ez a kéz történetesen a bal, Iana pedig jobbkezes.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-07 19:04:13
Üzenet elküldve: 2014-03-07 19:04:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
// Zombikalipszis //
*Echnal elég erőltetettnek érzi a küldetés folyását. Csak megy, aztán harcol, aztán megy, aztán beszél. A cselekedeteinek nincsen súlya, mert valójában döntést sem kell hoznia soha. Az események sorra történnek körülötte, belekényszerítve őt a cselekvésbe, de ezen túl üresnek érzi a dolgot. Na mindegy, most legalább fut egy jót. Ami azt illeti elég ostoba ötletnek tartja ezt a menekülés dolgot, hiszen ahogy eddig kivette, az ellenük szegülő alakok nem igazán éreznek semmit, így lehet, hogy soha nem is fáradnak el. Ha pedig mindez egy mágia hatása, úgy még valószínűbb, hogy igaza van. De nem szól semmit, mert az ostoba vezetőjük gyáva módon futni kezdett, ezzel futásra ösztökélve a város lakóit, s így Echnalt is.
Már messziről látni, hogy egy másik csoport tart feléjük, s a zsoldos úgy hisze ez sem más, mint egy csapatnyi bennszülött. Szépen két tűz közé kergette embereit ez a buta óriás, tényleg nem lett volna jobb bevédeni valamilyen zugot, ahonnan csak egy felől érkezhet az ellen, nem...
Ám másik csapat élő emberekből áll - ekkor megfordul a fejében, hogy ugyan mi lehet azokkal, akiket a hajóra küldtek -, mi több, a vezetőjük Railor testvére. Echnal legszívesebben nevetne, de csak kínjában. A másik csapat is igen szedett-vedett társaságnak tűnik, arról nem is beszélve, hogy ott van az a gnóm is, amelyik a legutóbb ügyetlenségében saját bajtársaira támadt. Habár a nevére nem emlékszik, úgy tűnik ő maga nagyobb benyomást tett a kis fickóra.*
- Jajj annak, aki a te bajtársad... Ha nehéz a zsákod inkább dobd el, a kurta lábaid talán így is akadályozni fognak a futásban.
*Echnal elég erőltetettnek érzi a küldetés folyását. Csak megy, aztán harcol, aztán megy, aztán beszél. A cselekedeteinek nincsen súlya, mert valójában döntést sem kell hoznia soha. Az események sorra történnek körülötte, belekényszerítve őt a cselekvésbe, de ezen túl üresnek érzi a dolgot. Na mindegy, most legalább fut egy jót. Ami azt illeti elég ostoba ötletnek tartja ezt a menekülés dolgot, hiszen ahogy eddig kivette, az ellenük szegülő alakok nem igazán éreznek semmit, így lehet, hogy soha nem is fáradnak el. Ha pedig mindez egy mágia hatása, úgy még valószínűbb, hogy igaza van. De nem szól semmit, mert az ostoba vezetőjük gyáva módon futni kezdett, ezzel futásra ösztökélve a város lakóit, s így Echnalt is.
Már messziről látni, hogy egy másik csoport tart feléjük, s a zsoldos úgy hisze ez sem más, mint egy csapatnyi bennszülött. Szépen két tűz közé kergette embereit ez a buta óriás, tényleg nem lett volna jobb bevédeni valamilyen zugot, ahonnan csak egy felől érkezhet az ellen, nem...
Ám másik csapat élő emberekből áll - ekkor megfordul a fejében, hogy ugyan mi lehet azokkal, akiket a hajóra küldtek -, mi több, a vezetőjük Railor testvére. Echnal legszívesebben nevetne, de csak kínjában. A másik csapat is igen szedett-vedett társaságnak tűnik, arról nem is beszélve, hogy ott van az a gnóm is, amelyik a legutóbb ügyetlenségében saját bajtársaira támadt. Habár a nevére nem emlékszik, úgy tűnik ő maga nagyobb benyomást tett a kis fickóra.*
- Jajj annak, aki a te bajtársad... Ha nehéz a zsákod inkább dobd el, a kurta lábaid talán így is akadályozni fognak a futásban.
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-07 15:38:53
Üzenet elküldve: 2014-03-07 15:38:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
*Urfang gondosan ellátja a saját és a Nibat sebeit és mivel Tyria is beszerzett egy sérülést neki is felajánlja szolgálatait, majd ha ezzel is végzett a gyógynövényes zsákot visszarakja az utazóládájába. A baj akkor történik amikor Int kapitány később riadót fúj és Chadurral együtt a gyerekeket próbálja menteni, ugyanis az óriás eldobja a ládát, hogy a pöttöm Nyphet kapja fel helyette. Így Urfangnak tennie kell valamit, legalább a gyógynövényes zsákot ki kell vennie, hisz az a városban egy vagyont ér. A túrafelszerelését sajnos itt kell hagynia, de úgyis elment most a kedve egy ideig a túrázástól, és a fényképezőgépét sem hozhatja magával, viszont bármikor tud építeni újat, a felvétel pedig az első zombitámadásról a Havastalp barlangjánál az ott lapul a zsebében. Az üveggyöngyökre és rézláncokra becserélt ritka növényeket érdemes menekíteni, ezért azt kapja elő a ládából, szerencsére a szárított növényeket még ő is könnyedén el tudja hozni.
Később az eszeveszett menekülés egy családi drámába csap át, Int kapitány megtalálja rég nem látott bátyját a dzsungel közepén, természetesen ő is kapitány és egy egész csapattal érkezik, amelyben meglehetősen marcona alakok vannak és közöttük felismeri régi harcostársát Echnalt, aki már elmondhatja magáról, hogy szemtanúja lehetett Urfang hőstetteinek. Megszólítja őt, hátha a régi szép emlékekre tekintettel segíteni fog cipelni a zsákját.*
-Mi újság Echnal? Hát te mit keresel itt? Milyen jó, hogy összefutottunk, most ismét bajtársak lehetünk. Nem akarod hozni a zsákom?
*Urfang gondosan ellátja a saját és a Nibat sebeit és mivel Tyria is beszerzett egy sérülést neki is felajánlja szolgálatait, majd ha ezzel is végzett a gyógynövényes zsákot visszarakja az utazóládájába. A baj akkor történik amikor Int kapitány később riadót fúj és Chadurral együtt a gyerekeket próbálja menteni, ugyanis az óriás eldobja a ládát, hogy a pöttöm Nyphet kapja fel helyette. Így Urfangnak tennie kell valamit, legalább a gyógynövényes zsákot ki kell vennie, hisz az a városban egy vagyont ér. A túrafelszerelését sajnos itt kell hagynia, de úgyis elment most a kedve egy ideig a túrázástól, és a fényképezőgépét sem hozhatja magával, viszont bármikor tud építeni újat, a felvétel pedig az első zombitámadásról a Havastalp barlangjánál az ott lapul a zsebében. Az üveggyöngyökre és rézláncokra becserélt ritka növényeket érdemes menekíteni, ezért azt kapja elő a ládából, szerencsére a szárított növényeket még ő is könnyedén el tudja hozni.
Később az eszeveszett menekülés egy családi drámába csap át, Int kapitány megtalálja rég nem látott bátyját a dzsungel közepén, természetesen ő is kapitány és egy egész csapattal érkezik, amelyben meglehetősen marcona alakok vannak és közöttük felismeri régi harcostársát Echnalt, aki már elmondhatja magáról, hogy szemtanúja lehetett Urfang hőstetteinek. Megszólítja őt, hátha a régi szép emlékekre tekintettel segíteni fog cipelni a zsákját.*
-Mi újság Echnal? Hát te mit keresel itt? Milyen jó, hogy összefutottunk, most ismét bajtársak lehetünk. Nem akarod hozni a zsákom?
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-07 13:11:26
Üzenet elküldve: 2014-03-07 13:11:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport - Mindenki //
*Nehéz percek terheit érzi most magán Chadur. Gyász hangulata lesz lassacskán úrrá az egész csapaton. Olyan úton menetelnek amely végén tán nem várja őket megváltás. Mély komorság ül ki Chadur arcára ahogyan kitépi az élőholt gerincéből a pörölyét. Tyria néz, a vörös démonra. Azon tűnődik vajon ez a nő honnan tanult meg így harcolni. Szemeit ezután Urfangra veti. Cseppet sem fest most az úgy mint egy bajnok. Lehet valaha valahol bajnok volt, de Chadur jelenleg aligha tud mást elképzelni a gnómról, minthogy a távolba köpés bajnoka volt. Majdnem mindenki bekapott már egy-egy sebet, s maga a látványa annak ami okozta a sebeket, az az igazán borzasztó. Még egyszer utoljára lenéz az élettelen tetemre, és átokkal sújtja azt. Ezután már csak Nyphez lép oda és kezével terelgetni kezdi hogy menjen maga előtt. Végig szemmel akarja tartani a gyereket. Aligha lát most mosolyt a kisfiú Chadurtól. Inkább megrovó pillantást kaphat az óriástól Nyph, melybe egy kis aggodalom furakodja be magát. Miközben Int mellé érnek, azért szavakba is önti Chadur amit érez.*
-Te még nem nyulható fegyverhöz! Te még nem tudni mi az bözúzni ögy koponyát! Azt hiszed te mán mindönt láttá? Azt hiszöd te mán férfi vagy? Nöm tudol tö semmit se. Nöm tudol tö semmit se... ha ögyszer hazaérünk, kihíllak ögy játíkra. Kővetís a nevö. Majd meílek rúla kísöbb. Ha mögversz ebbe a játíkba, kitanítlak hogy használjad özt!
*Mutatja fel harci pörölyét a fiúnak, majd azt ismét teste mellé ereszti le. Ezután ismét megszólal.*
-Dö előszür tanújad mög hasznáni öztet..!
*Mutat az óriás a kisfiú fejére, majd után lenéz a fegyverére.*
-Utána mögtanítom hogyan hasznájad eztet... a zút távolabbi ríszin pödig sömmit nem csinálhatol, csak azt amit ín monduk. És jobb lössz ha szót fogadol, mert letépöm a nadrágudat és vérvörüsre verem mind a kít fél söggedet! Potyognak majd könnyeid, de ín nem foguk véle törűdni!
*Ahogyan Int kapitány a menetelés közben megáll, Chadur azonnal elkapja a kis Nyph vállát. Nyugtatólag teszi rá kezét, egyrészt hogy ne ijedjen meg, másrészt pedig hogy biztosan tudja a gyereket. Nemsoká meg is érkezik a parancs Inttől, s ő egyetlen mozdulattal feldobja a kis Nyphet a levegőbe és vállára veti. Mintha csak egy krumplis zsák volna. Feje lelóg az órás hátán, lábai hajlatánál pedig mellkasához szorítja a gyereket hogy futás közben nehogy lecsússzon. Hatalmas léptei alatt recsegnek a kisebb gallyak, talán még néhány erdei rágcsáló halk sikolyát is lehet hallani, ahogyan mint egy hatalmas elefánt, Chadur végig vágtat vállán a gyerekkel Int nyomában. Mikor a két csapat össze találkozik, Chadur illedelmesen köszön.*
-Vér és bél!
*Majd a gyereket lejjebb ereszti, hogy az eddig fejébe szállt vér, most kicsit visszaszálljon testébe. Feneke alatt fonja át karjait Chadur, Nyph feje az ő fejével van egy magasságban. Így tartja a fiút, majd nézi ahogyan a két kapitány örül egymásnak.*
-Nöm akaruk közbeszóni Rairul, de hogyha a fiúkat szeretöd, akkó majd később kapol egyet. Itt van nálam ez a kölök nem bír magával.
*Néz a kis Nyph szemeibe, majd elneveti magát.*
-Odaadlak ennek a szíp embörnek kitudja milyen ocsmányságukat űzne véled.
*Majd elkomorodik, és nyugtatólag néz a kis Nyphre hogy csak viccelt.*
-Komolyra fordúva mönjünk innét mer gyünnek utánunk vagy ezren, mönjünk innét minél gyorsabban!
*Majd ő is megindul a társasággal együtt arra amerre a két kapitány irányítja a csapatot.*
A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 13:14:23
// 1. csoport - Mindenki //
*Nehéz percek terheit érzi most magán Chadur. Gyász hangulata lesz lassacskán úrrá az egész csapaton. Olyan úton menetelnek amely végén tán nem várja őket megváltás. Mély komorság ül ki Chadur arcára ahogyan kitépi az élőholt gerincéből a pörölyét. Tyria néz, a vörös démonra. Azon tűnődik vajon ez a nő honnan tanult meg így harcolni. Szemeit ezután Urfangra veti. Cseppet sem fest most az úgy mint egy bajnok. Lehet valaha valahol bajnok volt, de Chadur jelenleg aligha tud mást elképzelni a gnómról, minthogy a távolba köpés bajnoka volt. Majdnem mindenki bekapott már egy-egy sebet, s maga a látványa annak ami okozta a sebeket, az az igazán borzasztó. Még egyszer utoljára lenéz az élettelen tetemre, és átokkal sújtja azt. Ezután már csak Nyphez lép oda és kezével terelgetni kezdi hogy menjen maga előtt. Végig szemmel akarja tartani a gyereket. Aligha lát most mosolyt a kisfiú Chadurtól. Inkább megrovó pillantást kaphat az óriástól Nyph, melybe egy kis aggodalom furakodja be magát. Miközben Int mellé érnek, azért szavakba is önti Chadur amit érez.*
-Te még nem nyulható fegyverhöz! Te még nem tudni mi az bözúzni ögy koponyát! Azt hiszed te mán mindönt láttá? Azt hiszöd te mán férfi vagy? Nöm tudol tö semmit se. Nöm tudol tö semmit se... ha ögyszer hazaérünk, kihíllak ögy játíkra. Kővetís a nevö. Majd meílek rúla kísöbb. Ha mögversz ebbe a játíkba, kitanítlak hogy használjad özt!
*Mutatja fel harci pörölyét a fiúnak, majd azt ismét teste mellé ereszti le. Ezután ismét megszólal.*
-Dö előszür tanújad mög hasznáni öztet..!
*Mutat az óriás a kisfiú fejére, majd után lenéz a fegyverére.*
-Utána mögtanítom hogyan hasznájad eztet... a zút távolabbi ríszin pödig sömmit nem csinálhatol, csak azt amit ín monduk. És jobb lössz ha szót fogadol, mert letépöm a nadrágudat és vérvörüsre verem mind a kít fél söggedet! Potyognak majd könnyeid, de ín nem foguk véle törűdni!
*Ahogyan Int kapitány a menetelés közben megáll, Chadur azonnal elkapja a kis Nyph vállát. Nyugtatólag teszi rá kezét, egyrészt hogy ne ijedjen meg, másrészt pedig hogy biztosan tudja a gyereket. Nemsoká meg is érkezik a parancs Inttől, s ő egyetlen mozdulattal feldobja a kis Nyphet a levegőbe és vállára veti. Mintha csak egy krumplis zsák volna. Feje lelóg az órás hátán, lábai hajlatánál pedig mellkasához szorítja a gyereket hogy futás közben nehogy lecsússzon. Hatalmas léptei alatt recsegnek a kisebb gallyak, talán még néhány erdei rágcsáló halk sikolyát is lehet hallani, ahogyan mint egy hatalmas elefánt, Chadur végig vágtat vállán a gyerekkel Int nyomában. Mikor a két csapat össze találkozik, Chadur illedelmesen köszön.*
-Vér és bél!
*Majd a gyereket lejjebb ereszti, hogy az eddig fejébe szállt vér, most kicsit visszaszálljon testébe. Feneke alatt fonja át karjait Chadur, Nyph feje az ő fejével van egy magasságban. Így tartja a fiút, majd nézi ahogyan a két kapitány örül egymásnak.*
-Nöm akaruk közbeszóni Rairul, de hogyha a fiúkat szeretöd, akkó majd később kapol egyet. Itt van nálam ez a kölök nem bír magával.
*Néz a kis Nyph szemeibe, majd elneveti magát.*
-Odaadlak ennek a szíp embörnek kitudja milyen ocsmányságukat űzne véled.
*Majd elkomorodik, és nyugtatólag néz a kis Nyphre hogy csak viccelt.*
-Komolyra fordúva mönjünk innét mer gyünnek utánunk vagy ezren, mönjünk innét minél gyorsabban!
*Majd ő is megindul a társasággal együtt arra amerre a két kapitány irányítja a csapatot.*
A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.07 13:14:23
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-06 19:33:24
Üzenet elküldve: 2014-03-06 19:33:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport - Folytatás a Mindenki résznél //
*Chadur támadása abból a szempontból sikeres, hogy eltalálja az élőhalottat - viszont mivel az hevesen mocorog, és próbál hozzáférni Intoirth torkához, így az óriás fegyvere a lény gerincében landol. Ezzel a mozdulattal, s a kis rántással sikerül elhúznia a kapitánytól a szörnyet, mire az abban a pillanatban előrántja tőrét, s keresztüldöfi annak fejét. Chadurnak pedig hagyja, hadd vonszolja csak el a teremtményt. Eközben Tyria sajnos nem számolt azzal, hogy a gyermek élőhalott gyorsasága akkor sem esik vissza, mikor a hölgyemény a fogsorát próbálja illetni a lábával. Nos, ez részben sikerül is, hiszen lábának sikerül hozzáérnie a fogakhoz. Ám pillanatokon belül erős szorítást és nagy fájdalmat érezhet ujjaiban, hiszen a kislány elkapta fogával - párnak a veszteségével mondjuk -, és olyannyira erősen harapja, hogy még ha kemény anyagból is van a hölgy cipője, azt akár addig is képes szorítani, míg nem eltörik az állkapcsa, tehát nagy valószínűséggel ha nem is nagy, de sebesülést Tyria is bekapott. Hátraugrani viszont sikerül neki, hiszen a kislány miután megharapta, utána enged a szorításán is, s mikor a hölgyemény kirántja lábát a szájából, újabb fogak röppennek utána. Az események ezután gyorsan követik egymást, s nem tudni, hogy pusztán az ügyességtől, vagy a dühtől, de sikerül az első csapással kettéválasztani a gyermek koponyáját. Ezek után pedig, ahogy az utolsó halott is meghal, újra az a síri csend telepedik a társaságra, mint a legutóbbi támadáskor.*
- Hát akkor ~ vége...~
*Az utolsó szót már magában megjegyezve húzza fel a kapitány az ingujját, mely alatt egy jókora seb éktelenkedik. Arcára egy bús mosoly ül ki, majd visszahúzza az inget, s szétszabdalt kabátját valahova a véres hóba dobja. Ezzel a megható mosollyal pillant végig a társaságon: Nibaton, Urfangon, Tyrián s Kbegemokon több ideig időzve. Ez mindössze pár másodperc alatt történik, mikor is újra megszólal, mintha folytatná az előbbi mondatát.*
- ... jobb lesz, ha sietünk! Úgy látom, az az ellenszer igen sokunknak kell!
*Próbálja tovább erőltetni mosolyát, ám az hamar lefagy róla, mikor a társaság szélére ér, s már senki sem látja az arcát. Neki nem szabad mutatnia fájdalmat, félelmet, vagy kétségbeesést, elvégre ő a kapitány, s ha ő nem tartja egyben a társaságot, akkor senki! Pár pillanatra ugyan még megáll az egyik szikla szélén - feltűnhet még az is, hogy majdnem olyan magas, mint Chadur, csupán nem olyan izmos és termetes -, s élvezi azt a hűs szellőt, mely arcába fúj. Talán most érezheti ezt utoljára...
Végül megindul, immáron kevés beszéddel, halkabban, és sokkal gyorsabban. Természetesen minden neszre figyel, viszont míg le nem érnek a hegyről, s el nem érik az erdőt, addig csupán néhol vérfoltos hóra figyelhetnek fel, de ellenséggel nem találkoznak. Lefelé haladva egyre tűnik el a hó, s mikor elérik a fák rengetegét, már csak a sáros, faleveles talajt taposhatják. Viszont egy ponton Intoirth megáll, s a fél órás hallgatása után megszólal.*
- Ti is halljátok?
*Morgó, szörcsögő, lihegő hang hallatszik mögülük, de nem akármilyen, olyan mintha egy hatalmas méhrajtól jönne! A kapitány lassan hátrafordítja fejét, s látványtól azonnal teljesen elfehéredik. A magasabb, sziklás részeken vagy száz élőhalott figyeli őket mereven.*
- Lirtil, gyere mellém, Chadur, fogd a kölyköt.
*Szavai remegnek, halkabban intézi, s igazából nem is feltételezi azt, hogy ne teljesítenék a parancsát. Mikor a kislány odaér hozzá, Intoirth lassan lehajol, átkarolja a derekát, remélve, hogy Chadurnak leesik, hogy mire is készül. Amint erős fogást talált a kapitány Lirtilen, hirtelen felpattan vele, karja alá dobja, s hangosan elkiáltja magát.*
- FUTÁS!!!
*Azzal a lánnyal a karja alatt megered eszeveszettül valahova az erdőbe, s a dübörgésből ítélve a hatalmas horda is utánuk eredt!*
// Mindenki //
*A sziget már szinte dübörög! A hegy felől Intoirth csapata rohan, a város felől pedig Railoré. Mindkét fél elől halad, mindketten eléggé megtermettek, így az őket követők nem veszítik szem elől a vezetőket remélhetőleg. Annyi még talán szerencsének mondható, hogy mindkét horda azért eléggé le van maradva, hiszen bár ők is futnak, de a két csapat sokkal gyorsabb náluk.
Már egy ideje szaladhatnak, mikor mindkét csapat észrevehet maguk előtt egy másik, szintén rohanó csapatot... Na de kik lehetnek? Túlélők? Intoirth és Railor is egy pillanatra hátranéz, hogy hol vannak a seregeket, de azok szerencsére egyelőre még távolabb vannak, így mindkét kapitány lelassít. Int lerakja Lirtilt, s lassan a másik csapat felé kezd sétálni.*
- Ra... Railor?
- Intoirth?
*Áll egymással szemben a két kapitány, Railor és Intoirth, akik a legutolsó vonásig hasonlítanak egymásra - pontosabban ugyanolyanok, talán Int valamivel alacsonyabb.*
- Te meg mit keresel itt?! *kiált rá Railor*
- Ezt én is kérdezhetném, kedves "elhagyomacsaládomésbeállokzsoldosnak"!
*A szikra szinte látható már az ikertestvérek közt, viszont mikor a kapitány megpillantja testvérének karját, megenyhülnek a vonásai.*
- Az ott...
- Igen, megharaptak. Viszont egy valami jó is van benne - összehozott Minket, még utoljára...
*Azzal az eddig hűvösnek tűnő Railor arca megenyhül, s átöleli a túravezető kapitány testvérét - talán utoljára. Viszont a Kopasz hamar közbeszól egy hangos csattanást követően.*
- Ez mind szép és jó, de ha nem találunk ki valamit, akkor mindenki itt pusztul!
*Mutat először is arra a zsoldosra, akinek feje szétroncsolva hever a földön, hiszen az az imént átváltozott - pontosabban csak akart, hiszen a Kopaszt ezt igen gyorsan megoldotta.*
- A térképen ott van egy kunyhó innen nem messze, északra, talán ott meghúzhatjuk magunkat, bár...
- Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ezt hogy fogjuk megúszni. Ennyivel mi sem bírunk el egyértelműen, itt pedig nem maradhatunk.
- Úgyhogy induljunk is, utánunk!
*Ahogy beszél a két férfi, teljesen úgy tűnik, mintha a hang egy ember - pontosabban óriás - szájából hangozna el, hiszen még a hangjukban sincs semmi eltérés. Ezzel a mondattal viszont rögtön meg is indulnak oldalra, a nyomukban nem messze az immáron hamarosan egyesülő sereggel.*
// 1. csoport - Folytatás a Mindenki résznél //
*Chadur támadása abból a szempontból sikeres, hogy eltalálja az élőhalottat - viszont mivel az hevesen mocorog, és próbál hozzáférni Intoirth torkához, így az óriás fegyvere a lény gerincében landol. Ezzel a mozdulattal, s a kis rántással sikerül elhúznia a kapitánytól a szörnyet, mire az abban a pillanatban előrántja tőrét, s keresztüldöfi annak fejét. Chadurnak pedig hagyja, hadd vonszolja csak el a teremtményt. Eközben Tyria sajnos nem számolt azzal, hogy a gyermek élőhalott gyorsasága akkor sem esik vissza, mikor a hölgyemény a fogsorát próbálja illetni a lábával. Nos, ez részben sikerül is, hiszen lábának sikerül hozzáérnie a fogakhoz. Ám pillanatokon belül erős szorítást és nagy fájdalmat érezhet ujjaiban, hiszen a kislány elkapta fogával - párnak a veszteségével mondjuk -, és olyannyira erősen harapja, hogy még ha kemény anyagból is van a hölgy cipője, azt akár addig is képes szorítani, míg nem eltörik az állkapcsa, tehát nagy valószínűséggel ha nem is nagy, de sebesülést Tyria is bekapott. Hátraugrani viszont sikerül neki, hiszen a kislány miután megharapta, utána enged a szorításán is, s mikor a hölgyemény kirántja lábát a szájából, újabb fogak röppennek utána. Az események ezután gyorsan követik egymást, s nem tudni, hogy pusztán az ügyességtől, vagy a dühtől, de sikerül az első csapással kettéválasztani a gyermek koponyáját. Ezek után pedig, ahogy az utolsó halott is meghal, újra az a síri csend telepedik a társaságra, mint a legutóbbi támadáskor.*
- Hát akkor ~ vége...~
*Az utolsó szót már magában megjegyezve húzza fel a kapitány az ingujját, mely alatt egy jókora seb éktelenkedik. Arcára egy bús mosoly ül ki, majd visszahúzza az inget, s szétszabdalt kabátját valahova a véres hóba dobja. Ezzel a megható mosollyal pillant végig a társaságon: Nibaton, Urfangon, Tyrián s Kbegemokon több ideig időzve. Ez mindössze pár másodperc alatt történik, mikor is újra megszólal, mintha folytatná az előbbi mondatát.*
- ... jobb lesz, ha sietünk! Úgy látom, az az ellenszer igen sokunknak kell!
*Próbálja tovább erőltetni mosolyát, ám az hamar lefagy róla, mikor a társaság szélére ér, s már senki sem látja az arcát. Neki nem szabad mutatnia fájdalmat, félelmet, vagy kétségbeesést, elvégre ő a kapitány, s ha ő nem tartja egyben a társaságot, akkor senki! Pár pillanatra ugyan még megáll az egyik szikla szélén - feltűnhet még az is, hogy majdnem olyan magas, mint Chadur, csupán nem olyan izmos és termetes -, s élvezi azt a hűs szellőt, mely arcába fúj. Talán most érezheti ezt utoljára...
Végül megindul, immáron kevés beszéddel, halkabban, és sokkal gyorsabban. Természetesen minden neszre figyel, viszont míg le nem érnek a hegyről, s el nem érik az erdőt, addig csupán néhol vérfoltos hóra figyelhetnek fel, de ellenséggel nem találkoznak. Lefelé haladva egyre tűnik el a hó, s mikor elérik a fák rengetegét, már csak a sáros, faleveles talajt taposhatják. Viszont egy ponton Intoirth megáll, s a fél órás hallgatása után megszólal.*
- Ti is halljátok?
*Morgó, szörcsögő, lihegő hang hallatszik mögülük, de nem akármilyen, olyan mintha egy hatalmas méhrajtól jönne! A kapitány lassan hátrafordítja fejét, s látványtól azonnal teljesen elfehéredik. A magasabb, sziklás részeken vagy száz élőhalott figyeli őket mereven.*
- Lirtil, gyere mellém, Chadur, fogd a kölyköt.
*Szavai remegnek, halkabban intézi, s igazából nem is feltételezi azt, hogy ne teljesítenék a parancsát. Mikor a kislány odaér hozzá, Intoirth lassan lehajol, átkarolja a derekát, remélve, hogy Chadurnak leesik, hogy mire is készül. Amint erős fogást talált a kapitány Lirtilen, hirtelen felpattan vele, karja alá dobja, s hangosan elkiáltja magát.*
- FUTÁS!!!
*Azzal a lánnyal a karja alatt megered eszeveszettül valahova az erdőbe, s a dübörgésből ítélve a hatalmas horda is utánuk eredt!*
// Mindenki //
*A sziget már szinte dübörög! A hegy felől Intoirth csapata rohan, a város felől pedig Railoré. Mindkét fél elől halad, mindketten eléggé megtermettek, így az őket követők nem veszítik szem elől a vezetőket remélhetőleg. Annyi még talán szerencsének mondható, hogy mindkét horda azért eléggé le van maradva, hiszen bár ők is futnak, de a két csapat sokkal gyorsabb náluk.
Már egy ideje szaladhatnak, mikor mindkét csapat észrevehet maguk előtt egy másik, szintén rohanó csapatot... Na de kik lehetnek? Túlélők? Intoirth és Railor is egy pillanatra hátranéz, hogy hol vannak a seregeket, de azok szerencsére egyelőre még távolabb vannak, így mindkét kapitány lelassít. Int lerakja Lirtilt, s lassan a másik csapat felé kezd sétálni.*
- Ra... Railor?
- Intoirth?
*Áll egymással szemben a két kapitány, Railor és Intoirth, akik a legutolsó vonásig hasonlítanak egymásra - pontosabban ugyanolyanok, talán Int valamivel alacsonyabb.*
- Te meg mit keresel itt?! *kiált rá Railor*
- Ezt én is kérdezhetném, kedves "elhagyomacsaládomésbeállokzsoldosnak"!
*A szikra szinte látható már az ikertestvérek közt, viszont mikor a kapitány megpillantja testvérének karját, megenyhülnek a vonásai.*
- Az ott...
- Igen, megharaptak. Viszont egy valami jó is van benne - összehozott Minket, még utoljára...
*Azzal az eddig hűvösnek tűnő Railor arca megenyhül, s átöleli a túravezető kapitány testvérét - talán utoljára. Viszont a Kopasz hamar közbeszól egy hangos csattanást követően.*
- Ez mind szép és jó, de ha nem találunk ki valamit, akkor mindenki itt pusztul!
*Mutat először is arra a zsoldosra, akinek feje szétroncsolva hever a földön, hiszen az az imént átváltozott - pontosabban csak akart, hiszen a Kopaszt ezt igen gyorsan megoldotta.*
- A térképen ott van egy kunyhó innen nem messze, északra, talán ott meghúzhatjuk magunkat, bár...
- Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ezt hogy fogjuk megúszni. Ennyivel mi sem bírunk el egyértelműen, itt pedig nem maradhatunk.
- Úgyhogy induljunk is, utánunk!
*Ahogy beszél a két férfi, teljesen úgy tűnik, mintha a hang egy ember - pontosabban óriás - szájából hangozna el, hiszen még a hangjukban sincs semmi eltérés. Ezzel a mondattal viszont rögtön meg is indulnak oldalra, a nyomukban nem messze az immáron hamarosan egyesülő sereggel.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-05 19:48:30
Üzenet elküldve: 2014-03-05 19:48:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
*Úgy látszik, a nagy madár nem kelti fel a nagy nagydarab érdeklődését túlzottan... így utólag, valami látványosabb kellett volna... mint a puskapor, ha összegyűjtik, és meggyújtják. Nagy villanás, robbanás, tűz, minden ami kell. Nem madárnyék... (általában nevetne a madár és az árnyék kombinációjából kapott szavon, viszont ez a helyzet cseppet sem átlagos. Mi több, átkozottul szélsőséges, ezért a kapitány dicséretére biccent, hogy köszöni, majd azon tűnődik, vajon mi maradhatott, abból kis mélységi kölyökből, amit be akarnak zárni? Hát hiszen a monstrum teljes súlyával taposott rá, ezután ha nagy szerencséje volt, akkor nem egy pépes massza maradt belőle, amit Zopal aligha szállíthatna, hanem egy viszonylag egybefüggő lapos húscafat (mivel az ork nekiáll összekaparni, így az utóbbi a valószínű). Habár abban van ráció, hogy Asvil enyhén szétlapított koponyával esetleg megpróbálhat feltámadni, viszont hogy egy deformált mélységi húscafat megelevenedjen... nos, mindenképpen érdekes, és nem mellesleg kellőképpen undorító, és visszataszító látvány lenne. Nem, Zrekil ezt nem akarja meglátni. Ellenben vannak itt ég kérdések, amivel nem akarja terhelni a kapitányt, így saját magával vitatja meg. Valószínűleg nem akar tűzrakással bajlódni, noha úgy fest, hogy valószínűleg bevették a várost. Mi több, csata útján elfoglaltak egy várost, ez őszintén szólva rettentően izgalmas. Körbe is néz, hogy merre találhat egy viszonylag stabil, de ugyanakkor elég magas háztetőt, hogy beláthassa a helyet. Nem tűnik egy nagy városnak, viszont ebben az esetben a környező növényzetet fogja látni, és kap egy felülnézeti képet a faluról, ami nem utolsó dolog. Összpontosít, majd egy jól ismert Holdmágiát vesz elő elméje trükkös kosarából, méghozzá az ezüsthidat. Ha a varázslat sikerülne, kapna egy nem túl meredek utat a föld és a háztető között, ebben az esetben pedig gond nélkül felsétálhatna, és körbenézhetne, hogy magasabbról lát-e valami rendkívülit. Persze először óvatosan megvizsgálná, hogy elég stabil-e a tető, legkevésbé sem szeretne beszakadni a rossz fa miatt, hiszen egyrészt fájna, másrészt kellemetlenül nagy zajt csapna. És mind tudjuk, hogy járt Asvil, pedig ő csak egy húrt pendített meg. Ha nem sikerül a varázslat, akkor elfelejti ezt az (egyébként remek) ötletet.*
A varázsló egy Ezüsthíd nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik két pont között, melynek a varázshasználó látóterében kell lennie. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása 3 körig tart.
//2. csoport//
*Úgy látszik, a nagy madár nem kelti fel a nagy nagydarab érdeklődését túlzottan... így utólag, valami látványosabb kellett volna... mint a puskapor, ha összegyűjtik, és meggyújtják. Nagy villanás, robbanás, tűz, minden ami kell. Nem madárnyék... (általában nevetne a madár és az árnyék kombinációjából kapott szavon, viszont ez a helyzet cseppet sem átlagos. Mi több, átkozottul szélsőséges, ezért a kapitány dicséretére biccent, hogy köszöni, majd azon tűnődik, vajon mi maradhatott, abból kis mélységi kölyökből, amit be akarnak zárni? Hát hiszen a monstrum teljes súlyával taposott rá, ezután ha nagy szerencséje volt, akkor nem egy pépes massza maradt belőle, amit Zopal aligha szállíthatna, hanem egy viszonylag egybefüggő lapos húscafat (mivel az ork nekiáll összekaparni, így az utóbbi a valószínű). Habár abban van ráció, hogy Asvil enyhén szétlapított koponyával esetleg megpróbálhat feltámadni, viszont hogy egy deformált mélységi húscafat megelevenedjen... nos, mindenképpen érdekes, és nem mellesleg kellőképpen undorító, és visszataszító látvány lenne. Nem, Zrekil ezt nem akarja meglátni. Ellenben vannak itt ég kérdések, amivel nem akarja terhelni a kapitányt, így saját magával vitatja meg. Valószínűleg nem akar tűzrakással bajlódni, noha úgy fest, hogy valószínűleg bevették a várost. Mi több, csata útján elfoglaltak egy várost, ez őszintén szólva rettentően izgalmas. Körbe is néz, hogy merre találhat egy viszonylag stabil, de ugyanakkor elég magas háztetőt, hogy beláthassa a helyet. Nem tűnik egy nagy városnak, viszont ebben az esetben a környező növényzetet fogja látni, és kap egy felülnézeti képet a faluról, ami nem utolsó dolog. Összpontosít, majd egy jól ismert Holdmágiát vesz elő elméje trükkös kosarából, méghozzá az ezüsthidat. Ha a varázslat sikerülne, kapna egy nem túl meredek utat a föld és a háztető között, ebben az esetben pedig gond nélkül felsétálhatna, és körbenézhetne, hogy magasabbról lát-e valami rendkívülit. Persze először óvatosan megvizsgálná, hogy elég stabil-e a tető, legkevésbé sem szeretne beszakadni a rossz fa miatt, hiszen egyrészt fájna, másrészt kellemetlenül nagy zajt csapna. És mind tudjuk, hogy járt Asvil, pedig ő csak egy húrt pendített meg. Ha nem sikerül a varázslat, akkor elfelejti ezt az (egyébként remek) ötletet.*
A varázsló egy Ezüsthíd nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy keskeny, íves, ezüst ragyogású híd keletkezik két pont között, melynek a varázshasználó látóterében kell lennie. Csak gyalogosan lehet átkelni rajta. Hatása 3 körig tart.
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-05 16:27:17
Üzenet elküldve: 2014-03-05 16:27:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
~ Hogy miért jöttünk? Nekünk kell megoldani az a kis problémát, amit az az idegen és a többi lakó okozott~ *Gondolja, de inkább megtartja a véleményét magának. Szerencsére nem kell sokáig hallgatnia ezt az értelmetlen csevejt, hamarosan összeszedik kevéske holmijukat a túlélők s már indulnak is ki a házból. Szokásához híven most is hátul marad. Miután már mindenki elhagyta az apró helyiséget még egyszer körbepillant...
~Ügyes kis rejtekhely.~... majd ő is távozik.
Mikor a két csapat újra találkozik röviden elmesélik kivel mi történt. Loner nevét hallva összehúzza a szemöldökét, kár a kölyökért. Bár nem tudhatja mennyire részesült kemény nevelésben, de azért többet várt volna egy mélységitől. Lassan tovább indulnak, míg el nem érnek egy teret, ahol egy pillanatra megállnak. Railort hallva gondolkodón beletúr fehér hajzuhatagába. Osztozik a kapitány aggodalmán, túl kevés élőholttal találkoztak. Talán több túlélő is van, akik óvatosságból, még előlük is elbújtak; vagy ezek a hullák nem csak az élőket, de egymást is pusztították... Ám mielőtt komolyan elgondolkozna további magyarázatokon furcsa hang üti meg a fülét s hátra fordulva megpillantja az oly nagyon hiányolt sereget.
Szinte még el sem hagyja a férfi ajkait a parancs, már meg is indul a menedéket jelentő erdő felé. Futás közben néha hátra pillant, de épp csak annyi időre, hogy felmérje a mocskos férgek és a köztük lévő távolságot.*
~ Ha szerencsénk van sikerül elérnünk az erdőt. Ha nincs... akkor megszívtuk.~
//2. csoport//
~ Hogy miért jöttünk? Nekünk kell megoldani az a kis problémát, amit az az idegen és a többi lakó okozott~ *Gondolja, de inkább megtartja a véleményét magának. Szerencsére nem kell sokáig hallgatnia ezt az értelmetlen csevejt, hamarosan összeszedik kevéske holmijukat a túlélők s már indulnak is ki a házból. Szokásához híven most is hátul marad. Miután már mindenki elhagyta az apró helyiséget még egyszer körbepillant...
~Ügyes kis rejtekhely.~... majd ő is távozik.
Mikor a két csapat újra találkozik röviden elmesélik kivel mi történt. Loner nevét hallva összehúzza a szemöldökét, kár a kölyökért. Bár nem tudhatja mennyire részesült kemény nevelésben, de azért többet várt volna egy mélységitől. Lassan tovább indulnak, míg el nem érnek egy teret, ahol egy pillanatra megállnak. Railort hallva gondolkodón beletúr fehér hajzuhatagába. Osztozik a kapitány aggodalmán, túl kevés élőholttal találkoztak. Talán több túlélő is van, akik óvatosságból, még előlük is elbújtak; vagy ezek a hullák nem csak az élőket, de egymást is pusztították... Ám mielőtt komolyan elgondolkozna további magyarázatokon furcsa hang üti meg a fülét s hátra fordulva megpillantja az oly nagyon hiányolt sereget.
Szinte még el sem hagyja a férfi ajkait a parancs, már meg is indul a menedéket jelentő erdő felé. Futás közben néha hátra pillant, de épp csak annyi időre, hogy felmérje a mocskos férgek és a köztük lévő távolságot.*
~ Ha szerencsénk van sikerül elérnünk az erdőt. Ha nincs... akkor megszívtuk.~
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-05 16:05:12
Üzenet elküldve: 2014-03-05 16:05:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Lirtilsasda csak áll a csoport szélén, és nem nagyon érti, hogy mi történik. Arcán zavartság tükröződik. Látja az élőholtakat, és azt is amint azok megtámadják társait. A kislány zombi ijesztő látványától megijedne normális esetben, de most nem érzékeli a félelem jeges érintését.
A lány nagyon szívesen segítene a többieken, de nem igazá tud. Nem ért semmihez. Egy egyszerű utcakölyök, aki nem is érti, mit csinál itt. Fegyere nincs. Fúvócsöve a zsebében lapul ugyan, de nincs hozzá rendes, használható tölténye. Egypár galacsint lehet, hogy találna köpenyében ha átkutatná, de azokkal amúgy sem sokra menne. Körbenéz, azon gondolkozva, hogy miben tudna segíteni. Nem szereti azokat akik teljesen hasznavehetetlenül élik az életüket. Mégis most így viselkedik. Elhúzza a száját.
Sarlós kijelentése meglepi, és el is gondkoztatja. Nem érti, miként juthatott ilyen felfedezésre, de ha jobban végig gondolja lát benne némi relativitást.* ~De hogyan lehetséges ez?~ *Kérdi saját magától, miközben hátán enyhe borzongás fut végig. *
//1. csoport//
*Lirtilsasda csak áll a csoport szélén, és nem nagyon érti, hogy mi történik. Arcán zavartság tükröződik. Látja az élőholtakat, és azt is amint azok megtámadják társait. A kislány zombi ijesztő látványától megijedne normális esetben, de most nem érzékeli a félelem jeges érintését.
A lány nagyon szívesen segítene a többieken, de nem igazá tud. Nem ért semmihez. Egy egyszerű utcakölyök, aki nem is érti, mit csinál itt. Fegyere nincs. Fúvócsöve a zsebében lapul ugyan, de nincs hozzá rendes, használható tölténye. Egypár galacsint lehet, hogy találna köpenyében ha átkutatná, de azokkal amúgy sem sokra menne. Körbenéz, azon gondolkozva, hogy miben tudna segíteni. Nem szereti azokat akik teljesen hasznavehetetlenül élik az életüket. Mégis most így viselkedik. Elhúzza a száját.
Sarlós kijelentése meglepi, és el is gondkoztatja. Nem érti, miként juthatott ilyen felfedezésre, de ha jobban végig gondolja lát benne némi relativitást.* ~De hogyan lehetséges ez?~ *Kérdi saját magától, miközben hátán enyhe borzongás fut végig. *
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-04 21:44:20
Üzenet elküldve: 2014-03-04 21:44:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
/Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Hamarosan kiderül, hogy többek kételkedése ellenére is Urfangnak volt igaza, Nox pedig elkönyveli, hogy talán komolyabban kellene vennie a gnómot. Most azonban nincs ideje továbbvinni a gondolatmenetet, hiszen a csapatnak újabb csetepatéban kell helyt állnia.
Nox tőrrel a kezében megindul, hogy tarkón szúrja a kapitányt ledöntő élőholtat, de megszédül, néhány másodpercre el is sötétül előtte a világ. Fárad. Már több, mint egy napja van az ő kezében az irányítás, és ez a test állítólag mégiscsak Ianáé.*
~Jól van, de ha előtérbe kerül, nekünk végünk~ *gondolja, miközben mélyeket lélegezve igyekszik minél gyorsabban összeszedni magát. Mire ez sikerül, a férfiak nagy nehezen elbánnak előző célpontjával, így Nox irányt változtat, és Tyria segítségére siet - alighanem szintén megkésve. Így számára nem marad más, mint hogy számba vegye a sérülteket. Most komolyan sajnálja, hogy Ianával annyira a tanulmányaik elején tartanak. Ha már többet tudnának a mágiáról, talán többet tudna tenni a csapatért... így azonban újból haszontalannak bizonyul.*
~De inkább legyek haszontalan, mint halott.~
*Ha viszont valaki megmondja, mit tegyen, cagy segítséget kér, segít. A lelkiismerete nem piszkálja, ám egyedül szinte biztosan odaveszne.*
//1. csoport//
*Hamarosan kiderül, hogy többek kételkedése ellenére is Urfangnak volt igaza, Nox pedig elkönyveli, hogy talán komolyabban kellene vennie a gnómot. Most azonban nincs ideje továbbvinni a gondolatmenetet, hiszen a csapatnak újabb csetepatéban kell helyt állnia.
Nox tőrrel a kezében megindul, hogy tarkón szúrja a kapitányt ledöntő élőholtat, de megszédül, néhány másodpercre el is sötétül előtte a világ. Fárad. Már több, mint egy napja van az ő kezében az irányítás, és ez a test állítólag mégiscsak Ianáé.*
~Jól van, de ha előtérbe kerül, nekünk végünk~ *gondolja, miközben mélyeket lélegezve igyekszik minél gyorsabban összeszedni magát. Mire ez sikerül, a férfiak nagy nehezen elbánnak előző célpontjával, így Nox irányt változtat, és Tyria segítségére siet - alighanem szintén megkésve. Így számára nem marad más, mint hogy számba vegye a sérülteket. Most komolyan sajnálja, hogy Ianával annyira a tanulmányaik elején tartanak. Ha már többet tudnának a mágiáról, talán többet tudna tenni a csapatért... így azonban újból haszontalannak bizonyul.*
~De inkább legyek haszontalan, mint halott.~
*Ha viszont valaki megmondja, mit tegyen, cagy segítséget kér, segít. A lelkiismerete nem piszkálja, ám egyedül szinte biztosan odaveszne.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-04 11:18:45
Üzenet elküldve: 2014-03-04 11:18:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
/Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Hát persze, nyilván nem bírják ki, hogy ne ugráljanak, s Tyria véleménye szerint igencsak nagy mázlisták lesznek, ha mindahányan túlélik ezt a kalandot. De hogy ő közöttük lesz, abban megingathatatlanul bizonyos. Még szerencse, hogy a kard máris a kezébe röppent az első baljós jelre, mert eme szent pillanatban egy gyermekméretű félig rohadt ocsmányság igyekszik az ő formás lábai felé, hogy belekóstoljon. De azt már nem!
Tyria nemes egyszerűséggel meglendíti a lábát, s igyekszik lehetőleg minél több fogát kirúgni a gyermeknek már nem igen nevezhető "élet"formának. Ezután rögvest hátrébb ugrik, s meglendíti a kardját, két kézre fogva, a gyerekzombi fejét véve célba vele. Ha sikerül, akkor középen függőleges irányban kettészeli az agyát, amitől még egy ilyen sokat próbált szarházi is remélhetőleg holtan esik össze. Mármint véglegesen holtan. Ha nem sikerül, akkor bizony addig hadonászik a fegyverrel, míg a felismerhetetlenségig szét nem szabdalja a hullakölyköt.
Dolga végeztével pedig beletörli a mocskos fegyverét annak ruházatába, s körülnéz, hogy állnak a többiek. Az tüstént feltűnik neki, hogy a kis gnóm megsérült, már csak azért is, mert eszméletlen állapotban fekszik a földön. Bár kisvártatva felébred, Tyria tartja tőle a három lépés távolságot.*
-Persze. Mágia. És miben változtat ez a dolgokon? Ő is olyan lesz, mint ezek, én pedig nem akarok a közelében lenni, amikor az átalakulás végbemegy.*közli hidegen, tárgyilagosan a harapás okozta seb természetére reflektálva.*
//1. csoport//
*Hát persze, nyilván nem bírják ki, hogy ne ugráljanak, s Tyria véleménye szerint igencsak nagy mázlisták lesznek, ha mindahányan túlélik ezt a kalandot. De hogy ő közöttük lesz, abban megingathatatlanul bizonyos. Még szerencse, hogy a kard máris a kezébe röppent az első baljós jelre, mert eme szent pillanatban egy gyermekméretű félig rohadt ocsmányság igyekszik az ő formás lábai felé, hogy belekóstoljon. De azt már nem!
Tyria nemes egyszerűséggel meglendíti a lábát, s igyekszik lehetőleg minél több fogát kirúgni a gyermeknek már nem igen nevezhető "élet"formának. Ezután rögvest hátrébb ugrik, s meglendíti a kardját, két kézre fogva, a gyerekzombi fejét véve célba vele. Ha sikerül, akkor középen függőleges irányban kettészeli az agyát, amitől még egy ilyen sokat próbált szarházi is remélhetőleg holtan esik össze. Mármint véglegesen holtan. Ha nem sikerül, akkor bizony addig hadonászik a fegyverrel, míg a felismerhetetlenségig szét nem szabdalja a hullakölyköt.
Dolga végeztével pedig beletörli a mocskos fegyverét annak ruházatába, s körülnéz, hogy állnak a többiek. Az tüstént feltűnik neki, hogy a kis gnóm megsérült, már csak azért is, mert eszméletlen állapotban fekszik a földön. Bár kisvártatva felébred, Tyria tartja tőle a három lépés távolságot.*
-Persze. Mágia. És miben változtat ez a dolgokon? Ő is olyan lesz, mint ezek, én pedig nem akarok a közelében lenni, amikor az átalakulás végbemegy.*közli hidegen, tárgyilagosan a harapás okozta seb természetére reflektálva.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-02 22:19:05
Üzenet elküldve: 2014-03-02 22:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//1. csoport//
*Akármilyen hírneves hős legyen is Urfang, egy ilyen rajtaütés jellegű támadás még egy bajnokot is váratlanul tud érni. A zombi meglepetésszerű harapása ellen nem volt mód védekezni és a sérüléssel járó sokkhatás miatt még az eszméletét is elvesztette egy pár percre, ezért az újabb élőholtak ártalmatlanításának terhe a csapat többi tagjára hárul. Neki most egészen különös víziói keletkeznek az ájulás során, egy varázslatosan békés tündérkert kellemes lugasában találja magát az életveszélyes zombitámadás kellős közepén. Sarlós hangját hallja a lombok felől: "Ez mágia, nem is fertőzés!".
Bizony ám, hisz ő már utalt is erre amikor Ianának mesélt a Zombikalipszisről, amit egy meglehetősen régi varázskönyv bestiáriumában olvasott, mintha ezt a könyvet olvasgatná most is az illatos lugasban gondtalanul, miközben persze gyakorlatilag a külső szemlélők számára magatehetetlenül vergődik, ha a semmiből előugró zombi nem állna odébb a karjába kóstolás után akár nyugodtan ki is végezhetné mivel már kiütéssel győzött fölötte, de szerencsére a csapat nélküle is el tud bánni két ilyen félhalott orvtámadóval.
Pár perc múlva a pórul járt Urfang is föleszmél kábulatából, orvosi képzettségének és gyógynövény gyűjteményének hála még a sérülését is kezelni tudja, természetesen Nibat sebét is el tudja látni ha igényt tart rá, ami pedig a mágikus fertőzés dolgát illeti, abban a bizonyos tündérkertben amíg eszméletlen volt az állítólagos varázskönyvben meglehetősen érdekes dolgokat vélt olvasni a holtidéző varázslatok természetéről, de kábult állapotában ezek annyira meglepőek voltak, hogy miután magához tért már alig emlékszik rájuk, zavartnak tűnik és úgy is érzi magát.*
//1. csoport//
*Akármilyen hírneves hős legyen is Urfang, egy ilyen rajtaütés jellegű támadás még egy bajnokot is váratlanul tud érni. A zombi meglepetésszerű harapása ellen nem volt mód védekezni és a sérüléssel járó sokkhatás miatt még az eszméletét is elvesztette egy pár percre, ezért az újabb élőholtak ártalmatlanításának terhe a csapat többi tagjára hárul. Neki most egészen különös víziói keletkeznek az ájulás során, egy varázslatosan békés tündérkert kellemes lugasában találja magát az életveszélyes zombitámadás kellős közepén. Sarlós hangját hallja a lombok felől: "Ez mágia, nem is fertőzés!".
Bizony ám, hisz ő már utalt is erre amikor Ianának mesélt a Zombikalipszisről, amit egy meglehetősen régi varázskönyv bestiáriumában olvasott, mintha ezt a könyvet olvasgatná most is az illatos lugasban gondtalanul, miközben persze gyakorlatilag a külső szemlélők számára magatehetetlenül vergődik, ha a semmiből előugró zombi nem állna odébb a karjába kóstolás után akár nyugodtan ki is végezhetné mivel már kiütéssel győzött fölötte, de szerencsére a csapat nélküle is el tud bánni két ilyen félhalott orvtámadóval.
Pár perc múlva a pórul járt Urfang is föleszmél kábulatából, orvosi képzettségének és gyógynövény gyűjteményének hála még a sérülését is kezelni tudja, természetesen Nibat sebét is el tudja látni ha igényt tart rá, ami pedig a mágikus fertőzés dolgát illeti, abban a bizonyos tündérkertben amíg eszméletlen volt az állítólagos varázskönyvben meglehetősen érdekes dolgokat vélt olvasni a holtidéző varázslatok természetéről, de kábult állapotában ezek annyira meglepőek voltak, hogy miután magához tért már alig emlékszik rájuk, zavartnak tűnik és úgy is érzi magát.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-02 21:46:42
Üzenet elküldve: 2014-03-02 21:46:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//2. csoport//
*Allyn csak csendben figyeli a történéseket. Nem érdeklik az élőholtak, vagy a veszély. Ő nem is akart eljönni, ott akart maradni a toronyban. Csak Thaira miatt jött, viszont mivel most ő veszet nem kell foglalkoznia a bajokkal. Csak elnézi a kislányt, s feleleveníti az emlékeit. A gyerek korát, s azt a sok felhőtlen boldogságot tükröző gyermekarcot, amit élete során látott. Ellenben Thaira próbál a beszélgetésre figyelni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Ez kicsit felbosszantja, de nincs mit tenni. A megállapodás él, amíg ki nem lépnek az ajtón, addig neki rejtve kell maradnia. Allyn pedig úgy irányít, ahogy neki kedve szottyan, úgy tehet ahogy akar, Thaira beleszólását figyelmen kívül hagyva. Allyn pedig elmélkedni akar, szabadnak és gondtalannak lenni. Sokszor gondolt már rá, mennyivel könnyebb lenne neki Thary nélkül, de minden alkalommal ott lyulad ki, hogy azért valamilyen szinten jó belső hangjának jelenléte, hiszen általa sokkal magabiztosabbnak mutathatja magát, mint amilyen valójában. Ahogy ezt újra végig gondolja a csapat elindul kifelé. Allyn lassan követi a kifelé indulókat, lehorgasztott fejjel halad. Tudja, hogy amit kilép az ajtón, megint felül kerekedik rajta belső hangja, s káröröm veszi át a kedvesség helyét. Abban a pillanatban, mikor kilép a szobából, kihúzza magát, fejét felemeli, keze ökölbeszorul, s a tőle megszokott hideg eleganciával halad ki a házból. Újra Thaira a vezető, aminek kifejezetten nagyon örül.*
~Nem tudod elhinni milyen unalmas a gondolataidat hallgatni! Végre én vagyok uralmon, most te hallgatsz engem!~
~Egy fokkal se jobb a helyzet! Beképzeltek koronázatlan királynője! A te gyilkos gondolataid se jobb hallgatni!~
~Csend, most én beszélek! Te meg hallgatod! Elég volt a visszaemlékezésekből, előre tekintsünk!~
*Kuncog Thaira, s elkezdi gonosz kis terveit forralni, miközben a csapat vezetője a Kopasz megbeszéli a kapitánnyal a helyzetet. Azután pedig további indulnak. Ahogy megpillantják a másik kaput és a tér közepén a szökőkutat azzal a pár paddal, Allyn-ból akaratlanul is kitör a csodálat.*
~Azt a hét meg a nyolcát! De gyönyörű! Szívesen élnék egy ilyen helyen!~
~Ahol sétáló hullák járják az utszát? Kösz, inkább nem! Amúgy szerinted nem furcsa, hogy csak ilyen kevesen voltak.~
~Lehet, hogy az erdőben vannak! De ahogy hallom a kapitányt is zavarja ez a kérdés!~
~Nem csoda, pontosan úgy van minden ahogy mondja. Allyn! Te is hallottad?~
~Azt, mintha egy vaddisznó fújtatna mögöttünk?~
~Pontosan!~
*Azzal a mozdulattal hátra fordul, s lélegzete ugyanúgy eláll, mint a kapitánynak. Eltátja a száját, arcán az őszinte meglepettség lesz úrrá. Ugyanis körülbelül száz élőhalottal néz farkasszemet.*
~Hogy a jó édesanyjukat!~
~Nekünk annyi! Végünk, ezek egy pillanat alatt megölnek!~
~Ha nem kevesebb alatt!~
*Teljesen le van fagyva, azt se tudja mit tegyen. Szerncsére a kapitány hamarabb észheztér és kiadja az egyetlen értelmes parancsot, amit ebben a helyzetben lehet. Azt, hogy "Futás!", Thaira-nak sem kell több, sarkonfordul és a tőle telhető leggyorsabban szalad az erdő felé. Most nincs idő gondolkodni, menekülni kell. S ennek hatására, maga is meglepődik milyen gyorsan tud szaladni, ki se nézte volna magából. Nem sikít, még akkor sem mikor a sétáló hullák megindulnak utánuk. Nem néz vissza, csak szalad, ahogy erejéből telik és zihál.*
//2. csoport//
*Allyn csak csendben figyeli a történéseket. Nem érdeklik az élőholtak, vagy a veszély. Ő nem is akart eljönni, ott akart maradni a toronyban. Csak Thaira miatt jött, viszont mivel most ő veszet nem kell foglalkoznia a bajokkal. Csak elnézi a kislányt, s feleleveníti az emlékeit. A gyerek korát, s azt a sok felhőtlen boldogságot tükröző gyermekarcot, amit élete során látott. Ellenben Thaira próbál a beszélgetésre figyelni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Ez kicsit felbosszantja, de nincs mit tenni. A megállapodás él, amíg ki nem lépnek az ajtón, addig neki rejtve kell maradnia. Allyn pedig úgy irányít, ahogy neki kedve szottyan, úgy tehet ahogy akar, Thaira beleszólását figyelmen kívül hagyva. Allyn pedig elmélkedni akar, szabadnak és gondtalannak lenni. Sokszor gondolt már rá, mennyivel könnyebb lenne neki Thary nélkül, de minden alkalommal ott lyulad ki, hogy azért valamilyen szinten jó belső hangjának jelenléte, hiszen általa sokkal magabiztosabbnak mutathatja magát, mint amilyen valójában. Ahogy ezt újra végig gondolja a csapat elindul kifelé. Allyn lassan követi a kifelé indulókat, lehorgasztott fejjel halad. Tudja, hogy amit kilép az ajtón, megint felül kerekedik rajta belső hangja, s káröröm veszi át a kedvesség helyét. Abban a pillanatban, mikor kilép a szobából, kihúzza magát, fejét felemeli, keze ökölbeszorul, s a tőle megszokott hideg eleganciával halad ki a házból. Újra Thaira a vezető, aminek kifejezetten nagyon örül.*
~Nem tudod elhinni milyen unalmas a gondolataidat hallgatni! Végre én vagyok uralmon, most te hallgatsz engem!~
~Egy fokkal se jobb a helyzet! Beképzeltek koronázatlan királynője! A te gyilkos gondolataid se jobb hallgatni!~
~Csend, most én beszélek! Te meg hallgatod! Elég volt a visszaemlékezésekből, előre tekintsünk!~
*Kuncog Thaira, s elkezdi gonosz kis terveit forralni, miközben a csapat vezetője a Kopasz megbeszéli a kapitánnyal a helyzetet. Azután pedig további indulnak. Ahogy megpillantják a másik kaput és a tér közepén a szökőkutat azzal a pár paddal, Allyn-ból akaratlanul is kitör a csodálat.*
~Azt a hét meg a nyolcát! De gyönyörű! Szívesen élnék egy ilyen helyen!~
~Ahol sétáló hullák járják az utszát? Kösz, inkább nem! Amúgy szerinted nem furcsa, hogy csak ilyen kevesen voltak.~
~Lehet, hogy az erdőben vannak! De ahogy hallom a kapitányt is zavarja ez a kérdés!~
~Nem csoda, pontosan úgy van minden ahogy mondja. Allyn! Te is hallottad?~
~Azt, mintha egy vaddisznó fújtatna mögöttünk?~
~Pontosan!~
*Azzal a mozdulattal hátra fordul, s lélegzete ugyanúgy eláll, mint a kapitánynak. Eltátja a száját, arcán az őszinte meglepettség lesz úrrá. Ugyanis körülbelül száz élőhalottal néz farkasszemet.*
~Hogy a jó édesanyjukat!~
~Nekünk annyi! Végünk, ezek egy pillanat alatt megölnek!~
~Ha nem kevesebb alatt!~
*Teljesen le van fagyva, azt se tudja mit tegyen. Szerncsére a kapitány hamarabb észheztér és kiadja az egyetlen értelmes parancsot, amit ebben a helyzetben lehet. Azt, hogy "Futás!", Thaira-nak sem kell több, sarkonfordul és a tőle telhető leggyorsabban szalad az erdő felé. Most nincs idő gondolkodni, menekülni kell. S ennek hatására, maga is meglepődik milyen gyorsan tud szaladni, ki se nézte volna magából. Nem sikít, még akkor sem mikor a sétáló hullák megindulnak utánuk. Nem néz vissza, csak szalad, ahogy erejéből telik és zihál.*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-02 18:26:46
Üzenet elküldve: 2014-03-02 18:26:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Zombikalipszis//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
//1. csoport//
*Int kapitány megválaszolja kérdéseit, s végre reménykedni kezdhetnek, hiszen, ha vannak mások, kik a dögök ellen harcolnak, nagyobb az esélyük, hogy valaha visszatérhetnek a jó öreg Artheniorba.
Urfang kiáltozására csak saját visszhangja felel, majd mikor azok is elhallgatnak, hamarosan megjelen egy pár élőholt. Jók voltak a megérzései, vagy pedig ő maga csalta ide őket hangoskodásával, senki se tudhatja. Mindenesetre, nem elég felkészült a gnóm, bajnoki címétől egy földre-teperő harapással megfosztja a dög, amely azonnal el is rugaszkodik egyenesen Nibathoz. Ő mindeddig tőrét szorongatva figyeli hol segíthetne, tekintetével ide-oda rohanva az állkapocs nélküli kislánytól, aki a vörös hajú hölgyet nézte ki magának, a másik tetemig, aki mostanáig viszonylag távol, Urfanggal volt elfoglalva. Nincs alkalma fegyverét használni, igazából pislantania sincs ideje, s már zuhan is a földre, mint egy nehéz kő. Szemei kifordulnak, elsötétül a világ, s végtelennek tűnő csendes másodpercek következnek számára. Pillanatok múlva már kezd magához térni.*
~Jó ég! Ha fel tudok kelni, biztos hazamegyek Artheniorba és onnantól kezdve ismét csak tanulásra fordítom az időm. Nem nekem való a túrázás.~ *Döntésében megerősíti a kapitány által leütött, ám eleven maradt élőholt harapása az oldalán. Ez ugyanaz a dög, ami az előbb kiütötte, csak azért maradt életben Nibat, mert rögtön segítségére sietett Int.*
-ÁÁÁátkozott! *Ordít fel, maga mellett pihenő tőrét megragadva, hogy beledöfje a tetem fejébe, de csak a földbe süllyed bele hegyes, rövid éle, mert rohadt kóstolgatója már a kapitányon fekszik. Szerencsére hamar lehámozza róla Chadur, fokosát a dög fejébe hasítva, ami a felismerhetetlenségig roncsolódik. Azonban Nibat ezzel most egyáltalán nem foglalkozik, csak fekszik arcával a föld felé és jobb kezével az abból kiálló markolatot szorítja. Később, mikor elmúlik a veszély, nyögve megkérdezi a társaságot.*
-Élünk?-
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
//1. csoport//
*Int kapitány megválaszolja kérdéseit, s végre reménykedni kezdhetnek, hiszen, ha vannak mások, kik a dögök ellen harcolnak, nagyobb az esélyük, hogy valaha visszatérhetnek a jó öreg Artheniorba.
Urfang kiáltozására csak saját visszhangja felel, majd mikor azok is elhallgatnak, hamarosan megjelen egy pár élőholt. Jók voltak a megérzései, vagy pedig ő maga csalta ide őket hangoskodásával, senki se tudhatja. Mindenesetre, nem elég felkészült a gnóm, bajnoki címétől egy földre-teperő harapással megfosztja a dög, amely azonnal el is rugaszkodik egyenesen Nibathoz. Ő mindeddig tőrét szorongatva figyeli hol segíthetne, tekintetével ide-oda rohanva az állkapocs nélküli kislánytól, aki a vörös hajú hölgyet nézte ki magának, a másik tetemig, aki mostanáig viszonylag távol, Urfanggal volt elfoglalva. Nincs alkalma fegyverét használni, igazából pislantania sincs ideje, s már zuhan is a földre, mint egy nehéz kő. Szemei kifordulnak, elsötétül a világ, s végtelennek tűnő csendes másodpercek következnek számára. Pillanatok múlva már kezd magához térni.*
~Jó ég! Ha fel tudok kelni, biztos hazamegyek Artheniorba és onnantól kezdve ismét csak tanulásra fordítom az időm. Nem nekem való a túrázás.~ *Döntésében megerősíti a kapitány által leütött, ám eleven maradt élőholt harapása az oldalán. Ez ugyanaz a dög, ami az előbb kiütötte, csak azért maradt életben Nibat, mert rögtön segítségére sietett Int.*
-ÁÁÁátkozott! *Ordít fel, maga mellett pihenő tőrét megragadva, hogy beledöfje a tetem fejébe, de csak a földbe süllyed bele hegyes, rövid éle, mert rohadt kóstolgatója már a kapitányon fekszik. Szerencsére hamar lehámozza róla Chadur, fokosát a dög fejébe hasítva, ami a felismerhetetlenségig roncsolódik. Azonban Nibat ezzel most egyáltalán nem foglalkozik, csak fekszik arcával a föld felé és jobb kezével az abból kiálló markolatot szorítja. Később, mikor elmúlik a veszély, nyögve megkérdezi a társaságot.*
-Élünk?-
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-03-01 16:34:57
Üzenet elküldve: 2014-03-01 16:34:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
// 1. csoport //
*A tündér örömmel veszi Nibat segítségét. Nem éri fel, így csak az alkarjába kapaszkodva megy mellette és persze megköszöni neki, hogy támogatja. Mikor a forrásnál a szerzetes odamegy a kapitányhoz, Sarlós követi.
Intoirth kapitány azt mondja, nem telhetett el sok idő, amióta a fertőzött gyilkosai elmentek. Ez jó hír, hiszen talán rájuk találnak és segítséget nyernek. Egy jó íjász igen hasznos lehet, hiszen távolról leszedheti a támadókat, mielőtt megfertőzhetnének valakit. A fertőzésre gondolva a tündér megint elszomorodik. Segítik őt, támogatják és próbálják tartani benne a lelket, de nem tudja, ez meddig lesz elég. Ha a kór terjed a szervezetében, akkor több kell ennél.
Amikor Chadur figyelmezteti őket, hogy fentről támadás jön, a tündér megijed. Ha most futni kell, ő nagy bajban lesz. Tud még menni, de biztos, hogy lelassítja a sebe. A sarlóját előkészíti, hogy ha nagyon muszáj, akkor használhassa. Nézi azt a csúfságot, aminek nincs állkapcsa. Olyan, mint egy hulla, ami valahogy életre kelt. Vagy valaki, aki csak félig halt meg, ha lehetséges ilyen. Sarlós valami gonosz varázslatot kezd sejteni, nem fertőzést. Mágia ellen pedig van ellenmágia, ezt tanította neki a vajákosuk a faluban.
Nincs idő tanakodni, mert az élőholtak támadásba lendülnek. Mielőtt bárki bármit tehetne, megharapják a gnómot és a szerzetest is. A kapitány próbál Nibat segítségére lenni és viaskodik a szörnnyel. A kis elf gyerek nagyon bátran rohan segíteni és az óriás is jön.
Sarlós viszont segíteni akar Ulippon, aki ellátta őt gyógynövényekkel és kenőccsal. Ha tud, odaevickél a gnómhoz és minden elkeseredettségét beleadva megpróbálja elmetszeni a támadó lábát. Ha az sikerül és valahogy a földre esik a rémség, akkor megpróbálja a fejét levágni vagy bármit, amit elér. Igyekszik szétkaszabolni, amennyire tudja. Ilyen őrjöngést még nem tapasztalt életében. Ez a bosszúszomj, amiben benne van minden gyűlölete a népét kiirtó orkokkal és az itteni támadókkal szemben. A sarlóval szúrni nem tud, de talán lesz, aki a levágott fejbe beleállít valamit.
Ha végeznek, Sarlós akkor kezd aggódni a folt miatt, ami megjelent a karján. Sipola, az óriáslány pont ilyet mutatott és ott is valami ártó mágia volt a háttérben. A lányt pedig mágusok vitték el egy nagy sziklán, hogy megtisztítsák. A tündér már biztos benne, hogy most is erre lesz szükség és ki is mondja, csak úgy, bele a levegőbe, hogy hallja, aki akarja:*
- Ez mágia, nem is fertőzés! Már láttam ilyet.
*Ha a helyzet végre nyugodttá válik, akkor pedig leül. A sebesülteknek segíteni kell, de ezt most rábízza a többiekre. Ő is sebesült és egyre többen vannak... Szorít az idő.*
// 1. csoport //
*A tündér örömmel veszi Nibat segítségét. Nem éri fel, így csak az alkarjába kapaszkodva megy mellette és persze megköszöni neki, hogy támogatja. Mikor a forrásnál a szerzetes odamegy a kapitányhoz, Sarlós követi.
Intoirth kapitány azt mondja, nem telhetett el sok idő, amióta a fertőzött gyilkosai elmentek. Ez jó hír, hiszen talán rájuk találnak és segítséget nyernek. Egy jó íjász igen hasznos lehet, hiszen távolról leszedheti a támadókat, mielőtt megfertőzhetnének valakit. A fertőzésre gondolva a tündér megint elszomorodik. Segítik őt, támogatják és próbálják tartani benne a lelket, de nem tudja, ez meddig lesz elég. Ha a kór terjed a szervezetében, akkor több kell ennél.
Amikor Chadur figyelmezteti őket, hogy fentről támadás jön, a tündér megijed. Ha most futni kell, ő nagy bajban lesz. Tud még menni, de biztos, hogy lelassítja a sebe. A sarlóját előkészíti, hogy ha nagyon muszáj, akkor használhassa. Nézi azt a csúfságot, aminek nincs állkapcsa. Olyan, mint egy hulla, ami valahogy életre kelt. Vagy valaki, aki csak félig halt meg, ha lehetséges ilyen. Sarlós valami gonosz varázslatot kezd sejteni, nem fertőzést. Mágia ellen pedig van ellenmágia, ezt tanította neki a vajákosuk a faluban.
Nincs idő tanakodni, mert az élőholtak támadásba lendülnek. Mielőtt bárki bármit tehetne, megharapják a gnómot és a szerzetest is. A kapitány próbál Nibat segítségére lenni és viaskodik a szörnnyel. A kis elf gyerek nagyon bátran rohan segíteni és az óriás is jön.
Sarlós viszont segíteni akar Ulippon, aki ellátta őt gyógynövényekkel és kenőccsal. Ha tud, odaevickél a gnómhoz és minden elkeseredettségét beleadva megpróbálja elmetszeni a támadó lábát. Ha az sikerül és valahogy a földre esik a rémség, akkor megpróbálja a fejét levágni vagy bármit, amit elér. Igyekszik szétkaszabolni, amennyire tudja. Ilyen őrjöngést még nem tapasztalt életében. Ez a bosszúszomj, amiben benne van minden gyűlölete a népét kiirtó orkokkal és az itteni támadókkal szemben. A sarlóval szúrni nem tud, de talán lesz, aki a levágott fejbe beleállít valamit.
Ha végeznek, Sarlós akkor kezd aggódni a folt miatt, ami megjelent a karján. Sipola, az óriáslány pont ilyet mutatott és ott is valami ártó mágia volt a háttérben. A lányt pedig mágusok vitték el egy nagy sziklán, hogy megtisztítsák. A tündér már biztos benne, hogy most is erre lesz szükség és ki is mondja, csak úgy, bele a levegőbe, hogy hallja, aki akarja:*
- Ez mágia, nem is fertőzés! Már láttam ilyet.
*Ha a helyzet végre nyugodttá válik, akkor pedig leül. A sebesülteknek segíteni kell, de ezt most rábízza a többiekre. Ő is sebesült és egyre többen vannak... Szorít az idő.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-02-27 09:39:10
Üzenet elküldve: 2014-02-27 09:39:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
// Zombikalipszis //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz.//
// 1. csoport //
*Chadur tekintetével követi a lefelé zuhanó zombikislányt, valóban elég groteszk látvány kissé Chadurnak vicces is, bár lehet jobban tenné ha nem vigyorogna e pillanatban mint a tejbetök, mert a kislány ráront Tyria-ra. Egy pillanatig időzik, menjen segítsen e neki vagy hagyja, de mivel az előbb is egyetlen kardcsapásokkal metszett le fejeket a nő, így úgy gondolja nem szorul segítségre. Ám mire ezt végig gondolná, észre veszi a kis Nyph előre szaladó alakját. Azonnal felkiált.*
-NEMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
*Szalad nyomban a kisfiú után, s miközben követi mivel jóval masabb Nyphnél, átlát a feje felett és látja hogy Nibat bekapott egy istenes csókot az oldalába, aligha tud ilyen szerelem jellel tovább cselekedni. Szemét Intoirthra és a rajta csüngő élőholtra szegi. A kapitány próbál erősen ellenállni, eltartani magától a lény mérgezett állkapcsát de ki tudja meddig bírja. Ezért hát Nyph aggodalma és rendkívüli bátorsága. Azonban más dolog végignézni ahogyan meghal valaki és más dolog megölni valakit. Látni ahogyan örökre kihuny a fény a szeméből. Legyen az gonosz, vagy jó. Lehet hogy a kisfiúban maradandó lesz a mai nap, de azt a maradék kis Nyph-et, azt a kisfiút azt a mosolygósat aki még benn van a gyermekben ha nem muszáj okvetlen, nem kell kiölni. Így hatalmas lépéseivel megpróbálja beérni Nyphet, hogy még mielőtt ő próbálna támadni, s ezzel felhívja magára a figyelmet, Chadur lecsaphasson. Ha sikerül Nyph elé kerülni, az előkészített harci fokos szurony felét egyenesen beleállítaná az Intoirthot átölelő, misszionárius pózban támadó zombi koponyájába. Ha sikerül a támadása, talán még látszik is, hogy ahogy hátul behatol a koponyába majd az agyba a szurony, úgy elől ki is jön a homloklebenyen, pár centire megállva Intoirth arcától. Ha ez sikerül, akár csalódott lesz Nyph, akár nem, lesz egy kis elbeszélgetni valójuk egymással az út további részében. Hogy merre hány méter... a harci fokos nyelét mindkét kezével megragadná Chadur, majd egyszerűen lehúzná Intoirthról a szörnyet és elkezdené vonszolni be a vízbe. Ott aztán koponyájára rálép, és kitépi a fokost fejéből. Megfordul, és Tyria felé pillant, vajon az hogy boldogul. Nyphez egyenlőre csak pár szót intéz.*
-Aztat dobjad el ami a kezödbe van és menjé oda Intoirthhoz, segítsetök egymásnak!
*Vár pár pillanatot és figyel, menjen e Tyriához vagy hagyja hogy kiélhesse a szörnyen domina hajlamait.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz.//
// 1. csoport //
*Chadur tekintetével követi a lefelé zuhanó zombikislányt, valóban elég groteszk látvány kissé Chadurnak vicces is, bár lehet jobban tenné ha nem vigyorogna e pillanatban mint a tejbetök, mert a kislány ráront Tyria-ra. Egy pillanatig időzik, menjen segítsen e neki vagy hagyja, de mivel az előbb is egyetlen kardcsapásokkal metszett le fejeket a nő, így úgy gondolja nem szorul segítségre. Ám mire ezt végig gondolná, észre veszi a kis Nyph előre szaladó alakját. Azonnal felkiált.*
-NEMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
*Szalad nyomban a kisfiú után, s miközben követi mivel jóval masabb Nyphnél, átlát a feje felett és látja hogy Nibat bekapott egy istenes csókot az oldalába, aligha tud ilyen szerelem jellel tovább cselekedni. Szemét Intoirthra és a rajta csüngő élőholtra szegi. A kapitány próbál erősen ellenállni, eltartani magától a lény mérgezett állkapcsát de ki tudja meddig bírja. Ezért hát Nyph aggodalma és rendkívüli bátorsága. Azonban más dolog végignézni ahogyan meghal valaki és más dolog megölni valakit. Látni ahogyan örökre kihuny a fény a szeméből. Legyen az gonosz, vagy jó. Lehet hogy a kisfiúban maradandó lesz a mai nap, de azt a maradék kis Nyph-et, azt a kisfiút azt a mosolygósat aki még benn van a gyermekben ha nem muszáj okvetlen, nem kell kiölni. Így hatalmas lépéseivel megpróbálja beérni Nyphet, hogy még mielőtt ő próbálna támadni, s ezzel felhívja magára a figyelmet, Chadur lecsaphasson. Ha sikerül Nyph elé kerülni, az előkészített harci fokos szurony felét egyenesen beleállítaná az Intoirthot átölelő, misszionárius pózban támadó zombi koponyájába. Ha sikerül a támadása, talán még látszik is, hogy ahogy hátul behatol a koponyába majd az agyba a szurony, úgy elől ki is jön a homloklebenyen, pár centire megállva Intoirth arcától. Ha ez sikerül, akár csalódott lesz Nyph, akár nem, lesz egy kis elbeszélgetni valójuk egymással az út további részében. Hogy merre hány méter... a harci fokos nyelét mindkét kezével megragadná Chadur, majd egyszerűen lehúzná Intoirthról a szörnyet és elkezdené vonszolni be a vízbe. Ott aztán koponyájára rálép, és kitépi a fokost fejéből. Megfordul, és Tyria felé pillant, vajon az hogy boldogul. Nyphez egyenlőre csak pár szót intéz.*
-Aztat dobjad el ami a kezödbe van és menjé oda Intoirthhoz, segítsetök egymásnak!
*Vár pár pillanatot és figyel, menjen e Tyriához vagy hagyja hogy kiélhesse a szörnyen domina hajlamait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941