//Lélekvesztő az útjára indul//
- Lesz is mit megmagyaráznod.
* Dobja ki oldalra a lábát, fonja keresztbe karjait, ráncolja össze homlokát. Mindez csak annak a pár perces játéknak a része, melyet a Szőke kezdeményezett. Arcán apró gödröcske jelenik meg, ahogy felnevet, ezzel rontva el a színjátékot. Nagy baj nem lehet, ha Zara nem vesztette el a humorérzékét, legalábbis reméli. A Szőke támadása ellen nem igazán tud védekezni, hisz nem is számít rá, másrészt ereje is hanyatlóban van. Félig a hullán landol, de meg szerencse, hisz így senkinek sem fáj. Kihasználva az alkalmat tapogatja végig a férfit, hogy nem esett-e komolyabb baja, megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy nincs. *
- Nem vészes.
* Válaszol tömören, s hogy nyomatékosítsa is szavait a fejét is megrázza. És nem is hazudik, a sebe nem komoly, a nagyobb problémát inkább az okozza számára, hogy teste kihűlés közeli állapotba került. Na de mivel örökké nem térdelhetnek a hajó közepén, ideje lenne valahogy talpra kecmeregni mindkettőjüknek, akár tetszik Zarának, akár nem. Ha kell még ingét is megráncigálja kicsit, hogy mozgásra ösztönözze, de ha nagyon köti az ebet a karóhoz, így is úgy is magára hagyja vagy kitámasztva a korlátnál vagy kettesben új szeretőjével. Jelenleg úgy sem sokat tehet. Azért az utóbbinál egy csókot még nyom a homlokára, hogy nincs benne dac, amiért ennyire makacs, sőt akár még egy bocsánat kérésnek is felírhatja, amiért most gazul kihasználva tehetetlenségét hagyja magára. *
- Nem maradok soká.
* A villámlásra feltekint az égre, tiszta égbolt sehol egy viharfelhő.
Nem kell ahhoz időjósnak lenni, hogy rájöjjön, hogy ez nem feltétlen természetes vagy csak ő nem volt sokat a tengeren, hogy ezt annak vegye. Az üvöltésre összerezzen s kapja fejét a hang irányába. Sose hallott még szörnyet üvölteni, ahogy látni se látott még egyet se – legalábbis a szó szoros értelmében- ahogy még Démonnal sem találkozott, de aki ilyen hangot tud kipréselni magából, hát joggal viselheti ezt a nevet. Nem igazán hitt eddig a babonákban és az efféle dolgokban, talán eljött az ideje. Az égi fenyegetés, a félelmetes üvöltés a nem mindennapi ellenfelek a szájkosaras, az elmúlt idő eseményei, mind- mind rossz ómen, legalábbis kezdi azt hinni, ma minden összeesküdött ellenük. És talán életében először keríti hatalmába valami földöntúli félelem. Mindezek ellenére tovább halad célja felé, már csak azért is, hogy van e értelme a rakománnyal foglalkozni vagy csak idő pazarlás lenne az egész. Kalanon szavaira csak bólint, bár cseppet sem biztos abban, hogy meg kellene bíznia a félvérben. Idegen hajó, idegen legénység s a helyzet sem ezt kívánja meg. Sajnos ő kevésbé bizakodó vele szemben, mint Nad. Máshogy gondolkodik, de jelenleg nem sok választása van. Bár tőrét helyére csúsztatta, kezét mégis biztos távolságban tartja, ha netalán valahonnan mégis előbukkanna valami vagy valaki. A látvány, ami az első szinten fogadja, nem túl kellemes, szemrebbenés nélkül tekint körbe, egy szemernyi sajnálat sincs benne irántuk, hisz díszes társaságából jó páran a halállal néznek farkasszemet. Inkább a bűz, ami zavarja, de leküzdi a kényszert, hogy valamelyik sarokba rókázzon. Mikor megtalálja a nőt, ösztönösen húzza szét ingét, hogy saját sebét vegye szemügyre. A sebek helye megfeketedett, vett egy pillantást, a nőére is vajon az is így járt-e. Egyre jobban meggyőzi magát arról, hogy ez így nem természetes, hogy ez talán valami rossz álom. Óvatosan halad tovább, minden gyanús helyre – ahonnan bármi előugorhat- odapillantva. Megtalálva a zsákmányt egy-egy ládát, zsákot azért megnéz, ha már lejött tudjon mit mondani, mi van lent. Tovább haladva bokáig érő vízben és hullákon gázol át, egy- kettőt lábbal lök arrébb, hogy ne az útba lebegjen, most hiányzik belőle az együttérzés. Igazából, sose volt másmilyen, a legtöbbször érzéketlenül tekintet mindazokra akikhez nem fűzte akár egy pókfonalnyi vastagságú kötelék is. A lyukat eltorlaszoló ládát nem bolygatja, ahogy a harmadik szintre se akar lejutni, amit keresett megtalálta, s amúgy meg, ha már itt bokáig áll a vízben, úgy lehet, a harmadik szint is víz alatt van, legalábbis ő így gondolja. Keres valami kosarat melynek tartalmát a padlóra önti, helyet csinálva így az orvosi eszközöknek titulált kínzó szerszámoknak az üvegeknek s a száraz gazoknak. A felét nem tudja mire való, de biztos nem arra, amire ő használná. Ennyiben különbözik a tudomány az öldökléstől. Ha Zaranir megérkezne – mivel hátul nincs szeme- tőrérre csúsztatott kézzel fordul meg, hogy szemügyre vegye az érkezőt. *
- Unalmas volt a társaságod? Nem tűnt valami túl aktívnak.
* Mosolyodik el, fordulva vissza a dolgához. *
- Jók ezek egyáltalán valamire?
* Lötyögteti meg az utolsó üveget, mielőtt az is a kosárba kerül. *
- Gyere menjünk.
* Simít végig a kézfején a másiknak. *
- Szólj Nadnak, hogy az élő szállítmány, ha minden igaz elpusztult. Ott…
* Mutat a raktár irányába. *
- akad rum, fegyverek, talán valami rongyok, ez az. A rumot emeled ki.
* Vigyorodik el. *
- Én ezt odaviszem addig Wramnak.
* Bök a fejével a kosárra. *
- Van ott egy nagy lyuk előtte egy még nagyobb láda, szerintem az legyen az utolsó, idő előtt ne akarjunk elsüllyedni.
* Tájékoztatja a látottakról Zaranirt, bár biztos maguktól is rájöttek volna. Persze csak akkor, ha úgy döntött a férfi, hogy megkeresi, ha nem így történt volna, akkor maga szól Nadnak, vagyis kiabálja végig a hajófedélzetet az információval, azok után már csak ő tudja, mit szándékszik tenni. *
// Wram, Kalanon, sérültek, félholtak //
- Ezeket találtam odalent.
* Teszi le az ork elé a kosarat, a minden földi jóval. Valamennyi gyolcsot vesz el belőle, hogy Dynihez menjen vele, ha netalán nem ott találná Wramot. Letérdel mellé, hogy rászorítsa legmélyebb sebére esetleg egy kicsit beletömködje, úgyse érzi, ha fáj neki. Mint ahogy azt sem hallhatja, mit suttog a fülébe. *
- Meg ne merj dögölni nekem. Nem adhatod másnak a megtiszteltetést, hogy megöljön.
* Még egyikük sem tudhatja, hogy szavai mögött mennyi igazság lapul. Ez csak az aggódás egyik formája, árulkodik erről annak a vörös tincsnek is a kisimítása az arcból, mely rátapadt. *
- Hé, te ott!
* Szól oda Kalanonak, ha éppen annak nincs dolga. Kedvessége csak azért ilyen határtalan, mert nem ismeri a fickót, de szüksége van egy ép valakire, aki segíteni tud neki, és az jelenleg azok közé tartozik. *
- Igen, te.
* Nyomatékosít, ha az ránéz, de nem lenne benne biztos, hogy neki szólt. *
- Gyere, segíts átvinni a másik hajóra. Fogd meg a karja alatt, én majd fogom a lábát. Erősen fogd, el ne ejtsd, mert lelöklek a hajóról. Ha feldobja a bocskort, akkor is.
* Tehát jobb, ha fohászkodni is megtanul – ha eddig nem tudott volna- mert megeshet, hogy így is úgy is az lesz a sorsa, ha Nerin múlik. Ő meg azért választja inkább a hátsó felét a lánynak, mert az mégis csak könnyebb, ha már ennyit eszik. Ha sikerült leküzdeniük magukat saját szállásukra, lefektetik a lányt. *
- Gyere, most hozzuk le Reyt is. Amúgy téged, miért nem tépet szét a szájkosaras?
* Adja ki előbb az utasítást, majd kérdez miközben visszaindul a fedélzetre. Hasonlóan akarja levinni a szőkeséget is, mint Dyntit. *
- Hópihe, gyere te is.
* Reméli követi a hóhajú őket a kabinokhoz. Reyt is befektetik valamelyik függőágyba, hogy ha az ork megérkezik tudjon rá is vetni néhány pillantást. *
- Ha nem értesz az orvosláshoz, úgy menj a Kapitányhoz, majd ő eldönti mi lesz veled. Vagy hozz vizet és keríts rongyokat. En, te meg vedd le az inged.
* Míg nincs ott Wram nagyon nem mer az eszméletlenekhez nyúlni, viszont a hóhajú félvér égési sérüléseit ki tudja tisztítani, s valami hevenyészett kötéssel beborítani azt. *
- Ha fáj, akkor ne üss meg lehetőleg, jó?
* Kéri a lányt, mielőtt hozzáérne bármelyik kipirosodott, felhólyagosodott sebhez. Mondjuk nem is teszi, ha az nem nyugtatja meg, bár akkor csak az ork ápolási technikája marad számára, mely nem biztos, hogy gyengédebb lesz, mint az övé. Időközben valószínűleg megérkezik a szintén eszméletlen Aldren is, karral vagy anélkül. Puha inget kerít Ennek, hogy betakarja mezítelen testét. *
- Miben segítsek?
* Érdeklődik a hajóorvostól, jelenleg itt tud a legtöbbet segédkezni. Teszi is, amit mond vagy éppen vizes ruhát terít a csuklókra, bokákra, homlokokra, ha valamelyiknek felszökne a láza. Segít kitisztítani, bekötni a sebeket, vagy amit kell. Kitessékelni, megnyugtatni az esetleges aggódókat, sandítva az ork felé, hisz ő megtesz, amit tud, vagyis reméli, hogy túl nagyot nem hazudik. Aztán, ha végeztek és valóban nincs mit már tenni, felmegy a fedélzetre, ha jön a vihar, minden kézre szükség lehet. *
- Mit csináljak?
* Lép oda Nad mellé és néz körbe a hajón, lemaradt a dolgokról, míg odalent volt. *
A hozzászólás írója (Nerilil Anywor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.21 12:53:35