Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-14 07:28:29
Üzenet elküldve: 2021-06-14 07:28:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nolen mindig úgy gondolta, a Fekete Szhylla a legszebb hajó, amit a tenger a hátán hordott. Vannak nagyobbak, erősebbek, kecsesebbek, korszerűbbek, gyorsabbak, impozánsabbak, de ez a szeszélyes hölgy (mert valami különös okból a tengerészek általában nőneműként gondolnak a hajókra) mindig is a legszebb marad a szemében. Újra itt lenni a fedélzeten olyan, mintha visszakapott volna valamit, ami nélkül nem egész ember. Az érzést azonban jócskán beárnyékolja a bűntudat.
Nolen egyenes derékkal áll meg az apja előtt, úgy, ahogy az öreg mindig is elvárta tőlük. Nem próbál meg magyarázkodni vagy sajnálkozni. Az ilyesmi nem való a fedélzetre.*
- A megszólítása kapitány! *csikordul a vitorlamester hangja, aki miután elvette Dayaneer fegyvereit, egy nőszemélynek szánva talán indokolatlanul is kemény gyomrossal kínálja meg a wegtorenit. Nolen nem is pillant arra. Tudja, ha most bármit tenne, azzal csak rontana a helyzeten. Ettől függetlenül a lányt lefogják és egy lépéssel közelebb húzzák a kapitányhoz.*
- Rég találkoztunk, Bíborkéz Dayaneer. *A napcserzette arcon mély szarkalábak sötétlenek. Az ősz szálakkal jócskán tarkított szakáll és végén sodrott bajusz viszont még így is messziről feketéllik. Vonásait bal felől vágás szeli ketté, világtalanná fakítva az egyik szemét.
Legutolsó találkozásukkor a férfi arcát még csupán a természettől kapott markánssága tette borzongatóvá. A hideg pillantás nyomasztó súlya alól csak egy öblös hang és a feléjük dübörgő léptek nyomán félrelökött matrózok méltatlankodása menti meg a lányt.*
- Volt pofád idehozni a wegoreni ribancodat, te átkozott fattyú! *bődül a hegyomálsnyi fickó. Nolennek épp csak arra van ideje, hogy egyet hátralépjen, bátyja kőkemény ökle úgy teríti le, hogy tengerjáró ember létére négykézlábra zuhanva is alig bírja megtartani az egyensúlyát. A világ megállíthatatlan imbolygásba kezd, az üvöltözés és csetepaté pedig tompa zajjá fakul a mindent betöltő fülcsengés mögött. Pedig, amikor az ütés elérte, már két matróz csimpaszkodott a legidősebb fivér karjába. Ha ez teljes lendületből talál be, Nolen talán fel se kel többé. Sokan mondják, hogy Rhymorn Velasco'rra óriások vérén nevelkedett anyatej helyett. Azért is lehet, mert nehéz elhinni róla, hogy egyáltalán anya szülte. Pedig Nolen tudja jól, hogy az a törékeny asszony még mindig úgy törli le a maszatot a marcona, szakállas arcról, úgy parancsolja le róla a sáros csizmát, mintha el sem hullatták volna még a tejfogaikat.*
- Morn! *hallatszik a kapitány hűvös baritonja (az egyetlen dolog, ami azonnal képes lehűteni a fivére vérgőzös haragját). Nolen kótyagosan tápászkodik fel.* - Gyertek velem! *hangzik az utasítás, ami az indulatok helyett a teendők felé kormányozza a Velasco'rra fiúkat. Nolenar a lányra pillant. Ez megakasztja az öreg lépteit és hátranéz metsző, felemás pillantásával.*
- Őt adjátok a legénységnek! *rendelkezik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nolen mindig úgy gondolta, a Fekete Szhylla a legszebb hajó, amit a tenger a hátán hordott. Vannak nagyobbak, erősebbek, kecsesebbek, korszerűbbek, gyorsabbak, impozánsabbak, de ez a szeszélyes hölgy (mert valami különös okból a tengerészek általában nőneműként gondolnak a hajókra) mindig is a legszebb marad a szemében. Újra itt lenni a fedélzeten olyan, mintha visszakapott volna valamit, ami nélkül nem egész ember. Az érzést azonban jócskán beárnyékolja a bűntudat.
Nolen egyenes derékkal áll meg az apja előtt, úgy, ahogy az öreg mindig is elvárta tőlük. Nem próbál meg magyarázkodni vagy sajnálkozni. Az ilyesmi nem való a fedélzetre.*
- A megszólítása kapitány! *csikordul a vitorlamester hangja, aki miután elvette Dayaneer fegyvereit, egy nőszemélynek szánva talán indokolatlanul is kemény gyomrossal kínálja meg a wegtorenit. Nolen nem is pillant arra. Tudja, ha most bármit tenne, azzal csak rontana a helyzeten. Ettől függetlenül a lányt lefogják és egy lépéssel közelebb húzzák a kapitányhoz.*
- Rég találkoztunk, Bíborkéz Dayaneer. *A napcserzette arcon mély szarkalábak sötétlenek. Az ősz szálakkal jócskán tarkított szakáll és végén sodrott bajusz viszont még így is messziről feketéllik. Vonásait bal felől vágás szeli ketté, világtalanná fakítva az egyik szemét.
Legutolsó találkozásukkor a férfi arcát még csupán a természettől kapott markánssága tette borzongatóvá. A hideg pillantás nyomasztó súlya alól csak egy öblös hang és a feléjük dübörgő léptek nyomán félrelökött matrózok méltatlankodása menti meg a lányt.*
- Volt pofád idehozni a wegoreni ribancodat, te átkozott fattyú! *bődül a hegyomálsnyi fickó. Nolennek épp csak arra van ideje, hogy egyet hátralépjen, bátyja kőkemény ökle úgy teríti le, hogy tengerjáró ember létére négykézlábra zuhanva is alig bírja megtartani az egyensúlyát. A világ megállíthatatlan imbolygásba kezd, az üvöltözés és csetepaté pedig tompa zajjá fakul a mindent betöltő fülcsengés mögött. Pedig, amikor az ütés elérte, már két matróz csimpaszkodott a legidősebb fivér karjába. Ha ez teljes lendületből talál be, Nolen talán fel se kel többé. Sokan mondják, hogy Rhymorn Velasco'rra óriások vérén nevelkedett anyatej helyett. Azért is lehet, mert nehéz elhinni róla, hogy egyáltalán anya szülte. Pedig Nolen tudja jól, hogy az a törékeny asszony még mindig úgy törli le a maszatot a marcona, szakállas arcról, úgy parancsolja le róla a sáros csizmát, mintha el sem hullatták volna még a tejfogaikat.*
- Morn! *hallatszik a kapitány hűvös baritonja (az egyetlen dolog, ami azonnal képes lehűteni a fivére vérgőzös haragját). Nolen kótyagosan tápászkodik fel.* - Gyertek velem! *hangzik az utasítás, ami az indulatok helyett a teendők felé kormányozza a Velasco'rra fiúkat. Nolenar a lányra pillant. Ez megakasztja az öreg lépteit és hátranéz metsző, felemás pillantásával.*
- Őt adjátok a legénységnek! *rendelkezik.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-13 14:56:22
Üzenet elküldve: 2021-06-13 14:56:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
~ Csak hallgass és evezz ~ *tátogja hangtalanul, gyermeteg grimasszal utánozva a másikat, amint helyet foglal az evezőknél, háttal ülve a bosszantó férfinak. Még a szemeit is megforgatja.* ~ Hallgass te, fattyú! ~
*Legszívesebben hangosan is elismételné ezeket, de nem ez a legjobb alkalom arra, hogy újabb vitába kezdjenek. Minél hamarabb túl akar lenni ezen az egészen. Az örvényt megkerülve persze egy apró kis hang susmorogni kezd az elméje mélyéről, hogy lökje ki a ladikból a kikötőit, aztán evezzen messze innen, de valahogy sikerül elűznie a kísértést. Pedig még azon se kellene aggódnia, hogy az a nyomorult esetleg megfullad, valahogy biztosan elevickélne az egyik közeli sziklához, aztán meg előbb-utóbb rátalálna valaki, de még ezen tények tudatában is úgy dönt, jól fog viselkedni. Legalább is egyelőre. Amint nem lesz ilyen kiszolgáltatott helyzetben, s netán ismét kettesben marad ezzel a tuskóval, bizony kamatostól visszaad mindent.
Izmai már veszettül sajognak mire elérik a Szhyllát. Nincs hozzászokva az evezéshez, kimerülten húzza be a lapátokat, de arcára nem ül ki a fáradtság. Rezzenéstelen ábrázatot ölt magára, ezt az álarcot tervezi viselni egészen addig, amíg el nem hagyhatja a bárkát. Ha egyáltalán még elhagyja valaha.
Nem szól semmit, mikor amaz előre parancsolja, némán kapaszkodik meg a kötéllétrában és teszi meg az első lépést. Tagjai mintha mozdulatról mozdulatra egyre jobban zsibbadnának az idegességtől, mozgása lomha, de most képtelen érzékelni, milyen sebességgel halad. Azon jár az esze, Cressys milyen könnyen elengedte. Gyanúsan egyszerűen ment. Talán azért kérte Khaan, hogy egyedül beszélhessen Antorraccal, mert róla is szó volt, talán a Szhylla mellett az ő feje is a békeajándék részét képezi. Egymást kergetik a paranoiás gondolatok a fejében. Épp ezért kicsit jobban megijed a bokafogástól a kelleténél, hirtelen libben is a lába, de a férfi ügyesen kikerüli az esetleges arcon rúgást.*
- Már megint mit csinálsz? *Morran rá halkan, de választ már nem kap. Torka elszorul az ismerős hang hallatán, aztán máris idegen kezek ragadják meg és emelik a fedélzetre. Még szinte fel se fogja hol is van, szablyája és tőre máris eltűnik, Dayát pedig hatalmába keríti az a bosszantó meztelenségérzet, amit csak a védtelen, fegyvertelen emberek érezhetnek. Gyomra kavarogni kezd, amint megpillantja az öreget, nyitja a száját, de hang már csak azután jön ki rajta, hogy Nolen mellé huppan.*
- Uram!
*Köszönti kurtán, tiszteletteljes távolságtartással, kabátját pedig máris magához szorítja, hogy valamelyest takarja átázott ruháit. Szánalmas látványt nyújthat így, hogy gúnyájából csepeg a víz, haja tengervíztől csapzott, ajkán a festék pedig alaposan elmaszatolódott. Ha az öreg tekintete egy pillanatra elszakad az övétől, lopva, szeme sarkából Nolenarra sandít. Eddig nem figyelte, de csak remélni tudja, hogy nem hagyott árulkodó, bordó nyomot rajta a kis lakónegyedi jelenet. Azt aztán most lehetetlen lenne kimagyarázni.*
~ Csak hallgass és evezz ~ *tátogja hangtalanul, gyermeteg grimasszal utánozva a másikat, amint helyet foglal az evezőknél, háttal ülve a bosszantó férfinak. Még a szemeit is megforgatja.* ~ Hallgass te, fattyú! ~
*Legszívesebben hangosan is elismételné ezeket, de nem ez a legjobb alkalom arra, hogy újabb vitába kezdjenek. Minél hamarabb túl akar lenni ezen az egészen. Az örvényt megkerülve persze egy apró kis hang susmorogni kezd az elméje mélyéről, hogy lökje ki a ladikból a kikötőit, aztán evezzen messze innen, de valahogy sikerül elűznie a kísértést. Pedig még azon se kellene aggódnia, hogy az a nyomorult esetleg megfullad, valahogy biztosan elevickélne az egyik közeli sziklához, aztán meg előbb-utóbb rátalálna valaki, de még ezen tények tudatában is úgy dönt, jól fog viselkedni. Legalább is egyelőre. Amint nem lesz ilyen kiszolgáltatott helyzetben, s netán ismét kettesben marad ezzel a tuskóval, bizony kamatostól visszaad mindent.
Izmai már veszettül sajognak mire elérik a Szhyllát. Nincs hozzászokva az evezéshez, kimerülten húzza be a lapátokat, de arcára nem ül ki a fáradtság. Rezzenéstelen ábrázatot ölt magára, ezt az álarcot tervezi viselni egészen addig, amíg el nem hagyhatja a bárkát. Ha egyáltalán még elhagyja valaha.
Nem szól semmit, mikor amaz előre parancsolja, némán kapaszkodik meg a kötéllétrában és teszi meg az első lépést. Tagjai mintha mozdulatról mozdulatra egyre jobban zsibbadnának az idegességtől, mozgása lomha, de most képtelen érzékelni, milyen sebességgel halad. Azon jár az esze, Cressys milyen könnyen elengedte. Gyanúsan egyszerűen ment. Talán azért kérte Khaan, hogy egyedül beszélhessen Antorraccal, mert róla is szó volt, talán a Szhylla mellett az ő feje is a békeajándék részét képezi. Egymást kergetik a paranoiás gondolatok a fejében. Épp ezért kicsit jobban megijed a bokafogástól a kelleténél, hirtelen libben is a lába, de a férfi ügyesen kikerüli az esetleges arcon rúgást.*
- Már megint mit csinálsz? *Morran rá halkan, de választ már nem kap. Torka elszorul az ismerős hang hallatán, aztán máris idegen kezek ragadják meg és emelik a fedélzetre. Még szinte fel se fogja hol is van, szablyája és tőre máris eltűnik, Dayát pedig hatalmába keríti az a bosszantó meztelenségérzet, amit csak a védtelen, fegyvertelen emberek érezhetnek. Gyomra kavarogni kezd, amint megpillantja az öreget, nyitja a száját, de hang már csak azután jön ki rajta, hogy Nolen mellé huppan.*
- Uram!
*Köszönti kurtán, tiszteletteljes távolságtartással, kabátját pedig máris magához szorítja, hogy valamelyest takarja átázott ruháit. Szánalmas látványt nyújthat így, hogy gúnyájából csepeg a víz, haja tengervíztől csapzott, ajkán a festék pedig alaposan elmaszatolódott. Ha az öreg tekintete egy pillanatra elszakad az övétől, lopva, szeme sarkából Nolenarra sandít. Eddig nem figyelte, de csak remélni tudja, hogy nem hagyott árulkodó, bordó nyomot rajta a kis lakónegyedi jelenet. Azt aztán most lehetetlen lenne kimagyarázni.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-13 11:51:15
Üzenet elküldve: 2021-06-13 11:51:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Sokkal egyszerűbb lenne csak egyszerűen gyűlölni és hideg megvetéssel viseltetni iránta. Az incselkedés is csak gonosz játéknak indult, de Nolennek idővel rá kellett eszmélnie, hogy azt a tőrt úgy a saját mellkasában is forgatja. Lehet, hogy leginkább abban. Amint utat találtak, az érzések nekiiramodtak. Őt is meglepte, mennyire könnyedén. Morn bezzeg... az idősebb Velasco'rra fivér azelőtt eltörte volna a wegtoreni szuka nyakát, hogy megnyikkan. Talán ezért is hozta magával: hogy ne neki kelljen megtenni. Még nem ismeri az apja terveit, de ha az öreg talált fogást Cressys ultimátumán, akkor ez a lépés valószínűleg elkerülhetetlen. Persze az is benne van a pakliban, hogy Morn az ő fejét is betöri, ahogy meglátja. Nolen az eset óta nem tudott kimosakodni előtte. Nem is menne, hiszen ő is saját magát hibáztatja elsősorban.
A nevetés egy kicsit meglepi, de a Velasco'rra arcát nem csábítja hasonló derűre. Nolen komoly marad. Az csupán az ő titka, hogy belül azért valahol megnyugtatja ez a kacagás. Azt mutatja, hogy Daya erős. Szüksége is lesz az erejére. Most, hogy itt ülnek kettecskén a csónakban a Szhylla felé tartva, a tengerészben felmerül, hogy a lány talán maga is az alku része. Nem csodálkozna rajta*
- Csak hallgass és evezz *morran, miközben elfoglalja a helyét.* - Azt a kis örvényt balról kerüld, aztán utána már a nyílt vízen leszünk.
*Dayaneer jócskán elfáradhat, mire a szirtekhez érnek, melyeknél a Fekete Szhylla horgonyoz. A Velasco'rra képe egyre morózusabbnak, egyre gondterheltebbnek tűnik, ahogy közelednek. Csak az a szócska forog a fejében "sicc". A dallama, rátartisága, a fények amik bronzszínűre festették a tincseit ott vásári forgatagban.*
- Csónak! *hangzik már messziről az őrszem kiáltása. Nolen összekaparja magát a tépelődésből és megigazítja a kalapját. Amikor közelebb érnek, elkapja a hajóderékon rögzített hágcsót, behúzza az evezőket és kipányvázza a lélekvesztőt.*
- Gyerünk. Előttem! *biccent a kötéllétra felé. Ha megússza kötözködés nélkül és a lány ezúttal tényleg engedelmes lesz, elindulhatnak fölfelé. Nolen az utolsó méteren megfogja a wegtoreni bokáját. Arra azért figyel, hogy elég szemfüles legyen elkerülni egy esetleges, reflexszerű rúgást.*
- Kérek engedélyt a fedélzetre lépni! *kiált fel.*
- Az engedélyt megadom! *hangzik Antorac Velasco'rra karcos, mély hangja odafentről. Matrózok nyúlnak át a hajókorláton és nem igazán kérdezősködve szépen megragadják a lányt, hogy a fedélzetre emeljék, s mindjárt utána el is kobozzák a fegyvereit.*
- Kapitány! *huppan hamarosan Nolen is a deszkákra. A viszontlátás egyelőre jóval hűvösebbnek és feszültebbnek tűnik, mint előre sejthető volt*
*Sokkal egyszerűbb lenne csak egyszerűen gyűlölni és hideg megvetéssel viseltetni iránta. Az incselkedés is csak gonosz játéknak indult, de Nolennek idővel rá kellett eszmélnie, hogy azt a tőrt úgy a saját mellkasában is forgatja. Lehet, hogy leginkább abban. Amint utat találtak, az érzések nekiiramodtak. Őt is meglepte, mennyire könnyedén. Morn bezzeg... az idősebb Velasco'rra fivér azelőtt eltörte volna a wegtoreni szuka nyakát, hogy megnyikkan. Talán ezért is hozta magával: hogy ne neki kelljen megtenni. Még nem ismeri az apja terveit, de ha az öreg talált fogást Cressys ultimátumán, akkor ez a lépés valószínűleg elkerülhetetlen. Persze az is benne van a pakliban, hogy Morn az ő fejét is betöri, ahogy meglátja. Nolen az eset óta nem tudott kimosakodni előtte. Nem is menne, hiszen ő is saját magát hibáztatja elsősorban.
A nevetés egy kicsit meglepi, de a Velasco'rra arcát nem csábítja hasonló derűre. Nolen komoly marad. Az csupán az ő titka, hogy belül azért valahol megnyugtatja ez a kacagás. Azt mutatja, hogy Daya erős. Szüksége is lesz az erejére. Most, hogy itt ülnek kettecskén a csónakban a Szhylla felé tartva, a tengerészben felmerül, hogy a lány talán maga is az alku része. Nem csodálkozna rajta*
- Csak hallgass és evezz *morran, miközben elfoglalja a helyét.* - Azt a kis örvényt balról kerüld, aztán utána már a nyílt vízen leszünk.
*Dayaneer jócskán elfáradhat, mire a szirtekhez érnek, melyeknél a Fekete Szhylla horgonyoz. A Velasco'rra képe egyre morózusabbnak, egyre gondterheltebbnek tűnik, ahogy közelednek. Csak az a szócska forog a fejében "sicc". A dallama, rátartisága, a fények amik bronzszínűre festették a tincseit ott vásári forgatagban.*
- Csónak! *hangzik már messziről az őrszem kiáltása. Nolen összekaparja magát a tépelődésből és megigazítja a kalapját. Amikor közelebb érnek, elkapja a hajóderékon rögzített hágcsót, behúzza az evezőket és kipányvázza a lélekvesztőt.*
- Gyerünk. Előttem! *biccent a kötéllétra felé. Ha megússza kötözködés nélkül és a lány ezúttal tényleg engedelmes lesz, elindulhatnak fölfelé. Nolen az utolsó méteren megfogja a wegtoreni bokáját. Arra azért figyel, hogy elég szemfüles legyen elkerülni egy esetleges, reflexszerű rúgást.*
- Kérek engedélyt a fedélzetre lépni! *kiált fel.*
- Az engedélyt megadom! *hangzik Antorac Velasco'rra karcos, mély hangja odafentről. Matrózok nyúlnak át a hajókorláton és nem igazán kérdezősködve szépen megragadják a lányt, hogy a fedélzetre emeljék, s mindjárt utána el is kobozzák a fegyvereit.*
- Kapitány! *huppan hamarosan Nolen is a deszkákra. A viszontlátás egyelőre jóval hűvösebbnek és feszültebbnek tűnik, mint előre sejthető volt*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-12 16:55:15
Üzenet elküldve: 2021-06-12 16:55:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Az égető sós víztől kissé könnybe lábadt zöldjei hűvösen fürkészik a mandulavágású tekintetet. Sohasem tartotta különösebben kiszámíthatatlan vagy szeszélyes alaknak Nolent. Mindig is voltak persze izgalmas, előre nem látható húzásai, de ha az ember egy kicsit is ismeri, valahogy megtalálja a logikát a tettei mögött. A lány most azonban képtelen követni a férfit, kedélye szinte az egyik pillanatról a másikra változik, sokkal könnyebb dolga lenne, ha csupán a rideg, gyűlölködő oldalát mutatná, s nem idézné vissza alkalmanként -vélhetően teljese akaratlanul- az együtt töltött időket.
Gyomra összerándul idegességében, ahogy ránéz, állkapcsa bosszúsan feszül meg. Némán hallgatja a magyarázatot az iménti közjátékra, arca rezzenéstelen, míg fülét meg nem üti a kapitány szó, akkor ugyanis egy pillanat alatt kibukik belőle a nevetés. Olyan jóízűen kacag, mintha évek óta nem hallott volna ennél jobb viccet, hangja néha megremeg vacogása közben, még csak meg sem próbálja visszafogni magát. Tudja, hogy fortyognia kellene, fuldokolnia kellene a méregben, de egyszerűen annyira abszurdnak találja a helyzetet, hogy már csak röhögni képes rajta. Még egy napja sincs, hogy itt van, s már most azon morfondírozik, ha még élve visszajut kikötőbe, az első hajóval visszautazik Wegtorenbe. Vagy akárhová, csak legyen rohadtul messze innen. Ezt a kósza gondolatot kénytelen hamar messzire űzni, tisztában van vele, Cressys akár még a föld alól is előkerítené és kegyetlenül megtorolná árulását. Az incidens óta nem sikerült Dayanak maradéktalanul visszanyernie a bizalmát, van egy olyan érzése, most is arra számít, hogy elbukik. Muszáj hát összeszednie magát és elviselni a rá váró, ehhez hasonló megaláztatásokat, ha be akarja bizonyítani hűségét.
Ahogy csillapodik az inger, mély levegőket vesz, még megigazítja magán a nedvesen túl sokat láttató ingét majd óvatosan, lehetőleg úgy, hogy ne nagyon ringjon a csónak, az evezők felé kezd mászni.*
- Ó, bocsánatáért esedezem Kapitány úr *maró gúnnyal ejti az utolsó két szót, de valahogy mégis derűsnek tűnik. Nolen elé érve határozottan rántja ki az evezőket a kezéből* -Többé nem leszek engedetlen.
*A végére szinte már nyugtalanító lágysággal beszél, egy pillanatra sem szakítja el tekintetét a másikról, zöldjeiben ott dereng, hogy a bosszú nem fog elmaradni. Majd amikor a legkevésbé számít rá. A wegtoreni nem egy türelmes fajta, de ha megtorlásról van szó, bármennyit képes várni a megfelelő pillanatra.*
- Sicc! *zavarja is el a fattyút leereszkedően, aztán ha eltakarodik, helyet foglal és egy szó nélkül evezni kezd.*
*Az égető sós víztől kissé könnybe lábadt zöldjei hűvösen fürkészik a mandulavágású tekintetet. Sohasem tartotta különösebben kiszámíthatatlan vagy szeszélyes alaknak Nolent. Mindig is voltak persze izgalmas, előre nem látható húzásai, de ha az ember egy kicsit is ismeri, valahogy megtalálja a logikát a tettei mögött. A lány most azonban képtelen követni a férfit, kedélye szinte az egyik pillanatról a másikra változik, sokkal könnyebb dolga lenne, ha csupán a rideg, gyűlölködő oldalát mutatná, s nem idézné vissza alkalmanként -vélhetően teljese akaratlanul- az együtt töltött időket.
Gyomra összerándul idegességében, ahogy ránéz, állkapcsa bosszúsan feszül meg. Némán hallgatja a magyarázatot az iménti közjátékra, arca rezzenéstelen, míg fülét meg nem üti a kapitány szó, akkor ugyanis egy pillanat alatt kibukik belőle a nevetés. Olyan jóízűen kacag, mintha évek óta nem hallott volna ennél jobb viccet, hangja néha megremeg vacogása közben, még csak meg sem próbálja visszafogni magát. Tudja, hogy fortyognia kellene, fuldokolnia kellene a méregben, de egyszerűen annyira abszurdnak találja a helyzetet, hogy már csak röhögni képes rajta. Még egy napja sincs, hogy itt van, s már most azon morfondírozik, ha még élve visszajut kikötőbe, az első hajóval visszautazik Wegtorenbe. Vagy akárhová, csak legyen rohadtul messze innen. Ezt a kósza gondolatot kénytelen hamar messzire űzni, tisztában van vele, Cressys akár még a föld alól is előkerítené és kegyetlenül megtorolná árulását. Az incidens óta nem sikerült Dayanak maradéktalanul visszanyernie a bizalmát, van egy olyan érzése, most is arra számít, hogy elbukik. Muszáj hát összeszednie magát és elviselni a rá váró, ehhez hasonló megaláztatásokat, ha be akarja bizonyítani hűségét.
Ahogy csillapodik az inger, mély levegőket vesz, még megigazítja magán a nedvesen túl sokat láttató ingét majd óvatosan, lehetőleg úgy, hogy ne nagyon ringjon a csónak, az evezők felé kezd mászni.*
- Ó, bocsánatáért esedezem Kapitány úr *maró gúnnyal ejti az utolsó két szót, de valahogy mégis derűsnek tűnik. Nolen elé érve határozottan rántja ki az evezőket a kezéből* -Többé nem leszek engedetlen.
*A végére szinte már nyugtalanító lágysággal beszél, egy pillanatra sem szakítja el tekintetét a másikról, zöldjeiben ott dereng, hogy a bosszú nem fog elmaradni. Majd amikor a legkevésbé számít rá. A wegtoreni nem egy türelmes fajta, de ha megtorlásról van szó, bármennyit képes várni a megfelelő pillanatra.*
- Sicc! *zavarja is el a fattyút leereszkedően, aztán ha eltakarodik, helyet foglal és egy szó nélkül evezni kezd.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-10 07:15:58
Üzenet elküldve: 2021-06-10 07:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Nolen nem kacag, még csak nem is vigyorog. Arcát kifejezetten rideg, komoly vonások uralják, ahogy végignézi a lány kapálózását és a csónakba való visszamászását. Nem akadályozza, de nem is segít neki. Az mindenesetre egyértelműen látszik rajta, hogy nem a saját szórakoztatására tette, amit tett. Vár még egy darabig, amíg Dayaneer visszakuporodik a helyére és az ajkáról elfogy a hang a vacogást leszámítva. Az evezők is nyugalomban maradnak. Épp csak ellentart, hogy a nagyobb hullámok lökései ne sodorják arrébb őket.*
- Wegtorenben bizonyára másképp mennek a dolgok, de itt ha a kapitány utasít, akkor teszed, amit mond *szólal meg végül.* - Van érv, ami megáll a lábán, de a lányos nyafogás biztos nem ilyen. *Elhallgat, de féloldalasan hátrafordulva továbbra is a vizes gönceibe burkolózó lányt nézi.*
- Átülsz végre az evezőhöz vagy megvárjuk, míg összefagysz annyira, hogy holnapra eltakarítson a láz az útból?
*Türelmesen kivár, míg a wegtoreni lenyeli a büszkeségét. Ez már elvi kérdés. De persze az sem utolsó szempont, hogy a történtek után felettébb kényelmetlen lenne végigevezni a maradék utat úgy, hogy a lány a háta mögött van. Egy pillanatra se szívesen téveszti szem elől, de most kiváltképp nagy felelőtlenség lenne két evezőbe kapaszkodva felkínálni neki a hátát.*
*Nolen nem kacag, még csak nem is vigyorog. Arcát kifejezetten rideg, komoly vonások uralják, ahogy végignézi a lány kapálózását és a csónakba való visszamászását. Nem akadályozza, de nem is segít neki. Az mindenesetre egyértelműen látszik rajta, hogy nem a saját szórakoztatására tette, amit tett. Vár még egy darabig, amíg Dayaneer visszakuporodik a helyére és az ajkáról elfogy a hang a vacogást leszámítva. Az evezők is nyugalomban maradnak. Épp csak ellentart, hogy a nagyobb hullámok lökései ne sodorják arrébb őket.*
- Wegtorenben bizonyára másképp mennek a dolgok, de itt ha a kapitány utasít, akkor teszed, amit mond *szólal meg végül.* - Van érv, ami megáll a lábán, de a lányos nyafogás biztos nem ilyen. *Elhallgat, de féloldalasan hátrafordulva továbbra is a vizes gönceibe burkolózó lányt nézi.*
- Átülsz végre az evezőhöz vagy megvárjuk, míg összefagysz annyira, hogy holnapra eltakarítson a láz az útból?
*Türelmesen kivár, míg a wegtoreni lenyeli a büszkeségét. Ez már elvi kérdés. De persze az sem utolsó szempont, hogy a történtek után felettébb kényelmetlen lenne végigevezni a maradék utat úgy, hogy a lány a háta mögött van. Egy pillanatra se szívesen téveszti szem elől, de most kiváltképp nagy felelőtlenség lenne két evezőbe kapaszkodva felkínálni neki a hátát.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-08 21:18:33
Üzenet elküldve: 2021-06-08 21:18:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Valahol meglepi, hogy a kikötői végül minden további visszakozás nélkül átül az evezőkhöz. Marakodásra és szitkozódásra számított, s bár nyilvánvalóan nem a másik kedvére való ez az új felállás, a lány megússza az egészet egy kis némberezéssel meg takarodjjal. Persze nem tetszik neki, hogy úgy beszélnek vele, mint egy kutyával, az újabb utasítást hallva nyelve bosszúsan szalad végig fogain, ahogy leküzdi az ingert, hogy szóljon, végül azonban kelletlenül ugyan, de átmászik a csónak orrához.*
- Nagyon fogok figyelni. *nyúlik el undorító, széles műmosoly ábrázatán* - Igazán szomorú lenne, ha véletlenül nekimennénk valaminek és kibuknál a ladikból.
*Érzi, hogy valahogy megváltozott most közöttük a levegő. A régi időket idéző csipkelődés elillant, helyét valami sokkal indulatosabb, emészthetetlen, felkavaró dolog vette át, a több esztendős sérelmek súlya váratlan hirtelenséggel nehezedik a jócskán lerövidülő párbeszédükre. Most először fordul meg komolyabban a fejében, hogy talán már nem jön vissza egészben a hajóról. Lehet, hogy lekanyarítják az ujját, netán a nyelvét, de az is lehet, hogy az életét sem hagyják meg. Végtelenül ostoba dolog lenne ez a Velasco'rráktól persze, Cressys nem hagyná annyiban, de a bosszútól borús elmét ritkán kísértik meg a józan hangok. Bármi megtörténhet. Az a legijesztőbb az egészben, hogy még csak nem is fél. A halál gondolata valahogy sosem rémisztette meg, attól már jobban tart, hogy nem tudná méltósággal viselni az esetleges kínzást.
Sötét elmélkedése közben azért nem felejt el figyelni a vízre. Rögtön szól, ha sziklát lát, erélyesen csattan fel, ha Nolen nem épp úgy csinálja, ahogy ő azt jónak találja.*
- Csillapodj már, az istenekre!
*Morran fel, mert a sokadik balra és jobbra után bizony már elveszti a türelmét. Talán meg sem volt soha.
Szemeit forgatva hajol ki hát, hogy megkeresse az emlegetett zátonyt, s csakhamar olyan irányt vesznek az események, ahogy azt a férfi szerette volna. Ahogy hirtelen megbillen a csónak, nyújtózása közben elveszti az egyensúlyát. Még csak segítség sem kell, akárhogy kapálózik, kiadós csobbanással érkezik a hullámzó vízbe. Pár pillanatra elmerül, majd ahogy kétségbeesetten feltornázza magát a felszínre, hangosan kapkod levegő után. Sietve mozog a csónakhoz, nagyokat pislogva próbálja ismét tisztává varázsolni látását, s ha a férfi nem szórakozik vele tovább, a perembe kapaszkodva felszerencsétlenkedi magát a ladikra. Nem egyszerű a művelet, nedvességtől nehézzé vált ruhái dacosan igyekeznek visszarántani őt a vízbe. Nagyokat köhögve érkezik meg, szaporán veszi a levegőt, szíve veszettül dübörög. Érzi, ahogy a sós tengervíz végigmarja a torkát és orrát.
Ahogy összeszedi magát, zöld tekintetét végre a kikötőire veti. Bizonyára dühös villanásokra számít, gyilkos, ugrásra kész pillantásokra, de csak hitetlenségre és némi rémületre lelhet a szemekben.*
- Rem... *köszörüli meg torkát menetközben, ahogy szabadulni próbál a maró érzéstől* - Remélem jól szórakoztál. ~Te rohadék~ *Utóbbi szócskát ismét wegtoreniül morogja, miközben csuromvizes haját hátra simítja. Göncei nyirkosan, hűvös nedvességgel tapadnak bőrére, kabátjától megszabadulva dörzsöli karjait némi meleg reményében.*
- Hihetetlen vagy...
*Rázza meg a fejét halványan, gúnyosan felhorkanva, de inkább csak maga elé motyogja a szavakat. Ha most nem válnak el útjaik, bizonyosan még ma elvágja a torkát annak a fattyúnak. Ó, bizony boldog mosollyal az arcán fogja nézni, ahogy rettentően lassan elvérzik és kialszik a szemében az élet szikrája. Ezen képzelgése némileg lehiggasztja, még úgy is, hogy tudja, nem lenne képes ilyet tenni a másikkal.
Többet nem szól Nolenhez. A kellemetlen csónakázás további része feszült csendben telik, legalább is a kreol részéről mindenképp, ha amaz szól is hozzá, rá sem pillant. Hamarosan felsejlik előttük a Szhylla sziluettje, kivételesen örül, hogy látja azt a rusnya bárkát. Így vagy úgy, de remélhetőleg hamarosan megszabadul a Velasco'rrától.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.08 21:22:26
*Valahol meglepi, hogy a kikötői végül minden további visszakozás nélkül átül az evezőkhöz. Marakodásra és szitkozódásra számított, s bár nyilvánvalóan nem a másik kedvére való ez az új felállás, a lány megússza az egészet egy kis némberezéssel meg takarodjjal. Persze nem tetszik neki, hogy úgy beszélnek vele, mint egy kutyával, az újabb utasítást hallva nyelve bosszúsan szalad végig fogain, ahogy leküzdi az ingert, hogy szóljon, végül azonban kelletlenül ugyan, de átmászik a csónak orrához.*
- Nagyon fogok figyelni. *nyúlik el undorító, széles műmosoly ábrázatán* - Igazán szomorú lenne, ha véletlenül nekimennénk valaminek és kibuknál a ladikból.
*Érzi, hogy valahogy megváltozott most közöttük a levegő. A régi időket idéző csipkelődés elillant, helyét valami sokkal indulatosabb, emészthetetlen, felkavaró dolog vette át, a több esztendős sérelmek súlya váratlan hirtelenséggel nehezedik a jócskán lerövidülő párbeszédükre. Most először fordul meg komolyabban a fejében, hogy talán már nem jön vissza egészben a hajóról. Lehet, hogy lekanyarítják az ujját, netán a nyelvét, de az is lehet, hogy az életét sem hagyják meg. Végtelenül ostoba dolog lenne ez a Velasco'rráktól persze, Cressys nem hagyná annyiban, de a bosszútól borús elmét ritkán kísértik meg a józan hangok. Bármi megtörténhet. Az a legijesztőbb az egészben, hogy még csak nem is fél. A halál gondolata valahogy sosem rémisztette meg, attól már jobban tart, hogy nem tudná méltósággal viselni az esetleges kínzást.
Sötét elmélkedése közben azért nem felejt el figyelni a vízre. Rögtön szól, ha sziklát lát, erélyesen csattan fel, ha Nolen nem épp úgy csinálja, ahogy ő azt jónak találja.*
- Csillapodj már, az istenekre!
*Morran fel, mert a sokadik balra és jobbra után bizony már elveszti a türelmét. Talán meg sem volt soha.
Szemeit forgatva hajol ki hát, hogy megkeresse az emlegetett zátonyt, s csakhamar olyan irányt vesznek az események, ahogy azt a férfi szerette volna. Ahogy hirtelen megbillen a csónak, nyújtózása közben elveszti az egyensúlyát. Még csak segítség sem kell, akárhogy kapálózik, kiadós csobbanással érkezik a hullámzó vízbe. Pár pillanatra elmerül, majd ahogy kétségbeesetten feltornázza magát a felszínre, hangosan kapkod levegő után. Sietve mozog a csónakhoz, nagyokat pislogva próbálja ismét tisztává varázsolni látását, s ha a férfi nem szórakozik vele tovább, a perembe kapaszkodva felszerencsétlenkedi magát a ladikra. Nem egyszerű a művelet, nedvességtől nehézzé vált ruhái dacosan igyekeznek visszarántani őt a vízbe. Nagyokat köhögve érkezik meg, szaporán veszi a levegőt, szíve veszettül dübörög. Érzi, ahogy a sós tengervíz végigmarja a torkát és orrát.
Ahogy összeszedi magát, zöld tekintetét végre a kikötőire veti. Bizonyára dühös villanásokra számít, gyilkos, ugrásra kész pillantásokra, de csak hitetlenségre és némi rémületre lelhet a szemekben.*
- Rem... *köszörüli meg torkát menetközben, ahogy szabadulni próbál a maró érzéstől* - Remélem jól szórakoztál. ~Te rohadék~ *Utóbbi szócskát ismét wegtoreniül morogja, miközben csuromvizes haját hátra simítja. Göncei nyirkosan, hűvös nedvességgel tapadnak bőrére, kabátjától megszabadulva dörzsöli karjait némi meleg reményében.*
- Hihetetlen vagy...
*Rázza meg a fejét halványan, gúnyosan felhorkanva, de inkább csak maga elé motyogja a szavakat. Ha most nem válnak el útjaik, bizonyosan még ma elvágja a torkát annak a fattyúnak. Ó, bizony boldog mosollyal az arcán fogja nézni, ahogy rettentően lassan elvérzik és kialszik a szemében az élet szikrája. Ezen képzelgése némileg lehiggasztja, még úgy is, hogy tudja, nem lenne képes ilyet tenni a másikkal.
Többet nem szól Nolenhez. A kellemetlen csónakázás további része feszült csendben telik, legalább is a kreol részéről mindenképp, ha amaz szól is hozzá, rá sem pillant. Hamarosan felsejlik előttük a Szhylla sziluettje, kivételesen örül, hogy látja azt a rusnya bárkát. Így vagy úgy, de remélhetőleg hamarosan megszabadul a Velasco'rrától.*
A hozzászólás írója (Bíborkéz Dayaneer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.08 21:22:26
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-08 07:24:04
Üzenet elküldve: 2021-06-08 07:24:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Furcsa érzés. Épp az előbb nézett vele szembe valaki a saját lelke mélyéről, akiről eddig nem tudott vagy csak nem akart róla tudomást venni. Fogalma sincs, hogy azon a pillanaton múlt-e amivel később reagált. Ott bujkál benne a tudat, hogy ha előbb észreveszi a lány megcsúszását, talán elrántja a kezét. Van egy része, ami akarta, kívánta, hogy hullámsírba vesszen.
Hallgat róla. Az ő titka marad. De most, hogy felfedte magát ez a sötét, részvétlen gondolat, már nem tud átsiklani felette. A része. Visszavonhatatlanul, mint egy tőr nyoma az ember bordái között.
Az evezés körül felcsattanó huzavona megkeményíti a Velasco'rra vonásait, de végül felkel, hogy beüljön az evezőkhöz.*
- Tartsd nyitva a szemed, némber, mert ha sziklára futunk, én nem állok jót magamért! *Most már nyoma sincs a hangjában az évődő derűnek.* - Na takarodj az orrba, lesd a vizet a csónak előtt és navigálj!
*Lassan haladnak, Nolen emlékezetből néha közbeszól, hogy balra vagy jobbra figyeljen a lány. Szitkozódik, ha túl közel érnek valamelyik víz alatti sziklataréjhoz. Nem véletlenül nem jár erre senki. Dagálykor is nehéz ellavírozni a zátonyok között, alacsonyabb vízállásnál meg szinte lehetetlen.*
- Balra! A szentségedet már! Balra biztos van még egy! Ha felhasítja csónakot én... Mondd már hol! *káromkodik, miközben próbálja biztos távolban tartani a lélekvesztőt a jobb oldalon alig kiemelkedő hullámtörőktől.
Amikor Dayaneer eléggé kihajol hogy meglássa a keresett sziklát, Nolen durván megbillenti a csónakot, de ha kell, még rá is segít, hogy a hirtelen egyensúlyvesztés átlendítse a lányt a peremen és egy csobbanással kívül találja magát a lélekvesztőn.*
*Furcsa érzés. Épp az előbb nézett vele szembe valaki a saját lelke mélyéről, akiről eddig nem tudott vagy csak nem akart róla tudomást venni. Fogalma sincs, hogy azon a pillanaton múlt-e amivel később reagált. Ott bujkál benne a tudat, hogy ha előbb észreveszi a lány megcsúszását, talán elrántja a kezét. Van egy része, ami akarta, kívánta, hogy hullámsírba vesszen.
Hallgat róla. Az ő titka marad. De most, hogy felfedte magát ez a sötét, részvétlen gondolat, már nem tud átsiklani felette. A része. Visszavonhatatlanul, mint egy tőr nyoma az ember bordái között.
Az evezés körül felcsattanó huzavona megkeményíti a Velasco'rra vonásait, de végül felkel, hogy beüljön az evezőkhöz.*
- Tartsd nyitva a szemed, némber, mert ha sziklára futunk, én nem állok jót magamért! *Most már nyoma sincs a hangjában az évődő derűnek.* - Na takarodj az orrba, lesd a vizet a csónak előtt és navigálj!
*Lassan haladnak, Nolen emlékezetből néha közbeszól, hogy balra vagy jobbra figyeljen a lány. Szitkozódik, ha túl közel érnek valamelyik víz alatti sziklataréjhoz. Nem véletlenül nem jár erre senki. Dagálykor is nehéz ellavírozni a zátonyok között, alacsonyabb vízállásnál meg szinte lehetetlen.*
- Balra! A szentségedet már! Balra biztos van még egy! Ha felhasítja csónakot én... Mondd már hol! *káromkodik, miközben próbálja biztos távolban tartani a lélekvesztőt a jobb oldalon alig kiemelkedő hullámtörőktől.
Amikor Dayaneer eléggé kihajol hogy meglássa a keresett sziklát, Nolen durván megbillenti a csónakot, de ha kell, még rá is segít, hogy a hirtelen egyensúlyvesztés átlendítse a lányt a peremen és egy csobbanással kívül találja magát a lélekvesztőn.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-07 10:57:04
Üzenet elküldve: 2021-06-07 10:57:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Panaszra igazán nem lehet oka a kalóznak, mivel az ellátás az príma. Kaja, pia, orvosság és még aludni is hagyják. Talán csak egy nyelet rum hiányzik, de ez már csak részlet kérdése. Jót alszik, miután rendbe rakta magát. Igaz, ami igaz, hogy reggel még így is gyűrőt, e ez van, ha hajótörést szenved az ember. A korai dörömbölésre így hát felkászálódik, hogy némi gyors étkezés után megjelenjen a fedélzeten. A legénység fáradtnak tűnik, ami nem éppen jó előjel, de legalább a kalapos állítása szerint mindenki megvan.*
- Nos az én terveim között nem szerepel a halál. Legalábbis nem a mai napon. Szóval éppen itt lenne az ideje egy haditerv kigondolásának. Elsőként is laikusként egy kérdésem lenne.* Nyalja meg a szája szélét a szakállas férfi.*
- Szóval én még nem láttam a hajón fényoltárt, de javítson ki, ha tévednék. Szóval szerintem első körben nem ártana állítani egyet mondjuk ide a fedélzetre. Ugyan nem vagyok otthon a témában, de mintha rémlene, hogy a hívők képesek ilyesmire. Valamilyen áldozat bemutatásával vagy ilyesmi. Ha az a teremtmény a sötét isten műve, akkor Eeyr oltára használna valamit. Talán még a morálnak is jót tenne.* Soha, de soha nem gondolta volna, hogy ilyesmire vetemedne, de a szükség törvényt bont. Egyelőre túl kéne ezt élnie, hogy tudjon élni a helyzet adta lehetőséggel. A hajó addig úgy sem megy el innen, amíg vagy a szörny vagy ezek az ostobák meg nem halnak. Na persze a legjobb az lenne, ha mind a két fél itt hagyná a fogát és ő szépen. Néhány matrózzal ő bizony meg tudna pattanni. De, ha éppen nincs más, akkor kénytelen lesz beérni ezzel a nővel.*
* Panaszra igazán nem lehet oka a kalóznak, mivel az ellátás az príma. Kaja, pia, orvosság és még aludni is hagyják. Talán csak egy nyelet rum hiányzik, de ez már csak részlet kérdése. Jót alszik, miután rendbe rakta magát. Igaz, ami igaz, hogy reggel még így is gyűrőt, e ez van, ha hajótörést szenved az ember. A korai dörömbölésre így hát felkászálódik, hogy némi gyors étkezés után megjelenjen a fedélzeten. A legénység fáradtnak tűnik, ami nem éppen jó előjel, de legalább a kalapos állítása szerint mindenki megvan.*
- Nos az én terveim között nem szerepel a halál. Legalábbis nem a mai napon. Szóval éppen itt lenne az ideje egy haditerv kigondolásának. Elsőként is laikusként egy kérdésem lenne.* Nyalja meg a szája szélét a szakállas férfi.*
- Szóval én még nem láttam a hajón fényoltárt, de javítson ki, ha tévednék. Szóval szerintem első körben nem ártana állítani egyet mondjuk ide a fedélzetre. Ugyan nem vagyok otthon a témában, de mintha rémlene, hogy a hívők képesek ilyesmire. Valamilyen áldozat bemutatásával vagy ilyesmi. Ha az a teremtmény a sötét isten műve, akkor Eeyr oltára használna valamit. Talán még a morálnak is jót tenne.* Soha, de soha nem gondolta volna, hogy ilyesmire vetemedne, de a szükség törvényt bont. Egyelőre túl kéne ezt élnie, hogy tudjon élni a helyzet adta lehetőséggel. A hajó addig úgy sem megy el innen, amíg vagy a szörny vagy ezek az ostobák meg nem halnak. Na persze a legjobb az lenne, ha mind a két fél itt hagyná a fogát és ő szépen. Néhány matrózzal ő bizony meg tudna pattanni. De, ha éppen nincs más, akkor kénytelen lesz beérni ezzel a nővel.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-04 19:21:44
Üzenet elküldve: 2021-06-04 19:21:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
*Az értetlen kifejezés nem annyira lepi meg az orkot. Azért is szimpatizál szerencsétlennel mert ő azon az elven van, hogy az ilyenekre vigyázni kell nem hagyni megdögleni. Egyedinek születtek és lehet a szellemeknek is kedvesek. Ezért kicsit meg is könnyebbül, hogy evett valamit ez a szerencsétlen. Azért reméli, hogy nem valami ismeretlen gazt amitől majd felfordul. A vizes megjegyzésre visszakérdez.*
-Azt, miért nem?
*Inni ugyanis ő úgy tudja mindenki szokott. Még a tündérek is. Azok hiába varázslények. Hogy el kell menniük nem nagyon hatja meg az orkot. A talált vizet óvatosan megkóstolja majd úgy dönt inkább nem issza meg. Fura ízt érez rajta.*
-Azt, miért?
*Böki azért vissza. Majd olyasmit hall ami már felkelti az érdeklődését. Oda is kapja a fejét majd, azt látja, hogy Furabogár megindult.*
-Hé! Várj már meg!
*Gyorsan felkapja a felszerelését, a zsákját most is viszi és igyekszik beérni a dilinyóst.*
-Milyen helyről beszélsz? Jártál már ezen a szigeten? Válaszolj már Furabogár!
*Hogy a másik nem csak egy sima nyomorult már kezd feltűnni neki abból, hogy nem hagy nyomokat a homokban. Azok a régi mesék jutnak eszébe amikkel még a sámán riogatta őt pulyakorában. Szellemek amik éjszaka járják a pusztát és meg akarják bosszulni a halálukat. Állítólag azok is fehérek mint a köd. Elhúzza a száját és megkeményíti a szívét. Most nincs idő régi rémtörténetektől ijedezni. A partra érve és meglátva a távolba a hajót megérti mit akar a másik. Neki is eszébe jutott, de el kéne onnan csalni a legénységet hozzá. Furabogár kicsit másképp gondolkodik, mint Zopal. Az ork összébb is húzza a szemeit. Kezd valami gyanús lenni neki. Nem látszik rajta félelem. Alaposan megfontolja a szavait és csak utána szólal meg.*
-Azok a rabszolga kereskedők mi? Akik elől tegnap elmenekültél? Sokan voltak. És kéne egy csónak. Nem szívesen úsznék.
*Kopogtatja meg a páncélját. Persze ha muszáj volna akkor átvenné a törzsi bőrvértjét, de ha nem és erre van a másiknak egy ötlete akkor sokkal nyugodtabb lenne. Egy régi emlék ugrik be neki mikor egy másik szigeten volt abban a vértben. Csatabárdjával a kezében és mindenféle túlvilági veszéllyel körülvéve. Rossz előérzete lesz ettől.*
//Zopal//
*Az értetlen kifejezés nem annyira lepi meg az orkot. Azért is szimpatizál szerencsétlennel mert ő azon az elven van, hogy az ilyenekre vigyázni kell nem hagyni megdögleni. Egyedinek születtek és lehet a szellemeknek is kedvesek. Ezért kicsit meg is könnyebbül, hogy evett valamit ez a szerencsétlen. Azért reméli, hogy nem valami ismeretlen gazt amitől majd felfordul. A vizes megjegyzésre visszakérdez.*
-Azt, miért nem?
*Inni ugyanis ő úgy tudja mindenki szokott. Még a tündérek is. Azok hiába varázslények. Hogy el kell menniük nem nagyon hatja meg az orkot. A talált vizet óvatosan megkóstolja majd úgy dönt inkább nem issza meg. Fura ízt érez rajta.*
-Azt, miért?
*Böki azért vissza. Majd olyasmit hall ami már felkelti az érdeklődését. Oda is kapja a fejét majd, azt látja, hogy Furabogár megindult.*
-Hé! Várj már meg!
*Gyorsan felkapja a felszerelését, a zsákját most is viszi és igyekszik beérni a dilinyóst.*
-Milyen helyről beszélsz? Jártál már ezen a szigeten? Válaszolj már Furabogár!
*Hogy a másik nem csak egy sima nyomorult már kezd feltűnni neki abból, hogy nem hagy nyomokat a homokban. Azok a régi mesék jutnak eszébe amikkel még a sámán riogatta őt pulyakorában. Szellemek amik éjszaka járják a pusztát és meg akarják bosszulni a halálukat. Állítólag azok is fehérek mint a köd. Elhúzza a száját és megkeményíti a szívét. Most nincs idő régi rémtörténetektől ijedezni. A partra érve és meglátva a távolba a hajót megérti mit akar a másik. Neki is eszébe jutott, de el kéne onnan csalni a legénységet hozzá. Furabogár kicsit másképp gondolkodik, mint Zopal. Az ork összébb is húzza a szemeit. Kezd valami gyanús lenni neki. Nem látszik rajta félelem. Alaposan megfontolja a szavait és csak utána szólal meg.*
-Azok a rabszolga kereskedők mi? Akik elől tegnap elmenekültél? Sokan voltak. És kéne egy csónak. Nem szívesen úsznék.
*Kopogtatja meg a páncélját. Persze ha muszáj volna akkor átvenné a törzsi bőrvértjét, de ha nem és erre van a másiknak egy ötlete akkor sokkal nyugodtabb lenne. Egy régi emlék ugrik be neki mikor egy másik szigeten volt abban a vértben. Csatabárdjával a kezében és mindenféle túlvilági veszéllyel körülvéve. Rossz előérzete lesz ettől.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-06-01 13:03:17
Üzenet elküldve: 2021-06-01 13:03:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
*Az orknak valóban nem sikerül éberen pihennie, hisz az egész napos menetelés és az átéltek után szinte azonnal elalszik. Az ébredés sem olyan lesz, mint tervezte, mert amikor hajnalban(?) felpattannak a szemei, a kóróvékony alakot látja maga előtt ülni a leégett tűz másik oldalán.
Sho'clarath értetlen arccal dönti oldalra kissé a fejét, mintha nem értené, hogy mit is akar közölni vele Zopal. A muszáj dolgára csak egyetértőn bólint, majd a kérdésre végignéz magán.*
- Ettünk. *Válaszol mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
A folytatást holtsápadt arcán rezignált kifejezéssel hallgatja végig, majd egy sima mozdulattal felkel ültéből.*
- Mi nem iszunk vizet. *Mondja színtelen hangon.*
- Szükségünk van rád. *Ismétli meg amit korábban is mondott.*
- Nem maradhatunk itt, el kell mennünk. *Teszi hozzá és elfordulva tekint egy irányba, amely a ködbe vész. Zopal közben találhat némi összegyűlt vizet a bokrok szürkés levelein, de az is kesernyés és kevés. Főleg egy ekkora méretű orknak.*
- Gyere velünk, ott van víz és élelem. Neked is és segítesz elmenni innen. *Fordul vissza Sho'clarath egy pillantás erejéig és el is indul egy, csak számára biztos cél irányába, át a növényzeten. Körülötte csak a levelek suhogása hallatszik, a lépteinek mintha nem is volna hangja és ha Zopal lenéz, akkor láthatja, hogy Sho'clarath-nak egyáltalán nincsenek nyomai, mintha a talaj felett járna egy hajszállal.
HA Zopal követi a kóróvékony, valószínűtlenül magas alakot, akkor gyorsan rájöhet, hogy a partvonal felé halad. Rövid gyaloglás után ki is érnek a partmenti föveny szélére, de az bizonytalan, hogy itt beszélt-e az ork a kormányossal. Sho'clarath szótlan halad előre, ha Zopal kérdezne is, a válaszokra később kell számítania.
Újabb rövid gyaloglás után párhuzamosan követve a partot és ködben úszó tengert, a távolban a ködben egy, a vízen ringatózó hajó sziluettje tűnik fel. A hajó több pontján őrtüzek égnek, de mozgást a köd miatt nem lehet kivenni rajta.*
- Azzal megyünk el. Menj, beszélj velük. Elvisznek minket... vagy meghalnak. *Néz az orkra Sho'clarath kifejezéstelen arccal, mintha vacsorameghívást adott volna át. Az alvadt vértől vöröslő ruhás alakban van valami tapinthatóan fenyegető most, valami, amiből kiérezni, hogy akár képes volna beváltani a szavait.*
//Svornt, Daesys//
*A kalapos vezér csak bólint a kományos szavaira. Lehet, hogy ismerik a bestiát, amire vadásznak, de láthatóan nem teljesen biztosak mindenben. Talán a szörnyeteg is képes fejlődni és korról-korra meglepni üldözőit. Az ultimátumot látták, bár sok jelentése lehet a "holnap" szónak, de most még biztost nem tudhatnak.
Csak az a biztos, hogy kapnak kabint, ételt és innivalót, sőt még egy bájitalt is, amelyet Svornt lehajtva tapasztalhatja áldásos hatásait. A kampóját még előző este segít neki felszíjazni az egyik fegyveres, így jót alva, de fáradtan kel fel a korai dörömbölésre.
Daesysnek sincs oka panaszra, ha hitte is, hogy nem fog tudni aludni, a fáradtság gondoskodik róla, hogy szinte mélyálomban aludjon. A lány nem eszik, de az ital jól esik, ahogy a fekhely és a pihenés is, bár maga is fáradtan ébred, mintha összeverték volna az éjjel. A reggeli falatok jól esnek mindkettőjüknek és a dörömbölés emlékezteti őket, hogy ideje indulni.
A kabinok mellett elhaladva kijutnak a fedélzetre, ahol láthatóan már mindenki talpon van. Fáradtnak tűnnek, a szemeik alatt sötét karikákat rajzolt az éjszakai őrség vetésforgója. Kissé mintha feszültebbnek is tűnnének. A kalapos vezető is ott van, a korlát mellett áll és a ködülte partvonalat fürkészi dereka mögött összefogott kezekkel.*
- Reggelt. *Hajtja meg a fejét Daesys felé.*
- Remélem, kipihentétek magatokat. Ha hihetünk az üzenetnek, akkor ma eldől a sorsunk. Vagy ő, vagy mi. *Pillant a megérkező Svornt és a lány felé.*
- Az éjjel nem támadott újra, jelét sem láttuk, de hiszem, hogy eljön. *Fordul vissza a partvonal felé. A tüzek még mindig égnek, de sűrű köd ússza körbe a Fényt. A partvonalat csak homályosan látni, játékot űz a szemmel a köd, mintha alakok mozognának a homokon, de ha az ember ráfókuszál, rájön, hogy csak a képzelete játszik vele.*
//Zopal//
*Az orknak valóban nem sikerül éberen pihennie, hisz az egész napos menetelés és az átéltek után szinte azonnal elalszik. Az ébredés sem olyan lesz, mint tervezte, mert amikor hajnalban(?) felpattannak a szemei, a kóróvékony alakot látja maga előtt ülni a leégett tűz másik oldalán.
Sho'clarath értetlen arccal dönti oldalra kissé a fejét, mintha nem értené, hogy mit is akar közölni vele Zopal. A muszáj dolgára csak egyetértőn bólint, majd a kérdésre végignéz magán.*
- Ettünk. *Válaszol mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
A folytatást holtsápadt arcán rezignált kifejezéssel hallgatja végig, majd egy sima mozdulattal felkel ültéből.*
- Mi nem iszunk vizet. *Mondja színtelen hangon.*
- Szükségünk van rád. *Ismétli meg amit korábban is mondott.*
- Nem maradhatunk itt, el kell mennünk. *Teszi hozzá és elfordulva tekint egy irányba, amely a ködbe vész. Zopal közben találhat némi összegyűlt vizet a bokrok szürkés levelein, de az is kesernyés és kevés. Főleg egy ekkora méretű orknak.*
- Gyere velünk, ott van víz és élelem. Neked is és segítesz elmenni innen. *Fordul vissza Sho'clarath egy pillantás erejéig és el is indul egy, csak számára biztos cél irányába, át a növényzeten. Körülötte csak a levelek suhogása hallatszik, a lépteinek mintha nem is volna hangja és ha Zopal lenéz, akkor láthatja, hogy Sho'clarath-nak egyáltalán nincsenek nyomai, mintha a talaj felett járna egy hajszállal.
HA Zopal követi a kóróvékony, valószínűtlenül magas alakot, akkor gyorsan rájöhet, hogy a partvonal felé halad. Rövid gyaloglás után ki is érnek a partmenti föveny szélére, de az bizonytalan, hogy itt beszélt-e az ork a kormányossal. Sho'clarath szótlan halad előre, ha Zopal kérdezne is, a válaszokra később kell számítania.
Újabb rövid gyaloglás után párhuzamosan követve a partot és ködben úszó tengert, a távolban a ködben egy, a vízen ringatózó hajó sziluettje tűnik fel. A hajó több pontján őrtüzek égnek, de mozgást a köd miatt nem lehet kivenni rajta.*
- Azzal megyünk el. Menj, beszélj velük. Elvisznek minket... vagy meghalnak. *Néz az orkra Sho'clarath kifejezéstelen arccal, mintha vacsorameghívást adott volna át. Az alvadt vértől vöröslő ruhás alakban van valami tapinthatóan fenyegető most, valami, amiből kiérezni, hogy akár képes volna beváltani a szavait.*
//Svornt, Daesys//
*A kalapos vezér csak bólint a kományos szavaira. Lehet, hogy ismerik a bestiát, amire vadásznak, de láthatóan nem teljesen biztosak mindenben. Talán a szörnyeteg is képes fejlődni és korról-korra meglepni üldözőit. Az ultimátumot látták, bár sok jelentése lehet a "holnap" szónak, de most még biztost nem tudhatnak.
Csak az a biztos, hogy kapnak kabint, ételt és innivalót, sőt még egy bájitalt is, amelyet Svornt lehajtva tapasztalhatja áldásos hatásait. A kampóját még előző este segít neki felszíjazni az egyik fegyveres, így jót alva, de fáradtan kel fel a korai dörömbölésre.
Daesysnek sincs oka panaszra, ha hitte is, hogy nem fog tudni aludni, a fáradtság gondoskodik róla, hogy szinte mélyálomban aludjon. A lány nem eszik, de az ital jól esik, ahogy a fekhely és a pihenés is, bár maga is fáradtan ébred, mintha összeverték volna az éjjel. A reggeli falatok jól esnek mindkettőjüknek és a dörömbölés emlékezteti őket, hogy ideje indulni.
A kabinok mellett elhaladva kijutnak a fedélzetre, ahol láthatóan már mindenki talpon van. Fáradtnak tűnnek, a szemeik alatt sötét karikákat rajzolt az éjszakai őrség vetésforgója. Kissé mintha feszültebbnek is tűnnének. A kalapos vezető is ott van, a korlát mellett áll és a ködülte partvonalat fürkészi dereka mögött összefogott kezekkel.*
- Reggelt. *Hajtja meg a fejét Daesys felé.*
- Remélem, kipihentétek magatokat. Ha hihetünk az üzenetnek, akkor ma eldől a sorsunk. Vagy ő, vagy mi. *Pillant a megérkező Svornt és a lány felé.*
- Az éjjel nem támadott újra, jelét sem láttuk, de hiszem, hogy eljön. *Fordul vissza a partvonal felé. A tüzek még mindig égnek, de sűrű köd ússza körbe a Fényt. A partvonalat csak homályosan látni, játékot űz a szemmel a köd, mintha alakok mozognának a homokon, de ha az ember ráfókuszál, rájön, hogy csak a képzelete játszik vele.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-05-30 19:22:19
Üzenet elküldve: 2021-05-30 19:22:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Daesyst határozottan nyugtalanítja az egész helyzet, és egy pillanatra abban is kételkedik, hogy ennek okán képes lesz e aludni éjszaka. Aztán teste emlékezteti arra, hogy mennyire kimerült is valójában. Agya nem is képes hasznos módon feldolgozni már lassan azt a rengeteg információt, könnyen lehet, hogy holnapra el is felejti őket.
Megkönnyebbül amikor végre szó esik a pihenésről, és azt is örömmel fogadja, hogy lesznek akik megpróbálják majd vigyázni álmukat.
~ Csak nehogy a többiek sorsára jussanak. ~
Nem is rest elindulni az említett kabinok megkeresésére. Esze ágában sincs most sehova sem csatangolni, csak egy ágyra vágyik és egy takaróra.
Helyét meglelve éppen csak csizmáját rúgja le, és észreveszi, hogy még mindig nem adta vissza a kabátot. Mondhatni egészen a szívéhez nőtt, ahogy minden dolog amire ráteszi mohó kis kezeit, de hát neki mindig olyan kevéske jutott az életben. Ami volt azt pedig többnyire elherdálta.
Nem is eszik, csak az italt gurítja le gyorsan, és megszabadul végül a nadrágjától is, majd gyorsan a takaró alá bújik. A kabátot és a párnát oldala mellé gyűri, mert jól esik neki azt éreznie mintha nem lenne egyedül. Több sem kell neki, és mély álomba is szenderedik.
A körülmények ellenére álmai édesek. A kabin ugyan megegyezik azzal, mint amelyikben éppen kimerülten piheg, de a feje nem fáj semmiféle halálos szörnyetegek miatt, és egy számára kedves személy karjaiba bújhat. Ahogy szemeit lassan kinyitja a valóság és az álom rövid időre összemosódni látszik, már egészen hihetőnek is tűnik. De a hófehér tincsek eltűnnek, ahogy a helyes, de szomorú arc is.
Daesys megdörzsöli arcát, és rövid forgolódás után felül az ágyban. A takarót maga köré tekerve eszegeti meg a tegnap oda készített, már hideg ételt és a bort. Mindegyik finomabb, mint amihez általában szokott.
Rövid nyújtózkodás után megszaporázza készülődését. Ruháit hanyagul magára rángatja, és a kenyér egy nagyobb darabjával a szájában indul meg kifelé, és reméli, hogy nem várakoztatta meg túl sokáig a többieket.*
- Reggelt.
*Mormogja teli szájjal hunyorogva a fénytől. Lenyeli az utolsó falatokat, majd ásít egy nagyot.*
- Történt még bármi azóta?
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.30 19:30:52
*Daesyst határozottan nyugtalanítja az egész helyzet, és egy pillanatra abban is kételkedik, hogy ennek okán képes lesz e aludni éjszaka. Aztán teste emlékezteti arra, hogy mennyire kimerült is valójában. Agya nem is képes hasznos módon feldolgozni már lassan azt a rengeteg információt, könnyen lehet, hogy holnapra el is felejti őket.
Megkönnyebbül amikor végre szó esik a pihenésről, és azt is örömmel fogadja, hogy lesznek akik megpróbálják majd vigyázni álmukat.
~ Csak nehogy a többiek sorsára jussanak. ~
Nem is rest elindulni az említett kabinok megkeresésére. Esze ágában sincs most sehova sem csatangolni, csak egy ágyra vágyik és egy takaróra.
Helyét meglelve éppen csak csizmáját rúgja le, és észreveszi, hogy még mindig nem adta vissza a kabátot. Mondhatni egészen a szívéhez nőtt, ahogy minden dolog amire ráteszi mohó kis kezeit, de hát neki mindig olyan kevéske jutott az életben. Ami volt azt pedig többnyire elherdálta.
Nem is eszik, csak az italt gurítja le gyorsan, és megszabadul végül a nadrágjától is, majd gyorsan a takaró alá bújik. A kabátot és a párnát oldala mellé gyűri, mert jól esik neki azt éreznie mintha nem lenne egyedül. Több sem kell neki, és mély álomba is szenderedik.
A körülmények ellenére álmai édesek. A kabin ugyan megegyezik azzal, mint amelyikben éppen kimerülten piheg, de a feje nem fáj semmiféle halálos szörnyetegek miatt, és egy számára kedves személy karjaiba bújhat. Ahogy szemeit lassan kinyitja a valóság és az álom rövid időre összemosódni látszik, már egészen hihetőnek is tűnik. De a hófehér tincsek eltűnnek, ahogy a helyes, de szomorú arc is.
Daesys megdörzsöli arcát, és rövid forgolódás után felül az ágyban. A takarót maga köré tekerve eszegeti meg a tegnap oda készített, már hideg ételt és a bort. Mindegyik finomabb, mint amihez általában szokott.
Rövid nyújtózkodás után megszaporázza készülődését. Ruháit hanyagul magára rángatja, és a kenyér egy nagyobb darabjával a szájában indul meg kifelé, és reméli, hogy nem várakoztatta meg túl sokáig a többieket.*
- Reggelt.
*Mormogja teli szájjal hunyorogva a fénytől. Lenyeli az utolsó falatokat, majd ásít egy nagyot.*
- Történt még bármi azóta?
A hozzászólás írója (Daesys Vaelyora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.30 19:30:52
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-05-26 19:35:18
Üzenet elküldve: 2021-05-26 19:35:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
- Remek! Nos akkor legjobb, ha a legrosszabbra számítunk. Ha képes a vízben is közlekedni, vagy esetleg inkább repülni, akkor nagy bajban vagyunk, de megoldjuk.* Mondja az okosságait. Ésszerűnek tartja az éjszakai őrséget, bár abban kételkedik, hogy megint lecsapna ez a bestia. Látta már és beszélt vele korábban. Ha mást nem is, de a nemesi arroganciát megjegyezte magának. Egy úr meg ugye még a pokolban is úr. Abban is kételkedik, hogy mindenkit elpusztítana, hiszen ha tényleg ilyen erős, akkor a két sebesült hajótöröttet is könnyedén lenyomhatta volna. Viszont egyelőre a pihenés a regenerálódás a legfontosabb. Jelzi is igényét a kabinra, amit meg is kapnak. Egyelőre elégedett. Még arra megkér valakit, hogy rögzítse a kampóját. Ezután nagyon jóízűen belakmározik és még a bájitalt is ledönti. Végre alhat, mert ez a nap hosszú és fárasztó volt. Egyedül a madara hiányzik neki. Nagyon reméli, hogy a kis mocsok túlélte a vihart és hamarosan újra rátalál. Ilyen gondolatokkal dől le aludni. A körülményekhez képest igazán jól alszik. Valószínűleg a fáradság is közrejátszott ebben. Reggel egy durva hang ébreszti, de emiatt nem dühöng. Mozgalmas nap elébe néz. Feltett szándéka, hogy találkozzék valahogy ezzel a híres szörnnyel. Kíváncsi, hogy mégis mennyire veszélyes. Na persze ezt óvatosan kéne tennie, mert nem lenne jó a fényes bandát magára haragítania. Ha a mai nap az utolsó, akkor érdemes kihasználni, bár nem tervezi, hogy itt hagyja a fogát. Arra is roppantul kíváncsi, hogy mit akarnak így hirtelen tőlük. Szóval hamar talpra áll. Sebtében bekap néhány falatott a tegnapi elemózsiából és aztán már indul is.*
- Remek! Nos akkor legjobb, ha a legrosszabbra számítunk. Ha képes a vízben is közlekedni, vagy esetleg inkább repülni, akkor nagy bajban vagyunk, de megoldjuk.* Mondja az okosságait. Ésszerűnek tartja az éjszakai őrséget, bár abban kételkedik, hogy megint lecsapna ez a bestia. Látta már és beszélt vele korábban. Ha mást nem is, de a nemesi arroganciát megjegyezte magának. Egy úr meg ugye még a pokolban is úr. Abban is kételkedik, hogy mindenkit elpusztítana, hiszen ha tényleg ilyen erős, akkor a két sebesült hajótöröttet is könnyedén lenyomhatta volna. Viszont egyelőre a pihenés a regenerálódás a legfontosabb. Jelzi is igényét a kabinra, amit meg is kapnak. Egyelőre elégedett. Még arra megkér valakit, hogy rögzítse a kampóját. Ezután nagyon jóízűen belakmározik és még a bájitalt is ledönti. Végre alhat, mert ez a nap hosszú és fárasztó volt. Egyedül a madara hiányzik neki. Nagyon reméli, hogy a kis mocsok túlélte a vihart és hamarosan újra rátalál. Ilyen gondolatokkal dől le aludni. A körülményekhez képest igazán jól alszik. Valószínűleg a fáradság is közrejátszott ebben. Reggel egy durva hang ébreszti, de emiatt nem dühöng. Mozgalmas nap elébe néz. Feltett szándéka, hogy találkozzék valahogy ezzel a híres szörnnyel. Kíváncsi, hogy mégis mennyire veszélyes. Na persze ezt óvatosan kéne tennie, mert nem lenne jó a fényes bandát magára haragítania. Ha a mai nap az utolsó, akkor érdemes kihasználni, bár nem tervezi, hogy itt hagyja a fogát. Arra is roppantul kíváncsi, hogy mit akarnak így hirtelen tőlük. Szóval hamar talpra áll. Sebtében bekap néhány falatott a tegnapi elemózsiából és aztán már indul is.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-05-20 18:09:33
Üzenet elküldve: 2021-05-20 18:09:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Próbálkozása az éber alvásra reménytelennek bizonyul. Úgy beájul akár meg is ehetnék közben, arra se kelne fel. Viszont nem történik semmi. Ébredése után az első dolog amit felfog, hogy még él. Aztán jön a környezet vizsgálása. A tűz kialudt, nagy a köd talán reggel lehet és nincs egyedül. Meg is riad az utóbbi felfedezéstől és már kapna a maga mellett hagyott fegyvere után, mikor felismeri a másikat.*
-Faszom már furabogár ne riogass!
~Hogy élt túl egy ilyen egy estét?~
*Morcosan megmozgatja magát, hogy felébredjen és megállapítsa milyen állapotban van. A kapott megjegyzésre is így válaszol.*
-Muszáj voltam.
~Ma is kell valamit találnom. Állat lenne a legjobb. A helyi növényeket nem ismerem.~
*Csak akkor próbálkozna azokkal ha nagyon muszáj.*
-Amúgy veled mi történt?
*Bök furabogár ruhájára. A kérésre csak sóhajt.*
-Persze, hogy szükséged van rám. De nincs több kajám. Inni is kéne. Ebben a ködben a növényeken megállhat a víz.
*Meg is próbálja nézni a közelben lévő bokrokat vagy nagyobb levelű növényeket talál-e legalább egy fél korty iható folyadékot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Próbálkozása az éber alvásra reménytelennek bizonyul. Úgy beájul akár meg is ehetnék közben, arra se kelne fel. Viszont nem történik semmi. Ébredése után az első dolog amit felfog, hogy még él. Aztán jön a környezet vizsgálása. A tűz kialudt, nagy a köd talán reggel lehet és nincs egyedül. Meg is riad az utóbbi felfedezéstől és már kapna a maga mellett hagyott fegyvere után, mikor felismeri a másikat.*
-Faszom már furabogár ne riogass!
~Hogy élt túl egy ilyen egy estét?~
*Morcosan megmozgatja magát, hogy felébredjen és megállapítsa milyen állapotban van. A kapott megjegyzésre is így válaszol.*
-Muszáj voltam.
~Ma is kell valamit találnom. Állat lenne a legjobb. A helyi növényeket nem ismerem.~
*Csak akkor próbálkozna azokkal ha nagyon muszáj.*
-Amúgy veled mi történt?
*Bök furabogár ruhájára. A kérésre csak sóhajt.*
-Persze, hogy szükséged van rám. De nincs több kajám. Inni is kéne. Ebben a ködben a növényeken megállhat a víz.
*Meg is próbálja nézni a közelben lévő bokrokat vagy nagyobb levelű növényeket talál-e legalább egy fél korty iható folyadékot.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-05-20 15:12:34
Üzenet elküldve: 2021-05-20 15:12:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zopal//
*Az orkot valóban nem kell altatni. Az elmúlt nap eseményei, a sebesülése, amit ugyan a bájital részben meggyógyított, és az utóbbi órák menetelése egészen lefárasztotta. Miután elfogyasztotta nem mindennapi vacsoráját egészen gyorsan elalszik rögtönzött fekhelyén.
Álomtalan álomban van része, olyanban, amilyenre egy ismeretlen, veszélyekkel teli szigeten nem is gondolt volna.
Valamikor azonban úgy pattannak fel a szemei, mintha rossz álomból ébredne. Körülötte mindent sűrű, áthatolhatatlannak látszó köd ül meg. Sokkal erősebb, mint nappal volt, így aligha tudja megállapítani, hogy milyen napszak is lehet. Hideg van, mert a tűz elaludt és szemben vele, a földön, lábait keresztbe vetve ott ül a parton látott magas, kóróvékony alak, aki Sho'clarath-ként mutatkozott be.*
- Te megetted az ember húsát, nekünk ez tetszik. *Nem köszön, nem kertel, egyből belekezd, ám amit mond, elég furcsa. Olyan, mintha valahonnan látta volna vagy tudna róla, hogy Zopal korábban a halott tengerészből szerzett volna eleséget magának.*
- Szükségünk van rád. A segítségedre. *Folytatja a fehérbe öltözött alak. A ruhája már korántsem olyan fehér, mint korábban, combkörnyéken vér- vagy annak tetsző foltok fedik. De láthatóan nem az ő vére, hanem valaki, valami másé.
Választ várva fürkészi átható, víztiszta tekintetével az orkot, pergamenszerű bőrrel vont arcán nyugalom és türelem.*
//Svornt, Daesys//
*A csónakok és a bennük utazók elérik a Fényt és felszállnak a fedélzetére. Amit sejthettek, beigazolódik, a hajón egyetlen árva lélek sem maradt, csak vér, amelyről az egyik fegyveres számol be nekik. És egy felírat a hajófelépítményen: "Holnap".
Svornt szavait a kalapos néma figyelemmel hallgatja. Talán ő is tudja, hogy mire számíthatnak, de csak egy halk sóhaj után válaszol.*
- Még mindig vannak olyan képességei ennek a bestiának, amelyekkel meg tud lepni. *Vallja be megvakarva a homlokát. Nem látszik rajta, hogy kétségbe volna esve, inkább csak a gondolatok cikáznak a fejében, talán megoldást keres.*
- Nem bízom a szavában. *Int a vérrel írt felirat felé.*
- Állítsatok őrposztokat, gyújtsatok tüzeket és senki se maradjon egyedül az éjjel! *Kiált emberei felé, akik konok elszántsággal bólintanak és indulnak a dolgukra. Kisvártatva a parázstartókban fellángolnak a tüzek.*
- Ez a szörnyeteg nem hagy túlélőket. *Válaszol még a kalapos Daesys megállapítására.*
- Maguk menjenek le a hajótestbe, van pár szabad kabin, amiben pihenhetnek. Kapnak bájitalt, de csak egyet. Ha kérhetem, ne csatangoljanak el a hajón, hanem hajnalig maradjanak a kabinban. *Osztja ki az utasításokat a kalapos, majd elindul az embereit ellenőrizni és eltűnik a kettős szeme elől.
Svorntra és Daesysre azért mindig figyel valaki, az őrség meghatározott időközönként járja körbe a hajót, mindig ketten. Nekik pedig lehetőségük van pihenni, aminek mindketten jó hasznát veszik, hisz csaknem holtfáradtak. A kabinba kapnak ételt, sózott halat, fekete kenyeret és vizezett bort egy tömlővel és a beígért bájitalt, ami sebesüléseik egy részét begyógyítja, de a fáradtságot nem űzi el.
Hajnalig nem is zavarják őket, amikor a kabinjuk ajtaján kopog valaki.*
- Várják magukat a fedélzeten! *Szól be egy barátságtalan hang, majd a léptek eltávolodnak a folyosón.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Zopal//
*Az orkot valóban nem kell altatni. Az elmúlt nap eseményei, a sebesülése, amit ugyan a bájital részben meggyógyított, és az utóbbi órák menetelése egészen lefárasztotta. Miután elfogyasztotta nem mindennapi vacsoráját egészen gyorsan elalszik rögtönzött fekhelyén.
Álomtalan álomban van része, olyanban, amilyenre egy ismeretlen, veszélyekkel teli szigeten nem is gondolt volna.
Valamikor azonban úgy pattannak fel a szemei, mintha rossz álomból ébredne. Körülötte mindent sűrű, áthatolhatatlannak látszó köd ül meg. Sokkal erősebb, mint nappal volt, így aligha tudja megállapítani, hogy milyen napszak is lehet. Hideg van, mert a tűz elaludt és szemben vele, a földön, lábait keresztbe vetve ott ül a parton látott magas, kóróvékony alak, aki Sho'clarath-ként mutatkozott be.*
- Te megetted az ember húsát, nekünk ez tetszik. *Nem köszön, nem kertel, egyből belekezd, ám amit mond, elég furcsa. Olyan, mintha valahonnan látta volna vagy tudna róla, hogy Zopal korábban a halott tengerészből szerzett volna eleséget magának.*
- Szükségünk van rád. A segítségedre. *Folytatja a fehérbe öltözött alak. A ruhája már korántsem olyan fehér, mint korábban, combkörnyéken vér- vagy annak tetsző foltok fedik. De láthatóan nem az ő vére, hanem valaki, valami másé.
Választ várva fürkészi átható, víztiszta tekintetével az orkot, pergamenszerű bőrrel vont arcán nyugalom és türelem.*
//Svornt, Daesys//
*A csónakok és a bennük utazók elérik a Fényt és felszállnak a fedélzetére. Amit sejthettek, beigazolódik, a hajón egyetlen árva lélek sem maradt, csak vér, amelyről az egyik fegyveres számol be nekik. És egy felírat a hajófelépítményen: "Holnap".
Svornt szavait a kalapos néma figyelemmel hallgatja. Talán ő is tudja, hogy mire számíthatnak, de csak egy halk sóhaj után válaszol.*
- Még mindig vannak olyan képességei ennek a bestiának, amelyekkel meg tud lepni. *Vallja be megvakarva a homlokát. Nem látszik rajta, hogy kétségbe volna esve, inkább csak a gondolatok cikáznak a fejében, talán megoldást keres.*
- Nem bízom a szavában. *Int a vérrel írt felirat felé.*
- Állítsatok őrposztokat, gyújtsatok tüzeket és senki se maradjon egyedül az éjjel! *Kiált emberei felé, akik konok elszántsággal bólintanak és indulnak a dolgukra. Kisvártatva a parázstartókban fellángolnak a tüzek.*
- Ez a szörnyeteg nem hagy túlélőket. *Válaszol még a kalapos Daesys megállapítására.*
- Maguk menjenek le a hajótestbe, van pár szabad kabin, amiben pihenhetnek. Kapnak bájitalt, de csak egyet. Ha kérhetem, ne csatangoljanak el a hajón, hanem hajnalig maradjanak a kabinban. *Osztja ki az utasításokat a kalapos, majd elindul az embereit ellenőrizni és eltűnik a kettős szeme elől.
Svorntra és Daesysre azért mindig figyel valaki, az őrség meghatározott időközönként járja körbe a hajót, mindig ketten. Nekik pedig lehetőségük van pihenni, aminek mindketten jó hasznát veszik, hisz csaknem holtfáradtak. A kabinba kapnak ételt, sózott halat, fekete kenyeret és vizezett bort egy tömlővel és a beígért bájitalt, ami sebesüléseik egy részét begyógyítja, de a fáradtságot nem űzi el.
Hajnalig nem is zavarják őket, amikor a kabinjuk ajtaján kopog valaki.*
- Várják magukat a fedélzeten! *Szól be egy barátságtalan hang, majd a léptek eltávolodnak a folyosón.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-05-11 00:37:22
Üzenet elküldve: 2021-05-11 00:37:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kényelmesen elhelyezkedik a csónakban, míg a többiek szorgosan eveznek, és magában megállapítja, hogy mennyire kellemes henyélni.
~ Végül is, valahol érthető a sok pöffeszkedő nemes motivációja is. ~
Természetesen csak eljátszadozik a megértés gondolatával, valójában továbbra is taszítja az arisztokrácia, az életmódtól a résztvevőkig minden.
Mivel Daesys betűkre vonatkozó ismerete igen szegényes, és többnyire a sör, rum, bor triumvirátusában mozog, ezért a hajó oldalába vésett szó nem sok mindent mond számára, talán ez is menti meg attól, hogy grimaszoljon egyet. Helyette ásít egyet, de nem az unottság, hanem a kimerültség következményeként. Így ültében néha meg is remeg teste, ami szintén a fáradtság jele, de igyekszik ezen úrrá lenni.
Amint a csónakok megállapodnak a hajó mellett Daesys már el is kezd fészkelődni, hogy végre megindulhasson, így Svornt biztatására örömmel kapaszkodik fel előbb ő. Az kérdéses, hogy nem sejti a másik hátsó szándékait, vagy csak nem vesz róluk tudomást, mindenesetre nem reagál az esetleg őt érő tekintetekre.
A vér talán egyiküket sem lepi meg, az őrök hirtelen eltűnése nem sok jóra engedett következtetni, és ez beigazolódni látszik. Daesys arcán nem sok együttérzés mutatkozik meg, csak felsóhajt, ami inkább arról árulkodik, hogy kellemtelen és kimerítő számára ez a tény, de igencsak motiválja az, hogy nem szeretné ha legközelebb az ő vérével írnának szavakat fel, amiket még csak elolvasni sem tud.*
- Kellemetlen.
*Szól ő is hozzá a beszélgetéshez meglehetősen építő jellegűt, és igyekszik megerőltetni tompa elméjét, hogy gondolkodásra bírja magát.*
- Egy túlélő sem maradt? Bár aligha mondhatna bármi újat.
*Teste ismét megremeg, ezúttal a félelem is közrejátszik, hiszen a vér láttán tudatosulni látszik benne, hogy milyen szörnyűség vár rájuk, és egy kicsit még az ork társukért is elkezd aggódni. A lány személy szerint nem sok lehetőséget lát felkészülésre, és magában el is könyveli, hogy feltehetően ez lesz az utolsó napja amit megél.
~ De legalább anyu már nem tud szomorú lenni miattam. ~
Elvégre a halottaknak már aligha fáj bármi is. Valamiért felsejlik benne Pashthra emléke is, de ezt gyorsan elhessegeti, mert nem ezt véli a legjobb alkalomnak az érzelgősködésre, attól egyébként is csak pánikba esne, most pedig kifejezetten nyugodtnak érzi még magát a helyzetre való tekintettel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kényelmesen elhelyezkedik a csónakban, míg a többiek szorgosan eveznek, és magában megállapítja, hogy mennyire kellemes henyélni.
~ Végül is, valahol érthető a sok pöffeszkedő nemes motivációja is. ~
Természetesen csak eljátszadozik a megértés gondolatával, valójában továbbra is taszítja az arisztokrácia, az életmódtól a résztvevőkig minden.
Mivel Daesys betűkre vonatkozó ismerete igen szegényes, és többnyire a sör, rum, bor triumvirátusában mozog, ezért a hajó oldalába vésett szó nem sok mindent mond számára, talán ez is menti meg attól, hogy grimaszoljon egyet. Helyette ásít egyet, de nem az unottság, hanem a kimerültség következményeként. Így ültében néha meg is remeg teste, ami szintén a fáradtság jele, de igyekszik ezen úrrá lenni.
Amint a csónakok megállapodnak a hajó mellett Daesys már el is kezd fészkelődni, hogy végre megindulhasson, így Svornt biztatására örömmel kapaszkodik fel előbb ő. Az kérdéses, hogy nem sejti a másik hátsó szándékait, vagy csak nem vesz róluk tudomást, mindenesetre nem reagál az esetleg őt érő tekintetekre.
A vér talán egyiküket sem lepi meg, az őrök hirtelen eltűnése nem sok jóra engedett következtetni, és ez beigazolódni látszik. Daesys arcán nem sok együttérzés mutatkozik meg, csak felsóhajt, ami inkább arról árulkodik, hogy kellemtelen és kimerítő számára ez a tény, de igencsak motiválja az, hogy nem szeretné ha legközelebb az ő vérével írnának szavakat fel, amiket még csak elolvasni sem tud.*
- Kellemetlen.
*Szól ő is hozzá a beszélgetéshez meglehetősen építő jellegűt, és igyekszik megerőltetni tompa elméjét, hogy gondolkodásra bírja magát.*
- Egy túlélő sem maradt? Bár aligha mondhatna bármi újat.
*Teste ismét megremeg, ezúttal a félelem is közrejátszik, hiszen a vér láttán tudatosulni látszik benne, hogy milyen szörnyűség vár rájuk, és egy kicsit még az ork társukért is elkezd aggódni. A lány személy szerint nem sok lehetőséget lát felkészülésre, és magában el is könyveli, hogy feltehetően ez lesz az utolsó napja amit megél.
~ De legalább anyu már nem tud szomorú lenni miattam. ~
Elvégre a halottaknak már aligha fáj bármi is. Valamiért felsejlik benne Pashthra emléke is, de ezt gyorsan elhessegeti, mert nem ezt véli a legjobb alkalomnak az érzelgősködésre, attól egyébként is csak pánikba esne, most pedig kifejezetten nyugodtnak érzi még magát a helyzetre való tekintettel.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-05-03 09:33:39
Üzenet elküldve: 2021-05-03 09:33:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
- Sho'clarath* Ízlelgeti a szót a kalóz, de még így is elég idegenen cseng a szájából ez a név. Mindegy, mert a csónak megindult a hajó felé. Ezt a kis megbeszélést le is zárhatják végre. Némán haladnak a sötét hajótest felé. Keze hiányából adódóan az evezésben nem tud túlságosan nagy segítséget nyújtani az exkapitány. Nem tehet mást, minthogy nyitvatartja szemét és élénken figyel. Hamarosan elérik azt a teknőt, ami anno üldözőbe vette őket. Még a nevét is kitudja venni, amire majdnem felröhög.*
~ Fény? Ez biztosan egy rossz vicc. Egy ilyen hajó különb nevet érdemelne. Na majd én adok neki egyet. ~* Túlságosan nincs már ideje belefeledkeznie a hajó nevekbe, mert elérik a céljukat és eljön az ideje, hogy hajóra szálljanak. Előbb természetesen a fegyveresek mennek fel és csak azután ők.*
- Csak ön után kisasszony!* Felvihog a férfi és még karjával udvarias mozdulatot is tesz, amit ilyenkor szokás. Na persze, ha nem megy, akkor maga indul el, ha meg mégis élne a lehetőséggel a lány, akkor legalább vet a farára a gyenge fáklya fényében néhány pillantást. Igaz túl van már azon a korán, amikor minden szoknyát felhajtott, de még a tűz azért nem hunyt ki benne. Sőt arra is kíváncsi lenne, hogy kalapos cimborája oda pillant-e vagy sem. Akárhogy is legyen mire ő a fedélzetre lép, addigra már visszatérnek a matrózok is. Nem kell hallania a jelentést, mert a látvány magáért beszél.*
~ Most inkább illene a Halál név erre a bájos kis hajóra. ~* Mondhatná, hogy meglepődött, de nem. Vár egy kicsit, hogy ülepedjen egy kicsit mindenkiben ez a dolog, majd megszólal.*
- Nos úgy tűnik, hogy végül ránk fognak vadászni. Viszont legalább tudjuk, hogy holnapig van időnk. Szóval fel tudnunk készülni. Ám elég aggasztó, hogy ez az izé csónak nélkül észrevétlenül meg tudta közelíteni a hajót. Ha van terve, akkor előrukkolhatna vele.* Svonrtnak már meg is van a maga terve, de reggelig kivárna. Fiatal még az este Ha a Kalapos elmondja a tervét, akkor végig hallgatja és aztán kérné a gyógyítást, egy szobát, na meg egy segítő kezet a kampója visszarakásához, mert az azért jó lenne. A többit már majd kabinjában folytatná, mert reméli, hogy kap egy saját kabint.*
- Sho'clarath* Ízlelgeti a szót a kalóz, de még így is elég idegenen cseng a szájából ez a név. Mindegy, mert a csónak megindult a hajó felé. Ezt a kis megbeszélést le is zárhatják végre. Némán haladnak a sötét hajótest felé. Keze hiányából adódóan az evezésben nem tud túlságosan nagy segítséget nyújtani az exkapitány. Nem tehet mást, minthogy nyitvatartja szemét és élénken figyel. Hamarosan elérik azt a teknőt, ami anno üldözőbe vette őket. Még a nevét is kitudja venni, amire majdnem felröhög.*
~ Fény? Ez biztosan egy rossz vicc. Egy ilyen hajó különb nevet érdemelne. Na majd én adok neki egyet. ~* Túlságosan nincs már ideje belefeledkeznie a hajó nevekbe, mert elérik a céljukat és eljön az ideje, hogy hajóra szálljanak. Előbb természetesen a fegyveresek mennek fel és csak azután ők.*
- Csak ön után kisasszony!* Felvihog a férfi és még karjával udvarias mozdulatot is tesz, amit ilyenkor szokás. Na persze, ha nem megy, akkor maga indul el, ha meg mégis élne a lehetőséggel a lány, akkor legalább vet a farára a gyenge fáklya fényében néhány pillantást. Igaz túl van már azon a korán, amikor minden szoknyát felhajtott, de még a tűz azért nem hunyt ki benne. Sőt arra is kíváncsi lenne, hogy kalapos cimborája oda pillant-e vagy sem. Akárhogy is legyen mire ő a fedélzetre lép, addigra már visszatérnek a matrózok is. Nem kell hallania a jelentést, mert a látvány magáért beszél.*
~ Most inkább illene a Halál név erre a bájos kis hajóra. ~* Mondhatná, hogy meglepődött, de nem. Vár egy kicsit, hogy ülepedjen egy kicsit mindenkiben ez a dolog, majd megszólal.*
- Nos úgy tűnik, hogy végül ránk fognak vadászni. Viszont legalább tudjuk, hogy holnapig van időnk. Szóval fel tudnunk készülni. Ám elég aggasztó, hogy ez az izé csónak nélkül észrevétlenül meg tudta közelíteni a hajót. Ha van terve, akkor előrukkolhatna vele.* Svonrtnak már meg is van a maga terve, de reggelig kivárna. Fiatal még az este Ha a Kalapos elmondja a tervét, akkor végig hallgatja és aztán kérné a gyógyítást, egy szobát, na meg egy segítő kezet a kampója visszarakásához, mert az azért jó lenne. A többit már majd kabinjában folytatná, mert reméli, hogy kap egy saját kabint.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-04-30 17:45:02
Üzenet elküldve: 2021-04-30 17:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*Az ork egész élete egy folytonos túlélésből állt minden szinten. Ez edzette meg és ennek köszönheti, hogy most egy ilyen kilátástalan helyzetben is töretlenül saját túléléséért tud küzdeni annak ellenére, hogy nagyon ritkán volt élete során ilyen rossz bőrben. A tűzgyújtás nem megy olyan könnyen, de némi ügyeskedéssel és türelemmel végül sikerül begyújtani utána pedig már könnyebb életben tartani. A tűz létfontosságú mind azért, hogy azon süsse meg a vacsoráját, mind a kevés meleg miatt, de azért is, hogy elriassza a lehetséges ragadozókat. Fekhelyét is sikerül kialakítania pedig a szemei már nagyon csukódnak le. Viszont közben kész lesz a vacsora. Levágni, magával cipelni és megsütni sikerült érzelemmentesen, de azért evés közben el kell képzelnie, hogy az inkább egy marhahús, hogy lent is maradjon. Az élmény nem épp a legjobb, de kell az energia a gyógyuláshoz és a holnapi túléléshez. Altatni nem nagyon kell. Fegyverei kézközelben maradnak és amennyire tud igyekszik éberen aludni.*
*Az ork egész élete egy folytonos túlélésből állt minden szinten. Ez edzette meg és ennek köszönheti, hogy most egy ilyen kilátástalan helyzetben is töretlenül saját túléléséért tud küzdeni annak ellenére, hogy nagyon ritkán volt élete során ilyen rossz bőrben. A tűzgyújtás nem megy olyan könnyen, de némi ügyeskedéssel és türelemmel végül sikerül begyújtani utána pedig már könnyebb életben tartani. A tűz létfontosságú mind azért, hogy azon süsse meg a vacsoráját, mind a kevés meleg miatt, de azért is, hogy elriassza a lehetséges ragadozókat. Fekhelyét is sikerül kialakítania pedig a szemei már nagyon csukódnak le. Viszont közben kész lesz a vacsora. Levágni, magával cipelni és megsütni sikerült érzelemmentesen, de azért evés közben el kell képzelnie, hogy az inkább egy marhahús, hogy lent is maradjon. Az élmény nem épp a legjobb, de kell az energia a gyógyuláshoz és a holnapi túléléshez. Altatni nem nagyon kell. Fegyverei kézközelben maradnak és amennyire tud igyekszik éberen aludni.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-04-25 16:50:24
Üzenet elküldve: 2021-04-25 16:50:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Zopal//
*Az elfogyasztott bájitalnak hála a kevésbé komoly sérülések azonnal beforrnak, de egy-két komolyabb zúzódás megmarad. Azoknak még a fájdalmát is érzi az ork, de már mérföldekkel jobban van, mint a világoszöld varázsital előtt. Szerencsétlen matróznak lehetősége se lett volna használni.
Zopal úgy dönt, hogy bár fáradt, mégis inkább a sziget belseje felé indul, hogy biztonságosabb helyet keressen magának az éjszakára. Ha valóban valami helyi bestia tépte szét a tengerészt, nem volna jó a közelben maradnia éjjelre.
Bár az ork fáradt és törődött, az állóképessége mégis elegendő ahhoz, hogy megfelelő táborhelyet keressen magának.
Beljebb haladva valóban több a fa, mint a parton, de azok is gyérek, bár a széltől megóvják és el is rejtik valamennyire. Ám a tűzgyújtás nem megy könnyen. Akad ugyan éghető fa és száraz fű, de beletelik egy kis időbe, mire fellángol a tűz. A földbe ásott fekhely jó ötlet és amint kibélelte levelekkel, gallyakkal, már kényelmes is és közben a tűzön is elkészül a vacsora. Emberhús.
Mire végez, valóban elfárad és már az állóképessége sem tarthatja vissza attól, hogy elszenderedjen. Az este leszállt már rá, az égen, a ködtől nem látni csillagokat. Mintha ez az köd megülné a szigetet és sosem engedné szabadon, hogy a nap és a hold fényében fürdőzhessen.*
//Svornt, Daesys//
- Sho'clarath. *Javítja ki a kalapos férfi Svornt próbálkozását, amikor a tengerész igyekszik kimondani a nevet. A csónakok pedig megindulhatnak a vízen lehorgonyzott hajó felé.
Az események talán sosem voltak tiszták. Ha minden igaz, akkor sok dolgot hallgattak el a kalandozók elől, akiket a Topáz fedélzetére fogadtak.
A morgásra a vezető nem válaszol, talán a mostani eseményekre már úgysincs hatással, hogy mi történt, azzal kell kezdeniük valamit, amit most tapasztalnak.
Svornt is kap egy olyan különleges anyagból kovácsolt fegyvert, ami az elmondások szerint hatékony a bestia ellen. Mivel a csónakban tartózkodók úgy mondják, jó ideje üldözik ezt a fenevadat, talán hinni lehet nekik. Ugyan a kormányos nem kap segítő kezet a beszálláshoz, ahogy Daesys, de végül mind a hullámok hátán találják magukat.
Szerencsére a csónakban már egyik fél sem erőlteti saját vallási nézeteit, hisz ki tudja, hogyan reagálnának a kalapos és emberei, ha kifejtenék gondolataikat. A fegyveresek és a kalapos sötét pillantásokkal figyelik a hajót, miközben ketten húznak a csónakokban.
Elérve a hajót, már a nevet is ki tudják venni, amit a tatra faragtak és festettek, "Fény". Minden kétség nélkül ez az a hajó, amelyik a Topázt üldözni kezdte, de a főárbocon nem lebeg a szélben az a zászló, amit korábban láthattak. A csónakok egymás után kötnek ki a kötéllétránál és a fegyveresek felmásznak a fedélzetre. Végül a kalapos és előttük Svornt és Daesys is felérhet. Addigra a felderítők visszatérnek, a fáklyák fényében az arcuk fehér és ijedt.*
- Nincs senki a hajón. Csak vér. Vér mindenütt... *Jelent a felderítő.*
- És ez. *Int fejével a kormány felé és ha mind követik, akkor a hajóépítmény oldalára, amely a főárbocra néz, vérrel egy feliratot rajzoltak: "Holnap".*
- A rohadék. *Sziszegi a kalapos a fogai közt szűrve a szót.*
//Zopal//
*Az elfogyasztott bájitalnak hála a kevésbé komoly sérülések azonnal beforrnak, de egy-két komolyabb zúzódás megmarad. Azoknak még a fájdalmát is érzi az ork, de már mérföldekkel jobban van, mint a világoszöld varázsital előtt. Szerencsétlen matróznak lehetősége se lett volna használni.
Zopal úgy dönt, hogy bár fáradt, mégis inkább a sziget belseje felé indul, hogy biztonságosabb helyet keressen magának az éjszakára. Ha valóban valami helyi bestia tépte szét a tengerészt, nem volna jó a közelben maradnia éjjelre.
Bár az ork fáradt és törődött, az állóképessége mégis elegendő ahhoz, hogy megfelelő táborhelyet keressen magának.
Beljebb haladva valóban több a fa, mint a parton, de azok is gyérek, bár a széltől megóvják és el is rejtik valamennyire. Ám a tűzgyújtás nem megy könnyen. Akad ugyan éghető fa és száraz fű, de beletelik egy kis időbe, mire fellángol a tűz. A földbe ásott fekhely jó ötlet és amint kibélelte levelekkel, gallyakkal, már kényelmes is és közben a tűzön is elkészül a vacsora. Emberhús.
Mire végez, valóban elfárad és már az állóképessége sem tarthatja vissza attól, hogy elszenderedjen. Az este leszállt már rá, az égen, a ködtől nem látni csillagokat. Mintha ez az köd megülné a szigetet és sosem engedné szabadon, hogy a nap és a hold fényében fürdőzhessen.*
//Svornt, Daesys//
- Sho'clarath. *Javítja ki a kalapos férfi Svornt próbálkozását, amikor a tengerész igyekszik kimondani a nevet. A csónakok pedig megindulhatnak a vízen lehorgonyzott hajó felé.
Az események talán sosem voltak tiszták. Ha minden igaz, akkor sok dolgot hallgattak el a kalandozók elől, akiket a Topáz fedélzetére fogadtak.
A morgásra a vezető nem válaszol, talán a mostani eseményekre már úgysincs hatással, hogy mi történt, azzal kell kezdeniük valamit, amit most tapasztalnak.
Svornt is kap egy olyan különleges anyagból kovácsolt fegyvert, ami az elmondások szerint hatékony a bestia ellen. Mivel a csónakban tartózkodók úgy mondják, jó ideje üldözik ezt a fenevadat, talán hinni lehet nekik. Ugyan a kormányos nem kap segítő kezet a beszálláshoz, ahogy Daesys, de végül mind a hullámok hátán találják magukat.
Szerencsére a csónakban már egyik fél sem erőlteti saját vallási nézeteit, hisz ki tudja, hogyan reagálnának a kalapos és emberei, ha kifejtenék gondolataikat. A fegyveresek és a kalapos sötét pillantásokkal figyelik a hajót, miközben ketten húznak a csónakokban.
Elérve a hajót, már a nevet is ki tudják venni, amit a tatra faragtak és festettek, "Fény". Minden kétség nélkül ez az a hajó, amelyik a Topázt üldözni kezdte, de a főárbocon nem lebeg a szélben az a zászló, amit korábban láthattak. A csónakok egymás után kötnek ki a kötéllétránál és a fegyveresek felmásznak a fedélzetre. Végül a kalapos és előttük Svornt és Daesys is felérhet. Addigra a felderítők visszatérnek, a fáklyák fényében az arcuk fehér és ijedt.*
- Nincs senki a hajón. Csak vér. Vér mindenütt... *Jelent a felderítő.*
- És ez. *Int fejével a kormány felé és ha mind követik, akkor a hajóépítmény oldalára, amely a főárbocra néz, vérrel egy feliratot rajzoltak: "Holnap".*
- A rohadék. *Sziszegi a kalapos a fogai közt szűrve a szót.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-04-14 08:17:21
Üzenet elküldve: 2021-04-14 08:17:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
*A kalapos dühe bár érthető, de Daesys számára teljesen irreleváns. Ő minden esetben csak azt tette, amit kértek tőle, és igazán nem érzi felelősnek magát, hogy pont keresztezték egymás útjait. Az mindenesetre szórakoztatja, hogy kis feszültség alakul ki a két férfi között, akaratlanul is elmosolyodik rajta, ahogy kíváncsian pásztázza arcukat.
Eeyr emlegetésére zsigeri ellenszenv jelenik meg benne, ami meg is mutatkozik egy visszafogott grimasz formájában, de csípős megjegyzését sikerül lenyelnie, ezt pedig jó eséllyel aligha veszik most észre rajta.
~ Ha ő segíthetne bárkin is, biztosan nem itt lennénk már. ~
Figyelemmel kíséri a hajó körüli mozgolódást, de azt nagyobb örömmel konstatálja, hogy ők is végre közelebb kerülnek, és a beszédet jó eséllyel cselekvés váltja fel. A csónaknál kapott udvarias gesztus teljesen idegen a számára, egy rövidke pillanatig megdöbbenten pillant a felé nyújtott kézre, végül bizonytalanul elfogadja, de láthatóan idegenkedik az ismeretlen helyzettől.
Természetesen hamar túllendül rajta, hiszen fontosabb dolguk akad, és mivel már kellőképpen kicsacsogta magát, és egyéb kérdés nem jut eszébe, ezért ritka kivételként a csend mellett teszi le a voksát, ami természetesen nem egyszerű a rendkívül energikus és beszédes leányzó számára.*
*A kalapos dühe bár érthető, de Daesys számára teljesen irreleváns. Ő minden esetben csak azt tette, amit kértek tőle, és igazán nem érzi felelősnek magát, hogy pont keresztezték egymás útjait. Az mindenesetre szórakoztatja, hogy kis feszültség alakul ki a két férfi között, akaratlanul is elmosolyodik rajta, ahogy kíváncsian pásztázza arcukat.
Eeyr emlegetésére zsigeri ellenszenv jelenik meg benne, ami meg is mutatkozik egy visszafogott grimasz formájában, de csípős megjegyzését sikerül lenyelnie, ezt pedig jó eséllyel aligha veszik most észre rajta.
~ Ha ő segíthetne bárkin is, biztosan nem itt lennénk már. ~
Figyelemmel kíséri a hajó körüli mozgolódást, de azt nagyobb örömmel konstatálja, hogy ők is végre közelebb kerülnek, és a beszédet jó eséllyel cselekvés váltja fel. A csónaknál kapott udvarias gesztus teljesen idegen a számára, egy rövidke pillanatig megdöbbenten pillant a felé nyújtott kézre, végül bizonytalanul elfogadja, de láthatóan idegenkedik az ismeretlen helyzettől.
Természetesen hamar túllendül rajta, hiszen fontosabb dolguk akad, és mivel már kellőképpen kicsacsogta magát, és egyéb kérdés nem jut eszébe, ezért ritka kivételként a csend mellett teszi le a voksát, ami természetesen nem egyszerű a rendkívül energikus és beszédes leányzó számára.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2021-04-08 21:01:14
Üzenet elküldve: 2021-04-08 21:01:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
* Az események egyre csak bonyolódnak. A kérdésekre kapott válaszok elég hasznosak. Most már van egy elég tiszta képe az úgynevezett ellenségükről. Még jó, hogy ő személyesen is találkozott ezzel a különös lénnyel. Ha ez nem történik meg, akkor nem láthatná ilyen széleskörűen a dolgok állását. Márpedig látszatra nem volt egy mészáros, hiszen még életben van ő is meg az ork is. Legalábbis legutóbb még élt, de most már ez nem biztos. Eközben az eszme futtatások közben elérik a hajót, viszont az őrség hibázik. Talán jogosan gondolja a kalóz, hogy már nem élhetnek. Pár harcos előre megy és ő még kérdezget. Kiderül a neve a szörnyetegnek, de ebből az egyiket már nagyon is ismeri.*
- Igaz, mert így mutatkozott be. Shocl izé vagy mi.* A kalóz szájába nem nagyon akaródzik ez a név bele simulni. Nem is erőlteti inkább. A kalapos viszont ahogy kiderül neheztel rájuk a viharban történtek miatt.*
- Nyilván direkt tettük, hogy ott pusztuljunk.* Morogja, de nem erőletti ezt a témát, hiszen ő volt a kormányos. Daesy nagyon ért ahhoz, hogy mások türelmével játszadozzon. Mintha csak direkt tetetné magát ostoba libának, de az is meglehet, hogy az is. Még ezt nem tudta eldönteni a Svornt. Erre már csak plusz körítés, hogy Eeyrhez fohászkodnak.*
~ Ostobák! A sötétben Sa'Tereth az úr. ~* Tengeri martalócként első a Nagy Tenger Anya, utána pedig az öreg Sati. Ha imádkozni kell, akkor hozzájuk érdemes. Egyesek még a zászlókon is hirdetik a sötét úr dicsőségét. Svont inkább a tengert részesíti előnyben, de Sa'Terethnek is megadja a kijáró tiszteletet. Főleg, ha szárazföldön kell a segítség. Viszont leginkább még most is a kardjában bízik. Elő is húzza, de egy idősebb matróz vagy mi leszólja. Add neki a kardja helyet egy szép nagy tőrt, ami abból a furcsa anyagból készült. A kalóz elrakja a fegyverét és az újat veszi szemügyre. Még az élére is rápróbál.*
- Köszönöm!* Szól oda, mert nem kőbunkó ő. Elérik a csónakot és bele is szállnak. Ő neki nem nyújt senki segítő kezet, pedig neki csak egy van. Ráadásul most még a kampója sincs a helyén. Mindegy megoldja ő ezt is. Most már csak az a kérdés, hogy mit találnak majd a hajón. Vagyis a leendő hajóján, mert tervei között az szerepel, hogy szépen ezt ő megszerzi magának, ha tudja.*
* Az események egyre csak bonyolódnak. A kérdésekre kapott válaszok elég hasznosak. Most már van egy elég tiszta képe az úgynevezett ellenségükről. Még jó, hogy ő személyesen is találkozott ezzel a különös lénnyel. Ha ez nem történik meg, akkor nem láthatná ilyen széleskörűen a dolgok állását. Márpedig látszatra nem volt egy mészáros, hiszen még életben van ő is meg az ork is. Legalábbis legutóbb még élt, de most már ez nem biztos. Eközben az eszme futtatások közben elérik a hajót, viszont az őrség hibázik. Talán jogosan gondolja a kalóz, hogy már nem élhetnek. Pár harcos előre megy és ő még kérdezget. Kiderül a neve a szörnyetegnek, de ebből az egyiket már nagyon is ismeri.*
- Igaz, mert így mutatkozott be. Shocl izé vagy mi.* A kalóz szájába nem nagyon akaródzik ez a név bele simulni. Nem is erőlteti inkább. A kalapos viszont ahogy kiderül neheztel rájuk a viharban történtek miatt.*
- Nyilván direkt tettük, hogy ott pusztuljunk.* Morogja, de nem erőletti ezt a témát, hiszen ő volt a kormányos. Daesy nagyon ért ahhoz, hogy mások türelmével játszadozzon. Mintha csak direkt tetetné magát ostoba libának, de az is meglehet, hogy az is. Még ezt nem tudta eldönteni a Svornt. Erre már csak plusz körítés, hogy Eeyrhez fohászkodnak.*
~ Ostobák! A sötétben Sa'Tereth az úr. ~* Tengeri martalócként első a Nagy Tenger Anya, utána pedig az öreg Sati. Ha imádkozni kell, akkor hozzájuk érdemes. Egyesek még a zászlókon is hirdetik a sötét úr dicsőségét. Svont inkább a tengert részesíti előnyben, de Sa'Terethnek is megadja a kijáró tiszteletet. Főleg, ha szárazföldön kell a segítség. Viszont leginkább még most is a kardjában bízik. Elő is húzza, de egy idősebb matróz vagy mi leszólja. Add neki a kardja helyet egy szép nagy tőrt, ami abból a furcsa anyagból készült. A kalóz elrakja a fegyverét és az újat veszi szemügyre. Még az élére is rápróbál.*
- Köszönöm!* Szól oda, mert nem kőbunkó ő. Elérik a csónakot és bele is szállnak. Ő neki nem nyújt senki segítő kezet, pedig neki csak egy van. Ráadásul most még a kampója sincs a helyén. Mindegy megoldja ő ezt is. Most már csak az a kérdés, hogy mit találnak majd a hajón. Vagyis a leendő hajóján, mert tervei között az szerepel, hogy szépen ezt ő megszerzi magának, ha tudja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1922-1941