Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

140. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-05 18:31:16
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

* Nem tetszik neki, hogy valaki mással kell majd egy légtérben megszállnia. Végigméri leendő szobatársát. Nem sokkal magasabb, mint ő, de határozottan erősebb, ami nem igazán tetszik neki. Hozzá van szokva a szerencsétlen, gyámoltalan társasághoz. De nem teszi szóvá nemtetszését, hiszen valaki így is, úgy is mellé került volna.*
~ Még mindig jobb egy ork társasága, mint egy elkényeztetett libáé, aki folyton fecseg.. ~
* Egy fintor fut át az arcán, ahogy elképzeli, hogy az egyik nővel kéne egy szobában szállnia.
Mikor mindenki kiválasztotta a számára legmegfelelőbb helyet elindulnak. Tovább tart az út a falu széléig, mint azt sejtette, de hamarosan megpillantja a házikót. Mielőtt belépnének kapnak egy kis ízelítőt a ház előtörténetéből. Tania-t egyáltalán nem érdekli a dolog, szerencsére a férfi rövidre fogja a mondókáját.*
- Vadászat? Jól hangzik.
* Bár ő még csak emberekre, elfekre és egyéb lényekre vadászott, reméli az állatok megölése sem kíván külön szakértelmet. Hiszen nekik is ugyan az van belül..
Mikor végre távozik a férfi célba veszi az egyik ágyat és leheveredik. Hozzá van szokva a kevés alváshoz és a koránkeléshez, de se a kalózhajón, se az áruszállítón nem volt alkalma pihenni. Viszont elővigyázatos, nem akar elaludni az ork társaságában, ezért némán, mozdulatlanul bámulja a plafont, hogy kissé pihentesse fáradt tagjait, de közben fél szemét a másikon tartja.
Lassan halad az idő, de végül is elérkezik a pillanat, mikor el kéne indulnia a fogadóba. Feltápászkodik az ágyról és az útbaigazítást követve elindul. nem érdekli, hogy a férfi vele tart-e, épp csak egy pillantásra méltatja.
Mikor belép az épületbe látja, hogy alig van ott valaki, csak néhány falubeli. Unottan nekidől a fogadó falának és várja, hogy megjelenjen Lennior, hogy elmondja nekik amit akar.*


139. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-03 21:14:15
 ÚJ
>Balin Weave avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Balin viszonozza a lány mosolyát. Furcsán bájos külsőt kölcsönöz Mylene-nek ez az arckifejezés. Egészen megbabonázó.* Nem mondhatok el olyat, mait még én sem tudok. Legyen elég annyi, hogy a vezetőim önt nézték ki maguknak.* Balin lelke egy kissé megnyugszik, nem csak azért, mert újra sikerült kissé bejáratnia régen használt nyelvtudását, de azért is, mert egyre közelebb kerülnek a biztonságos földhöz. A lány szavai hallatán szemében sejtelmes csillogás villan meg. Keresztbe teszi kezeit, majd apró mosollyal az arcán megszólal.* Nos, az én haza földemen meg az elkóborolt nemes lányokban nem hisznek, és lám...* Válaszol egy halk, majdhogynem már nevetésnek hallható hanggal lezárva a mondatot. Halkan feláll, ahogyan egy sziget körvonala kezd kirajzolódni. A köd nem igazán engedi messzire látni, viszont a fáklyák, melyeket mesterien helyeztek el a fák között segítséget nyújtanak neki a tájékozódásban. Nem mintha magától kéne megtalálnia az utat, a megmentőjük készséggel vezeti őket a kapukhoz, majd be a faluba. Balin övére akasztja fegyvereit, melyek így minden lépésnél finoman összekoccannak, előkelő csilingelést kreálva minden lépése után. Balját maga mellett lógatja, melyben a füzér gyöngyeit számolgatja, jobbját pedig zsebében pihenteti, egy apró fiolát markolva. Nem félti tárgyait, viszont sosem lehet tudni, mire számíthat. Alig egy napja még egy kikötőben sétálgatott, ugyanígy érezve a tenger sós illatát, mikor kalózok rontottak rájuk. Nincs semmi biztosíték arra, hogy ez nem fog megint megtörténni. Szemével a fákat és a homokot pásztázza, fülével pedig a vadon hangjait hallgatja, ahogy egyre közelebb kerülnek a falakhoz. Eredetileg nem erre a szigetre akart kijutni, ám ha szerencséje van, az éghajlat itt is elég kedvező azoknak a növényeknek, amikért jött. Finoman megdörzsöli szemét. Kissé fáradt, de túlteszi magát rajta.*

*A falu elvarázsoló. Nem is talál rá jobb szavakat. A fák és a természet közelsége nagyon is Balin kedvére való. Mélyet szippant a fák által megszűrt sós levegőből miközben végighallgatja az idegenvezetőjük monológját. Tekintetével a kunyhókat pásztázza, bármilyen jelet vagy hibát keresve, amin elindulhat 'küldetésére'. A hirtelen felbukkanó boszorkány látványára füzére kíváncsian megrezdül, de úgy tűnik, nem szentel túl nagy figyelmet a megkeseredett nőnek. "Bolond." jegyzi meg magában Balin a felettébb ironikus gondolatot. Egy állati és növényi eredetű talizmánokat, amuletteket, babonafogókat és füveket magával cipelő jós csak ne nevezzen senkit bolondnak. Érzi, hogy válla kezd kissé nehézzé válni, így nem sokat vacakol a szobák kiválasztásával.* Én a...* Kezdi felbátorodva, viszont hirtelen elakad a szava. Agyán a 'boszorkány szomszédsága' fut át, majd azt követi az 'inkább aludnék a szabadban', viszont mindkettőt megelőzi Mylene alakja. Balin leereszti az előbb felemelt kezét, majd alig észrevehetően a lányra pillant.* A fogadó jó lesz. Ne szakadjunk szét... és ha jól sejtem, önnek is jó lenne egy kellemes szoba egy puha ággyal, távol minden veszélytől, nem igaz?* Kérdezi apró mosollyal az arcán. Nem szereti az efféle épületeket, viszont most Mylene, a hullám előnye fontosabb.* A fogadó.* Jelenti ki újra, meg sem várva a választ.*

*Bimbal nagyon kedves. Ez az első gondolat, mai átfut Balin agyán. Ennyi. Semmi 'vajon miről beszélt a boszorkány' vagy 'miért annyira titokzatos ez a sziget', sőt még egy 'mi a fene ez a sok világító bogár a levegőben' formájú gondolat. Nem. Bimba kedves, ennyi és kész. A fogadóhoz nem kell sokat gyalogolniuk, elég hamar elérnek az épülethez, amiből nagyon finom illatok szállingóznak felé. Nem evett efféle ételt már jó hosszú évek óta, viszont képes megítélni, hogy a fogások nagyon is jól lettek elkészítve. Finoman biccent a fogadós felé, majd a nagyon kedves Bimbalt követve lassan fellépked az emeletre. A szobák otthonosnak és kellemesnek tűnnek, viszont az utazót nem hagyja nyugodni a tény, hogy ez a sziget teljesen megközelíthetetlen az idegen számára, mégis áll a faluban egy ilyen felszerelt kocsma. Furcsa világban élünk. Nem sokáig időzik, kis batyuját gyakorlott mozdulattal lecsatolja magáról, majd az egyik ágy tövébe dobja, ahogyan néhány ruhadarabját is. Csak egy kényelmesebb ing szerűség és nadrágja marad rajta, illetve karperecei és fülbevalói. Finom mozdulatokkal igazítgatni kezdi a kiszemelt ágyat a páros szobában, majd Mylene-re pillant. Nem szólal meg, csak tekintetét fürkészve a szomszédos ágyra emeli. Pár pillanat múlva újra a lányra tekint, majd ezt az oda-vissza műveletet eljátssza még párszor.* Elnézést, azt hiszem ilyen helyzetben a nőneműeké az első választás joga, nem igaz?* Kérdezi gyorsan felkapva cókmókját az ágyról.* Melyik ágyat szeretné?

A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.03 21:42:57, a következő indokkal:
Kérésre.



138. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-03 21:00:12
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

*A helyválasztás ugyan beletelik kis időbe, hiszen a Kristály tó melletti lakon kívül mindegyikben akad pozitív és negatív vonás is egyben. Azonban itt a gyorsaké a szerencse, így e szerint is dől el, ki hova kerül.*

// Tania és Chothal //
*Amint meg van, hogy ki szeretne a vadászkunyhóba menni, Tania és Chothal mellé rögtön odalép a szőke, hosszú hajú, elég jól megtermett férfi, aki először bemutatkozik.*
- Eijjarth a nevem, kérlek kövessetek!
*Mosolyog rájuk a férfi, majd szép lassan megindul a kunyhó felé. Érezhetően a falu egész nagy lehet, hiszen vagy tíz percbe is beletelik, mire elérik a peremvidéket, és megérkeznek a házhoz. Odaérve Eijjarth kitárja az ajtót, majd fejvakarva a páros felé fordul.*
- Ezt a házat pont nem lakják évek óta, bár ez látszik is, hiszen ezt inkább tároló helyiségnek használtuk. *ekkor kilép az ajtón egy nő, aki jelzi, hogy végzett a kisebb takarítással* Több fegyvert tárolunk itt, de a lényegesebbeket elvittük, így nem lesz szükség arra, hogy bejárkáljunk, és zavarjunk titeket. Az alvással nem lesz gond, két ágy van bent, bár kissé rozogák, viszont elbírnak majd titeket! Legalábbis a hölgyet biztosan! *kacag fel* Á, majd elfelejtettem, nincs kedvetek eljönni velünk a délutáni órákban vadászni? Jól jönne a plusz segítség, főleg így, hogy többen lettünk! Örülnénk a társaságotoknak! *mondja biztatóan, majd megindul visszafelé, ám visszaszól* Ne felejtsetek eljönni a fogadóba pár óra múlva, tizenegykor! Ha ezen az úton végigjöttök, akkor nem téveszthetitek el, az ablakból észrevehetitek, hogy számos asztal és szék van bent! *azzal megfordul, s távozik*

// Rakori és Mogirs //
*Rakori és Mogirs mellé is odalép egy ismerős alak, mégpedig a vállig érő, fekete hajú férfi, aki szintén bemutatkozással kezdi.*
- Hát én Mertant volnék, s igen szép helyet választottatok! Rátok fér a nyugalom ezek után, ott pedig senki sem fog zargatni titeket!
*Azzal megindul, majd egy öt perces séta után már kicsit messzebbről észrevehetik azt a kis kunyhókört, amely közrezárja a Kristálytavat.*
- No, itt is volnánk. *ekkor lép ki az egyik fiatal fiú seprűvel és rongyokkal* Úgy látom, készen is van, így az lenne, ott. *mutat a szemben levő kunyhóra, mely varázslatosan fest kívülről így a fába vájva* Előttetek egy házaspár élt ott, de sajnos egy baleset folytán a tengerbe vesztek pár hónapja, azóta üresen áll a házuk. Nem is kell mondanom, hogy nincs "utánpótlás", hiszen ahogy tudjátok, évek óta nem járt erre senki. Egy várandós hölgyeményünk viszont van, ám neki is odaveszett a férje ezzel házaspárral. *elhúzza száját* Nem mennek jól a dolgaink, így teljesen ki fogunk halni, ha nem jutunk ki erről a szigetről. *megvakarja állát* Jó itt, nyugalmas, meg minden, de az nem lehet életcél, hogy az egészet egy ilyen helyen éljük le.. Úgyhogy nem csak nektek célotok innen kijutni, nekem is nagy vágyam! *sóhajt szomorúan* Az ebédet és a megbeszélést ne felejtsétek el!
*Emlékezteti végül őket, majd búslakodva elsétál. Ha a páros belép a kunyhóba, akkor kellemesen csalódhatnak - bár az elmondottak alapján több hónapja nem lakják, mégis pompásan néz ki. Ahogy belépnek, szemben találják a konyhát, jobb oldalra amolyan nappali félét, amögött pedig egy lépcső vezet felfelé, ahol viszont csak egy nagyobb ágy van.. Lennior úgy látszik nem jól lett informálva, hiszen ő azt hitte, hogy mindenhol van legalább két ágy, ám most nagyot tévedett! A bútorok mesebelien tündökölnek, s ha felmennek az emeletre a "hálószobába", akkor onnan az ablakból remek rálátás nyílik a parányi tóra, amely úgy tűnik, mintha csillogna - innen ered a neve. Az összkép pedig lényegében nagyon kis romantikus külsőt ad a helynek - Rakori és Mogirs jellemét nézve pedig nem is biztos, hogy nekik tetszik.*

// Eleisa és a többiek //
*Ahogy kimondja a szőkeség a választását, rögtön ott terem mellette egy alacsonyabb, vidám, fiatal fiú - aki a hajón a nyilakat gyújtotta be -, majd nagy mosollyal az arcán szól a hölgy felé.*
- Amork a nevem, örvendek a szerencsének! Remélem, hogy nyugta lesz a banya miatt.. Nem veszélyes, de azért nem árt odafigyelni rá, tényleg minden sületlenséget összehord!
*Azzal megindul a kunyhó irányába Eleisával, s azzal, aki még e szállást választotta. E házikó is a peremvidéken van, csak éppen a másik oldalon, ahol a vadászkunyhó. Egy tíz perces séta után meg is pillantják a vészjósló kinézetű házsort, ahonnan még egy varjú hangos károgással is felröppen.*
- No, az a ház lenne a szerencsés. *mutat egy öreg viskó felé, melynek apró udvarában egy elhaló félben levő fa ácsorog* Az a másik pedig a banyáé, de már az ablakból figyel! *azzal hangosabban az öregre kiált* Ne leskelődjön már, törődjön a maga dolgával!
*A banya sértődötten vissza is húzza függönyét, majd eltűnik, épp úgy, ahogy Amork is megfordul, majd egy meghajlással odébb áll. Ha belépnek, akkor ők is láthatják, hogy bizony Lenniort ismét rosszul informálták, hiszen két ágy helyett három van bent - ezt persze csak akkor tudja meg a két személy, ha belép az ajtón, előtte nem jöhet erre rá senki. Eléggé öreges a kunyhó, rozoga - de nem rossz állapotú - bútorokkal, viszont a célnak megfelel. Az egész összkép ugyanakkor eléggé otthonos, hiszen a sötétbarna szín szívmelengető hatása, s a kandallóban lágyan ropogó tűz kellemes fényben tünteti fel a helyet.
Akik a fogadót választották, azokhoz egy idősebb férfi lép oda, kinek haja, s szakálla is már ősz színekben tündököl.*
- Bimbal vagyok, talán emlékeztek rám a hajóról..
*Int egyet feléjük, majd megindul a fogadó felé, ami talán öt percre lehet tőlük, hiszen majdnem a falu közepén van. Odaérve belép az "étkező" részbe, ahol a finom illatok utalhatnak arra, hogy bizony készülőben van az ebédjük. Ezért sem áll meg itt Bimbal, hanem miután int a kövérkés fogadós asszonynak, felsétál az emeletre, odafent pedig értetlenül megszólal.*
- Hát, hogy őszinte legyek, ahogy Lennior, úgy én sem tudom, miért van még meg ez a fogadó. Nagyon régen még működött, viszont már senki sem lakja. Én szoktam néha az emlékek felidézése miatt eltölteni itt olykor egy-egy éjszakát, de ennyi.. Viszont kitakarítottak, úgyhogy egymás mellett itt is vannak a szobák. Az elsőben van egy kétszemélyes ágy, a másik kettőben egy-egy egyszemélyes.
*Azzal biccent azok felé, akik a fogadót választották, s már ballag is lefelé a lépcsőn, hogy napi csevejét megejtse a fogadós asszonnyal. Ha belépnek a szobába, akkor egy apró kis otthonos lyukkal találják szembe magukat: jobb oldalt a falnál egy plafonig érő szekrény, amellett a sarokban a kétszemélyes ágy, bal oldal a falnál egy fiókos szekrény, amellett egy asztal két székkel. A többi szoba is ugyanígy néz ki, annyi különbséggel, hogy azokban egy szék van.*

// Mindenki //
*Ha elrendezték magukat, lepihentek kicsit, s kiheverték a történteket, akkor meg is indulhatnak a fogadó felé, ahol egyelőre még nincs ott Lennior, viszont a falu lakói már kezdenek gyülekezni, épp úgy, ahogy egyre több tányér tűnik fel a pulton.*


137. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-02 22:26:04
 ÚJ
>Mylene Zestia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Már nem is tudja, mióta hánykolódik a tengeren – először a kalózhajón, majd itt, a megmentői hajóján -, elvesztette időérzékét, amelyet, a kikötőben még teljesen kezelni bírt. Későre járt, de amióta átkerültek erre a békés helyre, mintha csak percek teltek volna el, órák helyett. Még a csend sem zavarta, a körülöttük lévő emberek kitöltötték saját némaságát. Talán most jelentheti ki magában, hogy ha átmenetileg is, de szabad? Nem, még mindig túl elhamarkodott kijelentés lenne.
Egy ideig ismét csendben ülnek, de hamar megszólal a másik, amire figyelve fordul vissza felé, söpri félre az előbb felhozott gondolatokat. A kijelentés első felével nem ért egyet, hiszen ragaszkodik ahhoz, hogy valamiféle hálát mondjon, adjon, amint a pillanat adott, a másik felé viszont csak meglepetten pislogott, zavarával küszködve. Nem érti, miért és hogyan lehet ez, de arcára halovány mosoly ül ki, akaratlanul, mintha nem lenne képes irányítani a dolgokat.*
- Ez kedves. Miért gondolja így? - *pillant rá, miközben szemeiben kíváncsiság szikrái csillognak. A zavar, amelyet a szavak okoztak, nem múltak el, még mindig érzi, de már nem ül ki olyannyira arcára, ábrázatára. Visszagondolva nem érzi azt, amit állított, hiszen nem tett semmit, akkor sem volt képes, amikor előtte volt a lehetőség. Inkább tekinti magát egy kisebb, vagy akár nagyobb tehernek is, akit nem érdemes magára hagyni, mert talán, a pánik olyannyira körbekeríti, hogy az élete forog kockán. Zavarja, hogy nem tudott cselekedni, egyre jobban, ahogy újra és újra lefuttatja magában a „jelenetet”, azt, ahogyan bámulta a nyíl élek hegyét, és nem cselekedett semmit. Aprót szusszan csak végül, elkergetve a negatív gondolatokat, szavakat, amelyek feltörtek benne, és inkább a másikra koncentrál. Nem akarja a negatív dolgokat felemlegetni, vagy bármi rosszat, szörnyűséget, ami a kalózhajón történt. Felejteni akar, és pihenni, ha már megadatott nekik, és nyilván a férfi is így szeretne tenni. Pihenni. Nem pedig azt bolygatni, ami elmúlt – szerencsére. A neve említéséra memorizálja azt, hallgatja a név jelentését, a magyarázatot, ismét békés mosollyal. Örül neki, hogy elterelődhetnek a gondolatai egy egészen más síkra, témára. Balin Weave. Egy életre meg fogja jegyezni a nevet.*
- Akkor így, utólag is örvendek a találkozásnak, Balin Weave. - *ejti meg a gesztus, nagyon is utólag, de még mindig nem későn. Alkalom nem volt rá, hiszen minden olyan hamar történt, a kalózhajón pedig nem uralkodott olyan hangulat, amelyben megejthette volna bárki is.*
- Igen, így hívjuk. Legalább is, az én ismeretem szerint, és az én körömben. Bár nemigen hisznek az ilyesmikben, sok az olyan, akik szerint az egész csak értelmetlen szövegelés, és fele sem igaz. - *tér ki kissé, majd észrevéve magát, bocsánatkérően tekint rá*
- Elnézést, kicsit elkalandoztam. - *böki ki gyorsan, hiszen tényleg nem akart ennyire belemélyedni, de valamiért mégis sikerült neki. A kalózhajó óta most érzi magát jól először, felszabadultabb, és a némaság, amelyet ott, a mocsokban gyakorolt, most vág vissza.*
- Az én nevem Mylene Zestia. -*mutatkozik be, viszonozva a másik mosolyát, de az ő neve nem tartogat – ismerete szerint – semmi olyan jelentést, amely jellemezhetné. Talán valóban nem is létezik.
A hozzájuk lépő társaságra pillant fel, kicsit meglepve, de hamar elillan arcáról. A szavak hallatán mosolya nem illan, nyugtatóan hatnak rá a tények, és bólint az idegen szavaira. A hazajutás előtt ugyan pihenni szeretne, de a gondolat, hogy a megoldás nincs messze tőle, már jó érzéssel tölti el, és hálás tekintettel köszöni meg az idegennek, hogy ilyesmi hírekkel szolgált. A szavai után nem is telik el sok idő, mire ténylegesen befutnak a kikötőbe, elérik céljukat. Amint megpillantja a partot, úgy áll fel a padlóról, úgy tekint a sziget felé, ahova érkeztek. Íja, amely még mindig a földön pihen, egykettőre kerül kezébe, de nem moccan Balin mellől, nem indul előre, a hajó orrába, hogy többet lásson. Ahogy kikötnek, és az út megnyílik a part felé, úgy tekint társára, majd indul meg lassan – a kalózhajóval ellentétben sokkal bátrabban – lefelé. Óvatosan lépked lefelé, majd fellélegez, amint szilárd talajt érez a lábai alatt. Kicsit imbolyog, az eddig átéltek kissé legyengítették, de talpon marad, egyenesben, úgy tekint körbe, hova is kerültek. Szemei elé igencsak gyönyörű látvány tárul, más helyzetben, időben bizonyára minden egyes centimétert átfésülne, megcsodálna, de most csak némán tud áldozni a látványnak. Végül, amint mindenki lekerül, úgy indulnak meg a kapu felé, kapnak bebocsájtást a helyre, ahol, az eddigieknél is mesebelibb látvány tárul eléjük. Ajkai kissé megnyílnak a csodálkozástól, amint megpillantja a kunyhókat, a patakocskát, az egész összképét. Csak csendesen ámul és bámul, egészen addig, amint a férfi felszólalva nyit új és igen fontos témát. Figyelmesen végighallgatva memorizálja, mi merre található, sejtése is van, mit választana szívesen, de igazándiból, neki teljesen mindegy. Az ágynál nem is kell több luxus számára, attól függetlenül, hogy származása talán mást sugallna. Jelenleg egyenlőnek érzi magát a többiekkel, semmivel sem többnek. Végül, miután mindent elmondtak neki, Balin felé fordul, hiszen kíváncsi arra is, ő mit szeretne. Az viszont nem kérdés, hogy Mylene nem akar egyedül maradni, még itt sem.*
- Nekem bármelyik hely megfelel. Persze, ha egyedül szeretne maradni, akkor semmi gond, kitalálok valamit. - *mosolyodik el, hiszen nem akarja az akaratát ráerőszakolni senkire, kíváncsi a másik szavaira, arra, hogy mit kíván. Szinte még el sem ültek a férfi szavai, máris megjelenik a boszorkány, amelyről nemrég esett szó, és, mintha menetrendszerűen kérték volna, belekezd talán szokványos mondásába. Meglepett és kissé riadt arckifejezéssel figyeli, hallgatja végig a szavakat, és nem tudja eldönteni, vajon tényleg igazak-e, vagy csak az őrület emésztette fel az elméjét és mondatja ezt vele. Mindenesetre nem felejti, de nem is akar többet foglalkozni vele.*
- Sellők..? - *pislog kíváncsian, miközben leginkább magának teszi fel a rövidke kérdését, majd szusszanva figyeli, ahogyan a banya már ott sincs. Nincs más hátra, mint elindulni, pihenni, felszusszanni a szállásukon, amint birtokba veszik. De addig is, míg a férfi nem válaszol, csendben foglalja le magát ismét a látvánnyal, amellyel műár az első percen is tette.*

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.10.03 10:03:16, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő



136. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-10-01 16:57:11
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

*Lassan ám annál biztosabban megérkeznek a hajójuk partot ér, ám mint mindenkit így most Chothalt is felkeresi ez a bizonyos Lennior.
A lassú olajozás több célt szolgál. A penge kevéssé rozsdásodik, fertőtlenít is és könnyebben csúsztatható ki és be a tokból. Ám, most egy darabig a pallos az ork vállán fog pihenni, hogy az olaj kicsit szikkadjon.
Lennior kikéri az ork véleményét, no nem mintha az ork annyira sokat tudna az esetről. Bár a hangnemen jó lenne, ha finomítanának, de nincs mit tenni. Nem szereti ha idegenek csak úgy letegezik... korral járó hóbort, de ennek nem ad hangot. Tudja a tisztelet manapság nem terem minden fán és van aki akkor se adná meg ha kérnék. Ő meg nem az a fajta aki ezt elvárja, ha csak nem jön magától:*
-Nekem már azóta rosszak az előérzeteim mióta ez a kezemen van. *Mutatja fel a vaskezést, majd így folytatja.* Ami azt illeti volt itt valami gyanús... énekszó. Furcsa víz alól jövő zeneszó, amin még a kalózok sem bírtak kiigazodni.
*Mondja az ork, majd vállat von.*
-Lehet csak a szél volt...
*Mondja, majd lassan partot érnek.
Chothal a csapat végén baktat vállán pallosával és hátán málhájával. Már amit sajátkezüleg vissza bírt lopni.
Homokos part és mesés táj, no meg elképesztő belső tér, ahol vélhetően ezen fura halászok élnek és tengetik hétköznapjaikat. Ám érdekes módon, e hely teljesen el van zárva a külvilágtól. A kérdés az miként és miért?
Az ork sosem verte nagy dobra a véleményét... de itt valami nagyon nincs rendjén. Lehet ha el is foglalja szálását akkor sem tér nyugovóra... csak látszólag. Ki tudja mi fog még történni itt. Főleg, hogy kivel fog együtt lakni...*
-Én is a vadászházba megyek.
*Mondja az ork, tudja jól, hogy a gyanús elffel Taniaval lesz egy helyen, de nem érdekli.*
-Ne aggódjon nem horkolok és nem vagyok alvajáró. És ha nem kérdezget még beszélnie sem kell velem.
*Mondja az ork Tanianak megnyugtatásképp.
Majd előkerül ez az emlegetett banya. Az ork mindég is útálta a mentálisan gyenge, zavarodott vagy csak szimplán őrült alakokat. No meg azokat akik értetlen gyilkolási vággyal rendelkeznek... azok az őrültek alfajai. Ő harcolni szeretett leölni valakit... részletkérdés. Járulékos cselekvés.*
-Pfehhh... sellők. Félig halak, félig cédák. Ugyanolyanok belülről minden más ember vagy hal... ha leszúrják őket ugyanaz jön ki belőlük...
*Mondja az ork és pallosával vállán lépdel a vezetőjükkel a vadászház felé.*


135. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-30 21:43:29
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Amíg nem kap választ a mondataira, fülel, figyeli, hallgatja mások beszélgetéseit, csendben álldogál. Mintha normális lenne, mások beszélgetéseit kihallgatni. Már megszokta, amíg egyedül járta a világot, csak így tudott információhoz jutni. Néha elmosolyodik, akarva akaratlanul valamiért jó kedve van. Egyik lábáról a másikra helyezi a súlypontját várakozás közben. *
- Csodálatos város.
* Kihangsúlyozza rövidke mondanának szavait, majd elgondolkodik. Áll és csak néz. Messze a távolba. Messze a végtelen világba és egy alig hallható sóhaj hagyja el ajkait. *
- Körülbelül egy napig utaztunk és este fele indulhattunk el.
* Picit megrántja a vállát.*
- Igen, leesett.
* Meleg mosollyal viszonozza a férfi gesztusát. Miután a férfi elment, közelebb lép a hajó oldalához majd végigsimít a hajó korlátján. Kapitány szavaira meg sem kell fordulnia, mindent kristálytisztán hall. *
~ „együtt kitaláljuk, hogy juthattok haza!” ~
* Cseng a fülében Lennior mondatának második fele. Hajó közeledik a sziget egy kivételesen hosszú stégéhez ahol nem sokkal később meg is áll. Nyugodtan lépked lefelé a hajóról, eszébe jut, hogy őket hogy rángatták fel a kalózhajóra.
Körülnéz. Egyáltalán nem riasztó ez a sziget, inkább nyugtató. Türelmesen követi Lenniort a kis ösvényen. Várfal előtt megtorpan egy pillanatra, az őrök kissé ellenségesnek tűnnek, de senki nem foglalkozik ezzel. A városba beérve kissé meglepődik, szőkére emeli tekintetét. Figyelmesen végighallhatja a férfit. *
- Banya melletti házikóban szeretném lefoglalni az egyik ágyat.
* Elindulna szállása felé, de hirtelen a nemrég említett banya ugrik eléjük. Rezzenéstelen arccal figyeli és hallgatja az asszony rikácsolását, eközben egyik keze feltűnéstelenül dobótőrére siklik. *
~ Sellők? Ez most viccel velünk. ~


134. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-30 20:05:09
 ÚJ
>Mogirs Appen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

*Mogirs nem foglalkozva a férfival aki kérdésekkel bombázta őket, inkább előrébb sétálva a hajó orr felé szemléli a tájat és az egyre közeledő szigetet. Botját markolva és arra támaszkodva figyel. Körülötte a többi embert csak tompán hallja, nem figyel rájuk, nem érzi most szükségét. Ahogy a hajó befut a dokkhoz kis késéssel de Ő is megindul a szárazföldre. Jó érzés tölti el mikor lába végre a partot éri. Nem volt sokáig a vízen, mint ahogy más se, de mégis már hiányzott neki. Egy biztos nem egy született tengerész. Féltérdre ereszkedik és különösebb ok nélkül belecsippent a homokba és szétmorzsolja az ujjai között, majd újra feláll és becsatlakozik a többiekhez. Egységesen halad velük, közben figyeli a tájat maga körül. Nem volt még ilyesfajta helyen, de nem látszik rajta semmilyen ámulat. Fapofával sétál a csoporttal. Meg is érkeznek a falhoz ahol az őrök meglepődve állnak, nem tudják mire vélni ezt a sok idegen embert, de beengedik őket. Egész pofás falucska várja őket a falak mögött. Akár egy dajkamese, olyan a látkép, de ez se csal semmilyen érzelmet Mogirs arcára. Szépen végig is hallgatja vezetőjük beszédét a szálláshelyekről, közben fejét forgatva nézelődik, felméri a terepet. Nézelődése nyugalmából egy érdekesen idegesítő hang húzza vissza figyelő állásba. A boszorka az akit az előbb említettek is, sellőkről hablatyol, de hamar odébb tessékelik az öreget. Ekkor lép oda hozzá Rakori és bökdösi meg. Ajánlata hallatán kissé megkönnyebbül, nem szeretett volna olyannal hálót osztozni akivel egy szót se váltott. Tekintetét a sötételfre irányítja majd egy félmosollyal társított választ küld felé.*
-Elfogadom az ajánlatodat. De figyelmeztetlek előre, nem vagyok jó alvó, lehet sokáig fogok foglalatoskodni, majd ha zavar szólj rám, nem fogok megsértődni.


133. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-30 18:59:52
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*A szőke férfi szavaira a düh egy bizonyos formája önti el a testét. Szemei összeszűkülnek és fekete tekintete elszeretné nyelni a férfit. Mielőtt nekiesne és felakasztaná a beleinél fogva a vitorla mellé, átgondolja a dolgot.*
~Megmentettek minket, bár nem mondta nekik senki. Egyenlőre nem kéne öldösnöm.~*Vonásai újra simák és szelídek. Mosoly húzódik arcára és megvonja a vállát.*
-Talán nincsenek, talán vannak. A lényeg, hogy a lovamnak nem esett baja.-*Veti oda neki. A tenger felé fordulva a hullámokat fürkészi. Szereti a természetet, mert a sok undok lény nyugton hagyja, meg hát nincs is jobb a madárcsicsergést hallgatva megölni valakit a természet lágy ölén. Lassan közelednek a part felé és szinte már sóvárog a szárazföld iránt. Pár perc múlva kikötnek és a stégen végigrohanva a homokra fut. Szeretne letérdel és a lágy homokszemcséket az ujjai között érezni, csak az nem tenne jót az eddig felépített látképnek róla.*~ Majd talán máskor.~* Tekintetét a zöldellő erdőre vezeti. A sok állathang eltölti elméjét. Szemeit lehunyva élvezi a hullámok robajával keveredő lombsusogást. A többiek már elhaladtak mellette, ezért újra a semmitmondó arckifejezését veszi fel és az kék égre tekint, ahol színesebbnél színesebb madarak repkednek.*
-Szeretni való ez a sziget.-*Leemeli tekintetét a kékségről és a társai hátát bámulva utánuk sétál. A rövid távon többször is lemarad, mert a hely gyönyörűsége valami furcsa, Rakori számára idegen melegséggel tölti meg a lelkét. Észbe kapva az utálkozás hulláma fut végig a testén. Az első gondolat, hogy ezt az érzést ki kell irtania magából a második, hogy ráér vele kicsit később is. Feltárul előttük a kapu és egy kis falu rejlik mögötte. Ez már nem indít meg benne semmilyen érzést sem. Enyhe fintorral körbefordul és megszemléli az épületeket.*
-Ahhoz képest, hogy maguk az első lakók, szépen felépítették a falvat.-*Végighallgatja a lakások leírását. A banya melletti kunyhó és a fatörzsben lévő házikó között vetekedik a régi és a nemrég született új énje. Ám amikor a csúf boszorka megjelenik, a hányinger elfogja és a szavak értelmetlenségétől még az idegesség is átfut a rajta. A tó mellett dönt.*
-Én lefoglalom a tó mellettit. Azt a fatörzsbe vájt kis izét.-*Végignéz a kis társaságon és elgondolkozik, hogy kik is lehetnének a lakótársai. A Tania nevű nőcske már nem, de a többi se biztató, így hát jól megszokott társa mellett dönt. Mogirs mellé sétál és megbökdösi a könyökével.*
-Szeretném ha velem jönnél a tóhoz. Ez a többi nőcske itt elég nyafkának tűnik az én személyiségemhez. Az a Tania jó lett volna, de hát nem arra pályázik amire én. A férfiakról pedig ne is beszéljünk. Egy morci ork és egy furcsa jós...-*Fekete lélektükreit Mogirsra emeli, de csak az őszinteség olvasható ki belőlük.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.30 23:08:31, a következő indokkal:
Jelpótlás.



132. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-30 18:18:20
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

* Nem reagál a férfi mondatára, mert tudja, hogy nem lenne jó rosszba lenni azokkal, akik vissza tudják vinni. Viszont mikor elfordul csak forgatja a szemeit és vállat von.*
~ Ezért nem szoktak sokáig tartani a beszélgetések.. Részben ezért.~
* Arcán megint megjelenik a szokásos halovány mosoly, mert felrémlik előtte egy öregember alakja. Vele jót beszélgetett, élvezte is a társaságát. Már meg is fordult a fejében a gondolat, hogy talán őt nem öli meg, pusztán azért mert jól forgatja a szavakat. De aztán elkezdett az életéért könyörögni. Újra a régi szöveg, amiben semmi szórakoztató nincsen.
Másnap a helybéliek megtalálták a férfi hulláját. Testét sok, mély seb borította, de nem ezek okozták a halálát, hanem a tőr, melyet lenyomtak a torkán...
Hirtelen meghallja a kapitány öblös hangját, ami visszarángatja a valóságba. Ekkor veszi észre, hogy a hajó már áll, ezért lassú, de határozott léptekkel megindul stég felé. Mikor mindenki -,aki számít- leszáll a hajóról Lennior vezetésével megindulnak a sziget belseje felé. Nem kell sokat gyalogolniuk, hamarosan megpillantják az úti célt, egy hatalmas falat. Az óriás intéz néhány szót az őröknek, majd beterelik őket a kinyitott kapun. Az elé terülő gyönyörű látvány nem igazán nyűgözi le, sokkal jobban szereti a sötét, szűk sikátorokat, mint az ilyen idilli helyeket. Mikor a férfi újra feléjük fordul felemeli a tekintetét. A szálláslehetőségeket hallva elgondolkodik. A tó partja túl nyugalmasnak tűnik, hozzá van szokva a hangzavarhoz. A öreg banya háza melletti hely, alapból ki van lőve.. mert az öreg banya mellett van. Fogadókból pedig látott már eleget.
Mivel nem szívesen osztana meg senkivel sem egy szobát és reméli, hogy ez az érzés mindenkinél kölcsönös, így nem fogja senki rá erőltetni a társaságát. Egy ideig némán állnak és mivel senki sem szólal meg, végül ő töri meg a csendet.*
- Én a vadászterület mellettit foglalnám el.
* Mondja, majd némán hallgatja a többiek választását. Mielőtt azonban elindulhatnának, hogy birtokba vegyék a házakat egy öregasszony ugrik elő az egyik közeli ház mögül. A látvány egyáltalán nem ijeszti meg, látott már rosszabbat is. Viszont a szavak, amiket a csúfság mond..*
~ Sellők?.. Akkor tényleg láthattam valamit, mielőtt kikötöttünk volna.. Vagy ugyan azt álmodtam, mint a boszi.~

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.30 18:51:01, a következő indokkal:
Fejléc javítása



131. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-30 17:11:18
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

*A Tania mellé szegődött fekete hajú férfi a számára illetlennek vélt "köszönetnyilvánítás" hallatán egyik szemöldöke a magasba húzódik, s bár azt várná az ember, hogy ezek után szó nélkül inkább el is sétál, ám mielőtt ezt megtenné, még sejtelmesen odasúg a hölgynek.*
- Vigyázz az efféle szavakkal, egyelőre a Mi hajónkon utazol, s egyelőre a Mi szigetünk felé tartasz.. Legközelebb talán nem lesz akkora szerencséd, hogy valakik megmentsék a hátsód.. Előbb talán gondolkozz és mérd fel a helyzetet, mielőtt beszélnél! Hidd el, hasznos tulajdonság..
*Azzal gúnyosan végignéz rajta, majd szó nélkül odébb áll, s egyik társához lépve segít neki igazgatni a halakat. Eközben a Rakori és Mogirs mellett álldogáló férfi egyre a tenger habjait fürkészi, melyben a hajó mellett hevesen úszkálnak a halak.*
- Arthenior? *pillant a férfire nagy szemekkel* Életemben nem hallottam róla.. *ekkor vágyakozóan, kissé keserves ábrázattal elveszik tekintete a felkelő nap fényében* Mesélj nekem erről a helyről! Monumentális építmények, hatalmas varázslók, csodás természeti képződmények? Na és milyen emberek vannak arra? *ekkor Rakori felé pillant, nem éppen jól leplezve a meglepettségét* Nem láttam még hozzád foghatót, csupán csak olvastam.. A szigetünkön csak emberek vannak, más fajjal még nem is találkoztunk. *e beszélgetést a körülöttük levők is hallhatják* Véletlen baleset? *kacag fel* Véletlenek nincsenek!
*Azzal ő is odébb áll, s megy kicsit megerősíteni az Imberraghot börtönbe záró köteleket.*
- Arthenior.. *közben Lennior is ízlelgeti a város nevét a másik oldalon* Hiába töröm a fejem, még csak egy kicsit sem ismerős, de még könyvekből sem. Kikötő, meg ez az Arthenior.. Úgy látszik, hogy egy hétnél is többet kell hajóznunk, hogy más szárazföldet is felfedezzünk! Maguk mikor indultak pontosan? *kérdi kíváncsian* Hogy ezzel mi lesz, azt még nem tudom, de talán a hasznunkra lehet! A törpét pedig egyáltalán nem láttam.. Leesett?
*Kérdezi meglepetten, s kissé elhúzza a száját a tény hallatán, miszerint érdemes lett volna megmenteni a törpét.. A hölgy utolsó mondatán csak felvonja szemöldökét, hiszen a szigeten minden veszélytől próbálják óvni a hölgyeket, ezért éri furcsán Lenniort Eleisa mondata. Talán jobb lesz neki, ha inkább nem kérdez többet.. Úgyhogy egy zavart mosollyal biccentve ellép a hölgytől, s Chothalhoz sétál, aki épp ekkor fejezi be fegyverének ápolását.*
- Rossz előérzetem van.. *csípőre tett kézzel súgja az ork felé, teljesen komoly hangon* Nem vettél észre valami szokatlant idefelé? Bármi furcsát? Ugyanis ti nem lehettek itt..
*Komor és gondolkodó arccal várja a férfi válaszát, s ha megkapta, akkor Mylene és Balin társaságába is belép pár pillanatra.*
- Remélem, ti is jól vagytok. Ne aggódjatok, hamarosan megérkezünk, s majd akkor együtt kitaláljuk, hogy juthattok haza!

*Mondja kicsit hangosabban, hogy a többiek is érzékeljék mondatának súlyát, melyet nagyon komolyan gondolt. Lennior ezután senkihez sem lép oda, az út hátralevő részét inkább magányosan, töprengve tölti a hajóorrnál. Egyedül akkor kap észhez, mikor végre megérkeznek, s a hajó "leparkol" a hosszú stég végén. Megnyitják az utat a fa tákolmányra, majd a kapitány az idegeneket letessékeli a hajóról, miközben a többiek egy része a halakat rakja ládákba, hordókba, a másik részük pedig Imberraghot próbálja levonszolni a hajóról - hat megtermett férfi is alig bírja el! Ha mindenki felkapta a cipelni valót, Lennior előre siet, majd megindul egyenesen előre. A stégről leérve egy hatvan méteres szélességben szürkés homokos part várja őket, ahol ki van alakítva egy út a fák közé, ami mellett álló fáklyák vannak szúrva a homokba. A fák között is talán hatvan métert kell gyalogolni a fáklyákkal övezett ösvényen, mikor megpillanthatják a fából készül szép magas falat, melynek bejáratában két őr pislog feléjük kíváncsian.*
- Lennior, ezek meg kik? Honnan jöttek? Miért hoztad ide őket?
*Szól kétségbeesve az őr, de a férfi leinti, kinyittatja vele a kaput, majd belépnek rajta. Csodás látvány tárulhat a szemük elé, mintha csak egy mesevilágba csöppentek volna: az égig nyúló fák vaskos törzsében kis kunyhók vannak kialakítva, közöttük egy helyen kristálytiszta vizű, apró tavacska pihen; szépen megmunkált kis kunyhók sorakoznak egymástól nem messze, s a különleges repkedő, világító bogarak varázslatos külsőt kölcsönöznek a helynek. Ahogy belépnek, természetesen a kíváncsi és megrettenő szemek nem maradhatnak el! Egyelőre csak a házak közt sétálnak, ám egy ponton Lennior előre siet, s egy fiatal szőke fiúnak súg valamit, aki erre el is rohan a kapott információval.*
- ..és akkor a szállás. *mondja, mikor visszaér* Van három szabad kunyhónk, ahol egyelőre senki sem lakik. Ezért is szegényes a berendezés, csupán pár ágy és asztal van bennük, de úgy vélem, hogy a célra megfelel. Elküldtem a fiút, hogy takarítsák ki ezeket, mire mentek. Tehát akkor az első kunyhó a vadászterület bejárata mellett található arra *mutat északkelet irányba*, két ágy található benne. Akit zavarna, ha éjjel hallaná az állatok hangját, amik közelebb merészkednek a falakhoz, azoknak nem ajánlom. A következő a Kristály tó közvetlen partján van - ez már sokkal nyugodtabb hely, s a kunyhó itt az előzővel ellentétben az egyik fa törzsében van. *mutat nyugatra* Itt is két ágy található. A harmadik pedig a "boszorkány" háza mellett van. *mosolyodik el, miközben északra biccent* Tudjátok, van a faluban egy vén banya, aki teljesen megbolondult a férje halála után, és hát a kétágyas házikó pont az ő kuckója mellett van. Nem árt vele vigyázni, tele tudja beszélni az ember fejét! Végül három ágy maradt még a fogadóban, így ott is meg lehet szállni, viszont a szobákban ott alig lehet elférni.. *ekkor megsimítja állát* Igazából nem is tudom, miért van nálunk fogadó, hiszen senki sem jár erre.. A vadászatról, halászatról hazatérők szeretnek ott étkezni viszont, de a szállás rész.. Mindegy is! Én most nem tudlak elkísérni titeket, döntsétek el, ki merre megy, ők majd elkísérnek. *mutat négy legényre* Pihenjetek, aludjatok, nézzetek körbe, viszont tizenegy órára várlak titeket a fogadóba, lesz egy kis megbeszélés, s addigra készítenek friss főtt ételt is nektek.
*Azzal biccent egyet, majd távozik, helyette marad az a négy férfi, aki elkíséri majd a társaságot a választott helyre. Ekkor váratlanul megjelenik a boszorkány, akinek ocsmány, ráncos arca és rekedtes hangja a szívbajt hozhatja rájuk, ahogy hirtelen kiugorva az egyik ház mögül rikácsolni kezd.*
- A sellők, a sellők, vigyázzatok velük, gonosz lények! Soha ne menjetek a tengerpartra sötétedés után, soha, értettétek?! Ellopják a lelkiteket és börtönbe zárják! Ha a csillagok lehullnak, mind meghaltok! Mind meg fogtok halni!
*Ekkor a szőke hajú odébb löki, mire a banya el is tipeg, mintha mi sem történt volna. A férfiak sem szentelnek neki több figyelmet, hiszen már megszokták a stílusát, csak arra várnak, hogy a társaság végre döntsön.*


A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.30 18:50:17, a következő indokkal:
Fejléc javítása



130. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-29 21:23:57
 ÚJ
>Balin Weave avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*A hajópadló kellemes pihenőhelynek bizonyul. A kalandort körbeölelő halk beszélgetés és a tenger monoton hullámainak hangja felettébb nyugtató, mondhatni már altató jelleggel hat rá. Kár hogy régen elfelejtette már, hogyan is kell aludni.*

*A nő szavai kellemesek, hangja pontosan passzol külsejéhez. Az ember nem is vár mást egy pipacstól. Balin előtt még mindig nem teljesen tiszta a kép, hogy miért is ezt a nőt jelölte meg 'vezetője', viszont abban biztos, hogy jó kezekben van a sorsa.* Nincs szükség hálák mondására. Én ugyanannyit kaptam azzal, hogy megmentettem, mint ön.* Jelenti ki felemelve tenyerét. A csontos kézfej furcsa árnyékot vet a holdfényben. A hajó melletti csobbanás egy nagy testű állat mozgásának ad hangot, de Balin nem törődik ezzel. Egy fóka vagy egy kardhal nem jelenthet nagy veszélyt rájuk. A férfi egy pillanatra elgondolkodik, mikor leesnek neki a hölgy szavai. Egy pillanatra összehúzza szemöldökeit, ahogyan emlékei között keres. Nem emlékszik már arra a névre, ahogyan az emberek nevezték annak idején. A fák és a kövek nyelve sokkal egyszerűbb és tisztább, nem kell bajlódnia a furcsa szavak és túlkomplikált mondatok helyes megfogalmazásával.* Balin.* Jelenti ki hirtelen, magát is kissé meglepve.* Sok néven ismernek, viszont az emberek földjén így neveznek engem. Balin Weave.* Folytatja érdeklődő hangon. Mondhatni őt is lenyűgözi, hogy újra használhatja a közös nyelvet.* Azt jelenti 'szövő'. Tudja, jós vagyok... Vagyis, azt hiszem maguk így hívják a hasonbélieket..* Fejezi be halkan, egy apró mosollyal az arcán.* És önt hogyan szólíthatom?* Kérdezi rekedt hangján. Reméli nem követett el túlságosan is nagy nyelvi hibákat beszéde közben, amivel elijeszthetné a nőt magától.*


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-29 12:04:17
 ÚJ
>Mylene Zestia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 56

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Lassan de biztosan halad afelé, hogy lenyugodjon teljesen. Persze, sokáig nem fogja kiheverni, és elfelejteni, amit átéltek, ami történt vele, de a hisztérikus sírás, a sikítozás, mely néha elfogta a kalózhajón, teljesen elmúlt. Nem tudja, hogy az otthoniak keresik-e már, vagy sem, hogy egyáltalán már felmerült-e bennük, hogy valami nincs rendjén, mivel nem érkezett haza. Ahogyan saccolja az időt, amelyet a kalózok közt töltött, majd most itt, már bizonyára keresik. Egyszerre érez aggodalmat, szülei iránt, akik nyílván már betegre aggódták magukat, kis félelmet, hogy ezek után, ha hazakerül, sehova sem mehet majd kíséret nélkül - főleg, ha megpillantják a mellkasán ékeskedő sebet -, vagy bezárják, és sehova sem engedik. De érez már némi szabadságot is, olyat, amelyet akart, amelyet a békés hajón érzett, amikor a dokkokhoz hajózott. De csak halovány minden. Békés hajón vannak, segítő kezek között, de mégsem olyan, mintha önszántából szállt volna vízre velük. Tagjai egyre nehezebbek, ahogyan a fáradtság veszi át a helyét a félelemnek, de nem mutatja még mindig kifelé azt, hogy pihenni szeretne. Csak ül a férfi mellett, mosolyog arra, amikor finoman megszorítják a kezét, örül, hogy a másik nem lökte el, nem söpörte félre, és legfőképpen örül annak, hogy biztonságban pihenhetnek. Nem is kell ide kabin, a sós levegő járja körbe, karján ugyan némileg látszik a libabőr, hogy túl hűvös neki a levegő, fázik, de örül, boldog, hogy jelenleg ez a legnagyobb problémája.
A legénység elfoglalja magát a dolgával, ők pedig még mindig ott ülnek, ahova érkeztek. Az íj, amelyet a kezébe nyomtak, még mindig kicsit idegen számára, nem is húzta magához, ott pihen, ahova ledobta. Nem kívánja egy darabig magához venni, most sokkalta jobban leköti az, hogy a másikra figyel. Elég csúnyán megsérült, mellette az ő mellkasán ékeskedő vágás egy karcolás. Neki már csak kötést kell cserélnie, amint partot érnek, lekezelni a sebet, hogy biztosan ne maradjon benne nyoma annak a pengének. Bár az emlékeket is így lehetne kezelni, eltűntetni egy gyolcs alá, lekenni, és tudomást sem venni róla. Nemigen kíváncsiskodik, csak fél szemmel figyeli, ahogyan a férfi a zsebébe nyúl, és keres valamit. Nyílván megleli, hiszen nem kapkod másfelé, nem ül ki idegesség az arcára. Egyhamar csendül fel ismét a férfi hangja, figyelemmel teli szemei még mindig rászegeződnek, és a válaszra vár türelmesen. Miközben a másik csendes, csak fél füllel érzékeli, miről beszélgetnek körülöttük, mi felől érdeklődik a legénység. Továbbra sem kívánkozik bekapcsolódni senkihez, így, már nem is próbálja megérteni a szavakat, hagyja, hogy csordogáljon tovább minden körülötte, ahogyan eddig is. A válaszra tekint ismét a sebesült kézre, a kötésre, és megcsóválja lágyan a fejét. Neki fontos, ennyi a lényege. Ismét felcsendülő szavaira tekint arcára, kissé meglepetten, pislogva, majd finoman legyint egyet.*
- Nincs mit sajnálnia, nem lett gondom belőle. *– mosolyog lágyan, hiszen maximum csak pár tagját ütötte oda a hajópadlónak, pár karcolás, de meg sem érzi azt. De a mondat második fele még mindig nagy meglepetést okoz számára.*
- Köszönöm, hogy törődik velem. Nemigen értem.. ámbár, ha így érez, akkor nem ellenkezem. *– biztosan nyomós oka van rá, amire kíváncsi, de nem könyörögheti ki a válaszokat. Ha elmondja, akkor elmondja. Addig elfogadja a válasz ezen formáját.*
- De azt viszont még nem tudom, hogy kinek mondhatok köszönetet.* – pillant ismét rá, hiszen valóban kíváncsi a nevére, és, ha már ennyit kell utazniuk míg elérik a szigetet, bőven belefér ennyi társalgás. Miközben türelmes vár a válaszra, az idő telik, a hajó halad, és a legénység is elvégzi azt, amiért idejött. Szinte fel sem fogta milyen hamar röppent el az óra, mintha ismét a kalózhajón lenne, abban a sötét kabinban, és, ahogyan kihúzza magát, már láthat valamit a távolban, nem sokat, de határozottan annak látszik, ami. Elmosolyodik, hiszen lassan célt érnek, és a csobbanás, amely másoknak mást üzenhet, számára jelenleg fel sem tűnik. Túlságosan a látványra szegezi figyelmét.*


A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.09.30 17:15:58, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása



128. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-28 23:27:50
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Figyeli az eseményeket, ahogy a sebesülteket ellátják. Csöndben ül és figyel, valamilyen oknál fogva tekintete Lenniorra és a mágusra téved. Megáll a hajó, a hálókat a vízbe dobják, talán ezért is nem hallja azt, hogy a mágus mit súg a kapitánynak. Pedig ezt tevékenységet régen sokat gyakorolta. A kapitány a mágussal együtt a hajó oldalához vonul, érdekes módon a Lennior mégis int neki. Lepattan a hordóról, fürge léptekkel a kapitány mellett terem. *
- Hmm. Artheniorból az Artheniori folyón keresztül jutunk el Arthenior közelébe a kikötőbe. A kikötőn keresztül meg eljutunk a Dokkokba. Úgymond egy kereskedelmi központ. Pontosan egy Jekk nevezetű törpe tudta volna megmondani, hogy innen merre van Arthenior. Ő volt az, aki megpróbált átugrani a hajóra, sikertelenül. Amikor a ködfelhőbe értünk a törpe kiborult és közölte a kapitánnyal, hogy rossz felé megyünk. Talán a kalózbanda vezére tudna segíteni. Vele mit fognak kezdeni?
* Bök a fejével Imberragh felé. Figyel Lennior szavaira, figyeli minden mozdulatát. Megemeli a szemöldökét a hirtelen témaváltásra, de rá hagyja. *
~ Teljesen elszigetelve. ~
* Gondolkodás közben alsóajkába harap, még a varázshalászat sem tudja elvonni a figyelmét. Gondolat menetét Lennior szakítja félbe, tekintetét a férfira emeli. Elvigyorodik. *
- Történtek már velem rosszabb dolgok is.
* Oldalra hajtott fejjel figyeli a távolban feltűnő szigetet, majd egy csobbanás felé kapja a tekintetét. Mintha egy zöldes uszonyt látott volna. Megdörzsöli szemeit. *
~ Biztos csak képzelődök. ~


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-28 11:23:00
 ÚJ
>Rakori Sulvera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 77

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*Nekitámaszkodik a hajó szélén lévő korlátnak. A fa recseg egy kicsit, de végül nem szakad ki a helyéről. A hajót és az embereket szemléli, egy darabig. Szinte mindenki a szabadság szelét érzi, addig amíg a kapitány nem válaszol a kérdésére. Felszisszen, hiszen ha egy szigeten vannak, ahonnan nem szabadulhatnak, az rosszabb még a rabszolgasorsnál is. Onnan meg tudhatott volna szökni, de így, hogy látszólag valami idegen világba kerültek, lehet soha nem láthatja újra egyetlen családtagját.*
-Fenébe, talán mégis csak meg kellett volna menteni a törpét, lehet kitudott volna vinni minket erről a helyről.-*Válaszolja Mogirsnak, miközben a Tania nevű nőszemély mozgolódását követi szemmel. Valamiért enyhe rokonszenv ébred benne a nő iránt, de ezt hamar el is dobja. Tekintetét visszavezeti Mogirsra.*
-Egy újabb emlék, egy újabb kalandból. És még ki tudja mennyit szerzek. Lehet szokatlanul hangzik, de nekem kényelmesebb volt a kalózhajón. Mullan szerencsére kiütötte magát és így pihenhettem egy kényelmesebb ágyon, de lehet a szigeten még jobb dolgom lesz. Csak ez a francos elszigeteltség zavar. Talán ketten nem fogunk annyira unatkozni. Látszólag már a legtöbben találtak maguknak beszélgetőpartnert.-*Halvány mosolyra húzódik a szája, majd a jövevény mondandóját végighallgatva, a halászatra terelődik a figyelme. Fájdalmas fintorba húzódnak vonásai.*-Utálom az ilyen varázslatot, amikor a természet dolgaiba beleavatkoznak.-*Megjegyzését nem szánja senkinek se. Majd pár perc után válaszol a szőke férfinak.*
-Menekültem Artheniorból. Egy baleset folytán megszeretnének ölni a városőrök. Talán épp ezért jó nekem ez a nyaralás. Bár a lovam, aki számomra a legkedvesebb, ott maradt a kikötő közelében.-*Nem hajlandó többet elárulni magáról. Talán Mogirsnak beszélne róla, de egyenlőre még vele is óvatos.*


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-28 11:03:10
 ÚJ
>Mogirs Appen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

*Szemeivel még mindig a tenger hullámzását bámulja, viszont mikor Lennior szavait hallja Mogirs kissé elgondolkodik.*
"Itt valami nincs rendben. Nem hajózhattunk egy hete, talán még egy nap sem volt az egész. Furcsa."
*Ekkor oldalra tekint és újra meglátja a mágus alakot, aki épp Lennior fülébe suttog valamit és közben az újonnan jötteket szemlélik.*
"Elég nagy ereje lehet, egyszer én is ilyen erős leszek, sőt még jobban is."
*A tekintetük a mágussal épp most találkozik egy pillanatra, Mogirs egy kisebb sejtelmes mosolyt telepít ki az arcára, majd visszafordul megint a tenger felé. Ekkor kezdődik el a halászat, vagyis a varázshalászat. A halak maguktól ugrálnak a hálóba. Ezt a műveletet kissé rossz szemmel nézi, csalásnak véli. Mások keményen megdolgoznak a napi ételért és lehet nem is fognak semmit se.
Megszólal mögöttük egy hang majd a hang gazdája odalép hozzájuk. Egy szőke férfi az a hajóról*
-A törpe? Nem, nem volt a társunk, inkább csak az akart lenni. De úgy látszik nem jött össze neki.
*Tekintetével végigméri a szőke férfit, majd újra visszanéz a tengerre.*
-Egy kikötőből jöttünk nem messze Artheniortól. Nem tudom, hogy a legényég tudja-e merre van. De mi se lennénk itt ha nem lettünk volna rossz helyen rossz időben.
"Vagy esetleg jó helyen jó időben?"
*Mogirs arcára egy gonosz mosoly ül, majd megrázza a fejét és újra a szokásos ábrázata látszik. Lassan eltelik egy óra, és már a sziget is látszik ahova tartanak.*
"Végre szárazföld."
*Ekkora egy feltűnő csobbanást hall, oda is kapja a fejét, de már csak egy uszonyt lát lemerülni a vízben. Nem kerít neki semmi nagy jelentőséget, inkább kissé előre lépdel a hajó orra felé, hogy jobban lássa a szigetet.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-27 21:01:15
 ÚJ
>Chothal Narral avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

*A kalózok le lettek szerelve, a hajójuk el lett hagyva, a veszély elmúlt. Chothal pedig alig vágott le pár arcot ezért. Persze az érdem főként a megmentésükre jövő hajó legénységéé és persze a többi fogolyé... elvégre Ők még nem társai az orknak. Lehet sosem lesznek... de kit érdekel. Ha minden igaz most már úton vannak a helyes irányba... nemde? Nem de?
Nem. Valami zavar lehet a rendszerbe. De ez nem az ork dolga.
Chothal látva, hogy Ő rá most nincs szükség, inkább a háttérbe vonul és azt csinálja amihez a legjobban ért. Szigetelődik.
Ám látva az idegen környezetet nem ereszti el magát túlzottan. Nem lépked el a pallótól, megáll nem messze és úgy dönt letisztítja a fegyverét.
A pallos, mely elég emberi és halandó életet oltott már ki eléggé véres ahhoz, hogy rászolgáljon egy alapos tisztításra, így elővesz egy durva ruhaanyagot és elkezdi törölgetni a kardot, lehet még egy rövid kenésre is lesz majd ideje. Persze ha csak nem változik meg a rendszerbe semmi...
Időközbe mágia segítségével még halat is fognak a hajó tulajdonosai. A mágus tettére az ork úgy les ki a maszkja két lukján akár a dühödt bika és egy rémült kislány. Csak morog. Rühelli a mágia minden formáját és kicsit talán még meg is rémiszti, miközben a halat feldolgozzák nem messze tőle.
"Mennyivel élhetőbb világ lenne ez, ha a mágiát kihagyták volna a kreálók."
Gondolja Chothal, s a negyed órás tisztítás után egy flaskából, ami övén pihent kenőzsírt vesz elő. Ezzel próbálja a pengét ápolni és óvni, ám a távolból hallva ennek a Lenniornak a szavát eléggé elgondolkodik. Annyi időt nem lehettek a kalózok markába... valami nincs rendjén, ám látja a többiek ezt még le sem nagyon bírták reagálni.
Meg amúgy is a hölgyeknek most inkább más problémái akadtak... férfi problémáik.
Csak gunyorosan megcsóválja a fejét. Isteni szerencse, hogy nem született nőnek...*


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-27 16:59:14
 ÚJ
>Tania Dolwer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

// A Sellőzátony //

* Némán hagyja, hogy a férfi ellássa a sebet, mikor észreveszi, hogy az óriás végigméri a megmentetteket, köztük őt is. Nem tetszik neki a kíváncsi pillantás, ezért nem is viszonozza, tekintetét a horizont felé fordítja. Ugyan a szemével nem, de fülével követi a hajó eseményeit, figyelmesen hallgatja a kérdéseket és a válaszokat.*
~ Ez különös, alig egy napot voltunk a hajón, talán annyit se..~
* Arcán nem látszik az értetlenség, pedig kissé össze van zavarodva a hallottak miatt. Mivel azonban nem szeret olyan dolgokon rágódni, amikre nem kaphat választ, ezért hamar elhessegeti a gondolatot. Ekkor veszi észre, hogy a rongy, amit gyönyörű fogai védelmében kapott, még mindig ott lóg a nyakán. A tarkójához nyúl, gyorsan kioldja a csomót és a mocskos anyagot az egyik zsebébe gyűri. Ki tudja mikor lesz rá szüksége.*
~ Elég unalmas lehet folyton ugyan azokat az arcokat nézni. Én talán bele is őrülnék, lételemem a változatosság.~
* Lennior Rakorinak címzett mondata megint gondolkodóba ejti.*
~ Elszigetelve? Nem valami biztató..de ami másnak nem biztató, az általában nekem az.~
* Ajkai alig észrevehető, gonosz mosolyra húzódnak. Szereti ha mások kétségek, problémák között vergődnek. Oly annyira, hogy a sajátjait néha észre sem veszi.
Szemét még mindig a tenger hullámain legelteti, mikor azok természetellenes mozgásba kezdenek és hirtelen egy csomó hal landol a hálóban. Ekkor veszi le tekintetét a vízről, hogy végignézze a furcsa halászatot. Mikor a legénység végez, megint elfordul, de hamar rájön, hogy a tenger látvány már elég unalmas, ezért inkább kényelembe helyezi magát a fedélzet szélén. Hamarosan egy férfi is csatlakozik hozzá, akit kíváncsian végigmér, mivel nem igazán szoktak beszélgetést kezdeményezni vele.
Az első két mondatra nem reagál, tudja hogy jól bánik a fegyverrel, bár nem valószínű, hogy csak ezért élte túl, hiszen a többiek is -,akik nem tűnnek nagy harcosnak- könnyedén átjutottak a bárkára. Viszont az utolsót akár sértésnek is vehetné. Ő nem egy elesett lányka, akit pátyolgatni kell, és a szemében a harcban való segítség annak számít. Már a sebkötözést is inkább visszautasította volna, de nem akarta megtagadni a "vendégszeretetet". Viszont a mosolyt látva rájön, hogy a másik nem sértésnek szánta a mondatot.*
~ Talán bóknak is vehetném, ha értenék az ilyen nyálas dolgokhoz.~
* Gondolja, majd ő is elmosolyodik. Az ajkak görbülése most is vészjósló, de határozottan kellemesebb és lágyabb, mint az előzőek.*
- Talán ilyenkor illik köszönetet mondani, de tőlem azt ne várjon.
* Nem akar rosszindulatú lenni, egyszerű tényként közli a dolgot.*
- Viszont a "takarítás" nem igazán sikerült.
* Mondja vigyorogva és az arcán lévő, frissen ellátott sebére mutat.*
- Nem mintha lenne okom panaszra, nekem legalább nem áll ki egy tőr a vállamból.
~ Mert nem vagyok olyan szerencsétlen, mint egyesek..~
* Mikor letelik az egy óra és megközelítik a szigetet feláll, hogy jobban láthassa. Mikor közelebb érnek egy csobbanás üti meg a fülét. A hang irányába kapja a fejét és sikerül megpillantania, ahogy a zöldes uszonyt elnyelik a hullámok.*
~ Különös..~


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-24 09:50:26
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

*Miközben a segítőkész férfiak ellátják a sebeket, addig Lennior a hatalmas, rikító kék szemeivel fürkészi végig őket egytől egyig. Pillantása kevésbé sem zavaró, inkább kíváncsi, s mintha csak jobban próbálná elraktározni magában a megismert arcokat. Közben a mellette álló csuklyás is olykor odasúg neki valamit, mikor mindkettejük tekintete az egyik jövevényre téved. A többi férfi azonban hamar végez az ideiglenes kötésekkel, s már indulnak is a hálók felé, melyeket miután megállt a hajó, a vízbe dobnak. Lennior még egy ideig ácsorog a fedélzeten, hallgatja a szőke szépség szavait, s szinte teljesen elmerül azokban kék szemekben! Ám ebből ismét a mágus zökkenti ki, aki a fedélzet széléhez invitálja a kapitányt. Azonban ő int egyet Eleisa felé, hogy jöjjön vele, s ha így dönt, akkor a hajó szélénél állva válaszol neki.*
- Dokkok? Milyen dokkok? S milyen hangok, milyen kórus? *pillant oldalra kíváncsian* Honnan jöttek maguk mégis? *hangja kicsit hangosabb már ekkor, így a többiek is hallhatják, amit mond* Nem egyszer hajóztunk el vagy egy hetes útra, minden irányba, mégsem találtunk szárazföldet sehol.. *megvakarja állát* Nagyon messziről jöhettek! Több, mint egy hetet azon a kalózhajón töltetni azért nem semmi..
*Lennior szavai már csak azért is hathatnak furán, hiszen ha visszagondolnak, akkor egyáltalán nem töltöttek el egy hetet a hajón, sőt, még egy napot sem! Hiszen a tegnapi nap késő délutánján fogták el őket, s talán hat óra tájt hajózhattak ki a tengerre. Az éjszaka eltelt az őrült játékokkal, s most a hajnal meghozta a reményt. Ennyi...*
- Nagyon régen láttunk erre magunkon kívül élőket! Ezért is volt olyan szokatlan, hogy találkoztunk magukkal. Kalózokról is csak a régi könyvekből hallottunk! Azonban mindig fel vagyunk készülve az ilyesmire, bár igazából nem is tudom, hogy miért.. Évek óta egy lélek sem járt erre, s mi sem találtunk semmit a szigetünkön kívül, hiába hajóztunk heteket.. *ekkor hátra fordul, s Rakori felé pillant* Nem, a pontos helyzetet senki sem tudja. Csupán csak annyit, hogy merre vannak az égtájak. Mintha el lennénk szigetelve teljesen.. *ráncolja homlokát* De mindegy, az a lényeg, hogy viszonylag épségben átjutottak a hajóról, s hogy mindenki túlélte!
*Ekkor a mágus mormolni kezd egy igét, minek hatására erős rezgésbe kezd a víz, s hirtelen jó sok hal ugrik ki a tenerből, egyenesen a hálóba! Azt gyorsan felhúzzák, majd a procedúrát a hajó másik oldalán is elvégzik. Az egész alig ölel át negyed órát, mikor már indulnak is vissza a szigetre. A csuklyás alak most gyorsabban irányítja a hajót, így egy óra is elég lesz arra, hogy visszaérjenek.
Mikor már elrendezték a halakat, jól bebugyolálták őket a zsákokba, akkor a legénység kicsit szétszéled. Lennior egyenesen Eleisa felé veszi az irányt, majd lekönyököl mellé a hajó széléhez, s figyeli az aranyló horizontot, melynek halovány fényáradata lágy nyugalommal tölti el a fedélzetet.*
- Hogy bírta ezt a megrázkódtatást egy ilyen törékeny hölgy?
*Kérdezi tőle a férfi együttérzően, mikor is a másik oldalon a szőke, hosszú hajú alak Rakori és Mogirs mellé lép.*
- Talán a törpe is a társuk volt? Sajnos későn vettük észre, hogy ő is felkapaszkodott a hajóra! Viszont ahogy láttam, nagyon tétováztak mindketten, hogy segítsenek-e! *ekkor rátapos az egyik ficánkoló halra* Na és honnan jöttek, vagy hogy kerültek abba a kikötőbe? Még mindig hihetetlen, hogy idegenekkel találkoztunk..
*Csodálkozik nagyokat a férfi, mikor Tania mellé is odalép a vállig érő, fekete hajú "segítő".*
- Nem tudtam nem észrevenni, hogy milyen jól bánsz a fegyverrel! *azzal leül a hölgyemény mellé* Szerencsésnek mondhatod magad, talán a tudásod nélkül nem is élted volna túl! Bár megmondom őszintén, igyekeztem takarítani előtted az utat!
*Mosolyodik el. Az egy óra igen hamar letelik, s hamarosan már láthatják a szigetet a láthatáron, ami valójában eléggé nagy. Hegy is van rajta, erdős részek, s a falut egyelőre nem is lehet látni, csupán egy hosszabb stéget. Ahogy közelebb érnek, az egyik sziklától nagy csobbanást lehet hallani, s a figyelmesebbek ismét észrevehetnek egy kékes, zöldes uszonyt..*


122. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-23 22:07:06
 ÚJ
>Dalavesta Eleisa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 65

Játékstílus: Szelíd

// A Sellőzátony //

* Amikor átér az idegen hajóra, látja hogy nem ő az egyetlen, aki ezt a megoldást választotta menekülés képpen. Pont előtte ért át Tania, Chothal és Mogirs, sajnos a dobogóról lemaradt, de azért szép ’helyezést’ ért el. Figyeli a többi, még a másik hajón lévő rabtársát. Nemsokkal utána átér Rakori, Caith majd Balint is, aki Mylene-t védte és átsegítette a másik hajóra. Arra a számításra jut, hogy mindenkinek sikerült átjutnia. Elrakja a kardjait, majd a mágus kezdi figyelni, aki megmozdítja a hajót. *
~ Ez a ember, biztos hogy mágus. ~
* Ámulattal figyeli a mágus tevékenységeit. A hajó oldalánál egy sorban férfiak sorakoznak fel, akik később tüzesnyilakkal záporozzák a másik hajót, amin nemrég még raboskodtak. A hajó lángokba borul, a részeges kalózok ordítoznak. *
~ Megérdemelték. ~
* A törpe átugrik újdonsült ’hajónkra’ nem sok sikerrel, mivel csak a hajó oldalát éri el. Mogirstől vár segítséget, egyedül vele sikerült valamiféle kapcsolatnak nevezhető dolgot kiépítenie. Mogirs segít is neki, de hiába, kezei közül kicsúszik a törpe és elnyeli a tenger. Amíg a mágust figyeli, társait aki enged annak ellátják sebeit, aki elutasítja a segítséget azt békén hagyják. Felszólal a kapitány, így magára vonva a figyelmet. Figyelmesen végighallgatja Lennior beszédét, majd a kérdésére, egy pillanatra elgondolkozik. *
- Mindegyikünk a Dokkokban tartózkodott pont akkor, mikor a kalózbanda váratlanul feltűnt a semmiségből. Egyesével elfogtak, majd láncra vertek mindenkit. Mivel a fegyvereinket elvették, nem tudtunk mit a válaszolni. Túl hirtelen érkezett a támadás, ez nem is lett volna baj, de jelentős erőfölényben voltak. A kikötőben végighurcoltak minket, és mondhatjuk úgy hogy nyilvános megaláztatásnak voltunk részei. A hajón egy ideig csak magunk voltunk, de nem is olyan rég felhívtak minket a fedélzetre, és mindenkit különböző próbák elé állítottak. Első menetet lejátszva a részegkalózok újabb játszmába akartak belevonni minket, ekkor sűrű ködfelhőbe kerültünk. Érdekes volt, mivel különböző hangok szólaltak meg egymás után kórust alkotva. Egyszóval foglyok voltunk, és ha minden így ment volna tovább az emberkereskedelem részesei lettünk volna.
* Befejezi mondandóját, még mindig figyeli a mágust, kinek a mozgását a szemével követi. Felül egy hordóra, onnan lesi a mágus minden lépését. *
~ Egyszer majd én is ilyen mágus leszek? ~


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2013-09-22 21:27:09
 ÚJ
>Balin Weave avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Szelíd

//A Sellőzátony//

*A deszkák furcsán kényelmes ágya fogadja a hajón. Nem tudja, miféle helyre keveredett, viszont azt biztosan állíthatja, hogy a kalózhajónál biztonságosabb helyszínre került. Tüdejéből sóhajtozva szökik ki és be a sós levegő, ami furcsa megnyugvást ad Balinnak. Szemeit lehunyja, még élvezni akarja a biztonság barátságos jelenlétét, mielőtt felébredne. Hihetetlenül kellemes érzés. Szokatlan, hogy egy ilyen kellemes pillanatban vért érez az ujjain. Szokatlan, viszont nem zavaró. Az tudat, hogy még képes vérezni valamiért örömmel tölti el. Egy gyengéd érintés fut végig kézfején, ahogyan a lány megnyugtatóan szuszog mellette. Balin füle cseng, nem képes meghallani a beszédet, ami körülötte zeng, de nem is akarja. Az egyetlen dolog, ami fontos, hogy a lány kijutott a hajóról. Megmozdítja véres ujjait, kissé megszorítva a kézfején pihentetett ujjakat. Nem szól semmit, de az a pillanatnyi öröm, ami felcsendül elméjében szinte érezhető körülötte. Ajkai némán mozdulnak.*

*Pár pillanat telik csak el, mire képes feltápászkodni. Egy fiatalabb matróz lép mellé, segítséget nyújtva. Csak biccent a szavakra, hagyja, hogy a vizes kötés felkerüljön karjára. Nem szisszen fel, meredten nézi a vérző sebet, ahogyan az lassan eltűnik a fehér gyolcs alatt. "Egy kéz meg nem is a világ." Jegyzi meg magában, ahogy végig pillant a deszkákon heverő fegyverein. A kalózok életüket vesztették a süllyedő hajón, mind a lángok és a pengék martalékává váltak. Lassan ujjait mozgatja, figyeli, meddig képes behajlítani őket anélkül, hogy belenyilallna kezébe a fájdalom. "Amint partot érünk, el kell látnom magam." Jegyzi meg magának, ahogy a ködbe tekint. Ha minden igaz, azon a szigeten, ami a köd mögött rejtőzik, megtalálja azt, maiért jött. Vér mentes ujjait zsebébe csúsztatja, finoman megérintve az apró fiolát. Úgy tűnik, hogy a szer túlélte a kalandos szökést. Halkan felsóhajt a boldog ráismerés tudatában, mikor hirtelen egy hang töri meg gondolatait. Szemeit lassan a mellette ülőre fordítja. A lány arcát pár tincs takarja, bár ha ez lehetséges, ezektől a kósza hajszálaktól csak még ékesebb lesz az idegen kisugárzása. Balin világos szemei a rozsdabarna tekintetre emeli. "A hullám... Miféle küldött ez egyáltalán?" Merül fel benne a kérdés, ahogyan a lány arcát fürkészi. Már nincs szüksége a füzérre, hogy biztos legyen dolgában. A lány az, akit keresett a kikötőben, ezt már akkor tudta, mikor összeláncolták őket. "Mint egy pipacs a szélben." Fut át agyán saját jóslata, majd szóra nyitja száját.* Én....* Kezdi halkan, de kissé megremeg a hangja. Még mindig nem szokott hozzá az emberi társalgáshoz. Azt hitte, hogy a visszailleszkedés könnyebben fog menni, bár ha belegondolunk, mégis csak sok időt töltött el bármiféle társaság nélkül, mielőtt Artheniorba érkezett.* A kezem nem fontos. Jól vagyok.* Jelenti ki röviden, majd le sem emelve a nő szemeiről a tekintetét, hirtelen újra megszólal.* Nagyon sajnálom, ha baja esett miközben átráncigáltam a hajóra. Remélem megérti, hogy ön nélkül nem hagyhattam el azt a helyet.* Kér bocsánatot rekedt, bariton hangján, majd törökülésbe helyezkedve a nő felé fordul. Ha minden igaz, az éjszakát a fedélzeten kell tölteniük, így jobb, ha megszokja a deszkák felettébb otthonos fogadtatását.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1380-1399