Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

300. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-20 08:23:41
 ÚJ
>Wram Vrauk avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2.csoport//

*Wram, miközben a társaság felé tart, örömmel nyugtázza, hogy a Kopasznak van humora, és értékeli az ővét is. A másik jó dolog, hogy Zopal is visszatért, méghozzá sértetlenül. Amennyire lehet mellé szegődik.*
-Jó látni, hogy egyben vagy. Gondolom, ez az ellenre már kevésbé igaz.-
*Mondja az ork vigyorogva, miközben a város kapuja felé haladnak. Amikor elérik, a Kapitány résnyire benyit, és közli, hogy nincsenek sokat, és egy kis zörgéssel ki is csalja őket. Az első szétlapul a Kapitány kalapácsa alatt, a többiek pedig más-más prédát szemel ki magának. Wram okult a korábbiakból, és előrántja fogazott csonttőrét is a bal kezébe. Amikor megpillantja a felé kacsázó hullát, felemelkedik a szemöldöke.*
~Semmi dobálás, kezeskedés, meg undorító nyálka? Biztos betegek..~
*Élcelődik magában, ám sok ideje nincs, hisz a dög már ott is terem. Szeretné elsodorni, hogy ledöntve megharaphassa, ám Wramnak más terve van. Látja a szándékot, így kivár az utolsó pillanatig, majd egy hirtelen oldallépéssel kitér, és megpróbál gáncsot vetni a támadónak. Ha sikerül, rálép a hátára, és a karddal könyörtelenül tarkon szúrja. Ha nem sikerül kigáncsolni, akkor az ellépés lendületével vágja hátulról a tőrét a hátába, megfordítja, és a görbe, fogazott pengével megpróbálja visszatartani, amíg a kard le nem sújt. Amennyiben végzett, körűltekint, és ha kell betársul olyanhoz, akinek elkell a segítség.*


299. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-19 19:16:08
 ÚJ
>Endon Mohrinel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 1. csoport //

*Miután Endon kilőtte a nyílvesszőt a Lirtilsasdát követő lényre ismét az őt üldözőbe vevő élőholtra veti pillantását. Ahogy elnézi támadása tökéletes lett. Egyenesen a lény szívébe hatolt a vessző. A férfi tátott szájjal figyeli, ahogy a lény továbbra is gond nélkül rohan. Sőt inkább azon ámul el, hogy még egyáltalán lélegzik.*
~A vének szakállára hát ez meg, hogy a kénköves pokolban maradt életben. Mi ez a lény? Mi tartja életben? Sőt egyáltalán, hogy élhet, amikor ez a seb végezne egy emberrel. Ez egy élőhalott. Pedig ami halott az nem halhat meg többé. Bár ebben a világban még a legértelmesebb közmondást is porba tiporja a mágia és a tudomány.~
*Endon hirtelen azt veszi észre, hogy az eddig őt üldöző lény most egy hölgyet vesz célba. Ránéz Lirtilsasdára. Az őt üldöző élőholt is még élt. Viszont őt az óriás megvédheti ezért Endon nyugodtan segíthet a hölgynek. Így hát előrántja hosszúkardját majd elindul a, hogy segítsen a lánynak. Aztán a leányzó levágja az őt támadó lény fejét. Endon erre lelassul. Elvégre, ha ez nem öli meg őket akkor semmi. A lény ennek ellenére ismét támadásba lendül. A férfi ismételten nekifut, hogy végezzen a lénnyel. Most Intoirth hangja zavarja meg.*
~Aha, szóval ez a gyenge pontotok ti nyomorultak.~
*Végre odaér a fejnélküli élőholthoz. Endon megkeresi a hóban mocorgó fejét és amint megtalálja, átdöfi rajta hosszúkardját és reménykedik benne, hogy végre elpatkol ez a nyavalyás sétáló hulla.*


298. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-19 18:14:50
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89

Játékstílus: Szelíd

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

// Zombikalipszis //

// 1. csoport //
*Endon első támadása nagyon is sikeres, olyannyira, hogy a nyíl egyenesen az emberszerű lény szívén hatol át. Amaz meg is torpan hirtelen, s mikor már úgy tűnne, hogy a földre hullik, hirtelen tovább iramodik, mintha mi sem történt volna! Pedig egyértelműen a szívén hatolt át a nyíl, ezt mindenki láthatja.. Endon következő támadása már nem ennyire "jó", hiszen a lénynek csupán a kezét találja el, viszont az mintha meg se érezné, úgy követi eszeveszetten tovább Lirtilsasdát.
Viszont az előző holt, mivel a csuklyás már jóval messzebb van, ezért a hozzá legközelebb esőt nézi ki magának, aki nem más, mint Tyria. Pár pillanatig csak áll bambán előtte, majd arca eldeformálódik, s nekiugrik a hölgynek. Azzal viszont nem számolt, hogy az egy mozdulattal suhintja le a fejét.. Ez talán nem volt olyan nehéz dolog, mert ez a lény alacsonyabb, vékonyabb testalkatú. A fej könnyedén hullik a hóba, ott gurul egy kicsit, majd megáll. Ám a kívánt hatás most is elmarad, hiszen pár pillanat múlva a fejnélküli test megered Tyria felé, s bár harapni nem tud, viszont az erős ütések és tépések nem maradhatnak el. Eközben pedig a fej kissé ficánkol a hóban..
Kbegemoko eközben furcsa módon nagyon könnyedén metszi el az őt követő szörnyeteg lábát, s ez olyannyira jól sikerül, hogy az egy halk reccsenéssel törik ki, s válik le a testről. A lény azonnal elhasal, viszont nem látszódik rajta semmilyen fájdalom, vagy egyéb, így hát folytatja az üldözést - immáron sokkal lassabban, hiszen a hóban való csúszás nagyon nehezen megy neki.
Urfang ha tényleg jól bánik a parittyával - hiszen miért ne bánna jól, ha elvileg hősnek tekintik Artheniorban -, akkor nagyon is sikeres támadást vihet be. A hulla a hóban kissé lassabban mozog, így talán könnyebb célpont is lehet, ezért történik az, hogy mikor a gnóm eltalálja a fejét, a kő - vagy amit dobott - egyenesen a homlokába fúródik, s valahol megáll az agyában. Ezt jelzik a kihulló apró kis darabok.. Szokatlan módon a lény pedig végleg a földre hull. Bár Intoirth el volt foglalva azzal, hogy leszedje az öreg nőről a lényt, attól még látta az eseményeket, ahogy azt is, hogy a szívbe fúródó nyíl semmit se ért, ám az agyroncsolás igen.. Ezért tőrét egy hatalmas kiáltással belevágja a szörnyeteg halántékba, s a penge vége ki is jön valahol koponyájának másik oldalán. Alig vesz levegőt a férfi, annyira izgatott, ám egy rövid, nagy sóhaj hagyja el száját, mikor a holt a hóba hullik.*
- Az agyát célozzátok, az agyát!!!
*Kiáltja el végül magát hangosan, hogy mindenki hallja. Így pedig kettő kilőve, maradt három..
Chadur félelmet nem ismerően ered Urfang segítéségére, ám mivel a gnóm parittyája leterítette a holtat, ezért az óriásnak új célpont után kell néznie. Hamarosan meg is találhatja, hiszen nem messze tőle cikázik el Lirtilsasda és az őt követő támadó. Chadur hallhatja, mikor Intoirth azt kiáltja, hogy az agyat vegyék célba, így mivel az óriásnak háttal lesz a lény, ezért talán van esélye arra, hogy könnyedén kupán vágja.
Az öregember zihálva tépi ki karját Nibat kezéből, és az össze-vissza beszédből ki lehet hallani egy "nem megyek sehova" mondatocskát. Az öreg nem is mozdul, s mikor a kapitány megöli végleg a felesége támadóját, akkor zokogva borul rá mellkasára, s próbálja a nyakáról törölgetni a vért, no meg szólongatja szegény nénit - aki ekkorra már kihűlt..
Tehát Int elintézett egyet az ötből, Urfangnak is sikerült egyet, egy Tyriának ment neki - miután először Endont akarta -, egy Lirtilsasda után siet - Chadur mellett elcikázva -, egy pedig a földön kúszik.. Utóbbi jobb célpontot is talál váratlanul, hiszen Iana felé kezd mászni..

Ha valamilyen módon sikerült a maradék hármat is megölni végleg, akkor az öreg bácsi már nem zokogva, csupán szipogva karjaiba emeli feleségét, s barlang melletti meredek sziklás részhez vánszorog vele. Kis ideig csak csendben mered maga elé, majd az egyik kezével elereszti a nénit, s valahova a messziségre kezd mutatni mereven. Nem mást mutat, mint a hajójukat.. Ami szép lassan siklik a vízen, távolodva a szigettől.. Itt hagyták őket.. Elment a hajó.. Eközben valahonnan lentről hallani halk kiáltások, s ha lepillantanak a magasból, akkor felfedezhetnek pár rohangáló apró pontot a faluban, s pár égő sátrat. Úgy látszik, az élőhalottak őket is utolérték, s a maradék őslakos pedig elmenekült a hajójukkal..*
- Nincs kiút, nincs menekvés.. Én nem fogok így meghalni..
*Az utolsó szónál pedig lép egyet előre az öregember, s feleségével együtt a mélybe veti magát.. A szél szomorúan zúg utánuk, s az apró hópelyhek bágyadtan esnek az idős pár után..
Tehát a hajó elment, a törzset megtámadták, így valami mást kell kitalálni. Intoirth mellett ott pihen a térképe, ami talán nagy segítség lehet, hiszen ezen amellett, hogy az egész sziget tökéletesen le van rajzolva, még pár hely fel is van tüntetve rajta, emellett ha talán kicsit feljebb mennének a hegyen, akkor találnának olyan pontot, ahonnan jól belátható lenne az egész hely - így az is, mintha a sziget másik felében egy apró pont biz' egy hajót ábrázolna..*



// 2. csoport //
*Mindkét társaság sikeresen vette az akadályokat, szerencsére harapás nélkül. Railor és csapata viszont ennyire talán nem volt szerencsés, hiszen az egyik, vállig érő hajú zsoldos kézfeje kissé véres, hiszen az egyiknek sikerült megharapnia. Ám mivel ezekről a lényekről senki sem tud semmit, ezért azt sem tudhatják, hogy egyáltalán lesz-e ennek valami hatása..
A Kopasz, mikor meglátja Wramot s a véres pengét, hangosan felkacag, majd a hüvelykujját a magasba emelve jelzi felé, hogy "szép volt". A kapitány egy pillanatra pedig meglepődik, mikor Zopal igazán értelmesen szól hozzá.*
- Helyesen beszélsz, ork! *mondja hangosan* Hiába rothadnak, hiába néznek ki így, ha élnének, akkor már attól meghaltak volna, ha levágjuk a fejüket. Viszont mindegyik csak akkor pusztult el végleg, mikor az agyukat értük. Ez pedig nem vall életjelre, hiszen az élethez nem csupán agyra van szükség. Talán valami mágia, vagy egy nagyon-nagyon undorító vírus.. Mindenesetre elégetjük az összeset egyelőre, a biztonság kedvéért. Hozzátok ki őket!
*Utasítja a bagázst, mire az ő három zsoldosa is megindul az épület és a hajó felé, hogy kihozzák a maradványokat. Szép nagy máglya keletkezik hamarosan, ami viszont nem ég túl sokáig - nem is baj, legalább nem vonzza ide az esetleges erre kószálókat.*
- Mindenki egyben van? *teszi fel a szinte költői kérdést* Akkor induljunk tovább.
*Azzal meg is indul a kis földes ösvényen a város kapuja felé. Alig telik bele pár percbe, oda is érnek, persze közben nyitva tartja a szemét, hiszen függetlenül attól, hogy kipucolták az erdőt is, még valamelyik elrejtőzhetett.*
- Célszerű nem berontani.. *mondja halkabban az egyértelmű tényt, azzal résnyire kinyitja a vastag fakaput, s bekukkant* Azt hittem, hogy egy hatalmas tömeg lesz itt, de alig mozognak, csak egy tucat van belőlük nagyjából.. *suttogja, majd kicsit megcsapkodja a fakapu vas összekötő részét a páncéljával* Már jönnek is!
*Azzal elugrik a kaputól, távolabb lép párat, s a három zsoldos is mellé áll, amolyan szűkebb félkört alkotva. Az első meg is jelenik a kapuban, aki talán azon az elven, hogy Railor a legnagyobb és legjobban láthatóbb, felé kezd rohanni. A férfi pedig már felemelt kalapáccsal várja, s amint közel ér hozzá, hatalmasat súlyt a fejére, az pedig szinte teljesen szétlapul, majd a test földre hullik. Ezután a többi is kezd özönleni, bár ezek most nem néznek ki olyan ocsmányul, mint azok, akik a part mentén voltak. Egyszerű emberi külső, lilás foltokkal, kissé rothadó részekkel, és bűzzel.. Az elsőt követi a többi is, és megint azt támadják, akit először a legjobban érnek, így nagyjából minden tagra jut legalább egy hulla. Ezek most nem alkalmaznak köpést, vagy egyebeket, egyszerűen csak meg akarják harapni a zsoldoscsapatot. Azzal viszont már okosabbak, hogy az agyat kell célozni, hogy véglegesen végezzen velük..*


297. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-19 15:38:50
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

// Zombikalipszis //

// 2. csoport //

*Szinte hallani, ahogy fegyvere hasítja a levegőt, majd a rothadó húsba hatol, könnyedén vágva át azt, hogy a fapadlón ütközve álljon meg. Melynek deszkái közé szorulva béklyózza le a kardra hányt ellent, kinek elevensége továbbra sem okoz nagy meglepetést. Annál inkább táplálja vérszomjas dühét, melyből most újfent erőt kölcsönözve dühödten taposni kezdi a kapálózó hulla fejét.*
- Ebből... ugyan... nem... eszel!
*Minden szavának, egy újabb rúgással ad nyomatékot, melyeket addig ismétel, míg a földre kényszerített koponyája megadóan reccsen. Attól nem tart, hogy esetleg harapás érheti, hisz csizmája elég vastag bőrből készült ahhoz, hogy a szörnyeteg fogai ne hatolhassanak át rajta. Addig tiporja lábával a lényt, míg az egy utolsót rándulva okádja ki a szájába tóduló agyvízzel keveredő véres mocskot. Közben arca ijesztő fintorba torul, az őrület szikrája villog szemében, de hajának függönye jótékonyan eltakarja ezt mások szeme elől, s csak dühödt sziszegése hallatszik. Értelmet azonban nem nyernek a fogai közt préselt szidalmak, de nem is hordoznak a hallgató számára értékes információt, hacsak az okból nem, hogy szitokszavainak tárházát bővíthetné.
Talán ő az utolsó kinek sikerül túlvilágra segítenie ellenfelét, ám nem az egyetlen. Végigjáratja tekintetét a tetemeken, de sejti, hogy ezzel még közel sem lesz vége. Szó nélkül hagyja, hogy a többiek dolguk végeztével távoznak, ő azonban még marad egy kis ideig. Óvatosan bemerészkedik a szobába, ahonnan a hullák kiszabadultak. Maga sem tudja miért, hisz túlélőt nem remél, de hátha mégis talál valamit, ami hasznos lehet, ezért körbetekint.
Ezt követően a hátrahagyott tetemeket az ablakhoz vonszolja, hogy egyesével kitaszítsa őket. Jobb félni, mint megijedni alapon feltett szándéka felgyújtani őket, ahogy annak idején a hajóval is tették.
Dolga végeztével lesiet a lépcsőn, de egy függönyt vagy asztalterítőt vagy valami ezekhez hasonlatos vásznat is magával visz. Még mielőtt az ajtóhoz érne megérzi az égő emberhús jellegzetes szagát, majd az ajtóból a fekete füstoszlopot is megpillantja, ami a partról száll fel. Az épület oldalához siet, ahová a hullák kizuhantak, s undorodva néz végig rajtuk. A szabadesés nem tette szebbé őket, némelyik rothadó test több darabra is szakadt a becsapódástól. A földre teríti a leplet, amit az épületben gyűjtött be, majd néhány maradványt szó rá, s két sarkánál fogva vonszolni kezdi a máglya felé.*
- Az ablak alatt van még *a lepelre púpozott maradványokra sandít* úgy három és fél tetem!
*Jelenti a kapitánynak, majd készséggel átadja a stafétát a többieknek, s miután verejtékező homlokát megtörli csípőre teszi kezét.*
- Megsérült valaki?


296. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-18 17:31:55
 ÚJ
>Enronrian Inganil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

*A támadás sikeres, ezért a sötételf megkönnyebbül. Mivel minden bizonnyal a társainak is sikerült megbirkózniuk a maguk ellenfelével.*
~Így legalább már tudjuk, hogy mitől pusztulnak el véglegesen.~
*Enronrian nem szereti a túlvilági dolgokat, éppen ezért ez egy kiváló lehetőség volt számára. Amíg csak a szigeten vannak élőholtak, addig nincs félnivalója, tehát gondoskodnia kell róla, hogy ez így is maradjon. Megnézi, a fejszére ragadt - felettébb különös - ragacsos vérmocskot. A szájába ugyan nem venné, nem akar ő is ilyen rondasággá változni. Úgy dönt, hogy a vért inkább hagyja a fenébe. Nagy komótosan beletörli a fegyvert az egyik hullába és elindul lefelé a lépcsőn. Amikor kiérnek, Railor kapitány és kis csapata, már a holtakat égetik el.*
- Néhányan voltak odabenn.
*Bök a fejével a torony irányába.*
~Szerencsére csak néhányan.~


295. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-17 17:55:58
 ÚJ
>Allyn Thaira Kvillon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//2. csoport//

*A lányok legnagyobb örömére sikerült a varázslat, azonban Thaira már rögtön mozdul is, hogy cselekedjen, szinte teljesen ösztönből, hiszen egy rossz lépés, vagy az idő felesleges pazarékolása és nincs többé, se Allyn, se Thaira. Márpedig az nagy veszteség lenne, legalábbis a belső hang szerint. Kezében a tőrrel nekiiramodik a sétáló hullának, de csak a távolságot tudta csökkenteni. Most kell cselekednie, a varázslat bármikor elmúlhat. Még jó, hogy kicsit félre pillantott, mikor kivette a fegyvert, így láthatta, hogy fejet kell céloznia. De nem is kellett volna félre néznie, hiszen az ork ott terem, s besegít neki, s el is kiáltja magát. Így Thaira most egy hirtelen mozdulattal az ellenség fejébe vágja a tőrt, s egy erőteljes mozdulattal próbál egy akkora lyukat vágni a valami fejére, hogy az sose kelhessen fel. Ha sikerül egy kicsit elgomdolkodik felette.*
~Puhább, mint gondoltam! Ez de izgalmas már! Csupa élvezet ez a hely!~
~Még mindig undorító és kíméletlen dolog. Szerintem.~
~Vagy ő, vagy mi. Különben is kérdezett téged itt bárki is? Én nem hallottam.~
~Nem kérdeztek, hisztis királynő.~
*Éppen visszaszólna a kis főnöknek, mikor figyelme az orkra terelődik. Egy hideg pillantás kíséretében megszólal.*
- Köszönöm a segítséget! *körbe pillant* Nekem is úgy tűnik, hogy végeztünk. Akkor jobb lesz, ha vissza is megyünk a partra.
*Azzal a mozdulattal, előránt egy rongyot, s megtörli a tőrt. Persze közben el is indul lefelé. A többiek majd jönnek. Jobban mondva az ork már el is indult.*
~Egyedül is megoldottam volna. Nem kellett volna a segítsége.~
~Ezt lehetőleg hangosan ne mond ki. Tudod mi az első szabály.~
~Tudom, tudom! Nincs hősködés. Nem vagyok ostoba, az te vagy.~
~Csak próbálok jót is látni.~
~Miért ez a csetepaté nem az volt. Szerintem kivételesen jó volt, még akkor is, ha az az ork közbe avatkozott is.~
~A gyilkolás sose jó Thaira! Nem értem mit szeretsz annyira rajta.~
~Egy ezek, már alapból halottak, kettő azt, hogy megmutathatod, hogy te vagy az erőssebb. A te kezedben van az élete és ki van neked szolgáltatva.~
~Borzalom, hogy mikre vagy te képes.~
*Thaira nem is válaszol, csak elteszi a tőrt, s tovább halad le az épületben. Közben már érti mik is voltak, azok a dulakodásra utaló jelek, ha azok akik itt voltak, ugyanígy harcoltak ezekkel a sétáló hullákkal nem csoda, hogy minden fel van borogatva. Mikor leért, s bevárta a többieket, ő is kilép az épületből, teljes hideg semmit mondó arccal. S csak egy halvány félmosollyal illeti, azt ahogy az ork felmutatja a kardját a kapitánynak. Maga csak csendben áll és nézi a máglyát, amit a zsoldosok építettek, s amin a sétáló hullák vannak.*


294. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-17 17:41:19
 ÚJ
>Zopal Grognard avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

// Zombikalipszis //

// 2. csoport//

*Zopal egy tapasztalt harcos és sok harcot megélt már. De mikor az ellenfele fej nélkül is tovább küzd akkor őszintén megretten egy pillanatra. Ha nem lenne elég tapasztalt akkor a felé dobott fej el is találná. Így viszont egy gyakorlott mozdulattal üti el a bárdjával hisz harcban a fegyvert mindkét kézzel kell fogni. Ez volt az első dolog amit tanított nemi a mestere. Ahogy elüti a fejet várja a támadást de, meglepve tapasztalja, hogy ellenfele összeesik. Pár pillanatnyi zavar után fény gyúl az elméjében és hangosan megszólal.*
-A fejüket pusztítsátok el és akkor meghalnak.
*Furcsa érzése támad ahogy ezt mondja mert végül is halottakról van szó. Ők pedig halottakat öltek meg. Ilyen élményben még nem volt része és elég furcsa számára a gondolat. Végül feleszmél és ha kell valakinek segíteni akkor megteszi de, ha nem akkor átnézi a szobát, hogy mit védtek itt az élőhalottak. Akár talál valamit akár nem végül elhagyja a hajót. Ott kint először csak felszálló füstöt lát amitől rossz gondolatai lesznek de, miután meglátja a máglyát megnyugszik. Lemászik a hajóról. A kopasz zsoldos megjegyzésére egy fintor jelenik meg az arcán. Mindig utálta az égett hullák szagát. Végignéz a társaságon alaposan, hogy lát-e bárkin sérülést.Ha nem akkor első dolga, hogy a kapitányhoz lépjen.*
-Ezek nem sima élőholtak. Ezek valami szörnyetegek. És szerintem gondolkoznak vagy irányítják őket mert összehangoltan támadtak ránk. Mindenkire egy támadt. Egy farkasfalka sem így küzd.


293. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-16 18:13:13
 ÚJ
>Nidia Nainen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Halálsziget//

*Nidia nem küldte el az idegen férfit, megadta neki a választás lehetőségét. Felvázolta saját elképzeléseit, amelyekben kétféleképpen szerepelhetett az idegen: harcos lévén őrködik, vagy útjára ered és békében hagyja a szerzeteseket.
A másik választott és saját akaratából távozott, saját belátásai szerint cselekedett, mint minden szabad lény. A nő nem fog rimánkodni és könyörögni és tudni sem akarja mi ez az őrület. Napok, hetek óta itt kutatnak, békében. Hirtelen pedig a feje tetejére áll minden!
Nem kell meglepődni azon, ha kiborul egy kissé.*


292. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-16 13:56:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239

Játékstílus: Vakmerő

//Halálsziget//

- Szóval két nap... *hümmög a férfi* látja, nekünk is hogy sikerült kihúznunk két napig... *majd az ellenséges szavakra legyint, és már éppen mondana valamit, amikor hirtelen rándít egyet a vállán, és odébbáll* Mind kivívták a haragjukat csak azzal, hogy a szigetre tették a lábukat *kiált még vissza, majd végleg eltűnik a fák sűrűjében. Biztosan bölcs ötlet volt elküldeni a férfit? Hiszen még azt sem tudják, támadóik honnan érkeznek, honnan várhatják a támadást. Habár... A tény, hogy a parton lévő csónak összetörését követő pillanatokban megjelentek, ezáltal mintegy elzárva az ellenség szárazföldi menekülőútját, nyilván lehetnek sejtéseik, hova bújt (vagy bújtak), amikről a copfos férfi már nem tudott beszélni. Ennek fényében már talán nem is biztos jó ötlet a parton maradni... Viszont ha valóban megérkezik két napon belül az a kereskedőhajó, akkor talán még van esélyük a túlélésre, nem úgy, mint szegény copfosnak, aki oly rútul járt, mint Telpum. Nyilván nem kedvtelésből maradtak itt, egyszerűen az ő csónakjukat is összetörték.*


291. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-15 19:10:56
 ÚJ
>Zrekil Losef avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 2. csoport//

*Egyszerűen csak bosszantó ez a helyzet (no persze nem olyan mértékben, hogy Zrekil is bosszankodjon, ő mindössze még a ruháját ért szutyok miatt siránkozik, azonban idővel úgy dönt, ideje befejezni a dolgot), amikor a nő hiába van tökéletesen elszigetelve a gnómtól, ez csak egy patthelyzet. Közben óhatatlanul is látja, ahogy a sötételf nő hiába vágja le az ellen fejét, az ugyanúgy küzd tovább. Kénytelen-kelletlen követi a nemkívánatos személy példáját, és nekilát egy varázslatnak, amit eddig még sosem próbált, valamikor tanoncsága alatt olvasta ki egy tekercsből. Eleinte azon gondolkozik, nem kéne-e sokkal inkább egy makulátlan eleganciával kezdeni, hogy megszabadítsa magát, és a köpenyét ettől az undok trutymótól, hiszen a fal még bőven kitart. Azonban látni véli, hogy a kölyök elbánik a kutyával, ami már igazán durva, tekintve, hogy egy apró sötételfről van szó. Gonosz bestia mind, Zrekil mindig is tudta, felesleges is volt akkor és ott megállnia szórakozni azzal a kölyökkel a tisztáson. Felhúzza az orrát, majd a szeme sarkából látja, hogy újabb halott hullik el, és nem más végzett vele, mint Asvil. Úgy látszik a bárd annak ellenére, hogy zenész, a kardforgatáshoz is ért valamennyire. És tekintve, hogy már a mélységi nőstény is lefejezte a maga példányát, csak nem maradhat szégyenben... A makulátlan elegancia ráér akkor, ha már leterítette a termetes hullát.
Felkészül, elkántálja a varázslatot, mely ha sikeres, akkor darazsak fogják megrohamozni a kerek, élőholt asszonyságot, igyekszik főleg a fejére irányítani a bogarakat. Jó eséllyel a darazsak megfosztják a látásától, akkor pedig akár el is dőlhet, és semmi nem áll Zrekil útjába, hogy ugyanúgy széttrancsírozza a fejét, mint ahogy az entitás-gyerekkel is tette nemrég. Ha a varázslat sikertelen, akkor értelemszerűen nem fogja feloszlatni a holdfalat, és vár még egy kicsit, majd újra próbálkozik. Amennyiben a varázslat sikerül, de nem elég hatásos, úgy ismét teret igyekszik nyerni magának, hogy újabb trükkel próbálkozhasson. Ha pedig sikerül véget vetnie a nő életének (a második életének, az elsőnek már véget vetett más), akkor gyorsan körbe fog kémlelni, hogy kinek szüksége segítségre, különösen akkor, ha elő kell vegye a tarsolyából a szunnyadó magmahatást is.*

A varázsló egy Dühöngő darazsak nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására repülő rovarok raját küld a kiválasztott ellenfelére.

290. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:33:12
 ÚJ
>Nibat Uvekin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//
//1. csoport//

Int kapitány megnyugtatja őket, hogy nem egyszer járt már itt és teljesen biztonságos, ezért Nibat is bemegy a barlangba. ~Hiszen az öreg pár is bejön. Biztos voltak már itt régebben is, azért nem aggódnak.~ Tulajdonképpen csak néhányan maradnak kinn, viszont furcsamód Chadurt se látja. ~Pedig befért volna.~ Nincs ideje tovább fűzni a gondolatait, mert Int kapitány megszakítja azt.*
-Abroth? *Kérdi meglepve, de válasznak már csak egy felkiáltást kap. Egy pillanat alatt ezer gondolat fut át a fején. ~Futás? Mi elől? Mik ezek a lények?~ A pillanat még tart, miközben megfordul, a szívverése megsokszorozódik a látottak miatt és rohanni kezd a barlang kijáratához. ~Nagyon ocsmány dögök. Ötöt láttam belőlük. Vajon van több is?~ Sikítás, ordítás, halálhörgés tölti be a barlangot. Az öreg nénit elkapja egy élőholt, őt viszont a kapitány kapja el, s ha egyedül is elbán vele, akkor a csuklyásnak segít. Láthatóan feléje és a másik lány felé tart két dög is, s ha a csuklyás nyilai nem lettek volna elegendőek a pusztulásukhoz, akkor Nibat is próbál fejükre lőni egyet-egyet. Közben szeme sarkában látja, ahogy Iana kirohan a barlangból, s velük nem is foglalkozva a másik két ördögfajzat utána. Nem aggódik annyira a lány miatt, többen is kinn vannak, Chadur is, viszont a saját élete jobban aggasztja, mert ötből három szörny ott maradt nekik, ha nincsenek többen. Ha már nincs rá szükség, akkor elteszi íját és inkább megfogja a hóba roskadt papát.*
-Mennünk kell! *Kiált rá, el se tudja képzelni, milyen nehéz lehet most neki egyáltalán megmozdulni is, mikor ott kell hagyja a nőt, aki egész életében vele volt. *Átkarolja és elcipeli biztonságosabb helyre. Mikor kiérnek, látja, hogy jól boldogulnak társai, de állandóan kísérti a gondolat, hogy nemsokára több élőholt is felbukkanhat. A bácsit távolabb viszi, Nyph-re bízza, amíg ő, ha kell visszarohan segíteni. Ha mindenki megvan, s a kapitány is egyetért, akkor visszaindulnak a törzshöz. Ő átkarolja ismét az öreget, úgy megy lefele a hegyről, még mielőtt még több dög érkezne a vér szagára.*


289. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-15 17:24:39
 ÚJ
>Lirtilsasda Sliedima avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//1.csoport//

//Külön: Endon//

-Szerintem nem létezik. Kitaláció az egész. *Válaszolja Endon kérdésére, majd elgondolkozva ballag tovább. Azon elmélkedik, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy Havastalp tényleg létezik. Int kapitány egyszer csak lefagy, és hitetlenkedve áll, majd elkiáltja magát. A lány nem érti, hogy mi történik, de amint Endon mellette futásnak ered, úgy dönt, hogy ő is ezt az utat választja. Megfordul, és szélsebesen rohanni kezd. Nem néz hátra, de hallja amint valami a nyomában liheg. Szívesen sikítana, de a levegőjét inkább a futásra tartogatja. Oldalra pillantva észreveszi, amint Endon nyilat lő az őt üldöző szörnyre. Nem tudja betalált-e a vessző, de nem fordul meg. Ha ugyanis követője nem halt meg, akkor minden bizonnyal elég közel kerülne, hozzá, és rávetné magát.*


288. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-15 12:36:19
 ÚJ
>Nyph Nilav avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

*Nyph nem érti, hogy Tyria miért kezdi el lefejteni magáról az ujjait, de inkább hagyja magát irányítani, hiszen eddigi tapasztalatai szerint a felnőttek jobban tudják mi a jó neki. Sok idő kellett mire ezt felfogta. Jól tette, hogy nem ment be a barlangba. Azt is jól tette, hogy nem követte a kapitányt, hiszen most meghallja a kiáltását. „Futás!” De ő nem fut. Nem mozdul a lába. Még akkor sem, mikor meglátja az egyik ocsmányságot. Még életében nem látott ilyen lényeket. Nem akarja megnézni a mozgó hullákat, de ahogy a lába, a szeme is ellenkezik akaratával. Folyamatosan arra néz, amerre az ellenség van. Tekintete keresi hulla tekintetét. Érzi, ahogyan elkezdenek patakzani szeméből a könnyek, de még mindig nem mozdul, akármennyire is szeretne, nem megy. A megváltást Chadur hozza, hiszen kizökkenti ebből a rémült állapotból. Rettegő tekintetét egy pillanatra az óriás felé fordítja, és mikor felfogja annak szavait, azonnal a fához rohan. Már sokkal jobban érzi magát, hiszen újra ura a testének. Fel sem fogta eddig, hogy ilyen szintű félelmet is tud érezni. Egész teste remeg. Mikor a fához ér, felkap egy erősnek kinéző botot és el sem engedi, hiszen ki tudja, mikor kell megvédeni magát. Habár valószínűleg esélye sem lenne egy ilyen rettenettel szemben, de nem adhatja fel, azért mert megrémült. Bízik a többiekben. Ha másért nem, hát azért, mert nem tehet egyebet. Mikor látja, hogy a kis Urfang is harcol, úgy érzi, hogy neki is be kéne állnia harcolni, de neki nincs semmi tapasztalat, vagy tudása a harccal kapcsolatban. A legrosszabb, hogy fegyvere sincs.*
~Hiába nincs fegyvered Nyph, gyáva vagy!~
*Szólal meg saját hangja a fejében. Végül úgy dönt, hogy most jelenleg az a legjobb a többieknek, ha nem kell rá is figyelni a csatamezőn. Közben reménykedik abban, hogy nem dönt úgy egy szörny, hogy őt veszi célba. Összehúzza magát a lehető legkisebbre és próbál megnyugodni, elhitetni magával, hogy minden rendben lesz. Próbálja meggyőzni magát, hogy nem gyáva és jól mérte fel a helyzetét.*


A hozzászólás írója (Nyph Nilav) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.15 13:00:38


287. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-15 09:14:41
 ÚJ
>Chadur Sharadur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Szelíd

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

//Zombikalipszis//

//1. csoport - Nyph Nilav, Tyria, Urfang, Kbekemoko//

*Chadurnak annyira megtetszett a falu, hogy a hirtelen gyógyulás öröme miatt a távolodó sarlós invitáló szavait már sajnos meg sem hallja. Csak széles mosollyal arcán guggol le a földre, majd batyuját szét nyitja és előveszi a rumos üveget. Most bizony nem egy kortyot iszik, mivel ezt úgy érzi meg kell ünnepelje. Vagy három méretes kortyot vesz magához a rumból és leöblíti némi borral. Eddig a bort még ki sem nyitotta, most viszont alkalma van megállapítani, hogy hasonló borhoz még nem volt szerencséje.*
~Öz.. ögíszen biztus hogy nöm szőlőbül van! Emm.. nöm is tudnám mögmondani, hogy mibül van.~
*Próbálja törni a fejét, de aztán végül összecsomagolja a batyut és a többiek felé néz. Látja ahogyan együtt megindulnak valahova de már jócskán le van maradva. Jobb lesz hát sietni, ha nem akar kimaradni semmiből. Leellenőrzi dolgait, megvan a kalapácsa mi eddig is hátán csüngött ezzel rengeteg fáradtságot okozva Chadurnak, hiszen mankóval közlekedni ilyen plusz súlyok viselése közben nagyon nehéz. De most hogy lábai rendbe jöttek, most már büszkén egyenesedik fel az eddigi guggoló pozícióból és megigazítja derekán a harci fokost is. A batyuját melyben még most is ott lötyög az üveg bor és a rum, valamint a cipó és a szárított hús martalékai felköti a derekát körbeszorító övre, majd az őt körbeugráló gyerekek közül egyet felkap és jó magasra feldobja, majd mikor szegényke már azt hinné, hogy hatalmasat fog zakózni, abban a pillanatban az óriás elkapja és visszateszi a földre. A többiek is nyúlnak Chadur felé hogy őket is dobja fel, de nincs erre idő a többiek sziluettjei egyre halványabbak ahogyan a havas tájat tapossák. Chadur kilép hát a gyerekek öleléséből és elindul a többiek után. Jó pár méterrel le van maradva a többiektől de nem is nagyon siet. Inkább bámészkodik, nézi a tájat és szemeivel állatok nyomai után kutat. Sosem lehet tudni milyen újfajta élőlénnyel ismerkedhet meg. Chadur pedig nagy állatbarát. Volt is egyszer egy pókja, akit megpróbált beidomítani, de nem igen jött neki össze. De azért nagyon szerette őt. Sokat beszélgettek és annyit nevettek együtt Chadur poénjain, hogy csak na! Ráadásul ez a pók koma sem volt valami savanyú pók. Néha olyan beszólásai voltak, hogy Chadur majd leesett a székről. Persze ha valaki látta Chadurt ahogyan épp cimborájával eszmecserét futtat, az nézett nagyokat mivel a pók beszólásait csak az óriás hallotta senki más. Ilyesforma gondolatok közepette követi a többieket és szélesen mosolyog. Nagyon jót tett vele ez a kis rum meg a bor. Elöntötte testét a melegség és mivel a hatalmas izomtömegeket báránybőrből összeeszkábált ruhafélék fedik be, az óriás homlokán lassan elkezd gyöngyözni a verejték. Egy pillanatra megáll és felnéz. Ekkor látja meg, hogy a társaság valamiféle barlangba készül bemenni. Nyph kétségbeesett arcát pont megpillantja amikor az hátra fordul.*
-Mögyek kicsi....
*Fogja sietősre a dolgot, ám még így sem sikerül időben odaérni. Már csak azt látja ahogyan fut mindenki ki a barlangból. Tyria és Nyph mellé áll majd a gyerekhez fordul.*
-Te mostan mönjé oda ahó a fáhó és maradjá is ottan!!!
*Mutat egy mögöttük levő fára. Így a gyerek mögöttük lesz és senki de senki egy ujjal hozzá nem érhet. Ezután Chadur egyetlen mozdulattal kioldja az övén a csomót és a batyut leteszi a földre. Jobbja már nyúl is hatalmas harci kalapácsa után és ekkor érkezik melléjük a sarlós is. Így már van épp elég védelem a gyereknek. Chadur megindul az Urfangot támadó bestia nyomába, de végezetül szavait Tyrianak és a Sarlósnak intézi.*
-Ha itten hagyjátuk a gyereköt egyedül.. beverek öggyet!
*Futásnak ered a hatalmas test és egyenesen Urfang felé rohan. Kalapácsát nyakánál fogja most és teste mellé lógatja úgy fut. Látja ahogyan a parittya forog Urfang feje felett de a parittya egy igen veszélyes dolog. Nagyon tudni kell vele bánni. Amíg az ember újra tölti és bepörgeti a megfelelő gyorsaságra az ellenfél akár már ott is állhat előtte egy rövid karddal. Chadur már látja hogy közelít Urfanghoz, egész egyszerűen az a terve, hogyha Urfang parittyája célt téveszt, a hulla egészen biztos, hogy odaér hozzá még mielőtt egy újabbat lőhetne. Így ha sajnos beüt a krakk, Chadur egyetlen mozdulattal a hóba taszítaná Urfangot és a hatalmas kalapácsot megpördítené maga mellett és lendületből beszakítaná a rémség fejét. Majd újra ütne és újra ütne és újra és újra. Addig amíg a szörnynek már nem maradna semmi a fejéből. De hogy vajon lesz e ideje erre azt majd kiderül. A legjobb lenne ha az a parittya betalálna. Bárhogy is lesz, ha a lény már padlót fogott Chadur szemével egyből Nyph aprócska termetét keresi.*

A hozzászólás írója (Chadur Sharadur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.15 09:45:39


286. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-14 22:08:17
 ÚJ
>Iana Nadzyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

//Zombikalipszis//

//1. csoport//

//Noxként//

*Iana a háttérben úgy berezel, hogy Noxnak most kapaszkodnia sem kell, ha nem akarná, akkor is övé lenne a porond. Nox először majdhogynem nevet rajta, aztán feltűnik neki, hogy valami nagyon nincs rendben, Int legalábbis nagyon is nyugtalannak látszik annak ellenére, hogy ez a lény állítólag nem veszélyes, ráadásul most evett.
Minthogy az elsők között követte a kapitányt, igen közelről hallja, hogy ideje futni, és meg is teszi, menet közben előrántva tőrét, hogy kéznél legyen, ha a futás nem lenne elég - márpedig hamar kiderül, hogy ennél komolyabb tettekre lesz szükség, ha meg akarnak szabadulni a rothadó lényektől, amik a jelek szerint magát a Havastalpat is elpusztították. Nox odahaza meglátogatott néha egy kétes hírű tudós-mágushoz, aki lények holttestein is kísérletezett. A nyári melegben néha nem használta fel elég hamar a testeket, akkor lettek hasonlóak ezekhez a valamikhez, bár ennyire még azok sem voltak rusnyák.
Látva, hogy őt egyelőre nem támadják, Iana kirohan a barlangból, és a közvetlenül a bejárat mellett a falnak veti a hátát. Abban reménykedik, hogy lesz alkalma meglepetésszerűen torkon szúrni pár kifelé tartó szörnyet. Közben azért fohászkodik magában, hogy valamikor legyen egy kis ideje elővenni a táskájából a fúvócsövét, amit futás közben nem tudott megtenni.*


285. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-14 16:32:42
 ÚJ
>Arima Nissot avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2.csoport//

* Hiába a gyors mozgás és a tény, hogy egy nyavalyás élőholt a támadó, így is sikerül jó pár csúnya sérülést szereznie a vállára. Az ütések helye erősen sajog, ám nem vesz figyelmet róluk, most kisebb gondja is nagyobb annál, hisz a támadása sikeres volt ugyan, ám eredményes nem. Miután a fejet elválasztja a többi testrésztől az továbbra is mozgásban marad, mintha mi sem történt volna. Sőt, sikerül szétfeszítenie a csuklóját szorító kötelet, így most már a kezével a hölgy orra előtt hadonászva közeledik felé. Arima egy pillanatra megdermed és tekintete a földre hullott fejre siklik, amely mintha még mindig mozogna.*
~ Egy próbát megér..~ * Gondolja és hátrálva próbál kitérni a karok útjából, majd egy hirtelen ugrással oldalra vetődik és a keze ügyében lévő egyik tőrrel megcélozza a fejet. Reméli, hogy ezzel végleg a pokolba küldi a másikat, mert ha nem, akkor már nincs több elképzelése, hogy lehetne őket legyőzni.
Ha megtalálta az élőholt gyenge pontját és az agyát ért penge a halálát, vagy legalább harcképtelenségét okozza, akkor a fegyvereit megtisztítja a ruhája sarkában, majd a helyére teszi őket. Miután meggyőződött arról, hogy mindenkinek sikerült élve maradnia elindul visszafelé, abba az irányba, amerről jöttek. A hajóból kilépve sötét füstre lesz figyelmes és rögtön meg is pillant egy hatalmas máglyát.*
~ Hatásos megoldás..~ * Vigyorodik el, majd lesétál a partra a többiekhez.*
- A hajón is volt néhány groteszk figura. * Mondja. Nem akaródzik hosszabb élménybeszámolóba bocsátkoznia, ezért másokra hagyja a részleteket.*


284. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-14 16:14:35
 ÚJ
>Urfang Ulippo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 1. csoport //

*A bennszülött apródok ámuldozva figyelik a dobozból előkerült képet, látszik rajtuk hogy azt hiszik valami varázslat történt a lappal. Urfangnak persze nem áll szándékában felvilágosítani őket a fényérzékeny papíros működési elvével, hisz az alkímiai ismereteik nyilvánvalóan nem elegendőek ehhez, ő pedig inkább benézne a többiek után a barlangba.
Ám ekkor bekövetkezik a nem várt esemény és a kedélyes hegyi túra hirtelen rémisztő horrorba csap át. Havastalp megsimogatása helyett ebben a barlangban emberek halnak meg és halott emberek támadnak az élőkre. Urfang akár cinikusan azt is mondhatná, hogy én megmondtam előre, persze azért őt is meglepi az esemény, de pánikba mégsem esik, hisz olvasta valami régi könyvben, hogy a zombik az élőhalott népség legalacsonyabb szintjét képviselik, puhatestűek és a csontjaik is rohadnak, komoly navigációs problémáik vannak az agyszövet pusztulása miatt és ha elesnek akkor úgy loccsan szét a koponyájuk a földön akár egy tojáshéj.
Urfang tehát megőrzi hidegvérét és máris kiváló ötlete támad. Lefényképezi a támadó zombikat, micsoda kép lesz az! Ezzel bizonyítékot teremt a legújabb hőstettének, amivel majd Artheniorban az úri társaság előtt eldicsekedhet. Ehhez be kell tennie egy újabb fényérzékeny papírost a dobozába, sajnos azonban úgy tűnik az egyik zombi pont őt szemelte ki magának és vészesen közelít, de erre vannak a bennszülöttek, amíg ő előkészíti a camera obscurát addig rohamra vezényli az apródokat a közeledő zombi ellen, de mikor belenéz a lencsébe a tükörben már látja is menekülni a segédeit, úgy tűnik a tíz üveggyöngyös szerződésükbe nem fért bele nekik, hogy meghaljanak egy jó kép elkészítéséért.
Így elkerülhetetlenné válik az élőhalottakkal való közvetlen konfrontáció a kis Ulippo számára is, aki többször bizonyította már, hogy a termete ellenére nem kell félteni őt, legutóbb például egy sisakos lovagot talált úgy fejbe a parittyájával, hogy azóta sem tudja mi lett vele, egy ilyen foszló zombinak biztos le tudja dobni egy kővel a fejét is akár, mintha csak a mókusokra vadászna, ezek a zombik kiváló célpontot nyújtanak.
Úgy látszik eközben a többiek se tétlenkednek, a csuklyás alak az íjával vadászik a kriptaszökevényekre, a harcias amazon a kardjával aprítja őket, és még a kis tündér is előkap egy sarlót, talán ezért hívatta magát Sarlósnak amikor bemutatkozott. Jó lenne ha az óriás is becsatlakozna és eltaposna néhány élőhalottat, ha már meggyógyult a lába.
Urfang mindenesetre a parittyájával próbálja rávenni az őt támadó zombi fejét, hogy elváljon a testétől, és persze bízik a segítségben is, menekülőre tényleg csak akkor veszi a dolgot, ha a helyzet teljesen menthetetlennek tűnik.*

A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.01.14 16:33:57, a következő indokkal:
Felhasználó általi moderálás törlése a reag végéről



283. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-14 15:33:35
 ÚJ
>Echnal Garm avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232

Játékstílus: Vakmerő

//Zombikalipszis//

//2//
*Na igen, arra azért ő sem számított, hogy a mesebeszédek igaznak bizonyulnak, és ezek a csúf jószágok még akkor is talpon maradnak, mikor egy kard jóformán kettévágta őket - s még a gerincüket is. Tény, Echnal nem ért annyit az anatómiához, mint szeretne, de azt kell hinnie, hogy ezeket a csúnyaságokat nem is annyira az izmok, hanem inkább valamiféle hatalmasabb erő tartja egyben.
A zsoldosnak jobb dolga is van, mint a többi harcosra figyelni, így reflexből cselekszik, hiszen ellenfele csak nem akarja abbahagyni az esztelen kapálózást - ami egy más helyzetben talán mókásnak is hatna. Echnal előtt két lehetőség volt járható, az egyik, hogy elrúgja magától a lényt, és a földön végzi ki, vagy pedig a pajszával leüti. Minek kockáztatná, hogy elkapja a lábát, valamint, hogy a többi ellenfél közé lökje, ahol ő is kilenne szolgáltatva? Marad tehát a pajzs.
Echnal balról-jobbra suhint a súlyos vasdarabbal, lehetőleg úgy, hogy miközben az ellen kezeit is elsöpri, a fejét is eltudja találni. Has nem sikerül, úgy megismétli még párszor a mozdulatot, lábra, testre, fejre, ahol éri ellenfelét, s ha mindez nem elég a karddal is ver rá még egyet.
Ha sikerül végezni ellenfelével segítségül siet a legközelebbi társához, aki még nem tudott megbírkózni ellenfelével.*

A hozzászólás írója (Echnal Garm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.14 15:34:33


282. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-14 14:58:09
 ÚJ
>Nidia Nainen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Telpum Tilírum, Arnulf Molina, Mesélőke //

*Egyre kevésbé érzi úgy, hogy megfogta a szerencséjüket ezzel a fiúval. Az elmúlt napok, hetek eseménytelensége és magánya után ez a hirtelen jött csoportos megmozdulás (és elhullás) bőven sok neki egy napra.*
-Köszönöm.
*Parádézik színpadiasan, hisze előbb utóbb maga is leütötte volna a kölyköt.*
-Nem, nem látjuk.
*Köti az ebet a karóhoz az nő. Persze, feltűnt neki, hogy a csónakjuknak oda, de nem csak Telpnek, nekik is ide kellett jutniuk valahogy, saját szerencséjükben pedig még bízik. Az a kereskedőcsapat -akiknek itt van lerakatuk- még eljöhet. Csak két nappal későbbre várták őket. Nem kérdezte mivel tudnak üzeletelni itt, ahol a madár se jár, de megfizette őket, s ez a kettü együtt bőven elég volt ahhoz, hogy tengeri fuvart biztosítsanak számukra.*
-Amit látok annak nem sok köze van az ittlétedhez, Ember. Ez a Kölyök csónakja. Együtt jöttetek volna?
*Jobb -és név- híján annak szólítja, ami.
Miközben a társaság érezhetően egyetlen normális tagja -vagyis ő- megpróbál valami információt kihúzni a táboruk körül ólálkodó idegen, harcos forma férfiből, Arnulf is pont most bombázza a... gondjaival.*
-Ne most...
*Csitítgatja mesterét. Tudja, hogy a legegyszerűbb a felszínre hívni -az igazi- Arnulfot, de azt nem tudja elő akarja-e adni ezt két ismeretlen előtt. Elég kínos.*
-Szedd össze magad!
*Szorítja meg a férfi karját.*
-Most elmondom mi lesz.
*Kezd bele komolyan.*
-Egy: Kint maradunk a parton. Kettő: Fiú, te nem kószálsz el. Rajtad tartom a szemem. *Mutató és középső ujját saját szemei elé emeli, majd azokkal Telpre mutat.*
-Két nap múlva érkezik egy kereskedő hajó az öbölbe. Azzal elmegyünk, de addig is ha velünk akarsz maradni... te... *bök a harcos fazon felé* -Te őrködsz. Ha nem akarsz maradni, úgy azt csinálsz amit akarsz. Menj utadra és hagyj minket. Nem érdekel mi okozta a társaid halálát és mi törte össze a csónakot ÉS *emeli fel hangját, de csak egy kis hatásszünet után szól ismét* -miért.
~A túlélési esélyeink nem növeled meg jelentősen, elnézve társaid példáját. Arról nem is beszélve, hogy nem bízom bennetek.~
*Elmélkedik magában, de ezeket a gondolatokat egyelőre nem osztja meg társaival.*



281. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:57:52
 ÚJ
>Kbegemoko Bgulubgulu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Zombikalipszis //

// 1. csoport //

*A tündér látja, hogy a többiek nagyon bátrak. Egymás után mennek be a barlangba. A kapitány ugyan megmondta, hogy jól ismeri a helyet, de Sarlós mégis inkább a jósnőnek hisz. Ha ez a Havastalp egy igazi vadállat, akkor semmit nem jelent, hogy eddig nem volt baj vele. Lehet, hogy a jósnő azt látta, ami ma fog történni. Sarlós már kisé remegni kezd és egyre idegesebb, ahogy a többiek tűnnek el a barlangban. Még figyeli Ulippo szerkezetét, aminek rendeltetését egyelőre nem ismeri. Páran kint maradnak és a kardos lány elég dühösen odaveti a többieknek a meggondolatlanságot.
Amikor a tündér a kiáltást hallja, tudja, hogy megtörtént a baj. Hamarosan meg is lát egy furcsa valamit, ami pont őt kezdi üldözni, hibáa állt messze a barlangtól. Úgy néz ki, mintha kezdene szétesni. Sarlós még nem látott rothadó halottat, így nem tudja, hogy ez arra hasonlít. Akik a falujában meghaltak, azokat mind rendesen eltemették és nem kellett ilyennel szembesülnie.
A lény túl közel ér és Sarlós most azt érzi, ilyen lehetett az ork támadás. Ezekkel nem lehet beszélni, nem úgy néznek ki. Csak az erőszakból értenek. Nincs idő menekülni, ezért Kbegemoko előrántja a sarlóját és a felé közeledő lény lábát próbálja elvágni vele. Ha az végre elesik, akkor pedig Nyph felé rohan, hogy az ő támadóját is feltartsa. Megpróbálja annak a kezét levágni vagy az oldalába belehasítani. Ezután pedig rohanni fog innen a lehető legmesszebb és szerinte a többieknek is ezt kellene tenniük.
Nem érti, hogy mi történik. Nem tudja, mik ezek, de arra gondol, hogy a Havastalptól elkaptak valami fertőzést. Az állatok sok mindent terjesztenek. Fut teljes erejéből, de néha hátranéz. Ha újabb támadó követné, akkor egy lendületes fordulással próbálja meg a sarlóval megsebezmi és harcképtelenné tenni. Pár évvel ezelőtt képtelen lett volna ilyesmire. Most az orkokat képzeli a rothadó emberek helyébe és a bosszú vezeti a karjait. Nem nagy fegyvertény ő, de a sarlóval tud bánni és tündérként egészen gyors is. A kis termete pedig még hasznos is lehet, mert ahogy ezek a "szörnyek" próbálnak lehajolni hozzá, ő már támadhat. Kardja is van, de az főleg szúrásra jó és nem tudja, annak mennyi értelme lenne itt. A sarlót amúgy is jobban szereti, szinte már hozzánőtt a kezéhez. Nem beszél, csak cselekszik.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1384-1403