//Hoo-Naoon túl//
//Barlang – Fynlisse, Sren, Ishala//
* Ishala kissé lemarad a másik kettőtől, de még mindig dönthet úgy, hogy a nyomukba ered, fürge lábaival gyorsabban haladhat, mint a sort vezető tündér. Habár a fáklya fénye egyre távolodik, ezért hacsak nem szeretne sötétben végigbotorkálni a barlangon, jobb ha siet.
A másik két kalandor gond nélkül eléri a zuhatagot. Sren fáklyája néhány métert zuhan, aztán koppan egyet-kettőt a szürke kövön. A láng meginog, de nem alszik ki, így már legalább a terem középső részét belátják. Itt-ott mintha már a barlang falait is látni vélnék, ahogy egy-egy vízcsepp megcsillan, de pontosan nem tudják behatárolni, hogy mekkora a hely. Sok újdonságot tehát nem találnak, habár így már Fynlisse is jobban lelát a "lépcső" aljára. Az egy szárazabb részhez vezet, ha egyben lejutnak, nem kell úszniuk, hogy felvegyék a másik fáklyát is és jobban körbenézzenek odalent. Már, ha egyben leérnek. Korábbi kalandok ide vagy oda, Sren csizmája vizes és a sziklafal is, amelyen megpróbál lemászni – ráadásul ez utóbbin kevés a kapaszkodó is. Így amikor a fél-elf férfi lefelé tart, egy ponton megcsúszik a lába és a hátralévő nagyjából két métert zuhanva teszi meg. Szerencsésnek mondhatja magát, mivel fontosabb részei épségben maradnak, csupán apró zúzódások büszke tulajdonosává válik. Az ütődések nyomán kékes-lilás foltok jelennek meg egy-két pontján, de semmi olyan sérülést nem szerez, ami ne múlna el néhány nap, netán hat alatt. S még a vizet is sikerült elkerülnie, így ha nem is pontosan úgy, ahogy tervezte, de sikerül lejutnia a barlangcsarnokba és innen már gond nélkül eljuthat a fáklyáig. Ha Fynlisse vagy Ishala úgy döntenek, hogy követik, talán már óvatosabban járnak el, illetve némileg Sren is segíthet nekik.
A barlang ezen része nem épp csöndes: a vízesés közelében meglehetősen hangosan kell beszélni, hogy megértsék egymást, néhány méterrel arrébb viszont már inkább csak háttérzajjá tompul a zaja. Ha Srennek sikerül összeszednie magát és elindul a fáklyával szétnézni, megannyi kis lyukat láthat a barlang falán. A legkisebbekbe fejét alig tudná bedugni, a legnagyobbakba talán egy tündér beférne. A barlang padlózata nincs egy síkban, itt-ott kiemelkedő buckák, máshol kisebb pocsolyák nehezítik a haladást, de egy kis figyelemmel kikerülhetők. Az egyik irányban azonban egy szélesebb járatot is felfedezhetnek, ami jobbra-balra kanyarogva vezet az ismeretlenbe, akárcsak az út, amelyen jöttek. Megpróbálhatnak továbbhaladni (ehhez persze nem árt, ha a tündér és az elf is lemásznak), vagy jobban megvizsgálhatják a falba vájt lyukakat (persze ehhez is jól jöhet, ha a többiek is lemásznak, hogy közelebbről lássák azokat).
//Alagút – Vojtri, Athien, Loq, Learon, Aashryn//
A csapat nagy része úgy ledöbben a beszélő szobrot hallva vagy talán a mögöttük bezáruló bejárat miatt, hogy nem is tudnak mit lépni hirtelen. Ketten vannak csak, akik gyorsan kapcsolnak, és egyből elkezdenek dolgozni kijutásuk módján, vagy legalábbis a hely titkainak kiderítésén. Az ork kérdése után pár másodpercig néma csönd ül a teremre, végül a szobor újra megszólal. Ezeket a sorokat még az időközben elinduló Vojtri is hallhatja, hiszen még csak pár lépést tett meg a folyosón, amerre elindult. *
– A halandóknak jobbára kettő van belőle, ám Chro'wornak csak egy jutott, ezért is vágyik oly' nagyon a párjára. Az áldozat már itt van a templomban, de nektek kell feláldoznotok! * Hogy a szobor szándékosan fogalmaz ilyen ködösen, vagy csak a sokezer éves korkülönbség nehezíti meg a kommunikációt, jó kérdés. Mindenesetre ennél többet most nem sikerül kihúzni belőle, talán jobban teszik, ha követik Vojtri példáját és elindulnak akár utána, akár a másik irányba.
Ami a muzsikust illeti… Egy rövidebb folyosóban találja magát, a falak és a padló nem különbözik az eddigiektől. Azonban néhány méter megtétele után egy újabb szobához érkezik. Ez nagyjából a fele az előző helyiségnek, így nagyjából ellát a terem másik végéig, ahol egy ugyanolyan nyílást lát a falon, amilyenből ő érkezett. A szoba látszólag teljesen üres, ezáltal a férfi könnyen juthatna arra a következtetésre, hogy egyszerűen át kell sétálnia rajta. Ám még mielőtt megtenné, a padlón valami furcsát vesz észre: az eddigi egységes, sima felületet a szobában nagyjából fél négyzetméteres csempék váltják fel. Ez magában még nem nagy felfedezés, azonban az is feltűnhet neki, hogy az előtte lévő csempék között ujjnyi rések tátonganak, s olybá tűnik, hogy alattuk nincsen semmi, csak a tátongó üresség. Ennek ellenére megpróbálhat átjutni a túloldalra, vagy kiötölhet valami más megoldást. Ha a társai időközben észbe kapnak, talán nekik is akad ötletük. *