Kikötő - Tenger és szigetek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 26 (501. - 520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

520. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 21:11:14
 ÚJ
>Vasmarkú Trigor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Hajótörés//

*Már induláskor látja, hogy valami bűzlik itt. És nem a hónalja, sőt, a többieké sem. Talán a Táncoló Hölgyön ő a legápoltabb manus, de néha ő is szokott bűzleni a tenger édes szagától. De ez most nem az az alkalom.
Ő maga sem szeret a sötétben kormányozni, bármennyire is tapasztalt ebben a nemesi szakmában. Tévedése viszont nem csalt. A vihar kisvártatva megérkezik, és Vasmarkú elveszti az uralmát a hajó felett. A Drága Kapitány próbálja menteni a menthetőt, de mindhiába. A Táncoló Hölgynek biztosan ez lesz az utolsó útja. Miután a kapitány elveszi tőle a kormányt, a többi pánikba esett kalózok közt próbálja meg az egyetlen olyan ember szerepét kitölteni, aki használja a halszagtól elsorvadt agyát. Gyorsan keres egy erős hordót, belebújik, tarkóját két vasmarkával védi, és várja a hullámverést.
Hamarosan be is következik, és egyenesen a vízbe zuhan, de mivel a dongák erősek, a víz csak cseppenként szivárog be, mely reggelre csak térdig fog érni.*

//Hajótörés után - reggel, a parton//

*Mikor reggel felkel, a nap langyos sugarai köszöntik a dongákon keresztül nedves bőrét. Kirúgja a hordó oldalát, majd lassan kúszik ki belőle. Az első dolga, hogy fáradt testét alaposan megropogtassa, megmozgassa kicsit, hisz egész éjjel összekuporodva hánykolódni a tengeren... Nem valami kényelmes dolog.
Második dolga, hogy túlélők után kutasson. Ujjait valamennyi bajtársának nyakához rakja, de pulzust egyiknél sem érez. Öröm az ürömben, hogy legalább lát lábnyomokat, melyek túlélőkre következtetnek. Harmadik lépésként barátjaként elismert társait jelképesen eltemeti, hogy az eméssze föl őt, mely eltartotta. Az anyaországuk, a Tenger.
Negyedik lépésként betör a hatalmas erdőbe, és szablyájával megpróbál valami menedékféleséget készíteni. Elhordja a hajó roncsaiból származó deszkákat egy, az erdő parttól nem messze lévő kevésbé sűrű bozótjába, és valami falszerűséget próbál felállítani. Szablyájával lekaszabolja az életére törő elvetemült leveleket, melyeket újrahasznosítva béleli ki erődítménye alvóhelyét. Nagyjából hatszor hat lábas, úgyhogy kissé szűken, de meglehet benne élni bizonytalan ideig, és elkészítése sem vett igénybe másfél óránál többet. Útját kijelölendő, hatalmas vágásokat ejt a fák törzsébe, és újra kiér a partra, ahol további túlélők után kutat. A legfontosabb dolog lenne most megtalálni a Kapitányt, mert az ő hulláját sehol a sem találja ezen a szakaszon. Talán őt máshol ölte meg az Anyatenger, vagy csupán ő is a túlélésben reménykedve beljebb költözött az erdőbe. Mindenesetre Trigor megkísérel egy hívást.*
-Kapitáááány!! Kapitááány!! *formál hatalmas tölcsér vasmarkaiból, és mély, búgó hangját küldi az éterbe, egyenesen az erdő felé, hogy a Kapitány meghallhassa, esetleg válaszoljon rá.*


519. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 20:56:24
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlélőtúra- Erfalody//

* Ha jobban belegondol, talán fognak találni olyan, nem mérgező leveleket, amelyeket, ha összecsavarnak, akkor olyanok lesznek, mint egy nagy pohár. Az meg, hogy gödörben hogyan raktározzák el a vizet, azt már megoldhatja Mordach, mert Assa nem biztos abban, hogy meg tudná csinálni úgy a lyukat, hogy az édesvíz ne follyon el.*
- Neked biztos nehezebb, mint a fiúknak és nekem, hisz mi egész életünkben ezt szoktuk. Még jogosnak is látom, ha kicsit zsémbes vagy. De remélem sötétedés után jobb kedved lesz.
* Mosolyog biztatóan a lányra, hisz már nem kell olyan sokat várniuk, hogy a fényes korong eltűnjön az égről. Assa nem fél a sötétben, de reméli, hogy nem lesznek furcsa történések az éjszaka…*
- Nem akarok mindenben rémeket látni, de nem értek egyet… Szerintem csak minket próbált megnyugtatni. Egy majom nem dobál köveket, maximum gyümölcsöt, a fekete árnyra azt mondta, hogy napszúrás, de mindketten láttuk. Mi lehet ez? Vagy ki lehet ez? Végülis élhet egy nagy hatalmú mágus is a szigeten… Emlékezz csak vissza, talán nem véletlen jelölték halálfejjel a szigetet.
* Talán ezeken a kérdéseken már Erfalody is elgondolkodott, de örül, hogy kimondta hangosan. Aztán még egy kérdés felmerül benne.*
- Modokhai és Mordach is voltak a fák között. Nem mondták neked, hogy fölfigyeltek valami furcsára?
* Kérdezi kíváncsian. Közben leveszi topánkáit, s belesétál a vízbe. Kellemes a hőmérséklete, kicsit megmossa az arcát, meg a kezét, aztán körbenéz. Észrevesz néhány fát, amiknek ugyan nem tudja a nevüket, de abban biztos, hogy nem mérgezőek, otthonában is használták őket, még ételek mellé és tálalták. Ő azonban most nem ezért szed le két nagy méretű levelet, hanem azért mert az egyiket a mélységi lánynak nyújtja, a másikat összetekeri, majd belemeríti a szép, tiszta vízbe. Egy indával összeerősíti, s a víz valóban nem folyik ki.*
- Akkor ebbe tudunk vizet vinni. De ha gondolod, még maradhatunk egy kicsit, nekem mindegy.
* Néz Erfre Assa, hisz annyira nem sürgős indulniuk, talán a két férfi sem bánná ha még négyszemközt beszélgethetnének egy kicsit. A környezet pedig nagyon szép, úgy tűnik, hogy a titokzatos fekete árny sem szeretne most felbukkanni. Itt nem annyira hatolnak át az Erfalody számára égető napsugarak, kicsit hűvösebb van, a növényvilág gazdag, megnyugtató hallani a csobogást. Assa úgy érzi, mintha otthonában, a Hullámzó völgy nevű helyen lenne újra. Bár, ott sokkal többen laknak, nincsenek furcsa történések, mindenki ismer mindenkit és, ha ugyan szerény körülmények között is, de boldogan élnek.
Ami legfőképp hiányzik Assának az, hogy nem kell tartani gonosztevőktől, mert azt is meggondolják, hogy kit engednek be kikötőjükbe. Néha-néha érkeznek olyan hajók, amikkel el lehet menni Artheinorba, ő is egy ilyen alkalmat ragadott meg. De ahogy belegondol, végső soron nem bánja, hogy meghozta ezt a lépést, hisz utazásának több előnye volt, mint hátránya.
Örül, hogy egy kalandba csöppent, ami ugyan tartogathat veszélyeket, de ha nem lenne semmi rejtély, akkor nem is lenne ennyire izgalmas az utazásuk.*


518. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 20:26:02
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Hajótörés után, parton //

*Próbál a part közelében maradni, de mivel a homokos partot sziklás part váltja fel, ahol könnyen megcsúszhataz erdőbe kell mennie. ~Víz, hús, többiek. ~ ismételgeti magában a fontossági sorrendet. Szép erdő, talán az egész szigetet beteríti, ami sok alapanyagot jelent. Ha tényleg egyedüli túlélő lenne, akkor csak magáról kell gondoskodnia, másoknak nem kell hagyni az elejtett vadakból, viszont egyedül nincs kihez beszélnie... Nem nehéz megőrülni sem, ha ez még nem történt meg. És nem. Egyelőre nem szól egy szótsem, nehogy felhívja magára a figyelmet. Nehéz járni falábbal, de ő már rég megszokta. Ami inkább zavarja, az a keze gyengesége. Mivel igaz kezei megvannak még, de az egyiket alig tudja mozgatni. Nem talál vizet,mi túlélés szempontjából nem előnyös, de még csak pár perce keres úgyis. Legfeljebb fél órája, de kezdd úrrá lenni rajta a szomjúság. *


517. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 20:22:11
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra - Mordokhai //

- Nem én akarok meditálni! *kacag fel* Akiről beszélünk, annak remek hely ez az ilyesmire. Teljes nyugalom, maximum vadállatok és időjárás akadályozhatja, de mindkettőt ki lehet küszöbölni. Szerinted nekem most a legfőbb vágyam, hogy meditáljak? *röhögi* Bár, ha ketten lennénk egyedül, még fel is merülne bennem, hogy éjjel kiülünk a partra és a tenger hangjai mellett meditálunk. *elmerend, de megrázza fejét* Hölgyek társaságában ez persze szerintem lehetetlen.
*Mosolyogja gúnyosan. Assa mellett még talán, de az éjhölgy mellett kizárt, hogy Mordach ilyesmire adja a fejét! Tény s való, hogy egyedül barátja társaságában lehetne nyugodtan átadni magát a természetnek, de több emberrel már ez nem megy.*
- Egyelőre szerintem se kellenek kardok, még nem annyira vészes a helyzet. Legvégső esetben, ha tényleg szorul a hurok, akkor pedig visszateleportálom magunkat a partra. Úgyhogy nem úgy fogunk odamenni, hogy nincs egyetlen menekülési tervünk se.
*Lehet, hogy Mordach ötletei sokszor hajmeresztőek, de minden esetben van egy B terve. Sosem úgy indul útnak, hogy ne lenne valamilyen menekülési útvonala, vagy vész esetén egy remek terve. Ez most sincs másként, s ez jelen esetben Mordokhaira is kiterjed.*
- Ezzel az a baj, hogy Erf minden bizonnyal nagyon éber lesz, hiszen ő pont az éjjelt szereti. Szerintem virrasztani fog sokáig. Ürügynek jó lenne, ha mondjuk "kicsit körbenéznénk" este, és véletlenül eltévednénk, így megvárjuk a reggelt, hogy felkeljen a nap. Eléggé hihető.
*Kacsint társa felé sunyi mosollyal. Assát még kijátszhatnák, hiszen ő remélhetőleg álomra hajtja rendesen a fejét, ám Erf már jóval keményebb dió, őt nem tudnák átverni azzal, ha szó nélkül lelépnének, hiszen Mordach kinézi a mélységiből, hogy alattomos módon követné őket az éj leple alatt.*
- Rendben, akkor egy apró lángnyelvet megengedek magunkat. Persze előtte szerezzük valamit, amit meggyújthatunk, hogy ne tűnjön furcsának, hogy a korom sötétben világítás nélkül akarunk nekivágni az erdőnek.
*Ekkor végez saját nyársával, majd elkezdi hegyezni az éjhölgyét is. Ha ezzel végzett, akkor keres két követ, melyből szikrát pattint - egyelőre ha nem muszáj, akkor még nem akarja alkalmazni a mágiát, azt meghagyja estére.*
- Már korog a gyomrom...
*Jegyzi meg a levegőbe, mikor rátűzdel egy rákot s egy kis halat az egyik nyársra, ugyanígy folytatva a többivel. A tündérke által megfogott halat feldarabolja, s egy nagyobb sziklára helyezi őket. Azokat egyelőre nem tűzi fel, majd mindenki választ magának egy szimpatikusabb darabot. Most csak a rákokat és a kicsi halakat helyezi tűz fölé, hiszen azok szinte ugyanolyanok, így a négy nyárs sem tér el egyelőre egymástól.*
- Hozok egy kis gyümölcsöt.
*Szól Mordokhai felé, s egy röpke egy perces kitérőt téve négy kékes gyümölccsel tér vissza, melyeket szintén feltűz a botokra, illetve barátjának ad.*
- Így. Ez egyelőre elég lesz szerintem. Assa talán hoz valami növényt, amivel fel lehet dobni a halat. Kell az erő estére, van egy olyan érzésem! *pillant sejtelmesen a hóhajú felé, miközben elkezdenek ropogni a rákok a tűz felett*


516. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 15:28:24
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Hajótörés után reggel a parton//

~Puha... Szemcsés... ~
- Homok? *kinyitja fekete szemét. Körbenéz, majd látja, hogy a parton van. A világoskék, nyugodt tenger semmiféle nyomot nem hagyott arról, hogy mi történt az este, csupán néhány hulla (vagy akár élő) fekszik mozdulatlanul a homokos parton. A féllábú ellenőrzi a körülötte fekvők állapotát és sajnálva nézi, hogy egyikük szíve se dobog már. Itt csak hat hulla van, de lábnyomokat is talál a homokban. ~Más túlélők is vannak. Vagy kannibálok? ~ Elszörnyed, mikor arra gondol, hogy talán emberevő bennszülöttek élnek a szigeten. ~Édesvizet kell találni... Aztán túlélőket. ~ jön hamar a túlélő-ösztön. Ha nincs édesvíz a szigeten bizonyosan elbukott már most. A parttól beljebb sűrű erdő található, valószínűleg vad is lesz benne... *


515. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 14:32:17
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Túlélőtúra - Assa//

*Levélben… És mi az, hogy egy gödör hozzá? Legjobb tudomása szerint mind a föld, mind a homok beszívja magába a vizet, ha meg levelekkel próbálnák kibélelni, megtalálná a víz azt a rést, ahol elszivároghat. Vagy eleve egy akkora levélre gondolt a Vörös ami önmagában akkora mint a gödör?
Csak megrázza a fejét, remélhetőleg Assa jobban értelmezte, hogy miről is van szó.*
- Csak a két hétről beszélünk eddig még. Nem tudom, talán egy kicsivel, vagy már a kézfejemnek úgyis mindegy. *Az utolsó kérdésen egy pár pillanatig elgondolkozik, majd csak a fejét csóválja.* Nem tudom, még sose próbáltam hozzászoktatni a napfényhez a bőröm. *Ugyan nem látszik rajta, de értelemszerűen egy olyan bőr, amit még sosem érintett a napfény, perceken belül képes leégni. Nem véletlenül fáj az arca és a kezei, amiket nem véd a ruhája. Aztán csodálkoznak, hogy miért olyan mogorva és zsémbes. Olyan érzés ez neki, mintha a kellemes puha bársony után szalmával dörzsölgetnék a bőrét.*
- Szerintem az abban a kettőben eddig még fel sem merült, hogy nekem talán már önmagában az, hogy napközben mozgok, már az komolyabb kihívásnak számít. *Ráadásul ezek után még leáll harcolni egy döggel, majd a fénybenjáró fut el... Tőle pedig biztos azt várták volna, hogy mosolyogjon, és hálálkodjon, hogy voltak olyan kegyesek utána fáradni… És még ő a nagyképű…
Assa felkiáltására csak szelíd mosollyal bólint. Sejtette, hogy majd érdekelni fogják a világító gombácskák. Igen, este majd a saját szemével is láthatja azt a szemnek is kellemes kis fényt, amit ezek adnak ki magukból. Nem olyan durvát és erőset, mint a gyertyák lángjai, vagy a fáklyáknak a tüze, de nem ám! Ezek kellemes, lágy, megnyugtató fények. Talán mégis van abban valami, amit a Vörös kérdezett, és valóban közük van azoknak a kristályoknak meg talán ezeknek a gombáknak is némi mágiához.
Ismét szóba kerül a furcsa árny, amire Mordach próbált egyszerű magyarázatot találni, viszont ha Assa is látta, akkor már alap nem napszúrásról vagy hasonlókról lehet szó. Meg amúgy is! Ha itt valaki napszúrást kaphat, hát az ő.*
- Azon a farkason kívül semmit. Meg amíg elvoltam se láttam, vagy hallottam semmit, pedig figyeltem. *Mondja megvonva a vállát.* Mordach próbálta megmagyarázni. Majomra, vagy képzelgésre hivatkozott. *Teszi még hozzá, de természetesen ezek közül egyikben sem lát sok logikát. Egy majom nem dob ilyen erősen, és ennyire pontosan kétszer is, a képzelgés meg ott dőlt meg, hogy a tündérlány is látta azt az árnyat.*


514. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 14:25:26
 ÚJ
>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Hajótörés//

*Ki az a bátor, vagy épp túlságosan vakmerő kapitány, ki az éjjeli órákban, mikor csak a hajón elhelyezett fáklyák világítanak neki indul a sötét tengernek? A kérdésre válasz is van. Féllábú Jorrih, a Táncoló Hölgy kapitánya, maroknyi legénységével. A hajó viszonylag nyogodtan megy a tengeren. A legénység nem alszik. Viszont kivételesen nem is szórakozik. Mindenki izgatottan kémleli a tengert. Sötét az ég, így nem is veszik észre, hogy mégsötétebb fellegek gyülekeznek felettük. Akkor vehetik legfeljebb észre, ha már túl késő. Néhány újonc már észrevette, hogy egyre nagyobbak a hullámok, de a vén tengeri rókák csak nevetnek "gyávaságukon". Hogy miért mennek? Ennek több oka is van. Többek között, hogy menekülnek, de inkább arra fogják, hogy megtalálták azt a titkos térképet, mely a "Kincses sziget" felé vezet. A fafejű kalózok elhiszik ezt, mégha semmi bizonyíték nincs erre. Talán vannak köztük olyanok is, kik nem hisznek benne, de mindenki kíváncsi rá. Vészesen közeleg a nagy vihar. Még a vészjóslóan kárrogó madarak is megérkeznek. Egyenesen repülnek el a part irányába. Pár perc múlva mindenki látja a vihart. Villámlik, dörög, esik. A hajó háromárbocos, így még marad kettő, mikor az egyikbe villám csapódik és eldől a feneketlen tengerbe. A fáklyák többsége elalszik, így az egyetlen fényforrás szinte a villámlások fénye. A hullámok hatalmasak, a hajóra is felcsapnak. Rémület és kiáltozás lesz úrrá a hajón. A féllábú átveszi a kormányos helyét és megpróbálja egy sziget felé irányítani a Táncoló Hölgyet. Sokan a vízbe ugranak, így próbálják menteni magukat, néhányan higgadtan próbálkoznak bármibe kapaszkodni. Ketten vannak a kormánykeréknél. Ő és a kormányos. Amilyen közel csak tud, olyan közel megy a szigethez. De most minden remény elveszett... Hajó méretű hullám jön... Minden elsötétül... Próbál uszni a parthoz, de a víz magától viszi. ~Meghalok? Ne! Még nem kell... ~ Sok vizet nyel, mely nem jó a szervezetnek... *
-Pfujj! *Köpi ki amit még nem nyellt le. Végül elveszti tudatát... Nem lát, se hall semmit. Meghalt volna? *



513. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 13:14:05
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra – Mordach//

*A Vörös kis előadásához nem tesz hozzá semmit. Miután társa elmondta az egyetlen épkézláb ötletét, ő csak biccent egyet, jelezvén, jobb híján ez is megteszi. Még egy darabig, ugyanis a leveleket hurcolni mindenfelé kissé kényelmetlen és idegesítő tud lenni, kiváltképp, ha ezt a nagyszerűnek nem éppen nevezhető műveletet egy héten keresztül kell ismételgetni. Valahogy csak össze tudnak hozni valami edényt, ha más megoldás nincs, akkor megpróbálhatnak a késüket felhasználva, valami nagyobb fából összeeszkábálni, aztán lesz, ami lesz.
Amíg a Vörös gondolataiba mélyed, csendben van, inkább a nyárssal foglalkozik, s amikor úgy ítéli meg, hogy már használható állapotban leledzik, teljes figyelmét Mordachra irányítja.*
- Reménykedned továbbra is szabad, de a véletlen összefüggések nagyon is azt mutatják, hogy többről van szó, nem pedig egy egyszerű dögről, aki elkódorgott és táplálékra lesve kiszúrt minket. Meditálni pedig továbbra is lehetséges, de én nem ajánlom, hogy ilyesmivel egyedül próbálkozz, még neked is veszélyes lehet. Az éhes farkasnak pedig mindegy, hogy van-e társa. Túlélési ösztön munkálkodik benne is. Viszont önmagában nem egy vérengző állat. Nem azért öl, mert örömet okoz neki, hanem, mert éhes.
*Elgondolkodó képpel néz a társára. Nem mond hülyeséget, csak éppen nem lenne „szabályos“.*
- A félelem egyelőre még engem is elkerült, viszont a kardokat talán kihagyhatnánk a játékból.
~Már persze, ha ezt még játéknak lehet hívni.~
- Ha a dolgok nagyon eldurvulnak, akkor persze én sem fogok habozni és elhozom a fegyverem. Ami történt nem ártatlan tréfa, de talán a késünk és az eszünk használata is megteszi.
*A kacagásra az ő száján is széles vigyor terül el, valami ilyesmi reakcióra számított.*
- Igen, tudom. De szerencsére, te legalább annyira őrült vagy, mint én, így reméltem is, hogy számíthatok a segítségedre. És tudod mit? A lányoknak erről sem kell tudniuk. Csak érjünk vissza, mire felébrednek.
*A fáklyával kapcsolatban is valami hasonlóra számított, nincs mivel begyújtaniuk, anélkül pedig nem ér túl sokat.*
- Talán ennyi kis varázslatot megengedhetsz magadnak, mert fontos dolognak akarunk utána járni, de te döntesz.
*A következő ötlet hallatán még szélesebbre húzódik a vigyor – már amennyire ez lehetséges. Csak akkor fog igazán meglepődni, ha a barlangban nem lesz semmi és a farkas holtteste is eltűnik. Az kicsit kellemetlen lenne.*


512. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 12:36:29
 ÚJ
>Ferdnichar Ni avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Hajózunk és elsüllyedünk //

*Elégedetten suhint a kardjával, mikor meghalja, hogy landolása némiképpen sértette a szörnyet.* Mi az te féreg?! Csak nem fájt?! *Kiáltja, mikor megsebzi a férfi vállát. Öröme nem tart sokáig, hiszen egy pillanattal később a vízben találja magát, kezében Clementine korlátjának egy darabjával.* ~Megállj te mocsok! Csak ússzak a felszínre!~ *Dühöng magában. Miközben igyekszik felfele, néha ki kel kerülnie a vízbe csapódó csillagokat, nehogy eltalálják őt.* ~Látom Caram akcióban van~ * Mondja elégedetten. Mikor felér a felszínre csak levegőt venni van ideje, hisz társa is követi őt a vízbe, és csak egy kicsin múlik, hogy a lány nem Fernichar-on landol. Mire segít neki a felszínre jönni, Clementine eltűnik, és csak a dalt hallják. A férfi átkozza a sellőt, és közben kardját lóbálja, de rájön, hogy ez nem hozza vissza hajóját. Így lenyugodva Caram felé fordul.* Jól vagy? Nem sértett meg az a szörny? *kérdezi aggódva. Vörös zakója lehúzza őt, ezért leveszi azt, hagy süllyedjen, így csak egy fehér ing és vörös nadrágja van rajta, de nem aggódik, hisz van még egy csomó ruhája a hajón. A hajó! Hogy lenyugtassa, magát a hátára fekszik, és úgy lebeg a vízen. Ez általában kitisztítja a fejét.* Hát ez tényleg kaland a javából *mondja miközben lebeg* Most mihez kezdjünk?



511. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 11:10:56
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Hajózunk és elsüllyedünk //

*Úgy tűnik, valamiért senki nem látja szívesen a különös lényt a hajón, pedig az minden erejével azon van, hogy a fedélzeten levőkhöz csatlakozzon. Elégedetlen morgás szakad fel a torkából, amikor a férfi a fején landol, ujjai alatt nagyot reccsen a fa, ahogy még erősebben kapaszkodik egyik kezével, másikkal pedig Ferdnichar bokájára markol rá. Szorítása erős, vasmarokként tartja fogva a férfit, aki ugyan meg tudja vágni a sellő vállát, hamarosan a vízben találja magát, ha elég erősen kapaszkodott a korlátba, akkor annak a darabjával.
A lény habzó szájjal mászna is feljebb, a hajó oldalába tört lyukak mellé vércsíkkal díszítve Clementine-t, amikor Caram is támadásba lendül. Dobócsillagai többnyire célt találnak, de így is van, amelyik a tenger mélyére süllyed. Amelyik dobás sikeresnek számít, azok a férfi alkarjába állnak, hiszen azzal védte fejét, illetve valami különös módon egy az uszonyába is belefúródik. Hiába a sok seb, amit ejtett, ő is a vízben találja magát, a sellő ugyanolyan módon lehajítja őt is, mint társát, majd immár zavartalanul mászik fel a hajó fedélzetére. Mire a pórul jártak kettőt pislognak, csak a nyílt tenger fekszik előttük, a széllel pedig egy rekedt ének száll feléjük.*
-Ó te drága, Clementina, már tudom, hogy merre jársz!


510. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 09:44:21
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra - Mordokhai //

- Akad az erdőben több nagyobb levél, mint amit például én is hoztam. Abban szerintem jó lenne. Majd ások egy gödröt, és abba bele tudjuk helyezni, így nem folyik ki. Elég masszívnak tűnnek, szóval az részemről megfelel.
*Válaszolja a hölgyeknek. Bár tény, hogy örökké nem hurcolászhatják magukkal a leveleket, úgyhogy ezt hamarosan meg kellene oldani. Ha találnak olyan területet, ahol lehet találni agyagot, akkor egy fél órán belül lehetne készíteni egy tálat, s kitenni a tűző napra, avagy a tűz fölé, hogy megdermedjen. Egyelőre azonban nem talált semmi ilyen a Vörös, de nincs veszve semmi ugyanakkor, hiszen a szigetnek csak a töredékét járták be, s a mai napon érkeztek eleve. Kezdésnek nagyon is jó, hogy egyáltalán vizet találtak, az már mellékes, hogy mibe kellene tenni, hiszen ha kell, körülötte is le lehet telepedni pár éjszakára.
Mikor a hölgyemények elmennek, Mordach elgondolkozik azon, amit Assa mondott Erfről. Teljesen egyetért vele, minden szavával. Egyértelműen nem könnyű beleszokni egy idegen környezetbe, amit teljesen a fordítottja annak, mint amit megszokhatott az éjhölgy, így lényegében hibáztatni sem lehet érte. A stílusa pedig... Hát igen, nevelés, életkörülmények kérdése.
Persze nem azért vannak itt, hogy ilyenen rágódjon, s úgy érzi, hogy ezt a témát le is zárhatja magában, fontosabb dolgok is vannak, melyekre koncentrálni kell.*
- Pedig reménykedtem benne, hogy csak valami döggel futunk össze. *csóválja meg fejét* Mondjuk tény, hogy tökéletes hely a mágia űzésére, hiszen itt lényegében nincsenek törvények, sem más gátló erő. Itt szabadon lehet meditálni és varázsolni, anélkül, hogy megzavarnának.
*Márpedig most a kis társaság pontosan ezt teszi, ami úgy látszik, nem igazán tetszik a mágusnak, varázslónak, avagy fene tudja, minek.*
- Valóban, addig kár is találgatni, amíg nem szereztünk bizonyítékot. Mi lenne, ha megkeresnénk a farkast, amíg ők távol vannak? *pillant barátjára sejtelmesen* Biztosan megdöglött már, de megenni nem hiszem, hogy kellene. Ki tudja milyen fertőzést hordoz magában a varázslat miatt, már ha tényleg attól vadult így meg. Eleve egyetlen farkas inkább elkerüli az embereket, mint hogy önmagában támadjon. Szóval már ez is fura... Ám talán egy próbát megér, hátha felfedezünk rajta valami jelet, vagy bármit, amin elindulhatunk. *ekkor halkabbra veszi* Viszont a hölgyeményeknek nem biztos, hogy tudniuk kell. Maradjanak csak abban a hitben, hogy egy majom dobálózott s kicsit megtűzött minket a nap, azért láttuk az árnyat. *mondja határozottan* Én nem félek, szerintem vagyunk annyira eszesek, hogy rájöjjünk, mi van a szigeten, s legyőzzük. Ha olyan veszélyes, akkor még ott vannak a kardok a hajón eleve. Viszont én is minél előbb megtalálnám a barlangot s a veszély forrását, mert úgy mégis nyugodtabban tudunk aludni, vadászni, s járni az erdőt, ha tudjuk, hogy az biztonságos.
*Biztonság alatt persze a "természetes" dolgokat érti, tehát amit nem irányítanak mágiával. Állatok, gyümölcsök, s minden, melyet nem érintett meg ennek a túlvilági erőnek a keze.*
- Na igen, az már rosszabb lett volna, ha az erdő közepén vesszük észre. Így a parton azért mégis más... Csodálom, hogy Assa nem rémült halálra. Ha igen, akkor nagyon jól leplezi.
*Mordokhai ötletén hangosan felkacag, mintha csak kiröhögné őt.*
- Hát tudod... Ha nem én lennék, most elhordanálak mindennek a hülye ötleteid miatt. De... *kacsint* Túl nagy a kíváncsiság, így még szép, hogy vágjunk bele! Egyszer élünk! *lelkesedik* Maradandó fáklyát pedig nos, csalással tudnánk csinálni igazából. Egy fél óra biztos lenne, míg elérünk a barlanghoz, sőt, még több is. S ki tudja, odabent meddig leszünk, s ha véletlenül leég a fáklya hamar, avagy ránk szakad az ég, akkor elég csúnyán is végezhetjük. Egyikünk se lát a sötétben, szóval...
*Csalás alatt természetesen a mágiát érti. Nem nagy varázslatra kell gondolni, csak egy apró lángra, mellyel képes lesz bármit meggyújtani, így nem kell attól tartani, hogy elaludna a tűz, illetve még akár saját tenyeréből is tudna fáklyát csinálni, ha szükséges lenne. Kérdés, hogy egy ilyen "kivételes" esetben mennyire akarnak egy kis kitérőt tenni a megbeszéltektől.*
- Ha pedig már elmegyünk a barlangba, összeköthetnénk az utat, s egyben a farkast is megkeresnénk.
*Mondja még lelkesebben, s az ő szemében is felbukkan az az őrült csillogás.*


509. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-05 09:14:01
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlélőtúra//

* Mordach szavait figyelmesen hallgatja.*
- Látom, észrevetted. Erfalody szép és okos lány, csak nem felszíni. Teljesen más körülményekhez és személyekhez van szokva. Nekem voltak vele néha konfliktusaim, de ha elfogadod úgy, ahogy van, akkor lehettek barátok, több szerintem nemigen. A másik meg, hogy légy vele elnéző, ahhoz van szokva, hogy egy nemesi család kúriájában él, nem kellett nagyon földön aludnia, az ételért nem kellett aggódnia. Arrról meg nem ő tehet, hogy oda született és, hogy ilyen nevelést kapott. Szerintem már sokkal alkalmazkodóbb, mint pár hete volt.
* De azért Assa is mosolyog. Szavait azonban komolyan gondolja.*
- Persze, téged is megértelek.
* Teszi hozzá.*
- Nem olyan sürgős, de ha most megézzük nekem az is jó.
* Azon ő is elgondolkodik, hogy miben hozzanak vizet, hisz nincs vödrük, Assa tudomása szerint kulacsuk sem. Így még a választ megvárják.*

//Erfalody//

* Ő is figyel, bár még a fák között nem járt, de a árny és a kövek is innen jöttek, így fő az óvatosság. Most, hogy itt vannak, újra elkezd gondolkodni a furcsa eseményeken. A merengésből a mélységi lány zökkenti ki, kijelentésével.*
- Hát, igen. Gondolom még most is zavar a nap. Pár hét alatt nem látod azt, hogy kicsit jobban alkalmazkodik a bőröd a sugarakoz? Vagy ehhez több idő kell?
* Kérdezi a tündérke.*
- De jó!
* Érti ezt a gombákra és a forrásra is, belekortyol a vízbe. Igen szép, tiszta.*
- Akkor majd sötétedéskor meglátjuk a világítást.
* Modja mosolyogva. Majd egy más irányba tereli a beszélgetést.*
- Mondd, ti nem láttatok, esetleg hallotattok olyan… Valamit, amire nem találtatok magyarázatot? Például egy fekete árnyat?
* Nézi érdeklődve a lányt. Azon is elgondolkodik, hogy a fiúk azért akartak kettesben maradni, hogy a furcsa történésekről is beszéljenek. Vajon gondolták volna, hogy ilyen dolgokra is számítaniuk kell?*


508. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-04 20:01:35
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Túlélőtúra//

~Az jó…én nem…~ *Hagyja rá magában. Aki sérült annak nincs is más választása azon kívül, hogy türelmesen kivárja, amíg a seb begyógyuljon. De ez már a hóhajú problémája, ő még kimondottan nagylelkű is volt, hogy ezek után olyan növényt nyomott a kezébe, ami a seb összehúzódását segíti. Az sem kizárt, hogy semmit sem értenek a növényekhez, amiből pedig az következik, hogy a nőstényke akár egy mérgező hatású gyomot is nyomhatott volna bosszúból a férfi kezébe.
…De mégsem ezt tette nem igaz?
Amíg a többiek beszélnek, ő megpróbál megfeledkezni az elmúlt óráról. Éles körmei önkéntelenül is a homokba vájnak, ahol pár centivel lejjebb valami keménybe és egyben laposba akadnak bele. Ahogy kiássa, egy tenyérnyi nagyságú kagylóhéjat talál a kezében. Szép, nem szép, ahhoz kicsit vastagabb ez a méretű, hogy könnyen el tudja törni, de ezen a nála lévő tőr - ami jelenleg itt késként funkcionál – könnyen változtathat. Egész jól lepattintja a két szélét, így a középső darab hegyes csúcsos lett. Érdeklődve veszi ezt a kezébe. Ilyenkor mikor frissen törött a két széle, ilyenkor a legélesebb. Ezt óvatosan le is ellenőrzi anélkül, hogy megvágná vele a kezét. Nem is rossz, még néhány ilyen, és megszerzi a dobófegyver arzenáljának az itteni helyettesítését.
Annyira leköti a most már hosszú vékonyabb hegyes kagyló, hogy csak arra kapja fel a fejét mikor a nevét hallja.*
- Most? *Pillant a lányra, majd rögtön utána a Vörösre, ahogy az ismét tettetett sértődöttséget mutat, aztán tekintete ismét Assára vándorol. Pár másodperc az egész, de annyira elég, hogy sikerüljön visszarázódnia a valóságba.* Nincs még túl meleg, és…fényes a fürdőzéshez? *Masszírozza meg a tarkóját a tündérlányt figyelve. Valahogy nincs ínyére, hogy ruha hiányában olyan helyeken is érintse a napfény, ahol nem kellene.*
- Miben? *Pillant Mordachra kíváncsian. Kicsit úgy érzi, mintha tetszene a Vörösnek az ötlet, hogy most elmennek kicsit Assával. Ez momentán neki sincs ellenére, csupán csak az a probléma, hogy egy dolog az, hogy próbál mozogni a napon, és megint egy másik, hogy semmi se védje a bőrét.
Azt meg örülne, ha a nagy vándorok valamelyike a szájába rágná, hogy ha minden kulacsuk a hajón van, akkor miben hozzanak nekik vizet?*
- Mit szólnál ahhoz, ha most csak tennénk egy kört, és megmutatnám a forrást? *Mosolyog a lányra, remélve, hogy ha most is akart volna fürödni, hajlandó még várni egy kicsit. Még jól emlékszik a fürdőházban történtekre, kizárt, hogy Assa hajlandó lenne a fiúk bármelyikével is fürödni, legalábbis a ruháit levéve biztosan nem.*

//Assa//

*Ha ő is benne van, és arra is választ kapnak, hogy mibe hozzanak vizet, az éles kagylót elteszi, majd ha Assa is jön, akkor elindul ismét vissza be az erdőbe.
Közben gondosan figyeli a terepet, nehogy bármi is meglephesse őket. A történteket hallva még a fák lobjait is figyeli. Ő még mindig nem lát semmiféle árnyat, de nagyon reméli, hogy ez így is fog maradni.*
- Szép a part, de túl nyitott. *Töri meg felsóhajtva a csendet, ha eddig a tündérlány nem tette volna meg.
Lassan kezdi érezni a korábbi hűs levegőt amit egy gyenge szellő hoz.*
- Ez lenne az. *Áll meg gyenge mosollyal az arcán, hagyva, hogy Assa előremenjen közelebbről is megnézni a forrást, hogy ha akarja.* Látod a földön szétszórtan ezeket a gombákat? *Csak a földre mutat, elvégre szétszórtan van belőlük egy pár, nem lesz nehéz észrevenni.* Ilyenek nálunk is teremnek a mélyben. Ha leszáll az éj és eltűnik a nap, ezek világítani fognak. *Mosolyodik el még szélesebben, elvégre ezek majd plusz hangulatot fognak adni ennek a helynek. Neki nosztalgikust, Assának pedig némi újdonságot.*


507. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-04 14:44:43
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

//Túlélőtúra//

- Bizonyára igen, de türelmes vagyok.
~Most még.~
*Bólint, tudomásul vette, hogy Assa elmegy mosakodni, esetleg a mélységi is vele megy.
Mordach kijelentésére elmosolyodik, majd a célzó mondatra biccent és amikor ketten maradnak, elmondja a kis történetet.*

//Mordach//

- Szerintem még nagyon is életben lehet az irányítója, nem hinném, hogy ekkora szerencsénk lenne. Sőt, szerintem itt van a szigeten és valóban szúrja a szemét, hogy itt vagyunk.
*Elgondolkodó képet vág, aztán megvonja a vállát.*
- Persze, lehet, hogy csak én láttam rosszul, de nagyon is emlékeztetett a szem arra az estre. Viszont tényleg nem kéne mindent összehordani. Valahogy bizonyosságot kéne nyernünk, bár én már eléggé meggyőzve érzem magam.*Furcsán néz a Vörösre.*Barlangot? Hm... kezd ez a hely nagyon kísérteties lenni, viszont nem szívesen mennék el. Ellenben minél előbb jó volna meglelni amiért jöttünk.
*A dobálózásra biccent.*Említett valamit. Az árnyhoz ugyan még nem volt szerencsém, ám ha így folytatódnak az események, akkor nem kizárt, hogy én is meg fogom látni.
*Igazából Mordokhai nem tudja, hogy igazán kíváncsi-e arra az árnyra, viszont nem szeretné, ha meglepetések érnék őt vagy a másik három közül akárkit.*
- Ha van itt valami, akkor igazad van, ő mozog hazai terepen. Ami valóban nagy előnyt jelent. Én úgy gondolom, hogy a közeljövőben neki kéne vágnunk a hegynek és minél előbb rálelni a barlangra. A tanoncok pedig... talán ők is láthatták az árnyat, mert azért ők sem gyávák, de ha a helyükben lettem volna, én is lélekszakadva rohantam volna vissza egy olyan helyre, ami már biztonságos.
*Érdeklődő pillantást vet a tekercsre és egyetértően biccent.*
- Valamikor muszáj lesz megfejtenünk. És a szigetet is...
*Ekkor egy kifejezetten őrült és öngyilkosságnak nevezhető ötlet vetül fel benne. És bár tudja, hogy a Vörös vevő egy jó kalandra, mégis lassan, halálos nyugalommal a hangjában kezd neki a mondandójának.*
- Tudod, támadt egy ötletem, de nem biztos, hogy tetszeni fog... tudnánk fáklyát készíteni?*kis szünetet tart, aztán a lényegre tér*Vágjunk neki éjszaka az erdőnek. Keressük meg azt a barlangot, amiből a szipogást hallottad. Vagy esetleg ha azt nem is, nézzünk körül. Csak mi ketten, kicsit felderítjük, hogy mi is akar minket elűzni.
*Olyasféle vigyor játszik a szája szegletében, ami csak akkor szokott, amikor valami igazán nagy őrültségre készül, mégis komolyan gondolja, amit mondott.*


506. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-04 13:36:47
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

// Túlélőtúra //

*Mordach kedvesen elmosolyodik a tündérke kérdésére, s megrázza a fejét, miközben arca határozottan támasztja alá mondandóját.*
- Nem vesztünk össze egyáltalán, csak tudod nagyon különbözünk, s az ekkora különbségek már inkább negatívba fordulnak át. *bár eleinte bánta kissé, de kezdi belátni saját igazát* Nézz csak rá, s nézz rám. *ekkor felkacag* Ég és föld, külsőre s jellemre egyaránt. Barátnak, avagy amolyan "vándortársnak" elmegy - persze ha olyan hangulata van -, de több nem biztos. Az meg hogy most ilyen a hangulatom... *ekkor látványosan Erf felé fordul, s odasúg Assának* Csupán nem szeretem a hisztit!
*Azzal felkacag jóízűen, mintha kissé tünedezne a mogorvasága. Hiszen hiába, nehéz búsnak vagy mérgesnek maradni ilyen kis pillangó társaságában, mint Assa. Még az is átfut agyán egy pillanatra, hogy egy véres háború közepére le kellene tenni pár tündért, aztán hamar véget érne a csata, csupán pár pillantást és kedves szót kellene megejteniük! Erf pedig... Valóban, ég s föld, nincs bennünk semmi hasonlóság. A csók, melyet a Vörös a fogadóban kapott, talán egy szép próbálkozás volt ennek megcáfolására, viszont minél többet vannak együtt, egyre inkább bizonyosodik be a férfi igaza. Azért két ennyire eltérő kultúrából származó egyén nem fog egyáltalán összehangolódni egy csettintésre, hiába akarnak.*
- Csak ti ketten mehettek? Na szép...
*Mondja immáron úgy, hogy mindenki hallja, s színpadias sértődöttséget is felfüggeszt vonásaira, persze lehet látni rajta, hogy viccelt csupán. Ő egy igazi lovag... S nincs is szándékában meglesni őket, avagy utánuk menni s váratlanul meglepni őket - persze ő sincs ellene egy szép női testnek, sőt! Azonban nem viselkedik úgy, mint egy kivert kutya, mikor csontot lát egy hetes éhezés után...*
- Ha ti elmentek, akkor mi befejezzük addig a vacsorát! Mire visszaértek, már nem lesz olyan forró és ehető lesz. Ugye, Mordokhai?
*Pillant felé célzóan, jelezve, hogy kettesben kellene maradniuk, ugyanis valóban van mit megbeszélniük.*
- Ha elmentek, akkor pedig hozhatnátok magatokkal egy kis vizet valamiben.
*Ez vonatkozik minden esetre - ha a vacsora előtt mennek, avagy ha befejezik inkább ők azt, s utána.*

// Mordokhai //
*Bárhogy történjék, hogy ha Assa elment mellőle, s Mordokhai elfoglalta a helyét, akkor megkezdődik a kis eszmecsere.*
- Őszintén szólva nem volt sok időm megfigyelni. *megvakarja fejét* Talán láttam valamit, de nem vagyok benne biztos. Leginkább "összességében" néztem, hogy mikor tudom a fejébe szúrni a kést. *ekkor csendben marad, s hallgatja a történetet* Úgy véled? *pillant rá kétes ábrázattal* Na és vajon innen lehet irányítva a szigetről, avagy egy egyszerű megbabonázott állat, akin rajta van még mindig az "átok", s talán az átok gazdája már nincs is köztünk. Hallottam már ilyenről... Bár ha engem kérdezel, én az előbbit mondanám szívem szerint. Ám azt sem szeretném, ha minden rémtörténetet belebeszélnénk az egészbe. Azonban... Túl sok a véletlen, s az összefüggés. *ekkor közelebb hajol, s késével az erdő felé mutat* Mikor kerestem Erfet, találtam egy barlangot. Sötét és nyirkos volt, a fény se jutott be rajta... S hallottam onnan szipogást, női szipogást. Rögtön azt hittem, hogy Erf az. S szerinted ekkor kinek a hangját hallottam meg a távolból? Egyet találhatsz... *céloz az éjhölgyre* A dobálózást pedig gondolom Assa elmesélte. *bök fején a sebére* Eleinte azt véltem, hogy megszúrt a nap, s csak mi képzeljük oda az árnyat. De az a szipogás, meg most amit te mondtál... *kételkedve pillant hátra a fákra* Talán tényleg van itt valami, ami nem szeretné, ha itt lennénk. Jobb óvatosnak lenni. Nem tűnik annyira veszélyesnek, de nem árt vigyázni, hiszen itt ő van előnyben. Ezért is lenne érdemes minél előbb megtalálni azt a barlangot odafent a hegyen. Szerinted tőle, avagy ettől ijedhettek meg a tanoncok? Vajon ezért nem mertek beljebb menni? *ekkor előhúzza zsebéből az összehajtott tekercset, melyet a hölgyek nem tudnak, hogy elhozta* Most már tényleg kíváncsi vagyok, mit rejtenek a jelek... *azzal rögtön vissza is csúsztatja zsebébe, biztos ami biztos, s elkezdi megfaragni az utolsó nyársat Erf részére*


505. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-03 18:10:36
 ÚJ
>Assa Nides avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69

Játékstílus: Szelíd

//Túlélőtúra//

* Úgy eszi észre, hogy Mordachnak elég rossz kedve van, s elsőként jelentkezik, hogy szerez fát.
Assa nem szól bele Mordokhai és Erf ügyébe, úgysem tudja, hogy mi és hogyan történt.
Legalábbis nem pontosan tudja. A növényből majd elkészíti a főzetet, de első a vacsora. Annak mindenesetre örül, hogy van tiszta víz.
A Vörös kb. 20 perc múlva tér vissza, s odahívja.*
- Nem tudom, hogy mi lenne jó fűszernek, de a só megteszi. Akkor azt majd megcsináljuk. Mondd, minden rendben?
* Néz kérdőn a férfira, akinek elég rossz a hangulata.*
- Erfalodyval összevesztél vagy mi történt?
* Találgat, de reméli, hogy megtudja az igazságot.
Magához vesz egy fadarabot, hogy kihegyezze ő is nyársnak.*
- Oh egyébként... S szavait mindenki felé intézi. Tiszta egy mocsok lettem itt a parton, elmennék mosakodni, Erfalody velem tartasz?
* Néz a mélységi lányra. Gondolja, hogy egyedül nem akarnák elengedni az erdőbe, így akkor már kettesben megy a lánnyal, mint hogy négyen menjenek.
Ha a tűz ég (reménykedik, hogy valaki tud lángokat csiholni), akkor nekikezd elkészíteni az ételt. Nincs túl sok dolog, hisz csak a nyársakat kell forgatni.*
- Remélhetőleg nem lesz tele szálkával a hal.
* Mondja mosolyogva, hisz a hangulat véleménye szerint most nem olyan jó. Mondjuk miért is lenne? Mordokhai megsérült, Mordach valószínűleg mérges, Erfalody szintén. A tündérke nem szereti, hogyha rosszkedvű lények veszik körül, így próbál találni valami témát, amiről beszélgethetnének. De nem jut eszébe semmi. Talán majd valaki megszólal helyette...*

A hozzászólás írója (Assa Nides) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.03 18:11:08


504. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-03 16:00:18
 ÚJ
>Erfalody A'theriona avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Túlélőtúra//

*A hóhajú merész kijelentésére megenged magának egy félmosolyt.*
- Az több lesz, mint egy hét. *Ennyit fűz hozzá, azzal ha Mordokhai odafogta a növényeket a karjához, elindul Assa irányába. Az a seb, ha minden igaz jóval ez után a túlélőtúra után gyógyul majd be nyomtalanul, bár az a növény azért sokat segít benne…remélhetőleg. De még ha pár napon belül is gyógyulna, a nősténykének esze ágában sincs még egyszer felderítésre menni a hóhajúval. Arról nem is beszélve, hogy miért keresne fel bárkit is… Ezt persze a férfi is tudhatja, ezért is mondhatta ezt az előbbit.
Assának átadja a virágokat. Legutóbb is a lány készítette el ezeknek a főzetét, a felszíni növényekhez egy tündér azért mégiscsak többet ért. Úgy tűnik az, hogy már egy ideje együtt utaznak valóban eredményes. A lány inkább nem is fűz hozzá semmit, valószínűleg már sejtheti, hogy ilyenkor nincs jó megoldás. Amit mások megnyugtatásnak szánnának, az őt csak idegesíti. Bár, ha Assa csak rákérdez, vagy hasonló, azt normálisan válaszolná meg. Az kezdené csak dühíteni, ha ő is elkezdené megpróbálni felsorolni az enyhítő körülményeket.
Őt nem érdeklik az okok, az előzmények. Ha magyarázatot akarna a történtekre azt csakis a hóhajú szájából akarná hallani, az ő variációját, nem pedig egy harmadik fél által, aki ráadásul még ott se volt. Mordokhai elméletileg egy felnőtt férfi. Akkor valószínűleg nincs szüksége arra, hogy mások védjék a hátsóját vagy magyarázzák ki a bajból. Ha meg akarja tenni, ha el akar bármit is mondani, hogy mi is történt, akkor majd ő megteszi, viszont a nőstényke sem kérte rajta számon. Nem tartja fontosnak az okokat, a lényeg, hogy többet ne ismétlődjenek meg. Csak azokat ne olyanok szájából hallja, akik maximum csak találgatni tudnak.
Az árnyékba leheveredve már épp eléggé megszáradt ahhoz, hogy végre magára teríthesse a köpenyét, a csuklyát pedig jól az arcába húzhassa, hogy védje a napfény elől. Onnan figyeli a további események alakulását, közben a tenyereit kicsit megdörzsöli. Nem szokott hozzá, hogy a kezei és az arca ennyi ideig ki legyenek téve a fénynek, a fekete hajzuhataga pedig úgy issza magába a nap melegét, mintha muszáj volna.
A nyársak valóban hívogatóan néznek ki. Egy percig még el is gondolkodik rajta, hogy tesz egy kis sétát vissza befele az erdőbe, hátha még megtalálja azt a múltkori nyulat. Az a hús lenne csak igazán finom.*


503. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-03 09:52:12
 ÚJ
>Bressauavre Eisso avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Egy felejthetetlen utazás - Mort//

-Be kell valljam nehezemre esik ugyan de bevallom, hogy több sütni valód van mint gondoltam. *mosolyodik el a kalózon és végignéz rajta. Valóban most már a haragja inkább átmegy hálába, és egy picurka csodálatba is.*
-Semmi kedvem a főfogás szerepét játszani, különben sem laknának velem túlságosan jól. *próbál kicsit viccelődni, de mélyen legbelül ő is fél. Hiszen a bárd úri körülmények között éldegélt és cseperedett fel, pár flaska pálinka és a jó öreg furulyája társaságában. Ezt a terepet nem neki találták ki, és nincs is a legjobban öltözve ehhez a túrához.*
-Ha igazad lesz akkor elmondhatod, hogy igazad volt. De téged nem furdal a kíváncsiság? *néz a kalózra, aki végül beletörődik Bress ötletébe. Aztán végignézi Unna mutatványát és elcsodálkozik rajta.*
-Nocsak nem is gondoltam, hogy értesz a mágiához. A végén még megkedvellek kalóz. *fúrja ördögi tekintetét Unna szempárjába, majd elvigyorodik, és megindul lassú léptekkel a barlang szájába.*
-Hogy visszaverődik a hang. *csodálkozik el a bárd, aki óvatosan lépked, és igyekszik minden felé nézelődni, még olykor a feje fölé is. A zenén kívül csak saját maga mély lélegzetét, és olykor Unna-ét hallja. Magában pedig még most is azon morfondírozik, hogy jobb lett volna maradni a fenekén is a Pegazusban lógatni a lábát csinos hölgyek társaságában.*
-Micsoda? *kérdezi Bress, aki a nő mögé lép, mivel útközben Unna előre ment, hogy a fáklyával tudjon világítani. A látványon azonban Bress is elcsodálkozik.*
-Odanézz! *mutat Bress az ősz szakállas férfire mikor meglátja, és ekkor eszébe jut valami.*
-Te Unna. Mi van ha a templom nem olyan értelemben értendő amiben mi értjük. Hiszen ez is lehet egy szentély, egy afféle templom nem? *néz a kalózra, látszólag tőle várja a megerősítést, addig is a gombákat nézi, és a zenére koncentrál.*
-Ezt én is el tudom játszani. Szerinted barátságos az öreg? *biccent lefelé a mélybe.* -És merre juthatunk le? Ugyanis én úgy gondolom, hogy lemegyek ahhoz az emberhez, mivel lehet, hogy ezen az istenverte szigeten ő az egyetlen élő és mozgó. Mit gondolsz? Szerinted ő egy afféle mágus vagy tanító lehet? Érzel valami mágikus erőt? *záporoznak a bárd kérdései a kalóznak, de most már egyelőre leáll a kérdezősködéssel, hogy Unna tudjon válaszolni is.*


502. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-02 21:47:51
 ÚJ
>Caram Solithian avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

// Hajózunk és elsüllyedünk //

*Már nincs alkalma válaszolni se a kérdésre, se a megkönnyebbült sóhajra, hiszen mire szóra nyitná a száját, arra kell figyelnie, hogy ne bucskázzon le a fedélzetről. Nemigen van ideje kapaszkodó után nézni, így végül Ferdnichar karját kapja el egy ösztönös mozdulattal. El is engedi, amint visszanyeri az egyensúlyát, hiszen nem érnek rá csak úgy ácsorogni összekapaszkodva. A férfival szinte egyszerre Caram is fegyvert ránt, majd döbbenten nézi, ahogy útitársa átveti magát a korláton. Ő is odaugrik, hogy lássa végre, mi történik, és csak ekkor látja meg a felfelé kapaszkodó vénséget.*
Ez megőrült *állapítja meg Ferdnichart látva. Eszébe jut, hogy néhány dobócsillaggal alighanem többet segítene, mint azzal, hogy itt áll és néz, és elő is vesz néhányat, de egyelőre nem meri eldobni őket, mert a férfi nagyrészt kitakarja az ellenfelet. Ha a tusakodás még sokáig tart, vagy, ne adják az istenek, Ferdnichar a vízbe esik, Caram is megkísérel egy mászást a hajó oldalán. Alacsonyabb is, mint társa, a tőre is jóval rövidebb egy kardnál, így ebben az esetben is igyekszik úgy ügyeskedni, hogy dobócsillagokkal tudjon elérni valamit... még ha meg is kell kockáztatnia, hogy néhánynak örökre búcsút kell intenie, ha a tengerbe esnek.*


501. hozzászólás ezen a helyszínen: Tenger és szigetek
Üzenet elküldve: 2014-08-02 10:28:48
 ÚJ
>Ferdnichar Ni avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Hajózunk és elsüllyedünk //

Úgy látszik megszabadultunk tőle. *Sóhajt fel megkönnyebbülten, mikor a „férfi” a vízbe veti magát, és eltűnik. Ferdnichar nem nagyon törődik azzal, hogy hova tűnhetett a rejtélyes teremtmény, reménykedik benne, hogy már messze jár. Már éppen felajánlotta volna Caram-nak, hogy folytassák a játékot amit játszanak, ám ekkor a hajó megbillen reccsenés kíséretében. Mivel a tengerre született, a billenés nem tudja a férfi egyensúlyát felborítani, ám nem tudja, hogy társa megbír-e állni. Így Caram felé fordul, hogyha a lány elesne, gyorsan elkaphassa. A zaj egyre erősödik, így gyorsan a korláthoz rohan, hogy lássa a zaj forrását. Sajnálatára mégsem sikerült megszabadulni új ismerősüktől. Ezt az a tény támasztja alá, hogy „barátjuk épen a hajó oldalán igyekszik felfelé. Ferdnicharban, elpattan valami, mikor meglátja, hogy a szörnyeteg szegény Clem-et marcangolva mászik fel.* El a kezekkel te undorító féreg! *Ordítja el magát, és hezitálás nélkül kardját kihúzva átugorja a korlátot. Kezével megkapaszkodva igyekszik a szörnyön landolni, így azt visszalökné a vízbe, ám a teremtmény túl erősen kapaszkodik ahhoz, hogy lerúghassa azt. Kardjával elkezdi felé vágni, közben továbbra is rúgja, hátha a vágások és a rúgások hatására, ellenfele visszaesik oda ahonnan jött.*

A hozzászólás írója (Ferdnichar Ni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.02 10:29:42


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1384-1403